Az emberi jogok védelme az ENSZ keretében, valamint az afrikai és amerikai kontinensen

Az emberi jogok védelme az ENSZ keretében, valamint az afrikai és amerikai kontinensen

I. Az emberi jogok védelme az ENSZ keretében:

Az emberi jogok eredetét illetöen még máig nem dölt el a vita:

Kovács István szerint az emberi jogok gondolata kifejezetten európai termék, és az emberi jogok gondolata az 1789. évi francia deklarációval kezdödik.

Jellinek szerint a jogintézmény elsö megjelenése valójában amerikai, 1774. évi 2. Declaration of Rights, az 1776-os Virginiai Nyilatkozat, valamint az 1776-os Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat.

Az igazság az, hogy az emberi jogok természetjogi koncepcióját elöször a Virginiai Nyilatkozat mondta ki, és az sem véletlen, hogy az emberek egyenlöségének gondolatát elöször Amerikában fogalmazták meg itt nem volt születési arisztokrácia, a vagyon határozta meg a társadalmi helyzetet.

Az 1789-es francia deklaráció azonban elöször sorolja fel a jogok tartalmát, listáját és ez a nyilatkozat tette általánosan ismertté az emberi jogok intézményét.

Az emberi jogok általános elismerésére csak az ENSZ megjelenése után a XX. Században került sor és így csak a század közepétöl jelent meg a nemzetközi kapcsolatokban.

Az egyetemes nemzetközi jogban az emberi jogokra az 1945-ben aláírt ENSZ Alapokmány hivatkozik elöször. Ez azonban nem határozza meg, hogy melyek az alapvetö jogok, tételes felsorolásuk egyébként még az emberi jogokat tartalmazó korabeli regionális egyezményekböl is hiányzott. (pl: az 1947. évi magyar békeszerzödés is csak annyit tartalmazott, hogy Magyarország minden szükséges intézkedést megtesz, hogy biztosítsa az alapvetö emberi jogok és 525j92f szabadságok élvezetét)

Az ENSZ Közgyülése az alapvetö emberi jogok pontos meghatározása és részletes szabályozása céljából 1946-ban létrehozta az Emberi Jogok Bizottságát, mely a Gazdasági és Szociális Tanácson belül müködö szerv. Ez a bizottság feladatául kapta, hogy dolgozzon ki egy nemzetközi szerzödéstervezetet, amelynek I. része a jogok felsorolása, a II. része az erre irányuló állami kötelezettségek, a III. része a végrehajtás szabályozása lett volna.

Az I. rész: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata címmel 1948-ban készült el. Ezt a Közgyülés 1948. december 10-én ellenszavazat nélkül elfogadta. Azóta december 10. az emberi jogok napja. A deklaráció azonban csak Közgyülési határozat maradt, így nem nemzetközi jogszabály és elvileg nem kötelezö jellegü. A benne felsorolt nemzetközi jogok azonban a gyakorlatban már kialakult és ma már szokásjogilag elismert szabályokat jelentenek. 1980-ban a Nemzetközi Bíróság is jogi jellegünek tekintette. A Nyilatkozatban felsorolt jogok késöbb számos univerzális és regionális egyezményben részletes szabályozást kaptak.

A deklaráció elkészülte után az ENSZ Közgyülése 1952-ben elhatározta, hogy a deklarációban említett jogokat 2 egyezmény keretében szabályozzák, amelyek közül az egyik a polgári szabadságjogokat és politikai jogokat foglalja magában, a másik pedig a gazdasági, szociális és kulturális jogokat rendezi. A 2 egyezmény létrehozását a Közgyülés szerint az indokolta, hogy a gazdasági és szociális jogok biztosítása feltételez egy bizonyos társadalmi-gazdasági fejlettséget, ami nincs meg minden államban. Ha viszont emiatt nem fogadnák el az egyezményt és egyetlen szabályba lenne foglalva az emberi jogok egésze, akkor nem vállalnának kötelezettséget a szabadságjogokra sem, amelyek biztosítása a fejlödö országokban is lehetséges. Az egyezménytervezeteket a Közgyülés 105 szavazattal, ellenszavazat nélkül fogadta el New Yorkban 1966. december 16-án. Az okmányokat aláírták és azok 1976-ban hatályba is léptek. A hatálybalépéshez egyébként 35 ratifikációra volt szükség.

Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya

1. cikk: biztosítja a nemzetek önrendelkezési jogát, csakúgy mint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló egyezmény. Tehát a két egyezménynek az 1 cikkelye teljesen azonos szövegü.

Ez az okmány a legrégibb ún. elsö generációs emberi jogokat tartalmazza:

az egyénnek joga van az élethez, a személyi szabadsághoz, a személyi biztonsághoz

senkit sem lehet kínzás alá vetni, rabszolgaságban tartani

az ember mindenütt jogalany, a törvény elött egyenlö, nem lehet súlyos vád alapos gyanúja nélkül letartóztatni.

nullum crimen sine lege elve

nulla poena sine lege elve

levéltitokhoz való jog

üldözés esetén joga van az egyénnek menedéket kérni

jog az állampolgársághoz

jog a házassághoz, családhoz, tulajdonhoz

jog a szólás-, sajtó-, véleménynyilvánítási szabadsághoz

gyülekezési jog

az egyénnek joga van hazája ügyeinek intézésében közvetlenül vagy választott képviselöje útján részt venni.

az egyénnek joga van közszolgálati álláshoz és az általános és titkos szavazáshoz

A Polgári és Politikai jogok Egyezségokmányában foglalt jogokat az államok a nemzet létét fenyegetö és hivatalosan kihirdetett szükségállapot idején felfüggeszthetik, de akkor is hatályban tartandók a következö jogok:

senkit sem lehet életétöl önkényesen megfosztani (6. cikk)

csak akkor szabható ki halálbüntetés, ha azt már az elkövetés idején hatályban lévö szabály írta elö és csak jogerös bírói ítélet alapján

az elítéltnek joga van ahhoz, hogy kegyelmet kérjen

18 éven alulival szemben tilos a halálbüntetés, terhes nön pedig nem lehet végrehajtani

kínzás tilalma (7. cikk)

rabszolgaság és szolgaság tilalma (8. cikk)

nem lehet senkit sem bebörtönözni azon a címen, mert nem fizette meg adósságát (11.cikk)

mindenki mindenütt jogképes (15. cikk)

lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog és annak nyilvános gyakorlása (18. cikk)

A Polgári és Politikai jogok Egyezségokmányának végrehajtására, a hatálybalépése után speciális nemzetközi szerv alakult meg: Emberi Jogi Bizottság. Ez 18 köztiszteletben álló egyénböl, személyes választással alakított bizottság, akik mindegyike más-más állam polgára.

Megválasztásuk

titkos szavazással történik olyan listáról, amelyre mindegyik szerzödö fél 2-2 személyt jelöl a saját állampolgárai közül.

a résztvevö országok delegátusaiból alakult választógyülés dönt erröl a listáról, 4 évre megválasztva a bizottság tagjait.

Székhely: Genf

Határozatképes: 12 tag jelenléte esetén, szótöbbséggel dönt

A szerzödö felek a bizottságnak a hatálybalépéstöl számított 1 év múlva jelentést kötelesek adni azokról az intézkedésekröl, amelyeket az egyezmény végrehajtására tettek. Az egyezségokmány 41. cikke értelmében a tagok vállalják, hogy elismerik az Emberi Jogi Bizottság hatáskörét, olyan vitában, ahol egy tagállam azt állítja, hogy egy másik állam nem teljesíti a szerzödésben foglalt kötelezettségét. Ez a 41. cikk csak azokra hatályos akik külön alávetési nyilatkozatot tettek az ENSZ Fötitkára elött.

Ha a Bizottság egy ilyen vitában ajánlást tett és azt a felek nem fogadják el, vagy más okból a vita az Emberi Jogi Bizottság elött nem oldható meg, a felek beleegyezésével 5 tagú békéltetö bizottság létrehozására kerül sor. Ha a felek a békéltetö bizottság összetételében nem tudnának megállapodni, akkor a bizottságot az Emberi Jogi Bizottság fogja 2/3-os szótöbbséggel, titkos választás alapján a saját tagjai közül delegálni.

Az egyezségokmányhoz fakultatív jegyzökönyvet csatoltak. Ennek érelmében az aláíró államok beleegyeznek, hogy az Emberi Jogi Bizottság elött panaszos félként magánszemély is fellépjen - saját államával szemben is - ha az államon belüli jog szerinti jogorvoslati lehetöségeket már kimerítette. Az Emberi Jogi Bizottság a panaszt megvizsgálja, a megoldásra javaslatot tehet, de nem hozhat az államra kötelezö döntést. Az emberi jogok védelmére az ENSZ Közgyülése 1993. decemberében újabb szervet is létrehozott: Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Föbiztosa, akinek és hivatalának a székhelye Genfben van. A Föbiztost fötitkár-helyettesi rangban az ENSZ Fötitkára nevezi ki, feladata nem konkrét ellenörzés, hanem:

kezdeményezés

koordinálás

ésszerüsítési javaslatok megtétele

kapcsolatteremtés a regionális szervezetekkel az emberi jogok területén

Genfi hivatala mintegy az ENSZ emberi jogi központja.

Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya

A gazdasági, szociális és kulturális jogok az ún. második generációs emberi jogok, melyek elsösorban a munkával és a munkavégzéssel kapcsolatosak.

munkához való jog

munka szabad megválasztásához való jog

igazságos és kedvezö munkafeltételekhez való jog

biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jog

az egyént megilleti az a jog, hogy szakmai képessége és a munkában eltöltött idö arányában magasabb kategóriába léptessék elö

jog a munkaidö ésszerü korlátozására és a fizetett szabadságra

jog munkahelyi szakszervezet alakítására, valamint országos és nemzetközi szakszervezet alakítására és, hogy országos vagy nemzetközi szövetséget hozzanak létre

az ország törvényeivel összhangban álló sztrájk jog

jog a szülési szabadságra

a gyermekmunka a törvényben megállapított korhatár alatt tilos

az egyén joga, hogy ne éhezzék, e célból javítani kell az élelmiszertermelést

az állam köteles csökkenteni a csecsemöhalálozást és javítani az egészségre káros munkakörökben az egészségügyi ellátást

az egyénnek joga van betegség esetén orvosi ellátásra

jog a müvelödésre

kötelezö bevezetni az ingyenes elemi és középfokú oktatást

A fejlödö országok tekintettel saját nemzetgazdaságuk állapotára, maguk határozhatják meg, hogy milyen mértékben biztosítják az Egyezségokmányban felvett jogokat azoknak, akik nem saját állampolgáraik.

Az egyezmény végrehajtásával kapcsolatosan a részes államok kötelezik magukat arra, hogy jelentéseket adnak azokról az intézkedésekröl, amelyeket az egyezménybe foglalt jogok biztosítása érdekében foganatosítottak. A jelentéseket elöször a Gazdasági és Szociális Tanács határozatával 1985-ben felállított Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága vitatja meg, és javaslataival elöterjeszti az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának, amely az egyezmény betartása felett a felsöbb felügyeletet gyakorolja.

A 2 egyezségokmányt még további 4 ENSZ-egyezmény követte, melyek speciális ellenörzési rendszert hoztak létre

1965. évi egyezmény a faji megkülönböztetés tilalmáról

1979. évi egyezmény a nökkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmáról (1982.évi 10. tvr)

1984. évi egyezmény a kínzás tilalmáról (1988. évi 3. tvr.)

1989. évi egyezmény a gyermekek jogairól (1991. évi LXIV. Tv.)

1965. évi egyezmény a faji megkülönböztetés tilalmáról:

1969-ben lépette hatályba, Magyarország is részese. Az egyezmény kimondja, hogy a faji megkülönböztetésen alapuló minden felsöbbrendüségi elv tudományos szempontból hamis, erkölcsi szempontból elítélendö, társadalmi szempontból igazságtalan és veszélyes.

Az egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy:

személyek csoportjai vagy intézmények ellen irányuló faji megkülönbözetés céljából semmilyen cselekményt nem tesznek, gyakorlatot nem alakítanak ki,

a faji megkülönböztetést megtiltják, büncselekménynek nyilvánítják.

Az egyezmény végrehajtásának ellenörzésére 18 tagú Bizottságot hoztak létre, melynek tagjait titkos szavazással 4 évre választják. Minden személy más-más állam polgára.

A bizottság feladata, hogy a tagállamok által benyújtott jelentéseket megvizsgálja és ezekröl rendszeresen tájékoztassa a többi államot, valamint az ENSZ Fötitkárán keresztül az ENSZ Közgyülése felé terjeszt javaslatokat és ajánlásokat.

1979. évi egyezmény a nökkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmáról:

1981-ben lépett hatályba. Az egyezmény megszületésének az oka, hogy több államban a nök hátrányos helyzetben vannak. Fátyolt, csadort kötelesek viselni, nincs választójoguk, nem dolgozhatnak, nem tanulhatnak, nemi szervüket megcsonkítják, vallomásuk nem egyenrangú a férfiakéval, többnejüségben kell élniük.

Az egyezmény értelmében a részes államok jogszabályban tiltják meg a megkülönböztetést, azonos bért és szociális juttatásokat biztosítanak, szabad döntést engednek számukra a gyermekeik számáról és a gyermekszülések közé esö idöközröl.

Az egyezmény betartását egy 23 tagból álló szakértöi Bizottság ellenörzi. A vitákat választott bíróság, vagy az ENSZ Nemzetközi Bírósága elé lehet vinni.

1984. évi egyezmény a kínzás tilalmáról:

1987-ben lépett hatályba.

Kínzás: minden olyan cselekmény, amelyet szándékosan, éles testi, vagy lelki fájdalom, vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak.

A részes államok ezt törvényhozási, igazgatási, bírósági és egyéb hatékony úton kötelesek megakadályozni, és hogy az ilyen cselekmény súlyos büntetéssel fenyegetett büntettnek minösüljön.

Az egyezmény szerint senkit sem lehet továbbá olyan országba kiadni, vagy kitoloncolni, ahol valószínüleg kínzás fenyegeti.

Az egyezmény nemzetközi ellenörzését egy 10 tagú Kínzás Elleni Bizottság végzi.

1989. évi egyezmény a gyermekek jogairól:

1990-ben lépett hatályba.

Az egyezmény szerint gyermek aki a 18. életévét még nem töltötte be.

Az egyezmény a szokásos szabadságjogok deklarálása mellett,

jog a név viselésre, állampolgársághoz, hogy ismerje szüleit,

csak mindenek felett álló érdek esetén válasszák el szüleitöl, továbbá, hogy

mindkét szülöjével kapcsolatot tarthasson, aminek érdekében szabadon utazhat az államok között

kötelezi az államokat, hogy minden jogi és közigazgatási, szociális és nevelési eszközzel védje a gyermekeket az eröszak, rossz bánásmód, vagy kizsákmányolás ellen, és a gyermek ha idölegesen vagy véglegesen meg van fosztva a családi környezetétöl jogosult az állam különleges védelmére és segítségére.

Az államok minden eszközzel kötelesek megakadályozni továbbá a gyermekek részére a kábítószerek eladását, a gyermek prostitúciót, a gyermekek kínzását, a 15. év alattiak fegyveres eröbe besorozását.

Gyermekekkel szemben szabadságvesztés büntetés kiszabása csak a legvégsö esetben lehetséges.

Hiányossága az egyezménynek, hogy nem lép azonban fel elég eröteljesen a gyermekmunka ellen, nem ír elö minimális életkort a munkavégzésre.

Az egyezmény ellenörzö szerve a Gyermek Jogainak Bizottsága (10 föböl áll, a részes államok választják).

Általános egyezmények ellenörzö mechanizmusainak müködése:

Az ENSZ egyezmények végrehajtását és ellenörzését tehát nemzetközi testületek végzik és ezek elé egyes egyezmények esetén nem csak állami, hanem egyéni panaszok is érkezhetnek, ha államuk az erre jogosító cikkeket elfogadta.

Egyéni panasz tehetö:

Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya

Kínzás elleni egyezmény

Faji megkülönböztetés kiküszöböléséröl szóló egyezmény tekintetében, ha a panaszt tevö személy állama a vonatkozó cikkeket és a fakultatív jegyzökönyvet elfogadta.

Ilyen állam azonban nem sok van: a kínzást tilalmát elfogadó 79 államból csak 34 teszi lehetövé az egyéni panasz tételét. Magyarország mindhárom rendelkezést elfogadta, így lehetövé teszi a panasztételt.

A panasz egyébként az ENSZ bármely hivatalos nyelvén benyújtható. A panaszokat egy 5 tagú munkacsoport vizsgálja meg, és a döntésig akár 2-3 év is eltelhet. A panasz a sérelem elszenvedését követö 6 hónap után is benyújtható. A panasz nem lehet névtelen, benyújtása elött ki kell meríteni a belsö jogorvoslati lehetöségeket és nem lehet egyidejüleg másik szerv elött vizsgálat alatt. Nem érvényesül az "ítélt dolog" felfogása. Az Emberi Jogi Bizottság nem fogadhat el kollektív panaszt sem.

Az általános szabályozás mellett az emberi jogok védelmére számos regionális szabályozás is létrejött. Ezek vonatkozhatnak földrajzilag nehezen meghatározható, több kontinensre kiterjedö régióra, mint pl. az Emberi Jogok Arab Kartája és a Szovjetunió utódállamai által aláírt emberi jogok és alapvetö szabadságok egyezménye. Ezek hatékonysága a gyakorlatban még nem jelentös.

A regionális egyezmények másik csoportja kifejezetten bizonyos kontinensekre vonatkoznak, éspedig 3 ilyen jogvédelmi rendszert jelent: Európában, Amerikában és Afrikában.

II. Az emberi jogok védelme az afrikai kontinensen:

Az emberi jogok védelmét Afrikában az afrikai államok regionális nemzetközi szervezete, az Afrikai Egységszervezet vállalta fel. 1981-ben föszerve az Állam- és Kormányfök konferenciája Nairobiban elfogadta az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Kártáját. 1986-ban lépett hatályba.

A Karta nem pusztán másolat, hanem az emberi jogok afrikai koncepcióját fejezi ki, amelynek fö jellemzöje, hogy elveti az ember abszolút és a társadalommal mintegy szemben álló szabadságának individualista felfogását, az egyéni szabadságot és a jogok élvezését az egyén csak kötelezettségei teljesítésével összhangban élvezi.

Ennek megfelelöen az egyént kötelezettségek terhelik:

a/ a családjával szemben (tisztelni és ápolni kell szüleit)

b./ államával szemben (öriznie kell annak függetlenségét, területi épségét, dolgoznia kell)

c./ az afrikai közösséggel szemben (öriznie kell a kulturális értékeket, hozzá kell járulnia az afrikai egység megvalósulásához)

Az egyént a személyes szabadságjogok és a politikai jogok is megilletik, de ezek száma kisebb mint máshol. Szüken gazdasági, szociális és kulturális jogokat is biztosít (jog a munkához, méltányos munkabérhez, neveléshez, egészséghez, kulturális élethez)

Új vonása, hogy szabályozza a népek jogait, de nem definiálja a nép fogalmát.

A népek jogai a Kárta értelmében:

Minden nép egyenlö

A nép joga a létezéshez és az önrendelkezéshez

Jog a gazdasági önrendelkezéshez

Jog a fejlödéshez

Jog az emberiség közös örökségének élvezetéhez

Jog a békéhez és biztonsághoz

Jog a kielégítö környezethez

Jog a természeti kincsekhez és ha elveszik jog a visszaszerzéshez

Az állam kötelessége:

Megtenni a szükséges intézkedéseket népességük egészségének védelme érdekében

Megörizni az erkölcsöt és a hagyományos értékeket

Védeni a családot

Kiküszöbölni a nök és gyerekek jogaival szemben minden diszkriminációt

A végrehajtásra és ellenörzésre hivatott szerv az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága. 11 tagú, mind különbözö állampolgárságú. Az Állam- és Kormányfök Konferenciája választja öket 6 évre személyes címen, újraválaszthatók. 7 tag jelenléte esetén határozatképes.

Feladatai:

Információk, tanulmányok, dokumentációk gyüjtése az emberi jogok területéröl

Tudományos konferenciák szervezése

Javaslattétel törvényekre a kormányok számára az emberi jogokra vonatkozóan

Biztosítani az emberek és népek jogainak betartását

Bármely részes állam, vagy az Egységszervezet kérésére értelmezheti az Afrikai Kártát.

A Kárta megsértése esetén a Bizottság bármely részes állam kérésére a sértéssel vádolt államhoz jegyzéket intéz, erre a gyanúsított állam 3 hónapon belül válaszolhat, ha nem válaszol és a vitát egyéb, békés úton sem tudták rendezni, a vitás felek az ügyet a Bizottság elé vihetik, amely ésszerü idön belül erröl jelentést készít. Kötelezö döntést azonban a Kárta nem ír elö ilyenkor sem.

III. Az emberi jogok védelme az amerikai kontinensen:

Az amerikai földrészen már a múlt században létrejött egy regionális állami együttmüködés, amelyik végül 1948-ban az Amerikai Államok Szervezetének létrejöttét eredményezte.

1948-ban Bogotában fogadták el "Az ember jogainak és kötelességeinek amerikai nyilatkozatát". A deklaráció részletes szabadságjogokat sorol fel, ezenkívül gazdasági jogokat is tartalmaz (pl.: munkához való jog, társadalombiztosításhoz való jog, pihenéshez való jog). Új vonása, hogy az egyén kötelezettségei is megjelennek (pl.: köteles dolgozni, adót fizetni, a jognak engedelmeskedni).

A deklarációt az amerikai államok által már korábban létrehozott Amerikaközi Jogi Bizottság dolgozta ki, majd létrejött az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága, feladata az lett, hogy dolgozza ki az amerikai deklarációban szereplö emberi jogok egyezményes szabályozását. Ezt 1969-ben San José-ban fogadták el és 1978-ban lépett hatályba.

Az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye hasonlít az európai egyezményekhez, söt néhol részletesebb is (pl.: elismeri az állampolgársághoz való jogot, korlátozza a halálbüntetést és megtiltja annak visszaállítását, stb)

A gazdasági és szociális jogokról csak egyetlen cikk rendelkezik. Ezekröl a jogokról 1988-ban San Salvadorban az Amerikai Egyezményt kiegészítö jegyzökönyvet kötöttek. A szerzödö felek ezen jogok végrehajtásáról idönként jelentést kötelesek adni az Amerikai Államok Szervezete (OAS) illetékes szerveinek.

Az Amerikai Egyezmény ellenörzö rendszere:

a) Az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága

7 tagját az OAS Közgyülése személyre szólóan választja meg 4 évre, csak egyszer választhatóak újra. Évente egyszer ülésezik Washingtonban, szótöbbséggel határoz. Nem csupán ellenörzö szerv, hanem vitafórum, konzulatív és javaslattevö szerv is. Bármely tagállam alávetési nyilatkozatot tehet. Nem kell alávetési nyilatkozat, ha személyek vagy személyek csoportja nyújt be panaszt a Bizottsághoz. A Bizottság barátságos elintézésre törekszik, ha a panaszolt sérelmét orvosolták, az ügyet lezárja, ellenkezö esetben jelentést ír, javaslatot tesz a felek számára, ha ennek nincs eredménye 3 hónap múlva sem, úgy az ügyet a Bíróság elé terjesztheti.

Feladatai:

Ajánlások tétele

Jelentést kérhet a tagállamoktól

Kérvényeket és beadványokat vesz át és ha szükséges a panaszolt jogsértések helyszínére látogathat

Munkájáról évente beszámol az OAS-nak

Tanácsadó szervként is müködik

b/ Az Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága

7 bíróból áll, akiket az OAS Közgyülése 6 évre választja a részes államok jelölése alapján, csak egyszer választhatók újra. Székhelye San José.

A Bíróság elé ügyet a Bizottság, a tagállamok terjeszthetnek és egyéni panasz is érkezhet.

Hatásköre:

Elrendelheti, hogy a sértett jogaiba visszahelyeztessék, részére kártérítést is megítélhet. Ideiglenes rendszabályokat is megállapíthat. Tevékenységéröl évi jelentést ad az OAS Közgyülésének.

Véleményezö hatásköre is van.

A Bíróság ítéletét indokolni kell, az jogerös, sehol nem lehet megfellebbezni.