Új tavasz - Áprily Lajos

Új tavasz - Áprily Lajos

Állsz s visszanézel szükülö körödböl:

Maholnap hatvan. Több is lesz talán?

Nagy érc-ököllel új idö dörömböl

egyéniséged sziklavár-falán.

Emlékeid? Riadt nyáj, szerteszéled.

Aki barátod volt, meghalt. Család?

Miatta volt és érte volt az élet -

ma terhe vagy, ha töprenkedni lát.

Borzalmakat, vért, csendedböl kivetve,

többet láttál, mint öseid sora.

Irtóztál még a vértöl s vén szivedre

lesújtott a sors ólmos ostora.

Nézd, a mezökön friss vizek fakadnak,

puhul a föld az irtó tél után.

Jó sürü fák közt áss odút magadnak

és tünj el innen, zordon puritán.