Tarsadalmi és politikai feszültségek

Társadalmi és politikai feszültségek

1867 után politikailag nyugalmas időszaknak bizonyult, de a mélyben zajló gazdasági és társadalmi változások számos feszültség forrást teremtet és az egyensúly fel is borult.

A század eleji vitakérdések öt nagy ellentétpárt alkottak.

Ø     A 67-esek és 48-asok közötti közjogi vita a dualizmus jövőéről.

Ø     A keresztény és zsidó középosztály érdek és értékkonfliktus, azaz zsidó és dzsentrikérdés.

Ø     A munkásság harca jobb munkafeltételekért és politikai jogokért az uralkodó elittel szemben.

Ø     A nagy és a kisbirtok közötti ellentét. Vagyis a föld vagy parasztkérdés.

Ø     Magyarok és nem magyarok közötti antagonizmus, azaz a nemzetiségi kérdés.

A 67-esek és a 48-asok között az ellentét részben a gazdasági és katonapolitikai ügyekből táplálkozott.

A szabadelvű párt támogatta a közös hadseregfejlesztéssel kapcsolatos bécsi terveket, és a birodalom két része közötti gazdasági munkamego 242c28c sztást, és a hazai ipar állami forrásokból fejleszteni, e politika mögött a nagybirtokosok álltak.

A függetlenségi és 48 párt bírálta a kormány merkantilnek bélyegzett gazdaságpolitikáját, és Ausztriával közös vámterületet, a hadsereg fejlesztését nem bírálta, de voltak nemzetiségi jellegű követeleségűk, a 48-asokal rokonszenvezők voltak a középvállalkozók, kisiparosok és kiskereskedők, a hivatalnok-dzsentrik és a birtokos parasztok közül is sokan.

Az 1903-ban balkánon éleződő válság helyzet miatt az újoncok emelése miatt ismét ki újultak az ellentétek, gróf Apponyi Albert a javaslatra obstrukcióval választolt.

Azzal is nőt a feszültség, hogy az uralkodó a magyarokat monarchia egyik néptörzsnek nevezte a magyarokat, ez a kormánypártiak és az ellenzékiek kőrében is hatalmas felzúdulást váltót ki.

A rebellis magyarok letörése céljából Tisza Istvánt kérte fel kormányalakításra.

Tisza a parlamentre támaszkodva arra készült, hogy letörje az obstrukciót, és a megakadályozza a parlamenti többség akaratának érvényesülését a fontosabb államügyekben.

Ez oda vezetet, hogy az agráriusok vezéregyéniségei, sőt gróf Andrássy gyula és hívei is csatlakoztak a nemzetinek nevezet ellenzékiekhez, és Tisza ellenes koalíció alakult a 48-asokból és a 67-esekből.

Ferenc József mindezek ellenére kitartót, Tisza mellet és 1905-ben választásokat irt ki és feloszlatta a parlamentet, de nem a kormánypártiak nyertek, hanem a nemzeti koalíció szerzet helyet (235).

De 1905-benjúnius 18-án báró Fejérváry Gézát nevezte ki a király miniszterelnöknek (darabont kormány), erre a koalíció "nemzeti ellenállást" hirdetet, amelyet a legtöbb vármegye és a sajtó is támogatott.

Az uralkodó és a kormány azzal próbálta leszerelni, hogy lépéseket tett a választó jog kiszélesítésére és a titkosság bevezetésére, az ellenzék ettől megrettent és követelésüket egy tikos paktumban feladva behódolt az uralkodónak, aki 1906 tavaszán az ellenzéki vezérek kezébe adta a kormánypálcát (Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Wekerle Sándor és Kossuth Ferenc), a hatalmat négy évig gyakorolták, eredeti céljaik közül semmit nem tudtak megvalósítani.

1905-től Tisza népszerűsége ismét növekedni kezdet, Nemzeti Munkás párt néven újjászerveződött 67-es tábor és a nyári választásokon 60%-át szerezte meg.

Tiszai készült a háborúra ezért a kormányzati erőket és a hadsereg megerősítésére fordította erőit,1911-ben új véderőtörvény beterjesztése 3 évről 2 évre csökkentette a szolgálati időt.

Háború esetén cenzurális jogokkal ruházta fel a kormányt, csorbították az esküdtszékek hatáskörét, feljogosították a kormányt, hogy indokolt esetben korlátozza a közigazgatási autonómiát, és hogy kormánybiztosokat nevezzenek ki, és 1904 -es házszabályok újbóli bevezetése, képviselő házi őrség felállítása, az elnöki hatáskör kiterjesztése. Ellenzéki obstrukció végleges letörése.

A dzsentri és zsidókérdés

A keresztény és a zsidó középosztály ellentéte a dzsentri lesüllyedéséből és a zsidók felemelkedéséből adódott, az úri társadaalom inkább szánta, mint bántotta s a többi szegényhez hasonlóan "szelídített négereként" bánt velük.1870-es évektől kezdődően Magyarországon is megjelent a politikai antiszemitizmus.

Az első fáklyavivő Istóczy Győző volt, Istóczy és néhány elv barátjával együtt szisztematikus antiszemita agitációba és szervezkedésbe kezdett s része volt egy 14 éves Tiszaeszlári cselédlány, Solymosi Eszter eltűnésében, amelyből olyan per kerekedett, hogy az izraelita közösséget vádolták rituális gyilkossággal.

Istóczy saját pártot hozott létre 1883-ban az országos antiszemita pártot, de az 1884-es választáson csupán csak 4% szerzet meg, és a vezető politikusok kiálltak a zsidóság védelme mellet, Istóczy párja 1890-ben dezintegrálódott.

Az egyetemi diákság is 1900-ben zsidó társai ellen lépett fel.

Megjelentek a zsidósághoz lazább szorosabb szálakkal kötődő demokratikus jellegű politikai pártok és kulturális egyesületek, az első ilyen Vázsonyi Vilmos irányításával (Demokrata párt).

1900 január 1-jén indult útjára a huszadik század című lap 1906-1907-ben a a mérsékelt vagy konzervatívnak nevezhető nemzeti liberálisuk kiszakadtak és magyar társadalomtudományi egyesület néven saját folyóiratot indítottak, ettől kezdve a társadalom tudományi társaság és a huszadik század ettől kezdve zömmel zsidó származású radikális demokraták befolyása alatt állt vezetőjük Jászi Oszkár volt.

A konzervatívok és a radikálisok közötti szakítás után ő lett a társaság főtitkára és a huszadik század szerkesztője, szorosan kötődött a radikális zsidó értelmiséghez a magyarországi szabadkőművesek néhány páholya, mindenekelőtt Martinovics, a Demokrácia és a Comenius-páholy és az 1908-ban létrejött Galilei kör.

Jászi és csoportja ezekre a szervezetekre támaszkodót alakította meg 1914. június 6-án az Országos Polgári Radikális Pártot.

Kiadót program gazdasági szempontból gyökeres földreformot, az egyház javak szekularizálását, a hitbizományok megszüntetését és önálló vámterületet, politikai téren pedig az általános és titkos választójog bevezetése valamint a közigazgatás és a bíráskodás demokratizálását követelte.

Munkásság harcai

A városi munkásság reprezentatív szervezetei az 1890-években szilárdult meg, politikai pártjuk a Magyarországi szociáldemokrata párt 1890-ben alakult, az érdekvédelmi hálózata pedig 1899-ben épült ki, a mozgalom végcélja a magántulajdonon alakuló tőkés társadalmi rend megdöntésében s a termelő eszközök közös tulajdonán alapuló kizsákmányolás mentes társadalom megteremtésében jelölte meg.

Közvetlen célként pedig az általános választójog bevezetését a polgári szabadságjogok teljesebb biztosítását ingyenes népoktatást a munkavédelmi törvényeket követelte.

A mozgalom vezetői vagy a munkássorból emelkedtek ki és váltak politikussá, mint Pl. Garami Ernő, Weltner Jakab.

A szociáldemokrata párt hivatalos lapja a népszava 1905 től napilapként jelent meg.

A szervezet munkások és a velük rokonszenvezők a századfordulótól számos bérharcot kezdeményeztek, amelyek gyakran torkoltak rövidebb munkabeszüntetésbe és hosszabb sztrájkokba ezeket általában a rendőrség, csendőrség és néha a katonaság verte le.

1905-szeptember 15-ei tömegtüntetés, amikor 100000 munkás vonult vörös szegfűvel és zászlóval a parlament el, hogy az általános és titkos választójog bevezetését követelje, a darabontkormány belügyminisztere Kristóffy József és a szociáldemokrata vezetőket képviselő Garami Ernő közötti megállapodás értelmében került sor, de nem váltották be az ígéretüket és 1912. május 23-án újabb parlament előtti tüntetés váltott ki és itt a kivezényelt rendőrség és katonasággal való összecsapásig fajult és vérvörös csütörtökként vonult be a történelembe.

A szociáldemokrata szervezetek mellet illetve ellene 1903-tól keresztényszocialista szakszervezetek is alakultak, és ezekre támaszkodva 1907-ben létre jött a keresztényszocialista pártnak az ideológiája a keresztény vallás tanai, a magán tulajdon tiszteletén, valamint az internacionalizmus és az osztályharc elvetésén alapult.

A szociáldemokraták sztrájkokkal és utcai demonstrációkkal alátámasztott követeléseinek köszönhetően 1890 és 1914 között a kormányzat számos szociálpolitikai intézkedést fogasasított meg ilyen volt az 1891. évi XIV. tc., amely a munkások betegség elleni kötelező biztosítását, 20 héten át részesültek ingyenes orvosi segélyben, 20 héti táppénzt, 1891-től pedig a törvény előírta a vasárnapi és augusztus 20-dikai szünetet is.

1907-ben újabb lépést tett és bevezették a baleset elleni kötelező biztosítást, 10 héten át járt ingyenes orvosi gyógykezelés és a munkavállaló fizetésének 60% illeti meg és 1911-ben már több mint 1,1 millió fő volt biztosítva betegség ellen, baleset ellen pedig 845 ezer fő volt biztosítva.

Kristóffy József a darabon kormány belügyminisztere 24 éven felüli írni-olvasni tudó férfilakosságot kívánta felruházni a választó joggal, ami a választok összlakossághoz viszonyított 6%-os arányát 16%-ra emelte.

Az 1913. évi XVI. Tc. a 24 éven felüli érettségizett férfiak mellett a népiskolát végzett 30 év felüli önálló iparosokat és kereskedőket, valamit 20 koronaadó fizető vagy 8holdal földdel rendelkező írni és olvasni tudó illetve 40 korona adót fizető vagy 16 hold földet birtokló 30 éven felüli analfabéta férfiiakkat ruházta fel választójoggal. a törvényhatósági városokban nyíltszavazás lett.

A föld vagy parasztkérdés

Az agrárproletariátus stagnáló vagy hanyatló életszínvonalában több tényező játszott közre az egyik legfontosabbnak a falusi népesség gyors szaporodása tekinthető. Ennek hatása volt a aránytalan földmegoszlás, a közép és nagybirtokok egészségtelen túlsúlya, valamit a földforgalom korlátozottsága és a magas földárak.

Az ellentétes anyagi-társadalmi tendenciáknak megfelelően a kor parasztmozgalmai is jelentős mértékben különböztek egymástól. Az 1890-évektől kibontakozó agrárszocialista mozgalmak elsősorban a föld nélküli vagy minimális földdel rendelkező szegényparasztság körében találtak bázisra. a viharsarok mezővárosainak és nagyközségeinek, Orosházának, Békéscsabának, Battonyának és Hódmezővásárhelynek a földmunkásai, napszámosai és cselédei lázadtak fel majd 1897-1898-bam a nyírség s 1905-ben a dél-dunántúli szegényparasztok kezdeményeztek aratósztrájkokat és szerveztek tüntetést, közvetlen céljuk a munkaviszonyok javítása, béremelés illetve az arató résznövelése.