Rozs

Rozs

Az észak-európai hűvös klíma legfontosabb gabonaféléje a rozs. A mérsékelt égöv alatt a búza után a második kenyérgabona növény. A gabonafélék sorában világviszonylatban kb. a nyolcadik helyet foglalja el; vetésterülete 16-17 millió hektár körül van.

A rozs vetésterületének legnagyobb része Európában van. Sok rozsot termesztenek Lengyelországban, Olaszországban és Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Dániában.

Hazánkban is jelentős a rozstermesztés, hiszen kenyérgabona fogyasztásunkban főleg a választék növelésben van fontos szerepe. Jelentőségét növeli, hogy azokon a gyengébb termékenységű talajokon is termeszthető, ahol a búza termesztése már nem gazdaságos.

Fontosabb rozstermesztő tájaink: a Nyírség és a Duna-Tisza köze. Ezenkívül a Somogy, Veszprém és Zala megyék gyengébb termékenységű talajain is t 343g62d ermesztenek rozsot.

A rozs igénytelen - extenzív - gabonaféle, amelynek a termőképessége és terméshozama is sokkal kisebbek, mint a búzáé. A hazai termésátlagok mindig alacsonyak voltak, és még az utóbbi években is elmaradt a rozs más gabonafélék termésnövekedése mögött. Ez egyébként azzal is magyarázható, hogy a jobb talajokon hazánkban is megszűnt a rozstermesztés.

A rozs egyébként a "leguniverzálisabb" gabonafélénk. Elsősorban mint kenyérgabona; lisztjéből jó minőségű kenyér készíthető. (Tisztán vagy búzával keverten dolgozzák fel.) Melléktermékei is értékesek; korpája kiváló minőségű abraktakarmány; hosszú és szívós szalmája nem csak almozásra alkalmas, hanem mint zsuppszalma is sokoldalúan felhasználható (pl. tetőfedésre, facsemeték csomagolására, stb.).

Mindezek mellett a rozs fontos zöldtrágya és zöldtakarmánynövény is. A tisztán vetett zöldrozs, vagy az őszi bükkönyös keverékei - tavasszal - a legkorábban etethető zöldtakarmányok. A homoki szőlő- és gyümölcs ültetvényekben pedig a rozs a legbiztonságosabban termeszthető talajvédő és zöldtrágyanövény.

Biológiai jellemzés

A rozs (Secale cereale L.) a Secale nemzetségbe tartozik, amelynek számos faja közül a következők az ismertebbek: a termesztett rozs (S. cereale L.) és az egyéves, hazánkban is előforduló, törékenykalászú vadrozs (S. sylvestre Hort.), stb.

A rozs gyökér- és hajtásrendszere, virágzata, stb. alaktanilag hasonló a többi gabonaféléhez, főleg a búzához. Főbb jellemzői: a hosszú szár, a fejlettebb gyökérzet, az erősebb bokrosodási képesség és a kölcsönös megporzással történő termékenyülés.

A kalász szerkezete hasonló a búzáéhoz, de a kalászkákban kevesebb a virágok száma (2-3) és csak kettő termékenyül meg. A virágzás nagyobbrészt az időjárástól függ. Kedvezőtlen, esős, hűvös időben a virágzás elhúzódik és a megporzás is bizonytalanná válik.

A rozs szemtermése hosszúkás, keresztmetszete háromszögalakú, színe szürkészöld, sárgásszürke, ezerszemtömege 25-46 g. A szemtermésből készült rozsliszt vízzel kimosható sikért nem tartalmaz, de lizintartalma nagyobb, mint a búzáé.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

Éghajlatigény. A rozs a hűvösebb, csapadékosabb éghajlat növénye, de jól tűri a szárazságot is. A gabonafélék közül a rozs bírja a legjobban a téli hideget és a fagyot. Ezért a rozs az északibb tájakon is termeszthető gabonaféle. Hazánkban mindenütt termeszthető.

A hosszú és csapadékos enyhe ősz kedvez a rozs kezdeti fejlődésének. Ilyenkor a gyökérzetét jól kifejleszti és elbokrosodik. A rozsnak egyébkén még a tél beálltáig kell elbokrosodnia, mert tavasszal már nem bokrosodik. Tavasszal alacsony a hőigénye, korán fejlődésnek indul és szárba szökken. De később, főleg a virágzáskor, már érzékeny a hideg időjárásra, mert a nyitva virágzó rozsban nagy kárt okozhat a késői tavaszi fagy.

Kalászoláskor igényli a rozs a legtöbb nedvességet és ha nagyon száraz és tavasz (főleg a sovány homokon), erősen csökken a termése. Érésére nem kedvező a nagy meleg, de nálunk rendszerint beérik a kánikulai hőség beköszönése előtt.

Talajigénye. A gyengébb adottságú talajokhoz jobban alkalmazkodik mint a búza. Minden talajon megterem, ahol nincs pangó nedvesség. Nagy előnye, hogy a tápanyagokban szegényebb talajokon is kielégítő termést ad.

Jobb talajokon a rozs is többet terem, de ilyen talajokon célszerűbb búzát termeszteni. Hazánkban főleg soványabb homoktalajokon és sekély termőrétegű erdőtalajokon termesztjük. A rozs jól tűri a homokverést is.

Vetésváltás. A gabonafélék közül a rozs legkevésbé igényes az előveteményekre. A növényi sorrendben önmaga, vagy más gabona után is vethető. Az előveteményekkel szembeni igénytelenségének az az oka, hogy gyorsan fejlődik és a gyomokat elnyomja. Ezenkívül a betegségekre és a kártevőkre sem érzékeny.

A rozsot korán kell vetni, ezért azok a jó elővetemények, amelyek korán lekerülnek. Jobb talajokon az elővetemény megválasztásának irányelvei azonosak a búzáéval. Homoktalajokon legkedvezőbb elővetemények: a csillagfürt, az őszi és tavaszi keveréktakarmányok, a fővetésű csalamádé és a korán lekerülő kapások.

Trágyázás

A rozs fejlett gyökérzetével jól hasznosítja a talajok tápanyag-készletét, ezért a rozsnak kisebb a tápanyagigénye, mint a búzának. A rozsot rendszerint sovány talajokon termesztjük zöldtrágyázás után is, de jobb homokon helyesebb a zöldtrágyanövényeket kapásnövények előtt vetni és utánuk következzen a rozs.

Műtrágyázás. A rozs műtrágyázásánál is nagyon fontos a megfelelő mennyiségű és tápanyagarányú műtrágyák használata, különösen az optimális nitrogéntrágyázásra van szükség, mivel a termés nagyságát a rozsnál is a nitrogén mennyisége dönti el. De a túladagolásra nagyon vigyázzunk, mert a rozs könnyebben megdől, mint a búza.

A rozs fajlagos tápanyagigénye 100 kg szemtermés és a hozzátartozó szalma NPK tartalma alapján: 2,6 kg N, 1,2 kg P O , 2,6 kg K O, vagyis 6,4 kg vegyes - NPK - hatóanyag.

A konkrét trágyázás során a rozsnál is a MÉM NAK-szerinti fajlagos műtrágyaigény alapján kell megállapítani a szükséges műtrágya mennyiségeket. Így pl. közepes és gyenge N, P, K, ellátottságú talajokon 1 tonna szemtermés biztosításához: 32-41 kg N, 21-27 kg P, 24-29 kg K, vagyis átlagosan 77-97 kg vegyes hatóanyagnak megfelelő műtrágyát kell adni.

Összefoglalva, a műtrágyák mennyiségét a rozsnál is az elérhető termés, az elővetemény és a talajok tápanyag-ellátottsága határozza meg.

A nitrogén, foszfor és káliumtartalmú műtrágyák használatának irányelvei és módjai: az alap- és fejtrágyázás, stb. lényegében azonosak a búzánál leírtakkal, vagyis a többi kalászos gabona főbb trágyázási irányelveivel.

Talajelőkészítés

Kötöttebb talajokon a rozs talajelőkészítése megegyezik a búza talajelőkészítésével, de mivel a rozsot sekélyebben és korábban vetjük, ezért még fokozottabban kell törekedni az ülepedett magágy biztosítására.

Homoktalajokon a talajelőkészítés módja legnagyobb mértékben a homokmozgás veszélyétől függ. Ezért futóhomok talajon nem végzünk tarlóhántást, hanem közvetlenül a vetés előtt végezzük el a vetőszántást, amelyet gyűrűshengerrel tömörítünk. Homokon simahengert nem használhatunk, mert a homokot a szél könnyen kikezdi, széleróziót homokverést okoz. Lazább homokon a tömörítést, zárást tüskeboronával vagy fogassal végezzük. Ha a terület kigyomosodik, akkor tárcsázásra, hengerezésre vagy fogasolásra van szükség. A magágyat a homoktalajon a művelhetőségtől függően kombinátorral vagy ásóboronával készítjük el.

Vetés

A rozsnál fontos a korai vetés. Az optimális vetésidő gyengébb talajokon szeptember első fele, jobb talajokon pedig szeptember második fele. De ha lehet, a rozs vetését szeptember végéig fejezzük be.

Ha nem vetjük el a rozsot a számára kedvező vetésidőben, akkor nem bokrosodik el kellően és tavasszal a korai szárbaindulás miatt ritka lesz a növényállomány. A rozsot nem szabad mélyre vetni, kötött talajokon 2-3 cm, laza talajokon 3-5 cm a legkedvezőbb vetésmélység. A mélyebb vetés késlelteti a kelést és a bokrosodást.

A vetőmagszükséglet megállapításánál ugyanazok a szempontok, mint a búzánál. A rozs jobban bokrosodik, mint a búza, ezért kevesebb vetőmagra van szükség. Folyóméterenként elég 50-60 szem, vagyis hektáronként 4-5 millió csíra. (Ez kiváló minőségű vetőmag esetén 130-150 kg/ha vetőmagnak felel meg.) A rozs termésének ezerszemtömege átlagosan 30-34 g. Az alkalmazott vetési módok közül a szórva vetés nem javasolható. Vetés után homoktalajokon gyűrűshengert is járassunk a szeles erózió mérséklése céljából.

Növényápolás

A vetést követően gondoskodni kell a tél végi vízállásos területeken a vízelvezető barázdák, árkok elkészítéséről. A tél végi belvizek gyors levezetése is fontos feladat, mert a hőmérséklet 4°C fölé emelkedésével a rozs is elpusztul.

A sűrű, jól bokrosodott rozs a talajt jól beárnyékolja gyors fejlődése miatt gyomelnyomó. Vegyszeres gyomirtásra ezért általában nincs szükség. Ha a vetés gyengébben fejlett is több káros gyom fordul elő (aprószulák, csormolyfajok, repcsényretek, vadzab), akkor herbicidekkel védekezzünk. A betegségek közül a fuzáriumos gyökérrothadás, a csíkos mozaikvírus, a barnarozsda, a kőüszög, a porüszög, az anyarozs a leggyakoribbak. A csávázás fontos preventív védekezés.

A leggyakoribb kártevők a drótférgek, pajorok, kendermagbogár, gabona poloskák, gabonalegyek.

A talajfertőtlenítés jó megelőző védekezés.

Betakarítás és tárolás

A rozs június végén, vagy július elején érik. Aratásra legmegfelelőbb érési fokozat a viaszérés vége, illetve a teljesérés eleje; egymenetes aratásnál a teljes érés.

A rozs nem pereg annyira, mint a búza, ezért az aratásával jobban lehet várni, de megkésett aratás esetén a rozsnál is fokozódik a pergési veszteség.

A rozsot is célszerű egymenetben aratni, de hosszú szalmája miatt a kétmenetes aratásra is sor kerülhet.

A rozsnak sok szalmája van, a szemtermés tömegének kb. 2,5-szerese. A szalma betakarítás irányelvei mindenben azonosak a búzánál leírtakkal.

Tárolás. A rozsot még a búzánál is gondosabban kell tárolni, mert hamar bemelegszik, márpedig a rozs ipari minőségét a betakarítás módja és a tárolás határozza meg.

A termés minősége. A termés minőségének vizsgálatakor - a búzához hasonlóan - a rozsnál is a hektolitertömeget és az ezerszemtömeget, esetleg az acélosságát veszik figyelembe.

Ismeretes, hogy a rozslisztben nincs vízzel kioldható sikér. A rozskenyér illetve a rozstészta vázának minőségét a keményítő és a nyálkaanyagok tulajdonságai határozzák meg.

A rozsnak és a belőle őrölt lisztnek a minőségét nagyobbrészt a betakarítási körülmények határozzák meg. Ha a betakarítás száraz időben történt és nincsenek csírázásnak indult szeme, akkor jó minőségű liszt-alapanyagot kapunk.

A rozsliszt minőségvizsgálatára szerkesztett műszerek csak a különböző mértékben kicsírázott szemek, illetve lisztek közti minőségek vizsgálatára alkalmasak. A teljes vizsgálathoz a rozsnál is szükség van próbasütésre.