|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 | kategória |  | ||||||||
|
| ||||||||||
 |  |
| | |
|
| ||
| |
|
||||||||||
Románc és realitás
Az érett gótika fantasztikusnak, fényűzőnek tetszik:
ez az, amit a marxisták hivalkodó fogyasztásnak neveznek.
A gótikus képzeletvilág fantáziaképei mögött megmaradt az éles valóságérzék.
A középkori ember igen tisztán tudta látni a dolgokat, de úgy hitte, hogy a jelenségek jelképei csak egy ideális re 414e41e ndnek, s ez utóbbi az egyedüli valóság.
A görög és a római civilizáció óta mindössze két vagy három új vonással gyarapodott az európai lélek,
ezek közül a legfurcsább és legnehezebben érthető az eszményi vagy udvari szerelem érzése.
Ez ugyanis hiányzott az ókorban.
A témának hatalmas irodalma támadt, és egészen 1945-ig élt tovább a lovagias, sokszor eltúlzott gesztusok egynémelyike.
A Kezdet:
A zarándokok és a keresztes vitézek ráleltek a mozlim világban a perzsa irodalom hagyományaira, amelyekben az asszonyokat, extravagáns tiszteletet és odaadás övezte.
A szerelmi házasság csak a késő 18. század találmánya.
A középkori házasságok kizárólag vagyoni megfontolásból köttettek.
Valószínűleg a Mária-kultusznak is köze volt ehhez
A középkori szerelmi lírában sokszor nem tudni, hogy a költemény a költő kedveséhez, vagy a Szent Szűzhöz szól-e.
Az ideális szerelem kultusza összefüggésben van a 13. századi Madonna-képek elragadó szépségével és kifinomultságával.
Ezekhez képest durvák a többi asszonyimádó korok szépségei, pl.: a 16. századi velenceiek alkotásai.
A gyöngéd fizikai szépséggel új ritmus, az édes új stílus ritmusa párosult.
Az kétségtelen, hogy a nőket a csodálóik, még a férjeik is ilyennek akarták látni, de ezekkel a pompás teremtményekkel elég kíméletlenül bántak.
Ránk maradt egy kézikönyv, amely a nőkkel való bánásmódról szól, pontosabban arról, hogy hogyan kell felnevelni egy leánygyermeket (verni, éheztetni, hajánál fogva vonszolni. stb.).
A lovagi szerelem nemcsak a lírának volt tárgya: régóta foglalkozott vele a verses és a prózai epika is.
A gótika évszázadai még valamivel hozzájárultak az európai tudat gazdagodásához:
azzal az eszme- és érzelemvilággal, amelyet a "romantikus" és a "románc" szavak fejeznek ki.
A romantika még csak nem is a gótikus kor találmánya: valószínűleg a román kor szülötte.
A gótikus kor művészetének és fejlődésének négy fivér volt a négy legnagyobb patrónusa: V. Károly francia király, Burgundia hercege, Anjou Lajos és Berry hercege.
A 13. század érzékeny kifinomultsága több mint egy évszázadig éreztette még hatását.
A korai 14. század feszessége és feszültsége 1380 után elveszett: kárpótlásul jócskán kifinomultabb lett a művészet.
A gótikus szobrászok már a 13. század derekán nagy kedvvel faragtak leveleket, virágokat, a madaraknak pedig egyszerűen megszállottja volt a középkor.
A madár vidám, reményteli szemtelen és mozgékony - s ráadásul lényeges eleme a középkori heraldikának.
A virágok és a fák egymás mellé, sík területre vannak kiteregetve.
Az európai civilizáció legnagyobb erénye az, hogy mindig képes volt változtatni, mindig meg tudott újulni.
Nem a statikus tökély a vezérelve, hanem a gondolat és az inspiráció: még a lovagiasság vagy az udvariasság eszménye is váratlan formákban képek megújulni.
Város, polgár, civil, polgári életforma.
Közvetlen hatásuk van arra a jelenségre, amit mi civilizációnak nevezünk.
A 19. századi történészek szilárdan hitték, hogy a civilizáció a 14. századi itáliai köztársaságokkal kezdődött.
Ám ugyanúgy létrejöhetett egy kolostorban, vagy akár egy udvarban, mint ahogy egy városban is.
A 13. századi Firenzében a rendszer, szemben a lovagi rendszerrel, realisztikus volt, s erre a legjobb bizonyíték az, hogy fenn tudott maradni.
A kizsákmányoló hatalom egy-két család kezében összpontosult: a hatalmat a céhrendszer eszközével gyakorolták, amibe a munkásnak semmi beleszólása nem volt.
Ugyanakkor az új kereskedőosztály, kora művészetének pártfogójaként, legalább olyan értelmes volt, mint az arisztokrácia.
Ez a művészet képes volt a növekedésre, a fejlődésre, mivel három dimenzióban mozgott.
A kétdimenziós művészet - falikárpit - varázslatos, de egy idő után nem tudott tovább fejlődni.
Amint az ember bevezeti a harmadik dimenziót - teret, tömörséget - korlátlanná válnak a terjeszkedés és a fejlődés lehetőségei.
Találat: 309
