|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
A devizapolitika és devizagazdálkodás
A pénzügyi politika harmadik részterülete a devizapolitika.
A devizapolitika azon felsıszint döntések és intézkedések összessége,
amelyek meghatározzák a fizetési mérleg kiegyensúlyozásának
feltételeit és eszközeit.
A devizapolitika feladata, hogy az adott országban megteremtse a
bels és külsı gazdasági kapcsolatok mechanizmusának mőködését.
A devizapolitika kapcsolatot teremt a belsı és külsı pénzügyi
rendszer között és összehangolja azokat. Adott ország
jövedelemtulajdonosai rendelkezhetnek külföldrıl jövı
devizabevételekkel és teljesíthetnek deviza-kifizetéseket külföldre. A
devizapolitika részterületei:
- a nemzetközi pénzforgalmi politika,
- a valutaárfolyam-politika,
- a fizetési mérleg politika,
- a nemzetközi hitelpolitika és
- a tartalékpolitika.
A nemzetközi pénzforgalmi politika keretében meghatározható, hogy
egy adott ország mennyire engedi a hazai pénznem forgalmát 343i89d
külföldön, illetve milyen feltételekkel vált be külföldi valutát. A
nemzetközi pénzforgalmi politika típusai:
- liberális (csak pénzpiaci eszközökkel él az állam),
- kötött (a deviza- és hitelmőveletek engedélyhez kötöttek),
- vegyes (pontosan meghatározott az állam beavatkozási területe,
egyéb területeken pedig a liberális típus érvényesül).
A valutaárfolyam-politika annak eldöntését jelenti, hogy milyen
mértékben avatkozik be az állam a piaci árfolyamok alakulásába.
Ennek alapján megkülönböztetjük:
- a szabadon ingadozó valutaárfolyam-politikát (az állam engedi
érvényesülni a pénzpiaci mechanizmust),
- az intervenciós pontok által szabályozott valutaárfolyampolitikát
(az árfolyam védelme érdekében az adott
valutaárfolyam rögzített határok között mozog, és az állam
beavatkozik, ha a valutaárfolyam bármelyik szélsıértéket eléri),
- a rögzített valutaárfolyam-politikát (a hivatalos, meghatározott
valutaárfolyamtól való eltérést az állam szankcionálja).
A fizetési mérleg politika célja, hogy a nemzetközi forgalomban
megjelen fizetések egyensúlya létrejöjjön. A nemzetközi
hitelpolitika keretében szabályozható, hogy a hitelfelvételt és a
t kemozgásokat egy adott ország fokozni (ösztönzı) vagy korlátozni
(restriktív) kívánja-e. A tartalékpolitika keretében lehet kialakítani a
tartalékszínvonal nagyságát és összetételét. A devizapolitika
eszközei:
- az árfolyamrendszer,
- a devizaforgalom szabályozása,
- a nemzetközi hitelkapcsolatokban és
- a nemzetközi pénzügyi szervezetekben való részvétel.
(Az árfolyamrendszer, a devizaforgalom és a nemzetközi
hitelkapcsolatok szabályozásával a 4. fejezetben foglalkozunk
részletesen.). A devizapolitika a devizagazdálkodáson keresztül
valósul meg.
A devizagazdálkodás az állam által hozott devizapolitikai
intézkedések összessége, ezek szervezett keretek közötti
megjelenítése.
A devizagazdálkodás azon módszerek, intézkedések, rendeletek,
el írások, tiltások összessége, amelyek révén egy önálló nemzeti
valutával rendelkezı ország belsı pénzrendszere a nemzetközi
pénzügyi rendszerhez, illetve másik nemzetgazdaság
pénzrendszeréhez kapcsolódik. Megkülönböztethetık a következı
devizagazdálkodási formák:
- A szabad devizagazdálkodás viszonylag liberálisan szabályozott
feltételrendszert jelent és azt, hogy az alkalmazott eszközök sorában
a piaci formák kerülnek elıtérbe, a gazdaságban alapvetıen piaci
mechanizmusok érvényesülnek.
- A gazdasági integrációk által meghatározott devizagazdálkodás
esetén kollektív devizagazdálkodást folytatnak az országok, így
meghatározzák azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a
bels tagokat érintik és rögzítik azokat a feltételeket, amelyek
harmadik országgal szemben érvényesülnek.
- A duális devizagazdálkodás esetén a deviza-belföldiek és devizakülföldiek
számára eltérı jogok és kötelezettségek érvényesek.
- A kötött devizagazdálkodás esetén adott ország a nemzetközi
fizetéseket állami ellenırzés alá vonja, szigorú elıírásokkal
szabályozza.
A nemzetközi devizapolitika koncepciójának megvalósítására
nemzetközi szervezeteket, intézményeket is létrehoztak. Nézzük meg
ezek közül a legfontosabbakat. A Nemzetközi Valutaalap (IMF)
nemzetközi (kormányok közötti) együttmőködés céljából alapított
pénzügyi intézmény. Politikája, tevékenysége alapokmányban
rögzített. A Nemzetközi Valutaalap feladatai:
- a tagországok fizetési mérlegének kedvezıtlen pozíciója esetén
források biztosítása annak elkerülésére, hogy kereskedelmi vagy
devizakorlátozásokat léptessenek életbe;
- a nemzetközi áruforgalom folyamatos bıvítésének elısegítése, a
már meglévı akadályok és devizális megkötések megszüntetése;
- az árfolyamrendszer stabilitásának elısegítése;
- a nemzetközi monetáris együttmőködés elısegítése.
A Nemzetközi Valutaalap árfolyam-felügyeletet gyakorol a
tagországok árfolyampolitikája felett. Hitelezési gyakorlata a
nemzetközi pénzügyi rendszer zavartalan mőködését segíti. A
Nemzetközi Valutaalap tagja csak ország lehet. A tagállamoknak a
Nemzetközi Valutaalap alaptıkéjéb l való részesedését kvótának
nevezik. Nagysága függ a bruttó hazai terméktıl (GDP), a szerkezeti
nyitottságtól és a külkereskedelmi forgalom alakulásától. A
Nemzetközi Valutaalap pénzügyi forrásai:
- rendes források (a tagállamok kvótabefizetései),
- hitelforrások.
A Nemzetközi Valutaalap hitelnyújtásainak fajtái:
- rendes eljárás keretében folyósított hitelek és
- speciális eljárás keretében folyósított hitelek.
A Világbank (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank = IBRD)
nem általános gazdaságpolitikát, hanem konkrét programokat
finanszíroz. A Világbank részben fejlesztési intézményként, részben
hitelközvetít ként tevékenykedik. Feladatait több intézményen
keresztül valósítja meg. A Világbank-csoport intézményei:
- Világbank (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, IBRD);
- Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA);
- Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC);
- Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja
(ICSID);
- Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA).
Az IBRD célja:
- az újjáépítés segítése,
- a magántıke-befektetések ösztönzése,
- a nemzetközi kereskedelem fejlesztése,
- a különbözı kölcsönök összehangolása és
- a külföldi beruházások hatásának elemzése.
Az IDA célja, hogy a legfejletlenebb országok gazdasági fejlıdését
segítse, fejlesztéseikhez kedvezı hitelekkel hozzájáruljon.
Az IFC célja:
- a tagállamok termelı magánvállalkozásainak támogatása,
- fejlesztések finanszírozása,
- hazai és külföldi tıke szervezése.
Az ICSID a kormányok és a külföldi beruházások közötti jogi
kérdések, viták megoldására, bírói eljárás lefolytatására alakult.
A MIGA célja a fejlıd országokba irányuló magántıke-befektetések
védelme társ- és viszontbiztosítással, garanciavállalással.
Valuta- és devizamőveletek
A vállalkozások nemcsak belföldi, hanem külföldi partnerekkel is
kapcsolatba kerülhetnek. A nemzetközi elszámolások eszközei a
valuták és a devizák. Magyarországon a nemzetközi elszámolásokra
vonatkozó szabályokat a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény
szabályozza.
A valuta valamely ország törvényes fizetési eszköze egy másik ország
pénzforgalmában.
A valuta megjelenési formái a készpénz, a bankjegyek és az érmék.
A deviza külföldi pénznemre (valutára) szóló külföldön teljesítendı
követelés.
Megjelenési formái a bankszámlapénz és egyéb pénzügyi
eszközökben megtestesülı követelések (pl. váltó, csekk.
bankgarancia, akkreditív). A nemzetközi pénzügyi elszámolások
során a fizetési eszközök legfontosabb jellegzetessége azok
forgalomképessége, átválthatósága. Átválthatóság szempontjából a
valutákat, devizákat három csoportba sorolhatjuk:
- kötött deviza,
- transzferábilis valuta, deviza és
- konvertibilis valuta, deviza.
A kötött deviza a legnehezebben felhasználható és váltható
devizatípus. Ezt kétoldalú (klíring-) megállapodással létrejött
elszámolásoknál alkalmazzák és csak a két ország közötti
elszámolásban használható fel.
A transzferábilis valuták, devizák átválthatósága szintén korlátozott,
de a szerzıdést kötık körében szabadon átváltható. Megjelenési
formájuk a számlapénz. (Például ilyen volt a KGST-országok közötti
elszámolásban a transzferábilis rubel.)
A konvertibilis valuták, devizák átválthatósága a legszabadabb,
vagyis a nemzetközi forgalomban a valuták minden más valutára
szabadon, tetszés szerint átválthatók.
Ahhoz, hogy egy ország valutája konvertibilis, azaz szabadon
átváltható legyen, meg kell teremteni ennek feltételét, amely
minimálisan a következıt jelenti:
- versenyképes gazdasági háttér,
- reális és stabilan tartható árfolyam,
- a gazdasági feltételekhez igazított devizatartalék.
Ezek alapján a konvertibilitásnak különbözı fokozatait különböztetik
meg:
- részleges konvertibilitás esetén a szabad átváltás a nemzetközi
fizetési mérlegnek csak a folyó tételeire terjed ki
- teljes konvertibilitás esetében a szabad átváltás a nemzetközi
fizetési mérlegnek minden tételére kiterjed
- külsı konvertibilitásnál az átválthatóság csak a devizakülföldiekre
vonatkozik
- belsı konvertibilitásnál az átválthatóság a deviza-külföldiekre és
deviza-belföldiekre egyaránt megvalósul.
(Megjegyzés: Devizakülföldi az a személy vagy cég, akinek az
érvényes devizarendelkezések alapján állandó lakhelye, illetve
székhelye külföldön van.)
Valuták és devizák árfolyama
Az árfolyamok kialakítása az árfolyam-politika függvénye.
Az árfolyam valamely valuta (deviza) egységének egy másik ország
pénzegységében kifejezett ára.
Az árfolyamokat alapvetıen kétféle módon lehet meghatározni:
- A hivatalos árfolyam a valutának az az árfolyama, amit az állam
hivatalosan megállapít, deklarál. Ez az árfolyam kialakítás a
kötött devizagazdálkodást folytató országokban jellemzı.
- A piaci árfolyam a piaci kereslet - kínálat alapján kialakult
árfolyamot jelenti. Ez az árfolyam kialakítás a szabad
devizagazdálkodást folytató országokban jellemzı.
Attól függıen, hogy milyen a hivatalos és a piaci árfolyam közötti
kapcsolat, az árfolyamokat három csoportba sorolják:
- rögzített (fix) árfolyam (az árfolyam csak szők sávban
mozoghat a rögzített paritás körül);
- kötött árfolyam (hatóságilag meghatározott árfolyamváltozás,
le- illetve felértékelés);
- rugalmas (flexibilis) árfolyam (az árfolyam, a le- és felértékelés
a kereslet-kínálat hatására alakul).
Árfolyamjegyzésnek nevezzük egy adott pénzpiacon kialakuló
valuta- és devizaárfolyamok meghatározott idıpontokban való
feljegyzését és árfolyamjegyzéken való közzétételét.
Az árfolyam alakulásáról a bankok tájékoztatnak. A bankok
különböz árfolyamokat jegyeznek:
- Valuta- és devizaárfolyamok. A valutáknál nagyobb a különbség
(marge) a vételi és eladási árfolyamok között, mint a devizák
esetében. Ennek oka, hogy a bankok nagyobb kockázatot
vállalnak a valuták átváltásánál.
- A vételi árfolyam az az összeg, amelyért a bank megvásárolja a
részére felkínált külföldi fizetıeszközt.
- Az eladási árfolyam pedig az az összeg, amelyért a bank
értékesíti a külföldi fizetıeszközt.
A két árfolyam különbözete a marge (marzs) vagy árfolyamrés,
amely a bank kereskedıi haszna.
- Középárfolyam a vételi és az eladási árfolyam számtani átlaga.
- Keresztárfolyamokat a középárfolyamok felhasználásával lehet
számítani. A keresztárfolyam különbözı devizák számára
devizakülföldinek számító devizapiacon számított értékviszony.
Az árfolyam közvetlen hatással van a kül- és belgazdasági
kapcsolatokra és ezen keresztül befolyásolhatja a vállalkozások
eredményes m ködését.
A valutaárfolyam alakulására több tényezı hat. A valutaárfolyam
alakulása tükrözi az adott ország gazdasági életét, megmutatja az
adott ország nemzetközi gazdasági életben elfoglalt helyét. A valuta
iránti kereslet alakulását nagymértékben befolyásolja a nemzetközi
pénzmozgás, azaz adott országba történı pénzbeáramlás, illetve az
onnan történı pénzkiáramlás. Ha adott ország valutája a nemzetközi
pénzpiacon a többi valutához képest erısödik, akkor a valuta
árfolyama emelkedik. Ha adott ország valutája a nemzetközi
pénzpiacon a többi valutához képest elértéktelenedik, akkor a valuta
árfolyama csökken.
A hazai valuta árfolyamának csökkenése exportösztönzı és
importkorlátozó hatású.
Az árfolyamváltozás alakítja a belföldi árszínvonalat is. Az
árfolyamcsökkenés hatására megdrágul az import, amely a belföldi
piacon árszínvonal-emelkedést idézhet elı. Az árfolyamváltozás
nagymértékben érinti a külföldi követeléseket és tartozásokat is. A
hazai valuta árfolyamcsökkenése kedvezı a külföldi valutában
fennálló követelésekre, de kedvezıtlen a külföldi valutában fennálló
tartozásokra.
:
8954
