online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

Az allamok közötti utódlas (szerzödések, terület, vagyon, adóssag, jog és felelösség)



felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
 
bal also sarok   jobb also sarok

Az államok közötti utódlás (szerzödések, terület, vagyon, adósság, jog és felelösség)

Tág értelemben államok közötti utódlás az, ha valamely alanyi jog vagy kötelezettség az egyik államról egy másikra száll át.

Nemzetközi jogi utódlásról akkor beszélhetünk, ha a jog vagy kötelezettség a nemzetközi jog erejénél fogva száll át egy másik államra (nem tartozik ide pl.: egy követségi épület eladása a területi államnak).

A nemzetközi jogi utódlás jellemzöje, hogy tárgyai állami felségjogok és ezeknek megfelelö kötelezettségek. Ezek a jogok és kötelezettségek átszállhatnak például annak következtében, hogy egy román állampolgár honosítás útján megszerzi a magyar állampolgárságot és elveszti a korábbi állampolgárságát. Ilyen esetben mindazok a román állami jogosítványok, amelyeket polgára fölött gyakorolt, Magyarországra szállnak át, de az ilyen természetü jogutódlás nem tartozik az itt tárgyalandókba.

Az államok közötti utódlást mindig a legszükebb értelemben használjuk, nevezetesen arra az esetre korlátozva, ha az egyik állam alanyi jogai és kötelezettségei annak következtében szállnak át egy másik á 424g61e llamra, hogy ez az utóbbi állam kiterjeszti impériumát olyan területekre, amelyek azelött egy másik állam felségjogai alatt álltak. Az államok közötti utódlás tehát mindig az államok közötti területváltozás kísérö jelensége.

Az utódlás a nemzetközi jog gyakorlatában igen vitatott kérdés, mivel nincs egységes állami gyakorlat ebben a témában, így legfeljebb az esetek többségében követett szabályokról lehet beszélni. Az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága 1949-ben elhatározta az ide vonatkozó szokásjog összegyüjtését, melyet a szerzödésekben való utódlás tekintetében 1978-ban befejezett, és létrejött az ezzel kapcsolatos egyezmény.

Az utódlás nem hasonlít az államon belüli jogból ismert öröklésre, az utódállam nem folytatója, sem nem örököse az elödállamnak, azaz semmiben sincs kötve az elödállamhoz.

Az elödállam területi felségjogát az új állam nem veszi át, és semmiben sincs kötve az elödállam aktusaihoz. Az utódállam tehát nem folytatója, hanem helyettesítöje az elödállamnak, lényegét tekintve pedig az utódlás a területtel kapcsolatos felelösségben való helyettesítést jelent.

az utódlás nem szükségképpen függ össze új állam keletkezésével, hiszen nem biztos, hogy az elödállam megszünik.

utódlás akkor is bekövetkezik, ha egy állam területet ad át egy másik államnak.

Az államok közötti utódlás jogforrásai:

v    nemzetközi szokásjog,

v    az ezt kodifikáló általános egyezmény,

v    valamint az utódlási szerzödés, melyet rendszerint a gyarmatosító állam köt volt gyarmatával.

1./ Nemzetközi szerzödésekben való utódlás:

A kodifikációs szerzödés a következö utódlási esetek között tesz különbséget:

A nemzetközi szerzödésekben való utódlás egyik esete a részleges utódlás, amikor egy terület átszáll az egyik államtól a másik államra. Ekkor a nemzetközi jog a változó szerzödési határok elvét alkalmazza. Ilyenkor nincs sem állam-megszünés, sem államkeletkezés, egyszerüen az egyik állam területe kisebb lett, a másiké megnövekedett, de a két állam ugyanaz maradt.

A szabály ilyenkor a következö

A régi állam szerzödései az átcsatolt területen automatikusan megszünnek, az új állam szerzödései pedig az átcsatolás tényével automatikusan erre is kiterjednek. Ez a szabály érvényesült pl. az I. világháború után Elzász-Lotharingiának Franciaországhoz való csatolásakor, vagy 1940-ben, amikor Románia Észak-Bukovinát és Besszarábiát átengedte a Szovjetuniónak.

újonnan függetlenné vált állam, mely tulajdonképpen a gyarmatosító hatalomtól való elszakadást jelenti, hiszen a gyarmatok területe jogilag a gyarmatosító anyaország területének számított. Ez a leggyakoribb államkeletkezés.

-1961-ben amikor Tanganyika elszakadt Nagy-Britanniától utódlási szerzödés hiányában egyoldalú utódlási nyilatkozatot tett: Tanganyika 2 évig még alkalmazni fogja Nagy-Britanniának a Tanganyika területére vonatkozó kétoldalú szerzödéseit, aztán majd egyenként átvizsgálja öket és eldönti, hogy elfogadja-e, csatlakozik-e hozzájuk vagy sem.

-Más új államok a gyarmatosítóval utódlási szerzödést kötöttek. Ezeknek a szerzödéseknek egy része automatikus utódlást mondott ki. Pl: Franciaország-Laosz. Az automatikus utódlás azonban nem föszabály, ezt igazolja az is, hogy az ENSZ Fötitkára minden új államhoz kérdést szokott intézni: az új állam vállalja-e az elödállam által az ENSZ kezdeményezése és égisze alatt kötött többoldalú szerzödésekben való utódlást.

-Az állami gyakorlat szerint az utódállam egyénileg dönti el, hogy mely szerzödéseket kíván érvényben tartani, ennek megfelelöen : egy újonnan függetlenné vált állam nem köteles érvényben tartani egy szerzödést, vagy annak részesévé válni annál az egyedüli ténynél fogva, hogy az államutódlás idöpontjában a szerzödés államutódlással érintett területen érvényben volt. Ezt a megoldást nevezik a "tiszta lap" (clean slate) elvének.

Különbség van azonban aszerint, hogy:

többoldalú vagy általános jellegü avagy

kétoldalú szerzödésröl van szó.

Generális azaz egyetemes érdekü szerzödéseknél, amelyek rendszerint technikai, müszaki együttmüködést szabályoznak, a tiszta lap elv ellenére az államnak lehetösége van a folyamatos utódlás biztosítására. Egyszerüen közölnie kell utódlási szándékát az ún. letéteményes állammal. Ha az elödállam, vagyis a volt gyarmatosító állam már aláírta, de még nem ratifikálta a szerzödést, az újonnan keletkezett állam egyszerü ratifikálási eljárással a volt gyarmatosító aláírását magára nézve kötelezönek elismerheti. Ilyenkor is joga van a szerzödés bizonyos számára elönytelen rendelkezéseit fenntartással kizárni, ha a szerzödés a fenntartást lehetövé teszi. Az utódlási közlés írásban tehetö, konkrét idöpont nélkül. Ha a szerzödés célja olyan, hogy valamennyi félnek bele kell egyeznie egy új államnak a szerzödéshez való csatlakozásához, akkor az utódlási közlés csak akkor válik érvényessé, ha a többi szerzödö fél ehhez utóbb beleegyezését adja. Ez a szabály érvényesül a többoldalú, nem univerzális szerzödéseknél is.

Kétoldalú szerzödésnél az utódlás csak akkor jöhet létre, ha azt mind az utódállam, mind pedig az az állam is óhajtja, amellyel az elödállam az eredeti szerzödést kötötte. Ilyen esetben tehát az utódlás csak az érdekelt felek közötti akarat-megegyezés esetén jön létre. A kétoldalú szerzödésben való utódlás nem változtatja viszont 3 vagy 4 oldalúvá az eredeti kétoldalú szerzödést.

Egyesülés esetén a folyamatosság elve érvényesül, tehát mindazon általános egyezmények, amelyeket az egyesülö államok korábban kötöttek, megtartják érvényüket az egyesülés után, de csak arra a területre nézve, ahol eddig is hatályban voltak. Az utódállam az univerzális szerzödés hatályát egyoldalúan a teljes új államterületre kiterjesztheti. Kétoldalú szerzödéseknél itt is a felek közötti megegyezés dönt.

Szétváláskor vagy elszakadáskor való utódlásnál egy államterület egy meglévö államtól leválik és ott önálló életet, kezd. Ilyenkor a folyamatosság elve érvényesül. Az elszakadó új állam elvileg köteles a régi állam többoldalú szerzödéseit betartani. Mind az egyesülésnél, mind az elszakadásnál van egy érdekvédelmi klauzula, ami kivételt jelent a folyamatosság elve alól: az állam olyan szerzödést nem köteles elismerni, amelyet érdekeivel ellentétesnek tekint. A szabály tehát az, hogy a vélelem az utódlás ellen van és az államnak kell nyilatkoznia, hogy az utódlást mégis vállalja-e, elszakadásnál és egyesülésnél viszont a vélelem az utódlás mellett van. Kétoldalú szerzödés esetén az érdekelt felek közös megegyezése szükséges az utódláshoz.

Szerzödésen kívüli utódlás:

Az államok közötti utódlásnak ezt a részkérdését 1983-ban külön egyezményben kodifikálták, de ez az egyezmény csak az általános szabályokat rögzíti. A kodifikációs egyezmény permisszív jellegü, rendelkezései csak utódlási egyezmény hiányában alkalmazandók.

2./ Területi kérdésekben való utódlás:

A szerzödésekben való utódláshoz szorosan kapcsolódik a határokban való utódlás, ugyanis az államok közötti határokat nemzetközi szerzödések rögzítik. Ez a kérdés már a múlt század elején elvi problémaként merült fel Latin-Amerikában, a volt spanyol gyarmatok függetlenné válásakor, ahol az uti possidetis ita possideatis elvét alkalmazták. Ez az elv a konkrét esetben -mint azt a Sváci Szövetségi Tanács mint választott bíróság 1922. 03. 24-én a Kolumbia és Venezuela közötti határvitában megállapította - azt jelentette, hogy az újonnan létrejött államoknak el kell fogadniuk azoknak a spanyol közigazgatási provinciáknak a határait, amelyekböl ök, mint független államok létrejöttek.

A szerzödésekben való utódlásról szóló kodifikációs szerzödés 11. cikke kimondta:

Ha a határ 2 oldalán lévö államokban változások következnek be, a határok ugyanazok maradnak, legfeljebb a régi határ egyik oldalán új állam keletkezik. Pl: 1993.01.01-én Csehszlovákia mint állam megszünt, ez változatlanul hagyta a magyar-csehszlovák határ vonalát, csupán most a határ túloldalán egy új állam, Szlovákia terül el.

Nincs utódlás némely más területhez kötött jogok tekintetében. Ha az elödállam által birtokolt területen harmadik ország katonai támaszpontot tart fenn, vagy gazdasági kincsek kiaknázását folytatja, az utódállam azt nem köteles eltürni. A szerzödések az utódlás közlésig felfüggesztödnek.

3./ Az adósság átszállása:

Az állami adósság tágabb értelemben az állam valamennyi vagyonjogi természetü kötelezettségét jelenti, azaz a hitelezö lehet állam, jogi személy vagy természetes személy is.

Az állami adósság osztályozása szerint lehet:

külsö és belsö adósság

helyi kollektívák és központi állami adósság

területhez kötött és területhez nem kötött

politikai és kereskedelmi

deliktuális és szerzödéses

Speciális probléma a gyülöletes adósság azaz az odious debts. Ezalatt egyrészt hadiadósságot, másrészt olyan adósságot szoktak érteni, amely valamely terület önnállóvá válásának a megakadályozását szolgálta. Nyilvánvaló, hogy az utódállam az ilyen adósság akár részleges átvállalását is elutasítja.

A kodifikáció értelmében állami adósság alatt azt kell érteni, ami más állammal, nemzetközi szervezettel vagy más nemzetközi jogalannyal szemben áll fenn, vagyis elsösorban hitelügyletböl származó külsö adóssága.

Az adósság átszállásánál a gyakorlat eltérö. Az adósság át nem szállása általában nem jelenti annak elenyészését, csupán arról van szó, hogy az változatlanul az elödállamot terheli, feltéve ha létezik ilyen.

Az egyes államutódlási esetek fényében is különbséget kell tenni (a szabályok utódlási szerzödés hiányában érvényesülnek):

- ha az utódlás területelcsatolás eredménye, akkor, az adósság az elcsatolt terület arányában száll át;

- új függetlenné vált állam esetén az állami adósság elvileg nem száll át;

- ha 2 vagy több állam egyesül, minden az elödállamokat terhelö adósság az utódállamra száll át.

- ha az államból egy terület kiválik, az adósság az utódállamra a terület arányában száll át.

- ha az elödállam szétesik, akkor annak adóssága, méltányos arányban száll át az utódállamokra.

Vannak kivételek pl.: Oroszország a SZU-t utódkénti kezelésének érdekében felvállalta valamennyi SZU adósságát és egyben ö lett a jogosult is.

A belsö (saját polgárok irányában fennálló) adósság átvállalásáról a kodifikáció nem rendelkezik. Az államok között nem egységes a gyakorlat pl.: dán-svéd békeszerzödés után a nyugdíjkötelezettséget átvállalták, míg Trianon után ez nem érvényesült (ha átvette a tisztviselöt, a korábbi szabály szerint kellett azonban fizetnie).

4./ Az állami vagyon átszállása:

Több állam és maga a nemzetközi jog is különbséget tett az állam közjogi és magánjogi vagyona között.

Közjogi vagyonnak azt tekintették, ami csak állami tulajdonba lehet: utcák, terek, hidak, középületek.

Magánjogi vagyonnak pedig azt tekintették, ami egyének tulajdonában is lehet: bányák, gyártelepek, villanytelepek.

Az állami vagyon megkülönböztetés ilyen formáját a magyar jog korábban sem ismerte. Az állami vagyon elvben az utódállamra száll át, csupán abban van eltérés, hogy ez ingyenes vagy visszterhes. Egy elterjedt felfogás szerint a közjogi vagyon ellenszolgáltatás nélkül, a magánjogi vagyon csak kártalanítás fejében szállt át. A trianoni szerzödés esetében részben ez az elv érvényesült, Magyarország megyéinek, községeinek javai, valamint az állami középületek, az iskolák és kulturális intézmények térítés nélkül szálltak át. A magyar királyság javai, valamint a volt uralkodóház magánbirtoka az utódállamokra szálltak, értéküket Magyarország ugyan nem kapta meg, de a jóvátételi számlán a javára írták azokat.

A külföldi vagyon átszállásának szabályai:

Területátcsatolás esetén a vagyon nem száll át, mert fennmarad az elödállam.

Újonnan keletkezett állam esetén, csak akkor száll át, ha az a terület melyen az új állam létrejött, maga is hozzájárult a külföldi vagyon keletkezéséhez, ilyenkor a hozzájárulás aránya dönti el az átszállás mértékét.

Egyesülés esetén az elödállamok minden külföldi vagyona az utódállamra száll át.

Szétesés esetén a külföldi vagyon az utódállamok területi arányában száll át, illetve itt többnyire utólagos megegyezés jön létre pl.: az Osztrák-Magyar Monarchia követségi, konzuli épületeinek átszállása.

A kodifikációs szerzödés az állami levéltárak átszállásával kapcsolatban részletes rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy ezek kompenzáció nélkül szállnak át az utódállamra, részleges utódlásnál azonban csak azok az iratok, amelyek az átcsatolt területre vonatkoznak.

Az állampolgárság tekintetében az az általános szabály, hogy az átcsatolás tényével, vagy az új állam keletkezésének tényével az elödállam állampolgársága a konkrét területen megszünik, és az ott lakók, akik az elödállam állampolgárai voltak, automatikusan az utódállam polgárságát megszerzik (kivétel ez alól: nemzetközi jogi opció - állampolgárság választásának a lehetösége, de ezt 2 oldalú nemzetközi egyezménnyel külön ki kell kötni).

5./ Jogban való utódlás:

Az ezzel kapcsolatos állami gyakorlat szerint a régi jog nem szünik meg az átcsatolás tényével és mindaddig fennáll, amíg az utódállam a saját jogrendszerét ki nem terjeszti a hozzákerült új államterületre.

Gyarmatok esetén az anyaország joga maradt érvényben mindaddig, amíg az új állam jogalkotása azt nem módosította.

A hazai jog kiterjesztése elsösorban területátcsatolás esetén fordul elö, ilyenkor ugyanis az utódállamnak van már saját, külön jogrendszere. Amennyiben az új állam kiterjeszti saját jogát az újterületre, rendeznie kell a folyamatban lévö ügyeket, eldöntetlen pereket, büntetöjogi ítéleteket. Bünperek esetén a régi jog szerint szokták befejezni. Polgári ügyek esetén a korábbi döntéseket fenn kell tartani.

6./ A nemzetközi jogi felelösségben való utódlás:

Az állami gyakorlatban számos kísérlet történt arra, hogy az utódállamtól reparációt kapjanak az elödállam deliktumaiból származó kötelezettségeire, különösen akkor, ha ez a kötelezettség vagyoni jellegü volt. Pl.: Nem vállalta Hollandia a felelösséget a Francia uralom alatt elkobzott amerikai hajók miatt. Azt az USA hiába követelte.

Fentiekböl is megállapítható, hogy nincs utódlás a felelösségben, azaz a jogi sérelmekböl származó kötelezettségek teljesítésében, ezek tehát nem szállnak át. Ha az elödállam megszünik, elenyésznek, ha pedig nem szünt meg az elödállam, akkor változatlanul öt terhelik. (Trianon: Magyarországgal és Ausztriával azonosítottak az Osztrák-Magyar Monarchiát (reálunió és nem utódlás), így Csehszlovákia mentesült, de a két állam tekintetében nem enyészett el a felelösség, és vállalniuk kellett azt a saját tényeik miatt.)

A nemzetközi szervezetekben viselt tagságot illetöen, szétválás esetén az utódállamnak külön kell a felvételt kérnie, itt nincs automatikus utódlás.

Kivétel az egyesülés és a szétválás esete, ha az elödállamok korábban már a szervezet tagjai voltak. Pl: 1978-ban Egyiptom és Szíria egyesült létrejött az Egyesült Arab Köztársaság, az új államot automatikusan, felvételi eljárás nélkül az ENSZ tagjának tekintették. 1961-ben a fúzió megszünt, Egyiptom és Szíria ismét 2 külön tagállam lett, ugyancsak felvételi eljárás nélkül.



Találat: 402


Felhasználási feltételek