Utolsó tutaj - Áprily Lajos

Utolsó tutaj - Áprily Lajos

Olyan némán suhannak, mint az évek,

álmatlan évek végtelen vizen.

Bátran vágnak az ismeretlen éjnek

s ki hol kötnek, nem tudja senkisem.

Utolsó fény játszik a vizek árján,

estébe fúl a harmatos határ,

s föléjük, mint egy hamvadó szivárvány,

kitérö ívet húz a jégmadár.

Az egyiken egy asszony áll: alakja

az evezöre hajlik; szobra vonz.

A szél az ingét zászlóként ragadja.

És más ruhája nincs. A böre bronz.

A másik késve küzd a fordulóban,

a partba vágta szédült homlokát,

de már magához tért s a hosszu sorban

siet megint az éj felé tovább.

Olyan némán suhannak, mint az évek.

Csak egy kiáltó jel száll: hosszu jaj -

s csüggedt kezed lassan kezembe téved

s remegve kérded: "Utolsó tutaj?"