kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
A birodalomépítö iszlám (1500-1700)
A löpor felfedezése és harci alkalmazásának elterjedése jelentös lökést adott a haditechnika fejlödésének, s roppantmód megerösítette az uralkodók hatalmát alattvalóik felett, és egyúttal azt is lehetövé tette, hogy hatékony, jól szervezett közigazgatási hálózattal a hátuk mögött egyre nagyobb ter 424i87e ületeket csatoljanak országukhoz. Az Abbászidák bukása óta az iszlám világára jellemzö politikai berendezkedés, a katonai alapokon szervezett állam végre révbe ért. Európa koronás föi is hatékony intézményrendszerrel párosuló, erösen központosított államok és abszolutista monarchiák kiépítésén fáradoztak. A XV. század vége, XVI. század eleje három jelentös muszlim birodalom felemelkedésének volt tanúja. Iránban a Szafavida Birodalom, Indiában a Mogul Birodalom, Anatóliában, Szíriában, Észak-Afrikában és Arábiában az Oszmán Birodalom gyakorolta hatalmát. A mai Özbekisztán területén, a Szír-darjá és az Amu-darjá vidékén a nomád özbegek állama uralkodott, Marokkóban pedig egy határozottan síita színezetü kormányzat vette át a kormányrudat. Muszlim kalmárok versengtek a maláj szigetvilág kereskedelmének ellenörzéséért kínai, japán, hindu és buddhista kereskedökkel, s a vetélkedésböl a muszlimok kerültek ki gyöztesen.
Az iszlám világa a dicsöség korát élte. A térség három nagy birodalma, fittyet hányva az iszlám egyenlöséget hirdetö eszményeire, az abszolutista államok útját járta. A hétköznapok szinte valamennyi pillanatát roppant körültekintéssel és szörszálhasogató alapossággal szabályozták, s a birodalmak életét bonyolult intézményrendszer irányította. A mongol típusú, hadseregközpontú államszervezet nyomai mindhárom esetben megfigyelhetök, azzal a különbséggel, hogy a civileket is kormányzati pozíciókhoz juttató uralkodóházak biztosabb alapokra építhettek. A három birodalom azonban egy igen lényegi vonásban jelentösen különbözött az Abbászida Kalifátustól. A kalifa és udvartartása egyetlen pillanatra sem tette öszintén magáévá az iszlám szellemiségét. Kivonták magukat a saría hatálya alól, és saját, e világi életszemléletük határozta meg mindennapjaikat. Az újonnan felemelkedö birodalmak azonban uralkodóikkal az élen bevallottan az iszlám elöírásaival összhangban kívántak müködni. A szafavida Iránban a sía a hivatalos államvallás rangjára emelkedett. A mogulok politikájában nem lehetett nem észrevenni a szúfizmus és a falszafa hatását. Az Oszmán Birodalom pedig a saría rendelkezései mentén szervezte meg alattvalói életét.
A régi, kínzó gondok azonban továbbra is megoldatlanok maradtak. A legjámborabb uralkodó teljhatalma is szöges ellentétben áll a Korán tanításával. Az emberek többsége szegénységben élt, és nap mint nap szembesülnie kellett az agrártársadalmak rákfenéjének számító társadalmi igazságtalanságokkal. A régi bajokat újabbak is tetézték. Indiában és az Oszmán Birodalom szívében, Anatóliában a muszlimok jövevényeknek számítottak. Mindkét birodalomnak ki kellett hát találnia, hogy mihez kezdjen az alattvalóik többségét kitevö, nem muszlim öslakossággal. A síita állam létrejötte egymás ellen hergelte a szunnitákat és a síitákat, ami az ezt megelözö korokban elképzelhetetlen vallási türelmetlenséghez és az irányzatok között dúló, megátalkodott ellenségeskedésekhez vezetett. Európa katolikus és protestáns keresztényei között is valami hasonló játszódott le ez idö tájt. A muszlimok szemében mind ez idáig érdektelen és elmaradott Európa is egyre nagyobb kihívást jelentett. Az öreg kontinens országai azonban az agrártársadalmak béklyóitól megszabadulva egy eddig ismeretlen rendszer megvalósításán munkálkodtak, mely késöbb jelentösen hozzájárult ahhoz, hogy a Nyugat ne csak megelözze, de le is gyözze az iszlám világát. Az új Európa már a XVI. század közepén megkísérelte megmutatni erejét, komoly veszélyt azonban ekkor még nem jelentett. A muszlim vallású Kazán és Asztrakhán orosz kézre kerülése (1552-1556) és a kereszténység ezzel együtt járó térnyerése vereség volt ugyan, ám az Észak-Európa felé vezetö új kereskedelmi útvonalak kihasználásával a muszlimok még szorult helyzetüket is elönyükre fordították. Az Ibériai-félszigetröl induló hajósok, akik 1492-ben partra szálltak Amerikában és új tengeri útvonalakat fedeztek fel, ugyancsak hozzájárultak a portugál kereskedök mozgásterének megnöveléséhez. A Vörös-tenger környékére összpontosító új keresztes hadjáratukkal a portugálok az Indiai-óceán körüli muszlim kereskedelemre szerettek volna végzetes csapást mérni. A portugálok teljesítménye sokat adott Európának, de vajmi kevés hatást gyakorolt az iszlám világára. A muszlimokat inkább foglalkoztatta az iráni síita állam felépítése, hiszen a szafavida dinasztia kezdeti, látványos sikereit sokan a szunnita iszlám arculcsapásának tekintették. Évszázadok óta most elöször sikerült létrehozni egy szilárdan tartós síita államalakulatot az iszlám világának szívében.
Találat: 1377