Séta egy holt varosban - Áprily Lajos

Séta egy holt városban - Áprily Lajos

Az életfüst ha fojtogat,

a múltba költözik lakásom.

Ma rom-gyermekvilágomat,

e holt várost megint kiásom.

Egykor: mosolygó, messzi föld

és rózsaszínü köd felette;

de ifjuság-vulkán kitört

s a forró láva eltemette.

A néma láva-óceán

alá nem fért mükincs-vadorzó;

ma is szüzen tekint reám

sok régi kép, sok drága torzó.

Hol egy-egy régi sírja van,

szivem meg-megremegve dobban,

s elimbolygok bizalmasan

apró emlék-sikátorokban.

Át romba dült szentélyeken

tovább, tovább visz kúsza lábam,

míg meghajtom bünös fejem

az ártatlanság templomában.