Kaprazatok, I - Áprily Lajos

Káprázatok, I - Áprily Lajos

Endre fiamnak

Ez itt a völgy. Itt szíved csendesül,

frissülsz, ha szölö 959h78j töidet kapálod.

De földfeletti telkeden kivül

van még egy földbe rejtett ös világod.

Ha alszol álom-termö éjszakán,

vagy fekszel, nyugtalan szemed behúnyva,

egy rég eltünt nöt látsz, ki szép nyakán

félholdas díszt hord, hogy szeresse Luna.

És túl, hová a csillag sem ragyog,

a parti hullám verte esti zajban

te úgy hallod: jazyg csónak-rajok

lappanganak a sürü füzes-aljban.

Ha éji zivatar villámai

oromsorunk felett végignyilallnak,

te azt hiszed: riasztó lángjai

a támadásra váró ör-vonalnak.

Máskor, ha villámtalanul, vakon

a folyópart mögött felhök hörögnek,

neked úgy rémlik: hajóhídakon

súlyos, komor légiók dübörögnek.