A gazdasagi vilagvalsag és a politikai-tarsadalmi következményei

A gazdasági világválság és a politikai-társadalmi következményei

Az 1920-as évek második felének kedvezõ politikai folyamatait mindenekelõtt az amerikai gazdaság töretlen fejlõdése és a német demokrácia erõsödése alapozta meg. Ha e két pillérnek csak egyike is kidõl, az egész folyamatnak vége. Az 1929 és 1933 közötti világválaság szétzilálta azt a békülési folyamatot, ami a húszas évek közepétõl a világ megbékélésének reményéhez ve 858f53i zetett.

1929 októberében összeomlotta New-York-i tõzsde, ami egy soha nem látott 4 éves válságot vont maga után. A szükségessé vált új gazdaságpolitika elméleti megalapozója John Keynes brit közgazdász volt, aki a túltermelési válságot és az ebbõl fakadó munkanélküliség okait az addigiaktól eltérõ módon értelmezte. Az alapvetõ gondot az okozta, hogy a telítettsége miatt visszafogott termeléssel nagyobb munkanélküliség jár együtt. Ez csökkentette a keresletet, s így - ördögi körként - még inkább vissza-esett a termelés. A válság tehát egyre mélyebbé vált. Ugyanakkor a kormányok nem avatkoztak be a gazdaságba, mert ezzel sértették volna az iparûzés és kereskedés szabadságának több évszázados elvét. Keynes ezzel szemben azt hirdette, hogy a kormányoknak be kell avatkozniuk a gazdaságba. Nem elég, ha a költségvetés egyensúlyán õrködnek, sõt, akár az egyensúly felborulása, akár a túlkölte-kezés árán is meg kell fékezniük a válságot.

Az elsõ világháború utáni évek legnagyobb haszonélvezõje az Egyesült Államok volt, melynek gazda-sági termelése a fellendülés éveiben (1922-29) átlagosan 40 %-al növekedett, s ez az életkörülmények nagyarányú javulását is maga után vonta.

A válság mélypontján, 1932 novemberében az amerikaiak megvonták bizalmukat a 12 éve kormányzó Köztársasági Párttól, és a demokrata párti Franklin Roosevelt-et választották meg az Egyesült Államok elnökévé. Roosevelt választási programjában New Deal-t, azaz új irányt ígért az amarikai népnek. Ez mindenekelõtt a válság új, poltitikai megközelítését és kezelését jelentette, amit New York állam kormányzójaként a gyakorlatban már kipróbált. Roosevelt elnök beiktatásának napján általános bank-válság volt az országban. Az új elnök elsõ intézkedésével négynapos bankzárlatot rendelt el, majd összehívta a Kongresszus rendkívüli ülését, és új banktörvényt fogadtatott el. Ez lehetõvé tette a bankbetétek tömeges kivételének megakadályozását, s megtiltotta az arnay kivitelét az országból. A bankok újboli megnyitását pénzügyminiszteri engedélyhez kötötte, s ezzel megakadályozta több mint 2000 gyenge bank újranyitását. Az erõsebb bankokkal szemben viszont lassan helyreállt a bizalom. Elnökségének elsõ száz napja során Roosevelt reformok sorát veztte be. Közülük a legjelentõsebbek egyike a Polgári Tartalék Hadtest megalakítása volt. A munkanélküli fiatalok munkáját mûszaki személyzet irányította, melynek során erdõket ültettek, utakat, hidakat építettek és javítottak, parkokat létesítettek, stb.

A mezõgazdaság elhúzódó válásga külön is nagy gondot okozott. Roosevelt elfogadtatta a Kongresz-szussal a mezõgazdaság helyreállításáról szóló törvényt a vetésterület és az állatállomány cökkentésére vonatkozóan.

A harmadik, talán legnagyobb horderejû New Deal-törvény a nemzeti ipar helyreállítását tûzte ki célul. A törvény az akkori viszonyokhoz képest hatalmas összegeket biztosított közmunkákra és új létesít-ményekre. Ugyanakkor a túltermelési válság arra is rádöbbentette a szakértõket, hogy olyan új, alapozó beruházásokra van szükség, amelyek új munkahelyeket teremtenek, de termékeik nem jelennek meg az árukkal amúgy is zsúfolt piacon (utak, autópályák, repülõterek, szolgáltatások). A nemzeti ipar helyre-állításáról szóló törvény - beavatkozva a gazdaságba - megteremtette a tisztességes verseny szabálya-inak és alkalmazásának feltételeit.

Roosevelt azzal is tisztában volt, hogy a gazdasági és társadalmi reformjait csak a közvélemény támogatásával tudja megvalósítani. Nagy gondot fordított tehát az amerikaiak tájékoztatására és önbizalmuk növelésére.

Bár Roosevelt és Keynes között nem volt szellemi kapcsolat, de az amerikai elnök a gyakorlatban mégis azt valósítoota meg, amit a brit közgazdász elméletben javasolt. A New Deal határozottan szembeszállt a hagyományos kapitalista felfogással, a szabad vállalkozás féltve õrzött dogmájával, és általá-nossá tette az állami beavatkozás politikáját, a kereslet és kínálat egyensúlyának szabályozott fenntartását.