A vezető etikája és felelőssége.

Minden társadalom rendelkezik általánosan elfogadott viselkedési normákkal, amelyek előírják tagjaik viselkedésmódját. Ezek a normák irányítják a szervezetekben is az emberek viselkedését. Az etikus viselkedés mindig a társadalmi értékek és normák gyakorlati alkalmazása.

Az olyan fogalmak, mint demokrácia, testvériesség, hazaszeretet, általában a társadalmi ér 555i87f tékek körébe tartoznak. Ezek absztrakt fogalmak, így a legtöbb ember számára eléggé bizonytalan, ködös tartalmúak. Mégis, pontosan a meghatározhatatlanságuk az, ami a legtöbb ember számára lehetővé teszi, hogy elfogadja azokat. Ezeket az értékeket mindenki a maga módján magyarázhatja, így szilárdan a magáénak vallhatja.

A társadalmi értékek szolgálnak alapul a társadalmi normák kialakulásához. A társadalmi értékek és normák indítják útjára az etikát és az erkölcsöt. Az etika és az erkölcsök ugyan a társadalmi értékeken és a társadalmi normákon alapulnak, de azt a módot tükrözi, ahogyan az egyén magáévá tette azokat. A törvények néha összeütközésbe kerülnek a családi, vallási, etikai stb. irányelvek által kialakított erkölcsi-etikai normákkal. Mindez jelentős problémát okoz, az etikus vagy etikátlan, erkölcsös vagy erkölcstelen megítélésben.

A relativizmus (vagyis, hogy bizonyos szituációban valami lehet etikus, ami más szituációban etikátlan) az, ami a vezetőket munkájuk során jogi, erkölcsi, etikai dilemma elé állítja. Milyen mértékű szelektivitást engedhet meg magának a vezető. Lehet-e törvényt szelektíven értelmezni? Lehet-e rendeletet, szervezeti szabályt szelektíven interpretálni? A válaszokat három fő csoportba lehet sorolni: egyértelműen helytelen, kétes terület, egyértelműen helyes. Ezeken a területeken csak az a kétes ahol a határvonal meghúzásában a vezető személyes felelőssége is felmerül.

Nem árt, ha a vezető a jogi, etikai dilemmák elkerülése érdekében betartja:

soha nem szegjük meg a törvényt tudatosan;

mutassunk példát, ismerjük és tartsuk be a szervezeti szabályokat;

tartsuk be a szabályokat, vegyük komolyan a vezetői hivatás felelősségét;

tartsuk be az általános kulturális viselkedési normákat.

A vezető személyes felelőssége, amely kiterjed mind a jogi, mind pedig az erkölcsi és etikai magatartás területeire, alapvetően befolyásolja viselkedését:

Önmagával szembeni felelősség: elsősorban önmagával szemben kell felelősséget éreznie. Aki sikeresen oldja meg a jogi és etikai kérdéseket, el tudja kerülni a buktatókat.

A hivatással szembeni felelősség: a vezetés hivatás. Mint minden hivatásnak, vannak bizonyos mércéi.

A szervezettel szembeni felelősség: minden szervezetnek vannak hagyományai, szervezeti kultúrája, irányelve, üzleti politikája, amelyek betartását a szervezet minden egyes alkalmazottjától elvárja.

Az alárendeltekkel szembeni felelősség: a vezetőkön súlyos felelősség nyugszik az alárendeltjeik munkahelyi létéért.

A tulajdonosokkal szembeni felelősség: a vezetőt a tulajdonosok állítják a szervezet élére, akitől joggal várhatják el, hogy érdekeiket érvényesítve cselekedjen.

Az ügyfelekkel szembeni felelősség: a szervezetek azért léteznek, hogy valamilyen társadalmi szükséglelet kielégítsenek. Ez a szükséglet abból a vevőkörből származik, amelyet a szervezet tevékenysége szolgál.

A társadalommal szembeni kötelezettség: a vezetők felelősek a társadalomnak a jogi és etikai teljesítményükért. Ez azért indokolt felelősség, mert tevékenységüktől nagymértékben a társadalom előrehaladásának mértéke.