Az Akadémia története és tovabbélése

Az Akadémia története és továbbélése

"Selmec, Selmec sáros Selmec te vagy az oka mindennek,

Selmec, Selmec sáros Selmec,. hogy az Isten áldjon meg."

Az öreg diák dala: részlet

Bányászati- kohászati Tanintézet (1735-1764) (Berg-Schola)

Magyarország bányászata európai viszonylatban is jelentős volt, 1 században az aranytermelés öthatodát, az ezüst termelés negyedét adta országunk. A 18. századra kezdtek megjelenni a modern bányagépek, kitermelési eljárások, de ennek ellenére hazánkban a szakmai képzés továbbra is céhes keretek között folyt.

A királyi udvar felismerte a helyzet tarthatatlanságát, először a kamara magára vállalta néhány tanuló képzési költségeit, ezek a fiatalok voltak az expectansok. Ők valóban gyakorlati szakemberekké váltak, tanulmányaik végeztével csak az állam foglalkoztathatta őket, irodai, adminisztratív munkakörben való alkalmazásukat rendelet tiltotta.

A következő lépcső az iskolai rendszerű bányász szakemberképzés megindulása volt, 1717-ben a csehországi Sankt Joachimsthal-ban. Itt kezdetben négy, majd három diák 343h74d folytatta tanulmányait, de rövid fennállása után bezárta kapuit.

Végül a bécsi udvari kamra egy joachimsthali mintára működő nagyobb szabású iskola felállításában látta meg a jövőt. A hely megválasztásánál egyértelműen Selmecbánya jöhetett szóba, hiszen a vidék több évszázados bányászmúltra tekintett vissza, és továbbá világviszonylatban is fejlett technikai eszközök, és szakemberek voltak itt fellelhetők.

III. Károly 1735. június 22-én "Instructio" néven kelt leiratában, meghatározta a Berg-Schola néven felállítandó iskola tantervét, működését, tanulóinak számát, a velük szemben támasztott követeléseket stb. Célja a Habsburg Birodalom számára bányászati- kohászati, vezető műszaki, jogi és igazgatási szakemberek képzése volt. Több mint egy évszázadon keresztül a Berg-Schola látta el az egész birodalmat bányászati kohászati szakemberekkel, és egész Európa számára mintául szolgált a műszaki felsőoktatás megszervezéséhez.

Az iskola vezetésével Mikoviny Sámuelt (1700-1750) bízták meg, aki számára a kamara bérbe vette a Privitzky-házat. A professzor itt lakott, itt rendezte be laboratóriumát, és itt tartotta óráit a Berg-Schola 8 hallgatójának.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1890-ig az akadémiának nem volt önálló épülete, a kamra házakat bérelt a professzorok számára, akik ott helyben laktak, tartották óráikat, rendezték be laborjaikat, szertárukat és tartották világhírűvé vált gyűjteményeiket.

Mikoviny előtt nem állt egy követendő példa, mindent saját erejéből kellett létrehozni, megalkotni a tananyagot, a képzés formáját stb. A képzést a gyakorló bányatisztek tapasztalataira építette, de nem iparosokat alkart nevelni a bányák és kohók számára, hanem bányaigazgatáshoz, bányajoghoz, bányagazdaságtanhoz kohászathoz és pénzveréshez értő szakembereket. Ebben láthatjuk Mikoviny igazi nagyságát, szinte a semmiből teremtette meg a műszaki felsőoktatás alapjait.

Az iskola a Főbányagrófi Hivatal, illetve a selmeci (szélaknai) bányaüzem keretében működött, a képzési idő két év volt, a tanév január 1.-től december 31.-ig tartott.

Az első éven "matematika" néven összefoglalt számtani-mértani-mérnöki ismereteket oktattak, másodévtől viszont szakosodnia kellett a hallgatóknak.

A tanulók öt szakon folytatták tanulmányaikat: bányaművelő-bányajogász, bányamérő, ércelőkészítő, kémlész-kohász, pénzverő-aranyváltó.

A tanulóknak félévente vizsgát kellett tenniük, valamint évente egy záróvizsgát a főkamaragróf jelenlétében.

A Berg-Schola igazi érdeme, hogy ez az első nem egyházi tanintézet, ami nem valláserkölcsi alapon élő és gondolkodó embereket, hanem hasznos állampolgárokat akart képezni. 

Bányászati-kohászati Akadémia (1762-1846)

(Academia Montanistica)

Mária Terézia 1762. október 22-én "Systema" néven kelt leiratában megerősítette az udvari kamara azon döntését, hogy a Berg-Scholat akadémiává alakítsák. Academia Montanistica megalapításától számítjuk az akadémiai szintű képzés megszületését.

A tanterv továbbra is két éves maradt, laborgyakorlatokkal egybekötött képzés folyt, negyedévente vizsgáztak, félévkor és év végén fő vizsgát tettek a főkamaragróf jelenlétében. Az oktatás nyilvános és ingyenes volt, de kötelezővé tették korábbi egyetemi, jogi, filozófiai tanulmányok folytatását, vagy ebbéli ismeretek igazolását a Bécsi Egyetem matematika professzoránál.

1763-ban nevezték ki az Akadémia első professzorát, Nicholaus Jacquin-t, aki a Krecsmáry-házban kezdte meg az oktatást.

1770-ben a képzés 3 évre emelkedett, három tanszék alakult: matematika, mechanika, géptan (Nicholaus Poda), ásványtan, kémia, elméleti kohászat (Giovanni Scoppoli), gyakorlati bányászati tanszék (Christof Traugott Delius) vezetésével folyt.

Az Akadémia a főkamaragrófi hivatalok keretében működött, igazgatója maga a főkamaragróf volt. A professzorok egyben a hivatal bányatanácsosai is voltak.

Az uralkodó 1807-ben elrendelte egy Erdészeti Tanintézet (Forstinstitut) felállítását az Akadémia keretein belül. A bányaműveléshez és kohászathoz elengedhetetlen nagy mennyiségű fa kitermelése erdőművelési ismeretekkel rendelkező szakemberek képzését is szükségessé tette. Ennek hatására 1808-ban elindítják az erdészeti képzést is. A létrejövő Erdészeti Tanintézet első professzora Heinrich David Wilckens lett, aki a Zsembery (Marschalkó)-házban rendezkedett be. Jól mutatja az erdészeti oktatás jelentősségét, hogy egész erdőségeket rendeltek az Erdészeti Tanintézet fennhatósága alá. További bizonyítéka az Akadémia jelentőségének, hogy 1786-ban a közeli Szklenófürdőn alapította meg Born Ignác a világ első műszaki egyesületét "Societat der Bergbaukunde" néven, aminek 13 európai és 2 amerikai ország, mintegy 154 képviselője volt.

Az 1820-as évektől a tanév november 1.-től kezdődött, szeptember és október szünet volt. Az elméleti oktatást a hét első négy napján délelőttönként tartották, míg a gyakorlati foglalkozásokat délutánonként. A fennmaradó napokon voltak az üzembejárások, ami jól mutatja a képzés gyakorlatias jellegét. 1830-40 között a hallgatók száma már elérte az 500-at, az oktatás német nyelven folyt.

Bányászati-kohászati és Erdészeti Akadémia (1846-1867)

(Berg- und Forstakademie)

A reformkor vívmányai a bányászatban is egyre inkább éreztették hatásukat, az Akadémia eddigi, 1770 óta szinte változatlan keretek között működő tanintézmény már nem tudott megfelelni a megnövekedett elvárásoknak. Végül, 1846-ban új működési rendet fogadott el a királyi kamara.

Az Akadémia szervezetileg elkülönült a selmeci főbányagrófi hivataltól, önállóvá vált. Az összekötő kapocs ezután a főkamaragróf személye volt, aki egyszersmind az Akadémia igazgatói tisztét is betöltötte: ő volt a hat, bányatanácsosi ranggal kinevezett professzor alkotta akadémiai igazgatótanács elnöke. Az Akadémia felügyeletét közvetlenül a bécsi udvari kamara látta el.

Az Erdészeti Tanintézetet akadémiai rangra emelték, s az Akadémiához csatolták. 1846-tól kezdve tehát az Alma Mater hivatalos neve: Berg- und Forstakademie.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc gyökeres változásokat hozott az iskola életében. A felelős magyar kormány a Vallás- és Oktatásügyi Minisztérium alá rendelte, magyar állami intézménnyé nyilvánították, a hivatalos nyelv a magyar lett, a bányászat-kohászat elsődleges céljául a Magyar Honvédség felfegyverzését tűzte ki.

A tanítás október elsején indult meg, de szaknyelv hiányában németül. Az Akadémia hallgatói testületileg beléptek a selmeci nemzetőrségbe. A szláv és német ajkú diákok nemzeti villongások miatt elhagyták az iskolát, számukra Pipramban, illetve Leobenben alapítottak hasonló iskolát.

A magyar érzelmű diákok mind részt vettek a szabadságharcban. Strobl Alajos vezérletével, az akadémiai tüzérség mentette meg a bányavidéket, segítettek a körmöcbányai pénzverdét Debrecenbe költöztetni, ők irányították a Buda körüli sáncokat építő bányamunkásokat.

A szabadságharc számos áldozatot követelt az akadémiától mind tanári, mind diák oldalról, elvesztése után az életben maradottakra vagy száműzetés, vagy börtön várt. Visszakerült az udvar irányítása alá, csak a nemzetközi hírneve és tekintélye volt az ami megmentette a Kiegyezésig tartó viharos évtizedekben.

4 M. Kir Bányászati és Erdészeti Akadémia (1868-1904)

A Kiegyezés után az Akadémia újra magyar állami intézmény lett, valamint 1868-ban rendeletileg bevezették a magyar oktatási nyelvet, a rendelet azonban szaknyelv hiányában csak 1872-ben léphetett hatályba. Amit a nyelvújítók elvégezetek az irodalmi nyelvben azt a műszaki nyelvben az Akadémia professzorai fejezték be. Kerpely Antal 1877-ben megjelent Vaskohászat című szakkönyvétől számítjuk a magyar műszaki nyelv megszületését. (A munkában részt vett többek között Péch Antal és Farbaky István is)

Az Akadémia szervezetileg teljesen különvált a selmeci bánya- és kohóigazgatóságtól, vezetője az Akadémiai Tanács által, saját tanári karból választott igazgató lett. Változott a szervezeti felépítés és a szakok száma is. Tizenkét bányász és kohász tanszék, valamint 3 erdészeti tanszék kezdi meg ekkor működését.

Hosszú évek nélkülözése után 1890-ben elkészült az Erdészeti-, 1900-ban A Bányászati- majd, 1912-ben a Kémiai-palota. 1913-ban átadták a Vaskohászati anyagvizsgáló épületét is, így végre az Akadémia méltó környezetben folytathatta tevékenységét.

M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola (1904-1918)

1904-ben az Akadémia, főiskolává alakult. Új tanszékek létesültek, új tanszabályzat született, a képzési idő négy évre emelkedett. Ekkor a főiskolán oktató professzorok, itt végzett hallgatók a monarchián belül, és az egész világon keresett szakemberek voltak, egzisztenciájuk egy életre biztosított volt. 1913/14-es tanévben már 20 jól felszerelt tanszék 580 hallgatót tanított a főiskolán. Ingyenes volt az oktatás, de emellett számos diák részesült állami támogatásban, különböző ifjúsági jóléti intézmények, segélyező egyletek alakultak (pl. Mensa Academica).

A történelem, Trianon és az első világháború tragikus befejezése, ismét közbeszólt az Akadémia történelmébe: menekülni kellett. Menekülni, hátrahagyni az otthont adó, őket felnevelő várost, az új épületeket, a világhírű gyűjtemények egy részét, a féltve gondozott botanikus kertet, a görbe utcákat, a zokogó selmeci lányokat. Vasúton, szekéren, gyalogszerrel menekültek a főiskolások. Egykor lakbér után sápítozó szállásadóik bőséges elemózsiával, fájó szívvel bocsátották őket útjukra.

M. Kir. Bányászati és Erdőmérnöki Főiskola (1919-1934)

A választás Sopronra esett, de itt sem volt biztos az akadémisták helye. Az hogy Sopron végül magyar város maradt, az nem utolsósorban a hallgatóknak volt köszönhető. Az osztrák csendőrök elindultak átvenni Sopron irányítását 1921. szeptember 8-án, de a főiskolások az Ágfalvi csatában megállították őket. A harcmezőn két főiskolás halt hősi halált: Szechányi Elemér bányamérnök és Machatsek Gyula erdőmérnök hallgató. Az intézmény Sopronba telepítése is hozzájárult ahhoz, hogy a decemberi népszavazáson a város Magyarország része maradhatott, és elnyerte a kitüntető Civitas Fidelissima címet.

Trianonnak köszönhetően az ország bányászata- kohászata az egytizedére csökkent, így ez a szakma is elveszítette eddigi vonzó erejét. A főiskola ismét válság felé sodródik, de nemzetközi elismertsége és világhíre ismét megmentette.

Tanári karának szakmai publikációi egyre inkább elterjedtek külföldön is, világszerte híressé válltak. Hamarosan 145 külföldi oktatási és tudományos intézménnyel állt kapcsolatban. 1931-ben megkapta a habilitációs jogot (ez az egyetemi doktori, illetve magántanári fokozat megadásának joga). A főiskola képviselője az Országgyűlés Felsőházának tagja lett.

Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar (1934-1949)

M. Kir. József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem

A főiskolát 1934-ben a M. Kir. József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem karává degradálták le. Az ősi alma mater régi önállóságának csak töredékét őrizhette meg: önálló tanévnyitó ünnepség, elkülönült gazdasági elszámolási rendszer, önálló könyvtár, sportkör és ifjúsági egyesületek, felsőházi tagság stb. Az ezt követő évtől új tantervet és 9 szemeszteres oktatási rendet vezetnek be.

A második világháború nehéz helyzetbe hozta mind Sopron városát, mind az Akadémiát. Folyamatos légibombázások, megszállás, német kitelepítések.

A háború végével új feladat hárult az alma mater falai közt tanuló ifjú szakemberekre. Újjá kellet építeni porig rombolt országunkat, ez pedig teljesen új oktatási rendszert követelt meg.

Nehézipari Műszaki Egyetem (1949-1990) (NME)

A hazai nehézipar alapjainak lerakásához és kifejlesztéséhez előfeltételként szükséges volt az új típusú szakemberképzés megteremtése. A műegyetemi bánya- és kohómérnöki osztály ennek a feladatnak önmagában - sem szervezeti keretei, sem pedig székhelye miatt - megfelelni nem tudott. Új, önálló nehézipari szakemberképző intézet fölállítását igényelték a megnövekedett követelmények. Székhelyül Miskolc, a tervezett hazai nehézipari központ kínálkozott. Az alapító szándék szerint a bánya- és kohómérnökképzéshez nehézipari gépészmérnökképzés csatlakozna, mely utóbbi biztosítaná a hazai bánya- és kohógépészmérnök-szükségletek kielégítését is.

Az egyetemet társadalmi munka keretében, részben hallgatói építették fel az Avas déli nyúlványán, a Hejő-parti Dudujka völgyében. (A dudujka szó a völgy közepén magában álló dombra utal - UV-domb - mely a helybelieket a dudujkára, azaz a női mellre emlékeztette.)

A bányász és kohász tanszékek 1949 és 1959 között fokozatosan települtek át Miskolcra, s adták meg a  bányamérnöki, kohómérnöki és gépészmérnöki karral rendelkező műszaki egyetem arculatát. A kor igényeit követve 1981-ben az Állam- és Jogtudományi Intézetben (1983-tól kar), 1987-ben pedig a Közgazdasági Intézetben is megindult az oktatás, amelyeket 1992-ben a Bölcsészeti Intézet megalakulása követett. (E két utóbbi 1990-ben, ill. 1997-ben vált karrá.) 1997-ben Zeneművészeti-, 1998-ban Egészségügyi Intézettel (2005-től kar) bővült az egyetem.

Az egyetem 1969-ben a dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolával bővült, ami 2001-től Dunaújvárosi Főiskolaként önállósult. 1972-től működik Székesfehérváron az Erdőmérnöki és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kara, ami később a Nyugat-Magyarországi Egyetem részévé vált.

Az Akadémia továbbélése napjainkban

Napjainkban négy felsőoktatási intézmény létezik, melyeket az ősi alma mater utódainak tekintünk: (2006-ban hatályos megnevezésük)

Nyugat-Magyarországi Egyetem Soproni Egyetemi Karok (Sopron)

- Nyugat-Magyarországi Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar (Székesfehérvár)

- Miskolci Egyetem

- Dunaújvárosi Főiskola