|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
A Nemzetek Szövetsége
Valamennyi békeszerzödés elsö fejezete a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát tartalmazta, de ennek ellenére a Szövetség eredeti tagja csak a gyöztesek és a 13 semleges állam lett. A semle 646g69g geseknek erröl az Egyezségokmány életbelépését követö 2 hónapon belül kellett nyilatkozniuk, a veszteseknek tagfelvételi eljárás alá kellett vetniük magukat.
A Szövetség célja az Egyezségokmány bevezetöje szerint az, hogy elömozdítsa a nemzetek együttmüködését és a nemzetközi békét és biztonságot megvalósítsa. Valójában a békeszerzödésekkel kialakított politikai helyzet, a status quo biztosítása volt. A belépés feltétele az volt, hogy a belépni kívánó állam teljesítse nemzetközi kötelezettségeit és elfogadja haderejének korlátozására a Szövetség által megállapított szabályokat és belépését a Közgyülés 2/3-os többséggel megszavazza. Így sohasem lett a tagja az Egyesült Államok és sokáig a Szovjetunió sem. 1934-ben francia kezdeményezésre meghívták SZU-t, amely be is lépett.
A Szövetség fö szervei a Közgyülés, a Tanács és a Titkárság voltak.
A Közgyülésben minden tag részt vehetett, míg a Tanácsnak öt állandó és négy választott tagja lett volna eredetileg, de az USA távolmaradása miatt csak nyolc tagból állt. Késöbb mind az állandó, mind a választott tagok számát növelték. A választott tagokat a Közgyülés választotta 3 évre, és a lelépö tagot nem lehetett nyomban újraválasztani, de ez alól késöbb 2 kivételt tettek (ún. félig állandó tagok) Lengyelország és Spanyolország javára.
A Titkárság és az egész szervezet székhelye Genfben volt. A fötitkárok adminisztratív jogkörrel bíró személyek voltak, politikai súly nélkül.
A Nemzetek Szövetsége csak a háború indítás lehetöségét korlátozta, megsértöjével szemben szankciót alkalmazhatott. Az ilyen határozatot a gyakorlatban igen nehéz volt elfogadtatni, mivel az érvényes határozat meghozatalához mind a Közgyülésben, mind a Tanácsban az érdekelt kivételével egyhangú szavazás kellett. A szankció alkalmazása a Tanács feladata volt: joga volt a megszegö államot a Szövetségböl kizárni (SZU a finn háború miatt kizárásra került). Ezen kívül a jogellenesen háborúhoz folyamodó tagállammal szemben a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok teljes felfüggesztése is lehetséges volt, söt a Tanács ajánlatot tehetett volna szárazföldi, tengeri és légierö bevetésére is. Ilyen ún. szankcióháborúra nem került sor.
A Szövetség feladata volt a nemzetközi igazgatási, ellenörzési feladatok végzése: ellátta Danzig speciális státuszának védelmét, 15 évig igazgatta a Saar-vidéket, ellenörizte a mandátumos területek feletti igazgatást, gondoskodott a menekültekröl és ellenörizte a kisebbségi jogok betartását.
A Nemzetek Szövetségével nem jött létre új nemzetközi jog (megmaradt a gyarmati rendszer megítélése), lényegi változás csak a háború indítás jogában történt.
Különbséget tettek:
a jogos háború,
a tilalom ellenére indított ún. deliktum háború és
a Szövetség által indítható szankció háború között.
A Nemzetek Szövetsége eredménytelenségének okai:
hatalmi túlsúly hiánya, sohasem volt benne a nagyhatalmak mindegyike, különösen gyengítette a tengelyhatalmak kilépése,
nem voltak elég hatékonyak a jogi eszközei és a meglévöket sem használta ki a béke biztosítására (a világháború mindenáron való elkerülése érdekében beletörödtek a helyi háborúk létezésébe),
az egyhangúság elve akadályozta az eredményes döntéshozatalt (gyakorlatilag minden államnak vétójoga volt).
Találat: 300
