Növekedés - Áprily Lajos

Növekedés - Áprily Lajos

Az éj lidérce hált veled,

hogy kedved elvesztette merszét?

Hibát ütsz írógéped 737h71h en,

sután fogsz a kezedbe fejszét.

A verset is lazán szövöd,

a csorba-rímüt összetéped.

S egész nap némán hordozod

a nyári höben törpeséged.

De este hüs fúvása jön

egy távoli jeges toroknak.

S az erdön túl, köröskörül

morcos felhö-medvék morognak.

Vihar! Tüzet lobbantanak

a hegy homályba fúlt tetöi.

Lomb-zúgató zápor szakad

s elkezdesz benne nöni, nöni.

A nagy zenében összecsap

zápor s patakvíz áradása,

rapszódiáit hallgatod

s ujjongva nösz meg óriásra.

Szárnyad ha volna, szállanál

a zengö, száguldó csapatban.

Fejed már felhö-rojtig ér,

hajadból villámszikra pattan.