A nemzetközi jog tudományának története (Suarez, Gentilis, Grotius,
Vattel)
A nemzetközi jog tudománya a feudalizmusban jött létre,
kezdetben nem vált el a teológiától. Elsö müvelöi is papok
voltak. A nemzetközi jog tudománya a spanyol nemzetközi jogi iskolával
kezdödött. Francisco Suarez - jezsuita atya - hogy a
nemzetközi jogot me 919c22j gkülönböztesse a római jogi ius gentiumtól, a ius inter gentes kifejezést használja. Albericus
Gentilis (Alberico Gentile, 1552-1608), olasz nemzetiségü volt, de
protestáns vallása miatt Angliába emigrált és Oxfordban tanított római jogot
valamint nemzetközi jogot. Fö érdeme, hogy a római jogból vett analógiák
segítségével tökéletesíti a nemzetközi jogot. Három jelentös nemzetközi
jogi müvet írt latinul:"A követségekröl"," A tengeri hadijogról"," A
háború jogának hármaskönyve". Elsöként foglal állást a kalózkodással
szemben, meglátja a nemzetközi jog és a politika kapcsolatát. A háborúról írt
müve a háború jogának elsö rendszeres feldolgozása. Az 1583-ban írt,
a követi jogról szóló munkája megjelenését követöen az angol királyi
udvarba hívták és véleményét kérték a spanyol követ Mendoza ügyében. Mendozát ugyanis tetten érték egy I. Erzsébet elleni összeesküvésben. Gentilis szerint egy ilyen súlyos
büncselekmény esetén sem lehet a követet megbüntetni, ezért a követet
csupán csak kiutasították az országból.
Hugo
Grotius (1583-1645) A
korszak és az egész nemzetközi jogi irodalom legnagyobb alakja. Hollandiában
született, csodagyereknek tartották és már 16 évesen jogi doktor volt. Sokan
öt tekintik a nemzetközi jog atyjának. Húsz évesen, a tengeri zsákmányjog
tudományos kifejtésével alapozta meg hírnevét: 1603-ban a Malacca-szorosban egy
holland tengerészkapitány zsákmányul ejtett egy portugál hajót. A Holland
Kelet-India Társaság ekkor a fiatal Grotiust bízta meg azzal, hogy mutassa ki a
holland zsákmányolás jogosságát. Erröl Grotius egy egész tanulmányt írt. Elsö
nyomtatásban megjelent tanulmánya "A szabad tengerröl" (De mare liberum) 1609. Felállítja a nyílt tengerek szabadságának elvét
(ekkor még egyes államok a saját impériumuk alá tartozóként kezelték a vizeket
pl.: Spanyolország a Csendes-óceánt). Fö müve A háború és béke
jogának hármaskönyve 1625-ben jelent meg, azóta több mint 200 kiadást ért
meg. 1960-ban megjelent magyarul is.Grotius
a jogot természetjogra (jus naturale)
és önkéntes jogra (jus voluntarium)
osztja fel, más megközelítésben említi az isteni jogot és az emberi jogot.
Meglátása szerint a nemzetközi jognak van egy megváltozhatatlan része, ez a
természetjog és egy változó része, amely akaraton alapszik és ezt nevezték tételes pozitív jognak. A nemzetközi jog
fö forrása szerinte a szokás, fö feladata az államok
érdekközösségének a védelme. Müveiben jelentös súlyt kapnak a
teológiai elemek. Elítéli a pusztán hódító háborút, és a feudális urak
magánháborúit. Igazságos háborút csak szuverén uralkodó viselhet! Grotius még
elfogadta a szabadrablás intézményét: "nem
mond ellent a természet törvényének az, ha kiraboljuk azt, akit jogosan
megölhetünk". A Grotiustól származó föbb nemzetközi jogi tételek
a következök: 1. A nyílt tenger minden állam által szabadon
használható. 2. Az államterület
növelhetö az uratlan területek elfoglalásával azaz occupatio útján is. 3. Ha 2
állam között folyó alkotja a határt és a folyómeder természetes úton változik,
megváltozik a határ is. 4. Lefekteti a
jogértelmezés alapjait és felveti a megszorító értelmezés problémáit. 5. Követségi jogban felállítja a területen
kívüliség azaz az exterritorialitás
fikcióját, amely szerint a követet úgy kell tekinteni, mintha nem is lépett
volna az idegen állam területére. 6. A
háborút hadüzenettel kell megkezdeni.
Grotius munkásságában is
megfigyelhetö természetjogi és pozitivista iránynak megfelelöen a
nemzetközi jog tudományában is két irányzat alakult ki. A természetjogi
iskola (kezdetben uralkodó nézet) abból indul ki, hogy a jog a természet, a
társadalom rendjében rejlö jelenség, amit az ember nem alkot, csak
felismer és alkalmaz. A pozitivista iskola szerint a jog az, amit az
észnek megfelelö szokások útján a legtöbb létezö nemzet elfogad, vagy
amibe a nemzetek megállapodnak. A természetjogi és a pozitivista iskola között
létrejött egy közvetítö irányzat is, melynek egyik jeles képviselöje
a svájci Emeric Vattel (1714-1764). Részletesen kidolgozta
a szerzödések jogát és ezzel kapcsolatosan ö állította fel a legtöbb
értelmezési szabályt. Mint terminológiát ö használja elöször a semlegesség fogalmát. Jogosnak
tekintette a kalózkodást és megengedte a városok feldúlását.
Legjelentösebb müve az 1758-ban kiadott tankönyve volt.
