Őszi monológ - Áprily Lajos

Őszi monológ - Áprily Lajos

Hallod? - Megint az ösi jaj:

a páncélfényü öszi varjak:

a nyár tüzéböl perje-raj, 656f56g

amit az öszi szél kavargat.

Látod: ha most elomlanál

borzongató magányu réten,

s kísérgetöd, a gyors halál,

befogná kék szemed sötéten,

itt pásztor nem találna rád,

míg hó után a sás kisarjad,

csak a fekete szerenád,

a páncélfényü öszi varjak.

"Milyen fehér!" - "Milyen fehér!"

rikácsolnák nagyélü csörrel.

"Enyém a szív!" - "Enyém a vér!"

s lecsapnának nagyívü körrel.

Kutatgatnák berzenkedön,

hol áll a véred régi vedre,

s szállnának érte vad mezön

páncélos, szárnyas ütközetre.

S ha lent eldölt az ütközet,

felcsapnának széltöl kavarva,

s száguldva vinnék holt szived

a villámtalan zivatarba!