online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

József Attila

irodalom

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Pilinszky Janos 1921-1981
ESTERHÁZY PÉTER: PÁPAI VIZEKEN NE KALÓZKODJ
Babits Mihaly 1883-1941
Mikszath Kalman
Az európai széppróza néhany képviselôje
IMITÁCIÓ A HUMANISTA KÖLTÉSZETBEN
A MEGSZAKÍTOTTSÁG ALAKZATAI AZ ELBESZÉLŐ MŰFAJOKBAN elhallgatas, kihagyas, nézőpontvaltas
A polgar és a polgarosodas Mikszath interpretaciójaban (Fabri Anna)
A POLITIKAI KÖLTÉSZET VÁLTOZATAI
A 'polifonikus' regény
 
 

József Attila

József Attila bölcseleti versei:

József Attila költészetében már kezdettöl jelen vannak a gondolati elemek. Korán ébredö filozófiai érdeklödését mutatja, hogy már elsö köteteiben is találkozunk az élet alapvetö kérdéseire választ keresö versekkel. Fiatalon Isten léte is foglalkoztatja. Isten keresésének érzelmi, gondolati tartalmait a sokféle változatban megjelenö istenképben jutatja kifejezésre.

Ezektöl a korai megnyilatkozásoktól azonban még hosszú út vezetett a Külvárosi éj és föleg a Medvetánc kötet nagy gondolati verseihez. A Medvetánc kötet mottója szerint annak, aki költö akar lenni, meg kell járnia a poklokat. József Attilánál ezt senki sem tudhatta jobban. Még nincs harminc éves, de már sok bugyrát megismerte. Míg korábbi verseiben világképének csak egy-egy vonása jelenik meg, ez idötöl fogva teljes világképet képes felmutatni bennük.

Ezeknek a verseknek szerkesztési módja a perspektívaváltás: a költemény részei a nézöpont változása szerint tagolódnak. Lényeges elemük a leírás és a gondolati elem egysége. A versindítás legtöbbször egy tájnak, egy helyzetnek a leírása. Minthogy a sivárságot érzékeltetö képek: a guanóként lerakódó korom, az ólmos ég alatt szálló füst ahhoz a tárgyi világhoz tartoznak, ahol a proletáriátus él, így egyúttal e réteg életérzéseit is közvetítik. Ugyanígy közvetítenek egyszerre társadalmi, általános emberi és egyéni létérzést a versek gyakorta visszatérö olyan motívumai, mint a tél, a fagy, a nyirkosság, sötétség, a hideg ür.

A legkorábbi (1932-ben írt) Külvárosi éj egyre táguló képeivel, a nyomasztó sötétet megtörö fel felvillanó fényeivel, ódai szárnyalású részével még egy eljövendö jobb világ reményét sugallja. Az 1932-után született versek azonban már jelzik, hogy a költö csak egyre nehezebben tud szembenézni a külsö és belsö világ fokozódó zürzavarával. Erre utal a Téli éjszaka önmegszólító kezdö sora: „Légy fegyelmezett!” Míg a Téli éjszaka elsö sorban az egyén léthelyzetét vizsgálja, a Város pereménszereplöje” a munkásosztály. A költö sorsközösséget vállalva a munkássággal tekinti végig osztályának történelmi színrelépését, szerepét. Meghirdeti annak szükségszerüen bekövetkezö gyözelmét és meghatározza a maga költöi szerepét.

1934-ben, a költö életének egy különösen válságos idöszakában született egyik legjelentösebb bölcseleti verse, az addig elért eredményeit összegzö és a folytatást elölegezö Eszmélet. A vers az emberi lét legfontosabb kérdéseit feszegeti, a lét értelmére kérdez rá. A vizsgálódás eredménye lehangoló. Szín, szépség, szabadság csak az álmok kusza, logikátlan, de kötöttségektöl mentes világában van. Ezzel az álombeli világgal szemben az ébrenlétben a „vas világ rendje” uralkodik. A szellem hiába vágyik szabadságra, újra és újra rácsokba ütközik.

Ezzel a világgal szemben csak két magatartás lehetséges. Az egyik a felnött emberé, aki nem ragaszkodik semmihez, tudomásul veszi a világ törvényeit. Tudja, hogy az élet csupán ráadás a halálra. Az így felvázolt, értelemmel megélt élettel állítja szembe és utasítja is el egyszersmind a másik lehetöséget, a pillanatnyi örömöknek élö ember kisszerü, állati szintre süllyedt létét.

Az utolsó évek költészete:

1936. decemberében jelent meg József Attila utolsó verseskötete a Nagyon fáj. A Medvetánc megjelenése óta eltelt idöszakban a költö személyes élete egyre nehezebbé, egyre kilátástalanabbá vált, miközben költészete tovább mélyült. A változás elsösorban alkotói módszerében figyelhetö meg. Míg a Medvetánc nagy gondolati verseiben a környezet és a közélet jelenségeit közvetlenül, tematikusan írja le, új verseit fegyelmezettebb, zártabb forma jellemzi, a jelenségek leírását pedig felváltja a személyesen átélt általános érzület megfogalmazása.

Élete utolsó három évében egyre inkább foglalkoztatják a melylélektan kérdései: az önmegismerés nehézségei, a világ megismerhetöségének problémai. Sokszor idézi fel verseiben a korán elvesztett édesanyja képét. Úgy érzi, korai árvasága miatt nem tudott igazán felnöni, ezért szerelmeitöl is azt várja, hogy úgy szeressék, mint egy védelemre szoruló gyermeket. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ez a vágya is betegségének tünete, és szeretne felnötté válni végre.


A szerelem még egyszer hangot kap az utolsó korszak költészetében. Új szerelme, Kozmucza Flóra szintén pszichológus. A költö azzal áltatja magát, hogy benne végre igazi társra talált. A hozzá írt elsö, áradó érzelmü versek, Flóra után hamarosan megszólal a szorongás, a kétkedés, Ha nem szorítasz, míg végül meg kell vallania: „A hüség is eloldalog és elmúlik szívem szerelme”.



Bár József Attila ezekben az években már közvetlenül nem vett részt a mozgalmi életben, közéleti-politikai érzékenysége megmaradt, így a közéleti téma továbbra is jelen van költészetében. A politikai közélet egyetemes kérdései, a szabadság, a jogállamiság megsértése, a veszedelmes nézetek terjedése foglalkoztatja.

A szabadság korlátozása, a nyomasztó légkör ellen emeli fel szavát, a Levegöt! címü versében. A téves, veszedelmes eszmék terjedésére figyelmeztet. Beszél a Duna-menti népek összefogásának fontosságáról A Dunánál, és megírja a magyarság sorsával való azonosulásának vallomását, a Hazám! címü szonett ciklust.

Az utolsó korszak tartalmi és formai szempontból is legjelentösebb, legtöbb újathozó verseinek témája a költö tragikus sorsa. E versek gyakori motívumai: A fenyegetettség, az otthontalanság, az árvaság. Utolsó nagy verseiben ehhez még hozzájárul annak felismerése, hogy a világban nincsenek meg önfenntartásának feltételei, nincsen már számára betöltendö szerep, egyéni léte így véget ért. Formai szempontból e versek legföbb újítása a tömörítés. Gyakori a második személyü önmegszólító forma.

A költö közvetlenül halála elött még egyszer számot vet életéröl. Még egyszer felteszi magának a kérdést: mi volt, és volt e egyáltalában értelme életének. Ebböl a számvetésböl születik utolsó három verse, a bezártságból való szabadulás lehetetlenségét, a lemondást megfogalmazó Karóval jöttél, az egyéni lét végét lázadás nélkül elfogadó Talán eltünök hirtelen és a legkeserübb felismerést, a feleslegességet tudomásul vevö, Íme hát megleltem, hazámat.


Találat: 1220