Tavaszi haború - Áprily Lajos

Tavaszi háború - Áprily Lajos

Schéfer Lászlónak

Mentünk a csiklandó tavaszban,

permeteg hullt ránk, ködfin 353c29d om.

Kibuggyant könny csillant a fákon.

Állt még a hó a Dobrinon.

Gallyak hegyén s rejtett magokban

aludtak még a szép szinek.

Csak az avarban leskelödtek

bolyhos leánykökörcsinek.

A fák felöl hideg fuvalmat

küldött egy hófoltos halom:

a menekülö tél utolsó

hídföt rakott az oldalon.

Papok jöttek fiú-csapattal.

Bomlottak a vidám sorok,

s a ritka hóra rárohantak

a kisdiák-imposztorok.

Lobbant a kedv a papszivekben,

s pajzán diák s komoly barát

a szüz, csiklandozó tavaszban

csatát kezdettek, hócsatát.

A bibliás, fehér kezekben

tapadt a hó pompás-puhán,

célba freccsent a kiskabáton

és puffogott a pap-csuhán.

Hurrázva állt a harc sokáig,

gyönyörü volt: víg s vértelen,

s az apró gézengúzoké lett

- hurrá! - a harsány gyözelem.

S fenn, a visszhangos Hója-szélen

kacagás csendült, kisfius:

a harcot gyöztesen kacagta

s tapsolt, ujjongott Március.