|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
A bör és függelékeinek mikózisai és a subcutan mikózisok
Dermatophytosisok
A betegségcsoport kórokozói a dermatophytonok, melyek kizárólag a felszínes, keratinban dús szöveteket támadjá 313j92d k meg, a mélyebb szövetekbe sohasem hatolnak be.
Az élettelen keratinban hifákat és arthrospórákat találunk, tenyésztés során azonban kifejlödnek a jellegzetes telepek és conidiumok.
A csoport tagjait három genusba csoportosíthatjuk:
Trichophyton genus
Microsporum genus
Epidermophyton genus
1. Trichophyton genus.
A genusra a microconidium spórafajta jellemzö.
A genusnak humánpatológiai szempontból négy fontos speciese van, melyek a tenyésztés során a jellegzetes microconidium-típusok alapján már morfológiailag is elkülöníthetök:
T. rubrum
T. mentagrophytes
T. tonsurans
T. schoenleinii
A legjellemzöbb a Trichophyton rubrum telepmorfológiája: Sabouraud agaron a telep alja vörös színezetü.
2. Microsporum genus.
A jellegzetes spóramorfológia a macroconidium: nagy, vastag falú, sokrekeszes, orsó alakú spórák képzödnek a hifák végén.
Humánpatológiai szempontból a fontosabb speciesek a következök:
M. canis: jellemzö a nagy, 8-15 rekeszes macroconidium, a telepek színe gyakran narancssárga a táptalaj felöli oldalon, a speciesszel fertözött hajszál UV-fényben (Wood) zöldesen fluoreszkál.
M. gypseum: vékonyabb falú, 4-6 rekeszböl álló macroconidiumokat képez, a telepek barnás árnyalatúak.
M audonii: ritkán képez conidiumokat a tenyésztéskor, de sok vastag falú chlamydospora van a tenyészetben.
3. Epidermophyton genus.
A genus egyetlen speciese az Epidermophyton floccosum.
1-5 rekeszes, kerek macroconidiumokkal jellemezhetö, melyek gyakran egy pontból ágazódnak el a hifa végén.
A telepek zöldessárgák.
A dermatophytosisok klinikuma
A fertözés a terjedés és a rezervoár alapján lehet zoophil (M. canis), geophil (M. gypseum) és antropophil egyaránt.
Az antropophil dermatophytosisok közösen használt eszközök, ruhadarabok, papucs, vagy közvetlen kontaktus útján terjednek. A betegség kialakulásában nagy szerepe van a nedvességnek, melegnek, párás éghajlatnak.
A dermatophytosisok krónikus fertözések. A börön hámlást, hiperkeratózist okoznak, ritkábban kör alakú, radiálisn terjedö gyulladásos zóna jelenik meg, olykor súlyosabb, ödémás erythematosus laesiók kísérik.
A hajas fejbörön a hajszálak jellegzetes töredezettségét, átmeneti kopasz foltokat okozhat, illetve a fejbör fenti elváltozásait.
A köröm érintettségére annak megvastagodása, töredezése és elszínezödése utal.
Az elváltozásokat tinea néven foglaljuk össze, hozzátéve az elváltozás helyét. Egy species többféle elváltozást okozhat, ugyanakkor egy elváltozás hátterében több species is állhat.
A tineáktól eltérö patomechanizmussal alakulnak ki az ún. dermatophytid elváltozások: ezek vesiculák formájában jelennek meg föleg az ujjakon, és a cirkuláló gombaantigének által kiváltott túlérzékenységi reakciónak tekinthetök.
A diagnózis a
böröl és körömröl vett kaparék, illetve a fertözött hajszál
KOH-os kezelést követö mikroszkópos vizsgálatával felállítható.
A mintában jellegzetes a hifák és az arthrospórák elhelyezkedése: a Trichophyton fajok spórái a hajszállal párhuzamos endo- vagy exothrix növekedést mutatnak, a Microsporum spórák mozaikszerüen helyezkednek el a hajszál körül.
A pontos és végleges identifikáció érdekében 1-3 hetes agaron történö inkubálás után különbözö próbákat végzünk a mintán.
A terápia a gombafonalakkal átszött epithelium eltávolítása, illetve lokális felületes vagy szisztémás antifungális gyógyszeres terápia.
Egyes esetekben (föleg köröm) hónapokig is eltarthat a per os kezelés pl. Griseofulvinnal és gyakran szükségessé válhat a köröm sebészi eltávolítása is.
Szuperficiális mycosisok
1. Pityriasis versicolor.
A kórokozó a Malassezia furfur, ami egy lipofil gomba. Bár kimutatható a bör normál flórájában is, bizonyos körülmények között károsítja a bör felszínes rétegét.
A fertözött területen a stratum corneumban a gomba sarjadzó gömb alakú sejtjei és a hifák egyaránt kimutahatók. Invazivitása és a válaszreakció minimális.
A krónikus fertözés eredménye a börön megjelenö hipopigmentált foltok, maculák, melyek a napbarnított börön tünnek elö világosabb színükkel.
A gyulladásos reakció ritka, rendszerint tünetmentes a fertözés.
Lokális antifungális szerekkel kezelendö.
2. Fehér piedra, fekete piedra, tinea nigra.
A fehér pidera kórokozója a Trichosporon cutaneum, a fekete piedrát a Piedraia hortei okozza, míg a tinea nigra kórokozója a Cladosporium wereczkii.
Ezek a betegségek föleg a melegebb égövi tájakra jellemzök.
Subcutan mycosisok
1. Sporotrichosis.
A kórokozó a Sporothrix schenkii, geophil szaprofita. A dimorf gomba a szövetekben és 37 oC-on tenyésztve blastosporákat képez, melyek szivarkötegekhez hasonlítanak.
Szobahömérsékleten rozettaszerüen elhelyezkedö conidiumok fejlödnek ki a hifákból. Ilyen körülmények között Sabouraud-agaron változó színü, gyakran feketés pigmentáció jellemzi a telepeket.
A sporotrichosis nem egyértelmüen tartozik a subcutan mycosisokhoz, bár kétségtelen, hogy a leggyakoribb fertözési mód a földdel szennyezett szúrt sebzés (általában tövisszúrás; a gomba különbözö növényeken fordul elö).
Ugyanakkor jellemzi a betegséget a szisztémás disszemináció, különösen legyengült immunrendszer mellett, illetve kialakulhat a betegség inhaláció utáni primer tüdöfolyamatból is.
A betegség jellegzetesen kertészek, mezögazdasági munkások betegsége. A diagnózishoz szükséges vizsgálati anyag genny, melyen csak ritkán láthatók a sarjadzó blastosporák, azonban Sabouraud-agaron 25 oC-on tenyésztve a típusos telepek és conidiumok morfológiája diagnosztikus értékü.
Megerösíti a diagnózist, ha 37 oC-os tenyésztéssel a bimbózó alak ismét megjelenik. Kétes esetben egéroltás végzendö: a megjelenö gennyes laesiókból kimutathatók az élö blastosporák.
A betegség kezelésére itraconazolt és per os alkalmazott káliumjodidot használnak.
2. Chromomycosisok.
Föleg a trópusokon fordulnak elö, a kifejezett pigmenttermeléssel jellemezhetö gombák által okozott betegségek. A pigment nem csak in vitro jelenik meg, hanem a börelváltozást is elszínezi. Olajzöld, barnás és feketés árnyalatok a leggyakoriabbak.
A pathomechanizmus hasonló a sporotrichosishoz, a betegség hónapokon keresztül is elhúzódhat. A lymphatikus terjedés elephanitasishoz vezethet.
A leggyakoribb két kórokozó genus a Cladosporium és a Phialophora.
Találat: 5426
