Rasmussen hajója - Áprily Lajos

Rasmussen hajója - Áprily Lajos

Páncél szügyét a fergetegnek

halálra-szánt daccal szegi. 919f56j

Virágos kikötöre gondol:

ezer kendö intett neki.

Jól tudja, egyszer nincs menekvés,

az útnak vissza-útja nincs.

Örök zátonyra fogja testét

a diadalmas jégbilincs.

Megyek a Rasmussen hajóján,

zivataros fedélzeten,

s mint Childe Harold, a partra küldöm

jóéjt kívánó énekem.

Olykor keresve visszanézek:

szép volt az élet? Nem tudom.

Köd-óriások kergetöznek

mögöttem a sötét uton.

Kiáltanék az éjszakába,

kiáltásomra nincs "hahó".

Kísértetes magányosságba

siklik a páncélos hajó.

Ahol kiköt, fehér öbölben

virág és asszony nem terem.

A jég zengése zúg alattunk,

a jég zengése végtelen.

Szívem fölött egy déli emlék

tévedt sugara átoson.

Lengö fekete lobogóval

Valaki vár a póluson.