kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
A fasizmus hatalomra jutása Németországban
Az I. világháború után az egymást követő válságok, a megoldatlan nemzetiségi problémák, a társadalmi elégedetlenség idején jelentkezett először az az ideológia, amely az erős kézzel megteremtett rend, a totális állam keretei között látta megoldhatónak a felgyülemlett gondokat.
1. A fasiszta ideológia térnyerése
A fasizmus kezdetben az 1920-as évek Olaszországában, Mussolini mozgalmát jelentette, majd ezt követően terjedt el Európa több országában és Ázsiában:
-Japánban Tanaka tábornok vezetésével a 20-as évek végén
-Németországban az 1930-as években a német nemzetiszocializmus (nácizmus) jelentette a legtotálisabb formáját.
-Fasiszta jellegű szervezetek működtek azonban Európa majd minden országában.
A háborúban vesztes, vagy a győzelem eredményével elégedetlen országokban a fasizmus létrejöttében nagy szerepe volt
-a nemzeti öntudat megrendülésének,
-a polgári demokratikus berendezkedésben való csalódottságnak,
-a középréteg és a munkásság körében kialakult létbizonytalanságnak,
-a feszítő szociális ellentéteknek.
2. A fasiszta ideológia jellemzői
A fasizmus egyfajta "boldogságvallást" jelentett az embereknek: mindenki azt olvashatta ki az ideológiailag heterogén programokból, amit éppen szeretett volna.
A fasizmus olyan tömegmozgalom, amelynek ideológiájára jellemző:
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; a rendkívüli képességekkel rendelkező vezérben való feltétlen hit (vezérelv)
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; a jogállamiság felszámolása
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; az erőtlennek tartott polgári demokrácia tagadása, a pluralizmus megszüntetése, az államhatalom diktatórikus kiépítése (=az "erős kéz politikája")
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; a fasiszta párt és az állam összefonódása
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; az állam teljhatalma az önkormányzatok felett
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; a sovinizmus: más népek rovására történő terjeszkedést is jogosnak tartó, túlhangsúlyozott nacionalizmus, amely a nemzeti közösséget gyakran faji közösségként határozza meg (s ebből kizár más népeket)
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; a nemzetietlennek tartott ideológiák (liberalizmus, kommunizmus) gyűlölete és a szociális igazságtétel ígérete
àa totális hatalom kiépítése a gazdaság, a társadalom és a kultúra terén egyaránt
A fasiszta tömegmozgalmak (pártok) általában parlamentáris úton, de a terrorisztikus eszközök felhasználásával érték el fő céljukat: az államhatalom megszerzését. Alapvető támaszuk a kispolgári réteg.
3. Az NSDAP megalakulása
Az 1929/33-as gazdasági válság rendkívül súlyosan érintette Németországot:
-az USA-kölcsönök elapadtak
-megnövekedett a munkanélküliség
-az életszínvonal meredeken csökkent
-a kis- és középüzemek tönkrementek
A weimari köztársaság rendszere súlyos válságba került.
A hatalmon levő polgári középpártok elveszítették tömegtámogatásukat, megerősödött a munkásmozgalom, megnőtt a szélsőséges pártok népszerűsége, a tömegek az "erős kéz" politikáját igényelték. Ezt kínálta számukra az NSDAP (Német Nemzetiszocialista Munkáspárt=náci párt), amely 1919-ben alakult Münchenben, a következő személyek vezetésével
- Adolf Hitler (a "Führer"=vezér)
- Ernst Röhm (az SA=Sturm Abteilung=rohamosztag vezetője)
- Herman Göring (később porosz miniszterelnök, légimarsall)
- Joseph Goebbels (később propagandaminiszter)
- Rudolf Hess (Hitler helyettese, személyi titkára)
A párt vezetője 1920-ban Adolf Hitler lett.
-A nácik (a konzervatív katonai körökhöz hasonlóan) minden bajért az 1918-as forradalmakat és a weimari köztársaságot tették felelőssé. Követelték:
-a versailles-i békeszerződés hatályon kívül helyezését
-az életteret biztosító nagy német birodalom létrehozását.
1920-ban azonban a náci párt korai és előkészítetlen hatalomátvételi kísérletét, mely egy müncheni sörözőből indult ki, ezért "müncheni sörpuccs" néven vált ismertté, a hatalom könnyűszerrel leverte. Hitler is börtönbe került, itt fogalmazta meg a későbbi pártprogramot, mely könyv formájában jelent meg "Mein Kampf (Harcom) címmel.
4. A "Mein Kampf": a német fasiszta párt alapelvei és pártprogramja
A ~ megfogalmazza a hitleri nácizmus alapelveit, és egyben meghatározza a későbbi hitleri No. külpolitikáját. A program főbb pontjai a következők
a)A teljesítési politika tagadása
A teljesítési politika (értsd: a versailles-i békepontok betartása), mely a weimari köztársaság liberális nagypolgárságához kapcsolódott, hibás volt és eredménytelen. Az ellenállás lehetőségét a politikusok elmulasztották.
b)A háború előtti német külpolitika bírálata: a gyarmati irányú terjeszkedés elítélése
A gyarmati terjeszkedés és az arra létrehozott szövetségi rendszer felállítása hibás lépés volt. A szövetségesek gyengék voltak, a célba vett gyarmatok nem fedték Németország valós igényeit. Németországnak Angliát maga ellen hangolva amúgy sem volt semmi esélye az I. vh. megnyerésére.
c) Alternatíva a weimariakkal szemben: a Harmadik Birodalom kiépítése
No.-nak nem gyarmatok kellenek, hanem 3 lépcsőben Európában kell egyesítenie a németeket:
1. &nb 252h71c sp; lépcső: a versailles-i béke megszegéseà a fegyverkezési szabadság visszaállítása, a Rajna-vidék remilitarizálása
2. &nb 252h71c sp; lépcső: az 1914-es határokon túl a pángermán elmélet alapján egyesíteni a németeket (Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország)
3. &nb 252h71c sp; lépcső: etnikai határokon túllépő német világbirodalom, a "Harmadik Birodalom" létrehozása
d) A terjeszkedő politika (Weltpolitik) indoklása
àaz élettérelmélet (Lebensraum): No. túlnépesedése miatt új termőföldekre van
szükség.
àhadászati meggondolás: Tartós hatalmi állást csak nagy terület és tekintélyes népesség biztosíthatàhódítani kell, és lehet is, hisz az államhatárok kijelölése az erősebb jogán történik. (àA versailles-i békét meg fogja szegni!)
e)A terjeszkedés iránya Kelet-Európa (Drang nach Osten)
A gyarmatok alkalmatlanok az európai letelepedésre, ráadásul angol érdekeket sértenek. Anglia semlegességét biztosítani kellàeurópai hegemóniára kell törni, kiütve ezzel Franciaországot a nyeregből. A terjeszkedés első lépcsője K-Eu. (lsd.:c pont, 2. lépcső)
f)Terjeszkedés a fajelmélet (rasszizmus) alapján
Hitler állításai:
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; a német felsőbbrendű faj (árja faj/tiszta faj)
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; másodrendű fajok: a rokon népekà a germán eredetűek, flamandok, skandinávok
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; alsóbbrendű szolgafajok: pl. a szlávok. Sorsuk: szolgálni, majd feleslegessé válásuk után kihalni. Ezzel egyben megszűnne a pánszláv veszély is.
- &nb 252h71c sp; &nb 252h71c sp; kiirtandó fajok: főleg a zsidó (és a cigány)
(Miért éppen a zsidók?
Bűnbakot kellett találni a fennálló gazdasági-társadalmi bajok indoklására. Az antiszemitizmus eddig sem volt ismeretlen. A kispolgári rétegekben élt a kapzsi tőkés, és a másik oldal, a zsidó munkásvezér figurája - vagyis a nagykapitalizmus és a kommunizmus elrettentő képe. Ezt a szembenállást Hitlernek csak élesztgetnie kellett, szerinte a tömegnek csak egyetlen, konkrét ellenséget szabad felmutatni, különben megzavarodik.)
g) A lehetséges szövetségesek kérdése
Anglia megpuhítható, mert Európában nem zavarná No. elsősége, sőt, Fro. félreállítása miatt a német-angol szövetség egyenesen kívánatos.
Olaszország Fro. másik ellenfele a "megcsonkított béke" (à az I.vh. után nem kapta meg, amire vágyott) alapján. Megnyerése érdekében No. hajlandó lemondani Dél-Tirolról Olaszo. javára.
Hitler 5 év múlva szabadult, és e program alapján kezdte meg hatalmának megalapozását. Elveinek érvényesítésében a gazdasági válság segítette.
Hitlernek a társadalom valamennyi rétege számára volt ígérete:
-a munkásoknak több bér
-a parasztságnak föld és kedvező öröklési jog
-a kisiparosoknak és kiskereskedőknek adócsökkentés àesély a nagytőkés ellen
-az értelmiségnek álláslehetőség
-a leszerelt tiszteknek új hadsereg
-a nagybirtokosoknak és a nagytőkéseknek új piacok és a marxizmus kiirtása
-mindenkinek: a társadalombiztosítás, az egészségügy, a közoktatás fejlesztése
Összefoglalva: az NSDAP ideológiájának fő vonásai a kommunistaellenesség, az antikapitalista és a szociális demagógia, a sovinizmus, a rasszizmus, és ezen belül az antiszemitizmus voltak.
5. Hitler hatalomra jutása
A baloldali és a polgári pártok nem ismerték fel a náci pártban rejlő veszélyt, és abban bíztak, hogy demagóg politikájának lelepleződése majd lehetetlenné teszi a pártot.
A német finánctőke és az arisztokrácia - félve egy baloldali fordulattól- támogatta a náci pártot. A Ruhr-vidék iparmágnásai, a junkerek (nagybirtokosok) és a szélsőjobb szövetséget kötött Hitler hatalomra segítésére à Harzburgi Front, 1931.
E támogatást a náci párt elsősorban rohamcsapatai (SA, SS) fejlesztésére és propagandatevékenységre fordította, nagy sikerrel.
1932 júliusi választások: az NSDAP 11,7 millió szavazatot kapott a polgári koalíció 10 millió szavazatával szemben à Hindenburg köztársasági elnök mégsem nevezi ki Hitlert kancellárrá à tartott a náci pártdiktatúra kiépítésének veszélyétől.
De!: a polgári kormányokat (a Papen- majd a Schleicher-kormány) a Birodalmi Gyűlés többször leszavazta, képtelenek voltak a kormányzásra.
1932 novemberében ismét választások: most is az NSDAP lett a győztes, ám jelentős mértékben veszített szavazatokat. Előre törtek viszont a kommunisták.
A baloldali veszély miatt aggódó vezető tőkés körök nyomására Hindenburg Hitlert nevezte ki birodalmi kancellárrá (1933. jan. 30.).
A kommunizmus elleni győzelemben bízva a pápa is áldását adja a náci pártra!!!
6. A totális diktatúra kiépítése
Hitler, akit ekkor a nagytőkések és a junkerek még "bármikor félreállíthatónak" véltek, rövid idő alatt totális diktatúrát épített ki.
-1933. február: A Reichstag felgyújtása miatti politikai pánikhangulatot kihasználva a parlamenttel megsemmisíttette a kommunista képviselők mandátumait.
-1933. március: Elfogadtatta az úgynevezett "felhatalmazási törvényt", amely megadta a jogot a kancellárnak a törvényerejű rendeletekkel történő kormányzásra. Ettől kezdve a náci végrehajtó hatalom kontroll nélkül működött. Még 1933-ban:
- korlátozták a polgári szabadságjogokat,
- betiltották a pártokat és a szakszervezeteket.
-megszüntették a tartományok széles körű belső önállóságátàcentralizácó
à1933 december: az NSDAP törvényesen állampárttá vált.
-1934 június 29-30-án, a "hosszú kések éjszakáján" félreállítják a párt "belső ellenzékét". Miután az SA a szociális ígéretek betartását követeli, az SS lemészárolja Röhmöt és az SA elégedetlenkedőit.
-1934 augusztusában, Hindenburg halála után Hitler saját kezében egyesítette az
államfői, a kormányfői (kancellári) hatalmat: hivatalos címe "Vezér és
kancellár" (Führer) lett. (Ezt a lépést népszavazás erősítette meg.)
- 1935: a "nürnbergi törvények"megfosztották a zsidókat állampolgárságuktól
- 1938-tól Hitler a fegyveres erők főparancsnoka is.
d/A gazdaság
A nácik jelentős eredményeket értek el a gazdasági válság felszámolásában
-A munkanélküliséget infrastrukturális beruházásokkal (autópályák, stadionok
építése) és a hadiipar fejlesztésével szűntették meg.
-Bevezették a kötelező munkaszolgálatot (1935), ezért ezrek dolgoztak ingyen pl. az
útépítéseken. (Politikai ellenfeleiket, a rendszer bírálóit a már 1933-ban
megszervezett koncentrációs táborokban dolgoztatták.)
-Kényszer-kartellezési törvény: az ipari vállalatok kényszerű egybeolvasztása
(Az ipari termelés 1928-tól 1938-ig 107 %-kal nő.)
-Munkafrontokat(=korporációkat)állítanak fel náci vezetés alattàtermelés ellenőrzése
-Megkülönböztetik az ún. alkotó tőkét (=germán tőke) és a spekulatív tőkét (=zsidó,
ill. nem germán tőke). Ez utóbbit igyekeznek megszerezni.
-A Birodalmi Bank stabilizálja a márkát, ellenőrzi a hitelek felhasználását.
-A gazdasági tervek végcélja az ország katonai erejének növelése volt
-törekedtek arra, hogy Németország minél nagyobb mértékben önellátóvá váljon.
e/Fenyegető külpolitikai lépések
A nyugati hatalmak azt remélték, hogy a nemzetiszocialista Németországot majd a Szovjetunió ellen fordíthatják, ám elszámították magukat, mert az 1930-as években Németország törekvései már az általuk kialakított hatalmi rendet veszélyeztették:
-1933-ban az No.kilépett a Népszövetségből, egyre agresszívebbé vált.
-No. "korrigálta" a versailles-i béke számára sérelmes pontjait:
-1935: általános hadkötelezettség visszaállítása
-1935:a Saar-vidék népszavazás utján való visszaszerzése
-1936: Rajna-vidék remilitarizálása
-légierő felállítása (és kipróbálása a spanyol polgárháborúban!
-1938. március: Anschluss
-1938. október: a Szudéta-vidék bekebelezése.
Ezután a hagyományos német külpolitikai alapelv, a Drang nach Osten (Irány kelet!) az élettér-elmélet értelmében megkezdődött a német nép felkészítése a háborúra.
"Szorgalmi" annak, aki továbbra sem érti, miért tűrték ezt el Hitlernek a 30-as évek Németországában
Az első világháborút követő válsághelyzet több európai államban fasiszta mozgalmak kialakulásához vezetett, olyan politikai csoportosulásokhoz, amelyek szélsőségesen nacionalista, antiliberális, antimarxista és agresszív, expanzív politikát folytattak.
A fasiszta ideológia új rendet, új civilizációt hirdet, amely felváltja az első világháborúban hitelét vesztett liberális burzsoázia által vezetett kapitalizmust és az általa képviselt nacionalizmust.
A fasizmus hívei szocialistának vallották magukat, ennek megfelelően programjukban valóban találhatók sajátos antikapitalista és szociális ígéretek is. A fasizmus, ahol hatalomra jutott, szigorú egypártrendszert vezetett be, s szintén szigorú hierarchia alapján pártjaik élén a "vezér" (Führer, Duce) állt.
A német fasiszták antikapitalista jelszavaik ellenére hamar szövetséget kötöttek a nagytőkével, a hadsereggel és a jobboldali pártokkal. Ezek ugyanis szintén az internacionalizmuson alapuló, az annexiót elítélő marxista pártokat tekintették fő ellenségüknek. A középrétegeket, a kispolgárokat képviselő nemzetiszocializmusban az első világháborúban vereséget szenvedett polgári pártok és jobboldali körök saját terjeszkedő nacionalizmusuk folytatását látták, valamint felhasználhatónak vélték a nácikat arra, hogy azok eltakarítsák a az egyre erősödő proletariátus marxista-kommunista pártjait.
Miért enged utat a "liberális" (és ezen legfőképpen a piaci szabadelvűséget kell érteni) burzsoázia a fasizmusnak?
Az első vh. előtt a nagyburzsoázia piacszerző gazdaságpolitikáját még képes úgy beállítani, mintha az a "haza", a "nemzet" felvirágoztatását szolgálná. Hangsúlyozza az össztársadalmi érdeket. Hitelét növelendő liberális eszmékkel takarózik: általános választójogot, azaz politikai egyenlőséget ígér a haza minden polgárának, amiért cserébe már elvárható piacszerző politikájának támogatása, amit egyébként meg is kap. Nyíltan azonban nem vállalja, hogy piacszerzésen tkp. a háborús politikát érti, mert tart a háborúellenességet, a munkások internacionalizmusát valló erős proletariátustól.
A világháborúban azonban ugyanez a burzsoázia színt vall: szinte belelovallja "szeretett" nemzetét a háborúba, amit No. elveszít, s ezzel helyzete még a háború előttinél is súlyosabbá válik.
A háború után hátrányos helyzetbe került Németo. továbbra sem mond le terjeszkedő politikájáról, de vezető politikai elitje, a liberális nagyburzsoázia elveszti hitelét, többé nincs az a parlament, amely áldását adja az ő területszerző politikájára. Emellett részben ez az a réteg, amely kénytelen a weimari köztársaság alatt teljesíteni a versailles-i béke által megkívánt megalázó pontokat is. Ezzel leszerepel a közvélemény előtt. (Ugyanakkor gazdasági súlya megmarad, hiszen No. gazdasági helyreállítása a Dawes-tervvel megindul.) A világválság viszont soha nem látott gazdasági zuhanást és munkanélküliséget okoz az országban, úgyhogy a burzsoázia által kínált jogi egyenlőség kevésnek bizonyul, a tömegek a szociális jólétet és valódi társadalmi egyenlőséget hirdető ideológiák felé fordulnak, azoktól várják életszínvonaluk javítását. Ha a burzsoázia új lendületet akar adni terjeszkedő nacionalizmusának, ha tömegbázist akar, választania kell a szocializmust valló kommunisták és nemzetiszocialisták között.
Mit hirdet a kommunizmus? Szociális egyenlőséget, internacionalizmust, háborúellenességet, a magántulajdon megszüntetésével a társadalmi tulajdon kialakítását, proletárdiktatúrát.
Mit hirdet a nemzetiszocializmus? Szociális egyenlőséget, nacionalizmust, a terjeszkedés szükségességét, a kistulajdonosi réteg támogatását, hatalmat.
Mit akar a burzsoázia? Terjeszkedni, védeni vagyonát, nemzeti eszméit és a hatalmát.
Világos, hogy kit választ szövetségeséül, ha muszáj. Több a közös vonás a nácikkal, viszont veszélytelenebbnek és gyengébbnek is tartják őket a 30-as évek elején, mint a szervezett proletariátust. Ezért mennek bele a Harzburgi Front megkötésébe 1931-ben.
A nácik hamar alkalmazkodnak a lehetőségekhez, kicsit finomítanak a nagytőkéről vallott nézeteiken:
Eszerint az alapvető ellentét nem a munkaadó, vagyis a nemzeti tőkés és a munkás közt áll fenn, hiszen mindkettőnek érdeke a nemzeti kilábalás a válságból. Az ellentétek a nemzet és nemzetközi tőke (értsd:angol, fr.), azaz a "szegény nemzet"=No. és az őt erre a sorsra juttató "gazdag nemzetek"=Fro., NBr. között húzódik meg. Ezt az ellentétet a nemzetközi tőke rovására, azaz terjeszkedés útján lehet megszüntetni. (Ugyanezen elvet vallják egyébként az olaszok és a japánok is.)
Ezzel a kispolgári és középrétegek szociális igényei kiegyeztek a nagyburzsoázia hódító törekvéseivel, ráadásul együttesen léphettek fel a magántulajdont fenyegető kommunizmussal szemben is. A nyugati nagyhatalmak sem tartották Hitlert túl veszélyesnek, ezért erősödését sokáig nem akadályozták meg. (Csak Churchill ágált ellene elejétől fogva!) Arra azonban senki sem számított, hogy Hitler a szociális ígéreteit nagyrészt be tudja tartani, és eddig soha nem tapasztalt , jól szervezett propagandakampányával akkora tömeget állít maga mellé, hogy megállíthatatlanná válik.
Találat: 3576