Tiltott fegyverek és tiltott hadviselési módok

Tiltott fegyverek és tiltott hadviselési módok

Tiltott fegyverek fogalma a nemzetközi jogban korán megjelent. Manu törvénykönyvében tiltották a tüzes lándzsákat és mérgezett nyilakat, 1868. óta tilos a 400 gr-nál könnyebb robbanó lövedék kilövése, amit mintha manapság nem vennének figyelembe, azonban változatlanul tilos a dum-dum lövedék alkalmazása.

Az 1907. évi 4. sz. Hágai egyezmény kimondja, hogy tilos az olyan fegyver, amely szükségtelen szenvedést okoz, másfelöl tilos az ún. vakfegyverek alkalmazása, melyek hatása nem korlátozható a hadviselö felekre.

A modern kornak megfelelöen megtiltásra került továbbá a gáz- és vegyi fegyverek alkalmazása is. Ezt már a hágai jog is tiltotta, de az I. vh. alatt mind az antant, mind a központi hatalmak alkalmazták néhány esetben.

1925. évi Genfi jegyzökönyv megtiltotta a baktérium fegyverek alkalmazását.

1966-ban Magyarország javaslatára az ENSZ Közgyülés úgy határozott, hogy a vegyi és biológiai fegyverek alkalmazása nemzetközi büncselekménynek minösül.

1969. ugyancsak magyar javaslatra a Közgyülés kimondja, hogy tilos minden kémiai hadviselési eszköz, amely emberre, állatra vagy növényre mérgezö.

1972. az ENSZ Közgyülés határozata alapján létrejött egy Londonban, Moszkvában és Washingtonban aláírható egyezmény, mely alapján tilos a baktérium és toxin fegyverek elöállítása és tárolása, továbbá rendelkeztek ezek megsemmisítéséröl. Az aláírók vállalták, hogy ilyen fegyvereket többé nem gyártanak, ilyet saját területükön senki nem állíthat elö, ilyen fegyvert senkinek nem adnak át és a meglévö készleteket 9 hónapon belül megsemmisítik, vagy békés célokra fordítják.

1997. évi Ottawai egyezmény betiltotta a gyalogsági taposóaknák alkalmazását, aminek oka, hogy a háború után sok évvel is ezek a szerkezetek müködöképesek és sok áldozatot szednek.

Konkrét tilalomra lenne szükség az ún. bináris vegyi fegyverek alkalmazására. Ezek olyan vegyületek, amelyek 2 önmagában nem mérgezö vegyületet tartalmaznak, de a kétféle vegyszer egyesítésével olyan szörnyü méreg állítható elö, amelyböl 1 liter 1 millió ember elpusztítására elegendö, mivel permetszerü cseppje (0,4 mg) az emberi bört érve halált okoz.

Vakfegyver az atombomba, a neutronbomba és a hidrogénbomba is. Külön tilalom azonban nincs az atomfegyverre vonatkozóan, bár szörnyü hatásuk ismert: 1945.08.06. Hirosima és 1945.08.09. Nagaszaki. A nukleáris bomba felesleges szenvedést okozó olyan vakfegyver, melyet konkrétan be kellene tiltani.

1963-ban egy általános egyezmény részleges atomcsendet írt elö, melynek értelmében a levegöben, a víz alatt és a világürben tilos atomrobbantásokat végezni, ez csupán a földalatti robbantást engedélyezte. Az egyezményt azonban sem Franciaország, sem Kína nem írta alá. Általános jelleggel megszüntek a kísérleti robbantások az ún. atomhatalmak között, de egyes atomfegyverrel rendelkezö országok máig nem írták alá a kísérletek beszüntetéséröl szóló egyezményt.

Emiatt vált szükségessé 1968-ban az ún. atomsorompó-egyezmény mely 1970. óta van érvényben és lényege, hogy az atomhatalmak nem adnak át az atomfegyverrel nem rendelkezö államoknak ilyen fegyvereket, gyártási eljárásokat, nem bátorítják ezeket ilyen kutatásokra, míg a többi aláíró állam kötelezi magát arra, hogy nem fejleszt ki és nem állít elö atomfegyvert. Sokan nem írták alá az egyezményt, így valószínüleg van atomfegyvere Izraelnek, míg 1998-ban India és Pakisztán is végzett atomrobbantást, vagyis a fegyvert kifejlesztették.

Az atomfegyver, ha nem is kifejezetten tilos, de bizonyos alkalmazási módjára nézve már tilalom is létrejött, nevezetesen a szárazföldön lévö rakétakilövö berendezések, amelyek atom-robbanófejet is szállíthatnak, elég jól ellenörizhetök, hiszen valamely állam területén vannak. Ugyanezek az indítószerkezetek a tenger alatt elhelyezve egyrészt ellenörizhetetlenek, másrészt azonosíthatatlanok, azaz nem lehet tudni, hogy ki helyezte el öket.

1971-ben egy általános egyezmény jött létre, amelyik megtiltotta a nukleáris és más tömegpusztító fegyvereknek a tengerfenéken való elhelyezését. Az egyezményhez Magyarország is csatlakozott. Ennek értelmében az aláírók nem helyeznek el semmiféle nukleáris vagy más tömegpusztító fegyvert, sem ilyen szerkezet indítására vagy tárolására alkalmas berendezést a tenger fenekén. Az egyezmény értelmében tengerfenéknek minösül minden, ami kívül esik a parti vizek medrén, tehát a 12 mérföldes határon túl, így itt ebböl a szempontból a gazdasági övezet és a kontinentális talapzat is tengerfenéknek tekintendö. Az ellenörzése mindenki általi szabad megfigyeléssel történik.

A tiltott hadviselési módokra vonatkozóan létezik egy általános tilalom, a konkrét hadviselési módok mellett, ezt nevezik elöterjesztöjéröl Martens- kaluzulának.

Fjodor Fjodorovics Martens az orosz cár jogi tanácsadója a hágai békekonferencián javasolta, hogy az 1907. évi 4. Egyezményhez a következö záradékot füzzék:

"A polgári személyek és a kombattánsok a nem szabályozott esetekben is a nemzetközi jog olyan elveinek oltalma és uralma alatt maradnak, amelyek a kialakult szokásokról, az emberiesség alapelvéböl és a közlelkiismeret következményeiböl folynak."

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy tilosnak kell tekinteni olyan fegyvert is, amely külön nevesítve nem esik tilalom alá, illetöleg olyan harcmódot is, amelyik kifejezetten tiltva nincs.

1977. évi genfi jegyzökönyv: Tiltott hadviselési módnak minösíti a polgári személyek megtámadását. Ennek értelmében tilos megkülönböztetés nélküli támadást indítani.

Ilyen ha:

1) nem meghatározott katonai célpont ellen irányul;

2) amelynek során olyan harcmódot vagy harceszközt alkalmaznak, melyet nem lehet meghatározott katonai célpont ellen irányítani; vagy

3) amelynek során olyan harcmódot vagy harceszközt alkalmaznak, amelynek hatásait nem lehet a Jegyzökönyv kívánalmai szerint korlátozni. Ilyen pl. a légi háborúban a szönyegbombázás.

Tiltott hadviselési módok

1)   Katonailag nem védett helységek, az ún. nyílt városok katonai támadása. Ilyen nyílt város volt a II. vh.-ban Róma és Párizs.

2)   Kulturális javak elleni támadás (1954. Hága): istentiszteletre szánt helyiségek, müvészeti, tudományos és jótékony célú helyiségek, tehát múzeumok, templomok, kolostorok, iskolák, kutató intézetek vagy egyetemek, ezenkívül a müemlékek és kórházak. A védelmet csak abban az esetben élvezik, amennyiben azokat nem használják fel katonai célra.

3) Fosztogatás: tilos tehát a fosztogatás, még rohammal elfoglalt városok esetén is.

4) Álnokság (perfídia): a perfídia azt jelenti, hogy visszaélés bizonyos szabályokkal, és ez tilos.

Ilyen visszaélés, ha valaki:

- jogosulatlanul használ vöröskeresztes jelvényt,

- fehér zászlóval megadást színlel és a gyanútlan ellenségre tüzet nyít,

- az ellenség egyenruhájának viselése, vagy

- a sebesülti minöség színlelése,

- ENSZ embléma jogosulatlan használata,

- kémkedés (Értesüléseit titkon, vagy hamis ürüggyel szerzi. Ha elfogják, akkor bíróság elé állítják. Ha sikeresen hazatér, úgy késöbb nem lehet megbüntetni. A különbség a felderítötöl, hogy az a saját egyenruhájában hatol be az ellenség területére.)

5)   Végveszélyben kiugró ejtöernyös (kivéve deszant akció), valamint harcképtelen személy, vagy olyan személy megtámadása, aki megadta magát és letette a fegyvert.

6) Olyan parancs kiadása, hogy senki sem maradhat életben, vagy hogy tilos foglyot ejteni.

7) Tilos továbbá az 1977. évi I. számú jegyzökönyv, valamint a vele egy idöben és ugyancsak Genfben elfogadott harmadik egyezmény szerint a környezetkárosító katonai eljárások ellenséges szándékú alkalmazása (Környezetmódosító eljárás, amely megváltoztatja a Föld, vagy a világür dinamikáját, összetételét, szerkezetét, és károsan érinti az élövilágot, a Föld szilárd kérgét, a vizeket, és a légkört.)

Nem tilos a hadicsel pl.: víz alatti híd, papír makett harckocsi, stb.

Légi háború:

Az 1977. évi elsö genfi jegyzökönyv az elsö nemzetközi szerzödés, mely részletesen szabályozat a légi háborút. A genfi jegyzökönyv értelmében tilos a megkülönböztetés nélküli támadás, vagyis ha:

- Meg nem határozható célpont ellen irányul a légitámadás.

- Olyan légitámadás, amelynek során olyan harci eszközt alkalmaznak, amelyet nem lehet meghatározott katonai célpont ellen irányítani.

- Olyan hadviselési mód, amelynek hatásait nem lehet korlátozni a hadviselökre (pl.: szönyegbombázás).

Tilos veszélyes eröket tartalmazó müveket támadni (pl.: gátak, töltés, atomerömü). A védettség addig tart, amíg azokat nem használják fel katonai célra (pl.: fegyveres eröket telepítenek oda, vagy az atomerömü katonai célra is ad áramot). A veszélyes eröket tartalmazó müveket három kerek villogó narancssárga fénnyel kell jelezni.

Tengeri háború:

A tengeri háborúban ugyanazok a tiltott fegyverek és tiltott hadviselési módok érvényesek mint a szárazföldi háborúban, azonban van néhány speciális szabály.

Tilos az úszó aknák alkalmazása, mely akár évekkel a háború után is károkat okozhat (vízfenékhez kell öket rögzíteni, és biztosítani, hogy az elszabadult akna 1 órán belül hatástalanná váljon).

A torpedókkal szemben támasztott követelmény, hogy amennyiben célt tévesztenek, úgy a motoruk leállása után hatástalanná váljanak.

Az 1921-ben Washingtonban megtartott tengeri fegyverkezést korlátozó konferencia rendelkezett a tengeralattjárók alkalmazásáról, azonban általánosan elfogadottá a szabályozás csak az 1930. évi, majd az 1936. évi londoni jegyzökönyv után vált. Ezek szerint a tengeralattjáró víz alól csak hadihajókat támadhat, és hasonlóan kell eljárnia a kereskedelmi hajókkal, mint a felszíni hajók, vagyis a támadásuk csak azután lehetséges, ha figyelmeztetésre nem állnak meg (a szabályt a II. vh. idején egyik fél sem tartotta be).