SZEMÉLYISÉGVONÁSOK ÉS DIMENZIÓK

SZEMÉLYISÉGVONÁSOK ÉS DIMENZIÓK

A személyiségvonások és az egység integrációja fontos a személyiség meghatározásakor. A személyiséget állandó és változó vonások jellemzik. Az állandó vonások pl. a karakter, az amely az egyén jellegzetes viselkedését adja. A változó vonások a fejl dés, a tanulási folyamat eredményeképpen alakulnak ki, és segítenek a különböz helyzetekhez való alkalmazkodásban. Mint az el bbiekben is tapasztalhattuk, minden egyes személyiségelmélet a személyiséget különböz szempont szerint közelíti meg. A meghatározásokban az öröklött és a szerzett diszpozíciók, az állandó és változó vonások együttese játszik szerepet. A pszichológia története sokféle tulajdonság-együttes alapján többféle típust dolgozott ki. Pl. Kretschmer tipológiája a testalkat és a személyiségjellemz k között feltételezett összefüggést.

C. G. Jung svájci pszichológus (Freud tanítványa) személyiségdimenziójában, az extravertált és az introvertált ember értelmezését adta. Az extraverzió, introverzió az embernek a külvilággal való kapcsolatát jelenti.

Jung szerint az extravertált ember s küls és szociális valóság által meghatározott, az introvertált szubjektíven közelíti meg a valóságot, a világot.

Az extravertált típusú személyiség, tehát az objektív világ felé fordul, a gyakorlatiasság és szükségszer ség irányítja, az új helyzetekhez könnyen alkalmazkodik. Érzelmi élete nem eléggé árnyalt, általában gyenge önkritika jellemzi, közvetlen tevékenység, hasonló kompenzáció jellemzi.

Az introvertált típusú személyiséget a szubjektív világa, abszolút elvek irányítják. Viselkedése merev, rugalmatlan, az érzelmek, érzések általános kifinomultsága jellemzi, hajlik az önelemzésre, önkritikára. Kompenzációja menekülés, fantáziája, hajlamosság szorongásos vagy kényszeres.

Sok kutató foglalkozott azzal a kérdéssel, melyek azok a legf bb vonások, amelyek a személyiséget alkothatják. Így került kidolgozásra a faktoranalitikus módszer, vagy irányzat, amely egy sajátos módon közelítette és magyarázta a személyiséget. Megállapították pl. hogy az angolban 20 000 tulajdonságjelz t találtak a személyiségre vonatkozóan, pl. okos, buta, csúnya, boldog, kedves stb. Vannak kifejezések, illetve jellemz k, amelyek egyszerre nem lehetnek jelen egy emberre vonatkozóan pl. ilyen a buta és az okos. A faktoranalitikus vizsgálat segítségével az emberekr l kapott vizsgálati adatokat matematikai úton összevetették, és ennek alapján kapott korrelációs adatokat további matematikai eljárással kisebb számú csoportba vonták össze. Ezek lettek a faktorok, a személyiséget alkotó f vonások. El ször Eysenck használta ezt az eljárást, majd Cattel is alkalmazta.

Eysenck, Jung tipológiájára támaszkodva építette fel elképzeléseit, amely szerint kevés emberre vonatkozik a széls érték. A legtöbb ember érthető módon a kett közé esik, vagyis nem nagyon extrovertált és nem nagyon introvertált. leggyakrabban az un. ambivertált típusba sorolhatók.

Eszerint vannak tipikusan extrovertáltak és tipikusan introvertált személyiségek.

A tipikusan extravertáltak jellemz i: szociábilis, szereti a társaságot, igényli, hogy mindig legyen vele valaki. Nem szeret magányosan még olvasni, sem tanulni. Kedveli a kockázatot, az izgalmakat, keresi a veszélyt. F leg az impulzivitás jellemzi, egy pillanat hatására cselekszik. Kedveli a humort a tréfákat, mindenre van kész válasza, a változásoknak örül. Gondtalan, optimista, szeret nevetni és vidám lenni. A tevékenység fontos számára, hajlamos agresszivitásra, önuralmát hamar elveszíti, érzéseit nem korlátozza, vannak helyzetek, amikor nem megbízható.

A tipikusan introvertált jellemz i: visszahúzódó, halk ember, a könyveket fontosabbnak tartja az embereknél legközelebbi barátait fogadja csak el. El re tervez, gondolkodik miel tt cselekszik, pillanatnyi ötleteit elveti. Minden dolognak megvan a komolysága nála, távol tartja magát az izgalmaktól, fontos számára a jól szervezett életmód. Nem veszíti el az önuralmát, megbízható, kissé pesszimista, az etikai normák abszolút értéket képviselnek nála.

Eysenck a tipizálással kapcsolatban kérdésként kezeli a következ ket, vajon ezek a viselkedési normák mennyire függnek az öröklést l vagy a környezeti hatásoktól. Eysenck szerint a személyiségfaktorok nem közvetlenül örökl dnek, csak bizonyos idegrendszer, ami egy bizonyos irányba történ eltolódást eredményez.

Cattel szintén személyiségfaktorokkal dolgozott és vizsgálatai szerint az els dleges faktorok befolyásolják a viselkedést, amelyek az emberi viselkedésben megnyilvánuló tartós szabályszer ségek alapja és meghatározzák a felszíni vonásokat. Az els dleges faktorok Cattelnél számszerint 16, amelyek az emberi viselkedés tartósságát mutatják és ehhez tartoznak úgynevezett felszíni vonások. A felszíni vonásokat a mindennapi megfigyeléseink alapján vehetjük észre.

A Cattel által leirt 16 személyiségfaktor a következ

tartózkodó, elkülönül , kritikus                            kifelé nyitott, melegszív

kevéssé intelligens, konkrét gondolkodású            intelligensebb, elvont gondolkodású

érzelmileg labilis                   érzelmileg stabil

alkalmazkodó, szelíd, alárendel d magabiztos, agresszív, akaratos

józan, komoly, körültekint nemtör döm, impulzív, élénk

célratör , szabályokat áthágó                                lelkiismeretes, szabálytisztel

félénk, visszafogott, gátolt   vállalkozó szellem , kockázatvállaló

kemény, magabiztos, önálló lágy, függ séget igényl

bizakodó, konvencionális, alkalmazkodó               gyanakvó, önálló ítéletalkotó, saját utját
járó

gyakorlatias, alapos             ötletes, élénk fantáziájú

nyílt, természetes                agyafúrt, számító

magabiztos, határozott        aggódó, önmarcangoló

konzervatív                          kísérletez

csoporthelyzett l függ önálló

fegyelmezetlen                     szabálytisztel , fegyelmezett

laza, nyugodt                       feszült, gátolt

A viselkedés és a személyiség értelmezésekor a pszichológusok a környezet szerepét hangsúlyozzák. Rotter szerint a viselkedés alakulásában a környezetnek meghatározó szerepe van. Az emberek viselkedését az is alakítja, ha a velük történteket úgy értelmezik, mint amit maguk irányítanak vagy küls , környezeti hatás alapján cselekednek, sorsszer en.

Rotter e szerint beszél bels és küls kontrollos beállítódásról, attit dr l.

A bels kontrollos egyén biztosan tudja, hogy hatással van önmagára és környezetére, független, domináns, hatékony személyiség.

A küls kontrollos, hajlamos önmagát háttérben érezni, kevésbé hisz abban, hogy hatással tud lenni környezetére, esetleg változtatni is tudja azt, inkább szorongó, lehet neurotikus is, igényli a küls meger sítéseket.

Rotter felhívja a figyelmet arra, hogy a két attit d, nevelés eredményeképpen alakul ki, tehát tanult, a szocializáció folyamatában formálódik. A jellemzés is mutatja, hogy a környezett l való függ ség er sen meghatározza a viselkedés alakulását.