Revíziós politika és területgyarapodas a Horthy-korszakban

Revíziós politika és területgyarapodás a Horthy-korszakban

Az 1920-ban megtartott választások eredményeként létrejött a Magyar Nemzetgyülés, amely március 1. napján Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta meg, az államforma továbbra is a királyság maradt. A kormányzó megválasztásával a fövezéri méltóság megszünt, a kormányzó nem csak államfö, hanem a hadsereg legföbb hadura, azaz a föparancsnoka lett. Horthy egészen 1944-ig volt kormányzó.

A Horthy-korszak idején kettö nemzetközi szerzödés létrejöveteléhez is a magyar magatartás szolgáltatott alapot. A pénzhamisítás elnyomása tárgyában 1928-ban megkötött egyezmény elözménye a Trianonért való bosszú miatti frank hamisítás volt. Az egyezmény szerint az idegen pénz hamisítását éppúgy kell üldözni, mint a sajátot. A másik egyezmény 1937-ben született a terrorcselekmények megelözéséröl és büntetéséröl, aminek alapja a Marseilles-ben elkövetett merénylet a francia külügyminiszter és a szerb király ellen, amit a magyarok által is támogatott Usztasa szervezet képviselöi követtek el.

A Horthy-korszak magyar külpolitikájának bárki is volt a miniszterelnök, fö célkitüzése a trianoni békeszerzödés rendelkezéseinek revíziója volt. Ezt erösítette a katasztrofális gazdasági helyzet, az infláció, a munkanélküliség, az üres államkassza. A nyersanyagforrások az utódállamokhoz kerültek, a peremterületek felvevö ereje megszünt, kb. 400 ezer menekült érkezett a megkisebbedett Magyarországra.

A revízióhoz nagyhatalmi támogatásra volt szükség. Elsö célpont Nagy-Britannia volt. Lord Lothermere magyarbarát arisztokratát igen, de az angol kormányt nem sikerült megnyerni a magyar ügynek. Lengyelekkel jó kapcsolataink voltak, a kisantant egységét pedig Jugoszlávián keresztül szerette volna megbontani Horthy, azonban az Olaszok figyeltek föl ránk. Horthy a mohácsi csata 400. évfordulóján, beszédet mondott Mohácson. Ez a beszéd talált visszhangra Rómában. (Mussolini balkáni hódító célkitüzéseit keresztezte volna egy magyar-délszláv megegyezés). Lassan javult a gazdasági helyzet, a pengö bevezetése megszüntette az inflációt.

1927-ben Mussolini és Bethlen kölcsönös barátsági és választott bíráskodási egyezményt kötött, melynek célja olasz részröl a magyar-délszláv megegyezés megakadályozása volt, támogatva akár a magyar revíziós törekvéseket is. 1927-ben szünt meg Magyarország katonai ellenörzése.

Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején tovább mélyültek a kapcsolatok, de megkezdödött a közeledés a náci Németország felé is. A revízió lehetöségét a Német Birodalom nyitotta meg Magyarország elött, amely elöször Csehszlovákiával szemben próbált területeket szerezni. Csehszlovákia hajlott volna a Csallóköz visszaadására, ha Magyarország az összes többi követeléséröl lemond. De a jelszó akkoriban az volt, hogy "mindent vissza!". Horthy nem volt hajlandó lemondani a Felvidékröl és Kárpátaljáról.

A lehetöséget az 1938. szeptember 29-én megkötött müncheni-egyezmény teremtette meg:

Az egyezmény záradéka lehetövé tette a csehszlovákiai magyar és lengyel kisebbség helyzetének megoldását. A lengyelek már másnap jegyzékben követelték vissza a lengyellakta területek visszaadását és vissza is kapták október 2-án.

Horthy 1938. október 08-án magánlevélben fordult Chamberlain brit miniszterelnökhöz és támogatását kérte a csehekkel folytatandó tárgyalásokhoz. Chamberlain azt írta vissza, hogy elismeri a követeléseink jogosságát. A kétoldalú tárgyalások 1938. október 09 óta folytak Csehszlovákiával, de megegyezés nem jött létre. Ezalatt Darányi Kálmán miniszterelnök Hitlernél, míg gróf Csáky külügyminiszter Mussolininél járt támogatást kérve. Csáky sikeresebb volt, de Hitler elvetette Mussolini ötletét egy müncheni négyes találkozóról. Végül a két nagyhatalom elfogadta a magyar-csehszlovák felkérést a döntöbíráskodásra a területi vitában.

M 1938. november 02-án a bécsi Belvedere kastélyban, Ribbentrop német és gróf Ciano olasz külügyminiszterek a Felvidék és Kárpátalja déli sávját, 11927 km2-t, 1062 ezer lakossal Magyarországnak ítélték. Ez volt az 1. BÉCSI DÖNTÉS cessio adjudicatio

A lakosság 86,5%-a magyar volt. Ekkor volt Horthy híres fehér lovas bevonulása a komáromi Duna hídon át Komárom másik részébe, 5 nap múlva pedig Kassára.

Csehszlovákia teljes felszámolását követöen 1939 március 15-18. között Magyarország elfoglalta a teljes Kárpátalját (Rutén föld) és ezzel közös lengyel-magyar határ jött létre anexió

Imrédy lemondását (Imrédy nagy zsidógyülölö volt és amikor Horthy elétárta, hogy az ö egyik dédapja is zsidó volt, annyira megdöbbent, hogy lemondott) követöen, gróf Teleki Pál folytatta elödei jobboldali politikáját, Magyarország csatlakozik az Antikomintern Paktumhoz, kilép a Nemzetek Szövetségéböl, de Hitler várakozásai ellenére, a magyar kormány nem vett részt Lengyelország megszállásában és nem engedte át területén a német csapatokat sem, söt a londoni lengyel menekült kormánnyal, a német nem tetszés dacára Magyarország kapcsolatot tartott. A Szovjetunió nyugatra nyomulásával, Magyarország határos lett a Szovjetunióval és így felvette a diplomáciai kapcsolatokat, melyeket az Antikomintern Paktum miatt a Szovjetunió megszakított.

1939. 09.01-én kitört a háború. A háború kezdetén Magyarország arra az álláspontra helyezkedett, hogy Magyarország nem hadviselö fél. Ez nem semlegességet jelentett! Azt akart kifejezni, hogy bár Németországot támogatja a háborúban - tehát érzelmileg nem semleges - de nem vesz részt a hadmüveletekben. A revízió iránya Románia felé fordult. A magyar vezérkar szorgalmazta a fegyveres akciót, Teleki el is rendelte a részleges mozgósítást 1939 öszén, de nem került sor a támadásra, mert sem Németország, sem az angolok és a franciák nem támogatták. Csehszlovákia szétesésével megszünt a Kisantant, kedvezövé vált a helyzet Erdély visszaszerzésére.

Horthy magánlevélben Hitlertöl kért támogatást Erdély visszaszerzésére. 400.000 fös hadseregünk volt a román határon, de Hitler leintette Horthyt. Románia ugyanis német szimpatizáns volt és Hitlernek nem volt érdeke, hogy két szövetségese magánháborúzzon, ezért a feleket tárgyalásra hívta fel.

1940. augusztus 14-én megkezdödtek a tárgyalások Szörénytornyán (Turnu Severin), a Zsófi nevü hajón ill. a városban. A románok hajlandóak lettek volna a határ mentén az Arad - Nagyvárad - Szatmárnémeti vonalon egy 14.000 km2-es területsávot visszaadni, de csak úgy, ha onnan a teljes román lakosságot Erdélybe, az ott élö magyarokat és székelyeket pedig erre a sávra áttelepítik. Ebbe Magyarország nem egyezett bele. Mi 69.000 km2-t akartunk vissza és Erdélyt nem észak-déli, hanem kelet-nyugati irányban akartuk megfelezni. A tárgyalások nem vezettek eredményre.

M A döntöbíró ezúttal is Ribbentrop és gróf Ciano külügyminiszterek voltak. Hitler azonban utasította Ribbentropot, hogy egyik fél teljes igényét se fogadja el, és úgy húzzák meg a határt, hogy a kissármási földgázmezö román területen maradjon.

1940. augusztus 30-án a 2. BÉCSI DÖNTÉSsel Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt 43.591 km2 területtel cessio adjudicatio

E döntés ellentételezése: a német kisebbség szervezete, a Volksbund, speciális jogokat kapott: jogot nyert a német kisebbség irányítására, politikai megszervezésére, a nemzetszocialista eszmék propagálására. Németnek az a személy minösült, akinek ezt a minöségét a Volksbund elismerte. A német nyelvet hivatalossá tették azokon a településeken, ahol a lakosság 1/3 német volt, ill. csatlakozás a háromhatalmi egyezményhez.

A román határokat Németország és Olaszország szavatolta, így a revízió már csak Jugoszlávia felé volt lehetséges.

Teleki a német hegemónia ellensúlyozását, az elszigetelödés elkerülését a jugoszlávokkal való megegyezésben látta és 1940. december 12-én, Belgrádban aláírták a magyar-jugoszláv barátsági szerzödést. Ezt a német külpolitika is támogatta, mivel Jugoszláviát szerették volna a hármas szövetségbe léptetni - be is léptették - azonban az addigi németbarát jugoszláv kormányt (Cvetkovics-kormány) megbuktatták a háromhatalmi egyezmény aláírása másnapján, és a helyét egy angolbarát kormány vette át. Hitlert felháborította a fordulat, ezért elhalasztotta a Barbarossa-terv (SZU megtámadása) végrehajtását és parancsot adott Jugoszlávia lerohanására vonatkozó terv elkészítésére. Magyarországgal szemben a minimális német igény a német csapatok átengedése volt. 1940. március 30-án Budapestre érkezett Paulus német tábornok, azért, hogy a magyar vezérkarral megtárgyalják a Jugoszlávia elleni katonai lépéseket. Hitler tudomásunkra hozta, hogy ha fegyveresen is segítünk nekik, akkor neki nincs kifogása az ellen, hogy minden déli területi követelésünket kielégítsük, söt akár Horvátországot is elfoglalhatjuk, csak adjunk neki autonómiát. Hitler arra játszott, hogy Horthynak az altengernagy kormányzónak titkos vágya a kijutás az Adriára.

Teleki Pál eközben informálódott a brit kormánynál, az esetleges Észak-Jugoszláviai megszállás reakciójáról. A brit válasz szerint a csapatok átengedése esetén Anglia megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat, fegyveres részvétel esetén pedig hadüzenetet helyezett kilátásba. Miután Teleki sem Horthyt, sem a tábornoki kart nem tudta visszatartani és meg volt gyözödve, hogy háború esetén a Brit Birodalom gyöz öngyilkos lett. Április 06-án megindult a német támadás. 10-én a német csapatok elfoglalták Zágrábot, és még aznap kikiáltották az önálló horvát államot. A magyar politikai vezetés ezt úgy értékelte, hogy ezzel Jugoszlávia megszünt, a barátsági szerzödés érvényét vesztette és így elhárult a megtámadás elött álló nemzetközi akadály.

1941. április 11-én három magyar hadtest átlépte a jugoszláv határt.

1941. április 14. a Bácskában elérjük Magyarország 1918. elötti határát. Temesközre (Bánság) azonban a román fél is igényt tartott és román-magyar háborúval fenyegetett, ha ide magyar csapatok vonulnának be. A válság megoldásaként Hitler német katonai megszállás és közigazgatás alá helyezte a területet. Magyarország viszont elfoglalhatta Dél-Baranyát és Muraközt is, összesen 11.475 km²-t és 1,1 millió lakossal.

Bácska, Dél-Baranya, Muraköz anexió

Ezzel Magyarország területe 171.600 km²-re növekedett, 14,7 millió lakossal, melynek 77,5%-a magyar nemzetiségü volt