A nemzetközi szerzödések értelmezése

A nemzetközi szerzödések értelmezése

A nemzetközi szerzödés szerkezete

I. Bevezetö rész az ún. preambulum

- szerzödést kötö felek és meghatalmazottjuk neve

- szerzödés tárgya, célok, alapelvek

II. Érdemi szöveg

III. Vegyes rendelkezések

hatálybalépés ideje

csatlakozás

ratifikáció

csatolt fenntartások

IV. Keltezés, aláírás

V. Mellékletek, jegyzökönyvek

- térképek

- listák

- tervrajzok

Az értelmezés az a jogi müvelet, amelynek célja a szerzödés alkalmazásával kapcsolatban a szerzödést kötö feleknek a szerzödéskötés pillanatában fennálló és a szerzödés szövegében kifejezett szándékának az értelmezési eszközök útján való feltárása.

A szerzödések értelmezése a gyakorlati diplomácia nagyon fontos eszköze és gyakori problémát is jelent, mert gyakran nem a szövegben van a nézeteltérés, hanem a szöveg értelmezésében.

A nemzetközi szerzödés értelmezése bizonyos eltéréseket jelent az államon belüli jogértelmezéstöl

Az egyik eltérés abban áll, hogy a nemzetközi szerzödés több állami akaratból keletkezik, és az értelmezés során csak azt lehet figyelembe venni, ami ezekböl az akaratokból ténylegesen egybeesett.

A másik eltérés, hogy az államon belüli jogban valamely jogszabály értelme tekintetében egységes bírói gyakorlat jöhet létre. A nemzetközi jogban ritka, hogy a szerzödést valamely bíróság értelmezze, azt elsösorban a szerzödö felek végzik.

A harmadik eltérés, hogy az állam alkotja és ö maga alkalmazza a nemzetközi szerzödést, amelynek ö egyben az alanya is.

Az értelmezés alanyai:

Az értelmezés alanyai azok, akik az értelmezési tevékenységet végzik. Ez 3 lehetöséget foglal magában:

1./ az állam által végzett értelmezés

2./ nemzetközi szerv általi értelmezés

3./ tudományos (doktrinális) értelmezés

1./ Az állam által végzett értelmezés

a/ egyetlen szerzödö állam értelmez

b/ partikuláris értelmezés

c/ valamennyi szerzödö fél által együttesen adott értelmezés

a/ Egyetlen szerzödö állam értelmez az értelmezést egyetlen szerzödö fél végzi, ezt nevezzük egyoldalú értelmezésnek. A nemzetközi szerzödések értelmezésének leggyakoribb módja, amikor az értelmezö állam a többi fél hozzájárulásának kikérése nélkül végzi az értelmezést. Az egyoldalú értelmezés 2 féle lehet:

egyoldalú belsö értelmezés: ilyenkor az állam törvényben vagy rendeletben transzformált nemzetközi jogszabályt értelmez. Ez az értelmezés a megjelenési forma miatt az állami szervek és állampo 949h73j lgárok felé szól és csak abban különbözik az egyéb belsö jogszabályok értelmezésétöl, hogy az értelmezés tárgya eredetileg egy nemzetközi szerzödés volt. Ilyen értelmezést minden olyan állami szerv végezhet, amelynek feladata a szerzödés végrehajtása. Olyan kérdésekben, amelyek az egyes személyek jogát érintik, a bíróságok is értelmezhetik a nemzetközi szerzödéseket és nem kötelesek elözetes véleményt kérni kormányuktól. Ha a belsö bírósági értelmezés ellentétben van az állam által elfogadott szerzödéssel, úgy adott esetben az állam nemzetközi jogi felelössége jöhet létre.

egyoldalú külsö értelmezésröl akkor beszélünk, ha egy szerzödö fél a szerzödéskötés pillanatában tett nyilatkozattal értelmez egy szerzödést, ilyenkor ez nem a polgárai és szervei felé szól, hanem más államok felé, tehát kifelé szóló értelmezés. Ennek jogi hatása a többi állam felé akkor van, ha ezt írásban tették, vagy a szerzödéshez csatolták. Amennyiben a többi állam ezzel kapcsolatosan nem tesz észrevételt, úgy az a szerzödés tartalmára is befolyással van az értelmezést tevö állam és valamennyi szerzödö fél viszonylatában. Formáját tekintve az értelmezés fenntartásként kerül kinyilvánításra.

b/ Partikuláris értelmezés partikuláris értelmezésen több, de nem valamennyi szerzödö fél által végzett közös értelmezést értünk. Ez leggyakrabban akkor fordul elö, ha egy vagy több szerzödö fél a szerzödés valamelyik cikkéhez értelmezö fenntartást tesz, amely módosítja az érintett cikk értelmét. A módosítással a cikk értelme is megváltozik és ez lesz a kötelezö értelme a fenntartással módosított cikknek a fenntartást tevö és az azt elfogadó államok kapcsolatában. Ez utóbbi államok relációjában ez kötelezö hiteles értelmezés, de csak a fenntartást tevövel szemben. A fenntartást nem tevök egymás közti viszonylatában az eredeti értelem lesz hiteles. Ha a szerzödö felek egy része által adott értelem ellentétes a szerzödés egyéb rendelkezéseivel, akkor esetleg egy új szerzödés jön létre a régi szerzödésen belül. Ilyenkor a hatályos szöveg az összes állam vonatkozásában vizsgálandó a fenntartás szabályai szerint.

c/ Valamennyi szerzödö fél által együttesen adott értelmezés a nemzetközi szerzödésnél ez tekinthetö hiteles értelmezésnek, kötelezö ereje csak a felekre nézve van. A szerzödö felek az általuk kötött szerzödésnek bármilyen értelmet adhatnak, annak csak egy korlátja van: nem lehet ellentétes a nemzetközi jog valamely imperatív normájával. A hiteles értelmezés negatív is lehet, azaz kizárhat egy bizonyos értelmet.

A hiteles (autentikus) értelmezés megjelenési formái

benne van magában a szerzödésben pl. a párizsi magyar békeszerzödés 2. melléklete értelmezi, hogy mit kell "katonai kiképzés" alatt érteni.

késöbb csatolják a szerzödéshez kiegészítö jegyzökönyv formájában

a felek ilyen tárgyú szóbeli vagy írásos nyilatkozatot tesznek a szerzödés aláírásakor anélkül, hogy azt a szerzödéshez csatolnák. (a szóbeli értelmezést egyébként az 1928-as havannai Amerikaközi Egyezmény nem ismeri el, írásbeliséget kíván, de ezt az általános nemzetközi jogi gyakorlat nem kötötte ki, így tehát tehetö)

a szerzödést külön e tárgyban kötött másik szerzödés értelmezi, mely megjelenhet jegyzékváltás formájában is

a hiteles értelmezés a felek által alkalmazott gyakorlatból állapítható meg, amely a szerzödés nyelvtani értelméhez képest eltérö is lehet.

2./ A szerzödö felek által közösen kijelölt nemzetközi szerv által végzett értelmezés

Az értelmezésnek ez a változata a jogalkalmazói értelmezés kategóriájába tartozik, ezenkívül ide sorolható az az eset is, amikor nemzetközi szervezet a saját alapokmányát értelmezi. A felek által értelmezésre felkért szerv jellegétöl függöen általában:

bírói és

nem bírói értelmezés között szoktak különbséget tenni.

Bírói: az állandó jellegü és a választott bíróságok általi értelmezés tartozik ide.

Nem bírói: minden más nemzetközi szerv által végzett értelmezés. Ezt nevezik a nemzetközi jog tudományában végrehajtói értelmezésnek.

Bírói értelmezés: nemzetközi bíróság egy olyan szerv, amelyet két vagy több állam hoz létre, és amelyik a nemzetközi jog alapján hozza meg a döntését. A nemzetközi bíróságok vagy egy konkrét eset eldöntésére alakulnak meg - ezek a választott bíróságok, vagy állandó jellegü és szervezetü testületek - ezek közül a legfontosabb a Nemzetközi Bíróság, mely az ENSZ egyik fö szerve. Bármilyen nemzetközi bíróságról is legyen szó, csak akkor lehet hozzá fordulni, ha ehhez mind a két fél hozzájárult.

A bíróság akkor végez értelmezést ha ítélkezést hajt végre, vagy ha értelmezési vitát dönt el. A bírói értelmezés hatálya csak a konkrét ügyben kötelezö és csak a felekre vonatkozik. Ugyanakkor a Nemzetközi Bíróság és elödje az Állandó Nemzetközi Bíróság az egyes ügyek kapcsán általános érvényü megállapításokat is tesz, valamely szokásjogi szabály létezése, tartalma és annak értelmének tekintetében ezeket az állami gyakorlatban figyelembe veszik.

Egyéb nemzetközi szerv által adott értelmezés: döntésük általában nem kötelezö, csupán javaslat jellegü. Ezek a nem bírói szervek eljárásuk során nincsenek a nemzetközi jog szabályaihoz kötve, feladatuk csupán az, hogy közremüködjenek az érintett felek közötti megegyezés létrehozásában. Nem bírói szervek pl.: a különbözö egyeztetö bizottságok.

Egyéb nem bíróinak tekinthetö szerv akkor végez nemzetközi szerzödésértelmezést, ha valamely szerzödés végrehajtását vagy az abból származó viták eldöntését rábízták. A bizottság megalakításának kérdése csak 1 konkrét esetben merült fel: Mindszenty -ügy.

3./ Nemzetközi szerv által adott értelmezés

Az értelmezés alanya lehet valamely nemzetközi szervezet is. A nemzetközi szervezetek 2 féle minöségben vehetnek részt valamely nemzetközi szerzödés értelmezésében:

- ha valamely nemzetközi szerzödés esetében az aláíró felekhez tartoznak: ilyenkor az autentikus értelmezésben ök is épp úgy részt vesznek, mint a többi szerzödö állam.

- ha a szervezet egy másik nemzetközi szervezettel kötött szerzödést, úgy ez a 2 szervezet adhat hiteles értelmezést az általuk kötött szerzödésröl.

Jogalkalmazói értelmezés lesz ezzel szemben

- ha egy nemzetközi szervezet egyoldalúan értelmezi az alkalmazás során egy másik állammal vagy egy másik nemzetközi szervezettel kötött szerzödést.

- ha a nemzetközi szervezet saját alapokmányát értelmezi. A szervezet alapokmánya ugyanis nemzetközi szerzödés és ennek jogalkotói, azaz a hiteles értelmezésre a szerzödést létrehozó államok vannak jogosítva, így amikor a szervezet saját tevékenysége során értelmezi alapokmányát, az jogalkalmazói értelmezést jelent.

ENSZ: az Alapokmányt az ENSZ szervek nem értelmezhetik különbözöképpen. Az ENSZ egyes szervei által adott értelmezések közül a legnagyobb súlya és jelentösége a Közgyülés értelmezésének van, amely - mivel a Közgyülés általános hatáskörü - szinte az egész Alapokmányra vonatkozhat. De nem lehetséges, hogy egy adott cikket a Közgyülés által elfogadott értelemtöl minösítsen a Biztonsági Tanács. Ha e két szerv között eltérés lenne egy konkrét rendelkezés értelemében, akkor a közöttük lévö vitát egy létrehozott közös szervvel, vegyes bizottsággal döntik el, ha pedig ez nem lehetséges, akkor a nemzetközi vitát a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni. A Nemzetközi Bíróság tanácsadó vélemény formájában dönti el a vitát.

4./ Doktrinális értelmezés

Ide a jogtudósok és magánszemélyek által adott értelmezések tartoznak. A tudományos értelmezés nagyon fontos, hiszen a tudomány tekintélyénél fogva, akár új szabályokat is kialakíthat, de mindenképp döntö bizonyos szerzödések értelmére, hogy miként vélekedik róla a jogtudomány. Épp ezért gyakori volt, hogy államok közötti vitákban a peres felek kiváló nemzetközi jogászoktól kértek írásos véleményt, és a választott bíráskodás során, mind az államok, mind a bírósági ítéletek gyakran hivatkoznak kiváló jogtudósok véleményére. Tartalmilag doktrinális értelmezésnek minösül az is, ha a Nemzetközi Bíróság, mint 15 bíróból, azaz kiváló jogtudósokból álló testület tanácsadó véleményt ad. Mint az ENSZ legföbb bírói szervének véleménye azonban többet jelent, mint 15 jogtudós véleménye.

A Nemzetközi Bíróság meghatározott nemzetközi szervek kérésére nem kötelezö jelleggel tanácsadó véleményt adhat.

Ezek a szervek:

- ENSZ Közgyülése

- Biztonsági Tanács

- Közgyülés által felhatalmazott egyéb ENSZ szervek

Tanácsadó véleményt az államok egyébként nem kérhetnek és nem adhat a Bíróság a Közgyülés vagy a Biztonsági Tanács kérelmére sem olyan ügyben tanácsadó véleményt, amely államok közötti vita tárgya, és amelyben a tanácsadó vélemény tulajdonképpen valamilyen módon a vitát eldöntené úgy, hogy az egyik félnek igazat adna. A tanácsadó véleményt kizárólag jogi kérdésekben adják, ahol a bíróság, mint 15 kiváló nemzetközi jogászból álló testület nem kötelezö hivatalos jogi álláspontját adja elö.

A tanácsadó vélemény kivételesen kötelezö jellegü is lehet, ha azt az ENSZ az ENSZ tisztviselök munkaügyi vitáiban eljáró Adminisztratív Bíróság ítéletével kapcsolatosan kéri, erre az ENSZ Közgyülésének 1955. november 08-án kelt határozatával létrehozott szerv jogosított. az Adminisztratív Bíróság Ítéleteit Felülvizsgáló Bizottság kérheti a Nemzetközi Bíróságot, hogy tanácsadó véleményben foglaljon állást az Adminisztratív Bíróság valamely határozatáról.

Az értelmezés módszerei:

Így nevezzük a jogalkotói akarat feltárására szolgáló eljárásokat. A nemzetközi jog tudományában elterjedt felfogás szerint a jogértelmezés módszerei 2 csoportra oszthatók:

I. szövegen belüli akaratkeresési módszerek

II. akaratkeresés a szövegen kívül

Az értelmezés ezen módszereit az 1969-es bécsi egyezmény szerint nem kell egyidejüleg alkalmazni, azokra csak akkor kerülhet sor, ha a nyelvtani értelem félreérthetö, homályos, vagy képtelen logikai eredményre vezet. (De rendszerint csak valamennyi módszer együttes alkalmazása igazít el a jogalkotói akaratot illetöen)

I. szövegen belüli akaratkeresési módszerek

Ezen belül 2 módszer is van:

nyelvtani értelmezés

‚ logikai értelmezés

Nyelvtani értelmezés: a szöveg értelmét a használt szavak jelentése és az alkalmazott nyelvtani formák alapján keresi. Erre mindig sor kerül.

- Mint azt Grotius, vagy Vattel is megállapította ennek során nem szabad eltérni a szokásos nyelvhasználattól.

- 1950-ben a Nemzetközi Bíróság úgy fogalmazott, hogy valamely szerzödés rendelkezéseinek értelmezésére hivatott bíróság elsö kötelessége, hogy a szövegben használt szavaknak a természetes és közönséges értelmét érvényesítse.

- az idök folyamán megváltozhat a szavak jogi értelme. Pl.: 1958 elött az öböl szó alatt a partnak minden enyhe hajlatát is érteni kellett, ma azonban az öblön csak olyan bemélyedést kell érteni, ahol az öbölbe zárt vízterület nagyobb, mint a bejáratra emelhetö körnek a fele.

- nemzetközi vita esetén gyakran használnak értelmezö szótárt is segítségül.

- a szavak köznapi értelmének használata nem vonatkozik a szakkifejezésekre, azokat jogi értelmében kell használni. A jogi müszavaknak különleges értelme lehet az általános értelemhez képest. Pl.: "kereset" - pénzösszeg / bírósághoz beadott kérelem is lehet.

- a szavakat nem lehet a környezö szövegböl kiragadni.

- nincs jelentöség nélküli szó, bizonyítani kell ha egy szónak az értelmezö szerv nem tulajdonít jelentöséget.

- a szöveg nyelvtani értelme sokszor nem fedi a valódi jogalkotói akaratot, ezért mindig szükséges, hogy logikai úton is elemezzük a nemzetközi szerzödés szövegét.

‚ A Logikai értelmezés túlmegy a szöveg nyelvtani értelmén, a szöveg összefüggéseire utal.

pl.: 1899-ben Hágában elfogadták azt a szabályt, hogy tilos az olyan fegyverek alkalmazása, amely szükségtelen szenvedést okoz és amelynek hatása nem számítható ki. Tehát nem csak a katonákra, hanem a polgári lakosságra is kihathat. Nincs ugyan arról szó benne, hogy az atomfegyver is ilyen lenne, hiszen akkor még ezt a fegyvert nem ismerték, de kétségkívül logikai úton az atomfegyver is ide sorolható, hiszen biztos, hogy felesleges szenvedést okoz, másrészt nem korlátozható a hatása a fegyveres erö tagjaira.

II. akaratkeresés a szövegen kívül

Ezen belül van:

történeti értelmezés

‚ gyakorlati (uzuális) értelmezés

ƒ rendszertani értelmezés

Történeti értelmezés

Ez elsösorban az ún. elökészületi anyag vizsgálatát jelenti. A történeti értelmezés egyébként a szerzödés létrejöttét megelözö körülmények és az elözö írásbeli anyag együttes vizsgálatát jelenti. A történeti értelmezésnél arra kell vigyázni, hogy nem minden elökészületi anyag adhat támpontot a szerzödö felek akaratára, csak olyan anyagot szabad vizsgálni, amely a szövegbe bekerült, vagy a szöveg kialakításában szerepet játszott. Az elökészítö anyag az utólag csatlakozó államra is releváns, ö sem értelmezheti másként mint a többi fél. A történeti értelmezést a nemzetközi bírósági gyakorlat kivételesen tartotta indokoltnak: a Lotus ügyben az Állandó Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy a szerzödés elökészítö anyaga nem vehetö figyelembe, ha az egyezmény szövege önmagában elég világos. A gyakorlatban azonban mégis elöfordult. A travaux preparatoires magában foglalja:

- az elözö diplomáciai iratváltást

- a szerzödés tervezeteket

- a szóbeli tárgyalásokról felvett jegyzökönyveket

- az elöadói és a szakértöi jelentéseket

- az egyéb nyilatkozatokat

A nemzetközi szokásjogot kodifikáló egyezmények értelmezésében nagy szerepet játszik a Nemzetközi Jogi Bizottság által elfogadott kommentár, amely szinte a belsö törvények miniszteri indoklásának felel meg, és amelyek nélkül az egyes cikkek pontos értelme sokszor nem is állapítható meg.

Sok esetben a szerzödés értelme csak ezen az úton állapítható meg. pl.: az ENSZ Alapokmánya egyáltalán nem rendelkezik a szervezetböl való kilépésröl, ezért sokáig vitatott volt, hogy ki lehet-e lépni az ENSZ-böl, vagy sem. Indonézia ugyanis 1965-ben bejelentette, hogy kilép. Az Alapokmány nem is tiltja, de nem is engedi a kilépést ezért ezt a kérdést a szövegen belüli módszerek útján nem lehetett eldönteni. Erre csak az elökészületi anyag vizsgálata adott útmutatást. San Franciscóban, ahol az Alapokmányt megfogalmazták, különbözö bizottságok müködtek. Az I/2-es bizottság jelentése tanúskodik arról, hogy az alkotók szándéka az volt, hogy elismerjék ezt a jogot, csupán nem akarták a szerzödésbe felvenni és szabályozni, mert rossz tapasztalataik voltak a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányával kapcsolatban.

‚Gyakorlati (uzuális) értelmezés

Ez felfogható úgy is, hogy része a történeti értelmezésnek. Régi szabály esetén ugyanis azt vizsgálja, hogy hogyan hajtották végre a gyakorlatban. Mégis külön módszernek kell tekinteni, hiszen nem a megkötés történelmi körülményeit, hanem a gyakorlati végrehajtás körülményeit vizsgálja. A felek valódi akarata egyébként leginkább ebböl látszik. Az Állandó Nemzetközi Bíróság is kimondta, hogy a helyes értelemhez való eljutás érdekében a Bíróság megvizsgálhatja a szerzödés alapján foganatosított intézkedéseket.

A gyakorlati végrehajtás során csak az egyezö gyakorlat vizsgálható, ami lehet egyszeri vagy többszöri magatartás is. Amennyiben a gyakorlati végrehajtás jelentösen eltér a szerzödés nyelvtani értelmétöl, úgy új szokásjog kialakulásáról is szó lehet, ilyenkor beszélünk ún. szerzödésrontó szokásról.

A gyakorlati értelmezés eredményét szokták néha egyesek quasi autentikus értelemnek nevezni, hiszen leginkább a felek gyakorlatából következtethetünk arra, hogy mit is akartak pontosan a szerzödéssel elérni.

ƒRendszertani értelmezés

Ezen azt az értelmezési módszert értjük, melynél a vizsgált szöveget a jogrendszer egészébe, a kérdéses jogba beillesztve, más normákkal összevetve teszik a vizsgálat tárgyává. Egy kodifikált jogban önmagában az a tény, hogy a kérdéses tényállás vagy szabály a kódex melyik fejezetében kerül tárgyalásra, már ad bizonyos fokú eligazítást. A nemzetközi jogban, amelyik nem egy jogág, így kodifikálva nincs, ilyen értelmü rendszertani értelmezésröl nem eshet szó, hanem más szerzödésekkel összevetve és a nemzetközi jog általános elveivel összhangban kell a szerzödést vizsgálni. Itt tehát a nemzetközi jogrendet vizsgáljuk. A más szerzödésekkel való összevetés hamis eredményre vezethet pl.: Magyarország egy kérdést meghatározott módon rendez Bulgáriával. Ebböl arra következtet, hogy ugyanezt a kérdést hasonlóan rendezné Magyarország az USA-val is. Ez hamis! A nemzetközi jog tudománya szerint csak az azonos felek között létrejött szerzödéseket lehet vizsgálni.

Az összevetés hasznos lehet, akkor amikor egy új szerzödés valamely elözö szerzödéshez kapcsolódik, de vonatkozhat az összevetés a nemzetközi jog imperatív normáira és az ENSZ Alapokmányára is.

Egyesek szerint külön értelmezési módszer a teleologikus értelmezés: ezt a teóriát Alvarez chilei jogász állította fel, aki szerint nem a szöveg nézendö, hanem az a cél, amelyet vele elérni akartak, függetlenül a szöveg értelmétöl. Ez azt jelenti, hogy ha a cél megkívánja, a szöveg valódi értelmétöl is el lehet tekinteni vagy másképpen megfogalmazva az elhatározott cél elérése érdekében úgy kell a szöveget tekinteni, mint amely megváltozott. Ezen elmélet szerint a szerzödések önálló életet élnek, tartalmuk módosulhat, ha alkalmazása már nem felelne meg a nemzetközi életben bekövetkezett változásoknak. Ilyen értelemben a teleologikus értelmezés nem fogadható el. De az bizonyos, hogy az értelmezés során vizsgálni kell azt a célt, amelyet a jogalkotók maguk elé tüztek. Ez a célvizsgálat azonban a logikai vizsgálat része és nem minösül külön módszernek!!!

Az értelmezés terjedelme:

Az értelmezés eredménye 3 féle lehet:

megállapító

‚ megszorító

ƒ kiterjesztö

Megállapító értelmezés

Azt jelenti, hogy a szerzödésnek logikai, történeti, rendszertani stb. módszer alkalmazásával, olyan értelmet tulajdonítunk, mint ami a szöveg nyelvtani értelme. Ez azt jelenti, hogy ha kétely is volt a nyelvtani értelem pontossága tekintetében az eloszlott: a nyelvtani értelem pontosan tükrözi a szerzödési akaratot. Az értelmezés során ilyenkor sem túl nem megyünk a nyelvtani értelmen, sem megszorítjuk azt. Az értelmezésnek ez az eredménye a legmegnyugtatóbb, de a gyakorlatban nem mindig lehet alkalmazni.

‚ Megszorító értelmezés:

Sokszor a megszorítás adja a valódi jogalkotói akaratot. A megszorító értelmezés nem módszer, hanem eredmény, amelyet történeti, logikai stb. úton érhetünk el és a nyelvtani értelmet szorítjuk meg, de belül maradunk a jogalkotói akaraton, azaz a felek közötti akarat-megegyezésen. Ilyen megszorító értelmezést tartalmazott az USA nyilatkozata a SEATO (Délkelet-Ázsiai Szerzödés Szervezete) szerzödés vonatkozásában, amikor a "támadás" kifejezés nyelvtani értelmét a "kommunista támadás" kevesebbet jelentö értelmére szükítette.

Mikor indokolt a megszorító értelmezés?

Az Állandó Nemzetközi Bíróság a Wimbledon-ügyben rögzítette, hogy megszorítva kell értelmezni minden olyan rendelkezést, amelyben az állami szuverenitás korlátozása a szabályozás tárgya.

Ezt az elvet a választott bírósági gyakorlat is elfogadta, ennek során megszorítóan értelmezték azokat a záradékokat, amelyben az állam lemondott valamely felelösséggel kapcsolatos jogigényének érvényesítéséröl vagy ha egyoldalú nyilatkozattal vállalt kötelezettséget.

Néha a szerzödés rendelkezéseinek megszorító alkalmazását éppen maga a szerzödés teszi lehetövé. Pl.: a diplomáciai kapcsolatok jogát kodifikáló 1961. évi egyezmény 47. cikke. Ha a megszorítást mindkét állam tartósan alkalmazza, akkor az, kölcsönös megszorító értelmezést jelent. Ha az egyik állam megszünteti a megszorító alkalmazást, akkor erre köteles a másik állam is, azaz nem a szerzödés értelme változik meg, hanem csupán megszünik egy szerzödést rontó szokás.

A megszorító értelmezés indoka lehet az is, ha a szerzödés több hiteles nyelvü szövegböl áll és a hiteles szövegek között nyelvtani értelmüket tekintve eltérés van. Ez csak akkor nem jelent problémát, ha a több hiteles szöveg közül a szerzödés megjelöl egy olyan nyelvet, amely ilyen eltérés estén irányadó. Pl.: az 1963-ban kötött magyar-mongol konzuli egyezménynek 3 hiteles szövege van: magyar, mongol, orosz. Ezek közötti eltérés esetén az orosz szöveg az irányadó.

Az esetek többségében a hiteles szövegek között nincs hierarchia, viszont értelmük nem azonos:

egyesek szerint ilyenkor valamennyi szöveget meg kell vizsgálni, és úgy kialakítani a közös értelmet

mások szerint a szövegek egyikét kell egyedül irányadónak tekinteni

megint mások szerint a különbözö felek között különbözö értelmü szövegek legyenek irányadók.

Nagy Károly szerint:

az egyik lehetséges megoldás: addig szorítani a különbözö szövegek nyelvtani értelmén, míg egy olyan értelemhez el nem jutunk, amelyik már valamennyi hiteles szöveggel összhangban van. Ezt a megoldást ajánlja az 1969-es bécsi egyezmény is.

a másik megoldási lehetöség több választott bírósági döntés szerint a tárgyalások vezetö nyelvéhez való folyamodás.

Megszorító értelmezésre kerülhet sor akkor is, ha a szerzödés pontos értelme semmiképp nem állapítható meg. Ilyenkor - egy választott bírósági döntés szerint - az értelmezésnek a kötelezett fél javára kell történnie, tehát a kötelezettséget a legkisebbre csökkentve kell értelmezni a homályos szöveget.

ƒ Kiterjesztö értelmezés

Ez azt jelenti, hogy túlmegyünk a szöveg nyelvtani értelmén, logikai úton a szavak, a mondat értelmét kibövítjük. Sokszor problémákat vethet fel, de van amikor nem mellözhetö. Pl.: amikor a hadviselés jogában megtiltanak bizonyos konkrét fegyverfajtákat (pl. mérges gáz, fojtógáz), a felek szándéka nyilvánvalóan kiterjed olyan újabb, ezután felfedezendö anyagok tilalmára is, amelyek hatása megegyezik az említett gázok hatásával. A kiterjesztö értelmezés alkalmazása során az állam valódi akaratát hozzuk felszínre, ezért a kiterjesztö értelmezés soha nem mehet túl a kinyilvánított jogalkotói akaraton, csupán a szöveg nyelvtani értelmezését terjesztheti ki. A kiterjesztö értelmezésnél azért megyünk túl a nyelvtani értelmen, mivel ezzel tárjuk fel a valódi jogalkotói akaratot.

Bizonyos fokig a kiterjesztö értelmezés hasonlít az analógiához, ahol egy szabály alkalmazását kiterjesztjük egy nem szabályozott esetre. A különbség a kettö között a kiterjesztés terjedelmében áll: a kiterjesztö értelmezés esetén túl megyünk ugyan a szöveg grammatikai értelmén, de belül maradunk a jogalkotói akaraton. Analógia esetén túlmegyünk a kinyilvánított akaraton is.

Az értelmezés technikai szabályai és az értelmezési alapelvek:

1./ Contra proferentem elve: ezt az elvet Vattel állította fel. E szerint, ha a szerzödésnek valamely rendelkezése nem kellöen világos vagy félreérthetö, úgy az ilyen rendelkezés annak a félnek a terhére értelmezhetö, aki a kérdéses szöveget megfogalmazta.

2./ Generalia specialibus non derogant Grotius-tól származik ez az elv. Azt jelenti, hogy a szerzödés speciális rendelkezései elsöbbséget élveznek a szerzödés általános rendelkezéseivel szemben. Ennek az az indoka, hogy ha a felek kivettek egy speciális esetet az általános rendelkezések közül, úgy azt a többiektöl eltéröen kívánták szabályozni és ez a kivételes szabályozás lerontja az általánost. A gyakorlatban azonban ezzel az elvvel óvatosan kell bánni, mert a speciális rendelkezés többnyire nem áll szemben az általánossal.

3./ A megengedö szabály alá van rendelve a rendelkezö szabálynak: szintén Grotiustól származik.

4./ A tilalmat magába foglaló megegyezés erösebb a rendelkezést magába foglalónál: Grotiustól származó elv.

5./ Hatályosulási elv: Vatteltöl származik. E szerint, ha az értelmezési módszerek alkalmazása során kétfajta eredményhez jutunk és ezek közül az egyik a szerzödés érvényesülését biztosítja, a másik pedig annak gyakorlati érvényesülését kizárja, úgy az elsö értelmezést kell elfogadni. Ennek az az indoka, hogy a felek szándéka mindig valamilyen értelmes célra irányul és arra, hogy tényleg végrehajtható rendelkezéseket hozzanak. Ez az elv a nemzetközi bíráskodásban általánosan alkalmazott szabály. A felek akarata természetesen ilyenkor is döntö, azaz a hatályosulást nem lehet eröltetni akkor, ha egyértelmü az, hogy konkrét esetre azt a felek nem kívánták alkalmazni.

6./ Implied powers elve (bennrejlö jogkör): az amerikai jogtudományban alakult ki ez az elv, elöször az USA belsö jogában alkalmazták, késöbb a nemzetközi jogban is alkalmazták. Jelentése: ha a szerzödés bizonyos jogokat kifejezetten biztosít, de e jogok gyakorlása nem lehetséges egyéb, a szerzödésben nem említett más jogok hiányában, úgy ezeket a nem említett jogokat is a szerzödésben benne rejlönek kell tekinteni. Ezt az elvet hangsúlyozta a Nemzetközi Bíróság az ENSZ-szel kapcsolatban, megállapítván, hogy az Alapokmány által a világszervezetre ráruházott funkciók csak akkor gyakorolhatók hatékonyan, ha az ENSZ-t megilleti bizonyos jogalanyiság, amelyröl viszont az Alapokmány nem tesz említést. A cél érdekében tehát a szerzödés szövegébe beleértünk ott nem szereplö jogosultságokat, ez tulajdonképp teleologikus értelmezés.

7./ Mindig a szöveg dönt a térképpel szemben: abszolút technikai szabály van arra nézve, hogy mi a viszony valamely szerzödés és annak szemléltetö mellékletei pl. térképek között: határmegállapító szerzödés esetén a határ leírása nemcsak a szövegben szerepel, hanem arról egy vagy több térkép is készül és elöfordulhat, hogy a szöveg szerinti határ eltér a térképen bejelölttöl. Ilyen esetben mindig a szöveg dönt a térképpel szemben.