|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |  | |
|
| ||
 |  |
|
||||||||||
A nemzetközi pénzügyi rendszer egyfelöl országos egységek (alrendszerek) összessége: bankközi devizapiac, az országos árutözsde valutaszekciója, valutaváltók. Másfelöl egyre inkább globalizált rendszerekböl áll: a globális bankközi devizapiac, FOREX-piacok, nemzetközi kötvénykibocsátások, stb. Ugyanakkor a nemzetközi pénzügyi rendszer a különbözö pénzügyi kapcsola 959c21j tokat, viszonyokat, tranzakciókat is magába foglalja.
A szakirodalomban vita zajlik afelöl, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer vajon rendezett, megfelelö jogi és hatósági ellenörzéssel-koordinációval rendelkezö rendszer avagy egy kaotikus, állandóan változó színtér, amellyel kapcsolatosan nem is lehet kijelenteni, hogy az egy „rendszert” alkotna.
A nemzetközi pénzügyeket leginkább a következö témák határolják körül:
valutáris rendszerek, valutaárfolyamok, árfolyamelméletek
a nyitott gazdaság kapcsolatai: fizetési mérleg, a nyitott gazdaság egyensúlya (pl. IS-LM-BP elemzési keretben)
a nemzetközi pénzügyeket átható kockázatok és az ellenük való védekezés: árfolyamkockázat, országkockázat, stb.
A nemzetközi valutáris rendszer fejlödése
Ezt mennyiségi és minöségi jellemzökkel írhatjuk le.
Mennyiségileg meghatározó tényezök:
Egyre több ország között létesülnek pénzügyi viszonyok; kiterjedt rendszer; mindenki részt vesz benne
A kapcsolatfajták számának növekedése
Töke- és pénzáramlatok volumenének növekedése
Minöségileg meghatározó tényezök: 6 szempont
1. A pénzformák szerepe. Adott fejlödéstörténeti szakaszban a gazdasági szereplök milyen eszköz(öke)t (arany, erös deviza, államkötvény, stb) fogadnak el a pénzfunkciók betöltésére nemzetközi porondon? Mekkora a likviditás szerepe egy adott kontextusban?
2. Valutáris vagy nemzetközi likviditás / nemzetközi fizetöképesség. Kérdés, hogy mi az elvárt, normális szint, amely felett az ország fizetöképes? másik irányból közelítve vizsgálhatjuk az ország eladósodottsági szintjét is.
3. Az adott ország nemzetközi fizetési mérlege, pozíciója
Kérdés, hogy melyik fajta fizetési mérleget nézzük (sok különbözö egyenleg, statisztikai számítási módszer van)?
Ebböl leolvashatjuk az ország pénzügyi jelenét és jövöjét → az egyensúly fenntartása vagy a krónikus egyensúlyhiány a jellemzö (ami nemcsak krónikus deficitet jelent)?
4. A rendszer szabadságfoka; mennyire liberalizált a rendszer? milyen a pénzügyi kapcsolat létesítésének a menete? Kettéválasztás:
Pénzügyi kapcsolatok: rövidebb távú, likviditás-biztosítást célzó kapcsolatok. Itt a nemzetközi pénzforgalom szabadsága kulcskérdés.
Tökekapcsolatok: hosszú távú, befektetési, hozammaximalizáló célú kapcsolatok. Itt a nemzetközi tökeforgalom szabadsága a kulcskérdés.
5. A nemzetközi (külsö) finanszírozás lehetösége, igénye, jelentösége, súlya és formái. Mennyire vannak rászorulva a szereplök a külsö forrásokra? Ezek a külsö források mennyire elérhetök? És nem utolsósorban milyen áron és milyen kockázatok mellett lehet külsö finanszírozáshoz jutni?
6. Milyen a nemzetközi valutáris rendszer hatalmi struktúrája? berendezkedés; alá- fölérendeltségi viszonyrendszer → hegemónia vagy oligopol rendszer jellemzi azt. Igencsak égetö kérdés a világgazdasági vagyoni egyenlötlenségek illetve ezek feloldásának problémája.
A Bretton Woods-i rendszer
A II. világháború utáni idöszakban a dollár került a középpontba → kialakult a kizárólagos dollárövezet. Ezt már intézményes megállapodás biztosította, amelyet a Bretton-Woods-ban tartott konferenciákon írtak alá.
A Bretton-Woods-i megállapodás nyomán jött létre a Bretton-Woods-i globális valutáris rendszer. Ennek két alapköve:
nemzetközi pénzügyi szervezetek létrehozása (Nemzetközi Valutaalap, Világbank)
deviza-dollár-arany kettös, rögzített konvetibilitású árfolyamrendszer létrehozása
A Nemzetközi valutaalap („International Monetary Fund”, IMF) alapokmánya: A dollár az aranynak egyenrangú helyettese. – Ezzel kettös alapra helyezödött a nemzetközi valutáris rendszer. Objektív feltétel: csak a dollár esetében állt fenn garantált kapocs az arany felé, ami ezt a pozíciót biztosította. Az eredeti USA dollár (USD) és az arany közötti rögzített átváltási arány: 1 uncia arany=35 USD. A megengedett ingadozási sáv +/- 1% volt.
A 70-es években megszünt az aranyparitás: a dollár mellett megjelentek az egyéb kisegítö eszközök (hasonlóan a 30-as évekhez).
Elsö szakaszban a föbb valuták: $; DM; Yen; Ł; Ffr (ötösfogat)
1999. január 1-töl: € (magába olvasztotta a márkát és a frankot) → négyes boly.
Nemzetközi valuták színrelépése (számlapénz; lehívási jogok):
1. Univerzális jellegü valuta: SDR (speciális lehívási jogok, „special drawing rights”), 1969-töl, amit „papírarany”-nak is neveztek kezdeti aranyhelyettesítö funkciója miatt. Ma az SDR egy valutakosár melynek jelenlegi összetétele: USD 44%, EUR 34%, JPY 11%, GBP 11%. Az egyes tagországok szavazati jogait az IMF-ben szintén az illetö tagállam SDR hozzájárulásainak alapján számolják: 100.000 SDR = 1 szavazati jog.
2. Regionális jellegü valuta: ECU („European Currency Unit”, az Európai Gazdasági Közösség valutakosara), 1979-töl
Az Európai Közösség együttese határozza meg az értékét. 1979-ben 9 ország gazdaságából számították az ECU-t, 1999-ben 12 országgal fejezte be a pályafutását.
Ezek ugyanazt az innovációt használták: a valutakosaras módszert – több meghatározott valuta meghatározott mennyiségeinek összege adja a súlyozott számtani közép számítási módjának megfelelöen).
A Bretton-Woods-i konferencia a devizaárfolyam eszközét a kormányok kezébe tette → ez egy komoly jogosítvány; pozíciók megerösítése (annak érdekében, hogy a lendületes piaci fejlödést segítsék elö). Ez jól müködött, egészen az 50-es évek elejéig. A 60-as évektöl megjelent a zürzavar az árfolyam körül (aranytartalékok elégtelensége, infláció, USA folyó fizetési mérleg hiánya, olajsokkok).
Tendenciák a jelenlegi valutáris rendszerben
a 70-es évek végétöl megjelent a lebegtetés. A kormányok önként átadják az árfolyam alakulását a piacoknak, mert a hivatalos árfolyamok nem tudták az egyensúlyt fenntartani (statikus szemlélet). A hivatalos árfolyam hosszútávra rögzítette az arányokat, de ezzel szemben a körülmények egyre gyorsabban módosultak, amihez nem tudtak alkalmazkodni.
Valutáris kooperáció (már a II. vh. után). Ez egy speciális együttmüködés; a hivatalos monetáris szervek (Jegybankok; kincstárak; pénzügyminisztériumok) közötti kooperáció, ami tudatosan, intézményes keretek között müködik.
Liberalizáció: ez lassan, nehézkesen indult be, de az utóbbi egy-másfél évtizedben felgyorsult. Ma már inkább túlliberalizált rendszerröl beszélhetünk:
Túl sokan vállalták a liberalizációt (sok olyan ország, régió is, akik nem feltétlen voltak rá készek)
Túl nagy területre terjedt ki a liberalizáció, és ez szinte mindenkire vonatkozik. Kiterjedt ugyanis olyan területekre is, ahol már inkább káros volt a hatása.
Privatizáció: kulcskérdésekben a döntési jogkört átadták magánkézbe. Ilyenek például:
A lebegö árfolyamrendszer müködtetése
A kamatok és nemzetközi kamatlábak
Globalizáció: ennek egyértelmü a kibontakozása a pénzügyek területén. Értelmezése a pénzügyeknél: közeledés, hasonulás; a hasonló gyakorlat elterjedése (rendszerek; politikák; technikák; ügyletek terjedése); egyre szorosabb az összefonódás.
A pénz / a töke egyike a leghomogénebb javaknak, ezért ezen a téren gyorsabban zajlik ez a folyamat.
A globalizáció két, ellentétes irányban változtatja meg a rendszer minöségét
∙ Pozitív hatás: nagy sebességgel terjednek az új technikák; módszerek
∙ Negatív hatás: a pénzügyi válságok is ilyen gyorsan terjednek tova. Ezért fontos a gyors válságkezelés, illetve a válságmegelözés.
Találat: 542
