Búcsú a havastól - Áprily Lajos

Búcsú a havastól - Áprily Lajos

Málnásy Károlynénak

Galambfehér volt, nyolcvan éves,

sejtette már a végtelent,

s öreg legény a kedveséhez,

halál elött búcsúzni ment.

S ahol a csillogó igézet

erdöhomályban elborul,

fiákeréböl visszanézett

Herepei professzor úr.

S mikor a szöke sziklavölgyre

viola hullám érkezett,

búcsú-kalappal üdvözölte

az alkonyuló bérceket.

A völgyböl felkúszott csörögve

egy régi hang: a csermelyé,

és azt csörögte: "mindörökre

tenger felé - tenger felé..."

Valahol angelus-harangot

szólaltatott az este lenn,

s az Őrhegy alján köd borongott,

olyan köd - mint a tengeren.

A szürkületben fájva pengett

a sarjúról egy halk kasza,

a fák felett sírás kerengett:

"A gyurgyalag... Indul haza."

Bukó korongon máglyaszín gyúlt,

nagy szív, amelyre vér tolul -

s indult a ló és halni indult

Herepei professzor úr...