|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
Az államok közötti viták békés elintézésének nem bírósági útjai
A múltban az államok közötti viták sokszor háborúhoz vezettek. A háborúindítás joga minden államot megilletett, nem volt kötelezettség arra, hogy a vitákat békés eszközökkel oldják meg. Az elsö nemzetközi szerzödést a viták békés elintézéséröl 1907. október 18-án Hágában kötötték, de ez sem mondott ki még kötelezettséget: "amennyiben a körülmények engedik, az államok elsöbbséget adnak a békés eszközöknek".
Az ENSZ Alapokmányának értelmében azonban már kötelezettséget vállaltak az államok. A viták elintézésénél a békés jelleg követelménye az eröszak tilalmának elvéböl következik (ENSZ Alapokmány 2. cikk 4. pont). Ugyanakkor az ENSZ Alapokmány 2. cikk 3. pontja külön kiemeli a vitá 242b15c k megoldásánál a békés eszközök alkalmazását és az igazságosság elvét.
Az Állandó Nemzetközi Bíróság megfogalmazása szerint a vita nézeteltérés jogi vagy ténybeli kérdésben, egy ellentmondás a jogi nézetek között, vagy a 2 állam közötti érdekeknek a szembenállása.
Ez nemcsak jogi vitákra vonatkozik, hanem egyéb vitákra is!
A viszály pedig hosszantartó, elmérgesedett vitát jelen a nemzetközi jog tudományában.
A vita 2 féle lehet, de sokszor a kettö egybeesik:
Politikai: rendszerint valamely ténybeli ellentmondás 2 vagy több állam között. A politikai viták eldöntéséhez új jogszabályok lennének szükségesek.
Jogi: a jogban van az eltérés a 2 állam nézete között. A jogi vitát a már meglévö nemzetközi jogszabályok alkalmazásával meg lehet oldani.
A nemzetközi viták elintézésére szolgáló békés eszközöket 2 csoportba szokás sorolni
az elsö csoportba tartoznak az ún. diplomáciai utak, amikor nem bíróságok igénybevételével oldják meg a vitákat,
a másik nagy csoportba pedig azok az eszközök tartoznak, ahol a bíráskodás, bíróság igénybevételével oldják meg az államok közötti nézeteltéréseket.
Ami ezt a 2 fö csoportot illeti, a különbség köztük, hogy a bírói megoldás a felekre nézve kötelezö elintézési mód, amennyiben bármelyiküket a bíróság elmarasztalta, úgy ennek megfelelöen kötelesek eljárni. A diplomáciai utak esetén az, amit igénybe vesznek csak eszköz a közöttük létrejövö akarat-megegyezés létrehozására, vagyis a felek nemcsak az eszközöket választják meg szabadon, hanem esetleg az elintézésre vonatkozó érdemi javaslatokat is, ami azt jelenti, hogy az igénybevett közvetítö szerv javaslatát mérlegelik, tehát nem kötelesek elfogadni, csak akkor, ha mindkettöjük érdekeit megfelelöen kielégítette.
A nemzetközi jog szerepe a konfliktusoldó eljárások szabályozásában:
A viták elintézésének eszközeit a nemzetközi jog szabályai eltérö mélységben érintik.
○ Vannak olyan eljárások, melyek eredendöen naturális cselekmények, a nemzetközi jog legfeljebb néhány szabályt alkalmaz rájuk (tárgyalás, jószolgálat, közvetítés)
○ Vannak olyan eljárások, melyek legtöbbször a nemzetközi jog szabályainak vagy egyéb eljárásainak közbejöttével alkalmazhatóak a gyakorlatban (vizsgálat/ténymegállapítás, egyeztetés/békéltetés)
○ A nemzetközi bíráskodás ezzel szemben a jogból kiinduló, azáltal szabályozott mechanizmus.
A békés, nem bírói vagy más néven diplomáciai elintézési módok
1. közvetlen tárgyalás
2. az államok közötti viszályok megoldása 3. állam közbejöttével:
a/ jószolgálat
b/ közvetítés
3. a viták nem bírói elintézése nemzetközi szerv vagy szervezet útján:
a/ nemzetközi vizsgáló bizottságok
b/ nemzetközi egyeztetö bizottságok
4. államok közötti viták megoldása nemzetközi szervezet útján
a/ Viták elintézése az ENSZ segítségével
b/ a Biztonsági Tanács szerepe az államok közötti viták békés elintézésében
c/ az ENSZ Fötitkár szerepe a viszályok elintézésében
d/ Államok közötti viszályok megoldása nemzetközi regionális szervezetek útján
1./ Közvetlen tárgyalás
Ez a legegyszerübb és leggyakoribb elintézési mód. A felek akarat-megegyezésén nyugvó megoldást jelent, lebonyolítására nincs semmiféle nemzetközi jogszabály. Kötelezö igénybevételét nemzetközi szerzödések, bírói ítéletek elöírhatják pl.: Bös-Nagymaros ügye. A tárgyalás lehet a bírói elintézési mód elöfeltétele is.
Követelmény:
a felek jóhiszemüen és érdemben járjanak el;
az álláspontok módosítására tett javaslatokat kötelezö megfontolni;
a feleknek eröfeszítést kell kifejteniük, nem lehet puszta formalitás a tárgyalás.
A tárgyalásokat a felek külön küldöttek vagy állandó képviselöjük útján kezdik el, az általuk szabadon választott helyen és körülmények között, gyakran a legnagyobb titokban. Kényesebb ügyekben magasabb rangú küldöttséget vesznek igénybe.
A közvetlen tárgyalások elintézésében nagy szerepet játszhatnak a csúcstalálkozók, amikor a legmagasabb rangú állami képviselök ülnek össze a viták megoldása céljából.
A viták megoldásának egy lehetöségét jelenti a nemzetközi konferencia is, amit esetleg 2 állam közötti vita megoldásának céljából hívnak össze. Ilyen volt 1954-ben Genfben: megszünt az indokínai háború.
Az államok közötti tárgyalások megkönnyítése és a nézeteltérések megszüntetése céljából újszerü intézmény az ún. forró drót, melyet elöször USA és SZU között létesítettek. Ez egy állandó telefonos kapcsolat a két nagyhatalom legföbb vezetöi között, éjjel-nappal üzemel és amelyen az egyik fél bármikor felhívhatja a másik felet, még mielött a nézeteltérés kialakulna.
A közvetlen tárgyalás a viszályok elintézésében kb. 80-90%-os szerepet játszik, de nem mindig vezet a megfelelö eredményhez.
2./ Az államok közötti viszályok megoldása harmadik állam közbejöttével
a/ Jószolgálat
Jószolgálatot végzök lehetnek: nemzetközi szervezetek, államok, kivételesen magánszemély is. A jószolgálat fogalmát egy regionális amerikaközi szerzödés (1948. Bogota) definiálja. Ezen meghatározás szerint a vitában álló feleket egy 3. állam mintegy összehozza tárgyalás céljából. A 3. államnak csupán az a szerepe, hogy a megszakadt tárgyalásokat akár az ö területén, akár egy semleges államban megindítsa. A jószolgálati tevékenység azt jelenti, hogy a közremüködö 3. állam csupán a tárgyalásokra nyújt lehetöséget és azok megkezdése után többé a viszály megoldásában tevölegesen nem vesz részt, annak menetét sem igyekszik befolyásolni.
A jószolgálat egyik félre sem ró kötelezettséget, igénybevétele tetszöleges, indulhat akár a vitás felek egyikének, akár a jószolgálatot végzö államnak a kezdeményezésére. A jószolgálatot rendezö 1907. évi I. hágai egyezmény szerint a jószolgálat felajánlását sohasem lehet barátságtalan aktusnak tekinteni.
A NATO 1956-ban hozott egy határozatot, mely szerint a jogi és a gazdasági viták kivételével, vita esetén minden tagállam köteles alávetni magát a szervezeten belüli jószolgálati eljárásnak, amit a gyakorlatban a NATO fötitkára ajánl fel. Erre eddig ritkán került sor.
Az állami gyakorlatot tekintve az államok már sokszor vették igénybe a jószolgálat intézményét:
1957-ben USA végzett jószolgálati tevékenységet a Ciprus miatt vitába keveredett Görögország és Nagy-Britannia között.
Franciaország jószolgálata alapján jött létre tárgyalás SZU és Tajvan között az 1954-ben lefoglalt Tuapsze szovjet tankhajó ügyében
sikertelen volt Nagy-Britannia jószolgálati ajánlata 1954-ben Izrael és az arab államok között
b/ Közvetítés
A közvetítö állam tevékenysége többet jelent a jószolgálatnál, a feleket nem csak tárgyalás céljából hozza össze, hanem maga is odaül a tárgyalóasztalhoz, és javaslataival hozzájárul a 2 fél közötti akarat-megegyezés létrejöttéhez. Közvetítök lehetnek: nemzetközi szervezetek, államok, kivételesen magánszemély is.
Az 1907-es I. Hágai Egyezmény szerint a közvetítö szerepe azt jelenti, hogy kiegyenlíti azokat az ellentétes követeléseket és elenyésztesse azokat a nehezteléseket, amelyek a viszálykodó államok között támadhatnak.
A közvetítö eljárhat akár az egyik, akár a másik fél felkérésére, akár a felek közös felkérésére. Egyoldalú felkérés esetén azonban szükséges, hogy a másik fél is beleegyezzen a közvetítö állam személyébe. A közvetítésre akár a 3. állam is felajánlkozhat és ilyen irányú lépését nem lehet barátságtalan cselekménynek tekinteni. A közvetítés mindig kizárólag tanács jellegével bír és soha nincs kötelezö ereje. A közvetítés különleges fajtája, amikor az elhúzódó viszályt úgy oldják meg, hogy a viszálykodó felek mindegyike felkér 1-1 államot, hogy lépjenek egymással kapcsolatba és a nevükben tárgyaljanak.
A közvetítés intézményét a történelem folyamán nagyon sokszor vették igénybe:
1783-ban Oroszország közvetített Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közötti vitában
1946-ban Franciaország közvetített Svájc és SZU között, a II. vh. alatt a német hadifogságból Svájcba menekült és ott internált szovjet állampolgárok helyzetével kapcsolatos vitában. A közvetítésre azért volt szükség mivel még diplomáciai kapcsolat sem volt a két állam között.
1979-ben USA közvetítésével kötött Camp David-ben békeszerzödést az addig háborúban álló Izrael és Egyiptom.
3./ A viták nem bírói elintézése nemzetközi szerv vagy szervezet útján
a/ Vizsgálat
A nemzetközi vizsgálóbizottság igénybevételére akkor kerülhet sor, ha a diplomáciai tárgyalások nem hoztak eredményt, ugyanakkor a felek közötti vita nem a jogban van, hanem csak abban, hogy mi történt, és a tények megállapítása céljából hozzák létre. Létrehozása a felek közös elhatározásával történik, rendszerint mindegyik fél kijelöl 2-2 személyt, akik közül csak 1-1 lehet a vitában álló felek állampolgára és az általuk kijelölt 4 tag pedig megválasztja az ötödiket, aki a vizsgálóbizottság elnöke lesz.
Az eljárás elsö szakaszában szintén a tényállást igyekeznek megállapítani: a vizsgálóbizottság a felek, tanúk, szakértök meghallgatása után készíti el és a megállapításait összegezve a felek elé terjeszti. A felek ezután szabadon határozzák meg, hogy a megállapított tényállásból milyen jogi következtetéseket vonnak le. A vizsgálóbizottság igénybevétele csak olyan ügyekben történik, amely a becsületet nem érinti, tehát rendszerint a kevésbé lényeges ügyek kerülnek elé.
Pl.: 1904-ben orosz-japán konfliktusban az oroszok véletlenül elsüllyesztettek brit halászhajót, amelyet japán hajónak véltek a sürü ködben. A britek és oroszok között francia admirális elnökletével létrehozott bizottság folytatott vizsgálatot. A bizottságban 5 különbözö nemzetiségü tengernagy vett részt
Kísérlet arra, hogy a vizsgálóbizottságokat állandó jelleggel alkalmazzák:
Bryan-szerzödések Az USA és latin-amerikai, valamint más országok között 1913-14 folyamán létrejött kétoldalú szerzödések. A felek kötelezték magukat nemzetközi vita esetén vizsgálóbizottság létrehozására, és, hogy annak döntéséig egymás ellen háborút nem kezdenek. USA ilyen szerzödést kötött pl. Németországgal, Olaszországgal, Osztrák-Magyar Monarchiával.
Gondra-szerzödés Az amerikai államok között hozott létre két állandó bizottságot és ezek elé kellett terjeszteni azokat az államok között keletkezett ténybeli vitákat, amelyeket nem sikerült diplomáciai úton vagy akár választott bíróság segítségével sem megoldani. A viták közül kizárták az alkotmányos kérdéseket, valamint az olyan kérdéseket, amelyeket valamilyen más elintézési mód alá vet egy nemzetközi szerzödés. A Gondra-szerzödés értelmében az eljáró vizsgáló bizottság 5 tagú.
b/ Egyeztetés
A vizsgálóbizottságok speciális fajtái az ún. egyeztetö vagy békéltetö bizottságok. Ezek az I. vh. után jelentek meg. Az egyeztetö bizottságok a vizsgáló bizottságoktól csak annyiban különböznek, hogy a tényállás megállapításán túl javaslatot tesznek az érintett államok részére a viták megoldására, tehát jogi kérdésben is állást foglalnak. Állásfoglalásuk azonban nem kötelezö, csak ajánlat vagy javaslat jellegü.
Az 1928-as Általános Akta kötelezövé tette a részesévé váló államok számára az egyeztetö eljárást, amennyiben a felmerült vita diplomáciai úton nem volt megoldható. Az egyeztetö bizottság az eléje tartozó ügyekben az eljárását 6 hónap alatt köteles volt elvégezni, de csak olyan ügyek tekintetében kellett ezt az eljárást igénybe venni, amelyek a felek megállapodása értelmében nem tartoztak bírói útra.
A két világháború között több kétoldalú nemzetközi szerzödés kötelezöen elöírta az egyeztetö bizottsági eljárást.
Ilyet kötöttek egymás között pl.
- 1929-ben a Kisantant államai
- 1924-ben Magyarország és Svájc (1 föböl álló egyeztetöt írt elö, akinek semleges polgárnak kellett lennie)
Mai viszonyok között a többoldalú szerzödések egyre gyakrabban írnak elö egyeztetést. Pl.
1982. évi Montego Bay-i tengerjogi egyezmény a gazdasági övezetekben keletkezett halászati vitákra írja elö.
1977. évi I. genfi jegyzökönyv a háború áldozatainak védelméröl
- 1969.évi bécsi egyezmény a szerzödések érvénytelenségével, megszünésével, felfüggesztésével kapcsolatos viták elintézését írja elö.
Az újabb egyezmények az egyeztetést gyakran "békéltetésnek" nevezik, mint pl. az EBEÉ kezdeményezésére 1992-ben Stockholmban aláírt, a békéltetésröl és a választott bíráskodásról szóló egyezmény, melynek Magyarország is részese.
Ez az egyezmény szabályozza a békéltetési eljárást és a választott bíráskodási eljárást. Állandó szervet hozott létre mindkettöre nézve Genfben, ez a: Bíróság Vezetösége:
elnökböl,
alelnökökböl, és
három másik tagból áll, mellette jegyzö müködik.
Két lista
- egyiken az EBEÉ-ben résztvevö államok által kinevezett két békéltetö van. Ezek legalább egyike saját állampolgár, a másik egy, az EBEÉ-ben részt vevö állam polgára is lehet.
-A másik listára mindegyik részes állam egy-egy választott bírát és helyettest nevez ki, mindkettö saját állampolgár is lehet.
Vita esetén a konkrétan eljáró békéltetö bizottságot az elsö listáról alakítják, az alábbi eljárással:
-A békéltetési eljárást a vitában álló felek közösen vagy az egyik fél egyedül is kérheti a jegyzötöl és egyben megnevezi a békéltetö bizottság egyik tagját, aki saját állampolgára lehet.
-A jegyzö értesíti a vitában érdekelt többi államot, akik 15 napon belül kötelesek saját békéltetöjüket kinevezni, és ehhez a két taghoz a Vezetöség további harmadik tagot nevez ki.
-Ha az ellenérdekü fél nem nevezi ki a békéltetöjét 15 napon belül, úgy a Bíróság vezetösége nevez ki megfelelö számú általában 5 békéltetöt, ha két állam közötti vitáról van szó. Több állam esetén a békéltetö bizottság létszáma nagyobb lehet, de pártatlannak kell lenniük.
-Ha a felek a békéltetés során kölcsönösen elfogadható rendezést találtak, ezt közös iratba foglalják, amit a felek és a bizottság tagjai aláírnak. Ezzel az eljárás befejezödik, az irat az EBESZ Tanácsa elé kerül. Ugyancsak a Tanácsnak kell megküldeni, ha a felek, vagy azok egyike sem fogadta el a békéltetö bizottság javaslatát, ha a befejezés elött elhagyta az eljárás színhelyét, vagy meg sem jelent a békéltetö bizottság ülésén.
-A békéltetö bizottság eljárásának befejezése után zárójelentést készít és a feleknek 30 nap áll rendelkezésre, hogy értesítsék a bizottság elnökét arról, hogy hajlandók-e elfogadni a javasolt rendezést. Ha az egyik fél nem fogadja el, úgy a többi fél sincs kötve hozzá, még akkor sem, ha korábban elfogadta a bizottság javaslatát. Ilyen esetben a feleknek egyéb, békés rendezési módot kell keresniük.
4. Államok közötti viták megoldása nemzetközi szervezet útján
a/ Viták elintézése az ENSZ segítségével
A viták elintézésére az ENSZ-ben - az Alapokmány szerint - 2 szerv jogosult: a Biztonsági Tanács és a Közgyülés. A gyakorlatban azonban gyakran eljár a Fötitkár is, föleg megbízás alapján.
b/ A Biztonsági Tanács szerepe az államok közötti viták békés elintézésében
A Biztonsági Tanács hatásköre: megvizsgálhat minden olyan viszályt vagy helyzetet, amely a nemzetek között súrlódást okozhat. Ezt megteheti saját kezdeményezésre, vagy bármely tagállam ill. a Fötitkár felhívására.
Ha megállapítást nyer, hogy a belsö konfliktus veszélyes a békére, úgy a BT már béketeremtö hatáskörében jár el. Pl. 1994-95-ös ruandai polgárháború.
A BT az államok közötti viszályok elintézésére vonatkozó hatáskörében nem kötelezö jelleggel jár el, ez a legföbb különbség a béke és a biztonság veszélyeztetése esetén alkalmazható hatásköréhez képest. A BT megfelelö eljárási vagy rendezési módokat ajánlhat, de ennek során köteles figyelembe venni minden olyan eljárást, amelyet a felek már elfogadtak.
A BT ebben a hatáskörben:
- javasol
- egyeztet
- közvetít
- vizsgáló bizottságot hoz létre és megvizsgálva a helyzetet teszi meg ajánlását a felek részére, mely nem kötelezö.
Ha a viszály azonban veszélyes a békére és a biztonságra, akkor a BT a másik hatáskörében eljárva elöírhat kötelezö rendszabályokat, ekkor azonban nem mint közvetítö, egyeztetö szerv jár el, hanem azt a kötelezö hatáskört gyakorolja, amely mintegy közhatalmi jellegü szankciónak minösül.
A Manilai Nyilatkozat is leszögezi, hogy az ENSZ tagállamai elismerik a BT elsödleges szerepét minden olyan vitában, amelyik veszélyeztetheti a békét és a biztonságot. Tehát az államoknak ilyen esetben már nincs szabad választásuk a viták elintézési módjában.
Ahhoz, hogy a BT pontosan tisztában legyen a tényállással ténymegállapító bizottságot küldhet ki. Néha a BT a saját tagjai közül delegál néhány államot, abból a célból, hogy megvizsgálják a konkrét viszály alakulását.
A Közgyülés szerepe a viszályok elintézésében
A Közgyülés minden olyan kérdést napirendre tüzhet, amely a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozik, ez lehet az államok közötti vita is.
Ha olyan vitáról van szó, amelyet akár egy tagállam, akár egy olyan állam terjesztett a Közgyülés elé, amely nem tagállam, a Közgyülés azt megvitathatja és ajánlásokat tehet akár az érdekelt államnak, akár a Biztonsági Tanácsnak, vagy akár mindkettönek. Amennyiben ennek kapcsán cselekvésre van szükség, a Közgyülésnek a vita elött vagy az után a BT elé kell terjesztenie álláspontját. A Közgyülésnek ezen hatásköre annyiban korlátozott, hogy nem tehet ajánlásokat csak abban az esetben ha erre külön a BT felkéri.
A Közgyülésnek hasonlít ez a szerepe a Biztonsági Tanács szerepéhez a viszályok elintézése tekintetében, nevezetesen a feleknek megoldást ajánl, tehát közvetíthet, javaslatot tehet, konkrétan azonban a vitát a feleknek egymás között kell megoldani.
Kivételesen a Közgyülés is létrehozhat vizsgáló bizottságot.
c/ Az ENSZ Fötitkárának szerepe az államok közötti viszályok megoldásában
A Fötitkárok az államok közötti konfliktusban gyakran léptek fel közvetítö, egyeztetö szervként, amit vagy személyesen gyakoroltak, vagy speciális megbízottjaik útján. A Fötitkár ebben a feladatában gyakran járt el megbízás alapján. Pl. 1953. a Közgyülés megbízása alapján közvetített a koreai háború folyamán kínai fogságba került amerikai katonák ügyében.
A megbízás származhat a Biztonsági Tanácstól is. A Fötitkár saját kezdeményezésére, hatáskörében is eljárhat.
Tevékenysége gyakrabban közvetítés, ritkábban jószolgálat formájában történt.
d/ Államok közötti viszályok megoldása nemzetközi regionális szervezetek útján
Az ilyen szervezetek létesítését maga az ENSZ Alapokmány szorgalmazza, hiszen ha alkalmasak a helyi viszályok megoldására, akkor tehermentesítik az ENSZ szerveit. Ilyenkor azonban konkuráló hatáskör keletkezik: a vitában álló államok egyszerre tagjai az ENSZ-nek és a regionális szervezetnek. Sokak szerint ilyenkor az ENSZ szerepe csak kisegítö jellegü, és csak akkor jön figyelembe, ha a regionális úton való elintézés meghiúsult. Mások szerint nincs hierarchia a két elintézési mód között, mivel az államot nem lehet abban korlátozni, hogy milyen békés utat vegyen igénybe.
A regionális és az univerzális szervezet hatásköre között tehát nincs hierarchia, mind az állam, mind a BT szabadon mérlegel tehát, hogy kihez forduljon, ill. hogy fogalakozzék-e az üggyel. Bármilyen regionális szervezetröl is legyen szó, a megoldásnak amit alkalmaz összhangban kell lennie az ENSZ Alapokmányával. Kényszerítö eljárást a regionális szervezet csak a BT felhatalmazásával alkalmazhat, másfelöl a BT-t tájékoztatni kell minden olyan tevékenységröl, amely a helyi viszályok elintézésére szolgál vagy a nemzetközi békét érinti.
A helyi jellegü viszályok megoldására alkalmas nemzetközi szervezetek pl.:
- Afrikai Egység Szervezete ennek van egy külön szerve is, mely Közvetítö, Egyeztetö és Választott Bíráskodási Bizottság nevet viseli.
- Amerikai Államok Szervezete ennek külön szerve az Amerika-közi Békebizottság
- EBESZ
- Arab Liga
Amennyiben a BT a helyi vitáról úgy látja, hogy az a világ békéjét és biztonságát veszélyezteti, úgy azt saját hatáskörébe utalhatja és javaslatait a regionális szervezet köteles végrehajtani.
Találat: 333
