online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

A KÖLTŐ MEGTÉRÉSE

mesék



felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
PÉTER LEVELE
AZ ALBÍRÓÉK
A KÖLTŐ MEGTÉRÉSE
 
bal also sarok   jobb also sarok
A KÖLTŐ MEGTÉRÉSE


A fiatal költő évekig igen rossz életet élt. Kamaszkodásában azt
hitte, hogy verseket írni a szerelmi boldogság mellőzésével nem
lehet - és ezért minden úton-módon igyekezett megismerni a szerelmet.

Ettől kezdve igen önző és erkölcstelen életet élt. Az asztalnál
lehetőleg sokat evett, és miután elolvasta Nietzschét, megtette azt
is, hogy mielőtt az apja és anyja vettek volna, ő puszta kézzel
benyúlt a tálba. És így elégítette ki mohó étvágyát, amelynek határt
szabni nem akart. Azt hitte tudniillik, hogy csak ez az egyetlen út
és mód van arra, hogy valaki nagy ember legyen.

Mire Ibsennek a Kísértetek című színpadi művét is elolvasta, annyira
vitte, hogy naponként fölk 949h73j ereste a háziorvost, részletes vizsgálatot
kért, mert úgy gondolkozott, hogyha netalán valamely halálos betegség
támadja meg őt, azt mindenáron el kell fojtani.

Ezekből láthatjuk, hogy fiatal költőnk az önzés egy különös, s ma már
nem is szokatlan fajtájában élt. Bálakban nem táncolt, de a lányokat
a ruhatárban megcsókolta, Krisztust mint utópistát és mint az élet
művészetének ellenségét több alkalommal hangosan kritizálta, és pálcát
tört fiozófiai rendszere fölött. Alig hinné az ember - ha nem tudná,
hogy emberünk fiatal és költő és neuraszténiás volt -, hogy mindez
egy napon gyökeresen megváltozott.

Ő ugyanis egy vegetáriánus étcsarnokba tévedt, ahol teozófusok
tanyáztak. Igen, teozófusok, nagyhajú emberi lények, hosszú
szakállakkal, csillogó szemekkel és szandálokkal. Viharos múltú
fiatal emberek, akik lemondtak a világ élvezeteiről, málnaszörpöt
ittak, parajt ettek és az evangéliumról beszélgettek.

A helyiségben enyhe tejszag ömlött el...

Senki se fog csodálkozni, ha megmondom, hogy a fiatal költő fél óra
múlva közöttük ült, megfogadta, hogy leszokik az izgató szerekről,
nőkre többé nem néz, szenvedélytelen tiszta életet él, és korán kel.
A fülében egy új vers csengett, amelynek két első sora így hangzott:

`Fehér liliomok illatoznak messziről
Tömjénes Béke leng a síkon át.`

A zsebében levő cigarettákat az utcán rikkancsoknak elajándékozta, és
úgy bölcselkedett, hogy változásoknak kell történnie, mert különben az
élet unalmas és sivár. Este nem ment a kávéházi társaságba, tíz órakor
feküdt le, és csak félig takarózott be - holott máskor fülig szokott
- mindezt az önmegtagadás gyakorlása céljából. Még elalvás előtt
elhatározta, hogy reggel megsemmisíti az összes eddig írt verseit,
melyek hedonisztikus világnézetben voltak tartva.

Reggel azonban egy szedő keltette föl, aki a szerkesztő levelét hozta.
A szerkesztő azt írta, hogy a verset, amelyet előre kifizettek,
sürgősen küldje el. A fiatal költő behítta a szedőt, leültette, s azon
pongyolában, ahogy volt, megpróbálta írni a fönt is említett liliomos
költeményét. Nem sikerült. Félórai kínlódás után egy régi versét
szedte ki a fiókból, amely így kezdődött:

`Delilám, olyan forrók a karjaid...`

Ezt küldte el.

Egy darabig lelkiismeret-furdalást érzett miatta, de azután
betelefonált a nyomdába, hogy tegyék a vers alá a dátumot, és
arra gondolt, hogy az irodalomtörténet-író így fog róla emlékezni:
"Költészetét két merőben különálló, sőt ellentétes korszakra
oszthatjuk. Az első korszakba tartoznak a költő azon versei, amelyeket
kezdettől fogva egészen 19.. év márciusáig írt, ezek démonikusak,
szenvedélyesek, a többieket a második korszak emelkedett, modhatnánk
spiritualista világnézete jellemzi."

Még ugyane délelőtt találkozott Irénnel, egy kis kóristalánnyal,
akivel rendkívül kedves emlékek kötötték össze. Össze akarta tépni
ezeket a kötelékeket, és meghúzódott egy kirakat előtt. Irén azonban
észrevette. És kicsiny rózsaszínű kezeivel, amelyeken kesztyűt csak
ritkán viselt, hátulról befogta a szemeit. A költő hideg volt, mint
egy jégcsap, de mennie kellett.

A Kossuth-utcára mentek sétálni. Irén vetetett vele cukrot és
belekapaszkodott a karjába. Ő azonban visszautasította ezt és
elmesélte, hogy erkölcsös életet fog kezdeni, s ugyanezt ajánlotta
a lánynak is. Különösen hosszan beszélt a szenvedély nélküli lét
gyönyörűségeiről. Irén, aki okos lány volt és impresszionista,
azt mondotta, hogy ez mind igen szép, és elismerte, hogy az
élet így valóban többet érhet. El is ment ebédelni a költővel a
vegetáriánusokhoz, és meghallgatta egy nagyszakállú tanár előadását
a "természetes életről". A jó lány valóban át volt hatva a szép
eszméktől.

Ebéd után sétálni mentek, és folyton csak a megjavulásról beszélgettek.
Irén egy kirakatban meg is igazította egyenesre a Rembrandt-kalapját,
melyet még reggel egy másik erkölcsi világ légkörében kacérul
felcsapva tűzött fel. Gyönyörű volt mindez. Délután egy Andrássy-úti
padon (a nap rásütött a papírra) a költő be is fejezte a liliomokkal
kezdődő versét, ami Irénnek annyira tetszett, hogy ott a nyílt utcán
megcsókolta a költőt - a homlokán.

Estefelé hazaindultak. Igen meleg volt az alkony, és Irén azt mondta,
hogy szeretné hallani ama dalt, amelynek zenéjét is a költő írta,
s amelynek a címe volt: "Mámoros alkonyat". A költő a zongorájához
ült, és mint akinek semmi köze többé egy elmúlt és rossz életszak
munkájához, közönyösen fogott a játékhoz. Irén azonban énekelt, és
újra akarta a dalt. Utána pedig összeölelte a költőt, és megcsókolta
a száját egy olyan csókkal, amelynek hatása alatt valamikor ugyancsak
a költő "Misztériumok" című versét írta.

Irén rettenetesen tudott csókolni. És künn leszállt az alkony.

Minek mondjam tovább. Utána a Continentálba mentek vacsorázni. Útközben
még elkerültek a nagy trafik felé, és a költő vett vacsora utánra egy
kis bockot is.

Találat: 1854


Felhasználási feltételek