Etika és közgazdasagtan

Etika és közgazdaságtan

Az elöadás arra vállalkozik, hogy bemutassa a "business ethics" közelítésmódját mint a közgazdaságtan és az etika interdiszciplináris együttmüködését. Ez példát adhat a filozófia egyéb területei és más tudományágak kreatív együttmüködésére is.

1.         Alkalmazott etika vagy valami más?

Sokan a gazdasági etikát az alkalmazott etika (applied ethics) egyik ágának tekintik, azaz az általános etika egyfajta alkalmazásának a gazdasági életre. Szerintem helyesebb a gazdaságetikát interdiszciplináris tudományként felfogni, amely a gazdasági tevékenységek különbözö szervezödési szintjeit vizsgálja etikai nézöpontból. A kapcsolat az etika és a közgazdaságtan között nem egyirányú. A modern közgazdaságtan analitikus technikái ugyanis új kérdésfeltevésekhez és eredményekhez vezettek magában az etikában is. Jól példázza ezt az 1998-as közgazdasági Nobel díjas Amartya Sen munkássága.

Sen nagy jelentöségü könyve az "On Ethics & Economics" mára már klasszikussá vá 656j98g lt, számos kiadása jelent meg, s világ vezetö egyetemein kötelezö olvasmányként tanítják. (Sen, A. 1987)

Sen azzal kezdi elemzését, hogy kimutatja a közgazdaságtan kettös eredetét. Az egyik meghatározó hatás a társadalom-etika felöl, a másik pedig a társadalom-mérnökség felöl érkezett. Az etikai megközelítés ösmintája Arisztotelész Nikomakhoszi etikájában található meg, míg a mérnöki megközelítés elsö megjelenése az i.e. 4. században élt indiai Kautilya fömüve, az Arthás-astra. Az etikai megközelítés fö kérdése az, hogy a gazdasági tevékenységek miként szolgálják az emberek jólétét. A mérnöki megközelítés viszont azzal foglalkozik, hogy adott célokat mely eszközökkel lehet a leghatékonyabban elérni.

A közgazdaságtan nagy gondolkodóinál a kétféle megközelítés eltérö súllyal szerepelt. Adam Smith, John Stuart Mill, Marx vagy éppen Edgeworth írásaiban például sokkal nagyobb súlyt kapott az etikai problematika. Olyan közgazdászok azonban mint William Petty, Quesnay, Ricardo, Cournot vagy Leon Walras inkább a közgazdaságtan mérnöki oldalaival foglalkoztak.

A modern közgazdaságtanban jelentösen meggyengült az etikai megközelítés, holott - érvel Sen - az etikai szempontok explicit figyelembe vétele igen termékeny lenne a gazdasági elemzések során.

A modern közgazdaságtanban a racionalitás kétféle felfogásával találkozhatunk. Az egyik felfogás szerint a racionalitás nem más, mint konzisztens választás. A másik felfogás viszont a racionalitást az önérdek-maximalizáló cselekvéssel azonosítja. Sen mindkét értelmezést bírálja.

A választás konzisztenciája nehezen fogadható el a racionális viselkedés adekvát kritériumának, ugyanis a cselekvö teljes következetességgel választhat olyan alternatívákat, amelyek nem, hogy közelebb vinnék, de egyre távolítják öt céljai elérésétöl. Ezért Sen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a konzisztencia szükséges, de bizonyosan nem elégséges feltétele a racionális viselkedésnek.

A racionalitás önérdek-maximalizáló felfogásával ugyancsak bajok vannak. A szigorú önérdekkövetést megtenni a racionalitás kritériumának abszurd dolog. Nem szabad ugyanis eltekinteni attól a nyilvánvaló ténytöl, hogy a gazdasági szereplök motivációja összetett. A gazdasági cselekvés önzö és altruista, egyéni és társadalmi késztetések eredöje. A szigorú önérdekkövetést elfogadva egyszerüen megmagyarázhatatlanok olyan fontos jelenségek, mint a csoport-lojalitás vagy a japán munkamorál.

A modern közgazdaságtan a jólétet utilitarista módon közelíti meg. A társadalmi jólét eszerint nem más, mint egyéni hasznosságok összessége. A társadalmi jólét akkor növekszik, ha legalább egy egyéni hasznosság növekszik anélkül, hogy az összes többi egyéni hasznosság csökkenne (Pareto kritérium). Az utilitarista számbavétellel az a fö baj, hogy semminek sem tulajdonít önértéket - érvel Sen. Például az egyéni és politika szabadság igen eltérö fokán álló társadalmakat azonosnak ítél, ha az általuk produkált össz-hasznosság egyenlö. Így akár a legelnyomóbb gazdasági rezsimek is pozitív minösítést kaphatnak.

A Pareto-kritérium alkalmazása szúk és korlátozott értékítéletekre ad csak lehetöséget. Ugyanis nem veszi figyelembe az egyéni hasznosságok eloszlását a társadalom tagjai között. Így igazságtalan egyenlötlenségek fennmaradása esetén is javulást állapíthat meg. Ezért Sen szerint a Pareto-kritériumot sok esetben még a társadalmi javulás szükséges kritériumaként sem szabad elfogadnunk.

Olyan filozófusok, mint John Rawls, Robert Nozick és Ronald Dworkin munkássága nyomán az utóbbi idöben jelentösen megerösödtek a jogok figyelembe vételén alapuló etikai elméletek (rights-based ethics). Sen értelmezése szerint a jogok egyfajta elkötelezettséget jelentenek. Elkötelezettséget arra, hogy megtegyünk valami pozitív dolgot vagy megakadályozzunk valami negatív dolgot. Álláspontja szerint a társadalmi állapotok értékelésekor a jogok érvényesülését is figyelembe kell vennünk. Ha tehát egy társadalmi állapotról megalapozott értékítéletet akarunk mondani, akkor az egyének jogainak kiterjedését éppúgy számba kell vennünk, mint jólétük szintjét.

2.         Mi a gazdasági etika és mire való?

A gazdaságban a tevékenységek négy szervezödési szintjét különböztetjük meg. Ezek rendre a következök:

(i)         individuális szint (az egyes egyének gazdasági tevékenységei);

(ii)        szervezeti szint (a gazdasági szervezetek, például vállalatok, közületek, háztartások, tevékenységei);

(iii)       makro szint (a gazdaságok mint összefüggö tevékenységrendszerek);

(iv)       globális szint (a multinacionális gazdasági szervezetek tevékenységei és az egyes országok közötti nemzetközi gazdasági kapcsolatok).

A fenti szervezödési szinteknek megfelelöen a gazdaságetikai elemzés négy szintjéröl beszélhetünk, úgy, mint individuális etika, szervezeti etika, makro-etika és globális etika. Érdemes megjegyezni, hogy ez a szintezödés párhuzamot mutat a kortárs biológia vizsgálódási szintjeivel, ahol is a megfelelö rendszerszinteket az individuális biológia, a populáció biológia, az ökológia és a bioszféra-kutatás képviselik.

A gazdaságetika nem tartozik a pozitivista episztemológiát követö tudományok közé. Egyrészt normatív-analitikus, másrészt viszont a gyakorlatot segítö, konstruktív tudomány. A gazdasági etika egyfelöl a gazdasági tevékenységek különbözö szervezödési szintjeinek elemzését adja a vonatkozó etikai normák és alapelvek szempontjából. Másfelöl kifejleszt olyan modelleket és technikákat, amelyek a gazdasági tevékenységek etikusabbá tételét segíthetik elö. Bátran állíthatjuk, hogy a gazdaságetika a Stephan Toulmin által propagált posztmodern tudományok közé tartozik, hasonlóan az ökológiához és a pszichoterápiához, amelyekben egyesülnek az epikureus és a sztoikus gondolkodás erényei. (Toulmin, S. 1981)

A Heidegger-i eszmény értelmében a tudománynak filozófiailag érzékenynek kell lenni (Schwendtner T. 2000), de a praxis jobbítása szempontjából is relevánsnak kell lennie. A gazdasági etika egyszerre akar mély, izgató kérdéseket felvetni az etikában és az ökonómiában, és hozzá kíván járulni a gazdasági élet humanizálásához.

A gazdaságetika müvelésére 1993 novemberében ezért hoztuk létre a Gazdaságetikai Központot a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az elméleti igényesség és a gyakorlati alkalmazhatóság együttes követelményét igyekszünk követni. Ezt szolgálják eddig kiadott könyveink is. (Kindler J. & Zsolnai L. (szerk.) 1993, Musu, I. & Zamagni, S. (szerk.) 1993, Pieper, T.R., Gentile, M.C. & Daloz Parks, S. 1994, Boda Zs. & Radácsi L. (szerk.) 1996,  Zsolnai, L. (ed.) 1998, Zsolnai L. 2000, 2001)

Az etika terjedése és erösödése a gazdasági életben azért fontos, mert az etikus gazdasági cselekvések csökkentik a gazdaság müködésének a társadalmi költségeit. Az etikusan cselekvö gazdasági szereplök ugyanis figyelemmel van az etikai normákra, és tekintetbe veszi a cselekvésében érintettek érdekeit és érték-elvárásait is. A gazdasági etika sokat tehet azért, hogy gazdasági életben - József Attila kifejezését használva - "finomodjék a kín". De hiszen ez a filozófia egyik feladata is.

Hivatkozások

Boda Zs. & Radácsi L. (szerk.) 1996: Vállalati etika. BKE Vezetöképzö Intézet,

Kindler J. & Zsolnai L. (szerk.) 1993: Etika a gazdaságban. Budapest, Keraban Kiadó.

Musu, I. & Zamagni, S. (szerk.) 1993: A közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei. Budapest, Egyházfórum Kiadó.

Pieper, T. R.,  Gentile, Mary C. & Daloz Parks, S. 1994: Tanítható-e az etika? BKE Gazdaságetikai Központ.

Schwendtner T. 2000: Heidegger tudományfelfogása. Budapest, Osiris Kiadó.

Sen, A. 1987: On Ethis & Economics. Blackwell. 

Toulmin, S. 1981: Return to Cosmology.      

Zsolnai, L. (ed.) 1998: The European Difference. Business Ethics in the Community of European Management Schools. Kluwer. Boston.

Zsolnai L. 2000: A döntéshozatal etikája. Budapest, Kossuth Kiadó.

Zsolnai L. 2001: Ökológia - gazdaság - etika. Budapest, Helikon Kiadó.

Abstract

The paper argues that it is better to understand business ethics not as a branch of applied ethics but as an emerging interdisciplinary cooperation of ethics and economics. Analyzing the works of Amartya Sen it has been shown that the relationship between ethics and economics is not one-way. Economics does contribute to the development of contemporary ethics. Like ecology and psychotherapy, business ethics is not a positivistic science. It follows a normative-analytical and at the same time constructive methodology trying to help economic praxis to be more ethical.

Zsolnai László 1958-ban született. 1982-ben szerzett pénzügy szakos diplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Azóta ott dolgozik. 1995-töl a Gazdaságetikai Központ igazgatója.