A fak - Áprily Lajos

A fák - Áprily Lajos

Pusztán futunk. Néztél-e hátra,

messze-maradó kerti fákra? 929d37j

Sokat ültettünk és szerettünk,

gyümölcséböl egynek sem ettünk.

Álmodtunk róla csodaszépet,

dédelgettük a csemetéket.

Álltunk viráguk dísze mellett -

dobbantott a sors: menni kellett.

A Maros mellöl útrakeltünk,

hegy alatt elmaradt a kertünk.

Kolozsvárt elmaradt a Hója,

másnak hull majd anyám diója.

A besztercei szilva kékje

más asztalának lesz az éke,

másé vajkörte, pónyik-alma,

mienk a sors gyümölcs-tilalma.

Nem tudom én, sok fánk kié lesz,

de legyen a termése édes.

Cukor-ize és ért zamatja

áldását mindig dúsan adja.

Ragyogó öszökön nevetve

hívja új népét új szüretre.

Míg mi futunk és úgy tününk el

gyümölcse-vesztett életünkkel.

1939. február