MITŐL CSAPONGÓ, TÚLMOZGÁSOS A GYEREK

Mitől csapongó, túlmozgásos a gyerek? (tüneti és valódi  hiperaktivitás).

Hihetetlennek tűnik, de néha már magzati korban felfedezhető, hogy túl sokat mozog, rugdos a baba. Kisgyermekkorban aztán nem megy, hanem s 949h76j zalad, majd a következő években is fokozott mozgásra képes. A tünetek alapján gyakran csak később kerül felismerésre a betegség, hiszen a gyerekek többsége örökmozgó, nem ritka, hogy a szülő előbb elfárad, mint a kis csöppség. Érdemes azonban tudni, hogy míg az egészséges gyermek szépen elalszik egy-egy fárasztó nap után, a hiperaktív gyerek szélsőségekbe sodródik, míg este a kimerültségtől egyszer csak "összeesik". A hiperaktív gyerekek egyébként keveset alszanak. Másik szembetűnő jellegzetessége a hiperaktivitásnak, hogy nem tudnak elmélyülni ezek a gyerekek az egyes tevékenységekben. Szerteszét csapong a figyelmük, ami a későbbiekben gondot okoz a tanulásban.
Több nemzetközi kutatás is napvilágot látott a közelmúltban, melyek arra engednek következtetni, hogy a ma forgalmazott ételekben fellelhető adalékanyagok és színezékek, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre nő a hiperaktivitás jeleit mutató gyerekek száma.

Összefüggést mutathat a tüneti hiperaktivitás a táplálkozással, ám nem az adalékanyagokra gondolok itt elsősorban. Napjainkban nagyon egyoldalúan táplálkoznak a gyerekek. Nagyon sok szénhidrátdús ételt fogyasztanak, ami a vércukor ingadozása révén figyelemzavar, hiperaktivitás tüneteit produkálhatja. Abban az esetben viszont, amikor hirtelen leesik a vércukorszint, figyelemzavar következhet be. De hozzájárulhatnak a hiperaktivitás kialakulásához a különböző, allergiára szedett gyógyszerek is, éppen úgy, mint a családi élet visszásságai, egymással vitatkozó, veszekedő szülők. Megfigyelhető, hogy elvált családokban gyakrabban hiperaktívak a gyerekek, ami az érzelmi kiegyensúlyozatlanságból adódhat. Ugyanakkor iskolai problémák, részképességzavarok, illetve egyéb érzelmi okai is lehetnek a hiperaktivitásnak.

Fontos azonban tudni, hogy a felsorolt okok az úgynevezett tüneti hiperaktivitás kialakulását idézhetik elő. Létezik egy másik nagy csoportja ennek a fajta magatartászavarnak, amit úgy hívunk, hogy valódi hiperaktivitás. Ez utóbbinak is különböző kiváltó okai lehetnek. Ezek közé tartozik a születés alatt elszenvedett oxigénhiányos állapot, ami a központi idegrendszer zavarához vezethet. De okozhatja más is a központi idegrendszer meghibásodását, amelyről nem tudjuk egyelőre, hogy kémiai anyag, vagy sejtszintű zavarról van-e szó. Nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól a hiperaktivitás két fajtát, hiszen megnyilvánulásaiban azonos a két jelenség. Éppen ezért hosszú időt igényel a kiváltó okok feltérképezése.

- Mikor forduljanak szakemberhez a szülők?
- A hiperaktivitás többnyire fokozott mozgásos nyugtalansággal, érzelemvezéreltséggel, súlyos figyelemzavarral, nagyfokú belső feszültséggel jár, amelyek következménye lehet a tanulási zavar is. Fontos tudni, hogy a valóban hiperaktív, s nemcsak különösen élénk gyerek, nagyon nehezen viselhető el. Elég belőle 15-20 perc egy olyan embernek, aki nem él együtt hiperaktív gyerekkel, s máris nagyon ingerültté, feszültté válik.
Amennyiben ilyen problémákkal találkozik a szülő, érdemes szakemberhez fordulni. Célszerű minél korábban megindítani a kivizsgálást, hiszen a hiperaktív gyerekeket - az előbb említett viselkedés miatt - rendszeresen visszautasítja környezetük, ami előbb-utóbb másodlagos, illetve harmadlagos tüneteket is okoz. Kiválthat neurotikus, akár súlyos depressziós állapotot is. Az óvónők, pedagógusok is segítenek egyébként a szülőknek felismerni a problémát.

Létezik-e hatékony kezelési mód a hiperaktivitás leküzdésére?
- A tüneti hiperaktivitás esetében nincs más feladat, mint a kiváltó okokat megszüntetni. Pszichoterápiával nyílik erre lehetőség. A valódi hiperaktivitás esetében azonban mindenképpen szükség van gyógyszerre, anélkül nem tudunk eredményt elérni. A központi idegrendszert serkenti a rendelkezésünkre álló gyógyszer. Nem teszi ez még izgatottabbá a gyereket, hanem harmonizálja a központi idegrendszer működését.
Segítségünkre lehet a gyógyszer a tüneti és a valódi hiperaktivitás differenciálásában is. Minimális mennyiséget adunk a gyereknek, amennyiben az használ, megerősít bennünket abban, hogy valódi hiperaktivitásról van szó, ha viszont rontja a gyógyszer a tüneteket, a másik fajtával állunk szemben, azaz más módszerekkel kell megindítani a kezelést.
- Létezik teljes gyógyulás?
- A tüneti hiperaktivitás esetében igen. Amennyiben a kiváltó tényezőket megszüntetjük, leküzdhető a hiperaktivitás is. A valódi hiperaktivitás megnyilvánulásai a gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők, ám amint abbahagyja a gyerek a gyógyszer szedését, ismét jelentkeznek a tünetek. A különösen jó képességű gyerekek egyébként megtanulják idővel szabályozni a viselkedésüket, ennek ellenére a valódi hiperaktív gyerekből hiperaktív serdülő, majd felnőtt lesz. Egy életen keresztül elkíséri őket ez az állapot, önszabályozás révén azonban egy idő után elrejthető. Sőt vannak olyan pályák, ahol előnyt jelenthet a túlzott aktivitás.

- Mennyire gyakori ma a gyerekek körében a hiperaktivitás?
      - Amennyiben mind a tüneti, mind a valódi hiperaktivitást figyelembe vesszük, akár a gyerekek 20-25 százalékát is érintheti. Közülük azonban mindössze 4-8 százalék az, aki valóban hiperaktív. A fiúknál négyszer gyakoribb ez a magatartászavar, mint a lányoknál.

Hiperaktív gyerekek 20-30 évvel ezelőtt is voltak, ám akkor máshogy nevezték őket. Igaz az is, hogy felgyorsuló világunk emeli a túlmozgásos fiatalok számát. Amint megszületik egy gyermek, számtalan inger veszi körül, melyek hatására nem képes elmélyedni egy adott tevékenységben. Míg évekkel ezelőtt órákig bámulta édesanyját a baba, most a számtalan játék köti le figyelmét. Éppen ezért azt javasolják a szakemberek, hogy ne pakolják tele a szülők különféle színes, zenélő játékokkal a kiságyat! Ösztönözzék már a csecsemőt arra, hogy egyszerre egy dologra koncentráljon. Érdemes később is egy könyvvel lekötni a gyereket, s nem a tv elé ültetni, ahol folyamatosan változik a kép