Csillagfürt

Csillagfürt

A csillagfürt nagyon régi kultúrnövény, termesztésével már az ókorban is foglalkoztak. Az ókorban a rómaiak fehérvirágú csillagfürtöt termesztettek és õk vitték be a mai Franciaország területére is, ahol rövid idõ alatt mint zöldtrágya növény terjedt el.

A sárga virágú csillagfürtöt elsõnek Németországban kezdték el termeszteni a XIX. század közepén, majd innen terjedt el Európa többi országaiba.

Hazánkban csak az 1800-as évek végén, 1892-ben kezdték el a csillagfürt termesztését, de nagyobb arányú elterjesztésére csak a XX. század elsõ felében került sor. Kezdetben csak keserû csillagfürtöt termesztettünk zöldtrágyázás céljára. Az édes csillagfürt termesztése csak a 30-as évek közepén kezdõdött el.

A csillagfürt jelentõsége röviden a következõkben foglalható össze: a talajjal szemben igénytelen növény; nitrogéngyûjtõ képesség terén elsõ helyen áll a hüvelyes növények között; földfeletti részei - a zöldnövény és a mag - sokoldalúan felhasználható, nagy biológiai értékû, fehérjedús takarmány; mélyrehatoló gyökérzetével a talaj mélyebb rétegeiben lévõ tápanyagokat a felszínre hozza; nagy mennyiségû gyökér- és tarlómaradványaival a talajok tápanyag és szervesanyag tartalmát gazdagítja; a növényi sorrendbe jó 545b19f l beilleszthetõ, kiváló elõvetemény és másodnövényként is termeszthetõ; jól gépesíthetõ, és külön speciális gépekre nincs szükség a termesztéséhez.

Ezek szerint a csillagfürt fajok nem csak fontos talajjavító és zöldtrágyanövények, hanem az édes csillagfürtfajták értékes takarmánynövények is.

Hazánkban a csillagfürt fajok közül csak két fõ fajnak: a sárga és a fehérvirágú csillagfürt termesztése terjedt el. Egyébként mind a két fajnak van keserû és édes változata. A keserû csillagfürtök takarmányozásra alkalmatlanok, mert mérgezõ alkaloidákat (lupinint, stb.) tartalmaznak, amelyek mérgezést - lupinozist - okoznak. Ezért csak zöldtrágyázás céljára termeszthetõk.

Az édes csillagfürt fajok ill. fajták felhasználása már sokoldalú: a sárgavirágú édes csillagfürt értékes zöldtakarmány, amely silózásra és legeltetésre is alkalmas, de különféle keveréktakarmányokban is felhasználható.

A fehérvirágú édes csillagfürtöt nagyobbrészt magtermesztés céljára vetjük, mivel magja fehérjében gazdag abraktakarmány. A mag fehérjetartalma 34-36% körül van. Ezen kívül még olajat is tartalmaz, a fehérje biológiai értéke pedig hasonló a szójáéhoz. Ezért a szójánál olcsóbban és biztonságosabban termeszthetõ fehérvirágú édes csillagfürt termesztésnek nagy jelentõsége lehet a nagy biológiai értékû fehérjetakarmányok elõállításában is.

Az édes csillagfürtfajok egyébként éppen úgy felhasználhatók zöldtrágyázásra, mint a keserû csillagfürtök. ezért savanyú homoktalajaink legfontosabb zöldtrágya növényei az édes csillagfürtfajok: gyengébb és savanyúbb talajokon a sárgavirágú, jobb talajokon pedig a fehérvirágú csillagfürt.

Vetésterületük az ingadozó magtermés és felhasználásuk eltérõ aránya emiatt mindig változó volt hazánkban.

A korábbi években mintegy 10 ezer ha-on termesztettünk csillagfürtöt fõvetésben. Ennek nagyobb része magtermesztés volt, kisebb része pedig zöldtrágya és zöldtakarmányként került hasznosításra. Ezenkívül még jó néhány ezer ha-on vetettünk másodvetésû csillagfürtöt zöldtrágyázás céljára.

Az utóbbi években csökkenõ tendenciát mutat a csillagfürtök zöldtrágyázás céljára történõ vetése. Az ok az, hogy kevés magtermésük mellett nagy a zöldtrágyázásra vetett csillagfürtök vetõmagszükséglete. Ezért még másodvetésben is drágának bizonyul a zöldtrágyázás szántóföldi viszonyok között.

Rendszertan és biológiai jellemzés

A csillagfürt fajok a csillagfürt (Lupinus) nemzetségbe tartoznak. A csillagfürt fajok közt évelõ és egyéves fajok találhatók.

Egyéves fajok: Lupinus albus L. fehér virágú csillagfürt; Lupinus luteus L. sárgavirágú csillagfürt; Lupinus angustifolius L. kékvirágú, vagy keskenylevelû csillagfürt.

Az egyéves csillagfürt fajoknak keserû és édes (alkaloidban szegény) változatai vannak. A keserû jelleget a mérgezõ alkaloidok (lupinin, lupinidin, lupanin, stb.) okozzák.

A fajok és változatok alkaloidtartalma eltérõ, amely még az idõjárás hatására is változik. A keserû csillagfürtök alkaloidtartalma 1-3% között van; az édes csillagfürt fajok magja csak 0,1-0,01% között tartalmaz alkaloidokat.

Az édes csillagfürtök visszakeseredését, a fajon belüli keresztezõdést és a technikai keveredést mind a takarmány, mind a vetõmagtermesztés során meg kell akadályozni.

Biológiai jellemzésük. A csillagfürt fajok alacsony (2-6°C) hõmérsékleten csírázó, lágyszárú növények.

Gyökérzetük mélyrehatoló karógyökér, amelyen sok Rhizobium és gyökérgümõ található.

Száruk fajonként változó. A sárgavirágúak szára zöldtakarmányozásra is alkalmas. A másik két faj szára inkább csak silózásra való.

Leveleik ujjasan összetettek és lándzsaalakúak. A levelek száma és szélessége fajonként eltérõ. A fehérvirágú levélzete 5-7, a sárgáé 9-11 levélbõl áll. A kék levelei a legkeskenyebbek, ezért keskenylevelû csillagfürtnek is nevezik. (Kékvirágú csillagfürtöt nem termesztünk.)

Virágaik laza fürtvirágzatot alkotnak. Színük fajok szerint változik (sárga, fehér, kék, stb.).

Termésük felálló hüvely, a fajra jellemzõ maggal. A magvak színében és nagyságában is a fajra jellemzõ eltérések vannak, ezért a továbbiakban külön-külön ismertetjük a csillagfürtfajokat.

Fehér csillagfürt, virága fehér, illata nincs. Hüvelye érés után sárga, kissé szõrözött és nem pattan fel. Magja lapos, nagy, ezermagtömege 250-400 g. A mag színe: az édes csillagfürté általában csontfehér, a keserûé rendszerint rózsaszínes árnyalatú.

Sárga csillagfürt. Virágszíne sárga, illata erõs. hüvelye vastagfalú, bolyhos, éretten barna, a keserû fajtáké felpattan. Ezért erõsen pergeti a magját. Magja gömbölyded vagy lapos, ezermagtömege 120-180 g. A mag színe változó, a keserû fajtáké sárgás-fehér alapon feketén márványozott, az édes fajtáké csontfehér vagy rózsaszínes-fehér.

Fajtamegválasztás

A fajtamegválasztáskor minden esetben a minõsített fajtákat részesítsük elõnyben. A kereskedelmi fajták között egyébként keserû csillagfürtök is vannak, amelyek csak zöldtrágyázásra használhatók.

A visszakeseredés elkerülése végett, ahol édes csillagfürtöt termesztünk, ott csak másik fajhoz tartozó keserû csillagfürt termeszthetõ (pl. fehér édes és sárga keserû).

Éghajlat, talajigény és vetésváltás

Éghajlatigény. A csillagfürt fajok melegigényes növények, de a tavaszi fagyokat könnyen elviselik, ha már elértek 4-6 lombleveles állapotot. Ha a kezdeti fejlõdésük rövidnappalos viszonyok közt történik, generatívek; ha hosszúnappalos viszonyok közt megy végbe, vegetatívekké válnak.

Általában a csapadékosabb klímát kedvelik. A sárgavirágú szárazságtûrõbb, mint a fehérvirágú csillagfürt.

Talajigény. A csillagfürt fajok csak a mészben szegény, savanyú talajokon, homoktalajokon (4,5-6,5 pH) termeszthetõk eredményesen. A talajok mésztartalmára legérzékenyebb a sárga, majd sorrendben a keskenylevelû és a fehérvirágú következik.

A sárgavirágú talajigénye a legkisebb; még a savanyú futóhomoktalajokon is termeszthetõ, csak magtermesztésre igényel jobb talajt. Legnagyobbrészt a Nyírségben termesztjük.

A fehérvirágú csillagfürt igényesebb és a két változat közül az édes csillagfürt az igényesebb. Talajigényük a homokos vályogtól az agyagtalajokig terjed. Ezért az ország különbözõ részein elõforduló erdõtalajokon jól termeszthetõk.

Növényi sorrend. A csillagfürtök az elõveteményekre nem igényesek, még önmaguk után is vethetõk. Rendszerint két gabona közé kerülnek. A fõvetésû csillagfürt igen jó elõveteménye az õszi kalászosoknak. De a másodvetés után tavaszi gabona vagy kapásnövény következzen.

Zöldtrágyázásra rendszerint õszi gabonák után, tarlóvetésben vetjük a csillagfürtöt. Zöldtrágyaként alászántva igen jó elõveteménye a kapásoknak.

Tápanyagellátás és trágyázás

Az istállótrágyázás utóhatását a fõvetésû csillagfürtök meghálálják. A csillagfürtök részére is szükség van a termesztési célnak megfelelõ mûtrágyázásra.

A csillagfürt fajlagos tápanyag és mûtrágyaigénye, (gyakorlati tapasztalatok alapján közepes tápanyagellátottságú talajokon, átlagos körülmények esetén, a termesztési céltól függõen 25-50 kg/ha N, 20-50 kg/ha P és 20-100 kg/ha K-hatóanyag, vagyis 60-150 kg/ha vegyes - NPK - hatóanyag javasolható.) A pontos mennyiséget talajvizsgálat alapján kell meghatározni.

A mûtrágyák (P-K) nagyobb részét õsszel, kisebb részét tavasszal kell kijuttatni és arra is vigyázni kell, hogy a tavaszi szórás legalább négy héttel a vetés elõtt történjen.

Talajelõkészítés

A talajelõkészítési munkák legnagyobbrészt a talaj minõségétõl és a vetés idejétõl függnek. Ha fõnövényként vetjük - a talaj minõségétõl függõen - úgy kell elõkészíteni a talajt, mint a többi hüvelyes növénynél.

De ha másodnövényként tarlóvetést végzünk, sekély és gyors talajmunkákra van szükség. (Sekélyszántás, vagy szántásnélküli magágykészítés és szükség szerinti gyûrûshengerezés.)

Vetés

A jól beállt növényállomány biztosítása érdekében jó minõségû, egyenletes nagyságú vetõmagra van szükség. A vetõmagot itt is célszerû fajra specifikus Rhizobiummal beoltani.

Vetésidõ. Fõnövényként: magtermesztésre március második felében; zöldtakarmányozásra március végén, április elején; másodnövényként pedig aratás után minél hamarabb, de legkésõbb augusztus közepéig vessük el a csillagfürtöt.

A korai vetésre fõleg a fehérvirágú csillagfürt igényes, mivel hosszabb tenyészideje miatt korábban vetve hamarabb beérik.

Vetésmélység. A csillagfürtöket sekélyen kell vetni. A sárgavirágút 2-3 cm, a fehérvirágút pedig 4-5 cm-nél mélyebbre nem szabad vetni.

Vetõmagmennyiség és sortávolság. A fajtól és termesztési céltól függ. A sárgavirágú fajtákat bármely célra és bármikor - fõ vagy másodvetésben - gabonasortávolságra (12 cm) kell vetni. A fehérvirágút csak zöldtrágyázás céljára kell gabonasortávolságra vetni; magtermesztésre helyesebb, ha dupla (24 cm) vagy háromszoros (36 cm) gabonasortávolságra vetjük.

(Az optimális vetõmagmennyiség - folyóméterenként kb. 10 mag - ami sárgavirágúnál 120-140 kg/ha vetõmag. A fehérvirágú vetõmagszükséglete magtermesztésnél 100-120 kg/ha, kb. 350-550 ezer csíra/ha; zöldtrágyázásnál pedig 160-190 kg/ha.)

A sárgavirágú édes csillagfürt keverékvetésben - árpával vagy zabbal társítva - is termeszthetõ.

Ápolás és gyomirtás

Mechanikai gyomirtás - a korai fogasolás, gyomlálás, esetleg kapálás - nagyobbrészt csak a szélesebb sortávolságú magtermesztésnél valósítható meg.

A vegyszeres gyomirtás a nagyfokú érzékenység miatt még csak részben tekinthetõ megoldottnak.

A leggyakoribb terméscsökkentõ gyomok a kakaslábfû, a muharfélék, a mezei acat, a libatopfajok, a parlagfû, a ragadós galaj, a kamilla, a vadzab.

Betegségei: fuzáriumos hervadás, levél- és hüvelyfoltosság, szürkepenész, mozaikvírus, vírusos keskenylevelûség.

Kártevõi: csillagfürtlégy, bogáncspille, cserebogárfajok, fekete levéltetû.

Betakarítás és tárolás

A csillagfürt fajok betakarításának idejét és módját a termesztési cél határozza meg.

Zöldtakarmányozásra, silózásra a virágzás elején lehet betakarítani. Zöldtrágyának a hüvelykötés végén kell leszántani. De ha tarlóvetésû a zöldtrágya, akkor késõ õsszel, vagy - futóhomokon - tavasszal is leszánthatjuk.

Magtermesztés esetén a sárgavirágú csillagfürt egymenetes kombájnos betakarításának optimális ideje a teljes érés elõtt van, amikor a hüvelyek világos barnák és a magvak körömmel még átvághatók.

A fehérvirágú csillagfürt betakarítása teljesérésben van. Az aratás kellõen átalakított - és nagyon gondosan üzemeltetett - gabonakombájnnal végezhetõ. A kombájnolásnál nagyon kell vigyázni arra, hogy minél kevesebb mag sérüljön meg, mert a sérült magvak elvesztik csírázó képességüket.

Ha nagyon elgyomosodott, vagy az érés nagyon elhúzódik, a csillagfürtöt is lombtalanítani kell. A lombtalanítás akkor végezhetõ, amikor a hüvelyek középbarna színûek.

A betakarított magot rendszerint tisztítani és szárítani kell, mert csak 12-14% nedvességtartalmú mag tárolható.

A csillagfürt fajok magtermése fajonként és fajtánként változó, általában kevés; legkevesebb a sárgavirágúé és legtöbb a fehérvirágú édes csillagfürté.