Facankakasom - Áprily Lajos

Fácánkakasom - Áprily Lajos

A hullt lomb bokraid tövére gyül,

eltünt rejt 545d32f 37; tanyáid zöldje rég...

Hótlan tájat borít a fátylas ég,

a barna színnel szürke szín vegyül.

A szomszédomban lappangsz egyedül,

s ha kisétálsz, sokszín-gyönyörüség,

megélénkül a nagybeteg vidék

s a fák tavaszra gondolnak körül.

Miért húzódtál házunkhoz, titok.

De jó éreznem: lélek van közel.

Rekedt kamasz-hangon jelentkezel,

ha reggel ajtót, ablakot nyitok.

A nyár, mely mély haraszt alatt pihen,

völgyünkre testált drága ékszerül.

S a nap, ha néha fátylat bont, örül,

hogy megragyoghat még színeiden.