Memento - Áprily Lajos

Memento - Áprily Lajos

Ne lássam ezt a haldokló vidéket,

Rózsás tenyérrel fogd le két szemem,

Hadd higgyem, hogy van ifjuság, van élet, 131e46b

Míg ösz pusztít a nagy természeten.

Ne lássam, hogy a haldokló virágon

A nap megtört sugára mint ragyog,

Míg lábaimhoz a hervadt falombok

Zizegve hullnak: meghalsz, meghalok.

Így édes, így. Milyen csodás világ ez,

Hajnal dereng a rózsás ujjakon:

Kis házunk, kertünk, a fehér virágok,

Ketten járunk a keskeny utakon.

A vágyak, álmok mind beteljesülve,

Enyém vagy és én a tied vagyok...

- Nem hallottad?... Egy vadszölö-levél volt...

Zizegve súgta: meghalsz, meghalok.