Intés kutyamnak - Áprily Lajos

Intés kutyámnak - Áprily Lajos

Fekete vagy s itt állsz fehéren

a februári fagy derében,

hü örizöm.

Reánk van gondod, semmi másra,

nem csábulsz el csatangolásra

tarlón-mezön.

Jelezd a völgybe érkezöket,

kirándulókat, gallyszedöket,

erdei neszt.

De a fácánkakast, a szépet

s az érre szomjas özikéket

el ne ijeszd.

Ha vaddisznót érzel közelben

vagy róka jár a röt ciherben,

riaszd, csahold.

(S azt sem bánom: üvölts, ha éjjel

rézsárga óriás szemével

rád néz a hold.)

Ha támad szomszédunk kutyája

s nagy szemfogát húsodba vágja,

ne hagyd magad.

S ha rabló törne ránk merészen,

fogadd farkasugrásra készen

s torkon ragadd.

Ha rossz Halál sunnyogna erre

s telkünkre is bejönni merne,

el ne inalj.

Kerüld meg némán és orozva,

rohanj a nesztelen gonoszra

s csontjába marj.

De ha a jó Halál megállna

s behívó intésemre várna

kapunk elött,

nehogy reá mordulj, ha látod,

illön fogadd, mint jó barátot

s bocsásd be öt.