|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
Az emberi jogok
védelme az Európa Tanács keretében. Az Emberi Jogok Európai Bírósága:
szervezet, eljárás, elfogadhatósági feltételek.
I. Az emberi jogok védelme az Európa Tanács keretében:
1./ Az Emberi Jogok Európai Egyezménye:
Ezt a nemzetközi szerzödést 1950. november 04-én az európai államokat tömörítö Európa Tanács 13 tagállama írta alá Rómában. Az egyezmény 1953-ban lépett életbe. Az egyezmény szövegét a tagállamok újabb és újabb kiegészítésekkel csiszolták, bövítették, így 1994-ben már a 11. jegyzökönyvet fogadták el.
A jegyzökönyvekben bizonyos korábbi jegyzökönyveket módosítottak, vagy akár hatályon kívül is helyeztek. A kiegészítö jegyzökönyvek részben új, az Egyezményben nem szereplö jogokat deklarálnak, részben pedig az Egyezmény által létrehozott intézmények szervezetét és hatáskörét módosítják.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és kiegészítö jegyzökönyvei a polgári és politikai jogokat tartalmazzák, melyek közül a legfontosabbak:
2. cikk: senkit sem lehet életétöl megfosztani,
kivéve ha valakit a bíróság halálra ítélt, ezenkívül kivétel:
a jogtalan eröszakkal szembeni önvédelem
a letartóztatott személy szökésének megakadályozása
a zavargás vagy felkelés elfojtása érdekében tett törvényes intézkedés
Ehhez a cikkhez kapcsolódik az 1983-ban elfogadott 6. jegyzökönyv mely eltörölte a halálbüntetést, azt csak háború idején vagy annak közvetlen veszélye esetén lehet törvényhozási út 141j99b on elrendelni. Mivel a kiegészítö jegyzökönyveket minden az Egyezményben részes állam egyéni mérlegelés alapján fogadja el - tehát nincs kötelezve az aláírásra, szabadon dönti el, hogy melyik jegyzökönyvet mikor vállalja. Egy sor az Egyezményben részes állam a 6. jegyzökönyvet a mai napig nem ratifikálta, így az Egyezmény 2. cikke ma is érvényben van. Ezért teljesen téves az a nézet Magyarországon, hogy az Egyezmény a részes államokat kötelezi a halálbüntetés eltörlésére.
3. cikk: senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen bánásmódnak kitenni.
Kínzási cselekmény: nagyon súlyos és kegyetlen szenvedést kiváltó embertelen bánásmód. Pl: talpbotozás, árammal történö vallatás. A pofozás nem minösül kínzásnak, hanem csak embertelen bánásmódnak.
Tilos a rabszolgaság és a kényszermunka
Nem minösül kényszermunkának a letartóztatott személy által végzett munka, a szükségállapot vagy természeti csapás esetén elöírt szolgálat.
mindenkit megillet a személyes szabadság
Kivétel:
bíróság által elrendelt letartóztatás büncselekmény alapos gyanúja miatt, törvényesen örizetbe lehet venni a kiskorút nevelési felügyelet céljából
szabadságában lehet korlátozni a fertözö beteget, elmebeteget, alkoholistát, kábítószer-élvezöt, és a csavargót.
mindenkinek joga van, hogy ügyét független és pártatlan bíróság nyilvánosan és ésszerü idön belül tárgyalja.
Nem pártatlan a bíróság, ha annak egy tagja az ügyben korábban már közremüködött.
mindenkit megillet az ártatlanság vélelme
Az ártatlanság vélelmének elvét sérti minden megnyilvánulás, amely formális és jogszerü elítélés nélkül azt a benyomást kelti, hogy valaki büncselekményt követett el. De nem sérti az ártatlanság vélelmét a gyanúsított elözetes letartóztatásba vétele, mivel ez nem azonos a bünösség kimondásával.
nullum crimen sine lege
Senkit sem lehet elítélni olyan bcs. miatt, mely elkövetése idején a hazai, vagy nemzetközi jog alapján nem volt bcs., és nem szabható ki az elkövetés idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetés.
bíróság elé lehet állítani és megbüntethetö az, aki olyan cselekményt követett el, amely elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bcs. volt.
Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog.
mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását, levelezését tiszteletben tartsák. Ezen jogok gyakorlásába a hatóság a nemzet- vagy közbiztonság, az ország gazdasági jóléte érdekében, továbbá zavargás vagy büncselekmény megelözése érdekében beavatkozhat.
Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság
Véleménynyilvánítás szabadsága
információ közlés szabadsága
Ez azonban korlátozható a közerkölcs védelme, közbiztonság védelme, bünözés megelözése vagy a közegészség védelme érdekében. Az államok engedélyhez köthetik a rádió és televízió állomások müködtetését.
Gyülekezés és egyesülés szabadsága
Megfelelö törvényi szabályozás útján korlátozás alá vethetö a fegyveres erök, rendörség vagy az államigazgatás tagjainak a gyülekezési joga
Mindenkinek - természetes és jogi személynek egyaránt - joga van a tulajdonhoz.
Azt csak a köz érdekében lehet korlátozni.
res judicata intézménye
A jogerösen elítélt vagy felmentett személlyel szemben ugyanazon cselekmény miatt ugyanabban az államban többé nem lehet eljárást indítani. Kivételesen lehetséges a perújítás, ha új vagy utólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvetö hibái természetüknél fogva kihatással voltak a (tévesen) meghozott ítéletre.
Az Egyezmény 15. cikke szerint háború, vagy a nemzet létét fenyegetö más rendkívüli állapot esetén a szerzödö államok az Egyezménytöl eltérhetnek, azaz az Egyezmény felfüggeszthetö, de bizonyos rendelkezései ekkor is érvényben maradnak:
M Az élethez való jog.
M A kínzás tilalma.
M A szolgaság és a rabszolgaság tilalma.
M A büntetöjog visszaható erejének tilalma. (azaz a nullum crimen sine lege elve), valamint az az elv, hogy nincs büntetés törvény nélkül (azaz nulla poena sine lege).
2./ Európai Szociális Karta
1961-ben fogadták el Torinóban. Az Európa Tanács kezdeményezte és 1965-óta van hatályban.
A Kartához
1988-ban egy kiegészítö jegyzökönyv készült
1991-ben egy módosító jegyzökönyv
1995-ben egy jegyzökönyv a kollektív panaszok rendszeréröl
Az egyezménynek Magyarország nem részese.
A Karta az egyének gazdasági, szociális és kulturális jogait fogalmazza meg. Az államoknak a 19 konkrétan felsorolt jogból legalább 10-t kell választaniuk.
1. mindenkinek legyen lehetösége a megélhetését szabadon választott foglalkozás révén biztosítani (ez a munkához való jog)
2. jog az igazságos munkafeltételekhez
3. jog a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez
4. jog a tisztességes életszínvonalat biztosító bérhez
5. jog a gazdasági és szociális érdekeit védö szakszervezet alakításához
6. jog a kollektív tárgyalások folytatásához
7. jog a megfelelö szakmai képzésre
8. jog a szociális és egészségügyi segítséghez
9. a szociális jóléti szolgáltatásokból való részesedés joga
10. a rokkantak joga szakmai képzésre és rehabilitációra
11. a család joga szociális, jogi és gazdasági védelemhez
12. az anyák és gyerekek joga megfelelö szociális és gazdasági védelemhez
13. a gyermekek és fiatalkorúak kollektív védelemhez való joga
14. a nök különleges védelemhez való joga
15. a pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog
16. az egészség védelméhez való jog
17. a társadalombiztosításhoz való jog
18. jog bármely szerzödö állam területén a belföldiekkel azonos feltételek melletti vállalkozáshoz
19. a bevándorló munkások joga bármely szerzödö fél területén a védelemhez és a segítséghez
Az egyes államok által vállalt 10 jogból 5-nek az alábbiak közül kell kikerülnie:
Munkához való jog
Szakszervezeti jogok
Kollektív tárgyaláshoz való jog
társadalombiztosításhoz való jog
szociális és egészségügyi segítséghez való jog
a család védelméhez való jog
bevándorló munkások védelme
Ez a 7 jog az ún. kötelezö kör
1988-ban Strassburgban egy kiegészítö jegyzökönyvet fogadtak el, amely még 4 további jogot sorol fel:
1. nemek közötti diszkrimináció tilalma
2. idösek joga a szociális rendszerre
3. a munkavállalók joga, hogy tájékoztatást kapjanak az öket foglalkoztató vállalatok gazdasági és pénzügyi helyzetéröl
4. a dolgozók vagy képviselöik közremüködhetnek a munkafeltételek meghatározásában
A részes feleknek a jegyzökönyv megerösítésekor legalább 1 jog teljesítést kell vállaniuk.
Háború vagy a nemzet létét fenyegetö veszély esetén bármelyik szerzödö fél eltérhet a Kartától, ha intézkedései nem ütköznek egyéb nemzetközi kötelezettségeibe. Ilyenkor az eltérés jogával élö szerzödö fél ésszerü idön belül az eltérö intézkedésekröl és azok okairól tájékoztatást ad az Európa Tanács Fötitkárának.
3./ A kínzás elleni európai egyezmény
Az Európa Tanács kezdeményezte. 1987-ben Strasbourgban fogadták el "Egyezmény a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelözéséröl" címet viseli. 1989-ben lépett hatályba.
A kínzás fogalmának definiálása nélkül az ellenörzö rendszerre helyezte a hangsúlyt. Létrejött az egyezményben részes államok 1-1 képviselöjéböl álló Kínzás Elleni Bizottság.
Feladata:
Rendszeres helyszíni látogatásokat tesz az aláíró államok büntetés-végrehajtási intézeteibe. Nemcsak a börtönökbe, hanem a rendörségi fogdákba, a pszichiátriai intézetekbe, a katonai intézményekbe, a menekülttáborokba is ellátogathatnak.
A Bizottság tagjai tanúk nélkül beszélgethetnek a fogvatartott személyekkel és bárkitöl információkat gyüjthetnek.
2 évente lehetöleg minden szerzödö államot meglátogatnak.
Tapasztalatait az érdekelt állam tudomására hozza, és 2/3-os többséggel a jelentés nyilvánosságra hozatala mellett is dönthet.
Az európai emberi jogi egyezmények ellenörzési rendszere
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye a végrehajtás biztosítására 2 szervet hozott létre:
Emberi Jogok Európai Bizottsága
Emberi Jogok Európai Bírósága
Jelentös szerepe van még az Egyezmény végrehajtásában az Európa Tanács egyik fö szervének a Miniszteri Bizottságnak.
Emberi Jogok Európai Bizottsága
A szerzödésben részes államok 1-1 képviselöjéböl áll, akiket 6 évre a Miniszteri bizottság választ meg egy olyan listáról, amelyre minden részes állam 3 jelöltet javasolhat, de ebböl csak 1 kerülhet megválasztásra.
A jelöltek a megválasztásuk után semmilyen utasítást nem fogadhatnak el az államuktól, nem lehetnek vele függési viszonyban, azaz nem lehetnek állami tisztviselök.
A Bizottság évente általában 16 alkalommal ülésezik 1-1 hétig, ezért a bizottsági tagoknak lehet otthon egyéb munkája, tehát lehetnek oktatók vagy pl. ügyvédek mellette. A Bizottság tagjainak a legmagasabb erkölcsi jellemvonásokkal kell rendelkezniük és/vagy magas bírói hivatal betöltéséhez szükséges képesítéssel kell bírniuk, vagy elismert szaktekintélynek kell lenniük a nemzetközi jogokban vagy a nemzetközi jog területén.
A Bizottsághoz elsösorban az államok tehetnek panaszt, de az Egyezmény 25. cikke értelmében egyének, nem-kormányzati szervezetek vagy egyének csoportjai is, ha a bepanaszolt állam nyilatkozatot tett, hogy elismeri a Bizottság illetékességét egyéni panaszok elfogadására.
A panasz elfogadásának 2 elöfeltétele van
1. Egyrészt a panaszt csak az összes hazai jogorvoslat kimerítése után lehet benyújtani
2. másfelöl csak legfeljebb 6 hónapon belül, ezt az idöt a jogerös határozat meghozatalától kell számítani.
A helyi jogorvoslatok kimerítése azt jelenti, hogy csak a hatékony jogorvoslati lehetöségeket kell kimeríteni, azaz a panasztevö bizonyíthatja, hogy nem volt már hatékony jogorvoslat. Vita esetén a bepanaszolt államnak kell bizonyítania, hogy volt a jogrendszerében megfelelö és hatékony jogorvoslat.
"Az ügyet csak akkor lehet a Bizottság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetöséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelöen, éspedig attól az idöponttól számított 6 hónapon belül, amikor a hazai jogerös határozatot meghozták." (26. cikk.)
A Bizottság nem foglalkozik a kérelemmel, ha az névtelen, vagy olyan ügy amit a Bizottság már megvizsgált, vagy más nemzetközi vizsgálat vagy eljárás alá vetették már, ez utóbbi alól kivétel ha új tények merültek fel.
A Bizottság akkor sem fogadja el a kérelmet, ha az nyilvánvalóan alaptalan, vagy az nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek. A Bizottság elutasító határozata egyben azt is jelenti, hogy ebben az esetben a panasszal sem az Emberi Jogok Európai Bírósága, sem a Miniszteri Bizottság nem foglakozhat.
Az államok által benyújtható panaszok 3 félék lehetnek:
vonatkozhatnak konkrét személyekre, akiknek a bepanaszolt állam nem biztosít az Egyezményben elöírt bánásmódot
konkrétan felsorolt esetekkel bizonyítja, hogy a bepanaszolt állam belsö jogi szabályai sértik az Egyezmény rendelkezéseit
konkrét személyes jogsérelem említése nélkül kifogásolhatja a másik állam belsö szabályait, ha azok ellentétesek az Egyezménnyel
A Bizottság -amennyiben a panaszt megalapozottnak tartja - arról jelentésben dönt és jelentését megküldi a Miniszteri Bizottságnak valamint a félként szereplö államoknak. A Bizottság kötelezö döntést sem állami, sem egyéni panasz alapján nem hozhat, de jelentésben elöterjesztheti az Emberi Jogok Európai Bírósága elé. Ha ez nem lehetséges, akkor a Miniszteri Bizottság saját hatáskörében eldöntheti, hogy volt-e jogsértés vagy sem. Határozata kötelezö, és ha a bepanaszolt állam belsö joga volt a jogsértés oka, úgy az elmarasztalt állam kénytelen belsö jogát módosítani.
II. Emberi Jogok Európai Bírósága:
A jogvédelmi mechanizmus hierarchiájában a legvégsö szerv.
Tagjait az Európa Tanács Parlamenti Közgyülése választja meg, létszáma megegyezik az Európa Tanács tagjainak létszámával.
Minden tagállamot 1 bíró képviselhet, de arra is volt példa, hogy egy kis tagállam javaslatára -akinek nem volt saját honosságú jelöltje - nem tagállam egy polgárát választották meg bírónak.
A bírákat 9 évre választják, újra választhatók, de meg kell ígérniük, hogy 75 éves korukban lemondanak.
A bíróság maga választja meg 3 évre az elnökét és 2 alelnökét
A hivatalos nyelv az angol és a francia.
Ritkán tart plenáris ülést, munkáját 9 bíróból álló kamarákban végzi. A kamarák tagjai nem állandóan azonosak: abban mindig részt vesz a bepanaszolt állam állampolgárságát viselö bíró és a Bíróság elnöke vagy alelnöke. Tehát minden ügy tárgyalására külön-külön megalakítják a kamarát és annak többi tagját sorshúzással jelölik ki.
nem vehet részt az ügy elbírálásában az a bíró, aki az ügyben személyesen érdekelt vagy korábban valamelyik fél ügyvédje, tanácsadója volt. Ha az így érintett bíró a bepanaszolt állam polgára, úgy ez az állam - polgárai közül - ad hoc bírót javasolhat a kamarába.
eljárása során a Bíróság nem a már jogerösen eldöntött ügyet tárgyalja újra, hanem csak abban dönt, hogy a bepanaszolt állam megsértette-e az Egyezményt. Döntése kötelezö, ellene fellebbezni nem lehet. Elmarasztaló döntése esetén elöfordulhat, hogy az elmarasztalt államnak módosítania kell belsö jogát.
a Bíróság gyakorlatában nagy figyelmet fordít elözö döntéseire, azoknak precedens jellege van, de néha változtat álláspontján. Szerepe igen nagy az Egyezményben foglalt jogok gyakorlati értelmezésében.
a Bíróság azon túl, hogy megállapítja valamely állam hatósága döntésének jogellenességét, nem helyezi hatályon kívül sem a döntést, sem az annak alapjául szolgáló belsö jogszabályt, viszont elöírhatja a sérelmet szenvedett személy kártalanítását.
A Bíróság a jogvédelmi rendszer utolsó állomása, ide viheti a konkrét ügyet:
a Bizottság
a jogsértés áldozataként kezelt személy állampolgársága szerinti állam
a panaszos állam, aki az ügyet az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé vitte
az az állam aki ellen a panaszt benyújtották.
A Bizottság által el nem intézett ügyek így végsö soron a Bíróság elé kerülnek. Ha egyik fél sem viszi 3 hónap eltelte után az ilyen ügyet a Bíróság elé, úgy azzal a Miniszteri Bizottság foglalkozik.
Ezzel kapcsolatban két fontos feladata van:
- Ügydöntö hatásköre van azokban az ügyekben, melyek nem kerülnek a Bíróság elé.
- Ellenörzi a Bíróság ítéleteinek végrehajtását, az ítéletet az elmarasztalt állam hajtja végre.
Ellenörzési funkciója van az ET Fötitkárának is, aki bármely államot felhívhat az Egyezmény rendelkezéseinek belsö jogrendszerben történö alkalmazásról tájékoztatásra.
Találat: 294
