|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
Ady magyarság versei
Életrajz:
1877. nov. 22-én
született Érmindszenten (
Iskolái:
jeles tanuló volt, még kevés tanulással is.
Mély nyomot hagytak benne ezek az évek.(szabadabb szellemiség közel áll hozzá)
1896 júniusában leérettségizett.
A család jogásznak akarta taníttatni Debrecen 434b17e ben. 1896 őszén be is iratkozott, bár nem ez volt leghőbb vágya. Kisebb debreceni lapoknál tevékenykedett (Debreceni Főiskolai Lapok; Debreceni Ellenőr; ...), majd 1899 áprilisától a Debrecennek a munkatársa. A város nem nőtt annyira a szívéhez. Nagyváradra ment a Szabadság c. laphoz. Ez az első igazi nagyváros az életében. Kitágult a művelt polgárság körében a politikai és irodalmi látóköre. 1901-től a Nagyváradi Naplónál dolgozik. Egy táncosnővel folytatott viszonya következményeképp szifiliszes lett. Második útja Párizsba: 1904. Léda (Diósiné Brüll Adél; Nagyváradon ismerkedtek meg egymással. Ekkor már férjnél volt Léda. Látta Adyban a tehetséges művészt, ezért kísérte őt útjai során. Igazából diszharmónia jellemzi kapcsolatukatàegyrészt a boldog, beteljesült testi lelki szerelem, másrészt az önmarcangolás és egymás bántása, féltékenység és kegyetlenség is jellemzi.) is ment vele. Valósággal lenyűgözte őt Párizs. 1905-ben tért haza Budapestre. A Budapesti Napló munkatársa lett. 1906 febr.: Új versek c. kötetét kiadja. Nagy az ellenállás (újszerű magatartás [nagyobb magyarnak éreztette magát mindenki másnál] és szimbolista stílus). Nagyon megoszlottak a vélemények róla. Ady üldözött vadnak érezte magát itthon. Ezért 1906-ban újból Párizsba megy, ahol Léda szerelme várt rá. 1907 nyarán jön haza. A Budapesti Napló megszűnik. 2. kötete: Vér és arany (1907. dec.) még jobban fokozta vele szemben az indulatokat. 1908. jan. 1-től a Nyugat munkatársa haláláig. A folyóirat magára vállalta Ady "védelmét". Az irodalmi liberalizmust hirdette: Az író egyedüli mércéje a tehetség, s mindent szabad, amit meg tud csinálni. Részt vesz Nagyváradon a Holnap nevű irodalmi társaság megalakulásában. Magánéletében sem volt mindem rendben, több barátja is elfordult tőle. Gyakran járt haza Érmindszentre. Sokszor utazott külföldre is, főleg Párizsba, Lédához, de lassacskán ez a szerelem is kihűlni látszott, s 1912 áprilisában szakadt meg (Elbocsátó szép üzenet c. versével vetett véget a kapcsolatnak). 1914-ig sok műve jelent meg, s meghozták neki nagy nehezen a sikert is. Temérdek rajongói levelet kapott. Így lépett vele kapcsolatba az akkor még 16 éves Boncza Berta (Csinszka). Először csak rokoni hangon levelezgettek, hisz volt köztük rokoni szál. Ez később szerelemmé fajult. 1914 áprilisában a költő meglátogatta a lányt a kastélyukban. 1915 márc. 27-én Budapesten összeházasodtak. Eleinte Csucsán laktak a kastélyban, ami remek menedék volt a háború elől, melyről meggyőződése volt, hogy a magyarság tragédiájához vezet. Kapcsolatukat nem a felhőtlen szerelem jellemezte. A lány inkább rajongásból és tiszteletből volt a költővel és Ady sem volt szerelmes a lányba. Egészsége folyamatosan romlott. Nehezen talált munkát, a lapok nem nagyon merték kiadni Ady bíráskodó és "csipkelődő" verseit. 1918 őszétől betegsége nagyon súlyossá vált. Kisebb agyvérzés is érte. Szellemi bénulás jelei mutatkoztak nála ezután. A köztársaság kikiáltásakor még jelen volt (1918. november 16.), majd 1919. január 27-én tüdőgyulladás következményeképp egy szanatóriumban hunyt el. A nemzet halottjaként temették el a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában.
Magyarság versek
A nemzetféltés váltotta ki Adyból a magyarság verseket. "Átkozódó, ostorozó" költemények.
Hangoztatta: "mit ér az ember ha magyar?". Szerinte a magyarok pusztulásra vannak ítélve.
De fél is, hogy vajon fenn tud-e maradni ez az elszigetelt ország. Azért írta eme verseit, mert látta, hogy a magyarság képtelen tenni az elnyomás ellen (nemzeti vétek az akarathiány és hencegés).
"Góg és Magóg fia vagyok én" (1905)c. műve a lírai Ars Poeticája és programverse. A hazához való ragaszkodást fejti ki. Sorsközösség. "vagyon én", "jöttem én". A népe pusztulásra van ítélve, de ott van a költőben a szikra, hogy megtudassa velük az új életet, ami nem a múlt eldobását jelenti, hanem pont a múlt mellett érvel és összekapcsolja a kövővel.. à "mégis moral".
"A Hortobágy poétája" (1905)c. verse a művész haláláról szól. Az országban nincs szükség "ilyen" emberekre. A művészet itt megsemmisül, a nép "lelegeli" a szépet. A Hortobágynak nem lehet poétája, illetve itt a poétasors az elnémulás, hisz elveszett a szépség a műveletlenségben.
Nekünk Mohács kell (1908)
Legkönyörtelenebb népostorozó verse. 11 és 7 szótagos sorokból áll, páros rímek. Párhuzamosan felépített strófák, ugyanazzal a mondattal kezdődnek: "Ha van Isten"
A verést követeli a költő. "Üssön csak, ostorozzon"àharag, düh közvetítése a fokozásban.
Indok: szolgafajta a magyar("veréshez szokott fajta"), akaratgyenge, képtelen saját magát megszervezni("cigány népek langy szívű sihederje"). A magyarság csak akkor fogott össze a történelemben, ha tragédia érte. Ilyen Mohács, a legnagyobb nemzeti tragédia. Ezért választotta ezt a címet, hogy felrázza a nemzetet. Bírálja a "Pató Pálos" magatartást(Hely ráérünk arra még). Fordított Himnuszként is tekinthetünk rá.
Felmerül a nemzetpusztulás lehetősége. A nemzetostorozás önbírálat is, hisz ő is magyar és vállalja a sújtó csapásokat. A mű végére a sorsközösséget hangsúlyozza.
Váteszi magatartás: nemzet sorsáért érzett aggodalom, jövőbe látó képesség jellemzi.
Szerinte a nemzethalál az erkölcstelenség, a belső bűnök miatt van. Próféták szavával hirdeti: Az idő világokat roppant össze. Azoknak a népeknek, amelyek nem "magvak" a jövő számára, el kell pusztulniuk.
Föl-földobott kő (1909 nyara)
Párizsi útja után írta. A cím egy metafóra, a földobott és a visszahulló kő a szükségszerűséget hangsúlyozza. A hazaszeretet visszahúzó ereje azonosul a gravitációval. Ellentétes irányú a műben az érzelmek mozgása ("fölhorgadnak"; "elülnek"). Feszültséget teremt a távol és a közel, a fent és a lent világa. A lélek szándéka a menekülés a "messze tornyok magasába", de visszazuhan a földre. "Újra meg újra hazajön". A megváltoztathatatlan elrendelést fejezi ki a kétszeres számnévi túlzás ("százszor"). Tiltakozik a lírai Én a menekülés lehetetlensége ellen, de a visszahúzás keserűségébe annyi szeretet, annyi ragaszkodás keveredik, hogy már nem vágyik el. Ha nem is dicsekedve, de megvallotta hazája iránti hűségét. Haragja, szeretete láncolja össze őket véglegesen. Minden tekintetben egyek. "Példás alakban" kicsi országa "orcájára üt". Az utolsó strófa feljajdulása a végzetszerűséget fejezi ki, de az "én" névmás az egyéni szándék, az akarat döntését húzza alá nyomatékosan. Győz a hazája iránti ragaszkodás. Ady a sorsközösség híve, nem önelégült nemzetileg, nem ítéli el a nemzeteket.
Fajok cirkuszában (1910)
Nyomasztó, kegyetlen hangvételű a vers. A nálunk előbbre járó kultúráktól való lemaradásunk váltja ki nála a szomorúságot. A magyarság képtelen felzárkózni. Ennek a következménye a céltalanság. Itt is megjelenik a nemzethalál gondolata. A kezdő gondolatok a Nekünk Mohács kell c. versére hajaznak. Ars Poeticájának is felfoghatjuk a művet. A vers tételmondata az első versszakban van: "nincs magyarság". Innentől szimbólumok sokaságát használja a költő. Tényekkel bizonyítja a tételmondatot: "másolt életünkben"; "cammogva fonjuk éltünk,mások elhányt guzsalyáról". "húsvéttalan a magyarság".
De megjelenik a versben az Adyra jellemző "mégis morál". Habár úgy véli a magyarság "percei" meg vannak számlálva, mégsem szabad meghunyászkodnunk, és a "nagy parancsokat" követve kell élni az életünket. S bár nem érti, hogy ennek mi a célja, egy belső sugallat azt mondja neki, hogy ez a helyes út. A vers hasonló Kölcsey, Zrínyi második éneke c. verséhez.
A háború alatt a nemzetostorozást a nemzetféltés, szánalom, részvét váltja fel. A sorsközösség vállalása ekkor is megfigyelhető.
Találat: 2356
