A nemzetközi szerzödés fogalma, elnevezése és osztalyozasa

A nemzetközi szerzödés fogalma, elnevezése és osztályozása

I Fogalma:

Nemzetközi szerzödés a jogalanyok között létrejött olyan kifejezett akarat-megegyezés, amely nemzetközi jogok és kötelezettségek létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére 515h72f irányul. A nemzetközi szerzödés elvben írásban kötendö, legalábbis a szerzödések szokásjogi szabályit kodifikáló 1969. évi bécsi egyezmény 2. cikke szerint: "a szerzödés államok között írásban kötött és a nemzetközi jog által szabályozott megállapodást jelent" Az állami gyakorlatban régebben elöfordult a szóbeli megállapodás is, de ez még régen sem volt gyakori. A szóbeli szerzödéseknek ismeretes egy olyan változata is, amit a nemzetközi gyakorlatban úriember megállapodásnak azaz gentlemen's agreementnek neveznek. Az úriember megállapodást a nemzetközi jog tudományában általában nem tekintik nemzetközi szerzödésnek, mivel az nem államokat, hanem az abban résztvevö politikusokat köti. A szóbeli megállapodás hátránya, hogy utóbb nehéz a pontos tartalmát megállapítani és bizonyítani. A szerzödések megkötésére, értelmezésére, megszünésére, érvénytelenségére vonatkozóan az állami gyakorlatban kialakult szokásjogot az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága összegyüjtötte, majd az államok az 1969. évi bécsi egyezményben szabályozták. Ez az 1969-es egyezmény csak az államok által kötött szerzödéseket szabályozta. A nemzetközi szervezetek is köthetnek szerzödést, erre vonatkozóan 1986-ban született meg az egyezmény.

II. Elnevezések:

Szerzödés ezzel az elnevezéssel a nemzetközi jogalanyok rendszerint a legjelentösebb politikai megállapodásokat illetik, amelyek döntöen befolyásolják a szerzödö felek egymás közötti viszonyát. Példa erre a békeszerzödés. Néha a szerzödés szót nem fordítják le, és a latin elnevezésü paktummal is találkozunk. Ilyen volt az 1928. évi Kellog-Briand paktum.

Egyezmény egyezménynek nevezik az államok közötti megállapodásokat, amelyek bizonyos konkrét szakkérdéseket rendeznek. Pl.: 1963. évi moszkvai atomcsend-egyezmény

Megállapodás általában kisebb jelentöségü szerzödések neve, amelyeket rendszerint nem is az államfö, hanem a minisztertanács vagy az egyes szakminiszterek kötnek. Ilyen pl.: az árucsere-forgalmi megállapodás. Gyakran megállapodásnak nevezik továbbá az egyes minisztériumok vagy országos föhatóságok által kötött szerzödéseket is.

Nyilatkozat nyilatkozat elnevezés alatt jelenhet meg nemzetközi szerzödés, bár gyakran az így közzétett okmány nem tartalmaz kötelezö magatartási szabályokat, csupán állami vezetök közös véleményét fejezi ki. Nyilatkozatot állam és kormányfök hivatalos látogatása alkalmával szoktak a tárgyaló felek tenni, ezek konkrét, jogi kötelezettségeket rendszerint nem tartalmaznak. De az is elöfordul, hogy a "nyilatkozat" fontos nemzetközi jogi kötelezettséget ír elö: 1941-ben Ankarában kötött bolgár - török megnemtámadási egyezményt is a felek közös nyilatkozat formájában tették közzé.

Jegyzökönyv: jegyzökönyv névvel többnyire olyan okmányokat jelölnek, amelyek más szerzödéshez kiegészítést, módosítást, pótlólagos rendelkezéseket füznek. Jegyzökönyvbe foglalják pl. a lemondást, a csatlakozást, a szerzödés rendelkezö részeihez füzött fenntartásokat. Jegyzökönyv kapcsolódik pl. a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához is. Néha a magyarban is idegen szóval (protokoll) jelölik a jegyzökönyvet. Olykor a jegyzökönyv nagyfontosságú önálló szerzödést jelent.

Alapokmány vagy karta ünnepélyes dokumentum, mely gyakran valamely nemzetközi szervezet felállítására vonatkozó megállapodást tartalmaz. Ilyen pl. az ENSZ-et létrehozó alapokmány. A nemzetközi szervezetek alapokmányát néha alapító okmány címmel fogadják el.

Akta általában az államok jelentösebb számának részvételével tartott nemzetközi konferencián létrejött megállapodás, mely a szóban forgó kérdésnek a jövöre vonatkozó jogi rendezését célozza, s általános elismerésre tart igényt. Ilyen volt pl.. az 1928. évi genfi Általános Akta, mely a nemzetközi viták békés rendezését szolgálta. Nem minösül ezzel szemben nemzetközi szerzödésnek a záróakta.

Záróakta elnevezéssel jelölik azt az okmányt, melyet nemzetközi konferenciák befejeztével írnak alá a részt vevö államok. Ez többnyire csak vázolja a konferencia összehívásának körülményeit, a résztvevöket, az értekezlet lefolyását és felsorolja a konferencia által elfogadott esetleges megegyezéseket és határozatokat.

Kartell kartell elnevezésen olyan szerzödés értendö, amelynek értelmében a szerzödö felek valamilyen konkrét kérdésekben azonos magatartást tanúsítanak. Ilyen pl.: a vámkartell.

A Modus vivendi olyan nemzetközi szerzödést jelent, amikor az érintett államok csupán valamely kérdés elintézési módjában egyeznek meg és nem érintik a kérdés érdemét. A modus vivendi speciális változata a kompromisszum.

Kompromisszum alatt olyan szerzödést értünk, amelyben a felek megállapodnak abban, hogy jogvitáikat valamely nemzetközi bírói szerv elé viszik. Ez a gyakorlatban rendszerint választott bíróságot jelent. Ez tehát azt jelenti, hogy a felek a közöttük fennálló vitás kérdés bírói elintézési módjában állapodnak meg. Ilyen kompromisszumot kötött pl. 1993-ban, Brüsszelben Magyarország és Szlovákia arról, hogy a közös dunai vízerömüvel kapcsolatosan közöttük keletkezett vitát a Nemzetközi Bíróság elé viszik.

Jegyzékváltás: olyan nemzetközi szerzödés, amely két okmányba foglalva jelenik meg, éspedig az egyik állam jegyzékben ajánlatot tesz egy másik államnak bizonyos konkrét kérdésben történö megállapodásra és ezt a másik fél jegyzék formájában fogadja el.

Konkordátum konkordátumnak nevezik azokat a szerzödéseket, amelyeket a pápával, mint a katolikus egyház fejével kötnek az államok. Ezek tartalmuknál fogva egyházi kérdéseket, azaz a katolikus egyház államon belüli helyzetének kérdéseit rendezik és tulajdonképpen nem minösülnek igazi nemzetközi szerzödésnek.

III. Osztályozása:

A nemzetközi szerzödéseket sok szempontból lehet osztályozni.

I. Egyik lehetöség

Ügyintézö szerzödésekNormaalkotó szerzödések

Az ügyintézö szerzödés olyan szerzödés, amelyik egy már konkrétan felmerült esetre vonatkozik és csupán egyszeri magatartásra tartalmaz jogi kötelezettséget, amely egyszeri magatartás kifejtése után a szerzödés hatályát veszti, teljesítés útján megszünik.

Ilyen pl. a hadifogoly-csere egyezmény, amelyet 1921-ben Magyarország a szovjet kormánnyal kötött a hadifoglyok kicserélésére, a foglyok kicserélése után az egyezmény hatályát vesztette.

A normaalkotó szerzödés számtalanszor alkalmazható jövöbeni magatartást szabályoz.

Kötelezö eröben azonban nincs közöttük különbség.!!!

II. A másik lehetöség

Ez a szerzödö felek száma alapján tesz különbséget.

Kétoldalú (bilaterális) szerzödés az, amelyben csak 2 szerzödö fél van. Ez 3 kategóriát jelent:

2 állam közötti szerzödés

2 nemzetközi szervezet által kötött szerzödés

1 nemzetközi szervezet és 1állam közötti szerzödés

Multilateriális szerzödés: több állam közötti szerzödés. Ennek 2 csoportja van:

- univerzális vagy egyetemes jellegü: univerzális a szerzödés, ha az alkotók ilyen céllal hozták létre, minden állam feltétel nélkül csatlakozhat hozzá és az államok túlnyomó többsége ebben már ténylegesen is részt vesz.

- partikuláris vagy ezen belül regionális jellegü

III. A többoldalú szerzödések között különbség tehetö olyan szempontból, hogy lehet-e hozzájuk csatlakozni vagy sem. Így megkülönböztetünk:

- zárt szerzödéseket

- nyílt szerzödéseket

Zárt szerzödés: amihez csatlakozni nem lehet.

Nyílt szerzödés: amihez feltétel nélkül lehet csatlakozni.

Félig nyitott vagy félig zárt: ezek olyan szerzödések, amelyek biztosítják ugyan a csatlakozás lehetöségét de az csak meghatározott feltételek mellett tehetö. Az ilyen félig nyitott vagy félig zárt szerzödés lehet, hogy csupán egy bizonyos kör számára áll nyitva.pl: csak afrikai ország számára és ha már mind belépett zárttá válik.

IV. Különbséget tehetünk

Önvégrehajtó (self-executing Nem önvégrehajtó (non-self-executing)

Önvégrehajtó szerzödések olyan államok között jöhetnek létre, ahol a nemzetközi szerzödés megkötése után az állam jogrendszerének részévé válik, és így közvetlenül alkalmazható a bíróságok és államigazgatási szervek gyakorlatában.

A nem önvégrehajtó szerzödések nem jelentenek az egyénre közvetlenül jogi kötelezettséget, ehhez valamilyen belsö végrehajtási rendelkezés szükséges.

V. A szerzödés tartalma:

Akármi lehet, így tartalom alapján tetszölegesen lehet kialakítani a legkülönbözöbb osztályozási kategóriákat.

Így beszélhetünk:

- politikai

- jogi

- gazdasági

- kulturális stb. kategóriák alapján kialakított szerzödésekröl.

A legfontosabbak a politikai szerzödések, ezen belül is a katonai jellegüek. A katonai szerzödés régebbi, leggyakoribb formája az ún. alliance volt. Ezt nevezték a magyar publicisztikában véd- és dacszövetségnek. Az alliance olyan katonai szövetség, amelyben konkrét felsorolást nyernek azok az okok, amelyek alapján beáll az ún. caus foederis, azaz az az eset, amikor a szerzödés teljesítéséböl következöen fegyveresen kellett a másik állam segítségére sietni. Ilyen szövetségi szerzödés jött létre 1849.06.03-án Magyarország és Velence között. Minthogy a katonai szövetségek támadó háború esetén is sokszor magukkal vonták a szövetségi kötelezettség teljesítését, manapság ilyen szerzödések már nem jönnek létre, hisz az ellentétes lenne az ENSZ Alapokmányával. Jelenleg minden szerzödést védelminek neveznek, akkor is, ha esetleg a valódi cél valamely állam megtámadása lenne.

Megnemtámadási szerzödés: tipikusan katonai jellegü szerzödések körébe tartozik ez is. Ilyet kötött 1939-ben Németország Szovjetunióval. A meg nem támadási szerzödés egyben semlegességi szerzödést jelent. A német-szovjet megnemtámadási szerzödés kimondta, hogy a 2 szerzödö fél egyike sem fog részt venni semmiféle hatalmi csoportosulásban, amely közvetlenül vagy közvetve a másik fél ellen irányul. A szerzödés itt a támadáson kívül még az ellentétes katonai szövetségben való részvételt is megtiltotta a feleknek, ill. azok az ettöl való távolmaradást is vállalták. Ezt a szerzödést Hitler felmondás nélkül szegte meg.

Semlegességi szerzödés: ez kevesebbet jelent a megnemtámadási szerzödésnél. Itt a felek csupán arra vállalnak kötelezettséget, hogy ha a másik fél háborúba keveredik, akkor ebben a háborúban ök nem vesznek részt, nem támadják meg a másikat egy koalíción belül sem. Az egyéni külön támadás tulajdonképpen nem minösül szerzödésszegésnek. Ilyen semlegességi szerzödést kötött 1941. április 13-án a Szovjetunió Japánnal. A szerzödés 5 évre szólt, és az egyik cikke úgy rendelkezett, hogy a lejárat elött 1 évvel bármelyik fél felmondhatja. A SZU ezt a szerzödést 1945. április 05-én április 13-i hatállyal felmondta, és hivatkozott a clausula rebus sic stantibus klauzulára.