Keleti szél - Áprily Lajos

Keleti szél - Áprily Lajos

Hogy száll a sok fehér galamb,

pehely-galamb a sok fedélre.

Új tél. Zsibongó, pesti tél.

Ne félj, ne gondolj régi 616j93g télre.

Nézzük meg lenn a vén Dunát,

vizét a hídláb hogy zugatja.

Ne félj, nincs benne semmi vád,

nincs benne múltad egy patakja.

Nézzük meg, hóhulláson át

hogy int az erdök barna csokra.

Ne félj, a csúcsok rajza más,

nem emlékeztet egy vonás

az elmaradt erdösorokra.

Én csak a széltöl féltelek,

keletröl érkezö vihartól,

mely felkel március körül

s feléd indul a régi partról.

Körülnyargalja telkedet,

fákon tör át és szikla-záron,

vizes felhö-rongyokba tép

s keresztül zúg a sík határon.

Kifulladt, ifjú, szép herold,

kit hírrel küld hozzád a távol,

foszlányt röpít, fuvallatot

temetöid virágszagából.

A száján bimbók íze van

s tavaszi füst fanyar zamatja.

A kerted sürü illatát

arcodba és szívedbe csapja.

Füledbe zúg, nyomon kisér,

úgy érkezel meg szökve, félve.

Maradj itthon tavasz körül,

tavasz felé ne menj a szélbe.