|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
A felelösségi igény érvényesítésének feltételei, az ellenintézkedések
I. A felelösségi igény érvényesítésének feltételei:
42. cikk - A felelösség felhívása egy sértett állam által
Az állam, mint sértett állam, jogosult hivatkozni egy másik állam felelösségére, ha a megszegett kötelezettség fennáll:
1) egyénileg az állammal szemben; vagy
2) az államoknak, ezt az államot magában foglaló csoportjával, vagy a nemzetközi közösséggel, mint egésszel szemben, és a kötelezettségszegés:
a/ sajátosan érinti azt az államot; vagy
b/ olyan jellegü, hogy a kötelezettség további teljesítését tekintve, lényegesen megváltoztatja az összes többi olyan állam helyzetét, m 737b13h elyekkel szemben a kötelezettség fennáll.
43. cikk - A sértett állam értesítési kötelezettsége
1. Egy másik állam felelösségére hivatkozó, sértett államnak értesítenie kell igényéröl ezt az államot.
2. A sértett állam nevesítheti különösen:
a) azt a magatartást, melyet a felelös államnak a jogsértö cselekmény megszüntetéséhez kellene tanúsítania, amennyiben a jogsértés folyamatos;
b) a jóvátétel formáját, melyet a második rész rendelkezéseivel összhangban kellene alkalmazni.
44. cikk - Az igények megengedhetösége
Az állam felelösségére nem lehet hivatkozni, ha
a) az igényt nem valamely alkalmazandó, az igények honosságára vonatkozó szabálynak megfelelöen terjesztik elö;
b) az igény egyike azoknak, melyekre a belsö jogorvoslatok kimerítésének szabálya vonatkozik, és valamennyi rendelkezésre álló és hatékony jogorvoslatot nem merítették ki.
45. cikk - A felelösségre való hivatkozás jogának elvesztése
Az állam felelösségére nem lehet hivatkozni, ha
a) a sértett állam érvényesen lemondott az igényéröl;
b) a sértett állam magatartása alapján arra lehet következtetni, hogy érvényesen elfogadta igényének megszünését.
46. cikk - Több sértett állam
Amennyiben ugyanaz a nemzetközi jogot sértö cselekmény több államot sért, akkor mindegyik sértett állam külön hivatkozhat a nemzetközi jogot sértö cselekményt elkövetö állam felelösségére.
47. cikk - Több felelös állam
1. Amennyiben ugyanazon nemzetközi jogot sértö cselekményért több állam felelös, akkor ezzel a cselekménnyel összefüggésben mindegyik állam felelösségére lehet hivatkozni.
2. Az 1. bekezdés:
a) nem engedi meg, hogy akármelyik sértett állam nagyobb kártérítéshez jusson, mint az elszenvedett kár;
b) nem érinti a fellépés jogát más felelös államokkal szemben.
48. cikk - A felelösség felhívása nem sértett állam által
1. A sértett államon kívül, bármely állam jogosult egy másik állam felelösségére hivatkozni a 2. bekezdéssel összhangban, amennyiben:
a) a megszegett kötelezettség az államok azon csoportjával szemben áll fenn, amely magában foglalja ezt az államot, és azt a csoport közös érdekének a védelmében hozták létre; vagy
b) a megszegett kötelezettség a nemzetközi közösség egészének irányában áll fenn.
2. Az 1. bekezdés alapján a felelösség felhívására jogosult bármely állam a felelös államtól igényelheti:
a) a nemzetközi jogot sértö cselekmény abbahagyását, és a 30. cikkel összhangban, a meg nem ismétlésre vonatkozó biztosítékokat és garanciákat kérhet; és
b) a megelözö cikkekkel összhangban a jóvátételi kötelezettség teljesítését, a sértett állam vagy a megszegett kötelezettség kedvezményezettjeinek érdekében.
3. A 43., 44., és 45. cikkekben foglalt, a felelösség sértett állam által történö felhívásával összefüggö követelmények, alkalmazandók a felelösség azon állam által történö felhívására is, mely az 1.bekezdés szerint jogosult erre.
II. Ellenintézkedések nemzetközi jogsértö cselekménnyel szemben:
Az állam, egy másik állammal szemben fennálló nemzetközi kötelezettségével összhangban nem álló cselekményének jogellenessége kizárt, ha és amennyiben az az utóbbi állammal szemben, a 3. rész II. fejezetének megfelelöen végrehajtott jogszerü ellenintézkedés.
49. cikk Az ellenintézkedések célja és korlátjai
1. A sértett állam csak annak érdekében tehet ellenintézkedéseket a nemzetközi jogot sértö cselekményért felelös állammal szemben, hogy azt az államot rábírja a 2. részben foglalt kötelezettségek betartására.
2. Az ellenintézkedések, az intézkedéseket tevö állam részéröl a felelös állam irányában fennálló nemzetközi kötelezettségek idöleges nem-teljesítésére korlátozódnak.
3. Amennyire lehetséges, az ellenintézkedéseket úgy kell alkalmazni, hogy lehetövé tegye a kérdéses kötelezettségek teljesítésének újrakezdését.
50. cikk Az ellenintézkedésekkel nem érintett kötelezettségek
1. Az ellenintézkedések nem érinthetik:
a) az eröszakkal való fenyegetéstöl vagy az eröszak alkalmazásától való tartózkodás kötelezettségét, az ENSZ Alapokmányában foglaltak szerint;
b) az alapvetö emberi jogok védelmére irányuló kötelezettségeket;
c) a represszáliát tiltó humanitárius jellegü kötelezettségeket;
d) az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylö szabályaiból fakadó más kötelezettségeket.
2. Az ellenintézkedést alkalmazó állam nem mentesül azon kötelezettségeinek teljesítése alól, melyek:
a) közte és a felelös állam között alkalmazandó, valamely vitarendezési eljárás alapján állnak fenn;
b) a diplomáciai és konzuli tisztviselök, helyiségek, irattárak és iratok sérthetetlenségének tiszteletben tartására vonatkoznak.
51. cikk Arányosság
Az ellenintézkedéseknek az elszenvedett sérelemmel arányban állónak kell lenniük, figyelembe véve a nemzetközi jogot sértö cselekmény súlyát és a kérdéses jogokat.
52. cikk Az ellenintézkedések alkalmazásának feltételei
1. Ellenintézkedés alkalmazása elött a sértett állam köteles:
a) a 43. cikkel összhangban felszólítani a felelös államot a II. részben foglalt kötelezettségeinek teljesítésére;
b) értesíteni a felelös államot az ellenintézkedés alkalmazásáról szóló döntésröl, és javaslatot tenni az ezen állammal folytatott tárgyalásokra.
2. A sértett állam, az 1. b) bekezdéstöl függetlenül, alkalmazhat a jogai megóvásához szükséges sürgös ellenintézkedéseket.
3. Ellenintézkedések nem alkalmazhatók, és ha már alkalmazták, indokolatlan késedelem nélkül felfüggesztendök, ha:
a) a nemzetközi jogot sértö cselekmény abbamaradt; és
b) a vita elbírálás alatt van egy olyan bíróság, vagy más döntéshozó szerv elött, amely hatáskörrel rendelkezik a felekre kötelezö döntés meghozatalára.
4. A 3. bekezdés nem alkalmazható, ha a felelös állam a vitarendezési eljárások során nem jár el jóhiszemüen.
53. cikk Az ellenintézkedések megszüntetése
Az ellenintézkedéseket meg kell szüntetni, amint a felelös állam a jogot sértö cselekmény vonatkozásában teljesíti a második részben foglalt kötelezettségeit.
54. cikk Nem sértett állam által alkalmazott intézkedések
A jelen fejezet nem érinti egy másik állam felelösségének felhívására, a 48. cikk 1. bekezdése alapján jogosult állam jogát arra, hogy jogszerü intézkedéseket alkalmazzon ezen állammal szemben, a sértett állam, illetve a megszegett kötelezettség kedvezményezettjeinek érdekében, a kötelezettségszegés abbahagyása és a jóvátétel biztosítása végett.
A nemzetközi jog kikényszerítése a jelen viszonyok között elsösorban az önsegély útján történik. Az önsegély gyüjtöfogalom és mindazokat a jogi és jogon kívüli eszközöket jelenti, amellyel a sértett állam igyekszik az öt ért sérelem jóvátételét kikényszeríteni és ez a nemzetközi jogellenesség egyik legfontosabb szankciója, gyakorlati megjelenése a retorzió és a represszália.
A retorziónál egy formailag jognak megfelelö, de a másik állam részére érdeksérelmet jelentö magatartásról van szó, amelyet jogsértésen kívül is alkalmazni lehet. A retorzió hátrányos intézkedést jelent, mely nem a jog szféráját érinti, hanem csupán jogilag nem védett érdeket veszélyeztet, tehát elvileg nem jogellenes. Sokszor nem szankciós célból és olyan esetben alkalmazzák, amikor nincs is jogsértés.
A gyakorlatban leggyakrabban elöforduló retorziók:
- diplomáciai kapcsolatok megszakítása
- hivatalos állami látogatások, csúcstalálkozók lemondása vagy elhalasztása
- vámok emelése
- kereskedelmi bojkott elrendelése
- az egyoldalú elhatározással létesített legnagyobb kedvezmény megvonása
Mivel a retorzió nem jogellenes, csak hátrányos intézkedés, így kiválasztása és alkalmazása az állam szuverén joga, ennélfogva az esetek nagy részében jogon kívüli (politikai) intézkedés. Szankciónak csak akkor minösül, ha a retorziót jogsértésre adott válaszként eszközlik. Gyakorlására, konkrét formáira nincs nemzetközi jogszabály.
A represszália a jogsértö cselekménynek egy másik jogsértö cselekménnyel való viszonzását jelenti. Latin eredetü kifejezés, eredetileg visszavételt jelentett. A feudalizmusban megengedett volt a magán-represszália: az uralkodó kiadott egy önbíráskodásra feljogosító okmányt (megtorlólevél), amelynek birtokában a sértett visszavehette elveszett javait, vagy azok ellenértékét. Megtorlóleveleket egészen a XVIII. századig adtak ki, ettöl kezdve felváltotta a diplomáciai védelem intézménye és szokássá vált az állami represszália alkalmazása.
Mai viszonyok között represszália alatt kizárólag államok által foganatosított kényszerrendszabályokat kell érteni, melyeknek a Nemzetközi Jogi Intézet 1934-es meghatározása szerint 3 jellemzöje van:
1. a represszália a nemzetközi jog általános szabályait sértö, az egyik államnak a másik állam ellen alkalmazott kényszerítö intézkedése.
2. alkalmazásának indoka a represszáliát elkövetö állammal szemben alkalmazott jogtalan és sérelmet okozó magatartás
3. a célja az, hogy a jogsértö államot a jog tiszteletben való tartására kényszerítse.
Pozitív represszália: a jogsértést az állam egy hasonló jogsértö aktussal viszonozza.
Negatív represszália: valamely jogi kötelezettség teljesítésének megtagadása.
A represszália alkalmazása nem a megsértett elsödleges kötelezettséggel függ össze, hanem célja, az ugyancsak végre nem hajtott azaz a másodlagos , ex delicto eredetü kötelezettség kikényszerítése. A represszália alkalmazása akkor is jogos lehet, ha a jogalany, aki ellen irányul, kész a jövöben végrehajtani az eredeti kötelezettséget, de nem hajlandó jóvátenni a megszegéssel korábban okozott sérelmet.
A represszália alkalmazásának egyik korlátja az arányosság: az okozott hátrány nem lehet feltünö aránytalanságban az elszenvedett jogsérelemmel. Az arányosság elvének feltünö megsértése ellenrepresszália alkalmazását teszi lehetövé.
A represszália alkalmazásának szabályait a Nemzetközi Jogi Intézet szabályozta:
1) A represszália alkalmazása elött a jogsértö államot fel kell szólítani a jogsértés abbahagyására.
2) Megfelelö aránynak kell lenni a jogsértés és az arra adott válasz között.
3) Úgy kell korlátozni a hatásait, hogy azok csak az érintett állam ellen irányuljanak és ne sértsék meg az egyének vagy harmadik államok jogait.
4) Humanitás elveivel ellentétes intézkedéstöl tartózkodni kell.
5) Nem szabad a represszáliát eltéríteni attól a céltól, amely eredetileg indokolta az igénybevételét.
6) Azonnal meg kell szüntetni a represszáliát, ha az ésszerü elégtételt megadták.
7) Béke idején tilos a fegyveres represszália, mivel agressziónak minösül és ez nemzetközi jogsértés, azonban háborúban a hadviselés szabályait megszegövel szemben jogszerüen alkalmazható fegyveres represszália is, ezt nevezik háborús represszáliának.
Találat: 291
