|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
A védett személyek köre és nemzetközi jogi védelmük háborúban
A humanitárius nemzetközi jog alatt azokat a szabályokat értjük, amelyek a háború áldozatainak a védelmére szolgálnak, ez az ún. genfi jog. Ezen jog által védett személyek helyzetére 1949-ben négy külön egyezményt kötöttek:
o a polgári lakosság védelméröl szóló egyezmény
Az 1949. évi négy egyezményt az 1977. évi I. jegyzökönyv egészítette ki. Az öt egyezmény tartalmazza a humanitárius nemzetközi jogot, amely szerves része az alapvetö emberi jogoknak.
A védett személyek
A védett személyek kategóriájába tartoznak azok, akiket a humanitárius nemzetközi jog oltalomban részesít.
A védett személyekre vonatkozó közös szabályok:
v E személyekkel emberségesen kell bánni.
v Tiszteletben kell tartani testi épségüket és szellemi méltóságukat, nemüknek kijáró figyelem illeti a nöket.
v Mentesek minden hátrányos megkülönböztetés alól.
v A védelmük érdekében tevékenykedö humanitárius szervezeteket és azok dologi eszközeit kiméletben és védelemben kell részesíteni.
v A védett személyek mentességükröl nem mondhatnak le, ha mégis megteszik, a lemondás érvénytelen.
v A védett személyekkel szemben tilos a megtorló intézkedés (represszália) alkalmazása, tehát nem lehet öket azon a címen hátrányos helyzetbe hozni, hogy a jogállásukat rendezö nemzetközi szerzödéseket a szembenálló fél sem alkalmazza.
A sebesültek és betegek jogi helyzete a szárazföldi háborúban:
Helyzetükre hosszú ideig nem volt szabályozás, a csatatéren gyakran ott feküdtek napokig haldokolva, akiken legfeljebb magánszemélyek segítettek. A mohácsi csata (1526.) után Kanizsai Dorottya nemesasszony saját pénzén fogadott fel embereket a halottak eltemetésére, és valószínüleg a sebesülteken is segített. A helyzet nem 717j97h változott az 1859-ben lezajlott solferinoi csata idejére sem, amikor 38 ezer halott maradt a csatatéren a francia, szárd csapatok osztrák csapatokkal történt megütközése után. A helyszínre érkezö Henry Dunnant svájci üzletember látva a történteket kezdeményezte egy olyan emberbaráti társaság létrehozását, amelyik hasonló esetben segít a háború áldozatain. A kezdeményezés hatására 1867-ben megszületik az elsö védett személyekre vonatkozó egyezmény. A Dunnant által kezdeményezett emberbaráti társaság pedig a Nemzetközi Vöröskereszt Szövetsége lett, amelynek jelvénye Dunnant iránti tiszteletböl egy fordított svájci zászló, tehát fehér alapon a vörös kereszt.
A sebesültek és betegek jogi helyzetét rendezö egyezmények közül a legfontosabb az 1949-es:
Az általános szabályok értelmében az a fél, akinek a csatatér a birtokában maradt, köteles a halottakat összeszedni, adatait feljegyezni és nyilvántartásba venni, a halottakat eltemetni és a róluk, valamint a fogságba esettekröl szóló adatokat (nyakukban lévö dögcédula alapján) a védöhatalmon, vagy a Vöröskereszten keresztül közölni a hozzátartozókkal.
A sebesültek összeszedéséig tüzszünetet lehet elrendelni.
a fogságba esett személyekröl listát kell készíteni és ezt ugyancsak közölni kell akár a Vöröskereszt Nemzetközi Tájékoztatási Irodája útján, vagy a védöhatalom útján a családdal.
Az ellenség kezébe került sebesültek hadifoglyok lesznek. Emberségesen kell velük bánni. Tilos rajtuk biológiai kísérlet végzése, ápolás nélkül hagyása, a testcsonkítás, szerveiket csak akkor szabad haláluk után átültetni, ha arról elözetesen a sebesült megengedöleg nyilatkozik. A sebesültek nem hagyhatóak ápoló személyzet nélkül. Ha a kórházat hátra kell hagyni akkor azt csak teljes személyzettel lehet megtenni, azaz nem lehet otthagyni a sebesülteket sem.
Ezeket a szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha a sebesültek állama a genfi egyezményeket nem írta alá, ugyanis ezek a szabályok az alapvetö emberi jogok részei, így közvetlenül az egyéneket illetik meg.
Az egészségügyi személyzet (orvosok, ápolók, beteghordók, stb.) az ellenség megszállása esetén sem lesznek hadifoglyok, öket csak egészségügyi célra lehet felhasználni (kiv.: ha az ellenségnek ártó cselekményt követnek el).
Amennyiben olyan kórház kerül valamelyik hadviselö fél hatalmába, amelyet semleges országok állítottak fel, vagy az ápoló személyzet vagy orvosok között semleges államok polgárai is vannak, ezek a saját kormány beleegyezésével továbbra is a helyszínen maradhatnak, egyébként öket haza kell engedni. Ilyen semleges kórház müködött Észak-Koreában a háború alatt, amelyet Magyarország állított fel és magyar személyzettel látott el.
A fogságba került egészségügyi személyzet szabadon mozoghat, részükre speciális igazolványt kell kiállítani és megkülönböztetö jelzést viselnek. A megkülönböztetö jelzés a fehér alapon vöröskereszt, vagy vörös félhold, vörös oroszlán a vörös felkelö nappal, vörös Dávid csillag. Tilos az orvosi etikával ellentétes magatartásra kényszerítésük.
Tilos a betegekkel, sebesültekkel szembeni represszália. A fogságba esett sebesültekröl, betegekröl listát kell felvenni, amely tartalmazza adataikat, majd azokat a Vöröskereszt Tájékoztató Irodájával kell közölni.
Az elhunytakat hamvasztani csak kényszerü okból lehet, míg temetésüket lehetöleg jelölt sírba kell helyezni megfelelö egyházi szertartás szerint.
Egészségügyi jármüveken jól láthatóan kell elhelyezni a védettséget jelzö emblémát, e jármüveket támadni tilos, légi jármü csak engedély esetén repülhet át az ellenséges területen, de ellenörzés okán leszállítható, azonban ha az ellenörzés nem talál semmit, úgy tovább kell engedni. Ha nem száll le felszólításra, le lehet löni. Kényszerleszállás esetén a személyzet és a sebesültek is hadifoglyok lesznek.
Védöhatalom
Mint nemzetközi jogintézmény a múlt században keletkezett, elöször az 1870-71. évi porosz-francia háborúban alkalmazták, ekkor a Poroszországban lévö francia foglyokat Nagy-Britannia, míg a porosz hadifoglyok érdekeit Franciaországban három ország, Svájc, USA és Oroszország védelmezte.
A védöhatalom olyan semleges vagy az összeütközésben részt nem vevö más állam, amelyet az egyik összeütközö fél kijelöl, a szembenálló fél pedig elfogad, és amely vállalja az egyezmények és jegyzökönyvek értelmében rá háruló védöhatalmi feladatokat (a II. vh. alatt ilyen feladatot elsösorban Svájc és Svédország látott el). Rendszerint nem szükségképpen azonos azzal az állammal, amelyik a diplomáciai épületek védelmét és az érdekképviseletet átvette.
Fö feladatuk az ellenörzés, valamint a felek közötti érintkezés megteremtése, hiszen háború esetén minden hivatalos kapcsolat megszakad.
Joga van hadifogolytáborokat, hadikórházakat és a megszállt területeket képviselö útján meglátogatni, a helyszínt maga választja ki, ez csak átmenetileg és parancsoló katonai szükségességböl tiltható meg. A hadifoglyokkal, sebesültekkel tanúk nélkül beszélgethet.
Miután a védöhatalom így ellenörzi a hadviselés szabályainak betartását és a megszállt területek lakói, valamint a hadifoglyok csak rajta keresztül érintkezhetnek a családjukkal, így érthetö, hogy a védöhatalom kijelölése az 1977. évi I. genfi jegyzökönyv értelmében kötelezö és elvben a másik fél védöhatalmát is engedélyezni kell.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága mindegyik féltöl kérheti öt olyan államnak a nevét, amelyiket védöhatalmának szeretne választani, plusz öt másik állam nevét, amelyet ha ellenfele választana védöhatalomnak, azt elfogadná. Ekkor a Bizottság egyeztetést javasol, és így igyekszik biztosítani, hogy mind a két félnek legyen védöhatalma.
A védöhatalom lehet közös is, de lehet, hogy más állam védi az egyik állam jogait és más állam a másik állam jogait. Valamelyik védöhatalom területére telepítik azután a központi tájékoztató irodát, amelyik mind a két hadviselö fél területén létesített irodával kapcsolatban áll.
Amennyiben nem sikerül védöhatalmat kijelölni, akkor a felek helyettesként kötelesek elfogadni a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságot vagy a Vörös Félhold Társaságot, amelyeknek egyébként is békében is megfelelö személyzet áll rendelkezésére és feladatukat messzemenöen el tudják látni. Izrael és az arab államok között 1967. óta a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága látja el a védöhatalom szerepét az Izrael által megszállt területek tekintetében.
A hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi szabályok:
Hadifogoly mindenki, aki fegyveres erö tagja és az ellenség hatalmába kerül.
Nem minösül hadifogolynak:
az irreguláris erök tagja,
partizán, vagy gerilla hadviselö,
ill. a zsoldos.
A zsoldos mint jogi kategória 1960 táján keletkezett intézmény, és a rá vonatkozó rendelkezéseket az ENSZ kezdeményezésére 1989-ben elfogadott, a zsoldosok toborzása, alkalmazása, pénzügyi támogatása és kiképzése elleni egyezmény tartalmazza.
Zsoldos az:
Akit azért toboroztak, hogy részt vegyen az ellenségeskedésben
aki ezt anyagi haszonszerzés céljából vállalta és olyan összeget ígértek neki, amely lényegesen meghaladja az abban a hadseregben szokásos zsoldot,
nem állampolgára az összeütközö feleknek és nem is lakik azok területén,
nem tagja az összeütközö felek fegyveres erejének sem.
Zsoldos az is aki a fenti feltételeknek megfelel és pénzért arra vállalkozik, hogy megdöntse egy állam alkotmányos rendjét vagy aláaknázza egy állam területi épségét. Tilos zsoldosok alkalmazása belsö konfliktusban. A zsoldosok megbüntethetök azon az alapon, hogy aki erre vállalkozik, az sérti a zsoldosok elleni egyezmény céljait és rendelkezéseit.
Nem minösül zsoldosnak, aki valamely semleges állam hadseregének a szolgálatában áll, ilyen a katonai szakértö vagy tanácsadó, akiket fogságba esés esetén haza kell küldeni.
A hadifoglyok jogállását illetöen föleg tiltó jogszabályok említendöek:
Tilos a testcsonkítás,
az orvosi kísérlet,
a hadifoglyokkal szembeni represszália.
Részükre jár az emberséges bánásmód, az orvosi ellátás, élelmezés, ruházat, ivóvíz.
Pénzük, értékük elvehetö, erröl nyugtát kell adni és a hadifogságból szabadulás idején az idegen pénzt és értékeit vissza kell hogy kapja.
A foglyok táborba zártan helyezhetök el. Ha a fogolytábor hadizónában van, akkor óvóhelyet is létesíteni kell.
a foglyoknak meg kell engedni a dohányzást.
A fogságba esett egészségügyi személyzet és tábori lelkészek csak hivatásuk gyakorlására alkalmazhatóak
minden tábor a fogva tartó hatalom egy tisztjének parancsnoksága alá helyezendö és ez a parancsnok köteles a foglyok nyelvén a hadifoglyokra vonatkozó egyezmény szövegének egy példányát kifüggeszteni.
A foglyok munkára kötelezhetöek, kivéve az altisztek, akik csak munkafelügyelök lehetnek, míg a tisztek csak önkéntes vállalás esetén végezhetnek munkát. A munka nem lehet katonai jellegü, egészségtelen vagy életveszélyes. Munkájukért minimális munkabért is kaphatnak. Jár továbbá heti egy pihenönap és évi 8 nap szabadság. Kaphatnak havi két levelet vagy négy levelezölapot, ill. egy csomagot, mely vámmentes. A csomagban könyv, étel stb. lehet. Cenzúra van.
A táborparancsnokság és a hadifoglyok közötti kapcsolatot a bizalmiak tartják fenn. A bizalmi a legénységi táborban a többiek által választott személy, vegyes táborban a rangidös tiszt a bizalmi és mellette választott legénységi személyek müködnek. Tiszti táborban is a rendfokozatban rangidös, legmagasabb rangú tiszt a föbizalmi.
A hadifoglyokkal szemben bírósági eljárással lehet eljárni, ha büncselekményt követnek el.
olyan cselekmény esetén amit csak fogoly követhet el (szökés) csak fegyelmi büntetés adható. Ha sikeres a szökése és késöbb újra fogságba esik, akkor ezért a régebbi szökésért nem büntethetö meg.
A büntetötárgyalás elött 3 héttel értesíteni kell a védöhatalmat, aki a részére védöt is kijelölhet. Ha erre nem kerül sor, a fogva tartó állam köteles védöt kijelölni. Az ítélet ellen fellebbezni lehet vagy semmiségi panasz is benyújtható. Az ítéletröl a védöhatalmat is értesíteni kell. Halálbüntetés esetén, az csak az értesítés után 6 hónappal hajtható végre.
A sebesült vagy beteg hadifoglyokat haza kell szállítani, ha gyógyíthatatlanul beteg vagy sebesült, ha 1 éven belül nem várható gyógyulása orvosi vélemény szerint, ha a fogva tartás állandó szellemi és testi épség csökkenést eredményez.
Semleges államba kell szállítani azt, aki 1 éven belül meggyógyulhat, és gyorsabb lenne a javulása, ha semleges országban kezelnék, vagy ha a fogva tartás szellemi és testi épségét veszélyezteti az orvosi vélemény szerint.
A betegségeket, melyek alapján a fogoly hazaküldhetö részletesen meg vannak határozva. Pl: cukorbaj, vakság, végtag elvesztése, rosszindulatú daganat, nyombélfekély stb. Fennállásukat egy 3 tagú vegyes orvosi bizottság állapítja meg, amelyet minden hadviselö köteles létrehozni. A 3 orvos közül 2 semleges állampolgár, 1 pedig a fogva tartó állam orvosa, az elnöke valamelyik semleges állampolgár. A 2 semleges állampolgár orvost a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága a védöhatalommal egyetértésben jelöli ki, de ehhez a fogva tartó államnak is hozzá kell járulnia. Az orvosi bizottság a személyeket javaslatra vizsgálja meg.
Javaslati joga van:
- a fogva tartó állam orvosának
- a honfitársi fogoly orvosnak
- a bizalmiaknak
- a védöhatalom útján javaslatot tehet a hadifogoly állama is.
A hazaszállított, vagy semleges országba szállított személy gyógyulása esetén ugyanabban a háborúban katonának nem hívható be.
Mind a hadifoglyokkal, mind a sebesültekkel, söt a polgári személyekkel kapcsolatos problémák intézése céljából minden hadviselö fél tájékoztató irodát köteles felállítani, amely a fogságba levö személyek, sebesültek, betegek vagy hadifoglyok vonatkozásában az adatokat összesíti és rajta, illetve a központi tájékoztató irodán keresztül lehet a foglyoknak levelet írni, illetve levelet kapni.
A hadifoglyok a hadi cselekmények megszünése után 6 hónapon belül hazaszállítandóak.
A polgári lakosság védelme és a háborús megszállás:
A polgári lakosság nemzetközi jogi védelemre szorul, ha:
ellenség megszállása alá kerül, illetve
a hátországot érintö légitámadás vagy más katonai akció esetén.
Háborús megszállás (occupatio bellica): az egyik hadviselö fél a másik területének egy részét vagy egészét saját katonai igazgatása alá vonja, miután hadseregével a területet megszállta, az ott levöket lefegyverezte vagy elüzte. Nem érinti a terület jogállását.
Az idegen katonai megszállás következtében a civil lakosság idegen uralom alá, az ellenség kezébe kerül, ezért védelemre szorul.
Polgári személy az, aki nem tagja a fegyveres erönek, öket tilos megtámadni, vagy jelenlétüket a hadmüveletek alóli mentesítésre felhasználni.
A megszállt terület lakosságát
tilos kiéheztetni
Tilos javait megtámadni vagy szükségtelenül lerombolni
Tilos terményt, állatot abból a célból elvinni, hogy a lakosságot elköltözésre kényszerítsék
Jogilag megengedett
élelmiszert, gyógyszert vagy a hadsereg ellátásához szükséges egyéb anyagot pl. benzint rekvirálni, amiért lehetöség szerint fizetni kell, de ez nem feltétlenül kötelezö. A fizetés gyakran a megszálló hatalom által nyomtatott pénzzel történik.
Tilos a megszállt területröl teljes élelmiszerkészletet és valamennyi nyersanyagot elszállítani.
A védöhatalom az ellenörzést megbízottjai útján végzi, akik a megszállt területre érkezve helyszíni szemlét tartanak, és ha megállapítják, hogy nem elég az élelmiszer vagy a gyógyszer, akkor a megszállónak lehetövé kell tennie, hogy a semleges államok a védöhatalom útján vagy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága közvetítésével segélyszállítmányokat küldjenek a területre. A segélyszállítmányt a védöhatalomnak, vagy a Vöröskeresztnek joga van személyesen elosztani, hogy megbizonyosodjon annak célba jutásáról. A védöhatalom tevékenysége megszünik, ha a megszállt területet a megszálló államhoz csatolják.
A megszállt területen és a hátországban is kijelölhetök egészségügyi övezetek, ahol terhes nök, 15 év alatti gyermekek, polgári sebesültek, betegek, nyomorékok és öregek helyezhetöek el. Az övezetek katonai védelmezése tilos és lehetöleg úgy kell elhelyezni, hogy ritkán lakott területen távol legyen a gyáraktól, hadi célpontoktól. Az övezet megjelölése fehér alapon haránt futó vörös szalagok. Éjjel is ki lehet világítani, ugyanis a terület repülöröl történö bombázása is tilos.
A megszállt területen maradt polgári kórházak szigorú védelem alá esnek, semmilyen más célból nem lehet igénybe venni, csak betegeket , sebesülteket lehet ott kezelni. Személyzetét speciális igazolvánnyal kell ellátni, amellyel kijárási tilalom alatt is mozoghatnak, plusz egy karszalag is jelzi ezt a speciális minöséget, amelyen vörös kereszt, vörös félhold stb. van. A polgári egészségügyi jármüvek is jogosultak a megkülönböztetö jelvény és a villanó kékfény használatára. A megszálló saját sebesültjeit, vagy betegeit is elhelyezheti a polgári kórházakban, azonban a polgári lakosság ellátását is biztosítani kell.
Megszállt területen:
- tilos a túszok szedése,
- a csoportos büntetés,
-a lakosság áttelepítése a megszállt állam területéröl a megszálló területére, kivéve a hadicselekmények miatti idöleges kiürítést (visszatérés lehetöségét fenn kell tartani a hadi cselekmények befejezése után). A kiürítés során a családokat együtt kell tartani, és részükre kényszer lakhelyet kell kijelölni és ellátásukról gondoskodni kell. A kitelepítésröl vagy kiürítésröl értesíteni kell a védöhatalmat.
Tilos továbbá:
- a megszálló hadseregbe való kényszerítés
- a toborzó propaganda
- a munkanélküliség szándékos elöidézése
A megszállt terület 18 év feletti lakossága munkára kötelezhetö, de csak olyanra, amelyik a megszálló hadsereg szükségleteit elégíti ki, vagy közérdekü szolgáltatások ellátására irányul, pl.: víz, gáz helyreállítási munkák, romeltakarítási munkák. A megszállt terület hivatalnokai nem kötelezhetök, hogy a megszállóknak tovább dolgozzanak. A megszállt területek egyes részeit a megszálló által kijelölt katonai parancsnokok, városparancsnokok igazgatják, akik helyi rendeletet is alkothatnak, amit az ott müködö hatóságok kötelesek végrehajtani. A megszállt területeken tovább müködnek a civil bíróságok, és az államterületen hatályos jog alapján folyó eljárásokat ök folytatják le. A megszálló hatalom katonai bíróságai, amennyiben bárkit, aki a megszállt területen él, büncselekmény miatt eljárás alá vetnek, a tárgyalás elött a védöhatalmat ugyanúgy, mint a hadifoglyok esetén, értesíteni kell.
Halálbüntetést
kémkedés,
katonai berendezkedés elleni szabotázs cselekménye, vagy
halált okozó cselekmény miatt lehet kiszabni, de csak 18 év feletti személy esetén.
A halálbüntetés kiszabásáról a védöhatalmat értesíteni kell és az értesítéstöl számított 6 hónap után lehet csak végrehajtani. A polgári személyek a megszálló biztonsága érdekében internálhatók is, ezekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a hadifoglyokra.
Polgári védelem
A második világháború után alakult ki, a hátországot ért repülö támadások miatt. A polgári védelem civil önkéntesekböl, hivatásos alkalmazottakból és katonákból álló katonai szervezettségü állami-társadalmi szervezet, amely több humanitárius feladatot is ellát. Béke idején feladatai föként közveszély idejére vonatkoznak (árvíz, földrengés). Háborúban feladatai pl.: óvóhelyek létesítése, fenntartása, elsötétítés ellenörzése, tüzoltás, mentés, romeltakarítás, halottak, sebesültek összeszedése.
Tagjai speciális igazolványt kapnak, megkülönböztetö jelzésük narancssárga alapon kék egyenlö szárú háromszöget tartalmazó karszalag. A polgári védelem az ellenség megszállása esetén is tovább müködik, tagjaira más feladatot rábízni nem lehet, de egyéni fegyverük elvehetö.
A védelem megszünik, ha a polgári védelem tagja az ellenségnek ártó cselekményt fejt ki.
Nem minösül tilos tevékenységnek ha:
- katonai irányítás alatt dolgoznak vagy ha köztük katonai személyek is vannak
- katonai áldozatokat is ápolnak és azoknak segítenek
A polgári védelem katonai tagjai a megszállás után hadifogolynak minösülnek, de a megszállt területen továbbra is igénybe lehet venni öket a polgári védelem tagjaként. Nagyon gyakori, hogy ezek olyan katonai személyek, akik egészségügyi okokból egyébként is frontszolgálatra már nem alkalmasak. A polgári lakosság védelmét szolgáló és bármely más hadviselés szabályait rendezö egyezménynél a legnagyobb probléma az ellenörzés és a betartás kérdése. Erre vonatkozólag az 1977. évi jegyzökönyv olyan rendelkezést tartalmaz, hogy az egyezmény megszegése háborús büncselekmény. Amennyiben a hadviselés szabályait egy beosztott szegi meg, akkor érte a parancsnoka is felelösségre vonható, ha tudhatta vagy sejthette, hogy beosztottja erre készül. Erre vonatkozóan az állam belsö jogában megfelelö jogszabályokat köteles statuálni, amelyek büntetni rendelik a hadviselésre vonatkozó nemzetközi egyezményeket megszegö személyeket. A felek megkövetelik a katonai parancsnoktól az ilyen cselekmények megelözését, valamint azt, hogy a parancsnok személyesen járjon el az ilyen cselekmények elkövetöivel szemben. Ha bármelyik hadviselö fél szerint a másik megszegte a polgári lakosság védelméröl szóló genfi egyezményt, Nemzetközi Ténymegállapító Bizottsághoz fordulhat, amely 15 tagból áll (tagjait az 1977. évi egyezményt elfogadók választják 5 évre), és 5 fös kamarákban jár el, amihez a két hadviselö fél 1-1 ad hoc tagot jogosult delegálni (így összesen 7 fö). A Ténymegállapító Bizottság hatáskörében megvizsgál minden olyan tényt, amely súlyos megsértésnek minösül és a felek között közvetít, tárgyalásokat kezdeményez és arra a feleket meghívja és azok ott bizonyíthatják az igazukat. Az az állam, amely megszegi az 1949. évi genfi egyezményeket, vagy az 1977. évi elsö jegyzökönyvet, felelösséggel tartozik minden olyan aktusért, amit fegyveres eröinek tagjai követtek el és köteles az anyagi kár megfizetésére is. Mindez bizonyos többletet jelent a korábbi helyzethez képest, ezen szabályok betartása nemzetközi ellenörzés alá esik tehát a hadviselés idötartama alatt is.
Humanitárius szabályok a tengeri háborúban:
A tengeri háborúban a humanitárius nemzetközi jog szabályai jórészt azonosak a szárazföldi háború szabályaival, azonban speciális rendelkezések vonatkoznak a hajótöröttekre.
Hajótörött az, aki kényszerüségböl került a vízbe (a lelött repülögép katapultált személyzete is ide értendö a vízben). A hajótörötteket az ellenség is köteles kimenteni a tengerböl, akik ezek után hadifoglyok lesznek. Amennyiben semleges hajó veszi fedélzetére a hajótörötteket, akkor azok nem lesznek ugyan hadifoglyok, de többet abban a háborúban nem vehetnek részt. A semleges ország a területén öket internálhatja, vagy haza is küldheti.
A kórházhajók nem zsákmányolhatók, elfoglalt kikötöböl is kifuthatnak, azonban nevüket és adataikat 10 nappal a szolgálatba lépésük elött közölni kell a hadviselö féllel. Speciális helyzetük addig él, amíg katonai célra nem használják öket.
Találat: 301
