A
romantikus német opera
E műfaj megalapítójának Mozartot tekintjük, s
itt főleg a "Varázsfuvolára" kell gondolnunk. Kezdeményezéseinek folytatója
Carl Maria von Weber, akinek legismertebb 929g63j operája "A bűvös vadász" német
szövegre íródott. E szövegválasztással nem csupán szabadulni akart a sablonná
fagyott olasz librettóktól, hanem ennél jóval többet: német operát írni,
szellemében, hangvételében, dallamvilágában felhasználni mindazt a kapcsolatot,
mely Webert a népzenéhez és a népies zenéléshez köti. Ő a német színpadokat
akarja megszabadítani az olasz "kényuraktól", akik uralkodnak a karmesteri emelvényen,
színigazgatói irodában, az énekesek és a publikum fölött, nemcsak rájuk
kényszerítve egy idegen ízlést, hanem el is torlaszolva az útját újabb,
merészebb hangsúlyozottan német törekvéseknek. Weber mögött mindig ott érezzük,
a Rajna leheletét és a türingiai erdők fenyőillatát, az éneklő német
parasztokat, azt a jó, erőteljes háromnegyedes ritmust, amire a falusi nép
táncol. Weber is - megfelelve a romantika divatjának, mely buzgón gyűjtötte a
varázslatos, kísérteties, már-már félelmetes meséket - megragadja a démonit,
felidézi az ördögöt, s a rossz útra tévedt embert. Vonzódik a távoli, különös,
mesés világokhoz, zenekarának erős az ábrázoló hajlama, fantasztikus,
hátborzongató színek jellemzik. Weber nem elmélyedő lírikus alkat, hanem a
színpadszerű hatások igazi mestere.