Petöfi Sándor

Petöfi szerelmi költészete

Petöfi Sándor (1823-1849)

Kiskörösön született 1823. január 1-jén. Apja Petrovics István mészárosmester, anyja Hrúz Mária Szlovák származású cselédlány. Kiskunfélegyházán tanult meg magyarul, Szülöföldemen címü versé-ben ezt a helyet nevezi szü 414c26e löföldjének: "Itt születtem én, ezen a tájon." A család jómódban élt, így Sándor és öccse István gondos tanítatásban részesült. Kilenc iskolában tanult változó eredménnyel. 1838-ban a család anyagilag tönkrement, így Petöfi abbahagyta az iskolát, Sopronba ment katonának, de gyenge fizikuma miatt leszerelték. Pápán ismerkedett meg Jókaival. Gyalog járja az országot , vándorszínésznek állt. Pozsonyban Kossuth országgyülési tudósításait másolja, hogy megélhessen. 1842-ben megjelenik elsö verse, a Borozó. Debrecenböl gyalog megy Pestre Vörösmartyhoz. Vörös-marty felismeri tehetségét, kezdeményezi versei kiadását. Szerkesztöi állást kap a Pesti divatnál. 1845-re közismert, népszerü költö. 1842-44 között verseiben igyekszik meghaladni az érzelmes lírát, egy új irodalmi ízlést honosít meg. A romantika ünnepélyessége helyett a közvetlenséget, a könnyedséget és köznapiságot tartotta elérendö célnak. A segesvári csatában látták utoljára, valószínüleg elesett 1849. július 31.

A politika mellett másik nagy ihletforrása a szerelem. A nagykárolyi bálon ismerkedett meg Szendrei Júliával, aki szeszélyesen viselkedett. A költö megszenvedte ezt a szeszélyességet,az 1846-os szerelmes versei tele vannak kétellyel, bizonytalansággal. A Reszket a bokor mert címü verse a szakí-tás verseként született. A búcsúvers hangja nem kétségbeesett,inkább nyugodt leki állapotot tükrözöje. Ismeretes a vers sorfordító szerepe Petöfi és Júlia történetében. Júlia beleegyezik a házasságba (1000x) A mézeshetek idején írta Szeptember végén címü versét. Petöfi teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet. Míg például Vörösmarty lírája a házasság után, addig Petöfi feleségéhez írta legszebb szerelmes verseit. A Szeptember végén címü elégiában az emberi élet, boldogság , a szerelem múlan-dóságáról töpreng. Közvetlen tájélményböl indul el a költemény. A költö nézi a völgyet, a bérci tetöt, a nyár szépségeit, a nyíló virágokat, melyek mellett ott van a tél fenyegetö közelsége. Ugyanezt az ellentétet fedezi fel önmagában, fiatal, ifjú szívében még ott a nyár, de sötét haja öszbe vegyül már. A második versszak tartalmazza azt a verssort, mely Kosztolányi szerint a legszebb magyar verssor: "Elhull a virág, eliramlik az élet" Az élet eliramlása ébreszti fel a költöben a halál gondolatát, és az özvegyen maradó fiatal feleség elképzelését. A költö eljátszik a lehetöséggel, hogy Júlia esetleg újra férjhez mehet. A szentimantális költészet leltárából kölcsönöz motívumokat.