GUINNESS REKORDOK KÖNYVE 1492

A világ ötszáz évvel ezelött

KÜLSŐ MUNKATÁRSAK

Dr. Ewan Anderson: Durham-i Egyetem

Dr. Felipe Fernández-Armesto: Gyarmattörténeti Összehasonlító Projekt, Oxford

David Birmingham professzor: Kent-i Egyetem, Canterbury

Mrs. Blunden

Dr. Don Brothwell: Archeológiai Intézet, University College, London

Clive Carpenter

Dr. Peter Cattermole

Dr. Cristopher Cullen: London-i Egyetem, Keleti és Afrikai Fakultás

Dr. Basil Davidson: Birmingham-i Egyetem, Nyugat-afrikai Központ

Alan Dawson

Dr. William Dolby: Edinburgh-i Egyetem

Mark Elvin professzor: Ausztrál Állami Egyetem, Canberra

Dr. Ian Friel

Jean Gimpel: Technológiai és civilizációs ciklusokkal foglalkozó történész

Denys Hay professzor: Nyugalmazott egyetemi tanár, Edinburg-i Egyetem

Dr. John Hemming: A Királyi Földrajzi Társasaság igazgatója

Dr. Donald Hill

Geoffrey Hindley: A Középkori Technológia- és Tudománytörténeti Társaság titkára

Dr. Colin Imber: Manchester-i Egyetem

Dr. Murray Last: University College, London

Dr. Martin Lowry: Warwick-i Egyetem

Manuel Lucena Salmoral professzor: Universidad de Alcalá y Henares, Madrid

Kan-Wen Ma professzor: Wellcome Orvostörténeti Intézet

Michael Mallett professzor: Warwick-i Egyetem

Derek Massarella professzor: Chuo Egyetem, Tokió

Norris McWhirter, a CBE kitüntetés tulajdonosa: A Guinness Rekordok Könyve alapító szerkesztöje

W. R. Mead professzor: Nyugalmazott egyetemi földrajz tanár, University College, London

Dr. Patrick Moore, a CBE kitüntetés tulajdonosa

Dr. Ranjit Nair és munkatársai: Országos Tudományos, Technológiai és Fejlesztési Tudományok Intézete, Új-Delhi

Peter Newby

Dr. Malyn Newitt: Exeter-i Egyetem

Richard Newnham

Dr. Paula Nuttall

Joanne O'Brien: ICOREC

Dr. Mark Overton: Newcastle-i Egyetem

Martin Palmer: ICOREC

Jurij Pinjagin professzor: Perm-i Állami Egyetem, Oroszország

Michael Pearson professzor: Új-Dél-Wales-i Egyetem, Ausztrália

Dr. Roy Porter: Wellcome Orvostörténeti Intézet

Caroline Prentice: Wellcome Orvostörténeti Intézet

David B Quinn: Nyugalmazott egyetemi tanár, Liverpool-i Egyetem

A. Rahman professzor: Nyugalmazott igazgató, Országos Tudományos, Technológiai és Fejlesztési Tudományok Intézete, Új-Delhi

Dr. Peter Rowan

Yasmin Shariff: ARIBA

Brian Spencer: London város Múzeuma

Reay Tannahill: A "Food in History" szerzöje

Dave Terry: Az Angol Sporttörténeti Társaság tagja

Dr. Della Thompson: Oxford-i Egyetemi Nyomda

Dr. Tim Unwin: Royal Holloway and Bedford New College, London-i Egyetem

David Wileman

Brian Williams

Lea E. Williams professzor: Brown Egyetem, Rhode Island

Dr. Sylvia Wright: Királyi Müvészeti Akadémia, Oktatási Osztály

Igor Zajcev: A Guinness Rekordok Könyve orosz nyelvü kiadásának szerkesztöje

A képeket biztosító ügynökségek és források: Ancient Art & Architecture Library, Archív für Kunst und Geschichte, Bibliotheque Nationale (Párizs), Bodleian Library, Bridgeman Art Library Ltd., British Library, British Museum, Central Library (Zürich), Cleveland Museum of Art, E. T. Archive, Mary Evans, Explorer, Giraudon, Robert Harding Picture Library, Image Select International, Images Colour Library, INCAFO, Mary Rose Trust, National Portrait Gallery, Pictor International, Anna Ronan Collection, Scala, Science Museum, Science Photo Library, Spectrum Colour Library, Syndication International, Dave Terry, Roger Viollet, Zefa.

A jelen kiadás ábráinál nyújtott segítségért külön köszönet illeti meg:
Gary Fisket; Jurgen Raible-t; Catherine Chevalt; Brigitte Baumbuscht; Simon Contit.

Az angol nyelvü kiadvány munkatársai Szerkesztette: Deborah Manley
Konzultáns: Dr. Geoffrey Scammell
Térképek és rajzok: Rob Bruns és Peter Harper
Képszerkesztés: Alexander Goldberg

E könyv egyetlen részlete sem sokszorosítható illetve közölhetö  semmilyen formában, illetve semmiféle eszközzel, legyen az elektronikus, kémiai vagy mechanikus - beleértve a fénymásolást, bármiféle információtároló rendszert - a szerzöi jog tulajdonosaitól írásban kapott licenc vagy egyéb engedély nélkül.

Az egész világra kiterjedö szerzöi jog fenntartva.
© 1992 Guinness Publishing Ltd.
"Guinness" is a registered trade mark of Guinness Publishing Ltd.
A "Guinness" a Guinness Publishing Ltd. cég kiadványok céljára bejegyzett védjegye.

A Föld körül

Amikor e könyv megjelenik, a világ 1492-re tekint vissza. Ez valószínüleg minden idök legszélesebbkörü visszapillantása. Vannak, akik dühvel gondolnak a múltra, mivel nem látnak egyebet abban a korszakban, csupán a gyarmatosító politika brutalitásának és a környezeti degenerálódásnak a kezdetét. Mások elégedetten szemlélik a szabadság és fejlödés korának általuk feltételezett kezdetét. Manapság senki sem tud közömbös maradni 1492 vonatkozásában.

Amerika öslakóit sérti a feltételezés, hogy Kolumbusz bármi újat is véghezvitt volna. Egyre-másra láttak napvilágot bejelentések, hogy kik és mikor elözték meg. Az Atlanti-óceánon történt átkelés jelentöségét folyamatosan igyekeztek kicsinyíteni illetve tagadni is. És mégis, 1492 tradicionális visszhangja érintetlen marad. Az Atlanti-óceánon mindkét irányban megbízható útvonalak kialakítása a világra nézve tartós, átalakító hatással volt. Hozzájárult, hogy a mára egységesített világunkat megkülönböztethessük az ó- és középkor világától, mely - mint valami pusztuló mozaik - elkülönülö foltokból állt.

Az Amerika öslakossága és a vikingek iránti tiszteletböl, Kolumbuszra nem, mint Amerika, hanem, mint ezeknek az útvonalaknak a felfedezöjére emlékezünk. Elsö átkelésekor, az útvonal ideiglenesnek bizonyult: alig-alig követték a késöbbi hajózás során. Második, 1493-ban megvalósult utazásán alakította ki az ideális útvonalat, a Kanári-szigetektöl a Kis-Antillák felé, délnyugati irányban. A visszaút - mely Nyugat-Indiától északra volt, hogy ily módon kihasználhassák a nyugati irányból fújó szeleket - késöbb csak nagyon kicsit módosult. Mindent egybevetve, az 1492-3. évi utakkal tartós kapcsolatot sikerült kialakítania nem csak Európa és Amerika között, hanem egyenesen a világ civilizált és sürün lakott "középsö övezete" mentén is.

A bolygó, mely addig egymástól elkülönülö és egymással kapcsolatot alig fenntartó kultúráknak adott helyet, most hirtelen "egyetlen világgá" lett, megindulhatott a kulturális befolyás, az emberek vándorlása és a cserekereskedelem.

E világméretü hatást egy alig tanult és alázatos  beállítottságú férfiú érte el. Ahogyan pár sznob feltételezte, hogy Shakespeare munkáit soha nem írhatta volna meg egy egyszerü, a stratfordi középiskolából kikerült színész - hasonló körökben ugyanilyen hihetetlennek látszott, hogy egy szegény génuai takács fia alkalmas lett volna rá, hogy Kolumbusz felfedezéseit megtegye. Gyakran mondogatják róla, hogy valamilyen, rejtegetnivaló, titokzatos lény lehetett, illetve, hogy elgondolásait valaki mástól kölcsönözte. Mindazonáltal, amit ma tudunk származásáról és terveinek létrejöttéröl, az a regényeket felülmúló, mégis igaz, hihetö történet.

Bizonytalan, hogy mikor született: valamikor a 15. század közepén, feltehetöleg 1451-ben vagy 1452 elején, Génuában vagy annak környékén. Az apja üzletéböl az akkori idökben mindennaposnak számító három társadalmi érvényesülés bármelyikére léphetett volna. Öccséhez hasonlóan kereshette volna a boldogulást az egyház kebelén. Késöbb Kolumbusz megemlítette vallásos elhivatottságát, és nagyon tisztelte a barátok habitusát. Választhatta volna a háborúzást: tulajdonképpen ki is jelentette, hogy harcosnak készült. Szeretett úgy bemutatkozni, mint a "lovagok és hódítók parancsnoka". Mindenesetre, a harmadik lehetséges utat választotta, így hát tengerre szállt.

Az idö tájt a társadalmi értékeket nagymértékben befolyásolta a lovagok illemkódexe. A tengeri höstetteknek óriási tekintélye volt. A tenger volt egy híres kasztíliai lovag igazi tartózkodási helye. A fiatalemberek fejét a Cervantes által késöbb felkarolt történetekkel csavarták el: bennük a romantikus, tengerentúli höstetteket egzotikus szigetek adományozásával jutalmazták meg.

Kolumbusz, sok más 15. századi, önmaga erejéböl boldoguló höshöz hasonlóan, igyekezett életének ilyesfajta, mesekönyvi színezetet adni. Mindig is megpróbált elszakadni a korlátozott társadalmi lehetöségeket kínáló világtól. Egy arisztokratikus fantáziavilágba menekült. Az Atlanti-óceánon történt elsö átkelése során a lázadók nagyon is jól tudták, mi után fut: mindannyiuk életét kockáztatta - zsörtölödtek magukban -, hogy "nagyurat csinálhasson magából". Kolumbusz nagyot lépett elöre az 1470-es évek vége felé - amikor génuai kereskedök  Lisszabonban tevékenykedö ügynökeként - feleségül vette a Madeira közelében található Porto Santo elhunyt kormányzójának leányát. A nö családja a nemességhez tartozott - jóllehet a királyságon belül a lehetö legperiférikusabb helyen. Mi több, a nö az Atlanti-óceán egyik gyarmati határterületéröl származott, mellyel Kolumbusz éppen akkor kezdett alaposabban megismerkedni.

1477 és 1485 között, föként kereskedelmi célból tett utazásai során, bejárta az Atlanti-óceán egészét - már amennyit az ö korában ismertek belöle. Tehát gyakorlatilag Izlandtól és a brit szigetektöl a portugál és spanyol szigetgyarmatokon keresztül egészen a nyugat-afrikai Volta folyó torkolatának közelében elhelyezkedö, újonnan megnyitott, aranykitermelö telepig. Hozzáfogott hát, hogy megtervezze saját, atlanti-óceáni felfedezöútját, mivel ez már számos korábbi hajósnak kínált - és alkalmanként biztosított is - hírnevet és társadalmi rangot. Terveit gyakran állítják be úgy, mintha azokat céltudatos meggyözödés vezérelte volna. Úgy tünik, hogy a valóságban ezek az elképzelések nagyon fokozatosan alakultak ki benne.

Kolumbusz tervezett egy olyan utazást, melynek során ismeretlen szigeteket keresnének fel. Fontolgatta egy óceáni átkelés lehetöségét és egy új vagy "ellenlábas" kontinens felkeresését is. Ezen elképzelések egyike sem volt eredeti és mindegyiknek megvoltak már a támogatói és ellenzöi is. Kolumbusz, mialatt az 1480-as évek során támogatót keresett, ha késön is, de bizonyosfajta önképzésbe is belefogott. Egyre nagyobb önbizalommal és még nagyobb tudományossággal alakítgatta tervét. Az továbbra is bizonytalan, hogy vajon szándékait formailag befolyásolta-e valamilyen tényleges, tudományos munka.

Kolumbusz hosszantartó és magányos pártfogókeresésbe kezdett, még a tudósok gúnyolódását és az udvar megvetését is vállalva. A kasztíliai királyi udvarban - ahol talán már 1485-töl, de az bizonyos, hogy 1486-tól - ennek érdekében tevékenykedett. Igyekezete egy idö után nem maradt hiábavaló. Fáradhatatlan felajánlkozásaival jelentös támogatást szerzett végül: Ferenc-rendi szerzetesek körében, akiknek bejárásuk volt az uralkodókhoz; a trónörökös cselédjeinek körében, akik közül páran átkerültek aztán a király és a királynö szolgálatába, a Rio Tinto torkolatának közelében a Palos nevü helység tengerjáró közössége körében, ahol egyszerre megtalálhatta mindazon felszerelést és embert is, melynek segítségével majd áthajózhatott az óceánon; a Sevillában lakó, földijeinek számító gazdag génuaiak és firenzeiek körében, akik készek voltak pénzügyileg is támogatni vállalkozását; és végül a korona pénzügyeiben érintett alkalmazottak körében. Ők az 1480-as évek során azért hoztak létre egyfajta csoportosulást, hogy finanszírozhassák Kasztília elsö, nagyobb, atlanti-óceáni vállalkozását, a Kanári-szigetek meghódítását.

1492 elejére aztán a Kolumbusz mellett kardoskodók elegendö eröt éreztek magukban ahhoz, hogy megfelelö pénzösszegeket tudjanak elöteremteni, és így az uralkodók jóvá is hagyták Kolumbusz vállalkozását. Kispénzü, királyi patrónusait figyelembe véve Ázsiát tüzte ki célul. Feltehetöen  azért, mert Kelet neve jól csengett egyrészt a sokféle kereskedelmi árucikk, másrészt a nemesfémek miatt. Amikor 1492. augusztus 3-án kifutott Palosból Kolumbusz egy "kaldeus tolmácsot" és a kínai uralkodónak szóló leveleket vitt magával.

Kolumbusz részletes feljegyzéseiböl érzékelni tudjuk a nagy ismeretlenbe történt utazás izgalmát: a színlelt kikötéseket, a küszködést, hogy tartsák a nyugati irányt, a lázadók morgolódását, a látóhatár naponkénti szorgos kutatását, az égbolt éjszakánkénti vizsgálatát, az ideges találgatásokat arra nézve, hogy milyen messze jutottak már és mennyit kell még menniük. Október 7-én aztán, mikor több, mint egy hónap telt el azóta, hogy utoljára láttak földet, Kolumbusz idegei felmondták a szolgálatot: beadta a derekát és irányt változtattak délnyugat felé. Október 12-én aztán - a mai napig azonosíthatatlan helyen, szinte minden bizonnyal a Bahamákon - kezdetét vette az Óvilág és az Újvilág közti találkozás megszakíthatatlan története. Kolumbusz három hónapot fordított azokra a felfedezö utakra, melyekkel kivívhatta magának a Kuba és Hispaniola északi partjainak legjobb ismeröje nevet. Egyre fokozódott benne a meggyözödés, hogy gazdag civilizációhoz közelítenek. Röviddel azelött, hogy 1493 januárjában hazafelé indultak volna, ígéretes mennyiségben sikerült aranyat találnia: ha az észak-atlanti viharok nem teperik le öket, bizonyára tárt karokkal várták volna Spanyolországban.

Amikor visszatért, hogy tollakba öltözött indiánokat és egzotikus papagájokat vonultasson fel Barcelona utcáin, a sok bámészkodó azt hitte, hogy Kolumbusz tényleg eljutott Kelet környékére. Viszont voltak szószólói más felfogásnak is: mondogatták, hogy Kolumbusz minden bizonnyal csupán további, a Kanári-szigetekhez hasonló szigeteket fedezett fel, vagy egyszerüen az "ellenlábas" világ földjére tette a lábát. Maga a felfedezö az ázsiai hipotézis iránt kötelezte el magát. Ígéreteinek teljesítésétöl függött mindazon jutalom biztonsága is, amit az uralkodók neki adományoztak: a Don és Admirális meg Kormányzó és Alkirály címek; a hatalmas vagyon lehetösége, nagy dinasztia alapításának reménye és az, hogy végre helyet kap az elfogadottak világában, ami után olyannyira áhítozott.

Így hát Kolumbusz kielégíthette ésszerü ambícióit. Mégis saját kérlelhetetlensége kárhoztatta eleve nyomorúságra. Makacsul ragaszkodott az "ázsiai" elnevezéshez. Ragaszkodott hozzá, hogy a szigeteket maga személyesen kormányozza, persze nyomorúságos eredményekkel - mivel a hajón annyira bevált irányítóképessége a szárazföldön egyszerüen cserbenhagyta. Annak érdekében, hogy komolyan megtépázott hírnevét valamennyire helyre állíthassa, 1502-ben vállalkozott az utolsó atlanti-óceáni utazásra. Ekkor Közép-Amerika partvidékének hosszú szakaszát tárta fel, viszont elvesztette flottáját és megrendült az egészsége is. Az utóbbi évek sikertelensége miatt érzett keserüségét némiképpen csillapította a vallás. "Mennyei hangban" keresett vigaszt. Kijelentette, hogy megtalálta a Földi Paradicsomot. Bibliai szövegeket állított össze, amik - szerinte - elöre  megjövendölték saját felfedezéseit és egyben bizonyították a Végítélet közeledését.

Meggazdagodott ugyan a Hispaniolából származó, mosott arany bevételéböl, mégis állandóan a szegénységre panaszkodott. "Új apostolként" üdvözölték, magát mégis Jeremiásként vagy Jóbként mutatta be. 1506 áprilisában, gyakorlatilag már a halálos ágyán, írt még egy utolsó patetikus levelet, melyben megígérte, hogy "minden eddiginél nagyobb szolgálatot tesz...".

Kolumbusz egymaga nem volt képes rá, hogy "bejárja a földet", mégis, talán mindenki másnál többet tett azért, hogy kibogozzon bizonyos szálakat. Az 1492-3-as évek felfedezö útja, bár páratlanul hatékonynak és jelentösnek bizonyult, a felfedezések, a gazdasági változás és a müszaki haladás lassan kibontakozó folyamatainak együtteséhez tartozik, amely a bolygónkat lakó népek kapcsolatait füzte szorosabbra.

Ennélfogva, a Guinness Rekordok Könyve 1492 a körülbelül 1450-töl mintegy száz éves idöszakra világméretekben kiterjedö további, mennyiségileg meghatározható eredmények sorában helyezi el a Kolumbusz által megdöntött rekordokat. A kép, mely így összeáll, egy olyan, dinamikus világ képe, ahol számos, terjeszkedö kultúra nyújtja ki karját saját, hagyományos érdekszférájából, és ahol Kolumbusz eredményeinek skálája és választéka alapvetöen meghatározó jellegü.

Felipe Fernandez-Armesto

Ez a világ és ami azon túl van

Ebben az idöszakban, a geográfiai tájékozottság legfontosabb forrásait az ókori görög írások között találjuk meg. Bár Arisztotelész (Kr. e. 384-322) már kimutatta, hogy a Föld gömbölyü, nézete majdhogynem teljesen elveszett a kora-középkori, nyugati, katolikus világ számára, vagy legalábbis részben volt csak ismert, arab forrásokból. Cosmas, az ókor vége felé, az egyiptomi Alexandriában írta meg Keresztény topográfia címü müvét, hogy bebizonyítsa: a Föld nem gömbölyü, hanem lapos és négyzet alakú. Így, annak újbóli megerösítése, amit az ókorban már ismertek, a nyugati  újrafelfedezés hosszú és lassú folyamata volt. A 12. századtól kezdödöen indult és 1492-re már széles körben elfogadták.

A világ méretei

Az elsö tudományos bizonyíték, hogy a Föld gömb alakú # Ezt a bizonyítékot a görög filozófus, Pitagorasz szolgáltatta (Kr. e. 472-ben született). Bizonyítékai között megemlíthetö az a tény, hogy az egyiptomi Alexandriából látható egy fényes csillag, a Canopus, viszont nem látható a görögországi Athénböl - ha a Föld lapos volna, természetesen más lenne a helyzet. Ugyancsak Pitagorasz mutatott rá, hogy a Földnek a Holdra holdfogyatkozáskor vetett árnyéka ívelt, ami azt jelzi, a Földnek felszíne is görbe kell legyen. Ez az ismeret vezetett arra a következtetésre, hogy lehetséges hajóúton elérni Európából nyugati irányban Kelet-Ázsiát.

Azonban Cosmas Indicopleustes, aki az ókor vége felé az egyiptomi Alexandriában írt, azt sugallta, hogy a Föld valójában lapos. A déli árnyékot annak sugalmazásával söpörte félre, hogy a Nap kisebb a Földnél és közelebb is van hozzá. A gömbölyü föld elgondolása a 13-14. században vált széleskörüvé.

A Föld méretének elsö lemérése # A kürénéi Eratoszthenész (Kr. e. kb. 275-195) az egyiptomi Alexandriában volt könyvtáros. Feljegyezte, hogy a nyári napfordulókor, délben Szüéne (a mai Asszuán) városánál a Nap pontosan az ember feje fölött van, Alexandriában viszont 7,5°-kal eltér a függölegestöl. Lemérte hát a Szüéne és Alexandria közti távolságot. Ebböl kiszámította, hogy a Föld kerülete 250.000 stadion kell legyen. Nem tudjuk biztosan, mennyi lehetett egy stadion hossza, de meglehet, hogy a Föld kerülete, Eratoszthenész szerint 39.360 km, az átméröje pedig 12.560 km - ezek az értékek pedig jóval nagyobbak annál, mint amit Kolumbusz 1492-ben megtett útja során elfogadott.

A leghíresebb geográfia # Ebben az idöben a világ legtöbbet tanulmányozott geográfiája az Alexandriából származó Claudius Ptolemaiosz (Kr. u. kb. 100-170) Geográfiá-ja volt. Nyolc kötetben adták ki és kb. 8000 helység földrajzi szélességét és hosszúságát tartalmazta. Arab nyelvre történt lefordítása nyomán közismertté vált a mohamedán geográfusok számára is. Európában 1406 táján publikálták latin nyelvü fordításait, és így vált a legalaposabb geográfiai szövegkönyvvé. 1477-ben az itáliai Bolognában készült el az elsö nyomtatott kiadása. A Geográfia komoly tévedést tartalmazott: számítási szempontból alulbecsülte a Föld kerületét. Ez aztán félrevezette a Kelet-Ázsia elérése érdekében Európából nyugati irányba hajózókat. (A ptolemaioszi világkép pontatlan volt: Afrika túl széles és nem elég hosszú, India kicsi, Srí Lanka meg aránytalanul nagy, az Indiai-óceánt szárazföldek vezik körül, a Föld méretét nagyon alulbecsülte. Könyve a legkomolyabb ókori, földrajzi kiadvány.)

Ptolemaiosz munkájának elsö arab nyelvü változatai # Ptolemaiosz Geográfiá-ját Tabit Ibn Kurra fordította le arabra, aki a Kr. u. 9. század vezetö tudósa volt. Újabb fordítója lett Ibn Khurdadbih, aki ugyancsak akkor élt. Körülbelül a 10. század közepe táján Al-Kvarizmi átdolgozta Ptolemaiosz Geográfiá-ját beleépítette az iszlám világ geográfiai adatait is.

Ptolemaiosz müvének elsö nyugati kiadásai # Jacobus Angelus latin nyelvü fordítását elöször 1475-ben az itáliai Vincenzában publikálták. Ebben nem volt egyetlen térkép sem. A késöbbi kiadások újabb megjegyzéseket, magyarázatokat tartalmaztak nevesebb geográfusok részéröl, és fontos térképek egészítették ki. 1482-ben a németországi Ulmban napvilágot látott öt új térkép is, melyek egyike volt a Grönlandot is bemutató Észak-Európa térkép. 1508-ban Rómában került sor egy másik jelentös kiadásra: tartalmazott egy beszámolót Beneventanustól, melyben leírja az Újvilágot és bemutatja azt egy Johann Ruysch által rajzolt új világtérkép. 1513-ban állították össze a legfontosabb kiadást, Martin Waldseemüller vezetésével. Többek között húsz térképet tartalmazott. Ezek híven jelzik azon idöszak geográfiai ismereteit, beleértve az Újvilág iránt elkötelezettek nézetét is.

A leginkább tudományos geográfia # Az ókori görögök rakták le a tudományos földrajz alapjait a Föld kerek voltának felfedezésével, az ismert világ kerületének és kiterjedésére vonatkozó számításaikkal. Az ö munkájukat folytatták a Római Birodalom föként latinul író tudósai.

Az ismert világ elsö görög térképe # A milétoszi Anaximenész (Kr. e. 610-545) készítette. Egy késöbbi idöszakban a görögök találták fel a földrajzi szélesség és hosszúság fogalmát, amivel ki is egészítették térképeiket. A görögöknek a világról alkotott ismerete nagymértékben bövült Nagy Sándornak a Kr. e. 334-323-ban a Közép-Keleten, Közép-Ázsiában és Északnyugat-Indiában folytatott hódító hadjárataival.

A görögök földrajzára utaló, fontos forrásmunka # A kisázsiai Amasziából származó Sztrabón (Kr. e. kb. 62-tól Kr. u. 25-ig) Geographiá-ja nagyarányú munka, mely 17 kötetböl áll. Részletes információkat tartalmaz a korábbi görög földrajztudósokról. Ezek közül a legfontosabb Eratoszthenész (Kr. e. kb. 275-töl 195-ig), aki Alexandriában volt könyvtáros. Sztrabón latin nyelvü fordítását 1472-ben adták ki Rómában, késöbb javított változatai és kiadásai révén közismertté. Nyugat-Európában, a középkorban, a görögök tudományos földrajzát nagymértékben elhomályosították a bibliai szövegekböl származó fogalmak. A lapos Föld elméletét olyan szerzök támogatták, mint Lactantius Firmianus (Kr. u. 260-340). Ugyanezen idöszakban fordították le arab nyelvre a görögök földrajzi írásait. Ez volt a mohamedán geográfusokra gyakorolt, legjelentösebb külföldi hatás. A reneszánszkori Európában aztán újra virágkorát élte a görög földrajz tanulmányozása. Ezekre az alapokra építkeztek az európai tudósok nagy földrajzi felfedezések korában.

A földrajzzal foglalkozó legkorábbi latin munka # A földrajzzal foglalkozó latin nyelven fennmaradt, legkorábbi munka a De chorographia (Tájaknak leírásáról) melyet római szerzö, Pomponius Mela (Kr. u. elsö század) állított össze. Barthel Stein (1476/7-1521/2) 1509-ben ennek a münek szentelte székfoglaló elöadását a németországi Wittenberg egyetemén. Ez volt az elsö alkalom, hogy földrajztudóst neveztek ki egy egyetemen.

Égövek

A leghüvösebb és legmelegebb tájak # Egy görög eredetü, közismert elmélet szerint a Föld öt égövre osztható fel. Az egyenlítöi forró égövröl azt mondják, lakhatatlan, a rendkívüli höség miatt. Ezt északon az északi mérsékelt égöv, délen pedig a déli mérsékelt égöv határolja. Mindkettö lakható. Az északi, mérsékelt égövhöz tartoznak az ismert világon az ember által lakott tájak. A további két égöv az északi- és déli-sarki területek, a rendkívüli hideg következtében szintén lakhatatlanok. Ez az elmélet rendkívül meghatározó jellegü volt a középkorban, valamint az azt követö idöszakok során. A De Natura Rerum (A dolgoknak természetéröl) címü, tekintélyes munkájának 46. fejezetében ez fejtette ki újból Beda Venerabilis (kb. 672-753).

A forró és a déli mérsékelt égövek # Macrobius (Kr. u. kb. 395-423) volt a szerzöje egy jól ismert, latin nyelvü munkának, a Magyarázat Spicio álmához címünek. Az égövek elméleteit taglalja benne. Úgy gondolja, hogy a rendkívüli höség következtében lehetetlenség a forró égövön át utazni, és ennek következtében reménytelen kapcsolatot teremteni a déli mérsékelt égöv lakosaival. Néhány gondolkodó szerint még elképzelni is nehéz, hogyan élhetnének emberek a déli mérsékelt égövön, akik szükségképpen fejjel lefelé járkálnak. A 15. század elején Pierre d' Ailly kardinális a Tractatus de Imagine Mundi (Értekezés a világ képéröl) címü munkájának 7. fejezetében rámutatott egy teológiai problémára: az ellenlábas területek lakóinak fogalmuk sem lehet a kereszténységröl. Az ilyen nehézségek áthidalására sugallta néhány gondolkodó, hogy a déli mérsékelt égövet föként víz vagy víz által körbezárt területek alkotják, melyek ugyan lakhatók, de gyakorlatilag mégis lakhatatlanok.

A száraz és esös vidékek # A híres görög történész, a kis-ázsiai Halikarnasszoszból származó Hérodotosz (Kr. e. kb. 484-425) történetírásának 2.26-os és 3.10-es fejezetében utal a Nílus völgyének rendkívüli szárazságára. Ezen a vidéken a légköri nedvesség alacsony szintje ismert. Történetírásának 2.19-27-es fejezetében Hérodotosz a görög gondolkodók által a Nílus áradásának okaival kapcsolatban elöterjesztett, különbözö elméleteit taglalja. E problémát a régebbi földrajztudósok is sokszor érintették. Sztrabón, Geographia címü müvének 17.1.5. fejezetében megadja tudóstársai számára ismert magyarázatot: a Nílus áradásának oka az etiópiai hatalmas esözés. Korunkban már ismeretes, hogy az Etiópiai-magasföldön a felhöszakadások évi 75-100 cm-nyi csapadékot eredményeznek.

A leghüvösebb égöv # A sarki égövet lakhatatlannak tartották a rendkívüli hideg következtében, de néhány gondolkodó, mint pl. az angol tudós, Roger Bacon (kb. 1219-1292) az Opus Majus címü müvének 4. fejezetében taglalta annak lehetöségét, hogy a sarki égövben elöfordulhatnak mérsékelt vagy meleg zónák is. A 16. században, az angol Robert Thorne és Roger Barlow úgy vélték, hogy a sarkvidék jégmentes tengert is magában foglal, melyen hajózni lehet. Szinte szükségszerü volt, hogy a "Nyitott sarkvidéki tenger" elmélete befolyásolta a sarkvidékek felfedezésének vállalkozásait.

Kontinensek

Görög eredetü az Óvilág három kontinensre való felosztása, valamint Európa, Ázsia, És Afrika elnevezése is. Ez, a három kontinensre történö felosztás nem talált egyértelmü fogadtatásra a mohamedán geográfusok körében. Ők sokszor a Föld felosztásának más módozatait részesítették elönyben. A szíriai Damaszkusz szülötte, Al-Dimashai (1256-1327) számos variációt leírt.

A legnagyobb és a legkisebb # Ptolemaiosz Geográfiá-jának 7. könyve 5. fejezetében találjuk meg Ázsiának, mint a legnagyobb kontinensnek a leírását. Ugyanez a mü Afrikát, mint az ezutáni legnagyobbat, és végül Európát, mint a legkisebb kontinens említi. Martin Waldseemüller adta ki Ptolemaiosz müvének felfrissített kiadását és 1507-ben még egy munkát, a Cosmographie Introductio (Bevezetés a kozmográfiába) címüt. Ebben elsöként javasolta, hogy - tekintettel Amerigo Vespucci felfedezéseire - adják az új kontinensnek az "America" nevet.

A legnagyobb # A Föld területének 41,25 %-át, vagyis 210.400.000 km -t borítanak kontinentális szárazföldi tömbök, melynek csak kb. kétharmada, vagyis a Föld felszínének 29,02 %-a (148.021.000 km ) van a tenger szintje fölött, 756 m-es középmagassággal. Az eurázsiai szárazföldi tömb a legnagyobb, 53.698.000 km -es területtel (beleértve a szigeteket is). Az afro-eurázsiai szárazföldi tömb borítja a Föld szárazföldi tömbjeinek 57,2 %-át vagyis 84.702.000 km -nyi területet.

A legkisebb # A legkisebb az ausztráliai szárazföld, 7.618.493 km -rel, mely Tasmániával, Új-Zélanddal, Új-Guineával és a csendes-óceáni szigetekkel együtt néha az Óceánia elnevezést viseli. Ausztrália és Új-Zéland az európaiak számára a 15-16. században még ismeretlen volt.

Felfedezetlen, déli kontinens # Annak érdekében, hogy ellensúlyozni lehessen az északi félgömbön jelentkezö, hatalmas szárazföldi tömböt, úgy gondolták, ismeretlen területeknek kell léteznie a déli félgömbön is. Ez az elgondolás néha összekapcsolódott Ptolemaiosz azon elgondolásával is, hogy létezik egy Dél-Afrikát és Ázsiát összekapcsoló, szárazföldi híd. Jelentös térképek hatalmas szárazföldi tömböt tüntetnek fel a déli félgömbön, és ez a vélemény makacsul tartotta magát egészen a 18. századik, amíg végül Ausztráliát az európaiak fel nem fedezték.

Óceánok

A tengerek által borított földfelszínt 362.033.000 km -nek becsülik, vagyis a teljes felszín kb. 71%-ának. Az óceánok térfogata a becslések szerint 1.349.000.000 km , összehasonlítva a 35.000.000 km -nyi édesvízzel.

A legnagyobb # A világ legnagyobb óceánja a Csendes-óceán. Ha nem számítjuk hozzá a környezö tengereket, a világ óceánjainak 45,9 %-át képviseli, felszíne pedig 166.241.000 km

Görög eredetü az Atlanti- és az Indiai-óceán elnevezése. Mohamedán geográfusok úgy írják le az ismert világot, mint amelyet a Körülfogó Tenger (Al-Bahr A-Muhit) vesz körül. Néha Zöld Tengernek (Al-Bahr Al-Akhdar) is hívják. Hat további tengerrel együtt említik, melyek a Földet körülveszik, de néha kevesebb számú tengert adnak meg.

A Csendes-óceán elsö elnevezése # A Csendes-óceánt elsönek 1513-ban egy Balboa névre hallgató európai pillantotta meg. Akkor ö Déli-óceánnak nevezte el, de 1520-ban jelenik meg a Csendes-óceán elnevezés, amikor is Magellán hajóival körbejárta.

A legnagyobb mélység # Arisztotelész (Kr. e. 384-322) a Meteorológia I. II. címü munkájában közölte, hogy a Földközi-tengeren a legmélyebb a Szardíniai- és a Tirrén-tenger.

A magasságokra és mélységekre vonatkozó becslések # Föld kerek voltára vonatkozó elméleti viták során Eratoszthenész úgy becsülte, hogy a hegyek legnagyobb magassága nem haladja meg a 10 stadiont, az apameai Poszeidoniosz (Kr. e. kb. 135-51) viszont úgy érvelt, hogy ennek az értéknek 15 stadion körül kell lennie. Úgy hitték, hogy ezek a számértékek érvényesek a tengerek legnagyobb mélységeire is. Papirius Fabianus, Tibériusz császár uralkodásának egyik tudósa, állítólag szintén úgy tartotta, hogy a tenger legnagyobb mélysége 15 stadion, legalábbis Plinius Természettörténeté-nek 2.105-ös fejezete szerint.

Ptolemaiosz rangsorolása az öblökröl # Ptolemaiosz Geográfiá-jának 7. könyve 5. fejezetében találjuk meg nagyság szerint felsorolva a 10 öblöt: Gangeszi-öböl (Bengáli-öböl) mint legnagyobb, ezt követi a Perzsa-öböl, a Nagy-öböl (Sziámi-öböl), Arábiai-öböl (Vörös-tenger), Etiópiai-öböl (Guineai-öböl), Fekete-tengeri-öböl (Fekete-tenger), Égei-tenger, Meótisz (Azovi-tenger), Adriai-tenger, Propontisz (Márvány-tenger). A világ legnagyobb öble valójában a Mexikói-öböl, 1.500.000 km -rel, és 4990 km-nyi partvonallal, az Egyesült Államok Florida államában található Cape Sable-töl a mexikói Cabo Catoche-ig.

PTOLEMAIOSZ FELSOROLÁSA

nagyság szerinti sorrendben, a tényleges méretekkel

KONTINENSEK

Ázsia.......... ..... ...... ......................... kb. 43.771.000 km

Afrika.......... ..... ...... ........................ kb. 29.785.000 km

Európa.......... ..... ...... ...................... kb. 9.583.000 km

ÓCEÁNOK ÉS TENGEREK

Indiai-óceán.......... ..... ...... ............. 73.426.000 km

Földközi-tenger 3.499.350 km

Perzsa-öböl 233.100 km

Bengáli-öböl.......... ..... ...... ............. 2.172.000 km

Guineai-öböl.......... ..... ...... ............ 1.533.000 km

Sziámi-öböl.......... ..... ...... ............... 239.000 km

Vörös-tenger.......... ..... ...... ............ 440.300 km

Fekete-tenger.......... ..... ...... ........... 411.810 km

Égei-tenger.......... ..... ...... ............... 179.000 km

Azovi-tenger.......... ..... ...... ............. 36.260 km

Adriai-tenger.......... ..... ...... ............ 132.000 km

Márvány-tenger 11.137 km

SZIGETEK

Srí Lanka.......... ..... ...... ................... 65.609,88 km

Nagy-Britannia 229.849,55 km

Maláj-félsziget.......... ..... ...... ......... 181.300 km

Írország.......... ..... ...... ..................... 83.851,25 km

szigetek nélkül 82.463,01 km

Peloponnészosz.......... ..... ...... ....... 21.756 km

Szicília.......... ..... ...... ....................... 25.462,29 km

Szardínia.......... ..... ...... ................... 23.817,64 km

Korzika.......... ..... ...... ...................... 8.720,53 km

Kréta.......... ..... ...... ......................... 8.306,13 km

Ciprus.......... ..... ...... ........................ 9.251,48 km

A leghíresebb tengeri délibáb # A Shandong tartományban található Dengzhounál a tenger fölött délibáb látható, mely olyannak tünik, mintha többemeletes házak és városok volnának. Az emberek "tengeri piac"-nak nevezik. Késö Ming-korabeli magyarázata különféle volt: például, tengeri szörnyek lehelete vagy a tengervíz eszenciájának lecsapódása, majd szétszóródása, amivel fényt alkot.

Árapály

A Nap és a Hold gravitációs erejének következtében lép fel. Befolyásolja a földközelség, a napközelség és együttállásuk is. Légköri és szélhatások is rakódhatnak az ily módon összegzödö "hullám"-elemhez. Ezeket az eröket tovább fokozhatja a partvidék és a tengerfenék elrendezése. Az árapály ciklus szokásos idötartama 12 óra 25 perc.

A franciaországi Normandia partjainál fekvö Mont-Saint-Michel ismert példája annak, hogyan változtathatja meg az árapály egy hely külsö megjelenését. Apálykor 914 m hosszú út köti össze a szárazfölddel, dagálykor viszont átalakul szigetté.

A legnagyobb # A legnagyobb árapály hatása a Fundy-öbölben tapasztalható, mely a kanadai Új-Skóciát választja el az Egyesült Államok legészakibb államától, Maine-töl, valamint Kanada Új-Brunswick tartományától.

A legismertebb áramtörés Kínában # Zheijang tartományban, Hangzhou városától nem messze, a Qiantang folyónál jelentkezö áramtörést nagyon szemléletesen írja le egy késö Ming-korabeli szerzö, Xie Zhaozhi: "Amikor valaki elöször látja, nem egyéb kékes-fekete páracsíknál. Amikor kicsivel közelebb jön, akkor már fehér színü, hatalmas kiterjedésü. A hangja olyan, mint a mennydörgés. Ereje csak a hegyekéhez hasonlítható, dübörög és szinte dobálja magát, majdhogynem önkívületben vágtat elöre. Egy pillanat alatt éri el a partot. Olyan, mintha egy hegy omlana alá, vagy egy ház dölne össze. Aztán, szinte rögtön, újra elcsendesedik."

Szigetek

A legnagyobb # Ausztráliát nem számítva, melyet rendszerint kontinentális szárazföldi tömbnek tekintenek, a világ legnagyobb szigete Grönland (ma már hivatalosan Kalaallit Nunaatnak nevezik). Területe kb. 2.175.000 km . Bizonyított, hogy valójában Grönland több sziget, melyeket jégsapka borít és köt össze. Különben csak 1.680.000 km volna a felszíne.

Ismert legnagyobb # Ptolemaiosz Geográfiá-jának 7. könyve 5. fejezetében felsorol nagyság szerint 10 szigetet. Taprobanát (Srí Lanka) említi, mint a legnagyobbat. (Sok más szerzöhöz hasonlóan, Ptolemaiosz nagy mértékben túlbecsülte Srí Lanka méretét). Ezt követik sorrendben: Albion (Nagy-Britannia), az Arany Kerszonézosz (Maláj-félsziget), Hibernia (Írország), a Peloponnészosz, Szicília, Szardínia, Korzika, Kréta, Ciprus.

Édesvízi # A világ legnagyobb, édesvízzel körülvett szigete az Ilha de Marajó (48.000 km ), a brazíliai Amazonas folyó torkolatában. A világ legnagyobb, szárazföldi szigete (azaz: olyan földterület, melyet folyók vesznek körül), a brazíliai Ilha de Bananal (18.130 km ). A legnagyobb olyan sziget, mely tóban található, a Huron-tó kanadai részén levö Manitoulin-sziget (2766 km

Hegyek

A legmagasabb # A Himalája tibeti-nepáli határon 8848 m-es tengerszint fölötti magasságban található Everest. Csúcsát mint a világ legmagasabb hegyét, nem fedezték fel még 400 évig.

A hegyek eredetéröl szóló elsö könyv # Az Európában írott, kizárólag a hegyek eredetével foglalkozó, elsö tanulmány az olasz származású Valerius Faventies-é, az 1550-es évek végéröl. 1561-ben Velencében adták ki, és csupán 16 oldalból álló, kis vitairat lett belöle. Az okok, melyeket Faveintes a hegyek eredetére nézve felsorol (egyébként jellemzöek a kor gondolkodására) a következök: földrengések, a Föld egyes részeinek megduzzadása, miután vizet vesznek fel, a földbe zárt levegö emelö ereje, tüz, a hegyek lelke, a csillagok, erózió, szél, a Földben található nedvesség, ami a Nap felé húzódik, és végül az Ember kezemunkája. Úgy tünik, Fracastoro (1483-1553) volt az elsö, aki rájött, hogy a magas hegyláncokban fellelhetö rétegek egykor a tenger alatt pihentek.

Magasságok mérése # Feljegyezték, hogy a görögök Görögországban számos hegy magasságát lemérték, méghozzá a diopternek, egyfajta korai teodolitnak a segítségével. Azt mondják, a massénai Dikaiarkhosz (Kr. e. kb. 320) lemérte Tesszáliában a Pelion hegy magasságát, legalábbis Plinius (Kr. u. 23-79) Természettörténeté-nek 2.65-ös fejezete szerint. Dikaiarkoszról azt is feljegyezték, hogy lemérte a Peloponézoszi-félszigeten lévö Kilini-hegyet, valamint a Rodosz-szigeti Atabyrius hegyet. A chaeroneai születésü Plutarkhosz (Kr. u. kb. 46-120) Aemilius Paulus élete címü müvében megemlít egy Eumelus fia, Xenagoras által írott ajánlást, aki lemérte az Olümposz magasságát.

A legnagyobb hegyvonulatok # Hérodotosz, Történetek címü müvében a Kaukázust úgy írja le, mint minden hegység közül a legnagyobbat. Késöbb, Nagy Sándor hadjáratai után, a görögök tudomást szereztek a Hindukus-ról (Paropamisus) és a Himalájáról (Imaos vagy Emodus). Volt egy közismert elmélet, miszerint a Hindukus és a Himalája - Kis-Ázsia Taurusz hegyvonulatával együtt - Ázsia egész hosszában elnyúló, hatalmas hegyláncot képez.

Európa fontosabb hegységei # Sztrabón, Geográfia címü müvének 4. könyvében utal rá, hogy a megalopoliszi származású Polübiosz (Kr. e. kb. 205-215) becslései szerint az Alpokat még öt nap alatt sem lehet megmászni, szemben Görögország és Trákia hegyeivel.

A hegyek maximális magassága # Eratoszthenész (Kr. e. kb. 276-194) kijelentette, hogy a legmagasabb hegy sem magasabb 10 stadionnál, viszont Poszeidóniusz úgy érvelt, hogy ennek az értéknek 15 stadion körül kell lennie. Az angol tudós, Roger Bacon (kb. 1219-92) Opus Majus címü fömüvében részletesen taglalta a hegyek magasságára vonatkozó becsléseit és arra a következtetésre jutott, hogy a maximális magasság 12,8 km lehet.

Késöbb G. Reisch a Margarita Philosophica (A filozófia gyöngyszemei) címü müve szerint, melyet 1508-ban publikált, a hegyek magassága 15 stadion, a tenger legnagyobb mélysége 30 stadion. 1550-ben, Sebastian Münster, a Cosmographia Universalis-ban (Egyetemes kozmográfia) 1. könyve 16. fejezetében úgy becsülte, hogy a hegyek maximális magassága 2-3 német mérföld lehet.

A legmagasabb afrikai hegység # A Kilimandzsáró (5895 m) állandóan hóval borított. Bár 160 km-nyire ellátszik a síkságon, a partról nem látható. A hegy déli oldalán lévö völgyek kiterjedt banánültetvényeket rejtettek, miközben az északi oldalon a maszáj pásztorok terelgették hatalmas marhacsordáikat. Az odalátogató vadászok a hegy körül elefántokat teríthettek le, agyarukat pedig Indiába adták el esküvöi karperecekhez, vagy Kínába, díszítö faragványok céljára.

A legmagasabb hegy A Közép-Keleten # Az Elbrusz hegységben a Kaszpi-tengertöl délre, a Damavand hegy, mely 5610 m-es, a Taurusz hegyvonulat tagja az Ararát, amely 5165 m magas, és a perzsiai (iráni) Zard Kuh-ban a Zagros hegység, amely 4548 m-es.

Ararát # Törökország déli részén található az Ararát hegy. A monda szerint ott pihent meg az özönvíz végén Noé bárkája, ezért Noé hegyének nevezték el. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a bárka még ma is ott áll, csak isten úgy rendelkezett, hogy senki sem mászhatja meg a hegyet, hogy megpillanthassa. Sokan próbálkoztak a megmászásával. 1474-ben, egy velencei utazó a hegy lábáig eljutott, és leírta: "rendkívül magas és hófödte, egész évben a csúcsától a lábáig. Sokan megpróbálkoztak már feljutni a csúcsra. Néhányan sosem tértek vissza."

Folyók

A legnagyobb folyók # A görög történész, Hérodotosz (Kr. e. kb. 482-425), Történetek címü müvében leírja a Dunát és annak mellékfolyóit. Közli, hogy a Duna az ismert világ legnagyobb folyója. Késöbbi taglalásában azonban azt is mondja, hogy ha a Duna mellékfolyóit nem veszik figyelembe, a Nílus a nagyobbik a kettö közül. (Ezeknek a folyóknak a mai mért hossza: Duna kb. 2800 km, Nílus több, mint 6695 km.)

India legnagyobb folyói # Sztrabón Geográfia címü müvében - egy Indiára vonatkozó leírással kapcsolatosan, mely földrész a görögök számára Nagy Sándor hadjárata után vált ismertebbé - kijelenti, hogy a Gangesz az ismert folyók legnagyobbika, azután jön az Indus, a harmadik a Duna és végül negyedik a Nílus. Ugyanerre a véleményre jut a Dionysius Periegetes-re vonatkozó (1143) Fejtegetéseiben a Tesszalonikibe való metropolita, Eusztatiosz (Kr. u. 12. sz.)

Volga # Opus Majus címü müvének 4. könyvében, Roger Bacon úgy írja le az Ethiliát (Volgát), mint a világ egyik legnagyobb folyóját. Megemlíti, hogy négyszer akkora, mint a Szajna. Információja a rubrucki Williamtöl (kb. 1220-93) és más utazóktól származott.

Jangce # Marco Polo (1254-1324) úgy írja le a Kiangot (Jangce) mint a "világ legnagyobb folyóját, mely 100 nap alatt járható be". (Tényleges hossza 5488 km).

Amazonas # 1540-42-ben Francisco de Orellana a Rio Napotól egészen a tengerig utazott az Amazonas folyón. Ez a távolság mintegy 4750 km. Ő adta a folyónak mai nevét.

Aki elsönek jött rá, honnan erednek a valóságban a folyók # Conrad von Megenberg (1309-74) volt, úgy tünik, az elsö, aki rájött. Rövid beszámolóját megtalálhatjuk a Das Buch der Natur-ban (A természet könyve).

A legkevésbé feltárt, nagyobb afrikai folyam # A 15. században, a Kongót, másnéven Zaire folyót illette ez a cím. A felsö folyást intenzíven hasznosították a haltenyésztök, akik szárított halat adtak el nagy mennyiségben a közép-afrikai rézövezet bányászainak. A folyó középsö kanyarulata - a világ egyik legnagyobb esöerdöje - sokféle, bantu nyelven beszélö népnek adott otthont. Kultúrájuk alkalmazkodott a vizet adó környezet gazdasági kiaknázásához. Ők maguk pedig nagy távolságokat megtevö, csónakban utazó kereskedök lettek. A folyót az Atlanti-óceán felöl hatalmas zuhatagok zárták el, megakadályozták az idegenek általi feltérképezést. A portugál tengerészek a zuhatagok alatt a 1490-es években hagytak hátra sziklafeliratokat.

A Grand Canyon elsö leírása # Néhányan a spanyol Francisco Vasquez de Coronado emberei közül 1540-ben jutottak el a Colorado folyó fölötti vidékre, ahonnan letekinthettek rá, de leereszkedni képtelenek voltak. Ketten, akik megpróbálkoztak vele, a sziklák magasságát nagyobbnak becsülték, mint a Gibraldáét, a spanyolországi Sevilla katedrálisának híres harangtornyáét, mely 82,5 m magas.

A legmagasabb vízesés # A venezuelai Salto Angel, a Caroni felsö mellékfolyójának, a Carraónak egy ágán, melynek 979 m-es a teljes esése - ebböl a legnagyobb 807 m-es. A vízeséseket a bennszülött amerikaiak úgy emlegették, mint Cherun-Maru.

A legnagyobb vízesés # Az évi átlagos átfolyás alapján, a világon a legnagyobb vízesés a Zaire-ben található Boyoma (régebben Stanley), 17.000 köbm/másodperccel. A Brazília és Paraguay közti Alto Paraná folyón a Guaíra (Salto das Sete Quedas) átfolyása idönként eléri a csúcsértéknek számító 50.000 köbm/másodperces átömlési mennyiséget.

A leghatalmasabb vízesés # A Zambia és Zimbabwe közötti Mosi O Tunia (ismertebb nevén Viktória vízesés) ott található, ahol a Zambezi folyó egy mérföld széles repedésbe zuhan alá, és ezzel "dübörgö füstöt" idéz elö, melyröl nevét is kapta. Ha tiszta idöben beletekintünk teljes, körkörös szivárványt láthatunk benne.

Tavak és beltengerek

A legnagyobb # Ptolemaiosz Geográfiá-ja 7. könyvének 5. fejezetében úgy említi az Indiai-óceánt, mint a világ legnagyobb kiterjedésü beltengerét, melyet a Földközi-tenger és a Kaszpi-tenger követ. Földrajzi félreértés következtében Ptolemaiosz szerint Dél-Ázsia és Afrika között földnyelv van, és az Indiai-óceán ennél fogva hatalmas beltenger. Korunk mérései szerint a világ legnagyobb kiterjedésü beltengere, vagyis tava, a Kaszpi-tenger. Teljes területe a 15-16. században 438.387 km volt. Mélysége a tengerszint alatti 32 m (11. század) és 22 m (19. század eleje) között változott.

Édesvíz # A legnagyobb felszíni területü, édesvizü tó a Felsö-tó, az észak-amerikai Nagy-tavak egyike. Teljes területe 82.350 km . A legnagyobb térfogatú, édesvizü tó az oroszországi Szibériában található Bajkál, melynek becsült térfogata 23.000 km

A legnagyobb tó # 1500 körül az utazókat gyakran vezették félre a méretek tekintetében saját becsléseik. Az 1470-es években egy olasz utazó eljutott a Kaszpi-tengerhez és azt mondta róla: rendkívül nagy, talán ugyanakkora a kerülete, mint a szülöhazájában a "Mar Maggiore". Valójában a Maggiore tó 212 km , miközben a Kaszpi-tenger akkoriban 438.387 km volt.

A legmagasabban fekvö hajózható tó # A tengerszint fölött 3811 m-rel található a Titicaca tó a dél-amerikai Peruban. Ez a világ legmagasabban fekvö, hajózható tava. A 13. században jelent meg az inka kultúra a tó vidékén, és a spanyolok 1522-ban történt megjelenéséig uralták a térséget.

Sivatagok

A legnagyobb sivatag # Bár a Szahara a világ legnagyobb sivataga, nem ez a legszárazabb. A római idökben, kutak láncolata tette lehetövé, hogy a lovakat hajtó kocsisok, söt még ökörkaravánok is átkelhessenek az oázisok között, vagy az egyik hegyi faluból a másikba, Észak-Afrikától egészen Nyugat-Afrikáig. A negyedik századra kezdtek megjelenni az arábiai tevék, amik gyorsabban haladtak és kevesebb datolyaoázis fenntartását igényelték.

A legszárazabb és legforróbb területek # 1500-ban a Közép-Kelet dicsekedhetett bizonyos szempontból a legszélsöségesebb éghajlati viszonyokkal. A felsö-egyiptomi Asszuán évi átlag csapadéka 1 mm, Kairóé 22 mm, Dzsiddáé 25 mm, Bagdadé 151 mm. Ezzel szemben az észak-keleti Törökországban található Rize csapadéka évi 2440 mm.

1444 áprilisában, egy Maszkát-közeli kikötöben egy mohamedán utazó meglehetösen forrónak találta az idöjárást. Azt írta: "Egy éjszaka olyan rettentö höséget tapasztaltunk, hogy hajnalra az ég tüzet küldött a Földre. Annyira perzselö volt a höség, ami szinte izzította a levegöt, hogy még a gyorsröptü madár is megégett odafönn a magasban, szintúgy a hal a tenger mélyén." Kétségtelen, hogy ez enyhén szólva túlzás, mindazonáltal a térségnek rendkívül szélsöségesek a hömérsékleti értékei. Júliusban az átlagos napi maximum 36 °C, az éjszakai hüvösebb érték 30 °C. Az abszolút maximum a perzselö 45 °C, erröl beszélhetett az utazó, meg kell persze említeni, hogy az évnek abban a szakában a páratartalom 90% fölötti.

A leghíresebb sivatagi "kikötöhely" # Timbuktunak, mely a Szahara szélén található, van egy rövid csatornája, mely összeköti a Niger folyóval, mely egyben fö táplálékforrása is. A város egyszerre nyújtott szállást és pénzváltási lehetöségeket a tevekaravánok számára, amik a szaharai sivatag közepén található Taodeni legnagyobb bányájából szállították a kösót. Timbuktu ezenkívül gabonát juttatott el a sóbányákban dolgozó rabszolga bányászok táplálására. A város uralt 353g65d a a Nyugat-Afrikától a Földközi-tengerig húzódó aranykereskedelmi utat, ahonnan aztán textíliákat és divatos, mohamedánok számára nélkülözhetetlen ruházati cikkeket importáltak. A középkori aranyutánpótlás a Niger folyó felsö vidékéröl származott. Az 1400-as évekre ezt már kiegészítették a várostól 960 km-nyire délre található akani erdök vidékéröl származó arannyal.

A vízben legszegényebb # A 15. században a Hurmuz királyság fövárosa a perzsa-öbölbeli Jarun szigete volt, ahol egyáltalán nem volt édesvíz. Ennélfogva a vizet csónakokon hozták a szárazföldröl, a szigetnek pedig hatalmas víztárolói voltak, hogy egy egész évre kielégítsék 18.000 ember igényeit.

A legszárazabb afrikai emberi település # A szaharai Taghaza sóbányáit legkésöbb a Kr. u. 9. századtól kezdve kitermelték. Taghaza városát, beleértve mecsetjeit, teljes egészében sótömbökböl építették fel, amire tetö gyanánt tevebört húztak. Tevéken kellett odaszállítani minden friss élelmiszert és vizet is. (A várost és a bányákat az 1580-as években elhagyták, a Marokkó felöl jövö, ismétlödö támadások után.)

Földrengések

A földrengésekröl alkotott, legnépszerübb nézet # Conrad von Megenburg a következöket írta a Das Buch der Natur-ban (A természet könyvében) 1475-ben: "A közemberek nem értik, miért is következik be és így aztán sok öregasszony, aki rendkívül bölcsnek hiszi magát, azt mondja, hogy a Föld egy celebrantnak nevezett, hatalmas hal hátán nyugszik, és ez a hal saját farkát tartja a szájában. Amikor a hal megmoccan vagy megfordul, a Föld megremeg. Ez természetesen nevetséges mese és nem is igaz...".

Az elsö beszámoló arra nézve, mi is tulajdonképpen a földrengés # Conrad von Megenburg adta közre a Das Buch der Natur-ban (A természet könyvében). Leírja, hogy általában azt hiszik róla, a Föld belsejében létrejövö, titokzatos (gyakran mérgezö) kipárolgások következtében állnak elö. Ezek a kipárolgások a barlangokban óriási nyomást hoznak létre, így aztán végül a barlangok fala képtelen mindezt tartani. Járat nyílik a felszínre, és szinte egymásnak löki a hegyeket is. (Ez volt a széles körben elfogadott vélemény Arisztotelész idejétöl kezdve egészen a 17. század végéig.)

A legtöbb áldozat # Körülbelül 1201 júliusában került sor a feljegyzések szerinti legnagyobb emberáldozatot követelö földrengésre, mely a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjében minden várost érintett. A korabeli beszámolók 1.100.000-re teszik a halottak számát. Kevésbé bizonytalan a Kína Shensi, Shansi és Honan tartományaiban 1556. február 2-án (új idöszámítás) (régi idöszámítás szerint január 23-án) az egy kitolódott rengés (tí chen) során meghalt 830.000 áldozat.

A Konstantinápolyt sújtó, legrémesebb földrengés # 1509. szeptember 13-ának éjszakáján kezdödött és 45 napig folytatódott. Konstantinápoly lakói a szabadban aludtak, miután féltek, hogy rájuk döl a ház. Egyedül ebben a városban 109 mecset, kb. 1300 ház és a városfalak egy része dölt össze, kb. 5000 ember lelte halálát. Komoly kár keletkezett más török városokban is. Corumban, a lakosság kétharmada vidékre menekült.

Nevezetes földrengés # 1549. február 15-én a kelet-iráni Kajinban, egy nagyobb földrengés két falut sújtott, 3000 ember lelte halálát. Az eseményt elöre megjósolta egy helyi asztrológus, aki maga is áldozat lett.

A leggyakoribb földrengések # Kína Fujian és Guandong tartományaiban, legalábbis Xie Zhaozhi író szerint: "a Föld gyakran megmozdul. Amikor sor kerül ezekre a rengésekre, a talaj tíz lábnyira kettéválik és sokan egész házukkal együtt beleeshetnek. Amikor a föld ismét bezárul, nem marad vissza sem repedés, sem rés. Egészen mélyre lehet ásni, mégsem találják meg öket..." Xie Zhaozhi úgy gondolta, a földrengés oka az, hogy "az egész hatalmas Föld alapjában véve egyfajta élö teremtmény, melynek megvan a maga mozgása."

Árvizek

A legnagyobb európai földterület-veszteség # 1421-ben, katasztrófa sújtotta Németalföldet, amikor a Szent Erzsébet árvíz néven ismert, áradás - neve onnan ered, hogy ennek a szentnek a napján következett be - beterítette az egyszer már elhódított területeket. 16.800 hektárnyi föld veszett oda véglegesen.

A legnagyobb földterület-nyerés # Hollandia negyven százaléka a tengerszint alatt fekszik, és az állandó elvezetés valamint gátépítés híján a tenger könnyen befolyhatna. 1200 körül egy negyed század során a tengertöl közel 16.000 hektárnyi, rekordnak számító földet hódítottak el. A 16. század közepe tájára tehetö a következö, fontosabb idöszak ezen a téren: 25 év alatt 16.000 hektár fölé emelkedett az újonnan szerzett területek nagysága. Ehhez járult még hozzá a továbbiakban a belvizektöl elhódított terület is.

Idöjárás

A legvészesebb hideg idöszak # A 15. század második felében Európa és Észak-Amerika túlnyomó részén az éghajlat hüvösebbre fordult. A hosszú, kemény telek és a kései tavaszok, amit hüvös, nedves nyarak követtek, rossz terméshez és éhinséghez vezettek. Ebben az idöszakban Európa északi részén rendkívül nagyszámú vidéki település néptelenedett el. Európa java részén több, mint 1 °C-kal csökkent mint a téli mint a nyári átlaghömérséklet, Angliában pedig az átlag érték esett 0,5 °C-ot Ezek az értékek nemigen jelzik a bizonyos teleken tapasztalt, rendkívül alacsony hömérsékletet, mellyel joggal vívta ki e korszak rendkívül találó elnevezését: "a kis jégkorszak".

Az éghajlati változás legerösebb hatása Izlandon és Grönlandon volt tapasztalható. Az izlandi norvég népet szinte megtizedelték a hüvösebb telek, a bö csapadék, a rövidebb nyarak és a gleccserek elörenyomulása. Vészesen lerövidült a növénytermesztésre alkalmas idöszak. Több helyen fel is hagytak a föld müvelésével. Nagyszámú élöállat is elpusztult. Izland túlélte ugyan a középkori klímaváltozást, viszont a grönlandi európai település nem. Ott ugyanis a változás nagyobb mértékü volt. A külvilággal való kapcsolat megszakadt, amint a partvonal mentén egyre lejjebb terjed az úszó jég. A 15. század közepére gyakorlatilag járhatatlan lett minden, Grönlandhoz vezetö tengeri útvonal. Mindennapossá vált az éhínség, és a grönlandi norvég közösség végleg eltünt.

A legkeményebb telek # Ezen idöszak legkeményebb teleit valószínüleg a 16. század közepe táján tapasztalhatták. A zord táj sok flamand és holland festöt ihletett.

A leghosszabb aszály # Az 1525. évi (június 2-töl augusztus 15-ig tartó) aszály volt a leghosszabb Oroszországban. Négy hétig olyan sürü volt a száraz légköri homály, hogy nem lehetett látni sem a Napot, sem a Holdat. Rendkívül gyakori volt az erdö- és a mezei tüz. Az aszály következtében 7-10-szeresére emelkedett a kenyér ára.

A valaha feljegyzett, legsúlyosabb jégverés # Amíg Coronado emberei 1541-ben Kaliforniában idöztek, rettenetes, az Amerikában feljegyzett legnagyobb jégverésben volt részük. "Nagyon rövid idö alatt óriási mennyiségü jég esett. Szilke vagy még nagyobb méretüek, és sürün, mint az esösebbek. Helyenként 2-3 araszra (45-69 cm) vagy még vastagabban borították a földet. A jégesö sérüléseket okozott az embereken, kárt tett a lovakban meg a felszerelésben, és eltört minden agyagedényt.

Az elsö higroszkóp # A higroszkópot, a páratartalom mérésére szolgáló primitív eszközt, elöször 1450-ben Nicolas Cryfts írta le. Cryfts javasolta, hogy ha szárított gyapjút helyeznek el egy mérlegpáron, ilyen eszközt lehet készíteni. A megfigyelhetö súlyváltozás jelezné a levegö páratartalmában beálló változásokat. Leonardo da Vinci pontosabb higroszkópot fejlesztett ki. Felfedezését valószínüleg Cryfts munkájára alapozta.

Az elsö, mai értelemben vett csapadékmérök # Bár Indiában (Kr. e. kb 400 körül) már ismerték a csapadékmérö primitív formáját, a 15. századi Koreából származik az elsö, mai értelemben vett ilyen eszköz. Még jónéhány évszázadig nyugaton ismeretlen maradt. Meteorológiai mérést nem végeztek a 15. századi Európában, bár a szokatlanabb idöjárási viszonyokat krónikákban, levelekben stb. feljegyezték.

Geográfusok

"Tudós" geográfus # Ezt a kifejezést olyan geográfusokra használták, akik inkább klasszikus és bibliai alapokon dolgoztak, mintsem tényleges tapasztalatuk alapján. A franciaországi Pierre d' Ailly kardinális volt a 14. századvégi és 15. századeleji vezetö elméleti geográfus. 1410-ben írta a Imago Mundi-t (A világ képe). 1483 körül nyomtatták ki a belgiumi Louvainben. Rendkívül befolyásos munkának számított. Kolumbusznak is volt egy példánya, mely a mai napig fennmaradt, lapszéli feljegyzéseivel egyetemben. D' Ailly ismerte az arab geográfusok munkáját és Ptolemaiosz Almagest-jét, mégis figyelmen kívül hagyta azokat, általában olyan, riválisnak számító klasszikus források miatt, mint Arisztotelész és Plinius.

Afrikai geográfus # Leo Africanus (Al-Hasszán ibn Muhamad al-Wazzan) (1492-1552) volt az egyik, a legjobban tájékozott, a 15. századi afrikai geográfusok közül. A dél-spanyolországi Granadából fiatal gyermekként menekült el 1492-ben, amikor a kasztíliai támadók megdöntötték a naszridok muzulmán monarchiáját és kiüzték öket spanyol földröl. Nagyon sokat utazott Észak-Afrikában, majd keresztény kalózok elfogták, Rómába vitték. X. Leó pápa számára publikálta Alfika leírását, és arab nyelvet tanított a bolognai egyetemen. A halála után kiadott, és a szaharai hátországról szóló, szociológiai elemzései sok évszázadon keresztül az ezzel a vidékkel foglalkozó, legtöbbet kutatott munkaként maradtak fenn.

Térképek

A világ feltérképezése # Az ismert világ elsö, görög térképét a milétoszi Anaximander (Kr. e. 610-545) készítette. Késöbb a görögök feltalálták a földrajzi szélességet és hosszúságot, és ki is egészítették térképeiket.

A leginkább torzult # A hatalmas mappae mundae, vagyis a "világ térképei" - mint pl. a herefordi térkép is - Jeruzsálemet teszik a világ közepére, a kontinenseket pedig szimmetrikusan rendezi el körülötte. Az ilyen jellegü térképeket széles körben ismerték, de alkalmatlanok voltak bármiféle gyakorlati felhasználás céljára.

A legnagyobb körkörös térkép # Az angol herefordi katedrális Mappa Mundi-ja, vagyis világtérképe, a legnagyobb és valószínüleg a legpompásabb a fennmaradt, körkörös világtérképek közül, melyek Jeruzsálemet, mint a világ közepét mutatják be. 1,3 x 1,6 m-es és 1275 körül állította össze egy haldringhami, Richard nevü szerzetes. (A herefordi Mappa Mundit Krisztus és az angyalok figuráival díszítették. A peremén körbefutó latin nyelvü felirat: "A világ megméretését Julius Cézár kezdte meg." Feltünteti az Európán át a Szentföldre vezetö utakat, köztük az Alpokat is áthágó, két keresztezési pontot.)

Afrika # A Niger folyó vidékét bemutató, legkorábbi térképet a majorkai származású Angelino Dulcert 1339-ben rajzolta. A zsidó kereskedök elmondásai alapján készítette. Az 1375-ben Abraham Cresques által rajzolt Katalán Atlaszban található a Timbuktut is feltüntetö, és a Niger folyásvidékét bemutató, leghíresebb térkép. Ő egyike volt azoknak a majorkai zsidóknak, akiket erös kereskedelmi kapcsolatok kötöttek Európához és Észak-Afrikához is. Ily módon egyszerre ismerték mind az arab mind pedig az európai geográfiai adatokat. (Cresques térképei között található egy rajz, a 14. századi, nyugat-afrikai mandingo királyról, Mansa Musáról. Ezek voltak az Afrikáról készült elsö, elfogadhatóan pontos térképek. Timbuktut nagyjából a megfelelö helyen tüntetik fel, a Szenegál folyó nyugati irányban folyik Timbuktutól a tengerig. A másik, keleti irányban felrajzolt folyó valószínüleg a Niger.)

Nyugat-Afrika tengeri térképei # Amikor a portugálok Nyugat-Afrika partjai mentén déli irányban terjeszkedni kezdtek, munkatérképekre volt szükségük. Ezek biztosították a kereskedelmi hajóknak, hogy a szerencsevadászokat követhessék. A legkorábbi tengeri térképek az olasz Andrea Bianco (1448) és Bartolomeo Benincasa (1468) munkáit. Feltüntetik a mai Sierra Leone-töl délre fekvö partot is. Bartholomeo Kolumbusz, Kristóf testvére, egy ideig mint térképkészítö dolgozott Portugáliában.

Skandinávia # A Skandináviát bemutató elsö térképet Claudius Clavus Svartbónak tulajdonítják, aki a dániai Fyn szigetröl származott. A térkép 1427 körül készült és forrásanyaga volt - legalábbis Észak-Európa vonatkozásában - Martin Waldseemüller fontos világtérképeinek (1507 körül), valamint Ptolemaiosz Geográfiájá-nak (1513).

A nyugaton fekvö területek elsö megemlítése # Néhány történész úgy véli, az európaiak már Kolumbusz elött felfedezhették a Karib-szigeteket. Antilia hatalmas szigete 1424-töl kezdve megjelenik az Atlanti-óceán tengeri térképein. Kolumbusz így írt róla: "A múltban készült térképeken láthatók voltak - különösen a Kanári- és az Azori-szigetektöl több, mint 200 tengeri mérföldre (1320 km-re) - az Antilia-szigetek. A portugálok nem hagynak fel azzal a véleménnyel, hogy mindez az általuk benépesített Hét Város szigete lehet. Amikor Spanyolországot a mórok meghódították, azt mondják, az üldöztetés elöl, hét püspök és sok ember hajóra szállt, majd eljutottak az említett szigetre. Településeket hoztak létre, és nehogy az emberek a visszautazáson törjék a fejüket, a hajókat felgyújtották."

A legrégebbi földgömb # Az egész, kerek földgolyót bemutató földgömböt elöállító elsö kartográfus 1492-ben a nürnbergi Martin Behaim volt. Ázsia keleti partját azon a helyen mutatja, ahol Amerika nyugati partja helyezkedik el a valóságban. Egészen Magellán 1522. évi útjáig nem fogták fel, hogy a valóságban mekkora a Csendes-óceán kiterjedése. (Az 1492-ben készült, Martin Behaim-féle földgömb 50 cm átméröjü volt. A térképet pergamencsíkokra rajzolták, majd a gömbre ragasztották. A gömbön 111 király, szent, vitorláshajó, valamint tengeri és szárazföldi teremtmény kicsiny képe díszelgett. Martin Behaim Erdapfel-nek "Földalmának" nevezte el.)

Az Amerikát feltüntetö elsö térkép # 1507-ben a nürnbergi Martin Waldseemüller alkotta meg az elsö világtérképet, melyen Amerika már mint külön kontinens jelenik meg. Ázsiától hatalmas óceán választja el. Az Amerikát képviselö szárazföldi tömb körül északnyugat felé vezetö átjárók találhatók. Ő használta térképen elsö ízben az "Amerika" kifejezést, amit a felfedezö, Amerigo Vespucci nevéböl származtatott.

Az Ó- és az Újvilág # 1500-ban Juan de la Cosa alkotta meg az Ó- és az Újvilágot egyaránt feltüntetö, legkorábbi világtérképet. Ő Kolumbusszal együtt utazott második útja során 1493-ban. Az elsö, Amerikát feltüntetö (de még néven nem nevezö) nyomtatott térképet Contarini 1506-ban állította elö. Kolumbusz Kristóf által rajzolt, tényleges térkép nem maradt fenn. Egy török admirális és kartográfus, Piri Reisz, szerzett egy másolatot Kolumbusz legénységének egy tagjától, és kiindulási alapként ezt használta saját világtérképéhez, amit 1513-ban készített el és 1517-ben adott át I. (Rettegett) Szelim török szultánnak. Piri Reisz példánya az egyetlen formátum, melyben Kolumbusz térképe - mely elsönek tünteti fel a Karib-szigeteket és Dél-Amerika partvidékének egyes részeit - fennmaradt.

A legfontosabb világtérkép # A spanyol Padrón Real volt a felfedezések hivatalos nyilvántartója. 1508-ban királyi rendelkezett a lefektetéséröl és attól kezdve a sevillai kartográfiai szakemberek folyamatosan vezették. A térkép fennmaradt példányai közül a legjelentösebbet a római Vatikánban örzik és 1529-böl származik.

Az elsö modern atlasz # 1513-ban a franciaországi Strasbourgban publikáltak egy térképeket tartalmazó könyvet. 47 térképböl állt: ebböl 36 Ptolemaiosz térképein alapult, 11 pedig a tengerészek egyre bövülö ismeretein. E könyvet tekinthetjük az elsö modern atlasznak.

Az Antarktiszt és a Magellán-szorost bemutató elsö földgömb # 1515-ben a németországi Johann Schöner készített egy földgömböt, mely feltünteti az Antarktisz akkor még feltételezett, délen húzódó kontinensét. Ugyanakkor bemutatja a Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötö szorost, melynek jelentösége, hogy négy évvel azelött készült, hogy Magellán világkörüli útjára indult, mellyel be akarta bizonyítani a tengerszoros létezését. Ma az ö nevét viseli.

Európa # Európa elsö képes térképe az Olaus Magnus-féle Carta Marina (Az Olaus Magnus-féle tengeri térkép) és 1539-ben készítette a svéd származású Olaus Magnus fametszet formájában.

Leképezés # A "Mercator"-féle vetület - mely a hajózásban szokványos térképészeti vetületté lett - elsö alkalmazója a német Erhard Etzlaub volt, aki 1511-ben Európa és Észak-Afrika egy térképénél alkalmazta. (Gerardus Mercator 1569-ben alkotta meg a világtérképét).

Az elsö, Mercator-féle térképek # A flamand születésü kartográfus, Gerardus Mercator (1512-94) 1569-ben rajzolta meg a forradalminak számító, új vetületü világtérképét. Az elsöt már 1538-ban publikálta. Egyike volt a legkorábbi világtérképeknek, melyek egyszerre alkalmazták az Észak- és Dél-Amerika elnevezést, és megpróbálta ábrázolni a Föld kerekségét.

Geológia

Az anyag szerkezetének elsö megfigyelése # A német Hieronymus Cardanus De Subtilitate (A részletes anyagszerkezetröl) címü müvében jegyezte fel elöször, hogy sok drágakö, meg egyéb, átlátszó ásvány - ha fény hatása alatt vizsgálják - kis pórusokat, csíkokat és rostokat tartalmaz. Közölte, hogy ezek az állatoknál és a növényeknél egyaránt látható, szerves struktúrák egyszerübb változatai.

A legmeghökkentöbb, egykorú hiedelem # Ez a cím az ásványtan területén minden bizonnyal a hím- és nönemü kövek feltételezett létezésének jár ki. Sok ókori szerzö, beleértve Pliniust és Theophrasztoszt, írt ebben a vonatkozásban. Így aztán a vöröses kalcedonváltozat világosabb vörös és áttetszö formáját nönemüként azonosították, míg a mélyvörös vagy szinte fekete változatról azt hitték, hogy hímnemü. Bizonyos szerzök még azt is elhitték, hogy a kövek képesek a szaporodásra! A konkréciókat az ókoriak (pl. Plinius) és sok, 15. valamint 16. századi filozófus is úgy ismerte, mint etiteket, vagyis "sasköveket". Színes képzelöerövel megáldva úgy gondolták, hogy ezek birtokában vannak annak a ritka tulajdonságnak, hogy utódokat hoznak létre. A hiedelem abból származhat, hogyha ezeket az ásványokat megrepesztették, belül kisebb, gömb alakú rétegek tárulnak fel. Ezt taglalta 1505-ben Leonardus Camillus és Conrad Gesner (1515-65) is.

Az ásványtan legnagyobb szakértöje # Leonardus Camillus Cesare Borgia orvosa volt. 279 külön ásványi nevet katalogizált Speculum Lapidum (A köveknek tükre) címü munkájában, amit elöször 1502-ben publikáltak Velencében. Ő maga is azt az arisztotelészi elvet vallotta, hogy az ásványok valamilyen módon égitestek hatására képzödtek. Azt a tényt, hogy a trópusi országokban úgy tünik, több drágakö található, mint Európában, általában annak tudták be, hogy a Nap és más égitestek ott nagyobb magasságban helyezkednek el, ennél fogva nagyobb eröt fejthetnek ki a Föld területén.

A leginkább zavarba ejtö kö # A klasszikus korokban egészen a középkorig a borostyánt ásványi anyagnak tekintették. Azonban, néhány szerzö, Arisztotelész és a Hortus Sanitatis (Az egészség kerje) szerzöje is kijelentette, hogy mindez egy fa terméke. Mások (Georgius Agricola) a Föld termékének tekintették. Ebben a témában legjelentösebb könyvet a De Succino-t (A borostyánról) a svájci tudós, Severin Gobels írta, ö a megkövesedett gyantára oly jellemzö, összetett szerkezeteket úgy tekinti, mint a kereszténység tanításának teljes, allegórikus megvilágítását.

A legszomorúbb kö # A híres, középkori füvészkönyv, a Hortus Sanitis (Az egészség kertje) szerint az óniksz nevü ásvány növényi eredetü és az onica-ként ismert fa könnyéböl származik. Amikor ezek a könnycseppek megkeményednek, átalakulnak, óniksszá, amely aztán, ha tüzbe teszik, illatot áraszt. A könyv ugyanakkor leírja az ónikszra jellemzö, ismert mintákat is, amit úgy magyaráz meg, hogy azokat azalatt festették meg, amíg a könnycseppek még puhák és képlékenyek voltak.

A leginkább harmonikus kö # A gipsz szelenitként ismert változatáról széles körben azt tartották, hogy a ragyogását a Hold változó fázisaival összhangban változtatja, valamilyen titokzatos módon a Hold viselkedését tükrözi. Így hát különbözö neveket kapott, mint pl. Lac Lunae (Hold tava) és a "Hold teje". A német Georgius Agricola elsök között ismerte fel igazi természetét.

A legdrágábbnak tartott fém # Kétségkívül az arany volt. Egyszerre tekintették értékmérönek és a gazdagság tárházának. A 13. századtól kezdve Európában újra virágkorát élte az aranypénz verés; ebben Firenze és Velence járt elöl, aranyforintjaik és dukátjaik joggal kerültek a történelemkönyvekbe, mint a nemzetközi cserekereskedelem közvetítö közege. 1493 és 1600 között a világ aranytermelése kb. 714 tonna volt, melyböl 280 tonna származott Amerikából, 255 tonna Afrikából és 148 tonna Európából.

A legmohóbb törekvés # A mesterséges úton elöállított arany volt a legkapzsibbak dédelgetett álma és egyben a középkori alkímia elsödleges mozgatórugója. A vegyi laboratóriumokat, ahol az alkimisták egymással versengtek a titok megfejtéséért, hatalmas királyok és hercegek finanszírozták.

Az ásványok iránti érdeklödés elsö felélesztöje # A "Sötét középkor" után, a 15. századi alkimisták kezdték tanulmányozni az ásványokat. Azt állították, hogy az égitestek - különösen a bolygók - sugárzása behatol a Földbe, és valahogyan fémeket hoz létre a kéreg közeteiben. Például, az angol alkimista, Thomas Norton is írt erröl 1477-ben, az Alkímia szakkönyve címü munkájában.

A cink nevének elsö alkalmazása # A fémet leíró kifejezést elsöként Paracelsus (1493-1541) alkalmazta 1530-ban. Ő akkor még úgy hitte, hogy a réz egy formája.

Az üledékes közetek eredetének elsö felismeröje # Georgius Agricola (1494-1555) ismerte fel, hogy az üledékes közetek a közettömbök folyóvíz általi lemosódásával jöttek létre. Nagyon helyesen úgy határozta meg, hogy ily módon képzödtek a törmelékes közetek, valamint, hogy bizonyos, üledékes közetek szivárgó oldatokból csapódtak ki.

A rétegek igazi okának elsö felismerése # Az elsö esemény, mely a filozófusokat annak mérlegelésére késztette, hogy a Föld kövületeket tartalmazó közetrétegei teleprétegek formájában rendezödhettek el, tulajdonképpen a dél-itáliai Vezúv 1538-as kitörése volt. Az idök során 80 m magas kúp jött létre a nápolyi öbölben.

Drágakövek

A kövek legkeményebbike # A "gyémánt" elnevezés a görög "megszelídíthetetlen" szóból ered. Ez a tulajdonság ragadt át a hiedelem szerint a viselöjére is, aki azt várt töle, hogy védelmet kínáljon a vadállatokkal és mérgeskígyókkal, miegyebekkel csakúgy, mint emberi ellenségeivel szemben is. Hasonlóképpen képes volt állítólag elüzni az éjszakai gonosz szellemeket, és meg lehetett vele elözni az elme elborulását is. Bizonyos lapidáriumok (a kövek rejtett tulajdonságairól szóló középkori értekezések) azt a tanácsot adják olvasóinak, hogy a gyémánt segítségével ki lehet próbálni, sor került-e házasságtörésre. Úgy hitték, hogy a gyémánt halálos, ha lenyelik, így hát nem alkalmazták medicinaként. A Szaturnusznak, ennek a lassan mozgó és egyben legnagyobb, legkülsö bolygónak - mely arról híres, hogy képes bajt keverni - tulajdonították azt is, hogy efölött, a legnehezebben darabolható kö fölött uralkodik. Az ékszerészek által felhasznált gyémántok leggyakrabban "hegyesek" voltak. A 14. századig túl nehéznek bizonyult darabolása és csak akkor ismerték fel teljes fényében történö ragyogását és piaci értékét, amikor a daraboláshoz szükséges technológia is kifejlödött. India volt az elsödleges forrása.

A legjobban kedvelt királyi ékkö # I. Ferenc francia király kedvelte legjobban a gyémántokat. Gyüjteményében a legszebb gyémánt nyakéknek 11 hatalmas köve volt. Egymás mellett úgy helyezkedtek el, hogy minden hegyeset egy laposra csiszolt váltott fel, és egy "A"-betü alakú gyémánt függö volt rajta, amely elöl lógott.

Híres királyi ékkö # VIII. Henrik király kedvenc drágaköve a rubin volt. Hans Holbein hatalmas, balas-rubinokból készült, híres gallérjában festette le. A felváltva elhelyezett, laposra csiszolt négyszögletes, valamint ovális rubinokat gyönggyel bevont aranyláncszemek kapcsolják össze. Ezenkívül hatalmas rubingyürüket is visel, fejdíszének ékszerei és gombjai gyémántból készültek.

Az elsö gyémánt jegygyürü # 1477-re nyúlik vissza a gyémánt jeggyürü hagyománya, amikor is az osztrák Ferdinánd föherceg ilyet adott Burgundiai Máriának. A hiedelem, hogy a vena amoris (szerelem véna) egyenesen a bal kéz harmadik ujjának végéhez fut a szívtöl, az ókori Egyiptomból származott.

A legnagyobb, ismert gyémánt # A Koh-i-Noor-t (A fény hegye) elöször 1304-ben említették, amikor egy indiai herceg tulajdonában volt. A 16. század elején Baburé (1483-1530) volt, aki Indiában a Mogul dinasztia alapítója. Amikor találták, 800 karátot nyomott, csiszolás után 186 karát lett belöle.

A leginkább oltalmazó kö # A smaragdot nagyra értékelték azon képessége miatt, hogy elösegíti a megértést és javítja a memóriát is. A királyi családok gyermekei születésüktöl fogva viselték, hogy védelmet nyújtson számukra az epilepsziától. Úgy hitték, hogy a smaragd segítségével meg lehet találni elveszett dolgokat. A gonosz szellemek és méreg ellen alkalmazták.

A leghíresebb # A lapidáriumokban, a leghíresebb smaragdok azok a faragott napszemüvegek voltak, amit a római császár, Néró viselt a gladiátorversenyeken.

A legjobban keresett # A legtöbb smaragdot Egyiptomban bányászták. De a kolumbiai változat színe jobb volt és nemsokára ez értékesebb is lett. Amikor az újvilági smaragdokat 1537-ben felfedezték a spanyolok, komoly mennyiséget törtek össze abban a tévhitben, hogy a rendkívüli keménység ugyanúgy jellemzöje, mint a gyémántnak.

A legritkább profil # Rejtélyes, vallási ábrázolás Krisztusnak az a "valódi hasonmása", amelyet II. Bajazid török szultán (1481-1512) ajándékozott VIII. Ince pápának (1484-92). Smaragdra vésték és Krisztus arcát profilban ábrázolja - rendkívül ritka Jézus ábrázolásainak sorában. Nyoma sem maradt (valószínüleg elveszett Róma 1527-ben történt kifosztása során), azonban a smaragdból készült portré számos másolata maradt fenn festményeken, metszeteken és medálokon. A 19. századig a népi hiedelem úgy tartotta, hogy Krisztus életében készült, élethü portré volt.

A legjelentösebb kvarc drágakövek # Az ametiszt az egyetlen bíborszínü drágakö, ezért a borral társították. Elnevezése egy görög szóból ered, amely azt jelenti: "nem részeg". Úgy tudják, ez nyújtja a legjobb védelmet a lerészegedéssel szemben. Egyike volt a 12 szent drágakönek és tulajdonképpen az alázatosakat jelentette, akik Krisztusban meghaltak.

A legdrágább gyógyszer # A finom porrá örölt gyöngyöket tartották a legdrágább gyógyszernek és egyetemleges ellenméregnek is.

A tenger legfinomabb ékkövei # A gyöngyöt mindig nagyon értékesnek tartották, mint a tenger ékköveit. Egészen a 15. századig ezek voltak az uralkodó ékszerek. Úgy hitték, hogy harmatcseppek révén jöttek létre: reggel keletkeznek a legkiválóbb fehérek, este pedig a sötétek. Úgy gondolták, jót tesz a szívnek és hatásos a búskomorság ellen. A Perzsa-öbölben található halászterületek voltak a Velence révén Európa fö szállítói. A kolumbiai partok mentén a spanyolok 1517-19 folyamán rengeteget raboltak össze és végül Venezuela partjainál is találtak belöle, amit aztán Spanyolországba szállítottak.

A leghíresebb kiállítás # Az egyik leghíresebb gyöngykiállítás során a legnagyobb siker a cubaguai gyöngyöké volt, amit a Portugáliai Eleonóra viselt Tizian róla készült portréján.

A leggyakrabban emlegetett # A békakö egyfajta mágikus kö, melyet gyakran emlegetnek ékszerek leltáraiban. Rendszerint gyürüben helyezték el. A varangynak, melynek lehelete mérges, van egy kö az agyvelejében, amit el kell távolítani, amikor a Hold éppen fogyóban van, és 40 napig lenvászonban kell tartani, hogy így jussanak nagyerejü amuletthez. Úgy hitték, azok a leginkább hatékony kövek, amit az élö békából távolítottak el.

A legjobban hamisított ékkövek # Ezeket a velencei üvegesek állították elö, a megkövetelt mély és erös színek nemcsak a legfinomabb üvegárura jellemzök, hanem a velencei mesterek festményeire is: Bellini, Giorgione és Tizian müveire is.

A legkétesebb ékkövek # Az egyszarvú szarvát azok a hatalmas hercegek, már akik megengedhették, mérgezés elleni védelemként függö formájában viselték. Ilyeneket említenek meg a burgundiai hercegek 1456-ban készült, valamint az angol VI. Henrik által készített leltárokban is, ahol azt is közlik, hogy ez utóbbi italába tette. Mások arra használták, hogy megérintsék vele az étket tartalmazó tányért. Az egyszarvú szarván kívül Burgundiai Anna 1498-as leltára tartalmaz még kígyónyelvet és békakövet is, amit karmazsinvörös bársonyerszényben tartottak.

A leginkább félreértett # Sok századon át a korall volt a leginkább félreértett, értékes anyag. Növénynek tekintették, ami a levegö hatására keményedett meg.

A legkeményebb munka # A korallért történö lemerülés. Hálót húztak a tengerfenéken, és így az beleakadt az éles korallágakba. Ezt tartották minden elképzelhetö munka közül a legrosszabbiknak. Azt mondták, csak egy tolvaj vagy egy gyilkos érdemli meg, hogy korallhalász legyen. Mindazonáltal a korallt nagy mennyiségben szállították amulettekhez, rózsafüzérekhez és vallási tárgyakhoz.

A legjobb szerelmi bájitalok # A korallt tekintették az egyik legjobb szerelmi bájitalnak. Gyógyászati alkalmazása kiterjedt a bö vérzés megállítására, különbözö börbetegségek, gyulladt szem és vérhas kezelésére.

A legjobb viharüzö # Ha fókabörrel felkötözik az árbócra, akkor a korall csillapítani tudja a tengeri viharokat, otthon pedig porrá törve és a tetöre szórva, eltereli a villámot.

A legdrágább színezöanyag # A lazurit az a kék színü féldrágakö, mely a legdrágább színezöanyag volt. A festök ezzel festették a Szüz jellegzetes ruhadarabját, a kék köntöst. Ára a szín erösségétöl függött, és fontos tényezöje volt egy festmény költségvetésének.

A legdrágább preparátum # Az orvosi preparátumoknál használt anyagok közül, a keletröl importált bezoár kö (perzsa nyelven: "méregüzö") volt a legdrágább a 16. században. Bizonytalan eredetü állati kö, porrá törték és lenyelték. A majomból vett kö volt állítólag a legnagyobb erejü, de különbözö szerzök más-más állatot javasoltak. Csak Portugáliában tartották legjobbnak a sertéskövet.

Az igazán átlátszó edények # A hegyikristály, a színtelen kvarc, volt az egyetlen átlátszó anyag, amíg a 15. század végén fel nem fedezték az áttetszö üveg készítésének titkát. A görög "krisztallosz" jelentése egyrészt hegyikristály, másrészt jég. Régebben erröl a drágaköröl azt hitték, hogy egykori gleccserjég. Kitünö nagyítóüvegeket készítettek belöle. A doktorok a szövetek égetéssel történö gyógyításakor napra kitett kristályokat alkalmaztak. Itáliában ékszerként is használták.

A leghíresebb mesterek # A borostyánt, a fák nedvéböl képzödött, megkövesedett gyantát, föként rózsafüzérek és feszületek készítésére használták. Velence és Ausburg borostyánfaragó céhei voltak a leghíresebbek. Fö utánpótlási forrásuk Poroszország balti-tengeri partjánál volt.

A leggazdagabb hegység # A kínai utazó, Ma Huan, aki 1451-ben Srí Lankáról írt, megemlített egy hatalmas hegyet, amely az égig ér a király rezidenciája mellett. "Ez a hegy", mondotta, "böviben van rubinoknak és más drágakövekben". Ezeket a drágaköveket az esö folyamatosan mosta ki a földböl, ezért a hegyröl a felhöszakadások által lesodort homokban lehetett felfedezni. Közlése szerint a helybéliek azt hitték, ezek a drágakövek Buddha könnyei.

Minden drágakö közül a legmagasabb árú # Amíg technikailag lehetövé nem vált a 14. században a gyémánt csiszolása, a rubinokat (mely tulajdonképpen alumíniumoxid) értékelték a legtöbbre. Burma volt az elsödleges lelöhelye. Színe és viszonylagos puhasága révén az ékszerkészítésben a gyémántnál kívánatosabb volt. A smaragdhoz hasonlóan, a rubinról is azt hitték, hogy örömet és kényelmet hoz. Amikor nyakon viselik, képes elüzni a szomorúságot. Erényei közé sorolják, hogy segíti a szívet, az agyat és a májat.

IRODALOM

A legkorábbi lapidáriumok # A lapidárium a drágakövekkel foglalkozó tanulmány. Az egyik legkorábbi az 1500 körül kinyomtatott Steinpreis. Ebben a szerzö több, mint száz különbözö követ írt le. Állítja, hogy a drágaköveknek különleges erényeik és tulajdonságaik vannak. Azt is taglalja, hogyan kell öket kezelni.

A legelsö lapidárium, amely gyürükre vonatkozó fejezetet tartalmaz # Erasmus Stelláé volt, címe: Interpraetamenti Gemmarum Libellus (Kézikönyv a drágakövek értelmezéséröl) 1517-böl. Írója megjegyzi, hogy a szokás, miszerint gyürüt viselnek a bal kéz harmadik ujján, szinte minden bizonnyal az egyiptomiaktól ered, akik úgy hitték, hogy egy véna tart ettöl az ujjtól egyenesen a szívig.

A legnépszerübb és a leghatásosabb # A 11. században a franciaországi Rennes Marbode nevü püspöke latin nyelven, verses formában megírta a De Lapidibus (A kövekröl) címü müvét. Ez a kövek mágikus tulajdonságait mutatta be. Marbode 60 kö alkalmazását írja le. Könyvét hat nyelvre fordították le, és a következö három évszázadban sok, rímbeszedett lapidárium ösztönzöje volt. Elöször 1511-ben Bécsben nyomtatták ki.

Az elsö, reneszánsz korabeli lapidárium # Marsilio Ficino (1433-99) De Vita Libri Tres (Három könyv az életröl) címü kiadványában a drágakövek hatalmát a csillagoknak tulajdonítja. Utasításokat ad hogyan kell vésni, amivel növelhetik az erejüket.

Az elsö publikált leírás # A bizmut nevü ásvány leírását Bermannus címü könyvében Georgius Agricola adta közre (1530).

A geológia nyomtatott említése # A szót Durham püspöke, Richard de Bury találta ki, 1473-ban használta elöször. Akkoriban más volt a jelentése, mint ma. De Bury a Teológia (Isteni tudomány) ellentéteként alkalmazza, azaz, mint: "földi tudomány".

A kohászattal foglalkozó, legkorábbi szövegkönyv # Az itáliai kohász és fegyverkészítö, Vannoccio Biringuccio (1480-kb. 1539) Pirotechnika címü müvét 1540-ben publikálták. Gyakorlati utasításokkal szolgál kohászati és kémiai eljárások vonatkozásában, úgy mint: az arany, ezüst, réz, ólom, ón és vas olvasztása. A korábbi könyvektöl eltéröen, kevés helyet szentelt az alkímia fantáziálásainak.

Kövületek

A kövületeket gyakran, mint "Mintázott köveket" emlegették. A páduai Falloppio De Medicatis Aquis atque Fossilibus (A gyógyító vizekröl és kövületekröl, Velence 1564) címü írása szerint ezeket egyfajta, furcsa erjedési folyamat során gözök alakították ki ott, ahol ezeket a közeteket megtalálták. A 15. és 16. században ez a nézet széles körben elterjedt volt.

Az elsö, tudományos nézet # Az elsö személy az itáliai Fracastoro (1483-1553) volt, aki rájött, hogy a megkövesedett héjakat nem a bibliai özönvíz hagyta hátra. Úgy gondolta, hogy a kövületek abban a lerakódásokban éltek és szaporodtak, amelyekben megtalálták öket. Feltételezte, hogy a hegyek valamilyen módon a tenger fölé emelkedtek.

A világegyetem

Az elsö utalás, hogy a Föld a Nap körül kering # A görög filozófus, Arisztarkhosz (Kr. e. kb. 310-230) utalása, akinek írásai fiatalabb kortársától Arkhimédésztöl maradtak ránk.

A legismertebb, klasszikus csillagász # Ptolemaiosz Asztronómiá-ját jobban ismerik arab nevéröl, az Almageszt-röl, melynek jelentése: "a legnagyobb". Elöször a 12. század során fordították le Spanyolországban latinra, és így elérhetövé vált az európai olvasók számára. Ptolemaiosz és Arisztotelész munkái biztosították a keretet a világegyetem megértéséhez egészen addig, amíg Kopernikusz a 16. században azt le nem rombolta.

A leginkább átfogó könyv # A híres, mohamedán csillagász, Ibn Umar al-Marrakasi (meghalt 1262-ben) könyve, a Dzsámi al Mabadi Val-Gajjat (A kezdetekröl és a végekröl) feltehetöleg abban az idöben az elméleti és gyakorlati csillagászattal foglalkozó, leginkább átfogó mü lehetett. Müszerek, trigonometriai táblázatok, 240 csillag 1225-26-ra vonatkozó katalógusát, valamint 135 helyszín földrajzi szélességének és hosszúságának leírását tartalmazta. Ezek közül 34-et saját kezüleg regisztrált.

Az elsö heliocentrikus vagyis a Nap középponti helyzetét valló elméletet alátámasztó újabbkori könyv # 1543-ban adta ki a lengyel származású kanonok, Mikolaj Kopernikusz (Copernicus) (1473-1543). Az egyház ellenkezésétöl félve Kopernikusz tétovázott, hogy ki merje-e adni müvét, végül rávette Georg Rhaeticus, - a wittembergi egyetem matematika professzora - életének utolsó napjaiban. A De Revolutionibus Orbium Caelestium (Az égitestek forgásáról) azt tanítja, hogy a Föld a Nap körül kis körben, másnéven epiciklusban forog, melynek közepe (a deferense) maga tökéletes körben a Nap körül mozog. Az elméletet komoly kritika érte a katolikus és protestáns egyház részéröl egyaránt, mivel eretneknek tartották.

Naptárak

Az elsö, türhetöen jó naptár # Krisztus elött 420-ban fektették le az egyiptomiak. Ez a naptár a Szírius (Sothis) csillag Nap fényétöl függö kelésén alapul - azaz, azon az idöponton, amikor elöször látható a hajnali égbolton. A 365-napos egyiptomi évet 12 hónapra osztották, melyek mindegyike 30 napos volt öt ünnepnap mellett.

A legnagyobb pontosság # Közép-Amerika maja csillagászai kb. a 6. században határozták meg, hogy a napév 365,242 napból áll. A ma elismert és használt, igaz érték a 365,2422. Azt is kiszámították, hogy a holdhónap 29,530 59 nap. A következetlenségek kiigazítására korrekciókat eszközöltek. 687-ben minden maja város megegyezett, hogy a következö újholdat a holdciklusok kiindulópontjának veszik. 756-ban aztán helyesbítést alkalmaztak a szököévek beszámítása érdekében. Létrehozták a 260 napból álló vallási évet is, mely a napévvel együtt futott.

A Hold

A Nap és a Hold távolsága # Az elsö tudományos próbálkozás e távolságok lemérésére Kr. e. 275-ben Arisztarkhoszhoz füzödött. Geometriai módszere magában foglalja annak az idöpontnak a megkeresését is, amikor a Hold pontosan félfázisban van. Megkísérelte lemérni ennek a két égitestnek a valós méretét, méghozzá a Föld méretéhez viszonyítva. Arra a következtetésre jutott, hogy a Nap távolsága kicsivel alatta van a 4,8 millió km-nek, átméröje pedig 69.000 km. A Hold átméröje 3700 km. Biztosra vette, hogy a Hold a legközelebbi égitest.

A Hold felszíne # A római szerzö, Plutarkhosz közölte a Hold felszínének elsö, tudományos leírását Kr. u. kb. 170-ben, a De Face in Orbe Lunae (A Hold égitest felszínéröl) címü értekezésében. "Mély helyeket és szakadékokat" említ, valamint azt, hogy: "ahogyan a mi földünknek is vannak bemélyedései, ugyanúgy a Holdat is nagy mélységek és vizet vagy sötét levegöt tartalmazó repedések szabdalják, amin a Nap fénye nem tud áthatolni".

A Föld visszfénye # Leonardo da Vinci jegyezte fel elöször, hogy amikor a Hold növekvö fázisban van, a "megvilágítatlan" oldal gyakran halványan fénylik. 1480 körül jött rá, hogy mindez a Földröl visszatükrözödö fénynek tulajdonítható.

Fogyatkozások

A legkorábbi regisztrált # A Közép-Kelet esetében a holdfogyatkozásokat már egészen Kr. e. 3450-ig, a napfogyatkozásokat pedig Kr. e. 4200-ig kikövetkeztették. A legrégebbi, feljegyzett és teljes napfogyatkozás egy agyagtáblán található, amit (a mai Szíria területén) Ugarit ókori város romjai között találtak. Az utánmérés azt jelzi, hogy ez a Kr. e. 1223. március 5-i fogyatkozást regisztrálja. Így, a Nap elsö, feljegyzett fogyatkozása valószínüleg a Kr. e. 2136. október 22-i volt, amit a kínaiak jegyeztek fel Chung K'ang császár uralkodása alatt.

Az elsö, megbízhatóan elörejelzett # Kr. e. 585. május 25-én, az elsö görög filozófus milétoszi Thalész (Kr. e. kb. 624-547) helyesen elöre jelezte, hogy egy fogyatkozást valószínüleg egy újabb fog követni 18 évvel és 11 nappal késöbb. Azonnal végeszakadt a lídiaiak és a médek közti háborúnak, a katonák annyira megriadtak a hirtelen beálló sötétségtöl, hogy sietve békét kötöttek.

Az egyetlen alkalom, amikor ilyesmi hatást gyakorolt egy nagyobb háborúra # Ez még egészen a Kr. e. 413. év holdfogyatkozásához nyúlik vissza. A peloponézoszi háború a görög városállamok, Athén és Spárta között dúlt, és az athéni sereg, mely Szicíliát lerohanta, komoly bajba került. Az athéniek parancsnoka, Niciasz, a csapatok kivonása mellett döntött, de késlekedett, mivel a holdfogyatkozást kedvezötlen elöjelnek tekintette. Amikor aztán megpróbálta visszavonni csapatait, már túl késö volt. Az athéni flotta megsemmisült, a katonák csapdába kerültek. Ez a vereség vezetett nyolc évvel késöbb Athén bukásához.

Bolygók

A legfényesebb # A szabad szemmel látható öt bolygó közül a legfényesebb mindenképpen a Vénusz, amit gyakran lehet látni napkelte elött vagy napnyugta után. A Merkur és a Vénusz reggeli illetve esti égitestek, az éjszaka során sosem láthatók.

A legvörösebb # A Mars. Színe miatt kapta a nevét, Mars (a görögöknél Árész) a háború istene tiszteletére.

A leglassabban mozgó # A Szaturnusznak 29 és 1/2 évre van szüksége, hogy egyszer bejárja a zodiákust.

A legerösebb hatással bíró # Úgy tekintették, hogy a bolygóknak hatalmuk van a gyermekkortól egészen az öregkorig az emberi élet különbözö idöszakaira.

Üstökösök

A feljegyzett elsö # Az elsö üstökösöket kínaiak jegyezték fel, még jóval Kr. e. 2000 évvel.

A legfényesebb # A megbízható feljegyzések szerinti legfényesebb üstökös az 1264. évi volt, ami 100 fok hosszúságú farkat húzott maga után. Az angol szerzö, Roger Bacon úgy írta le, mint: "hatalmasat és félelmeteset", mely "óriási zavart és háborúkat eredményezett Angliában, Spanyolországban és egyéb területeken, ahol sok keresztényt lemészároltak".

A Halley-üstökösröl szóló elsö feljegyzés # A Kr. e. 467-re nyúlik vissza a Halley-üstökös egymást követö, többszöri megjelenése. Elöször Kr. u. 684-ben ábrázolták a nürnbergi krónikában.

Az elsö ábrázolás falikárpiton # A bayeux-i falikárpitot I. Vilmos felesége utasítására szötték. Az 1066-ban megjelent üstökös ragyogását mutatja be, miközben Harold király feldönti a trónját, a szász udvaroncok pedig szájtátva bámulják.

Az egyetlen üstökös, mely felkeltette a pápa figyelmét # 1456-ban, abban az idöben, amikor a törökök Nándorfehérvárt ostromolták, egy üstökös jelent meg. III. Callixtus pápa ellene prédikált, mint az ördög képviselöje ellen: megszólaltak mendenütt a templomi harangok és külön üdvözlégyeket rendeltek. Azt követöen pedig a magyarok vezére, Hunyadi János rá tudta kényszeríteni II. Mehemedet és török seregét, hogy az ostromot feladja: így hát a pápa beavatkozását sikeresnek tekinthették.

A legtöbb jóslatot kiváltó # Az 1472. év üstököse, mely 36 fokon, vagyis az égbolt egyhatodán végigsöpört, kapta a "legnagyobb üstökös" elnevezést, és több jóslatot váltott ki, mint annak a századnak bármely más üstököse. Több asztrológus megjósolta II. Pál pápa halálát.

A születésekre gyakorolt legnagyobb hatás # Úgy hitték, hogy az üstökösök elöre jelzik olyan híres személyek születését, akiknek nap- illetve aszcendens fokai meg fognak egyezni az üstökösével. Ha terhes nö látott üstököst, ez azt jelentette, hogy a gyermeke veszekedös vagy ellenkezö lesz.

Konstellációk

Az elsö jegyzék # Az akkoriban elfogadott konstellációk elsö jegyzékét Ptolemaiosz adta közre az Almageszt-ben, melyben a csillagászati vonatkozású rész keretében 48 konstellációt nevezett meg. Ez a jegyzék még mindig elfogadott volt 1492-ben.

A legnagyobb # Az Argo Navis (az Argó hajó) csillagkép.

A legkisebb # Az Equuleus (a Csikó) csillagkép.

Az egyetlen élettelen dologról elnevezett, állatövi konstelláció # A Libra (a Mérleg). Elözöleg a Skorpióhoz tartozott, mint a Chelae Scorpionis, a Skorpió ollója.

A legszörnyübb, egyéni jóslat # Ha születéskor leszállóban van az Arcturus csillag a Nyilas csillagképben, úgy hitték, hogy ennek hatására olyan emberek születnek, akik irigység miatt komoly bünök elkövetésére képesek, sorsuk pedig, hogy nyomorúságos gyötrelmek közepette, láncra verve múljanak ki a föld alatti börtönökben.

A legfényesebb # A legfényesebb csillag az égen a Szíriusz, a Canis Major (a Nagy Kutya) csillagképben.

A zodiákus elsö konstellációja # Ez az Aries (a Kos). Azonban 1500-ra a precesszió (elörehaladás) néven ismert eltolódás a tavaszi napéjegyenlöséget (azt a pontot, ahol az ekliptika metszi az égi egyenlítöt) átvitte a Pisces (a Halak) elnevezésü szomszédos konstellációba.

A legvörösebb, fényes csillag # Az Antares, a Scorpius (Skorpió)csillagképben tartja ezt a rekordot. További, fényes, vörös csillagok az Orion csillagképben található Betelgeuze, a Bootes (a Medveörzö vagy Ökörhajcsár) csillagképben lévö Arcturus, és a Taurus (a Bika) csillagképben az Aldeberan.

Csillaghalmazok

A csillaghalmazok és csillagködök elsö jegyzéke # Az elsö jegyzéket Ptolemaiosz készítette, kilenc objektum található benne.

A legfényesebb csillaghalmaz # A Taurus (Bika) csillagképben található Pleiadeszt (Fiastyúk) Hésziodosz (Kr. e. kb. 1000) és a Biblia is említi.

A legtüzesebb csillagok # Az elsö utalás, hogy a csillagok "tüzesek", az ókori egyiptomiaknak tulajdonítható, akik úgy hitték, hogy a Szíriusz (amit Sothisnak) neveztek tulajdonképpen egy Nap.

Obszervatóriumok

A legkiemelkedöbb obszervatóriumok # 1420-ban a nagy mongol uralkodó, Ulug-bég alapított egy obszervatóriumot a közép-ázsiai Szamarkandban. Erre korábbi, mohamedán obszervatóriumok ösztönözték, különösen az Azerbajdzsánban található maragai. Fontos csillagászati munkát végeztek Szamarkandban, mely különösen figyelemreméltó óriási csillagászati müszerei miatt, beleértve a kb. 40 m hosszú meridián tengelyt. Ulug-bég hatalmas csillagkatalógusa 1439-re készült el. Sajnálatos módon megsemmisült.

A legfontosabb perzsa obszervatórium # Naszreddinnek (1201-74) volt egy obszervatóriuma Maragában (a mai Iránban). 1259-ben fejezték be. 15 fönyi személyzete volt, 400.000 kötetes könyvtárral. Elsödleges mérömüszere egy kvadráns lehetett. Itt állította össze Naszreddin a rendkívül pontos táblázatokat a bolygók mozgásáról.

A legnagyobb ókori obszervatórium # Ptolemaiosz obszervatóriuma az egyiptomi Alexandriában (Kr. e. kb. 150). Ptolemaiosz a klasszikus kor tudományát szinte a legnagyobb tökélyre emelte.

A legrégibb obszervatórium # A ma is létezö, legrégibb építmény a görögországi Athénban a kyrrhoszi Andronikosz által használt "szelek tornya", amit napórákkal és klepszidrákkal (vízórákkal) is elláttak.

A legkorábbi teleszkóp # Bár bizonyíték van rá, hogy a korai arab tudósok értettek valamit a lencsék nagyító erejéröl, teleszkóp kialakítása céljából történö elsö alkalmazásukat az angliai Roger Baconnak (kb. 1214-92) tulajdonítják. Leonardo da Vinci javasolta 1490 körül, hogy optikai eszközt alkalmazzanak "a Hold felnagyításához".

IRODALOM

A legnagyobb csillagászati könyv # Az ókorban kétségkívül ez az alexandriai Ptolemaiosz (Kr. e. kb. 120-80) Syntaxis-a (A részeknek rendje) volt, mely minden kétséget kizáróan megérdemelte címét. Arab nyelvü fordításán keresztül, melynek címe Almageszt volt, jutott el a 15. századi csillagászokhoz. A könyv meghatározza a világegyetemnek a geocentrikus illetve földközpontú elméletét, és ugyanakor részletes csillagkatalógust is közread.

A legszélesebb körben olvasott, csillagászati kézikönyvek # A 15. század során a következök voltak: a Robert Grosseteste (1254) által írt De Sphaera (A szférákról) és a yorkshire-i származású John Holywood által írt De Sphaera Mundi (A világnak szféráiról). Őt jobban ismerik latinos formájú nevén: Sacrobosco. Sacrobosco 1256-ban halt meg: könyvét 1472-ben nyomtatták ki Itáliában.

Az elsö, kinyomtatott, csillagászati évkönyvek # Ezeket, a bolygók állásáról szóló évkönyveket Nürnbergben készítette Bernard Walther (1436-1504) valamint tanítványa és segítötársa, Johann Müller, akit inkább Regiomontanus (1436-76) néven ismerünk. Obszervatóriumot állítottak fel, melyben helyet kaptak az elsö, súllyal meghajtott, csillagászati órák is.

Az elsö csillagatlasz # Az elsö csillagatlasz, melyben a csillagokat betüvel jelölik a nekik megfelelö konstellációban, Alessandro Piccolomini (1508-78) nevéhez füzödik, amit 1540-ben Itáliában ki is adtak.

Az elsö csillagászati táblák # Az elsö, a heliocentrikus (napközpontú) elméletnek megfelelöen publikált, csillagászati táblák Erasmus Reinhold (1511-53) nevéhez füzödnek, 1551-töl. Pontosságuk hasonló a régebbi Alphonsine táblákéhoz, amit 1252-ben készítettek.

Asztrológia

A zodiákus tizenkét jegyét négy csoportra osztották a változó évszakok ciklusa szerint. A sarkalatos jegyek valami újnak a kezdetét jelezték: a Kos képviselte a tavaszt, a Rák a nyarat, a Mérleg az öszt, és a Bak a telet. A Napnak a Kos jegyébe való belépését használták az évenkénti jóslatoknál. Évszakonként a Napnak bármely, sarkalatos jegybe való belépésekor jövendöltek. Utánuk következtek a mozdulatlan jegyek, melyeket a stabilitás jellemez: a Bika, az Oroszlán, a Skorpió és a Vízöntö. Az Ikrek, a Szüz, a Nyilas és a Halak rugalmassága az évszakok közti változást biztosítja.

A legátfogóbb magyarázat # Az asztrológia a földön és az égbolton található dolgoknak az összefüggéseit magyarázta. Minden földi dolog esetében lehetövé tette a spekulációt az, hogy hittek e kapcsolat és vonzás természeti törvényszerüségében. Mindazonáltal nem volt semmiféle ellentmondás az asztrológia és a tudomány között; a tudás isten létezésének bizonyításától függött, mivel ezt már megértették. Az a tudományos megfigyelés, amelyet nem kötöttek teológiai megfontolások, egyenértékü volt az eretnekséggel. Mivel isten a bolygók Legföbb Mozgatója, az egyház részéröl nem volt semmiféle, valós antagonizmus.

Kiemelkedö jóslatok # A Jupiter és a Szaturnusz, a leglassúbb külsö bolygók együttállása, amire minden 20 évben kerül sor, nagy változásokat jelez mindig a világban. Felhasználható történeti eseményeknek illetve a jövönek kutatására. 1456-ban, a magyarországi Nicholas meg tudta határozni, hogy Kr. e. 3223 évvel került sor Noé korában az özönvízre, és még azt is felismerte, hogy egy nagy próféta, feltehetöen az Antikrisztus, az 1562. évi együttállás eredményeként jön majd el.

A jóslatokat kiváltó, legjelentösebb ok # Az 1524. évi Nagy Együttállás több jóslatot eredményezett, mint akkoriban bármely más. 56 asztrológus értekezése maradt fenn, melyek összesen 133 kiadást értek meg. Sokan jelezték, hogy a Földet olyan vízözön borítja majd el, mint amire Noé idejében került sor. Mások, akik talán furfangosabbak voltak - beleértve Martin Luthert, az asztrológia szkeptikus gondolkodóját és a protestantizmus alapító atyját is - az együttállást úgy értelmezték, hogy az egyház problémáira utal, mivel a Jupiternek mind az egyház, mind pedig a Pisces (Halak) csillagkép fölött hatalma van.

A legszenzációsabb jóslat # A 15. század vége felé Johan Stöffler 1494. évi értekezése volt az 1524. évi Nagy Együttállásról. Ő volt az elsö, aki felhívta a közvélemény figyelmét a tengeri emberek, rendek és vadállatok miatti potenciális veszélyekre. Az 1524. februári Nagy Együttállás tényleg kivételes volt: érintette az összes bolygót és a Pisces (Halak) csillagképben került rá sor, tehát a víz jegyében. Ezenkívül volt még 16 kisebb együttállás is, szintén a víz jegyében.

A legfontosabb hatás # A legmagasabb rangú egyházi személyek is kikérték az asztrológusok véleményét: II. Gyula pápa (1503-13) is az asztrológusok tanácsának megfelelöen választotta ki koronázásának idöpontját. III. Pál pápa (1549) - aki 1538-ban kiadta a VIII. Henriket kiátkozó bullát - hasonlóképpen választotta meg rendszeresen az idöpontot a tanácskozásokhoz. X. Leó (1513-21) Rómában, a pápai egyetemen asztrológiai tanári hivatalt hozott létre.

Anglia legtanultabb asztrológusa # Oxford csillagászai által összeállított csillagjegyzékeket asztrológusok is igénybe vették, pl. a Merton College-töl Richard Fitzjames. Mint igazgató, 1497-ben asztrológiai számításokat végzett, hogy meghatározhassa, melyik a legjobb nap egy új kapuboltozat építésének megkezdéséhez. A boltívet a zodiákus jegyeinek pompás sorozatával díszítették.

A leginkább asztrológiai alapokon nyugvó díszítés # Az indiai Humayun mogul uralkodó (1530-56) tudományos és matematikai kérdésekben egyaránt jól eligazodott, és csillagászati ismeretekkel is bírt. Kilenc pavilont építtetett ahol az egyes égboltok különbözö csillagait ábrázolták. Ezeket úgy színezték, hogy egyezzenek az égitestekkel: a fekete volt a Szaturnuszé, a vörös a Marsé, az arany a Napé, a fehér a Holdé, és így tovább. A palota fogadótermének színét minden nap változtatták, az asztrológusok által arra a napra megállapított szín szerint, és a bútorokon, söt még a szolgák ruháin is a megfelelö bolygó szimbóluma jelentkezett.

A leginkább jóhatású csillag # A Spicát tekintették ilyennek, mely a vagyon és a böség hordozója. Sajátos jellemzöje a Mars és a Vénusz. A Spica egy fehér, kettös csillag abban a búzában, amit a Virgo (Szüz) konstellációban a szüz tart.

A legkirályibb csillag # A Regulus egy fehér, hármas csillag, kékes színnel, mely a Leo (Oroszlán) konstellációban az oroszlán szívét képviseli. Kr. e. 3000-töl, mint királyi csillagot ismerik. Hatása katonai vagy királyi tisztséget jelent. Jellemzöje a Mars és a Jupiter.

A legrettegettebb, rosszindulatú csillagok # Az Algol egy fehér, kettös, változó csillag, mely a Perseus konstellációban Medúza levágott fejét képviseli. Ez volt a legrettegettebb, kedvezötlen csillag. A Szaturnusszal és a Jupiterrel, mint jellemzöivel, úgy hitték, hogy gyilkosságot, hirtelen halált vagy lefejezést okoz.

Horoszkópok

A jóslás leggyakoribb módja # A legtöbb ember nemigen tudta, mikor született, így hát nem mindig volt lehetséges elkészíteni a horoszkópokat. Más módozatokat dolgoztak ki hát a jövö elörejelzésére. A leggyakoribb - és ugyanakkor a leginkább vitatott - a kikérdezés volt. Ha alkalmas pillanatban tettek fel egy kérdést, annak a pillanatnak a horoszkópja állítólag képes volt az asztrológus számára megadni a helyes válaszokat.

A nap legjobb órája # A hét minden napjának megvolt az uralkodó bolygója. Minden asztrológiai óra úgyszintén egy másik bolygó uralma alatt állt. A nap 24 óráját nem egyformán osztották fel, hanem napfelkeltétöl a napnyugtáig eltelt idö szerint. Ha az adott órának az uralkodó bolygója szimpatikus helyzetben volt, az asztrológusok a betegségböl való felgyógyulást elöre meg tudták jósolni. Választ tudtak adni a bebörtönzéssel, elásott kincs vagy ellopott javak megkeresésével, és például a vadászattal kapcsolatos kérdésekre. Az adott óra uralkodó bolygója létfontosságú volt, ha gyógyászati célokra akartak füveket gyüjteni.

A legnagyobb, születésre vonatkozó horoszkóp # Agostino Chigi, a bankár, születési horoszkópja egyike a valaha alkotott legnagyobbaknak. A római Farnese palotában található festett, díszítö jellegü rajzolat, mely kitölti az egész mennyezetet valamint a terem boltíveit is. Az égboltról Raffaello társa, Baldassare Peruzzi, által 1511-ben készített festmény a planétákat az 1466. november 29-én este 9 óra 30 perckor, vagyis a patrónus születésének pillanatában, elfoglalt helyzetét mutatja.

Az asztrológusok elleni támadások

A legjelentösebb # Simon de Pharesnak VIII. Károly francia király asztrológusának, 1491-ben az egyházi bíróság, majd 1494-ben a parlament általi elítélése tarthatja ezt a rekordot. Bár könyvtára nem tartalmazott semmi rendkívülit, több könyvét elégették. Azért dorgálták meg, mert fényt mert deríteni különbözö tolvajlásokra, eldugott kincsekre és bizonyos személyek titkos gondolataira. Kölnben jelentkezett a kuruzslás problémája. 1488-ban, a Hartung Gernod által kiadott összes könyvet elégették és megakadályozták, hogy a továbbiakban praktizálhasson, mivel nem tudta meggyözni a kölni egyetem teológiai fakultását arról, hogy eléggé tudós ember. 1492-ben ugyanaz a fakultás javasolta a híres asztrológusnak, Johann Lichtenbergernek a letartóztatását, amiért a születéskor felállított horoszkóp segítségével gyilkosság vagy akasztás általi halált jósolt meg elöre másoknak.

A leghíresebb, öket ért támadás # Az itáliai humanista, Pico della Mirandola 12 kötetes müve megkérdöjelezi az asztrológia elméleti alapját. Kifogása az, hogy az embernek nincs megadva a kellö emelkedettség a dolgok rendjében. Pico legalább egy asztológust meggyözött róla, hogy adja fel a jóslást, de még az is visszatért a szakmájához 1503-ra. A tény, hogy több asztrológus meg tudta jósolni napra és órára Pico halálának idejét, úgy tünik, igencsak az asztrológia javára billentette a mérleg nyelvét.

IRODALOM

Az Ephemeridák elsö kinyomtatója # A német Johannes Müller (1436-1476), akit általában Regiomontanusként emlegetnek, volt az elsö, aki kinyomtatta az Ephemerides-t (a bolygók különbözö idöpontban elfoglalt helyzetét felsoroló táblázatokat). Ezenkívül kigondolt egy rendszert, ami még ma is használatos. A matematikában jobban otthon volt, mint az asztrológiában. Magyarország királya felkérte, hogy keresse meg a megfelelö idöpontot egy egyetem létesítéséhez, ami biztosítja majd, hogy sokáig és sikeresen fennmaradhasson: az egyetem csak pár évig létezett.

Asztrológiai könyvsiker # Az itáliai Viterbóban született Giovanni Nannius megtalálta a kellö anyagot egy sikerkönyvhöz, miközben asztrológiai úton közelíti meg a török veszedelmet. 1480-as jövendölését 1502-ig európaszerte többször kinyomtatták. Az Antikrisztust Mohameddel, az iszlámot a Gonosszal, az apokalipszist meg Konstantinápoly bukásával kapcsolta össze 1453-ban. Úgy jósolta, hogy a kereszténység 1480-tól fog dominálni.

Az állatvilág

A legnagyobb és a legnehezebb # A világ leghosszabb és legnehezebb emlöse, egyben a valaha feljegyzett legnagyobb állat a közönséges barázdás bálna (Balaenopter musculus).

A legnagyobb szárazföldi # A legnagyobb szárazföldi állat az afrikai bozóti elefánt (Loxodonta africana). A felnött bika átlagos magassága a lapockáknál 3,2 m.

A legkisebb # A legkisebb patás állat a "királyantilop". A nyugat-afrikai esöerdökben lehet rátalálni. A felnött állat csak 25 cm magas.

A legintelligensebb # Afrikában a legintelligensebb állat a szavanna lakói szerint a nyúl (másnéven "Tapsifüles"). Mások ezt a címet a sivatagi rókának adják, melynek a homokban hátrahagyott lábnyomát használják a jövö fürkészésére. A cím másik várományosa a pók ("Anansi").

A legrettenthetetlenebb # A kínai író, Xie Zhaozhi, közölte, hogy: "a legrettenthetetlenebb vizibivalyok elég erösek, hogy harcba szálljanak a tigrisekkel, ám a tigrisek nemigen veszik fel velük a versenyt. Xuande uralkodása alatt (1426-35) kipróbálták, és vizibivalyt engedtek össze tigrissel. A tigris háromszor támadott, de képtelen volt felülkerekedni, végül a bivaly halálra öklelte."

A legszemtelenebb patkányok # Az európai rágcsálók szívesen kísérték el az Újvilágba is a tengerészeket, de odaát igencsak elszaporodtak. Peruban a patkányok annyira merészek lettek, hogy "egyetlen macska sem mert a szemük közé nézni".

A legzajosabbak # A világ legzajosabb szárazföldi állatai a közép- és dél-amerikai bögömajmok (Alouatta). A hímnek megnagyobbodott, csontos szerve van a légcsö tetejénél, mely lehetövé teszi, hogy a hang rezeghessen. Rettenetes üvöltéseiket úgy írták le, mintha a kutya ugatása és a szamár bögése egyszerre lenne ezerszeresére felerösítve.

A zebra elsö kínai leírása # 1226-ban ugyanaz a kínai szerzö, aki a zsiráfot is leírta, megemlít egy ..."a teste körül övszerüen vörös, fekete és fehér csíkokat viselö öszvért", mely vadon él Kelet-Afrikában.

A legfurcsább afrikai állat # A lemur csak Madagaszkár szigetén él. Sehol másutt nem ismerik.

A legmagasabban élö # Kínában a Tibetben és a szecsuáni Alpokban található jak alkalmanként 6100 m-es magasságra kapaszkodik fel legelés közben.

A legkevertebb állat # Antonio Pigafetta szerint, aki Magellánt 1519-ben a Föld elsö megkerülése során elkísérte, a dél-amerikai guanakó másnéven déli láma feje és füle az öszvérre, nyaka és teste a tevére, a lába szarvasra és a farka lóra hasonlít. Ő számol be elöször arról, hogyan fogják a helybeliek ezeket a furcsa teremtményeket, miközben csalétekként rabságban tartott fiatal egyedeket használnak fel.

A legnemesebb vadállat # Amikor Felix Fabri barát 1483-ban a Szentföldet járta, volt szerencséje látni az állatok legnemesebbikét, az egyszarvút. Így írt róla: "Ez az állat sok tekintetben egyedülálló. Elöször is azt mondják róla, hogy rendkívül vad. A homloka közepén található egy szarv, mely 1,2 m hosszú és annyira éles meg erös, hogy akárminek is menjen neki vele, egyenesen a kövekhez szegezi. Szarva csodásan csillog, csontját olyan értékesnek tartják, mint a legdrágább köveket, ezért aranyba meg ezüstbe foglalják. Az állat annyira erös, hogy nem lehet semmiféle fortéllyal vagy erövel rabul ejteni; de azt is mondják a természetrajz területén írók, hogy ha egy fiatal szüzet tesznek elébe, aki feltárja elötte keblét, amikor az állat öfelé rohan, ezzel szinte teljesen le tudja fegyverezni: az leszegi fejét, a szüz ölébe fekteti és így, szinte elkábultan, tehetetlenül marad, amíg le nem rohanják és meg nem ölik nyilaikkal a vadászok."

Az oposszumról szóló elsö leírás # Cabeza de Vaca 1528-ban említ meg egy általa Észak-Amerika déli részén látott állatot, "melynek a hasán zseb van, benne viszi a kicsinyeit, amíg azok önmaguk nem képesek az élelemkeresésre. Ha sor kerül rá, hogy kibújjanak, és valami közelít, az anya nem fut el mindaddig, amíg össze nem gyüjti öket". Az oposszum szó az algonkin indián nyelvböl származik.

Az elsö írásos feljegyzés, mely megemlíti az amerikai bölényt # Cabeza de Vaca, az amerikai barangolásairól szóló írásában (1528-36) említette meg, miként volt szerencséje 1534-ben "marhákat" látnia, amiknek a húsát is fogyasztotta. "Azt hiszem", mondta "körülbelül akkorák, mint nálunk Spanyolországban. Kicsi a szarvuk, mint a marokkói teheneknek. Szörük nagyon hosszú és pelyhes, mint a merinó juhoké. Némelyikük rötszínü, némelyik meg fekete. Megítélésem szerint, a húsa finomabb és zsírosabb, mint a spanyolországiaké. A teljesen ki nem fejlödött példányok böréböl az indiánok takarót készítenek, a nagyobbakéból meg cipöt és kis kerek pajzsot. Elkószálnak dél felé egészen Florida tengerpartjáig az északi irányból, néha több, mint 400 tengeri mérföldet (kb. 1900 km-t) vándorolnak közben.

Az utolsó farkasok # Angliában a 13. század során a farkas majdnem teljesen kipusztult, de Yorkshire mocsarainál a 15. században még állítólag létezett pár. Walesben és Skóciában még mindig volt néhány darab, és 1457-ben II. Jakab skót király hozott érdekükben egy rendeletet.

Az Európába került, elsö orrszarvúk # 1515. május 20-án érkezett Lisszabonba egy orrszarvú, méghozzá Afrika körüli, 18 hónapos útja során Goából. Európában az elsö indiai orrszarvúról készített szobrot két évvel késöbb Lisszabon közelében Belém kötornyába faragták.

I. Manuel portugál királynak (1513-21) - akinek birtokába került a rinocérosz - rengeteg elefántja is volt. 1515. június 3-án, igaz hogy sikertelenül, de megpróbálkozott Plinius elméletének igazolásával. Késöbb az állatot odaajándékozta X. Leó pápának (1513-21), akinek már átengedte Hannót, az ünnepelt elefántot is. Decemberben újra hajóra szállt az orrszarvú, de vihar kerekedett. A hajó és értékes rakománya elsüllyedt. Ellenörizhetetlen hírek szerint az állatot a parton kitömték és így folytatta útját Rómába. (Albrecht Dürer elég gyorsan alkotta meg az orrszarvúról naturalista fametszetét, bár sohasem látta magát az állatot. A rajz - melynek elkészítésekor csak saját képzeletére hagyatkozott - különösen a páncél, évszázadokon át szolgált mintául a díszítömüvészetek számára. A rajz feletti felirat Pliniusnak a rinocérosszal kapcsolatos, elsö századi írásaira utal: ö ugyanis feltételezte, hogy az állat természetes, halálos ellensége az elefántnak.)

A legnépszerübb elefánt # Hanno, az I. Manuel portugál király által 1514-ben X. Leó pápának ajándékozott állat volt Rómában a legnépszerübb állat. Érkezését városszerte ünnepi felvonulással köszöntötték, melynek csúcspontja a Santangelo kastélyban rendezett fogadás volt. Rendkívüli tiszteletlenségnek minösült, hogy az elefánt ormányát illatos ormányát illatos vízzel szívta tele és háromszor is lefröcskölte vele a pápát és az egyházi méltóságokat épp akkor, amikor a templom harangjai megszólaltak, és elsütötték az ágyút. Amikor Hanno 1516-ban elpusztult, a pápa Rafaeltöl szobrot rendelt az emlékére.

Zsiráfok

Az itáliai Simone Sigoli a zsiráfot a strucchoz hasonlította: "kivéve, hogy a mellén nem tollak vannak, hanem rendkívül finom, fehér gyapjú". Szerinte, a zsiráf feje a lóéhoz hasonló, akárcsak a lábfeje, viszont lábai inkább már egy madáréra, két szarva herélt kosra emlékeztet. Árpát meg kenyeret fogyaszt - akárcsak a ló. Így összegezte: "Látszatra tényleg rendkívül csúf valami".

Az elsö kínai eredetü leírás # 1226-ban egy kínai szerzö megemlített egy állatot, mely kelet-afrikai származású, és ö tsula-nak nevezte. Közlése szerint az állat csíkos volt, mint a teve, mérete szerint leginkább egy ökörre hasonlított. Vastag volt a böre és sárga a színe. Mellsö lába 1,5 m hosszú, a hátsó csak 1 m. Feje magasan fent van és felfelé is fordul.

A legtorzabb vadállat # A zarándok, Roberto da Sanseverino, 1453-ban jutott el a Szentföldröl Egyiptomba, ahol "zaraffa" nevü állatot mutattak neki, mely rendkívül magas és "hátul alacsonyabb, mint elöl" állat volt. Beszámolója szerint "az állat nyaka hajlékony, három karnyi hosszúságú, feje hosszú, hegyes az orra, szemei nagyok és igencsak az ökörére hasonlítanak, nagy fülei vannak, mint a tehénnek, feje tetején pedig két kicsiny szarv ül, mint a kecskének."

A legmagasabb szárazföldi állat # A zsiráf (Giraffa cameleopardalis), amely ma csak a Szaharától délre, Afrika száraz, szavannás és félsivatagos területein található meg, a legmagasabb, élö állatfajta. A 15. században, a zsiráf ott legelt Afrika majdnem minden szavannás részén. A 15. századi kínai kereskedök különösen megdöbbentek méretén és legalább egyet Kínába vittek, ajándéknak a császár számára. Egykori, Afrikára vonatkozó rajzokon és írásokban jelenik meg, még mielött az elsö európaiak elérték volna az Indiai-óceánt. Még inkább fura szerzetnek tekintették a zsiráfot, amiért változó és gyakran páratlan számú szarva van.

Az elsö, róla szóló beszámoló a bestiáriumokban # Az 1480-ban Hollandiában kinyomtatott Felismert teremtmények tárgyalása címü kiadványban ábrázolták elöször. Nem hasonlított az igazira. (Bestiárium = Mesés állatokról szóló középkori könyv.)

Madarak

A leggyakrabban emlegetett, képzeletbeli madár # A ludakat a legtöbb füvészkönyv megemlíti, aztán végleg kimaradtak belölük. Úgy hitték, hogy ez a madárfajta óriási, a babéhoz hasonló hüvelyekben terem, méghozzá Skócia nyugati partjai mellett található Orkney-szigeteken, a róla elnevezett fákon. Amikor a hüvely megérik és leesik a vízbe, akkor a lúd lábával elöre keveredik ki belöle. Azok, melyek a földre esnek, elpusztulnak és nem lesz belölük semmi.

A legértékesebb # 1396-ban, egy tucat, grönlandi fehér sólymot kapott Törökország szultánja, mint neki tetszö váltságdíjat egy európai hercegért cserébe.

A legnagyobb # Az Afrika keleti partjait felkeresö kínai látogatók írták le elöször a 1,8-2 m magas, teveszerü madarakat. Ezek feltehetöen struccok lehettek.

A legnagyobb tojás # Az átlagos strucctojás (Struthio camelus) hossza 15-20 cm, átméröje 10-15 cm, súlya 1,54-1,78 kg (kb. két tucatnyi tyúktojást tesz ki).

Tengeri fecskék # Amikor Magellánék 1519-ben elérték a Csendes-óceánt, a legénység körében volt az az elsö európai is, aki elöször írta le a repülö halat, amit rögtön el is neveztek tengeri fecskének (colindriny). Azt mondták, hogy kirepülnek a vízböl, így akarják kikerülni a ragadozó halakat, és kb. "annyit tudnak repülni, ameddig egy ember íjjal el tud löni".

Mikor láttak elöször pingvineket # 1519-ben Magellán emberei pillantották meg elöször ezeket a furcsa állatokat a part menti sziklákon Dél-Amerika déli partvidéke mentén: "olyanok voltak, amit keresztény ember még sohasem láthatott". Azt hitték, hogy egyfajta fekete-fehér ludak, "egy varjú csörével", ami nem tud repülni, viszont halon él. Ezek patagóniai pingvinek voltak. Miután nem volt nevük, elnevezték öket patos sin alos-nak (szárny nélküli kacsának).

A tukán # Elöször Don Gonzalo Fernandez de Ovideo írta le a tukánt 1525-ben a Sumaria de la Natural Historia de las Indias (Kelet-India természetrajzának összefoglalása) címü kiadványában. Az emberek legközelebbi társának tartotta. A megszelídített madarak vonzódhattak a törzsi csoportok által lakott területekhez.

Egyéb lények

A legnagyobb # A világ legnagyobb hüllöje a Délkelet-Afrikában a maláj szigetvilágban található, a folyók torkolatánál élö tengeri krokodil (Crocodulus porosus).

A legfurcsább kígyó # Amikor az itáliai zarándok, Roberto da Sanseverino 1453-ban a Sinai-sivatagban található Szent Katalin kolostorhoz utazott, a következöket jegyezte fel: "négylábú, macska nagyságú, hosszú és tekergö kígyót láttam". Amikor Roberto közelebb ment hozzá, az állat egy hirtelen támadt, kisebb homokvihar takarásában lassan odébb állt. (E lény valószínüleg egyfajta gyík lehetett, méghozzá a gyíkok családjából a legnagyobbik.)

A legmérgesebb # A legerösebb állati méreg egy haltól származik (Diodon hystrix; Sphoeroides testudineus), és ha ezt más mérgekkel keverték össze, fel lehetett használni, hogy bizonyos bünökben vétkes személyeket "Ozombivá" változtassanak.

A legveszélyesebb # A tengerészek és a tengeren utazók különösen rettegtek a Tioys haltól, mely - legalábbis Fra Felix Fabri 1483-as feljegyzései szerint - ha felfigyel egy hajóra: "elöjön a víz mélyéröl, csörével megfúrja a hajót, söt átlyukasztja. Csak úgy lehet elrettenteni, ha valaki félelem nélkül rámered a víz fölé hajolva, és rezzenéstelenül tekint a hal szemébe. Ha a halra meredö személy megretten és elkapja a szemét, a bestia kiemelkedik, lerántja magával a víz alá és megeszi."

Az észak-amerikai halak elsö leírása # Amikor 1541-ben Hernandes de Soto elérte a Rió Grandénak nevezett területet, a spanyolok felfedezték, hogy az indiánok csatorna segítségével kapcsolták össze a folyót egy tóval, így aztán a halak a tóban rekedtek. A halak között megemlítette a bagre-t, "melynek harmadik íze a fej volt, elejétöl végig kopoltyúval, az oldalak mentén pedig hatalmas tüskék, nagyon hasonlóak a hegyes árhoz"; egy másik pedig: "mint valami tengeri keszeg, egy szürke tökehal fejével"; "a harmadiknak 50 cm hosszú ormánya volt, a felsö ajka pedig úgy nézett ki, mint valami lapát". Az általa leírt legnagyobb hal a pereo, "melynek nagysága a sertésével vetekszik, alul és felül pedig fogsoraik vannak".

A fehér delfinek elsö leírása # A fehér delfinek Kanadában a sós vizü Szent Lörinc és Saguenay folyókban élö belugák. 1535-ben a francia felfedezö, Jacques Cartier, írta róluk: "ezek a halak akkorák, mint a barna delfinek, csak nincs uszonyuk. Testük és fejük hasonló az agáréhoz, fehérek, mint a hó, egyetlen pötty sincs rajtuk, és rendkívül nagy számban fordulnak elö abban a folyóban."

A legnagyobb természeti csapás # A Közép-Keleten az aszály és az áradás egyaránt komoly veszélyt jelentett, de talán a legrosszabb a sáskajárás lehetett. Ezeket a Biblia is megemlíti. Az 1500 körüli utazók közül sokan megfigyelték. (A sáskák sok négyzetkilométernyi felületet beboríthatnak. Egy-egy négyzetkilométeren akár 50 millió rovar is lehet, naponta 100 tonnányi növényi vegetációt is felzabálhatnak. Ezek, a mindent elpusztító rajok naponta 100 km-t is képesek megtenni, és pár óra alatt elfogyasztják egy hatalmas terület teljes növényzetét.)

A legveszélyesebb # A világ legveszélyesebb teremtménye (kivéve az embert) a Plasmodium nemhez tartozó malária-moszkitók, melyek - ha nem vesszük figyelembe a háborúkat és a baleseteket - valószínüleg az összes emberi haláleset 50 százalékáért felelösek a kökorszak óta.

Állatkertek

A legrégebbi # A legkorábbi, ismert állatgyüjteményt Sulgi állíttatta össze, a mai Irak délkeleti részén található Puzurisban. Ő egyébként Kr. e. 2097-töl 2094-ig hatalmon levö uralkodó volt.

A leghíresebb # A 15. században a leghíresebb állatkert a nápolyi hercegé volt. Egzotikus állatai körében megtalálhatjuk a zsiráfot is.

A leglenyügözöbb ajándékállatok # A 15. század elején azt követöen, hogy a hatalmas kínai flották idegen földeket kerestek fel, a követek minden egyes látogatás során a császárnak szánt ajándékokkal tértek vissza Kínába. Ezek között sok állat is volt. Közülük a leginkább lenyügözö az afrikai állatok gyüjteménye volt: oroszlánok, párducok, nyársas antilopok, nilgauk, zebrák és struccok. A császár ezt mind a pekingi császári állatkertben helyeztette el. 1415-ben a kelet-afrikai Malinda követei egy zsiráfot vittek a császárnak.

IRODALOM

A leginkább olvasott könyvek # A középkor elejétöl fogva a bestiáriumok (az állatokkal foglalkozó értekezések) voltak a legszélesebb körben olvasott könyvek. Mese, mítosz és ösrégi hagyomány keveredett bennük. A középkori világszemlélet elsöbbséget biztosított Isten felsöbbrendüségének és az egyéni megfigyeléseket alárendelték a magasabbrendü igazságoknak. Következésképpen, a bestiáriumban szereplö sok állat csak a nép képzeletében létezett. 1480-ban Hollandiában adtak ki egy könyvet, amely elsö alkalommal ábrázolta a zsiráfot. Illusztrált volt ugyan, de a rajz egyáltalán nem hasonlított a valóságos állatra.

Az elsö, nyomtatott munka # Az Embernek, Bestiáknak, Kígyóknak, Madaraknak és Halaknak nemes életéröl, amit közkinccsé kell tenni, ez volt az elsö, az állatok életével kapcsolatban angol nyelven kinyomtatott könyv. 144 ismert állatot, 8 teljesen ismeretlent és 21 mitológiai állatot sorolt fel.

Leginkább átfogó zoológiai értekezés # A svájci tudós, Conrad Gesner (1516-65) elöször 1551-ben kinyomtatott Historia Animáliuma (Az állatok története) a 16. század leginkább átfogó zoológiai értekezése. Gesner Pliniust követte, amikor az állatokat a madarak, négylábúak és halak szerinti felosztásban kategorizálta. Felfigyelt arra, hogy Arisztotelész is különbséget tett az elevenszülö és tojásrakó fajok között. Minden leírását rajzzal illusztrálta. Gesner munkája mérföldkö volt a természetrajz területén.

Az Újvilág természetrajza # Gonzalo Fernandez de Ovideo y Valdesé a dicsöség (egyébként csak Ovideóként ismert) (1478-1557), hogy néhány amerikai állatfajról nagyon hamar hírt kaphattak az európaiak. Ő jegyezte fel az öshonos indián kutyák változatait. Megemlítette, hogy a tapír öszvér nagyságú, sötétbörü, nincs szarva és a húsa fogyasztható. Kijelentette, hogy a lajhárnak egy napra van szüksége, ha ötven lépésnyi távolságot akar megtenni, éjszaka énekel és a levegöböl táplálkozik. A hangyászt nem jól írta le, és Ovideo azt mondja róla, a medvéhez hasonló a böre, nincs farka és hangyákkal táplálkozik (természetesen termeszekre gondolt). A lamantint halként alsóbbrendünek sorolta, bár Ovideo rájött, hogy bör borítja és kicsinyeit szoptatja. A nyugat-indiai és dél-amerikai madarakról különbözö feljegyzéseket adott közre. Ezek eléggé a képzelet szülöttei, mint pl. a kolibri esetében, melyröl azt írja, hogy nem nagyobb a hüvelykujj végénél. De, bármilyen pontatlanok is néha a beszámolói, Európában lenyügözve kellett, hogy olvassák (és idönként, kétségkívül, jól is szórakozhattak rajta).

A növényvilág

A legrégebbi # Az igazoltan legöregebb fa az a sörtéstobozos fenyö (Pinus longaeva), mely 3275 m-rel a tenger szintje fölött nö az Egyesült Államok Nevada államának keleti részén a Mount Wheeler északkeleti lejtöjén. Ebben az idöben 4600 éves lehetett.

Angol # Az összes angol fa közül a legöregebb a tiszafa (Taxus baccata). A legrégebbi ismert példány a Perthshire grófságban található Aberfeldy közelében a fortingalli tiszafa, melynek egy része még mindig növekedöben van.

A legkorábbi példányok # A legkorábbi, még mindig létezö fafaj a Kína Zhenxiang részén található szüzhajfa, más néven páfrányfenyö (Gingko biloba), mely elöször kb. 160 millió évvel ezelött jelenhetett meg, a Júra-korban. Japánban kb. 1100 óta tartják, ahol ginkyo-ként ("ezüst sárgabarack") ismerik, ma pedig icho-nak nevezik.

Az elsö rendszerbe foglalás # A spanyolországi Cordobából származó, arab orvos, Gafikki (1165-ben halt meg) volt valószínüleg az elsö, aki megpróbálkozott a növények rendszerbe foglalásával, és nevüket arabul, latinul valamint az észak-afrikai berberek nyelvén közölte.

A legjobb botanikus # A spanyolországi Malaga szülötte, Abdullah Ibn al-Bajtart tekintették a legjobb botanikusnak és gyógyszerésznek az iszlám világban. Ezen a területen az ö könyveit tartották a legjobbaknak, köztük a Materia Medica-t valamint az egyszerü anyagok gyüjteményét (olyan anyagokra gondol, amelyek tiszták, egyetlen anyagból állnak), melyek mindegyiknek a tulajdonságait is megemlítik.

Hatalmas méretü erdöirtás # Európa növekvö népessége óriási csapást jelentett az erdöségekre nézve is. A becslések szerint egy átlagos vashuta két év alatt 2000 hektárnyi erdöt zabált föl, és olyan tüzifahiányt eredményezett saját szomszédságában általában, hogy néhány huta négy év alatt csak egy évig volt képes üzemelni. Más becslések arra utalnak, hogy Európában évente 60-80 millió tonnányi fát használtak fel - vagyis minden évben minden emberre kb. egy tonnányit.

A leghíresebb fák # Az emberek felismerték bizonyos, hatalmas fák jelentöségét, amikröl "köztudott" volt, hogy fontos események következtek be azon a helyen, és ugyanígy azoknak a fáknak a jelentöségét, amelyekröl "tudták", hogy rendkívül öregek. Például Angliában, Clipstonban, volt egy tölgyfa, amely alatt 1289-ben I. Edward állítólag összehívta a parlamentet; a Newbury található Donnington parkban volt egy tölgyfa, amiröl azt mondták, hogy a költö, Geoffrey Chaucer ültette; a New Forestben az ember megcsodálhatta "ugyanazt" a fát, amelyröl a nyíl visszapattant, hogy megölje William Rufust. Itáliában voltak fák, amikröl "közismert" volt, hogy Asissi Szent Ferenc ültette öket.

Mérges növények

Kuráré # A kuráré volt minden méreg közül a leghalálosabb a Kolumbusz elötti kor emberei számára. Dél-Amerika erdös vidékein volt elterjedt. A mérgezö Strictinos toxifera növény nedvéböl készítették. A nedvet összekeverték más rovartól és állatoktól származó mérgekkel, rendkívül hatásos volt, miután megállította a mozgatóidegek müködését és szívrohamot idézett elö, ha elérte az áldozat véredényeit. A dél-amerikai karib indiánok a kurárét arra használták, hogy megkenjék vele a vadászat során alkalmazott nyílvesszök hegyét, amit aztán fúvócsövekböl löttek ki.

A kalabár bab # Nyugat-Afrikában, a leghasznosabb méreg a "kalabár bab" (Physostigma venenosum), melyet akkor használtak, ha valakit próbának akartak alávetni. Megörölve és vízzel keverve az áldozat, ha lenyelte, azonnal kihányta. Azok a gyanúsítottak azonban, akik féltek, és így csak lassan mertek inni, megfulladtak töle.

A legszadistább botanikus # Pierandrea Mattioli (1501-77), egy az itáliai Sienában élö doktor, elítélteket használt kísérletei során annak meghatározására, hogy vajon mérgezö-e a sisakvirág. Az eredmény pozitív volt.

Gyógynövények

A legmelegebb és a legszárazabb # Minden lágyszárú növény közül a legmelegebb és legszárazabb a mustár, a hagyma, a metélöhagyma és a rosa solis.

A leghidegebb # A legtöbb gyümölcs, mint például a földieper, a körte és a szilva, hideg és nedves, de mind közül a leghidegebb a feketehunyor, a tölgy és a pipacs. Az ibolyát és a rózsát, mint hideg és nedves gyógyszeranyagot használták, ha olyan, meleg és száraz nyavajákat akartak kezelni, mint a láz, gyulladás, álmatlanság, nyugtalanság és dühkitörések.

A leghidegebb és a legszárazabb # A bürköt és a nadragulyát tekintették a leghidegebbnek és a legszárazabbnak, ugyanakkor a legveszélyesebbnek is, ha nem rendeltetésszerüen használták fel vagy lenyelték. A bürköt külsöleg alkalmazták köszvénynél és más duzzanatok esetén. Plinius a következöképpen ajánlott ellenmérget a bürök véletlenszerü fogyasztására: "Igya meg a rendelkezésére álló legerösebb bort, mielött a bürök elérné a szívet."

A legszentebb # A rozmaringról úgy hitték, addig nö, amíg el nem éri ugyanazt a kort, amit Krisztus a földön elért, vagyis a 33 évet. Ugyancsak közismert volt gyógyító tulajdonságairól és tisztaságáról is, akárcsak Krisztus. A virágából készült teát azért itták, hogy a testet megtisztíthassák, és ugyanezt vették igénybe, ha abból a célból akarták megmosni az arcot, hogy egészségesek és tiszták legyenek. A növény gyógyító és aromás tulajdonságai vezettek aztán el oda, hogy különbözö keverékekben alkalmazták, meg tömjénnél, a templomokban és betegek körül, valamint bíróságokon a padlóra szórták, hogy megóvják az ártatlan polgárokat a tífusztól. A rozmaringot meleg és száraz növényként sorolták be, ennélfogva gyógyászati alkalmazása hideg természetü megbetegedéseknél jelentkezett, mint például: levertség, nyavajatörés, sárgaság és az emésztöcsatorna elzáródásai. Nemcsak hogy tisztítani tudta a rossz látást, de nagyon jó hatású volt a memória javításában is. Ennek a növénynek az emlékezéssel való, történelem elötti idökbe viszonyuló összekapcsolódása is hangsúlyozza a hagyományt, hogy rozmaringcsokrokat tettek a halottak testére. Ez a növény szimbolizálta a házastársi hüséget is, menyasszonyi koszorúkat fontak belöle. A 16. század elején Sir Thomas More (Morus Tamás) a barátsággal azonosította.

Virágok

A legrégebbi "virágcsendélet" # Hans Hemling liliomokból, nösziromból és galambvirágból álló csokra egy vázában, amit 1490-ben festett az Imádkozó férfi címü képre. A fehér liliomok szimbolizálják a tisztaságot, a kék nöszirom a mennyországot, míg a galambvirág galambszerü formája (columba=galamb) képviseli a Szentléleket. Az északi reformáció során a keresztény mártíromság hagyományos, áhitatos ábrázolású képeit, mint amilyen a keresztrefeszítés is volt, betiltották és virágfestményekkel helyettesítették. A virágok kiemelkedö jellemzöje, különösen, ha egyszer már levágták öket, hogy elpusztulnak.

Fukszia # A német Leonard Fuchs (1501-66) a modern botanika egyik úttöröje volt. Ő azonosította és nevezte el a fuksziát, valószínüleg az elsö, élö személyröl elnevezett növényt.

A Szüz legjelentösebb virágszimbólumai # A fehér liliom (szüziesség, tisztaság), az ibolya (szerénység), a rózsa (isteni szeretet), a szegfü (isteni szeretet), és a virágzó valamint gyümölcsöt hozó földieper képviselte a lélek gyümölcseit. A 15. század vége felé ezek a százszorszéppel egészültek ki, mely a Kisded ártatlanságát hangsúlyozta. A körülzárt kert, ahol a Szent Szüzet leggyakrabban ábrázolják, szintén a szüziességet szimbolizálja.

Havasi gyopár # A havasi gyopár elsö, képes ábrázolása a 15. században a velencei Alpokban valósult meg Bellunóban, a Codex Bellunensis címü kiadványban. Bár Dioszkoridesz leírta a növényt, és mint szerelmi bájitalba valót ajánlotta.

A legjelentösebb virág # Kínában a "virágok királyának" tekintették a bazsarózsa fát. Egyszerre szimbolizálta a magas állást, a vagyont és a becsületet. A bazsarózsa a leggyakrabban ábrázolt minden virág közül a kínai müvészetben; megtalálhatjuk vázákon, függönyökön és hímzéseken egyaránt.

A legfurcsább fü # Pedro de Castaneda, aki Coronadót elkísérte 1540-2-ben az amerikai síkságon tett útja során, megdöbbenéssel írta le a prériken található füfajtát, "mely mindig újra és újra felemelkedik, ha letapossák". Leírta, hogy miután "1000 ló, 500 tehén és több, mint 5000 kos és jerke, ezenkívül több, mint 1500 baráti indián és szolga" taposott végig a füvön, nem hagytak hátra semmi nyomot sem. A spanyoloknak csonthalmokat és tehénürüléket kellett hátrahagyniuk, hogy megjelölhessék a visszautat.

IRODALOM

A növényekröl készített, legkorábbi, természet utáni rajzok # Füvészkönyvek formájában ezek a Livre des Simples Medicines (Az egyszerü orvosságok könyvében) találhatók meg. A kézirat 1480 körül készült Clunyban. Egy értekezés francia változata volt, melyet a 13. századi szerzö, Johannes Platearius állított össze. Ő a latin írásokat ötvözte újonnan felfedezett arab anyaggal, és így hozta létre a gyógyszerek szinonímáinak elsö szótárát.

Az elsö, ismert, botanikai fametszetek # 1475-ben publikálta a németországi Ausburgból származó Hans Bamler, mégpedig a Conrad von Megenburg-féle Das Buch der Natur-ban (A természet könyvében).

A legnagyobb szaktekintély a gyógyfüvek terén # Az ókorból Dioszkoridesz, az elsö századi görög doktor - aki a római seregben szolgált - volt a legjelentösebb szaktekintély. A Materia Medica-ban több, mint 600 növény és majdnem 1000 gyógyszer esetében írta le a külsö megjelenést, illetve a pontos alkalmazási eseteket. A mü kézirati példányai illusztráltak voltak, de egészen a 15. századig a legtöbb müvész a növények képeit egy másik kéziratról másolta le. Az lett az eredménye, hogy a növényeket nem mindig lehetett felismerni.

A legnépszerübb füvészköny # A németországi Mainzban a Peter Schoeffer által 1485-ben kinyomtatott Gart der Gesundheit (Az egészség kertje) volt abban a korban a legnépszerübb füvészkönyv. Gazdag illusztrációt tartalmazott, föként a növényekröl. Szerzöje, Johannes de Cuba, egy frankfurti orvos, egy festömüvésszel járta be Itáliát, Görögországot, a Szentföldet, Arábiát, Babilóniát és Egyiptomot. Még mindig jelentös gyógyszerkönyvek voltak az ókori görög forrásokból származó füvészkönyvek. További, népszerü füvészkönyvek voltak a Herbarius latinus (A latin füvészkönyv, 1484) melyet szintén Schoeffer nyomtatott ki, valamint az Ortus sanitatis (Az egészség kertje, 1491), melyet a mainzi Johannes Meydenbach nyomtatott ki.

A botanikai természettudomány megújulása # Otto Brunfel (1464-1534) a mai Franciaország területén Strasbourgban 1530-ban publikálta müvét, a Herbarium Viva Eicones-t (Élö növények képei). Ez volt az elsö rajzokkal illusztrált füvészkönyv, amelyben az ábrák olyan kiváló minöségüek, hogy egy idöben úgy hitték, Albrecht Dürer munkája. Brunfel kortársa, Jerome (Hieronymus) Bock (1498-1554) 1539-ben kiadott müve, a Neue Kreutter Buch felülmúlta Brunfel munkáját, legalábbis, ami a szöveget illeti. Sikerült is egy új szót kreálnia: "a bibét". (Még mindig nem létezett azonban kifejezés akkoriban a sziromra.)

A legkorábbi, nyomtatott, angol nyelvü könyv, határozott botanikai karakterrel # A Wynkyn de Worde által 1495 körül publikált, Bartholomeo Anglicanus-féle Liber de Proprietatibus Rerum (Botanikai tulajdonságok könyve) címü enciklopédia fordítása büszkélkedhet ezzel a rekorddal.

Az elsö, modernkori, botanikai értekezés # A német humanista, Conrad Gesner (1516-65) nevéhez füzödik, akit csak, mint "korának Pliniusát" emlegettek, rendkívül széleskörü természettudományi érdeklödése miatt. Tudományos értekezése a botanikáról, mely a 18. század során befolyásolta Linnét is, amikor a növények nem és faj szerinti csoportosító rendszerét kigondolta. Müvét, a Historia plantarum-ot (A növények története), melyben kb. 1500 eredeti rajz és nagyszámú fametszet van, teljes egészében sosem publikálták. (A kézirat jelenleg egy svájci könyvtárban van.) A német Leonard Fuchs (1501-66) (akiröl elnevezték a fuksziát), szintén megírta a növények történetét a De Historia Stirpum-ot (A növények története), melyet 1542-ben adtak ki. Ez a két könyv versenghet a modernkori botanika elsö könyvének címéért.

Az elsö, nyomtatott és illusztrált füvészkönyv # Az 1481-es kiadású Apuleius Platonicus-féle Füvészkönyv szerkesztését és nyomtatását Johann Philippus de Lignamine, IV. Sixtus pápa orvosa végezte. A munkát Kr. e. kb. 400 körül származó, görög orvosi receptekböl állították össze. A növények rajzát azokat a tüneteket feltüntetö képek is kísérték, amit gyógyítani tudtak. Így a felhasználónak nem is kellett tudnia olvasni, hogy a könyvet tanulmányozhassa. Például, az illatos macskamenta ábrája tartalmaz egy kígyót is, mivel a növény alkalmazható ellenméregként a kígyómarásnál.

Az ábrákkal ellátott elsö, nyomtatott füvészkönyv címének várományosa az 1482-ben Milánóban Macer Floridus által publikált De Viribus Herbarum (A gyógynövények erejéröl). Egy 1477-böl származó nápolyi, illusztrálatlan változat a legkorábbi, nyomtatott füvészkönyv.

A legtitokzatosabb kézirat # A Roger Bacon-féle, titkosírással írt kéziratot nevezik a világ legtitokzatosabb kéziratának. A 15. vagy a 16. században íródott olyan kódrendszerrel, amit nem sikerült még megfejteni, kivéve néhány növény és csillag nevét. Több, mint 400 ábrát tartalmaz, melyeknek nagyrésze botanikai vagy gyógyszerészeti jellegü. (Roger Bacon egy 13. századbeli angol tudós volt, aki elsösorban az asztrológia és alkímia iránt érdeklödött.)

A legjelentösebb, nyomtatott füvészkönyv # A német Herbarius, ez a bajor dialektusban íródott és 1492 körül a németországi Mainzban kiadott könyv a legjelentösebb és egyben a legkiválóbb nyomtatott füvészkönyve ennek az idöszaknak. 379, növényeket ábrázoló rajza természet utáni. Kivételesen jól, abc-sorrendben vannak a tartalomjegyzékbe felvéve, betegségenként és fejezetenként a címszavak. A javasolt orvosságok körében megtalálható a marihuána (Cannabis sativa) alkalmazása: a levelek a gyomorbántalmakra szolgálnak, a gözök pedig a fejfájás megszüntetésére. A német Herbarius volt egyben minden füvészkönyv közül az, melyböl a legtöbbet plagizáltak: megjelenését követö öt hónapon belül Németország-szerte más kiadók kisajátították a rajzokat. Tizenhárom ilyen, tulajdonképpeni "kalózkiadás" maradt fenn.

Az elsö, angol nyelven nyomtatott füvészkönyv # Ez a Bancke-féle illusztrált, 1525-ös Füvészkönyv.

A gyógynövényekkel foglalkozó, legnépszerübb, korai, nyomtatott, angol nyelvü munka # Az 1525-ös, névtelen szerzöjü Grete Herball dicsekedhet ezzel a rekorddal. A francia Le Grand Herbier-böl fordították le, melyet 1486-ban nyomtattak Besancon-ban. Tartalmaz egy függeléket is, a borok alkalmazásáról. A füzfa (salix) levelei javasolt alkalmazását - tudniillik leviszi a lázat - a modernkori orvosok is megfogadható tanácsnak tekintik: fontos összetevöje az aszpirinnak a szalicilsav.

AZ EMBERI LÉNY

1500-ban a világ népessége kb. 460 millió volt, bár megfelelö statisztikák híján ez a becslés alig több puszta találgatásnál. Európában mintegy 60 millió ember élhetett (vannak, akik azt mondják, 80 millió lehetett). Anglia lakossága valamivel volt csak több 2 milliónál. A legnagyobb népsürüség Kínában jelentkezett (25 fö/km ) és Indiában (23 fö/km ). Európa egészét tekintve az átlag 8 fö volt, Anglia esetében pedig kb. 12, bár Kent és Kelet-Norfolk egyes vidéki részein a népsürüség 20 fölött lehetett.

Népesség

A legkevésbé sürün lakott kontinens # Úgy becsülik, hogy 1500-ban Észak-Amerika teljes lakossága nem lehetett több 10 milliónál. Ezt összevethetjük a mexikói azték birodalom 11 és 25 millió lakójával, és a 60 millió európaival. Ázsiának, melynek természetszerüleg sokkal nagyobb a szárazföldi tömbje, sokkal nagyobb lehetett a lakossága. Egyedül Kínában feltehetöleg 200 millió ember élt 1500 körül, Indiában pedig 150 millió egy évszázaddal késöbb. Ausztrália és az Antarktisz akkoriban ismeretlen volt a világ többi részén.

A VILÁG LAKOSSÁGA

IDŐPONT MILLIÓ

Kr. e. 8000.......... ..... ...... .. kb. 6

Kr. u. 1 kb. 255

1250 kb. 254

kb. 460

kb. 579

5.246

2050 (elörejelzések szerint) 14.000

Az amerikai indián lakosságra vonatkozó legnagyobb és legkisebb becsült érték # 1492-ben a Rió Grandétól északra, azaz a kontinentális Észak-Amerika területén, legfeljebb 12, de legalább 1 millió ember élt. Azidötájt a megfigyelök igencsak alulbecsülték a népesség igazi nagyságát. A különbözö idöpontokban jelentkezö becslések összegzése eléggé nehézkes, mivel a feljegyzéseket vezetö európaiak terjeszkedése lemaradt az újonnan jelentkezö betegségek terjedése mögött, melyek viszont komoly mértékben megtizedelték az indián lakosságot.

Európa # 1500-ban, Franciaország népességét kb. 15 millióra lehetett becsülni (egy évszázaddal késöbb ez 16 millióra emelkedett). Sokkal magasabb volt, mint bármely más európai országban. Spanyolországban csak kb. 6 millióan lakhattak (1600-ra már 8 millióan). Németország még az államok laza szövetsége volt és nem egységes ország, Itália úgyszintén.

A legnagyobb, esöerdei népsürüség # Az esöerdös környezetben, a legnagyobb népsürüségü települések az Amazonas középsö táján voltak: a Machiparónak a Yapurával való összefolyása közelében, valamint az Omagu környékén. Ez kicsit lejjebb található a folyón, ott 1542-ben a Francisco de Orellana-féle expedíció tagjai úgy számolták, hogy a népesség képes lenne kiállítani több, mint 50.000 férfit, és a megerösített, folyómenti városokon az áthaladás több napot vett igénybe. Legfeljebb kb. 50.000 fönyi, városi lakosság maradhatott fenn a közép-amerikai öserdö városaiban a maja civilizáció "klasszikus" periódusában, de ezeket a helyeket a 10. század körül elhagyták.

A népek mozgása

A legkorábbi, homogén népesség # Ma úgy hiszik, hogy mintegy 60.000 ezer évvel ezelött indult meg Ausztráliának a bennszülöttek általi benépesítése. Egészen az európaiak 16. vagy 17. századi érkezéseig ezek az emberek a világ többi részétöl teljesen izoláltan, autonóm módon éltek, ellentétben a világ többi részével.

A legkorábbi amerikai telepesek # Nagyon változók a becslések arra nézve, mikor érkeztek Amerikába az elsö emberek. Sok tudós az ember megjelenését egészen Kr. e. 100.000-re teszi. Azonban ezt az elméletet egyértelmüen nem fogadják el. Dél-Amerikának a Kr. e. 25.000 körüli lakossága archeológiai leletek révén teljesen bizonyított már.

A legrégebbi, folyamatosan lakott, dél-amerikai település # Az inka birodalom idöszakának (1452-1532) mérnöki tudását és építészetét nem lehetett Amerikában felülmúlni. Várostervezésük, ami szigorú rendszeren alapult, jóval Európa elött járt. A perui Urabambo völgyben 1500 körül épített, ollantayboi határállomás a legrégebbi, folyamatosan lakott inka város. 18, négyszögletes blokkra tervezték, aminek a közepén egy nyitott tér volt; mindegyik négyszöget két, négyzet alakú lakóegységre osztottak fel, mindegyiknek külön központi udvara volt,

A legrégebbi, folyamatosan lakott amerikai település # Új-Mexikóban Acoma pueblóját 107 m magas, sziklás fennsík csúcsára építették. 200 szélesebb lépcsön, 100 keskenyebb lépcsön, majd az utolsó 3 méteren a sziklába vájt, a lábak és a kezek behelyezésére szolgáló lyukak segítségével lehetett megközelíteni. Acomának ciszternái voltak az esövíz és a hó összegyüjtésére és elég nagy földterülete ahhoz, hogy "nagy mennyiségü gabonát lehessen vetni és tárolni". Coronado emberei 1540-ben keresték fel Acomát és közölték, hogy akkoriban kb. 200 olyan férfi tartózkodott ott (családjával egyetemben), akiktöl, mint rablóktól "az egész vidék rettegett".

Amerika öslakóinak indiánként való elsö megnevezése # VI. Sándor pápa, 1493-ban kelt Inter caetera (Egyebek között) címü bullájában, melyben a spanyol uralkodóknak adományozta a Kolumbusz által felfedezett területeket, már így nevezte öket.

Amerika öslakóinak, legkorábbi, európai története # A portugáliai "elvasi úriember", aki 1538-ban elkísérte Hernandes de Sotot, Kuba kormányzóját, egy észak-amerikai útja során, jegyezte le arra a korra vonatkozóan az indián népek legkorábbi, írott történetét. Ők beutazták a timuguák, az irokézek, a maszkogi szövetség, a csokták, a chiksaw-k, a quapaw-k és az arkanszaszok, valamint több pani nép földjét. Az expedíció leírása elsö alkalommal említi meg az európaiak részéröl ezeknek a népeknek a szokását, kultúráját, építkezését és müalkotásait.

Az utolsó maják # A maja civilizáció, mely Közép-Amerikában az elsö évezred alatt virágzott, titokzatos módon eltünt minden nyilvánvaló ok nélkül a 10. század során, és helyét benötte az erdö. Kölönbözö elméletek léteznek, ami az okokat illeti: túlságosan kizsarolták a termöföldet, forradalom következett be, ismeretlen járványok, drasztikus éghajlatváltozás, söt, még vulkáni kitöréseket is emlegetnek. A nép néhány túlélöje Guatemalából észak felé vándorolt, és a Yukatán félszigeten telepedett le. Ott az aztékok által nagymértékben befolyásolt, új civilizáció nött fel.

Táplálék miatt a legkomolyabb forrongás # A 15. század végén, a dél-afrikai vakarangák elhagyták régi törzsi területeiket és 480 km-rel északabbra hozták létre az új karanga királyságot. Ez a mai Zimbabwe. Oka az volt, hogy ösi területükön kimerültek a sókészletek.

Észak-Amerikaiak Írországban # Kolumbusz Kristóf 1477-ben saját kezüleg jegyezte fel, amikor Írországban járt: "Cathay (Kína) lakosai keletre jöttek. Ennek sok jelét láttuk már. Különösen pedig az írországi Galway-ben, egy rendkívüli termetü férfi és nö szállt partra két fatörzsön." (A történészek meg vannak gyözödve róla, hogy ezek eszkimók lehettek, akiket a forgószél kergetett kajakjukban ide az Atlanti-óceánon.)

Az utolsó spanyolországi zsidók # 1492-ben a zsidókat kiüzték Spanyolországból. A feljegyzések szerint az utolsó az év augusztus 2-án távozott. A becslések szerint legfeljebb 5%-át tették ki a lakosságnak, vagyis kb. 300.000-en lehettek; bizonyos becslések ennél alacsonyabb értékeket adnak meg. Tulajdonképpen sok zsidó, mint névleg keresztény ott maradt, bár továbbra is betartották a hagyományos rítusokat. A zsidókat 1290-ben üzték ki Angliából és 1394-ben Franciaországból. Gyakran elöfordult, hogy egy országból kiüzték öket, majd mágis visszahívták öket, méghozzá gazdasági megfontolások alapján, amikor, mint bankárokra szükség volt rájuk. 1420 és 1471 között a németországi Mainz zsidó lakosait négyszer üzték el, és hívták vissza.

Az elsö eszkimók Angliában # 1502-ben, Sebastian Cabot három eszkimót vitt Észak-Kanadából Angliába, és büszkén masíroztatta öket fel s alá, amerre járt. Úgy írták le öket, mint: "húsevöket... akiknek nyelvét senki sem képes megérteni és viselkedésük leginkább a vadállatokéhoz volt hasonlatos".

Az amerikai indiánok Spanyolországban # 1492-ben Kolumbusz több indiánt vitt magával vissza Spanyolországba. Célja az volt, hogy tolmácsként képezi ki öket, miután velük együtt jelent meg patrónusai, Ferdinánd király és Izabella királynö elött. Az indiánok közül csak hét élte túl az utat és közülük is öt meghalt egy éven belül. 1495-ben Kolumbusz 550 amerikai indiánt küldött rabszolgaként Spanyolországba. Csak 350 élte túl az utazást, és nemsokára a többi is meghalt "egy olyan földön, mely nemigen felelt meg szokásaiknak".

Az elsö angol hajó, mely indiánokat hozott magával vissza # Az elsö hajó 1502-ben John Amayne-é volt, amely ezenkívül sózott halat, sólymokat és egy sast is szállított. 1509-ben egy francia hajó hét férfival tért vissza, akiket úgy fogtak el fakéregböl készült kenujukban. Közülük hat nemsokára meghalt, de az egyetlen túlélöt elvitték XII. Lajos királyhoz.

Az elsö amerikai Portugáliában # 1501-ben Gaspar Corte-Real kb. 50 amerikai bennszülött férfit és nöt küldött Új-Fundlandról a királynak. Rájuk, mint potenciális rabszolgákra tekintettek.

A legnagyobb, áttelepítési tervek # Az inkák birodalmuk belsö benépesítését áttelepítéssel valamint a Cochabamba völgyének rekord méretü vállalkozásával rendezték el. Ott az inka Huayna Capac (16. század eleje) állítólag 14.000 telepest telepíttetett át az inka birodalom déli részének minden zugából, valamint olyan távoli területekröl is, mint Cuzco, Peru és Chile.

Az elsö fehér amerikaiak # Dél-Spanyolország, különösen pedig Andalúzia kopár, sivataghoz hasonló területeiröl mentek a legnagyobb számban a korai kivándolók Amerikába. Magukkal vitték marháikat és az ezek tenyésztéséhez szükséges szakértelmet is, amit már addigra továbbfejlesztettek. (Lásd a Mezögazdaság címszó alatt.)

Az elsö európai nök Amerikában # Van rá némi bizonyíték, hogy a vikingek nöket vittek magukkal a 11. század során észak-amerikai útjaikra. 1497-ben került sor arra a javaslatra, miszerint spanyol nöknek kellene az Újvilág gyarmataira menni. 1498-ban Kolumbuszt már nök is elkísérték, 1501-tól kezdve a spanyol korona ragaszkodott hozzá, hogy a kivándorlók házasok legyenek.

Települések, városok

A legrégebbi # A világ legrégebbi, fallal körülvett városa Ariha (Jerikó). A régészek által elért legmélyebb szintekröl nyert minták radiokarbon vizsgálata azt jelzi, hogy már Kr. e. 7800 körül meglehet, hogy 27.000 fönyi volt ott a lakosság. A csehszlovákiai Dolni Vestonice települése Kr. e. kb 27.000-ig nyúlik vissza. A világ legrégebbi fövárosa a szíriai Damaszkusz. Régebben lakják folyamatosan, mint a világ bármely városát - mintegy 4500 éve. Anglia legrégebbi városának gyakran Colchestert nevezik, az óangol Camulodunumot, mely a Kr. e. 1. században németalföldi törzsfönökök központja volt. Azonban, a Scilly szigetcsoportból a St. Mary sziget Salakee nevü, ónkereskedelmi örhelyének neve a kelták elötti idöböl származik, ennélfogva korábbi, mint a Kr. e. 550. év. Angliában a legrégebbi borough (önkormányzattal bíró város) címével a Devonban található Barnstaple dicsekedhet, melynek oklevelét Kr. u. 930-ban Athelstan király (927-939) állította ki.

A leginkább urbanizált népesség # Hollandia lakosságának több, mint 50 %-a városokban élt, Flandriában pedig kb. 45 % volt városlakó. Másutt, Európa népességének legnagyobb része vidéki jellegü területeken élt, és mégha városokban is lakott, gyakran a mezögazdaságban dolgozott.

A legnagyobb városok # A világ 1500 körüli népességére vonatkozó statisztikák csupán durva becslések. A 16. század elején Konstantinápolynak (Isztambulnak) legalább 100.000 lakosa volt, sokak szerint akár 400.000 is lehetett. Damaszkusznak 57.000, Aleppónak legfeljebb 67.000 volt. Ezzel szemben Athénnak kb. 12.500. Az egyiptomi Kairó nagyon nagy lehetett - akár 400.000 vagy 450.000 fö is lakhatta az 1517-ben bekövetkezett török hódítás elött. Az itáliai utazó, Varthema, a 16. század legelején azt mondta, kerületét tekintve olyan nagy volt, mint maga Róma, de sokkal nagyobb lakossággal. Rómának kb. 100.000 lakója lehetett. Indiában, Vijayanagarban (a mai Hampi) legalább 500.000 ember élt. Közép-Amerikában a legnagyobb város Tenochtitlan volt (vagyis a mexikói azték föváros), feltehetöleg 150.000-es vagy még nagyobb létszámmal, miközben Dél-Amerika legnagyobb városa, a perui Cuzco, lakóinak száma 45.000-re rúgott. Európában Párizst 225.000-en lakták, Népolyt kb. 125.000-en. Viszont kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb város a kínai Peking (Beijing) lehetett, mintegy 672.000 fövel 1500 körül. Azonban a kínai Hangchou városának 1279-ben akár 1,5 millió lakosa is lehetett.

A legnagyobb indiai város # 1492-ben a legnagyobb indiai város Vijayanagar volt Dél-Indiában. Vijayanagarban (azt jelenti: a gyözelem városa) kulturált és kozmopolita lakói voltak, akik szívesen fogadták a mohamedánokat és az európaiakat egyaránt. A várost felkeresö, legelsö európai látogató, akinek a leírásai is fennmaradtak, az itáliai Nicolo dei Conti volt. 1420-ban úgy írja le a várost, mint amelynek 96 km a kerülete. Rendkívüli módon lenyügözte az erödítményekböl áradó erö. Az uralkodót, Rayát hatalmasabbnak tekintette, mint India bármely más fejedelmét. A Vijayanagarról Abdur Razzak által 1443-ban írott, arab nyelvü beszámoló szerint a város olyan, mint "amilyet a szem még nem látott, fül nem hallott. Egyetlen hely sem veheti fel vele az egész földkerekségen. Úgy építették fel, hogy egymáson belül hét, megerösített fala van."

A legnagyobb japán város # Kyotónak, mely Honshu közepén helyezkedik el, és egyben a császár meg a sogunok rezidenciájaként szolgált (a sogunok a legföbb katonai kormányzók voltak), 1467-ben kb. 200.000 lakosa volt.

Oroszország # 1511-ben Moszkvában 41.500 ház volt és kb. 100.000 lakos. A város a Moszkva folyó partján 8 km hosszan nyúlt el. Ezzel szemben Novgorodnak (mely Új várost jelent), egyik riválisának, csak 5046 háza volt és kb. 20.000 lakosa.

Spanyolország # Egy régi spanyol mondás a következöképp jellemzi Spanyolország legjelentösebb városait: "Toledó a gazdag, Salamanca az erös, Leon a gyönyörü, Ovideo az isteni és Sevilla a hatalmas". A 15. század során több más jelentösebb város is volt. Valladolid volt a föváros. Madrid még mindig nem volt egyéb kicsinyke városnál egészen 1560-ig.

Anglia # 1500-ban London lakossága kb. 60.000 fö volt. Anglia következö, legnagyobb városa Norwich, 12.700 fövel, melyet York, Bristol és Newcastle upon Tyne követett kb. 10.000 lakossal, majd Exeter és Salisbury 8000-rel. Birmingham, Manchester és Liverpool még csupán aprócska falvak voltak.

Zsidó népesség # Thesszaloniki városában, mely akkoe a török birodalomhoz, volt a világon a legnagyobb zsidóközösség. Amikor a zsidókat a 15. század vége felé Spanyolországból kiüzték, sokan tették át közülük székhelyüket a szultán bátorítására a török birodalom területére. Rengetegen telepedtek le Thesszalonikiben. 1550-re a város lakosságának több, mint a fele zsidó volt.

Az indiai mohamedán településekröl szóló, legkorábbi feljegyzés # Az arab nyelvü, AH 372-ben (Kr. u. 983-4-ben) írott Hudud al' Alam úgy említi meg Simur, Sindan, Subara és Kanbaya városokat, mint amelyeknek mind megvan a maga mohamedán közössége, saját dzsámi maszdzsiddal (pénteki mecsettel).

Amerika legnagyobb városa # A mexikói Tenochtitlan, tulajdonképpen két azték város, Tenochtitlan és Tlatelolco összeépülése. A Texcoco tavon belül épült, és a szárazfölddel a tó vizén át vezetö, három nagy út kapcsolta össze: elnevezésük, Iztapalapa, Tlacopan és Tepeyac volt. Így hát a két várost valójában egy vízág választotta el egymástól és egy híd kötötte össze. Voltak központi elhelyezésü szobrok, hatalmas középületek és számos lakónegyed is. A metropolisz pontos mérete ismeretlen, de legalább 12 km -t terített be és 150.000-nél több lakosa lehetett, talán még 500.000 is, 80 külön kerületre felosztva. A városközpont, ahol a három út találkozott, rendkívül lenyügözö lehetett a sok templommal, játékok üzésére szolgáló területekkel, palotákkal és "a koponyák oltárával". (Ez a terület ma Mexikóváros.)

Az utolsó inka város # Machu Picchu, a perui Andok között megbújva, menedékként szolgált Manco inkának, az inka uralkodók utolsó leszármazottjának, a spanyol hódítások után. A hegylánc 2500 m magas csúcsán sok lakóház helyezkedett el kettös erdöfal mögött, és a két csúcs mindegyikén volt még egy-egy erödítmény is. Machu Picchut sok, teraszosan megmüvelt föld vette körül. Ebben a városban találjuk a híres Intihuatanát, vagy napórát, mely köböl készült. Ennek segítségével állapították meg a téli napfordulót (június 21-edikét) amit a Napisten imádásával ünnepeltek.

Az elsö európai-amerikai városok # 1496-ban alapította Bartholomeo Kolumbusz, Kristóf testvére, a Dominikai Köztársaság területén Santo Domingót. 1505-ben kezdték a spanyolok idehurcolni Afrikából a néger rabszolgákat. Nemsokára ki is szorították az eredeti amerikai indián lakosságot. Peruban az elsö európai város Lima volt, melyet 1534-ben alapítottak, egy évvel azután, hogy Pizarro meghódította Spanyolországnak az inka birodalmat. A spanyolok a fennsíkon található inka fövárosból, Cuzcoból, a parton elhelyezkedö Limába (Peru jelenlegi fövárosába) tették át a térség központját. Ezzel a lépéssel jónéhány évtizedre elvesztették a fennsík fölötti ellenörzést.

A legromlottabb város # Az indiai portugál föváros, Goa a 16. század során híres volt fényüzéséröl és kicsapongásairól. Néhány embernek tucatnyi indiai meg afrikai rabszolgája volt, és közülük a nöket, mint ágyasokat alkalmazták vagy egyszerüen prostituáltként kerültek a házba. Hírhedtek voltak a goai asszonyok házasságon kívüli viszonyaikról. A legtöbb tisztviselö makacsul becstelen maradt. Ez botránkoztatta meg a nagy misszionáriust, Xavéri Szent Ferencet, aki 1545-ben híres levelében írja: "Itt már annyira hozzászoktak, hogy azt tegyék, ami nem megengedett, hogy nem is látom, miként lehetne orvosolni, mivel mind azt vallják: rapio, rapis (latinul: én lopok, te lopsz). Én meg megdöbbenek, amikor látom, hogy akik onnan jönnek, mennyi igemódját, igeidejét és igenevét találják ki e két szerény szónak."

Méretek

Az emberóriások valóságos méretét gyakran elbizonytalanítják a túlzások, no meg a mohóság által kiváltott becstelenség. Az a kitétel, hogy a Gath-ba való Góliát (Kr. e. kb. 1060) 6 könyök és 1 arasz, vagyis 290 cm magas volt, arra utal, hogy vagy összekeverték a különbözö mértékegységeket, vagy valamiféle túlbuzgó túlzásáról lehet szó a héber krónikások részéröl. A zsidó történetíró, Josephus Flavius (született Kr. u. 37-38-banm meghalt Kr. u. kb. 100-ban) és a Septuaginta (az Ótestamentum legrégebbi, görög fordítása) néhány kézirata azt mondja, hogy Góliát - nagyon is hihetö módon - négy könyök és egy arasz magas volt, vagyis 208 cm-es.

Kína # A Taiyuanból származó 14. Cheng nyolc kínai láb magas volt, és olyan felépítésü, mely "aligha vallott emberire". Ha egy kínai láb=14,1 angol collal, ez kb 9 láb vagyis 2,75 m-es magasságot jelent, de a régi mértékegység-átalakítások következetesen megbízhatatlanok, mivel oly sok különbözö kínai "láb" volt. Állítólag Cheng úgy ölt meg két tigrist, hogy egymáshoz vágta öket.

A legmagasabb afrikai # A Kelet-afrikai-fennsík Ruanda és Burundi királyságainak tutszi arisztokráciája magasra nött, mert a marhacsordák tejével feljavított étrenden nöttek fel. A köznép, akik a földet túrták és banánt ettek, viszonylag alacsonyak maradtak.

A leggigantikusabb # 1492. október 12-ének reggelén, a Karib-szigeteki Guanahani sziget lakosainak szeme elé páratlan látvány tárult. Gigantikus szörnyek jöttek ki a tengerböl a partra. Amikor a Nap delelöre hágott, ezekböl a szörnyekböl embereket hozó kenuk keveredtek elö, de nem hasonlítottak egyetlen addig látott csónakra sem. Ezeknek a férfiaknak az egész testét ruha fedte és még az arcukon is ször nött. Ismeretlen nyelven beszéltek. Annyira éles botokat vittek, hogy az ember megvágta magát, ha kezét végigcsúsztatt az egyiken. A sziget lakói megkönnyebbültek, amikor amazok visszamentek a hatalmas szörnyekbe és eltávoztak végre.

A legmagasabb dél-amerikai # Miutám Magellán két hónapot töltött Patagóniában, a jelenlegi Argentínában, Föld körüli útja során (1519), hatalmas, "tíz arasz magas" (2,25 m-es) óriás jött a partra. Az óriás, Antonio Pigafetta szerint, akinek naplója korabeli útibeszámolónak számít: "meztelen volt és táncolt, ugrált és énekelt, és egyfolytában homokot meg port dobált a fejére". Amikor az emberek közelítettek hozzá, "még közülünk a legmagasabb is csak a dereka és a válla közötti résig ért". Így kapta hát ez a föld nevét Magellán embereitöl: Patagónia, vagyis "a nagylábú földje".

A legalacsonyabb afrikaiak # Az egyenlítöi öserdö pigmeusai tartózkodó harmóniában éltek földmüvelö szomszédaikkal és különösen a késö kökorszaki vadászok ügyességét örizték meg.

Európai törpék # Az alacsony testalkatot orvosságok adagolásával érték el. A 15. században komoly igény mutatkozott a törpék iránt az utazó cirkuszok és a fejedelmi udvarok részéröl. Kereskedök terjesztették a gyermekek növekedését gátló bizonyos drogokat, pl. disznópázsitot. Így kicsik maradtak és idösebbnek néztek ki. A legtöbb ilyen szerencsétlen Itáliában és Franciaországban élhetett, bár a 15. században a legtöbb európai országban eléggé elterjedt volt a fent említett gyakorlat.

Szörnyek

Gyermekfalók # "A Sui dinasztia idején Ma Shumou és Zhu Can ínyencség gyanánt gyermekeket fözetett meg. A Tüz Dinasztiák idején, Chang Congjian nagy örömét lelte emberi hús fogyasztásában. Bárhová is ment, számos gyermeket ragadott el titokban a köznép soraiból, hogy étekként felszolgáltassa magának. Mind Yan Zhen, mind pedig Dugu Zgnang osztozott ebben a szenvedélyében. A Song dinasztiák idején, Yong Zhigao anyjának, egy bizonyos A-nongnak, kegyetlen volt a természete és nagyon szerette a gyermekek húsát. Minden étkezéshez leöletett magának egy gyereket."

Európa legmakacsabb téveszméje az amerikai bennszülöttekkel kapcsolatban # Az, hogy a testük szörös. Annak ellenére, hogy Kolumbusz és Vespucci közölte, miszerint az indiánok, akikkel találkoztak, símabörüek, a legtöbb európai "vadembernek" tartotta öket. Ennek valószínü magyarázata, hogy bizonyos területeken az volt az indiánok szokása, hogy testüket finom tollakkal borították be. Erre felfigyelhetett néhány az idegenek közül, ezt adták aztán tovább, így terjedt el, amikor hazatértek. A dolog iróniája, hogy maguk az indiánok gyülölték és rettegték a szörös embereket, még mítosz-figurát is kitaláltak az ábrázolására.

VEGYES

A legtovább élök # A kínaiak szinte mániákus megszállotjai voltak a hosszú életnek. A 60 éves ciklus jegyeinek szinte egyetemleges alkalmazása azt jelentette, majdnem mindenki ismerte pontos születési évét. A késöbbi, birodalmi feljegyzések nem mutatják semmiféle bizonyítékát a 10-es és az 5-ös számok többszöröseinek "halmozása" terén. (Ezek a számok nem teljesen elképzelhetetlenek, bár igebcsak próbára teszi a hiszékenységet.) Egy Duo Gong nevü ember állítólag 180 évet ért meg a Han dinasztia idején, Zhao Yi pedig a Jin dinasztia 200 évet. Egy sanghaji férfi állítólag 112 évig élt. Kétszer annyit evett, mint mások és húsos kinövés volt a fején. Volt Ziangchingben egy 240 éves férfi, aki már nem tudott szemesterményeket fogyasztani, így hát kizárólag dédunokája feleségének tejére fanyalodott. Huizhas, a szerzetes, aki a Liang dinasztia idején a lojális és hösies Poyang herceg barátja volt, a Tang dinasztiához tartozó Yuanhe uralkodása alatt (806-820) élt, mikor is 290 éves korában még mindig jó egészségnek örvendett.

A legkitartóbb csábító # A 15. század vége felé, egy a Taiyan prefektúra Shizhou helységében lakó férfi, Sang Chong, a csábítás egyedülálló módját eszelte ki. Fiatal korától elkötötte a lábát, nagyon járatos volt a nöi munkában és úgy öltözött, mint az özvegyek. Majd bejárta egész Északkelet-Kínát, beférközött sok család bizalmába, akiknek szép lánya volt, és annak ürügyén, hogy nöi munkára tanítja gyermeküket, titokban szerelmeskedett vele. Ha visszautasították, bódító szert alkalmazott, hogy legyürje ellenállásukat. Tíz év alatt több száz szüzet becstelenített meg íly módon, amíg végül egy férfi, aki rajongott az özvegyekért, le nem leplezte.

Katasztrófák

A legnagyobb robbanás # 1490. július 17-én Konstantinápolyban villám csapott egy régi görög templomba, ahol a törökök puskaport tároltak. A robbanás 4-5000 embert pusztított el és sok házat megsemmisített. II. Bajazid török szultán azon nyomban el is hagyta a várost, amikor felmérte a katasztrófa nagyságát.

A legsúlyosabb tüzeset Oroszországban # Az orosz lakóházakat föként fából építették: köházakat csak nemeseknek emeltek. Így aztán az orosz városokat állandóan fenyegette a tüz. Novgorodban volt a legkomolyabb tüzvész. 24 órán át tombolt és 5000 embert pusztított el. 1547. június 21-én tüz ütött ki Moszkvában is és a város java része teljesen megsemmisült: 25.000 ház égett le, 1700-an haltak meg és több, mint 80.000-en hajléktalanná váltak.

A VILÁG LEGNAGYOBB KATASZTRÓFÁI, CSAPÁSAI

Gyógyítás

A legtovább uralkodó elmélet # 2000 éven át fejlödött ki az ember biológiájának "négy alkaton" alapuló elmélete, mely jobbára az ókori világ közös gondolkodásából fakadt. A kínaiak a Krisztus elötti 6. században hat alkat mellett tették le a voksot, késöbb ötre csökkentették. Az indiaiak is ötöt különböztettek meg. A Kr. e. ötödik század Görögországában élt Empedoklész, aki felállította a négy alkatot megkülönböztetö, európai rendszert. Alapelgondolása az volt, hogy az emberek és táplálékuk ugyanazt a négy elemet foglalja magában, mint ami a kozmoszt alkotja. Ezek - a levegö, tüz, víz és föld - az emberi testben "alkatok" formájában mutatkoznak meg - vagyis ez a vér, a fehér epe, a fekete epe és a nyálka. Ennek a négy alkatnak mindegyike egyfajta vérmérsékletet takar: szangvinikus, ingerlékeny, melankólikus és flegmatikus. Bizonyos emberek és bizonyos táplálékok túl sokat tartalmaznak egyik vagy másik elemböl, de a jó egészség biztosítható, ha látszólag egyszerü kiegyensúlyozást végeznek. Ezt tükrözte a klinikai gyógyítás; minden betegséget a következö négy címszó valamelyike alá soroltak: meleg, hideg, nedves és száraz. A kolerikus (tüz/epe) vérmérsékletü embereknek azt ajánlották, hogy tartózkodjon a "meleg" táplálékoktól, az étkezése korlátozódjon a hideg táplálékokra. A gyermekekröl és az öregekröl (a negyven fölöttiekröl) feltételezték, hogy fölös mennyiségben van jelen náluk a víz/nyálka és ezek olyan utasítást kaptak, hogy kerüljék a "hideg" ételeket.

Mindez nem volt annyira könnyü, mint elsö pillantásra tünik, mivel nem volt semmiféle, kimondott, étrendi választóvonal, mely mai tekintetben elképzelhetö volna, vagyis hogy a meleg oldalon zsíros és keményítötartalmú étkek vannak, a hideg oldalon pedig a csípösen fanyarok. Bár a Salernói iskola (Lásd Étrend címszó alatt) a maga idejében feltehetöleg kellöen indokolt lehetett, néhány besorolását ma igencsak nehéz követni:

"Minden körte, alma és barack, tej és sajt, sózott hús, vörös szarvas, nyúl, marha és kecske, mindez olyan hús, mely rossz vért szül és melankóliát..."

A legkomolyabb hatás # Az egyház tekintélyes hatást gyakorolt abban a korban a gyógyításra. Az volt a hiedelem, hogy a megbetegedés valamilyen bün büntetése. Az volt az általános felfogás, hogy minden érdemlegeset felfedeztek már, ezért hát a tudósok idejük java észét olyan klasszikus munkák elsajátításával és tanulmányozásával töltötték, mint pl. Galenusé. Senki sem gondolt rá, hogy kikezdje az olyan hiedelmeket, mint pl.: a vér nem kering, hanem örvénylik és folyik.

Az egészséges életmódhoz vezetö legjobb út # A betegséggel ellentétes természetü medicinákat tartották a legjobb módszernek, hogy a testet újra egyensúlyi helyzetbe hozhassák. A nyugtalanságot kiváltó lázak és a levert lelkiállapot meleg és száraz okok révén jelentkeznek és túlzott mennyiségü epére utalnak; ezeket olyan hüsítö szerekkel kezelték, mint például a koriander, ólomfehér, timsó vagy rózsa. A hideg okok által kiváltott megbetegedéseknél, amit levertség és álmosság jellemzett, melegítö szereket írtak elö, mint például majoránna, mirha, salétrom, retek, fokhagyma.

A legjelentösebb asztrológiai tényezö # A Hold állása a vérmérsékleti alkatokat megzavarja, ugyanakkor pedig meghatározza bármely betegség esetén a krízis idöpontjait. A legkomolyabb betegségek újholdkor kezdödnek, amikor a forró Nap legyüri a változékony Holdat és ilyenkor a legkiszolgáltatottabbak a testi funkciók. Rendszerint jobb a prognózis, ha a Hold fénye növekszik (új- és telehold között van), viszont nem olyan jó, ha csökkenö (túl van a teliholdon és a következö újholdhoz közelít. Amikor a Hold a Szaturnusz jegyében van, úgy tekintik, hogy ez a legrosszabb idöpont a gyógyszerek bevételére, mivel hideg és száraz természete a testnedveket besürüsödésre készteti.

Az orvosi diagnózishoz a legfontosabb # A hatodik és nyolcadik ház a legjelentösebb része a horoszkópnak, gyógyászati szempontból. A hatodik házban lévö planéták és jegyek írják körül a paciens egészséges vagy beteg voltát, a nyolcadik ház állása pedig a túlélést határozza meg.

A legveszélyesebb idöpont # Akkor a legveszélyesebb a mérges testnedvek kieresztésére szolgáló köpölyözés, ha a Hold abban a jegyben van, amely az érintett testrészt irányítja. Mivel a Hold a leggyorsabban mozgó planéta, 29 és 1/2 nap alatt változtatja jegyének állását. Minden orvosnak almanachra lenne szüksége, hogy meghatározhassa bármely adott napra nézve a Hold pontos állását. A leginkább hozzáértöknek asztrolábiumuk is volt, hogy a horoszkópot maradéktalanul kiszámíthassák.

A legkomolyabb orvosi vita # A 15. század során, a legkomolyabb orvosi vita fluidumoknak tisztítással történö kiegyensúlyozására összpontosult. A három vizes jegy volt a legjobb a tisztításhoz; a Rák vagy Skorpió jegyében lévö Hold a legjobb idöpont a hánytatók bevételére, amikor pedig a Hold a Halakban jár, ez a legjobb alkalom hashajtó alkalmazására.

A legnagyobb hatású orvosi könyv # A Jean Gavinet, a franciaországi Vienneben élö barát Gyógyászati vonatkozású asztrológiai útmutató-ját 1431-ben írta. Öt kiadást ért meg 1496 és 1614 között. Gavinet útbaigazít a megfelelö idöpontokat illetöen a köpölyözéshez, valamint a gyógyszerek, illetve a hashajtók bevételéhez. Tanácsot ad arra nézve, hogyan lehet a jó egészséget fenntartani a beteg testnedveinek kiegyensúlyozása alapján, amit a születési horoszkóp tanulmányozásából lehet megtudni. Az alkalmazott technikák java része asztrológiai számításokon alapult. Ezekkel a módszerekkel szemben a legkézenfekvöbb kifogás az volt, hogy az orvosnak tulajdonképpen soha nem kellett rápillantania vagy megérintenie a beteget ahhoz, hogy megjósolhassa felgyógyulását vagy halálát.

A legjelentösebb pszichológiai tényezök # A pszichológia azt jelenti: a lélek ismerete. Mivel a teológia volt a legjelentösebb tudomány és a lelki szempontok fölötte voltak a fizikaiaknak, a lélek tanulmányozását magasabbrendünek ítélték meg az intelligensebb emberek körében, mint a test tanulmányozását. Így az isteni adományt képezö emberi lélek összetételéröl a korai reneszánsz során legszélesebb körben alkotott nézet a filozófusok révén alakult ki. A 11. században Avicenna úgy határozta meg, hogy a lélek tíz érzékszervböl tevödik össze. A 13. században Aquinói Szent Tamás azzal érvelt, hogy a test, észlelései révén kapcsolja össze az intellektust az anyagi világgal. Az öt külsö érzékszerv a következö: a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Az öt belsö pedig az agyban, külön-külön rekeszekben helyezkedik el.

Mindez felölelte az agynak az orvosok által tisztázott három központját: fantasia (józan ész és érzékelés), imaginatio (az érzékelésekhez szolgáló tárolás lehetösége), cogitatio (döntés és ítélethozatal a tárolt észlelések révén), ezenkívül pedig az extimativa (az a képesség, hogy ösztönös vagy morális döntéseket hozzunk), valamint a memorials (összegyüjtött morális és ösztönös ítéletek tárolása).

A legeröltetettebb kórmegállapító technika # Egy személy testén az anyajegyegyek elhelyezkedése egyike a legeröltetettebb eszközöknek, amikor valakinek a karakterét és végzetét akarták meghatározni, mégis széles körben gyakorolták a reneszánsz korában. A homlokon levö anyajegyekröl úgy hitték, hogy boldog egyéniséget jelentenek, az orron levö anyajegy a kéjsóvárság és különcködés jegye: a hason találhatók pedig falánkságra vallanak. Az arcon elhelyezkedö anyajegyek szintén más testrészekkel függenek össze. A híres asztrológus és orvos, Giralamo Cardano (1501-ben született) ezt a területet még magasabb tökélyre fejlesztette, amikor asztrológiai irányítást tulajdonított az arc és a test meghatározott területein található anyajegyeknek.

Az orvosi foglalkozás

A legellentmondásosabb doktor # Paracelsust (1493-1541) - egy személyben doktort, kémikust, tanárt, asztrológust, reformátort és misztikust -, mint "a gyógyítások Lutherjét" emlegették. Ő volt korának legellentmondásosabb doktora. Theophrastus Bombastus von Hohenheim vette fel a Paracelsus álnevet, ami azt jelenti: "több, mint Celsus", azután a római orvos után, aki a gyógyászattal foglalkozó elsö értekezést leírta. Paracelsus, aki egy svájci orvos fia volt, saját korában legendássá lett, amiért elégette Galen és Avicenna (az ókori görög és arab orvosok) müveit, méghozzá nyilvánosan, ami 1528-ban Bázelben orvosprofesszori állásába került. Életének hátralévö részét azzal töltötte, hogy egyik helyröl a másikra költözött és orvosként tevékenykedett, közben pedig rendkívül sokféle orvosi témakörben írt. Visszautasította a négy alkat elméletét, viszont elfogadta a négy elemét.

Ő vezette be a három fö elv elgondolását, mely minden élö dolog formáját és képességét meghatározta: kén (éghetöség, szerkezet és anyag), só (szilárdság és szín), valamint higany (göz). Mint alkimista, vegyi folyamatokkal foglalkozott, viszont a legtöbb alkimistától eltéröen, akik az aranyat keresték, Paracelsus a kémiát arra használta, hogy új gyógyszereket keressen. A Teremtést, mint isteni eredetü, vegyi folyamatot szemlélte. Állította, hogy a Szeretet az egyik alapja az orvostudománynak. Munkája fémjelzi a kémiai gyógyítás kezdetét és az antimon, ólom, higany, arzén, ón, réz, cinkszulfát, ópiumoldat és alkoholos kivonatok bevezetését a gyógyszerkönyvekbe. A kellö adagolást hangsúlyozta. Meggyözödése, hogy szoros kapcsolatban van a betegség kialakulása, valamint az ész, a szellem és az anyag. Ezért a betegséghez hasonló természetü anyagokkal, vegyi úton próbálta kezelni a pacienseket. Ebben az értelemben úgy tekinthetünk rá, mint a modernkori hasonszenvi gyógymód (homeopátia) elöfutárára. Nyolc könyvet írt a szifilisz nevü új betegségröl. Gyógyítására a higany kémiailag megváltoztatott és enyhébb formáját ajánlotta. Ő volt az elsö, aki megértette az összefüggést a kretinizmus és az endémiás golyva között. Elsöként írt a bányászok betegségeiröl, és egyike volt az elsö, úgynevezett "modernkori" orvosoknak, akik a nép nyelvén oktattak (a hagyományos latin helyett inkább németül).

A leghíresebb sebész # A francia orvos, Ambroise Paré (1510-90) volt a leghíresebb reneszánszkori sebész. A 16. századi legsürgetöbb ellentmondását oldotta fel. Bebizonyította, hogy a lött sebek kezelésének hagyományos módozatai tulajdonképpen több kárt okoztak a betegnek, mint amennyit segítettek rajta. Ahelyett, hogy forró olajat öntött volna a nyílt sebbe, tojásból, terpentinböl és rózsaolajból készített, nyugtató borogatásokat alkalmazott. Felhagyott a kiégetés gyakorlatával, mely a vérzés megállítását szolgálta. Helyette, az ókor óta elsö alkalommal használt lekötéseket, hogy elvágja a vérellátás útját. Paré találta fel a müvégtagot, és sok, új sebészeti müszert is. Ő volt az elsö, aki kiesett fogak visszaültetésével kísérletezett. Találmányai között fellelhetö egy eszköz, mely hisztériában szenvedö nök kezelésére szolgált. (Lásd A legjobban félreértett betegség.)

Az elsö angol orvos # Thomas Linacre (1460-1524) volt a Királyi Orvosi Kollégium megalapítója és egyben elsö elnöke is. Életpályája fémjelezte Angliában az orvosi hivatás megjelenését. Az itáliai Páduába utazott, ahol lefordította Hippokrátész, Galen és Dioszkoridesz görög nyelvü, eredeti kéziratait és orvosi képesítést szerzett. Amikor visszatért, Oxfordban és Cambridge-ben orvostanhallgatók oktatásában bevezette az ókori görögök pontos, tudományos módszereit is. Thomas More az ö hallgatója volt, Erasmus pedig a betege.

A legszakképzettebb orvosi testületek # A 14. századtól kezdve minden angol mesterembertöl megkövetelték, hogy lépjen be valamelyik céhbe vagy kereskedöi szövetségbe. A legtöbb sebész a Felcser Céhbe lépett be, amikor azt 1462-ben bejegyezték. A Felcserek Társasága 1540-ben kapott elismerést, mint testület, de a tagok nem kaptak jogot, hogy gyógyszert írhassanak fel. Az Orvosi Kollégiumot 1518-ban alapította meg VIII. Henrik, királyi oklevéllel a páduai orvosok hivatásos szervezete ösztönzésére. 1543-ban az Orvosi Törvény megtiltotta a sebészeknek, hogy bármiféle formában belsö szervek gyógyítását végezzék. Skóciában lassabban szervezödött, és mások voltak az érdekek is. 1505-ben a felcserek királyi bejegyzése további pótlékot biztosított számukra; kizárólagos whiskygyártási és forgalombahozatali jogokat kaptak.

KÍNA

Az orvosi esetek nyílvántartásának elsö gyüjteménye # Az orvosok számára értékes hívatkozási forrást jelentenek az orvosi esetekröl szóló feljegyzések. Jiang Guang (1503-65) állított össze egy könyvet, Mingyi Leian (Híres orvosok csoportosított gyógyászati esetekröl szóló feljegyzései) címmel. Kiemelkedö orvos volt és az ö fia módosította, valmint egészítette ki ez 1552-ben. 3000-nél több eset leírását tartalmazza. 1600 évre visszamenöleg több, mint 100-féle, ide kapcsolódó irodalmi müböl szedte össze, és feldolgozta személyes klinikai tapasztalatait is. Ez volt az elsö és leginkább átfogó, ilyesfajta mú a gyógyászat történetében.

Az elsö orvosi modellek # A csatornák és akupunktúrás pontok helyét feltüntetö elös, életnagyságú bronzból készült figurát Kínában 1027-ben öntötték. 1537-ben, Gao Wu, az akupunktúra szakértöje tervezett és öntött ki három figurát - egy férfit, egy nöt és egy gyermeket -, hogy bemutathassa a csatornák és az akupunktúrás pontok elhelyezkedését és a fellelhetö különbségeket. Ezek páratlan, gyógyászati modellek a világ orvostörténetében.

A materia medica terén kiadott, leginkább átfogó mü # A Benco Gangmu (A Materia Medica-val foglalkozó, rövid összefoglalás) 52 kötetböl állt, 1892 fajta gyógyszert sorol fel, külsö megjelenésükre, tulajdonságaikra és felhasználásukra vonatkozó részletes leírással. Ezenkívül 1100 ábrát és 11.000 receptet is tartalmaz. Több, mint 1.900.000 kínai jelböl áll. Szerzöje Li Shi Zhen (1518-96). A mü írását 1542-ben kezdte el és 1578-ban fejezte be. Több, mint 800 kézirat részletes tanulmányozásának és számtalan helyszíni vizsgálódásnak az eredménye volt. Foglalkozik a természetrajz különbözö ágazataival is. A világ leggyakrabban tanulmányozott és idézett könyve lett az orvostudomány és a természetrajz területén.

A helyi materia medica-val foglalkozó, elsö könyv # A mai Kína déli tartományának megfelelö Yuanna vidék - melyet úgy is emlegettek, mint: "A növények királyságát" - materia medica-jával foglalkozó könyv jelent meg a 15. században. A szerzö, Lan Mao (1394-1476) gyüjtötte össze az említett vidék népének gyógyászati tapasztalatait, beleértve a kisebbségeket is. A könyv ennélfogva figyelemreméltó antropológiai jelentöségü. Ez volt a világon az elsö ilyen mü.

A legmegkésettebb kiadás # Egy hivatalosan engedélyezett könyvet, a Bencao Pinhui Jinghao (Gyógynövények fontos gyüjteménye) címü materia medica-val foglalkozó, terjedelmes müvet 1505-ben állította össze egy 41 szakértöból álló csoport. Vezetöje az udvari orvos, Liu Wen-Tai volt, Qian-Lung császár rendelete alapján. A 42. kötet 1815 orvosi alkalmazású anyagot, 1358 színes ábrát, valamint részletes leírást tartalmazott. 432 évig, a császár halála miatt nem adták ki.

Az elsö, a gyógyászat területén író nö # Bár ritkaságnak számítottak az orvosnök, Tan Yuan-Xian (1461-1556) kiadott egy könyvet 1510-ben Nuke Zayaö (Egy orvosnö mindenféle célú elbeszélései) címmel. 30 eset regisztrálását tartalmazza, melyet sokéves szakmai tevékenysége során összesített. Ez volt az elsö ilyen könyv kínai orvostudomány történetében.

A receptek legteljesebb gyüjteménye # A Puji Fang (Egyetemleges Receptek) címü, monumentális müvet egy orvosokból álló csoport állította össze. Teng Heng udvari orvos vezette, Zhu Shu patronálása alatt, aki a Ming dinasztia korabeli császár, Zhu Yuan-Zhang ötödik fia volt. 426 kötetböl állt, 61.739 recepttel. Kiterjedt az akkori orvostudomány minden területére. 1406-ban adták ki. Ez volt a kínai orvostörténetnek és egyben az egész világ orvostörténetének leghatalmasabb müve.

Halálos betegségek

A legaprólékosabb egészségügyi feljegyzések # A szóbanforgó idöszak egyházai gondoskodtak Európa orvosi statisztikájáról. Körültekintöen kell ezeket tanulmányozni, mivel lehetetlen a mai halálozási arányszámok mellé állítani az akkoriakat. A szerzetesek csak arra voltak képesek, hogy leírják a betegség és a halál körülményeit, mikroszkópikus úton nem tudták igazolni. Mindazonáltal a szerzetesek nagyon ügyes megfigyelöi voltak annak, mit váltottak ki ezek a betegségek az emberekben.

Vezetö halálokok # A XV. század hírhedt a fertözö betegségek rendkívül magas elöfordulásáról. Európában a himlö, a kolera, a pestis, a tuberkulózis, a köleshimlö és az influenza voltak a leggyakoribb halálokok. Ezek szemmel láthatóan tükröztödnek a keresztény egyház szerzeteseinek feljegyzéseiben. Őket megkímélta a himlö; a kolera valószínüleg úgy szerepelne náluk, mint "vérhas". Az 1485 és 1507 között elhalálozott keresztény papoknál diagnosztizált betegségek:

1. Tuberkulózis (31 %).

2. Köleshimlö (21 %). (Feltehetöleg influenza-szerü tünetek együttese - lásd: A leggyorsabban ölö.)

3. Pestis (19 %). (A patkánybolhák által terjesztett baktérium révén kiváltott, fertözö és nagyon komoly, lázas megbetegedés. Leggyakoribb formája a búbópestis volt. A szerzetesek jól ismerték a klinikai jeleket és a betegség tüneteit, azt is tudták róla, hogy fertözö.)

4. Vízkór (10 %). (Inkább leírás, mintsem diagnózis. Azt jelenti, túl sok víz van a testszövetekben. A modern kifejezés ödéma. Általános tünet szívbetegség esetén.)

5. Stranguria (7 %). (A belek elzáródása. Sokféle, altesti probléma húzódhatott meg emögött az egyszavas diagnózis mögött. Valószínü, hogy a perforált vakbéltöl a bélrákig mindenre alkalmazták. A tuberkulózis is elöidézheti a belek elzáródását.)

6. 5-5 %-kal: Mellhártyagyulladás (a TBC-vel együtt írták le). Gennygyülem, vérhas (a középkorban ez volt a véres, nyálkás és fájdalmas hasmenés leírása. Modern, diagnosztikai eszközök hiányában, valamint a baktériumok nem ismerése miatt - azaz, a bacilus által okozott vérhasnál is - csak annyit lehetett kijelenteni, hogy ha ezek a tünetek okozták a szerzetes halálát.)

7. 2,3-2,3 %-kal: Bénulás. Láz. Sérv. Mániás izgatottság/delirium. Végbélsipoly. Az elsö négy leírása aligha igényel bármiféle, további magyarázatot és sok, fentebb leírt, más betegség kórképébe is beillene. A végbélsipoly olyan, végbél körüli állapotot ír le, amikor abnormális út vagy seb nyílik a végbél körüli bör és a belsö szövetek között. Úgy is jelen lehetett, mint a fent megjelölt, sokféle béltünet komplikálódása, akár pedig, mint általános tuberkulózis.

Betegségek

A legnagyobb járvány # 1492-ben a pestis megtámadta Kairó lakosságát. Egy nap 12.000 holttestet vittek ki a városból.

A legkomolyabb, nagykiterjedésü járvány # A rendkívül fertözö búbópestisröl - gyakoribb nevén a fekete halálról - úgy vélik, hogy a mongolok hurcolhatták be Ázsiából. Európában a 14. század közepére járványos méreteket öltött. Az 1347-töl 51-ig terjedö négy éves idöszakban Európa lakosságát 40 százalékkal csökkentette! Az 1300-ban 73 millió körülire becsült népesség kb. 45 millióra csökkent a század közepére. A hideg idöjárás, a gyenge aratás és a pestis újbóli, idöszakos megjelenése még tovább irtotta a lakosságot, talán 35 millióra is, a 15. század elejére. A 15. század során (és azt követöen még 300 évig) a fekete halál szórványosan újból jelentkezett szinte egész Európában. Az itáliai Perugiában nyolcszor ütötte fel a fejét, a németországi Hamburg, Köln és Nürnberg egyaránt tízszer szenvedett a járványoktól. Néhol a lakosság fele is elpusztult.

A legegyetemlegesebb # Girolamo Fracastoro, egy Veronába való orvos szerint, mindenki legalább egyszer megkapta életében a himlöt. A túlélök rendszerint immunisak lettek a további fertözéssel szemben. 1492-ben a legtöbb európai arcát valószínüleg a himlö okozta sebhelyek csúfítottak.

Az elsö immunológia # A himlöhólyag vírussal való oltás volt az egyik módja, hogy a himlövel szemben immunitást idézzenek elö. Ilyenkor közvetlenül fertözték meg az adott személyt olyan anyaggal, amely még aktív, emberi himlövarról származott. Ez volt az elsö immunológiai eljárás. E módszernek az elsö feljegyzése egy kínai orvosi könyvben található. Címe: Duozhen Shiyi Xinfa (Több generáció orvosainak tapasztalatai a himlö és hasonló betegségek kezelésével kapcsolatban), melyet Wan Quan, egy híres orvos írt 1522-ben. A késöbbiekben Kínában elég sok mü jelent meg, mely részletesen foglalkozott az említett módszerrel és leírt több eljárást is ennek gyakorlására.

A leggyakoribb halálok # Bizonyos, hogy a Canterbury kolostorban a tuberkolózis több személyt ölt meg, mint bármely más betegség. A tuberkulózist azidötájt nem értették még, így a szerzetesek leírták a tüneteket. A burjánzó tuberkulózis lázat, éjszakai izzadást idéz elö, mindenekelött pedig vér gyakori, nagymennyiségü, ijesztö és végzetes kimenetelü felköhögését is.

A leggyorsabban ölö # Azidötájt a leggyorsabban ölö és leghalálosabb betegség a titokzatos fertözö kór volt, melyet angol köleshimlöként emlegettek. 1485. augusztus 22-én, amikor III. Richard királyt legyözték és megölték a Bosworth-mezei csatában, lábra kapott a hír, hogy új és rettenetes betegség terjed London felé, miután Walesnél átjött a határon. A hír igaznak bizonyult; elsö hulláma öt hétig tartott.

Egy itáliai diplomata, Polydore Vergil, írta le elöször az "angol izzadás"-t. Azt mondta róla, "rettenetes nyavalya, mely villámként sújt le". A betegség 24 óra alatt öl, és százból, ha egy ember elkerülheti. Az angol orvos, John Caius, késöbb így írt róla: "Néhányakat azonnal elpusztít például olyankor, amint éppen ablakot nyitnak, másokat, mialatt az utcai bejáratnál a gyerekekkel játszanak, van akit egy, és megint másokat két óra alatt". Az elsö tünetek hasonlóak az influenzáéhoz: magas láz, fejfájás, rettenetes izületi fájdalmak és "fájdalom a májban és a gyomorban". A betegség az izzadásról kapta a nevét, de ez átment általános testi fájdalmakba és felgyorsult pulzust is eredményezett. A betegek úgy érezték, testük tüzel, közben zavarodottak lettek, önkívületbe kerültek, mielött végül kómába merültek volna. Az orvosok egyszerüen tehetetlenek voltak. A betegségek gyorsabban aratott, mint ahogyan az akkori temetkezési vállalkozók dolgozni tudtak; néhány városban egymás fölött nyolc rétegben készítették fel a holttesteket a temetésre. Az izzadás eljutott Németországba is, öt nap alatt 5000 embert pusztított el.

Nem tudjuk mi lehetett a "köleshimlö", mivel 1551 körül eltünt. Valószínü, hogy a betegség okozta saját vesztét. Bármi is lehetett a hatóanyag - feltehetöleg egy vírus - olyan gyorsan elpusztította a gazda szervezetét, hogy a kórokozónak egyszerüen nem volt ideje a szaporodásra, majd arra, hogy másik áldozatra átterjedhessen.

A legjobb kezelés # Úgy találták, hogy az "angol izzadás"-ban szenvedö betegeknek akkor a legjobb a lehetöségük a túlélésre, ha vizet kapnak inni és beöntésben részesülnek.

A legrosszabb kezelés # Néhány "angol izzadás"-ban szenvedö beteg köré tüzet raktak, még további takarót tettek rájuk, végül pedig jószándékú szolgáik rájuk feküdtek. Ennek egyetlen elönye az lehetett, hogy gyorsabb és könyörületesebb volt a halál.

A leggyilkosabb betegség a tengereken # A hosszú hajóutakon a tengerészek körében aratott a skorbut. Ez hiánybetegség, amikor nem állt rendelkezésre C-vitamint tartalmazó, friss gyümölcs. A skorbut több embert ölt meg, mint a háborúzás, a viharok és a kalózok együttesen. Vasco da Gama, 1498. évi Afrika körül tett utazása során embereinek több mint a felét elvesztette a skorbut miatt.

A legegészségesebb hajók # A tengerjáró kínai dzsunkák sokkal egészségesebbek voltak, mint a nyugati vitorláshajók. A kínai tengerészeket saját étrendjük is védte a skorbuttól. A kínai hajók sózott és tartósított zöldséget, gyakran pedig kicsiny kerteket vittek magukkal a fedélzeten, mely utóbbi segítségével zöldségeket és füveket tudtak termeszteni. A betegséget a kínaiak már Kr. e. 1500 körül leírták.

A leghalálosabb # A malária Afrikában gyakori lehetett még azelött, hogy Európával és Ázsiával kapcsolata lett volna. Az európai tengerészek aligha voltak immunisak a malária-szúnyog csípésével szemben és Nyugat-Afrikát úgy emlegették, mint a fehér ember sírját. Egy mondásban is fennmaradt: "Vigyázz és kerüld el a Benin torkolatvidékét: negyven emberböl csak egy jön vissza onnan."

A társadalmilag legkevésbé elfogadható betegség # Kétségkívül a lepra volt. Két, mindennapos típusát mára már diagnosztizálták, de akkoriban gyakran elöfordult, hogy leprának vélték a rühességet és börgyulladást is. Ha egyszer a kórt megerösítették, a parókia papja feladta az utolsó kenetet, a szerencsétlen beteget a világ számára halottnak nyilvánították. Bezárták egy bélpoklosok számára fenntartott házba. A leprásoknak csengettyüket kellett magukon viselniük, hogy jelenlétükre figyelmeztessék a többieket és ezenkívül különleges ruházatuk volt. A 16. század végére a legtöbb bélpoklos kórházat bezárták vagy átalakították más célra. Leginkább szembetünö példája volt a kisebbik Szent Jakab kórház Londonban, melyet VIII. Henrik 1547-ben sétakertté és menedékhellyé alakíttatott át. (Ez ma a St. James Park és Palota.)

A leprával foglalkozó elsö mü # A Jiewei Yuansou (A lepra kezelésének legjobb gyógymódjai), a kínai és nyugati orvosi irodalomban kizárólag a leprának szentelt, legkorábbi könyvet, 1550-ben írta Shen Zhihwen, egy orvosdinasztiából származó doktor. Foglalkozik a lepra okával és tüneteivel. 249 receptet is tartalmaz. A betegség történetének keretében a leginkább szembetünö sajátossággok: annak a felfedezése, hogy a lepra fertözö természetü, beleértve a cseppfertözést is, a gyermekek számára kitalált, megelözö módszerek, és a babonás hiedelem elutasítása, miszerint a lepra gyógyíthatatlan.

A hatásos kezelés elsö említése # A kínai lepraspecialista, Shen Zhihwen volt az elsö, aki feljegyezte a Jiewei Yuansou-ban a chaulmoogra magvának az alkalmazását a lepra kezelésére. Kínai orvosok az abban az idöben alkalmazott más gyógyszerek bármelyikénél hatásosabbnak tartották tartották ezeket a magvakat. El is terjedt a chaulmoogra magok használata.

A legjobban félreértett betegség # A hisztéria volt minden betegség közül a legjobban félreismert. Kr. e. 2000-töl egészen a 20. századig, együvé csoportosítottak egy sereg, paralízisböl, vakságból, görcsböl és különbözö fájdalmakból származó, vegyes tünetet, és hisztériaként írták le. Szerintük a betegséget a mehnek a testen belüli vándorlása eredményezi. A betegség, gondolták, csak nöket támadhat meg, mivel a hysteria, vagyis a méhet jelentö, görög szó, és annak hibás müködése nyilvánvaló, hogy csak és kizárólagosan nöi panasz lehet.

Paracelsus (1493-1541) volt az elsö, aki visszatért a természetes okok klasszikus megközelítéséhez. 1525-ben, könyvében, az Olyan betegségekröl, melyek megfosztják az embert az értelmétöl, Hippokratészra, a görög orvosra utalt (Kr. e. kb. 460-370). A hisztériásoknál, vallotta, a méh természetes szubsztancia mérge által kiváltott túlzott hidegtöl és a kémiai egyensúly felborulásától szenved. A francia író, Francois Rebelais (1483-1553) szintén orvos volt; szatírájában, a Pantagruel-ben, leír egy "állaton belüli állatot", melynek mozgása megfosztja a nöket öntudatuktól. A nagy francia sebész, Ambroise Paré (1510-90) elutasította a démonokra vonatkozó elméleteket és szintén a klasszikus tudományokhoz nyúlt vissza. Kidolgozott egy müszert, mely lehetövé tette a méh füstöléses csírátlanítását (gyógyító füvek füstölésével való kezelését.)

A tömeghisztéria legkomolyabb formája # A tarantizmus egyfajta, középkori táncörület volt. A dél-itáliai Taranto szegény parasztközösségei köréböl eredt. Állítólag ilyenkor egy személyt - rendszerint nöt - megcsípett a tarantula pók (egyfajta farkaspók) és azt mondták, hogy a méreg tüneteit csak gyors táncolás rítusával lehet megszüntetni. Ez egészen addig folytatódott általában örült tempóban, amíg az áldozat össze nem esett a kimerültségtöl. Ilyenkor a pókcsípést "gyógyultnak" tekintették már. Szinte bizonyos, hogy inkább egyfajta tömeghisztéria lehetett, mintsem valamiféle méregre való reagálás. Rendszerint július vagy augusztus körül tört ki és az áldozatok gyakran megint táncoltak megcsípésük évfordulóján.

Az epilepszia legjobb értelmezése # Az epilepszia okáról alkotott, leggyakoribb nézet az volt, hogy az ördög idézi elö, mely rálehel azoknak a lelkére, akiknek testében nincs meg a kellö kémiai egyensúly.

Paracelsus jutott legközelebb a betegség pszichiátriai oka meghatározásához. 1530-ra két könyvet írt az epilepsziáról. A tüzet, mint elemet látta kiváltó oknak és úgy gondolta, hogy a zivatar, mely ennek "megnyilvánulása", szembetünöen hasonlít a görcsös rohamokhoz, ennélfogva természetes kapcsolat áll fenn az ember és a makrokozmosz között. A roham elötti rémület (az epilepsziások gyakran elöre tudják, mikor támadja meg öket a roham) az égiháború elötti nyugtalansághoz hasonlítható. Azután pedig az értelem visszatérése olyan, mint amikor a vihar után visszatér a Nap és a nyugalom is. Paracelsus úgy érvelt, hogy az emögött megbúvó tüzet egy bizonyos csillag irányítja; semmi egyebet nem kell tennünk, csupán felfedezni azt az együttállást, hogy tudjuk, hogyan kezeljük hatásait. Azt tanácsolta, hogy arannyal és korállal kezeljék az epilepsziát, visszautasítva a fagyöngyböl, lefejezett ember véréböl és koponyacsontokból álló, hagyományos terápiát.

A csontmegbetegedés leggyakoribb formája # A régészeti ásatások helyéröl származó, középkori csontvázak vizsgálata jelzi, hogy az izületi betegségek voltak a leggyakoribb formái a csontot megtámadó kórnak. Ebböl is a legtöbb esetet az izület és a csont gyulladása eredményezte. Egy nyugat-angliai, 250 középkori csontvázra kiterjedö vizsgálat során feltárták, hogy közel felükön felfedezhetö az izületeknél valamilyen formában a csontszerü elváltozás; 50-60 százalékuknak pedig csont-izületi gyulladásuk volt.

A legritkább forma # Van sok olyan csontmegbetegedés, mely ritkán fedezhetö fel régészeti anyagokon, beleértve a különbözö típusú rákokat is. Azonban az izületi csúznak csak egyetlen esetét fedezték fe eddig a sokezer, megvizsgált csontváz között. Így hát ez a legritkább.

Az elsö sztomatológiával foglalkozó könyv # A sztomatológia az orvostudomány szájjal foglalkozó ágazata. Az ennek szentelt, legkorábbi fennmaradt könyv a Kuochi Leiyao (A száj és a fogak lényeges tudnivalói), melyet Xue Ji, egy ismert kínai orvos írt 1529-ben. Az ajak, a nyelv, a fogak és a torok különbözö megbetegedéseit tartalmazza.

A leggyakoribb kór # A világon a leggyakoribb, fertözö betegség - akkor is és ma is - a nátha (akut orrgaratür-gyulladás).

AMERIKA

Az elsö, feljegyzett, általános járvány # A 15. századi Amerika lakosainak a himlö volt az európaiak által behozott, leghalálosabb "importcikk". 1518 körül érhette el Hispaniolát és kipusztította talán még a felét is az öslakos arawak népességnek. Az európai behatolókat megelözve terjedt: az aztékok nagy számban hullottak; az inkák, beleértve magát az inka uralkodót és utódját is, ebben a betegségben pusztultak el. A himlö mindenhová eljutott, aratott a halál. Úgy becsülik, hogy legfeljebb két évtized alatt terjedt el a himlö Észak-Amerika Nagy Tavaitól Argentína pampájáig.

A legvégzetesebb találkozás # A Karib-szigetek és Észak- valamint Dél-Amerika öslakói néhány évtizeden belül rettenetesen szenvedtek az addig ismeretlen himlötöl, mely az 1500-as évek elejére végigpusztította Amerikát. De további gyilkos kórok is jelentkeztek: influenza, diftéria, búbópestis és tífusz. Mindezt az európaiak hurcolták be. A maláriát, a történelem legnagyobb gyilkosát és a sárgalázt afrikai rabszolgák hozták magukkal az Atlanti-óceán túlsó partjáról. (Van olyan vélemény, hogy a sárgaláz járványos volt Mexikóban 1453 körül.) Ezen betegségek hatására a Nagy-Antillák bennszülött lakossága az 1540-es évek végére gyakorlatilag kipusztult. Mexikó indián lakosainak száma valószínüleg kb. 25 millió lehetett 1500-ban és csupán 1 millió volt egy századdal késöbb. Ugyanez a modell jelentkezett mindenütt Amerikában.

A szifilisz

A szifilisz elsö, feltételezett megjelenése az Óvilágban # A venereás szifilisznek rendkívül zavaros és összetett a története. Elöször "Nagy himlönek" nevezték, csak késöbb lett belöle szifilisz. Úgy hiszik, hogy pár évvel Kolumbusz és legénysége Újvilágból való visszatérte után jelent meg és terjedt el széles körben Európában, söt azon túl is. 1495-ben már Párizsban tombolt. Az egyik nézet szerint Franciaországba és más országokba VIII. Károly francia király seregének többnemzetiségü zsoldosai hurcolták be, amikor Nápoly elfoglalása után hazatértek. Mindenesetre, a történelmi feljegyzések szerint 1495-ben jelent meg Németországban és Svájcban, 1496-ban Hollandiában és Görögországban, 1497-ben Angliában, 1499-ben Magyarországon és Oroszországban, 1502-ben Kínában és 1569-ben Japánban. Bár a 16. században az elsö orvos-szerzök különbözö neveket adtak neki - beleértve az eléggé zavaró francia gonorrhea elnevezést -, Girolamo Fracastoro volt, aki a szifilisz nevet adta e betegségnek, Syphilis sive Morbus Gallicus (Szifilisz, avagy a francia kór) címü munkájában, melyet 1530-ban adott ki Velencében.

Fratastorót az is megkülönbözteti a többitöl, hogy a tífuszláz elsö, jó, tudományos leírását adta. (Vajon ez, a szifilisznek leírt járványos megbetegedés tényleg elsö alkalommal jelentkezett Európában? A régészeti bizonyítékok kezdenek afelé mutatni, hogy nem így volt. Találtak egy szifiliszes egyéntöl származó koponyát Yorkban, mely a Kolumbusz elötti idökböl származik. Vannak további, lehetséges esetek Kelet-Angliából meg Londonból is.)

Néhány szaktekintély úgy érvel, hogy a szifilisz a történelem elötti idöktöl fogva létezett és Kr. e. 2637-ben már kínai gyógyászati értekezésekben leírták. Szerepel egy Kr. u. 808-ból származó japán kéziratban is. Lehetséges, hogy Kolumbusz emberei a kórokozó új törzsét hozták vissza, amely az európaiak testében halálos nemibetegséggé alakult.

Az elsö magyarázatok # Az asztrológusok szolgáltak Európában a betegségek eredetének elsö magyarázatával. Megjelenését a csillagok és a planéták hatásának tulajdonították. A bécsi származású Bartholomeo Steber írta: "Új kór, melyet a planéták együttállása okoz." A szifiliszröl írott, elsö, nyomtatott munka a brückhauseni Grünpeck nevéhez füzödik. 1496-ban közölte, a betegség "A Szaturnusz és a Mars szerencsétlen, együttes hatása". Az itáliai Coradin Gilini 1497-ben pedig ezt jegyezte fel: "A Szaturnusz és a Mars együttállásának tulajdonítható, melyre 1496. január 16-án került sor, körülbelül délben és ez már elörevetette az emberek halálának árnyékát; vagy pedig a Jupiter és a Mars együttállásának tulajdonítható, melyre 1494. november 17-én került sor, meleg és nedves jegyben."

A legkorábbi ábrázolás # Bartholomeo Stebernek a szifiliszröl (1497-ben) írott értekezésének címlapja valószínüleg a betegség legkorábbi, képi megjelenítése. Fametszet, mely két vizsgálatot végzö és beteget kezelö orvost mutat.

Az elsö európai szifiliszes # Martin Alonzo Pinzon volt a Pinta-nak, a Kolumbuszékat Kelet-Indiába röpítö három hajó egyikének a parancsnoka. A feljegyzések szerint ö volt állítólag az elsö ismert és regisztrált európai szifiliszes az útról visszatértek körében. 1493. március 20-án meg is halt.

Az elsö személy, aki a "szifilisz" nevet használta # Girolamo Fracastoro (1483-1553) veronai és paduai orvos volt. 1530-ban kiadta a Syphilis sive Morbus Gallicus (Szifilisz, avagy a francia kór) címü munkáját. Ebben elmeséli a pásztorfiú, Syphilus történetét, aki Alcithous király nyáját és marháját örizte. Az egyik nyáron a föld rémes szárazságtól szenvedett, melynek során sok állat elpusztult. Syphilus a Napot és az Isteneket átkozta emiatt. Áldozatot ajánlott fel a királynak. Erre az istenek feldühödtek és "azon nyomban ismeretlen szenny öntötte el a szentségtörö földet. A testet eltorzító sebek elöször Syphiluson jelentkeztek... ö volt az, aki elöször tapasztalhatta az álmatlan éjszakákat, a szörnyü kínt, mely ott sajgott végtagjaiban. A betegség így nevét az elsö áldozatáról kapta."

Az elsö említése nyomtatásban # Miksa császár (1459-1509) 1495. augusztus 7-én rendeletet bocsátott ki, mely valószínüleg a szifilisz elsö, nyomtatott formában történö említését tartalmazza. A rendelet elöször német nyelven, majd latinul a következöket közli: "Szembetünö ezidötájt, hogy különféle betegségek és nyavalyák azaz bosen blattern (gonosz himlök) jelentkeztek, melyre azelött sosem került sor, illetve ilyenekröl hallani nem lehetett." A rendelet kijelenti, hogy a betegség és annak terjedése egyaránt istenkáromlás eredménye.

A tuberkulózis és az örökölt vérbaj elsö leírása # Paracelsus (Theophrastus von Hoheinheim, 1493-1541) a svájci orvos és alkimista volt az elsö, ezeket leíró orvos. Ugyancsak ö kezelte elsönek ezeket a betegségeket különbözö adagú olyan, méregtelenített ásávnyokkal mint a kén, higany és antimon.

A legrészletesebb leírás # John de Vifo (1460-1520) II. Gyula pápa orvosa volt. 1514-ben könyvének két fejezetét szentelte a szifilisznek, mely betegséget Le Mal Francais (francia kórnak) nevezett el. Részletesen leírta a tüneteket, és az általa alkalmazott kezelésmódokat is; mindez szokatlan volt, mivelhogy azidötájt a legtöbb szerzö sohasem látta vagy kezelte a betegséget. Az elsö tünetek a nemi szerveken megjelenö fekélyek voltak. Ha ezt nem kezelték, újabb fekélyek jelentek meg és "a bört elborították a heges göbök... Ezek a kitüremkedések különösen a homlokot, a fejet, a nyakat, a karokat, az arcot, a lábakat érintették és néha az egész testfelületre kiterjedtek... Körülbelül másfél hónappal az elsö tünetek után a betegeket olyan erös fájdalom verte le a lábáról. hogy néha rémesen kiáltoztak." Vigo a higanyt tekintette a kór legjobb gyógyszerének.

A leggyakoribb kezelésmód # Kezdettöl fogva higanyt alkalmaztak. Ezt általában kenöcs formájában vitték fel, de adták szájon át, gözöléssel, söt, még higanyos flastromok formájában is.

Az elsö, aki a guajakumot alkalmazta # 15 éves korában Gonzalo Fernandez Ovideo y Valdes (1478-1557) Barcelonában Ferdinánd és Izabella fia, Juan herceg apródja volt. 1525-ben Ovideo a szifilisz amerikai eredetéröl írt - melytöl ö is szenvedett -, úgy érvelt, hogy lennie kell valamilyen gyógymódnak azon a helyen ahonnan származik. Ovideo így hát az aranybányák ellenöreként az akkor Indiának vélt földrészre ment. Ő volt az elsö, aki a guajakumot, ez a gujak, más néven szent fából származó kivonatot használta saját betegségének kezelésekor.

A BETEGSÉG KÍNÁBAN

Elsö megjelenése # A szifiliszt elöször Kantonba hurcolták be, a Kína déli részén található tengeri kikötöbe, 1502-ben, a kelet és nyugat közti tengeri útvonal kialakulásakor.

Elsö leírása # A Yu Bian által írott és 1522-ben publikált Xu Yi Shuo (Kiegészítö tanulmány a gyógyászathoz) címü orvosi könyvben jelent meg. Ebben a szifiliszt, annak megjelenése miatt Guang Chuang-nak (vörösbogyós kórnak) nevezte.

Az elsö értekezések # A szifilisz, mint új betegség, jó néhány orvos figyelmét felkeltette. Az 1522-ben Han Mao által írott Yangmei Chuang Zhi Fang (Receptek a vörösbogyós kór kezeléséhez) volt az elsö munka, melyet kizárólag ennek a betegségnek szenteltek. További, ugyancsak a szifilisszel foglalkozó könyvek körében megtalálható a Wang Shisan által 1522-ben írott Shisan Yian (Shisan orvosi esetei). A szerzö - több szifiliszes eset leírásán túlmenöen - taglalja még a betegség közvetlen és közvetett átvihetöségét, valamint a tisztátalan nemi közösüléssel való fertözödést.

A legújabb gyógymód # A kínai eredetü, gyógyfüves orvosságot, a szárcsagyökeret, a szasszaparilla rokonát használták a 16. század elején szifilisz kezelésére. 1535-ben a szárcsagyökér eljut Indiába, Törökországba és Perzsiába is Kínából, új gyógyszer formájában. El is nevezték "kínagyökérnek". Forgalmazásának megkönnyítése céljából a kereskedök kijelentették, hogy a szárcsagyökér minden betegséget képes meggyógyítani, ha fözetét alkalmazzák. Hirtelen nagyon népszerü lett, mivel azt mondták róla, V. Károly császárnak is használt. Azután szinte mindenféle betegség kezelésekor igénybe vették, beleértve a szifiliszt is. Andreas Vesalius, orvos és kiemelkedö reformista az anatómia terén, egy 1546-ben barátjának, Dominus Joachim Roelants-nak írott levelében arra a következtetésre jutott, hogy a szárcsagyökér jó a szifiliszben és más kórokban szenvedöknek, de semmi esetre sem jó, mint általános csodaszer. Vesaliusnak igaza volt. A szárcsagyökeret tulajdonképpen a kínai orvosok egyfajta adalékanyagként alkalmazták, a szifilisz, a reuma és más, hasonló betegségek kezelésénél. Késöbb a szárcsagyökeret kiszorította a szasszaparilla, egy újabb, szintén az Újvilágból importált, népszerü gyógyszer.

Gyermekszülés

A sterilitás legfurább gyógymódja # Johannes de Kethem Fasciculus Medicinae címü értekezése szerint, a sterilitás gyógyítható: mind a férj, mind a feleség megissza egy olyan nyúl nyálát, amely zöldséget rágott. Tampon alkalmazásával is foglalkozott. Akkor tekintette hatékonynak, ha azt a menyét porrá zúzott, jobb oldali heréjével kevert, olajos oldatba áztatták.

A szülészetet említö, legkorábbi angol szöveg # Úgy vélik, hogy egy 15. századi angol nyelvü kézirat a szülészettel kapcsolatos legkorábbi szöveg. Bár a szerzö ismeretlen, a pármai Roger írásain alapul, 1490-ben nyomtatták ki.

A bábáknak szóló elsö könyv # Eucharius Rosslin elsöször Wormsban, majd Frankfurtban dolgozó német orvos volt. 1513-ban adták ki a Die Rosengarten (A rózsakertek) címü könyvét. Föképpen bábáknak íródott és ez volt - a belgyógyászaton és a sebészeten kívül - a szülészettel foglalkozó elsö mü. Az illusztrációk között megtalálható a szülöszéknek, a gyermekágyasság során alkalmazott kamrának és a magzat méhen belüli helyzetének ábrája is. A könyvet 1540-ben angolul is kiadták a következö címmel. A nök könyve. Sor került számos latin, angol, olasz, német és francia nyelvü kiadásra is.

A köldökzsinór elsö kauterizálása (kiégetése) # Gyakori halálok volt az újszülött tetanuszos fertözése (merevgörcs). Rendszerint az elfertözött köldökzsinór okozta. 1540-ben Xue Ji, a közismert kínai orvos ajánlotta, hogy a köldökzsinór levágásakor alkalmazzanak egy felforrósított vasat. Ezt a módszert le is írta Nuke Couoyao (A szülészet és nögyógyászat lényeges elemei) címü könyvében. Ezt tekintette a legjobb módszernek a tetanusz ellen. Ez volt az elsö, ilyen jellegü leírás a kínai és nyugati orvostudomány történetében.

Gyermekgondozás

A szoptatós dajka legjobb alkata # A gyermekbetegségekkel foglalkozó egyik legjobb, korai kiadvány Bartholomeo Metlinger Regimen der Jungen Kinder (Életmód kisgyermekek számára) címü könyve, mely Ausburgban 1473-ban látott napvilágot. Taglalja az újszülött ellátását, a szoptatást és a szoptatós dada megválasztását. Metlinger szerint legjobb, ha a szoptatós dada legalább 20 éves, legfeljebb 25, és saját gyermeke legalább hathetes. "Jó felépítésü legyen, arca egészséges megjelenésü, cserzett; legyen vastag a nyaka, erös, széles az emlöje, nem túl kövér és nem túl sovány, hanem eléggé jóformájú és húsos... A szoptatós dadának legyenek jó, dícséretre méltó szokásai. Ne ijedjen meg könnyen, ne veszítse el a fejét, ne legyen szük látókörü és ne kapja el hamar a harag."

A mesterséges táplálás elsö alkalmazása # Ha az anya vagy a szoptatós dajka képtelen volt szoptatni, a csecsemöt tehén- vagy kecsketejjel táplálták. Különbözö módozatokat alkalmaztak, beleértve a szoptató kürtöket, a mesterséges csecsbimbókkal ellátott kannákat, és a mesterséges csecs formájára alakított, egy darab lenvászonba dörgölt cukordarabokat meg kenyeret. Egy 14. századi okmányban említették meg a szoptató kürt alkalmazását, de Bartholomeo Metlinger 1473-as könyve tartalmazza a cseccsel ellátott szoptató kanna és a mesterséges mellbimbó elsö említését.

IRODALOM

A csecsemök gondozásával foglalkozó elsö, illusztrált szöveg # 1429-ben Heinrich von Louffenburg szerzetes (meghalt 1458-ban) írta a Versehung des Liebs-t (A testnek gondozása). A csecsemök gondozását bemutató ábrákat is elhelyezett benne. Ő volt az elsö, aki bemutatta a ma használatos formájú cumisüveget. A könyvet 1491-ben adták ki Augsburgban.

Az elsö, nyomtatott könyvek # Paulus Bagellardus Fleming (meghalt 1492-ben) volt az 1472-ben Páduában kiadott, gyermekbetegségekkel foglalkozó, elsö, nyomtatott könyv szerzöje. A könyv két részböl állt: az elsö a csecsemök ellátásával és gondozásával foglalkozik az elsö hónapban, a második pedig 22 fejezetben a különbözö gyermekbetegségeket taglalja, közöttük az álmatlanságot, a szembetegségeket, a fülbetegségeket, hasmenést, szorulást és férgeket is.

Az elsö, angol nyelven nyomtatott könyv # Thomas Paert (kb. 1510-60) "Az angol gyermekgyógyászok atyjá"-nak tartották. Felismerte, hogy a gyermelgyógyászat az orvostudomány olyan ága, amelyet szinte teljesen elhanyagoltak; az 1544-ben kiadott Gyermekek könyvében említik meg elöször nyomtatásban angol nyelven a gyermekbetegségeket.

Orvosságok és gyógyszerek

Széles körben alkalmaztak gyógyszereket, melyek sokféle forrásból származtak. A legtöbb embernek nem volt lehetösége, hogy képzett orvosokhoz eljuthasson, és ezért a népi gyógymódokhoz és orvosságokhoz fordultak. Ezek az orvosságok nagymértékben hagyatkoztak a füvekre és növényekre, és tulajdonképpen nagyon soknak igazán jó hatása volt.

A legnagyobb, tudományos tanulmány # Li Shizen (1518-91) volt az egyik leghíresebb kínai orvos. Élete java részében azért dolgozott, hogy a gyógyászati értékü szubsztanciák hatalmas katalógusát összeállíthassa. Sok-sok ábrával látta el és részletes magyarázattal szolgált minden egyes anyag eredetét és tulajdonságait illetöen. Könyve 1.900.000 ábrát és 11.000 összetett receptet tartalmaz minden ismert betegségre nézve. A Li által választott cím Bencao gangmu (Az átfogó gyógyszerkönyv) volt. (Végül 1596-ban nyomtatták ki, három évvel Li halála után. Kínában még ma is használják a hagyományos gyógyítást követö orvosok.)

Az elsö, modernkori gyógyszerkönyv # Valerus Cordis (1515-44) adta Dioszkoridesznek a gyógyító orvossággal foglalkozó, klasszikus értekezése De Materia Medica (A gyógyszer anyagairól) új kiadását. Annyira feljavította és kibövítette, hogy nyugodtan tekinthetjük az elsö, modernkori gyógyszerkönyvnek.

A leggyakrabban használt # A theiraka volt az egyik, leggyakrabban alkalmazott gyógyszer, mivel már ösidök óta népszerünek számított. Különbözö szubsztanciák keveréke volt, beleértve a viperahúst is. Sokan hittek csodás gyógyító és méregtelenítö erejében.

Gyógyfüvek a gyógyászatban

A legnépszerübb # Az angyalgyökér volt az egyik, leginkább sokoldalú gyógynövény. Alkatát számítva meleg és száraz, ezért a búbópestis és gonosz varázslat ellen, mint megelözö orvosságot alkalmazták. Úgy is hatott, mint emésztést serkentö szer; levelének rágása segített a szélszorulás megakadályozásában. Az angyalgyökérböl parfümöt is lehetett készíteni. Édesség gyanánt fogyasztották cukrozott szárát. Az angyalgyökereket Szent Mihályhoz kapcsolták: az arkangyalról azt hitték, hogy egy látomás során megjelenve elmagyarázta a növény rendkívüli erejét.

Népszerü volt, mint hashajtó az útifü magva. Ha lenyelték, ezek felszívták a vizet és terjedelmük megnött. Akárcsak a modernkori, korpában gazdag táplálékok, melyek megfelelö székletet eredményeznek. Sokféleképpen alkalmazták a fekete nadálytöt. Ez a sebeket gyógyítani képes összehúzószert tartalmaz. Nyálka is van benne, egyfajta kemény és ragacsos anyag, mely szuszpenzorként alkalmazható, nagyon hasonlóan a gipszhez.

Népszerü volt a vöröshagyma köhögés és megfázás esetén, mivel erös szaga megindítja a fül, orr és torok nyálkájának folyását. Ezeket azután már könnyebb felköhögni.

A pitypang leveleit vizelethajtónak használták. A testfolyadék csökkenése hasznos olyan esetekben, mint pl. szívelégtelenség. A pitypang káliumot is tartalmaz - azt az anyagot, mely nagy mennyiségben távozik a szervezetböl a vizelethajtók által.

A legkeserübb # A gyógyfüvek legkeserübbike az artemisia (üröm). Az aromás gyógynövény nevét Mauszólosz király feleségéröl kapta: a nö férje számára Halikarnasszosz Kr. e. 325 körül építtetett egy síremléket. Ma a törökországi Bodrumban található. A mauzóleum nevet kapta. Egyike volt az ókori világ hét csodájának. Artemisia királynö híres volt botanikai és gyógyászati kutatásairól. Dioszkoridesz javasolta, hogy a férgek kiüzése érdekében fogyasszák az üröm magvait. Ugyancsak használták levertség gyógyítására. Ajánlották májgyengeség ellen is. Az üröm volt a legjobb molyüzö a gyógyfüvek kertjében. Ugyancsak használták amulettként utazás közbeni veszélyek ellen. Ez a szokás Európa bizonyos részein a 20. század során megújult.

A legjobb ellenméreg # A rutát, mint "grácia" füvét ismerték és elsödleges jelentöségü volt, mint a mérgekkel és pestissel szembeni szer. Ez a fö adalékanyag a Milthridátész királyról, feltalálójáról elnevezett ellenméregben. Ő az ókori Róma megátalkodott ellensége volt, oly sikeresen kezelte magát, hogy minden méreggel szemben immunis lett. Végül saját rabszolgáját kellett megkérnie, hogy szúrja le. Rutaágakat alkalmaztak a nagymise elött szenteltvíz szétpermetezésére, és a 3. századtól kezdve szentelt olajjal keverték össze ördögüzés céljából. Kedvelt növény volt. Védekezés gyanánt rutaecettel szórták be magukat a pestisáldozatok holttestét fosztogatók is. A konyhákon elsösorban pácoláskor és salátáknál használták. Mind Leonardo da Vinci, mind Michelangelo arra használta a rutát, hogy még tovább fokozhassa kreatív látását. A rutát melegnek és száraznak tekintették, ezenkívül használták epilepszia és hisztéria kezelésekor. Mirtuszlevelekkel és viasszal keverték össze a rutát, és az arcon levö pattanások, pörsenések kezelésére eredményesen használták.

A legcsípösebb szagú # Az illatos mentát nagyra becsülték csípös szagú olaja miatt. Megakadályozta a tej megalvadását, elösegítette az emésztést is. Melegnek és száraznak tekintett természete azt jelentette, hogy jó orvosság a megfázásnál vagy köhögésnél, szédülésnél és fejfájásnál. Népszerü hashajtó szer volt. A római idöktöl fogva neve összekapcsolódott a vendégszeretettel.

A csombormenta messze a legnépszerübb mentafaj volt. Dioszkoridesz gyakran írta fel túlzott mennyiségü köpet ellensúlyozására. Teája gátolta a hányingert. Ha közvetlenül alkalmazták az érintett területeken, enyhítette a köszvény okozta fájdalmat és eltávolította a pattanásokat is az arcról. Lepra kezelésére is igénybe vették. Erös illata hatékony rovarüzövé tette, sokan viseltek a bolhák elriasztására mentagallyacskákat.

A kocsmárosok körében legnépszerübb # A kerek repkény-nyel és a boldogasszony tenyerével együtt használták az orvosi citromfüvet borok és sörök ízesítésére. Ez volt a legnépszerübb gyógyfü a kolostorok és kocsmárosok kertjében. Meleg és száraz természetét tekintve ellenméregnek fogyasztották kevertség esetén és fel tudta éleszteni az elájultakat. Dioszkoridesz kijelentette, hogy a borba áztatott citromfü levelek jó ellenmérgek skorpiócsípéssel és veszett kutyaharapással szemben; A keléseken alkalmazott, ilyen levelek hatására az megérik és felfakad. A citromfü fontos összetevöje volt a karmeliták vizének is, ennek a népszerü, nagy mennyiségben készített kozmetikumnak. Latin neve, a melissa, a méhek odacsalogatása miatti hasznosságára utal (mel=méz), a gyógyfüvet úgy is emlegették, mint a méhek levelét.

Dohány - az európaiak elsö találkozása # Kolumbusz megismerkedett egy értékes növényféleséggel az Újvilágban, melyet tobaco-nak neveztek. Megfigyelte Kubában (1492 novemberében), hogy mind a nök, mind a férfiak dohányoznak. Több, mint fél évszázad múlva értették meg az európai társadalmak a dohány élvezeti értékét. Valójában elöször, mint gyógyfüvet vezették be, és feljegyezték, hogy Brazíliában "az agy fölös testnedveinek fellazítására valamint elvezetésére használják".

A legkedveltebb illatszer # A levendulát nagyra tartották mint szíverösítöt és frissítöszert, valamint olyan anyagot, mely óv a ragályos betegségektöl. Ezt is melegnek és száraznak tekintették. Egy 16. századi, angol nyelvü füvészkönyv azt a tanácsot adja, hogy mossák meg a migrénes fejfájásban szenvedök homlokát vele, és eltünik a fájdalom. Olajait nagyon kedvelték a fürdö illatosításakor és parfümök készítésekor, már a római kortól kezdve tartósítószerek, szirupok, söt még kence összeállításakor is használták. A virágokat salátában vagy cukrozva fogyasztották. Gyakran alkalmazták, mint rovarüzöt és szétszórásra szánt virágot.

A legjelentösebb fejlödés az alkimia terén # A szignatúrák tantétele egy a Theophrastus Bombastus (1493-1541) ismertebb nevén Paracelsus, alkimista és orvos által kigondolt ötlet volt. Ez lett a legjelentösebb elörelépés a füvek gyógyászati alkalmazása terén az okkult gondolkodásban. Úgy hitték, hogy a Teremtö az annak alkalmazására utaló jeggyel látott el minden gyógyfüvet, a lábformájúak képesek a köszvény meggyógyítására, a szív alakú levelek jók a szív gyógyításához, a vénuszhaj páfrány pedig segít a kopaszodáson.

Étrend

A leghatásosabb elmélet # 1526-ban látott napvilágot annak a münek elsö (némiképp elkésett) angol nyelvü változata, mely gyakorlatilag alapja lett a 12. század elejétöl egészen a 18. századig minden nyugati orvostudománynak. Az 1480-ban kiadott Regimen Sanitatis Salerni (A salernói egészséges étrend), egyedi szintézise volt leghíresebb és leghaladóbb orvosi iskolában a 11. század vége felé összeállított görög, arab és itáliai elméleteknek. A 19. századra 300 kiadást ért meg. Feltehetöleg csupán Kína kivételével, a történelemben egyetlen más gyógyászati rendszer sem volt ilyen sokáig hatással. A szalernói étrend egyszerü ajánlásokon alapult. Lényege: a megfelelö étrend kialakításával fiatalabbnak nézhetünk ki és tovább élhetünk.

A legnépszerübb, étrenddel történö gyógyítás # Fontosnak tartották, mit eszik egy beteg. Magatehetelenek esetében javasolták a húslevest, tejet és a tojást.

Az egészségre és az étrendre vonatkozó könyvek # Amikor 1475-ben Angliában bevezették a mozgatható betüröl történö nyomtatást, komoly igény mutatkozott meg az étrenddel és az orvostudománnyal foglalkozó könyvek iránt. A 16. század elsö felében 32 komolyabb kiadványt jegyeztek fel.

Anatómia

Az elsö, klasszikus tankönyvek # Az itáliai anatómus, Mondinus, 1316-ban állította össze Anathomia-ját. Széles körben terjedtek kéziratos másolatai. 1478-ban nyomtatták ki elöször. Két évszázadon keresztül standard tankönyvnek számított, amíg Vesalius ki nem adta 1543-ban a Fabrica De humani corporis-t (Az emberi test szerkezetét). Mondinus könyvét klasszikusnak tekinthetjük, melynek felmérhetetlen hatása volt az orvosi gondolkodásra.

Az elsö boncolások emberen # A 14. és 15. század során az emberi test boncolása nem volt számottevö, mivel az egyház nem hagyta jóvá. Rendszerint kivégzett bünözök holttestén mutatták be, gyakran nézök színe elött, mely mintegy végsö büntetésnek számított a bünözö számára. Mondinus (1275-1326) 1315-ben boncolt anatómiai célból embereket. Forradalmasította az anatómia tanítását.

A legnagyobb nézöközönséget vonzó boncolások # A flamand születésü Andreas Vesalius (1514-64) és más, sebész-anatómusok gyakran dolgoztak nézösereg jelenlétében. Elöször az északkelet-itáliai Páduában használt Allesandro Benedetti anatómus ilyen alkalmakkor a nézök leültetésére különleges, ideiglenes, fából készült szerkezeteket, amit aztán szétszereltek.

Minden orvosi könyv legnagyobbika # Andreas Vesalius kutatásai - a flamand származású festümüvész, Jan Stefan Kalkar kiemelkedö rajzaival együttesen, megtalálhatók értekezésébe, a Fabrica De humani corporis-ban (Az emberi test szerkezetében), melyet elöször 1543-ban adtak ki. Müve 277 táblát tartalmazott, 659 oldalból állt. A boncolás révén nyert megfigyeléseiröl szólt, tudományosan foglalkozott az anatómiával. Sok esetben megkérdöjelezte Galen elgondolásait. Bár könyve rendkívül népszerü volt, Vesalius sok kritikát kapott, mivel elutasította Galen müveit, amit bizony több mint tizenkét századon keresztül elfogadtak annak elötte. Nemcsak, az orvosi könyvek legnagyobbikának, hanem minden idök egyik legszebben illusztrált könyvének is tekintették.

A modernkori anatómia tankönyvhöz hasonlóan a Fabrica-t hét "könyvre" osztották; az elsö a csontvázzal, a második az izmokkal, a harmadik az érrendszerrel. a negyedik az idegrendszerrel, az ötödik a hasi szervekkel, a hatodik a melkasi szervekkel, végül pedig a hetedik az aggyal foglalkozott. Ez utóbbi fejezet úttörönek számított, ami kitünik a kísérö, szép illusztrációkból is. (A könyv címlapján látható kép a fiatal Vesaliust mutatja, amint bemutatót tart tanítványainak, orvosoknak, tanácsnokoknak, nemeseknek és az egyház képviselöinek is.)

A boncolások elsö, pápai jóváhagyása # Az emberi test boncolására vonatkozó egyházi tiltás következtében nagyon lassú volt a fejlödés az anatómia területén a 14. században és a 15. század elején. IV. Sixtus pápa (1414-84) jóváhagyta a boncolásokat, melyek nagyrészét Antonio Benivieni, firenzei orvos végezte. Az ezekböl származó megjegyzéseket 1507-ben publikálták Benivieni halála után, mégpedig De abidis morborum causis (A betegségek rejtett okai) címen jelent meg. A 16. század elején már akadálytalanul boncolhattak.

ÁBRÁK

A legelsö, nyomtatott kép, anatómiai boncolásról # Bartholomaeus Anglicus, Lyonban 1482-ben kiadott De proprietatibus rerum (A dolgoknak tulajdonságairól) címü könyve francia változatában található az anatómiai boncolásról készült elsö, nyomtatott kép. Egy 14. századi, angol nyelvü kéziratban találjuk a boncolás legkorábbi, ismert ábrázolását.

A legelsö, illusztrált anatómiai könyv # Johannes de Kethem a 15. század derekán Bécsben dolgozó orvos és professzor volt. Könyve, a Fasciculus Medicinae (Az orvostudományok füzére) az elsö ábrákkal ellátott, anatómiai könyv, 1491-ben Velencében adták ki.

A leghíresebb, anatómiai festömüvész # Leonardo da Vinci (1452-1519) a test minden csontját illusztrálta. Bemutatta, hogyan müködnek az izmokkal, mint emelö karok. Ő volt az elsö, aki képen, pontosan ábrázolta az összes csigolyát. Elsönek jegyezte fel a gerinc görbületét. A vér áramlásával kapcsolatos érdeklödés vezette rá, hogy a véredényekbe és a belsö szervekbe befecskendezzen: ezt addig senki sem tette. A szív négy részböl álló szerkezete is elsöként neki tünt fel. Rajzai már 300 évvel ezelött tartalmazzák a jobb oldali kamrán található ingervezetéket, mielött az orvosok felfigyeltek volna rá. Amikor egy, a méhben levö magzatot tanulmányozott, azt az újszerü felfedezést tette, hogy a magzat táplálkozásának forrása a méhlepény. Az akasztott férfiak holttestén végzett megfigyeléseiböl kiindulva helyesbíteni tudta a pénisz erekciójával kapcsolatos téveszméket: megmagyarázta, hogy mindezt az artériás vér fokozott áramlása váltja ki. Addig úgy tartották, hogy a lélek idézi elö.

A belsö szervek legteljesebb ábrázolása # Egy Lipcsében 1501-ben nyomtatott könyv, mely Magnus Hundt nevéhez füzödik, több, anatómiai fametszettel illusztrált; ezek a fejet, a nyakat, az arcot, az agyat és a tenyeret ábrázolják. Van benne ezenkívül, egy a belsö szerveket bemutató kép is, melyröl úgy hiszik, hogy 15. századi szemlélet szerinti, legteljesebb ábrázolás.

Sebészet

A legkevésbé népszerü # A 15. és 16. században a sebészkedés a sérülések kötözését és a fekélyek kezelését jelentette. Elkerülték például a mütétet sérv, hólyagkö, az arc torzulása és hályog esetén. Ezeket a mütéteket gyakran vándorló "miskárolók" végezték, akik - miután megfizették öket munkájukért - gyorsan eltüntek, sorsukra hagyva a beteget. Némelyikük azonban bizonyos operációkra szakosodott és nagy tapasztalatra tett szert.

A legfájdalmasabb # A legfájdalmasabb mütétek minden bizonnyal a "hidegen" végzettek lehettek, nem pedig a csata hevében végzett amputálások és a vörösen ízzó vassal végzett kiégetés. Ezeknek, az elöre megtervezett mütéteknek a fájdalmassága bizonyára egyéntöl függött.

A leggyorsabb # "A kövek miatti vágás" olyasfajta szolgáltatás volt, melyet gyakran a vásárokon végeztek. A veseköveknek a hólyagból való eltávolítására ejtett metszésre a gáton került sor. A köveket pedig ezen az útvonalon húzták ki ott, ahol a lábak összeérnek. A legjobban megbecsült "miskárolók" nyilvánvaló okból a leggyorsabban operálók voltak.

A látható hibákat kijavítók legkiválóbb családja # Egy a szicíliai Cataniából származó, laikusokból álló, Branca nevü család minden tagja részt vett orrok restaurálásában. Füleket és ajkakat is ki tudtak javítani oly módon, hogy az illetö egyén homlokáról vagy arcáról származó bördarabkákkal végezték a pótlást. Az idösebb Branca egy a karról származó darabot használt fel egy orr kijavítására, fia, Antonius pedig tökéletesítette ezt a módszert. Munkájukat elöször 1442-ben jegyezték fel. Elysius Calentius, egy nápolyi költö, feljegyezte, hogy úgy is meg tudták javítani az orrot, hogy: "egy rabszolga orrának egy részére rögzítették." Az itáliai Calabriában, egy másik család mind a négy tagja úgyszintén orrok, fülek és ajkak helyreállítását végezte.

A legbefolyásosabb sebész-anatómus # A flamand születésü Andreas Vesalius (1514-64) bárki másnál többet tett azért, hogy a sebészetet a modern kor követelményeivel összhangba hozza. Az anatómiát a pontatlan leírások területéröl kellöképpen fejlett tudománnyá változtatta. Az itáliai Pádua egyetemén sebészprofesszorrá nevezték ki 23 éves korában, amikor az egyetemen végzett. Kötelességei közé tartozott az anatómia oktatása és nyilvános boncolások vezetése.

Az elsö szervátültetés # Az egyháznak a gyógyítás fölött gyakorolt befolyásával összhangban, sokféle szentet társítottak a gyógyulással. A leghíresebbek közül való Szent Cosmas és Damian. Valószínüleg ök hajtották végre az elsö "szervátültetést" - bizonyos, hogy ez volt az elsö, melyet megörökítettek illusztráció formájában is. A két szentet - akik nevéhez sok, sebészeti csoda is kapcsolódik - épp akkor láthatjuk, amint egy feketének a lábát ültetik át egy fehér emberre.

AMERIKA

A legjobb sebészek # Az inka orvosok sokféle növényt és gyógyfüvet alkalmaztak kezelési célra, melyek egy része, például a kinin, átkerült a nyugati világba is.

A legkülönlegesebb mütét # A dél-amerikai inka sebészek a betegek koponyáját, a megbetegedés ellensúlyozása érdekében meglékelték. Átfúrták a csontot, majd kivették az érintett részeket, mégpedig tumis-ukkal, vagyis háromélü késükkel. Sok beteg évekig elélt a mütéti beavatkozás után. A röntgenfelvételek azt mutatják, hogy a csont beforrt a koponya elülsö részén, ahol a metszést ejtették rajta.

Fájdalomcsillapítók

A legeröteljesebb fájdalomcsillapító # Ebben az idöben semmiféle, más narkotizáló szer nem állt rendelkezésre, csupán az ópium, a mandragóra (a mandragóra nevü növényböl kinyert kivonat), valamint az alkohol. Ezek közül az ópium volt a legerösebb. Fel lehetett oldani alkoholban; ezt a keveréket, mint laudánumot ismerték (ópiumtinktúra). Az ópiumot a kerti mákból nyerték, és sokféle, ópiumalkaloidáknak nevezett hatóanyagot tartalmazott. A morfium ezek egyike - akár a kodein.

A legerösebb fájdalomcsillapító # A harcmezön használt, legerösebb fájdalomcsillapító egyfajta békából származott. A kínaiak alkalmazták. A béka böre olyan ópiodokat tartalmaz, melyek csökkentik a fájdalmat, ha bedörzsölik a sérült személy börébe.

IRODALOM

A legkorábbi, német nyelvü, sebészeti kézikönyv # Heinrich von Pfolspeundt müve, a Buch der Bundt-Ertznei (A kötözéses kezelés könyve) 1460-ban íródott. Ez a legkorábbi ismert, német nyelvü sebészeti kézikönyv. Pfolspeundt a Herman rend testvére volt. Tapasztalatát a rend és a lengyel lovagok között számos katonai ütközetben szerezte. Taglalja a sebek és más sérülések kezelését, beleértve a sebböl, puskapor eltávolításának módját. Ez a tüzfegyverek okozta, harci sérülések legkorábbi említése. A könyv kéziratos formában maradt és sosem nyomtatták ki.

Az elsö, illusztrált és nyomtatott sebészei kézikönyv # Hieronymus Brunschweig 1450-ben született a franciaországi Strasbourgban és életét is ebben a városban töltötte, mint sebész. 1497-ben kiadott könyve egyike a sebészettel foglalkozó elsöknek, ami nyomtatás nyomtatásban megjelent, és az elsö, melyben illusztrációk vannak. Ezeken az orvosok és betegek láthatók, ugyanakkor az említett idöszak ruháit, bútorait és orvosi szokásait is feltünteti.

A sebészettel foglalkozó elsö, fontosabb könyv # Guy de Chauliac (1298-1368) kétségkívül a legismertebb, ha nem a legnagyobb sebésze a középkornak. A 14. században élt és dolgozott, de hírnevét az 1478-ban kinyomtatott sebészi kézikönyve hozta el. Címe: La Pratique en Chirurgie du Maistre Guidon de Chauliac (Guidon de Chauliac mester sebészeti praktikái). Jelentös ez a mü, mivel segítségével különbséget lehet tenni a sérvtípusok között, és mivel leír egy mütétet, mint gyógyászati eszközt. Ugyanakkor közli írója véleményét a törésekröl, valamint a szennyezödött sérülések kezeléséröl. Talán némiképpen meglepö, de még fogászati vonatkozású utasításokat is megemlített.

Az amputálás legkorábbi ábrázolása # A 16. századi német sebész, Hans von Gersdorf írt egy sebészei kézikönyvet, melyet 1517-ben adtak ki. A könyv sok ábrát tartalmaz: az amputálás legkorábbi ábrázolását, bemutatja egy állati eredetü hólyag alkalmazását, amikor a csonkot körülvevö szorítókötésként alkalmazták.

Az álmokról íródott, legjelentösebb könyv # Giralamo Cardano (1501-76) saját korában az itáliai Páviában orvosprofesszorként volt közismert, valamint a matematikával, elsösorban az algebrával foglalkozó munkái miatt. Az asztrológia területén sokban hozzájárult a gyógyítás tanához, valamint az alkatok tanulmányozásához. Könyve a Liber de exemplis genituarum (A születési jegyek könyve) 100 kortársának születéskori horoszkópját tartalmazza, beleértve olyan hírességeket is, mint Erazmus, Albrecht Dürer és VIII. Henrik király. Hangsúlyozta az együttállásokon belül a fix helyzetü csillagoknak a személyiségre gyakorolt hatását. Az álmok értelmezésére vonatkozó tanulmánya, a De Somnis (Az álmokról) az ötödik század óta az ezen a területen megjelent elsö, eredeti, módszertani kiindulási pont. Sok, modernkori íróhoz hasonlóan javasolta, hogy írásos feljegyzést vezessenek az álmokról és tanulmányozzák azt, mert ezzel jobban megérthetik a lelket. Az általa figyelembe filozófiai tanulmány segített az érzelmeknek az érzékeléstöl való elkülönítésében. Meg volt gyözödve róla, hogy a kellöképpen értelmezett álmok segíthetnek az aktuális helyzet megértésében, de bizonyos álmok utalhatnak jövöbeni eseményekre is. Terápiás közelítésmódja hasonló a modern, pszichológiai gyakorlathoz; a saját álmaival kapcsolatban úgy találta, sokat segített neki, hogy megbékélhessen fia tragikus halálával. Az álmok az emberi lélek rezdülései, melynek két valószínü oka lehetne, a fizikai (mint pl. a táplálék), vagy a pszichés (mint pl. a szorongás vagy emlék). A könyv 50 fejezetet tartalmaz az álmok képanyagának szimbólumaival.

Az elsö, tengerészeti célra írott, sebészeti kézikönyv # 1474-ben Bartholomeo dal Sarasin írt egy rendkívül érthetö szöveget a sebekröl és azok kezeléséröl, melyet 1513-ban ki is adtak. A természetes gyógyulás erejére hagyatkozva kijelenti, hogy a karddal vagy késsel ejtett, kicsiny, friss és nem komplikált sebesüléseknél csak kötést alkalmazzanak, a mély sebeknél pedig párnát és kötést, a gyógyszert a sebek körül lehet elhelyezni, nem pedig magában a sebben. Azt is javasolja, hogy a sebet naponta mossák le meleg borral.

Kórházak

A legjobb # A 12. és 13. században a kórházak üzemeltetése folyamatosan átkerült az egyháztól a helyi hatalomhoz. A szóbanforgó korszak legnagyobb kórházai ettöl kezdve fejlödtek ki. Ide tartozik a londoni Szent Bertalan és Szent Tamás Kórház, a római Santo Spirito, valamint a párizsi Hotel Dieu.

A középkori kórházakban a betegeket, öregeket és otthontalanokat gondozták, de kisgyermekeket is oktattak és befogadták az utazókat. Gyakran müködtek díjazásos alapon.

Rendkívül sok, ilyesfajta intézmény volt. A középkor vége felé Londonban kb. 34 kórházat és szeretetházat találunk. Ezek legtöbbjét gazdag üzletemberek alapították, akik mindezt keresztényi kötelességüknek tekintették. Richard (Dick) Whittinton (meghalt 1423-ban) egy tehetös textilkereskedö és London polgármestere, a legemlékezetesebb ezek közül. Azonban a napi irányítás eléggé erötlen és korrupt volt. Sok kórházat be kellett zárni, vagy a polgári hatóságok kezdték üzemeltetni: London 10 leprakórházából négyet a polgármester irányított.

A legrégibb, ma is müködö kórház # A párizsi Hotel Dieu manapság egyike volt a világ legrégibb kórházainak: a 7. században alapította Párizs püspöke. 1492-ben már 800 éves volt. Általában zsúfolt lehetett, néha ketten is feküdtek egy ágyban. A halál mindennapos dolognak számított. A holttesteket a betegek szeme láttára burkolták halotti lepelbe.

Egyéb orvosságok

Az elsö whisky # A 12. században fedezték fel, hogyan lehet a borból pálinkát desztillálni. A terméket, melyet gyógyszernek képzeltek, aqua vitae-nek (az élet vizének, vagyis elixírnek) nevezték. A 15. századra más anyagokból is desztilláltak szeszt, elsösorban a malátából a whiskyt. IV. Jakab skót király kincstárának feljegyzései azt mutatják, hogy 1500 körül az udvarban a whiskyt fogyasztották, bár nem teljes mértékben gyógyászati célokra. A legtöbb szeszes ital azonban megörizte a nevében rejlö képzelgést. A "whisky" szó az uisge-böl, vagyis a gael uisge beatha rövidített formájából ered, melynek jelentése "az élet vize", vagyis eau de vie. A vodkának is ugyanez a származtatása. Egy 14. századi termék, a borpárlat, neve a német gebrannter Wein szóból ered, melynek jelentése: "égetett" vagyis desztillált bor.

A legszívesebben látott, egyetemes gyógyszer # A bort már a görögök és a rómaiak óta használták gyógyászati célokra; egyike volt annak a néhány dolognak, mely fel tudta oldani a betegség kezelése során alkalmazott vegyi anyagot. A villanovai Arnald értekezésének a Liber de Vinis-nek (A borok könyvének) a 14. század eleje körüli kiadása óta a bort széles körben alkalmazták, mint erösítö szert, fertötlenítö anyagot és a dunsztkötések során szükséges preparátumot. A 15. század végére, a borokban növényi, ásványi és állati adalékanyagok feloldásával készített theriakák széleskörü fogadtatásra találtak, mint egyetemes gyógyszerek. Elöállításuk elsödleges központja Kairó volt. Villanovai Arnald javasolta, hogy ha a borba gyömbért és fahéjkérget tesznek, és utána a keveréket, mint a rózsavizet desztillálják, az így keletkezö párlat meg tudja gyógyítani a bénulást, jó a hideg arcra és a hideg megbetegedésekre. A szép nöknek fehér, finom és kellemes arcszínt kölcsönöz.

Egyéb segédeszközök

Protézisek elsö említése # A római költö, Martial (meghalt Kr. u. 104-ben) egyik epigrammájában említi a protézist. Ez a legkorábbi, ismertebb utalás.

A legkorábbi protézisek # Az etruszk sírok felfedezése óta tudjuk, hogy legalábbis részleges protéziseket viseltek már Kr. e. 700 körül Itáliában. Némelyiket véglegesen rögzítették a már meglévö fogakra, mások eltávolíthatók voltak.

Az elsö, teljes protézis # Európában a legkorábbi, teljes protézist egy svájci sírban találták meg, mely a 16. század elejére datálható. Ismeretlen viselöjét az ökör combcsontjából faragott protézissel látták el, a felsö és alsó részt dróttal egyesítették.

Az elsö szemüveg # A szemüveget az 1280-as években Toscanában találták fel. Használata gyorsan elterjedt, de társadalmi hatását a 14. században jelentkezö Fekete Halál eltakarta. A 15. század során a fiatalemberek elöbbre jutása lelassult, mivel tovább tudtak tevékenyen dolgozni az öregedö férfiak minden olyan foglalkozás esetében, amely gyakori olvasást igényelt. (A lencsék készítésének szakértelme a 16. században vált jelentössé, a teleszkóp kifejlesztése során.)

Közlekedés, szállítás

Utak

A legnagyobb úthálózat # A spanyolok érkezése elött Amerikában épített, legnagyobb úthálózat az inkák 20.000 km-nél is hosszabb Inkario-ja volt, mely több, mint 30 szélességi fokot fogott át északtól délig, és a mai Dél-Kolumbiát kapcsolta össze Chilével. Közép-Amerikában a leghosszabb, ismert út Cobától Yaxunáig nyúlt a Yucatán félszigeten, kb. 100 km-es hosszúságban.

Az inka utak a terepet követték, mivel a kerék ismeretlen volt, így hát a forgalom sem volt különösebben sürü - a közlekedés gyalog és lámák segítségével történt. Meredekebb helyeken, az utat a köböl vájták ki, és így képeztek egyfajta lépcsöt. A lapos részeken az út 7 m széles is volt.

A legmagasabban fekvö, kövezett út # Az Inkario a mai Peru területén Huarochiri és Jauja között 5090 m magas hágókon haladt át. A part menti és felföldi útrendszereket kapcsolta össze.

A legmagasabban fekvö tambo # A tambók állomások voltak és egyben raktárak is, az inka útrendszer mentén. A legmagasabban fekvö a Huamchuco és Conchucos közötti Mallebambánál a tenger szintje fölött több mint 3960 m magasan elhelyezkedö Castillo Grande volt.

A leghosszabb afrikai karavánút # A Szaharát három, fontosabb karavánút szelte át, melyek a karthágói idök óta müködtek. Ezek közül a leghosszabb Tunisztól Agadesig nyúlt, 2240 km hosszú volt. A másik, jelentösebb karavánút a marokkói Marrakech-töl Timbuktuig kb. 2080 km-en át kígyózott.

A leghíresebb # A selyemút Kína belsejét kapcsolta össze az északi sivatagokon keresztül a Földközi-tengerrel. A 16. század során az új, tengeri, kereskedelmi útvonalak következtében összeomlott. Ez, a szinte korokat áthidaló, rendkívüli karavánút Eurázsia egyik végétöl a másikig selymet, füszereket, aranyat és gyapjút szállított. Az értékes árut gondosan becsomagolták, és nem a tevék hátára pakolták, mint a múltban, hanem kínai dzsunkákra rakták, és úgy szállították el a várakozó európai gályákig.

A legnagyobb indiai út # Szur szultán Sher Sah - aki 1530-ban Delhi trónjáról letaszította a második mogul uralkodót, Humajunt - Észak-Indiában építtetett egy, késöbb a Nagy Ormány Útjának nevezett, fontosabb utat. Ez az Indus völgyét a kelet-indiai Bengáliával kötötte össze és elsödleges kapocsként szolgált a mogul hátország területén.

A legmozgékonyabb társadalom # A Közép-Keleten és Észak-Afrikában nem volt a rómaiakéhoz hasonló útrendszer. Ezeken a föként száraz területeken a tevét használták a nagyobb távolságra történö utazásokhoz. A középkorban a mohamedán világ volt a legmozgékonyabb társadalom egészen a modern idökig. E mozgékonyság ösztönzöje a vallásosság, a kereskedelem és a politika volt. Az utazókat sokszor segítették könyvek, melyek minden részletét megadták az iszlám világot szerte beágazó, fontosabb útvonalaknak.

A legkorábbi, ismert útikönyv zarándokok számára # Kb. Kr. u. 330-ban íródott A Bordeaux-tól Jeruzsálemig útikönyv. megadja a távolságokat a szálláshelyek között, valamint ezek helyét is, ahol lovat vagy szamarat lehetett váltani útközben. Ezt a könyvet különbözö formában újból és újból lemásolták, finomították és sokszorosították is számtalanszor a következö ezer évben.

Az elsö útitérképek # Egy 13. századi angol szerzetes, Mathew Paris, vázolta fel a zarándokok számára Angliában és déli irányban Dovertöl Itáliáig követendö útvonalak térképét. Ezeket tekinthetjük Európa elsö, használható útitérképeinek. Erhard Eyzlub, egy Nürnbergböl származó iránytükészítö 1500 körül állított össze egy úttérképet. Ezt Der Rom Weg (A Rómába vezetö út)-nak nevezték, és északon Dániától, délen Nápolyig terjedöen várostól-városig feltüntette pontok segítségével a Rómába vezetö, fontosabb útvonalakat.

A legforgalmasabb hónapok # Bár Európában a szárazföldön az év minden szakában lehetett mozogni, természetszerüleg jobbak voltak az utak tavasszal és a nyári hónapokban. A kereskedelem szempontjából a legforgalmasabb hónapok márciustól júliusig terjedtek. Mivel az Európát átszelö, szárazföldi utazás akár három hónapba is beletelhetett, és a kereskedöhajók nem nagyon vitorlázgattak a Földközi-tengeren a viharos téli hónapokban. Ingadozó volt a kereskedelem. Egy itáliai jegyzetíró, Guicciardini, 1567-ben arról írt, hogy az idö tájt 500 hajó is volt Antwerpennél a folyón, és ezekböl naponta 200, utast szállító kocsi és 2000 szekér rakodott. Meglehet, hogy mindez túlzás, és a forgalom kisebb volt, de az szinte bizonyos, hogy kb. 40 útikaraván indult el havonta a forgalmasabb hónapokban Antwerpenböl.

A legmagasabb hágók # A Nyugati-Alpokban, az Itália és Franciaország közötti útvonalakon ez a cím a Szent Bernard-hágót illeti meg (2472 m). Bernardról nevezték el, aki négy évszázaddal korábban híres szeretetházat alapított ott. A kolostor gazdag volt, 98 pap lakott benne. Az Alpok középsö részén, Itália és a Rajna völgyénél a Septimer (2310 m) nyitva volt ugyan, de ha hó esett, nehéz volt a megközelítése. Gyakran keltek át a Splügenen (2116 m). A Szt. Gotthárd (2114 m) sok utazót és állatot engedett át Andermatt és Göschenen között egy felfüggesztett pallóhíd, az "ördög hídja" segítségével, hogy meg lehessen kerülni a Schökkenen hegyszoros meredek szikláit. Ők aztán jó hasznát vették a menedékhelynek. A Keleti-Alpokban pedig, az Itália és a Duna közti útvonalaknál ott volt a Brenner hágó (1371 m).

Postai rendszer

Postai szolgáltatások # Mindig ott került megszervezésre, ahol erös volt a központi kormányzás a mohamedán világban. Sok állomás müködött, melyek rendszerint 24 km-nyire helyezkedtek el egymástól. A futárok föként tevét vettek igénybe. A postamesterek nemcsak a hivatalos levelek továbbításáért voltak felelösek, hanem azért is, hogy a központi kormányzat számára továbbítsák az egyes tartományok pénzügyi, gazdasági és politikai híreit. A mamelukok idején, 1250-töl 1517-ig, galambposta is müködött - erre még különleges, könnyü "légipostai" papírt is igénybe vettek.

A legújabb postai rendszer # Indiában ugyanúgy, mint másutt, az üzeneteket futárok szervezett váltórendszere segítségével, vagy pedig lóháton továbbították. Pár mérföld után váltották az állatokat. Ibn Battuta (1304-68), az arab utazó, jegyezte fel, hogy a gyalog közlekedö hírvivök gyakran gyorsabban értek rendeltetési helyükre, mint a lovasposta. 152-ban a mogul uralkodó, Babur (1527-30) javított a szolgáltatáson. Elrendelte, hogy Agrától Kabulig húzódó utat mérjék fel, és 57 km-enként építsenek állomást. Ott mindig készenlétben várták a postalovak, hogy továbbvigyék a futárokat.

A leggyorsabb hírvivök # Az inka világ büszkesége postai rendszere volt, melyet 1450 körül a 9. inka, Pachacuti Inca Yupanqui (1438-71) intézményesített. Két királyi útvonal volt, melyek mentén rendszeres postai szolgáltatást tartottak fenn. Az 5200 km hosszan húzódó, magasabban fekvö, másnéven Andok-beli, a kolumbiai Ancasmayotól az argentínai Tucumanig tartott; 1498-ban fejezték be. A spanyol Pedro de Cieza de Leon az egészet bejárta 1547 és 1550 között. A rövidebb, 4032 km-es, partmenti útvonal az észak-perui Tumbestöl a chilei Mauleig húzódott. A chasquik ("aki ad, aki kap"), az inka birodalom postafutárai átlagban és útszakaszonként 2,4 km-t futottak akár 5232 m-es magasságban. Az egyes állomásokon O'kla (kökunyhó) volt, ahol 15 napos idötartamra két futárt szállásoltak el. Körülbelül minden tizedik O'kla-ban gondoskodtak Tambos-ról (élelmiszerraktárról). Quitótól Cuzcóig, mely 2000 km-es távolságot jelent, a hír öt nap alatt jutott el, vagyis a hihetetlen 400 km-es sebességgel, más szóval 3,6 perc/km-es átlagsebességgel, mindezt pedig hegyes terepen!

Postai úton továbbított jég # A postaszolgálat figyelemreméltó teljesítménye volt a jég szállítása italok hütésére. A mamelukok idején öt teverakományt küldtek rendszeres idöközönként Szíriából Egyiptomba, a kincstár költségére.

Fuvarosok

Az utak rekord-rövidségü megtétele Európában # A legrövidebb, feljegyzett idötartam, postaküldemény esetében, Rómától Velencéig másfél nap volt, ezen az 576 km-es útvonalon. Párizstól ugyanez hét napig tartott, a spanyolországi Barcelonától nyolcig, Londontól kilencig, Konstantinápolytól 15-ig és a szíriai Damaszkusztól 28 napig. Különleges futár ezeken az értéken még javíthatott, ha másért nem, hát azért, mert a 15. század vége felé kötelezö volt szinte egy bizonyos díjat fizetni, mely az idötartamnak megfelelöen csökkent. A közönséges küldemények inkább gyakoriságuktól és az általános normáktól függöttek, mintsem a megtett távolságtól. Gyakran egészen bizarr útvonalon mentek. Portugália királyának római követei leveleiket a belgiumi Antwerpenen keresztül juttatták el Lisszabonba, vagyis északi irányban több száz mérföldes kitéröt tettek.

A leggyorsabb útvonalak # Átlagban egy ló és lovasa 24 km/órát képes megtenni. A lovak rendszeres váltásával, a lovas egész meglepö teljesítményt érhet el. 1482-ben a Londontól Edinburgh-ig mért 640 km-t váltott lovasokkal két nap alatt meg tudták tenni.

A legalkalmasabb és a leggyorsabb állatok # 1483-ban Felix Fabri barát, egy német szerzetes és zarándok, a következöképpen dicsérte a teve erényeit: "Különösen jól alkalmazkodnak, és megfelelnek a sivatag átszeléséhez. Egy nap alatt akár 100 olasz mérföldet is képesek megtenni. A teve keveset eszik, megél szénán, fakérgen és leveleken is... Kedveli az állott vizet, és sok napig türi a szomjúságot. Szinte hihetetlen, de akár 12 napig is megvannak ivás nélkül."

Az elsö "szekerek" # A középkori kocsi nehéz és ormótlat jármü volt. Felfüggesztése primitív. Az 1400-as években a szekér förészét a tengelyekre rögzített oszlopokról szíjakon függesztették fel. Az udvarhölgyek kocsikon utaztak. A kocsi teste közvetlenül a kerekeken helyezkedett el, és kettö, négy vagy hat lovat fogtak be elé. A ponyvatartó abroncsok fölé börböl vagy gyapjúból készített tetöt húztak. Az 1400-as évekig ugyanolyan méretü volt az elsö és a hátsó kerék. A hintót, amely már kényelmesebb volt és a hátsó kerekei nagyobbak lettek, mint az elülsök, húzhatta egyetlen ló is. Európa-szerte csodálták künnyüségéért a magyarországi hintókat (egy magyar város, Kocs után kapta nevét, ahol az 1400-as években készítették elöször).

Az elsö angliai hintót 1555 körül gyártotta Rutland grófja számára Walter Rippon. Kb. ez idö tájt jelent meg az angolban a "szekér" szó is, mely nehezebb, inkább munkavégzésre használt jármüvet jelentett.

A legtovább fennmaradt szállítási vállalkozók # Egy skót szállító cég, az aberdeeni Shore Porter Society 1498-ban alakult. Ugyanabban az évben a városi tanács úgy döntött, hogy teherhordókat bíz meg, a rakpartról a hordóknak a kisváros bármely részébe történö szállítására. (A fent említett, és akkor létrejött társaság évszázadokig fennmaradt, mint egyfajta társulás a szállítók, egy bútorraktár és vámraktár között.)

Gyermekek szállításának legkülönlegesebb módja # Az Amerikába jött európaiakat igencsak meglepte, hogy az indián nök a hátukon cipelték gyerekeiket, az erre a célra készült kosárban. Amerika-szerte hasonló tartókat használtak azok az asszonyok, akik kisgyermekeiket magukkal vitték a munkába is.

A travois elsö leírása # Pedro de Castenada, aki Francisco Casquez de Coronadót 1540-42-ben Amerikában mindenhová elkísérte, írta le a síkság indiánjai által használt travois-t (ez ló vagy kutya által húzott, két párhuzamos rúd, amin szállítóheveder vagy háló van kifeszítve): "Sátraikkal meg rudakkal megrakott kutyák seregével utaznak, az állatokra pedig mór stílusú málhanyergeket raknak. Amikor a teher elmozdul, a kutyák üvöltenek, hogy odahívjanak valakit, aki rendberakja az egészet." A kutyák terhét kb. 20 kg-ra becsülték.

Az elsö, szórakozásra készített szánok # Németországban, különösen Nürnberg környékén voltak népszerüek a szamarak vagy kutyák által húzott, könnyü szánok. 1452-ben annyira kikeltek az emberek a könnyelmüség és a hazárdjátékok ellen, hogy 52 ilyen jármüvet egyszerüen elégettek Nürnberg piacterén.

Víziutak

A legrégebbi kikötö # A föníciaiak már Kr. e. 1350 körül felépítették a Földközi-tenger keleti partvidékén Szidón és Türosz kikötöjét.

A legnagyobb kikötö # A 15. század során az egyiptomi Alexandria, az itáliai Génua és Velence kikötöi versengtek a Földközi-tenger medencéjének legnagyobb kikötöje címért.

A leggazdagabb északi kikötö # A velenceiek, akik nagyon sokat utaztak, a belgiumi Antwerpent tekintették a 15. században a világ legnagyobb és leggazdagabb kikötöjének. A velencei utazó így írt róla: "mindenütt csak úgy áramlik a pénz, mindent adnak és vesznek, és mindenki, függetlenül attól, milyen alacsony származású vagy lusta, a maga módján meggazdagszik". A 16. század elejére Antwerpen lakossága 100.000 fölé emelkedett és a kikötövárosban több mint száz üzleti vállalkozás tevékenykedett.

A jelentösebb európai kereskedöflották # Velence flottája volt a legnagyobb, kb. 80.000 tonnával. A Hanza Szövetség flottája következett ezután, mintegy 60.000 tonnával. Génua flottája a negyediknek számított, 30.000 tonnával.

A flották nagysága # A hajók gyakran vitorláztak flottát alkotva. Ennek különbözö okai voltak: a rakományt gyakran csak bizonyos évszakokban lehetett beszerezni; a szelek, elsösorban az ázsiai monszunok szigorúan meghatározták azokat az idöpontokat, amikor a hajók mozoghattak; nagyobb számban biztonságban érezhették magukat; ha az összes kereskedö egyszerre távozott és érkezett, senki sem élvezett méltánytalan elönyt a társaival szemben. Nyugaton a legnagyobbak azok voltak, amelyek a Balti-tengert járták. Akár 100 vagy több hajóból is állhattak. Még nagyobbak voltak azok a flották, melyek az Északi-tengeren heringet halásztak. A hajók száma gyakran elérte az 500-at is.

A legjobban megadóztatott folyók # A folyami szállítás könnyen megadózható volt, mivel egy nagyobb bárka nem tudott ugyanúgy irányt változtatni, mint az úton a kocsi. 1500-ban volt olyan idöszak a németországi Rajna folyó mentén, hogy 70 helyen is vámot kellett fizetni. A franciaországi Szajnán pedig állítólag 10-12 km-enként kellett az uszályoknak vámot fizetniük.

A leghosszabb, mesterséges víziút # A kínai Nagy Csatorna (Dan Yunhe) több, mint 1600 km hosszan húzódott: legtöbb szakasza több, mint 30 méter széles volt. A déli Hangzhou-tól az északon fekvö fövárosig, Pekingig terjedt, útközben öt nagy folyót szelt át. Zsilipkapukból és víz hozzávezetéséböl álló ügyes rendszer tette lehetövé, hogy a tengerszint fölötti 57 m-es magasságra lehessen emelkedni a csatorna középsö szakasza táján. 600 és 1327 között építette fel több, mint 5 millió ember. (A kínai föváros ebben az idöszakban északon volt, viszont az ország legjelentösebb gabonatermö vidékei délen. A kínai Nagy Csatorna mesterséges, szállítási útvonala a császárság fennmaradásához lényeges volt.)

Az elsö Szuezi-csatorna # Amikor 1483-ban az egyik szentfoldi zarándoklat alkalmával Felix Fabri barát eljutott a Vörös-tengerig, megkönnyebbülve fedezte fel, hogy nem kell hajón átkelnie rajta, mivel azt hitte, hogy csatlakozik a Földközi-tengerhez. Nagymértékben csodálta az ókori egyiptomiak azon igyekezetét, hogy: "a Vörös-tengert összekössék a Nílussal; ennélfogva hozzáfogtak, hogy átvágják magukat a földnyelv hegyein, dombokat szeljenek ketté, átvágják a sziklákat és a köveket, és végül csatornát és víziutat hozzanak létre egészen Arsione városáig, amelyet Cleopatridisnek is neveznek. Ezt a csatornát elöször Szeszortisz, Egyiptom királya kezdte el építeni, még a trójai háború elött, drága pénzen. Utána Perzsia királya, Dáriusz igyekezett befejezni, de nem sikerült neki. Végül II. Ptolemaiosz fejezte be, tökéletes eleganciával, mégis oly módon, hogy az árkot elrekesztették és egyedül csak neki nyílt meg. E munkával a régi kor emberei egyesíteni szándékoztak a keletet és a nyugatot."

A Panama-csatorna # A spanyol Gaspar de Espinosa javasolta elöszöt, hogy ássanak csatornát 2000 amerikai bennszülött segítségével a Csendes-óceántól a Karib-tengerig. 400 év telt el, mire elképzelése valóra vált.

Kenuk

A legnagyobb amerikaiak # Kolumbusz Kristóf elsö útja során 1492-93-ban a Karib-szigeteken látott elöször canoa-t (kenut): "Minden szigeten nagyon sok kenujuk van, az evezös gályák mintájára, némelyikük nagyobb, némelyikük kisebb. Sok közülük nagyobb, mint egy 18 padsoros gálya. Nem szélesek, mivel egyetlen fatörzsböl készülnek (egy darab, hatalmas selyemfából faragják, majd égetik ki mindegyiket),... a gálya nem tudna evezéskor lépést tartani velük, mivel amazok mozgása egyszerüen hihetetlen... Láttam már olyan kenut, amelyben 70, söt 80 férfi is volt, mindegyikük evezövel, és mind elöre nézett." Az általa megpillantott legnagyobbra akár 150 ember is ráfért.

Fából ácsolt kenuk # Kolumbusz második útjának (1493) egyik résztvevöje feljegyezte, hogy: "A nagyobb hajók oldalát egymáshoz rögzített gerendákból készítik, és 24,4 m hosszúak... Evezö gyanánt széles deszkákat használnak, mint amiket a mi pékjeink alkalmaznak, a sütökemence megrakásakor." 1494-ben, Kolumbusz 29 m-esnek mérte az egyik ilyen, fatörzsböl kialakított csónakot, 1502-ben pedig a fiatal Kolumbusz Ferdinánd a honduraszi öbölben 2,5 m széles, 25-evezös kenukat látott.

Aki elsönek evezett végig Amerikán # 1513-ban, Vasco Nunez de Balboa, a panamai partok parancsnoka, szerzett néhány kenut és - az elsö európaiként - végigevezett a Karib-szigetektöl a Csendes-óceánig terjedö esöerdön.

A leggyorsabb közlekedés # Amikor Mexikót 1521-ben meghódították, a becslések szerint 50.000 kenu lehetett a fövárosban, Tenochtitlanban és a közeli tavakon. Acailan (a kenuk földje) Dél-Mexikó Chiapas tartományában elsödleges cserekereskedelmi hely volt. A kereskedök kicsivel több, mint egy nap alatt el tudtak evezni 160 km-t az öböl partjáig, bár visszafelé ugyanez az út majdnem három hónapot vett igénybe.

A kajak elsö leírása # Bár kajakokat elég gyakran láthattak, Dioise Settle mester, Martin Frobisher 1577. évi utazásának krónikása volt az elsö, aki fel is jegyezte a látottakat. A kanadai Baffin sziget kétféle, börböl készült csónakjáról így ír: "A nagyobbik nemigen tér el a mi, könnyü, keskeny csónakjainktól, melyben 16 vagy 20 férfi is helyet foglalhat... a másik fajta (kajak) azonban egy ember számára szolgál, aki egyetlen lapáttal evez."

A feljegyzések szerinti legnagyobb, amerikai bennszülött hajóhad # 1541 márciusában Hernandes de Soto találkozott az indián fönökkel, Aquixoval, aki a Mississippi mentén sok város és nép ura volt. Aquixo fegyveresekkel megrakott 200 kenuval érkezett. Okkerszínüre voltak festve az emberek, hatalmas, fehér és színes tollkötegeket viseltek, és tollal díszített pajzsaik voltak. A harcosok - mind jó kiállású férfi - szálegyenesen álltak minden egyes kenuban az elejétöl a végéig, így védték az evezösöket. Aquixo saját dereglyéjén foglalt helyet, vászontetö alatt és onnan osztogatta utasításait a többieknek.

Egy korabeli, portugál szemtanú azt mondta: "olyan volt, mint valami híres, gályákból álló hadihajó raj".

A legrégibb tengerjáró csónakok

Úgy gondolják, hogy a bennszülöttek át tudtak kelni Új-Guineából Ausztráliába már 40.000 évvel Kr. e. az akkor legalább 70 km-es Torres szoroson. Úgy vélik, kettös kenukat alkalmazhattak. A mai napig fennmaradt, legrégebbi "csónak" egy hollandiai Pessében talált darab, melyet fenyöfából faragtak ki, és Kr. e. 6315±275-re datálható vissza körülbelül. Jelenleg az asseni tartományi múzeumban van kiállítva. A csónak legkorábbi ábrázolása esetében vita van még a jelöltként szóba jöhetö, esetleges sziklarajzok korát illetöen, melyek mind az átmeneti kökorszakból származó, börböl készített csónakokat ábrázolnak. Ezek a következök: a norvégiai Hognipen (Kr. e. kb. 8000-7000); a spanyolországi Minateda (Kr. e. 7000-3000); és Kobystan (Kr. e. 8000-6000).

A teljes egészükben egy anyagból készült csónak # Az Indiai-óceánon található Maldív-szigetek népe hajóit egyetlen fafajtából, a kókuszpálmából készítette. A törzs, az árbóc, a vitorla és a kötélzet mind a pálma fájából vagy rostjából készült. Ez adta a rakományt is.

Evezös hajók

A legsikeresebb # A 15. és 16. században a Földközi-tengeren tevékenykedö "nagy gályák" voltak. Tulajdonképpen fegyveresekkel kiegészített kereskedöhajók, melyek egyaránt tudtak vitorla és evezök segítségével is haladni, ugyanakkor meg tudták magukat védeni, ha kellett. Biztonságosak és megbízhatóak voltak, különösen a Velencei Köztársaság hajói. Maximális méretük: az orrtól a tatig kb. 41 méter, szélességük (csak a hajótörzsé) 5 méter.

A legnagyobb észak-európai # A Földközi-tengeren rendkívül fontosak voltak az evezös hadihajók. Az angol és francia uralkodók is sok, evezövel ellátott hadihajót alkalmaztak. Ezek közül valószínüleg a legnagyobb a VIII. Henrik által 1515-ben építtetett, 800 tonnás Great Galley, mely talán egyben az Angliában épített utolsó, nagyobb méretü, zsalu felhasználásával épített hajó.

A legnagyobb teljesítményü # Az evezösök elhelyezésének hagyományos módja: a lépcsösen elrendezett evezöpadokra több evezöst ültettek, mindegyikük saját lapátjával dolgozott. Körülbelül 1534-töl fogva (legalábbis Velencében) új rendszert vezettek be. Ezután az egy padon helyet foglalók mind ugyanazzal a lapáttal dolgoztak. Ez az egyszerübb rendszer lehetövé tette, hogy több férfit foghassanak munkára, növelve a gyorsaságot és a teljesítményt is.

A leggyorsabb # A könnyü hadigályák 7-10 csomós sebességet is elérhették, de csak kb. 20 perces, rövid idötartamú eröbedobással. Evezö igénybevételénél az átlagsebesség kb. 2-3 csomó lehetett, ha egész nap tartott az út. Dél-Ázsia hatalmas, kenuszerü jármüvei valószínüleg felvehették a versenyt ezzel a sebességgel. A Földközi-tenger jól megtermett gályái szintén figyelemreméltó gyorsaságot értek el, és nagy távolságokat tudtak megtenni. Ezek a hatalmas gályák háromárbócosak voltak. Ha a tengeren tartózkodtak, föként a vitorlákra hagyatkoztak. Az evezöket csak kis távolságra használták és szükséghelyzetben. 1509-ben háború fenyegetett és az itáliai Otrantóból származó gályákat sürgösen hazarendelték az angliai Southamptonból. 31 nap alatt tették meg a 4000 km-es utat - ami több, mint 128 km-es sebességet jelent naponta.

A legutolsó, hatalmas gályák # A velencei kereskedelem 15. századi összeomlásával együtt járt a velenceieknek a hajózásban betöltött uralkodü szerepének összeomlása is. 1532-ben befejezödött az utolsó, hatalmas gályáknak az Észak-Afrikába irányuló hajózása, három évvel késöbb pedig ugyanez történt Észak-Európa irányában. 1535-ben 26 hatalmas gálya hajózott ki Velencéböl, melyek vízkiszorítása összesen kb. 4000 tonna volt; 1557-ben már csak négy gálya hajózott.

Az utolsó, fennmaradt gálya # Ezt a törökországi Isztambul tengerészeti múzeumában örzik. Egyszerüen Kadirga-nak (ami törökül gályát jelent) nevezik. Ez a 24-evezös gálya a hagyomány szerint II. Mohamed szultáné volt.

Az elsö kormánylapátok # Elöször ázsiai hajókon alkalmazták, nagyon valószínü, hogy kínai dzsunkákon. Feltalálásuk lehetövé tette a kormánykerék hatékony és egyszerü kezelését, és jobban meg is felelt mindenfelé méretü hajó irányításához. Az addig használt, lapátszerü kormány, mely nyugaton még a 13. század során is használatban maradt, igencsak korlátozta a hajók nagyságát, mivel a kormányzásra használt lapátot nem lehetett csigák, kötélzet vagy kormány-körnegyedek nélkül alkalmazni. Több, mint valószínü, hogy Európában a felfedezések kora soha nem kezdödött volna meg, ha nem kerül sor a keleti tengerekröl származó kormánylapát bevezetésére.

Az elsö, modernkori hajótörzs megtervezése # A kínai dzsunkákat úgy építették fel, hogy a legnagyobb szélesség jóval a tat felé jelentkezett inkább, mintsem - ahogyan az európai kiképzésü hajóknál volt - az orrtól a tatig mért távolság 40 százaléka körül. Ez a tervezés csökkenti a felületi súrlódást, mivel a hajótörzs a vízben mozog. Manapság is kedvelt modellje ez a modern versenyjachtoknak. A nyugati vitorláshajók hagyományos törzsét a tökehal formájára mintázták, azaz, a feje felé a legszélesebb. A dzsunkák törzsének tervezését a vízimadarak befolyásolták. Mivel a madarak, a hajókhoz hasonlóan a víz felszínén mozognak, a logika nyilvánvaló.

Az elsö, vízzáró rekeszek # Már a 10. század eleje táján a kínai dzsunkákat vízzáró rekeszekkel építették, hogy lehetövé tegyék a hajók lebegését még akkor is, ha a vízvonal alatt kilyukadnak. Marco Polo volt az elsö nyugati, aki rácsodálkozhatott erre a találmányra, melyet aztán sokkal késöbb világszerte elfogadtak és alkalmaztak a hajóépítök.

Az elsö stabilizáló berendezések # A nagyméretü kínai hajókon elhelyezett, legelülsö, vízzáró rekeszt gyakran úgy tervezték meg, hogy lehetövé tegye a vízvonalon fúrt lyukakon át a víz be- és kiáramlását. Célja az volt, hogy csökkenthessék a nyugtalan tengeren jelentkezö hánykolódást azzal, hogy lehetövé teszik a rekesz elárasztását, amikor az orr alámerül és a kiürülését, amikor az késöbb felemelkedik. Ily módon is csökkentették a mozgás hevességét.

A legjobban kezelhetö vitorla terve # Az európai, négyszögletes vitorláktól eltéröen, a kínai dzsunkák elsö és hátsó felszerelésü, trapéz alakú vitorláit kisszámú, a fedélzetröl dolgozó legénység is kezelni tudta. Egyedülállóan egyszerü volt a vitorlák bevonása vagy kiengedése; teljes hosszúságban elhelyezett lécek lehetövé tették a vitorla gyors leeresztését. Használaton kívüli részei egyszerúen összekötözhetök voltak az alsó vitorlahíd mentén. Soha nem volt szükség rá, hogy a legénység felmenjen a magasba. A dzsunkák vitorláját a maximális aerodinamikai hatásfok érdekében trimmelni is lehetett, mivel minden egyes léc végére odaerösítettek egy szarvkötelet. A legnagyobb hajókon, az árbócokat gyakran lépcsözetesen helyezték el inkább, hogy egyik vitorla se takarja a másikat, amikor a hajó szélirányban fut.

Az elsö, vázas építésü hajók Észak-Európában # Bár a Földközi-tengerröl származó, vázas felépítésü hajók az 1200-as évek vége óta eljutottak Észak-Európába, egyetlen, ilyen típusú haj6r61 sem tudunk, amit az 1400-as évek elött északon építettek volna.

A portugálok terjesztették el északon ezt az építési technikát. Az ö, kicsiny vázas építésü karavelláik törzsének kiképzését másolták le az északiak. Valószínüleg azért, mivel a vázas felépítés kevesebbe került. Törzsük erösebb is volt és könnyebben javítható. Az északiak az "új" típust "karavellának" nevezték el, innen ered a karavella-építésü kifejezés.

Az elsö észak-európai karavella # Az 1438 és 1440 között a flandriai Szlúszban épített karavella volt az elsö, ilyen típusú ismert darab ebben a körzetben. 1439-ben portugál hajóépítök készítettek egy 'karveel'-t, Burgundia hercegének, a mai Belgium területén található Brüsszel közelében. Az elsö, angol tulajdonú karavella valószínüleg a Portsmouth-i Carvel lehetett, mely 1450-ben egy Clais Stephens nevü kalóz birtokában volt.

Az 1500 elötti, legnagyobb karavella # Bár az 1400-as évek során a legtöbb karavella kicsiny hajó volt, akadt nagyra sikerült is. 1500 elött Észak-Európában a legnagyobb valószínüleg a franciaországi La Rochelle-ben épített 700 tonnás Peter volt. Az 1462-ben Danzigban (a mai Lengyelország területén található Gdanskban) elfogott hajót a helyi hajóépítök tanulmányozták, és így sajátították el a váz kiképzését is. A Peter magántulajdonban volt, de 1400 és 1600 között nagyobb európai hajókat építettek háborús célra a kormányok.

Az elsö angliai kétárbócosak # A 120 tonnás bálnahalászhajó, az Anne (tulajdonképpen gálya típusú hajó volt) volt az elsö, Angliában épített, és ismert kétárbócos. 1416-ban készült Southamptonban. A kétárbócos felszerelés származhatott számos, jókora méretü, génuai gálya mintájára is, amit az angolok elfogtak.

Az elsö háromárbócosak # 1436-tól építették Észak-Európában az elsö négyszögletes kötélzetü, háromárbócost, amikor a királyi bálnahalászhajót (szlúpot), a Petit Jesus-t, az angliai Hampshire-ben, Bursledonnál átépítették. Ennek a kicsiny, 36-evezös hadihajónak volt orrvitorlája, fövitorlája és tatvitorlája is. Kolumbusznak 1492-ben két hajója volt négyszögletes kötézetü, háromárbócos: a Santa Maria és a Pinta nevü karavella. A harmadiknak, a Nina névre hallgató karavellának, kezdetben csak háromszögü vitorlái voltak. A Kanári-szigeteken azonban átalakították négyszögletüre. A négyszögletü kötélzet sokkal jobb volt hajózáskor, mint a háromszögletü, föleg az Atlanti és egyéb óceánokon uralkodó szeleken.

Az elsö "európai" hajó # A három- vagy négyárbócos, négyszögletes kötélzetnek a vázas felépítésü törzzsel való egyesítése olyan alaphajótípust eredményezett, mely közösnek számított mind Észak- mind pedig Dél-Európában. Ez volt az elsö, pán-európainak mondható hajótípus. Az ilyesfajta elsö, feljegyzésekben megörökített hajó a barcelonai Narcis Argullol tulajdonát képezö karavella volt. 1453-ban ehhez a hajóhoz új vitorlázatot készíttetett: négyszögletes fö- és orrvitorlákat, valamint háromszögletü tatvitorlát. Sir John Howard (1463 és 1466 között a suffolki Dunwich-nél építtetett) karavellája ennek az új típusnak a legrégebbi ismert példánya Angliában.

A legnagyobb hajók

A világ legnagyobb hajói # 1405 és 1433 között a kínai császár föeunuchja, Cheng Ho, egy sor, hatalmas flottát vezetett Jávára, Indiába, söt, még Kelet-Afrikába is. E hajók legnagyobbika valószínüleg egyben a világ legnagyobbja is volt egészen addig. Ezeknek a hatalmas hajóknak mindegyikén öt árbócot helyeztek el, és állítólag több, mint 130 m volt a hosszuk. A legnagyobbikon 12 fedélzetet találhattunk és sok száz embert szállított. Úgy mérték, vízkiszorításuk 3000 tonna fölött volt. A belsö, politikai nyomás végül véget vetett Cheng Ho utazásainak, de ha másképp alakul, egyáltalán nem lehetetlen, hogy ezek a nagyteljesítményü, a tengeri viszontagságokat jól álló hajók megkerülhették volna a Jóreménység fokát, és talán eljuthattak volna Európába is. Az elsö hajók, melyen Vasco de Gama utazott, ázsiai normák szerint apróeska óceánjárónak számíthattak. 1510-11-ben, a portugálok a malaccai szorosban felvették a harcot egy hatalmas, délkelet-ázsiai jong-gal, el is süllyesztették. Lehet, hogy 1000 tonna fölött volt, azaz tízszer nagyobb, mint de Gama némelyik hajójának mérete.

A legnagyobb, fennmaradt kínai hajó # A Quanzhou Shipet Kína Fujian tartományának Quanzhou öblében, az iszapban fedezték fel. Ennek a hatalmas, 13. századvégi hajónak a törzse csak a vízvonaltól lefelé maradt fenn, de a becslések szerint a hajó teljes hossza 34,6 m lehetett, 9,82 m-es szélességgel és 3 m-es merüléssel. 13 rekeszre osztatta a törzset a tizenkét, hatalmas válaszfal. A törzs fenekét V-alakúra képezték, tökesúllyal és hegyes orrrésszel. A hajónak legalább kettö, valószínüleg három árbóca lehetett.

A feljegyzések szerinti legnagyobb indiai hajók # Az itáliai utazó, Nicolo Conti, aki 1414 és 1439 között Indiát és a keletet járta, azt írja, hogy látott ötárbócos indiai hajókat is, jelezve, hogy néhány indiai jármü igencsak hatalmas lehetett.

A legnagyobb japán hajók # A Japán és Kína közötti, 1404-töl 1547-ig zajló "részletüzletek" folytatására használt hajók 150-200 embert szállitottak és 246 tonnára becsülték a bruttó tartalmukat. A "részletkereskedelmet" 1404-ben hozták létre, amikor a japánok nagyszámú, megosztott bizonyítványt (Kango-t) kaptak, melyet Kínába érkezésükkor fel kellett mutatniuk, illetöleg a Pekingben vagy a dél-kínai Csekiangban levö másik feléhez kellett illeszteniük. Ez biztosította a kínaiaknak, hogy megkülönböztessék Japán hivatalos küldötteit, és az 1350-es évek óta a Kelet-Kínai Tengeren gyakran elöforduló japán kalózhajókat.

A legnagyobb angol hajók # Az 1400 tonnás, háromárbócos hadihajó, a Gráce Dieu tartja ezt a rekordot. 1416 és 1420 között építették V. Henriknek Southamptonban. Ez az óriási hadihajó azonban soha nem volt csatában. A Hampshire-i Hamble folyón helyezték el, de 1439-ben tüz martaléka lett. (Törzsének alsó része a mai napig megmaradt a Hamble iszapjában: a tökesúly több, mint 38 m hosszú.) A Gráce Dieu-n újszerü, háromárbócos vitorlázat volt, de törzse a hagyományos, zsalus kiképzéssel épült fel. Minden palánkréteg három deszka vastagságú volt! A Henry Gráce a Dieu (1000 tonnás) VIII. Henriknek készült 1512 és 1514 között London közelében, Woolwich-ban. Az 1418-as Gráce Dieu-töl eltéröen, ennek a hajónak hosszú és aktív pályafutása volt, míg végül 1553-ban véletlenül a tüz fel nem emésztette.

A legnagyobb európai vitorláshajók # A németországi Hanza-városok "bárkái" akár 500 tonnások is lehettek. A Baltikumból fa és gabona szállilására használták. Még nagyobbak voltak Génua és Velence magasépítésü gályái, melyek akár 2000 tonnásak is lehettek.

A leggyorsabb hajók

Az európai vitorlások # Portugália és Spanyolország karavellái - Kolumbuszéhoz hasonlóan - 11 csomós (13 mérföld/órás) sebességet is elértek. Ezt a gyorsaságot évszázadokig nem tudták felülmúlni.

A leggyorsabban megtett út # Kolumbusz olyan idörekordot állított fel odaútja során, amit spanyol követöi képtelenek voltak megismételni. Csupán 72 napra volt szüksége, hogy elérje a Bahamákat.

A legtovább tartó kereskedelmi út európai vizeken # A génuai gályák - melyek a Földközi-tenger keleti részéröl az északon fekvö textilgyártó központoknak szállítottak a festékanyagokhoz timsót, majd textíliákkal tértek vissza - 11.500 km-es oda-visszautat tettek meg. A velencei kereskedögályák is földközi-tengeri és keleti luxuscikkeket szállítottak, mint pl.: füszereket, selymet és szönyegeket Dél-Anglia és Németalföld kikötöibe, Észak-Európába. A 4000 km-es utat megállás nélkül tették meg hazafelé.

A legdrágább hajó # Akkori viszonyok közepette rendkívül drága volt minden "nagy hajó", melyet azért építettek, hogy kiérdemelje királyi uruk büszkeségét és egyben becsvágyát is. Talán egyikük sem került többe, mint a skót hadihajó, a Great Michael, melyet 1511-ben építettek IV. Jakabnak. 3000 (skót) fontot kitevö, éves bérlistája IV. Jakab teljes jövedelmének kb. 10 százalékát emésztette fel.

A legsikertelenebb hajó # Ez a II. Mohamed (1451-81) által építtetett hajó volt. Őt magát lenyügözték a génuai vitorlások, így hát rendelt egy ugyanilyet a konstantinápolyi arzenáljába. Vízrebocsátásakor azonnal felfordult, és görög tervezöje menekülni kényszerült, hogy az életét mentse.

Az elsö hajók függöágyai # 1492-ig a tengerészek a fedélzeten aludtak, vagy - rossz idö esetén - odalenn a rakományon, a nehezéken. Ők fedezték fel az Antillákon, hogy az emberek ágy helyett függöágyat használnak. Ezeket nemsokára be is vezették, mint kényelmes, helytakarékos hálóhelyeket.

A legnagyobb horgony # A legnagyobb horgony V. Henrik 1418-ban készült hatalmas hajójához a Gráce Dieu-höz tartozott (lásd fentebb). Ez a vashorgony 5,23 m hosszú volt és ágai 3,5 m szélesre nyúltak.

A legtávolabbi határidö # Amikor a 15. századi, újtípusú hajók kifutottak a világ hatalmas, ismeretlen óceánjaira, a rajtuk elhelyezett élelem föként tartósított élelmiszerböl állt: sós vízben áztatott hús, szárított borsó és szárított kenyér. A "tengerész-kétszersültet", ahogyan a kenyeret nevezték, nagy mennyiségben állították elö lisztböl és vizes tésztából. Olyan keménységüre sütötték, hogy az elözetes számítások szerint ehetö maradt akár 50 évig. A tengerészek általában darabokra törték a kenyeret, majd vízbe áztatták, hogy egyfajta hideg zabkását készítsenek belöle. Kolumbusz fia, Ferdinánd feljegyezte, hogy negyedik útja során: "a kétszersült annyira tele volt férgekkel, hogy - Isten bocsássa meg nekem - láttam, sokan egészen napszálltáig vártak, és csak aztán fogyasztották el a belöle készült zabkását, mert nem akarták látni a nyüzsgö férgeket "

Hajózás

Az iránytü legkorábbi ismerete # A kínai buddhista pap és csillagász, Yi-hsing, a Kr. u. 8. században írt a mágnestü polaritásáról, és annak kitéréséröl. Egészen a 12. századig sem az európaiak, sem az arabok nem jegyezték fel ezt az ismeretet. Bár a mágnestü tulajdonságait le tudták írni, egy Shen Kuo nevü szerzö, 1086 körül megjegyezte, hogy "senki sem képes mindezt megmagyarázni". Eredetileg, az iránytüt arra találták ki, hogy a közép-ázsiai seregeket és utazókat átvezesse a sivatag és a sztyeppe egyhangú vidékein. Természetes volt, hogy a tengerre is kikerült. A kínaiak azonban, akik nem tudtak a mágneses sark létezéséröl, feltételezték, hogy a müszer a déli irányt jelzi. Az iránytü kínai neve a mai napig: "délre mutató tü".

Az iránytü elsö európai leírása # 1269-ben egy francia kereszteslovag, egy bizonyos Petrus Peregrinus de Marocourt, leírt egy müszert, mely olyan, mint valami egyszerü, modernkori iránytü. Mágnesezett tüje volt, mely fedéllel ellátott dobozban, egy forgó tengelyen haladt át. Volt rajta egy kereszt alakú mutató és egy kör, mely utóbbit fontosabb iránypontokra bontották fel.

A legkorábbi, mágnesezett iránytük # A lebegö tüket tartalmazó iránytüket a kínaiak, az iszlám területek és Európa a 12. századra már ismerték. Fontos újításra került sor 1269-ben Franciaországban a száraz tü bevezetésével; a jól ismert iránytürózsával a 14. század elején egészítették ki. A 15. századra, az iránytüben már annyira megbíztak, hogy Európában a hajótulajdonosok széles körben használták.

Hajó helyzetének megállapítása becsléssel # Az európai hajósok gyakran használták ezt a módszert. Nem jelentett egyebet, minthogy a szél erösségéböl és a hajó teljesítményének ismeretéböl becsülték meg, milyen messze juthattak már a kívánt irányban. Kolumbusz igazán mestere lehetett ennek a bonyolult és veszélyes tudománynak. Amikor 1496-ban második útjáról visszatért, 56 km-rel arrébb ért partot, mint ahol akart, de elötte hat hétig összevissza, cikcakkban járták a tengert.

A földrajzi hosszúság megkeresése tengeren # Johann Müller (Regiomontanus) 1474-ben leírt egy módszert: a földrajzi hosszúság tengeren történö meghatározására holdtávolságokat vettek igénybe.

A tengeren alkalmazott kvadráns elsö használata # A 15. századi tengerészek alkalmazták elöször tengeren a kvadránst. Fából vagy sárgarézbot készült, egyszerü ív volt, két irányzóréssel, az egyik egyenes él mentén, amit aztán egy étest felé lehetett irányítani. A csúcsára erösített függöón a magasság leolvasására 0-90° között osztott skálán mozoghatott.

Az asztrolábium elsö alkalmazása # A tengerészek a földrajzi szélességet úgy tudták kiszámítani, hogy asztrolábium segítségével megfigyelték milyen magasan állnak a csillagok vagy a Nap. Ezt a módszert már 1429-ben alkalmazták. Az Indiai-óceánon az arab hajósok a kamal-t alkalmazták ugyanerre a célra.

Az elsö árapály-táblázatok # Az angliai St. Albans szerzetesei fektették fel a 13. század során az elsö, ismert árapály-táblázatokat, hogy meg lehessen adni a Temze magasságát a londoni hídnál. Az elsö, nyomtatott árapály-táblázatokat a franciaországi Bretagne-ból származó Monsieur Brouscon adta ki 1546-ban a Tengerészeti almanach-ban.

Az elsö hajózási kézikönyv és tengerészeti almanach Európában # 1484-ben II. János portugál lárály összehívta tanult emberek egy csoportját, hogy kidolgozhassák a Nap megfigyeléséböl a földrajzi szélesség megkeresésének módját. E csoport munkáját foglalták össze egy kézikönyvben, melynek címe: Regimento do astrolabio e do quadrante (Az asztrolábium és a kvadráns rendszere) volt. 1509-ben nyomtatták ki, de kézirat formájában már azelött is közkézen forgott. Lisszabontól az Egyenlitöig terjedöen különbözö helyek földrajzi szélességének jegyzékét tartalmazta (sokuk félfokos eltérésen belüli volt).

A leghíresebb hajózási kézikönyv # A spanyol Martin Cortés hajózási kézikönyve, a Breve compendio de la sphera y de la arte de navegar (Szféráknak és a hajózás müvészetének rövid kivonata), 1551-ben került kiadásra. A leghíresebb és a legátfogóbb 16. századi hajózási kézikönyv volt.

A legátfogóbb kalauzkönyv # A 13. század végére, egyetlen könyvbe gyüjtötték össze a földközi- és fekete-tengeri portalanokat, vagyis azokat az útmutatásokat, hogyan kell egyik helyröl a másikra partmenti közlekedés során eljutni: címe Il Compasso da Navigare (A navigációs iránytü) volt. Az útmutatások az óramutató járásával megegyezö irányban haladnak a spanyolországi St. Vincent foktól Marokkóig, a partok mentén. Jótanácsot is tartalmaz a többszáz mérföldes, nyelt tengeri átkelésekhez.

A legkorábbi, ismert, naplószerü útmutatók # Észak-Európában, a földközi-tengeri portalanoknak megfelelö kiadványt nevezték így. A legkorábbi, fennmaradt az angol partokat írja le, valamint a La Manche-csatorna és a Gibraltár-szoros átjáróit. Ezek ugyancsak megemlítik az árapályt, mely ezeken a részeken sokkal nagyobb jelentöségü volt, mint a Földközi-tengeren.

Felfedezöutak

Felfedezök és felfedezéseik

A leghosszabb utak # A Földet egy spanyol hajó 1519-22-ben megkerülte. Addig a korábbi, kínai expedíciók voltak a leghosszabb vállalkozások. A Ming-korabeli hajórajok Kínából az Indiai-óceán és a szomszédos tengerek partjait is elérték, beleértve Kelet-Afrikát, Arábiát, Indiát, Sri Lankát és Délkelet-Ázsia országait. Szindbádhoz hasonlóan, az indiai és arab tengerészek át- meg átkeltek az Indiai-óceánon, mely legalább 8000 km-es utat jelentett. Némelyikük egész Kínáig eljutott.

A legnagyobb flotta # 1405 és 1433 között Kína óriási, a tengereket járó missziókat küldött diplomáciai és felfedezési célokkal. Összesen hét ilyen flotta volt. A legnagyobb, az 1413-15. évi, 63 különbözö méretü hajóból állt. Fedélzetükön 28.500 katona, tengerész és tiszt tartózkodott. Ilyen méretekben sem azelött, sem pedig azóta nem került sor felfedezö flotta felállítására.

Kelet-Afrika # Egy Kr. u. 863-ban meghalt, kínai tudós beszélt az Indiától nyugatra fekvö földröl, feltételezhetöen a szomáli partokról. El is nevezte az országot Po-po-lának, és leírta népének szokásait: szívják marháik vérét, elfogyasztják nyersen. Po-po-lát 1226-ban ismét emliti egy szerzö, szerinte annak a népnek sok a tevéje és a birkája. Nem Buddhát, hanem a Mennyországot szolgálják, ami azt jelenti, hogy mohamedánok lehettek. A császári Kína Cheng-Ho által irányított hajói 1417-19-ben, valamint 1421-22-ben meglátogatták a kelet-afrikai part északi kikötöit. Nagy mennyiségü kínai porcelán már azelött is került Afrikába az indiai és arab kereskedök által.

Az elsö európai nevek # A portugálok, az általuk felfedezett helyeken, saját elnevezéseket vezettek be. Némelyikük fenn is maradt: Madeira (kb. 1420), Cape Verde (Zöld-fok és szigetei) (1456-60 körül), és Sierra Leone (az oroszlánok hegye, a trópusi mennydörgés robaja miatt) (1460-as évek).

AFRIKA

Az elsö felfedezö út a Bojador-fok körül # 1433-ban Gil Eanes volt a kapitánya annak az elsö, portugál hajónak mely a Kanári-szigetektöl délre, kb. 240 km-nyire elhelyezkedö, nyugat-afrikai partokon lévö kis földnyelvet megkerülte. Veszélyes volt, mert az azon a fokon túli terület olyan vizeken feküdt, amit az arabok "a Sötétség Tengeré"-nek neveztek.

Afrika belseje # Alvise da Cadamosto velencei kereskedö 1455-ben és 1456-ban két expedíciót is vezetett Afrikában. Felkereste a Szenegál és Gambia folyókat, több napos utazást tett a kontinens belseje felé. A 10 évvel késöbb megírt és 1507-ben kinyomtatott útibeszámolója, az El libro de la príma navigazione per l' oceano a le terri de Nigri (A Feketék földjén tett elsö, tengeri útról szóló könyv) volt Afrika belsejének az elsö európai leírása. A firenzei származású Benedetto Dei azt a valószínütlen kijelentést tette, hogy 1470-ben elérte volna Timbuktut, és ö lett volna az elsö európai, aki ilyen mélyen behatol Afrikának a Szahara alatti, belsö részeibe. 1513-ban a portugál származású António Fernandes érte el a Zambézi folyó völgyében fekvö Chatacuyt, és valószínüleg saját tapasztalatából merítve szerzett tudomást olyan, mélyebben fekvö területekröl, mint Kwekwe, ami a mai Zimbabwe középsö részén lehetett.

Az elsö, Sierra Leone-t felkeresö európaiak # 1446-ban egy portugál hajó elérte Nyugat-Afrikának azt a részét, ami ma Sierra Leone. Egészen 1462-ig európai hajó nem érintette a mai Libéria térségét.

A felfedezöutakra vonatkozó elsö, királyi szerzödés # 1469-ben, Alfonzó portugál király öt éves szerzödést kötött egy tehetös lisszaboni kereskedövel. Kizárólagos kereskedelmi jogokat biztosított neki a guineai partokon. Cserében a szerzödésben kikötött minden egyes év után újabb, 640 km-es partszakaszt tár fel a kereskedö. Frenao Gomes a szerzödés ráesö részét teljesítette és 1474-re 3200 km-nyi partszakaszt tárt fel, és meg is gazdagodott.

A leghatékonyabb felfedezö # Az egyetlen felfedezö által feltárt leghosszabb, afrikai partszakasz a gaboni Szt. Cathérinétöl (déli szélesség 1° 56'-étöl) a Namíbiánál lévö Walvis öbölig (déli szélesség 22° 59'-éig) terjedt, melyet 1482 és 1485-86 folyamán két út során a portugál származású Diogo Cáo da Vila Real tárt fel. Amerigo Vespucci azon kijelentéseit, miszerint a valószínüleg 1499 és 1504 között legfeljebb négy útja során Dél-Amerika partvidékéböl durván az északi szélesség 8. fokától a déli szélesség egészen 50. fokáig terjedö részt feltárta, megbízhatatlannak tekinthetjük.

Az Egyenlítö átszelése # Diogo Cáo 1482-ben egy elég kicsiny karavellán hajózott el Lisszabonból, amivel tisztítási és javítási célokra egészen a partig ki lehetett menni, és végül elérte Közép-Afrikában a Kongó Királyság partjait. Aranyat vagy ezüstöt. illetve gyarmatosításra alkalmas szigeteket ugyan nem talált, viszont utat nyitott Portugália és az egyik legújabb, valamint legdinamikusabb afrikai királyság közti diplomáciai és vallási kapcsolattartás számára. Ezen az úton azonban a rabszolgák befogásában érdekelt, kalóz szellemü tengerészek követték.

Az elsö, európai felirat Fekete Afrikában # 1485-ben, második felfedezö útja során, Diogo Cáo felhajózott a Kongó folyón egészen a Yellala vízeséseknél található navigációs határpontig. A zuhatagok fölötti sziklára Cáo és nyolc társa feliratot vésett, Portugália címerével és saját nevükkel.

A Jóreménység foka # Úgy hiszik, hogy a 15. században a Ming-dinasztia hatalmas flottáinak elönyomuló egységei jónéhány évtizeddel azelött megkerülhették a Fokot, hogy az Atlanti-óceán felöl érkezö portugálok ide elértek volna. Ezen a kínai lehetöségen túlmenöen mások viszont azt mondják, hogy az ókori föníciaiak 2000 évvel korábban már körülhajózták az afrikai kontinenst.

Az Egyenlítötöl délre történö, mélytengeri utazás elsö említése feljegyzésekben # Erre az útra 1487-ben a portugál származású Bartholomeo Dias kerített sort az afrikai partokon egy bizonytalan pontról kiindulva. Valószínüleg a déli szélesség kb. 23. fokától, egésze a nyugati szelek zónájáig, talán a déli szélesség kb. 38. fokáig hajózott. Emiatt övé a Jóreménység fokának felfedezöje cím, meg még mintegy 480 km-nyi, azon túli partszakaszé.

Az elsö európai hajós az Atlanti-óceánon, aki elérte Dél-Afrikát # 1488-ban, Bartholomeo Dias 3200 km-rel tolta ki az Afrika atlanti-óceáni partjainak felfedezését, túl a Diogo Cáo által meglátogatott területeken. A térség java része kopár volt és csak déli irányban terjedt ki, de végül elért egy fokot, melyet a Jóreménység fokának nevezett. Ott június 6-án szállt partra és köoszlopot 'padrao'-t emelt, hogy ezzel is tiszteleghessen az afrikai kontinens déli csúcsának megkerülése elött. A keleti irányban történö, további felfedezések még egy évtizedig késtek, de végül az India felé tartó útvonalat 1497-ben Vasco de Gama megnyitotta. Még késöbb, Dias unokája, Paulo kapott egy királyi oklevelet, mely engedélyezte neki, hogy leigázhassa azokat a népeket, akiket nagyatyja még annakidején meglátogatott. A mai Angola partja mentén hajózott.

Madagaszkár elsö említése a tengeri térképeken # Bár az arab hajósok valószínüleg a nyolcadik századtól kezdve felkeresték a Kelet-Afrika partjainál fekvö Madagaszkár szigetét, ez egészen a 12. századig nem jelenik meg az arab térképeken. Az elsö, ismert európaiak, akik a szigetet megpillanthatták, 1500-ban Diogo Dias hajóján lévö, portugál tengerészek voltak. Az 1502-es Cantino térkép az elsö európai, mely feltünteti Madagaszkárt.

Az elsö, nyomtatott leírás # Duarte Pacheco Pereia 1506-ban írta le Dél-Afrikát. Ő Antonio de Saldhanhától tájékozódott, aki 1503-ban szállt partra a Tábla-öbölben.

INDIA

Az elsö orosz # Afanaszij Nyikitin, Tverböl, egy Moszkvától 160 km-nyire északra fekvö helységböl származó, orosz kereskedö. 1466-ban hajón elindult a Volgán lefelé, kereskedök egy csoportjával, Perzsia irányában. Hajóját a kaukázusi herceg katonái elfogták, ö szárazföldön kerülte meg a Kaszpi-tengert. Átkelt Perzsián, elérte az öblöt, tovább utazott India felé. Sok földet bejárt, mielött hazatért volna. A visszaúton megbetegedett, 1474-ben Tvertöl nem is oly távol elhalálozott. Befejezetlen maradt izgalmas naplója, a Khozdenije za tri morja (Átkelés három tengeren), pedig már csak pár szó hiányzott belöle.

Az elsö portugál # 1487 ben két portugál - egy diplomata, Covilha, és egy régebbi kém, Paiva - akik beszéltek arabul, elindultak, hogy a "Mórok földjén keresztül" eljuthassanak Indiába. Paiva eltünt, de Covilha elérte végül Indiát, és vissza is jött Kelet-Afrikán meg Egyiptomon keresztül 1490-91-ben. Onnan megint elindult, ezúttal Etiópia felé, ahol késöbb honfitársai leltek rá.

300 nap a tengeren # 1497-ben, Vasco da Gama, a portugál felfedezö, keleti irányban indult keletnek. 93 napot úgy töltött a tengeren, hogy 5965 km-t tett meg anélkül, hogy földet látott volna, és mindezt csak azért, hogy megkerülje a Jóreménység fokát. Ő volt az elsö, aki európai hajókon átszelte az Indiai-óceánt. A hajókat bennszülött kalauzok irányították (valószínüleg gudzsarati mohamedánok), mégpedig 1498 májusában Malindi és Calicut között. Sokáig úgy tartották, hogy Vasco da Gama kalauza a híres arab hajós, Ahman Ibn-Madzsid volt. A da Gamáról szóló újabbkori, itáliai feljegyzésekkel kapcsolatos kutatás azonban felfedte, hogy az ázsiai kalauzt da Gama visszavitte Portugáliába annakidején. Ennélfogva nemigen lehetett Ibn-Madzsid, aki Ázsiában maradt, hogy megírja a hajózással foglalkozó könyvét.

Az elsö európai, aki bejutott a Vörös-tengerre # Diogo Dias és portugál legénysége voltak az elsö európaiak, akik keleti irányból hajón eljutottak a Vörös-tengerre, amikor Afrika megkerülése után 1500-ban odahajóztak.

ÉSZAK-, DÉL-, ÉS KÖZÉP-AMERIKA

Észak-Amerika # Krisztus után 986-ban egy norvég, Bjarni Herjolfsson egy Izlandtól Grönlandig tartó út során tévedésböl egy fás, alacsony dombokkal tarkftott helyen ért partot. Nem Grönland volt - hanem valószínüleg Labrador déli része. Ő az elsö európai tudomásunk szerint, aki elérte Észak-Amerikát. 1000 körül Lief Erikson (Vörös Erik fia) Herjolfsson hajójával és feltehetöleg legénysége néhány tagjával együtt ugyanezt az útvonalat követte. Rá is találtak a földre, amely "tele volt hatalmas gleccserekkel". Valószínüleg elérték a mai Baffin-szigetet is. Erikson aztán délnek fordult, feltehetöleg Újfundland és Labrador irányában. Végül, mielótt tavasszal visszatértek volna Gröndlandra, szinte bizonyos, hogy az expedíció Észak-Amerikában telelt ki.

Angol felfedezés # A Trinity és a George nevü angol hajók lehet, hogy 1481-ben megpillantották már Észak-Amerikát. Állítólag azért jártak ott, hogy "megkeressék és megtalálják" Brazília szigetét.

Kolumbusz legkorábbi útja az Atlanti-óceánon # Kolumbusz Kristóf 1506-ban bekövetkezett halála elött mesélte, hogy járt Izlandtól nyugatra és északra is. Közlése szerint 1477 februárjában eljutott attól északra egészen 600 mérföldig is. Viszont februárban nemigen járhatott arrafelé, mivel akkoriban egyetlen hajó sem futott még ki halászni, és egyik sem hatolt volna ennyire északra még. Arra gondolt-e valójában, hogy egy bristoli hajón eljutott Izland déli részére, majd átszállt egy halászhajóra, mely aztán megkerülte vele a sziget északnyugati csúcsát? Meglehet, de a memória és a képzelet könnyen megcsúfolhat valakit, akinek ilyen mozgalmas élete volt.

A siker elsö elörejelzése # 1492-ben Spanyolországban Ferdinánd és Izabella udvarában készítettek egy horoszkópot, mely jelezte hogy a Nap belépett a Mérleg jegyébe. Elörevetítette Amerika felfedezését is. A Jupiter, mely az utazás bolygója, uralta a 9. házat, a vizes jellegü Halak aszcendenst valamint a meridiánt, mely egyaránt mutatott kalandozást és felfedezéseket a tengeren. A Jupiter a követek 5. házában az Oroszlán királyi jegyében volt. A Jupiter a Marssal állt együtt, mely még bátrabbá tette, söt merésszé, ugyanakkor oppozícióban volt a Vízöntöben tartózkodó Szaturnusszal, ami viszont veszélyt és korlátozást jelentett. A 9. házban van a szerencse, mint összetevö, és ez azt jelzi, hogy külföldröl jön a gazdagság vagy vagyon. Kolumbusz tulajdonképpen Indiát kereste; a modernkori asztrológus látná, hogy a Neptun (1834-ig nem fedezték fel) a meridiánon volt együttesen a szerencsére utaló alkotóelemmel. A Neptun nemcsak hogy nem uralkodik az óceán fölött, hanem egyben a zavar és a félreértés bolygója is.

A legtovább tartó, mélytengeri utazás # 1492-ben Kolumbusz átszelte az Atlanti-óceánt. Hozzávetölegesen 4250 km-es távolságot tett meg, és 224 napig tartott az oda-vissza út. Mindez páratlannak bizonyult egészen azóta, hogy a vikingek elhajóztak Grönlandig. Norvégiától számítva Grönland egyenes úton 2400 km-nyire van.

Az amerikai földrész elsö megpillantása # 1492. október 12-én, valamikor "két órával éjfél után", a Pinta örszeme, egy bizonyos Rodriguez Bermejo, elkiáltotta magát, hogy: "Tierra!" ("Föld a láthaháron!"). Elsütöttek egy ágyút, hogy figyelmeztethessék a másik két hajót is. Barmejo volt az elsö európai, aki megpillantotta az amerikai földrészt azóta, hogy a 11. század során a vikingek eljutottak oda. Neki kellett volna megkapnia a 10.000 maravédit, a királyi pártolók által kitüzött díjat. Kolumbusz kijelentette, hogy ö este már korábban megpillantotta a szárazföldet, és maga vette fel a díjat. (Valószínütlen, hogy valaha is meg tudnánk pontosan, hol értek földet Kolumbusz hajói). Vártak reggelig, majd "...az admirális egy fegyveresekkel megrakott, nagy csónakon partra szállt... és kitüzte a királyi lobogót, meg a két kapitányi zászlót, a zöld kereszttel...".

A Kolumbusz által készített, egyetlen, fennmaradt térkép # Csak egyetlen térkép maradt fenn a Kolumbusz Újvilágban tett négy útja során készítettek közül. Durva vázlat Hispaniola szigete északnyugati partjáról. Második útja alatt készült, 1493 decemberi keltezésü.

A leggyorsabb # Az Atlanti-óceánon való leggyorsabb átkelés Vicente Yánez Pinzón nevéhez füzödik, aki a Zöldfoki-szigetek és Brazília (valószínüleg a Santo Agostinho-fok) között 1500. január 6-tól 26-ig tette meg az utat. Mindez a szeszélyes idöjárás eredménye volt. A legmegbízhatóbb útvonal általában a Kanári-szigetektöl húzódott a Kis-Antillák felé, melyet Kolumbusz második, atlanti-óceáni átkelése során fedezett fel (1493-ban). Kolumbusz, aki mostanra már a végtelen tenger admirálisa és India alkirálya lett, 1500 személyt szállító 17 hajóval vágott neki az Atlanti-óceánnak. A Kolumbusz által Gran Canaria és Martinique között 1502. május 25-töl június 15-ig végrehajtott átkelés ezen az útvonalon sokáig rekord maradt.

Észak-Amerika # 1497. június 24-én John Cabot földet pillantott meg hajójáról, a Matthew-röl, mégpedig a Breton-fokot (a mai Kanadában Új-Skócia közelében). Felfelé haladt az újfundlandi parton és augusztus elején hajózott vissza az angliai Bristolba. Nem látott egy teremtett lelket sem, csak nyomokat talált, és egy mindkét végén lyukakkal ellátott botot, amit valaki kifaragott és vasoxiddal megfestett. Ez volt Észak-Amerikának európai általi elsö, egyértelmü felfedezése.

A leggyorsabb út # John Cabot 35 nap alatt kelt át az Atlanti-óceánon 1497 május-júniusában Bristoltól a Breton-fokig (a mai Kanadában). Augusztusban tért vissza Angliába, miután feltárta az észak-amerikai partszakasz mintegy 800 km-es részét. Az újfundlandi Bauéd-foktól Bristolig 15 napra volt csak szüksége. Ez a rekord sokáig az övé maradt.

A Karib-tenger elsö átszelése # Kolombusz egy Kuba déli partjainál fekvö öböl, valamint a hondurasi partoknál fekvö Bonacca-sziget között 1502. július 27-töl 30-ig hajózott. Kolumbusz kijelentette, hogy egyetlen kalauza sem tudná megismételni ezt a höstettet.

Az elsö átkelés Amerikán # Alvar Nunez Cabeza de Vaca volt az elsö európai, aki gyalog szelte át Észak-Amerikát. 1528-ban Texasban vetödött a partra. Helyi nyelveket tanult és miután összeszedte rabszolgákból álló kis csapatát, nyugat felé indult. Megélhetését kuruzslóként biztosította magának, és fokozatosan létrehozott egy törzset követöiböl, mely minden egyes indián csoporttól sarcot szedett, ahol csak elhaladt. 1536-ban érték el Spanyol Mexikó határát.

Amerika déli államainak elsö, földrajzi említése # Miután Cabeza de Vaca 1536-ban visszatért útjáról, a spanyolok 1538-ban Hernandes de Soto, Kuba és a floridai Adelantado elsö kormányzója irányítása alatt elindultak, hogy feltárják Amerika belsejét, és megkeressék a sokszorosan emlegetett aranyat. Ezen az útvonalon egy a portugáliai úriember elkísérte de Sotót és 1557-ben ki is adta útibeszámolóját. Ebböl szerzett tudomást elöször Európa azokról a földrajzi részekröl, melyek ma Florida, Georgia, Észak- és Dél-Karolina, Tennessee, Alabama, Mississippi, Arkansas és Texas államok.

Az Amerikát felfedezö, elsö fekete # Amikor Cabeza de Vaca (1528-36) nekivágott az Amerikát átszelö, hatalmas utazásnak, társai között ott volt egy Estevan (vagy Estavanico) nevü néger rabszolga is. Estevau egyike volt a túlélöknek és vissza is tért Új-Spanyolországba. Késöbb eladták Mendozának, Mexikó alkirályának. Estevan volt az elsö fekete, aki megpillanthatta Amerika kiterjedt területeit. 1539-ben északra küldték Mexikóból, egy Marcos nevü Ferences-rendi szerzetessel, hogy megkeressék a "Hét várost". Az expedíció során az indiánok megölték.

Útvonal rekord # Hernandes de Soto, miután vagyont gyüjtött Peru leigázása során az inkák aranyából, arra törekedett, hogy Észak-Amerikában hasonló birodalmat hódítson meg. 1539 júniusában szállt partra Floridában, és az arany keresése során 3200 km-t tett meg - többet, mint sokáig bármely más, észak-amerikai felfedezö. Északra tartott, a mai Fszak-Karolina felé, átkelt az Appalache-hegységen déli irányban, majd cikkcakkosan haladt át azokon a területeken, amit ma Georgiának, Alabamának, Mississippinek, Louisianának, Arkansasnak és Oklahomának nevezünk. 1542 májusában halt meg, visszafelé jövet. Helyettesének beszámolója szemléltet valamit Észak-Amerika hatalmas kiterjedéséböl.

A Grand Canyon # Garcia Lopez de Cardenas vezetése alatt egy pár spanyol, akik 1540-ben a Vasques de Coronado irányítása alatt álló, és Amerika belsejét felfedezni kívánó expedíció részét képezték, lehettek az elsö európaiak, akik lepillanthattak a Grand Canyonba.

A Csendes-óceán mentén legészakabbra hatoló felfedezöút # 1542-ben a spa- nyolok Közép-Amerikából kiindulva tárták fel Észak-Amerika nyugati partvidékét. Lehetséges, hogy eljutottak a mai Oregonig.

Korai próbálkozás az észak-amerikai átjáró megszerzéséért # Sebastian Cabot (John Cabot fia) 1508-09-ben híres utazást tett, hogy megkerülje a nemrégiben azonosított észak-amerikai kontinenst északról. Eljutott valószínüleg egészen a Hudson szorosig (északi szélesség 60 foka), mire aztán legénysége rávette, hogy forduljanak vissza. Ott egyébként július közepén hatalmas tömegben találtak úszó jeget a vízen. Végül 1509 májusában értek vissza Angliába, miután valahol az észak-amerikai partokon kitelelhettek.

Aki legközelebb jutott a földi paradicsomhoz # Egy korabeli forrás szerint, Marcos barát, aki 1539-ben Dél-Amerikát kutatta, úgy beszélt a délnyugat-amerikai "Hét városról", mintha azok egyenesen a "földi paradicsomot" képviselnék. Cibola, a legnagyobb, "két Sevillát, vagy még többet is be tudna fogadni... a házak mindenütt nagyon finom épületek, teraszokkal és sokszor négy emelettel... voltak nagy számban vad tehenek (bölények) is abban az országban, meg birkák és kecskék, azonkívül pedig gazdag kincsek". Ezek az információk komoly reményt ébresztettek a Mexikóban tartózkodó, vállalkozókedvü fiatal spanyolok agyában. De 1542-ben visszatértek, az expedíció "teljes, katasztrofális kudarc volt".

Dél-Amerika # A feljegyzések szerint az elsö, európaiak által kezdeményezett felfedezö útra Dél-Amerika belseje felé, Kolombusz harmadik atlanti-óceáni átkelése során került sor; elsö alkalommal 1498. augusztus 5-én tette lábát a kontinensre, mégpedig Venezuela Paria nevü félszigetén. Az az állítás, hogy öt Amerigo Vespucci ebben a felfedezésében megelözte, Vespucci 1499. évi útjának helytelen datálásából fakad.

Yucatán félsziget # 1517-ben egy Kubába telepített, spanyol csapat volt az elsö Európából, mely elérte Yucatánt: "hatalmas város, és mivel soha nem láttunk még ilyen nagy kiterjedésü várost Kuba szigetén, sem pedig Hispaniolán, el is neveztük Nagy Kairónak". A nép elüzte a spanyolokat. 1519 februárjában Hernán Cortés 11 hajót és kb. 100 tengerészt küldött Yucatánra, akik végül legyözték ellenfeleiket - föként a rémület következtében, amit lovaik váltottak ki a helyi lakosságban.

Az elsö, hivatalos francia felfedezöút Kanadában # 1534-ben Jasques Cartier, egy Szt. Malóba való kalauz, I. Ferenc királytól kapta azt az utasítást, hogy keressen "az Új Földön, bizonyos szigeteket és országokat, ahol állítólag nagy mennyiségben található arany meg más, mindenféle dolog". Elérte Új-Fundlandot (ahol francia halászokkal találkozott), és behajózott a Szent Lörinc öbölbe. 1535-ben visszafordult és 1600 km-t tett meg felfelé a Szent Lörinc folyón, egészen Hochelagáig (ahol ma Montreal áll). 1542-ben Cartier, harmadik útja során, települést akart létrehozni, de a huron nép nagyon ellenséges volt, és a franciák visszavonultak.

Brazília # A feljegyzések szerint Brazíliában az elsö európai, a spanyol Vicente Yánez Pinzón volt. Elért 1500. január 26-án "Cabo de Consolanciónig" (valószínüleg a Szent Agosztínó-fokig). Pedro Álvares Cabral, ugyanezen év április 22-én érte el a Pta de Corumbaú környékét. Onnan Cabral visszaküldött egy hajót Portugáliába, hogy az jelentést tegyen. Magával vitt néhány, ragyogó színü ararapapagájt is. Az általa elért földet késöbb Brazíliának nevezték el arról a brazíliai vörösfáról, mely hasonló színü festéket ad. Ezt ázsiai forrásból már ismerték korábban is.

Csendes-óceán # 1513-ban, a spanyol Vasco Nunez de Balboa átkelt a panamai földnyelven, és ö volt az elsö európai, aki megpillantotta a Csendes-óceánt. Annyira izgatott lett a felfedezés hatására, hogy állítólag teljes páncélzatban belerohant a vízbe. Az általa felfedezett vizet el is nevezte Déli Tengernek, és rögtön "birtokba is vette" a szomszédos országokkal együtt.

Az elsö, hivatalos francia út Észak-Amerikába # Giovanni da Verrazzano, az Amerikába induló, elsö hivatalos francia expedíció vezetöje, 1524 márciusában lefelé hajózott a part mentén, és földet ért a mai Észak-Karolina külsö homokzátonyain.

Az elsö angol utazó, lefelé az amerikai partokon # 1527 ben egy tapasztalt tengerészkapitány, John Rut, az amerikai partokat követve haladt déli irányban Labradortól és Újfundlandtól egészen spanyol Nyugat-Indiáig. A spanyolok betolakodónak tekintették a sajátjuknak minösített területen.

Az elsö európai, aki lehajózott az Amazonason # A spanyol Francisco de Orellana, 1541-42-ben, tökéletesített csónakokkal leereszkedett a Coca folyótól az Atlanti-óceánig az Amazonas 4800 km-es hosszúságában. Késöbb visszatért az Amazonashoz, ott is halt meg.

A legöszintébb indítékok # Bernal Diaz de Castillo, Cortés alatt szolgált, Mexikó meghódítása során, beszámolót írt egy olyan, feltünöen intelligens, gyalogos közkatona szemszögébö1, aki 199 ütközetben vett részt. Könyve, az Új Spanyolország meghódításának igaz története a legöszintébben részletezi a hozzá hasonló emberek indítékait: "Istent és öfelségét (V. Károlyt) szolgálni, megmutatni a fényt azoknak, akik sötétségben vannak és meggazdagodni, mint ahogyan minden embernek ez a leghöbb vágya". (Ezeket az indítékokat sokak úgy tekintenék, mintegy összefoglalását annak, mi is vezette mindvégig a gyarmatosítókat.)

IRODALOM

A legkorábbi könyvek # A spanyol Oviedo y Valdes írta a Historia general naturat de las Indias-t (India általános története és természetrajza), valamint egy itáliai spanyol lakos, Peter Martyr (1459-1523) vette papírra a De orbe Novo-t (Az Újvilágról, 1516).

ÁZSIA

Az elsö fehér, akiröl tudjuk, hogy elérte a Molukka-szigeteket # Francisco Serrao volt, egy 1512-13. évi sikertelen portugál expedíció kapitánya. Miután Lucipara szigetén hajótörést szenvedett, az utat benszülöttek módjára hajózva tette meg. Ugyanebben a föirányban az addigi rekordot a leghosszabb, ismert útvonal tekintetében a génuai Girolamo de San Stefano és Girolamo Adorno tartották, akik 1494-ben érték el a burmai Pegut.

Kína # Európaiak már a Mongol birodalom idején eljutottak Kínába. Amikor Kelet-Portugália kormányzója, Albuquerque meghódította 1511-ben Malakkát, és jó viszonyt alakított ki a kínai kereskedökkel, csak akkor került arra sor, hogy kereskedelmi céllal portugál hajót küldjenek Kínába (a Gyöngy folyó egyik szigetére, 1514-ben). Nem engedték meg, hogy partra szálljanak, mégis nagy haszonnal tudtak kereskedni a hajóikról.

Az elsö próbálkozás az Urál hegységen való átkelésre # 16. század elején Kurír szkij orosz herceg próbálkozott meg azzal, hogy az Urálon, ezen az Európát Ázsiától elválasztó hegységen átkeljen. 17 nap után feladta. A legendás Jermak volt, aki 1581-ben végül átkelt és meghódította a cár nevében Szibériát.

A legkorábbi utalás az északi-sarki átjáróra # Az északi-sarki átjáróra utaló, legkorábbi feltételezés Rómában hangzott el VII. Kelemen pápa elött. 1525-ben a novgorodi köztársaságból odaküldött, orosz követ szerint: "... Észak-Oroszországban, ahol a Dvina folyó a tengerbe folyik, a tengerpart olyan messzire nyúlik keletre, hogy ha például egy hajó jobb kéz felé a part mentén halad, elérheti tengeren Kína földjét is." A 16. század elején Moszkvában már azt is feljegyezték, hogy angol és holland tengerészek gyakran hallották hírét olyan orosz kollégáiknak, akik az Ob folyó torkolatát sarki vizek felöl érték el, és még tovább tudtak hajózni.

Az elsö keresztény Mekkában # 1503-ban egy "római úriember", bizonyos Lodovico de Varthema volt az elsö keresztény, aki felkereste a mohamedánok szent városát, Mekkát. Sokat utazott a Közép-Keleten, és csatlakozott egy Damaszkuszból Mekkába tartó karavánhoz. Megemlítette az ott található szent kábakövet, mint amely "hasonlatos a római Kolosszeumhoz". Varthema útjai során eljutott Indiába, Bengáliéba és a Maláj-félszigeten fekvö Malakkába is.

JAPÁN

Az elsö említése, európai forrásokban # Marco Polo (1254-1324) a velencei utazó, Utazások címü könyvében emlitést tesz Chipangu földjéröl, mely Japán kínai nevének, a Jih-pen-kue-nek az elferdítése. Tomé Pires, az 1512-15-ben írott (de egészen 1944-ig ki nem adott) Suma Oriental (A Kelet lényege) címü könyvében a kínai Jih-pen-böl származtatott Japun vagy Japang maláj változatának portugál megfelelöjét adja közre.

Az elsö európaiak # 1543-ban egy tájfun Kínába tartó portugál kereskedöket vetett Japán partjaira. Ők az elsö európaiak, akikröl tudjuk, hogy felkeresték Japánt. A japánokat rendkívül vendégszeretönek találták, akik mohón érdeklödtek az európai áruk iránt. A portugálok úgy gondolták, Japán "az egyik legjobb és legalkalmasabb ország haszonszerzés céljára."

A Föld körühajózása

Az elsö hajós # Kevesen ismerik Enrique-nek, ennek a maláj rabszolgának a nevét, akit Magellán magával vitt Malakkából Európába, azt követöen pedig elkísérte a híres hajóst a világ elsö körülhajózása során (1519-22). Amikor a spanyolok elérték a Fülöp-szigeteket, Enrique tudta, hogy hazai vizekre érkezett, mivel beszélni tudott a helybéliekkel. Amikor Magellánt megölték ezeken a szigeteken, Enrique otthagyta a spanyol flottát, és többet nem hallottak róla.

Az elsö hajó # A portugál hajós, Ferdinánd Magellán (kb.1480-1521) kezdte el, és Juan Sebastian del Cano (meghalt 1526-ban) fejezte be a Föld 1519-22-ben végrehajtott, elsö körülhajózását. 5 hajóval indultak el. Magellán és 250 embere útközben meghalt. 1522 nyarán a Victoria del Canóval és 20 emberrel a fedélzetén bevánszorgott a dél-spanyolországi Sanlucar de Barremeda kikötöjébe; így ért véget világkörüli útjuk.

Ipar és kereskedelem

Mezögazdaság

Eredete # A thaiföldi Non Nok Tha-ból és a Szellembarlangból származó bizonyítékok megerósítik, hogy a növénytermesztés része volt Kr. e. 11.000 körül a Haobinhi kultúrának. Meglehet, hogy a rénszarvast (Rangifer tarandus) már Kr. e. 18.000-ben háziasították, de a végleges bizonyíték még mindig hiányzik.

Háziasított állatállomány # A táplálékként használt, legkorábbi, ismert háziállat valószínüleg a vadkecske (Capra aegagrus = hircus) leszármazottai voltak, amit az iráni Asiah-ban Kr. e. 7700 körül terelgettek. A birka (Ovis aries) már Kr. e. 7200 körül megtalálható volt Görörgországban a thesszáliai Argissa Magulában, és a sertés (Sus domestica) valamint a marha (Bos primigenius = taurus) Kr. e. 7000 körül ugyancsak.

A ló (Equus caballus) háziasítása Kr. e. 4350 körüli, Ukrajna Dereiska nevü helységéböl való. A jászolrágásnak a Dél-Franciaországból származó bizonyítéka azonban azt jelzi, hogy a lovakat már nagyon régen, Kr. e. 30.000 körül kipányvázhatták.

A csirkéket Indokínában Kr. e. 6000 elött háziasították, és Észak-Kínába Kr. e. 5900-5400-ra eljutott, amit a Zhengzhou közelében, Peiliganban, valamint Cishanban és Beixinben feltárt, neolit korabeli település radiokarbon-vizsgálata fedett fel. A csirke egészen Kr. e. kb. 150-ig nem jutott el Angliába.

A legkevesebb háziasítás # A Kolumbusz elötti Dél-Amerikában rendkívül kevés háziasított állat volt. Az alpakától és a lámától eltekintve csupán néhány kisebb kutya, pulyka, és tengerimalac. Az Andokban kutyákat használtak vadászatkor, valamint áldozati célra és ágymelegítönek is. A közép-amerikai aztékok fogyasztották is öket.

Lábasjószág

A legkorábbi, háziasított # A legkorábbi, háziasított madárfajta a greylagi liba (Anser), mégpedig a délkelet-európai és kis-ázsiai neolit idöszakból (20.000 évvel ezelöttröl).

Az elsö európaiak, akik pulykát láttak # Kolumbusz és legénysége voltak az elsö európaiak, akik pulykát láthattak. 1502 augusztusában, negyedik útja során Point Caxinasban (Cabo de Hondurason) értek földet. Élelmet hoztak nekik, többek között gallinas de la tierra-t (földi tyúkot). 1519-ben Cortés megállapította, hogy Cozumel szigetétöl Veracruzig a parton lakók sok gallinas-t nevelnek. Késöbb aztán, 1525-ben amikor Cortés elérte a Point Caxinasnál levö Trujillót, a bennszülöttek halat és pulykát is kínáltak neki. Mint ízletes újdonság, a pulykák az 1500-as évek eleje táján érkezhettek Európába. 1520-ban Rómába került egy pár, és 1528-ban már Franciaországban is ismerték. A pulykák európai tenyésztése Spanyolországban indult meg; 1511-ben már szállították mindenfelé. 1530-ra széles közben elterjedt már.

A legjobban félrekeresztelt madár # A pulykát Angliába levantei vagy török földközi-tengeri kereskedök vitték el Spanyolországból. Helyes elnevezésük uexolotl volt, de az angolok kezdték "török kakasnak" nevezni. Másutt viszont, azoknak, akik nem egészen voltak tisztában a legújabb felfedezésekkel, India csupán egyetlen dolgot jelentett. Miután inkább adtak hitelt da Gamának, mint Cortésnak, a franciák az új madarat elkeresztelték coq d'Inde-nek ("indiai kakasnak"), késöbb ferdült el ez az elnevezés dinde-re vagy dindon-ra. Itáliában a neve galle d'India volt, Németországban pedig indianische Henn. Volt még néhány variánsa az indiai elnevezésnek - a német calecutische Hakn, a holland Kalkoen és a skandináv Kalkon - ez egész pontosan Calicuttának (Kalkuttának) tulajdonította a madarat, annak a helynek, ahol da Gama elöször ért partot Indiában. A dologban az az irónikus, hogy még a törökök is "indiainak" (hindi) nevezték a pulykát. Magában Indiában, az új madarat Peru-nak nevezték - mely legalább földrajzilag közelebb esett származási helyéhez.

Birka # 1467-ben, Spanyolország 2.700.000 birka otthona volt - vagyis minden két emberre egy birka jutott -, ezeket összel át kellett terelni a Pireneusokból és a cantabriai hegyekböl a délen fekvö, téli legelökre, majd tavasszal vissza. Az 1520-as években számuk 3.450.000-re duzzadt, mely rekordnak minösül. Amikor útközben a birkák után adót róttak ki, a nyájak számát bizonyosfokú pontossággal regisztrálták. Miközben százezrével hömpölyögtek az "utak" mentén, ezek irányították a vidék egész életét. Ezt az eléggé kényelmetlen rendszert (mely semmi esetre sem szorítkozott egyedül Spanyolországra) transzhumálásként (a nyájnak évszak szerinti költözése havasi legelökre és vissza) ismerték. Európa nagy részén ez volt az egyetlen módja, hogy az állatokat a tél folyamán életben lehessen tartani. Nem a hideg ölte volna meg máskülönben öket, hanem az étrend, mivel a hidegebb részeken a téli takarmány aligha állt másból, mint szárított babból, szárított növényi szárakból, pelyvából és szalmából. Bár a birkákat elsösorban a gyapjáért tenyésztették, táplálékforrást is jelentettek - gondolunk itt a tejre meg az ürühúsra. Húsz jerke ez idö tájt annyi tejet tudott adni, hogy 2,27 liternyi vajat és 6,35 kg-nyi sajtot állíthassanak eló hetente. Több birka csak a 14. századi Angliában volt: 8 milliónyi állat, majdnem három az egyhez arányban a lakossághoz képest.

Nyulak # 1416-ban, a portugál Tengerész Henrik gyarmatosítókat küldött az Atlanti-óceán egyik szigetére Porto Santóra. Ők vemhes nyulat vittek magukkal, melynek leszármazottai annyira elszaporodtak, hogy lehetetlenné tették a telepesek számára a sziget megmüvelését. Át is kellett költözniük az onnan 80 km-nyire (12 tengeri mérföldnyire) fekvö Madeirára.

A legnagyobb sertésinvázió # Miután mindenevök, a sertések kitünöen szaporodnak, ha új területre viszik öket, ahol az éghajlat is kedvükre való. Kolumbusz nyolcat vitt magával az Újvilágba, 1493. évi, második útja során. Gyorsan szapotudtak és az 1490-es évek végére leszármazottaik megjelentek a többi szigeten és a szárazföldön is. Miután Európából jövö egyedeik száma is nött, a sertések még gyorsabban szaporodtak. Egy elbeszélés szerint: "a hegyeken csak úgy nyüzsögtek". Néhány generáció múltán a vadon élö disznók öseik életmódját folytatták.

Az elsö birka Amerikában # A birkákat Kolumbusz második útja (1493) során vitték el az Újvilágba, miután a Kanári-szigeteken a hajó fedélzetére vették. Hispaniola (Haiti és a Dominikai Köztársaság) volt az elsö hely hol lerakták öket, majd késöbb Kuba. 1521-ben érkeztek el a birkák a panamai földnyelvhez. Mexikó Cortés általi 1519-21. évi meghódítását követöen a spanyol churro birkát 1540-ben vezették be a mexikói Új-Spanyolországban. Az 1530-as évek során a spanyol konkvisztádorok birodalmukat kiterjesztették Peruig, és közben a birkát mint alapvetö húsutánpótlási forrást, magukkal vitték mindenhová. A felfedezö Coronado elöször északi irányban nyomult, a Colorado folyó (Új-Mexikó) mentén 1541-4-ben, és közben 5000 birkát meg 500 marhát vitt magukkal.

Az állattenyésztés legújabb módszere # A marhatenyésztés a kései középkorban Spanyolország félsivatagos andalúziai síkságán fejlödött ki.

Egyedi marhafajta # A hosszúszarvú, hosszúlábú, szívós marha, amit Dél-Spanyolország félsivatagos, kopár legelöterületein történö állattartásra tenyésztettek ki, egyedi Európában. Inkább börükért, mintsem a húsért és tejtermékekért tenyésztették éket. Ezek a marhák félvadon éltek.

Az elsö marhabillogok # Már a 10. század óta megjelölték saját állataikat a dél-spanyolországi tenyésztök. Ezeket a billogjegyeket nyilvántartásba vették és kodifikálták, hogy megakadályozhassák az állatok ellopását.

A legjobb, csalétekként használt kutyák # A spanyolországi alauntokat nagyra becsülték, ha vaddisznóra vadásztak, vagy marhát kellett hajtani a húspiacokra, de mint örzökutyák is hasznosak voltak.

Az elsö, nagyobb kutyák Amerikában # Kolumbusz és késöbb a konkvisztádorok nagytestü európai kutyákat vittek magukkal a bennszülöttek elfogására. A kutyákra állati börböl készült páncélt húztak, hogy megóvják öket az indiánok nyilaitól.

A legnagyobb haltenyészetek # A kínaiak már Kr. e. 3000 elött tenyésztették a pontyot, Európában minden nagyobb kolostornak volt vivarium-ja, vagyis halastava, melyben egészen a konyhára kerülésig élve tudták tartani az állatokat. A haltenyésztés, mint üzletág, Franciaországban indult meg a 13. század során, és a 15. században érte el csúcspontját, amikor is Sologne, Brenne, Bresse és Dombes halastavai majdnem 40.000 hektárnyi területre terjedtek ki. A tenyésztett halak általában nagyobb fajták voltak, pl. ponty és csuka.

Lovak

Eladásra szánt állatok # 1474 nyarán a közlések szerint 3200 tatár kereskedö ment Moszkvába, 40.000 lovat vittek magukkal eladásra.

A legkevésbé kielégítö lótenyésztés # 1495-ben VII. Henrik aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Angliában híján voltak a jó lovaknak és kancáknak, no meg amiatt, hogy ezeket is külföldön adják el. Meg is tiltotta exportjukat. VIII. Henrik további hathatós intézkedést hozott az angol lovak számának és minöségének javítására. Képviselöi szorgosan járták az európai országokat. De 1535-ben, egy a lovak tenyésztésével foglalkozó törvény még mindig amiatt aggodalmaskodott, hogy a jó, okos és erös lovak tenyésztése egyáltalán nem halad. Ennek további elösegítésére egy 1540-ben kelt törvény 30 olyan grófságot és kerületet jelölt meg, ahol senki sem rakhatott össze kancákkal vagy kancacsikókkal 15 maroknál alacsonyabb csödört.

Legnagyobb szaporulat # A spanyolok 1500 körül vittek át lovakat Amerikába. Olyan gyorsan szaporodtak, hogy Hispaniolán 1507-ben már be kellett tiltani a lovak behozatalát. Másutt nemsokára hatalmas nyájakban aándoroltak a birkák, nagy gulyákban a marhák és elképesztö csapatokban a disznók. 1500 vége felé Chilében feljegyezték, hogy: "Nem is számolják öszvéreik meg szamaraik számát. Akinek szüksége van rá egyszerüen odamegy és fog közülük."

A legfurcsább öszvér # A kínai író, Xie Zhaozhi, megemlíti, hogy "a császári parkokban voltak a tigrisekkel összeakaszkodó öszvérek. 2,4 m magasak és három rúgással elintéztek egy tigrist. Az eunuch Liu Ma szerzett az északnyugati barbároktól egy fekete öszvért, mely egy nap alatt 528 km-t meg tudott tenni és egyetlen rúgással megölt egy tigrist. Késöbb összeeresztették egy oroszlánnal, és azután pusztult el, hogy gerincét törték."

IRODALOM

Az elsö állatorvosi kézikönyv # Az állatorvosi tudomány a középkorra kialakult, de sokminden hiányzott az alapokhoz. Leonardo da Vinci 1499 körül fejezte be tanulmányait a lovak anatómiája terén. V. Alfonz király elrendelte egy, az állatorvosi gyógyítással foglalkozó kézikönyv összeállítását. Ezt Manuel Diaz készítette el, és Kasztíliában 1495-ben ki is nyomtatták.

Háziasított növények

Ehetö növények # A Ming dinasztia korabeli Zhu Yuan-Zhang császár ötödik fia 1404-ben összeállított egy könyvet, melynek címe: Jiuhuang Bencao (Az éhínség megszüntetésére szolgáló füvészkönyv). 414 olyan növényt sorolt fel, amit éhinség ellensúlyozására lehet használni, köztük 276 elsö alkalommal került leírásra. A könyv a parasztoktól és a gazdáktól szerzett helyszíni információ eredménye volt. A növényeket le is rajzolták természetes környezetünkben. Ez volt Kínában és a világon az elsö ilyesfajta munka.

A növények legszorgosabb háziasítói # Az amerikai indiánok vezetö helyet foglalnak el az egész világon a növények háziasítása terén. 120 fajtát jegyeztek fel, amit ök háziasítottak; 30 és 70 közötti ehetö növényröl tudunk csak az Andok térségébam. Amerika háziasított növényei közé tartozik a kukorica, a veteménybab, a paradicsom, a tök, a burgonya és az édesburgonya, az avokádó körte, a manióka, végül pedig a chillipaprika.

A termelékenység legmagasabb foka az Újvilágban # A Karib-szigeteken, ahol Kolumbusz 1492-ben partot ért, a tainóknak volt a leghatékonyabb gazdálkodási módszerük. Térdmagasságig érö halmokat, málnéven tanotokat építettek, amibe maniókát, édesburgonyát tököt és babot ültettek. Ezek aztán együtt növekedtek, egyszerre biztosítva a tápanyagot és az árnyékot egymásnak, ugyanakkor jól ellenálltak az eróziónak. A becslések szerint ez a módszer a legeredményesebbek között lehetett az egész világon.

A legkorábbi amerikai mütrágya # A kelet-amerikai irokézek a halak fejét és trágyát használtak a földek termékennyé tételére. Ezt tanácsolták a telepeseknek is. Más indiánok halat és kagylóhéjat alkalmaztak ugyanerre a célra.

Újabb táplálékok

Az Újvilágból az Óvilágba nagyszámú, addig soha nem látott táplálék került át Azok, amelyeket éghajlatilag kedvezö vidékeken termeszteni lehetett - kiderült, hogy majdnem mindegyiket - végül annyira megtelepedtek az Óvilágban, hogy manapság sokan nehezen tudják csak elhinni, hogy pl. a burgonya és a paradicsom, legalábbis történelmi távlatokban, viszonylag újoncnak számítanak Európában.

A nyugat-keleti irányú, legnagyobb mérvü áramlás # Közép és Dél-Amerikából Európába, Európán át pedig Ázsiába a következök jutottak el: kukorica, paradicsom, avokádó, burgonya, ananász, papaja, vetemény- és vajbab, limabab, törökbab, kakaó, mogyoró, vanília, édes bors, chili, tapióka és a pulyka. Amerikából Afrikába viszont: kukorica, manióka, édesburgonya és földimogyoró. Kanadából az Óvilágba némileg késöbb, és a francia felfedezök segítségével jutott el: a jeruzsálemi articsóka és a zöldbab.

A legnagyobb mérvü, kelet-nyugati áramlás # Amerika felfedezése elött más jelentése volt a "kelet"-nek és nyugatnak. Évszázadokon át az arabokon keresztül, nagyjából egyirányú forgalom keretében jutott el Ázsiából Európába sokféle élelmiszer. Egyesekröl, pl. a rizsröl, a citrusfélékröl, az öszibarackról és a sárgabaracknál bebizonyosodott, hogy Európában és Afrika földközi-tengeri partvidékén termeszthetök, viszont mások, pl. a füszerek, továbbra is kereskedelmi cikkek maradtak. Sokféle felhasználásuk dacára azonban mégis egyesével-kettesével érkeztek csak, sokáig teljesen rendszertelenül. Ezzel szemben, az Európában honos vagy elözöleg meghonosított táplálékféleségek szinte csak úgy özölöttek Amerikába. A termények és a lábasjószág körében, amelyeket most elsö ízben termesztettek vagy tenyésztettek az Újvilágban, a következök találhatók: cukornád, banán, rizs és citrusfélék, búza és marha, csicseriborsó, kókusz meg a kenyérfa gyümölcse. Hogy a rabszolgák számára - akiket az Újvilágba exportáltak - mégis biztosítsák a megszokott eleséget, számos afrikai terményt is átszállítottak: a jamgyökeret, az okrát a tehénborsót meg a galambborsót.

Az élelmiszerböl készített termékek legszélesebb választéka # A kukoricának, az édesburgonyának és a földimogyorónak az Újvilágból Kínába történt bevezetése a kínaiak számára a táplálékok legszélesebb skáláját biztosította, egyben ugyanilyen sokféle módozatot kínált azok elkészítésére is.

A terménynövények elsö továbbadása # A paradicsomot 1535 és 1554 között hozták Mexikóból Ibériába. Az avokádót úgyszintén. Azték neve ahuacati, amit a spanyolok elferdítettek aguacate-re, így lett aztán végül angolul avocado. A napraforgó is Dél-Amerikából származik, bár az elsö, erröl szóló európai beszámoló csak 1568-ból való. A földimogyorót Nyugat-Afrikába a portugálok vitték át, Ázsiába pedig a spanyolok, Kínában az 1530-as években jelent meg.

Az európai termények eléggé ismertek voltak Ázsiában, de a portugálok újabbakat juttattak el Amerikából Indiába: a dohányt, az ananászt, a pirospaprikát és a kesudiót. Ezeket az indiai termesztök és kereskedök gyorsan megkedvelték, így hát a dohány fontos, "készpénzt hozó" terménynek számított a 16. század végefelé Gujaratban, késöbb pedig sok más területen is.

Az Óvilágból az Újvilágból átvitt, elsö termények # Kolumbusz elsö, Hispaniolába tartó útja során magával vitte a fontosabb, mérsékelt égövi gabonafélék (búza, rozs, árpa és zab) magvait, de ezek kezdetben egyáltalán nem hoztak sikert, amíg el nem érték végül Mexikó és Peru szárazabb felföldjeit. Második útján aztán Kolumbusz magával vitte a cukornádat, melyet a spanyolok Ázsiából más elterjesztettek a Kanári-szigeteken. Ez sikeresebbnek bizonyult. Az amerikai cukor 1512-ben jutott el Spanyolországba. A banán 1516-tan került át Hispanioláról a Kanári-szigetekre. Az Atlanti-óceánon átszállított, legsikeresebb földközi-tengeri termény a citrusfélék (citrom és narancs) gyümölcse volt, amit 1493-tan terjesztettek el Hispaniolán; Mexikóban 1518-ban már termesztették, és 1540-re elérte Brazíliát is. Az Ázsiából származó rizst a 14. század során Spanyolországban termesztették már, és 1512-ben került át Nyugat-Indiába.

A leglassabban gyökeretverö, új táplálék # Amikor Cortés és spanyoljai 1519-ben eljutottak Mexikóba, az aztékok már sokféle, böséges terméshozamot adó paradicsomfajtát termesztenek. A név is az azték tomatl vagy a xitomate szóból ered. A következö évtizedek során Európában termesztettek lehet, hogy narancssárga színüek voltak, ezért lett itáliai neve: pomo d'oro (arany alma). Legkorábbi említése 1544-ben Matthiolus füvészkönyvében lelhetö fel. Spanyolországban a paradicsomot szinte azonnal elfogadták, Itában viszont több, mint egy évszázad után kezdték alkalmazni levesekben és ragukban. Még vagy másfél évszázad után került a fött tészta szószába. Franciaországban a pomme d'amour nevet kapta (jelentése: szerelem-alma). Másutt, különösen Észak-Európában, úgy hitték, hogy a paradicsomban nincs semmiféle tápanyag. Ráfogták, hogy köszvényt okoz. A paradicsom rejtélye, hogy bár valószínüleg elöször Mexikóban termesztették, vad fajtájának hazája feltehetöleg Peru és Ecuador. Bizonytalan továbbra is, hogy vajon gyomnövényként vagy kultúrnövényként került-e északra.

Kukorica

A növény nemesítése # Amikor Kolumbuszék 1492-ben megpillantották Amerikát, ott már a kukorica több mint 200 fajtáját ismerték.

A kukorica, mint a világ legfontosabb tápláléka # Kolumbusz 1492 novemberében Kubában feljegyezte, hogy egy köleshez hasonló, de kukoricának nevezett növény "rendkívül ízletes, ha megfözik, megsütik vagy kását csinálnak belöle". Ennek a növénynek, a Zea mays-nak a története elég messzire nyúlik vissza az amerikai földrészen, egészen Kr. e. kb. 1000-ig. Számos jelentösebb változata ismert volt. Találgatták, hogy vajon az Amerika keleti részén megtalálható növényt 1492 elött elterjeszthették-e Európában a skandináv népek. Mindazonáltal, a kukorica egyre jelentösebb lett Dél-Európában, Afrikában és Ázsiában a 15. századot követöen. A botanikai szakirodalomban a kukoricát említö elsö hivatkozás 1532-böl való, és Jerome Bock nevéhez füzödik egy füvészkönyvben. Elsö európai ábrázolója 1543-ban Leonard Fuchs volt.

Bár utaltak rá, hogy bizonyos, újvilági növényeket áthozhattak a Csendes-óceánon, ennélfogva eljuthattak az Indiai-óceán kereskedelmi útvonalaira, valószínübbnek látszik, hogy Magellán expedíciója (kb. 1480-1521) révén került a kukocica 1519 során Kelet-Indiába és a Fülöp-szigetekre. Ezt követöen jutott el nyugati irányban Ázsia más részeire is. Afrikában a kukorica története eléggé bonyolult és sokat vitatott. Egyiptom 1517-ben bekövetkezett török meghódítása eredményezhette a kukoricatermesztés elterjedését, de 1623-ig nem jutott el Etiópiába. Miután a portugálok 1500-ban partraszálltak Brazíliában, valószínü, hogy onnan hozták el a kukoricát, és kereskedelmük részeként átvitték Nyugat-Afrika guineai partvidékére.

A kukorica alkalmazása # Őshonos földjén a kukoricát általában nem zöldségként, hanem gabonaféleként hasznosították. Itáliában és a mai Románia akkori területén, a lisztet kásává vagy tésztává alakították, pl. polenta és mamaliga formájában. Az elsö európai telepesek Észak-Amerikában inkább puha, palacsintaszerü, lapos kenyérfélét készítettek belöle (ezek közül valószínüleg legismertebb a kukoricaprósza), ezenkívül pedig succotash-t (babbal egybefözött) friss, vagy szárított magokból készült ételt. Az afrikaiak a csöröl fogyasztották vagy az ételbe darálták. Kínában egy adag kukoricalisztet összekevertek búzaliszttel, így készítették a metéltet. Franciaországban és Angliában azonban, úgy tartották, hogy a búza tyúkoknak való eledel, nem pedig embereknek.

A kukorica elsö ábrázolása # 1535-ben jelent meg, Gonzalo Fernandez de Oviedo y Valdes Historia Naturál y General de las Indias (Az amerikai földrész általános története és természetrajza) könyvében. Oviedo 1513-ban ment Spanyolországból Amerikába, hogy tanulmányozza a növényeket.

A legnagyobb hatása az afrikai mezögazdaságra # Kolumbusz utazása következtében Afrikában megugrott a mezögazdasági termelés, így felgyorsult a népesség növekedése is. A kukorica az Atlanti-óceánon történt elsö átkelés utáni évtizedekben Afrikának rendkívül messzeható gazdasági fellendülést hozott. A nyugat-afrikai szavanna köles- és cirok termesztöi elöször a mexikói eredetü kukorica magvakat láthatták, amit Angliában "török búza"-ként emlegettek.

Pekánfa (hikori diófa) # A diószerü termést hozó fák közül - melyek Észak-Amerikában honosak-a legjelentösebb a pekán (Carya illinoiensis). Megtalálható volt Illinois államtól Texasig, déli irányban pedig egészen a mexikói Oaacacáig. Az európaiak gyorsan átvették bennszülött nevét, a pecanes-t, másnéven paccan-t. A spanyol felfedezö, Alvar Nunez Cabeza de Vaca volt valószínleg 1528-ban az elsö európai, aki Texasban a Guadelupe folyó mentén megpillanthatta az indián hikori diófa ültetvényt. Lope de Oviedo 1533-ban hasonlóképpen felfigyelt táplálékként való alkalmazására. A növényt kisebb dióhoz hasonlította.

Az elsö gyarmati ültetvények # A Zöld-foki-szigeteken a portugálok - a fekete rabszolgamunka segítségével - próbálkoztak elsöként a gyapot és az indigó (sötétkék festéket készítettek belöle) gyarmati ültetvényesítésével. Az ehhez kapcsolódó szövö- és fonóipar ottani kialakításához Afrika belsö területeiröl vették át a szükséges tudást. A rabszolgákkal müveltetett gyapotültetvények képezték késöbb a bázisát a Karib-szigeteken a gyarmatosításnak.

Az Európába eljutott elsö dohány # Amikor Kolumbusz Kristóf 1492. november 2-án Kubába érkezett, látta, hogy a bennszülöttek sodrott dohányleveleket szívnak. Elhozta a magvakat Európába, és a 16. század elején Spanyolországban már termesztették is. Bár Ralph Lane, Virginia elsö kormányzója, valamint Sir Francis Drake juttatta el a hagyomány szerint Angliába, a növényt valószínüleg mintegy 20 évvel korábban már elvitték oda. Elöször kuriózumnak számított, csupán botanikai kertekben, és gyógyítási céllal használták.

Az olajrepce megjelenése Angliában # Az importált olionolaj emelkedö árára válaszul, az angol gazdák az 1530-as évektöl kezdték a repcét termeszteni. Elöször Kelet-Angliában, holland és francia bevándorlók ösztönzése nyomán. Az olajat posztó készítésekor és lámpákban használták.

A legrégebbi földimogyoró # A világ java része 1492-ig nem ismerte. Peruban termeszthették a legkorábban. Kr. u. 700 körül már eljutott Mexikóba is. A 16. század világméretü elterjedését eredményezte. 1521 és 1529 között terjesztették el valószínüleg a spanyol felfedezök a maláj szigetvilág egész területén. A portugálok elvitték Afrikába, végül Indiába is. Az 1530-as évek körül jutott el Kínába. Ezek az elsö utazók abban is segítettek, hogy a különbözö területeken másfajta változatait honosítsák meg. A következö két évszázad során a rabszolga-kereskedelem is segíthetett további elterjedésében, beleértve a mérsékelt égövi Észak-Amerikát is.

A jamgyökér # Nyugat-Afrikában kétségkívül a jamgyökér volt a leggyakoribb élelmiszernövény. Az afrikai jamgyökér föld alatti gumói több láb hosszúak lehetnek. Többezer év alatt tenyésztették ki, vadon élö kúszónövényböl. Minden évben, a betakarítást óriási ünnepségek kísérték, amit a papok és királyok vezettek.

Az elsö burgonya # Az amerikai hazájából elsönek Európába érkezö burgonya nem volt éppen a legszélesebb körökben ismert fajta. Viszont az édesburgonya - mely nevét a haiti eredetü batata-ról kapta - 1493-ban került Kolumbusz révén Európába. Spanyolország meleg talaján jól érezte magát, és nemsokára, mint "spanyol burgonyát" ismerték már. Eleinte a receptek az édességét hangsúlyozták; kikristályosították, és cukrozott gyümölcs formájában szolgálták fel. A spanyolok nyugatra is magukkal vitték, Guamra meg a Fülöp-szigetekre, ahonnan átjutott Kínába. Ott az 1560-as évek során terjedt el. A portugálok vitték át Afrikába.

Az elsö igazi burgonya # Az igazi burgonya, a Solanum tuberosum, Peruban volt öshonos, 3300 m fölötti magasságokban tenyészett. Az inka lakosság a termény java részét fagyasztási és szárítási eljárással tartósította. Ennek eredményét emlegették a spanyolok, mint chunu-t. A Potosiban található ezüstbányák munkásai szinte kizárólag ezen a chunu-n éltek, és az ö uraik - miután felismerték potenciális értékét, az élelmiszert szállító hajókon - elvitték Spanyolországba. Bár Itália viszonylag gyorsan befogadta a burgonyát, Európa más részein azt hitték róla, hogy bujaságot vagy leprát idéz elö, és nem vált népszerüvé egészen az 1700-as évekig - bizonyos területeken még ennél is jóval késöbb.

A legmérgesebb termény # A keserü jukka (Manihot escuienta, a manióka), egyfajta gumós növény volt a fö táplálék Dél-Amerika hatalmas területein. Nagy mennyiségben tartalmaz ciánhidrogént, ezért bonyolult eljárással kellett kezelni. Meghámozták, feldarabolták, lereszelték és paszírozták, majd a pépet a folyadék elhávolítása érdekében présbe tették. Az ily módon kialakított liszt azután fogyasztható volt, bár eléggé íztelen lett.

Zöldségfélék

A leginkább zavaró, új zöldségféle # A Közép-Amerikából származó paprika semmiféle szempontból nem rokona az indiai Piper nigrum-nak. Az igazi bors, a pimienta, régi nevét kellett volna alkalmazniuk Közép-Amerikának erre a nagyméretü, húsos, édes vagy harang alakú "paprikájára" - melynek, magvai kivételével, vajmi kevéssé van borshoz hasonlatos íze - ezért adták hát a Mexikóból származó, kicsi, csípös változatnak (melynek hazája nem Chile) az újabb nevet, a chile-t (angolul chili vagy chilii), melynek csípössége igencsak széles skálán mozog, a melegen csípöstöl az egyenesen gyilkosan maróig.

Az elsö, maggal bíró saláta # Bár a salátát a fáraók kora óta, söt még azelött is ismerték és fogyasztották (gyakran nyugtató hatása miatt), a régi idökben mindennaposnak számító változata a lazalevelü kötözösalátához hasonlított. Modernkori változatát, melyet úgy termesztettek ki, hogy kerek, kemény magva legyen, elöször a német Krauterbuch-ban (Gyógyfüvek könyve, ami persze mindenféle leveles zöldfélét jelentett, beleértve a zöldségeket is) említették és ábrázolták. A könyvet 1543-ban Leonard Fuchs adta ki.

Gyümölcsök

A leghíresebb, gyümölcstermö területek # A 15. század során Angliában Kent grófság már híres volt a cseresznyéjéröl, Hereford a boralmájáról, Worcester pedig a körtéiröl.

A papaja elsö említése # Míg ennek a növénynek a közép-amerikai alkalmazása a történelem elötti idökre nyúlik vissza, a spanyol Oviedo 1525-ben említi elöször az Amerikai földrész általános törtnete és természetrajza címü könyvében. Az európaiak mindenfelé magukkal vitték, végül pedig eljutott a Csendes-óceán déli részének távolabbi körzeteibe is.

Az elsö banán a Karib-szigeteken # A banánt elöször 1516-ban vitték át a Kanári-szigetekröl a Karib-szigetekre.

Európaiak elsö találkozása az ananásszal # Míg az ananászt Kolumbusz elöször 1493-ban Guadeloupe-on látta, 1502-ben már megtalálható Panamában, és tulajdonképpen késöbb az európai utazók széles körben elterjesztették az Egyenlítö mentén az egész trópusi Amerikában. A gyümölcse az európaiakat "fenyöre" emlékeztette. A bennszülött neve yayama és boniama volt. A vad ananászfajnak kökemény a magva, az amerikai indiánok termesztették egy mag nélküli változatát.

Az Amerikában megjelent elsö szölö (Vinifera) # A szölö talán a legjelentösebb növény, ami átkerült az Újvilágba. Bár a Közel-Keleten a Kr. e. 4. század során már müvelték a borszölöt, az amerikai földrészre ez a növény csak sokkal késöbb jutott el. Úgy tünik, hogy a vikingek, az Újvilággal teremtett kapcsolataik során nem vezették be egyetlen fajtáját sem.

Cukor

Az elsö nádcukor Amerikában # Míg a cukorgyártás eljárása arab eredetü (maga a szó az arab sukkor szóból ered), az Újvilágba mégis az európaiak vezették be. Kolumbusz 1493-as, második útja során, a Kanári-szigetekröl levágott cukornád darabokat vittek át Hispaniolára. Nem voltak sikeresek a cukornád termesztésére irányuló elsö próbálkozások, de 1509-re már hasznot hajtó mennyiséget tudtak elöállítani. 1520-ra már Mexikóban is termesztették a cukornádat, az elsö cukorfeldolgozó üzemet pedig 1535-ben alapítolta Cortés. A müvelés elég gyorsan terjedt át Venezuelába, Kolumbiába, Peruba, Brazíliába és Puerto Ricó-ra. Ezzel egyidejüleg került át a cukortechnológia és kereskedelem is Észak-Afrikából meg Itáliából Észak-Európába. Az Angliában épített elsö cukorfinomítókat 1544-ben hozta létre Cornelius Bassine. A nyereség kicsi volt, mégpedig a flandriai Antwerpen "cukorsütöi" miatti verseny következtében. Amikor a spanyolok az Újvilágban cukornádat kezdtek termeszteni, hiány volt helyi munkaeröböl, amit a hagyományos módon oldottak meg. Európa sok részén mindennapos dolognak számított a rabszolga, így hát exportáltak - föként Afrikából - az új "indiai" területekre. A portugálok azért vállalkoztak Afrikában a széleskörü rabszolga-kereskedelemre, hogy munkaerövel láthassák el Brazíliában saját, újonnan telepftett cukorültetvényeiket. Az évszázad végére aztán, kicsivel kevesebb, mint egymillió afrikai ért már partot az amerikai földrészen.

Az elsö szigetgyarmat az Egyenlítön, mely rabszolgák által müvelt cukornádat adott # A rabszolgákat Sao Toméra, a közeli, nyugat-afrikai szárazföld Benin nevü királyságából hozták át. Ezek egyrészt, mint mezei munkások dolgoztak, akik a cukornádat vágták és préselték, másrészt háziszolgaként alkalmazták öket az ültetvényesek otthonaiban. A gyarmatosítók keresztény és zsidó vallású portugál férfiak voltak, akik afrikai ágyasokat tartottak és ily módon nemzettek kreol családokat. Keveredett az európai és afrikai nyelv, valamint kultúra. A sziget az 1470-es évektöl kezdve fontos rabszolgapiac is lett.

Szölömüvelés

A legjelentösebb bortermelö országok # Bort széles körben termeltek Európa leg több országában, kb. az 55. északi szélességi foktól délre. A föbb borexportáló területek a partok mentén helyezkedtek el, vagy a folyók mellett. A leghíresebbek a Rajna mentén, a Loire völgyében, Bordeaux környékén, Spanyolország északi és déli partvidékén, valamint a Földközi-tenger keleti medencéjének szigetein voltak.

A szölömüvelés északi határa # Szölöt folyamatosan müveltek Pomerániában, Mecklenburgban és Brandenburgban, valamint Bydgoszcz közelében a Visztula, illetve Stettintöl délre az Odera völgyében. A németországi Berlin körzetében számos szölöhegy volt található. 1501-ben egy névtelen itáliai utazó Angliában feljegyezte, hogy gyakran látott szölöt. Utalt rá, hogy az ország déli részén bort készítettek belöle. A minösége valószínüleg csapnivaló lehetett.

A legnagyobb szölöhegyek # A kolostorok voltak a legnagyobb és legjelentösebb szölöskert-tulajdonosok. A Clos de Vougeot 50 hektáros szölöjét a ciszterciták telepítették. Évszázadokig úgy emlegették, hogy Burgundia legfinomabb borát adja. A ciszterétáké volt még Németország egyik legnagyobb szölöje is. A Kloster Eberbach-hoz tartozó, 25 hektáros Steinberg. 1506-ban, ennek az apátságnak a kölni raktáráról azt jegyezték fel, hogy mintegy 538 stilck-nyi (hozzávetölegesen 7000 hektoliternyi) bort párolt az 1503 és 1504-es szüretekböl.

A szüret legkorábbi idöpontjai # A 16. század fordulóján, a szüret idöpontja kicsivel korábbra esett, mint fél évszázaddal késöbb, valószínüleg az 1500 körül jellemzö melegebb hömérséklet miatt. Északkelet-Franciaországban, Francia Svájcban és a Rajna-vidék déli részén a szüret kezdetének legkorábbi idöpontja 1495-ben szeptember 12-e volt, míg a legkésöbbi 1491. október 20.

A legismertebb borfajták # A 15. század végére, Európa bizonyos vidékei egy-egy szölöfajtából készített borról voltak híresek. A Pinot Noirt már a 14. században ismerték, mint Burgundia híres szölöjét, 1500 körülte azonban, a Chenin Blanc, melyet a helyiek csak Pineau de la Loireként emlegettek, volt az elönyben részesített fajta Anjou környékén; a Cabernet France, melyet Bretonként is ismertek, volt a legnépszerübb Tours-ban és Orleans-ban; Elzász vidékén pedig a muskotály lett különösen népszerü. Itáliában a 16. század során a szölösgazdák Toszkánában és a Manche vidékén a trebbiano, Liguriában a vernaccia, a Po-völgyében pedig a schiava szölöfajtákkal foglalkoztak.

Az elsö, újvilági szölöskertek # Az 1520-as évekre, a spanyolok Mexikóban már szölöt müveltek, a bortermelés pedig futótüzként terjedt déli irányban. Az 1530-as években megtalálhatjuk Peruban, az 1550-es években pedig Chilében is. Kicsivel késöbb, 1560 körül, a hugenották szintén megpróbálkoztak Floridában a szölömüveléssel és a bortermeléssel.

A borkészítés elsö, részletes ábrázolása # A 16. század hajnalán a szölömüvelés és a borkészítés sokféle, gyönyörü ábrázolását láthatjuk. Ezek körében a legrészletesebbek egyike egy szüreti jelenet 1500 körülröl, a flamand eredetü Szent Szüz zsolozsmáskönyvböl. A háttérben, éppen szölöt szednek a fákra felfuttatott növényekról. Azután a szölö, a férfiak hátán elhelyezett puttonyokban kerül le abba az udvarba, ahol csigaprés alatt sajtolják. A mustot gondosan öntik át erjesztés céljából fahordókba. Az új bor egy részét a tulajdonos éppen vizsgálgatja, és egy barátnak vagy egy kereskedönek ajánlgatja.

Italok

Az elsö kávé # Ezt a növényt a 14. század során hozták Etiópiából Jemenbe, és a szaúd-arábiai Mekka szent városa körül háziasították a 15. század elején. 1500 körül jutott el Kairóba, ahol stimulánsként alkalmazták. Ezzel tették lehetövé a misztikusok (szufik) számára, hogy éjszakai áhitatuk alkalmával fennmaradhassanak.

A legjobban óvott termény # A vadkávé cserjéjének müvelése valószínüleg a hatodik században kezdödött Etiópiában, de egészen a 13. századig a kávébabot csak rágták, majd felfedezték, hogyan lehet pörkölni és leforrázni is - és ezzel tulajdonképpen létrejött a modernkori kávé. A 15. század végére aztán, a kávét a mohamedán világ java részében nagyra értékelték mint a bor megfelelö helyettesítöjét.

A kereskedelmet szorosan ellenörizték az arabok. Egyetlen kávébabot sem engedtek ki Arábiából anélkül, hogy elötte csírázásképtelenné ne tették volna. Ennek eredményeként, a kávé Európában ritka maradt egészen addig, míg az 1600-as évek során ezt a monopóliumot sikerült megtörni.

A legnagyobb becsben tartott ital # A kakaóból készült italt az aztékok az istenek italának tekintették, és jól ismerték energiaértékét is. Kakaót a melegebb vidékekröl importáltak, gyakran mint hübéradót. A kakaóbabot áldozatként is sokszor ajánlották az isteneknek. A chocolati (valószínüleg keserü vizet jelent) italt örölt kakaóbabból, pár szem kukoricából és vízböl készítették. Addig kavargatták, amíg habos lett, végül hidegen fogyasztották. Néha hozzáadtak vaníliát vagy mézet is.

A gazdaságilag legjelentösebb, közép-amerikai élelmiszernövény # Közel egy évszázadig, azután, hogy a kakaót a spanyol udvarban megkedvelték, a spanyolok féltékenyen örizték monopóliumukat a termesztés, a készítés (amely rendkívül bonyolult volt), valamint a fogyasztás fölött. A kakaó (Theobroma cacao) volt a legjelentósebb növény melyet az ókori Közép-Amerikában megmüveltek, és amelyet a Kolumbusz utáni Európába átvittek. A kakaó és csokoládé szavak valójában maja kifejezésekböl származnak. Az amerikai indián közösségek nagyra becsülték a kakaót, hitték, hogy isteni eredetü. Ezért adták neki a theobroma vagyis, az "istenek tápláléka" nevet. A mexikóiak által készitalt ital, a "chocolati", más volt, mint a mienk: kakaóbab, kukorica és paprika keveréke. A csokoládé 1520-ban érkezett Spanyolországba. Az európaiak számára egyre növekvö gazdasági jelentösége mellett, elterjedt müvelése is. Elöször Venezuelában és Trinidadon ültették, végül onnan került át Ázsiába.

Az elsö kerekes eke # A kerekes ekékröl szóló, középkor elötti beszámolók megalapozatlanok, de úgy tünik, a 900-as évektöl fogva használták már ezt az eszközt Európában. Angliában 1523-ból származik az elsö ilyen feljegyzés.

Az elsö komlótermesztés Kentben # Flamand bevándorlók vitték át Angliába a komló termesztését, bár Észak-Európa más részein ez a Kr. u. kb. 800-ra nyúlik vissza. A közönséges készítésü ale (angol sör) enyhén édes volt, és gyakran ízesítették mézzel vagy füvekkel. A komló tisztítani tudta a sörcefrét, kesernyés ízt adott és egyben jó habzást is biztosított. Ezenkívül javította az eltarthatósági tulajdonságait. Ajánlották, hogy az ale-t csak két hétig tárolják, viszont a sört könnyen el lehetett tartani egy hónapig is. Néhány évtizedig azonban sokan a komlót szennyezöanyagnak tekintették. VIII. Henrik megpróbálta betiltani alkalmazását.

A legfontosabb termény # Dr. William Bulleyn szerint: "Az árpa Anglia legfontosabb terménye, mivelhogy a mi malátánk ennek alapján készül, és ez a sörünk meg az ale-ünk szülöanyja..."

A legtovább fogyasztott mézsör # Mézsört természetszerüleg mézböl készitették Anglia kolostoraiban. A méheket viaszukért tartották, amit aztán gyertyának használtak fel. Így a kolostorok voltak a legnagyobb méhészetek is egyben. A kolostorok a VIII. Henrik általi feloszlatása véget vetett a nagy mennyiségben történö méztermelésnek, és egyúttal a mézsör készítésének is.

IRODALOM

A mezögazdasággal foglalkozó, legjelentösebb arab mü # A Kirab-al-Filahah, melyet Ibu-al-Awwam Abu Zakariya Yahya Ibn Muhammed írt, volt a legfontosabb botanikával és mezögazdasággal foglalkozó munka. Sok mindent meghatároztak gyakorlati tanácsai. Ez a könyv megemlíti, hogy a legjobb trágya a madarak ürülékéböl származik, de nem a vizimadártól. Ezután következik hatékonyságban az emberi ürülék. További sorrend: a szamártrágya, a kecsketrágya, a birkatrágya, a tehéntrágya, végül a ló- vagy öszvértrágya. Az elégett vegetációból származó hamu alkalmazását is ajánlja, állati trágyával keverve.

Az elsö nyomtatott mezögazdasági kézikönyv # A Petrus Csestencius által írott Liber ruralium comodorum (Vidéki tevékenységekröl szóló könyv) volt, melyet 1471-ben az Augsburgból származó John Schussler nyomtatott ki. Az elsö, angol nyelvü, mezögazdasági szöveg Sir Anthony Fitzherbert nevéhez füzödik, melyet 1523-ban adtak ki Boke of husbondrye címmel. Ez a század vége elött nyolc kiadást ért meg.

Lakomák

A legmohóbb azték fogyasztók # Tenochtitlán, Texcoco és Tlacopan szövetségi városok fönökeinek palotáiban naponta óriási mennyiségü élelmiszert fogyasztottak el. Például Texcoco palotájában állítólag naponta 1200 kg kukoricát, 143 kg babot, 32.000 kakaószemet, 100 pulykát, 20 tábla sót, 20 kosár nagy chillipaprikát, megint 20 kosár kis chillipaprikát, 10 kosár paradicsomot és 10 kosár tököt szolgáltak fel, állítólag 400.000 tortillával (kukoricalisztböl készített palacsintaféleség) Nezahualcoyotl (1427-72) uralkodása alatt. Tenochtitlánban, Moctezuma asztalánál több, mint 300 különbözö fogást szolgáltak fel minden nap. Házanépe több, mint 1000 tányérról evett és "több mint 2000 köcsög habos kakaót fogyasztottak el, végtelen mennyiségü gyümölccsel". A Moctezumának felszolgált fogások között megtalálhattuk a fött baromfit, a fött pulykát ("tokás csirke", ahogyan a konkvisztádor Bernal Diaz mondta), fácánt, "a vidékröl származó foglyot", fürjeket, vad- és házikacsát, szarvast, pekárit, sült énekesmadarakat, galambot, nyulat, házinyulat, "és sok másfajta szárnyast meg dolgokat, ami ezen a földön megterem". "Hallottam hírét" tette hozzá Bernial Diaz, "hogy az uralkodónak régebben zsengekorú fiúkat is megföztek, és mivel oly sokféle, különbözö fött dolog meg egyéb került elébünk az asztalon, egyszerüen képtelenek voltunk eldönteni, vajon volt-e köztük emberi hús vagy egyéb".

Az uralkodót alacsony asztal mögé ültették, amit terítövel borítottak le. Négy fiatal, "tiszta és gyönyörü" szolga (amint ezt krónikásai megemlítik) hozott neki vizet xical-tan vagy vizeskancsóban, hogy megmoshassa kezét. Aztán két másik szolgálólány külön neki válogatott fogásokkal kedveskedett. Utána pedig, különbözö gyümölcsöket, egy csésze csokoládét, valamint egy jó pipát fogadott el. A spanyolok egyetértettek azonban abban, hogy e neki kínált, hatalmas lakoma ellenére a császár valószínüleg mértékletesen evett, minden fogásból csak egy kicsit csipegetett.

A legpompásabb török lakoma # 1530-ban Konstantinápolyban rendezték meg, hogy megünnepeljék II. Szulejmán három fiának körülmetélését. Az ünnepségek 20 napig tartottak július 17-tö1 kezdve, és volt ott nyilvános lakoma a köznépnek, tüzijáték, cirkusz, hadijáték és tanácskozás is.

A legrészletesebb költségvetésü lakoma # 1508. január 6-án, Buckingham hercege azzal ünnepelte a vízkeresztet, hogy 459 vendéget, és saját háza népének 100 tagját látta vendégül ebédre és vacsorára. A teljes költség majdnem 12 font volt. A megjelentek 6789 vekni kenyeret, 45 kancsó bort, 259 kancsó sört fogyasztottak el; valamint gadóchalat, tökehalat, tokot, lazacot, kisebbfajta cápákat, compót, lepényhalat, sima lepényhalat, és pirosszemü kelét; komoly mennyiségü marhát, borjút, sertést és ürüt, három hattyút, libát, kappant, pávát és gémet; különbözö vadmadarakat, beleértve a vadkacsát, fürjet és szalonkát; csirkét, nyulat, tojást, tejet és vajat; angolnát, ingolát és osztrigát. Az idö tájt a 12 font egyenértékü volt egy munkás majdnem két évi bérével.

A legnagyobb konyhai személyzet # Kínában a Ming korabeli császárok udvarában 7874 konyhai szolga sürgött-forgott, hogy mindent odavarázsolhassanak a császár asztalára, és elkészíthessék az állami lakomákhoz valót.

Az alapvetö táplálékok leghasznosabbika # Arábia nomád beduinjai köreten, a datolyapálma volt a legfontosabb táplálékforrás. Ez a gyümölcs - a teve tejével egyetemben - biztosította az étkezés alapját, és tulajdonképpen a tevehússal együtt a datolya volt a beduinok egyetlen szilárd tápláléka. Az ebböl erjesztett italt nagyra tartották. A növény összezúzott magvait használták a tevék táplálására. Több mint 100 fajta datolyát termesztettek ismereteink szerint Mekka szent városának körzetében.

A táplálék tartósítása

Az elsö, fagyasztott táplálékok # Shanxi tartományában már Kr. e. 600 körül a kínai köznép a tél egy részét arra fordította, hogy nyárra elegendö mennyiségü jeget szerezzen be. Ezt a folyókból és a tavakból vágták, és párologtatással hütött jégvermekben tartották. A késöbbi századok során, a hegyekböl és a befagyott folyókból származó, hatalmas jégtömböket föld alatti vermekbe temették, melyek óriási hütöként müködtek. Kr. e. a második században 94 "jegesembert" soroltak fel a Chou királyi palota 2271 fönyi konyhai személyzete körében. Jeget használtak a friss hal tartósítására, a zöldségfélék és a gyümölcs hütésére - különös tekintettel a dinnyére-, az italok hidegen tartására. Egy Kr. e. harmadik századi költemény (A lélek hívása) említést tesz "jégbehütött, szennyezöanyagoktól megfosztott szeszes ital, egyfajta áttetszö, hüvös és frissítö bor" fogyasztásának élvezetéröl. Hangzhou-ban, a 13. századra (Marin Polo idejében) a sok-sok utcai étkezde és étterem között - melyek körében meghalálhatjuk a halkülönlegességeket árusító helyeket, valamint a buddhista stílusú vegetáriánus éttermeket is - volt számos, mely jégbehütött étkekre specializálódott.

A legfejlettebb tartósítási technika # Dél-Amerikában az inkák bonyolult technikát alkalmaztak a burgonya (papas) szárítására. A burgonyát 10 napon át a nap és az éjszakai fagy hatásának tették ki. Azután lefedték egy réteg szalmával, megtaposták, hogy az esetleg bennemaradó vizet kipréselhessék. Tovább szárították még 10 napig a napon. Ebben a fázisban éjszaka lefedték. Ez a kezelés egyharmadával csökkentette eredeti súlyát, és a burgonyát chunu-vá alakította át, így könnyebben lehetett tárolni.

Az élelmiszerek elkészítése

A legízletesebb étek # Az aztékok táplálékának két lényeges eleme adta meg az ízt: a paradicsom és a chilli. Ezek segitségével az aztékok el tudták készíteni a mole-nak nevezett öntetet, mely mindenféle fogásnak csípös és kellemes ízt biztosíthatott. Tölteléknek a mole-t összekeverték avokádóval. Még tovább ízesítették különbözö, aromás növényekkel, füvekkel, vagy éppen virágszirmokkal.

Az elsö, csípös curry # Amikor a chillipaprika Dél-Amerikából átkerült Indiába, akkortól számítható a szájpadlást igencsak próbára tevö curry története. A korábbi, fehér borssal és mustármaggal ízesített "csípös" curryk csak azokhoz a kevésbé csípösekhez képest voltak erösek, melyek kardamomum, kömény, koriander és kurkuma keverékén alapultak.

A legújabb indiai ínyenckonyha # Amikor a mogulok birodalma 1526-tan létrejött Indiába új fözési stílust is hoztak a mohamedán területekröl a hódítók. Figyelemreméltó, új étkek jelentek meg beleértve a kebabot, és a pellaót (vagy pilaut), miközben átvették például, milyen ügyesen lehet gyümölcsöt belekeverni a húst tartalmazó fogásokba: mandulát, mandulatejet és rózsavizet kezdtek alkalmazni; sokféle fogást ostyával körítettek. Ekkor alakult ki olyan édességek meg desszertek fogyasztása is, mint pl. a halwa.

Az elsö lacipecsenye # A Karib-szigeteken hajótörést szenvedett tengerészek és más csavargók, akik a felfedezést követö évszázad során Hispaniola szigetén találtak menedéket, a kariboktól sajátították el a szigeten élök régi fogását: hogyan lehet füst alatt szárítani a húst. Fából készült rácsra tették gyenge tüz fölé, amin állati csontokat és böröket égettek el. A karibok a technikát bouca-nak hívták, ami késöbb a francia nyelvbe úgy került át, mint boucanier, és innen ered a csavargók neve is: "buccaneers" (kalózok). Spanyolul, a fából készített rácsozat már barbacoa lett, és ebböl származik a barbecue szó.

A kutyákból álló, legbökezübb ajándék # Amikor de Soto kormányzó csapata elérte az Egyesült Államok mai Tennessee államában Guaxulle városát, az emberek látván, hogy a spanyolok "húsukért üldözik a kutyákat, amit viszont az indiánok nem esznek meg, adott 300-at nekik".

Az elsö rágógumi # A közép-amerikai maják rágták a növényi kaucsukot, a szapotilfa tejét. A gumi rágása közismert volt az ókorban is a Földközi-tenger népeinek körében. Ők egy bizonyos fából származó mastix-gyantát rágtak, hogy fogukat tisztogassák, és leheletüket kellemesebbé tegyék.

A legnépszerübb élénkítöszer # A koka volt a legszélesebb körben alkalmazott élénkítöszer Dél-Amerikában. A koka leveleit és összetört kis citromokat használtak fel hozzá. Golyót gyúrtak, amit szájukba vettek. Széles körben volt elterjedt a hallucinációkat okozó szerek alkalmazása is.

IRODALOM

Az elsö nyomtatott szakácskönyv (Kínán kívül) # A római Vatikánban élt Bar- tolomeo de Sacchi könyvtáros nevéhez füzödik, akit egyébként Platineként is emlegettek. A Platíne de honesta voluptate et valetudine (Platine az öszinte élvezetek és a jó egészség kérdéseiröl) címü könyv rendkívül sokféle, különbözö étellel és elkészítésével foglalkozott. Tulajdonképpen csak részben volt szakácskönyv, részben pedig útmutató a jó egészséghez. "Egyetek jól, mondta Platine, de ügyeljetek rá, mit esztek, és mikor. Tele gyomorral ne veszekedjetek". A legrégebbi, latin nyelvü kiadás, melyen nem szerepel dátum, 1474 körüli. A legkorábbi, keltezéssel ellátott kiadása pedig 1475-ös. Utánnyomásai megjelentek 1480-ban, 1498-ban, 1499-ben és azután is. Az elsö, olasz nyelvü fordítása 1494-ben jelent meg, francia fordítása 1505-ben, német fordítása pedig 1530-ban.

Az elsö, nagy mennyiségben nyomtatott, angol nyelvü szakácskönyv # Úgy gondolják, hogy ez a This is the Boke of Cokerye lehetett, melyet l500-ban adtak ki. Ez már alkalmas volt - legalábbis névtelen szerzöje szerint - "egy herceg háztartása" számára is.

Az étkekkel foglalkozó, leglelkiismeretesebb író # Lee Shizhen (1518-93), a Ming-dinasztia híres füvészkönyvének, a Pencao Kangmu-nak szerzöje. 800 korábbi müvet tanulmányozott, és 27 évébe került, hogy összeállíthassa ezt az 1800 étekre, növényre és ásványra kiterjedö tanulmányt. Könyvét még a mai orvosok is használják.

Borok és sörök

Az elsö borszakértök # A római idök óta nem volt tradíciója a finom boroknak, és nemigen szenteltek figyelmet az érlelésükre sem. A legtöbb bort tulajdonképpen ugyanabban az évben szállitották le és fogyasztották is el. A 16. század elsö felében ismerték fel, hogy az Anjou vidék édes borai nem vesztenek semmit sem, ha 2-3 évig tárolják öket. A rajnai bort akár hat évig is félre lehet tenni.

Az elsö madeira # 1537-ben érkezett Londonba az elsö szállítmány "Malvoisie, mely a portugál Madeiráról származott".

A legnagyobb pint # "Korsó" volt a neve Skóciában a pint különbözö, szabványos mértékeinek. A "Stirlingkorsó" hozzávetölegesen l,7 liternyit (3 pintnyit) tartalmazott, és úgy került át a köztudatba, mint "skót pint".

VEGYES

A legnagyobb hamisítási botrány # Velencében, 1498-ban, számos kiskereskedöt vádoltak azzal, hogy használt fözöolajat adott el, amit elözöleg "gyógyító" fürdöként alkalmaztak szifiliszeseknél.

Az asztali villa elsö megjelenése # A 10. század során, a bizánci nemesség kicsiny, aranyozott villát kezdett alkalmazni a ragacsos édességek felvételére. 1518-ig nem kerül sor ezek említésére Itáliában, abban az országban, amelynek kifinomult szokásaira egész Európa irigykedett. Maga a divat sem terjedt el 1700-ig. Közben, a legtöbb európai számára az egyetlen evöeszköz továbbra is az ujja és a kés volt, esetleg a kanál meg a kenyér.

A világ legjobban táplált emberei # A 16. századtól fogva, a kínai lakosság jól étkezett, az étkekkel bevitt tápanyag és mennyisége szempontjából is jobban, mint Azsia bármely más népe, és szinte az egész világ. Elég volt a gabonatermés: a lakosságra évente és fejenként 250 kg jutott. Java részét táplálékként fogyasztották. Kevesebb húst ettek, és szinte nem is léteztek tejtermékek. A szójabab viszont pótolta a kálciumot. A kínaiak télen és nyáron egyaránt sokkal nagyobb mennyiségü és sokkal változatosabb, friss zöldséget fogyasztottak naponta - ennélfogva ásványi anyagokat és vitaminokat is -, mint a világ bármely népe.

Ipar

A legrégebbi iparág # A, legrégebbi, ismert iparág a tüzköpattintás. Darabolószerszámokat és szekercéket állítottak elö így. Etiópiában 2,5 millió évre tekint vissza. Európában a legrégebbi bizonyíték, hogy egzoktikus kövekkel és borostyánnal kereskedtek, már Kr. e. kb. 28.000-böl származik. A mezögazdaságot gyakran emlegetik, mint "a világ legrégebbi iparágát", még sincs azonban megdönthetetlen bizonyíték arra nézve, hogy Kr. e. 11.000 körül gyakorolták volna már. Az ecuadori La Tolita közelében, újabb ásatások kimutatták, hogy a Kr. e. 2. században a platinát már széles körben kitermelték. A cinkbányászat legkorábbi bizonyítéka az indiai Rajasthan államban található Zawar-ból származik. Kb. Krisztus életének idejére tehetö, amint ezt a bányákból származó fák korának meghatározása is jelzi.

A legnagyobb, önálló ipari vállalkozás # A velencei állami hajógyár, az Arsenal 1473-as kibövítése az egész komplexumot Európa legnagyobb, önálló ipari vállalkozásává tette. Területén dokkokat, sólyákat, porító malmokat és egy kötélgyárat is találhattunk. Az Arsenal hajókat épített és javított, ezenkívül pedig mindenféle fegyvert és felszerelést is gyártott. 1436-ban egy látogató leírta, hogyan készítenek elö egy gályát karbantartási célra egy a mai szerelöszalaghoz hasonló rendszeren, miközben fegyvert, löszert és felszerelést rakodnak a fedélzetre. Ezalatt pedig a hajó egyfajta csatornában mozgott. A 15. században megépítették az elsö fedett sólyákat, melyekben 80 gályát lehetett elhelyezni. Az alkalmazottak körében mindenféle szakma képviseltette magát, a hajóácstól a vitorlakészítö nökig. Az 1500-as években létszámuk 2000 és 3000 között volt.

A legnagyobb számú személyzet # A legtöbb embert folyamatosan a kínai gabonaszállítási rendszer foglalkoztatta. 1432-re kb. 160.000 állandó alkalmazottal dolgozott (föként éppen nem harcoló katonák), akik akár 2560 km-es távolságra is el tudtak szállítani 6,7 millió piculnyi (kb. 360 millió kg-nyi) rizst. 1492-re az évente átlagosan szállított mennyiség 4 millió piculra csökkent (kb. 220 millió kg-ra).

A timsó elsö feldolgozása # A timsó jelentös volt enyv, festékek és cserzöszerek készítésekor. A timsó feldolgozásának technológiáját 1458-ban a génuai Bartolomeo Perdix hozta a Közép-Keletröl Európába. Pápai rendelettel azonnal monopolizáltak (1465-ben) egy másik, itáliai timsógyárat.

Páratlan pamutvászon-termelés # A 16. századi Indiában a pamutvászon elöállítása elsödleges iparággá vált. A termék jó minöségü volt, és a termelés olyan arányú, hogy világszerte páratlan maradt.

Az elsö papírgyárak # Anglia az utolsó európai országok között hozta létre saját papírgyártását. Spanyolországban és Itáliában a 13. századtól fogva, Franciaországban és Németországban pedig már a 14. századtól tudunk papírgyárakról. John Tate azonban csak 1495-ben állította fel saját üzemét Hertfordban.

A színezett papír elsö, nagyipari elöállítása # A 15. század vége felé Velencében kezdték gyártani a carta azurra-nak nevezett, kékre színezett papírt.

A papír Indiában # Indiában a papírgyártás akkor kezdödhetett, amikor a kasmíri Zain ul Abidin szultán (1416-67) visszatért a közép-ázsiai Szamarkandból - ahol számüzetését töltötte; és a papírkészítésben jártas iparosokat hozott magával. A papír gyártása nemsokára elterjedt. Gudzsarat lett India legnagyobb papírkészítö állama.

Az elsö, nagyobb újkori kitermelöiparág # A sóbányászat volt az elsö, nagyobb újkori kitermelö iparág, beleértve a termelés és elosztás minden fázisában dolgozó, szakképzett munkások csapatait, és a tanulatlan munkaerö egész ármádiáját. A 15. század közepén a só volt egyike a nemzetközi kereskedelemben résztvevö három legjelentösebb árucikknek. A másik kettö a gabona és a bor volt. Hihetetlen mennyiségü sóra volt szükség a hús, hal, sajt és vaj tartósításához, az átlagos arány lévén egy font só 10 fontnyi termékhez.

A leghosszabb utat megtett festékanyagok # A flamand posztógyártás során használt festékanyagok föként távoli helyekröl származtak. A kék színre festö indigó csak Franciaországból jöhetett, viszont a karmazsintetü nevü rovarból elöállított vörös festék Spanyolországból és a Közép-Keletröl, a Vörös-tenger adta a cinóberfestéket, a brazilfa vörös színezéke akár Srí Lankáról is származhatott. A távolságok, no meg a növekvö kereslet miatt ugyanolyan drágák voltak, mint a füszerek.

Az elsö oroszországi sóbányák # Az újkori Szolikamszk (a név azt jelenti: a Káma folyó medencéjének sói) városának közelében, az Urál-hegységben, 1515-ben Anika Sztroganof üzletember 100 m mélyre fúratta az elsö sóbányákat.

A finomított cukor elsö elöállítása # A finomított cukor gyártását Kínában Fudzsian lakossága kezdte, mely ma egy déli tartomány. 1522-ben jegyezték fel, a Liu Ji-Zhuang által írott Guangyang Zaiji (Guangyang vegyes feljegyzései) címü könyvben. Azelött a kínaiak csak nyers cukrot, más néven nyers nádcukrot tudtak elöállítani. A finomítatlan cukrot a cukornád levéböl nyerték, mégpedig a melasz párologtatásával és víztelenítésével.

Kerámia

A legfinomabb termék # A 15. és 16. század során Kína volt a világon az egyetlen ország mely porcelánt tudott elöállítani. Ez a bonyolult kerámiaanyag rendkívül kemény és oly vékony edényekké formálható, hogy azok átlátszók. A kínai porcelánt finoman festett mintákkal és figurákkal lehetett díszíteni. Felülmúlhatatlan minösége miatt Kínán kívül is óriási volt iránta az igény. Nagy mennyiségü kínai áru talált utat magának olyan távoli vidékekre is, mint Afrika keleti partjai, de használták ezeket Konstantinápolyban, a szultán udvarában is. A porcelán titka abban rejlik, hogy rendkívül tiszta kaolint alkalmaztak különbözö adalékanyagokkal együtt, mint pl. kvarc és földpát. Az edényeket olyan kemencékben égették ki, melyek akár 1400 °C-os h8mérsékletet is el tudtak érni. Az európaiak megpróbálták kitalálni, hogy készülhet a porcelán, de évszázadokig nem sikerült.

A 16. századtól kezdve Európa és Kína között komoly kereskedelem alakult ki. Számos elsüllyedt hajó szolgál bizonyítékkal a nyugatra szállított porcelán mennyiségét illetöen. Találtak már olyan hajót is, mely 25.000 sértetlen porcelán tárgyat szállított - amit végül Amszterdamban eredeti rendeltetési helyén bocsátottak áruba.

A legújabb müvészeti forma # A kelet-itáliai Urbinóban 1515 körül jelentek meg az Istoriato (történeteket ábrázoló) fajanszedények. Ezeket, a jellegzetes kék színü mázzal bevont, teljes egészükben történelmi vagy mitológiai jeleneteket ábrázoló tányérokat mütárgyaknak szánták. Egyfajta, új müvészeti formát képeitek, mely egyben az egyetlen olyan volt, aminek hiányzott az ókori megfelelöje. A müvészek kézjegyükkel látták el munkáikat. Az elsö, legjobb és leghfresebb Nicola da Urbino (1520-37 között tevékenykedett) volt. A legkorábbi, neki tulajdonított munka 17 darabból álló készlet (a velencei Correr múzeumban található), melyet 1524 körül készített Isabella d'Este számára.

A legfinomabb észak-európai kerámiák # A német kerámia volt a legfinomabb észak-európai termék. A Kölnben gyártott, szürke színü sómázas edények a 16. század eleje táján érték el a legmagasabb szintü múvészi kivitelezést. Levélmintás dombordíszítést alkalmaztak, és ezüstbe foglalták a legjobb darabokat.

A leghíresebb francia fazekas # Bemard Palissy (1510-90) volt korának legünnepeltebb és legcsodáltabb francia fazekasa. Egyébként természetbúvár, aki a hüllökkel foglalkozott elöszeretettel, és elsök között kísérletezett elpusztult hüllökröl készített öntvényekkel. 1548-ra már rendszeresen állított elö "rusztikus agyagárut": tavakat formáló tányérokat, melyen gyíkok, békák és kígyók díszelegtek, mind iszapzöld mázzal lefestve. Különleges hatásokat is megpróbált elérni, amikor kastélyok számára állított elö grottók számára szánt, belsö díszítést. (Újabban Párizsban, a Louvre közelében, egykori mühelyénél tártak fel az ásatások során 5000 edény- és öntvénytöredéket.)

A leghatástalanabb ipari kémkedés # A porcelánt, ezt az áttetszösége valamint keménysége miatt olyannyira csodált alapanyagot Európában csak a kínai importcikkek formájában ismerték. A 15. század végétöl próbálták megszerezni készítésének titkát. A 15. század vége felé állították elö az átlátszatlan fehérüveget, a lattimo-t. Velencében valamint Ferrará-ban készítettek már lágyporcelánt. Az elsö, fennmaradt, európai lágyporcelánt a 16. század vége felé a Mediciek gyártották.

A legfinomabb mázas fajansz # A 15. század java részében Európában a legfinomabb, ón-zománcmázas fajansz a hispániai mór áru volt. Az ónmáz - melyet elöször a 9. századi Bagdadból (a mai Irak) ismerünk, és a mórok vitték át Spanyolországba -, olyan fehér felületet ad, mely kitünöen alkalmas díszítési célokra. A 15. század során tovább finomult a technika. 1492-ben Granada eleste után állították elö az arabeszkekkel és szöveggel díszített, legszebb példányokat. A technika Majorkából került át Itáliába, ahol aztán maiolica néven vált közismertté.

Az elsö itáliai majolika # 1454-ben indult meg az itáliai majolika gyártása. Több központja közül a faenzai fazekasok a leghíresebbek és a legjobbak is. Legkorábbi, kiemelkedö alkotásuk 1469-re datálható, a párizsi Musée Quny-ben kiállított dísztábla. A legjellegzetesebb színek: sötétkék, mélybíbor, türkíz, narancs- és világossárga. Kb. 1500-tól kezdve, a színek meglágyultak, és finomabbak lettek a motívumok is. 1520-tól aztán a majolika díszítésére a Raphael által bevezetett groteszk mintát kezdték alkalmazni.

Az elsö készítöi jegyek # A 16. század során az itáliai majolika készítök voltak Európa történetében az elsö agyagmüvesek, akik jelzést rajzoltak a tárgyakra. Így voltak megkülönböztethetök más mesterek munkáitól.

Emléktárgyak

A zarándoklatok alkalmával árusított emléktárgyak tömeggyártása # 1519-ben a németországi Regensburgban hirtelen megugrott a csodatévö Szüz Mária képet felkeresö zarándokok száma. A város nem volt felkészülve a látogatók ilyen áradatára, ámbár 10.172 ón- és 2430 ezüstjelvényt készítettek, és adtak el a templom üzletében, az 50.000 zarándok java része üres kézzel és csalódottan távozott. A következö évi termelés már 109.198 ón- és 9763 ezüstjelvényre emelkedett.

Rekord eladás # Az olyan, fontosabb zarándokhelyeken, mint Köln, Canterbury, Rocamadour vagy Mont-Saint-Michel, évi százezres nagyságrendben forgalmaztak a zarándokoknak jelvényeket meg egyéb emléktárgyakat. 1466-ban, 130.000 jelvényt adtak el két hét alatt a svájci Einsiedeln kolostorban a zarándokoknak. 1438-ban Johann Gutenberg, a mozgatható nyomdai betü feltalálója, aki akkoriban Strasbourgban dolgozott, vállalta, hogy 1440-ben Aachenben a hatalmas nyári ünnepségekre tömegméretekben állítja elö a fémjelvényeket.

A legértékesebb föld # Palesztina mohamedán Lakosainak rendkívül jövedelmezö üzleti vállalkozást jelentett, ha emléktárgyakat adhattak el a zarándokoknak. Még több hasznot hozott azonban annak a "földnek" az eladása és odaszállítása, "amelyböl Isten Ádámot megteremtette". A Szent Föld talaját hatalmas mennyiségben ásták ki, és szállították Európa-szerte mindenhová, ahol a keresztények hajlandók voltak megvásárolni. A földet nemcsak relikviaként (olyan anyagként, mely feltehetöleg csodás erövel bír) árusították, hanem epilepszia elleni védelemként is.

Üveg

Az elsö elöállító # Velence az egész világon egyedülálló elöállftója volt a finom üvegárunak. A tüzveszély következtében a 13. század vége felé Murano szigetéte telepítették. A római idók óta tökéletesítették az üveggyártás technológiáját, és a kifinomult múvészetek színvonalára emelték. A velencei üveget széles körben utánozták, de sosem tudták felülmúlni. Az üvegkészítök titkukat féltve örizték. A dózse (Velence uralkodója) megtiltotta a mestereknek, hogy külföldre menjenek. Azokat, akik mégis megtették, megkeresték és meggyilkolták

A legjobban keresett # A Cristallo, vagyis az átlátszó üveg volt a legcsodálatosabb. A mangánt, ezt a titkos adalékanyagot, mely lehetövé tette a szfntelen üveg elöállítását, a 15. század során fedezték fel újra. Valószínüleg Anzolo Barovier (meghalt 1460-ban). Ő üvegkészítö volt, aki kapcsolatokat épített ki a páduai és velencei egyetem tudósaival. (A mangánt használták a késö ókori átlátszó üvegnél.) Bíborszínü anyagot adott a "fémhez", hogy semlegesítse sárgás árnyalat. 1460-ra tehetö a cristallo elsö dokumentálása.

Az elsö millefiori üveg # A millefiori üveget, a mintás római üveget 1496-ban készítették a Barovier üveggyárban. Az öntöformában elhelyezett, rövid, színezett üvegrudakat bizonyos mintázat szerint rendezték el és más színü, megolvadt üvegbe ágyazták. Az ily módon létrehozott minták rendszerint virágot ábrázoltak. A millefiori szó az olaszban ezer virágot jelent.

A legjelentösebb lámpaszállító # A velenceiek a perzsáktól vették át a 13. század során az üveg zománcozásának technikáját (Ők pedig a indiaiaktól tanulták). A 15. század végére Velence lett a mecsetek lámpáinak fö szállítója. A Velencében gyártott, legkorábbi és fennmaradt ilyen darab az egyiptomi Kairó Kuajtbaj szultánjának (1468-98) készült.

A legjobb hamisítású ékszerek # Pontosan azok a ragyogó színek segítettek a legfinomabb, hamis ékszerek elöállításában, amelyeket az üvegkészítök állítottak elö; a 16. században utánozni tudták a bonyolultabb, többszínü féldrágaköveket is, mint pl. az ahátot és a kalcedont.

Textíliák

A leghosszabb szálak # A reneszánsz korban a selyem volt az egyetlen anyag, melynek elég hosszúak voltak a szálai. A szálakat úgy nyerték, hogy legombolyították a selyemhernyó gubóját. A szálak átlagos hossza 100-500 méter volt. A fonal rendkívüli finomsága megkövetelte, hogy többet összesodorjanak belöle, és így szöjék. A gubó legombolyítása volt a selymet feldolgozók számára a legjelentösebb probléma. Az itáliaiak az eljárás megkönnyítésére kidolgoztak egy vízhajtású berendezést. Minden 5 kg-nyi selyemhez 35.000 hernyóra volt szükség. 3000 km-nyi szál csak 1 kg-ot nyomott.

A leggyorsabban növekvö # A 15. században Itália volt a selyemgyártás központja, és a leggyorsabban növekvö textilipar az olasz volt. Országszerte versengtek a városok. 1470-ben Galeazzo Maria Sforza törvényt hozott, mely megkövetelte, hogy a Milánó környéki vidéken minden 37,5 hektárnyi földterületen legalább öt eperfa legyen. A selyemhernyó kizárólag a fehér eperfa leveleit fogyasztotta. Egy hektárnyi földterületröl maximálisan 50 kg-nyi selyemhozam volt várható.

A legfinomabb selymek # Génua számított a legfinomabb itáliai selymek elöállítójának. 1464-ben, amikor mindenféle selyem Londonba történö szállítását betiltották, a génuait elfogadták, mivel minösége egyedülálló volt.

A legújabb textíliák # A 15. században, Itáliában az újabb szövetfajták között találjuk a damasztot (szött mintával), a színváltozó selymet (többszínü szövéssel, mely úgy tünik, mintha színét változtatná másféle megvilágításban), és a brokátbársonyokat (fényes és tompa felületi kontrasztok által elöidézett mintázattal). Ezeknek, a rendkívül finom selyemanyagoknak az elöállítása a fakúpos szövöszék feltalálásával vált lehetövé.

A legkidolgozottabb textíliák # A 2,5 cm-enkénti, vagyis colonkénti csomók számát, valamint a szövés közben alkalmazott színek és anyagok sokféleségét tekintve a világ legkifinomultabb textíliáit az inkák elötti idökben készítették.

Európa elsö, nyomott kelméi # Bár már az ötödik századtól kezdve nyomtatták a kelméket Indiában, egészen a 16. század végéig ezek nem jutottak el Európába. A közbensö idöben, fekete festékkel bevont fatuskók segítségével készített kelméket gyártottak, de ezek nem voltak moshatók.

A legkomolyabb tökéletesítés a fonás terén # Egészen a 16. századig a nagykerekes rokkát ismerték, mely Indiából került át Európába a korai középkor során. Egészen a 18. századig használták lágyabb, különösen gyapjúból készült kelmék esetében. Johan Jürgen 1530 körül találta fel a fonókereket. Ez már kisebb volt, lehetövé tette az erösebb csavarást. Ezen túlmenöen pedig, találunk rajta egy szárnyat is, ami egyidejüleg tette lehetövé a befüzést, a sodrást és a csévélést. Legkorábbi ábrázolása a német Hausbuch-ban (Háztartási kézikönyvben) található, de pontos dátuma ismeretlen. Leonardo da Vinci azonban 1490 körül kidolgozta egyszerü textíliák szövéséhez a lendítöszárny elvét; rajzai idörendben megelözik a müködöképes modellnek mind a feltalálását, mind pedig a legkorábbi ábrázolását. Sok további, a fonást és szövést segítö gépészeti problémát, amivel ö maga is foglalkozott, még vagy kétszáz évig nem tudtak megoldani.

Pénzverés

A legnagyobb számban, egyetlen verötökéröl # Úgy számítják, hogy a 13. és 14. század vége felé egy pénzverdei alkalmazottól el lehetett várni, hogy akár 70.000-nél több érmét is verjen egyetlen fejoldali szerszámról. A szerszámot általában úgy emlegették, mint "alakmást", és ezt fából készült üllöbe helyezték. A hátoldali szerszámot, mely az elöbbi párja volt, kézben tartották. A fémkorongot aztán a két szerszám közé rakták és kalapáccsal ráütve alakították ki a rajzolatát.

Az elsö, acélból készült veröeszközök # A reneszánsz kori érem- és pénzmetszö, Vittore Gambello Camelio (1460-1539) a velencei pénzverdében, majd a római pápai pénzverdében dolgozott. Híres volt érméken elhelyezett portréiról. Úgy gondolják, hogy ö lehetett az elsö éremmetszö, aki acélból készített szerszámokat.

A legrégebbi pénzverö sajtó # Egy bizonyos Nicolo Grossoé a dicsöség, hogy az 1500-as években a firenzei pénzverdében csigaprést alkalmazott, de ez valószínüleg csak nyersdarabok kialakítására szolgált. II. Gyula (1503-17) pápasága alatt találta fel állítólag a pénzverésre használt csigasajtót az itáliai reneszánsz ünnepelt építésze, Donato Bramante (1444-1514). A sajtót elöször ólomból készült pápai bullák (a pápai rendeleten elhelyezett pecsét) vesésére alkalmazták. Cristofano Caradossa, egy itáliai aranymüves és éremmetszö, a feljegyzések szerint medálok készítésekor alkalmazta Bramante sajtóját. 1506-ban, Leonardó da Vinci is kísérleteket folytatott egy pénzverö préssel kapcsolatban, és kigondolt egy másik szerkezetet, mely mindenütt egyenletes vastagságú, körkörös nyersdarabokat tudott kivágni.

Az elsö, afrikai aranyból vert, európai pénzdarab # Az 1457-ben V. Alfonz portugál király által bevezetett cruzado volt az elsö, újkori, európai pénz, amit afrikai aranyból készítettek, Afrika nyugati partvidéke felfedezésének eredményeként.

Az elsö pénzverés Amerikában # A spanyolok, a közép-amerikai vidékek felfedezésével és katonai leigázásával, felmérhetetlen mértékben meggazdagodtak, a különösen a Mexikóból és Peruból származó arany és ezüst révén. A fémnek érmévé alakítása céljából pénzverdéket hoztak létre. Mindez kényelmes megoldásnak bizonyult, melynek során óriási mennyiségü aranytömböt juttattak át Spanyolországba. Elmondhatni, hogy a pénzverés Amerikába inkább, exportként jutott el.

Bányászat és ásványtan

A legkorábbi leírás # Németországban 1508 körül adták ki az Ein Nutzlich Bergbuchlein-t. (Hasznos bányászati könyvecske) A bányászati technikák legkorábbi leírását adja.

Az ércelemzés elsö leírása # 1510-ben egy ismeretlen német szerzö állította össze a Probierbuchlein (Ércelemzési könyvecske) címü munkát. A folyamatot magát írta le.

Az elsö, rendszerezö könyv # Az itáliai Siennába való Vannucio Biringuccio írta az elsö rendszerezö könyvet a bányászatról és a fémgyártásról. A De la pirotechnia-t (A pirotechnikáról) 1540-ben adták ki.

A legnagyobb bányászati szakértö # Kétségkívül Georg Bauer (1494-1555) volt, akit álnéven, a Georgius Agricola néven ismerünk. Ő volt az elsö, aki félresöpörte az ásványokkal kapcsolatos, korábbi spekulációkat, és lefektette a megkövesedö lé elméletét - vagyis az ásványok oldódással történö lerakódásának elméletét. Az egészet a svájci Bázelben 1546-ban elsönek kiadott De Ortu et Causis Subtenaneorum (Az ásványoknak eredetéröl és okairól) címü könyvben rendszerezte. Agricola kijelenti, miszerint az ásványok képzödésében érintett jelentösebb közreható erö a hö és a hideg, valamint a succus lapidescens (modern fordítása talán lehetne: "ásványhordozó oldat"). Legnagyobb vívmánya, vaskos értkezése, a De Re Metallica, (A fémekröl), nem jelent meg egészen 1560-ig. Georgius Agricola írta az ásványtannal foglalkozó, elsö, rendszerezö tanulmányt is, a De Natum Fossulium-ot (A kövületek születése).

A legrégebbi mélymüvelésü bánya # Európa legrégebbi, ismert, mélymüvelésü szénbányája az angliai Leicestershire grófság Coleorton helységek közelén Lounge-nál található. Az ostromon alapuló hadviselés során régóta alkalmaztak már erödítmények alá történö ásáskor földalatti folyosókat. V. Henrik franciaországi háborúihoz bányászokat toborzott. Közép-Európában mélymüvelésü csehországi bányákat már generációk óta ismertek. Szellözöaknák és lóvontatású csillék is voltak benne. De a korábbi, angliai szénbányák vágathajtást alkalmaztak azaz a hegyoldalakba vágták a folyosókat, miközben a közép-európai telepek, földalatti folyosóit, ahogyan ezt az 1490-es években készült Kutna Hora Gradual kézirata is mutatja, tiszta köböl vájták ki.

A trópusi Afrika legrégebbi bányavidékei # A zairei rézövezetetet már a nyolcadik század óta kitermelték. A rezet keresztalakú tuskóvá öntötték. Ezeket az elsö európai látogatók szélmalmokhoz hasonlították, és 1500 után a mozambiki partokon vásárolták meg. A 15. század egyik nagy rézkitermelö központja a Zambézi folyó mentén Igombe Ilede városánál volt, mely nyers rezének legalábbis egy részét Zimbabwéböl kapta és ékszereket valamint dísztárgyakat készítettek belöle.

Nyugat-Afrika aranya # A nyugat-afrikai Aranypart (a mai Ghana) hátországában elhelyezkedö Akan erdöség rejtette Afrika leggazdagabb, aranyat tartalmazó ásványi övezetét. Elöször 1400 körül aknázhatták ki. Az aranyat az akani aranymosóktól és külszíni fejtést végzöktöl mande kereskedök vásárolták fel. Ők a Niger folyó felöl, déli irányból utaztak oda hordárokkal meg szamarakkal, hogy az erdö peremén levö Bagónál aranyfelvásárló piacot létesítsenek. Az 1470-es évekre, az akani kereskedelem már ismeretes volt Európában. Az Aranypartra vezetö, hosszú tengeri útvonalat a portugálok nyitották meg. Több mint 283 kg-nyi aranyat szállítottak el évente.

A legnagyobb haszon # A 16. század elejére a portugálok állítólag kb. 400 kg-nyi aranyat exportáltak a (ghánai) Minánál és Aximnál elhelyezett kereskedelmi lerakataik által. Egyrészt készpénzben, másrészt csereügyletek révén fizettek az aranyért, de mindkét esetben tisztességtelenül. Úgy számolják, hogy a nyereség 500 százalék körül járhatott.

A legkorábbi nyersolajkitermetés # A nyersolajat az iraki Kirkukban, valamint a Sinai-félszigeten termelték ki és finomították. Legfontosabb forrása azonban a Kaszpi-tenger mentén található Baku volt. Az ottani köolajforrásokat már a 9. századtól kezdve használták. 1402-ben, a kutakból nyert mennyiség naponta 200 öszvérnek elegendö rakományt jelentett.

A legjelentösebb higanybányák # A spanyolországi Cordoba közelében müködö bányák 1000 embernek adtak munkát a fém kibányászása és felszíni feldolgozása révén. A bányák 125 m-es mélységben helyezkedtek el. Ezek a bányák folyamatosan termeltek még azután is, hogy a keresztények 1236-ban elfoglalták a várost.

A legjelentösebb, indiai ezüstbányák # Az indiai Hindukus hegységben voltak, Panjir és Jariyana városoknál. Több mint 10.000 embert foglalkoztattak Panjirban.

A spanyolok elsö, újvilági ezüstbányái # A perui Potosiban található bányákat 1545-ben nyitották meg. Amexikói Zacatecas bányái 154&ban mát Európába történö szállításra termelték ki az ezüstöt.

A legnagyobb építökökitermelö # Franciaország gazdagabb volt bármely más európai országnál építökö tekintetében, és a kö volt az egyik legjelentösebb francia exporttermék is. A középkori Párizsban a kitermelés következtében 300 km-nyi járat keletkezett. (A párizsi Metro alagútrendszere ma 189 km hosszú.)

A legnagyobb téglagyár Oroszországban # A legnagyobb téglagyárat elöször Moszkvában építették 1475-ben, az itáliai építész, Aristotle Fioravanti tervei szerint és felügyelete alatt. Az 1495-ig eltelt 20 év során kb. 120 millió vöröstéglát termelt a Kreml falaihoz, tornyaihoz és épületeihez.

A legértékesebb rakományok # Bár az Újvilágból Európába szállított nemesfémek kereskedelmi mérlege nem ismeretes, biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy az Európába induló rakományok értékének 80 százalékát alkották.

Fémmegmunkálás

Minden idök leghíresebbike # Az 1500 körüli években az európai aranymüvesség olyan kiváló szintre emelkedett, hogy azóta sem múlták felül. Sokan a leghíresebb itáliai müvészek közül pályafutásukat aranymüvesek inasaként kezdték: Ghiberti, Brunneleschi, Botticelli, Ghirlandaio, Verocchio. Leghíresebb azonban a sokoldalú szobrász, Benvenuto Cellini (1500-71) volt. Önéletrajzában megemlit sok, a francia I. Ferenc király számára Fontainebleau-ban, ezenkívül pedig Firenzében müködö üzemet. Egyetlen, fennmaradt, kisméretü müve az 1540-ben Ippolito d'Este számára manierista módon kialakított, arany- és zománc sószóró. A választott téma is tükrözi a szóbanforgó darab funkcióját: a tenger istene és a föld istennöje szimbolizálja közös erövel a só kitermelését. Diadalívvel kiegészített templom a borstartó, míg a só a hajóban található. Az alapján levö, nyolc bemélyedésben elhelyezett alak vagy kis mellszobor képviseli a négy év- és a négy napszakot. Az alapzaton a beültetett ébenfadarabot négy elefántcsont golyóval egészítették ki, mely lehetövé tette, hogy az egészet kerekeken guríthassák tovább az étkezöasztalon.

Az aranymüvesség legékesebb példája # Az 1503-ban a híres portugál költö és aranymüves, Gil Vicente által tervezett, és a Lisszabonhoz közeli Belem zárdájának déli portáljáról mintázott szentségtartó (az az edény melyben a megszentelt ostyát tartották). Vason da Gama által Kelet-Afrikából hozott aranyból készítették. A zárdát I. Manuel portugál király alapította, hálául az Indiába vezetö, kereskedelmi útvonal felfedezéséért. Manuel szimbóluma, az armilláris gömb (fémgyürükböl készített éggömb) hatszor jelenik meg a hatszögletü tartóosztlopon, amit a 12 apostol figurája támaszt meg. A hármas baldachin tetején az Atyaisten osztja áldását.

A leghíresebb német aranymüves # A nürnbergi Wenzel Jamnitzer (1508-85) volt a 16. század legnagyobb, német aranymüvese. Fennmaradt munkája egy asztali dekoráció, mely a nef-et (rendszerint ezüstböl készített miniatür hajót) helyettesítette. Az 1547-9-böl való Merkeltische (ma az amszterdami Rijks múzeumban található), nevét a 19. századi kereskedöröl kapta, aki megmentette azt az olvasztókemencétöl. A több, mint 1 m magas mestermü gótikus és reneszánsz stílusú. A mester ügyességét dicséri a formázás, a gravírozás, a domborítás és a zománcozás. A dekorációt alkotó bogarak, hüllök, és növények valódi példányokról lettek mintázva.

A legfinomabban kimunkált asztaldísz # A nef-et néha sószórónak használták; másutt a háziak evöeszközt és szalvétát tároltak benne. A schüsselfelderi, kb. 1503-ból való Nef a legszebb példa rá. A realisztikus kialakítású, háromárbócos hajón tengerészek találhatók, akiket abban a pillanatban ábrázolt a müvész, amikor riadót fújnak; aprócska figurák kezdik kibontani a vitorlákat, és varázsolják elö a löszert a hajó gyomrából. Magát a hajót egy szirén tartja a levegöben, ez a titokzatos tengeri teremtmény, melytöl legjobban féltek a közép- és reneszánszkori hajósok. (Kolumbusz állítólag maga is három szirént látott útközben Amerika felé.)

A legrégebbi ezüstkanál, amelyet keresztelön szoktak a keresztgyermeknek adni # Ezek az ezüstkanalak - aprócska apostolfigurákkal, akik egyik kezükben picinyke jelképet tartanak, a másikban pedig könyvet - a legnépszerübbek. Angliában és Észak-Európában a 15. század végétöl fogva gyártották öket. Az angliai példányoknak rendszerint karimája van és a figurák aranyozottak. Kb. 1490-böl való a legkorábbi, ismert darab. Ezen kanalak elsö említése megtalálható egy 1494-böl keltezett, yorki végrendeletben. Egy 13 darabból álló, teljes készletet ír le: egyet-egyet minden apostolról és egy nagyobb kanalat, Krisztus alakjával. A beauforti készlet a legrégebbi, fennmaradt, és 1509-ben adományozták a Cambridge-i Christ's College-nak.

A leghíresebb rézmüves # Miksa császár Sebastien Lindenastnak (1460-1526) monopóliumot biztosított - a rézmüvesek legnagyobb megdöbbenésére-a réz aranyozása és ezüstözése terén. A szervezet makacs tiltakozása után úgy döntöttek, hogy mindegyik általa készített darabon szabadon hagynak a rézböl egy kis részt, hogy bizonyítani lehessen, bevonták. A császári kiváltságlevél dacára vádat emeltek ellene és meg is büntették 1527-ben. Mestermüve a Männleinlaufen (Kis, futó emberkék) elnevezésü óra, amit Nürnbergben egy templom számára készített.

A leggyakrabban alkalmazott # A cin, vagyis az ón és más fémek ötvözete volt a leggyakrabban alkalmazott fém a középkor háztartásaiban. A 15. századtól kezdve uralta a piacot egészen addig, amíg 300 évvel késöbb rendelkezésre nem állt már a kiváló minöségü és olcsó fazekasáru. A legjobb cin, mely rézzel készült, világos színü volt, és ez adta az ezüst legjobb alternatíváját. Az ólommal készített, és egyben legrosszabb változat sötétebb és mérgezö volt. Európában, a 15. század elején szervezödött céh Angliában pedig létrejött az Ónedény Készítök Nagytekintetü Társasága 1473-ban. A 16. századtól kezdve, a vendéglösök kizárólag ónt alkalmaztak edény és méröeszköz gyanánt. A 16. században a franciaországi Lyon-ban alakult ki az öntött dombormüvel díszített, és föként bútorokon felhasznált, finoman munkált, "díszítö ónötvözet".

A legkiemelkedöbb zománcmüvesek # A zománcozás volt a leghatékonyabb módja, hogy színt kölcsönözzenek a finomabb fémeknek. A fehérre zománcozott rézlapra áttetszö színeket festettek. Ezt az újszerü technikát a franciaországi Limoges-ban fejlesztették ki, valamikor 1479 elött. Minden szín külön égetést igényelt a kemencében. Nardon Pénicaud (kb. 1470-1543) volt a technika legjelentösebb müvelöje. Családjának öt tagja is figyelemreméltó zománcmüvész lett. A zománcfestök java része a szépmüvészet jeleseinek festett jeleneteiröl kapta az ihletést. Limoges hírnevének megújulását a kicsiny, zománcozott tálkák elöállitása fémjelezte. A 12. századtól fogva, a limogesi zománcokat tartották a világon a legjobbaknak. A szakma kihalt, amikor a Fekete Herceg az 1371. évi mészárlás során megtizedelte a várost.

A legkiemelkedöbb ékszertervezö # A müvész Hans Holbein (1497-1543) volt Európában az ékszerészet legkiemelkedöbb tervezöje. Egyeden, igazi riválisa egy másik német müvész, Albrecht Dürer volt, de Dürer, Martin Luther hatása nyomán abbahagyta ékszerészipari ténykedését. 1537-töl kezdve Holbein, VIII. Henrik szolgálatába állt, és ö volt az elsö, aki reneszánsz témákat és stílust is átvitt Angliába. Ugyanakkor motívumokkal is szolgált az ékszerészek számára. Fennmaradt közel 200 motívumot tartalmazó jegyzettömbje.

A leginkább sóvárgott és leghíresebb ékszer # Európában a leghíresebb ékszer az volt, melyet Három Hittestvérként emlegettek. Három nagy közel azonos balas-rubinból állt, meg egy óriási, hegyes gyémántból. Elöször, mint Félelem Nélküli János (meghalt 1419-ben) tulajdonát említik meg. Amikor unokája, Bátor Károly (1433-77), Burgundia hercege, elvesztette 1476-ban a svájti Grandson melletti ütközetet, a svájciak szerezték meg. 1506-ban a Fuggerek, az Augsburgból származó német bankárcsalád birtokában volt. Mindkét Habsburg császár, V. Károly és I. Ferdinánd egyaránt úgy döntött, hogy nem tud elegendö készpénzt elöteremteni a megvásárlásához. VIII. Henrik végül megegyezett az árban, de meghalt, még mielött a vétel létrejött volna. VI. Edward kifizette, de ö is meghalt, mielött kezébe vehette volna.

A leginkább keresett régiségek # A kámeák több színrétegü, kicsiny kövek, drágakövek vagy kagylók, amit domborúra faragtak, hogy az egyik szín így képezzen hátteret. Keresettek voltak, mivel kitünö ékszereket lehetett belölük alkotni. Nemesfémbe ágyazva csészéken és vázákon is elhelyezték öket. A klasszikus kámeákat néha újrafaragták, és piacra került sok, tökéletes hamisítvány is. Az itáliai Milánóban üvegmásolatokat készítettek. Hasonlóak az intagliók (homorúan vésett gemmák). A követ vésték, és ezzel pecsétként használhatták. Az intagliók mint pecsétgyürük voltak népszerüek.

A koronaékszerek elsö kihirdetése # A koronaékszerek elidegeníthetetlen ereklyét jelentenek, mely megkülönböztetendö az uralkodó saját gyüjteményétöl. Ilyen ékszereket 1530-töl kezdtek kihirdetni, és az elsö kihirdetés I. Ferenc francia király nevéhez füzödik.

A legnagyobb gyüjtemények # A szentélyekben óriási mennyiségü ékszert halmoztak fel - amit a hívek adományoztak. A nagy tudós Erasmus (1466-1536) 1514-ben felkereste az angliai Canterburyben a csodatévö (szent) Thomas Becket híres szentélyét, és említést tett a kincsröl. Nehéz, fából készült koporsóba rejtett aranykoporsóban örizték, amit köteleken és csigán kellett emelni. Tartalmát az egyes darabokra külön-külön rámutató perjel részletezte, megemlítve mindegyiknek az értékét és adományozójának nevét is. A tudós említése szerint az arany számított a legközönségesebbnek, és némelyik drágakö lúdtojás nagyságú volt. 1538-ban amikor VIII. Henrik lebontatta a kolostorokat és elkobozta vagyonukat, komoly mértékben gazdagíthatta kincstárát, és egyben véget vetett az egyház már régóta fennálló, hagyományos meggazdagodási forrásának. A Szt. Tamás szentélyböl származó zsákmánya két, óriási ládát töltött meg arannyal és ékszerrel, melyek olyan nehezek voltak, hogy nyolc férfi alig tudta mozgatni öket.

A legkeményebb kö # Északnyugat-Kína Kunlun hegységéböl mosódott le a nefritként ismert jade. Emlegetik úgy is, mint: a "Mennyország kövét". Két, vegyileg megkülönböztethetö anyagról van szó: a nefritröl és a jadeitröl. A nefrit keményebb a legtöbb acélnál; a jadeit kicsivel még keményebb, de nem olyan szívós. Jadeit Kínában nem volt található, Burmából kellett importálni. Kínában a jade leginkább kedvelt színe a "birkafaggyú" fehér. Még a korai Ming-korszakból származik az a gyakorlat, hogy a jadét barnára vagy feketére festik. A szín függ a köben fellelhetö nyomelemektöl - például a zöld az ékszerek kedvenc színe. Ezt a sokra becsült anyagot kínai atléták jutalmazására használták: az elsö díj jadeböl készült; a második aranyból; a harmadik elefántcsontból. A kiváló jade-vésnökök által készített tárgyak tudósok asztalát díszítették. Jadét viseltek hajtü, gyürü és nyaklánc formájában a kínai császárok, és ezeket a tárgyakat legbecsesebb dolgaikkal együtt velük temették el.

Vagyon

A legnagyobb jade-kincs # Nagy Pacal, Palanque maja város ura, Kr. u. 603 és 684 között uralkodott. Az egyiptomi fáraókhoz hasonlóan, síremléket akart építtetni magának. Az építmény természetesen maja stílusban készült. A sírkamrát piramis fedte le, melyet A Feliratok Templomá-nak neveznek. Végakarata az volt, temessék úgy a kriptába, hogy hihetetlen mennyiségü kincs vegye körül jade-darabokból, majd az egészet zárják le egy hatalmas, háromszög alakú kövel. Azt fedje még több kölap. Rájöttek, hogy ez a sír tartalmazza az Amerikában ismert, legnagyobb jade leletet: egy életnagyságú maszkot, fülbevalókat, nyakláncokat, gyürüket, söt, még jade-böl készített kezeket is.

Az inka világ legnagyobb aranytárgya # Azok közül a legnagyobb, melyek méreteit feljegyezték: a rituális célokat szolgáló "lánc" vagy inkább "kábel". Fonott maguey-rostból készítették, ezt szötte át sok-sok aranylap, és állítólag 274 m hosszú volt. Összetekerve örizték a perui Cuzco föterén, kivéve az évenkénti ünnepséget, amikor a 120 km-nyire délre elhelyezkedö Urcos tó vizén átvontatták.

A legnagyobb fogás # Az aranyat már bányászták Amerikában, amikor a spanyolok odaérkeztek. Amikor Cortés (1485-1547) 1519-ben a mexikói Tenochtitlánban legyözte az aztékokat, hozzávetölegesen 900 kg-nyi aranyat zsákmányolt Moctezumától. A bennszülött aranymüvesek beolvasztották, és tuskókká öntötték, valamint ellátták Spanyolország királyi pecsétjével is. Peruban az inkák kincse volt a legnagyobb "fogás". Amikor Francisco Pizarro (kb. 1478-1541) 1531-ben legyözte öket, 5800 kg-nyi aranyat vett el tölük.

A legkomolyabb adó # Az azték birodalomban a pamut számított ennek. Az összesen 371 adózó közösségböl 123.400 pamutköntös járt évente Tenochtitlánnak, az azték fövárosnak, mégpedig 665 rend, tüzött pamutpáncéllal, 12.200 tunikával és szoknyával, valamint 4400 bála nyers gyapottal együtt. További, hatalmas mennyiségben elöforduló tételek voltak: kukorica (224.000 véka); ezenkívül 256 véka keverék búzából, kakaóból vagy zsályából; feketebab, zsálya és porcsin (egyenként 165.000 vékával); kakaó (980 "rakomány"), só (4000 cipó), chilii (1600 bála), tömjén (64.000 finomítatlan golyó és 3200 "kosárnyi" finomított kopál, ezenkívül 16.000 gumilabdacs), tollak (33.680 marok dísztoll, ezenkívül 20 zsák hulladék), nád (90.000 db, beleértve a lándzsanyeleket és dohányzásnál használt csöveket), apró citrom (16.800 "rakat"), bör (3200 szarvas, 80 ocelot), átlátszó, tiszta borostyán (16.000 tábla és 100 fazék), türkiz, arany jade és réz. Mind közül a legritkább és a legbecsesebb a jade; ebböl Tenochtitlán 21 nyakláncot és három nagyméretü gyöngyöt kapott évente, miközben az aranyadó egy pajzs, két diadém, két nyaklánc, 10 tábla, 60 korong és 60 csésze por volt.

A legdrágább török korona # A drágakövekkel borított, háromemeletes arany tiarát Szulejmán (1494-töl 1566-ig élt 1520-tól szultán) rendelte meg az itáliai Velencétöl. Csak azután tudta kifizetni, hogy megkapta három tartomány évi adóját.

A legértékesebb adomány # Négyszáz év alatt a zarándokok hatalmas értékben halmoztak fel ajándékokat az angliai Canterbury Szent Tamás szentélyében. Mind közül a leghíresebb volt az óriási rubin, amit egy francia király adományozott. Erröl egy csehországi zarándok írja 1465-ben: "annyira értékes, hogy ha Anglia királyát rabulejtenék, ki lehetne váltani, mivel azt mondják róla, többet ér, mint egész Anglia". 1492-re, a szentélyben felhalmozott kincs képviselte Angliában a legnagyobb értékü, egy helyre hordott, mozgatható vagyont.

A leghatalmasabb ajándék # Amikor Hernandes de Soto találkozott Cofachiqui-vel, a mai Egyesült Államok Karolina államának egykori, indián királynöjével, 1536-ban, a spanyol kapott egy gyöngynyakéket. A királynö felajánlotta a spanyoloknak, hogy kedvükre keresgélhetnek gyöngyöket az á városa és a szomszédos, már elhagyott városok sírjaiban. A spanyolok találtak, és el is cipeltek 159 kg-nyi gyöngyöt "valamint azokból készített madár- és gyermekfigurákat". A királynöt nagylelküsége dacára magával vitte. Több, mint 300 tengeri mérföldnyit (kb. 2000 km-nyit) utaztak együtt. Végül a nönek sikerült megszöknie és haza is tért. A gyöngyök késöbb odavesztek egy ütközet során az alabamai Mauilla mellett.

A legfurcsább, müvészeti vonatkozású szokás # Az északnyugati partvidék indiánjainak vidám összejövetele volt a legfurcsább, müvészeti vonatkozású szokás. A társadalmi rang attól függött, ki mekkora vagyont ajándékoz oda müvészeti alkotások formájában. A közösség legkiemelkedöbb tagjai egymást próbálták nagylelküségben felülmúlni; el is szegényedtek.

A legdiadalmasabb város # Velence gazdasága azon alapult, hogy ök uralták a hagyományos kereskedelmi útvonalakat a Földközi-tenger vidékén, köztük a keletröl kiinduló, füszerek, selymek és szönyegek formájában luxuscikkeket közvetítö kereskedelmi útvonalat is. Génuával együtt, Velence dicsekedhetett még a 16. század során sokáig Európa tengeri haderejének java részével. 1500-ban az egyik legnagyobb európai kikötö, Velence volt. Lakossága kb. 120.000 lehetett, ami a földrész egyik legnagyobb városává tette. Egy 15. század végi látogató feljegyezte: "az általam látott legdiadalmasabb város".

A legkiemelkedöbb kincslelet # Egy a mexikói Monte Alban városában feltárt sírban kilenc holttest maradványait találták meg: egy elökelöség és társai holttestét. Nagy mennyiségü, aranyból készült áldozati tárgyat helyeztek melléjük: 10 mellvértet, egy Xipe Lotec istent ábrázoló, 7 cm hosszú maszkot, 11 gyürüt, egy koronát, öt sapkára illeszthetó fülvédöt, karperecet, csipeszt és papírvékony lemezeket. Volt ott még 24 ezüsttárgy is: harangok, csengettyük, karkötök, hamis gyürük és egy korsó. Egy nagyméretü, aranyfelületü korong, meg egy ezüst, melyek a nappalt és az éjszakát jelképezték. Mindez a 14. és 15. századi azték idökbö1.

A világ leggazdagabb helye # A malájföld déli részén található Malakkáról írtak így 1500 körül. Egyszerüen "a füszerek kincsesháza volt". A kereskedöket úgy vonzotta, mint "ahogy a tengerbe ömlenek a folyók". Tódultak ide a kereskedök. Mindenféle vidékröl egybegyüjtötték az árut, majd innen küldték szét a négy égtáj felé. A Vörös-tenger és az Arab-tenger találkozásánál fekvö Aden versenghetett csupán vele, a kelt-nyugati útvonalak tekintetében. Óriási mennyiségü füszer vándorolt nyugatra, ide járt az arany Afrikából, a lovak Arábiából, a kelme pedig Európából.

A leggazdagabb kolostor # A londoni Westminster Benedekrendi apátsága volt a korona után a legvagyonosabb tulajdonos Angliában a I5. század elején.

Vagyon legnagyobb mértékü átkerülése más kezébe # 1539 és 1546 között VIII. Henrik a kolostori vagyon kb. kétharmadát adta el, melyet ö egyébként a kolostorok megszüntetésével szerzett. Ily módon 800.000 fontra tett szert. 1066, vagyis a normann hódítás óta, ekkor cserélt gazdát ilyen óriási mennyiségü ingatlan.

A Nagy-zimbabwei társadalom leggazdagabb tagjai # Bár lehetetlen felmérni a Dél-Afrikában virágzó zimbabwei társadalom királyának és "egyéb urainak" vagyonát, köztudott, hogy a Közép-Keletröl származó külföldi textíliába öltöztek, és Kínából importált celadon porcelánból ettek. Arannyal fizettek a luxuscikkekért.

A leggazdagabb angol # A leggazdagabb angolról egy 1522-böl származó adófelmérés vall. Mindez nem érintette a király vagyonát (akinek jövedelmét 1502-05 között egy évben kb 40.000 fontra becsülték), illetve az egyházét (néha évi 320.000 font fölötti jövedelemmel), vagy az arisztokráciáét A leggazdagabb férfiak londoni kereskedök voltak. Sir Stephen Jenyonst és Sir Thomas Seymourt 3500 fontra taksálták, bár teljes vagyonuk ennél sokkal több lehetett. Egy másik londoni kereskedönek, az ifjabb Robert Thomenak (meghalt 1532-ben) 20.000 font körüli összegre rúgott a teljes vagyona. Londonon kivül, 1522-ben a leggazdagabb ember a suffollti Lavenhamba való Thomas Spring textilkereskedö lehetett, akinek áruja egymagában 3200 fontot ért. A vagyon rendkívül egyenetlenül oszlott meg. Londonban a 100 fontnál többre becsültek képezték a lakosság öt százalékát, mindazonáltal náluk volt a vagyon 81 százaléka. A lakosság többsége gyakorlatilag nincstelen volt.

A leggazdagabb francia # A 15. század elején a francia Jacques Coem neve eggyé fonott a vagyonnal. Akkoriban a szólás úgy tartotta: "Jacques Couer azt tesz, amit akar, a király, amit megtehet". Állítólag 500.000 forint értékre rúgott birtoka, 30 kastélya volt, földje 50 faluban, ezenkívül réz-, ólom-, és ezüstbányái. Ezt a hatalmas vagyont úgy halmozta fel, hogy közvetlenül kereskedett a Közép-Kelettel, és arannyal meg ezüsttel spekulált. Nem is oly meglepö ezek után, hogy sikkasztással, hamis pénzveréssel, árulással és csalással vádolták meg, halálra is ítélték. Sikerült megszöknie, és Rómába menekült. Ott kinevezték egy flotta parancsnokává, melyet azért küldtek a görög szigetekre, hogy felszabadítsák öket a törökök alól. Chiosban halt meg 1459-ben.

Az adósokkal való, rendkívüli bánásmód # Az itáliai Niccolo dei Conti - aki áttért a mohamedán hitre, 1415 és 1439 között a Keletet járta - Jáván ezt a rendkívüli bánásmódot emliti meg adósokkal kapcsolatban: "Azok, akik képtelenek adósságukat kifizetni, rabszolgájává lesznek annak, akinek tartoznak. Mások viszont az önkéntes halált választják: vesznek egy kardot, kimennek az utcára és mindenkit megölnek, akivel csak találkoznak, míg végül olyannal kerülnek szembe, aki jobb náluk, így az megöli öket. A meghalt ember hitelezöje is megérkezik és követeli, hogy most már ez az újabb személy fizesse meg az adósságot, annak pedig a bírák döntése nyomán eleget is kell tennie."

A legnagyobb adósság # Egy 16. század eleji krónikás jegyezte fel, hogy Jurij herceg testvérének, III. Iván orosz cárnak 315.000 rubellel tartozott.

Európa leggazdagabb kereskedövárosa # 1550-re, Antwerpenen keresztül jött létre a flamand külkereskedelem néha akár 80 százaléka is. A városon átmenö kereskedelem volumene háromszor akkora volt, mint a londoni. A város kereskedelmi sikere biztosftotta növekedését. Riválisa, Bruges a Zwyn folyó eliszaposodása következtében hanyatlott. 1460-ban itt alakult meg Európa legelsö, igazi börzéje vagy tözsdéje. 1531-ben kapott új épületet (1858-ban megsemmisült). Az 1500-as évek elején Antwerpenben kb. 1000 külföldi üzletház tevékenykedett.

Kiemelkedö gazdagság # 1500 körül írta egy Angliába látogató itáliai: "... egyetlen, a The Strand-nak nevezett utcán, mely a Szent Pál katedrálisig vezet, 52 aranymüves található. Akkora ott a gazdagság, és oly sok az ezüst edény hogy az összes milánói, római, velencei és firenzei üzlet együttvéve, nem hiszem, hogy ki tudna állítani ekkora pompát". (Tulajdonképpen ez az utca nem a The Strand volt, hanem Cheapside, ahol 1491-ben húztak fel egy házcsoportot. Aranymüvesek Sorá-nak nevezték.)

A legsikeresebb # A firenzei Mediciek voltak a legsikeresebb itáliai és európai üzletemberek 1450-ben. Könnyedén felülmúlták a riválisnak számító Strozzi és Piazzi családokat. Cosimo Medici (1389-1464) egy bankvállalkozás élén állt, valamint volt három vállalata is, ahol selymet meg gyapjút állítottak elö. Voltak lerakataik Svájcban, Flandriában, Angliában és Franciaországban, és más itáliai városokban is. A következö évtizedek során bányaérdekeltségeket szereztek. 1474-ig az ö kezükben futott össze mint monopólium, az összes pápai bankügylet. A Mediciek vagyonukat a müvészetek, irodalom és építészet segítésére használták, és sokban gazdagították Firenzét az általuk emeltetett, gyönyörü épületekkel.

Foglalkozások

A szakmákra gyakorolt, legerösebb hatás # Az egyén karaktere és foglalkozása legkönnyebben abból a bolygóból jelezhetö elöre, mely a születés idöpontjában a Nap jegyét uralta; a 14. századtól kezdve az az elmélet volt a legnépszerübb az asztrológiai téma, a képzömüvészetek terén, hogy az emberek a bolygók gyermekei. A Nap gyermekei királyok, nemesek és tiszttartók lettek. A Hold gyermekei közemberek, nök, tengerészek, sörfözök, utazók, vadászok. A Merkúr gyermekei voltak a kereskedök, tudósok, írnokok, pénzváltók meg hírnökök; ugyanakkor lehettek tolvajok vagy pletykafészkek is. Vénusz gyermekei szabók, hímzök, zenészek, illatszerárusok, festök meg nöi ruházatot árusítók. Marshoz tartoztak a katonák, mészárosok, orvosok, hóhérok, börkészítök és fémmegmunkálók; lehettek azonban zsarnokok illetve tolvajok is. Jupiter gyermekei bírák, törvényszolgák, egyházi emberek meg egyetemi tudósok; ezenkívül lehettek posztókereskedök is, különösen, ha gyapjúáruval dolgoztak. Szaturnusz gyermekeiböl szerzetesek, bányászok, fazekasok, temetkezési vállalkozók, kertészek, pásztorok lettek; de válhatott belölük koldus is.

A leghatásosabb önéletrajz # 1428-ban írta Leonardo da Vinci Milánó hercegének "Legtiszteletreméltóbb uram, miután láttam és megtekintettem mindazok kísérletezését, akik hadigépezetek feltalálóiként tetszelegnek, és úgy láttam, hogy találmányaik semmiben nem térnek el a mindennaposaktól, anélkül, hogy bárkivel szemben elöítéletem volna, bátorkodom excellenciádtól találkozót kérni, amikor is feltárnám excellendád elött bizonyos titkaimat.

1. Tudok hidakat építeni, melyek könnyüek és erösek, mozgathatók, és amelyekkel az ellenséget üldözni, söt legyözni is lehet; olyan hidakat is tudok építeni, melyek tömörebbek, ellen tudnak állni a tüznek vagy a támadásnak, mindazonáltal könnyen eltávolíthatók és telepíthetök; ugyanakkor fel tudom égetni és meg tudom semmisíteni az ellenség hidjait.

2. Ostrom esetén el tudom vágni a vizet a vizesároktól, és tudok pontonhidat meg mászólétrákat és egyéb, hasonló szerkezeteket építeni.

3. Ha magasságánál vagy elhelyezkedésénél fogva egy hely nem támadható, minden erödítményt meg tudok semmisíteni, ha alapjait nem köre rakták le.

4. Tudok készíteni egyfajta ágyút, mely könnyü és könnyedén szállftható, mellyel kisebb köveket záporesöként lehet az ellenségre zúdítani, és amelyböl füst száll fel. Az nagy rémületet kelt az ellenségben, így aztán komoly veszteséget szenvednek.

5. Zajtalanul tudok építeni - bármely kijelölt pontig - föld alatti járatokat, akár egyenesen, akár kanyargósan, ha szükséges úgy, hogy mélyen fekvö árkok vagy folyó alatt vezessem el.

6. Készíthetek páncélozott szekereket, melyek a tüzérséget szállítják, és amely át tudja törni az ellenség legjobban megerösített sorait is, így aztán biztonsággal átjuthat ott a gyalogság.

7. Ha alkalom kínálkozik, építhetek egyrészt díszíthetö jelleggel bíró, másrészt hasznos formájú ágyúkat és mozsárokat meg könnyü lövegeket, és ezek mind eltérnek a közönséges, megszokottaktól.

8. Ha lehetetlen ágyút használni, szolgálhatok katapultokkal, köhajító ágyúkkal, trabocchi-val és egyéb, csodálatos hatékonyságú, általában nem ismert eszközökkel - röviden szólva, ha az alkalom úgy kívánja, végtelen kelléktárát tudom biztosítani a támadásnak és védekezésnek egyaránt.

9. És, ha történetesen a harcra tengeren kerülne sor, építhetek sokféle gépet, mely a lehetö legjobban alkalmas akár támadásra, akár védekezésre. Hajókat, melyek ellen tudnak állni a legkomolyabb ágyútüznek, löpornak vagy fegyvernek is.

10. Béke idején pedig, úgy hiszem, legnagyobb megelégedésére biztosíthatom egyrészt, köz- valamint magánépületek építését, másrészt víznek egyik helyröl a másikra történö átvezetését.

Továbbá szobrokat is tudok alkotni márványból, bronzból vagy agyagból, és ezenkívül festek olyan jól, mint akárki más.

Mi több, vállalnám annak a bronz lónak az elkészítését, mely hallhatatlan dicsöséggel és örökös tisztelettel segítene adózni az ön atyja, és egyben a Sforza-ház nagyrabecsült emléke elött.

És, ha az elöbb említettek akármelyike bárkinek is lehetetlennek vagy kivitelezhetetlennek tünne, készen állok rá, hogy akár az ön birtokán, akár bármely más helyen, mely excellenciádnak kedvére való, próbára tehessenek engem. Egyben excellenciád kegyelmébe ajánlom magam."

Kereskedelem

A legjobban szorgalmazott kereskedelem # Az európai kereskedök számára a gyors meggazdagodással járó kereskedelmi tevékenység az arany, drágakövek, füszerek, selyem, elefántcsont, gyöngyök és korall adás-vétele volt. Ezek java része ázsiai forrásból származott, viszont - egészen a Jóreménység fokának megkerüléséig - a Földközi-tengeren kellett áthaladni, hogy eljuthassanak az európai piacokra. Ez nagyban megnövelte a ráfordításokat az utazás közben. Kolumbusz útjának célja teljes egészében az volt, hogy kapcsolatot teremthessenek Kínával, és ezeket az áruákkeket közvetlenül lehessen hajón Európába eljuttatni.

A legtöbbre tartott füszerek # A 15. században a "füszer" kifejezést nem csak az étkek tartósítására meg ízesítésére használt anyagokra alkalmazták, hanem orvosságok, illatszerek, festékek, viaszok és gumik egész sorára is. A legértékesebb füszerek a bors, fahéj, szerecsendió meg a szegfüszeg különbözö fajtái voltak.

Az amerikai indiánok számára legáhítottabb cikkek # Új-Anglia (Északkelet-Amerika államai) területén, szörmékért cserébe az indiánok a halászatban alkalmazott horgokat, késeket és egyéb, éles fémtárgyakat kértek.

Az Afrikát felkeresö, elsö kínai kereskedök # A császári Kína hajói, melynek élén Cheng-Ho állott, már 1417-19 és 1421-22-ben felkeresték a kelet-afrikai partok északi kikötöit. Nagy mennyiségü kínai porcelán jutott el elözöleg Afrikába, az indiai és arab kereskedök által.

Az elsö európai település Afrikában # A Szahara alatti Afrikában az elsö, állandó európai település egy kereskedelmi célokat szolgáló erödítmény és egy gyár volt. Valószínüleg 1448 körül a mai Mauritánia partjainál, Arguim szigetére telepítették a portugál Tengerész Henrik herceg rendeletére. A gyárat magánkereskedöknek adták ki bérbe, akik aztán bázisként használták, és megpróbálták odacsalogatni a szaharai aranykereskedelmet. A leghosszabb út, beszerzési céllal Vasco da Gamának több, mint 10 hónapjába tellett, amíg megtette a Jóreménység foka körüli 12.200 km-t, és elérte Dél-Ázsia füszerpiacait. Ennélfogva a portugálok tudták megkaparintani a füszerkereskedelmet.

A legdrágább indiai expedíció # Bár Cabral 13 hajóból álló királyi flottájából csak hat tért vissza 1501-ben Indiából Portugáliába, a füszerrakomány eladásából teljes egészében fedezni tudták az expedíció költségeit. Ennek a Jóreménység foka körüli, új kereskedelmi útvonalnak a Levantén átvezetö régi, füszerszállítási útvonalakra gyakorolt hatása rendkívül gyorsan jelentkezett. Amikor a velencei gályák eljutottak 1504-ben az egyiptomi Alexandriába, no meg a libanoni Bejrútba, a piacok szinte üresek voltak. A portugálok az utánpótlást Keletröl szerezték be. Azonban, a kereskedelem mégis megújult és 50 évvel késöbb valószínüleg majdnem ugyanolyan jelentös lett, mint annakelötte.

A legnagyobb áremelkedés # A 15. század vége felé Európában a bors iránt komoly igény jelentkezett. Használták tartósítószerként és ízesítöként egyaránt. A bors kb. 1-2 gramm ezüstnek felelt meg kilogrammonként Indía és Délkelet-Azsia termöterületein. Az egyiptomi Alexandriában 10-14 grammba került, Velencében 8-14 grammba, és az európai fogyasztó már minden egyes kilogrammért 20-30 gramm ezüsttel fizetett.

Emelkedö élelmiszerárak # A 15. században, a megélhetési költségek viszonylag kiegyensúlyozottak voltak Európa-szerte. A 16. században azonban inflációs hullám jelentkezett. Angliában, az 1501-10 közötti árakat véve alapul, mint 100-at, egy kosár 12 különbözö élelmiszercikkböl (kenyér, sör, hús stb.) álló mennyiség 1541-re már 180 egységre emelkedett.

A leggyorsabb értékmeghatározás # A portugálok által 1511-ben a Maljáföld déli részén megbuktatott malakkai szultanátus különleges kereskedelmi jellege az volt, hogy a kikötöt sürgösen elhagyta szándékozó hajók rakományukat nagy tételben el tudták adni egy kereskedöi konzorciumnak; ennek megkönnyítésére "szakértöi" kereskedökböl álló bizottságot vettek igénybe a durva és gyors értékelés kialakítására.

A leginkább különleges ajándékok # Az Arab-félsziget volt a világon az egyetlen térség, mely szállítani tudta a Három Napkeleti Bölcs ajándékait: az aranyat, a tömjént és a mirhát. Mindhárom származási helye a mai ománi szultanátus. Más országok, mint pl. India, kettöt akkor is tudtak szállitani, ma is tudnak, de a minöségi tömjén csak az ománi Dhofar északi völgyeiben fordul elö.

A legjelentösebb haltenyésztés # Észak-Európa gazdasága számára rendkívül jelentös volt a szárított és sózott hallal való kereskedelem. A dél-svédországi Skania haltenyészetei voltak a legfontosabbak Európában. A 15. század eleje táján ez aztán csökkent, és helyüket átvették a század során az északi-tengeriek. Ez elönyt biztosított Hollandiának, és egy korabeli holland szólás szerint: "a hering tartja életben Hollandia kereskedelmét, a holland kereskedelem pedig szinte tengeren tartja a világot."

Az elsö turisták Amerikában # 1536-ban, az Atlanti-óceánon átkelt, egy mintegy 30 fönyi, fiatal angol urakból álló társaság. Több kellemetlenségre került sor; kifogyott az élelmiszer, és egyikük meggyilkolta egy társát a parton, majd hús gyanánt el is fogyasztották. Az angol társaság végül találkozott egy francia halászhajóval. Elvették a hajót, meg a készletét és biztonságban hazatértek.

A legfurcsább kereskedelmi módozatok # Az elsö portugál látogatók az indiai szubkontinensen igencsak megdöbbentek bizonyos üzletkötési technikákon, amik a Goához hasonló helyeken használatosak voltak. Abakusz használata helyett inkább "memóriájukban" tartották a számlákat. Még furcsábbnak bizonyult az ott szokásos alkudozás, mivel a két fél ajánlatait és ellenajánlatait összeszorított kezük ujjaival tette meg, amit ruha alá dugtak és így rejtették el a kíváncsiskodók szeme elöl.

Piacok

A legnevesebb kereskedelmi központ # A 15. század közepe táján a Sienába való Aeneas Piccolomini Velencét igencsak dicsérte, mivel hogy csatornái "elég szélesek hozzá, hogy beengedjenek egy evezökkel ellátott csatahajót is". A város teljes egészében téglából készült... de, ha hatalmuk továbbra is megmarad, nemsokára csupa márvány lesz minden". Piccolomini nagy lelkesedéssel beszélt a város gazdagságáról, ahol "azt mondják, a Campanile (harangtorony) csúcsa 60.000 dukát értékü arannyal van bearanyozva... Növekedik ez a város, mivel nincsenek körülötte egyáltalán falak, csupán a víz."

A legnagyobb afrikai piac # Kano városállamnak volt az egyik legnagyobb piaca Afrikában, mely a középkor utáni Hauszaföld (Nigéria) hatalmas textil- és vasiparát szolgálta. A karavánkereskedelem Kanót Észak- és Nyugat-Afrika legtöbb részével összekapcsolta. Az uralkodó dinasztia a mohamedán vallást fogadta el, és mindenfelöl filozófusokat, tudósokat, teológusokat meg jogászokat hívott oda, hogy telepedjenek le a városban. A leghíresebb, Muhammad al-Maghili, 1463-tól 1499-ig tevékenykedett ott mint királyi tanácsadó.

A legkomolyabb piac az Újvilágban # A tlatelolcói piacról (a jelenlegi Mexicó City közelében) azt mondták, 20-25.000 embert szolgált ki naponta, és minden ötödik napon akár 50.000-et is. Egy spanyol hódító szerint, a morajt 6 km-rel arrébb is lehetett hallani, és a piactér nagyobb volt, mint amit valaha is láttak az Óvilágban.

A legnagyobb üzleti negyed # Sok mohamedán városban találhattunk óriási piacot vagy bazárnegyedet. Ezek közül a legnagyobb a konstantinápolyi Nagy Bazár, másnéven Bedesten. Építését nem sokkal a hódítás, 1455 után kezdték meg és sokkal késöbb fejezték be. 500 éven át megmaradt a város kereskedelmi központjának. Az eredeti bazár 140, egy tetö alatt elhelyezkedó üzletböl állt, ahol a leggazdagabb kereskedöknek volt boltjuk. Erös örizet alatt állt, hogy megvédhessék a rablóktól meg a tüztöl. Ezen a piacon 15 kupolát is építettek. Hozzá tartozott még egy 200 üzletböl álló selyempiac is. Négy út indult ki sugár irányban a bazár négy kapuja elöl. Ez a terület is fedett volt. Ezen a külsö területen 12 nagy és 20 kisebb kapu és több, mint 1000 üzlet helyezkedett el.

Az elsö, kereskedelmi méretekben forgalmazó térképárus # A firenzei Francisco Rosselli (1445-1520) nevéhez füzödik Európában az elsö, ismert térképüzlet. Nemcsak laptérképeket adott el, hanem kartográfiai rézlapokat és fatáblákat is. Készletében megtalálhattuk a világtérképeket, glóbuszokat, tengeri térképeket és az egyes országok térképeit is. Ügyfelei között ott voltak néhányan azok közül a hajósok közül is, akiknek utazásai alapján készültek az általa forgalmazott cikkek.

Az elsö nyomtatott hirdetés # A legkorábbi, fennmaradt nyomtatott hirdetést Anglia elsö nyomdásza, William Caxton állította fel (valószínüleg 1477-ben), aki 1476-ban a westminsteri apátság területén nyitott üzletet. Imakönyvek árusításával foglallcozott, melyeknek "jó állapotban kell maradniuk... és ezzel a betütípussal készültek".

Rabszolgakereskedelem

A tengeren # A Szahara alatti Afrikából Európába tengeri úton szállított, elsö rabszolgákat a Tengerész Henrik herceg által felszerelt hajókat alkalmazó Antáo Goncalves és Nuno Tristáo fogta el a Blanco fok körzetében, és szállította Portugáliába 1441-ben. 1443-ban, egy hat karavellából álló flotta kb. 200 férfit, nöt és gyermeket vitt Portugáliába, hogy ott rabszolgaként nyilvános árverésen eladják öket. Ezt követben évente kb. 1000 rabszolgát hoztak Európába egészen az évszázad végéig.

Az elsö afrikai rabszolgák a Karib-szigeteken # A Karib-szigetieket és egyéb, bennszülött amerikaiakat munkára kényszerítették, de számuk gyorsan csökkent a behurcolt betegségek, és a durva bánásmód miatt. Ezért Nyugat-Afrika portugál kereskedö-erödjeiböl kezdtek rabszolgákat odavinni. A rabszolga-kereskedelem gyorsan virágzásnak indult. 1515-ig Lisszabonból, majd közvetlenül a guineai partokról hajózták be öket.

A legdrágább rabszolgák # Úgy találták, hogy az afrikai rabszolgák csodálatos módon alkalmazkodnak a Karib-szigeteken a spanyolok igényeihez. Megfelelt nekik az éghajlat, jobban el tudták viselni a fizikai igénybevételt, mint a helyiek vagy az európaiak. Szülöföldjükröl magukkal hoztak már némi ismeretet és szakértelmet a trópusi mezögazdaság terén. Olyan kontinensröl származtak, ahol a rabszolgaság ismerös volt. Ezek a tényezök együttvéve rendkívül értékessé tették öket, és az afrikai rabszolgák a 15. század közepén háromszor annyit értek mint a helybéliek.

Viszonylagos árak # A 16. században, Indiában a portugál fennhatóság alatt lévö Goában megrendezett árveréseken majdnem meztelenül masíroztatták a nöi rabszolgákat a körben. Akkor volt az áruk a legmagasabb, ha tudtak varrni, énekelni, hántolni. Végül egy szakember hitelt érdemlöen bizonyította, hogy még mindig szüzek. Ezekért a nökért akár 30 cruzadót is kaphattak. (Egy jó, arábiai vagy perzsa ló több, mint 500 cruzadóba került.)

Borkereskedelem

A legdrágább borok # Észak-Európa borai általában könnyüek és szárazak voltak, de savanyodtak. Gyakran egy éven belül el kellett fogyasztani. Ezzel szemben, a dél-európai, különösen a Földközi-tenger keleti medencéjének szigeteiröl, és a görög szárazföldröl származó borok sokkal édesebbek, és magasabb alkoholtartalmúak voltak. Mindez azt jelentette, hogy hosszabb az élettartamuk, és magasabb árat lehetett elkérni értük.

A legnagyobb fogyasztás # A 15. század végén és a 16. század elején gyorsan megugrott a borfogyasztás. A 15. század végére Németország egyes részein a személyenkénti borfogyasztás állítólag évi 150 liter fölé emelkedett. A 16. század közepére a spanyolországi Vallodolidban az átlagfogyasztás, több mint 100 liter volt évente. Észak-Európában egyre inkább kezdtek bort fogyasztani a társadalom minden szintjén. Ennek következtében sokat romlott a bor minösége is. Franciaországban, Párizs növekedése komoly befolyásoló tényezöként hatott a bortermelésre is.

A legjelentösebb kereskedelmi útvonalak # A 15. század vége felé négy, jelentö- sebb kereskedelmi útvonal volt: NyugatFranciaország folyóvölgyeitöl Anglia észak-európai kikötöi, Hollandia és a Baltikum felé; a Rajnától és annak északi valamint keleti irányban húzódó mellékfolyóitól a Baltikum meg az Északi-tenger felé; a Földközi-tenger felöl Észak-Európa felé, vagy a Gibraltári szoroson, vagy a Fekete-tengeren át; és végül Ibériából nyugati irányban az Atlanti-óceánon át "Új-Spanyolországba".

A legjelentösebb borimportáló országok # Észak-Európa országai, ahol nehéz feladat volt jó minöségü bort nagy mennyiségben elöállítani, természetesen elsödleges borimportörnek számítottak. 1492-re, Hollandia és Anglia lehetett feltehetöleg a két legjelentösebb borimportör, de évröl-évre elképzelhetetlen mértékben változott a szállított mennyiség. Az angliai vámügyi feljegyzések például tanúsítják, hogy 1509-ben csak 4194 hordóval importáltak, ezzel szemben 1521-22-ben 17.518-cal.

A legjelentösebb borkikötö # A belgiumi Bruges-röl Simon Bering által 1500 körül készített miniatúra szemléletesen ábrázolja, hogyan viszik a bort Észak-Európa legjelentösebb borkikötöibe. Boroshordókat rakodnak uszályokról, kézzel müködtetett daru segítségével, és közben a bort valószínüleg külföldröl szállító hajók a város külsö kikötöjénél dokkolnak. Az egyik hordót éppen feltöltik, hogy kompenzálhassák a tengeri úton jelentkezett veszteséget. Egy másik hordóból a kereskedö kóstolót kínál egy vevönek. A közelben futár várakozik lován, hogy a vásárolt bort elszállíthassa.

A leginkább ismert, földközi-tengeri bor # Számos borfajtával találkozhattunk a 15. század végé felé a nemzetközi kereskedelemben. Komoly kontraszt mutatkozik meg Észak-Eurbpa, elsásorban Bordeaux, és a Rajna-vidék könnyü borai, valamint a Földközi-tenger édes borai között, mely utóbbiak egyre jelentösebbek lettek. Legjobban ismert volt a malmsey (másréven malvoisie) (édes madeira fajta), és a romney (vagy rumney), melyeket egyaránt a Földközi-tenger keleti medencéjében termeltek hagyományosan. Ezek az édes borok a 15. század során Dél-Spanyolországban úgyszintén óriási mennyiségben keltek el.

"A világ legjobb bora" # A 15. század végére, a burgundiai Beaune borairól széles körben tartották, hogy a világon a legjobbak. Minden bizonnyal ezt vallotta a burgundiai herceg, Jó Fülöp is, aki 1459-ben kijelentette, hogy a beaunei bor az egész keresztény világ legjobb borainak is az ékessége. Ajándékként fel is kínálták a pápai legátusnak, Georges d'Amboise-nak, amikor az 1501-ben hivatalosan felkereste Párizst.

Az uralkodó spanyol borexport # Granadában, 1492-ben a katolikus uralkodók gyözelme zárta le az Ibériai-félsziget móroktól való visszahódítását. Dél- Spanyolországban a szölötermelés újból megjelent. Az angol kereskedök sürübben keresték fel Spanyolországot utánpótlásért. 1491-ben, a sanlicari bor exportjára kivetett adókat eltörölték. Egy bor kezdte uralni a dél- spanyolországi exportot: ez pedig a Jerez de la Fronterából származó "sack" (száraz fejér borfajta) volt, a sherry elöfutára.

Az utolsó bor a Földközi-tenger keleti medencéjéböl # Konstantinápoly 1453-ban történt eleste oda vezetett, hogy a mohamedán török birodalom meghódította a Földközi-tenger keleti térségét, mely az értékes, édes borok java részét adta. Bár a 16. században nem szakadt meg a bortermelés és -export, de Észak-Európa máshová fordult, ha édes, magas alkoholtartalmú borokat akart inni.

A legkorábbi fajborok # 1492-ben ilyesmi nem létezett. A legtöbb bort ugyanabban az évben elfogyasztották, mint amikor elöállították; és még a Földközi-tenger édesebb, több alkoholt tartalmazó borai sem igen álltak el néhány évnél tovább. A 16. században azonban, számos kísérletezés történt a borok eltarthatóságára. A német hordók kínálták erre az egyik lehetöséget, de a spanyol bortermelök is kísérleteztek; fözött borokat adagoltak a termékekhez. A borok érlelésére hordókban került sor. Lehetséges, hogy a flor-nak a Jerezböl való, szárat, fehér borokon történö kialakulása elöször a 16, század során következhetett be.

A legráfizetésesebb borkereskedelem # 1453-ban a délnyugat-franciaországi St. Emilion közelében, a castilloni csatában a franciák véglegesen legyözték az angolokat. A Százéves Háború kitörése óta, rendkívüli mértékben csökkent az angol-gascogne-i borkereskedelem. A 14. század elején, 90.000 és 100.000 hordó közötti bormennyiséget exportáltak évente Bordeauxból, de az 1430-as évekre ez csupán évi 4-5000-re csökkent.

A legnagyobb hordók # A 15. század vége felé, a német bortermelök és kereskedök hatalmas hordókat kezdtek építeni, az ital tárolására. Ezeket rendszeresen feltöltötték, és mivel nagyon kevés levegö maradt bennük a bor sokkal tovább tartott, mintha kisebb hordókban tárolták volna. Különösen a jobb szüretböl származó borok tartottak ki hosszabb ideig, amikor a szölönek magasabb volt a cukortartalma. Az ilyen hordókról szóló, legkorábbi feljegyzések körében találjuk az 1472-es strasbourgi hordót. 1500-ban, a Rheingaunál lévö Kloster Eberbach cisztercita apátság szerzetesei felszenteltek egy 70.000 literes darabot is.

Fizetöeszközök

Akik a legkevésbé ismerték # Amikor az európaiak véglegesen felfedezték Észak-Amerikát, olyan társadalmat találtak ott, amely egyáltalán nem ismerte a pénzt. A kereskedelmet árucserével bonyolították le: állati börök, szövet, kávébab, dohány és természetesen a wampum-nak nevezeti gyöngysorok, illetve fonott övek. Ezek egyfajta fizetöeszközként szolgáltak. Kagylóhéjakból készült, felfüzött gyöngyökböl álltak. Maga a wampum szó az észak-amerikai bennszülöttek nyelvéböl ered, mely csak a fehér gyöngyökre utal, lévén, hogy a feketéket suckanhock néven emlegették. A wampum rendszerint fehér és fekete gyöngyökkel ábrázolt, amit vagy összefüztek vagy öv alakban bizonyos mintásat szerint szöttek. A wampum-gyöngyökböl készített füzért nevezték wampumpeag-nak. A gyöngyöket nem csak kereskedelmi célra használták, hanem dísztárgynak is. A gazdagságot szimbolizálta, de alkalmazták talizmánként, söt félig-meddig szent dolognak tartották.

A wampum elsö leírása # Jacques Cartier 1535-ben így írta le az általa Montreálnak nevezett sziget indiánjainak birtokában levö, legbecsesebb cikket: "...esognuy (wampum), ami fehér, mint a hó. A folyóban található kagylók héjából készítik. Amikor egy indiánon halálbüntetést hajtanak végre vagy hadifoglyokat ejtenek, és közülük megölnek valakit, ezek testén nagy bemetszéseket ejtenek a faron, a combokon, a lábakon, karokon és a vállakon. Aztán azon a helyen, ahol az esognuy található, lesüllyesztik a holttestet a folyó fenekére, és otthagyják 10-12 órára. Aztán felhúzzák, és a fent említett vágásokban meg bemetszésekben ott vannak ezek a kagylók. Ebbö1 készítenek egyfajta gyöngyöt, aminek ugyanaz a felhasználási módja az ö körükben, mint nálunk az aranynak és az ezüstnek Ők ezt tekintik a legértékesebb dolognak a világon".

A legváltozatosabb készpénz # Az arany-, ezüst- és rézpénzeken kívül Ázsiában elöfordultak más fizetöeszközök is. Pénzverésre gyakran alkalmaztak ónt. Bengáliában és Burmában meg másutt, a Maldív-szigetekröl importált porceláncsiga kagylóját használták aprópénzként, Gudzsaratban ugyanerre a célra mandulamagok szolgáltak.

A legszélesebb körben alkalmazott, nem fémböl készült fizetöeszköz # A világ összes, primitív nem-fémes fizetöeszköze közül a porceláncsiga kagylója (Cypraea moneta) volt a legszélesebb körben elterjedt. 1492-re Ázsia-, Afrika-, Európa-szerte, söt, még azon túl is elfogadták, mint átváltási egységet. A mogul birodalom egyetlen ilyen kagylóhéjat a rúpia 0,00039-ed részeként (1/2560-adként) értékelt. Kétséges, hogy vajon a kagylópénzt valaha használták-e pénznek az amerikai földrészen, bár találtak belölük korai sírokban.

Kagylópénzt már a dinasztiák elötti egyiptomi sírokban és angolszász sírokban is találtak. A legtöbb a Maldív-szigetekröl, meg a Borneó-Fülöp-szigetek térségéböl származott. Az etruszk sírokban ezek bronzból készült másolatait találták. Cipruson és Egyiptomban pedig arany kópiák fordultak elö. Említést tesz róluk mind Marco Polo, mind pedig Vasco da Gama. A világ távolabb esö részein évszázadokig forgott, mint hivatalos fizetöeszköz.

Fémpénzek

A legtovább forgalomban levö # A kínai bronz ch'ien-t, másnévvel cash érméket elöször a T'ang dinasztia idején vezették be. A K'ai Yuan felirattal ellátott, Kr. u. 618-26 körül kiadott, legrégebbi példányok még 1492-ben is forgalomban voltak és maradtak egészen a 20. század elejéig. A cash pénzérmék kerekek voltak, középen egy négyszögletes lyukat találunk rajtuk, mely lehetövé teszi, hogy 100-as vagy 1000-es tételekben felfüzhessék öket (1000 cash megegyezett 37 gramm súlyú, egy ezüst taellel). Ez a típus több, mint 1300 évig maradt alapjában véve változatlan. Más, kínai pénzérmék, pl. a Han dinasztia (Kr. u. elsö század) Wu Ch'u pénze, közel 2000 évig volt használatban.

A legszélesebb körben alkalmazott, kereskedelmi pénzek # Spanyol Ferdinánd és Izabella 1497-ben új pénzrendszert vezetett be. A rendszerhez tartozott a nyolcreálos is, mely mint a regényes "nyolcas" lett híres. Elég keveset vertek valójában azelött, hogy 1517-ben V. Károly visszatért volna Spanyolországba. A Herkules oszlopait és a plus ultra (még azon túl is) feliratot viselö típust 1535-töl fogva verték a spanyol-amerikai pénzverdékben. Óriási mennyiségben készültek a késöbbi veretek. Abban az idöben a pénzérme szinte egyetemleges fizetöeszközzé vált. A világ legtöbb részén elfogadták, rengeteget hamisították. A pesónak nevezett késöbbi, dél-amerikai pénznem is rövidítése a peso de á ocho-nak (nyolcast jelent).

A legnagyobb, ismert, igazi pénzérme # 1492-ben a legnagyobb, ismert, igazi pénzérme a Közép-Itáliában készített római köztársaságbeli Aes Grave volt (kb. Kr. e. 269-böl). Ezeknek az öntött bronzpénzeknek a legnehezebbike a 2730 g súlyú Decussis as (10 as) volt.

A legrégibb pénzérmék # A törökországi Lydia Gyges királyának elektrum (arany-ezüst ötvözésü) sztatérjai, még Kr. e. 670-böl.

A forgalomban levö, legkisebb aranypénz # János király Aragónia uralkodója (1458-79) veretett egy aranyból készült negyedforintot, mely 0,80 g-ot nyomott. A mas egy Szumátrán 1297 és 1760 között az Atjeh szultánok alatt vert, apró aranypénz volt. Némelyik példánya 0,4 g-nál kevesebb tiszta aranyat tartalmazott. 1336-ban a hindu Vijayanagar dinasztia került hatalomra Dél-Indiában, és akkoriban egy arany fanam kevesebb, mint 0,3 g-ot nyomott csupán.

A legnagyobb európai ezüstpénz # A tiroli Hallban Zsigmond föherceg pénzverdéje késztett elöször 1486-ban ezüst guldengroschen-t vagy guldiner-t. Az érme átméröje 41 mm volt, vastagsága 2,33 mm és 31,3 g-ot nyomott. Tulajdonképpen elöfutára a német thaler-nak (ez a név alakult át késöbb "dollárrá").

A forgalomban lévö, legkisebb ezüstpénz # Angliában IV. Edward (kb. 1464-7 közötti) könnyüpénz verése alatt készített ezüst farthingok, valamint VII. Henrik hasonló kibocsátása (melyet kb 1490-4-ben vertek),1492-ben forgalomban lehettek. 3 grainre volt megállapftva darabonkénti szabvány súlyuk - ami 0,194 g-nak felel meg, átlag átméröje 7,5-9,5 mm volt. Ezeket a pénzeket rendkívül kis számban verték, és mára csak néhány példányuk maradt fenn. A 15. században még mindig forgalomban lehettek kisméretü, lyukasztószerszámmal megjelölt, indiai ezüstpénzek, melyek 0,15 g-ot nyomtak.

Az elsö sikeres, tiszta rézpénz európában # Az indiai kushanák rezet használtak pénzverés céljára (Kr. u. kb. 100-ban) és az Abbászida kalifák a hetedik századtól kezdve verettek rézpénzt Észak-Afrika minden részén. A nyugati világban a rézpénz elsö kibocsátására a nápolyi és szicíliai királyságban 1472-ben, Aragóniai Ferdinánd által bevezetett cavallo formájában került sor. A cavallo nevét hátlapjáról kapta, melyen egy ló és a következö felirat látszott: Equitas regni (Az igazság kormányoz). Ismeretesek a 2, 3, 4, 6 és 9 cavalli érmék. Az egység egy dukát 5-ezred része. Szimbolikus pénzverés volt, bármiféle valódi érték nélkül, de át lehetett váltani jó pénzre.

A dollárjel eredete # Az észak-amerikai pénzverés elkerülhetetlenül összekapcsolódik többféleképpen is a spanyol nyolcreálossal. Mexikóvárosban 1535-ben nagyméretü, vékony nyersdarabokból vertek nyolcreálosokat. Késöbb öntött lapokból vagy hengerekböl kivágott, durván megmunkált ezüstdarabokra verték. A nyolcreálosokon kívül, készítettek még 4, 2, 1, 1/2 söt 1/4 reálosokat is. A kétreálosok és annak töredékei nem voltak egyebek egy darab ezüstnél, ami a durván rábélyegzett rajzolat réseit mutatta csupán. Maga a "bit" (darab, darabka) kifejezés évszázadokig fennmaradt, mint a negyeddolláros beceneve. A nyolcreálosokon lévö rajzolat legjelentösebb motívuma a két oszlop között elhelyezett 8-as szám. Ezért öltötte nemsokára írott formában a két vonal között elhelyezett "S" formáját. Így jött tehát létre a dollárjel!

Az elsö afrikai pénzek # Fekete-Afrikában az elsö pénzeket a kelet-afrikai partokon Kilwa Shirazi szultánjai verették a 12. század vége felé. A különbözö szultánok nevét viselö ezüst- és rézpénzeket a következö 200 év során különbözö idöpontokban készítették. Ugyanebben az idöszakban, pénzérméket vertek a szomáliai Mogadishuban is.

A pénzeken megjelenö elsö, számmal jelölt idöpontok # A pénzeken feltüntették a kibocsátó uralkodó uralkodásának vagy hivatalba lépésének évét. A cordobai Omajjád kalifák (Észak-Afrikában és Spanyolországban) 138 AH-ra (Kr. u. 756-ra) "datált" aranydinárokat verettek, Damaszkuszban pedig ugyanerre már 38 AH-ban (Kr. u. 659-ben) sor került. Roskilde dán püspök Kr. u. 1234-ben (MCCXXXIIII) készült ezüstpennyket bocsátott ki, és egészen a 15. század közepéig megtalálhatók szórványosan a számjeggyel vert európai pénzek. Egy gelderlandi dupla vuurijzer-en szereplö 1474-es dátum a legrégebbi ismert a hollandiai pénzverés keretében. Angliában, az elsö, számjegyekkel datált pénzérme a skót 40 shillinges 1539-böl. Az elsö angol pénzérme, melyen évszám is található, VI. Edward 1548-as (MDXLVIII) arany fél-fontsterlingese.

A reneszánsz kor elsö, arcképpel ellátott pénze # Itáliában nem sokkal 1450 után a milánói Francesco Sforza számára vertek aranydukátot, de a pénz müvészi szempontból nem bizonyult sikeresnek. Ezután Antonio Marescotti vésett és vert 1452-ben egy Borso d'Este-féle dukátot. Annyit tudunk erröl az éremmetszöröl, hogy 1444-62 között Ferrara pénzverdéjében tevékenykedett.

Az elsö bogáncs, skót pénzeken # Skócia nemzeti jelképe, a bogáncsfej, elöször III. Jakab skót király (1460-88) "ezüstgoat'-ján jelent meg, melyet 1471 és 1475 között vertek Edinburgh-ban.

A tugra elsö alkalmazása mohamedán pénzeken # A tugra, vagyis az uralkodó díszes aláírása, mely a mohamedán országokban kibocsátott pénzek java részén megjelenik, elöször Kr. u. 1404-ben díszített egy török érmét. Szulejmán császár bocsátotta ki.

Az elsö, kerek ezüst farthing # 1279. augusztus 4-én I. Edward (1272-1307) uralkodása alatt adták ki Angliában. Addig ezeket a farthingokat úgy készítették, hogy egyszerüen négy részre daraboltak egy ezüst pennyt. A kerek, ezüsthól készült félpennyseket csak egy évvel késöbb kezdték nagyobb számban készíteni, bár korlátozott számú kerek félpennyst vertek, már Nagy Alfréd (871-99) uralkodásától fogva, de úgy tünik, csupán kísérleti jelleggel.

Az elsö, igazi, török aranypénz # Az arany altun-t 1478-ban verette elsö alkalommal II. Mohamed, Konstantinápoly elfoglalása után. Az altun a velencei arany zecchino-t, más néven aranypénzt szorította ki, mely addig egész Törökország aranyból vert fizetöeszközét biztosította.

Az elsö arany fontsterling # Angliában, évszázadokig a fontsterling volt az elszámolási címlet, mindazonáltal sosem vertek egyfontos pénzérmét 1489-ig, amikor gyönyörü arany egyfontost vezettek be. Sovereign-ként emlegették rajzolata után. A pénzérme hátlapja a Tudor rózsán elhelyezett királyi címert mutatja. Ezeknek a pénzeknek az elsö verete hozzávetölegesen 15,5 g-nyi 23- karátos aranyat tartalmaz és 41 mm átméröjü.

Az elsö ezüst shilling # A fontsterlinghez hasonlóan, Angliában már a szász idök óta elszámolási egység volt a shilling (12 régi penny, mely öt új pennyvel egyenértékü). Ilyen címletü ezüstpénz elöször 1503-h-bee VII. Henrik uralkodása alatt vertek. Kezdetben testoon-ként emlegették, amit az olaszt testone szóból kölcsönöztek, mivel úgy tünik, ez inspirálta tervezését. Az Alexander de Brugsal vésnökmester által elöállított pénz volt az elsö angol érme, mely magán viselte az uralkodó realisztikus portréját is.

Az elsö angol koronaérme # VIII. Henrik új címletet vezetett be 1526-ban az angol pénzrendszerbe. Aranypénz volt, melyet "a rózsa koronájának" neveztek, és négy shilling hat penny volt az értéke (kb. 22 penny). A sikeres francia écu au soleil versenytársának tervezték, de kudarrnak bizonyult. Pár hónap múlva kiszorította a "kétrózsás korona" (értéke öt shilling volt, 25 penny). Ez 22 karátos volt. Elsö alkalommal történt, hogy angol aranypénzt a szabványos 23 3/4 karátos finomság alatt vertek.

Papírpénz

A legrégebbi # A papírpénz a kínaiak találmánya. Elöször Kr. u. 812-ben próbálták ki, és 970-re elterjedt.

A legnagyobb # Avalaha kibocsátott legnagyobb papírpénz a kínai Ming dinasztia 1368-99-ben kiadott 1-kwanos címlete volt, amely 22,8 x 33 cm-es volt.

A legkorábbi, fennmaradt papírpénz # Az ígérvény formájában jelentkezö papír alkalmazásának ötlete Kr. u. 105-ben T'sai Lun-nak tulajdonítható, mégpedig a kínai Han dinasztia idején. A legkorábbi, fennmaradt papírpénz Hung-Wu (Kr. u. 1368-98) uralkodásához füzödik, aki a Ming dinasztia megalapftója. Eperfakéregböl készült papírra nyomtatták, fekete festékkel. 360 mm magas és 230 mm széles volt, rajta két, cinóber színü császári pecsét díszelgett. Közli, hogy a "Nagy Ming-korabeli Általános Fizetöeszköz Értékével Bíró Ígérvény" továbbá kijelenti, hogy: "hamisítóit lefejezik, aki ettöl a hatóságokat tájékoztatja az 250 liang jutalmat kap, és a hamisító egész vagyonát".

Kublaj Kán (1214-94), mongol kán és Kína császára, felügyelte a papírpénz elosztását. Ehhez hasonló bankjegyek egészen a 15. század közepéig forogtak. Marco Polo, a velencei kereskedb és utazó, 17 évet töltött Kublaj Kán aduarában. Amikor 1295-ben visszatért Európába, sokat mesélt kínai tapasztalatairól, ottani utazásairól az általa megírt, rendkívül népszerü könyvben. Útibeszámolója még a 15, században is kedvelt volt Európa-szerte.

Bankok és hitel

A legnagyobb infláció # Kínában, ahol a réz- és ezüstpénzekkel egyidejüleg a 9. század óta használták már a papírpénzt, került sor ezen idöszak legerösebb inflációjára. Tizenhét papír caixá-t (országos fizetöeszközt) 1378-ban 13 réz caixa-ra értékeltek. 1448-ra 1000 papír caixa volt egyenértékü 13 réz caixa-val.

A legjelentösebb francia vásár # 1494-töl Északnyugat-Európa és a Földközi-tenger medencéje között ismét megerösödött a kereskedelem. Toszkána meghajolt Génua pénzügyi hatalma elött. A Lyonban negyedévente megrendezett vásár kezdett uralkodóvá válni. Kettös célt szolgált. Elóször is, megállapodás jött létre a kereskedöbankok között annak tekintetében, mit kell kifizetni (elfogadott váltók és rögzített elszámolási pénzegység - az écu de mark az aranymárka tört része - melyet minden egyes vásár alkalmával meghatároztak.) Másodsorban, az adósságok törlése (akár az A és B személyt magában foglaló ellentételezéssel - virement des parties - közvetlenül, akár pedig egy C adóson keresztül; vagy olyan készpénz formájában, melyet kereskedöbankoktól a kikötött ráta, dépot de tent mellett vettek fel kölcsön). Hitelt "egyik vásártól a másilág" adtak, néha "két vásár tartamára". A rendszer jól müködött. A vásár legalább három hétig tartott, Vízkeresztkor (január elején), Fehérvasárnapkor (a Húsvét utáni elsö vasárnapon), augusztus elején és Mindenszentekkor (november elején) indult. Lyon kitünö alkalomnak kínálkozott a külországban jelentkezö váltók rendezésére (az ellenségeskedéseket felfüggesztették, így a különbözö országok kereskedöi részt tudtak venni). A lyoni vásár a toszkánai, milánói és génuai bankárok nyomást gyakorló érdekszövetsége volt: pénzügyi intézkedéseiket követnie kellett Franciaországnak, Dél-Németországnak, a Rajna-vidéknek és Hollandiának is.

A legvadabb korrupció # Cosimo di Medici (meghalt 1464-ben) a firenzei tanácsban a politikai hatalomért vívott küzdelmet összekapcsolta a városi középületekre, ezenlávül pedig az adókra és a jótékonysági létesítményekre történö, szembetünö ráfordításokkal. Cosimo ily módon 400.000 forintnak hágott a nyakára. Fia, Lorenzo, még egy lépéssel tovább ment. Semmi különbséget nem látott az állami vagyon és a sajátja között. Ha valamilyen háborút kellett fínanszírozní, a szükséges kötvények többé már nem voltak a firenzei államadósságon alapuló, alacsony kamatú papírok, hanem helyette az éppen hatalamon lévö tisztségviselök és azok gazdag barátai által magas kamatra adott kölcsönök. Ezeket a drága kölcsönöket csak úgy lehetett nyújtani, hogy még tovább halmozták a tartozást, és gyengítették a kötvények értékét, vagy egyszerüen tovább emelték a lakosság adóit. Ettöl aztán nemigen kedvelték Lorenzót. A korrupció legkirívóbb, egyedi példáját azonban fia, Piero valósította meg, amikor VIII. Károly francia csapatokat vezetett Rómába, Toszkanán át. Piero a franciák biztonságos áthaladását a helyi parancsnokok oly hatalmas mérvü megvesztegetésével biztosította, hogy még a Mediciek támogatói is felháborodtak rajta. Firenze a rákövetkezö 18 évre számüzte a családot.

A hosszúlejáratú hitelek leggyakoribb formája # Vidéken az ilyen hitel ritka volt. Városban, egy átlagos üzletember gyakran úgy juthatott hitelhez, hogy áruba bocsátotta évjáradékát. Ezek a föld után esedékes, rendszeres adófizetést jelentették, mely azzal kerülte meg az uzsorára hozott tilalmat, hogy a felhasznált töke maximum 10 százalékra korlátozódott és visszavásárolható volt; egy 1455-ben kiadott pápai bulla részletezte az ezeket irányító feltételeket. Az üzletemberek földet vásárolhattak fejlesztési célra, eladhatták azt építkezni akaróknak, és felhasználhatták a kapott évjáradékot további föld vásárlására. Egy 1545-ben Antwerpenben kelt évjáradék-nyilvántartás mutatja, hogy az alsó-középsö néposztály köréböl került ki a legtöbb vásárló.

Az elsö Fugger kölcsön birodalmi kölcsönfelvevönek # Jakob Fugger, az augsburgi takácsok és kereskedök alapítójának unokája nem az elsö volt a családban, aki üzletet kötött valamelyik királyi udvarral. 1487-ben Jakob a génuai Antonio de Cavallis-szal egyetemben, Zsigmond tiroli föhercegnek 23.627 forintot elölegezett. A schwatzi ezüstbányák legjobbjai és az egész tiroli tartomány volt a biztosíték. A rákövetkezó évben további 150.000 forintot kölcsönzött, és addig, amíg az egész adósságot vissza nem fizették, a Fuggerek csupán névleges összegért hozzájuthattak a Schwatzban kitermelt összes ezüsthöz.1496-ban kapták vissza pénzüket-levonva egy másik kölcsönböl, melyet a Tirol kormányzójaként is fellépö I. Miksa császárnak nyújtottak, aki egyben Zsigmond utóda is volt. A rákövetkezö évszázadban az ilyen kölcsönnyújtás a Fuggereknek, mint bankárháznak hihetetlen hatalmat jelentett.

A Medici bankok hatalmának csökkenése # 1492-ben Lorenzo di Medici halálának évében a dédapja által alapított bank nem kerülhette el a bizalom általános összeomlását. Negyven évvel korábban a Mediciek már 10. fiókjukat nyitották meg, egy gyönyörü palotát, melyet Michelozzo épített Milánóban. Vagyonuk akkoriban mintegy 100.000 forintra rúgott, és a kiemellcedö tudású föintézö, Giovanni Benci, olyan hálózatot irányított, mely Rómától Genfen, Lyon-on és Bruges-ön át Londonig terjedt. Medici egyrészt olyan, nélkülözhetetlen cikkekkel kereskedett, mint a gyapjú és olaj, ugyanakkor a gazdagabb kliensek számára luxuscikkekkel is szolgált. A pápa bankárai is ök voltak, egy olyan mozgó fiókkal, mely mindig vele utazott, bárhol is tartózkodott éppen; akár Firenzében, akár Avignonban, akár a Vatikánban. De Lorenzo IV. Sixtus pápa haragját is magára vonta azzal, hogy az 1470-es években visszautasította kölcsönkérelmét.

A Fuggereknek adott elsö, birodalmi jelzálogkölcsön, melyet földre adtak # Az 1508-tól uralkodó I. Miksa császár nemsokára 10 éves háborút kezdett Itáliában. Pénzre volt szüksége, hogy fizetni tudja svájci zsoldosait de készpénzt nem tudott elöteremteni. Így hát arra kényszerült, hogy 50.000 forintért jelzálogkölcsönt vegyen fel a Fuggereknél, a Kirchberg grófjaként és Weissenhorn uraként neki járó jövedelemre. Ezt a jelzálogkölcsönt sosem fizették vissza. Ezek a földek jelzik Jakob Fugger komoly vagyonfelhalmozásának kezdetét.

A legkevésbé egy adott család által uralt bankárház # A Welserek, az egyik legrégebbi augsburgi kereskedö cég, pontosan ugyanúgy kezdték, mint bármely más családi vállalkozás. Három testvér egyesítette eröit egy külsövel (Hans Vöhlin). A Lucas nevü testvérnek három fia volt, Anton, Lucas, és Jakob, mindegyiknek pedig egy róla elnevezett üzleti fiókvállalkozása. Anton 1479-ben elvette Vöhlin lányát. Így jött létre nemsokára az ezüsttel foglalkozó Welser és Vöhlin cég. A Welserek (a Fuggerektöl eltéröen) még akkor sem hagytak fel a kereskedéssel, amikor a császárnak adtak kölcsön pénzt. Másik, szembetünö különbség volt a partnerviszony szerkezete. Közülük kevesen voltak, akik szoros rokoni kapcsolatban álltak egymással: egy 1508-ból kelt, a partnerviszonyt felsoroló cikkely 18 nevet ad meg, melyböl csak négy tartozott közvetlenül a Welser/Vöhlin családhoz. Az ellenörzés elég sok egyén között oszlott meg (ellentétben a Fuggerekkel). Ennélfogva a Welserek esetében gyakorivá vált, hogy jól informált, bár néha harcos szellemü irányítási stílust vettek fel.

Az elsö, hosszú lejáratú francia nemzeti adósság # Sok francia király használta a lyoni vásárt, annak likviditásával, tartalékaival és különbözö hitelformáival egyetemben. 1522-re ezek a kölcsönök a Korona részéröl fedezettel biztosított kölcsönök voltak, és a királyi elszámolásban esedékes l' hotel de aille de Paris után fizetendö bérleti díjak eladásából származó jövedelemböl fizették ki öket. A Párizs utáni évjáradékokat nyolc évvel késöbb árusították ki.

Pénzösszegek leggyorsabb, nemzetközi átutalása # 1508-ban, a Cambriai Szövetség (I. Miksa Habsburg császár, XII. Lajos francia király, Ferdinánd spanyol kjrály, II. Gyula pápa valamint Ferrara és Mantova urai) azt a célt tüzték ki, hogy felosztják maguk között Velence területeit. Ez rögtön 170.000 dukátot eredményezett egyedül Miksa császárnak. Pénzre volt szüksége, és mindet Németországban kellett kifizetnie. A különbözö összegek olyan távolerö városokban jelentkeztek kifizetésképpen, mint Antwerpen, Róma, és Firenze. Jakob Fugger váltókat használt, és sikerült neki két héten belül eljuttatnia Augsburgba egy átmeneti összeget. Az egyenleg attól számítva hat héten belül követte. Abban az idöben ez rekordot jelentett, mivel Észak-Európában nemzetközi forgalomban nem használtak váltókat.

A bevételek elsö haszonbérbe adása - melyet a spanyol korona a Fuggereknek engedett át # A St. Jago, Calatrava és Alcantara lovagrendjének földjeiröl esedékes összegek három éves bérletbe adása (1525-7) során indult meg az óriási méretü, spanyolországi üzletek sora a Fuggerek számára. Ez a "Maestrazgos" haszonbérlet késöbb magában foglalta az almadéri higanybányák termelését is. Génua túllicitálta a Fuggereket egy öt éves meghosszabbítás tekintetében, de a német család azt követöen megint megszerezte a haszonbérleti jogot, és 100 évig meg is tudta örizni. V. Károly választási tartozásának azt a részét, amit Spanyolországra ruháztak át, a Maestrazgos haszonbérlettel egyenlítették ki.

A leghatalmasabb bankárcsalád # Egy tehetösebb partner halála és a vagyon újrafelosztásának szükségessége (gyakran páratlan) alkalmat kínált a vállalati mérleg lefektetéséhez. Jakob Fugger 1526 januárjában halt meg. Ezután került a család a hírnév és jelentöség csúcsára, amikor is Tirolban ezüst-, Magyarországon pedig rézbányákat birtokolt, és bányarészesedésük is volt, Dél-Németországban úgyszintén. A Habsburg császárok birodalmi tartozása képezte a család elsödleges vagyonát. (Egyedül Ferdinánd osztrák császár 651.000 forinttal tartozott). A Jakob halálát követö évben lefektetett mérleg 3 millió forintot mutatott ki a Fuggerek számláján.

Az egyetlen cég birtokában levö, legnagyobb töke # Anton Fugger alatt, a hatalmas augsburgi bankárház tovább szaporította üzleti tokéjét. 1546 végén egyedül a Spanyol koronánál és Antwerpenben jelentkezö követelései 2,75 millió forintot tettek ki. Hasznot hajtó bevételei tekintetében, Spanyolország és Magyarország járult hozzá a legtöbbel (2,6 millióval, melynek majdnem 90 százaléka teljes, nettó haszon volt.). A vállalat vagyona (7,1 millió) Antonnak és unokafivéreinek mintegy 5 millió forintos tökét biztosított, mely a legnagyobb összeg volt, amit valaha egyetlen cég birtokolt.

Adók

A legnagyobb összeg, amit ezüstben adóként befizettek # Az elsö, Ming korabeli császár megpróbálta Kína pénzrendszerét teljes egészében bankjegyekre és rézpénzekre alapozni. Minden adó ebben a formában jutott el a kincstárig. Szigorúan szabályozták a nemesfém bányászatot. Az ezüstöt és az aranyat kitiltották a kereskedelmi ügyletekböl. Az infláció nemsokára meggyengítette a papírpénzek értékét; aztán a rézpénz hiánya is visszatartotta a világ akkori legnagyobb gazdaságát. Így a korlátozások dacára, sok ezüstöt használtak. A Kínába a 16. század során eljutó nyugati kereskedök nem hagytak kétséget az iránt, hogy a kifizetésnek ezüstben kell történnie. Mivel nagy mennyiségü árut hoztak, az általuk megvalósított kereskedelem a gazdaságnak komoly ösztönzést adott. Ezt mutatják az adó formájában ezüsttel befizetett összegek is. 1528-ban, a kincstár 1,3 millió taelt szedett be (48.750 kg-ot). Mintegy 11 évvel késöbb, ez az érték 2 millió taelre rúgott (75.000 kg-ra) elsö alkalommal Kína történetében.

Tudomány és technika

Matematika

A legrégebbi matematikai fejtörö # Még Kr. e. 1650-böl származik. A következöképpen hangzik:

Amint éppen Szt. Ives-be tartottam,
Találkoztam egy férfival, akinek hét felesége volt.
Minden asszonynál hét zsákot találtam,
És minden zsákban hét macskát,
És minden macskának volt hét kiscicája.
Összesen hány kiscica, macska, zsák és feleség
Tartott Szt. Ives-be?

A legrégebbi mértékek # A legkorábbi, ismert súlymérték az egyiptomi civilizáció Amrati periódusából származó beqa, melyet az egyiptomi Naqadában találtak meg, és Kr. e. kb. 3800-ból származik. A súlyok henger alakúak, kerek a végük és 188,7 g-tól 211 g-ig terjednek. Északnyugat-Európában Kr. e. kb. 3500 körül, úgy tünik, a megalit-korabeli hosszúságegység a 82,90 cm ± 0,09 cm lehetett.

A legpontosabb mértékek # A kereskedelemben a csalás megakadályozására és a méltányosság fenntartására 1491-ben kezdödtek próbálkozások, hogy egységet teremtsenek az angol súlyok és mértékegységek terén. 1497-ben az új, szabványos yard hosszúságot egy másfél hüvelyk vastag, nyolcszögletü sárgaréz rúddal határozták meg, amely csak 9,4 mm-rel volt rövidebb a jelenlegi angliai megfelelöjénél. A súlyokra és mértékegységekre vonatkozó, Tudor korabeli szabványértékek voltak Európában a legpontosabbak.

Minden idök leghosszabb pillanata # Az idö középkori mértékegységei a kánoni óra feltételezett részegységeihez kapcsolódtak (ezeknek az óráknak mindegyikét kifejezetten valamelyik imádság és ájtatosság számára jelölték ki). Ami az idö mértékegységeit illeti, a legkisebb egység az atom volt (a latin atomul-ból: "a szem hunyorítása"). Az egyik szaktekintély, Papias szerint (aki a második században a frígfiai Hieropolisz püspöke volt), egy órában 22 560 atom van. Idötáblája a következöképpen néz ki:

MAI MEGFELELŐJE

47 atom          = 1 uncia (7-1/2 mp)
8 uncia = 1 ostent (1 perc)
1-1/2 ostent = 1 pillanat (1-1/2 perc)
2-2/3 pillanat = 1 rész (4 perc)
1-1/2 rész = 1 perc (6 perc)
2 perc = 1 pont (12 perc)
5 pont = 1 óra (1 óra)

A rekordokat döntö pillanat szaktekintélye lehetne egy 12. századbeli figura, az autumi Honoriusz Augustodunensis, aki a kánoni órát - szemben Papiul öt pontjával - négy pontra osztotta fel. Ugyanakkor kevesebb atomot tett egy órába - Papius 22.560-ával szemben 22 500-at. Az ö táblája a következöképpen nézne ki:

Azonban, a pillanat (aminek manapság nincs semmiféle, specifikusan kiszámítható értéke) egy másik szaktekintély szerint még hosszabb idötartamot képviselt. A The Descrypcyan of Englonde 1495-ös kiadása közli: "Egy óra négy pontot és egy pont tíz pillanatot tartalmaz". Az ezen az alapon számított pillanat minden idök leghosszabbika.

A legkisebb súly # Angliában a törvényesen elismert, legkisebb súly a grain volt. Az árpakalász közepébö1 kivett egyetlen, száraz árpaszem súlya. A bankároknak még kisebb felosztásuk is volt: a legkisebb a blank volt. Egyetlen grainben 230.400 blank-et találtunk! Az egész táblázat a következöképpen néz ki:

A legpontosabb népszámlálás # Az európaiak rájöttek, hogy az inka társadalom 10, 50, 100, 500, 1000, 5000, 10.000 és 40.000 névleges adófizetöre oszlott. Ezt a decimális rendszert az inka Pachacutec vezette be. Náluk nem létezett írásos feljegyzés, az egészet a quipu segítségével végezték el. Ez a számlálóeszköz egyetlen, központi zsinegböl állott, és erröl függöttek le, mint valami fésüröl, a további zsinegek. A "fogak" mindegyike mentén különbözö magasságban csomót készítettek. Ezeket decimális rendszerben rendezték el - az alsó végén voltak az egységek, majd a tízesek, százasok, ezresek, stb. A zsinegeket különbözö módon színezték, hogy megkülönböztethessék a számbavett, különféle dolgokat, pl. a sárga képviselte a kukoricát, stb. Csak a saját quipu-ját létrehozó quipucamayoc tudta értelmezni ezt a fajta könyvelést. A számlálásban vétett, egyetlen hiba az életébe kelült volna, így aztán elég ritkán hibáztak.

Páratlan matematikusok # Az aztékok már kb. 1200-tól uralták Mexikót egészen 1519-ig, amikor - dicsöségük csúcspontján -, leigázta öket Cortés. Teljesítményeik sorába tartozik matematikai rendszerük is. A magában álló számot semlegesnek tekintették, de ha egyszer másik szám hatásának volt kitéve, akkor vagy jó vagy rossz lett belöle. Ha jó volt, a számítások során megörizték, ha pedig rossz, akkor elhagyták. Ha a második szám páros volt, akkor az alapszámot tekintették rossznak; ha a második szám páratlan volt, akkor az alapszám volt a jó. Az aztékok teljesen figyelmen kívül hagyták a törteket, ennek dacára, csalhatatlanul pontosnak bizonyultak.

Vegyünk egy mindennapi példát: 35x10. A 10 páros, ennélfogva rossz, ami azt jelenti, hogy a 35-öt a rákövetkezö számítások során figyelmen kívül kell majd hagyni. Ezzel szemben azonban, a 10x35-ben a 10-et elfogadták, mivel a 35 jó. Annak érdekében, hogy valamely számot egy másikkal szorozni lehessen, az aztékok az alapszámot folyamatosan kettözték, mialatt a másik számot egyidejüleg addig felezték (figyelmen kívül hagyva a törteket), amíg a második szám el nem érte az egységnyit. Az alaposzlopban levö összes jó számot összeadták és a megfelelö eredmény a következök szerint áll elö:

Algebra # Az algebra eredete homályos. A babilóniaiak, görögök és indiaiak mind azt mondják, hogy az elsök között alkalmaztak algebrai rendszert. A mohamedán tudós, Muhammad ben Musza al Kvarizmi (825 körül) befolyásos munkáját széles körben olvasták. 1126 körül latinra fordította egy bizonyos Chesterböl származó Robert. A pisai Leonardo Fibonacci bevezette az algebrát Itáliában. Úgy emlegették, mint "nagy müvészetet". Fibonacci Liber abaci-ja (A számolás könyve) (1202, 1228) kulcsfontosságú szerepet játszott az arab számjegyeknek Európában történt bevezetésében.

A velencei Luca Pacioli (1494) írta meg az elsö, algebráról szóló, nyomtatott könyvet. A Franciaországba való Francois Vieta (1540-1603) az algebrát "analitikai müvészet"-nek nevezte. A számok helyett betüket használt: magánhangzókat az ismeretlen mennyiségekre és mássalhangzókat az ismert mennyiségekre.

A plusz és mínusz elöjel # Ezeknek a jeleknek Európában a matematika terén való alkalmazása 1536 körül Stephilius (Steifel) nevéhez füzödik. A szorzásjelet egészen a 17. századig nem vezették be.

A legtökéletesebb forma # A kört tartották a legtökéletesebb formának. Nincs eleje, sem vége, ennélfogva az Isten számára leginkább megfelelö szimbólum. Leonardo da Vinci fedezte fel, hogy az ember arányai szintén ideálisan illeszkednek a körön belülre. A Leonardo által 1492 körül Firenzében a Galleria della Accademián rajzolt, híres férfialakját a klasszikusnak számító, építészeti elméletekkel foglalkozó tudósról, Vitruviuszról nevezték el. De Architectura címü munkáját a 15. században fedezték fel újra, 1486-ban nyomtatták ki elöször. A központosított terv a legradikálisabb újításnak számított templomok tervezése terén; körkörös, központi teret teremtett egy négyszögletes épületen belül, amikor azt kupolás mennyezet formájában egy körrel lefedte.

Trigonometria # A trigonometria a szögek közelebbröl meghatározott függvényeivel foglalkozik. Indiában, Arábiában és valószínüleg Görögországban is ismerték az ókori matematikusok és csillagászok. A trigonometria, mint az újkori matematikai tantárgy, nagyrészt a 13. században született. A perzsa matematikus, Naszir ad-din at-Tuszi és a Regiomontanus-ként ismert, németországi Johann Müller (1436-76) munkája volt. Az utóbbi a trigonometriával foglalkozó, De triangulis (A háromszögekröl) címü könyvét 1464-ben írta, de 1533-ig nem publikálták.

A kettös könyvelés legkorábbi kézikönyve # A velencei származású, ferences Luca Pacioli által 1494-ben kiadott Summa de Arithmetica volt az elsö, ilyen témájú oktatói segédanyag. Dél-Európában már vagy egy évszázada használták jelentösebb kereskedöi körökben a kettös könyvelést.

A valószínüségre vonatkozó elsö tanulmány # A kiemelkedö itáliai orvos, természettudós és matematikus, Girolamo Cardano (1501-76) híressé és gazdaggá válása elött, hazárdjátékokkal egészítette ki sovány jövedelmét. Az 1540-es évek elején annyira a játékok hatalma alá került, hogy orvosi pályája is csorbát szenvedett töle. A sakkozáson, kockázáson és kártyázáson keresztül szerzett tapasztalata vezette rá, hogy megírja a valószínüségi elvek elsö tanulmányát. A Liber de Ludo Aleae (A szerencsejátékok könyve) tanácsot tartalmaz, hogy lehet meghatározni az ólomnehezékkel cinkelt kockát vagy a megjelölt, illetve szappanozott kártyákat.

Kódok és rejtjelek

A leghasznosabb, titkos tinták # Kétféle láthatatlan tinta van, és mindkettöt az ókor óta ismerik. Az elsö szerves folyadékból áll, óvatos melegítés hatására fedi fel az üzenetet. Ilyen folyadék pl. a vizelet. A másikláthatatlan vegyi anyagokból áll. Az egyik ilyen vegyi folyadék, mely száraz állapotban színtelen, felhasználható az üzenet írására, és ha alkalmas reagenst visznek fölé, akkor a szavak színesen jelennek meg. 1492-ben mindkét típusú festékböl többféle, láthatatlant ismertek, és a diplomáciai levelezésnél sokszor alkalmazták.

A betük gyakorisága # Az arabok fedezték fel elsönek a kódfejtés terén a betügyakoriság jelentöségét, és 1492-re már gyakorolták is ezt a tudásukat közel két évszázada.

Az egyetlen, ismert kínai kód # A 11. századtól kezdve, az egyetlen, ismert kód 40 olyan, katonai jellegü közleményt tartalmazó lista volt, mely a további nyílvesszök iránti kéréstöl a gyözelem kinyilvánításáig terjedt. Mindegyiket egy máskülönben szokványos küldemény keretében idézett költemény meghatározott része képviselte.

A legnagyobb enciklopédia # Az egyiptomi Kalkasandi 1412-ben állította össze a 14 kötetes enciklopédiáját. A titkároknak íródott mü külön fejezeteket szentel a rejtjeleknek, kódfejtésnek, láthatatlan tintáknak és a szimbólikus testtartásoknak, mozdulatoknak.

Az elsö európai könyv # 1518-ban adták ki a világ elsö, kizárólag a kóddal történö írás tudományának szentelt könyvet. A Benedek-rendi szerzetes, Johannes Tritémiusz munkája kódolási modellként ábécétáblázatokat tartalmaz és utasításokkal szolgál olyan bonyolultsági szinten, amely felülmúlta az Alberti-féle koronggal lehetségest.

A legnagyobb titkosírásfejtö # Az 1404ben Rómában született Leon Battista Alberti. 63 éves korában, a pápa titkára csak úgy mellesleg megkérdezte töle, elö tudna-e állni egy megfejthetetlen kóddal. Ennek eredménye volt híres rejtjelkorongja. Ez, a mozgatható, belsö körrel ellátott, rézböl készült korong az üzenetet küldö számára lehetövé tette, hogy ellensúlyozhassa a betügyakoriságot ismerö ellenség általi fenyegetést. Vegyük csak az ábrán bemutatott korongot, ahol A = D-vel. Ez azt jelentette, hogy az üzenetben szereplö A-betüt D-nek kell értelmezni. Azonban, ha a szövegben egy megjegyzés szerinti ponton, a korongot az óramutató járásával megegyezö irányban elforgatták csupán egy fokkal, akkor a B-betü már D-t képviselt. A lehetöségek száma végtelen volt. A küldö és a címzett azonos korongok birtokában volt, és elöre megegyeztek a változtatási sorrendet illetöen. Alberti abc-je nem tartalmazott J-t, U-t és W t, miközben figyelmen kívül hagyta a H-t, K-t, és Y t, mint "szükségteleneket".

Kódfejtök Velencében # A velencei társadalom különleges viszonyai a többi európai államétól eltérö uralkodó osztályt teremtettek. Hogy ellensúlyozni tudjanak bármiféle, a kizárólagos irányításuk elleni próbálkozást, létrehozták a Tizek Tanácsát 1310-ben. Ellenörzést gyakoroltak - titkosrendörség segítségével - a hatalmas és független Velencei Köztársaság fölött. Giovanni Soro, az 1506-ban kinevezett rejtjel-titkár volt a nyugati világ elsö, neves kódfejtöje. Olyan tehetséges nek bizonyult, hogy már 1500 táján neki küldte titkos kódjait a pápai kúria. Rómában senki más nem tudta megfejteni.

Gépészet

A legrégebbi gépezet # Manapság még használatos, legrégebbi gépezetek a dalu-k - vízemelö eszközök -, melyeket tudomásunk szerint a mai Irak déli részén Kr. e. kb. 3500-ban keletkezett sumér civilizáció már használt. Ez régebbi, mint a Níluson alkalmazott szakiják.

A legrégebbi forgattyús mechanizmus # A dugattyúsmotorok úgy müködnek, hogy forgató kart és hajtórudat vagy forgattyústengelyt müködtetnek, ami a körforgó gépnek adja át a dugattyú váltakozó irányú mozgását, és ezzel jön létre a kerekek körmozgása. A forgómotorok körmozgásukat úgy alakítják át oda-vissza mozgássá, hogy fordítva müködtetik ezt a forgattyústengely mechanizmust. Hasonló forgattyú-kézikart feltaláltak már a 11. századi Európában.1206ban a mohamedán mérnök, al-Dzsazari, leírt egy egyszerü forgattyús mechanizmussal ellátott, vízemelö berendezést. A kettös felfekvésü forgattyú jobban kiegyensúlyozott és erösebb formája a "furdancs"-ként ismert kézifúróból fejlödött ki. Ennek legkorábbi, ismert darabját a dániai Jütlandon tárták fel a 14. században.

A legrégebbi lendkerekek # A lendkerékre szükség van, hogy túljuthassanak a "holtponton", mely a legkomolyabb nehézséget jelenti a forgattyú mozgásánál. Nagyméretú gépezettel kapcsolatban történt, elsö említése egy névtelen mérnök tanulmányában kb. 1430-ból származik a mai Csehszlovákia területéröl.

A legkorábbi kúpszelepek # A 9. századi Irakban, Bagdad területén dolgozott három, Banu Musza névre hallgató testvér, akik gyakran alkalmaztak automatikus müködésü kúpszelepeket. Kapcsolási valamint különbözö fajta vezérlési célra használták ezeket. Elsö európai említésük a 15. századból származik, Leonardo da Vinci jegyzeteiböl. Természetesen a modernkori berendezéseknél széles körben használják ezeket.

A legnagyobb teljesítményü csörlök # Csupán hatalmas csörlök voltak képesek nagy magasságba emelni súlyokat. Három, a mai napig fennmaradt belölük Angliában - a Peterborough-i székesegyházban, a Tewkesbury apátságban és a Salisbury székesegyházban. A Salisburyben találhatót a 13. században a torony építésekor vették igénybe. Körülbelül 3,3 m átméröjü a taposókereke, melyet kívülröl, a perem körül elhelyezett fokok segítségével múködtettek. 1,75 m hosszú valamint 0,27 m átmérójú a csörlödob. A csörlöt a 15-16. század során végig alkalmazták, ha harangokat kellett a magasba emelni, vagy karbantartást végeztek.

Vízi energia

Állandó eröfeszítéseket tettek a vízimalmok erejének, teljesítményének növelésére. A malmokat hidak pilléreire telepítették, vagy hajókra szerelték, így ki tudták használni azt az elönyt, ami a folyó közepén az erösebb sodrás révén keletkezik. Gátakat emeltek, hogy ezzel is a malmok magassága fölé tudják vinni a nyomómagasságot.

A legnagyobb teljesítményü malom # Az iraki városok lisztellátásához Felsö-Mezopotámiában a Tigris és az Eufrátesz folyókon teak-fából és vasból készített, hajóra telepített malmokat kötöttek ki. Mindegyik malomban két pár malomkö volt. Ezek 24 óra alatt 10 tonna lisztet tudtak elöállítani. Sokkal többet, mint bármely malom a 15. századi Európában.

A feljegyzések szerinti, legrégebbi vizimalmok Angliában # A rómaiak építették még Hadrianus fala közelében, hogy liszttel láthassák el a helyörségeket. A Domesday Book-ban (Anglia elsö országos földbirtok könyve), melyet lO86-ban állítottak össze, 5624 malomról tesznek említést. Mind a vízimalom, mind a szélmalom mindennapos dolognak számított a középkori Európában.

Az elsö "gyári jellegü" örlés # Franciaországban a Garonne folyón keresztben három, hatalmas gátat építettek a 12. század során. Így biztosították a malmok számára a szükséges energiát. Ezek a következö helyen találhatók: Cháteau-Narbonnais (16 malom), Bazade (12 malom), és La Daurade (15 malom). Az elsö kettö egészen a 19. századig folyamatosan szolgáltatott lisztet. A középkori Párizsban 68 malmot találunk a Szajna föágának felsö szakaszán, mely 1450 m-es.

A legkorábbi vízturbinák # A vízszintes vízkerekekröl készített, 15. századvégi rajzok - különösen Francesco di Giorgio Martinié és Leonardo da Vinné - már a nyomás nélküli turbina embrionális állatát mutatják. Megtalálható két lényeges elemük: a folyadéksugár, fúvóka formájában, valamint a vödrök vagy lapátok formája, kettös görbülettel egy függöleges tengely körül. Így a folyadéksugár nyomatékváltozására föként vízszintes síkban kerül sor.

A legnagyobb noria # A noria (járgányos vízemelö) a víz emelésére szolgáló kerék. Peremét rekeszekre osztják és a rekeszek között a peremre lapátokat erösítenek. Amint a futó vízáram a kereket elforgatja, a rekeszek vízzel töltödnek fel, és tartalmukat felül egy vízvezetékbe ürítik. A legnagyobb noria a spanyolországi Tole dóban van, 41 m átméröjü. A világ bizonyos részein még ma is használják öket. Gyönyörü darabjai megtalálhatók ma is a spanyolországi Cordobában, Murciában, valamint a szíriai Hamahban.

Szivattyúk

Az elsö dugattyús szivattyúk # Kr. e. 300 körül találták fel az egyiptomi Alexandriában. A görögök és a rómaiak kicsiny bronzszivattyúkat alkalmaztak tüzoltáskor. A hengerek függölegesen álltak a vízben, a dugattyúkat pedig kézzel müködtették.

Az elsö, igazi dugattyús szivattyú # Az arab mérnök, al-Dzsazari által 1206-ban leírt berendezést vízkerékkel müködtették. Két, vízszintesen elhelyezett, szemben álló hengere volt és szívóvezetéke, melyet a vízszint alá helyeztek. A szállító vezetékeket a berendezés fölött egyesítették. Így képeztek egyeden, olyan kiömlönyílást, mely 10 m-es magasságig tudta kinyomni az erds vízsugarat.

A legnagyobb emelömagasságú szivattyú # A 15. század elején az vezetett el a rongyláncos szivattyú kialakulásához, hogy az aknazsompokból nagy mennyiségü vizet kellett kiemelni. Egy zsompa merülö csövön folyamtosan láncot húztak fel, amelyre rongygolyókat vagy más anyagot rögzítettek bizonyos távolságra. A berendezést lovak vagy vízikerekek segítségével hajtották meg. Egyetlen lépcsöben képes volt 73 m-es mélységböl felhozni a vizet; ha három lépcsöt alkalmaztak, 182 m-es emelömagasságot is el lehetett érni vele.

Az elsö, több munkahengeres berendezés # Egy 1552-ben Szíriában íródott könyvben Taki al-Din említést tesz egy hat munkahengeres, "egyblokkos" szivattyúról. Egy vízikerék kinyúló tengelyén elhelyezett bütykök müködtették a kioldókarokat, melyek hat, függöleges dugattyút késztettek sorban mozgásra a fatuskóból kialakított munkahengerekben.

Szélmalmok

A legkorábbi # A feljegyzésekben megmaradt, legkorábbi szélmalmokat a Kr. u. 7. században Iránban gabona örlésére használták.

A legkorábbi európai # A Hull közelében Weedley szélmalma 1185-ben épült. Gabona örlésére használták. A legrégebbi holland szélmalom az 1450 körül a gelderlandi Zeddamban épített toronymalom.

A legnagyobb # A legnagyobb malmokat a 15. század során vezették be Hollandiában, vízelvezetés céljára. A vitorlák mozgását két fogaskeréksorozat továbbította egy hatalmas merítökeréknek. Néha ezeket a wipmolen-eket három vagy éppen négy berendezésböl álló sor keretében használták. Egyetlen ilyen berendezés akár 50 lóeröt is elá tudott állítani.

A legrégebbi gázturbinák # Miután felfigyeltek a kéményekben megmutatkozó, meleg levegö felfelé irányuló áramlására, a 15. századvégi, nyugat-európai, müszaki beállítottságú emberek nyárs forgatására kicsiny turbinákat helyeztek el a kürtökben. Különösen eredeti formája volt az automatizálásnak, mivel minél nagyobb volt a tüz, annál gyorsabban foroghatott a sült.

Napórák

A legrégebbi # Kétségkívül a napórák, ezek az elsö, egyszerü gnómonok (a Nap állásának meghatározására alkalmazott, függöleges rudak) voltak a legkorábbi idömérö eszközök. Ennek a berendezésnek az alkalmazása a távoli ókorba nyúlik vissza. A legrégebbi, ismert gnómon egy Kr. e. 1450 körül készült hordozható, egyiptomi napóra.

A legrégebbi, klasszikus korbeli # A 9. vagy 10. század során az arabok feltalálták a sark felé irányuló mutatóval bíró napórát, azaz párhuzamos volt a világ tengelyével. A kereszteshadjáratok után, Európa-szerte megjelent ez a fajta. Ezek lettek aztán az általunk már ismert, régi épületek kertjében és a templomok meg vidéki kastélyok falán látható napórák. A mechanikus óra feltalálása nem szorította ki a napórákat. Azok a változások, melyeknek még a legjobb, mechanikus órák is ki vannak téve, szükségessé teszik az idöszakonkénti ellenörzést, ezt pedig csak napóra alkalmazásával lehetett megvalósítani.

A leghíresebb nilométer # A Nílus évenkénti áradásának mérésére használt, leghíresebb nilométer a kairói Roda-szigeten épillt Kr. u. 861-ben. A 10 m magas oszlop átméröje 48 cm. Egykönyökös beosztású, melyböl a legfelsö 10-et 24 részre osztották fel. Az oszlop kövel bélelt aknában áll, és lépcsö fut le egészen az aljáig. Különbözö mélységekben három csatorna résén kapcsolódik a Nílushoz. Az éves áradás során az oszlopon elért pont határozta meg abban az évben a gazdákra kivetett adót.

A legnagyobb napóra # A delet jelzö napórának nevezett szerkezeteknél, a Nap sugara egy épület déli homlokzatán elhelyezett n)nláson jött át, és pontosan délben metszette a padlón elhelyezett délkört. Ezeknek a napóráknak a legnagyobbika a firenzei székesegyházban található, 1472-böl. A székesegyház kupolájának nyílása 90 m-rel van a padló szintje fölött.

A legbonyolultabb # A szíriai Damaszkuszban a 14. század során készített napóra - mely az Omajjád-mecset föminaretjét díszíti - az idön kívül a napkeltét, a delet és a napnyugtát, valamint a délutáni ima idejét is jelzi. Ez a középkorból ismert, legbonyolultabb napóra.

Vízórák

A legrégebbi # A napóra természetesen használhatatlan volt éjszaka, vagy felhös idöben. Ezért vezették be a vízórát. A vízóra legkorábbi típusa az egyszerü lefolyású klepszidra (görögül "víztolvajt" jelent), mely egy agyagból készült edény, alsó részén nyalással. Ezt az eszközt Kr. e. 1500-at megelözöen már alkalmazták Egyiptomban és Babilóniában. A legrégebbi, fennmaradt példány Egyiptomból származik, Kr. e. 1380 körülröl.

Monumentális jellegüek # A vízórák fokozatosan fejlödtek. Fontos újítás volt a nagy tudósé Arkhimédészé (meghalt Kr. e. 212-ben) ez egy eredeti, visszacsatolásos szabályozású rendszer, mely lehetövé teszi egy henger alakú medencében a vízszint állandó sebességgel történö csökkenését. A medence nehéz úszóját különbözö idömérö eszközökhöz csatlakoztatják. Az említett rendszert magában foglaló, hatalmas vízórákat ír le aprólékos részletességgel egy 1206-ban összeállított tanulmányban a mohamedán mérnök, al-Dzsazari. Egy a 11. század során Cordobában élö, mohamedán spanyol, al-Maradi, olyan vízórálaól tesz emlitést, melyek bonyolult fogaskeréksorokat foglaltak magukban.

A legnagyobb # A legnagyobb, ismert vízórát, melynek maradványai még mindig láthatók, Kr. u. 1357-ben építették a marokkói Fezben, egy falra. Mintegy 11,27 m hosszú.

Mechanikus szerkezetek

A legöregebb # A legkorábbi, mechanikus órát, azaz olyat, melynek gátlómüve van, Kr. u. 725-ben készítették Kínában. A kínai császár udvarában élö Su Sung 1088-ban írja le és ábrázolja is Hsin I Hsiang Fa címü könyvében saját készítésü, vízhajtású, mechanikus óraszerkezetét. Az igazán mechanikus órát - mely a középkorban feltalált, legjelentösebb berendezés - Nyugat-Európában a 13. század vége felé szerkesztették. Annak érdekében, hogy helyet csináljanak a súlyoknak, ezeket az órákat tornyokon vagy falakon helyezték el. A 14. században a toronyórák megjelentek Európa-szerte a templomtornyokon. Ezek magukban foglalták a számlapot, az önmüködö szerkezet kimunkált díszítését, az égitestek mozgásának ábrázolását, no meg a harangokat, melyek óránként vagy rövidebb idöközönként szólaltak meg. A világ legrégebbi, még ma is látható és müködö szerkezete, a Salisbury székesegyház számlap nélküli órája, 1386-ból származik. Az angliai Somerset Wells székesegyházának súllyal ellátott órája 1335-böl való, de abból csak a vaskeret eredeti.

Az elsö, súllyal ellátott óra # Kasztíliai X. Alfonz jótékony irányítása alatt 1277-ben állitották össze a Libros del Saber-t (A tudás könyveit). Ebben több óráról is említést tesznek. Az egyik ilyen óra hatalmas, lezárt fadobból állt, a belsejét 12 rekeszre osztották fel, a rekeszek között kis nyílásokat fúrtak, amelyen keresztül higany áramlott át. Annyi higanyt helyeztek el benne, hogy a rekeszeknek éppen a felét töltse meg. Az egész dobot ugyanarra a tengelyre szerelték fel, mint azt a hatalmas kereket, melyet a köré tekert súly hajtott meg. Ugyanezen a tengelyen helyeztek el egy hatfogatú hajtófogaskereket is, mely egy asztrolábium számlapjának peremén 36, tölgyfából készített foggal akaszkodott össze. A dob és a hajtófogaskerék minden négy órában tett meg egy teljes fordulatot, az asztrolábium számlapja pedig minden 24 órában. Ez a fajta idöjelzö a 11. század óta ismert volt már a mohamedán világban, 200 évvel azelött, hogy nyugaton elöször meg jelent volna a súllyal ellátott óra. Kétségtelen, hogy a hidraulikus gátlómü jól müködött. Hasonló, valószínüleg a Libros dei Saber-ben leírásból kölcsönzöttek alapján épített órák, mint olcsó, megbízható idömérök kerültek forgalomba Európában.

A legrégebbi oroszországi # Oroszországban a legkorábbi, mechanikus, súlyal ellátott órát 1404-ben készítette egy szerb szerzetes, Lazar, a moszkvai Kremlben a nagyherceg udvara számára. Kerek számlapja volt, számok helyett szláv betükkel. Rögzített mutatója körül a számlap forgott. Az óra óránként ütött.

Az elsö ébresztöóra # A legkorábbi, ismert ébresztöóra egy német idömérö szerkezet, melyet Würzburgban készítettek 1365 körül.

Az elsö, hordozható órák # 1430 körül készítettek elöször Burgundiában, rugóval meghajtott "keretes" órákat. Mivel a rugó gyengül, amikor lecsavarodik, az órát nem teljes egészében a rugóval hajtották meg. Helyette egy a rugót körbe foglaló csöre tekert zsineget vezettek egy kónuszos henger körül; az óra meghajtása erröl a hengerröl származott. Miután a rugót felhúzták, a zsineg a kónuszos henger keskenyebb végén volt; amikor letekeredett és a rugó gyengébb lett, megnött az emeltyühatás.

Az elsö, rugóval meghajtott, "lemezes" # Azokat az órákat, melyekben a szerkezetet két lemez közé zárták, 1450 kárul Belgiumban találták fel. E kiképzésbeli változat legnagyobb jelentösége abban áll, hogy - amikor miniatürizálták - fel lehetett használni karórák elöállításánál is.

Karórák

A karórák a 15. század utolsó negyedében jónéhány európai központban egyidejüleg jelentek meg. A mesterek versengtek egymással, hogy ki tud kisebbet készíteni. Némelyikük oly aprót tudott elöállítani, hogy gyürün lehetett elhelyezni, vagy egy tár hüvelyén. I. Ferenc francia király, 1518-ban egész kis vagyont fizetett két ilyen darabért.

A legrégebbi # A legrégebbi óra (hordozható óraszerkezetes idömérö az, melyet vasból készített 1504 körül Nürnbergben, Peter Henlein.

Az elsö percmutatók # 1480 körül jelentek meg az órákon. Ekkorra már az órák eléggé pontosak voltak, igényelték ezt a finomítást.

Automaták

A legmegdöbbentöbb # Az elsö automatákról szóló beszámolók megbízhatatlanok. Egy gyakran ismételgetett történet szerint a Regiomontanus néven ismert, neves német matematikus és csillagász, Johann Müller (1436-76) fából olyan sast épített, mely 1470-ben a Nürnbergbe látogató Miksa császár elébe repült, és fel is ült a városkapura. A hasonló témájú, kínai beszámolók még ennél is megdöbbentöbbek:

"Az északi Qi dinasztia (Kr .u. 6. század közepe) Hu császára Kingzhao szerzetessel elkészíttette a Hét Értékes Tükör Teraszát. 36 ajtaja volt. Mindegyikben ott állt egy nöalak, mindegyikük egy lakatot tartott. Amikor valaki lefelé müködtette a mechanizmust, mind a 36 ajtó automatikusan bezárult. Ha valaki meghúzta a mechanizmust, minden ajtó kinyílt és a nök kijöttek rajtuk."

"A Tang idökben Ma Dengfeng készítette el a királynö budoárjának "forgószínpadát": emberi beavatkozás nélkül, sorban jelentek meg a törülközök és fésük, a parfümök és púderek."

"A Yuan dinasztiából származó Shun császár (kb. 1333) saját maga épített egy klepszidra palotát. A vízzel töltött medencét egy burkolat alá rejtette, amelyböl a meghajtóeröt biztosító víz azután zuhogott alá, hogy oda felemelték. A Három Monda Palotáját ennek a burkolatnak a tetejére épftették, középen pedig egy a jade lányt helyeztek el. Ő tartotta számon az órákat. Két, arany páncélban pompázó istenség ütött rá a dobokra meg a harangokra. Amikor azok megszólaltak, és elütötték az órát, oroszlánok és fönixmadarak táncoltak, röpködtek oldalt, de közben megtartották a ritmust az órák elütésével. A burkolat oldalán helyezkedett el a Nap és a Hold palotá a, melyek elött hat halhatatlan repült. Éjfélkor és délben, amikor eljött az ideje, ezek a halhatatlanok automatikusan párosával elöjöttek. Átkeltek egy hídon és bementek a Három Monda palotájába, utána pedig visszatértek, hogy elfoglalják eredeti helyüket. A rendkívüli képzelöerö és az eredeti gondolkodásmód páratlan valami lehetett ennél az egy embernél, aki mindezt létrehozta."

Repülés

Kiugrás toronyból # Európában a legelsö sárkányrepülésre valószínüleg egy Perugiába való itáliai matematikus, Giovonni Battista Danti vállalkozott. 1490 körül a Trasimeno tó fölött "repült", miután mesterséges szárnyaival levetette magát a torony tetejéröl.

Az elsö helikopter modell # Leonardo da Vinci 1500 körül tervezett és röptetett egy helikopter modellt. A gépezetnek rugóval forgatott, spirális légcsavarja volt; amikor felhúzták, tudott repülni és Leonardo be is mutatta a kartonlemezból készített modellt.

A repülés elmélete # A repülö gépezetek áramvonalasításába való elsö, igazi betekintés Leonardo da Vinci Sul Volo degli Uccelli (A madarak repüléséröl) 1505-ben kiadott könyvében található meg. E munka sokféle szempontból tárgyalja a sikló- és vitorlázórepülést. Leonardo valószínüleg tervezett egy vitorlázó repülögépet, de az emberi erövel csapkodó, szárnnyal végrehajtott repülés lehetöségét kutatta. A csapószárnyú gépekre vonatkozó tervei arra voltak ítélve, hogy papíron maradjanak örökre.

Az elsö skóciai próbálkozás a pilótás repüléssel # 1507 ben, John Daniian, N. Jakab skót király udvarában tevékenykedö orvos, egyszer véletlenül lemaradt a többiektöl, amikor egy udvari társaság Franciaország felé indult. Damian közölte, hogy az utazók után fog repülni. Szárnyakat szíjaztatott magára, levetette magát a stirlingi kastély faláról. Repülése elöre megjósolható módon végzödött, viszont nem sérült meg komolyabban.

Egyéb találmányok

Camera obscura # Ezen eszköz legkorábbi leírásai - mely alapjában véve sötétkamra, tühegynyi nyílással, ami fényt bocsát át, mely aztán egy képernyön a külsö tárgyak képét formálja - Kr. e. idöszakból származnak. Úgy tünik, Arisztotelész (Kr. e. 384-322) már ismerte müködési elvét. A camera obscura az 1500-as évekre már a müvészek ismerös segédeszköze volt. Roger Bacon és más, középkori tudósok megemlítik, hogyan múködik a camera obscura, Leonardo da Vinci pedig le is rajzolt egyet. A tühegynyi nyílás helyett lencsének a bevezetését az 1500-as években több tudós is javasolta.

A legújabb üvegkészítési módszer # A rómaiak kitünö üvegkészítök voltak és bár az üveggyártás a nyugat-római birodalom bukásával együtt összeomlott, mégis Európában fenn tudott maradni ez a szakma. A 15. század során, a velencei üvegfúvók új módszert fejlesztettek ki. Tiszta, kristályos üveget tudtak készíteni. Egyik eredménye lett pl. az üvegedények elöállítása is, amit aztán bor felszolgálására használhattak.

Nyomtatás

A nyomtatás feltalálása # A nyomtatás ennek az idöszaknak a legnagyobb horderejü találmánya, forradalmasító hatása a fényképezéshez, a rádióhoz vagy a televizióhoz hasonlitható. A könyveket addig kézzel másolták és festett miniatúrákkal illusztrálták. Ez költséges és munkaigényes eljárás volt. A könyveket föként kolostorok, egyetemek vagy gazdag magánszemélyek könyvtárában lehetett fellelni. 1500 körül egy bekötött kézirat költsége megegyezett egy átlagos udvar tisztviselö havi fizetésével. A találmány lényege a mozgatható, fémböl készült betü alkalmazása volt, amit újból használni lehetett. A nyomtatás már a tömegtájékoztató eszközök beköszöntését is jelezte, ugyanis lehetövé tette a szövegek és képek olcsó reprodukálhatóságát. Így sokkal nagyobb közönséget lehetett elérni vele. Ehhez a találmányhoz több, eleve meglévö tényezö járult hozzá. A papírgyártás, mely a spanyolországi arabokon keresztül került át a középkori Európába, a 15. század során jelentösen megnövekedett. A csigaprés és a fa-nyomódúcok - melyeket a papírkészítök, könyvkötök ugyanúgy használtak, akár a textíliák nyomása során - szintén bekerültek a papírra történö nyomtatás eszköztárába. A középkori aranymúvesek és könyvkötök által egyaránt alkalinazott metszési és öntési technika is megkönnyítette nagy mennyiségü, pontosan formált betü elöállítását.

A legkorábbi, dátummal ellátott, szedett anyag # A legkorábbi, nyomtatott okmány melyen tényleges idöpont található, egy 1454-ben kelt, Gutenberg sajtója alól kikerült, pápai bulla.

Az elsö európai nyomtatás # Bár a nyomtatást Kínában a nyolcadik század óta, vagy még régebben ismerték már, manapság széles körben elfogadott vélemény, hogy Európában a 15. század során ettöl függetlenül találták fel. A fa-nyomódúcokkal történö nyomtatást a század elsö negyedében fedezték fel. Még mindig kétséges a mozgatható, fémböl készült betüvel való nyomtatás feltalálásának pontos idöpontja és helye, de valószínüleg 1450 körül a németországi Mainzban történhetett.

Az elsö nyomdász # Bár a németországi Johann Gutenberget (1397-1468) szokták úgy emlegetni, mint a mozgatható betüt alkalmazó, elsö nyomdászt, ez a megtisztelö cím valószínüleg a Haarlemben született Laurens Janszoon Costert (?1370-1450) illeti meg, aki 1440-ben már fa-nyomódúcokról nyomtatott.

Az elsö könyv, mely magán viselte a nyomdász nevét és jelét # A Johann Fust és Peter Schoeffer által 1457-ben nyomtatott zsoltárkönyv volt az elsö, melyben szerepel a nyomdászok neve és a kiadás idöpontja is. Megtalálható benne még a nyomdász jele, egyfajta képi ábrázolás, melyre az ötletet a kereskedök által árucikkeiken alkalmazott, azonosító jegyek adhatták. Ezt az elgondolást késöbb széles körben alkalmazták. (Fust és Schoeffer nyomdai jele, másnéven kolofonja, egy faágra felfüggesztett, kettös pajzs volt.)

Az elsö nyomógépek, Németországon kívül # Ezeket kezdetben kivándorolt, német nyomdászok állították fel. Az Itáliában, Róma közelében Subiaco kolostorában, 1464-ben felállított sajtó volt az elsö. 1467-ben Rómába került. 1469-ben vásárolta meg Velence elsö ilyen berendezését. Hamarosan Európa legkiválóbb városa lett, ami a nyomtatást illeti. Párizsban 1470-ben állítottak fel egy sajtót a Sorbonne pincéiben. Ez lett a harmadik. 1500-ra, Velencében kb. 150 nyomógép volt, melyek segítségével kb. 3750 kötetet lehetett publikálni, Párizsban pedig 2200-at.

Az elsö sajtó az Újvilágban # 1539-ben a ravensburgi német "Nagy Kereskedelmi Társaság" sevillai ügynöke, Juan Cromberger küldött egy nyomógépet Mexikó fövárosába. A sajtót ott Juan Pablos (aki itáliai születésü volt) állította fel, 100 évvel azelött, hogy az elsö könyv kinyomtatására sor került volna Észak-Amerikában.

A modern betütípus elsö alkalmazása # A legrégebbi, nyomtatott könyveket gótikus betütípussal szedték, Németországban. Rómában az 1460-as évek cége felé alakították ki az ún. antikvát, mely az itáliai tudósok által kedvelt, kerekded kézíráson alapult. Ez a ma használatos betüképek közvetlen öse.

Az elsö nyomógép Ázsiában # 1556-ban Goában az újonnan alapított vallási felekezet, a jezsuita rend (a jezsuiták) állított fel egy nyomógépet.

A legöregebb angliai sajtó # William Caxton állította fel az alsó sajtót Angliában, mégpedig 1476-ban, a londoni Westminster apátság környékén. Az onnan kikerülö, alsó könyvek között megtaláljuk a History of Jason-t (Jason történetét) a Dictes of Sayengis of the Philosaphers-t és a Canterbury Tales-t (A Canterbury mesék ).

Az elsö, angolul nyomtatott könyv # A Recuyell of the Histories of Troy (Beszámoló a trójai háborúkról) a flandriai Brugesben készült, mégpedig 1474-ben, William Caxton révén, Burgundia angol születésü hercegnöjének. Caxton volt az elsö angol nyomdász. Eredetileg textilkereskedö volt. 1471-ben a németországi Kölnben tett látogatásakor elsajátított valamit a nyomtatás müvészetéböl. 1474-76-ban Colard Mansionnal, egy a burgundi herceg könyvtárában tevékenykedö kalligrafussal közösen alapítottak nyomdát.

A legtermékenyebb nyomdász # Az elsö, angliai nyomdászok közül, Caxton mühelyfönöke, Wynken de Worde volt a legtermékenyebb. 1500-ban beköltözött a londoni Fleet Street 32 alá, ahol 1534-ben bekövetkezett haláláig közel 800 könyv készült.

Az elsö, Oxfordban nyomtatott könyv # Oxford elsö nyomdásza a német Theodoric Rood volt. A szakemberek 17 könyvét azonosították eddig. A legelsö az Eyposito Sancti Hieronymi in symbolum apostolarum (Szent Jeromos magyarázata az apostolok jelképeire vonatkozólag).

Az elsö, mozgatható betüvel készített könyv # A mozgatható betütípus feltalálását rendszerint a németországi Mainzba való Johann Gutenbergnek tulajdonítják, aki 1455-ben vagy röviddel azelött nyomtatta ki hatalmas, kétkötetes bibliáját, amit csak Gutenberg bibliaként szoktak emlegetni. Úgy hiszik, hogy ennek a kiadásnak mintegy 200 példánya látott napvilágot. Egy részét pergamenre nyomták, a többit pedig papírra. 643 lapot tartalmaz, két hasábon 42 soros rendszerben. Innen ered az elnevezés: "42-soros biblia".

A leghíresebb nyomdászok # A nürnbergi Anton Koberger (a neves grafikus, Dürer keresztapja) volt a 15. század vége felé a leghíresebb nyomdász. Azt mondták róla, hogy 24 nyomdája volt, összesen 100 mesterembert foglalkoztatott. Komoly, nemzetközi kereskedelmet folytatott. Mestermüve az 1493-ban készült Nürnbergi Krónika, melyet Dürer tanítója, Michael Wolgemut illusztrált. A 16. század elején a legkiemelkedöbb nyomdász a Velencébe való Aldus Manitus (kb. 1450-1515) volt. Leghfresebb kiadványa a Hypnerotomachia Poliphili (Polifilusz álomcsatája) volt 1449-böl. Egy szerzetes által írt szerelmi történet. Könyvtörténeti szempontból jelentösebb a Vergilius 1501-es kiadása. Ez egy kisebb, oktávméretü könyv Nyolc lapra hajtogatott ívet tartalmazott. Így olcsó volt és tömörített, ebben az új, szükre szedett betütípusban, a kurzívban. Tulajdonképpen ez volt az elsö, újkori könyv. Az Aldine nyomda az évszázad végéig folyamatosan fennállt, Aldus utódai vezették.

Háborúk

A leghosszabb # Az Anglia és Franciaország között dúló százéves hábortí 1338-tól 1453-ig tartott (tulajdonképpen 115 évig). Az elsötöl (1096-1104) a kilencedikig (1270-91) számokat viselö, kilenc kereszteshadjárat azonban több, mint 195 évet fogott át, ha azt egyetlen, szent háborúnak tekinthetjük.

Az utolsó kereszteshadjárat # Konstantinápoly 1453-ban bekövetkezett eleste után, II. Pius pápa arra törekedett, hogy egyetlen kereszteshadjáratban egyesítse Nyugat-Európa acsarkodó uralkodóit. 1464-ben már úgy tünt, hogy sikerül is neki. A keresztény eröket az Adria partjára hívta. Maga vitte a keresztet, hogy ezzel is egyfajta gesztust adjon. Franciaország viszont polgárháborúba keveredett, az itáliai államok meg annyira gyanakodtak egymásra, hogy elég kevesen gondoskodtak nagyobb kontingensröl. Amikor a pápa, betegen és kimerülten megérkezett, szolgái úgy húzták el gyaloghintójának függönyét, hogy ne láthassa, a csapatok mennyire cserbenhagyták az általa indított missziót. Pius meg is halt 1461. augusztus 14-én.

Hadseregek

A legrégebbi fegyveres testület Angliában # 1485-ben jött létre a királynö testörségeként a Yeomen of the Guard (a Tower testörsége). A londoni Southwark Szent György társaságából alakították ki a Tiszteletreméltó Tüzérek Társaságát, mely 1537-ben VIII. Henrik királytól kapta alapítólevelét.

A török szultánok legjobb csapatai # A török szultán legjobb katonái a janicsárok voltak. Faként gyalogosként szolgáltak. Maga a szó a török yeni ceri-böl származik, amely új sereget jelent. Ahhoz, hogy valaki janicsár lehessen, vagy külföldi hadifogolynak vagy olyan keresztény ifjúnak kellett lennie, akit kényszerrel toboroztak a szultán saját területeiröl (föként Görögországból és a Balkánról). A katonai kiképzés azután következett, hogy áttértek mohamedán vallásra, valamelyik törökországi gazdánál dolgoztak - ahol el tudták sajátítani a nyelvet -, és megfelelö képzettségre tettek szert az ácsmesterség, fémöntés vagy egyéb szakma területén. Bár a szultán ellenségei rettegtek a janicsároktól, ugyanígy rettegtek tölük maguk a szultánok is. Tilos volt megnösülni és gyermeket nemzeni. Mindennapos eseménynek számítottak a janicsárlázadások. A janicsárok, akik eredetileg íjászok voltak, Európában az egyik elsö gyalogos testület, mely alkalmazta az új, kézi tüzfegyvereket. II. Mohamednek 1453-óan, Konstantinápoly ostrománál 12.000 janicsárja volt; 1526-ban, a jól irányzott tüzerejük semisítette meg a mohácsi csata során a magyarok lovasságát. A besorozottak fennmaradó részét évente átválogatták, hogy a török birodalom közigazgatásában szolgálhassanak. E tekintetben kitünö érvényesülési alkalom kínálkozott számukra, és sok mohamedán család egyenesen lefizette az udvari tisztségviselöket, hogy gyermekeiket besorozzák.

A legjobban rettegett könnyülovasság # Európában, ez a cím az albán stradiotokat illette, akiket a velenceiek az 1470-es évek végétöl alkalmaztak. Elóezör a törökökkel vívott háborúkban, majd egyre inkább az európai hadviselésben is. Ezek a keménynek bizonyult katonák könnyú fegyverzetet viseltek: rövid lándzsát és kardot. Gyors, kicsiny lovakon vágtattak. Levágták az ellenség fejét, és azt vitték a velencei tisztviselök elébe. Mindegyikért egy-egy dukát járt nekik. Hasonlóak, bár kevésbé félelmetesek voltak a magyar huszárok, akiket kb. ugyanakkor vettek igénybe elöször.

A legrégibb fennmaradt # A világon a legrégibb, fennmaradt sereg a pápa svájci testörsége a római Vatikánban. Reguláris megalapítása 1506. január 21-én volt, de eredete 1400 elöttre nyúlik vissza.

A legjobban megbecsült gyalogság # A svájci lándzsások dicsekedhettek ezzel a címmel. Több, mint két évszázadon át a svájci államszövetség kantonjainak független pásztorai fejlesztették ki ezt a harci technikát. 5,5 m-es lándzsát használtak, 1000 emberböl álló négyszögalakzat formájában. A taktika nem csak védelmi eszköz volt, hanem az ellenség megtámadására is igénybe vették. Fegyelmezetten és gyorsan tudtak elönyomulni és nyílt terepen bármilyen más katonaságot le tudtak rohanni. A svájciak aranykora a 15. század utolsó három évtizedére esik; az 1500 és 1525 között, az itáliai háborúk során vívott, hatalmas ütközetekben a spanyolok megtalálták rá a választ. A svájciakhoz nagyon hasonlított a Miksa császár által 1500 körül létrehozott német Landsknechte, mely nemsokára hasonló hírnévre tett szert.

A legnagyobb mongol ármádia # A 15. század vége felé a tatár-mongol seregben kb 300.000 harcos volt. Mintegy 190 km átméröjü térséget foglaltak le. Hat napig tartott, amíg körbejárták a sereget.

A legkegyetlenebb hódítók # A spanyol Bartholomé de las Casas (meghalt 1566-ban) 1502-ben került Hispaniolára, mint gyarmatosító. Megrázta spanyol honfitársainak brutális viselkedése: "Ilyen kegyetlenséget még sosem láttam, nem is hallottam róla, nem is olvastam ilyet". Fernandez de Oviedo, az Újvilág krónikása írta Historia general címü müvében, hogy: "a konkvisztádorok... kaphatták volna az új területek népírtói elnevezést is", akik "különféle és számtalan halált idéztek elö... talán oly sokfélét, mint maguk a csillagok". Las Casasnak a brutalitásról szóló beszámolói között találjuk valahol a következöket is: "mindezt pedig, a saját szememmel láttam"; voltak ugyanis olyan esetek, amikor a spanyolok "fogadást kötöttek ana nézve, ki tud egy embert kettöbe vágni, vagy ki tudja egyetlen csapással leütni valakinek a fejét ...lábuknál fogva tépték le a csecsemöket anyjuk emlöjéröl, és úgy zúzták szét a fejüket a köveken... más csecsemök testét felnyársalták, sokszor anyjukkal együtt, és ugyanígy tettek mindenkivel, akik a kardjuk elé került". Szabályszerü büntetésnek számított, amikor a foglyokat 13-as csoportokban akasztották fel "Megváltónk és a tizenkét apostol tiszteletére", miközben lábuk majdnem érte a talajt, aztán pedig "tüzifát tettek alájuk és élve sütötték meg az indiánokat".

Miközben folytatódtak a hódítások, a spanyolok gyakorlatilag rabszolgasorba kényszerltettek mindenkit, hogy aranyat keressen nekik. A velük együttmüködni nem akaró indiánoknak levágták a kezét és az orrát. Pedro Arias de Aviláról azt mondták, ö volt felelös kétmillió indián haláláért vagy rabszolgaságba taszításáért.

A leghíresebb kapitány # Gonsalvo de Cordoba beceneve "A Nagy Kapitány" volt. Tíz éves hadjárat után 1492-ben végre sikerült végleg kiüzni Spanyolországból a mórokat. Három évvel késöbb pedig Gonsalvót Itáliába küldték, hogy egy sereg élén megpróbálja ellensúlyozni a franciák Nápoly elleni támadását. 1496-ben sikerült is kiüznie a franciákat, viszont 1500-ban, a granadai szerzödésben Franciaország és Spanyolország megállapodtak, hogy felosztják Nápolyt. Ezt a megállapodást azonban nemsokára felrúgták, és a Nagy Kapitány a franciák feletti gyözelemre vitte 1503-ban a spanyol sereget Cerignolánál és Gariglianónál. Ennek eredményeként, a spanyolok nápolyi uralma évszázadokra biztosítva volt, Gonsalvo de Cordoba pedig, egészen az 1507-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig, az elsö alkirály lett. Nagy szakértelme a szervezésen és a fegyelmen alapult, amit következetesen alkalmazott seregében, ezenkívül pedig az ütközetek során kialmázta a lovasság, gyalogság meg a tüzérség közötti, szoros együttmüködés lehetöségét is. Európaszerte széles körben úgy ismerték, mint korának legnagyobb kapitányát.

A legtöbbet háborúzó uralkodó # Tudjuk, hogy az azték Axayacatl 1469-töl 1481-ig terjedö 13 éves uralkodása alatt 37 közösséget hódított meg. Ahuitzotzin (1486-1502) nevéhez, a rendelkezésére álló 16 év alatt 45 ilyen eredmény füzódik. II. Moctezuma (1502-20), aki a spanyol konkvisztádorok odaérkezésének idején uralkodott, 18 év alatt 44 közösséget kebelezett be, de ezek sokkal nagyobb területen találhatók, mint elödei eredményei.

A legkiemelkedöbb királynö-harcos # Amikor a spanyol Hernandes de Soto 1539-42 során aranyat keresve végigment egész Amerikán, emlitést tett egy hatalmas uralkodóról, a Cofachiqui (valószínüleg ez a hely ma Georgia állam) szenyórájáról. Sokmérföldes körzetben "feltétlen engedelmességet követelt magának, bármit is parancsolt, szorgosan és hathatósan végrehajtották". Felségterületén saját nemesei cipelték egyfajta gyaloghintón, és mindig elkísérték rabszolgái.

Az utolsó római katona # Nem elképzelhetetlen, hogy 1492-ben még élt az utolsó római katona, aki angol is volt. A kelet-római (bizánci) császárság hadseregének tengerészgyalogos alakulata, a varangiai örség, ugyanazt a funkciót látta el, mint a régi római birodalomban az ünnepelt praetoriánus (testör) csapatok. A varangiai örséget Svédországban állította fel 977-984 között a kijevi nagyherceg, Nagy Vlagyimir, aki 999-ben VIII. Konstantin kelet-római császár alá helyezte öket. 1066-tól kezdve angolokat toboroztak és amikor a kelet-római császárság végül 1453-ban a törökök támadásának nem tudott ellenállni többé, a varangiai örség kizárólag angolokból állt.

Rettenthetetlen és gáncs nélküli # Egy olyan, hadviselés szempontjából gyorsan változó korban, amikor a nehézpáncélos lovasság egyre inkább átadta helyét Európa seregeiben a tömeges méretü gyalogságnak, még mindig volt jónéhány lovas, aki a régi, letünt kor képviselöje ként vonta magára a figyelmet. A legjelentösebb közülük Pierre Terrail de Bayard volt, a chevalier sans peur et sans reproche, aki 18 éves korában elkísérte már királyát, VIII. Károlyt, Itália 1494-ben történt lerohanásakor. Kiemelkedö bátorsággal harcolt az itáliai hadjárat minden azt követö csatájában. Kitünt ügyességével az egyéni harcban, kisszámú csapatával hatalmas haditetteket tudott véghezvinni. Neve eggyé vált a bátorsággal és tisztességgel. Amikor 1524-ben a La Sesia-i csatában halálosan megsebesült az ellenfél spanyol parancsnok, a percarai márki minden kapitányát odaparancsolta a haldokló lovag mellé, hogy úgy tisztelegjenek még egyszer elötte.

Hadjáratok

Az elsö európai hídföállás afrikában # 1415-ben, Tengerész Henrik keresztény sereget vezetett csatába a marokkói Ceutában egy mohamedán uralkodó ellen. Henrik követöi földbirtokos nemesek voltak, akik a csatában lovagi rangot akartak kivívni maguknak, no meg termékeny földeket, valahol túl a kopár portugál partokon. Területi terjeszkedésüket nem koronázta siker, viszont igencsak felkeltette a keresztény hadakban a mohó étvágyat a lehetséges zsákmány iránt. Az afrikai partok mentén indftott expedíciókkal és a gyarmatosítók befektetéseivel megkezdödött az Atlanti-óceán szigeteinek meghódítása. A portugáliai Algarve Lagos nevü kikötöjének közelében a sziklás Sagres hegyfokról követte nyomon Henrik a tengeren túli terjeszkedést, és 1460-ban bekövetkezett haláláig a portugál tengerjárók eljutottak egészen Nyugat- Afrika zöldellö szegélyéig. amit el is neveztek Cape Verdének (Zöld-foknak). Ceuta lerohanását gyakran úgy tekintik, mint az eléggé zárt európai középkor végét, és egyben az új kor kezdetét, amikor is ez a földrész terjeszkedni kezdett a világban.

A leghosszabb menetelés # 1494. augusztus 29-én VIII. Károly francia király 22.000 harcosból álló sereg élén Grenobleból indult el, hogy a nápolyi királyság trónját megszerezze riválisától az aragóniai dinasztiától. Miután átkeltek az Alpokon, Altinál egy hónapig állni kényszerültek, mivel ott a király himlörohamon esett át. De október 6-án a sereg tovább indult a lombardiai síkságon, majd át az észalti Appenineken Toscana felé, és november közepe táján érték el Firenzét. Karácsonyra Rómában voltak és 1495. február 22-én csapatai ellenállás nélkül jutottak be Nápolyba. E hatalmas hadsereg makacs elörenyomulása igencsak megdöbbentette a kortársakat, és Itáliában maradandóan megváltoztatta a politikai színteret.

A legészakibb menetelés # Ezen idöszak legészakabbra történö menetelésére 1499 ösze és 1500 tavasza között került sor, amikor a III. Iván nagyherceg által küldött, 5000 fös orosz sereg majdnem elérte az északi sarkkört (ezen a területen a szokásos hömérséklet valószínüleg -25 °C -40 °C lehetett). A katonák sítalpakon haladtak (úgy nevezték öket: lizsnoje vojszko - a síelö sereg. Szakállas puskával meg néhány könnyebb ágyúval voltak felszerelve). Parancsnokaik Szemjon Kurbszláj, valamint Pjoá Jusatty voltak. A seregnek sikerült átkelnie az Urál északi részén, no meg sok-sok befagyott folyón, köztük a Persorán is. Elfoglaltak néhány, bennszülöttek által lakott, szibériai várost. Elérték az Ob folyó torkolatát is és aztán visszajöttek. 1500 km-t tettek meg.

A legtávolabbra kiterjedö # A spanyolok érkezése elött az Újvilágban feljegyeztek egy hadjáratot, melyre Tupac Yupanqui inka vállalkozott, 1486-ban a perui Cuzcóban lévö "fövárosából" elérte a dél-chilei Bio-Bio folyót. Közép-Amerikában, ugyanezt a rekordot az azték fönök, II. Moctezuma (1466-1520) tartotta, aki a mexikói Tenochtitlánból északon a Panuco folyóig, délen pedig a Xoconuscoig terjeszkedett. Bizonyos értelemben ezt a rekordot a spanyolok hódítása döntötte meg. Hennán Cortés alatt egészen Hondurasig, Pedro de Alvarado irányítása alatt pedig Guatemaláig vezetett hadjáratokkal. Mindkettöre 1524-ben került sor.

Egyedülálló, tengerentúli hódítás # Ez állítólag Tupac Yupanqui inkának, a 10. legföbb inkának a nevéhez füzödik. Állítólag a 15. század valószínüleg utolsó negyedében megszerezte az Auachumbi és Ninachumbe néven emlegetett csendes-óceáni szigeteken alapított bennszülött-amerikai indián államot. Valószínüleg ez volt az egyetlen tengerentúli hódítása. Az egész epizódot, mint túlságosan meseszerüt, sorra elutasították, viszont a szigeteket különbözö módon ugyan, de azonosítani lehetett, például: a Galapagos vagy Juan Fernandez szigetek.

A leggyorsabb # A nagy török hódító, I. Szelim (uralkodott 1512-1520) meghódította a mai Szíria, Libanon és Egyiptom egészét egy 1516-17-ben vezetett, elsöprö erejü hadjárat során. Ezeket a területeket Kairóból irányította a mameluk dinasztia. Szelim csodálatra méltó serege 1516. július 28-án jutott el Szíriába, 1516. augusztus 24-én Aleppó közelében megnyert egy komoly ütközetet, szeptemberben pedig övék volt egész Szíria. Átkeltek a Sinai félszigeten, nehézfegyverzetükkel és ágyúikkal együtt, méghozzá figyelemre méltóan rövid idö, öt nap alatt, 1517 januárjában bevették Kairót.

A legmerészebb # A spanyol Hernán Cortés, egy megdöbbentö merészségü hadjárat keretében, csupán 400 gyalogossal és 16 1ovassal hódította meg Mexikóban a hatalmas azték birodalmat.

Felülmúlhatatlan fegyvertény # A spanyol Francisco Pizarro és Diego Almagro 1531-ben olyan haderöt vezetett, mely megdöntötte a hatalmas inka birodalmat. A terep, ahol a spanyoloknak harcolniuk kellett, nehezebb volt, mint amivel addig bármikor Európában találkozhattak. Az Andok mellett eltörpülnek a legmagasabb európai hegyek is; a völgyek mélyebbek, a sivatagok kietlenek, és a távolságok is sokkal nagyobbak, mint bármelyik európai hadjárat során.

Az elsö, nyomtatott katonai térkép # 1500 körül rézlemezröl nyomták azt a katonai térképet, melyet valaki egyszerüen "P. W." kézjeggyel látott el. A sváb háború során végrehajtott, svájci katonai hadmüveleteket tünteti fel.

Ütközetek

Az ókor legvéresebbike # Kr. e. 479-ben Plataeánál (a görögök és a perzsák vívtak csatát) állítólag 250.000 embert öltek meg. Kr. u. 451-ben pedig a franciaországi Chálons-nál (a hunok és a rómaiak csatáztak) egyetlen nap alatt állítólag 200.000 ember pusztult el.

Az Újvilág legvéresebbike # A spanyolok odaérkezte elött az Újvilágban ezt a rekordot valószináleg a 20.000 Caranqui indián lemészárlása tartotta, akiknek testét Huayna Capac inka utasftására (a 16. század elején) a Mira folyó közelében a Yahuarcocha ("a Vér Tava") vizébe dobták. Az inka hadviselés több áldozatot követelt, mint Közép-Amerikában, ahol a foglyokat gyüjtötték.

A leginkább meghatározó jellegü # Ezen idöszak sok csatája versenghet ezért a címért. Egyik ilyen volt az 1514-ben az iráni Tabriz közelében lezajlott chaldironi ütközet. Szelim szultán által vezetett törökök legyözték az Ismail sah irányította Safavid Iránt. Megállították ennek a harcias síita mohamedán államnak a nyugat felé való terjeszkedését. Újabb, jelentös gyözelem lehetett 1453-ban Konstantinápolynak a törökök ütali, sikeres ostroma. Ez a Kelet-római, más néven Bizánci Császárság végét is jelentette. 1526-ban az északnyugat- indiai Panipatban került sor egy másik, döntó jelentöségü ütközetre. Babur legyözte az észak-indiai uralkodókat, és így megalapította a hatalmas Mogul Császárságot. Európában, a Nancy ütközet volt az egyik leginkább jelentös (1477. január 5-én). A burgundi herceg, Bátor Károly újonnan felállított 10.000 fös seregét legyözte a majdnem kétszer akkora, lorrainokbói és a svájci gyalogságból álló haderö. Károlyt és sok emberét megölték. Ez véget vetett terjeszkedési terveinek, és - mivel fiúörökös nélkül halt meg - a független Burgundiának is.

A legkevésbé megjósolható csata # 1471-ben az oroszországi Selon folyónál zajló ütközet során, a novgorodi terület 40.000 harcosát legyözte Moszkva városának 4.000 katonája.

A legnagyobb # A résztvevök számát, a felhasznált új ötleteket és a harc hevességét tekintve, Európában ebben az idöben a legnagyobb ütközet az itáliai Páviában volt 1525-ben. A kb. 35.000 fönyi francia sereg, melyet maga I. Károly vezetett, benyomult a milánói hercegségbe, és ostrom alá vette páviát. A sereg jól kiépített, erös tábort vert magának. A spanyol parancsnok, a pestarai múki feladata volt, hogy kisebb számú fegyvereseivel kicsalogassák a franciákat onnan, majd megtörjék az cetlom erejét. Ez sikerült is neki, amikor a francia ágyúkkal farkasszemet nézve, bátran masíroztak el a franciák állásai elött. A franciák, gyözelmet szimatolva, elöjöttek, de támadásuk szervezetlen volt, és a fegyelmezettebb spanyol csapatok felmorzsolták öket. Hatezer francia maradt ott holtan a csatamezön. A híres, svájci gyalogságot szétszórták, I. Ferencet elfogták. Véglegesen meghiúsult a franciák azon törekvése, hogy Milánót uralmuk alá vonják.

Az egymással szembekerült, legnagyobb seregek # Amikor 1473-ban Kelet-Törökországban az Eufrátesz folyónál találkozott az iráni uralkodó, Hosszú Hasszán, parancsnoksága alá tartozó, iráni hadsereg (kb. 300.000 fö lehetett), valamint a török sereg, melyet II. Mohamed szultán vezetett (kb. 260.000 katonára rúghatott). Bár Hosszú Hasszánnak több embere volt, híján voltak ágyúknak, így hát el is vesztette a csatát, mert emberei elmenekültek a török tüzérség sortüzei elöl.

Az egyik legnagyobb öldöklés # Amikor 1514-ben Szelim török szultán a síita Irán elleni támadásra készült - mely a chaldironi csatában csúcsosodott ki - úgy döntött, gondoskodik róla, hogy ne legyen síita ötödik hadoszlop birodalmában. Meg is öletett 40.000-et a török császárság területén található 70.000 síita mohamedánból.

Az elsö, nagyobb európai-indián ütközet Észak-Amerikában # 1540 októberében, Hernandes de Soto kormányzó elérte a mai Alabama területén található Mauilla városát. Közte és az indiánok között vita támadt és csatára került sor. "Az indiánok", az egykori feljegyzések szerint, "olyan szellemben harcoltak, hogy sokszor kiüzték embereinket a városból". Végül aztán a spanyolok felgyújtothák a várost, majd az indiánokat menekülés közben cölöpkerítéssel körülvett területre szorították. "Sokan, akik hanyatt-homlok kirohantak a lángban álló házakból, fuldokolni kezdtek a füsttöl, majd a földre zuhantak és halálra égtek". Körülbelül 2.500 indián és 18 spanyol halt meg; 150 spanyol 700 nyíl okozta sérülést szenvedett; 12 ló pusztult el és további 70 megsérült.

Ostromok

A legtovább tartó # A valaha feljegyzett leghosszabb ostrom Azotusé volt (a mai izraeli Ashod), mely Hérodotosz szerint 29 évig tartott Kr. e. 664-töl 6l0-ig. A tüzérség kezdetben az ostromok idejének lerövidítésére szolgált, de a 16. század elejére az erödítmények tökélesedtek. Ez más stílusú hadviselést kívánt. 1522-ben Ródosz hatalmas ostromakor, 650 Szent János rendbéli lovag és követöik négy hónapon át kitartottak 100.000 törökkel szemben.

A legfényüzöbb ostrom Európában # 1474. július 30-tól 1475. június 27-ig, Neuss német várost ostromolta mintegy 22.000 emberrel, ágyúkkal és ostromgépekkel a burgundi herceg, Szeles Károly. Ennek egész Európa a csodájára járt: "a legfényüzöbb ostrom volt már, vagy 100 év óta ...egész iskolája a becsületességnek ...oly sok volt ott a lovaghoz méltó küzdelem". Kilencszáz sátor fogadta be a herceg házanépét, miközben jómaga és jelentösebb udvaroncai kedvük szerint építettek maguknak fából kastélyokat. A tábor inkább valamiféle városhoz hasonlított, ahol pékségek, bordélyházak, teniszpályák, fogadók, kápolnák és két nagy piac is volt

A legnagyobb török ostrom # I. (Fenséges) Szulejmán 1520-ban követte a trónon atyját, I. Szelimet. Ő az akkori idök legnagyobb flottáját állította ki, és Málta ellen indult. A kegyetlen ostrom a Szent János lovagrend lovagjainak végül gyözelmet hozott, és így maga a kereszténység is megmenekült. Málta egymagában állt a nyugati kereszténység és a keleti iszlám között. [#&@!]

A legkatasztrofálisabb ostrom # Novgorod, melynek önkormányzati oklevele volt, 1019 óta háborúzott Moszkvával a hatalomért. 1467-ben, III. Iván, az orosz nagyherceg serege több hónapon át ostromolta Novgorodot. 48.000 ember halt meg az éhezéstöl vagy pusztult el a város falain belül. Mintegy 250.000-re tehetö azoknak a száma, akiket lemészároltak, akik éhen haltak a moszkvai seregek által Novgorod körül elpusztított területeken.

A "legtökéletesebb" rombolás # Tenochtitlán azték várost 1521-ben Hernán Cortés parancsára módszeresen földig rombolták. Ez oly tökéletes volt, hogy alig lehet bármiféle, erre a településre utaló bizonyítékot találni ott. Egyben elrendelte, hogy építsenek a romokon új várost. Ez a mai Mexikó City.

Egy város legalaposabb kirablása # 1527-ben Rómát V. Károly seregei kirabolták. Feltehetöleg a kor hadtörténetének ez a legbrutálisabb eseménye. Egy hónapon át tartott, amikor is éjjel és nappal egyaránt hallani lehetett a férfiak, nök meg gyerekek sikoltozását, mely minduntalan betöltötte az utcákat, ahol aztán testüket kint hagyták rohadni a Napon. A katonák kifosztották a templomokat, palotákat és kórházakat egyaránt. Összetörték és kifosztották a sírokat is. A becslések szerint a város lakosságának kb. a fele pusztult el ezekben a szörnyü napokban.

Fegyverek és páncélok

Az utolsó íjászok # A nagy íj (mely földre állítva olyan magas, mint az íjász) a csatamezön nagy csapatoknál volt praktikus. Az íjászok fegyelmezett és gyors össztüze hatalmas pusztítást tudott véghezvinni. A 15. század során a páncél tökéletesebb lett. Még az 1470-es években is megtartotta angol íjászokból álló, nagyrabecsült hadtestét a burgundiai Merész Károly. Angliában még egy századig fennmaradhatott az íjászat hagyománya.

A hercegi testörök kedvelt fegyverei # A 15. század vége felé az íjpuska - mely lényegében az orvlövészek rendkívül pontos, söt halálos fegyvere volt - a hercegek lovas testöreinek kedvelt eszköze lett, és így szinte második virágkorát élte.

A 22 legtitkosabb harcmüvészet # Japán hegyi erödítményeiben éltek a nindzsák. Legalább 22-féle harcmüvészetet találtak ki: a fúvócsövet, a szájból kilöhetö nyilakat, a miniatür íjakat és nyílvesszöket, bambuszból és szövetböl készített sikló alkalmatosságokat, robbanóanyagokat, összehajtható és hordozható tutajt meg lapátot, mászólétrát, fojtáshoz szolgáló rövid láncot, vakító porokat, vízenjárást, uszonyokat, bambusz légzöcsövet, karmokat a mászáshoz és a harchoz, hegyes dobócsillagokat, amit a földbe is be lehetett ütni, robbanó cukorkákat, sárkányt, amivel be lehet hatolni kastélyokba vagy amikröl bombát lehet ledobta, ezenkívül a búvárkodást, a rövid és hosszúhávú futást, ugrást, álcázást, a lovaglómüvészetet és az ösvények gyors megtalálását.

Lovastüzérség # Az elsö, nagyobb ágyú annyira nehéz volt, hogy gyakorlatilag nem tudták megmozdítani. VIII. Károly francia király (1483-98) vezette be a ló vontatta szekerekre szerelt tüzérséget.

Tüzérségi taktika # A harcmezön kialakított tüzérségi tüz elsö taktikai elméletét nagy valószínüséggel Bartolomeo Colleoni (meghalt 1475-ben) dolgozta ki. Kitalált egy rendszert, melynek segítségével a telepített ágyúk rést tudtak ütni a gyalogság soraiban, mely persze újra rendezödött, mialatt az ágyúkat töltötték.

A legfinomabb páncél # A csuklósan tagolt vértezet kialakulása a 15. századi fegyvergyártás egyik legnagyszerübb vívmánya. Ez volt az a páncél, mely segíthetett fenntartani a kor seregeinél a nehézlovasság jelentöségét. A legfinomabb páncélt Milánóban készítették az Antonio Missaglia által vezetett családi mühelyben.

A legjobb lovassági pajzsok # Afrikában a legkönnyebb, legerösebb lovassági pajzsokat a nyársas antilop böréböl készítették és a tüzö napon fényezték fehérre. A szaharai berberek készítették a tevegelö harcosok számára. Kitab al-Isztibszar szerzöje ír így 1135 körül: "A legjobb és legdrágább pajzsok az öreg nöstények böréböl készülnek, mert ezeknek a szarva, koruk révén, annyira hosszúra nött már, hogy le tudják vele üzni a hímeket, ha azok meg akarják hágni öket".

A leginkább mérgezö fegyver # Észak-Amerikában ez a cím kétségkívül a kaliforniai Otapas törzs mérgezett nyilainak jár ki. A nyilaknak csak rendkívül kicsiny sérülést kellett aláidézniük, és a test "kibírhatatlan, dögletes büz árasztásával", mindenütt felfakadjon, mielött az áldozat meghalt. Coronado katonái közül 17-en haltak meg ily módon 1541-ben.

A skalpolás elsö és egyben leghíresebb leírása európai megfigyelö részéröl # Jacques Cartier, amikor 1535-ben Kanadában a Szent Lörinc folyón másodízben utazott felfelé, Quebecben a sztadakonánáknál a következöket látta: "öt férfifej börét abroncsra kihúzva, mintha pergamen volna". Ezek a délröl származó toudmamanok (Micmac-ok) tagjaitól származtak, akik folyamatosan háborút viseltek az a népük ellen. Még ma is vitatott, hogy vajon a skalpolás elöfordult-e Észak-Amerikában az európaiak odaérkezése elött, vagy az indiánok az európaiaktól tanulták el. Tény, hogy a szó sok indián nyelvben aláfordul, viszont nem megszokott az európai nyelveknél. Ez sugallja, hogy a müvelet megszokott lehetett az európaiak megjelenése elött is.

Hadigépek

Katonai erögépek # A legnagyobb katonai katapultok, másnéven köhajító gépek 27 kg súlyú tárgyat 450 m hávolságra tudtak elhajítani.

Páncélozott jármüvek # Az elsö páncélozott, kerekes jármüveket, a csehek és a huszita vallási szakadárok közötti háborúban (1419-töl 1434-ig), Jan Zizka huszita vezér használta. A szekereknek emelt, fából készült oldaluk volt és kis ágyút vittek. A szekerek közti rések betöltésére páncéllemezeket használtak, amikor a jármüvekböl úgynevezett szekérvárakat alakítottak ki. Zizka hadijármüvei komoly gátat jelentettek a támadó lovasság vagy gyalogság számára.

Széllel meghajtott harci jármü # 1472-ben, az itáliai Guido da Vigevano elképzelt ugyan egy szélmalmokkal hajtott, tank-szerü jármüvet, de sosem próbálták ki.

A legnagyobb képzelöeröröl tanúskodó hadigép # A ballista quadrirotis-t, más néven a mozgó nyílkilövöt, amit két páncélozott ló vontatott, arra tervezték, hogy minden oldalról nyílzáport zúdítson az ellenségre. De harc közben sosem használták.

Kézi hajtású tank # Leonardo da Vinci híres, 1500-ból származó rajza egy tank terve. Hiányossága, hogy kézzel hajtott kerekekre hagyatkozott. Valószínü, hogy emberi izomzattal csak nagyon nehezen lehetett volna megmozgatni egy ilyen jármüvet.

Ágyúk

A legrégebbi # A legrégebbi ágyúkat valószínüleg mind Kínában, mind pedig Észak-Afrikában 1250 körül építették. Az ágyú 1326-ban jelent meg Franciaországban és 1327-ben Angliában. Elöször nem voltak hatékony fegyverek. A 15. században finomodott a fémöntés, a puskapor "szemcsézése" biztosította, hogy minden részecske nagyjából egyenlö méretü és összetételü legyen. Így az ágyú csodálatraméltó fegyver lett. Ekkor vezették be a "kartácsgolyó"-t is.

A legnagyobb ágyúk # A 15. század elsö felében készített ágyúk még a várfalak támadására kellettek. A hatalmas lövedékeken volt a hangsúly. 'Mons Meg', az ágyúk ezen generációjának egyik túlélöje, melyet a skóciai edinburgi kastélyban öriznek, 1449-ben készült. 6.961 kg-ot nyomott és egyetlen, 249 kg-os kögolyót tudott kilöni. Állítólag 0,63 m-es volt a furata.

A legnagyobb orosz ágyú # A legnagyobb ágyúknak, amit orosz csapatok valaha is használtak, 7,32 m-es volt a csöhossza. Ezeket a Balti-tenger partvidékén lévö svéd erödítmény, Vyborg, 1496-os három hónapig tartó ostrom során vették igénybe.

A "cár ágyújának" vagy egyszerüen "ágyúk királyának" (a mai moszkvai Kremlben látható) 0,91 m-es a furata, és közel 40 tonnát nyom. 1500 után azonban már ehhez hasonló, hatalmas ágyúkat nem öntöttek többé.

Minden ágyúk legnagyobbika # Konstantinápoly ostroma során használták a dél- törökországi Edirnében öntötték 1453-ban. Ennek a hatalmas ágyúnak, néhány korabeli beszámoló szerint, 7,36 m hosszú volt a csöve, 3,5 m-es a kerülete, 49 tonnát nyomott és 603 kg-csak voltak a hozzá tartozó golyók. Az egészet úgy írták le, mint "valami rettenetes és rendkívüli szörnyeteget". Egy magyar ágyúöntö keze munkáját dicsérte. 60 ökörnek három hónapba tellett, amíg Edirnétöl Konstantinápolyig elvontatták a 234 km-es úton. Mindkét oldalon 200 emberre volt szükség az egyenesben tartásához. 50 ács készítette 200 kisegítö segítségével kifejezetten az ágyú számára az útközben szükséges hidakat meg utakat. 1453. április 12-töl május 29-ig a törökök belöle hét lövést adtak le naponta Konstantinápoly falaira.

Kovás puska # A kézifegyvereknél használt, legkorábbi elsütö mechanizmus 1425 körül jelent meg. A szerpentin, ez az S-alakú, forgatható kar, ami a töltényür oldalán levö serpenyöben elhelyezett kicsiny puskapor adaghoz izzó kanócot vagy hasonlót vitt oda, volt az elsö, kanócos mechanizmus. Ez szorította ki a lövész kezében tartott, lassan égö kanócot. A kanócos puska hátránya volt, hogy a kanócnak állandóan égnie kellett. 1515 körül a németországi Nürnbergben élö Johann Kiefuss találta fel a puskapor meggyújtásához szükséges szikrát biztosító, kerekes kováspuskát. Bonyolult mechanizmusa egy pörgö kereket hozott érintkezésbe vaspirittel, amit egy karomnak nevezett, rugóval müködtetett kar pofái tartottak. Érintkezéskor a keletkezö szikrák a serpenyöbe jutottak, és ily módon meggyújtották a puskaport. A gyalogság sosem használta széles körben, inkább lovassági célokra felelt meg. A hosszú, nehéz - tokban tartott, lövésre elökészített - kerekes-kovás pisztolyoknak komoly hatása volt az észak-európai harci taktikára nézve.

Az elsö tüzfegyverek Japánban # 1510-ben importálták a kínai gyártmányú, rézcsövü pisztolyokat, de 1543-1548-ig nem alkalmazták öket harc közben. A portugálok európai muskétákat vittek magukkal Japánba. A japánok Tanegashima-nak nevezték ezeket, lemásolták és gyártani is kezdték. Feltehetöleg elöször 1549 során alkalmazták ütközetben.

Az elsö kovás puskák Kabulban # 1519-ben, Babur már puskát használt az afganisztáni Kabul erödítménye ellen. Arról írt, hogy az emberek "azelött soha sem láttak tufang-ot (kovás puskákat)".

A legújabb fegyver # A kézi tüzfegyverek eleinte nagyon nehéznek bizonyultak, így hát háromlábú állványra kellett helyezni öket. A 15. század végén vezették be széles körben a kovaköves mechanizmusú, szakállas puskát. A német hakenbushe-röl (kampós pisztolyról) kapta a nevét. Kiszorította az elsö kézifegyvert, ami tulajdonképpen a mell elött elsütött, miniatür ágyú volt. A szakállas puska könnyebbnek bizonyult, mozgathatóbb fegyver volt, és a vállhoz húzva lehetett célozni vele. 1500 körül, az auszttiai Innsbruckban a császári tüzérség raktáraiban 18.000 szakállas puskát öriztek. A velencei állam hasonló fegyvereket juttatott a vidéki polgárörségnek is. Ezeket a puskákat tömeges alkalmazásra készítették; pontatlanok voltak, viszont nem igényelt különösebb képzettséget sem. Ólomgolyójuk át tudott hatolni a legjobb páncélon is. A háborúban ezeket a puskákat elöször a spanyol katonák alkalmazták Itáliában, 1522-ben Bicocca, 1525-ben pedig Pavia mellett. Filippo Strozzi az 1530-as években tökéletesítette a szakállas puskát, hatótávolságát 400 lépésnyire növelve. A franciák vezették be a szabványkaliberü fegyvereket. Ezek aztán az európaiaknak hatalmas elönyt biztosítottak a felfedezések korában.

A leghatékonyabb tüzérség # Amikor VIII. Károly francia király 1494-ben lerohanta Itáliát, tüzérségi trénje rögtön magára vonta a figyelmet. Ágyúi már nem az 50 évvel korábbi hatalmas szörnyetegek voltak, hanem sokkal inkább középméretüek. Bronzból öntötték és súlyuk 2023-3048 kg közötti volt. 9 kg-os, vasból készült lövedéket tudtak kilöni, rendkívül nagy sebességgel és vízszintes röppályán. A milánói és burgundi hercegeknek is hasonló, mozgatható ágyúkból összeállított trénjei voltak, melyeket a velencei gályák illetve a velencei hadsereg számára tömegméretekben is gyártottak. 1513-ban VIII. Henrik angol király 180 tüzérségi löveget vonultatott fel a franciaországi Tournai ostromnál. Az ágyúk egy nap alatt 32 tonna puskaport használtak fel.

A puskapor legkorábbi alkalmazása Indiában # A puskaport Dél-Ázsiában már a portugálok odaérkezte elött használták. Az alkalmazásra utaló hivatkozások megtalálhatók a 15. századi uralkodó, a gudzsarati Mahmud Bigarh szultán hadjáratairól szóló beszámolókban.

Aknák és rakéták

Az elsö robbanóakna # Az elsö, sikeres robbanóakna Francesco di Giorgio Martini nevéhez füzödik, aki ismert siénai építész és erödtervezö volt. Neki sikerült egy ilyen aknával 1495 novemberében lerombolnia a nápolyi Castel Nuovo falainak egy részét, Mindez a francia védök soraiban komoly veszteségeket eredményezett, és végül a kastély el is esett.

A legkorábbi háborús rakéták # 1232-ben, a kínaiak Kiaifung-fu ostroma idején hadirakétákat löttek ki a mongolokra. Ez az elsö alkalom, amiröl tudunk, hogy rakétákat alkalmaztak háborúzás idején. Európában a rakétákat elsö ízben - legalábbis a 17. századi történész, Lodovico Muratori feljegyzései szerint, 1379-ben alkalmazta a páduai sereg a Chiozza itáliai szigetért vívott ütközét során.

Háború a tengeren

A legerösebb földközi-tengeri hajóhad # A törökök ugyanúgy vették birtokukba a tengert, mint a szárazföldet. Kizavarták a velenceieket 1484-ben a Fekete- tengerröl, 1516-ban lerohanták Szíriát, egy évvel késöbb pedig Egyiptomot. 1522-ben foglalták el Rodoszt, 1529-ben behatoltak Észak-Afrikába, 1538-ban pedig legyözték a Jón-tengeren az egyesült velencei, génuai és spanyol flottát.

Az elsö európai-ázsiai csata, keleti vizeken # 1508-ban, a mameluk (egyiptomi) és gudzsarati (indiai) flotta legyözte a portugálokat Chaul mellett, India észak-nyugati partvidékén. Egy ével késöbb viszont a portugálok, Francisco de Almeida vezetése alatt kiüzték Diuból a mameluk-gudzsarati egyesült flottát.

Az elsö európai-észak-amerikai folyami ütközet # 1543 júniusában, Kuba új kormányzója (a lázban meghalt Hernandes de Soto utóda) hét kétárbócos vitorlást állított ki. Július 2-án, 322 spanyol kihajózott a tengerre, ahol megtámadták öket az indiánok. A csata három napig tartott, míg végül az indiánok földjük határánál visszafordultak.

Ágyúk a tengeren

Az elsö ágyúcsörések # A 16. század eleje táján fejlesztették ki a fedéllel ellátott ágyúcsörést. Ezek a hajó oldalába vágott, négyszögletes vagy hosszúkás nyílások voltak, pánttal ellátott fedéllel kiegészítve. Ez lehetövé tette, hogy sokkal több, nehezebb ágyút helyezhessenek el a fedélzeten, mivel a törzsön belül a fegyvereket sokkal alacsonyabban helyezték el. Közelebb vitték a vízvonalhoz a lövegek súlyát, ily módon is csökkentve azok destabilizáló hatását. A hadihajóknak ezután meg volt már az a képessége, hogy ezeknek a nehéz ágyúknak a segítségével oldalsortüzeket adhassanak le. Az ágyúcsörés feltalálása 1501-re tehetö, és bizonyára Descharges, francia hajóács nevéhez fúzödik.

A legkorábbi, oldalsortüzet leadni képes hadihajó # A Mary Rose-t 1510-ben építették VIII. Henrik angol király számára. Mintegy 600-700 tonnás gálya volt, egyike az angol flotta legnagyobb hajóinak. A Mary Rose-t az 1530-as években újjáépítették. 1545. július 19-én veszett oda: felborult, miközben kihajózott Portsmouth-ból, hogy harcba szálljon a támadó franciákkal. A katasztrófa okai között minden valószínüséggel szerepe volt az emberi hibának és a balszerencsének is.

Az ágyúk elsö, alkalmazása észak-európai tengereken # Az 1337-38-as években, az angol királyi hajót, az All Hallows Cog-ot kisméretü löveggel látták el. Az 1500-as évekig azonban az ágyúknak viszonylag csekély hatásuk volt a tengeri hadviselésre. A nyílt fedélzeten, vagy pedig a fedélzet feletti felépítményeken lehetett elhelyezni, és a túl nagy súly labilissá tette volna a jármüvet.

India # 1482-böl származik az az elsö feljegyzés, mely ágyúk indiai hajókon, tengeren történö alkalmazásáról szól. Gudzsarat uralkodója, II. Mahmud sah egész flottát küldött ki a kalózok ellen, "és a hajók fedélzetére ágyúkezelöket meg muskétásokat telepített". 1500-ban, egy gudzsarati hajó több ágyújával is rálött a portugálokra. 1503-ban, a zamorini flotta állítólag 380 ágyúval büszkélkedhet.

Orvosi ellátás

A katonai orvosi ellátás elsö szabályozása # A Ming-dinasztia kormányzata sokkal nagyobb figyelmet fordított a katonák orvosi ellátásra, mint Kínában bárki addig. A rendeletek egyike 1394-ben kikötötte, hogy a heveny vagy erös megbetegedéstöl szenvedö örkatonák azonnal visszaküldendök a táborba, hogy orvos lássa el öket. A késedelem miatt járó büntetés 100 korbácsütés volt a közvetlenül felelös, alacsonyabb beosztású tiszt esetében, és 90 a fötisztnél, valamint egy havi fizetésmegvonás az örállomás vezetöjétöl.

A legkomolyabb orvosi ellátás a tengeren # A Zhen He által Kínából 1405 és 1433 között külföldre vezetett, hét út során több, mint 180 gyógyítással foglalkozó személyt rendeltek a dzsunkákra, hogy a tengerészek számára orvosi ellátásról gondoskodjanak. Mindegyik dzsunkán legalább három, gyógyításhoz értö ember volt.

Építmények és mütárgyak

A legrégibb építmények

A világon # A legkorábbi ismert emberi építmény egy lazán felhalmozott, lávatömbökböl álló, szabálytalan kör. Tanzániában az Olduvai szorosnál, az alsó-paleolit lelöhelyen, a legalsó kultúrszinten található.

A már feltárt épületek legkorábbi bizonyítéka a franciaországi Nizza melletti Terra Amata-nál látható. Itt 21, tüzhellyel vagy kavicsbélésü gödrökkel kiegészülö kunyhó található. Az egészet cölöplyukak határolják. A kb. 400.000 évvel ezelötti Acheuli kultúrának lehetett része. Kiásták már az eredetileg Jerikó falaival egybeépített, 6,1 m magas kötorony maradványait, mely Kr. e. 5000-re datálható. A falak alapozása készülhetett akár Kr. e. 8350-ben is.

A világ legrégebbi, szabadon álló építményei, úgy hisszük, a máltai Mgarr és Skorba megalitikus templomai. A gozói Ggantijával együtt Kr. e. kb. 3250-böl származnak.

A legkomolyabb földmunkák # A gépészeti alkalmatosságok kora elött, ez a cím mindenképpen a nigériai Bendel szövetségi állam területén található Benin Birodalom lineáris földhatárainak jár ki. A becslések szerint a földmüvek teljes hossza valószínüleg 6400 és 12.800 km között lehetett, a megmozgatott föld mennyisége pedig feltehetöen 380-tó1 460 millió m -ig terjedhetett. Angliában a legnagyobb, történelem elötti földmü a Wansdyke, eredetileg Wodensdic, amely 138 km hosszan fut. A belgák építették északi határvonalnak.

A legmagasabb oszlopok # A világ legmagasabb, terhelést tartó köoszlopai 21 m-esek. A karnaki Amon templom oszlopcsarnokában találhatók, szemben a Nílus melletti Thébával, mely Felsö-Egyiptom ókori fövárosa volt. A 19. dinasztia idején építették, II. Ramszesz uralkodása alatt, Kr. e. 1270 körül.

Emlékmüvek

A legkorábbi, meghatározható mohamedán emlékmü Indiában # A nyugatindiai Kachh Bhadresvar nevü helységben van az úgynevezett Ibrahim szentély (Dargah La' I Shahbaz). Felirata 554 AH-ból (Kr. u. 1159-60-ból) származik. A kis köépítményt olyan, jellegzetes gudzsáráti köszerkezet-építési technikák alkalmazásával építették, mint a gyámkövel megtámasztott kupola. Az oszlopok és a mihrab díszítése a helyi hagyományos stílusból merít, viszont elhagyja a figuratív motívumokat.

A legnagyobb # Zhengnek, Kína elsö császárának, a Li hegyen épített sírja Kr. e. 221-böl származik. 40 km-nyire Xianyangtól keletre található. A sírt körülvevö két fal mérete: 2173 x 974 m és 685 x 578 m.

A legnagyobb észak-amerikai # Azelött, hogy az európaiak Amerikába érkeztek volna, a kontinens népei építettek sírhalmokat és templomdombokat. Ezek közül sok kicsi volt, néhány viszont a valaha épített, legnagyobb földi építmények körébe sorolható. A "szerzetesek dombja" egyike a kb. 120 ilyen halomnak az Illinois állambeli Cahokiában. Tömege kb. 623.000 m és 6,5 hektárnyi területen van. Ezt a rengeteg földet Kr. u. 1200 körül olyan emberek hordták oda, akiknek egyáltalán nem voltak munkára fogható állataik.

A legnagyobb képzelöeröröl tanúskodó sír # A 16. század közepén épített építmények közül az indiai Sasaramban lévö Sher sah sírja tekinthetö a legnagyobb képzelöeröröl tanúskodónak. A nyolcszögletü sír 75 m széles, 5 emeletes és 45 m magasan áll, a mintegy 420 m -es, mesterséges tó közepén. Aliwal Khan építész tervezte.

A legnagyobb piramis # A mai Mexikóvárostól 101 km-nyire délkeletre fekszik Cholula de Rivadabiánál a Quetzacoatl, a valaha épített legnagyobb piramis és egyben legnagyobb emlékmü. 54 m magas. Alapzata közel 18,2 hektárnyi területet fed le. Teljes tömege a becslések szerint 3.300.000 m lehetett, szemben az egyiptomi Kairó közelében található Kheopsz-piramis 2,5 millió m -ével. A piramisépítés korszaka a Krisztus utáni 2. és 6. évszázad közöttre tehetö.

A legrégebbi piramis # Az egyiptomi Szakkarában van Dzsószer lépcsös piramisa. Imhotep fáraó építtette eredetileg 62 m magasra, Kr. e. 2650 körül, turai mészköborítással. A legnagyobb, ismert, egy darabból álló blokk a Harmadik Piramisról (Mükerinosz-Menkaure piramisa) származik és kb. 290 tonnát nyom. A legkorábbi, újvilági piramist a délkeIet-mexikói La Venta szigetén Kr. e. 800 körül építették az olmékek. 30 m-re magasodik, 128 m-es alapéllel.

A legnagyobb hengek # Nagy-Britannia legnagyobb, megalitikus, történelem elötti emlékmüve és egyben legnagyobb henge a Wiltshire grófságbeli Avebury 11,5 hektáros földböl és köböl készült körei. A neolitkorbeli területen Kr. e. 4200 körüli az építmény

A Wiltshire grófságbeli Salisbury síkságtól délre fekvö Stonehenge-ben találjuk a legnagyobb trilitonokat (két nagy, álló köoszlop, melyen keresztbefektették a harmadikat); több, mint 45 tonnát nyomnak az egyes homokkö tömbök és több, mint 550 emberre tehetett szükség, hogy egy 9°-os emelkedön felvonszolják. Kr. e. 2800-ra nyúlik vissza az árok építése. Még mindig vita tárgyát képezi, hogy Stonehenge vajon Holdnaptár, templom, fogyatkozás-elörejelzö vagy navigációs iskola lehetett-e.

Az elsö, négyszögletes, téglából készült síremlék Bengáliában # Jalal-ud-din Mohamed Shah szultán -akinek uralkodása Kr. u. 1414-töl 1431-ig terjedt - síremlékét, melyet mint az Eklakni síremlé­ket szoktak emlegetni, 1425 körül építették Panduában. Modellként szolgált az indiai Bengáliában a mohamedán építészeti stílus számára. Az ennél az építménynél használt, ívelt párkányzat a bengáliai stílus jellemzöje lett. A késöbbi, bengáliai síremlékekre mind jellemzök: szalagpárkány alkalmazása, hogy kétszintes homlokzatot lehessen kialakítani, az illeszkedö saroktornyocskák, a szalagpárkány fölötti vakablakok és a finoman faragott téglafalazat.

A legmagasabbak

Európában # Észak-Európában a templomtornyok és hasonló építmények rekordmagasságokat értek el. A befejezettek és fennmaradtak közül legmagasabb a strasbourgi katedrális 140 m-rel, melyet 1439-ben fejeztek be Ulrich von Ensingen tervei szerint. A németországi Ulm ugyancsak Ulrich által épített székesegyháza tulajdonképpen magasabb - 160 m-es -, viszont csak 1890-ben fejezték be véglegesen. A flandriai Louvain Szent Péter katedrálisát 1425-ben kezdték építeni, tornya 150 m-nél magasabb volt, de 1606-ban egy vihar során megsemmisült. 1450-ben kezdték építeni a monsi Szent Waudrut, melynek mind közül a legma­gasabb lett volna a tornya (180 m-es), de az alapozásnál nem jutottak tovább.

A legnagyobb, álló obeliszk (monolitikus) # Constantius császár Kr. u. 357 tavaszán hozatta Rómába az egyiptomi Asszuánból III. Thutmosze "nyársát". (1588. augusztus 3-án helyezték vissza a római Lateranóban (Lateránban) található Piazza San Giovannira.) Egykor 36 m magas volt, ma már csak 32,81 m és 455 tonnát nyom. A valószínüleg Hatsepszut királynö Kr. e. 1490 körül emeltette, de befejezetlenül maradt obeliszk 41,75 m hosszú volt és 1168 tonna súlyú.

Amerikában # Az Újvilágban a feljegyzések szerinti, legmagasabb épület a mai Guatemala Peten tartományában lévö maja város, Tikal IV. számú temploma volt. Kr. u. 741-ben szentelték fel Yaxlán Caan Chac uralkodása alatt. Még mindig 65 m-es, az alapjaitól a tetögerinc legmagasabb pontjáig.

Dél-Amerikában a spanyol hódítások idején a legmagasabb épület (a mai Peru területén található Trujillo) a Nap-piramisa lehetett, melyet a mochicák építettek Kr. e. 600 körül. 40,5 m magasan állnak romjai, egy 134 x 76 m-es alapzaton.

A legmagasabb harangtorony # A sienai Palazzo Pubblico elöljáróságon található, 97,2 m-es Torre del Mangia volt ez idö tájt Itáliában a legmagasabb harangtorony. 1338-49-böl származik.

A legmagasabb torony Oroszországban # A moszkvai Kreml Trojitszkaja tornya (szentháromság tornya) 76,35 m-es. Építését 1495-ben fejezték be. 1505-8-ban emelték a III. (Nagy) Iván harangtornyot. 81 m-re magasodott 70 tonnás haranggal. Az építmény örtoronyként szolgált: kb. 25 km-re lehetett róla ellátni.

A legnagyobb és legjelentösebb minar (torony) # Indiában, a legmagasabb tornyot 1199-ben építették Gazni, Kutb-uddin Ajbak király parancsára, hogy így ünnepeljék a razsputi uralkodó, Pritvi Rádzs fölött Kr. u.1191-92-ben aratott gyözelmét. A felsö két szinttel késöbb egészítették ki. Formáját és szerkezetét tekintve hasonló - az utazók tájolódásának megkönnyítésére - a sivatagban világítótornyokként emelt és Transoxaniában található minaretekhez. Ilyen pl. az 1127-ben a közép-ázsiai Baharában épített Kaljan minaret.

Erödök, erödítmények és várak

A legrégebbi # A jemeni Gomdan várának eredetileg 20 emelete volt, Kr. u. 100 elöttröl származik.

Nagy-Britanniában fennmaradt, legöregebb kövár az 1075 körül épült richmondi, Észak-Yorkshire-ben. A legrégebbi, írországi kastély Wexford közelében Ferrycarrying, mely 1180 körüli.

A legnagyobb, ókori eröd # A világ legnagyobb, ókori erödítménye a Hradcany vár, a csehszlovákiai Prágában. A 9. századból származik. Szabálytalan sokszög, 570 m-es tengellyel és átlagos, átlós átméröje 128 m. 7,28 hektárnyi területen helyezkedik el.

A legnagyobb, óvilági erödítmény # A moszkvai Kreml alapjait 1147 körül rakták le a Borovitszkij dombon, amit két oldalról is védenek a Moszkva és Neglinnaja folyók. A Kremlben, a 15. század végén már székesegyházak voltak, valamint az orosz herceg kamarája és két kolostor is. 1485 és 1495 között, itáliai építészek irányítása alatt vörös téglából húztak fel új falakat és 18 tornyot. A Kreml alakja szabálytalan háromszög, teljes területe kb. 28 hektár. A falak 2235 m hosszan nyúlnak el, 3,5-6,5 m vastagságúak és 5-19 m magasak, a tereptöl függöen. 1045 lörés található rajta. A Kreml 18 tornyából 6, vas- és tölgyfakapuval ellátott bejárat volt; hármon lörésekkel kiegészülö kis torony van. A Vörös tér felöli oldalon, a Kremlt vízzel feltöltött árok védte. Ez köfalazatú volt és újabb, alacsonyabb falak erösítették meg. 1516-ban fejeztek be a Kremlen minden munkálatot. 1538-ban falat húztak a Nagy Poszad köré (ez Moszkva városának Iakóterülete volt), mely 64 hektárnyi terület volt.

A legnagyobb a Brit szigeteken # A Kentben található doveri kastély teljes te­rülete 13,75 hektár, 335,2 m széles és 550 m-es a bástyaköre, de ha ide számítjuk a föld alatti mütárgyakat is, akkor 700 m-es. A Carisbrooke-i kastély, mely Wight szigetén található, 137 x 110 m-es, ha belevesszük a földmüveket is, akkor 411 m x 251 m-es. A legnagyobb, angliai kastély a windsori, mely királyi rezidenciaként szolgál. Elsösorban 12. századi építmény és egy 576 x 164 m-es, elkeskenyedö négyszög formáját ölti. Skóciában a legnagyobb az Edinburgh-i kastély, 402 m-es fötengellyel és 1025 m hosszú - az Esplanádot (elöteret) magában foglaló, külsö fala. Az összes, írországi kastély közül a legtágasabb a carrickfergusi, Co. Antrimban, de a legnagyobb sáncrendszere a Trim Castle-nek van, Co. Meathben, melyet 1205 körül építettek, 443 m hosszú bástyakörrel.

A legtökéletesebbek # A szíriai citadellák - különösen a damaszkuszi és az aleppói, melyek fennmaradtak-a mohamedán világ legtökéletesebb középkori katonai épületei. A damaszkuszi citadellát finoman faragott falazótömbökböl építették. Bár a 10-töl a 15. századig egyre bövitették és erösítették: leginkább a 13. században élt Al-Adil munkáját dicséri, aki Szaladin testvére volt. Tevékenységére a falak körül elhelyezett, hatalmas tornyok jellemzök. Ezek közül az átlagos több mint 25 m magas, 27 m x 13 m-es alapzatú, 3,4 m vastag falakkal.

A legnagyobb inka erödítmény # Talán az Újvilág legnagyobbika volt a perui Cuzco-völgyben valaha állt Sacsahuaman erödje, mely a spanyol hódítók beszámolója szerint akkora volt, hogy sokáig tartó ostrom idején 5000 fös helyörségnek és a készleteknek helyet tudott biztosítani. A három fal majdnem 18,3 m magas és 366 m hosszú volt. Érdekesség egy 18,4 m magas, az alsó terasz romjai között még ma is álló, magányos kötömb. Úgy számítják, kb. 360 tonnát nyomhat - egyike a valamilyen építménynél valaha is alkalmazott, legnagyobb köveknek.

A legerösebb erödítmény # A 16. század elején a dél-arábiai Szanaaban, az itáliai utazó, Varhema tíz braza magas és felül 20 braza széles fallal bíró erödítményt talált, melyen nyolc ló kényelmesen elfért volna egymás mellett. (Egy braza kb. 65 cm.) Mindez azt jelentené, hogy ennek az erödnek még a híres kínai Nagy Falnál is szélesebbek voltak a falai, mely azonban hosszabb és idösebb emennél.

A leghíresebb erödítmény Perzsiában # Sok, figyelemreméltó vár emelkedett a 15. századi Perzsiában (a mai Iránban); pl. Fars tartományban több mint 70. Ezek java része legalább annyira hagyatkozott a környezetet adó, szinte hozzáférhetetlen köszirtekre, mint az eródítményeikre. Az Elburz hegységben található Alamut az asszaszinok hírhedt szektájának erödje volt. Ezt 1256-ban elfoglalták a mongolok, de romjai máig fennmaradtak.

A legkiterjedtebb, új erödlánc Angliában # VIII. Henrik, aki 1534-ben magát az anglikán egyház fejének nyilvánította ki, szembe kellett, hogy nézzen az európai kereszténység haragjával Földjei megvédelmezésére a római birodalom végnapjai óta Angliában fellelhetö és rendkívül kiterjedt erödítményláncot felújíttatta. 14, tüzérségi célokat szolgáló vár és legalább 10 kis eröd alkotta.

A legrövidebb életü # 1480-ban, William Hastings egy gazdag angol nemes hozzáfogott, hogy a Northamptonshire grófságban található Kirby Muxloe-nál kastélyt építtessen. Álomba illö "várát" szokatlan módon vöröstégla mintázattal készíttette. Az ágyúk számára szánt, kulcslyuk alakú nyílásokat is ö alkalmazta elöször. Az építményröl szóló, aprólékos beszámolók fennmaradtak. 1483-ban azonban III. Richárd kivégeztette Lord Hastingst, méghozzá árulás vádjával Az új várat nem sikerült befejezni.

Megerösített városok

Törökország # A leghosszabb és legerösebb erödítményekkel Konstantinápoly bizánci falai dicsekedhettek. Amikor II. (Hódító) Mohamed, török szultán (1451-81) 1453-ban elfoglalta a várost, megerösítette és újabb erödítménnyel egészíttette ki. Ezt Hét Torony váraként ismerjük. Tömlöcként is szolgált, söt jelentösebb foglyok kivégzési helye is volt.

A legnagyobb afrikai # Nagy Zimbabwében a sík területek egy részét 18 m magas fallal vették körül. Fölötte a dombon, rendkívüli módon megerösített várhoz lehetett eljutni szük kapukon át, melyeket sziklatömbök védtek. A zimbabwei birodalom gazdagsága a köböl épült tartományi udvarok hálózatán alapult. A marhatartás központi gazdaságok adót fizettek a királynak és a fejedelmeknek. A birodalom ezenkívül hasznot húzhatott az elterjedt aranybányászatból, és a Kínával folytatott kereskedelemböl is. 1450 körül Zimbabwe befolyása csökkent. Háttérbe szorította a Matupának nevezett Új Shona birodalom, mely az aranybányákat, a Zambézi folyó hajózható szakaszával összekötö kereskedelmi útvonalat ellenörizte.

A legnagyobb bástyák # A százéves háború (1422-53) utolsó szakaszában a tüzérség létrejötte gyors változásokat eredményezett az erödítmények építésében. Az 1450 és 1530 között vezették be az itáliai erödöknél a bástyával ellátott dúcolást: a vastag, alacsony falak tartották az ágyúkat és a falakból kiálló, tömör, sokszegü bástyák lehetövé tették, hogy az eröd védelmére tüzet lehessen zúdíta­ni a támadókra. A legnagyobb a Róma falain a Porta Ardeatinánál, 1535-45 között létrehozott, kettös bástya volt. Ez 24 nehéz lövegnek adott helyet. A bástyának föld alatti kamrarendszere is volt.

A legvastagabb falak # Urnammu Urnál (a mai Irak területén található Muqayyarnál) lévö városfalakat Kr. e. 2006-ban rombolták le az elámiak. 27 m vastag volt.

Az 1277-80-ban Walesben épített Flint Castle nagy tornyának, másnéven öregtornyának falai 7 m vastagok voltak.

Közép-Amerika #A legnagyobb erödítmény valószínüleg Quetzaltepec lehetett, melyet 1506 körül foglaltak el az aztékok. Hat falköre volt, melyek közül öt 8 m mély és 5 m magas lehetett. A közép-amerikai városokat általában nem erösítették meg; vagy a természetes védhetöségi adottságokra hagyatkoztak, vagy pedig olyan, szerényebb határvonallal vették körül, mint amilyen a yucatáni partokon Tulumnál látható.

Kupolák

A legnagyobb törökországi # 1489-ben, a törökországi Kayseri városának közelében látta meg a napvilágot a nagy török építész, Szinan. 50 éves korára ö lett a birodalom föépítésze. Összesen 364 építményt tervezett, beleértve több, kiemelkedö mecsetet is. A legismertebb az Isztambulban 1550 és 1557 között épített Szulejmanije mecset, melynek 26,5 m átméröjü és 53 m magas a kupolája. Ez azonban nincs akkora, mint a Justinianus császár uralkodása alatt, Kr. u. 537 ben befejezett görögkeleti templom, a Hagia Sophia óriási téglakupolája, melynek 30,9-31,82 m az átméröje (kicsit ovális alakú) és 55,92 m magas. 1453-tan alakították át mecsetté.

A legnagyobb # A firenzei székesegyház (1420-36) Brunelleschi által épített kupolája 42 m átméröjü és a legnagyobb, amit a rómaiak óta a nyugati világban építettek. Tervezésekor a klasszikus ókor legnagyobb kupolája, a római Panteon, inspirálta az építömüvészt Számos új, építési technikát alkalmaztak felhúzásakor, mely az ókori Róma és a Közel-Kelet tudásán alapult, mint pl: könnyü, kettös héjazatot és átlós irányú téglafalazást.

A tökéletes félgömb # A Panteonhoz hasonlóan, tökéletes félgömbre sikeredett, elsö kupola 1502-böl származik és Donato Bramante Tempiettójához tartozik (a római Montoriónál található S. Pietro).

Kultikus épületek

A világ legnagyobb, kultikus építménye # A 12. századi Kambodzsában épí­tett, Angkor Wat-i templom-komplexum egyetlen óriási, gyönyörüen díszített homokkö szerkezet. Egy hindu istennek szentelték, késöbb pedig, mint buddhista szentélyt használták. Az elkerített terület 1282 x 1476 m-es téglalap, 187,5 m széles vizesárokkal. A föbejárat kb. 198 m hosszú, és három, tornyokkal kiegészülö pavilonja is van.

A legnagyobb ziggurat # A valaha épített, legnagyobb ziggurat (az asszír ziggurati szóból, mely csúcsot, magasságot jelent) Kr. e. 1250 körülról származik, és Untas elámi király nevéhez füzödik. Choga Zanbili zigguratként szokták emlegetni. 30 km-nyíre van az iráni Hafte Tepétöl. Külsö alapja 105 x 105 m-es volt, és az ötödik "doboz" 28x28 m-es, majdnem 50 m-rel magasabban. A legnagyobb, fennmaradt az Ur-béli ziggurat (a mai Irak területén lévö Muquyyar), 61 x 45,7 m-es alapzattal. Kr. e. kb. 2113-töl 2096-ig építették. Háromemeletes, a tetején templom van.

Templomok

A legnagyobb templomok # A firenzei székesegyház (1296-1461) 149 m hosszú. Befejezésekor ez volt a világ legnagyobb temploma. Késöbb felülmúlta a Szent Péter bazilika Rómában (1506-1614), mely 186 m hosszú - beleértve a 21,5 m-es oszlopcsarnokot is. Még ma is ez a világ legnagyobb temploma 22.067 m -es teljes területével. A sevillai Santa Mariá de la Sede katedrálisnak (1420-1519), mely korai gótikus stílusban épült, 11.020 m a területe, és ezzel ez a legnagyobb alapterületü minden középkori templom közül.

A leginkább felújított bazilika # A régi, római Szent Péter bazilikát 326 körül építtette I. Constantinus császár annak a helynek a közelében, ahol Krisztus apostola, Szent Péter mártírhalált halt. Óriási, egyszerü épület volt - 60 m hosszú föhajóval. A bazilikát 1505-ben bontották le, hogy helyet csináljanak az új Szent Péter székesegyháznak.

A legnagyobb körtemplom # A római Santo Stefano Rotondót 468 körül építették, és még mindig a világ legnagyobb körtemploma.

A legszélesebb, boltíves terület # A spanyolországi Gerona székesegyház oldalhajó nélküli, 21,6 m széles föhajója (1312-töl 1598-ig épült) minden európai épületet figyelembe véve a legszélesebb, boltíves alapterület.

A leggyönyörübb # Felix Fabri barát, egy 1483-ban élt, német zarándok, a jeruzsálemi Szent Sír Templomot így látta: "gyönyörübb, mint a világ összes, más temploma ahol Istent imádják". Úgy találta azonban, mint manapság eléggé sokan, hogy pontosan ez a sokoldalúság tette az egyházat "utálatossá és megbotránkoztatóvá is" "...Mindent összevéve, hét különbözö keresztény gyülekezet találkozik ebben a templomban, melynek mind megvan a saját szektája, rituáléja, kórusa és mindez együtt a különbözö, szörnyü eltévelyedésekkel, még a hit lényeges elemeit tekintve is".

A legveszélyesebb, építészmesteri teljesítmény # A portugáliai Batalha kolostorának káptalani gyüléstermét (1402-1557) boltívesre alakították, egy 20 m-es, négyszögletes bolthajtással. A munkát annyira veszélyesnek tekintették, hogy állítólag halálra ítéltekkel végeztették el.

A legnagyobb baleset # A moszkvai Kreml Uszpenszkij székesegyháza 1474. május 20-án összedölt, mialatt az építömunkások éppen a bolthajtásokat fejezték be. A székesegyház 45 x 38 m-es volt, falai 23,5 m magasak.

Mecsetek

A legnagyobb # Az iráni Szamarrában található nagymecset. 847-ben kezdték építeni. Ez a valaha épített legnagyobb, ha az udvarát is figyelembe vesszük. Égetett téglából készült és szokatlan a kúpos kiképzésü minaretje. A mecset 235 x 154 m-es és egy több, mint egyötöd négyzetmérföldnyi (51.800 m -nyi) ziyada (udvar) zárja körül.

A legnagyobb törökországi # Konstantinápolyban a mohamedánok 1453-as hódítása után építették fel a II. (Hódító) Mohamed nevét viselö mecsetet. 44 m magas volt és középsö kupolája 26 m átméröjü. (Ez a kupola késöbb, egy földrengés során összeomlott.)

A következö században Szinan, I. (Fenséges) Szulejmán föépítésze, többször is megdöntötte ezt a rekordot. Az 1543 és 1548 között épített hercegi mecset 49,5 m magas lett, 26 m átméröjü kupolával.

Kelet-Afrika # Kilwában (Tanzánia) található Pénteki Mecsetet 1430-ban kibövítették. Kelet-Afrikában az ájtatosság legszentebb helyének tartották.

A legnagyobb indiai mecset # A Szikander sah által 1374-5-ben építtetett Adina mecset volt Indiában a legnagyobb. Alapterülete 150 x 85 m, egy 120 x 39 m-es udvarral. A dongaboltozat 21 x 10 x 15 m volt. Az építmény alapzatához finoman kidolgozott bazaltfalazás elemeit használták fel. A bolthajtásokat és a kupolákat kicsiny, égetett téglából készítették. Itt találhatjuk meg elsö alkalommal Indiában az "ejtett" ívet, és az imaterem fölötti dongaboltozatot.

A legnagyobb oszlopos mecset # Indiában ez a ám a Gudzsarat állambeli Patanban található Adina Maszdzsidnak jár ki. Ulug Kán, Alaudin Kaldzsi kormányzója építtette, 120 x 99 m-es az alapterülete és mintegy 1050 oszlopot találunk benne.

A legnagyobb, fedett, föld alatti ciszterna # Közép-Perzsia sok részén mindennaposak a föld alatti ciszternák, és megtalálhatók sok mecset udvara alatt is. Ezeknek a ciszternáknak a legnagyobbika a Kámbáj Dzsámi Mászdzsid udvara alá épített. A mecsetet 1325 januárjában fejezték be.

A lemezelt boltív elsö, indiai alkalmazása # Az 1200-ban Kutb-ud-din Ajbak védnöksége alatt a herati Abu Bakr által épített Arhai-din-ka-Jhompura mecset mihrab-ja (imádkozófülkéje). A Delhiben 122.rrben emelt Kutb Minar nagy szentélyrekesztö falának felületi díszítése azonos az Arhai-din-ka-Dzsompuraiéval.

A legnagyobb # A spanyolországi Cordoba nagymecsetje volt a legnagyobb ilyen építmény a világon, bár a 15. századtóI napjainkig katedrálisként is használják. A 10.század vége felé fejeztlék be 21.942 m -nyi területet foglal el.

A legnagyobb templom # A valaha épített, legnagyobb, kultikus építmény az Angkor Wat-i (várostemplom) Kambodzsában (a régebbi Kampucheában) helyezkedik el, 162,5 hektáron. A hindu istennek, Visnunak építtette 1113-50 között a khmer uralkodó, II. Szurjavarman. Városfala 1280 x 1280 m-es.

A legrégebbi faépítmény # A világ legrégebbi faépítménye a japán Narában található Horyu (Horyu-ji) pagoda, Chumanar kapuja és temploma. 670 körül kezdték építeni és 715-ben fejezték be. 100 éves hinoki fákból készítették gerendáit.

A legrégebbi, fennmaradt sztupa # A közép-indiai Sanchiban látható, 1. számú, Asoka-korabeli sztupa Kr, e. 250 körül épülhetett. A téglából készült, félgömb alakú halmot egy ernyöszerü tetödísz zárja le. Egy évszázaddal késöbb, a Sungan periódusban (Kr. e. kb. 185-töl 70-ig), a sztupát finom köböl készült falazatba foglalták, mely a félgömb átméröjét 36 m-rel növelte meg. Nagyobb, és bonyolultabb tetödísszel egészítették ki. A sztupa körül finoman faragott kökorlátok és köburkolat díszelegtek.

A legnagyobb buddhista templom # Az indonéziai Jogjakarta közelében lévö Borobudur temploma a 8. században épült. 32,5 m magas.

A legjelentösebb buddhista hely Indiában # A közép-indiai Sanchiban a Kr. e. harmadik századtól a Kr. u. 6-7. századig terjedöen rendkívül sokféle és nagyszámú emlékmü készült. Az elsö, ismert sztupákat Buddha és tanítványai elhamvasztott maradványainak befogadására emelték. A késöbbi emléksztupákat fogadalmi objektumoknak építették.

A legnagyobb azték templom # A spanyol hódítások idején, az azték birodalom legnagyobb templomának címe Tenochtitlan és Tlatelolco kettös templomai (bizonytalan méretüek) és a cholulai Quetzalcoatl temploma közül valamelyiknek járt. Az utóbbihoz Mexikó egész területéröI zarándokoltak. 120 lépcsön lehetett felmenni rá. Texcocóban a Huitzilopotchtli piramison 117 lépcsö volt, és méretét tekintve ezután következett.

A legrégebbi japán templomkomplexum # Az Asukadera (ma Angion) templom kb. 24 km-nyire fekszik Narától. A hatodik század vége felé építették. A buddhizmus elterjedésének elsödleges központja volt Japánban.

A legnagyobb, ceremoniális célokat szolgáló központ az Újvilágban # A spanyol hódítások idején ez valószínüleg Teotihuacan lehetett. A mai Mexikóvárostól északkeletre emelték Kr. u. 600 körül. Közel 1,5 km hosszú és 1 km széles területet fog át. Ezután következik a Yucatan-félszigeten található Chichen Itza és a guatemalai Tikal, melyek fele akkorák sincsenek. A tenochtitláni, ceremoniális központ valószínüleg kb. 115 x 98 m-es lehetett.

A leggazdagabb inka templom # Az elbeszélések szerint az inka világ, és ennélfogva az egész félteke leggazdagabb temploma a curicanchai Nap-templom lehetett, a perui Cuzcóban. 122 m-es kerületét egy kert övezte, "ahol a föld aranyrögökböl állt, és fortélyos módon ugyancsak aranyból készült kukoricaszárakkal volt beültetve". Aranytárgyakkal szinte zsúfolásig megtöltötték a belsejét, legalábbis a spanyol beszámolók szerint: "sok arany-, ezüst-, és smaragd edénnyel".

A legnagyobb és a legteljesebb, szent épületegyüttes # Indiában ez a dél-indiai Srirangaam Ranganatha temploma. A Chola idöszakban alapították, és a 13., majd a 16. század során lényegesen kibövitették. Az építmény ma 63 hektár terü­leten fekszik, és hét koncentrikus, magas fallal körülvett, négyszögletes, elzárt részbö1 áll. Mindegyik fal közepén tengely irányban átjárók vezetnek a legbelsö szentélybe. A kapuk mérete a legbelsö, szent területektö1 fogva nö -legnagyobb a legkülsö. A város lakosságának java része a három legkülsö területen belül épített házakban lakott. Üzletek helyezkedtek el a szent, központi rész felé induló föútvonalak mentén.

A kerámia legnagyobbmérvü alkalmazása # A kínai Nanjingot a 15. században felkeresö látogatókat valószínüleg lenyügözte egy csillogó fehér "porcelánpagoda". Yongle császár 1412-ben elhalt atyja tiszteletére építtette. Kilenc emelet magas volt, felületét teljes egészében porcelántéglák borították. Jungdezhenben tömegméretekben gyártották a császárí égetökemencék.

A legnagyobb, észak-amerikai, ceremoniális központ # 1200 körül, az Illinois állambeli Cahokia hatalmas "Szerzetesek Dombja" kiemelkedö ceremoniális központnak számított. Úgy hiszik, hogy az általa szolgált, közeli városkát akár 40.000-en is lakhatták. A bizonyítékok azt mutatják, hogy még olyan messziröl is ide utaztak sokan, mint pl. az Oklahoma és Észak-Karolina államban található Felsö-tó. Ilyen központok léteztek Alabamában és Georgiában is. Hernandes de Soto hasonló halmokról számolt be, amikor 1539-42 során átszelte Amerikát. De 200 éven belül eltüntek a föld színéröl ezeknek a tájaknak a lakói és az épületeik is.

Városok

"A leggyönyörübb" # Amikor a nagy utazó, Ibn Battuta 1331-ban felkereste Kilwát (Tanzánia), úgy írt róla, mint az egyik legszebb és legelegánsabb városról, amit valaha is látott. Az idö tájt az építkezéshez elsösorban fát és nádat használtak. Késöbb egy faragott korállból készült mecsetet és egy gyönyörü nyolcszögletü medencével pompázó királyi palotát is építettek. Kelet-Afrika egyik legbefolyásosabb középkori városállamának számított. Ez volt a monszunszeleket felhasználó aranykereskedök számára az elsödleges kitelelési pihenöhely, mielött a mozambiki partok felé indultak volna. 1505-ben a várost megtámadta egy portugál hajóraj: uralni akarta az Indiába vezetö tengeri utat. A Délkelet-Afrikában használt elsö ágyú hatása minden képzeletet felülmúló volt. A keleti partvidék elsödleges kikötöje azután Mombasa, majd késöbb Zanzibár lett.

Az Újvilág legszebbike # 1519-ben, amikor az elsö spanyolok megérkeztek a mexikói Technotitlánba, az azték fövárosba, Hernán Cortés így írt róla: "Maga a város akkora, mint Sevilla vagy Cordoba... van ott egy kétszer akkora tér, mint a salamancai, mindenütt körös-körül árkádokkal, ahová naponta több, mint 60.000 ember jön adni-venni...".

A legkulturáltabb # A középkorban Róma hanyatlásnak indult: a pápákat számüzetésre késztette a viszálykodás és a csöcselék uralma, mely egyben korlátozta is a müvészetek patronálását. A 15. században a város újból megerösödött. A pápa is visszatért a Vatikánba. Ezzel kezdetét vette Rómának, mint müvészeti centrumnak a megújulása is. 1500-ra kiszorította Firenzét, az addigi kulturális központot. Michelangelo, Raffaelo és mások is Rómában telepedtek le. A müvészeket a pápai udvar mellett, vonzották az ösi római épületek és szobrok is. Meg kell említenünk még a firenzei Donatellót és Brunelleschit.

Az elsö, nem itáliai látogató # A klasszikus müvészet tanulmányozására Rómába 1508-ban érkezett, Jan Gossaert németalföldi festö. Utána Rómába özönlöttek északról a müvészek, akik az 1500 után Európa-szerte divatbajövö, a klasszikusok által inspirált, itáliai stílusra törekedtek.

Az elsö, régészeti tanulmány # Roma instaurata (A felújított Róma) címü könyvében, az itáliai tudós, Biondo Flavio (1392-1463) próbálkozott elöször az ókori Róma topográfiai rekonstruálásával. Más tudósok is alapoztak az Ő munkájá­ra. 1519-ben a nagy festö, Raffaello nagyméretü ásatásokra tett javaslatot X. Leó pápának.

A leglenyügözöbb épületegyüttes # Az Alhambra, mely a spanyolországi Granadában, a Darro folyó fölött szinte merölegesen emelkedik, egy szúk platón. A 14. század elején fejezték be. Ez volt a Nászrid dinasztia székhelye. Teljes hossza 740 m, szélessége pedig 220 m. A Sierra Nevada hegyláncából vízvezeték segítségével vizet hoztak a városba. Mivel Granadát 1492-ben átadták Ferdinándnak és Izabellának, az Alhambra ma is úgy maradt fenn, mint a naszridok idején.

A reneszánsz várostervezés elsö példája # A II. Pius pápa számára a firenzei építész, Bernardo Rossellino 1458 és 1464 között átalakított egy toscanai falut, Pienzát. Ez volt az elsö "új város", mely az elméleti szakember és építész, Alberti Tíz könyv az építészetröl címü munkájában részletezett. Alberti elgondolásai az ókori római írásokon alapultak, elsösorban Ciceróén és Vitruviusén.

A legtökéletesebb rombolás # A mexikói azték várost, Tenochtitlánt, módszeresen földig rombolták 1521-ben Hernán Cortés parancsára. Oly tökéletes volt a rombolás, hogy alig találni létezésére bármiféle bizonyítékot is. A romok helyén várost építettek, a mai Mexico Cityt.

A leggyorsabb építkezés # Egy egész város leggyorsabb felépítését 1551 decemberében Oroszországban jegyezték fel, amikor egy hónap alatt megépült Szvijazszk. 1551 nyarán kezdödtek az elökészületek, erdös területen 200 km nyire északkeletre Moszkvától. 23.000 m faanyagot úsztattak le a Volgán egészen a Szvijaga folyó torkolatáig. Addigra már 150 hektárnyi építési területet elökészített, Iván Virodkov építész Rettegett Iván serege számára bázisként tervezte a várost. Megerösített falai (melyet 200.000 m földdel töltöttek ki), hét tornya, templomai, lakóépületei, raktárházai és egyéb épületei is voltak. A várost olyan ácsok fejezték be, akik szkorodomot építettek (elöregyártott házakat - maga a kifejezés azt jelenti: gyorsan épített ház).

Paloták

A legnagyobb vizesárok # A francia forrásokból felvázolt tervek alapján úgy tünik, hogy a pekingi császári palotát körülvevö vizesárkok (lásd fentebb) 49 m szélesek voltak, és teljes hosszuk 3240 m lehetett. A város összes vizesárka 38 km­en kígyózott.

A legnagyobb, királyi palota # A middlesexi Hampton Court-melyet 1525-ben Wolsey kardinálistól szerzett meg VIII. Henrik-nagyrészt a király által és késöbbi uralkodók révén lett kibövítve. 1,6 hektár területet foglal el a 270,7 hektár birtokból.

A legnagyobb, alátámasztás nélküli tetözet # A Westminster Hall gót stílusú favázas fedélszéke - mely az egyelten, fennmaradt része a londoni Westminster palotának - egyike a világ legnagyobb, alátámaszhás nélküli tetöszerkezeteinek - 72 x 21 m-es.

Az utolsó és az elsö # Az utolsó, nagyobb, meröleges, gótikus mennyezet a VII. Henrik kápolnáé. 1498-ban épült London közelében VII. Henrik palotája, a Ríchmond palace, és ez volt az elsö, Angliában épített, itáliai reneszánsz jegyeket viselö építmény.

A reneszánszkor leggyönyörübb palotája # E címért sok épület verseng. Az itáliai Urbino hercegi palotáját a 15. szá­zad végén alakíttatta át Urbino hercege, Federigo da Montefeltro "a reneszánszkor teljes emberének tökéletes hátteréül".

A legnagyobb termek # A firenzei városházán található, 1495-ben Cronaca (1457-1508) által tervezett Salone del Cinquecento volt akkoriban a legnagyobb terem: 53 x 22 m-es, és a 16. században 18 m magas volt. A Benedikt Ried (1493-1502) által a prágai várban épített Wladislaw terem több, mint 16 m széles. Ez a legnagyobb fesztávolság, amit bolthajtással íveltek át egy középkori, világi építményen.

A legnagyobb vadászkastély # A Loire-völgyi Chambord kastélyát (1519-47) I. Ferenc francia király számára építette az itáliai Domenico da Cortona. Látszólag vadászkastély, valójában óriási palota több mint 120 m hosszú impozáns homlokzattal.

Egyéb épületek

A legészakibb ház # John o' Groats háza volt az angliai szárazföld legészakibb építménye. Állítólag egy holland volt, aki 1489-ben telepedett le Skóciának ezen a legészakibb nyúlványán.

Az elsö amerikai "bérházak" # A délnyugat-amerikai hopi és zuni népek kb. 1200 óta elöre megtervezett falvakban éltek, hatalmas, teraszos házakban. Ezek közül a legnagyobbikban, mely Puebla Bonitában van, kb. 800 szobát találhattunk. 1000 ember is lakhatott benne. Ezeket az építményeket 1540-ben látták az odaérkezö spanyolok.

A legnagyobb # Kína északon fekvö föárosa Beijing, (Peking) közepén található a császári palota (Gu gong). 960 x 750 m-es területet foglal el, 72 hektáron. Körvonalai a harmadik Ming-korabeli császár, az 1402-töl uralkodó Yung Lo, általi építkezésböl maradtak fenn. Az állandó átépítések miatt a falon belüli épületek java része sokkal késöbbi.

A legmagasabb amerikai házak # 1540­ben Coronado emberei házakat pillantottak meg az új-mexikói Matsaki faluban, melyek hét emelet magasak voltak. Ezeknek egy részét erödítményként alkalmazták: "a többieknél magasabbak és szinte fölibük tornyosulnak, a különbözö emeletek, tetözetének védelmére pedig rajtuk löréseket meg nyílásokat helyeznek el".

Az elsö teaház Japánban # Japánban kínai zen buddhisták terjesztették el a tea ceremóniáját. "A Teázás Szokásának" nevezték, és 1472-re már rituális, müvészi formát öltött. Olyan környezetet teremtettek a tér aszimmetriájával, a felület melegségével és textúrájával, hogy nyugodt állapotot lehessen elöidézni, segítse a "lélekben egy felé való összpontosulást". A hozzávetölegesen 7,5 m -nyi, elsö teaház Yoshimasa sógun (1449-töl 1474-ig uralkodott) otthonában, Ginka kudzsiban (az Ezüst Pavilonban) volt. A szobának a tea készítéséhez középen elhelyezett, beépített tüztere volt.

Az elsö múzeum # A Konzervatóriumot 1471-ben hozták létre a IV. Sixtus pápa (1471-84) által Róma város tanácsosainak adományozott, antik szoborgyüjteményböl. A gyüjteményben megtalálható az összes, ókori szobor leghíresebbike: az etruszk nöstényfarkas és egy római bronzmásolat a Spinarióról (a tüskekihúzóról).

Az elsö, célzatosan épített múzeum # A Belvedere udvar, mely Rómában a vatikáni palota mögötti domboldalon helyezkedik el. 1505-ben kezdte építeni II. Gyula pápa számára a jónevü itáliai építész, Donato Bramante (a pápa egyébként patrónusa volt Michelangelónak és Raffaellónak is). Itt, gondosan díszített fülkékben nyert elhelyezést az újonnan felfedezett és nagyrabecsült, antik római szobrok pápai gyüjteménye, köztük az Apollo Belvedere és a Laokoón, melyek ma is láthatók a vatikáni múzeumokban. A mütárgyak ily módon való kiállításának elgondolása, valamint az általa például állított müvészi eszmény rendkívül meghatározónak bizonyult.

Az Európába áthozott elsö, afrikai mütárgyak # Az afroportugál elefántcsontfaragványok voltak. Körülbelül 100 maradt fenn, javarészt sótartó vagy kanál formájában. Legtöbbjük a Sierra Leone-i Nomoli figurák stílusában.

Az amerikai müvészet elsö, európai kiállítása # 1520-ban Brüsszelben állítottak ki mexikói, aranyból, ezüstböl és tollból készített munkákat. A tárgyakat Hernán Cortés küldte V Károlynak. (Az egyes darabokról egykorú szemtanú beszámolója nem maradt fenn.)

Építészek

Az elsö, reneszánsz kori építész # A firenzei Filippo Brunelleschi (1377-1446) az elsó olyan építész, aki tudatosan használta az ókori római épületek inspirálta formákat. Ügyelt az arányok matematikai rendszerére és az anyagok korlátozott alkalmazására is. A firenzei San Lorenzo templomban (melyet az 1462-as években fejeztek be), a klasszicizmus és a harmónia újszerü elgondolásait vezette be. Például szolgált Itáliában, majd pedig Észak-Európában. Észak-Európában feltehetóleg az elsö, ilyen jellegü épület az 1490 körülröl származik: a franciaországi Moulins-ban a Beaujeu-i Anna Pavilon.

A legtöbbet utánzott # Andrea Palladio (1508-80) számos templomot, palotát, villát és középületet épített szülöhazájában, Venetóban (a Velence körüli területen) és fontos értekezést is írt a következö címmel: Négy könyv az Építészetröl. Egyértelmü és klasszikusan elegáns stílusát - mely a szimmetrikus tervezés és harmonikus arányok bevonásával újította fel az ókori római elgondolásokat - könnyedén lehetett másolni. Hatása átitatta a nyugati világ késöbbi építkezését, elsösorban Angliában és Észak-Amerikában.

Az elsö, reneszánsz kori épület # A Brunelleschi által 1419-ben tervezett firenzei lelencház oszlopcsarnokát tekintik a reneszánsz stílust magán hordó, elsö épületnek.

Az elsö, újkori építészrajz # Az 1415 körül a firenzei építész, Brunelleschi által felfedezett, lineáris perspektíva kidolgozása lehetövé tette, hogy egészen újszerü pontossággal tervezzenek. Az építészetet a méretarányosan felfektetett alaprajzok, keresztmetszetek és homlokrajzok bevezetése forradalmasította. Az építész és elméleti szakember, Alberti (1404-72) által írott Tíz könyv az építészetröl (1452) ajánlja mindezt. Alkalmazásukra egészen kb. 1519-ig nincs semmiféle bizonyíték. Elöször a római Szent Péter bazilika számára az építész és festö, Raffaello (1483-1520) mühelyéböl kikerült terveken jelenik meg.

Kertek

A leggyönyörübb # A Szentföldön, Jerikó kertjeit azok kiemelkedö szépsége miatt újították fel. Felix Fabri barát 1483-ban így írja le: "...amint a jerikói kertek száraz köfalai között jártunk, megpillantottuk a leggyönyörübb gyümölcsöskertet, ami létezhet. Az Elisha forrás által táplált patakok öntözik... Ezekben a kertekben sok, magas szikomorfát (egyiptomi fügefát) láttunk. Másfajta fák is nönek ott - egyrészt gyümölcshozók, másrészt illatos szólok és sok-sok fügefa édes gyümölcstö1 roskadozva. Hasonlóképpen láttunk ott mindenfajta virágot, sokféle rózsát. Leírhatatlan illatokat szippanthatott be orrunk. Úgy tünik, jobban nönek ott, mint bárhol másutt a zöld, lágyszárú növények meg a zöldségfélék. Bármi is üti fel fejét az ottani talajban, rendkívüli módon gyarapodni kezd".

Az elsö perzsa kert Indiában # A nyugat-indiai Gudzsaratban, a szökökutak, a vízesések és a hagyományos perzsa kert kifinomult elemeit alkalmazta az iráni Khurassanból származó kerttervezö 1484-ben a Mahmud Bigarah szultán által alapított Champaner föváros külterületén, Halolban.

A legnagyobb # Az itáliai kertek voltak a 15. és 16. század során az összes európai kert közül a legmodernebbek és a legnagyobbak. Három lényeges része volt egy kellöképpen megtervezett kertnek: a bosco, vagyis a magas fákkal tarkított fás rész, szimmetrikus gyümölcsfasorokból alkotott gyümölcsös, az orto - kicsiny kert, ahol rendezett ágyásokban növekedtek a lágyszárú növények meg a virágok. A nagyobb birtokokon volt még prato, vagyis pázsit is. A müvészet egyesült a természettel: elötérbe kerültek a formára nyesett bokrok, fák, nyitott kerti lugasok, barlangszerüen kialakított részek, dombok, labirintusok vagy útvesztök, fákból kialakított házak. Kedvelték a meglepetést szolgáló vízoszlopokat és az automatákat. Az egész térséget magasba nyúló, lugasszerü fal vette körül, melyen növényeket futtattak, az egyes részeket pedig mirtusz-, boróka- vagy puszpángsövények választották el.

Európa leggazdagabb, legpompásabb és egyben legékesebb kertje # A közép-itáliai Toscana nagyhercegének, Cosimo di Medicinek 1540 körül Tibolo által a Castello villánál épített kertje. Gyújtópontja Giambologna Vénusz szökökútja volt, melyet egy labirintus által övezett, négyszögletes, központi kert közepén helyeztek el. Az ösvényeket ágaikkal teljesen összefonódó citrom- és narancsfák fogták közre. A citromterasz két lépcsöforduló segítségével megközelíthetö sík rész fölé magasodott. A lépcsöktöl a terep monumentális jelleget kapott. Ez a "barlang" híres volt az egy váratlan pillanatban müködésbe lépö szökökútjairól, kagylóhéjból épített mozaikjairól és állatszobrairól.

A "valóság/illúzió legkiválóbb megnyilatkozása" # Az 1480-as évek Japánjában, a Kyoto városbeli Ryoanji Száraz Tájkertjét emlegették így. Ez a fallal körülvett kert egy tengeri tájképet utánoz, melyet öt csoportba rendezett 17 szikla hoz létre. Közöttük fehér kavicsok borítják a földet, és azokat úgy rendezik el gereblye segítségével, hogy hullámokra emlékeztessenek. Az ötletes tervezéssel elöidézett benyomás annyira tökéletes, hogy bármely alkotóelemének megzavarása csak gyengítené a kompozíciót. Bár sokan megpróbálkoztak már vele, soha senkinek nem sikerült felülmúlnia e kert hatását.

A leginkább a természethez kapcsolódó # A 15. század során, az ókori Róma példájától ösztönözve, nött az érdeklödés a vidék és a tájak ábrázolása iránt. Ennek eredményeként gyönyörü jeleneteket ábrázoló épületeket hoztak létre: pl. II. Pius pápa palotáját a toscanai Pienzában (1464). 1500 után pedig egyre több vidéki villa követte példáját. A természethez kapcsolódó épületek közül a legnagyobb hatással a Palladio által a 16. század közepe táján Velence környékén építettek voltak, mint pl. a vicenzai Villa Rotonda.

A legkedveltebb kivitelezés # A 16. század fordulóján Angliában leginkább a zárt kerteket kedvelték. A Gloucestershire grófságban Thornbury kastélyról 1520-ban kelt feljegyzések az udvarház kertjének rendkívül mindennapi elrendezését írják le. Magas, megerösített falak vették körül a kószálásra szolgáló kertet, a gyümölcsöst fakerítés övezte. A birtok határát vastag sövény meg árok jelölte ki. A körülzárt kert a korábbi kastélyból és megerösített uradalomból fejlödött ki. A kerti bútorzat is hozzá tartozott az egészhez. Ülöalkalmatosságként padok szolgáltak a rózsalugasok és az illatos pipitérrel beültetett, emelt ágyások között.

Az elsö, kisebb díszkert # Egy kisebb díszkert leírása és ábrázolása egy Francesco Colonna által 1467-ben Itáliában írott alkotásban fordul elö, melynek címe: Hypnerotomachia Poliphili (Poliphilus álombéli csatája). Elöször csak 1499-ben publikálták. Az összefonódó, csomós minta népszerü motívumnak számított a díszítömüvészetek minden ágazatában, így megjelent az aprólékos gondossággal mintára vágott sövényekben és sétautak mentén is. A Hypnerotomachia egy álomkertrö1 szóló történet, mely Cythera (Kréta) szigetén található. A kertek fölött uralkodó, földi istenség otthona.

A leggyönyörübb rózsák # 1483-ban, Felix Fabri barát, ez az Ulmból származó, német szerzetes, így írt a híres jerikói rózsákról: "...még az isteni bölcsesség is egy bizonyos rózsához, a jerikóihoz hasonlitja magát, tudniillik az a leggyönyörübb. Valójában ezek a rózsák tényleg szerfelett szépek és szépségükkel szinte vonzzák a tekintetet. A levegöt mindenütt betöltik illatukkal, érintésük rendkívül kellemes. A beteget képesek meggyógyítani tiszta mivoltukkal. Színük hatására felderül a gyászoló is. Még a legkomolyabb férfiak sem tudják megállni, hogy ne csodálkozzanak rájuk. Szépségükkel szinte elöre megmintázzák a paradicsomi ragyogást. Egy ilyen rózsának több, mint száz szirma van."

A leghíresebb kínai kert # A 14. század közepétö1 a 15. század közepéig terjedö Ming korszakban, legkiemelkedöbbnek a Wen Cheng-Ming tudós-müvész által tervezett kert számított. Wennek az ideális kertrö1 alkotott elképzeléséhez hozzá tartozott egy kerti pavilon is, a hatalmas tóvá kiszélesedö, kicsiny tavacska mel­lett, mely végül valamiféle földöntúli hegyvidék lábáig nyúlt. Egy kertben akarta megteremteni a természet teljességének hatását. Az uralkodó dinasztia elnyomó jellege miatt sok nemesember visszautasította a közhivatali szolgálatot, és életét inkább a müvészeteknek szentelte. A kínai tájképfestés és a kertészet annyira összefonódott, hogy egyiket a másik nélkül nehéz elképzelni.

A leghíresebb francia kert # Rouen érseke, Georges d'Amboise kardinális, 1502 és 1509 között építtetett magának egy kertet Gaillonban, a Szajna folyóra nézö teraszon. Négy, négyszögletes ágyást alakítottak ki rajta, virágokkal, gyümölcsfákkal és valamilyen figurát utánzó, nyesett puszpáng- vagy rozmaringbokrokkal. Az egyik ilyen négyszög Franciaország címerét mutatta, a másikat pedig útvesztöként rendezték el.

Az elsö üvegház Franciaországban # XII. Lajos és felesége, Bretagne-i Anna, a franciaországi Loire völgyében, 1499 és 1515 között Blois-nál hatalmas, kétszintes kertet építtetett. Korabeli írók nem mulasztják el megemlíteni a sokféle gyümölcsöt meg zöldséget. és a kis hordókban elhelyezett narancs- meg citromfákat. Feltehetö1eg ez volt az elsö, francia üvegház.

A legnagyobb mór kert Spanyolországban # Az eredeti, sevillai, 12. századi alkotás, az Alcazar (kastély) megsemmisült és a 14. században építették újjá mór építészek. Kertje a legnagyobb, fennmaradt kert, ami a mór tervezést megörizte.

Az elsö, mesterséges kert # A régi, kínai feljegyzések említést tesznek egy Maolingból való gazdag ember által építtetett kertröl, mely feltehetöleg már a Krisztus utáni elsö században létezett. 2,4 km volt keresztben. Mindenfelé a sok patak vize bugyogott, ezenkívül találhattunk ott egy 30 m magas, sziklákból felépített dombot is. Az ilyen, mesterséges kertek népszerüek voltak Kínában. Olyanról is szó esik, melyben volt egy fából készített hegyutánzat is, barlangokkal meg hegycsúcsokkal. Ez utóbbit szintén fából készítették.

A medencével ellátott kert # A kínai Jiangsu tartományban 1502-21 között a visszavonulása alkalmából egy udvari tisztviselö számára épített Zhuo Zheng Yuan-t tekintik "a medencével ellátott kert lényegi megtestesülésének". Egymással összeköttetésben lévö medencékbö1, szigetekbö1, hidakból és patakokból állt. Az építményeket az "átvett látké­pek" elvén rendezték el, így, ha a kertben mozgunk, az egyes tájképek mindenfelöl az ember gyönyörüségére szolgálnak.

A zen müvészet legkiemelkedöbb korszaka Japánban # A Muromachi korszakban (1392-1573) a zen shógunok mindenben "az adózástól a teáig" a szerzetesek tanácsaira hagyatkoztak. A zen vonzereje a harcosok számára azon tulajdonságaiban rejlett, melyek a legjobban megférnek a katonai beállítottsággal: az akaraterö erösítése, a jellemfejlesztés és önmegvalósítás hangsúlyozása. A zen volt a leginkább ösztönös és intuíción alapuló vallás, ennélfogva a legkevésbé racionális és intellektuális. A zen valláshoz kapcsolódó, legnagyobb épületek a meditációs célra tervezett kertekben épített templomok. Ebbö1 az idöszakból a leghíresebb a kyotói Daitokuji, ez a hatalmas templom-komplexum. A kertben nincsenek virágok, így minden évszakban ugyanolyan.

Az elsö fennmaradt botanikai kert # A botanikai kerteket eredetileg orvosságoskerteknek tervezték-melyek egyetemek orvosi fakultásaihoz tartoztak. A növényeket gyógyászati anyagok elöállítására termesztették. A legrégebbi, fennmaradt botanikai kertet 1542-ben hozták létre az itáliai Páduában.

Hidak

A legrégebbi # Az ívépítést már Kr. e. 3200 körül értették a sumérok. Találunk Kr. e. 2650-böl  származó, egy nílusi hídra történö utalást.

A világ legöregebb, fennmaradt, idöpont szempontjából meghatározható hídja a törökországi Szmirna (ma Izmir) kölapokból épített, egyetlen ívvel kialakított hídja a Meles folyó fölött. Ez Kr. e. 850 körülröl származik.

A dartmoori és exmoori csapóhidak, úgy gondolják, történelem elöttiek, bár bizonyosan egyiket sem lehet az idöben elhelyezni. Hatalmas, gömbölyü kövekre helyezett, nagy kölapokból készültek.

A legrégebbi köboltív # A világ legrégebbi, ismert, szegmenses ívhídja a kínai Hopehben, Chao-hsiennél található Anchi híd, melyet Kr. u. 605-I6-ban építettek. Lapos koronája (mely csak 7 méternyit emelkedik fel 37 m-es fesztávja során) az 1500-as évek elött Európában megoldhatatlannak számított.

A leghosszabb, egynyílású ív # Az itáliai Veronában található Ponte del Castelvecchio 1352-56-ban épült. Három nyílású, melyek közül a legnagyobb 49 m hosszú és 13,7 m emelkedésü. A középkori, szelvényes ívü hidak közül a legmerészebb az észak-itáliai Trezzónál az Adda fölött húzódó híd, mely 1370-tól 77-ig épült. Egyetlen ívböl áll, mely 72 m hosszú és 21 m magasra szökken. A hidat 1417-ben az ellenségeskedések során szándékosan megsemmisítették, a támaszpillérek azonban fennmaradtak.

A legnagyobbak Kínában # A kései Ming-korban, Xie Zhaozhi, a kínai születésü, és különféle jellegü müvek szerzöje írta: "a birodalom minden hídja közül a legnagyobb a Fujian tartományban, egy idönként megáradó öböl fölött átívelö, Luoyang híd. Oly módon lép át szinte a tengeren, hogy ezzel valószínütlenné teszi, hogy ember keze munkája építette volna fel". A híd, a beszámoló szerint, 1097 m hosszú és 3 m széles volt. Egy, idönként igencsak megduzzadó öböl fölé építették, és amikor a dagály keményen tombolt, "szinte nem tudta az ember megtartani az egyensúlyát rajta".

A leghosszabb # A közép-iráni Arradzsan városának közelében a Tab folyó fölött Kr. u. 400 körül építettek egy 1500 m hosszú köhidat. Európában, a híres avignoni hidat 1177-ben húzták fel. 30 m-nél is hosszabb nyílásokból építkezik. A híd teljes hossza 914 m volt. A régi London Bridge teljes hossza 282 m volt. Húsz ív tartotta. Ezek durván félkör alakúak voltak és 19 mesterséges szigeten támasztották alá. Ez annyira korlátozta a csatornát, hogy apálykor és dagálykor a folyó tulajdonképpen zuhogók formájában vágtatott át közöttük.

A legmagasabb, falazott boltív # Az iráni Kuzisztán tartományban, Alsó-Iraktól keletre, ahol a Karura folyó egy szurdokon fut keresztül, a víz szintje fölött 75 m-rel átívelö, hatalmas köhidat építettek Kr. u. 700 körül Egyetlen ívböl állt, köveit ólomba ágyazott vaskampók tartották össze. E híd maradványai még ma is láthatók.

Az inkák által épített leghosszabb # A dél-amerikai terepeken az inkák hatalmas úthálózatának sok hídra volt szüksége. Evégett az inkák különbözö hídépítési technikáikat fejlesztették ki. A legegyszerübb a kötélhíd volt (nem egyéb egy vízmosás fölött áthaladó kenderkö­télnél). Ezt a kötelet egészítették ki egy darab fával a fából készült függöhídnál. Az utazó erre erösítette rá magát, majd áthúzódzkodott. A függöhidat a szakadék vagy folyó mindkét oldalán elhelyezett oszlopokra vagy kövekre erösített rostkötelekbö1 készítették. A négyköteles hídnak még egy nádból alkotott padlója is volt a két alsó kötél között. A hajóhidakat tutajokra fektetett gyékényekbö1 alkották. A leghosszabb valószínüleg a perui Cuzco közelében Uranmarcához vezetö úton a Vilcas, más néven Pampas folyón áthidaló volt. Az odalátogató spanyolok 110 m hosszúnak becsülték, és elég széles volt hozzá, hogy akár két lovas is áthaladhasson rajta egymás mellett. A Curahuasi Apurimac folyó fölötti, még híresebb Huaca-chaca (Szent Híd, melynek környéke adta a díszletet A San Luis Rey hídja [Szent Lajos király hídja]címü regényhez és filmhez egyaránt) 76 métert fogott át, olyan vastag kábeleken, mint egy férfi törzse, és mindezt 38 m-rel a hegyszoros fölött.

Lenyügözö hídalapozások # A párizsi Notre-Dame híd eklatáns példája a betonból készült alapozás tartóssága. Ezt a köhidat 1507-ben építették egy középkori fahíd pótlására. Alapozása habarcsból készült, melyet a folyóágyba bevert cölöpök tetején helyeztek el. Olyan jól bevált, hogy 350 évvel késöbb, amikor a hidat újjáépítették, megint felhasználták.

Az elsö vashíd # Kína, a vasgyártási technológia elsajátításával, a világon elsönek tudott vasláncos függöhidat építeni sok, örvénylö folyó és hegyi szakadék fölé. Ezek közül az egyiket a Yunan tartományban lévé Baoshannál a Mekong folyó fölött helyezték el, majdnem 60 m-es fesztávval. Eredetileg bambuszkábelekböl állt, de 1470 körül egy Wang Huai mérnök kicserélte vasláncokra. Egy kortárs költö így beszél róla: "vasból szött, magányos fonal, amely egyenesen az égbe vezet". (A kínaiak a Kr. e. elsö évezred elejétöl fogva készítettek már ilyen hidakat; még vagy 300 évbe tellett, mire az elsö, forgalmat is elbíró, függöhidat megépítették Európában).

Vízvezetékek

A leghosszabb ókori # Az ókori vízvezetékek legnagyobbika a tunéziai Karthágó vízvezetéke, mely 141 km hosszan nyúlik Zagouan forrásaitól egészen Dzsebel Dzsugarig. A rómaiak hozták létre, Hadrianus (Kr u. 117-38) uralkodása alatt. Akkori kapacitása, a becslések szerint, napi 31,8 millió liter lehetett.

A franciaországi Nimes közelében Kr. u. 19-ben épített, háromsoros római vízvezeték, a Pont du Gard, 48 m magas.

A legnagyobb lépcsös kút # A lépcsös kutak öshonos építménynek számítanak a nyugat-indiai Gudzsaratban. Lépcsösort kapcsoltak a kútaknához, így le lehetett menni egészen a víz szintjéig. A nagy, talajszint alatti mélységek hüvös és csendes menedéket nyújtottak, miközben sok ember kereshette fel egyszerre a vizet.

A rudabai lépcsös kút a 15. század során épített legnagyobb. Kb. 32 km-nyire található Ahmadabadtól, Adaladzsnál, egy helyi törzsfö felesége építtette jótékonyságból. A kúton olvasható felirat közli, hogy 1499-ben fejezték be.

Csatornák

A legrégebbi # A világ legrégebbi, a régészek szerint Kr. e. 4000 körülte datálható csatornáinak maradványait az iraki Mandali közelében fedezték fel.

Angliában a legrégebbi csatornákat még a rómaiak vágták. Közép-Angliában, a Lincoln és a Torksey-nál található Trent folyó közötti, 17 km-es Fossdyke csatornát Kr. u. 65 körül épftették és 1122-ben kitisztították. Még ma is használják.

A legnagyobb csatorna a mohamedán világban # Irakban a hatalmas Nahrawan csatorna öntözött minden földet Samarra fölöttöl egésze a Bagdadtól déli irányban kb. 160 km-nyíre elhelyezkedö területig, a Tigris folyó keleti partja mentén. Teljes hossza kb. 320 km lehetett.

A legmélyebb qanat # Irán keleti részén található és forrásánál 328 m mély. A qanat-ok majdnem vízszintes vezetékek, melyek a hegyi lejtök törmeléke között található, föld alatti, vizet tartalmazó rétegekböl vezetik a vizet a völgybe. A qanat-ok általában 7,6-45,7 m mélyek és 0,9-1,5 m szélesek. Kb. 80 m-es térközönként függöleges aknák nyúlnak be a qanatok-ba, szellözés és a hulladék eltávolílása céljából. Iránban találhatták fel, ahonnan aztán mindenütt elterjedt a mohamedán világban, majd azon túl is. Több, mint 2000 éve használják már. Ez biztosítja Irán vízellátásának java részét. Ezek a rendkívüli, mérnöki munkát dicsérö alkotások néha 20 km-nél is hosszabbak voltak, és olyan lejtésüek, hogy a víz minimális károkozás mellett folyt bennük.

Az elsö kamrás zsilip # A zsilipek és az egyszerü elzárószerkezetek története egészen a 14. századi holland tervezömérnökökig nyúlik vissza. A kamrás zsilip elgondolása 1480-ban Leonardo da Vinci nevéhez füzödik. Megoldotta annak problémáját, hogyan lehet vízi jármüveket átjuttatni egyik bögéböl a másikba (böge = átlátható folyamszakasz).

Az elsö, mozgatható zsilipkapuk # A tárakapuknak nevezett elsö, nyitható zsilipkapuk Leonardo da Vinci nevéhez füzödnek, akit 1498-ban Milánó elsö mérnökének neveztek ki. A San Marco hajózsilipröl készített rajzain támkapuk látszanak. A közönséges vagy egyensúlyzsilipnél (a 900-as évek kínai találmánya) az elsö kapuk függölegesen emelkedtek fel. Öt év alatt, amíg Milánó csatornáival volt megbízva, Leonardo a modemkori csatorna több jelentös alkotóelemét is feltalálta. Ikerkapuk, kövel bélelt kamra, felülröl szabályozható lapátnyílásokkal ellátott támkapuk, csörlö és lánc alkalmazása a kapuk nyitásához. Bár felhasználta mások felfedezéseit, szerepe akkor is figyelemre méltó a csatornaépítés techno­lógiája fejlesztésében.

Az elsö, oldalirányú csatorna # Európában a folyóval párhuzamosan futó, elsö csatorna az itáliai Bereguardo Canal. 1452 és 1458 között építette Bertola da Novate mérnök, Milánó hercege számára; 19 km-es volt.

A legkorábbi, ismert, észak-amerikai öntözörendszer # A mai Új-Mexikó és Arizona területén élt népek már jóval a 15. század elött öntözték földjeiket. A szakértök úgy látják, hogy pl. az arizonai Salido völgy lakosai legalább 100.000 hektár termöterület öntözését szabályozták. (Az öntözöcsatornák és árkok maradványait is megtalálták ugyanebben a körzetben.)

Gátak

A legkorábbi # A legkorábbi, ismert gátakat a jordániai Jawanál fedezték fel. A köfelületü földgátak Kr. e. 3200 körül épülhettek.

A legkorábbi, mohamedánok által épített # Kr. u. 677-ben épült Taifnál, az Arab-félszigeten. A mohamedánok az azokon a területeken élt elödeiktöl örökölték a gátépítés tudását. A 7. és 8. század során hódflották meg Spanyolországot, Észak-Afrikát, Egyiptomot, Szíriát, Arábiát, Iránt, Mezopotámiát és Közép-Ázsiát is. Különösen jelentös volt a római mérnökök példája. A mohamedánok késöbb számos szempontból tökéletesítették a gátak építését.

A leghosszabb európai # Cordobánál a Guadalquivir folyó fölötti gát a 10. században épült; 420 m hosszú volt. A vízenergia hasznosítására hozták létre. Folyásirány szerint alatta helyezkedett el három olyan malomház, melyek mindegyike négy malomból állt. Ezek örölték folyamatosan a gabonát a középkor során mindvégig Cordoba számára: (A malomházak, persze berendezésük nélkül, ma is állnak még.)

A legkorábbi, íves gát # A mongolok Kr. u. 1300 körül építettek az iráni Kum kö­zelében egy fuss gátat. 26 m magas volt, 55 m hosszú, kb. 5 m-es koronavastagsággal. Görbületi sugara 38 m lehetett. A keresztény Spanyolországban és Európában másutt is, kb.1420-tól kezdve építettek íves gátakat.

Az elsö, melyet vízenergia hasznosítására építettek # A mohamedánok úttörök voltak a gátak vízenergia szempontjából való alkalmazása terén. Ezek közül is az elsö az iráni Kur folyó fölött, Siraz és Perszepolisz között épült, Kr. u. 960-ban. Habarcsba ágyazott falazóblokkokból állt, és ólomba ágyazott vaskampókkal erösítették meg. Mintegy 9 m magas lehetett, 75,25 m hosszú és elég széles, hogy két lovas elférjen egymás mellett rajta. Tíz noria (vízemelö berendezés) és 10 malom helyezkedett el a gát alatt. A duzzasztott csatornákba vezették a vizet, és 300 falu öntözését látták el vele.

A legrégebbi iszaptalanító zsilipek # Az iszaptalanító zsilip is mohamedán találmány. Sok, spanyolországi, mohamedánok által emelt gátnál látjuk, hogy a gát a folyó egyik oldalán épített falhoz illeszkedik, mely kb. 20 m-nyire terjed ki folyásirány szerint lefelé. E fal és a folyópart között, a folyó egy részét elterelték az öntözöcsatoma torkolatába. A falba rendszerint két zsilipet építettek. Ezek kettös célt szolgáltak. Lehetövé tették a fölösleges víz visszaterelését a folyóba; alkalmanként pedig mindkettöt teljesen ki lehetett nyitni. Ezzel lehetett iszaptalanítani a csatorna szájához közelítö vízmennyiséget. Rendkívül lényegesek voltak ezek a tisztítózsilipek. Az iszap a gátak fölött gyült össze, onnan kellett eltávolítani. Ezeket a zsilipeket a késöbbi, spanyol gátaknál nagyobb mértékben alkalmazták.

Az elsö víztározó gátak # Az elsö, leginkább lenyügözö gátat spanyol, keresztény mérnökök építették 1260 körül I. (Hódító) Jakab uralkodása idején. A gát Zaragozától délre, mintegy 40 km-nyire található az Aquasivas folyón, az Almonacid tározót képezi. Kb. 30 m magas, ugyanilyen széles és 104 m hosszú.

A legtovább müködö # A spanyolországi Valencia tartományban a Turia folyón, nyolc, mohamedánok által épített gát még ma is üzemel. Ezeknek, az öntözési célból tervezett gátaknak alacsony a keresztszelvénye és rendkívül tömör az alapozása, így ellen tudtak állni a veszélyes, hirtelen árhullámnak már több mint 500 éve. A gátak és a hozzájuk kapcsolódó csatornák még mindig vízzel látják el a valenciai rizsföldeket.

Különleges építmények

A leghosszabb szobor # Az afganisztáni Bamijan közelében találhatók a fekvö Szakja Buddha maradványai, Bevakolt termésköböl építették. Kb. 305 m hosszú volt és úgy gondolják, hogy a Kr. u. 3. vagy 4. századból származhat.

A leghosszabb fal # A kínai nagy fal 3460 km hosszan nyúlik. Ch'in Shih Huang-ti (Kr. e. 221-210) uralma idején fejezték be. 2860 km-nyi elágazása is van. Magassága 4,5-töl 12 m-ig terjed, vastagsága eléri a 9,8 m-t is. A pohai öbölnél lévö Shanhaikuantól egészen Yumenkuanig és Yangkuanig terjed. A 16. századig folyamatosan javították.

Angliában a római kori falak közül a leghosszabb a 4,5-6 m magas Hadrianus fala, amit Kr. u.122-26-ban építettek. 118 km hosszan szeli át a Tyne-Solway földnyelvet, a cumbriai Bowness-on-Solway-töl a Tyne and Wear-i Wallsend-on-Tyne-ig. Kr. u. 383-ban adták fel.

A legügyesebben faragott # A perui Cuzcóban található Hatrun-rumiyoc palotába építették be azt a híres tömböt, melynek felületén 12 derékszög található. Van egy másik, három dimenzióban, 35 sarkot tartalmazó kö is, azt a Machu Picchunál használták fel.

Müvészetek és szórakozás

Festészet és rajzolás

A legértékesebb # Leonardo da Vinci (meghalt 1519-ben) három festményét egy milánói, 1525-ben kelt leltár az akkori kor legértékesebb festményei között említi meg. A Mona Lisa, vitathatóan ugyan, de a valaha festett, egyik leghíresebb portré, értéke 100 scudi volt. Ugyanennyire taksálták a Szüz és a Gyermek, Szent Annával címü képet (mindkettö a párizsi Louvre-ban található). Még értékesebb volt a Léda, ez a mitológiai tárgyú festmény, ami sajnos elveszett, és csak másolatokból ismert. Ezt 200 scudira becsülték, vagyis annyit ért, mint tulajdonosának háza.

A legnagyobb oltárkép # A hatalmas oltárfal - mely kitölti a spanyolországi Salamanca régi katedrálisának egész apszisát - 53, Krisztus életét ábrázoló táblaképet tartalmaz, finoman munkált, aranyozott keretben. Afirenzei Nicolas Florentino munkája. 1445-ben fejezte be a müvész, amikor szerzödésben vállalta, hogy megfesti fölötte az Utolsó ítélet freskóját.

A legnagyobb # A spanyolok odaérkezte elött az Újvilág legnagyobb müalkotása - vagy legalábbis az ott lakók leleményességére utaló alkotása- ez a hatalmas, vonalakból, spirálokból és alakzatokból álló hálózat, amit Nasca vonalak néven ismerünk. A földre rajzolták, a Palpa és Ingenio folyók fölötti fennsíkokon található Peruban. Mintegy 97 km hosszú felületen, több mérföld szélességben húzódik. Néhány hatalmas, figurális kompozíciót tartalmaz, pl. madarakat és majmokat. E minták készítésének idöpontja és célja ismeretlen.

Az egyházi müvészet és a képrombolás # Észak-Európában a legtöbb müvészet egyházi jelleget hordozott és 1500-tól kezdve komoly mértékben terjedt. Például Zürich-ben a század elsö 18 évében megkétszerezödött. A protestáns reformáció krízise - mely megosztotta a keresztény egyházat-jelentkezett a müvészetek terén is. Luther a római Szent Péter bazilika építésére fordított pénzösszeg miatt keményen kritizálta a katolikus egyházat. A protestáns mozgalom részérö1 a legtöbb kritikát azért kapták az egyre realisztikusabb, vallási tárgyú festmények és szobrok, mert az egyszerü emberek úgy kezelik ezeket a tárgyakat, mint valóságos dolgokat. A század második évtizedében a müalkotásokat kezdték szétzúzni vagy elégetni, sokszor a szentek úgynevezett csodatévö relikviáival egyetemben. Zürich volt sok közösség közül az elsö város, mely ily módon "megtisztította" templomait. Bázelt a képrombolás (bálványtörés) szinte a polgárháború szélére taszította. 1529 februárjában, a képrombolók minden képet eltávolitottak a katedrálisból és a legtöbb templomból, hamvazószerdán pedig, mindet elégették a város föterén.

A legnagyobb veszteség # Angliában a reformáció nagyobb veszteséget okozott az ország történetében, mint bármely más, egyéb tényezö. 1538-ban, VIII. Henrik elrendelte a kolostorok bezárását és eladását is. Az ily módon szabad prédává vált ingóságok között találjuk a leghíresebb szentélyekböl származó aranyat és ékszereket is. Viszont senkinek az égvilágon nem volt semmi haszna a festett üvegablakokból, a szobrokból és egyéb tárgyakból. Ezeket összetörték vagy elégették. Megsemmisült sok kézirat is, sokat viszont egyszerüen megváltoztattak. Az imakönyvben megkövetelt, legjelentösebb változás az volt, hogy kiiktatták a canterburyi Szent Tamást a szentek naptárából.

A legnagyobb ikon # Valószínüleg a görög származású Teofánész készítette tanítványai segítségével 1399 körül azt az ikont, melyet Mihály Arkangyal cselekedetei-ként emlegetnek. 235,5 x 182 cm-es volt. Moszkvában a Mihály Arkangyalról elnevezett székesegyház védö ikonja volt a Kremlben. Az Arkangyalt mint a katonák védöszentjét és patrónusát, az angyali gyülekezet vezérét, és egyben a kereszténységnek a pogány hordák elleni védelmezöjét tisztelték.

A legnagyobb külföldre szállított mütárgy # A Hugo van der Goes által alkotott, Portinari triptichon (szárnyas oltárkép) Hollandiában készült a firenzei Tommaso Portinari rendelésére. (s egyébként Flandriában a Medici bank Bruges-i fiókjának volt a vezetöje.) A firenzei családi kápolna oltárára szánták. 1483-ban szállították Itáliába. 253x586 cm-es méretével ez a legnagyobb, még ma is létezö, korai németalföldi triptichon. Firenzében 16 hordárra volt szükség, hogy átvonszolják a városon a San Egidio templomig.

Az elsö müvészettörténész # Az itáliai müvész, Giorgio Vasari (1511-74) írta 1550-ben kiadott és 1568-ban javított könyvében - melynek címe: A legkiválóbb festök, szobrászok és építészek élete - a reneszánsz kori müvészet elsö, leíró jellegü és kritikus beszámolóját. Talán ez a legjelentösebb mü, mely a müvészet történetével foglalkozik. Forrásértékü hasznossága és rendkívüli hatása ebben a témakörben figyelemre méltó.

Müvészeti teoretikusok # A reneszánsz kori Itáliában újra megfogalmazódott a müvészet kritikus, tudományos magyarázata, melyet az ókori Róma óta figyelmen kívül hagytak. A firenzei születésü Leon Battista Alberti (1404-72) nagy hatású könyveket írt a festészetröl (1435), szobrászatról (1463 körül) és az építészetröl (1452). Ezeket számos további, elméleti munka követte. Például Leonardo da Vinci jegyzetkönyvei (1452-1519), Vasari müve, az Életek (1511-74). A bolognai építész, Serlio (1475-1554) 1537 és 1551 között íródott, valamint az észak-itáliai építész, Palladio (15080) 1570-ben publikált, jelentös építészeti értekezései terjesztették el világszerte az építészet nyelvezetét.

A legjelentösebb müvészeti központ # Róma, a középkori hanyatlása után, a 15. században stabilizálódott. A pápaság visszatért a Vatikánba. Róma, mint müvészeti központ is megújult. Vonzotta a városon kívülröl jött müvészeket. Az 1500-as évekre olyan, kiemelkedö óriások is megtalálhatók ott, mint Michelangelo, Raffaello és az építész, Bramante, akiket a pápák alkalmaztak. A müvészeket az ókori Róma épületei meg szobrai is vonzották. Elsök között volt a 15. századi firenzei Donatello és Brunelleschi. Róma késöbb az északról jött müvészek zarándokközpontjává lett. A Rómát felkeresö elsö, nem itáliai müvész 1508-ban Jan Gossaert németalföldi festö volt.

A legújabb technika # Egészen 1400 körülig, a táblaképeknél alkalmazott anyag a tojástempera volt. Ezt vízzel hígított tojássárgájából készítették. Azt tartják, hogy az olajfestést a németalföldi Jan van Eyck (meghalt 1441-ben) találta fel, illetve új olajfestési módozatokat fejlesztett ki. Az olaj lassú száradása és fénytörö tulajdonságai tették lehetövé a színek szövevényes elegyítését és rétegben történö elhelyezését. Így olyan tónushatásokat lehetett kialakítani, amitöl aztán a festmények még élethübbek lettek. 145 re, ez a nagymértékben kifinomult technika, melynek van Eyck az utolérhetetlen interpretálója már szinte szabványosnak számított Hollandiában és Észak-Európa egyes részein. Németalföldi hatásra, a 15. század vége felé fokozatosan elfogadták Itáliában is ezt az eljárást. Legkiemelkedöbb képviselöi közé tartozott Leonardo da Vinci, Piero della Francesca és Raffaello. 1550-re már az olaj volt Európában a táblaképfestés elsödleges anyaga.

Szerencsétlen kísérletek # Leonardo da Vincinek a milánói Santa Maria delle Grazie zárdában elhelyezett Utolsó vacsora (kb.1495-97) címü freskója olajat és lakkot tartalmazó, a hagyományokkal szakító közeg alkalmazásával készült. 1517 re már a tönkremenetel jelei jelentkeztek rajta. Azóta legalább hatszor restaurálták, így aztán a leggyakrabban restaurált festmény. Egy másik, ugyancsak Leonardo által készített freskó, a firenzei városházán található Anghiari Csata (1505-06). Az ókori római alkalmazás szerint viasz felhasználásával készült. Egyik része túl sötétre száradt, és végül Vasari festett rá 1565-ben. Ma már csak régebbi másolatokrol ismeretes.

A leggyakoribb hordozók # Európaszerte, egyaránt készültek fatáblára és vászonra a táblaképek. 1500 elött a jelentösebb és drágább munkáknál elönyben részesítették a fatáblát, de egyre szélesebb körben fogadták el a vásznat. A század végére pedig ez lett a leggyakoribb hordozó. A vászon olcsóbb volt, és gyorsabban lehetett elökészíteni a festésre, mint a fatáblát. Szállítása is könnyebb volt.

Tárgyak ábrázolásának legújabb módja # A lineáris vagy mesterséges perspektíva egy kvázi-matematikai rendszer, háromdimenziós tárgyaknak kétdimenziós felületen való ábrázolására. Feltételezi, hogy a képfelületre merölegesen kilépö vonalak úgy tünnek, mintha a horizonton egy pontban találkoznának, melynek neve: enyészpont. Ezt valószínüleg a 15. század eleji Firenzében Brunelleschi találhatta fel. Ezt fejlesztette tovább, majd írta le az építész és elméleti tudós Alberti, késöbb pedig tökéletesítette a 15. század második felében megjelent De Prospectiva Pingendi (A festés perspektívájáról) címü értekezésében a festö, Piero della Franca.

Az elsö levegöperspektíva # Burgundiáé a dicsöség, hogy a 15. század vége felé feltalálták a levegöperspektívát: a távolban látható tárgyak esetében kék tónust alkalmaztak. Simon Marmion (meghalt 1489-bem) a flamand vidékröl tiszta tájképekkel vallott. IV Jakab, skót király udvari festöjének (valószínüleg Gerard Horneboulte, meghalt 1540-ben) munkássága komoly elörelépést jelentett a háttér közelebbi részeinek ábrázolásával kapcsolatos probléma megoldása felé.

A legújabb rajzolási technikák # A különleges elökészítésü pergamenre vagy papírra, rendszerint ezüstböl készített karcolótüvel rajzoltak a 15. század elejéig. Ezt fokozatosan szorították ki az olyan, új anyagok, mint a lúdtoll, az ecset és ami még jelentösebb, a kréta. Lehetövé vált, hogy a müvész gyors vázlatokat készíthessen, a kréta esetében még az is, hogy nagy méretekben dolgozhasson. Ez, és a papír egyre gyakoribbá válása vezetett el nagyobb festményeknél az életnagyságú rajzok (rajzvázlatok, freskótervek) alkalmazásához. A müvész eredeti elképzelésének pontos tervrajzát készítette el. A rajzvázlatokat az eredeti rajz fölé helyezett négyzetháló segítségével nagyították fel. A festendö felületre pedig úgy vitték át, hogy a kontúrokon, tüszerü lyukakon át örölt faszenet szórtak rá.

Az elsö "bontott" illusztráció # Az objektív megfigyelés elve sehol sem mutatkozik meg jobban, mint Leonardo da Vincinek (1452-1519), a müvésznek és feltalálónak az orvosi illusztrációin. Több mint 30 emberi holttest boncolása és megörökítése során, olyan felfedezéseket tett, és olyan rajztechnikákat fejlesztett ki, melyeket még ma is alkalmaznak az illusztrátorok. Leginkább említésre méltó a "bontott" nézetrajz: a vállakról és lábakról készített rajzain demonstrálni akarta az izmok mögött megbúvó csontszerkezetet. Ugyancsak ö volt az elsö, aki keresztmetszetet rajzolt: a szerveket oly módon adta vissza, mintha azok átlátszóak volnának.

A legvibrálóbb indiai festmények # A 15. század végén, a perzsiai befolyás leginkább az "arabeszk" vonal formájában nyilvánult meg. A miniatíuákra jellemzö higgadt, konzervatív, öshonos, indiai festési stílust átalakította. Ekkor születtek a szubkontinensen a legvibrálóbb festészeti alkotások. Ennek legkiemelkedöbb és legelegánsabb példái a caurapancasikai stílusban készült kéziratok: egy síkban ábrázolt, keskeny tér és a ragyogó, elsödleges színek alkalmazása jellemzi. A 15. század végétöl a 16. század közepéig terjedö idöszakban alkották ezeket a Delhi és Dzsaunpur között elhelyezkedö, még mindig azonosítatlan müvészeti központban. A csoportot egy híres szerelmi költeményrö1 nevezték el, mely a kéziratok egyikének témája is; egy királylány szégyentelen szeretöjéröl van szó, akit kivégezni készülnek rettentö bünéért. Ennél a stílusnál jól tükrözödik a festészet érzékisége.

A legújabb téma # Az ókori görög és római irodalom iránt megújult érdeklödés vezetett el a festészetben és szobrászatban a témák klasszikus mitológiából való kölcsönzéséhez. Az antik szobrokat utánzó alakokat gyakran meztelenül vagy az ókori Róma lakóinak öltözetében ábrázolták. Az elró ilyen munkák Firenzében születtek. Közéjük tartozik Botticelli 1480 körül készült festménye, a Vénusz születése, valamint Michelangelo 1497-es Bacchus szobra is. Ebben a müfajban az elsö, észak-európai munkák közé sorolhatók Jan Gossaest németalföldi festö müvei, mint pl. az 1516-os Neptun és Amphitrite.

1480 körül az itáliai festö, Sandro Botticelli (1444-15T0) úgy döntött, hogy ezt a gyönyörü, a klasszikus mitológiából kölcsönzött történeten alapuló képet festi meg a hagyományos bibliai történetek helyett. Vénusznak, a szerelem római istennöjének szütetéséröl szóló legendát, ma is megcsodálhatjuk.

A legrégebbi esti jelenet # Geertgen tot Sint Jans, "ASzentJános Rend Kis Gerritje" (kb. 1460-1490) rövid életének java részét a hollandiai Haarlemben töltötte, ahol az európai festészet legkorábbi, igazi, esti jelenetét, a Krisztus születését megfestette. A képet nem a Nap világítja meg - hanem a gyermek Krisztus teste -, és ezzel megteremtette a Nap fényétöl független formák és tér elsö, optikailag pontos és szisztematikus ábrázolását.

Portrék

A legnépszerübb póz # Portrék esetében ez a háromnegyedes beállítás volt (a modellt térdig ábrázolta), mely az ülö alak fejét a kép felületéhez képest bizonyos szögben elfordulva mutatta be. Úgy tünik korai, németalföldi festök fejleszthették ki, például Jan van Eyck (meghalt 1441-ben). Hatásuk következtében Itáliában is elfogadták a 15. század második felében. Az 1500-as évekre Itáliában, valamint Észak-Európában a portrék szabványos formájává vált. Jó példája Leonardo da Vinci 1503 körül született Mona Lisa-ja.

A legkorábbi, ismert, itáliai, teljesalakos portré # Moretto da Brescia 1526-ban festette meg a legkorábbi, fennmaradt, itáliai, teljesalakos portrét. A Nemesember portréjá-nak alanya ismeretlen.

A leghízelgöbb portré # A házasságkötést megelözö tárgyalások során természetes dolognak számított, hogy egy hercegnek elküldték jövendöbeli menyasszonya portréját. A választást igencsak befolyásolta az ábrázolt hölgy szépsége. VIII. Henrik angol király negyedik feleségét, az általa addig soha nem látott német hercegnöt, Klevei Annát részben a Hans Holbein (1497 1543) portré alapján választotta ki. (A mü ma is látható a párizsi Louvre-ban.) Amikor 1540-ben aztán Anna megérkezett Angliába, a valóság annyira megrázta a királyt, hogy nemsokára elvált töle.

Az elsö portrésorozat # A német festö, "az ifjabb" Hans Holbein (1497 1543) a svájci Bázelben, Zürichben és Luzernben dolgozott. 1526-ban kereste fel elöször Angliát. Ott festette meg portréit több, kiemelkedö személyröl is, beleértve Nicholas Kratzent, a király csillagászát és Sir Thomas More családját is. 1532-ben, megint csak Angliában készítette el Thomas Cromwellnak, a késöbbi lordkancellárnak A követek címü portrécsoportot. 1527-ben Franciaország és Anglia Greenwich-ben örökös békét kötött. A látványos ünnepségek szervezöiröl Holbein képet festett. Ez volt az elsö, Angliában készült portrésorozat. 1563-ban kinevezték VIII. Henrik festöjévé.

Az elsö amerikai portrék # 1505-ben, portugál festömüvészek brazíliai bennszülötteket rajzoltak le. 1529-ben Christopher Weiditz megfestette a Hernán Cortés által Spanyolországba hurcolt aztékok portréit. Weiditz Cortésról is kitünö mellképet alkotott.

Az elsö, II. Mohamed szultánról készített portré # 1479-ben, az itáliai müvész, Gentile Bellini Velencéböl a szultán kérésére odautazott, hogy megfesthesse Konstantinápoly félelmetes meghódítójának portréját.

Festök

A leghíresebb # 1450-ben az itáliai író, Bartolomeo Fazio úgy ítélte meg, hogy korának négy legnagyobb festöje a németalföldi Jan van Eyck (meghalt 1441-ben), Rogier van der Weyden (meghalt 1464-ben), valamint az itáliai Gentile da Fabriano (meghalt 1427-ben) és Antonio Pisanello (meghalt 1455-ben). Az elsö kettö még mindig a leghíresebb, korai, németalföldi festö. Gentile da Fabriano és Pisanello Itália-szerte nagyon keresett volt. Kedvelte öket a pápa, a nápolyi király és a velencei szenátus is, mégis viszonylag nagyon kevés maradt fenn müveikböl. 1550 körül Vasari Életek címü könyvének elsö kiadásában, Michelangelo (meghalt 1564-ben), Leonardo (meghalt 1519-ben) és Raffaello (meghalt 1520-ban) voltak a legünnepeltebbek. Minden idök legközismertebb festöi közé tartoznak továbbra is. Vasari korában a legnagyobb, északi festömüvésznek Albrecht Dürert, a német festöt és grafikust (1471-1528) tartotta.

A legtermékenyebb önarcképfestö # Abban a korban, amikor az önarckép szokatlannak számított, a német festö és grafikus, Albrecht Dürer (1471-1528) kisételes figyelemmel foglalkozott saját megjelenésével. 13-éves korától kezdte nyolc rajzolt vagy festett önarcképet készített, ezenkívül pedig számos, rejtett önarcképet, melyek vallási tárgyú munkákon láthatók.

A legnagyobb velencei festök # Giovanni Bellini (kb. 1460-tól tevékenykedett, 1516-ban bekövetkezett haláláig) volt a 15. század legnagyobb, velencei festöje; elöször az ö munkáin jelentek meg az ékszerekhez hasonlatos színek; azon fény és atmoszféra alkalmazása, mely annyira megkülönbözteti a velencei festészetet a többitöl. A 16. századi Velence legnagyobb festöje Tiziano (1487 1576). Korai munkái Giorgione stílusában formálódtak, késöbbi munkásságát pedig a "festöiesség", vagyis az ecsetkezelés szabadsága jellemezte, mely addig példa nélküli volt.

Minden idök legnagyobb japán festöje # Úgy vélik, hogy ez a ám Sesshu Toyo gaso-nak, vagyis papfestönek (1420-1506) jár ki. Haboku, vagyis "festékfröccsentéses" stílusban dolgozott, amit a kolostorokban lelki gyakorlatként alkalmaztak, hogy át tudják hágni a fizikai világ korlátait. A mély meditáció megvilágosult pillanatában a festö ecsetjéröl lekerült néhány, nagyobb folt teremti meg az inspirált tájképet. A Sesshu személyéhez füzödö stílus legjobban az 1495-ben készült Téli táj-on látható. Képe a racionális térbe ágyazott, életerös, tömör tömegeken alapul.

A legnagyobb festöcsalád # A japán Kano müvészcsalád a 15-töl a 19. századig képviselte a professzionista festészet legmagasabb színvonalát. Patrónusaik kezdettöl fogva a katonai kormányzók voltak. Kano Masanobu (kb. 1434-1530) az elsö, elfogadott generáció, egy szamuráj származású, amatör festö fia volt. Az elsö két generáció átvette a kínai Song iskola stílusát. Segítségével létrehozták a bátor, dekoratív jellegü és aszimmetrikus motívumokat, melyekröl Japán a leghíresebb. Ennek a festöfamíliának a legjobb, nagyméretü müveit tolóajtó táblákhoz és összehajtható választófalakhoz készttették.

Müvészek elsö önéletrajzai # Az elsö, müvész keze alól kikerült önéletrajzokat két firenzei, egy szobrász és egy aranymüves írta meg. Lorenzo Ghiberti (1378-1455) egész életéröl beszámolt az 1447 körül megjelent müvészeti könyvében, a Fejtegetések-ben. Benvenuto Cellini (1500-71) 1558 és 1562 között íródott Ötéletrajz-át Vasari (1550-ben kiadott) Életek címü könyvének elsö kiadása inspirálta.

Miniatúrafestök # A perzsa Bihzadot tekintik a miniatúrafestés egyik legnagyobb alakjának. (Az 1450-es években született és 1536-ban halt meg. Tabrizban temették el, a mai Irán területén.) Munkáit e müvészeti forma legkiválóbb alkotásainak tekintik, öt már élete során mesterként tisztelték. A térség mohamedán uralkodói bökezüen bántak vele, különösen a nagyhatalmú Tahmászp sah, aki Iránban a Szafanida-dinasztia egyik uralkodója volt.

Az angol reneszánsz során alkotott, legszebb festmények portré-miniatúrák. Egy 1496-ban létrehozott, különleges müterem a királyi könyvtárban dolgozó miniátorok iskolája folytatasának tekinthetö. 1525-ben, az egész Horenbout családot (Gerardot és fiát, Lucast valamint lányát, Susannát) áthívták Hollandiából, ahol ök udvari fest87c voltak. 1531-ben Lucas lett a király festöje, háromszor akkora fizetésért mint amennyit közvetlen elödje kapott. Évi 30 font járt neki, többet keresett, mint maga Holbein. (Az idö tájt egy képzett mesterember napi bére hat penny volt.) Kötelezettségei közé tartozott a táblafestés, ékszertervezés, festett üveg, gobelinek, színházi és különleges alkalmakra szolgáló kosztümök, valamint könyvek és okmányok illusztrálása. Lucas új formát ötlött ki a pergamenre festett, miniatür portré terén. Az apró, átméröjüket tekintve 30-50 mm-es portrék példa nélküli spontaneitásról és elevenségröl tanúskodtak. Elörajzolás nélkül lehetett öket megfesteni. Három ülésre volt szükség, ebböl a második akár hat óráig is tarthatott. Csak Holbeinnek tárta fel szakmai titkait, De mindketten ugyanabban az évben távoztak az élök sorából, így hát nem hagytak hátra senkit, aki követhette volna munkásságukat. VIII. Henrik megint Németalföld felé fordult, ahol meg is találta Lavinia Teerlincket, a ghent-bruges-i iskola legnagyobb miniatúrafestöjének, Simon Beningnek tehetséges lányát.

Az elsö tájképfestök # A tájképfestészet, mint müfaj a 16. századi Észak-Európában fejlödött ki. A német festö, Albrecht Dürer (meghalt 1528-ban) az 1490-es évek során számos akvarellt festett ebben a témában, de a müvész saját használatra készített, hasonló vázlataitól eltekintve, 1500 elöttrö1 nem ismerünk tájképfestményeket. 1550-ig, a legtöbb tájképfestményen még mindig látszólagos, rendszerint vallási tárgyakat találunk. A német Albrecht Altdorfer (meghalt 1538-ban) és a németalföldi Joachim Patinir (meghalt 1528-ban) müveinél, egyre jobban dominált már a környezet. A tájképfestészetet németalföldi specialitásnak kezdték tekinteni. Legkiemelkedöbb müvelöje az idösebb Pieter Bruegel volt (meghalt 1569-ben).

A legtermékenyebb freskófestö # A sixtusi kápolna (Vatikán) mennyezete 40,2 m x 13,6 m. 1508 és 1512 között festette meg Michelangelo az Ótestamentumból vett jeleneteket. Elsö életrajzírói szerint, segítötársak nélkül dolgozott. Mégha fel is tételezzük, hogy Michelangelónak rendelkezésére kellett, hogy álljon valaki, aki a színeket keverte, meg a freskótechnikánál elengedhetetlen, friss gipszet vitte fel, mindez akkor is figyelemre méltó teljesítmény és példa nélküli.

Festönök # Az elsö, komoly posztig eljutott festönö Catesina van Hemessen (1527/8-1566) és Lavinia Teerlinck (kb. 1520-76) voltak. Németalföldi festöcsaládból származtak, és nagy hírnévre tettek szert. Caterina a németalföldi régensnek, a magyar Máriának dolgozott, Lavinia pedig angol uralkodók: VIII. Henrik, VI. Edward és Mária udvari miniatúrafestöje lett.

A legrosszindulatúbb müvész # Andrea del Castagnóról (1423-57) írta Vasari, hogy ö gyilkolta meg Domenico Venezianót (meghalt 1461-ben), de a vélelmezett gyilkos valójában négy évvel áldozata elött meghalt.

Az érzelmileg legszínesebb festö # Jacopo Pontormo (1494-1556) az emberi alak kifejezöerejü ábrázolásának mestere volt. Remekmüve, a Levétel a keresztröl címü alkotás a firenzei San Felicitában látható.

Az elsö ismert, szellemileg beteg müvész # A németalföldi festö, Hugo van der Goes (kb. 1435-1482) sikere tetöpontján, egy Brüsszel környéki kolostorba vonult vissza. Továbbra is dolgozott, de röviddel halála elött súlyos depressziós rohamon esett át. Ápolója, Gaspar Ofhuys írta: "Szüntelenül kiáltozott, hogy sorsa meg van pecsételve, és örökös kárhozatra ítéltetett. Még önmagában is kárt tett volna, ha társai erövel ebben meg nem akadályozzák".

Az elsö pénzösszeg, melyet egy festmény megtekintéséért kifizettek # 1530 körül a belgiumi Ghent Szt. Bavo katedrálisának látogatói pénzt adtak a templomnak, hogy megtekinthessék a Jan és Hubert van Eyck által 1432-ben befejezett, összehajtható oltárképet, melynek címe: A bárány imádása. Nyitott helyzetben 375 x 520 cm-es; 12 táblából állt, nyolcra mindkét oldalon festettek, és összesen 252 alak volt látható. Valószínüleg még mindig ez a leghíresebb, korai németalföldi festmény.

A legrégebbi müvészeti akadémiák # 1500 körül, a müvészek csoportokba tömörültek. Ezeket - persze rendkívül laza értelemben véve - akadémiáknak kezdték nevezni. A firenzei Media Kertben a szobrász Bertoldo olyan, nem-hivatalos iskolát vezetett, melynek tanulója volt a fiatal Michelangelo is. Milánóban Leonardo da Vinci körül jött létre hasonló. (Az elsö, tanító célzattal szervezett, müvészeti akadémiát 1563-ban alapították Firenzében.)

Szobrászat

Az elsö újrafelfedezés # A belvedere-i Apollót 1455-ben Itáliában, a Róma melletti Frascatiban találták meg. II. Gyula pápa 1511-ben a római Vatikánban helyeztette el.

A legnagyobb meztelen férfiszobor # Michelangelo Dávidja - melyet 1504-ben fejezett be, és a firenzei városháza elött állított fel (bár ma már az Accademia galériájában látható) - nem csupán a legnagyobb, meztelen alakról készített szobor az ókori Róma óta, hanem egyben a köztéren kiállított elsö is. A márványból készült óriás, mely 4,10 m magas, technikai teljesítményként sem utolsó, mivel egy már megkezdett tömbböl faragta ki.

Hegyböl kifaragott figurák # Az East Sussex-i Wilmington 68 m-es "Hosszú ember"-e Angliában a legnagyobb, hegyböl kifaragott emberalak. Angliában az összes Fehér Ló közül a legidösebb az oxfordshire-i Uffingtonban található, mely a kései vaskorból származik (Kr. e. 150 körülröl), és orrától a farkáig 114 m-es, valamint 36 m magas.

Afrika legkifinomultabb, leginkább naturalista szobra # Az életnagyságú bronz- és terrakottafejeket a 12-16. században a délnyugat-nigériai jorubák vallási központjaiban készítették. A naturalizmus az afrikai emberábrázolás legritkább jellemzöje, mivel úgy gondolták, hogy a realista megjelenítés fogékonyabb a boszorkányságra. Az ife munkák magas színvonalúak voltak. Feltételezték, hogy a földközi-tengeri müvészetek befolyásolhatták. Az ifék azonban a nok kultúra közvetlen leszármazottai voltak, mely az Egyiptomon kívül ismert, legrégebbi szobrászati hagyományok alapítójának számított. Az ife kultúra a 16. század közepére kihalt, amikor az európaiak vele rivalizáló kereskedelmi központot hoztak létre délen. Abenini kultúra pedig keleten kapott nagyobb hangsúlyt.

A legjelentösebb régészeti lelet # A Laokoón, vagyis a kígyók által megfojtott három férfialakról mintázott csoportként ismert, hatalmas márványszobor 1506-ban történt újrafelfedezése volt a reneszánsz kor legjelentösebb régészeti lelete. Az alakok rémült arckifejezése megrázó volt a kor müértöi számára, akik meg voltak gyözödve róla, hogy a klasszikus müvészetben nincs helye az ilyen érzelgösségnek. Több évszázadon át tartott a vita, hogy vajon a megmintázott személyek nemes hallgatásba burkolódzva szenvedtek-e. Michelangelo, akit mélyen megrázott a müalkotás indulatossága, a 16. századi restaurálásakor dolgozott rajta. (Munkájának java részét már eltávolitották róla.)

A legnépszerübb szobor # Luca della Robbia (kb. 1400-1483) volt a 15. század legnépszerübb szobrásza. Kitalált egy technikát a terrakotta szobrok zománcozására. 75 éven át az általa alapított mühely kizárólagos jellemzöje maradt ez a technika. Lehetövé tette, hogy nagyobb szobrokat tartósan színezhessenek. Alkalmazták falak, padlók valamint mennyezetek belsö díszítésekor; a leginkább jellemzö termékek virág- és gyümölcsfüzérek voltak. Della Robbia legnagyobb tehetsége a szobrászatban mutatkozott meg: a tehetösebbek házfalaira tömegesen állította elö madonnák mázzal bevont reliefjeit. A kb. 1450-böl származó génuai madonna a legszebb, mely négy példányban maradt fenn.

A leginkább nagyratörö vállalkozás # Michelangelo 1505-ben fogott hozzá II. Gyula pápa síremlékéhez (a római Vincoliban található San Pietróban). Az eredeti terv 10,5 m hosszú és 7m széles, hatalmas építményre vonatkozott, melyen 40 alak lett volna, többsége életnagyságban. Végül 1545-ben fejezte be segédeivel, de a tervezettnél kisebb méretü lett. Hat szobor található a kész síremléken, melyböl Michelangelo keze munkáját teljes egészében csak a Mózes dicséri.

Az elsö, újkori bronzöntvény # Az ókori Róma óta gyakorlatilag már elfeledett, hatalmas szobrok bronzba öntésének kimunkált technikáját a firenzei szobrász, Lorenzo Ghiberti (1378-1455) elevenítette fel. Ő elöször a firenzei Orsanmichele templom számára tervezett szobornál alkalmazta, mely életnagyságban ábrázolta Keresztelö Szent Jánost (1414). Az eljárás a következökböl állt: Viasszal vonták be a szobor agyagból készült modelljét. Ezt gipsszel öntötték le, aztán az egészet elvezetöcsöveken keresztül leolvasztották (innen kapta nevét a technika: "leadott viasz"). A szük csatornába öntötték a megolvadt bronzot és hagyták megszilárdulni. Ezután távolitották el róla a gipszbevonatot. A kész felületet reszeléssel és polírozással finomították. A firenzeiek szakértelme a 15. század során kiemelkedö volt. Donatello és Verrocchio páduai és velencei lovasszobrai is ezt példázzák.

A legújabb müvészeti forma # Az ókori római pénzek által ihletett portrés medálok -melyek egyik oldalukon az ülö alak fejét profilból ábrázolták, másik oldalukon pedig ugyanennek a személynek a címerét - a 15. századi Itáliából indultak és az 1500-as évekre már Európa-szerte divatossá váltak. Legjelentösebb alkotójuk Pisanello (1395-1455) volt. A rendszerint bronzból készült medálokat nagy mennyiségben lehetett gyártani, és mivel kicsik voltak, tehát könnyen szállíthatók, igen népszerüek lettek a diplomaták által adott ajándékok formájában.

A legfejlettebb fémmegmunkálás Afrikában # A nigériai Benin bronzmüvesei az Oba, más néven király védelme alatt tevékenykedtek, és külön városrészben éltek. Legérdekesebb és leginkább jellemzö munkáik a történelmi és rituális eseményeket ábrázoló dísztáblák. Ezeket az Oba háza számára készítették. Egy 16. századi benin dísztáblán az éppen áldozatot bemutató Obá-t láthatjuk, aki két leopárdot emel fel a farkuknál fogva. Isteni származása révén az Oba lába nem érintheti a talajt, így hát a király lábát két, öt a tenger istenével azonosító, kígyószerü teremtmény képezi. A szögletes, képszerü formátum meröben eltér bármely más müvészeti felfogásétól Afrikában. Felvetették már, hogy az eredeti inspiráció az illusztrációkkal ellátott, Európában nyomtatott könyveknek tulajdonítható. A portugálok voltak a Benint elérö elsö európaiak: 1485-töl fogva adtak vörös- meg sárgarezet elefántcsont faragványokért és rabszolgákért cserében. A 16. század elejétöl kezd megjelenni a hoszszúhajú, szakállas portugálok ábrázolása az afrikaiak müvészetében.

Az elsö, újkori lovasszobor # A velencei katonai parancsnokot, Gattamelatát, megörökítö, életnagyságú páduai szobrot 1443 és 1453 között készítette a firenzei Donatello. Az ókori Róma óta ez az elsö, bronzból öntött lovasszobor. Egyben fel is elevenítette az erö heroikus idealizálását megtestesítö lovasszobrok fogalmát: pl. a római császárról, Marcus Aureliusról készített szobrával.

Az elsö, reneszánsz szobrász, angol munkáknál # A firenzei szobrász, Pietro Torrigiano (1472-1528) hozta létre Angliában az elsö, reneszánsz kori alkotásokat VIII. Henrik udvarában. Mestermüve a londoni Westminster székesegyházban a VII. Henrik kápolnában elhelyezett bronz síremlék. 1522 körül hagyta el Angliát a müvész. A reformáció teljesen elvágta az országot a kontinentális Európát mindenütt elérö, itáliai hatásoktól. Egészen 1600-ig. Angliában semmiféle befolyással nem bírt a reneszánsz müvészet.

A feljegyzések szerinti, elsö hamisítvány # 1496-ban Michelangelo Rómába ment és annyira megragadták a látottak, hogy másolatokat kezdett készíteni görög-római szobrászati remekekröl. Egyik ilyen müvét (elveszett) antikként adták el, és ma is úgy tekintik, mint a feljegyzésekben szereplö, elsö hamisítványt.

Fafaragás

A legjobb, észak-amerikai szobrászok # A tlingitek és haidák voltak az Újvilágban a fából készült, nagyméretü tárgyak legjobb szobrászai. Köszerszámokat alkalmaztak egészen az európaiak megérkezéséig. Az akár 21 m-es, lucfenyöbö1 vagy cédrusból készített totemoszlopok a megbízást adó személy társadalmi helyzetére utaltak, és törzsének krónikái is voltak.

Egyedi tervezés # A tlingitek "átvilágításos" stílusa - mely leggyakrabban fafaragványokon és textíliákon található meg - egyedinek tekinthetö az amerikai földrészen; az állatok testét elvontan, lapított formában ábrázolták, mely feltünteti a belsö szerveket, a végtagokat és a normális körülmények között látható részeket is.

A legjobb észak-európai szobrok # Kiemelkedö volt a délnémet fafaragók munkássága. Legkedveltebb anyaguk a leginkább megmunkálható keményfa, a hársfa lehetett. Tilman Riemenschneider (kb. 1460-1513) volt a legsikeresebb. Würzburg városának Bürgermeister-e (polgármestere) volt, és egyben egy 12 inast alkalmazó mühely tulajdonosa is. Még ma is érintetlenül áll, egyetlen, hatalmas oltárképe a Krisztus szent vérének oltára (1501-05), a rothenburgi Szt. Jakobs templomban. Az oltárképen belül helyezte el Krisztus vérének egyetlen, csodatévö cseppjét, a templom legféltettebb kincsét. A középsö tábla az Utolsó Vacsoráról emlékezik meg, amikor Krisztus a következö szavakkal adta fel az Úrvacsorát: "Ez az én vérem". A müvész inkább a történet elmondására, mintsem ájtatos alkotás megteremtésére összpontosított. Krisztusnak és a 12 apostolnak az alakja abban a drámai pillanatban látható, amikor Júdást, mint árulót, leleplezik. A figurák egyike sincs megfestve, így elkerül­hetö annak lehetösége, hogy az egyszerü emberek valós személyként fogják fel öket. Júdás van a középpontban, mint egész jelenet leggonoszabb szereplöje. De Riemenschneider tudta, hogy a nap folyamán az égitest mozgása különbözö idöpontokban más-más alakokat emel ki majd, és így egyetlen karakterre sem irányul érdemtelenül több figyelem.

A legdrágább # A kárpit volt a legdrágább fali díszítés, és kitünö szigetelésként is szolgált a huzatos köépületekben. Igazi kárpit esetében nem látszanak meg a len láncfonalai (melyek a szövöszéken kerülnek felfüzésre); a rajzolat kialakításához ezen átszött vetülékfonalakat a láncfonal fedése érdekében leverik. Ezeket egyébként a legfinomabb anyagokból - gyapjúból, selyemböl, aranyból vagy ezüstböl - készítették.

A legpazarabb # A 15. századi kárpitok közül a leghíresebbek a belgiumi Tournaiban 1449 és 1452 között készített (a 18. században megsemmisült) Gedeon faliszöttesek. Ezek valószínüleg a valaha szött legpompásabbak. Jó Fülöp burgundi herceg rendelte meg az Aranygyapjas rend nagyrabecsült lovagjaitól. Nyolc darabból állt, melyek mindegyike kb. 5,6 m magas, kettönek a hossza 15,4 m, a többi pedig kb. 11,2 m-es volt. Összesen 8960 koronába kerültek, mely elképesztö összeg lehetett. A lehetö legjobb minöségü anyagokat alkalmazták: igazi aranyfonalat a sárgákhoz, selymet a többinél. A herceg rendkívül magas jogdíjat fizetett a festönek, Baudouin de Ballieul-nak a rajzvázlatokért.

A hímzett faliszönyegek vitathatatlan központja # Amíg 1477-ben XI. Lajos francia király meg nem hódította, Arras volt a hímzett faliszönyegek elöállitó központja. 1423 és 1467 között 59, magas szövögépen dolgoztak a takácsok. Europa-szerte ismertek voltak a legfinomabb szövésü faliszönyegek. A francia megszállás után az adók és a korlátozások miatt a legjobb takácsok elmentek. Amikor VIII. Károly végül 1484-ben maradéktalanul helyreállitotta az állampolgári jogokat, már túl késö volt ahhoz, hogy ezt a mesterséget megmentsék. 1491-re már csak egyetlen takácsmester tevékenykedett. Tournai és Brüsszel versengett ezután az elsö helyért.

A leghíresebb falikárpitok # Ezen idöszak legtitokzatosabb és legromantikusabb falikárpitjait az a hat darab képezi, melyen hölgy látható egyszarvúval; ez a sorozat ma a párizsi Cluny múzeumban található. Az 1490-es évek során adott rá megbízást Jean la Liste, a festö burzsoázia egyik tagja, mégpedig a Mille Fleur (ezer virágos háttértöl ismert), brüsszeli mühely számára. A hat faliszönyeg mindegyikén divatosan öltözött hölgy látszik oroszlánnal - mely a vér szerinti nemességet képviseli - és egyszarvúval, ami az újnemességet. A jelenetek legkielégítöbb magyarázata az, hogy egyes tevékenységek az öt érzékszervet szimbolizálják. (Lásd Az állatvilág címszó alatt.) X. Leó pápa a Sixtusi kápolna számára megrendelt 10 darabból álló falikárpitot. Brüsszelben 1515-ben Pieter van Aelst szötte az itáliai festö, Raffaello rajzai alapján. Költsége 1600 és 2000 dukát között lehetett. (Az eredetiek - amelyekröl több másolat készült - a római vatikáni múzeumban láthatók, a rajzok pedig a londoni Victoria and Albert múzeumban.)

A legrégebbi, fennmaradt, nyomott tapéta # A tapéta a faliszönyeg olcsó alternatívája volt. 1481-töl kezdve bizonyított, hogy díszítö jelleggel ragasztottak papírt a falakra. A 16. századra ezt már széles körben alkalmazták. A Cambridge-i Christ's College igazgatójának lakhelyén 1911-ben felfedezett "Cambridge-i Töredékek" a legkorábbiak. Az 1509-es dátumot a hátoldalon lévö szöveg erösíti meg, mely VIII. Henrik király uralkodásának elsö évére utal. A fekete mintázat fö motívuma a gránátalma volt, mely az itáliai selymeknél dominált. A blokk, melyröl a papírt nyomták, 40 x 27 cm-es lehetett.

Az elsö posztópihés papíros # A bársony utánzására tervezett, kiemelkedö és texturált mintázattal nyomott papírt a németországi Regensburg Alte Kapelle-jének archívumában találták meg,1450 körülre tehetö. A fehér alapon vörössel festett vadászjelenet valószínüleg egy fal díszítésére szolgált.

A legrégebbi, fennmaradt, virágos tapéta # Egy 1550 körülröl származó angol tapétadarabon fametszetröl nyomtatott Tudor rózsa látható szürke alapon fekete színnel. (Minden tapétát kis darabokból készítettek; az ismétlödö mintázattal, nagyipari méretekben elöállított tekercset egészen a 17. századig nem találták fel.)

A világ legfinomabb csempéi # Ezeket a mázas fajanszcsempéket a törökországi Konstantinápoly közelében lévö Iznik kemencéiben égették. A mohamedán világban szívesen alkalmaztak csempéket a falakon, különösen a mecsetekben belsö és külsö borításként egyaránt. Európában a csempét padlózatként használták. Az itáliai Nápolyban és Faenzában a 15. század során létrejött, jelentösebb csempekészítö központok kék és fehér majolikát gyártottak - ahogyan akkoriban ezt a technikát nevezték.

A leginkább közismert érzékcsalódás # Az itáliai freskófestészet volt a gazdagok által legnagyobb becsben tartott faldíszítési módszer. Mantegnának az 1471-ben befejezett Cumera degli Sposi (A menyasszony és a völegény szobája) címü müve a leglátványosabb, illuzionista módon megtervezett helyiség. A tüzhely falára festették a család csoportportréját; a kandallót mesterien vonták be a kompozícióba, a csoport számára szolgáló emelvényformájában. A festmények-rálátással a háttérben lévö vidékre - folytatódtak mind a négy falon és a mennyezeten is. A falak szinte eltüntek. A mennyezet drámai hatása a leglenyügözöbb; mintha egy henger alakú szem nyílna az égre és az alakok pillantása a mellvéd fölött lefelé, a szemlélöre irányul, miközben a szélén plasztikusan lerövidítve ábrázolt puttó-k (kerubok) foglalnak helyet.

Az elsö intarzia # Az intarziát - azt a fajta díszítési technikát, amikor különbözö fafajták darabjainak berakásával készítettek képeket - elöször az itáliai Simában dolgozták ki. Legszebb példája az itáliai Urbíno hercegi palotájának dolgozószobájában egy 1479-b81 származó trompe 1'oeil (optikai trükkös) díszítés. Közel 30 féle fát azonosítottak már ezeknél az érzékcsalódást keltö tábláknál. (Lásd a Tudomány és technika címszó alatt.)

Az elsö, teljes, groteszk vázlat (groteszk = fantasztikus, emberi, állati és növényi alakzatokból alkotott festészeti díszítés) # A groteszk, falakon gyakran alkalmazott díszítés. 1516-óan Raffaello volt az elsö, aki egyrészt festett, másrészt stukkó-reliefnél groteszkeket alkalmazó, komplett díszítési tervet készf tett. A helyiség a Vatikánban Bibbiena kardinális szobája. A 16. század közepére, a groteszkek mindenütt megtalálhatók már Európában. A motívumok fantáziadúsabbak népszerüségük növekszik. Raffaello tanítványa, Giovanni da Udine (1487-1564) stukkó­készítéshez fedezte fel újra a már elveszettnek hitt receptet.

Bútorok

A legjelentösebb, új mesterség t A 15. század vége felé Flandriában az asztalosmunka fejlödése szinte forradalmasította a bútorkészítést. Falapokat illesztettek a keretek vájatába. Ez megakadályozta a deszkák vetemedését és hasadozását. A technika szempontjából lényeges volt az eresztékes és csapos kötés.

A legnagyobb ágy # A hatalmas warei ágy (ma a londoni Victoria és Albert múzeumban látható) 1463 és 1590 között készült. 332 cm hosszú, 315 cm széles és 240 cm magas baldachin fedte. Faragásának gazdagsága azt sugallja, gazdag embernek készülhetett. Legkorábbi, biztos megjelenési helye a Ware nevü helységben található fogadó a "Szaracén fejéhez". Szokás volt, hogy közös ágyban aludjanak, akár a családtagokról volt szó, akár pedig egyazon fogadóban megszálló idegenekröl. A faragás szép példája a Tudor-korabeli Anglia díszítö motívumainak: akantuszlevél, szalagdfszítés, oroszlánfejek és figurális tagok (oszlopok). A fejlapon intarziás lemezek vannak.

Szönyegek

A suönyegeket a 15. Századi Európában nagyrabecsülték: a festményeken kizárólag Szüz Mária trónusa elött vagy templomokban jelentek meg a padlón. A 16. században oltárterítöként láthatjuk, majd asztalok, könyöklök letakarására is használták, mint pl. Vittorio Carpaccio (kb. 1450-1526) festményén: A Szent Orsolya legendájá-n

A legfinomabbak # Areneszánsz korban a keleti szönyegek számítottak a legfinomabbnak. Elöször a 14. század során mutatkozott meg irántuk a nyugat érdeklödése, és a 16. századra ez már szinte szenvedéllyé lett. Az Európát elérö korai, keleti szönyegeket az Anatóliai-félsziget délnyugati részén élö, vagy a szíriai Damaszkuszból származó szeldzsuk törökök szötték. Mind közül a legfinomabbak a perzsiai Szafavida udvarban 1500 körül készített, csomózott szönyegek.

A legnagyobb, legszebb és legjobban megmaradt # Az ardebili Szent Szönyeg tartja mindhárom rekordot a perzsaszönyegek között. 11,5 x 5,34 m-es és 61,5 m -nyi padlófelületet borít be. A csomószám 32.000.000. A mintázat predzitása és bonyolultsága jelzi, hogy életnagyságú rajzolatra volt szükség elkészítésekor. Az észak-perzsiaí Medallion szönyegfajtához tartozik. Egy felirata révén pontosan meg lehet határozni a korát is: a Hedzsra (a mohamedán idöszámttás) 946. évében készült, vagyis Kr. u. 1539-40-ben. Sokféle találgatás látott napvilágot arra nézve, milyen sokáig készülhetett: a legkonzervatívabb becslés szerint is három évbe telhetett.

Kézimunka

A nyomott mintákról készült, legkorábbi könyvek # A velencei Matio Pagano készített mintákat tartalmazó könyveket a csipkéröl, madeiránál, és a reticelláról (filéröl). Ezek közé tartozik a Giardinetto nuovo de ponti tagliati (A madeira öltések új tárháza), melyet 1542-baj nyomtattak ki, valamint az Ornamento de le belle et virtudiose donne (A gyönyörü és erényes hölgyek díszítömintái) 1543-ban. Ezek és más kiadványok rendkívül sikeresek voltak. Sok kiadást értek meg rendkívül rövid idö alatt.

Az elsö, igazi csipke # A 15. század vége felé Velencében találták fel az elsö, igazi csipkét, a varrott csipkét (tücsipkét). A maderiából és az azsúrozott kézimunkából alakult ki, alsónemü, oltárterítök és puhább felületü bútordarabok díszítésekor alkalmazták. Nyitott szerkezete van, amit a tüvel és egyetlen fonal segítségével lehet kialakítani a gomblyuköltés sokféle variációjával. Punto in aria néven ismerték - vagyis jelentése: öltés a levegöben. Flandriában a 15. század vége felé találták fel a vert csipkét. Több szálat hurkoltak és csavartak egy kitömött hengeren bizonyos alakzat szerint elrendezett gombostük köré. A legfinomabbat Brüszszelben készítették (és készítik ma is).

A csipke elsö említése Angliában # Angliában a csipkemunka elsö említésére egy 1454-ben, a csipkekészítök céhének hölgyei által benyújtott panaszlevélben bukkanunk. Ez pedig annak a hat, flamand asszonynak a jelentöségére utal, akik újfajta fonalak és selyem alkalmazásával készült madeirával dolgoztak. A csipke elsö, kifejezett említése IV. Edward 1463-as törvényében lelhetö fel: megtiltja annak importját, a szalagokkal és rojtokkal egyetemben. A III. Richardot, 1483-ban történt koronázása idején körülvevö cicoma soraiban azonban ott találjuk a "velencei rojtokat" csakúgy, mint a velencei "fehér és aranycsipkéket".

Kézmüvesség

A legcsodálatosabb mestermunkák # Az inkák Amerikában mindenütt elterjesztették a kerámiák, a textíliák és a nemesfém-megmunkálás terén jellemzö magas színvonalú szaktudásukat. Alonso de Carmona - aki elkísérte Hernandes de Sotot 1539-42-ben Észak-Amerikába - azt közölte, hogy a mai Georgia állam tájékán olyan faragott és gyöngybetétes fegyvereket látott, melyek joggal számíthatók az Újvilág egész területén található legszebbek közé.

A legrégibb festett üveg # A bajorországi Augsburg katedrálisában, a karzat világító ablaksoron található egy ablak, melyröl úgy hiszik, hogy a 11. század közepe tájáról való.

A leghóbortosabb ivóedények # A schüsselfelderi hajó a legpompásabb példánya egyfajta ivóedénynek és asztali dísztárgynak, melyet abban az idöszakban a tehetösebb házaknál mind megtalálhatunk. 1503-ban Nürnbergben, részben aranyozott ezüstböl készítették. Egy spanyol vitorlás pontos és finoman kidolgozott modellje: teljes vitorlázattal, ágyúkkal, mozgatható kormánylapáttal, összecsukható napórával és 74 különbözö figurával: ezek esznek és isznak, zenélnek, kártyáznak, egyesek pedig felmásznak a vitorlázaton. 79 cm magas és 43,5 cm széles. Az egész felépítmény le­emelhetö, ily módon lehet a hajótörzset borral feltölteni.

A 16. század elején, Iránban a Szafavida-dinasztia alapítója, Iszmail sah megölette egy nagy ellenfelét, majd aranyat öntetett annak koponyájába, így ivóedényként használhatta.

A legbonyolultabb kosárfonás # A kaliforniai pomo törzs kosárfonása volt a világon a legbonyolultabb. Tollakat és gyöngyöket tettek a füszálak közé, és így alakították ki a legfinomabb rajzolatú mintázatot; a legkisebb kosarak 1,6 cm átméröjüek voltak csupán. Ezeket, mint "ékszeres kosárkákat" emlegették:

Kéziratok

A legnagyobb gyüjtemény # A 15. században még mindig azokat a könyveket tartották legtöbbre, amelyeket kézzel készítettek és díszítettek. Az ilyen luxustárgyak lényegesek voltak a fejedelmi életmódhoz. Az elsö herceg-filozófus, Federigo da Montefeltro (1422--82), az itáliai Urbino hercegé volt az a könyvgyüjtemény, mely a becslések szerint nagyobb volt az idö tájt, mint bármelyik európai egyetemé. Még nagyobb lehetett volna, ha a herceg nyomtatott könyveket is vásárolt volna. Egy 1475 körül a ghenti Justus által róla készített portrén páncélban láthatjuk, amint éppen egy kéziratot tanulmányoz.

A legnagyobb kézirat # 1492-ben ez a 12. századi Csehországban készített Biblia volt, a Codex Gigas. 90 x 50 cm-es fóliánsaival ez a könyv pontosan akkora, amekkorát állati börökböl készíteni lehet még.

A legnagyobb számú # Bármely másfajta kéziratnál nagyobb mennyiségben készültek a hóráskönyvek (breviáriumok). Ezeket a hitbuzgó keresztények használták mindennapi ájtatosságaikhoz. A kontinentális Európa könyveiben az illusztrálási ciklusok Krisztus korai gyermekkorának eseményeit követik; az Angyali üdvözlettel kezdödnek, és a Szüz megkoronázásával érnek véget. Az angol könyvekben jobban kedvelt illusztrációs ciklus az, mely Krisztusnak a keresztre feszítést övezö, végsö kínjaira összpontosít. Sok más imádság és ájtatosság létezett még, földrajzi megoszlásként nagyon eltérö rendszerekben. A leginkább különcködö, illusztrált könyveknek akár 60 teljes festett oldala is lehetett.

A legszebb európai kézirat # Az 1515 körül készült grimani breviárium abból az idöszakból a legszebb európai kézirat; 1664 oldalas egyetlen, hatalmas kötet, 110 miniatúrával. A kézirat nagyon híres a ke-reteiröl és a naptári jeleneteknél beiktatott tér illuzió kezeléséröl. A legnagyobb mesterek munkáját tartalmazza: Simon Beningét, aki IV. Jakab skót király festöje volt. 1500-ban Grimani kardinális tulajdona volt, de nem az ö számára készült. Még mindig nem tudni, ki adhatott megbízást a reneszánsz kor vallási tárgyú könyveinek e legszebbikére.

Páratlan genealógia # Don Fernandónak, Portugália infánsának (1530-34) a genealógiája az egyetlen, flamand stílusú, ábrákkal kiegészített, ilyen jellegü munka, és a Flandriában készült legnagyobb kézirat (559 x 394 mm-es). A valaha készült összes kézirat közül a legjobban dokumentált, bár soha nem fejezték be. Az ábrák a legnagyobb mester, Simon Bening által valaha készített, legnagyobbak. A keretére megdöbbentöen realista módon felfestett családfa a portugál királyok származásának levezetését mutatja egészen Magógtól, Noé unokájától kezdve.

Könyörtelen embargó # A Korán elöállítását egyáltalán nem befolyásolta az új technológia, amely egyébként más könyvek készítését teljesen átformálta. Mivel eretnek cselekedetnek tekintették az iszlám minden könyve közül ennek a legszentebbnek a nyomtatását, egy sem készült belöle nyomtatással.

A leghosszabb maja kéziratok # Az Újvilág ábrákkal ellátott "kéziratai" kizárólag Mexikóból kerültek ki. A vadfüge fájának kérgéböl készült, redösen elrendezett írásmüvek ezek. Mész segítségével alakították méretre, földfestékekkel festették meg. A legtöbb a rituális csillagászati naptáron alapult, ami Közép-Amerika-szerte szentnek számított. Az év 18, egyenként 22 napos hónapra, ezenkívül pedig 5, úgynevezett "holt" napra oszlott. A maja kéziratok sajnos a könyörtelen pusztítás áldozatai lettek, és csak négy maradt fenn közülük. A leghosszabb a 15. század végi madridi kódex, mely kéregpapírból készült és 6,6 m hosszú. Az illusztrációk tulajdonképpen horoszkópok, amit jövendöléshez használtak. Yucatan elsö püspöke, Diego de Landa, volt a kéziratok legkérlelhetetlenebb pusztítója. Ezeket "az ördög munkái"-nak tartotta.

Az utolsó miniátor # Simon Bening (1483-1561) volt a legnagyobb a kézirati tájképfestök közül, és egyben az utolsó, nagy, flamand miniátor.

Könyvek illusztrálása

A legszebb, nyomtatott képek # Miután maguk mögött tudhatták a faragott fadúcokról történö nyomtatás hosszú történetét, a 15. századi kínai mesterek olyan, finom kiállítású könyveket készítettek, amelynek minden oldalán ábra volt. Ezek egyik legszebb példája az 1499-ben nyomtatott A Nyugati Szoba története címü színdarab írásos változata. A korabeli nyomtatott európai könyvek képei sokkal durvább kivitelezésüek. 1550 körül, a kínai nyomdászok már többszínü ábrák nyomtatásával kísérleteztek.

Az elsö illusztrált könyvek Európában # A mozgatható betük 1450 körüli feltalálását megelözöen, a könyvek minden oldalát egyetlen, fadúc alkalmazásával nyomtatták, mely tartalmazta az ábrát és a szöveget is. Így készítették az úgynevezett dúcos könyveket. Az egyik legnépszerübb volt az Ars moriendi (A haldoklás müvészete), mely legalább 12 kiadást ért meg 1450-töl kezdve, három nyelven: latinul, németül és franciául is. A mozgóbetüs szöveggel ellátott, legrégebbi, illusztrált könyv, úgy hiszik, a Der Ackerman aus Böhmen (A csehországi gazda), melyet 1460-ban nyomtatott a németországi Bambergbe való Albrecht Pfister.

A legnagyobb, nyomott kép # I. Miksa császár 1518-ban adott megbízást Dürernek és másoknak, hogy készítsenek el egy sor nyomatot a következö címmel: Diadalív és diadalmenet; elképzelése az volt, hogy ha ezeket összerakják, a Habsburg dinasztiát dicsöítö, egyetlen, hatalmas együttest képeznek majd. Egyedül a Diadalív 192 fametszetböl állt, melyek együttesen kb. 3 x 3,6 m-nyi területet borítottak be.

A legrégebbi nyomott kép Európában # Nyomott képeket nem csupán könyvek illusztrálására használtak, hanem önmagukban is, mint egyfajta, olcsó müalkotásokat. Ezek közül rengeteg vallási tárgyú kép volt, amit emléktárgyként adtak el zarándokhelyeken, másokat díszítési célzattal ragasztottak be dobozokba. Az egyszerübb háztartásokban szentképként használták ezeket. A fadúcról készített fametszetek a nyomtatás legösibb formái. Eredete a 15. század eleji Németország vagy Németalföld. Ez a technika csúcspontját Albrecht Dürer alkotásaiban érte el. Ilyen például az 1498-ban készült Apokalipszis.

A legkorábbi metszet # Miközben a kínaiak Kr. e. pár száz évvel gyakorolták már a fa vésését, az újabb eljárás a 15. századból származik. Legkorábbi példája az 1423-ban a németországi Memmingenben készült fametszet. 1452-böl származnak a fémlemezröl készült, legelsö, fennmaradt nyomatok.

A legkorábbi ismert, európai metszet az 1446-ban készült a Krisztus megkorbácsolása címü alkotás. Ismeretlen mester müve, viszont látható rajta az említett dátum.

Az elsö ex-librisek # Elöször a 15. század vége felé alkalmaztak Németországban nyomott betéteket egy könyv tulajdonjo­gának feltüntetésére. A legkorábbi, fennmaradt példányt Johannes Knabbenburg számára nyomták egy 13,75 x 17,5 cm-es fadúcról, akit egyébként "Igler" néven is emlegettek, ami azt jelenti: sündisznó. Az apró állati alak képe fölötti kartus így szól: "Hans Igler, a sündisznó csókoljon meg téged".

Divat

Az elsö, nemzetközi értelemben vett divat # Ruhák terén a reneszánsz stílus szögletes sziluettje Itália különbözö udvaraíban a 15. század utolsó évtizedeiben jelent meg. A 16. század fordulójára Európa-szerte utánozták már: a történelem során elsö ízben vált nemzetközi méretüvé a legújabb divat. Az érintkezés tökéletesedése - elsösorban a nyomtatás felfedezésével-lehetövé tette, hogy mintákat tartalmazó könyvek által a himzésröl és ékszerkészítésröl újabb meg újabb anyagok juthassanak el mindenhová. A 16. század folyamán elötérbe került a késöi gót stílus németországi irányzata; 1550 körül pedig a spanyol befolyás dominált sötét, komor színeivel.

A divat legbefolyásosabb irányítói # Az egyház és a nemesség gyakorolta a legkomolyabb hatást az öltözködési stílusokra, ezzel egyben illemnormákat is ráeröltetett az egész lakosságra. A legújabb divat kizárólagosan a fejedelmi családok kiváltsága volt. A divat gyorsan változott, de a tehetösebb, uralkodóosztályok fiatalabb tagjai által viselt, divatos ruhadarabok változtak a leggyorsabban: gyakran láthatók már akár 20 éves korkülönbségnél is divatbeli eltérések, amikor több generációt együttesen ábrázoltak.

A divat kiváltotta egyetlen találmány # Az ebben az idöszakban feltalált egyetlen, újszerü ruhadarab az abroncsos szoknya volt. Elöször az 1460-as években jelent meg és óvatos gyanakvással fogadták eleinte. Juana, portugál királyné viselte elsönek; a fából készült, rendszerint hat abroncsot akkoriban a szoknyán belül hordták. 1470-ben Izabella királyné (bár még mindig csak hercegnöként) 14 abroncsot is hordott már szoknyájának külsö felületén. Viselöjének egy szempillantás alatt megmutatkoztak e ruhadarab elönyei, különösen a forró spanyolországi nyarakon. 1530-ra aztán az abroncsok visszakerültek a szoknyák belsejére. Gyorsan terjedt el Európa udvaraiban. 1507-ben Velencében betiltották.

Példa nélküli szemérmetlenség a ruházkodásban # Az 1450-es években az ingvállak testhezállók lettek, az ujjak pedig szorosabbak. Nagyobb minták és élénkebb színek jellemezték a nöi ruházatot; mélyebb nyakkivágás adott helyet az ékszereknek. Az 1480-as évekre, divat volt, hogy az emberi test alakját addig példa nélküli szemérmetlenséggel próbálták felfedni. A nök nyakkivágása még lejjebb került, az ujjakat teljes hosszukban felhasították. A fiatalemberek nem hordtak már tunikát, és a derékig érö, szorosan feszülö nadrág minden addiginál többet feltárt a férfitest anatómiájából.

A legszigorúbb # Firenze bizonyult Itália minden, jelentösebb divatközpontja közül a leginkább konzervatívnak, és ott voltak legszigorúbbak a test feltünö mutogatását korlátozó törvények is. 1464-ben, Firenzében a nöknek megtiltották bármiféle ruházati cikk becserélését mindaddig, amíg legalább három évig nem hordták. Nem lehetett egyszerre senkinek sem kettönél több, selyemböl készült felsöruházati darabja, és csak egyetlen felsöruhát lehetett megfesteni chermisi-vel, ezzel a keletröl importált, költséges festékanyaggal, amit a kardinálisok köpenyének készítésekor alkalmaztak.

A legnépszerübb szövetminta # 1420-tól 1550-ig, az itáliai textíliák legnépszerübb motívuma a gránátalma volt. Az 1460-as és 70-es években, nagyméretü mintákat alkalmaztak az udvarhölgyek leginkább divatos ruháin. De a század végére, a nagyobb minták már csak a bútorkárpit díszítésére szolgáltak.

A leghíresebb ruhaujj # Gyakran alkalmaztak az egyszerü szabású ruhák díszítésére arany- vagy ezüstfonalakkal, söt még gyönggyel és rubinokkal is készült, rafinált hímzést; a hímzés leghatásosabban az ujjakon érvényesülhetett. Legyakrabban csak a bal ujjon jelenik meg. A szavojai Bona dicsekedhetett a leghíresebb ruhaujjal; inkább az ékszereivel együtt örizte, mintsem a ruhatárában. Az 1468-ban készült leltár említést tesz egy olyan ingujjról, melyre rubinokból, gyöngyökböl és gyémántokból hímeztek fönixmadarat. 18.000 dukátra becsülték az értékét.

Az Észak-Amerikában megemlített, elsö ernyö # Amikor de Soto kormányzó felkereste (a mai Egyesült Államok déli részén található) Tastaluca városát, a cacique, más néven fönök, saját otthona elött üdvözölte öt a fötéren. Két párnán foglalt helyet, emberi vették körül, a hozzá rangban legközelebb esö indiánok. Egyikük "kör alakú ernyövel fogta fel elöle a Napot. Az említett tárgyat szélesre nyirotta, olyan nagyra, mint egy kisebb, kerek pajzs. Rövid nyele volt, a kereszttartóira szarvasbört húztak, piros és fehér színnel négy kockára osztották. Egyébként a fönök lobogóját jelképezte, amit csatába is magával vitt".

Fejfedök

A leginkább meghatározó jellegzetesség # A fejfedök számítottak az észak-európai nök ruhatárában a legkifejezöbb és legjellegzetesebb darabnak. Ezekröl lehetett tudni viselöje korát, társadalmi helyzetét, családi állapotát, vallási hovatartozását is. Flandriában; az olyan, legapróbb részletek, mint pl. a fodrok száma és a tük elhelyezkedése, tévedhetetlenül vallottak viselöjük falujáról. A brüsszeli nök Flandriában megörizték azt a klasszikus szokást, hogy fátylat viseltek a nyakukon. Másutt az idösebbek vagy az értelmiségiek hordtak fátylat az áll körül.

A legmagasabb # A legkevésbé praktikus az 1460-as években viselt, templomtoronyra emlékeztetö fejfedö volt. Elérhette a 34 hüvelykes (85 cm-es) magasságot is. Mögötte hosszú fátyol úszott mindig; gátolta a mozgást is. Agnes Sorel (meghalt 1450-ben), az elsö királyi szeretö Franciaországban, aki egyszerre tudta befolyásolni a politikát és a divatot, olyan uszályokat és fejfedöket hordott, ami hosszabb illetve magasabb volt másfélszer bárki másénál. Cselédsége még a királynöén is túltett.

Divatdiktátorok

A legbotrányosabb ruhák # A csehországi (dél-német) férfiak öltözködtek a legbotrányosabban: hosszú, fésületlen fürtjeik és bö, mélykivágású ingjeik alapján meg lehetett különböztetni öket az akkori Európában mindenütt látható, fodros-csipkés kortársaiktól. Egy pillanat alatt fel lehet öket ismerni az itáliai festményeken. A nök ennek megfelelöen élénk színü és díszes ruhákat hordtak, meg nagyobb ékszereket is, mint más országok asszonyai.

1476-ban a grandsoni ütközet során a svájci seregben szolgáló, német zsoldosok átvették a svájci katonáktól, hogy egyenruhájukat a városokból zsákmányolt szövet foltjaival díszítették. Az elütö anyagok újszerüsége nagyon megtetszett a francia udvarnak, és így született meg a pompázatos ruhadarabok új divatja. Az örület nemsokára eljutott Európa minden udvarába.

A legjobban öltözött hölgy # Beatrice d'Este (1475-97), akit sokan a reneszánsz kor hercegnöi közül a legcsinosabbnak tartottak, nemzetközi hírnévre tett szert a divat terén mutatkozó újításaival. 1491-es esküvöjén, amikor 15 éves volt, lovagi tornát rendeztek, melyre minden lovagot zöldbe öltöztettek; 1493-ban, azzal nyügözte le a közép-itáliai Ferrara polgárait, hogy -amikor egy ceremónián megjelent - ruháján megtalálhatták kihímezve Génua kikötöjének mind a nyolc tornyát. Csináltatott egy török öltözéket, amit nemsokára utánozni kezdtek a többi udvarhölgyek is. Úgy tünik, legkevésbé sikeres kísérlete az lehetett, amikor a középosztály fejviseletének megújítására vállalkozott. Testvérével, Izabellával úgy jelent meg Milánóban, hogy nápolyi lenvásznat, pannicelli-t viselt. A helybéli asszonyok nemtetszése oly erösnek bizonyult, hogy mindketten azonnal hazainentek és átöltöztek. A magasba tornyosuló, selyemböl és ékkövekböl készített fejdíszek azonban teljes mértékben elfogadhatók voltak. Házasságának elsö két évében 84 ruháról tesznek említést csupán egyik rezidenciájának ruhatárában. 22 éves korában halt meg, egy szülés következtében.

A legkevésbé változó ruha # A diplomások öltözködése volt a leginkább konzervatív. Az akadémikusok viselete a 14. század során különült el a közemberekétöl, és a 15. századra már fel lehet ismerni egyfajta európai normát. Kb. 1450-töl kezdödöen már elismert, ha nem egyenesen régies sajátosságnak számított a csuklya. Kikerekedett a középkor amúgy is kerek sapkája, a pileus, és a 16. század fordulójára megjelent Párizsban a pileus quadrata, másnéven szögletes sapka, amit még ma is hordanak. A köpeny azonban - mely doktort (doktorátusi címmel bíró tudóst) sejtetett - itáliai találmány volt; a 15. század vége felé Marsilio Ficino (1433-99), a teológus által viselt, széles galléros, bö ujjú köntös volt, a mai viselet elödje. A 16. század során a fekete lett az akadémikusok színe, Párizs, Oxford és Cambridge egyetemein egyaránt. A skarlátvöröst a kánonjoggal társították, a fehéret a teológiával, a kéket pedig a filozófiával. A ruházat nem csak viselöje fakultásáról árulkodott, hanem egyben az azon belül betöltött tisztéröl is. A selymet, aranyat meg a nemes szörmét a ranglétra magasabb fokain állók számára tartották fenn.

A legvastagabb talpak # A magassarkú cipöre néha úgy tekintettek, mint a legkevésbé használható lábbelire, melyet a testmagasság emelése kedvéért viseltek. Velencében, 1480 körül a pianelle-t olyan talppal képezték ki, amí fél méterrel járult hozzá viselöje testmagasságához.

A mór divathóbort élenjáró rajongója # René d'Anjou volt legelszántabb hódolója a mór divathóbortnak. 21 pár török cipöje volt, és gyakran öltözött "szarazini köntösbe".

Nyelv

A manapság ismert legrégebbi # Ma úgy hiszik, hogy a beszédkészséget azok a fiziológiai változások idézhették elö, melyek a gégefö magasságában Kr. e. 45.000 körül jöttek létre a Homo erectus és a Homo sapiens sapiens között. Az eddig felfedezett legkorábbi, írott nyelv a kínai Shaanoi (Shensi) tartományban, Xi'an (Sian) közelében lévö Paa-t'o-ból származik. A Yangshao kultúra edényein látható, melyeket 1962-ben ástak ki és Kr, e. 5000-4000-re datálhatók. A legkorábbról fennmaradt, idöben meghatározható képírás a dél-iraki Nippur agyagtábláin található, melyek Kr. e. 3400 körüliek. Az iráni Tepe Asziábból és Gandzsi-I-Dareh Tepe-böl elökerült emléktárgyak meg rováspálcák azonban Kr. e. 8500 körüliek lehetnek. A Brit-szigetek legkorábbi, ismert, írással ellátott tárgya (Kr. u. 630 körülröl) egy ír eredetü unciális kézirat töredék.

A legnagyobb, nyelvészeti tagoltság # Az amerikai bennszülöttek, mintegy 2000 nyelvet beszéltek, amit 12 föcsoportba lehetett besorolni. A lingvisztikai tagoltság nagyobb volt, mint a világ bármely részén. Cabeza de Vaca jegyezte meg 1528-36-ban tett útjai során: "sok és rendkívül eltérö nyelvvel találkoztunk ... bár hat nyelvet ismertünk, nem tudtuk mindenütt megértetni magunkat, miután ezernyi eltérés jelentkezett".

A nyelvtani nemek egyedülálló hiánya # Sok, bennszülött amerikai nyelv egyáltalán nem ismer semmiféle nyelvtani nemet. Helyette a megkülönböztetések más szempontokon alapulnak: élö vagy élettelen, nemes vagy alacsony származású, vagy pedig a formával függenek össze: kerek, lapos vagy hosszúkás.

A legbonyolultabb # A következö, bonyolultsági szélsöségeket jegyezték fel: a chippewának, az Egyesült Államok Minnesota államában beszélt, észak-amerikai, bennszülött nyelvnek, van a legtöbb igealakja, akár 6000 is lehet. A haidának van a legtöbb, szám szerint 70 elöképzöje. Egy a Kaszpi-tenger melletti Dagesztánban beszélt nyelvben, a tabasszaránná148 fönévi eset van. Az eszkimók a jelenidö 63 formáját ismerik, és az egyszerü föneveknek lehet akár 252 ragozott alakja is. A 40-kötetes kínai Chung-wén Ta Tz'u-tien szótár 49.905 jelet sorol fel.

A legszélesebb körben elterjedt nyelvcsalád Afrikában # A bantu nyelveket a nyugat-afrikai Kameruntól a dél-afrikai Natálig és a kelet-afrikai Kenyáig mindenütt beszélik. A felfedezök olyan tolmácsokat béreltek, akik viszonylag könnyen megtanulták a távolesö partszakaszok rokon nyelveit is. Dél-Afrika legdélebbi részein azok, akik megtanulták a bantu nyelveket, megörizték saját khoi és szan nyelveik szokatlan, csettintö hangjait, miközben átvették a szélesebb körben elterjedt bantu nyelvek nyelvtanát és szókincsét.

Ábécék

A legkorábbi # Az ábécé-úás legkorábbi, fennmaradt példája a Kr. e. 1450-re tehetö. Szíria területén található Ugaritból (a mai Kasz Sarmából) származik a 32 ékírásos betüt tartalmazó tábla.

A legrégebbi betü # Az "O"-betü formája változatlan maradt, amióta csak bekerült Kr. e. 1300 körül a föníciaiak ábécéjébe.

A leghosszabb # A legtöbb betüje, szám szerint 72, a kambodzsainak van (beleértve a használaton kívülieket is).

A legrövidebb # A pápua-új-guineai Bougainville-sziget közepén élö rotokáknak van a legkevesebb betüjük, összesen 11 (a, b, e, g, i, k, o, p, r, t és u).

A legtöbb és a legkevesebb mássalhangzó # A kaukázusi ubikok nyelvében van a legtöbb, 80-85 megkülönböztethetö mássalhangzó. A legkevesebb a már említett rotokákéban: csak 6. Az angol "latchstring" szóban hat mássalhangzó követi egymást, de az örmény gvprtskonis szóban (jelentése: ö (hímnemben) érez bennünket) nyolc, kiejtett mássalhangzó található.

A legtöbb és a legkevesebb magánhangzó # A legtöbb magánhangzóval bíró nyelv a szedang, ez a közép-vitenami nyelv, 55 megkülönböztethetö magánhangzóval, de a kaukázusi abházok nyelve csak kettövel dicsekedhet. Az írott angolban a rekord - már ami az egymás utáni magánhangzók számát illeti - a hat, mely egy zenei kifejezésben fordul elö: euouae. Az észt jäääärne szóban (jelentése: a jég pereme) egymás után négy van. A brazíliai Pará állam egyik nyelvének neve hét magánhangzóból áll: uoiauai.

Szavak

A leghosszabb # Hosszú szófüzéreket és néhány összetett, vagy agglutinációs szót, valamint nem létezö szót feljegyeztek már egyetlen szó zárt formájában. Pl.: Arisztophanésznek a Kr. e. 4. századból való komédiájában, az Ecclesiazusae-ben 17 édes és savanyú adalékanyagból alkotott, 182-betüs frikasszé található. A középkori latin szó, a honorificabilitudinitas, jelentése: "tiszteletreméltóság". Ez a szó 1300 körülre vezethetö vissza. Shakespeare is alkalmazta 1588-ban egyik darabjában, honorificabilitudinitatibus formájában és gyakran idézték, a nagyon hosszú szavak példájaként.

A leghosszabb szó az irodalomban # Irodalmi müvekben néha megemlítenek nem létezö könyveket. Ezek egyikével találkozunk a klasszikusnak számító, trágár alkotásban, a Gargantua és Pantagruel-ben, melyet a francia író, Francois Rabelais (kb. 1490-1553) írt. Címének, az Antiperic atametaanaparcircum volutiorectumgustpoops of the Coprofied, az elsö, 50 betüs szava révén joggal mondható róla, hogy a korabeli nyugat-európai irodalomban elöforduló, leghosszabb szó.

Az angolt legjobban befolyásoló nyelvek # A korok során, az angol más nyelvektöl kölcsönzött szavakat, hogy kiegészíthesse saját szótárát. A 15. és 16. szárad sem volt ez alól kivétel. Az ez idö tájt megjelenö, új szavak java része a latinból vagy a franciából ered és közöttük megtaláljuk a következöket is: appropriate (125), crisis (1543), dedicate (1530), education (1531), exhilarate (1540), habitual (1526), malignant (1542) és success (153 (a latinból), és carob (1548), equip (1523), gallery (1500), gallop (1523), marmalade (1524), ruffian (131), stratagem (1489), ticket (1528) és traffic (1506) (a franciából). Más, nyugat-európai nyelvek is jelentös fonásai voltak az angol nyelv új szavainak. Az olaszból jött az archipelago (1502), artichoke (131), ballot (1549), bankrupt (139), carninal (1549), cupola (1549), gondola (1549) és pocelain (1530). A spanyolból vagy portugálból eredt az armada (1533), cannibal (1533), canoe (1555), cocoa (1555), hammock (1555) és hurricane (1555). Az alnémetböl (az észak-németországi németböl) és a hollandból is jelentös számú, föként tengerészeti vonatkozású, valamint az általános szókincshez tartozó kifejezés származott, beleértve a következöket: ballast (1530), deck (1466), dock (1486), lighter (1487), freight (1463), isinglass (1545), marline (1485), scrabble (1537), span (1550) és wagon (1523).

Sok esetben, például a spanyolból vagy portugálból átvett szavaknál, a kölcsönvett kifejezés forrása nem határozható meg. Sok szó a latinból vagy franciából, esetleg mindkettöböl, a spanyolból vagy olaszból vagy akár több nyelv bármelyikéböl egyszerre is átkerülhetett az angolba, pl. ilyen a scimitar (1548), ami egyszerre lehetett francia, olasz, spanyol vagy portugál is.

A tudós világ fönyelve # A 16. század eleje táján a latin, mind írott, mind beszélt formájában, Európa-szerte használt nyelvnek számított. Ez volt a közvetítö közeg a tudás átadásakor. Sokan tulajdonképpen nyersnek és nem kifinomultnak tartották az angol nyelvet, mely képtelen kifejezni elvon t fogalmakat, melyek a klasszikus nyelvek irodalmában mind megtalálhatók.

A reneszánsz korban a latin és görög civilizáció maradandó alkotásainak angolra fordítása iránt megnövekedett az igény. Az igénynek eleget kellett tenni, és a 16. század végére az angol már az oktatás elfogadott nyelve lett.

Sok olyan nyelv is létezett, melynek nagyon kevés vagy semmilyen befolyása nem jelentkezett ebben az idöszakban. Például ilyen a finn, a lengyel, a magyar, a cseh, a román, a bulgár, a hindi, a kínai, a japán. Orosz kifejezések csak az 1550-es évektöl kezdve lelhetök fel, amikor pár orosz szó (pl. a rubel és a cár) megtalálható már az Oroszországra utaló, angol nyelvü szövegekben.

Az 1492-ben elöször alkalmazottak # Az Oxford English Dictionary kb. 35 olyan szót tartalmaz 20 kötetében, melyeket elöször 1492-ben nyomtattak ki, vagy írtak le a korabeli bizonyítékok szerint. Ezek közül sokat nem használnak már (pl. disciple: "büntetni", disheir: "kitagad", hemplint: "kenderböl készült" és transitorious: "átmeneti"). Mások pedig dialektikusokban használt kifejezések (pl.: milkness: "tejhozam", tath(e): "trágya" és winnock: "ablak"). Valamennyit ma is használnak az angol nyelvben, ezek közül legérdekesebb a maternal (franciából vagy latinból ered), a pomander (franciából), a resplend (ma irodalmi kifejezés, jelentése: "fennen ragyogni", mely a latinból ered), és a subscription (szintén a latinból átvett szó, a következö értelemben: "a névaláírás mozzanata"). Az érintett idöszak új szavainak e pár példája is illusztrálja a francia és latin jelentöségét a 15. században az angol nyelv felfrissítésében. Bár ez az irányzat a 16. században is folytatódott, jelentös mértékben közremüködtek más nyelvek is a kereskedelem és az érintkezés fejlödésével.

Az elsö nyelvi kölcsönszavak az indiai-portugálból # Több ázsiai nyelv is tartalmaz a portugálból átvett, lényeges, alapvetö szavakat. Ezek gyakran olyan kifejezések voltak, melyek a portugálok által mindennaposan alkalmazott tárgyakra utaltak, például: az asztal (mesa). Ugyanakkor a portugálok is vettek át kifejezéseket az indiai nyelvektöl, például: chatim (mely a chetti-böl ered, jelentése: kereskedö). A "Canarim" szót elöször a portugálok Goa konkani népének jelölésére használták. Azután lett belöle az indiai-portugál származás jelölésére használt kifejezés, és a szólás úgy tartotta: "minden kanarim Vasco da Gamától származik".

A legrészletesebb szókincs # A vadászoknak volt a legbonyolultabb szókészlete a vadak jelölésére. Kor, nem és viselkedés szerint is kategorizáltak. Minden, teremtmény által keltett zajt meghatároztak valahogy. Ezt a Sir Thomas Urquhart Francois Rabelais (kb. 1494-1553) müvéböl készült fordítás is jelzi. Ezek között a szavak között megtalálhatók a következök: a korcskutya ugatása, a masztiff (mészároskutya) üvöltése, a birka bégetése... a csóka fecsegése, a disznó röfögése, a vaddisznó röfögése, a róka vakkantása, a macska nyivákolása, az egér cincogása, a menyét sírása, a béka brekeg se, a kakas kukorékolása, a tyúk kotkodácsolása... a hattyú hangja, a mátyásmadarak csacsogása, a csirkék csipogása, a pacsirta éneke, a liba gágogása, a fecske csivitelése, a méhek zümmögése, a héják vijjogása, a kenderire csicsergése, a holló károgása, és a baglyok huhogása egyaránt...

Írók, akik a legtöbb, új angol szót vezették be # A 16. század során, új kifejezések kerültek a nyelvbe, föként írásmüvek alapján. Bár lehetetlen egy adott személynek tulajdonítani egy adott szó bevezetését, két íróról mégis elmondhatjuk, hogy rendkívül nagy számban használtak új kifejezéseket. Ezek: Sir Thomas Elyot (1490-1546) és Sir Thomas More (1477 1535). Sir Thomas Elyot tudományos müveket és klasszikusokat is fordított angolra. Filozófus és lexikográfus is volt. Oktatásról szóló könyvében, melynek címe: The Boke Named the Governour (1531), tudatosan alkalmazott új szavakat, hogy megpróbálja felfrissíteni az angol nyelvet. Általa elöször használt szavak pl.: accommodate, adumbration, encyclopaedia, excrement, exhaust, experience és exterminate. Sir Thomas More, aki Anglia kancellárja volt 1529-töl 1532-ig, termékeny írónak bizonyult. Néhány szó, melyet elöször az ö könyveiben találhatunk meg: absurdity, anticiyate, combustible, contradictory, dissipate, exact és explain.

Az angol kiejtés # A 15. század második felében a kiejtésben a legjelentösebb változások a hosszú magánhangzókhoz füzödnek, mint pl. a következö szavakban: mead, five, down és root. Ezeket elözöleg ugyanúgy ejtették, mint a made, leave, moon és vote szavakban elöforduló magánhangzókat. Ezekre a változásokra az elsö bizonyítékot - melyek egyébként az úgynevezett nagy magánhangzó-eltolódás elsö fázisát képezték - egy költeményben találjuk meg, melynek címe: The Hymn to the Virgin (Himnusz a Szüzhöz). Az idö tájt készült róla egy walesi helyesírást alkalmazó, fonetikus átirat. A tudósok ezt a munkát minden valószínüség szerint 1500 elöttire datálják.

Az angol nyelv legbefolyásosabb változata # Egészen a középkor végéig az angol jellegzetes sajátossága volt a rendkívül sokféle dialektus. Ezeket durván négy területre lehetett elkülöníteni: északi (déli irányban egészen Humberig), a nyugat-közép-angliai és kelet-közép-angliai (egészen a Temzéig), valamint a déli (a Temzétöl délre). A 15. század közepéig nem volt szokatlan jelenség, ha az ország egyik részében élök nehezen tudták megértetni magukat a máshonnan jöttekkel. A 15. század során az angol nyelv kelet-közép-angliai változata volt, mely fokozatosan szabványossá lett, különösen London körzetében. Ez is maradt a helyzet egészen a mai napig. Ennek elsödleges oka, hogy London elökelö helyet foglalt el, a politikai és kereskedelmi életben egyaránt. 1476-ban Londonban is bevezették a nyomtatást.

Új szavak az Újvilágból # Sok új szó is bekerült az Újvilágból az európai nyelvekbe az addig ismeretlen tárgyak által. Ezek közé tartoznak: kenu, chilli, csokoládé, hurrikán, függöágy, paradicsom, alpaka, láma, kondorkeselyü, pampa, puma, burgonya és tonhal.

Helységnevek

A legkorábbi # A világ legrégebbi, ismert helységnevei a sumér idö elöttiek, például: Kis, Ur és Altara, ennélfogva régebbiek, mint a Kr. e. kb. 3500.

Angol # A legkorábbi angol helységnév a feljegyzések szerint a Belerion. Ez a cornwalli Penwith-félszigeten található, hivatkozik rá a massiliai Pytheas is, Kr. e. 308 körüt. A Scilly-szigeteken lévö St. Mary's Salakee helységnév lehet, hogy egy, az indoeurópai idök elötti, alsó talajrétegre utal, jelentése: Ón-sziget. Van okunk feltételezni, hogy Leicestert, (római Ligora Casttum) a Földközi-tenger nyugati medencéjéböl származó hajósok, a ligurok alapították Kr. e. 1200 körül. A legkorábbi, megkülönböztetö név, ami a mai Nagy-Britanniára utal, az Albion, melyet Kr. e. 500 körül Himilco alkalmazott. Anglia 46 grófságából a legrégibb nevet Kent viseli: Can6um alakban, elöször a rómaiak emlegetnek (a kelta cantoból, mely peremet jelent, azaz: part menti körzetet), Anglia legkorábbi említése Angelcymn-ként Kr. u. 8S0-ban az Angolszász Krónikában található.

A leghosszabb # Bangkoknak, Thaiföld fövárosának a hivatalos neve Krungthep Mahanakhon. Teljes neve azonban: Krungthep Mahanakhon Bovorn Ratanakosin Mahintharayutthaya Mahadilokpop Noparatratchathani Burirom Udomratchanivetmahasathen Amornpiman Avatarnsathit Sakkathattiyavisnukarmprasit, 167 betü mely tudományosabb átültetésben 175 betü.

A leghosszabb helységnév # Taumatawhakatangihangakoauauotamateaturipuk akapikimaungahoronukupokaiwhenua kitanatahu Új-Zéland északi szigetén a déli Hawke's öböl körzetében egy domb nevének nem hivatalos, 85 betüs változata (305 m-rel helyezkedik el a tenger szintje fölött). A maori név jelentése: "Az a hely, ahol Tamatea, a nagytérdü férfi, aki lecsúszott, felmászott és hegye­ket nyelt le, ezért hát földevöként ismerik, szerelmének furulyázott."

Kanada # Két magyarázata is van, honnan ered Kanada elnevezése. Mindkettöt Jasques Cartier-nak, annak a franciának tulajdonítják, aki 1535-ben felhajózott a Szent Lörinc folyón. Az egyik változat szerint: gyakran hallotta az indiánoktól, hogy a kanata szót használják, mely falvat jelent, és tévedésböl azt hitte, ez az egész országra vonatkozik. A másik verzió szerint: a név onnan ered, hogy Cartier félreértette az irokézek által az arany kivételével mindenféle fémre alkalmazott kifejezést: caignetdaze.

Szótárak és nyelvtani rendszerezés

Az elsö lexikon, keleten kereskedöl számára # 1300 körül, valószínüleg a génuaiak, készítettek szólexikont, hogy segítsék a kereskedöket. Perzsa, latin, kumán (ez utóbbi a tatár, perzsa, kaldeus, méd és kínai birodalmakban beszélt nyelv) szavakat tartalmazott.

Az elsö görög nyelvtan # Egészen a 15. századig nem létezett semmiféle szótár vagy nyelvtan a klasszikus görögben. 1478-ban Giovanni Crestone adott ki egy görög-latin szótárt. Ez nagyban megkönnyítette a klasszikus görög tanulmányozhatóságát. 1497-ben Urbano Bolzanio publikálta az elsö, latin-görög szótárt.

Az elsö, latin-kasztíliai szótárak # Antonio de Nebrija, a kiemelkedö spanyol humanista (1444-1522) 1492 körül állított össze egy latin-kasztfliai szótárt Szinte ezzel egyidöben adott ki hasonló szótárt Alonso Hernandez de Palencia. Nebrija ezenkívül sokat tett Spanyolországban azért, hogy tökéletesíteni lehessen a latin oktatását. Itáliában tanult tíz évig.

A kéziratok elsö, tudományos vizsgálata # Annak érdekében, hogy tényleg megérthessék az ókori kéziratokat, gondosan tanulmányozták: figyelmet fordítottak a paleográfiai bizonyítéknak (kézírásnak), az ortográfiának (helyesírás nak), és az "usus scribendi"-nek (írás módnak) is. Az olasz tudós, Angelo Ambrogoni Poliziano (közismertebb nevén Policián) (1454-94) volt az elsö, aki rendszeren tanulmányozott ilyen munkákat.

Feljegyzések

A legbonyolultabb írásrendszer # A japán írásrendszer kétségkívül a legbonyolultabb. Magva a kínaiból átvett több ezer jel, viszont ezek japán kiejtést kaptak. Mindegyiket külön-külön kell elsajátítani, némelyiket 10 vagy még ennél is több ecsetvonással írják le. Mindennapos dolgok leírásához mintegy 5000 jel megtanulása szükséges. Míg a kínaiban minden egyes jelnek csak egyetlen kiejtése van, a japánban egy jel kettö vagy akár három, különbözö kiejtéshez is kapcsolódhat. Lényeges megtanulni, mikor melyik a megfelelö. Két külön kana-rendszer létezik, vagyis az arra használt 50 jel, mely a csak a japánban elöforduló, grammatikai végzödések és egyéb viszonyszók hangjait adják meg. Ennek ellenére a 15. századi japán irodalom széles körben elterjedhetett a korabeli Európában.

A legkisebb # A Tang-dinasztia idején, az emberek kitalálták, hogy apró jelek formájában írnak le tanulságos szövegeket. Egyetlen rézpénzre jegyezték le a Sutra szivé-t (a legrövidebb buddhista szutrát), ugyanakkor egy kendermagra ráírták: "Nagy dinasztia, békében élö emberek".

A dolgok megörökítésének páratlan rendszere # A spanyolok odaérkezte elött, az Újvilágban ismert információrögzítés leginkább átfogó rendszerét a maják fejlesztették ki. Írásuk kb. Krisztus születésének idöpontjától kezdve egyszerre tartalmazott képi, szótagszerü és fonetikai elemeket egyaránt. Közép-Mexikó nahua nyelven beszélö lakói mnemonikus piktográfokat használtak, és bizonyos mértékig, ideogrammákat is. Néhány dél-amerikai nép, beleértve az inkákat is, a quipu-ként emlegetett csomóírást használták statisztikai információ rögzítésekor.

A gyorsírás legkorábbi formái # 1500-ban a leggyakoribb gyorsírás egy rövidített, latin nyelvü írásos forma volt. A gyorsírás Rómából a Kr. u. elsö századból származik, a szenátusi beszédek lejegyzésekor használták. A középkori tudósok a Martus Tullius Tiro által feltalált latin verzión alapuló gyorsírási rendszert alkalmazták.

Bibliák és egyéb nyomtatott munkák

Az angolul nyomott, legkorábbi, teljes Biblia # Az exeteri püspök, Miles Coverdale (kb. 1488-1569) által szerkesztett Biblia, melyet antwerpeni tartózkodása alatt készített, és 1535-ben nyomtattak ki. William Tyndale angol nyelvü Újtestamentumát 1525-ben a németországi Kölnben és Wormsban nyomtatták. John Wycliffe elsö kéziratfordítása 1382-bó1 származik.

A leghosszabb könyv # A leghosszabb könyv a Zsoltárok Könyve, míg a prózát is tartalmazó, leghosszabb könyv 66 fejezetével, Ézsaiás próféta könyve.

A legrövidebb könyv # János Harmadik Levelében csak 294, 14 versszakba szedett szó található. János Második Levelének csak 13 versszaka van, de 298 szó található benne.

A leghosszabb és legrövidebb zsoltár # A 150 zsoltár közül a leghosszabb a 119-edik, 176 versszakkal, legrövidebb pedig a 117-edik, két versszakkal.

A leghosszabb név # Az angol nyelvü bibliákban elöforduló leghosszabb, tényleges név a 15 betühól álló Maher-shalalhashbaz, mely Ézsaiás második fiának szimbolikus neve (Ézsaiás könyve VIII. fejezetének 1. és 3. verszaka). A 22. zsoltár fejléce azonban héber címet tartalmaz, melyet néha így adnak vissza: Al-Ayyeleth Hash-Shahar (20 betü).

Az elsö, orosz nyelvü biblia # 1499-ben jelent meg a Biblia elsö orosz nyelvü kiadása.

A legkorábbi almanach # A legkorábbi, fennmaradt almanachok az 1100-as évekböl származnak. John Somers (1380) és Nicolas de Lynne (1386) almanachjait Oxfordban készítették. Georg Purback (14231), a német tudós, 1457-ben publikált egy nyomtatott almanachot, és 30 éven át évente megjelent.

Európa legszebb mívü, nyomtatott könyve # 1517-ben, Arnao Guillén de Brocar, a spanyolországi Alcala egyetemének nyomdásza, befejezte az elsö, nyomtatott, többnyelvü bibliát. Különbözö nyelvü változatok találhatók meg egymás mellett. Az elsö, "többnyelvü" bibliát Origenész készítette (meghalt 253-ban). Az alcalai bibliában -melyet a város ókori, latin nevéröl, complutumi poliglottnak is hívnak - görög, héber és latin nyelvü szövegek találhatók az Ótestamentumból, valamint egy héber szótár, az Újtestamentum latin szövege és az elsö, nyomtatott, görög nyelvü Újtestamentum is. 1502-ben kezdödött meg a szerkesztési munka. Három évig tartott a hat kötet kinyomtatása. A szponzor, Fresco Jiménez (Ximenes) kardinális 50.000 aranydukátot fizetett érte.

A legnagyobb könyvsiker # Olyan munkaként emlegették, amelynek "közkézen forgása régóta irigyelt, és talán meg is haladta a szentírásnál kisebb jelentöségü müvek minden, korabeli készítését". A The Bokeof St Albans címü könyvet Juliana Berners úrihögy írta. 1486-ban publikálták. A The Boke azóta is folyamatosan kiadásra kerül . Lényegében ez egy almanach, mely különleges utalásokat tesz a solymászatra, vadászatra és címertanra nézve. Különlegessége, hogy megtalálható benne egy óangol betü, az az Y, mely fölé pontot tettek.

A legkorábbi enciklopédiák # A legkorábbi, fennmaradt enciklopédiát Speusippus (403 utántól, Kr. e. kb. 338-ig) állitotta össze, aki Plato unokaöccse volt, és Kr. e. 370 körül élt Athénban. Az angol által összeállított, legkorábbi enciklopédia a párizsi Szent Viktor apátságban 1140 körül tevékenykedö skót szerzetes, Richard (meghalt 1173-ban) munkája, a Líber exerptionum (Kivonatok könyve).

A legkorábbi, orosz nyelvü enciklopédia # A moszkvai Macarius metropolita irányítása alatt 1543-64 között összeállított, 12 kötetes enciklopédiának 27.000 foliánsa volt. A Kreml mühelyeiben készült, tucatnyi írástudó bevonásával. Az egész ismert világ történetét tartalmazta.

Hat kötetét Oroszországnak szentelték. Az írástudók szorgalmasan másolták és írták át a nemzet történetéröl szóló krónikákat, és közben megkülönböztetett figyelmet szenteltek az orosz hercegek, a folklór és mondák témáinak. 10.000 képgel illusztrálták, ezek közül sok színes. Épületeket, kosztümöket, háztartási eszközöket, fegyvereket és páncélokat ábrázoltak, mind a nemes, mind pedig a köznép soraiból.

A legkorábbi újság Európában # Arendszeresen kiadott, elsö újság a római Acta Diurna (Napi események) volt. A lapokat nyilvános helyeken tüzték ki. A kínaiak is kiadtak kézírásos híreket. A középkori Európában a hírek szinte kizárólag szájról szájra terjedtek. A nyomtatás feltalálása gyorsította a közlést. A legkorábbi, fennmaradt, Európában nyomtatott röpiratot 1470-ben Kölnben adták ki.

1529-ben, a velencei hatóságok egylapos kiadványokat szerkesztettek, melyek más, keresztény nemzeteket szólítottak fel, hogy jöjjenek segítségükre az öket ostromló törökök elleni harcban.

Könyvek

A legnépszerübb # A Tai-Shang ganying pian-t (A Leghatalmasabb válaszai) rendszerint úgy emlegetik, mint amely elsö helyet foglal el a világon minden kiadvány között. Kínában íródott, a 3. és 4. század között. A 16. századra több kiadása volt már, mint a bibliának (és bizonyára komoly mértékben felülmúlná a Bibliát, még Shakespeare müveit is e tekintetben). Sokmillió vallásos kínai meg van gyözödve róla, hogy terjesztéséböl komoly erénye származhat. A Tai-Shang ganging pian-nak az a célja, hogy megmagyarázza a jövöbeni ítéletek elveit.

A legnépszerübb, klasszikus munkák # A nyomtatás felfedezésével a klasszikus munkák áradata öntötte el a piacot. 1500 elött Cicero írásainak 200 kiadása jelent meg. Ezeket a könyveket a kor legjobb, humanista tudósai szerkesztették.

Az elsö, angol nyelvü önéletrajz # Margery Kempe úrhölgy (kb. 1373-1440) zarándok volt, aki felkereste Anglia minden szent helyét (Canterbury, Lambeth, Lincoln és York), majd 1413-ban a Szentföld felé vette útját, többnyire gyalogosan. Ott is végigjárta az összes szent helyeket, majd Assisin és Rómán keresztül visszatért Angliába. Következö, külföldi zarándoklata az északnyugat-spanyolországi Santiago de Compostelába, késöbb pedig a lengyelországi Danzigba vitte el. 1436 és 1438 között írta élettörténetét. Részben a londoni Wynken de Worde publikálta.

Az elsö, angol nyelven nyomtatott könyv találóskérdésekról # A Demaundes Joyous 1511-ben készült, Wynkyn de Worde publikálta. A találóskérdések válogatását francia forrásból állították össze. Az eredeti több obszcén és trágár anyagot tartalmaz, mint az angol nyelvü változat. A mai kor olvasói számára valószínüleg a legismerösebb a következö: "Mi volt elöbb, a tyúk vagy a tojás?" A viccek javarésze azonban ennél jobb.

Korai, tudományos könyvek # A tudomány iránti érdeklödés vezetett el számos illusztrált, tudományos témával foglalkozó könyv kiadásához is. A korai anatómiai tanulmányok egyikét, a Vesalius-féle Fobrica de humani corpori-t (Az emberi test szerkezetéröl) 1543-ban nyomtatták a svájci Bázelban. 1542-ben jelent meg, szintén Bázelban, az elsö, nagyobb virágoskönyv is, a Fuchs-féle De historia stirpium (A növények Históriájáról).

Útikönyvek

A legnépszerübb # Marco Polónak az 1271-73-as és 1292-es ázsiai utazásairól, valamint Pekingben töltött éveiröl szóló beszámolója tényszerü és egészében véve pontos. Az idö tájt mégsem tekintették hihetöbbnek, mint a Sir John Mandeville romantikusabb és fantasztikusabb meséit. Könyvét, bár úgy forgatták, mintha a képzelet szüleménye volna, sokan olvasták. Lehet hogy ez is hozzájárult az utazások és a felfedezések iránti érdeklödés fokozásához. Sokat tett azért, hogy népszerüsítse az elgondolást, miszerint a Föld körülhajózható.

A legkorábbi útikönyvek Kínában # 1434-ben Kung Chen kiadta a A nyugati tengernél található, barbár országokról szóló feljegyzés címü könyvét, két éwel késöbb pedig Fei Tsin publikálta a Csillogó tutaj gyözedelmes látomásai-t - "csillogó tutajnak" nevezték azokat a hajókat, amelyek kínai követeket vittek külföldre. Fei Tsin a külföldi utazásokról összeállított egy illusztrációkkal ellátott könyvet is, de ez nem maradt fenn. Egy Yunnanból származó, mohamedán tolmács, Ma Huan, 1451-ben adta ki a Határtalan óceán gyözedelmes látomásai-t. 1520-ban pedig a Sarcot fizetö nyugati országokról szóló feljegyzés oldalain megtalálhatjuk az iránytüre vonatkozó útmutatásokat és egy tengerészeti térképet is.

Afrika belseje # Alvise de Cadamosto velencei kereskedö volt, aki 1455-ben és 1456-ban két expedíciót is szervezett Afrikába. Felkereste a Szenegál és Gambia folyókat, több napi járásra behatolt a kontinens belsejébe is. Tíz évvel késöbb megírta és 1507-ben meg is jelent útibeszámolója, Il libro de la prima navigazione per l'oceano a le terri de Nigri (A feketék földjére irányuló elsö, tengeri útról szóló könyv). Ez volt az európaiak által írott elsö beszámoló Afrika belsejéröl.

Az elsö illusztrált # A Bemard Breydenbach által készített és Erhard Reuwich révén illusztrált Sancte Peregrinationes (Utazás a Szentföldre) ámü könyvet 1486-ban adták ki Mainzban. Breydenbach, tehetös német nemesember, jeruzsálemi zarándoklatáról számol be. Ő vitte magával Reuwichot is, hogy feljegyezhessék a meglátogatott helyeket. Reuwich fametszeteket készített a kosztümökröl meg furcsa vadállatokról, városokról és látványosságokról. Közülük a velencei panorámakép a leghíresebb; 145 cm hosszú lappá lehet kihajtani; ezt egészíti ki a szemközti oldal. A Peregrinationes úgy is figyelemre méltó, mint az elsö nyomtatott könyv, melyben az illusztrátor neve is szerepel.

A legkiemelkedöbb feljegyzések # Sokan a konkvisztádorok közül, de elsösorban Hernán Cortés és Bernal Díaz, kitünö elbeszélö stílusban jegyezték fel amerikai tapasztalataikat. Cortés igy írt az aztékokról: "Majdnem ugyanúgy élnek, mint mi Spanyolországban. Hasonló harmóniában meg társadalmi rendben. Tekintettel arra, hogy barbárok, istentelenek, meg el is vannak vágva minden civilizált néptöl-igazán figyelemreméltó, mi mindent értek el".

Az Amerikáról szóló elsö tanulmány # A spanyol származású Oviedo y Valdes Historia general y natural de las Indias (India általános története és természetrajza), valamint a Spanyolországban élt itáliai, Peter Martyr De Orbe Novo (Az Újvilágról) címü könyvei Amerika elsö leírásai közé tartoznak.

Regény

A leghíresebb kínai haditudósítás # Kína leghíresebb harcos-hösei a Három Királyság idöszakában (Kr. u. 220-265) éltek. A róluk szóló mesék egymásba szövödnek, és szinte hömpölyögnek a hatalmas, 120-fejezetes regényben, a Három Királyság mondában, mely - legalábbis tudomásunk szerint - elöször 1494-ben jelent meg. Legkorábbi, fennmaradt kiadása 1522-ból való. A regény föként azt mondja el, hogyan harcoltak az erös harcosok, Guan Yu és Zhang Fei, valamint a gyíkszerü, katonai stratéga, Zhuge Liang, a démoni és agyafúrt hadvezér, Cao Cao ellen.

Kína legkiválóbb zsiványhistóriája # Kína történetében a leggyakrabban betiltott regény a Vizek szélén címen is ismert, Terméketlen, vizenyós vidékek [Vízparti történet], címü hosszú, banditákról szóló monda. Ragyogó, színes, izgalmas, gyakran eröszakos, néha pedig kifejezetten brutális elbeszélö stílurával népes olvasótábora volt. Tanulsága, hogy egyetlen ember is fegyvert foghat az égbekiáltó igazságtalanság megbosszulására. Miután lázadásra buzdított, joggal féltek töle a kormányok. Legkorábbi, ismert változatát valószínüleg a 15. század vége felé vagy a 16. század elején adhatták ki.

Költészet

Az utolsó skald költök # Az izlandi Holarba való, utolsó katolikus püspök, Jon Arason (1484-1551) nem csak történész volt, hanem a skaldokként ismert, ókori, skandináv költök közül az utolsó. A skaldok udvari költök voltak, akiknek kötelességei közé tartozott a szavalásra alkalmas strófáknak a harcbaszállás elötti megkomponálása is. Irodalmi norvég nyelven, a nyugati skandinávok nyelvén írtak, mely közös nyelvnek számított Norvégia, Izland a Fetöer-szigetek, Orkney-szigetek, Shetland, Grönland és a Hebridák nagy része, söt még Skócia, Írország és Anglia területén is, a vikingek idejétöl egészen a 13. századig. Az irodalmi norvég használata egy idöben ért véget a közép-angollal (kb. 1500).

Az utolsó, híresebb, klasszikus költemény # A perzsa költöt, Dzsámit (1414-92) tekintik a nagy, misztikus, klasszikus költök közül az utolsónak. Buzgó istenkeresö poéta és prózaíró volt. Korának mohamedán uralkodói többször is pazarul megjutalmazták. A perzsák gyakran rendeztek versenyeket költök számára. Egy alkalommal, felkereste Dzsámit egy riválisa, így hát annak otthonában versenyezni kezdtek. Három nap elteltével aztán riválisa elismerte, hogy alulmaradt mesterével szemben, feje a mellére csuklott és nem válaszolt már - ugyanis meghalt.

A legkorábbi anglo-amerikai irodalmi mü # 1510 körül, a termékeny angol nyomdász, Wynken de Worde, kiadott egy könyvet Hyckescorner címmel. Ebben a könyvben, a föszereplö, Hycke Scorner, egy képzeletbeli útjáról tér vissza, leírja mindazon helyeket, melyeket felkeresett, beleértve az amerikai földrész újonnan felfedezett részeit is.

Új irodalmi müfaj # A 16. század fordulóján, Itáliában új irodalmi müfaj jelent meg: a kerteket dicsöítö költemények. 1527-ben, Erasmus (1466-1536) is kipróbálta ezt az új formát: megírta a Convivium Religiosum-ot (A Szent Lakomát), azt a költeményt, melyben a természetes világ formái szimbolikus jelentést kapnak.

Szerzök

A bibliográfiák legnagyobb összeállítója # A svájci származású Konrad Gesner (15165) rendkívüli bibliográfus és enciklopédista volt. Bibliotheca Uninersalis (Egyetemes könyvtár) címü müvében (1545-55) katalogizált "minden, latin, görög és héber nyelven íródott és ismert munkát". Több mint 1800 címet és szerzöt említ meg benne, és összegzi is azok tartalmát. Ugyanakkor összeállitott egy természetrajzi enciklopédiát is, a Historia Animalum-ot (Az állatok természetrajzát), görög és középkori forrásokból. Például megtalálható benne a középkori bálnavadászat elsö, pontos leírása. Befejezetlen Opera Botanica-ja (Növényekkel kapcsolatos munkák) majdnem 1000 növény illusztrációját tartalmazza.

A legösszetettebb prózai stílus # A 15. század második felében érett be az az irodalmi, prózai stílus Kínában, melyet nyolclábú esszének emlegettek. A közszolgálatok 1497-es , az egész birodalomra kiterjedö vizsgálata során alkalmazták elöször Bonyolult formái lehetövé tették különbözö elgondolások rendszerezö logikával és nagy hatással történö részletezését.

A leghíresebb író-történész Nyugat-Afrikában # A Timbuktuból származó Mahmud Kati 1519 körül fogott bele Nyugat-Szudán nagy krónikájába, a Tarítch al-Fattash-ba.

Könyvtárak

A legrégebbi # A legrégebbi, ismert, levéltári anyaggyüjtemény egyike a ninivei Asszurbarupál királyé volt (Kr. e. 668-627). Olyan agyagtáblái voltak, melyek egészen a Krisztus elötti kb. 23. században uralkodott Agode-dinasztiáig visszanyúlva utalt eseményekre és személyekre.

A legnagyobb azték könyvtár # Az aztékok amoxcalli-nak nevezett könyvtárakban örizték kódexeiket (vagyis náluk a könyvek vagy kéziratok megfelelöit). Ezek közül a legnagyobb Texcocoban volt, de megsemmisült a spanyolok hódítása során. Csak négy kódex maradt meg, és abból is csak egy származik a Kolumbusz elötti idökböl. A többi mind a spanyolok alatt készített másolat.

A legrégebbi kódex # A legrégebbi, fennmaradt maja kódexet drezdai kódexként szokták emlegetni. Feltehetöleg az 1200-as évek elején készülhetett a mexikói Yucatan-félsziget közepén az a csillagászattal meg a jövendöléssel foglalkozó tanulmány. Sok kódexet maguk az emberek semmisítettek meg. vagy pedig a konkvisztádorok, illetve a spanyol papok.

A nyomtatás kialakulása után alapított elsö, nagyobb könyvtár # Ez a cím valószínüleg az 1520 körül Párizsban I. Ferenc király által alapított Bibliotheque Nationalé-é (mai neve: Királyi Könyvtár). Öregebb újkori, de hatalmas könyvtárak körében ott találjuk az 1456-ban alapított skóciai St. Andrews egyetemi könyvtárat, valamint Bécs császári könyvtárát, melyet 1440 körül alapított még III. Frigyes. A Cambridge-i egyetemi könyvtárt is a 15. század során hozták létre.

Az elsö könyvvásár # Valószínüleg az elsö könyvvásár a németországi lipcsei volt, melyet 1545-ben intézményesítettek. Már 1268 óta rendeztek ott vásárokat.

Iskolák

Az elsö, kötelezö oktatás Nagy-Britanniában # 1494-ben egy skót törvény minden bárót és földbirtokost arra kötelezett, hogy fiaikat iskolába küldjék. (Angliában és Walesben a kötelezö oktatásra még 400 évet kellett várni).

Az elsö, idegen nyelvü iskola Kínában # Azután, hogy a 15, század elsö éveiben Kína a világ részletes felfedezésére indult, iskolát alapítottak, ahol azoknak a "barbároknak" a nyelvét tanították, akiket a kínaiak már felkesestek. Az iskola kétnyelvü szövegeket is kiadott, pl.: maláj-kínai szójegyzéket.

A legtöbb egyetem # 1500-ban Nyugat-Európában a legtöbb egyetemmel dicsekedö országok a következök:

A leghíresebb egyetem trópusi Afrikában # A Szahara szélén lévö Timbuktu nagymecsetje a 15. század során egy híres "egyetem" székhelye volt. Messzeföldröl, még Spanyolországból és Egyiptomból is jöttek ide tudósok, hogy szemináriumokat tartsanak.

A legpazarabb tankönyv gyermekeknek # Beatrice d'Este és Lodovirn Sforza fiának, Maximilian Sforzának a tankönyve a legpazarabb. Gian Pietro Birago festette a miniatúrákat, melyek az ifjú tudóst munka és játék közben örökítették meg. A képeket minden bizonnyal erkölcsi tanulságnak szánták az ifjú herceg számára. Őt a képek gyözedelmes vágtatás közben ábrázolták. Sajnálatos módon az ifjú karrierje egyáltalán nem sikerült olyan fényesre, ahogyan gondolták.

A legkelendöbb tankönyvek # A 15. századi iskolákban alkalmazott, legnépszerübb tankönyv egy nyelvtannal foglalkozó: De octo partibus orationes (A beszédnek nyolc alkotóeleméröl) volt. A 4. századi nyelvész, Donatus állított össze.

A világ legnagyobb oktatási központja # 1500-ban a kairói al-Azhar ("a fényes vagy dicsöséges" nagymecsethez tartozó akadémiát illette ez a kiemelkedö cím. A mecsetet 972-ben alapították. Évszázadokon keresztül ez volt a mohamedán világ legnagyobb oktatási központja, manapság pedig a világ legrégibb, fennmaradt egyeteme.

A legjelentösebb, okkult tudomány # A 15. század vége felé ez minden bizonnyal az asztrológia volt. Egyetemi tantárgynak is számított, még nem különült el a csillagászattól, így hát továbbra is a hét szabad müvészet egyikének tekintették. Oktatói megtalálhatók Párizs, Pádua és Bologna legjelentösebb orvosi fakultásain. A gondolkodás asztrológiai rendszere révén születtek egyrészt történelem-elméletek, másrészt jövendölések. A legtöbb csillagász asztrológus is volt egyben; királyok meg nemesek alkalmazták öket jövendömondásért. Csillagászati kutatásokat rendszerint csak szabadidejükben végeztek.

Tudósok

Észak-Európa legnagyobb tudósa a reneszánsz korban # Ez a cím Desiderius Erasmusnak (1466-1536) jár, akit 1492-ben szenteltek pappá. A németalföldi Rotterdamban látta meg a napvilágot, Párizsban élt, majd Oxfordban, Páduában, Cambridge-ben, Bázelban és Louvain-ben (a mai Belgiumban) dolgozott. Müve, az Adagia (Mondások, kb. 1507) több mint 3000, klasszikus szerzök munkáiból összegyüjtött közmondást tartalmaz. Colloquia (Párbeszéd) (1519) címü müvét általában mestermüvének tekintik. Ebben és más munkáiban megjelent, az egyházi visszaélésekkel kapcsolatos véleménye is segített elökészfteni az emberek gondolkodását a reformáció eszméi számára. Magyarázatokkal ellátott Újtestamentum-át (1516), tekintik az elsö, görög nyelvü kézikönyvnek.

A legtovább élt "kékharisnya" # Egy 1487-ben, unokatestvére avatásakor Páduában tartott beszéde révén a velencei Cassandra Fedele formálhat jogot valószínüleg az elsö, nöi akadémikus címére, bár az egyetemen soha nem töltött be hivatalos tisztet. Az 1490-es évek során páratlan, minden addigi nöi értelmiségit felülmúló hírnévre tett szert; európai hercegekkel és számos tudóssal levelezett. 1558-ben halt meg 93 vagy 103 éves korában.

Hangszerek

Orgonák # Az 1500-as évekre Európában már hatalmas orgonákat - három kézibillentyüzettel és egy pedálklaviatúrával - építettek. A leghíresebbek közé tartoztak a franciaországi Rheims (1487) 2000 sípos, a németországi Halberstadt (1495) több mint 1190 sípos, 20 fújtatómüves, székesegyházi orgonák.

Az elsö harsonakészítö # Az elsö, ismert harsonakészítö és egyben híres muzsikus is a Nürnbergböl származó Hans Neuschel volt, aki 1503-ben halt meg. Rómában is bemutatta hangszereit, X. Leó pápa számára pedig egész készletet készített ezüst harsonákból. Munkáját két fia, Hans és Jörg követte.

Az elsö zongora # 1450 körül Dijonban Henri Arnaut olyan hangszerekröl tett említést, melyen a húrokat egy a zongorához hasonló billentyüzetröl müködtetett kis kalapácsok ütötték le. Az általunk már csembalónak nevezett hangszer pengetö hatása sokkalta népszerübb volt, és az 1700-as évek eleje táján kellett a zongorát "újra feltalálni".

Az elsö harmónium # A templomi harmónium csodálatos módon a hangszerek ugyanazon családjába tartozik, mint a szájharmonika. A hangot úgy keltik, hogy levegöt fújnak át lapos, fémböl készült nyelveken, hogy azokat rezgésre késztessék. A szálharmonikások saját lélegzetvételüket, nyelvüket és ujjukat használják ugyanerre. A harmóniumon van egy billentyüzet és egy fújtatómü is. Az elsö, ehhez hasonló, klaviatúrával ellátott hangszert, a "regál"-t, 1450 körül találták fel.

A legfurább hangszer  # A beszámolók szerint, Leonardo da Vinci, az 1490-es években a milánói udvar elött játszott egy ezüstböl készült, lókoponya formájú lanton: Ez a rendkívül tehetséges ember nyilvánvalóan túltett minden jelenlévö, más muzsikuson.

Az elsö karmesteri pálca # Úgy vélik, hogy a karmesteri vagy dirigensi pálca alkalmazása 19. századi találmány. Valójában egy 15. század végi, Melozzo da Forli által készített festményen (ma a Vatikánban van) tisztán látható egy finom pálcát tartó angyali muzsikus.

Zeneszerzök

A leghíresebb # 1477-ben arról írt az elméleti tudós, Tinctoris, hogy az 1430-as évek elött írott zene nem érdemel komoly figyelmet. Ő maga az "új müvészetet" az angol komponisták, elsösorban John Dunstable (meghalt 1453-ban) megjelenésének tulajdonította. A komolyzene területét ebben az idöszakban észak-európai zeneszerzök uralták. Az angliai származású Dunstable-t követte Guillaume Dufay (1400-1474), Johannes Ockeghem (kb. 1420-1495), és mindenekelött Josquin des Pres (kb. 1450-1521) akik mind franko-flamandok. Egy korabeli itáliai Josquin-t "a zene Minchelangelo"-jának nevezte. 1527-ben, Velencében is követték az itáliai divatot, flamand komponistát neveztek ki a város legjelentösebb templomának, a Szent Márk templomnak az elsö zenészévé. Adrian Willaertnek, mint maestro da capella-nak a kinevezése hosszú idöre biztosította Velencének a dominanciát Észak-Itália zenei életében.

A legfejlettebb zenetudós # 1516-ban született Kínában a Ming-korabeli Zhu Zaiyu herceg. Vagyonát és szabadidejét arra használta, hogy hosszadalmas, tudományos vizsgálódásokba merült: a hangszerek hangolása mögött rejlö, matematikai elméletet kutatta. Elsönek fedezte fel a hangolás azon módját, mely lehetövé tette, hogy az egész hangszer újrahangolása nélkül lehessen könnyedén modulálni egyik hangnemböl a másikba - ezt nevezik ma "egyenletes temperálásnak".

A legnépszerübb dallamok # A fennmaradt, nagyszámú kéziratból ítélve úgy tünik, hogy az O rosa bella (Ó, csodálatos rózsa) címü dal a 15. század elsö felében az egyik legnépszerübb melódia lehetett. Az 1450-es évektöl az 1540-es évekig, feltehetöleg mind közül a legismertebb dallam a L'hommearmé (A fegyveres) lehetett. Valószínüleg a burgundiai Antoine Busnois komponálta. Több, mit 24 zene szerzö használta fel témaként a mise hátteréül.

A legkorábbi, nyomtatott partitúra # 1501 májusában, a velencei kottanyomdász, Ottaviano Petrucci (1466-1539) kiadta Harmonice musices odhacaton (Száz dal, harmonikus zene alakjában) címü müvét. A korábbi nyomdászok csak egysoros zenei anyaggal szolgáltak addig; ez volt az elsö eset, hogy nyomtatásban is megjelent többszólamú zene.

Az elsö zenei szótár # Amikor a flamand zenetudós, Johannes Tinctoris, 1473 körül megírta Terminorum Musicae Diffínitorium-át (A zenei kifejezések meghatározását), ebben a müfalban ez volt a legjobb könyv. 1495-ben publikálták az itáliai Trevisóban - ez volt az elsö, nyomtatásban megjelent, zenei szótár. Dalok

A legrégebbi dal #A saduf dalt emberemlékezet óta éneklik már öntözömunkások, Egyiptomban, a nílusi vízimalmok (másnéven szakiják) izomerövel meghajtott, forgórudas vederemelöi mellett. A ma játszott, legrégebbi, fennmaradt és harmonizált zene egy angol dalhoz, a Sumer is icumen-hez füzödik, mely 1240 körülröl származik.

Nemzeti himnuszok # A legrégebbi nemzeti himnusz a japánok Kimigayo-ja, melynek szövege a 9. századból származik. Zeneileg a hollandoké a legrégebbi.

A leghíresebb énekesek # 1467 ben Róma Szent János templomának "tehetségkutatói" meghallgatást tartottak az északnyugat-franciaországi Cambrai katedrális iskolájában. Itt képezték Európa leghíresebb fiú-szopránjait. Gyakran toboroztak közülük énekeseket a pápai kórusok számára is.

A legbonyolultabb kompozíció # A franko-flamand komponista, Johannes Ockeghem (kb. 1420-kb. 1495) által írott, vokális partitúrákat kortársai egyenesen csodának tartották. 36 különbözö hang számára tartalmaz elemeket. Ockeghem neve legalább 44, különbözö írásmódban szerepel, ami talán már önmagában rekordot jelent, ha másfajta is.

A legkorábbi # A legkorábbi, ismert himnuszköltészet a 2. századból származó Oxyrhnchus Papyri-ban egy himnusz zenéje és szövegének egyes részei találhatók. A legkorábbi egyházi ének az izlandi bárd és törzsfönök, Kolbeinn Tumason (1173-1208) által, 1208-ban írott Heyr Himno Smióur (Hallgasd a mennyeknek teremtöjét).

A leghosszabb # A Clunyba való Bernard Hora novissima tempora pessima sunt; vigilemus (12. századi alkotás) 2966 soros.

Harangok

A legrégebbi # Babilonban, Nimrod palotájában volt az a kis harang, mely Kr. e. 1100-ból származik. A legrégebbi, ismert toronyharang az itáliai Pisában áll, és készítésének idöpontja: MCVI (1106).

Nagy-Britannia # A St. Patrick székesegyház fekete-, vagy másnéven vasharangjaként emlegetett, törékeny kézicsengöje Kr. u. kb. 450-böl származhat.

Nagy-Britanniában a legöregebb toronyharang a Sussex grófság-beli Hardham Szt. Botolph templomának 50 kg-os darabja. Még ma is használják, de 1100 elöttre datálható.

A legrégebbi, felirattal ellátott harang az oxfordshire-i Caverr field templom Gargate harangja, kb. 1200-1210-böl maradt ránk.

Angliában a legrégebbi, dátummal ellátott harang az, mely a Humberside grófság-beli Bridlington közelében, a Lissett templomban függ. Felirata: MCCLIII (1254).

Írország legöregebb harangja # Írország egyik legöregebb harangját 1492-ben öntötték. Dublinban a Szt. Audoen templomban függ- ez Dublin egyetlen közélc kori temploma.

VEGYES

A legkevésbé muzikális uralkodó # XII. Lajos francia királynak (1962-1509) olyan rossz hangja volt, hogy udvari zeneszerzöje, Josquin des Prés, külön neki írt egy darabot, vox regis (a király hangja) jelöléssel. Ez arról volt nevezetes, hogy az egész kompozíció egyetlen hangra szorítkozott.

A legmuzikálisabb uralkodó # VIII. Henrik (1491-1547) híres volt zeneszeretetéröl. Himnuszokat, miséket és kórusmüveket komponált, lelkesen énekelt is. Hangszergyüjteményében 10 harsonát, 14 trombitát, 5 dudát, nem kevesebb, mint 76 furulyát és 78 fuvolát találunk.

Az elsö, muzikális lovag # Amíg 1470-ben Itáliát járta, a 60 éves, már eléggé idös német orgonista, Conrad Paumann, korának legkiemelkedöbb virtuóza volt. Lovaggá is ütötte öt a mantovai márki, Federico Gonzaga. Paumann volt az elsö muzsikus, aki ilyen megtiszteltetésben részesült.

Dráma

A legrégebbi pantomim # Az angol színpadi pantomim az itáliai commedia dell'arte-böl ered, mely az 1500-as évek eleje táján lett divatos. Eredete bizonytalan, de 1530-ban már úgy írtak róla, mint "modern" színpadi újításról. A klasszikus komédiát, az utcai színjátszást, a bohózatot és a pantomimjátékot ötvözö commedia dell'arte színtársulatai 1545-ben már aktívan tevékenykedtek Itáliában. Leghíresebbek voltak a Gelosiak, amit Francisco és Isabella Andreiru vezetett.

A legnehezebben trenírozható állatok # A kései Ming-korabeli iró, Xie Zhaozhi, feljegyezte, hogy Chang'ar városában a koldusok mutatványaiban kutyák és majmok szerepeltek, söt még patkányok is. "A patkányok", jegyezte meg, "rendkívül önfejüek és taníthatatlanok. Fogalmam sincs róla, hogyan képezhették ki öket".

A leghíresebb kínai színdarab # Kína legünnepeltebb színdarabja a Nyugati szárny volt. Wang Shifu irta a 13. században vagy a 14. század elején, de csak 1498-ban nyomtatták ki. Olyan hosszú, hogy néhány napba telik az elöadás. Tulajdonképpen egy szerelmi történet, mely a szerelem romantikáját és szabad választását hangsúlyozza. Sokkal többször adták ki újra illetve tiltották be, mint bármely más darabot. Telistele van gyönyörü költeményekkel, sziporkázó humorral és izgalmas fordulatokkal is. Minden korban és a ranglétra minden fokán egyaránt ismerték.

Az elsö nagyobb, kínai bosszújáték # Minden kínai monda közül az egyik leghíresebb a Liang Chenyu által 1520 körül írott Mossák a selyem fátylat címü. 45 felvonása van. Ebben szó esik róla, hogyan szentelte Yue király minden energiáját arra, hogy bosszút álljon a vele rivalizáló királyságon, Wu-n. Ugyancsak fontos a cselekményben a Xishi - Kína leglegendásabb nöi szépsége - és Fan Lí - Kína legünnepeltebb kereskedö-szerencsevadásza - között szövödö szerelem. Újszerü az északi és déli dal-zenei keverék. Ez a színmü avatta fel tulajdonképpen a Kunjunak nevezett színpadi müfajt, amely Kínában mind a mai napig a legkifinomultabbnak számit.

Az elsö világi darab Angliában # Nicholas Udall (1505-1556) megjelenéséig a színházi produkciók misztériumjátékok, morális tanulságokkal bíró elöadások, mesejátékok voltak. A fent említett író Ralph Roister Doister címü darabja -valószínüleg 1531-böl-az elsö, angol nyelvü, világi darab, és az elsö angol komédia is egyben.

A leggyorsabban növö virág # A kései Ming-korabeli író, Xie Zhaozhi, nagyon szeretett büvészmutatványokat nézni. A legcsodálatosabbak egyikét, "a rögtön növö virág"-ot leírta: "Lótuszmagot dobtak meleg vízbe. Az idö alatt pedig, amíg valaki elfogyasztott egy ebédet, az máris kicsírázott, söt leveleket kezdett bontani. Az idö alatt pedig, amíg valaki még egyszer ugyanezt végigette volna, már lótuszvirágot is hajtott, ami akkora volt, akár egy vizeskancsó".

Vásárok

A legártalmasabb kimenetelü vásár # A karneválok néha eröszakos cselekményekhez, söt lázadáshoz vezettek. 1513-ban, júniusi mulatságaik után a svájci Bern közeléböl feljött 300 fiatal paraszt, végigmasíroztak a városon, és mindenütt fosztogattak, hogy megbüntessék a mangeurs de couronne-okat ("koronaevöket"). Bern az idö tájt néhány, rendkívül gazdag arisztokrata család uralma alatt állt.

A legpimaszabb célpont # A városokban megrendezésre kerülö legtöbb vásár jó alkalom volt durva tréfálkozásra és gúnyiratokhoz is. Ezzel néhány fiatalembert bíztak meg vagy egy konkrét kerületböl, vagy egy céhböl, vagy egy bizonyos szakma területéröl. A franciaországi Lyonban (60.000 lakosa volt) kb. 20 ilyen csoport müködött. Proklamációk kinyilvánítása mellett csatlakoztak a polgárok felvonulásához. (A roueniak egyszer száz évre szóló poligámiát hirdettek meg.) Nagyon sokféle lehetett a gúnyirat és a kritizálás is. A charivaris (maszkos bandák) nevén nevezték a helyi bajszerzöket, néha szamárra ültetve vezették végig öket. Gyakran támadták a különbözö tisztségviselöket. A hatóság többnyire büntetlenül hagyta ezeket a tréfás vigasságokat. Párizsban, 1516-ban, a Basoche, az igazságügyi tisztviselök szervezete színpadra vitt egy komikus darabot. Ebben a királyt Mere Sotte (Korhely Mama) helyettesítette, aki a népet keményen megadóztatta és kiuzsorázta.

A városi charivarik leggyakoribb célpontja # Ez a basáskodó feleség volt. Őt magát gyakran nem ábrázolták. Helyette azonban férjét gúnyolták a városi felvonulás során: kihúzkodták a szakállát vagy nemesebb részeit rugdosták. A közismertebb személyeket szamárháton vezették végig az utcákon, persze fordítva ültették fel öket. Francois Rabelais, a francia szatirista (kb. 1494-1553) történetében, a Gargantua és Pantagruelben, Panurge, a házasságtörö feleségére gondolva veti el a házasság gondolatát. Leginkább az aggasztja, hogy neje "sanyargathatja".

Egyéb alkalmak

A legkirívóbb ünnepség # 1454. február 17-én Lille-ben Burgundia hercege, Jó Fülöp rendeztetett egy példa nélkül álló "fácánünnepséget". Harmincöt festö, hat asztalos és egy ólomöntö készítette a díszletet. Hozzá tartozott egy olyan fúvószenekar, melyet húspástétomba ültettek. A hercegi asztalnál két, trombitáló pincér szolgált fel, akik közben egymásnak háttal egy kéttejü lovon foglaltak helyet. Mögöttük egy elefánton egymás vállán álló két férfi, majd egy szarvason lovagló kórista fiú következett. A szarvas a fiú által énekelt melódia tenorszólamát énekelte. Bevezettek egy arany- és rubingalléros, élö fácánt. A herseg esküt tett, hogy csatlakozik a törökök elleni kereszteshadjárathoz. - Soha nem tette meg.

A legragyogóbb ünnepség # 1462 júniusában II. Pius pápa Róma közelében, Viterbóban rendeztette meg a Corpus Christi ünnepséget. Az elökészületek során, kiszélesíttette a citadellából a katedrálisba vezetö utcát. Minden kardinális kapott egy szakaszt, amit egymással versengve kellett feldíszíteniük. Voltak ott virágból épített diadalivek, bort köpö szökökutak, pompázatos drapériák, zenekarok, rezesbandák és kórusok, söt,

még gyönyörü kisfiúk is, akiket angya nak öltöztettek be és köteleken hintáztak. A látványosságok között volt egy fiatal-ember is, aki - miután Krisztust személyesítette meg - vért izzadott, és oldalsebe alá tartott egy poharat, hogy felfogja vele. Egy élökép az utolsó vacsorát mutatta, közben pedig Szent Mihály vette fejét egy hatalmas sárkánynak.

Társasjátékok

Az elsö angol-könyv # A Sakkjáték címü könyvet, Caxton nyomtatta ki, és 1474-ben publikálták.

A legrégebbi és a legnépszerübb kínai játék # A Kínában a 15. és 16. században ismert, rendkívül sokféle játék közül "legtartósabbnak" a go bizonyult (jelentése: bekeríthetö sakk). Elnevezték "fából készült boszorkány"-nak, és állították, hogy "legalább annyira magával tudja ragadni a férfiakat, mint az alkohol vagy a nemiség". (A go-t 361 metszéspontból álló táblán játsszák. A játéknak 289 metszéspontot tartalmazó kisebb változata a 10. század elejére nyúlik vissza. A játék lényege, hogy megpróbáljuk bekeríteni ellenfelünk figuráit.)

A legnépszerübb játék # Az Európaszerte valószínüleg a primero volt, a mai póker öse. A licitek mások voltak, a leosztás négy kártyából állt, egy pakli pedig 40-böl.

Az elsö, ismert kártyajáték # 1450 körül Nyugat-Európában a 36 és 56 lap közötti paklik már mindennaposnak számítottak. Az elsö, ismert játékot, a Piquet-et, állitólag a híres francia lovag, Etienne Vignoles találta fel 1450 elött. Ebben 36 lappal játszották.

Az elsö játékkártyák az Újvilágban # Állítólag a tengerészek, akik Kolumbusz Kristóffal együtt mentek Amerikába, vízbe hajították a kártyáikat, amikor megrémültek egy vihartól. Újat készítettek a copas fa leveleiböl, az indiánok nagy örömére. Így vezették be a játékkártyát az amerikai földrészen.

Az adu feltalálása # Európában az arabok népszerüsítették 1450 körül 22 kártya alkalmazásával és tarokk-kártyák segítségével a jövendömondást: Ezek a kártyák a már meglévöket egészítették ki. Így, a legfeljebb 78 lapból álló pakliban az új kártyák lettek az aduk.

Sport

A sport abból az idöböl származik, amikor az önfenntartás megszünt a mindenevö ember legföbb gondja lenni. Az íjászatot már a mezolitikumban (Kr. e. kb. 8000) a vadászat során alkalmazták. Sokáig, valószínüleg egészen Kr. e. kb. 1150-ig nem alakult ki a sportszerü íjászat. Íjversenyröl tesz említést Homérosz az Iliász-ban, és bizonyos, hogy a génuaiak körében Kr. u. 300 körül már népszerü volt. Ami a birkózást illeti, a legkorábbi bizonyíték Kr. e. 2750-2600-ra tehetö.

Íjászat

Az elsö versenyek # 1450-ben, Németországban és Svájcban a fallal körülvett városokban már régen kialakultak az íjászcéhek. Ezek készen álltak arra, hogy megvédjék a várost a török támadóktól. Az íjászok minden vasárnap délután gyakoroltak a helyi lötéren. Kb. 130 lépésnyire is ellöttek. A nyertes díja egy térdnadrág volt, és kinevezték a rákövetkezö vasárnapon tevékenykedö céltáblamesternek (aki a találatokat jelezte). Évente többször is megrendezték a Freischiessen (kötetlen lövészet) és Schutzenfesten (lövészeti ünnepség) elnevezésü, nyílt versenyeket.

Prágában, a királyi vadasparkban évente rendeztek céllövö versenyeket, méghozzá akár 800 íjász befogadására is alkalmas hatalmas sátrakban.

Az elsö, városok közötti, évenkénti verseny # Az itáliai Luccában a 15. század második felében évente kétszer, néha négyszer is rendeztek versenyeket az íjpuskás céllövészet területén. Ugyancsak évente volt versengés a két itáliai város, San Sepolcro és Gubbio között.

Az elsö, nemzetközi versenyek # 1467ben, a zürichi íjászok 240 km-t utaztak hajón egy strasbourgi versenyre. 1504ben Zürich több száz meghívót küldött szét Svábföldre, Bajorországba, Tirolba, Észak-Itáliába és Flandriába. Az elhelyezésröl és az ellátásról ingyen gondoskodtak. Díjat a legjobb hét íjász kapott. 1540-ben, kb. 1000 versenyzö vett részt Svájcban, Liestalban egy versenyen.

Festett madárra történö lövés # Flandriából ered a Papegai-ra lövés (papagáj) és Hollandiában, Belgiumban valamint Észak-Franciaországban a 15. és 16. század során ez volt a versengés legnépszerübb formája. A madarat fából vagy börböl készítették, és akár 26 m magas rúd végén helyezték el. Arra célozhattak az íjászok. 1512-ben, amikor a jövendö német-római császár, V Károly 12 éves volt, öt nyilvánították Brüsszelben az az évi papagájlövés királyának.

A papagájlövés népszerü volt Európa más részein is. PI. Drezdában, a Kronenbolzen (Íjászok Társasága) tagjai egy 4 m magas oszlop tetején elhelyezett, színesre festett, fából készült sasra löhettek. A madár készülhetett akár 50 darabból is, és a díjakat a leválasztott darab értékének megfelelöen adták ki.

A felülmúlhatatlan íjász # Anglia királya, VIII. Henrik, gyakran sikerrel vett részt a királyi testörség viadalain. 1510-ben, a londoni Totehillen rendezett verseny után ezt írták róla: "öfelsége lövése erös és hatalmas ívü, mint örségének bármelyik tagjáé". 1513-ban "...azzal lepte meg örségét, hogy telibetalálta a táblát". 1520-ban, amikor részt vett a Calais melletti Aranyposztó versenyen, Henrik király 220 m-röl ismételten beletalált a tábla közepébe. Paul Jovius így írt róla: "Senki ember fia nem tudta jobban megfeszíteni ebben a királyságban az angol íjat, mint maga Henrik. Senki sem lött messzebbre, vagy pontosabban".

A legnagyobb távolságok # A perzsa és török íjászok számára a legérdekesebb a nagyobb távolságra történö lövés volt. Az erösebb és nagyobb tatár íjakkal óriási távolságokra tudtak ellöni. Törökországban, az íjászok gyakran túllépték még az 1000 gez-es (nyílvesszöhossz), vagyis 622 m-es értéket is. Konstantinápolyban, az Ok Mejdánon (A nyílvesszök helyén) ma is megtalálhatók azok a márványoszlopok, melyek az elért távolságokat örökítik meg.

A legszabályozottabb # A 15. és 16. szá­zadi Kínában Konfucius (Kung Fu-Ce) követöi még mindig a szentenciák könyvében lefektetett íjászati szabályokat követték: "Egy császárnak 110 m-re kell ellönie, egy királynak 73 m-re, egy mandarinnak 64 m-re, egy íróembernek 46 m-re". Kínában az volt a hagyomány, hogy "Az az uraság, aki nem tudja eltalálni a célt, nem lehet épkézláb és bátor férfiú". E filozófia java része átterjedt a szomszédos országokba, pl. Koreába, Vietnámba, Burmába és Thaiföldre is. Az íjászatot gyalogosan valamint mongol stílusban, lóhátról is gyakorolták.

A leghosszabb japán íj # A japánok kétféle íjat alkalmaztak: a három, lemezszerü fából összeragasztott íjat, valamint a Yumi-t (nagy íjat), mely lehetett akár 2,6 m-es is. A Kyudo-t (az íjászat tudományát) 270 m-es távolságban elhelyezett célpontokra, gyalogosan alkalmazták.

A legtöbb nyílvesszö # Az íjászatot valószínüleg Észak-Amerika minden törzse gyakorolta. Le Moyne volt 1539-ben az elsö, aki említést tesz ebbéli ügyességkröl, amikor expedíciója során felkereste Kelet-Floridát. Az észak-amerikai apacsok specialitása volt a gyorslövés: egyszerre akár 10 nyílvesszöt is a Ievegöben tudtak tartani. A nebraskai pawneek kedvelték a nyílvesszökkel történö szerencsejátékot. Aki elsönek tudott átlöni egy bizonyos, kijelölt célt, összeszedhette az addig kilött összes nyilat.

Lövészet

A legkorábbi szabályok # Magdeburgban 1450 körül, Lipcsében 1464-ben, Bázelban pedig 1466-ban fogalmazták meg a lövészversenyekre vonatkozó elöírásokat. A versenyzök számára lehetövé tették, hogy saját puskájukat vagy pedig egy közeli hozzátartozó fegyverét használhassák. Három próbalövést engedélyeztek, és a löállásban tartották rendszerint a fegyverüket, a karjuk alá szorított tussal. Parancsszóra kellett az ehhez szükséges gyújtószerkezettel meggyújtaniuk a puska kanócát. Négyszögletes vagy kerek táblákra löttek, és csak a célpont eltalálása számított. Három hibás gyújtás egy "lövésnek" számított.

Az elsö egyletek # Buchsenschutzen (városi kézi löfegyver egyletek) a 15. század vége felé lettek népszerüek, és Németország sok városában szövetségekbe szervezödtek.

Az elsö legylet Angliában #A acquebut kb. 1483-tól volt hsználatos Angliában, de 1511-ig, amikor is VIII. Henrik (1509-1547) volt az uralkodó, nagyon kevés bátorítást kaptak. 1537-ben a király királyi pátenst adott a Szent György céhnek, hogy: "nagy íjjal, ípuskával és kézi löfegyverrel löhessenek mindenféle célpontra meg céltáblára, és festett madarakra is".

A legnehezebb, skót gyártmányú kézifegyver # Skóciában, a 16. század elején IV. Jakab király (1488-1513) úgy lött a céltáblákra, hogy Culverying-et használt (ez a hatalmas fegyver 20 mm-es furatú volt, és 13,6 kg-ot nyomott). Kezeléséhez állvány és két ember kellett.

Az elsö kézi löfegyverek Japánban # A portugálok vitték el 1543-ban Japánba a kézi löfegyvert, és ma már tudjuk, hogy Tokitaka úr vazallusai 100 lövésböl 100-szor találtak.

Az elsö huzagolás # A huzagolást a bécsi Gaspard Kollnernek és a nürnbergi Augustas Kotternek tulajdonítják, 1498 táján. Mindketten egyenes vájatokat építettek a puskacsöbe, hogy ezzel elöidézhessék a golyó pörgését és egyben nagyobb pontosságát. 1550-re I. Miksa császárnak (1493-1519) is volt ilyen fegyvere. A huzagolás nem vált népszerüvé, azt hitték, hogy a golyót megbabonázták. Az 1487-ben kiadott Der Hexenmamme (A boszorkányok kalapácsa) írja le azokat a módozatokat, ahogyan az ördög befolyásolni képes a löni tudást!

A legvarázslatosabb golyók # 1522-ben azt mondták, hogy:"nincs olyan ördög, mely meg tudna maradni egy bünnel teli világ pörgö golyóján".1547-ben a németországi Mainzban még találkozhatunk olyan próbával, melynek során ólom- és ezüstgolyókat alkalmaztak az ellenörzéskor. Az utóbbiakat alkalmas módon megáldották, és egy keresztet is véstek rájuk. Ezzel senki sem találta el a 180 méternyire levö célpontot, miközben a 20 ólomgolyóból 19 talált! Az ólomgolyók készítöit mágiával vádolták.

A legnagyobb hatótávolság # A korai kézifegyverek java részét Nürnberg tájékán vagy Észak-Itáliában készítették. A jellegzetes, 15. századi kézi löfegyver 90-130 cm hosszú volt és 6-15 kg-ot nyomott. Minél hatékonyabb lett a fegyver, annál nagyobb lett a lötér hossza is. Zürichben 1472-ben már 230 lépést tett ki, 1477-ben pedig Eichstadtban 245-öt. 1550-re már nem volt ismeretlen az akár 280 lépéses sem.

A legközelebbi célpontok # A kb. 1460-ban kelt bécsi Kofbibliothek 2952-es számú kódexe részletezi a kézifegyverek korlátozását: "Madaraknál, állatoknál és más tárgyaknál a kézi löfegyverekkel a lövés 16 lépésröl történjen" (gyakorlatilag közvetlen közelröl!).

A leghíresebb fesztiválok # Az 1504-ben Zürichben megrendezett Schutzenfest volt valószínüleg ebben a müfajban a legnagyobb és leghíresebb esemény. Nem kevesebb, mint 405 Buchsen-t (kézifegyvert) vonzott oda Svájcból, Ausztriából és Németországból. A résztvevök ingyenes ellátást kaptak és kifizették utazási költségeiket is.

Ökölvívás

A legszokatlanabb formák # Az indonéziai Flores szigetén különleges stílusú ökölvívás volt jellemzö, a bajawah. Egyfajta rítus volt: a szembenálló feleket egy hátul álló partner irányította, aki alkalmas módon, de könnyedén fogta a versenyzö vállát vagy karját.

Tongán a küzdelmeket kihívásos alapon szervezték. Az ökölvívók oldalvást járkáltak, furcsa testtartásban. Védekezésül a kezüket zsineggel kötözték be. Gyorsan ütöttek, néha odavágtak, majd sarkuk körül megpördültek, és ellenfelüket a másik öklükkel visszakézböl próbálták eltalálni. Az erösebb gyözelmi dalt énekelt.

Hawaii-on a mokomo (bokszolási) szezon október közepétöl január közepéig tartott, amikor is a falvak ifjai egybegyúltak, hogy harcoljanak egymással. Ringet alakítottak ki a földön elhelyezett lándzsákból, a küzdelmeket pedig egy bottal felszerelkezett bíró irányította. A Lua tulajdonképpen az ökölvívás, a birkózás és a csontok kificamítása kombinációja. A hawaii fönökök "titkosszolgálati" harcosai gyakorolták.

A legfigyelemreméltóbb sziámi párbaj # Thaiföldön az ökölvívást indiai eredetünek tartják. A küzdö felek bekötözték a kezüket és a bokájukat is beenyvezett kenderrel. 1411-töl kezdve, a Sziámi királyságban a párbajban öklüket és lábukat egyaránt használhatták. Az nyert, akinek elöször sikerült vérzést okozó sérülést elöidéznie. A küzdelmek gyakran falusi vásárokon zajlottak. Egy ilyen sziámi párbaj hét óráig is tarthatott.

Tömeges részvétel # Észak-Itália sok városa szervezett különféle, tömeges részvételü küzdelmeket a polgárok közti feszültségek levezetésére. A városi lakosság lehetöséget kapott, hogy egymás elleni haragjukat kifejezésre juttathassák oly módon, hogy szembeállítottak egymással két contradá-t (kerületet). Eredetileg népszerüek voltak a tömeges, ködobálással lezajló küzdelmek, de 1280 körül, Gubbio városa ezt a giuoco dalfa pugna-val (ökölvíváshoz hasonló harccal) helyettesítette. Pisában, hatalmas küzdelemre került sor 1494-ben: V Károly, német-római császár 1536-ban felkereste Sienát, az ö tiszteletére is ilyen versenyt rendeztek.

Birkózás

Az elsö francia-angol mérközés # Angliában a leghíresebb birkózók a cornwalliak voltak. Ők álló helyzetben ölelési meg emelési technikákat alkalmaztak egész addig, amíg az egyik fél földre nem került. VIII. Henrik király cornwalli birkózóival felkereste a franciaországi Calais-t. Saját zászlójuk mögött sorakoztak fel, melyen birkózó volt látható. A cornwalliak megverekedtek a franciákkal, és VIII. Henrik is I. Ferenc francia királlyal. Henrik ezekkel a szavakkal hívta ki Ferencet: "Barátom, birkózni fogunk". Ferenc nem utasíthatta vissza. Henrik elönyére szolgált a magassága, no meg a súlya, de Ferenc mégis ki tudta billenteni egyensúlyából a franciák stílusával. Meg is nyerte a versenyt, bár az angolok ezt meg nem engedett fogásnak tartották.

A legtöbb stílus # Több, mint 20-fajta népi birkózás létezett a volt Szovjetunió területén. Ázsiai stílusnak tekintették az övbirkózást. Azerbajdzsánban úgy ismerték, mint török eredetü kresh-t. Örményországban kokh néven emlegették, de gyakorolták még Oroszország északi részén, és Finnországban is. Grúziában, valamint Örményország egyes részein dívott a zubbony megragadásával végrehajtott birkózás, az újkori Oroszországban pedig a szambó birkózás. Nevét két népi stílusról kapta: az egyik a szamozascsita (önvédelem) és a másik a bez-orvscsija (fegyver nélkül): vagyis Szam + b-o. A zubbonyfogásos birkózás célja az volt, hogy az ellenfelet hátára fektethessék, utána a földön folytatták a küzdelmet, kemény kulcsolások alkalmazásával.

A legcsúszósabb birkózók # A törökök yagli-nak nevezett hagyományos birkózása során a küzdök tetötöl talpig olajjal kenték be magukat. A börnadrágjukat pedig vízbe áztatták. 1453 után, a szultánok nagyerejü profi birkózókat - Indiából és Tatárföldröl származó gouressi-ket (szabad embereket) - tartottak.

A legborzalmasabb sport # A 15. századi hindu vallású Dél-Indiában a birkózás a vadzsramusiti nevet kapta. Ez egyfajta, birkózásból és ökölvívásból álló sport volt, melyben hegyes bokszereket alkalmaztak. Mivel a hinduknál az erö istene, Hanuman, botot tart a kezében, a gyöztes díjként gyakran kapott szintén fából készült bunkót. Egy bajnoknak is fennmaradt a neve: Rustam-I-Hind.

A legtöbb számú mozdulat # Amikor a mogulok 1526-ban berendezkedtek Delhiben, mindegyik hercegnek egész "istállója" volt birkózókból. Az alkalmazott stílust guile-nek nevezték. Több, mint 400 fogást kellett elsajátítani, mire megkaphatta valaki a pulwan (szakértö) címet.

Egyedi, páncélban történö birkózás # A szumaj (küzdelem) korai formája a japán szumó birkózásnak. A 15. valamint 16. század során rendkívül népszerü volt a parasztok körében, mivel a feudális urak nem engedték, hogy a szamurájok alkalmazzák. Hasonlított a mongolok övbirkózásához, viszont megengedte a halálos ütéseket és rúgásokat is. A szamurájokat jobban érdekelte a yoroi kumi uchi (fapáncélban történö birkózás). E stílus elsö iskoláját a 15. században alapították. Okinawán, a teguni volt az uralkodó birkózási stílus. Mindennapi öltözékben vívták.

Az elsö könyv # Az elsö, teljes egészében a birkózásnak szentelt könyvet 1507-ben a németországi Landshotban adta ki Hans Wurm. A német birkózás egyfajta fogd-ahol-éred stílust képviselt, hasonlóan a Franciaországban kedvelthez.

Kardforgatás

A legösibb iskola Japánban # A 15. század volt Japánban a kenjutsu (acélpengével történö vívás) fénypontja. Minden egyes daimyo (úr) alkalmazott legalább egy mestert a saját dojo-jában (küzdötermében). 1450-ben, a Higuchi család számított a kardforgatás legjobb tanítóinak, ezért egy ryu-t (iskolát) is alapítottak. Ebben az idöben egymás után hozták létre a hasonló iskolákat, melyek módszereiket rendkívül titokban tartották. A legrégebbi valószínüleg Sawara város közelében a Tenshin Shoden Katori Shinu Ryu. Mestere, Izasa Ienao, a kilencedik Ashkaga shogun (legföbb katonai vezetö), Yoshimasa (1435-1490) instruktora volt.

A legélesebb kardpenge # A kenjutsu-nál használt fegyvert nevezték katana-nak (közönséges kardnak). A kiri (vágás), tsuki (nyomás) technikáját pedig szabatosan meghatározott és célzott területeken gyakorolták. Divatos volt még a wakizashi (rövid kard) és a nodachi (hosszú kard) is.

A leghíresebb japán kardforgató #Tsukahara Bokuden (1490-1571) - aki a Mutenkatsu iskolát alapította - számított a 16. század leghíresebb japán kardforgatójának. Elözöleg 14 évig tanult a Katori Shinto és a Kage iskolában. 37 kihívásos küzdelem során nem sikerült senkinek sem legyöznie, 17 kihívása pedig olyan volt, hogy valamelyik résztvevö haláláig küzdöttek.

A legveszélyesebb sport # A yadomejusu-t (a nyílvesszönek karddal történö elütésének müvészetét) csak a leghozzáértöbb japán kardforgatók gyakorolták. A legnagyobb csodálat öket övezte. A 15. század során fejlödött ki egy másik, specializált forma, a iaijutsu (kardhúzás). Egy bushi (harcos), Hayashizaki Jinsuke Shigenobu találta ki a iaido-t (ami azt jelenti, hogy sokféle módon lehet kardot rántani). A 16. században ö volt a leghíresebb müvelöje ennek a fegyverforgatási müfajnak

Botharc

Az elsö japán fakard # Az acélkarddal rendszerint egyedül gyakoroltak, mivel túl veszélyes volt. A jojutsu (harci bot) és a bokken (az igazi karddal azonos súlyú és kiegyensúlyozású fakard) bevezetésével - mely kb. 1530-ban következett be - megint tovább fejlödött a kardforgatás müvészete.

Leghíresebb müvelöi # Japánban a yari (lándzsa) és naginata (alabárd) leghíresebb forgatója Choisal Ienad volt (meghalt 1481-ben). Kansuke Yorinori Yamamoto egy másik, japánbeli yari mester (meghalt 1561-ben), akit egyébként "az egyszemü" Yamamotoként emlegettek. Kedvenc gyakorlási technikája volt, hogy a sebesen folyó patakban állva próbálta meg "vágni" a vizet.

Harci müvészetek

Az elsö, tudományos közelitésmód # A kínai eredetü kungfu (jelentése: üres kéz) küzdömüvészet gyökere az ösi Shaolin templomban tanított ökölvívás volt, mely a 15. és 16. században már létezett. A kínaiak voltak az elsök, akik az állatok természetes mozgásának tanulmányozásával fejlesztették ki tudományosan ezt a sportot.

A legújszerübb stílusok # A fegyvertelen küzdelem különbözö stílusai bontakoztak ki, melyben több család játszott vezetö szerepet. A Ch'a Ch'uan stílus széles körben elterjedt. Sokan követték északon, de elsösorban Kína déli és nyugati részein. A Ch'en stílust a 15. században teremtette meg a Honan tartományból származó Ch'en-chia-kou. A tasheng-men egyfajta kung-fu, mely a majmok mozgásán alapul, magába építve a guggoló védekezö állásokat és a támadó ugrásokat is. Nagyon népszerünek számított a 15. század során Hongkong vidékén. A shauai-chiad birkózó-technikákat tartalmazott, ütésekböl, rúgásokból és blokkolásokból alkották. Kína északi részén volt kedvelt.

A legrégebbi módszer a harcképtelenné tételre # A magasabb, északi kínaiak jeleskedtek a rúgótechnikákban. A folyók és a partmenti helyek jobbára hajón élö lakói inkább a birkózásra hagyatkoztak. Minden, titkos társaság tagja járatos volt - harcképtelenné tétel érdekében - a nyomáspontok azonosításában.

Az elsö, karateütéssel történö törés # 1470-ben alapították a második Sho-dinasztiát, a Csendes-óceán nyugati részén található Okinawa szigetén. Sho Shir király (kb.1477-1526) lefegyverezte a helybéli urakat, és megkövetelte tölük, hogy a fövárosban, Shuriban éljenek. Az okinawaiak részéröl komoly érdeklödés mutatkozott a te (kézzel történö küzdelem) iránt. Ekkor jött létre a tamashiwara (ökölpróba) müvészete is. A betolakodó katonák fából készült páncélját a puszta ököl erejével törték össze. Ez a harci technika hozta létre aztán a karate sportot.

Maláj álom # A legendás 15. századi malájföldi Huan Tuah utazásai során terjesztette el a Maláj-félszigeten a jujitsu egy formáját, a bersilat-ot (önvédelem). A hagyomány szerint 1511-ben egy Bersilat nevü, a királyi udvarban élö hölgy álmodta meg a fegyver nélküli küzdelmet. Az ómen olyan erösnek bizonyult, hogy a királyi hadsereg is elfogadta ezt az önvédelmi módszert. Nem tartalmazott rúgásokat, mivel rendkívül durva dolognak tartották. Hamarosan mindegyik faluban létrejött a Bersilat terén képzett harcosok csapata.

A legnagyobb japán harcosok # A 15. és 16. századi Japánban a fegyver nélküli küzdelemnek három formája volt: birkózás, ökölvívás és yawara (békéltetö), mely korai formája a jujitsu-nak. Minden szamuráj (harcos) kötelessége volt, hogy profi módon elsajátítsa ezeket a tudományokat.

Árnyékküzdelem # A kempo (ökölharc) egy Japánból Kínába átkerült harcmüvészet. Egyesítette magában - az állatok mozgásának utánzásával - az ökölvívást és a fegyver nélküli küzdelmi stílusokat. Gyakorlási technikája hozta létre az árnyékbokszolást. Nagyon népszerü volt a 15-16. században Japán titkos társaságainak körében.

A leghalálosabb küzdelem # A szamurájok gyakorolták a komi uchi-t (megragadást), mely aztán sumó birkózássá alakult át. Az volt a cél, hogy az ellenfelet feltétlen megadásra kényszerítsék vagy megöljék. Az évente megrendezésre kerülö aratási ünnepség során a küzdelmeket azért szervezték, hogy az isteneknek kedvére tegyenek. A Muso Jikidon iskolában, 36 kg súlyú fapáncélban gyakorolták a birkózást. Choüsa Ienao volt a 15. században az iskola mestere, aki maga 100, yawara gi-nek (harmóniának) nevezett küzdelmi technikát talált ki. A 16. század elején alapították meg a Takenouchi iskolát. Ott jött létre 1532-ben rendszerezett formájában Hisamori Takenouchi munkája során a jujitsu.

A legkomolyabb képzés # A 15. századi Japánban a szamurájok hét vagy nyolc éven át gyakorolták folyamatosan a nagyon kemény harcmüvészeteket. Legalább hat[?] területen szakértönek kellett lenniük: üres kézzel történö küzdelem, bojujutsu (botharc), naginata (alabárd harc), hanbojutsu (kard) és végül kodachijutsu (rövid kard).

A leghatékonyabb fegyverek # Az indonéziai Madzsafit szultánok, valamint udvari tisztviselöik jöttek rá, hogy az egyén számára sokféle alkalmas fegyver van, ami nagyon hatékony lehet. Így alakult ki a kombinált harcmüvészet, a penjjak silat. A nyugat- vagy közép-jávai, szumátrai, bali, celebesi, madurai és tloresi udvarokban, különbözö fegyverek kerültek elötérbe: kardok, szekercék, lándzsák, botok, sarlók, láncok, török. Alkalmazták a fegyver nélküli küzdelmet is.

A legvalószínütlenebb fegyver # Amikor a 16. század eleje táján a spanyolok megérkeztek a Fülöp-szigetekre, azonnal betiltották az ottani harcmüvészeteket. Ezek közé tartozott egyfajta jujitsu is, valamint a fakardok és -török, a lándzsa, a cipös stílus, a köteles stílus, a legyezös stílus és a pálmabot stílus, de mind közül a legmeglepöbb a jo-jo. A harcos egy fa mögül célzott jo-jojával és onnan igyekezett eltalálni ellenfelét a szeme között. A jo-jot vadászat céljára is használták.

Torna

A legjobb müvelöi # Európa-szerte utazgatott egy kötéltáncosokból összeállított, kicsiny, válogatott csapat. Felléptek 1546-ban Londonban Edward herceg elött. Egy spanyol lecsúszott a Szent Pál székesegyház tornyára erösített kötélen ("a mellkasán, fejjel elöre, karjait széttárta"). Kicsivel késöbb, egy holland hajtott végre ugyancsak a Szent Pál székesegyház szélkakasán egyensúlyozó mutatványt, melynek során "letérdelt, egy lábon állt és integetett egy öt yard hosszú zászlóval".

A tornászok által alkalmazott ló eredete # 1450 körül a Szicíliában élö araboktól került át Itáliába a tornászok által alkalmazott faló. Ezt a berendezést a télen üzött nel saltare cazalle (falovon történö átugrás) nevü idötöltés során használták.

A jujutsu eredete # A 15. és 16. századi Japán nemesei, hadvezérei igencsak támogatták udvarukban a tornamutatványokat és harcmüvészeteket. Ezek során bemutatták az ujjal végrehajtható erömutatványokat, az összedugott fejjel, eröböl történö tolást, az összetett kézzel vagy összetett lábbal való küzdelmet, és izometrikus gyakorlatok egész rendszerét is. Ugyanakkor egyensúlyoztak kézenállva, ököltartásban is, no meg kötélhúzást gyakoroltak. Népszerünek számított a taijutsue (testmüvészet), melyet hakudának hívtak. Ezt rendszerezte 1532-ben Hisamori Takenouchi és ebböl fejlödött ki a jujutsu.

Futás

A legjobb állóképesség # A legjobb álloképességü, amerikai indián futók az észak-mexikói Sierra Madre-nál 2134-2240 m magasságban élö tarahumarek voltak. A feljegyzések szerint, amikor a spanyolok meghódították 1519-ben Mexikót, hamar felfedezték, hogy a helybéli titlantic-ok (hírvivök) írásjeleket tartal­mazó böröket visznek magukkal. Hernán Cortés írta, hogy Chianiztlannál történt partraszállásától számítva 24 órán belül "ezek a futók hírt adtak Montezumának, aki 416 km-rel messzebb volt. A tatahumare indiánok Guazaparestöl Chihuahuáig és vissza öt nap alatt meg tudták tenni a közel 960 km-es távolságot".

Az Arizonában és Új-Mexikóban lakó zunik ötéves kortól kezdve edzették magu­kat a futásra. Azt mondták róluk, soha nem tudta öket senki megverni. Szomszédaik, a hopik, szintén kitünö hosszútávfutók voltak. Egy csapatuk 15 óra alatt 190 km-nyire továbbított egy üzenetet.

A leggyorsabb amerikaiak # A spanyol származású Cabeza de Vaca szemtanúja volt a képzett futók bevonásával rendezett állóképességi versenyeknek. Ezt írta: "Nincs az a bölény Louisiana területén, amit ne tudnának utolérni".

Tuskót cipelö futók # Brazíliában, az Amazonas folyó torkolatának közelében élnek a payacu indiánok. A 16. századtól kezdve hagyomány volt náluk a tuskóval futás. A csapatok részvételével megrendezett versenyre egy elökészített pálya mentén került sor, mely lehetett akár 16 km hosszú is. Pálmafából készített, 45-90 kg-os tuskókat vettek a vállukra. A verseny korai fázisában az erösebb férfiak 135 m-re is el tudták cipelni ezeket a fadarabokat, mielött tovább adták volna a következö versenyzönek.

Súlyemelés

A legerösebb súlyemelök # Állítólag Kínában egy ismeretlen atléta egy kézzel felemelte az igencsak megdöbbentö 454 kg-ot.

Dél-Németországban és Svájcban sok Schutzenfest lövészeti ünnepség) leglátványosabb sportszámának számított a köemelö verseny. Hatalmas, mindkét végükön fogantyúval ellátott köveket kellett a fej fölé emelni.1470-ben, Augsburgban, IV Vilmos herceg nyerte meg a díjat futásban, ugrásban és súlyemelésben egyaránt. Két kézzel felemelt egy 181 kg-os követ.

Kristóf, bajor herceg (1449-93) óriási termetü férfi volt: 12 "patkó" magas - legalább 2,27 m-es lehetett. A müncheni vár udvarában áll egy kö, mely 181 kg-ot nyom, fölötte pedig ott a felirat: "Kristóf, bajor herceg, 1490-ben felemelte és eldobta magától".

A Franciaországban és Spanyolországban élö baszkok körében a 15. és 16. században nagyon népszerünek számított nehéz súlyok felemelése. Fejük fölé tudtak emelni akár 200 kg-os köhengereket is.

Vadászat

A szervezett vadászat jóval több mint 5000 éves. Mezopotámiában, a sumérok, - mint ezt különbözö dombormüvek valamint az uruki Sztélé is bizonyítják - oroszlánra vadásztak. A 15. és 16. században Nyugat-Európában a nemesség körében a szarvasbika számított királyi zsákmánynak. A medvét és a vaddisznót vadsága miatt félelmetes zsákmánynak tekintették. Gyakran vadászott állat volt még a nyúl, róka, vidra, borz és sivatagi országokban a gazella.

A legtökéletesebb vadászok # Henrik herceg, a késöbbi VIII. Henrik (1509-47) lánytestvérével, Margarettel és Aragóniai Katalinnal együtt vadászott, és szenvedélyévé is lett. 1519-ben, a velencei követ már azt jelentette, hogy Henrik 8-10 lovat is kifárasztott, mialatt vadászott. Kedvenc módszere a par force stílus volt: állandóan az üzött szarvas sarkában voltak. Lymereket (szagkövetö kutyákat), majd üldözö kutyákat vettek igénybe a zsákmány kifárasztásához. Végül agarakat engedtek rájuk, hogy befogják és lerántsák az áldozatot. Stratégiai helyeken állomásokat helyezett el a kutyák és lovak váltására, hogy ezzel is megkönnyítse a vadászatot, mely egész alkonyatig tartott, és néha kilenc órát is igénybe vett. Henrik király június végétöl szeptember közepéig egyik vadasparkból a másikba utazott. Vele tartott egész udvartartása is: futárok, vadászok, íjászok egész serege. Sok ember cipelte a sátrakat, vezette a kutyákat és vitte a hálókat (amit vászonból vagy egyéb anyagból készítettek és arra használtak, hogy a szarvast bizonyos útvonalra tereljék).

Francia kortársa, I. Ferenc király (1515-1547) számára egy nagyobb, tipikusnak mondható vadászat 400-500 úrlovast, 200 lovast meg lovászt jelentett a mintegy 100 apród mellett. A király és az úrlovasok elegáns, vörös öltözékben vadásztak. Mindennek az éves költsége összesen 150.000 korona volt.

A legmániákusabb vadász # I. Miksa, német-római császár (1439-1519) szinte rögeszmésen öldöste százával a szarvasokat meg egyéb vadat. Teljesítményéröl részletes feljegyzést vezetett egy kéziratban ezzel a címmel: Geheime Jagdbuch (Titkos vadásznapló). Egy másikban, a Weiskunis und Tierdank-ban, vadászkalandjait írja le. Több, mint 1500 kutyát tartott. Miksa hatalmas Battueket (hajtóvadászatokat) szervezett, melyen több száz helybéli paraszt is részt vett, ö maga pedig elegáns pavilonokból lövöldözött mindenféle vadra.

A leghíresebb nöi vadász # Diane de Poitiers (1499-1566), II. Henrik francia király szeretöje, híres vadász volt. Majdnem mindennap kilovagolt hajnalhasadtával, hogy három órát hódoljon ennek a sportnak. Feltehetöleg együtt vadászott Medici Katalinnal, II. Henrik feleségével, aki szintén figyelemre méltó vadász volt.

A leglátványosabb vadászat # XII. Lajos francia király (1498-1515) igencsak érdeklödött a vadászati látványosságok iránt. Száz íjásza segítségével ö alkalmazta elöször a venerie des toiles-t (az erdö széléröl induló félkör alakú hajtást). A király, az erdö hajtókkal szemközti részén várakozott, ahol aztán kedvére lövöldözhette a felé terelt szarvasokat és egyéb vadakat.

A legszokatlanabb sport # Ferdinánd király (1474-1516) és Izabella királyné (1474-1504) egyaránt hódoltak a vadászatnak, Ferdinánd tulajdonképpen vadászat közben halt meg. Spanyolországban elöször a 15. század vége felé terjedt el a szarvasok bekerített területi történö falkavadászata. Építettek egy kb. 1500 m-es hálóval körülkerített utat. Agarakat használtak az állatok üldözésére.

Vadászkutyák

A legritkább # I. Ferenc francia király (15157) gyalogosan vadászott, egy falka petits chiens de la Loire-ral (egyfajta, a Loire vidékéröl származó, jól megtermett kopóval) nyúlra. Ferenc udvarában nyúlfogásra kiképzett hiúzok is voltak.

A leghíresebb fajta # Németországban, Németalföldön, Spanyolországban és Itáliában, a vaddisznóvadászat során al­kalmazott szelindekek tüskés gallért és vastag, kipárnázott kabátot viseltek, mely megvédte öket a vaddisznó agyarától. A leghíresebb kutyafajta a Spanyolországból származó, rendkívül vad természetü Alaunt szelindekek voltak.

A legszokatlanabb hálótársak # A 15. század során, János, portugál hercegnek szenvedélye volt a medvevadászat. Némiképpen excentrikus beállítottságú volt, éjszakánként két, kedvenc Alaunt szelindekjével, Bravorral és Rabezzel aludt.

Az elsö fehér kutyafalka # XI. Lajos francia király (1461-83) megrögzött vadász volt, aki hajnalhasadtától alkonyatig az egész napot kinn töltötte. Lánya, Anna hercegnö (1460-1522) épp olyan lelkes volt, mint apja és régenssége (1483-89). Teljesen fehér vadászkutyákat alkalmazott a megszokott szürkék és feketék helyett.

A legtöbb gepárd # Sivatagi országokban a gazella volt a királyi vad. Az észak-afrikai mórok és berberek nagyon kedvelték a gepárddal történö gazellavadászatot. Széles körben alkalmazták a gepárdot Perzsiában, Kasmírban valamint Indiában is, ha gazellára, tigrisre, vaddisznóra meg nyúlra vadásztak. India mogul uralkodóinak, 1526-tól kezdve már egész gepárdtenyészeteik voltak több mint 1000 állat befogadására.

A legkellemetlenebb csapda # A kínai író, Xie Zhaozhi, szerint, Kínában a hegyi népek használtak egy módszert, amivel megvédhették magukat a tigrisektöl: kerestek egy rést egy meredek szakaszon,

melyen a tigrisek már megszokták, hogy átugranak. Ott felfüggesztettek egy hálót, vastag kötelekböl. "Amikor a tigris beleugrik, a háló a levegöben elkapja, így belegabalyodik a kötelekbe, négy mancsa a levegöben lóg, képtelen kihasználnia erejét, de elmenekülni sem tud." Másik módszer, ha ágak beléból készített, ragacsos anyaggal kenik be a földet, méghozzá a tigris megszokott útvonalát keresztezve. Amikor a tigris feje találkozik ezzel az anyaggal, érzi, hogy az rátapad, odakap hát, persze nem tud megszabadulni töle. Leül és ekkor az egész teste egy pillanat alatt mindenütt ragacsos lesz.

A tigrislövés leghatékonyabb módja # A kínai író, Xie Zhaozhi szerint: "Amikor

az északi barbárok tigrist akarnak löni, csak két erös emberre van szükségük, akik íjakkal képesek erre. Amikor a tigrisre bundája szörének ellenében lönek rá, a nyíl behatol, de ha azzal ellentétes irányban, akkor nem. Ennélfogva az elsö íjász úgy irányítja lovát, hogy a tigris elöl meneküljön, miközben a másik hátulról lö az állatra. Ha a tigris megfordulna, a két íjász szerepet cserél. Ily módon nagyon hatékonyan és elég gyorsan számos tigris löhetö".

Solymászat

A legjobb madarak # Szigorú társadalmi rend volt érvényben Európában, ami sólyomfajta tarthatóságát illette. A császárnak sast, keselyüt vagy kis sólymot

kellett használnia. A királynak norvég vadászsólymok vagy hasonlók, míg a hercegnek csak még kisebb sólyomfajták dukáltak. Grófnál alkalmasnak tartották a vándorsólymot, bárónál pedig a túzokot[?]. A lovagtól elvárták, hogy ennél is kisebb madara legyen. A nemesembernek még kisebb, és így tovább: a hölgyekhez ennél is kisebb illett, fiatalemberhez a kabasólyom, végül kisgazdászhoz a galambászhéja.

Az elsö könyvek # Az 1486-ban kiadott The Boke of Saint Albans volt az elsö, angol nyelven nyomtatott, vadászattal és solymászattal foglalkozó könyv Az elsö, Guillaume Tardie - a navarrai egyetem professzora és egyben VII. Károly tanítója - által összeállított francia nyelvü könyvet, a Livre de l'Art de Fauconnerie-t (A solymászat müvészetéröl szóló könyvet) 1492-ben adták ki.

A legönzöbb solymász # IV. Jakab skót király (1488-1513) megrögzött solymász volt. 1493-ban még egy törvényt is kiadott, melyben kizárólagosan saját magának tartja fenn a szürkegémre sólyommal történö vadászat jogát.

A legnagyobb, királyi solymász # I. Ferenc, Franciaország királya (1515-1547) több mint 300 sólyom számára építtetett pompás szálláshelyet, az úgynevezett grand fauconnier-t. Ott 50, nemesembernek számító solymár és 50 egyéb solymár, meg sok más foglalkozású is ellakhatott. Uralkodásának második felében vált népszerüvé, hogy a hölgyeket is magukkal vigyék a vadászatra, arról így írt egy kortárs: "Sokat esznek, sokat isznak, sokat nevetnek és közben szeretkeznek a hölgyekkel". Giovanni de Medici, vagyis X. Leó pápa (1513-1521) is szenvedélyes solymász volt. Állítólag több idöt töltött el vele, mint az egyház ügyeivel.

A vadorzókra érvényes legkegyetlenebb törvény # Jó Fülöp, burgundi herceg hatalmas solymász létesítménnyel dicsekedhetett. Élén, külön ezzel megbízott solymászati felügyelö állt. 12 solymász, 24 komornyik, 12 urasági inas és 6, hálóval dolgozó madárfogó tartozott alá. A sólyomlopás megakadályozására Burgundiában külön törvényt hoztak: akit sólyomlopáson értek, annak az általa ellopott madárral tépették le a húsát a melléröl.

Kiképzöiskola # Híres sólyomképzö iskola müködött a németországi Marienburgban, melyet a Teuton lovagrend nagymestere irányított. Ez szállította a sólymokat az arisztokráciának mindenhova Nyugat-Európában.

Kakasviadal

A kakasviadalok "legszentebb" helyszíne # Angliában a templomok mellett mindig megtalálható sírkert volt a kakasviadalok kedvelt helye. Szezonja szeptembertöl májusig tartott. llyenkor a templomban sok rendezvényre került sor. Yorkban például a helyszín, hogy kedvére tehessenek a székesegyház föesperesének, közvetlenül a katedrális mellett volt. Canterburyben, a Szent Augustine kolostor egy részében tartották a kakasviadalokat. 1535-ben, VIII. Henrik királynak építettek a londoni Whitehallban erre a célra egy zárt területet - méghozzá a mai miniszterelnöki rezidencia, a Downing Street 10 közelében.

A feljegyzések szerinti elsö, grófságok közötti küzdelem # 1546-ban Angliában ilye rendezvényre Lancashire, Derbyshire és Hallamshire részvételével került sor. A kakasokat méretük szerint párosították.

Bikaviadalok

A legemlékezetesebb Caccia # Itáliában emberemlékezet óta rendeztek idöröl idöre Caccia de Tori-t (bikaviadalokat). Ez a sportág különösen Sienában volt népszerü kb. 1480-tól 1590-ig, amikor aztán betiltották. A Piaz:a-t körüldeszkázták, és minden egyes contrada (városi kerület) saját bikáját vezette az anrénába. Hatalmas, feldíszített, fából készült szerkezetet gurítottak stratégiailag fontos helyre, mely menedékként szolgált a bikák elöl, amikor megindult az állat zaklatása. 1546-ban, nagyon emlékezetes Cacciá-ra került sor, amikor is az arénát bikák, vadállatok, szarvasok, borzok, tarajos sülök, rókák és nyulak töltötték meg.

Amerika # A hagyomány szerint bikaviadalt mind Mexikóban, mind pedig Peruban már a 16. század közepe elött tartottak.

Lovassportok

]apán # A 15. században alapították Japánban az Otsubo-nak nevezett, és ismereteink szerint elsö lovasiskolát, ahol 50 különbözö technikát oktattak. A jo bajutsu (japán lovaglómúvészet) a lovasképzés nagyon szigorú formája volt. Feladata elsösorban a hadviselésre való felkészítés volt. Különbözö technikákat tanítottak: forgás a ló falán, hátrálás, csendes poroszkálás és lóval történö úsztatás.

Idomítás # Az idomítás újfajta müvészetének atyja a nápolyi Battista Pignatelli volt, aki - pártfogoltjával, Frederico Grisonéval együtt -1505 körül dolgozta ki nehezebb lovak számára az idomítás mozzanatait. Magas lábemeléses járásmódot, elegáns ügetést, eröteljes, könnyed vágtát és elnyújtott ugrást alkalmaztak.

A legragyogóbb királyi bemutató # Amikor VIII. Henrik 1520-ban hatalmas lovagi tornát szervezett Calais közelében, "az Aranyszövet mezején", kiemelkedö lovasbemutatóra vállalkozott maga is "mindenki nagy-nagy örömére". Állítólag hat lovat fárasztott ki, mialatt ezer ugrást mutatott be! Egy másik torna alkalmával, több ezer nézö figyelte Henrik király parádézását, melynek során kék bársonyba öltözött 24 apród követte öt. Azután több, fehér lovon mutatott be szokványos lovaskunsztokat.

Az elsö könyv lovasoknak franciául # Párizsban 1533-óan publikálta könyvét Laurentius Lusius Hippiatrica Sive Marescalia (Lovaglás, avagy a lovak és kancák megülése) címmel, 40 napi bezárást javasolt a makacsság megtörése érdekében, valamint körmöspálca igénybevételét, ha a lovat mozgatni akarták. Szélsöséges esetekben pedig, az állat farka alá kellett forró fémrudat tartani - tanácsolta.

Lóverseny

A legrégibb, fennmaradt verseny # 1492-ben a sienai Palio-t már 250 évesnél is idösebbnek tudták. A versenyeket félkör alakú pályán rendezték, a város fötere körül, ahol az út egy szakaszon hirtelen lejtett. A furfangos fordulókban a lovak nem ritkán megsérültek vagy el is pusztultak. A 15. század vége felé, március 20-án, július 22-én, augusztus 15-én és november 26-án rendeztek versenyeket. Az elökészületek már két hónappal elöbb megkezdödtek. A zsokék "sisakot" viseltek nem is annyira a bukás ellen, hanem, hogy megóvják magukat a többíek ütéseitöl.

A legelsö versenyistállók # 1450 körül, VI. Henrik angol király felesége, Anjou Margit királyné lovakat tartott Eltham Place-nél, és versenyeztette is öket. 1520 elött, Henrik alkalmazásában állt egy Davyson névre hallgató személy, aki a király herélt állataira ügyelt. A király minden húsvétkor lóversenyt rendezett, amikor az udvarnál majdnem mindenki fogadott. Voltak profi zsokék, rendszerint 15 évnél fiatalabb fiúk. 1530 körül, Greenwich-ben és Windsor-ban már a király négy gyermeke is meg tudta ülni a berber lovakat. Fekete bársonysapkában és 22 aranygombos ruhácskában lovagoltak. A berber lovaknak még saját fürdöjük is volt, lábaik bedörzsölésekor különleges olajat használtak.

A leghíresebb, írországi lóversenypálya # Írországban a leghíresebb versenypálya a curragh-i, melyet a 15. és 16. század során már használtak.

Német versenyek # 1470-ben Augsburgban nem kevesebb, mint 466-an neveztek be a lóversenyre: java részük lovag volt meg szabad polgár. A versenyeket hatalmas, szabad mezön körbe-körbe futottak. A lovagok versenyét Wolfgang bajor herceg nyerte, 45 guldent vágott zsebre. A városi polgárok státuszuk szerint rendezték meg saját versenyeiket.

Póló

A póló rendkívül népszerü játék lehetett a perzsa nemesek körében. Maga a játék perzsa eredetü, és elöször a lovasság számára használták, mint egyfajta kiképzést. A 16. század során az angol George Mainwaring tett említést lovaspólóról a perzsa királyi udvarban látottak szerint. A játékosok "néhány hektárnyi területen gyültek össze... Összesen tizenkét lovas volt a királlyal együtt. Hat-hat fönyi csapatokra oszlottak. Kezükben hosszú farudat tartottak, vastagsága kb. egy férfiember ujjával egyezett meg. A rudak végén a kalapácshoz hasonló fadarabot láthattunk. A csapatok középre jöttek, közéjük dobtak egy fából készült golyót. A pálya mindkét végén kapuk voltak. A pálya egyik végétöl a másikig ezekkel a botokkal igyekeztek elütni a golyót ... és, amikor a királynál volt a golyó, a dobok meg a harsonák mind egytöl-egyig megszólaltak újra".

A legnagyobb, maradandó pálya # Iszfahánban, a régi perzsa fövárosban, megvannak ma is egy 274 m hosszú pólópálya maradványai. Ezen 7,3 m-nyire helyezkednek el egymástól a köböl készült kapufák. A játékot chaugan gui-nak (botos játéknak) nevezték, rendszerint chauganra (hajlított végü botot jelent) rövidítették.

A legnagyobb mérközés # Az egyiptomi Kairó citadellájában, különleges alkalmakkor 600, nyeregbeszállt mameluk játszotta a lanza-nak nevezett játékot. Egy ír szerzetes szerint, aki szemtanúja volt a 15. század közepén egy ilyen játéknak, nagyon hasonlított "a keresztény országokban a pásztorok körében labdával és görbe botokkal játszott játékhoz, kivéve, hogy a szultán és nemesei soha nem értek a labdához, hacsak nem voltak lóháton. ...Ez viszont azt eredményezte, hogy sok ló és lovag a jövöbeni, aktív szolgálatra alkalmatlan lett". A közönség azonban rendkívüli módon lelkesedett, különösen, ha a szultán jól játszott: "valahányszor elütötte a labdát, a nézök mindannyian vivátoztak és igencsak dicsérték öt, számtalan harsona szólalt meg, és ugyancsak számtalan, éles hangú üstdobot pergettek meg".

A legfejedelmibb játékos # India elsö mogul uralkodója Babur (1494-1530) megrögzött pólójátékosnak számított. A játékot nemsokára átvették a nawabok és a maharadzsák (nemesek és hercegek) is. Úgy tudjuk, 10-es csapatokban álltak fel. Üstdobok hangjával fokozták a mérközés izgalmait. A játék végeredményére fogadásokat is kötöttek.

A legfurcsább játék # A kínaiak pólójátékát átvették Japánban is, ahol a játék némiképpen megváltozott. A dakyu-t (pólót) a lovastudás javítása érdekében gyakorolták. 54 x 18 m-es pályán játszották. Csak egyetlen kapu volt: egy függölegesen elhelyezett deszka, lemez vagy szövetdarab. 2 méternyivel a föld fölött egy 45 cm-es nyílás volt rajta. A labdák 4 cm átméröjüek voltak, az egyik csapaté piros, a másiké fehér színü. A bambuszból készült botok 1,2 méteresek voltak, az egyik végére selyemböl készült hálót rögzítettek. 4-7játékos alkotott egy csapatot, mindegyik csapat 7-12 labdát kapott. A labdákat a hálóval felkapták és megpróbálták átdobni a nyíláson. Ha a játék döntetlenre sikeredett, más színü labdát használtak a hosszabbításnál.

Úszás

Az elsö úszóiskolák # Japánban a 15. és 16. században rendkívül népszerü volt a suiei jutsu (úszás). Haladók számára a legelsö iskolát 1550-ben alapították Shínden Ryu néven, ahol különbözö technikákat tanítottak: fumi ashi (a víztaposása), inatob (a vízböl való gyors kijutás), ashi garami (birkózás vízben vagy víz alatt) és shusoku garami (összekötözött kézzel vagy lábbal történö úszás).

A legrégebbi "szinkronizált" úszás # Az egyiptomiak a kalifa számára rendezett ünnepségen úsztak. Egyfajta, szinkronizált, függöleges testhelyzetben végrehajtott úszást mutattak be, miközben tüzzel teli edényt vittek.

A legszokatlanabb víz alatti sport # A polinéziaiak kitalálták a víz alatti gyaloglást. Nehéz követ cipeltek, a víz alatt nagy távolságot meg tudtak tenni, nem ritkán 63 m-t is.

A legismertebb úszók # A Panama partjainál fekvö San Blas szigetek lakói, a cumák, ötéves korukra kiválóan úsztak. Peruban a partmenti inka törzsek ugyanolyan otthonosan mozogtak a vízben, mint a parton.

Az elsö könyv az úszásról # A zürichi származású Nicholas Wynmann, a bajorországi Ingolstadt egyetem nyelvészprofesszora írt egy könyvet az úszásról, amelyet 1538-ban ki is adtak. Wynmann a melltempót és a fejesugrást javaslta. Kezdöknek pedig azt, hogy az úszást gyékényen, parafán vagy két felfújt, disznóhólyagon gyakorolják.

Evezés, kenuzás

Az elsö, részletezett verseny # Velencében gyakran rendeztek versenyeket kisebb hajók és gondolák számára. Az evezösversenyek elró leírása a 15. századi, velencei csatornához kapcsolódik: "A verseny Mottónál indul és a Santa Marco-i Bacino mentén halad, majd a nagy csatornába. Egészen Santa Lucinig mennek a vezsenyzök, ott megfordulnak, úgy érik el Ca Foscarit, utána pedig a macrhinai hidat, ahol úszó dobogók jelzik a célt".

Az elsö nöi versenyek # 1493-ban Velencében Beatrice d'Este érkezésének ünneplésére nöi regattát rendeztek, 1501-ben pedig egy másikat Ladislav, cseh király (1490-1516) látogatásakor. A legtöbb versenyzö Pellestrinából, egy part menti faluból érkezett, ahol már nagy hagyománya volt a nök körében is ennek a sportágnak.

Az elsö nöi kormányosok # A Mississippi felsö vidékén élö sac és fox öslakók körében már hagyománya volt a kenuversenyeknek, ahol nö tartotta a kormánylapátot.

Az elsö amerikai "regatták" # A Mackenzie területen élö csippevé törzs Kanadában még kenu-"regattákat" is rendezett. A versenyszámok között a két kenuról végrehajtott kötélhúzás is szerepelt.

A legszokatlanabb sport # A 15. században a dél-frantiaorszáé Toulon városának feljegyzései között a következö található: "Az emutett városban szokás, hogy húsvét másnapján a tengerészek és a vidék népe csónakokat állít ki a tengeren való harci játékhoz, ezt guintaines-nek nevezik". Két csónak közelit egymáshoz szemböl legalább négy evezössel. Mindegyik csónak orrában egy ember áll, lándzsával és pajzzsal felfegyverkezve. Az itáliai Cagliari kikötöjében hasonló küzdelmeket rendeztek, csak ott kardot és pajzsot viseltek.

Labdarúgás

Az elsö profik # A 15. században az Oxfordshire grófságban Bicester perjele pénzt adott a játékosoknak, akik a szentek napján játszottak.

Az elsö, szervezett csapatok # Szervezett labdarúgócsapatok vagy inkább céhek alakultak, és már 1450 elött évente kibérelték Londonban a Brewers' Hall-t.

Az elsö, arisztokratákból álló csapatok # A Medici család 1459-ben került hatalomra Firenzében, és rögtön a Calcio nagy támogatója lett. A Calcio tagjai labdarúgóöltözéket kezdtek használni a Piazza Santo Spiritón játszott meccseken. Pietro de' Medici nagyon ösztönözte a Calcio-t nemessége körében. A Piazza di Crocen játszott, nyilvános mérközések egyre népszerübbek lettek, és végül évente három játékra került sor. Arisztokraták alkották a csapatokat. 1536-ban, grandiózus játszmával ünnepelték meg Alessandro de' Medici és páviai Margit esküvöjét.

Az elsö, angol nyelvü leírás # Egy skót költö 1450 körül említette meg az utcai labdarúgást Lincolnban. Ez az elsö, áltaunk ismert eset, hogy elöírt számú játékos szerepelt.

A disznók és egyéb állatok novemberi leölése nyomán alakult ki a szokás, hogy felfújt hólyagot alkalmaztak a téli sportoknál, ahogyan erröl 1508-ban Alexander Barclay is írt.

A legnépszerübb meccsnap # A labdarúgás szempontjából az év legnépszerübb napja a húshagyókedd volt. 1539-ben feljegyezték, hogy az évenkénti játékot úgy játszották le, hogy "nem tartották szem elött az idöpontot".

A legkorábbi, elkeresztelt pálya # Az angliai Winchester School iskolai elöírásai között találunk utalást azokra a tanulókra, akik játszani mennek a "Dombra", vagyis az iskolai pályára.

Az elsö, kijelölt futballpályák # Anglia keleti részén, Norfolk, Essex és különösen Suffolk grófságokban, az Orwell és Alde folyók között, a 15. században kétféle "táborhely" volt. Volt a "vadabb" változat, ahol a labdát vinni és rúgni is lehetett, és volt a "rugdosásos" változat, mely inkább a mai futballhoz hasonlított. Ez utóbbit tábor területén játszották, ahol egymástól 18 m-nyire elhelyezett kapukat alkalmaztak. Az elöbbit, a vadabb fajtáját pedig pontokra játszották, amit a labda megszerzéséért adtak. Hét vagy kilenc pont megszerzésével véget ért a játék.

Az elsö, itáliai szabályok # 1500 körül, az itáliai arisztokraták csapatai máz hatalmas tömegek elött játszották a városok föterein. A firenzei Santa Croce-n, a piazzát palánkkerítéssel vették körül. 172 braccici (kar) hosszúságú volt, 86 széles és 2 magas. A szabályok eléggé rugalmasak voltak, ami a játékosok számát illeti: 18-tól 45 évig terjedö korú, 19, késöbb pedig 27 játékos vett részt. Színes kosztümöt vagy felszerelést viseltek. 27 fös csapatban öt sconciatori (csatár), hét datori (fedezet) és 15 coridori (hátvéd) volt. A csapatok piramis alakzatban sorakoztak fel, mint a rögbinél. Alfiere-k (zászlótartók) álltak a pálya mindkét végén és sorsot húztak annak eldöntésére kinek kell a kapu végénél állnia. Hat bíró foglalt helyet a magasban, onnan dobták be a labdát indításkor. Amikor a labda túlment a cölöpkerítésen, gólt regisztráltak. Kürtszó hallatszott, vagy dobpergés és a játékosok pályát cseréltek. Megengedhetö volt, hogy a játékosok vigyék a labdát, söt szaladjanak vele, de gólt csak rúgással vagy kézzel történö beütéssel lehetett elérni. Ha a labda fejmagasság fölé került, fallo-t (faultot) kiáltottak és két fault egyenlö volt egy caccia-val (góllal). A játék kb. egy órán át tartott.

Jégen # Firenze lakossága körében a calcio-t télen is játszották. Bizonyos, ünnepi játékokra Firenzében az Arno befagyott vizén került sor. A feljegyzések szerint az elsö ilyet 1492. január 10-én játszották. Mialatt 1530-ban V. Károly seregei a várost ostrom alatt tartották, a calcio-t a fehérek és zöldek csapata azért játszotta, hogy eltereljék figyelmüket az éhségröl. A rákövetkezö években február 17-én, ennek az eseménynek az emlékére rendezték meg a játékokat; a kitüzött díj egy üszö volt.

Franciaország # A franciaországi Normandiában és Bretagne-ban népszerünek számított a La Soule au Pied (futball). Anormandiai Vieux-Pont-nál megendezett, húsvéti játékok akkor indultak, amikor a labdát átrúgták a templomtetö fölött.

Kína # Már a Krisztus elötti harmadik században ismerték a tsu chu-t (a labda rugdosását), és négyféleképpen is játszották: a pálya körül, pályán, két kapuval és egy kapuval is. Az elsö és az utolsó módszert a 15. valamint a 16. században kedvelték inkább. A 16. században, egy Dél-Kínából származó, Tao szerzetes dolgozta ki aztán a labda kergetésének azt a módozatát, ahol bevonták a vállak, a mellkas, a far és a gyomor használatát is.

A legszokatlanabb játékok # A japánok Hakoraki-Gu-Notama-Seseri nevü játékára évente, mindig január 3-án került sor két csapat részvételével, Fukuoka városban a Hakozaki szentélynél. Két, fából készült golyót öriztek a szentélyben: egyik képviselte a nöt, a másik a férfit. A jó aratás biztosítására a férfigolyóért versengtek, és a szentélybe azzal együtt belépö csapat átadta a tárgyat a papnak. A gyözelem nagy megtiszteltetésnek számított. A kínaiak egykapus játékát inkább a katonák játszották, mint a kiképzés egy formáját. A nemesek is játszották, például a császár születésnapján. Két, bambuszból készült, 9 m magas póznát emeltek, és közöttük selyemszövetet vagy hálót húztak ki. Ezen középütt nyíIást hagytak, és át kellett rúgni a 30 cm átméröjü labdát. Két csapat vett részt benne, akik minél több gólt igyekeztek elérni. A gyöztesek nagy megtiszteltetésben részesültek, viszont a vesztes oldal kapitányát ostorral megverték!

Amerika # Az öshonos amerikai törzsek nagy száma ismerte már az egyszerü futballjátékot. Legvalószínübb, hogy Kanadából származik, és onnan terjedt el déli irányban, a keleti meg a nyugati parton egyaránt egészen a mai Karolináig. A rugdosott labda rendszerint szarvasbörböl készült. 8-20 cm átméröjü volt, szörrel tömték ki és nem volt teljesen kerek. A kapukat rendszerint két, földbe szúrt bot jelentette, vagy pedig, Észak-Kanadában, egy földbe karcolt vonal. Az Új-skóciai micmacek két pálcája háromszög alakban képzett kiskaput.

Labdarúgásos verseny

Egyedülálló sport # A labdarúgásos verseny csak Kaliforniára volt jellemzö, valamint Amerika délnyugati államaira és Mexikó északi részeire. Kis, 5-10 cm-es, lágy anyagból vagy fából készült labdát rugdostak vagy passzolgattak végig a 16 km-es vagy még hosszabb versenyek során.

A leghosszabb versenypálya # A mexikói tarahumare indiánokat, mint ralamari-kat ("lábfutókat") emlegették. Kedvenc sportáguk volt a labda rugdosásával együtt járó futás. Körzetek vagy falvak versengtek egymással, 4-20 fös csapatokkal. Carachicben, volt egy 22,4 cm-es versenypálya, ahol gyakran 12 kört futott a labdát 90 m-rel maga elött rugdosó, leggyorsabb versenyzö. A legjobb futók két óra alatt 32 km-t, illetve öt óra alatt 64 km-t tudtak megtenni. Nök néha rövidebb távon mérték össze erejüket. Nekik megengedték, hogy a labda hajtására botot is igénybe vegyenek.

Teke

A fából készült tekegolyók # Nyugat-Európában a 15. század elején jelentek meg az elró fagolyók, kiszorították a köböl készülteket. Megfelelö volt a magyal, a tölgy, a tiszafa, a köris, a puszpángfa, az ében és a mocsárfa. Kicsivel voltak kisebbek, mint az újkori angol tekegolyók.

Tekepályák # 1455-ben tesznek elöször említést tekepályákról, éspedig fogadókkal meg korcsmákkal kapcsolatban. Ezek tulajdonképpen csupán szük földsávok voltak a zsúfolt kisvárosokban, vidéken viszont füves pázsit. Rendszerint fafigurákat vagy tekebábukat kellett leütni. Az elökelöbbek 1475 körül sövénnyel körülvett pályákat kezdtek építtetni. VIII. Henrik 1513-ban Franciaországba is magával vitte a hordozható, fedett tekepályát. Az 1530-as évek elején a London közelében található Hampton Court-ban mindkét oldalon ablakkal ellátott, nagyon tetszetös, beltéri pályát építtetett magának.

Skócia # 1490 körül, IV. Jakabról jegyezték fel, hogy lang boulis-t játszik. Négy évvel korábban a drummondi kastélyban kilis-t (kayles-t) játszott.

Polinézia # Polinéziában az ula maikanak nevezett, ösi tekejáték során 7-8 cm átméröjü, kerek, lapos, köböl készült korongokat alkalmaztak.

Kanada # Kanada öslakói a chungka-nak nevezett tekejátékot részesítették elönyben. Mindkét oldalán üreges kökorongot gurítottak bizonyos távolságra. Aztán az indiánok megcélozták lándzsáikkal. Az volt a nyertes, akié a legközelebb került hozzá.

Karikadobó játékok

Az elsö # Angliában rendszerint coyte-nek, coit-nek, vagy még qucoit-nek is írták. Föként a köznép lelte benne örömét. Ez idö tájt gyakran alkalmaztak 0,45-1,36 kg súlyú dobókarikákat és öreg lópatkókat.

A legjobban lenézett játék # Egy a fentihez hasonló játék volt a pennyprick egypennyst helyeztek el egy karó tetején, és azért versengtek. Aki le tudta ütni onnan, az a sikeres játékos megtarthatta. Mivel ez egyfajta hazárdjátéknak számított, a 15. századi moralisták elítélték. Roger Ascham így ír róla, 1545-ben publikált könyvében, a Toxophilus-ban (Az íjászatról):"A karikahajigálás tudós embernek túlságosan alantas dolog".

Szabadtéri kézilabda

A legnagyobb játéktér # A 16. századi történész, Richard Carew, írt a cornwalliak hagyományos játékáról, a kapura dobálásról. "A kapura történö hajigálás játékában 15, 20 vagy 30 személy vesz részt, akik a lehetö legkönnyebben öltöznek, majd rang szerint állak fel egymással szemben, párosával. 2,4-3 m-nyire levö, két bokrot választanak ki maguknak, majd ugyanezt teszik mintegy 100-120 lépésnyivel arrébb is. A játékosok egymásnak adogatják a labdát. Öv alatt nem szabad ütniük, sem erösen fogniuk. Akinél van a labda, csak az ellenfél mellkasát érintheti." Ezeket a mérközéseket gyakran esküvök alkalmával játszották. Volt egy másik változata is. Ilyenkor két falu vagy egy város és egy falu között került sor a játékra, melyek néha egymástól 5-6 km-nyire helyezkedtek el.

A knappent Walesben a játék során alkalmazott labdáról nevezték el. Általában 7,6 cm átméröjü volt és hasonlított a cornwalliak fent emutett játékához. Húshagyókedden került elö a labda a falvak között. Néha akár 1000 ember is részt vett a mérközésekben.

Röplabda

A legelsö játék # A 15. század vége felé sok itáliai városban ismerték azt a dobójátékot, amelyben két csapat nagyméretü labdával játszott. A firenzei Mediciek katonáiról feljegyezték, hogy 1507-ben cacciatá-t játszottak, méghozzá fából készült karvédövel. Ezt tekinthetjük a pallone (ököl-labda) legkorábbi változatának. Antonio Scaino egész részletesen tesz említést róla a 16. század elején. Szerinte "sokkal könnyebb labdával játszották, mint a pallone-t, és az öklöt ólom- vagy vaslappal védték ... kötelezö volt a kart is valamilyen vászonnal vagy gyapjúszövettel körültekerni".

Az elsö ököl-labda # 1517-ben, Németországban játszottak egy a Faustball-ról vagy Austball-ról (aratási labdáról) elnevezett játékot. Rendszerint öten helyezkedtek el egy oldalon, és kötél fölött ütötték át öklükkel a labdát. Megengedhetö volt, hogy a labda kétszer visszapattanjon.

Az elsö ázsiai "röplabda" # Délkelet-Ázsiában a röplabdához hasonló játékot üztek. Thaiföldön például, takraw-nak, a Fülöp-szigeteken sipak-nak, a malájoknál pedig sepak-nak hívták. A tollaslabdánál alkalmazotthoz hasonló méretü pályán játszották. A labda nagy volt és könnyü, füzfavesszöböl fonták. Három vagy több játékossal, két csapat állt fel hozzá. A labdát felrúgták a levegöbe, aztán karjukkal és kezükkel igyekeztek a levegöben tartani.

A legnépszerübb sport # A mexikói labdajáték számított a legnépszerübb sportnak Mexikó, valamint Közép-Amerika sok részén és a mai Arizona területén. A játékot általában köböl épített labdapályán üzték. Ezekböl több mint 50-et ismerünk Mexikóban és több mint 100-at Guatemalában.

A legnagyobb labdapálya # Közép-Amerikában, a Chichén Itzá-i (Yucatán-félszigeten található) nagy pályát valószínüleg 1200 körül emelték. A játéktér 145 x 36 m-es volt. A valószínüleg célpontként szolgáló gyürük a 6 m magas falakból álltak ki. A játékosok a gumilabdát könyökkel vagy a derekuk körül viselt, nehéz, börböl készült gallérszerü valamivel ütötték el.

Az elsö leírás # Hernán Cortés, Mexikó spanyol meghódítója, 1520-ban megtekintett egy játékot, amit az ö tiszteletére rendezett az azték II. Moctezuma (1502-20). 1578-ban Thomas Nicholas a következöképpen fordította le az erröl a játékról készült beszámolót: "Labdájukat Villamaliztli-nek nevezik, és gumiból készül, ami egy villinek nevezett fa származéka... A gumit összegyúrják úgy, hogy kerek legyen... eléggé nehéz, és fekete, mint a kátrány.. mindazonáltal könnyen visszapattan, és jobb, mint a mi labdáink... ha a labda érinti a falat, az hiba. A labdát üthetik testük bármely részével, de büntetés jár, ha nem a farukkal vagy oldalukkal teszik... Nagyon sokan játsszák.... A pályát, mely eléggé hosszú és keskeny, Tlachco-nak nevezik (ez a játék neve is egyben).... oldalt pedig magasabb, mint a végeken.... vannak ott még bizonyos kövek is, melyek leginkább a mérföldkövekhez hasonlítanak, közepükön kicsiny nyílással... Ezeken éppen átfér a labda... ami persze ritkán következik be".

Az egyetlen játék, mely emberáldozatot követelt # A labdát a kötelet tartó gyürükön átdobni csak a legügyesebbeknek sikerült. Említést tesznek olyan játékosokról is, akiket a labda úgy megütött, hogy eszméletüket vesztették, söt volt, aki meg is halt. 1550-ben aztán a játékot Mexikóban betiltották, a négy emberáldozat miatt.

Tenisz

Az elsö, kifejezetten ezzel a céllal épített teniszpálya # A franciaországi Poitiers-ben található, és már 1230-ban állt.

Az elsö szabályok # 1450-ben alapjában véve kétféle teniszt játszottak: a pályásat valamint a zárthelyi és a szabadtéri teniszt. A nemességnek különbözö méretü, fallal övezett pályái voltak, melyek lehetövé tették a játékot szólóban, párosával, söt hármasával is. A szabadtéri teniszt bármilyen, kemény felületen játszották. Megegyezés szerinti vonal fölött és három vagy több játékos is felállhatott mindkét oldalon. A játszmára puszta kézzel vagy kesztyüben került sor, hogy védjék a kezet. Akik megengedhették, adogatót alkalmaztak. A pontozás rendszerint négy értékkel történt: 15, 30, 45 és gém. Amikor a labda kétszer pattant a pályán, "üldözést" kiáltottak és ezt megjelölték. Ezt minden egyes játszma végén újra kellett játszani, és a leghosszabb "üldözéssel" lehetett nyerni egy pontot. Zárthelyi tenisznél, az "üldözést" ott jelölték meg, ahol a labda ténylegesen megállt.

Az ütökröl szóló, legkorábbi beszámoló # Ez William Dunbar skót költönek egy 1500 körüli müvében található meg: "Oly sok ütö, oly sok teniszjátékos, ilyen labdák, meg olyan vonalzólécek, és mennyi, értéktelen személy".

Különleges spanyol labda # A spanyol teniszjáték sajátossága egy kb. 5 cm átméröjü, levegövel töltött labda volt.

A legkorábbi teniszpályák # Az elsö francia pályát 1496-ban építették Párizsban. 1500 körülre Párizsban 100 pálya volt, Orleans-ban 40, Poitiers-ben 22. Falukat feketére festették egészen 1,05 m-ig, hogy jól látható legyen a fehér labda.

A tenisz a 15. század második felében nagyon népszerüvé vált Itáliában is. Leggyakrabban utcán és városok terein játszották, de csak olyan nemesek, akik megengedhették maguknak a teniszpályát. A milánói herceg palotájában 1470-töl kezdve már játszották. 1472-ben találunk erre utaló megjegyzést a Salla della Balla-ban (A labda termében), mely alsó alkalommal tesz említést zárthelyi teniszpályáról.

V. Jakab skót király (1513-42) 1526-ban már teniszezett, 1539-ben pedig olyan teniszpályát építtetett magának a falklandi palotában, amely még ma is áll.

A tenisz valamivel késöbb jutott el a teutonok országába. 1470 körül nyitottak meg egy pályát a Frankfurt am Main-i Krachbein vendégfogadójában. 1500-ra már Ballhaus (pálya) állt a németországi Badenhausenben. I. Ferdinánd cseh király (153663) az 1540-es években elterjesztette a teniszt Bécsben. Csak a nemesek játszották. Svájcban az elsö Ballhaus 1537-ben épült Neuchatelben. Kicsivel késöbb már pályát találunk Genfben is. Mindkettö a franciaajkú lakosság befolyása nyomán épült.

Vll. Henrik megrögzött teniszjátékos volt. Amikor 1485-ben trónra került, több teniszpályát építtetett vagy újjáépíttetett. A Greenwích Palace és a Richmond Palace pályái fedettek lehettek. A képen látható windsori körül még nézötéri galéria is volt. Meglehet, hogy Henrik maga is játszott a Westminster Hallban, mivel nagyon régi labdákat is találtak, a szarufák közé szorulva. 1493-ban fejezték be a Kenilworth Castle szabadtéri pályáját.

Az elsö, hajón épült pálya # I. Ferenc francia király (1515-47) jó játékosnak számított és imádta a teniszt. Számos pályát építtetett: egyet Fontainebleau-ben, kettöt St. Germainben, és egy gyönyörü, fedett pályát 1530-ban a párizsi Louvre-ban. 1532-ben kitalálta, hogy pályát helyeztet el új, 2000 tonnás hajóján, a La Grande Frangoise-on.

Anglia elsö nemzetközi versenyei # 1505 januárjában Windsorban volt az elsö, nemzetközi teniszmérközés. Fülöp, osztrák föherceg és egyben késöbb Kasztília királya játszott a dorset-i márkival. A föherceg ütöt használt és 15 elönyt kapott; a márki kézzel játszott. VII. Henrik király és Henrik herceg végignézték a mérközést. 1523-ban a londoni Blackfriars-ben található Baynards kastélyban, VIII. Henrik V. Károllyal, a Szent Római Birodalom császárával alkotott egy csapatot, amikor megmérköztek Onániai Vilmossal és a brandenburgi márkival. úgy tünik, mindkét fél 11-szer vagy 12-szer nyerhetett.

Az elsö teniszcéhek # 1457-ben Párizsban már létezett egy ütö- és kefegyártó céh, de 1547-re kiszorította a Maitres Paumiers d'Racquetiers (Az ütókészítök mestere). A céh kérelmet nyújtott be 1480-ban XI. Lajosnak (1461-83); ö aztán rendeletet hozott, miszerint az elsöosztályú labdákat kutyaszörrel vagy gyapjúvatelinnal kell kitömni, nem pedig homokkal és krétával, ami kárt tesz a kézben.

A teniszröl szóló elró könyv # A cache (üldözés vagy tenisz) az észak-franciaországi Picardyban fellelhetö dialektus szava. Katzball formájában került át a németbe és Kaetspel (üldözéses játék) a hollandba. 1476ban, egy flamand nyelvü könyvet adtak ki Kaetspeel címmel. Ez egy korábbi, francia;nyelvü kézirat, a Jeu de Paume Moralisé (A teniszröl alkotott erkölcsi nézet) fordítása volt.

A legjobb testmozgás # Rotterdami De­siderius Erasmus (1466-1536) is taglalja a teniszt Famíliarum Colloquarium Opus (Meghitt beszélgetések összesítése) címü könyvében 1524-ben: "Nincs jobb játék, amivel meg lehetne mozgatni testünk minden részét, mint az, ahol a kezünket használjuk: de alkalmasabb télen, mint nyaranta... kevesebbet izzadunk, ha ütö­vel játszuk. Hagyjuk meg a hálót a halá­szoknak; a játék csinosabb, ha kézzel üzik".

Hurling (Ír hoki)

A hurling nevü játék ír neve caman, és rendszerint mezön vagy gortnahurla-n játszották, vagy kiválasztott terepen, másnévien greenanhurla-n, esetleg templomkertben vagy másnéven killahurlaban (a hokijátékosok templomában). Írország sok részén falvak közötti mérközéseket tartottak vasárnaponta. Megesett, hogy nem jutottak dülöre esetleg a második vagy a harmadik vasárnapig sem.

Az elsö kártérítés # Írországban, 8 cm széles, "szárnyas" botokat alkalmaztak, télen keményebb labdával, nyáron puhábbal. A 15. század során, a játék rendkívül népszerü volt karácsony táján, no meg újévkor, de rendkívül veszélyesnek tekintették. Sok betört fej meg sípcsont tanúskodott róla, de szerencsére a Brenhon Törvény megengedte a bottal vagy labdával elöidézett sérülés esetén a kártérftést.

Golf

Az elsö szabályozások # Skócia a golf keletkezési helye és három, elég korán meghozott rendelet is bizonyítja népszerüségét. Az elsöt 1457. március 6-án hirdették ki Edinburgh-ban. A másodikra 1471-ben került sor, végül 1491-ben még egyszer szabályozták.

A legrégebbi királyi játék # 1502-töl 1506-ig minden évben feljegyezték, hogy IV Jakab skót király (1488-1513) vásárolt magának golfütöket vagy -labdákat. 1504-ban mérközött meg elöször Bothwell grófjával.

Egy 1513-ban kelt és Aragóniai Katalin királyné által Wolsey kardinálisnak küldött levélben megint csak bizonyítékokat találhatunk a golfra, VIII. Henrik udvarában: "...és minden alattvalója rendkívül boldog, hogy ennyire leköti a golf, mivelhogy ezt választotta idötöltésül".

A legrégebbi és leghíresebb pálya # A skóciai St. Andrews püspöke megerösítette a közösség azon jogát, hogy "gouf"-ot játszhattak már 1550 körül. Másik, nagyon régi pálya volt a Carnoustie közelében található Barry Links. 1527-ben, Sir Robert Maule (1497 1560) írt róla.

Lacrosse (Kanadai labdajáték)

Hatalmas pályák # Legalább 48 bennszülött amerikai törzs játszotta a lacrosse-t. A pálya lehetett 150 m-es, de akár 2,4 km hosszú is. Mindkét végén kapuként szolgáló oszlopok álltak. Alabda kb. 8 cm átméröjü volt, vagy fából készült vagy szörrel kitömött szarvasbörböl. Az ütöket 1-1,5 m hosszúra készítették. A lacrosse gyors futóst igénylö játék, ahol a labdát az ütöben vitték. Leginkább arra törekedtek, hogy megüssék az ellenfél ütöjét, és a labda kipottyanjon belöle.

A legszélesebb körben elterjedt # Dél-Kanadában, Amerikában (kivéve a dél-keleti részt), valamint Észak-Mexikóban legalább 31 törzs asszonyai játszották a két labdával üzött sportágat. Legnépszerübb Amerika keleti államaiban és a síkságokon volt. Bizonyos szempontból hasonlóságokat mutat a lacrosse-szal.

A leginkább nagyszabású játékok # Egymástól 270-1640 m-nyire állították fel a két kaput. Mindegyik versenyzönek 60-240 cm hosszú botja volt. A dakota törzs két botot használt. A sosonik és a paintek villásvégü botot használtak a labda elfogására. Két labdát vagy fadarabot összekötöztek egymástól kb. 10 cm-nyire. A kettös golyót aztán egyik versenyzö a másiknak hajította, és így vitték át a gólvonalon. Akár 100 lány is részt vehetett egy játékban, néha férjes asszonyok is csatlakoztak hozzájuk.

Gyephoki

Az elsö, királyi játékosok # Hokiztak a skót síkságon. A játékot shintynek nevezték. IV. Jakab skót királyról (1488-1513) feljegyezték, hogy 1507-ben nagyon kedvére való volt a játék, és maga is részt vett benne.

A legtovább tartó játékok # Perzsiában a gyephokit a szegényemben pólójának tekintették és chauan gui-nak (botos labdának) nevezték. Törökországban, kb. 1450-t81 kezdve, a hoki egy variánsát játszották, amit holani-nak neveztek. Botot és fából készült éket vagy hengert használtak, 5-12 cm átmérövel. Kijelölt határok nélküli, falusi játéknak számított, melyre hajnaltól napszálltáig került sor. Csak egyetlen szabály volt, hogy a játékosoknál nem lehetett kard!

A 15. és 16. században, a gyephoki egy formáját nök is játszották Amerika és Kanada sok részén. Több, mint 60 törzs ismerte. A botok 75-120 cm hosszúak voltak, a labdák pedig 3-12,5 cm átméröjüek. A mérközést 180-270 m-es pályán bonyolították le, de lehetett akár 1640 m hosszú is.

A legnagyobb # Az etiópiai Addisz-Abeba környékén volt egy ösi, hokihoz hasonló játék, a ghenna (szülés). Durva botokkal és keményfából vagy néha fonott börböl készült golyóval játszották. Két pár, egymástól kb. 1640 m-nyire felállított fát használtak kapunak, és bírókat is kijelöltek.

Vívás

A legkorábbi céhek # A flandriai (a mai Belgium) Ghentben a legrégibb a vívócéhek hagyománya Európában. A bruges-i kardforgatók társaságát kicsivel 1450 elött alapították, de egészen 1521-ig nem kapta meg a céhként való besorolást. A 16. század elejéig, sok vívócéh alakult Szent Mihály szárnyai alatt a flamand városok mesterei valamint az alsó középosztály részvételével. Ezeknek a céheknek egy része kapcsolatot tartott fenn az akrobaták, az akkori, hivatásos vándorszínészek szövetségével.

Németország legtöbb városában a 16. század elején már vívócéhet találunk. A legrégebbi (14. századi), mely kardforgatókat vett fel soraiba, a löwenbergi Bürgerschaft von St. Marcus. A leghíresebb német céh a Szent Márk Baráti Társaság, a Marksbrüder volt, melynek központja Frankfurt, majd 1487-ben Worms volt. Az öszi vásár során jelentkeztek felvételre a jelöltek. Ácsolt színpadon vívtak a piactéren. 1480-ban a céh III. Frigyes császártól királyi oklevelet is kapott.

A legkorábbi vívócéhek Angliában # Angliában a vívást irányító, elsö testület a Védekezés Mestereinek Társasága volt, melyet 1540 elött alapított VIII. Henrik. Abban az évben, Richard Beste vezetése alatt -aki késöbb a londoni Tower tüzére lett - 19 mester és elöljáró bevonásával engedélyt kaptak VIII. Henriktöl, hogy Angliában ellenörizzék a vívástanítás szakszerüségét. 1544-ben, Roger Ascham bíró a következöket említi: "Karddal vívnak minden városban, nemcsak az azt tanító mesterek, hanem az elöljárók, segédtanárok és tudósok, meg egyéb, müvészetben jeleskedök is..."

London legelökelöbb arénája # A 16. század elsö felében, a város falain kívül esö West Smithfield volt a kitüzött díjért való küzdelmek kedvelt helye. A bajvívók kardjaikkal és pajzsaikkal rettenetes zajt csapva vonultak a küzdötérre. Késöbb ez a térség, az ott összegyülö zsiványok miatt az útonállók terme nevet kapta.

A "rapiere" (hosszú tör) kifejezés elsö alkalmazása # Ez a francia szó hosszú kardot jelent. A rapiere-t elöször 1474-ben említik Franciaországban. 1500 körül pedig Spanyolországban vált divatossá az udvaroncok között, hogy espada raperanak (párbajtörnek) nevezett, könnyü kardot viseljenek. E kettöböl jött létre ez a hosszú, könnyü fegyver, amire igencsak fintorogtak Angliában, ha meglátták 1530 körül. A 16. század közepe felé a rövidebb tár jött divatba Európa-szerte. 1553-ben, a milánói Camillo Agrippa -ez a lelkes vívó, aki viszont vívást nem tanított - megírta könyvét, a Tinttatodi Asientia d'Arme-t (Mindenféle fegyveres merényletekröl). Leegyszerüsítette és modernizálta a vívás müvészetét. Csak mély "védekezö testtartást" ajánlott, és ami még fontosabb, a tördöfés alkalmazását.

Téli sportok

Úgy gondolják, hogy a versenyszerü korcsolyázás Hollandiából eredhet. Méghozzá nem sokkal azután, hogy a 12. században megépítették a csatornákat. Hollandiában csontból készítették az elsö korcsolyák futófelületét. A 14. században acél elemeket építettek a csontba vagy a fába.

A legjobb, holland korcsolyázók # Az észak-hollandiai Frízföld dicsekedhetett a 15. és 16. század során a legjobb korcsolyázókkal. Egy flamand vésnök, Franz Nuijs, 1533-ban készült rézmetszete az antwerpeni San Joris kaput ábrázolja, ahol rengeteg, vidám korcsolyázó látható a csatornán. A képen sorban haladó korcsolyázókat is látunk. Egy zászlót vivö alakot követnek - mintha egy klub tagjai volnának.

A legáldottabb sportág # Skandináviában a síelésnek volt a legtöbb istene és patrónusa. Ull (hívták Skadénak is) számított a sízés istenének, és a sífutásban kiváló óriásként ábrázolták. Unduruddis volt az istennöje. Szent Hubert és Szent Eustace szintén a síelés védöszentjeinek számítottak.

A legrégebbi, sítalpas katonák # 1452-töl Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Lengyelországban és Oroszországban egyaránt volt már síelö katonaság. Ezek a csapatok néha próbaképpen sífutóversenyen vettek részt. Viszont, furcsa módon, csak egy, hosszú, siklásra használt sílécük volt, és egy rövidebb, szörmetalpú hajtó sílécük.

A leghíresebb sífutás # 1520-ban Gustav Vasa, a modernkori Svéd királyság megalapítója, elhagyta Svédországot, amikor azt a dánok leigázták. Dalecarlia lakói nagysietve utánaküldtek egy sízöt, hogy Norvégiából visszatérve szálljon szembe a betolakodókkal. A feladatot a sízö végre is hajtotta.

A legnépszerübb téli sport Észak-Amerikában # A hókígyónak nevezett sport során egy fagyott ösvényen nagy távolságra próbáltak csúsztatni vagy lökni egy póznát. Népszarú volt Amerika északi részein, Kanadában, és több mint 30 törzs ismerte. Magát a póznát a New York államban élö szenekák Kow-w-sa-nak nevezték. Az irokézek téli nemzeti sportjának számított. Ők egyébként 1,8-3,05 m hosszú póznát használtak. A Wisconsin államban élö menomineek 270-400 m-es távolságot is elértek megfelelö pályán! Hasonló sportot üztek Észak-Texas és Új-Mexikó népei is: ök fényesre csiszolt csontot vagy szarvat csúsztattak lapos, kemény földfelületen.

A legbrutálisabb sport

Firenzében 1459-ben csúfosan megbukott a próbálkozás, hogy felélesszék a rómaiak brutális látványosságát, a venationes-t. Erre az alkalomra egy köztéren rengeteg lovat, vaddisznót és egy zsiráfot gyüjtöttek össze. Még a pápát is meghívták. De az oroszlánok - amiknek a többi állatot kegyetlenül kellett volna gyilkolni - lefeküdtek és el is aludtak. Elfelejtették ugyanis, hogy a vadállatokat ki kell éheztetni, söt kínozni is kell a bevetés elött.

Vallás és népi hiedelem

Keresztény misszionáriusok

Az elsö, keresztény misszionáriusok Kínában # 1245-ben egy ferences szerzetes, Plano Carpini János, a pápa küldötteként jutott el Kína Nagykánjához. János A mongolok leírása címü könyvében számolt be tapasztalatairól, és egyik társa is feljegyezte, mi történt az úton.

A franciák elsö, keresztény missziójára akkor került sor, amikor IX. Lajos (a késöbbi Szent Lajos) 1253-ban Kínába küldte Rubrucki Vilmost. A következö században még néhány pap felkereste Kínát, söt papírra is vetették utazásaikat. A kapcsolattartásnak ez az idöszaka a 14. század során a Mongol Birodalom felbomlásával és azzal ért véget, hogy 1368-ban az öshonos, kínai Ming-dinasztia vette át a hatalmat. Kolumbusz idején a Kínával kapcsolabos legtöbb ismeret kb. 100 éves lehetett csupán.

A nyugati kereszténységbe beépülö elsö, afrikai királyság # 1491-ben, a közép-afrikai Kongó Nzinga Nwuku királyát János névre keresztelték. Nem tudta kihasználni az európai kapcsolatok elönyét. Halála után megindult a küzdelem a trónért a hagyománytisztelök és a modernizálást elönyben részesítök között. Egyik "fia", Alfonso, az új vallást a hatalom megszerzésére használta fel, 1506-ban pedig híres gyözelmet aratott riválisa fölött. Ekkor jelent meg neki látomásaiban az égbolton Szent Jakab és az angyalok serege.

Az elsö, fekete börü, afrikai püspök # A kongói Nzinga Nwuku király egyik unokáját Rómába küldték tanulni. Ő volt a pápa által kinevezett elsö, fekete-afrikai püspök. Ő kapta meg az észak-afrikai Utica város éppen megüresedett érseki hivatalát - ami akkor a török mohamedán uralkodók kezében volt; majd visszaküldték szülöföldjére, Kongóba, misszionáriusi feladatokkal.

Az elsö misszionáriusok Amerikában # Kolumbusz 1493-ban tett második útja során flottájának 17 hajóján mintegy 1200-1500 gyarmatosítót vitt magával, köztük öt religiózót is. Különleges feladatuk az volt, hogy keresztény hitre térítsék át az Újvilág lakosait

Figyelemre méltó téveszmék # Az Ázsiában megjelenö, elsö európaiak néha mulattató tévedések áldozatai voltak. Az Indiában érkezö, elsö portugálok a kereszténység vonatkozásait próbálták felfedezni a hindu vallásban. Remélték, hogy a három hindu föisten, Brahma, Vishnu és Siva, ugyanazok, mint a keresztényeknél a szentháromság fogalma, valamint, gondolták, hogy a hinduk meg a mohamedánok gyakori, rituális fürdözése valamiképpen hasonló a kereszteléshez. Ezt a nézetet maga, da Gama állította fel 1498-ban: elvitték egy hindu templomba, amiröl feltételezte, hogy tulajdonképpen egy keleti keresztény templom. Az építmény tele volt képekkel: "ettö1 estek da Gama és a többiek abba a hibába, hogy kereszténynek vélték". Az egyik nöisten megpillantásakor, da Gama meg társai, akik a Szent Szüz ábrázolásának vélték, térdreestek és imádkozni kezdtek. A portugálok második útjuk után ébredtek rá tévedésükre.

Az elsö Indiában # A portugál kapitányok feladatainak egyike volt Szent Tamás apostol legendás sírjának megkeresése. Azt tartották, hogy Indiában halt meg. A sírt végül Kelet-India Coromandel partvidékén megtalálták, közel a mai Madras városhoz. A portugálok széles körü felújításokat végeztek csakúgy, mint más, az említett apostollal összekapcsolható területen.

Az utolsó egyiptomi, keresztény császárság # A 16. századra a Nílus középsö vidékén fekvö, keresztény királyságokat véglegesen felszámolta az iszlám elöretörése. A Kék Níluson, az etióp felföldön található, keresztény császárság továbbra is virágzott, söt európai látogatókat is fogadott. Az itáliai müvészet befolyásolta az etiópiai templomokat, és keresztény, kopt szerzetesek illusztrálták az evangéliumok kéziratos kiadásait.

A legjelentösebb, újkori, misszionárius rendek közül az elsö # 1534-ben, Lojola Ignác megalapította a jezsuita rendet. A rend tagjai szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmat tettek, ezen túlmenöen a pápa szolgálatába ajánlották magukat. Abban a korban, amikor a központosított egyház szétesöben volt, ök az ellenreformáció támadásba lendülö karjaként szolgáltak Különösen aktívak voltak az oktatás és térítés területén az újonnan meghódított országokban, például Nyugat-Indiában és Közép- valamint Dél-Amerikában is. A jezsuiták karaktere tisztán kitünik szervezetükböl is, tudniillik egyetlen generális alá szervezödtek, és a szerzetesektöl meg a barátoktól eltéröen, szinte egészen mostanáig el is tudták kerülni a belsö megosztottságot.

A legnagyobb szent # Az 1534-ben létrejött, új jezsuita rend egyik alapítója az észak-spanyolországi Navarrában született Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) volt. Gyakran emlegetik, mint "India apostolá"-t. 1542-ben jutott el oda, késöbb felkereste Délkelet-Azsia több részét és Japánt is (1549-ben). A kínai partoktól nem messze, Sanchon szigetén halt meg. 1594-ben egyetlen hónap alatt, Délnyugat-India egy részén állítólag több mint 10.000 embert térített meg. 1543-ban egyik levelében megemlíti, hogy több, mint 1000, általa már megkeresztelt gyermeket "vett magához a mi Urunk, az ö szent dicsöségében, mielött elvesztették ártatlanságukat". Goában, mind a mai napig zarándokok egész seregeit vonzza a még elég jó állapotban megörzött teste.

A legközösségibb Isten # Az észak-amerikai bennszülötteknek egészen más képük volt Istenröl és a társadalomról, mint az európaiaknak. Számukra a természeti világ minden összetevöje szent volt: nem létezett semmiféle határvonal az emberek és az öket körülvevö világ között. Ez a nézet befolyásolta a vagyonhoz és egymáshoz való viszonyukat. Ezt a következöképpen írta le egy misszionárius, aki a delawárokkal élt együtt: "A Teremtö megteremtette a Földet és mindaz, amit az tartalmaz, az emberiség közös javát szolgálja .... nem csak néhányak elönyét, hanem mindenkiét: mindent közösen kapott az ember minden fia". Az amerikai népek nem ismerték a "magántulajdont"; azt vették igénybe, ami mindenkinek rendelkezésére állt.

Zarándoklatok

A legnagyobb # 1492 körül az embereknek a világon a legnagyobb, rendszeres összejövetele a mohamedán hadzs, vagyis a Mekkába irányuló zarándokút volt. Erre minden évben kb. ugyanazokban a napokban került sor a mohamedán naptár szerint. A 16. században évente kb. 200.000 mohamedán gyült össze a világ minden tájánál, azaz Marokkótól Indonéziáig, sót még Kínából is. Azok, akik a zarándokút alkalmával haltak meg, egyenesen a Paradicsomba jutottak. Férjezetlen nöknek nem engedték meg, hogy egyedül vegyenek részt a rítusokon, így hát jövedelmezö foglalkozás volt, hogy valaki ideiglenes házasság formájában felkínálkozzék a zarándokút után áhítozó nöknek. Ugyancsak dicséretes tett volt, ha valaki másnak lehetövé tették a zarándoklaton való részvételt. A 16. századi India mohamedán uralkodói hatalmas hajókat finanszíroztak, hogy néhány ezer zarándok útra kelhessen Mekka felé. Óriási tevekaravánok vitték Damaszkuszból és Kairóból az igazhitüeket. A mohamedán vallás megköveteli, hogy a hívö életében legalább egyszer elzarándokoljon Mekkába.

A zarándoklat tényleges rítusán kívül a mohamedánok felkerestek egyéb, szentnek tekintett helyeket is. Az iszlám vallás eredetével kapcsolták össze, például: a próféta közeli kíséröinek sírjait meg lakóházait. Rendszerint Medinát is felkeresték, hogy megnézhessék Mohamed próféta sírját.

A legnagyobb, keresztény zarándokhely # A középkori térképek szerint Jeruzsálem a világ közepe - minden szent zarándokhely közül az elsö. Utálta következett csak a többi, Szent Péter és Szent Pál apostolok sírhelye Rómában, Szent Jakabé pedig az északnyugat-spamyolorsutgi Compostelában.

Anglia legnépszerübb szentélye # 1492-ben, ez a windsori kastélyban található, újdonatúj Szent György kápolna volt. Benne két, jelentösebb látványosságot helyeztek el a zarándokok számára. Egyik VI. Henrik király (1421-n) csodatévö sírja volt. A másik pedig egy buckinghamshire-i plébános, John Schorn teste, akit régóta ördögüzönek tekintettek, no meg a különbözö bajok és szerencsétlenségek elleni oltalmazónak. Mindkét "szentet" széles körben népszerüsítették a zarándokok között számtalan jelvény szétosztásával.

A legtöbbet utazott zarándok # Ghillebert de Lannoy, a Jó Fülöpöt, Burgundia hercegét (1419-67) szolgáló katona és diplomata 1450-ben egy zarándokút alkalmával kereste fel Rómát. Három alkalommal jutott el a még ígéretesebb Szentföldre, kétszer pedig megtette a hosszú utat az északnyugat-spanyolországi Santiago de Compostellába is. Felkeresett még egy helyet, amire a korabeli Európában úgy tekintettek, mint a földön az utolsó menedékhelyre: vagyis a Szent Patrick purgatóriumot. Ez egy barlang volt Írország távolesö helyén, Donegalban. Azok, akik oda be mertek lépni, és eltöltöttek egy napot meg egy éjszakát a számukra ismeretlen rémségek közepette, megtisztulhattak a büntöL Halálukkor egyenesen a mennyországba kerülhettek.

A legveszélyesebb utak # 1500 körül a hadzs veszélyes, hosszantartó és költséges vállalkozás lehetett. Az Indiából jövö zarándokoknak egy évükbe tellett, amíg megtették az oda-vissza utat, akik pedig Délkelet-Ázsiából vagy Észak-Afrikából jöttek, azoknak még tovább tartott. Az utazókat gyakran kirabolták portyázó beduinok, annak ellenére, hogy Arábia uralkodói, 1516-ig Egyiptom szultánjai, aztán pedig a török szultánok, mindent megtettek a kíséret és a biztonság érdekében.

A legtiltottabb város # Mekka és Medina városába csak hithü muzulmánok léphettek be; mindenki mást már a városoktól bizonyos távolságnyira megállítottak. Mindazonáltal, volt néhány válalkozó kedvü európai, aki mohamedánnak öltözött, és így végigcsinálta a zarándoklatot. A 16. század elsö évtizedében egy Ludovico di Varthema nevü itáliai részt vett a hadzson, és be is számolt róla.

A leghosszabb mekkai tartózkodás # Míg a hadzs idején sokan keresték fel Mekkát, volt aki jónéhány évig ott maradt Mekkában, hogy az iszlám legszentebb városában tanulhasson és imádkozhasson. A 16. század derekatáján feljegyezték egy indiai szentröl, hogy 24 évig maradt ott. Aki Indiába való visszatértekor, az iszlám ismeretek rendkívül kiemelkedö tanítójának számított. Ugyanebben az idöszakban egy másik, híres szent 22 alkalommal csinálta végig a hadzsot.

A legszentebb visszatükrözödések # A keresztény zarándokokat az a hön áhított vágy sarkallta, hogy megnézhessék, meg is érinthessék a szent helyeket, relikviákat. A 15. században, annyira nagy volt már a tömeg néhány szentélyben, hogy egyszerüen lehetetlenné vált a közvetlen, személyes kapcsolat. Ekkor a képeket és relikviákat a szabadtéren állították fel. A zarándokok kicsiny tükröket tartottak a magasba abban a hiedelemben, hogy - ha sikerül elkapniuk a szent tárgyak visszatükrözödését - bizonyára felfognak valamint az azok által kibocsátott erényekböl is.

A legnagyobb bünbocsánat # A bünbocsánat némi mentesítést adott a büntetés alól, ezzel is csökkentette a halál után esetleg a purgatóriumban eltöltendö évek számát. A legtöbb zarándokhelyen feloldozást is nyújtottak, amiben azok, akik az utat megtették, automatikusan részesülhettek. Rómában lehetett a legnagyobb mérvü a feloldozások száma. A Szent Péter bazilikában Veronika kendöjének (melyen ott volt Krisztus arcának lenyomata) felmutatásakor általában 12.000 év feloldozást nyújtottak az odasereglett zarándokoknak.

A legegyszerübb emléktárgyak # A zarándokútra vállalkozó mohamedánok fontosnak tartották, hogy valamilyen emléktárgyat vigyenek haza. Bármely Mekka szent városában vásárolt tárgyat valamilyen plusz erövel ruháztak fel képzeletben. A Ka'ba-nak nevezett épületet, mely Mekkában a nagymecset közepén áll, minden évben bevonták az Egyiptom uralkodója által küldött, rendkívül díszes szövettel. A zarándoklat szezonját követöen, kis darabokra vágták fel és eladták a zarándokoknak, akik magas árat fizettek egy ilyen felbecsülhetetlen értékü emléktárgyért. Mekka helyi urai, a sharifok, igen jól megéltek ebböl és hasonló dolgokból. A mohamedán uralkodóknak olyan tárgyakat küldtek, mint pl. azt a seprüt, amit állítólag a Ka'ba belseje kiseprésénél vettek igénybe, vagy pedig egy kicsit magából a porból - cserébe pedig bökezü, általában pénzbeni juttatást vártak el. Ugyanilyen értékes volt a Zümzümnek nevezett, szent kútról származó víz is. Kegyes dolognak számított, ha valaki Mekkában vásárolt magának halotti leplet, és azt a Zümzüm vizébe mártotta. A jámbor mohamedánok mindig maguknál tartották a leplet, hogyha hirtelen elhaláloznának, abba tudják burkolni majd testüket.

A legféltettebb kincs # Krisztus és családjának, no meg egyéb bibliai személyeknek a relikviái szétszóródtak a kereszténység területén. Akárhol is örizték öket, a lehetö legnagyobb becsben tartották mindet. Rodosz szigetén például, a zarándokoknak egy "tüskét" mutogattak Krisztus töviskoronájából - mint "mind közül a legbecsesebbet". Tabernákulumban, kis ládikában örizték, melyet kristályból és ezüstböl készítettek. A zarándokoknak azt mondták, hogy minden évben, nagypénteken, kivirágzik a szent tövis és virágban is marad a hatodiktól a kilencedik óráig. A rodoszi lovagok, no meg a sziget lakói, közlésük szerint, maguk is szemtanúi voltak ennek a csodának.

A legfinomabb "imádságos diók" # Dél-Hollandiából ered ez a kései gótikus divat az "imádságos diók" iránt. Ezek tulajdonképpen nagyméretü, pántolt gyöngyök voltak, amiket ki lehetett nyitni. Bennük pedig ott lapultak a feszületet körülvevö jelenetek a passióról (vagyis Krisztus kínszenvedéseiröl). A legszebb fennmaradt példány 1510 körülröl származik Spanyolországból; olyan rózsafüzér, melyet puszpángfából faragtak, kilenc nagyobb gyönggyel, melyek mindegyike egy-egy külön jelenetet mutat be.

A legismertebb körmeneti tárgy # A szent ostya, melyet a húsvétot követö második csütörtökön (Úrnapján), baldachin alatt, jelentös polgári személyek vittek körbe. (1493-ban Nürnbergben a tanács hat tagja; 1532-ben Regensburgban nyolc herceg.) Elöttük gyermekek jártak, akik rózsaszirmokat hintettek a földre. Gyakran megálltak, így lehetöség kínálkozott a termés megáldására, miközben antifónákat (karverseket) énekeltek. A szent ostyáról úgy hitték, hogy meggyógyítja a betegségeket, melyek "ördögi" eredetöek, pl. az epilepsziát és a hisztériát. El tudta oltani az tüzet is. Teológiai szempontból, ez az erö magában a tárgyban volt elrejtve; ennélfogva, ha a szent ostyát szentségtartóban örzik, ezzel mintegy keze közé zárja a pap, és ezzel biztosítja, hogy ellenörizni tudja kisugárzásait.

Emberáldozat

Rekordméretü # A legnagyobb emberáldozatra állítólag a mexikói Tenochtitlán hatalmas, kettös, azték templomának lenyügözö avatási ceremóniáján került sor 1487-ben, amikor - különbözö források szerint - 20.000 és 84.400 közötti számú foglyot áldoztak fel.

A legnagyobb számú # A cuzcói Huayana Capac inka temetésén, a 16. század elsö negyede táján feláldoztak állítólag "több, mint 4000 lelket, feleségekkel, apródokkal és más szolgákkal együtt". Ez volt az inkáknál a legmagasabb számú emberáldozat.

Térítések

Az utolsó mohamedánok Spanyolországban # 1492-ben, amikor Izabella királyné és Ferdinánd király elfogadta Granadának, a mórok utolsó, spanyolországi bástyájának feladását, megígérték, hogy a mórok maradhatnak és gyakorolhatják is vallásukat, vagy kivándorolhatnak Afrikába. Tíz évvel késöbb, ezt a megállapodást felrúgták: elrendelték, hogy minden muzulmán térjen át a keresztény hitre, különben kiüzik.

A legszükségesebb húsféleség # A spanyol inkvizíció (1478) müködése még a bizonyítottan keresztény családoknál is kötelezövé tette, hogy gondoskodjanak róla, az inkvizíció ellenörei mindig találjanak sertéshúst az olla podrida-ban (egyfajta pörkölben, amely ironikus módon a zsidó adafina-ból származik) vagy pedig a chorizo-nak nevezett, szárított sertéskolbászban. Ez volt hivatott bizonyítani, hogy a házban nem él sem zsidó, sem mohamedán - akinek vallása tiltotta a sertés fogyasztását.

Rekordméretü térítések # Az Újvilág megtérítése során a legnagyobb számú megtérítettröl az elsö, Ferenc-rendi misszió számolt be, melyet 1524-ben hoztak létre Új-Spanyolországban (Mexikóban). Vezetöje, Fray Martin de Valenda, 1531 júniusában kijelentette, hogy több, mint 1.000.000 amerikai bennszülöttet keresztelt meg; egy évvel késöbb, Fray Toribio de Benavente - akit Fray Toribio de Motolinia néven is emlegettek - állította, hogy 12 társának mindegyike több mint 100.000 embert térített meg. 1529 júniusában, Peeter van der Moere atya (Fray Pedro de Gante néven ismerik) naponta 14.000 újvilágit keresztelt meg.

Pápák

A legtovább uralkodó # I. Hadrián pápa 23 év 11 hónapig uralkodott (772-795). Elödje Rómában halt meg, 771. január 24-én, I. Hadrián pedig 795 karácsony napján.

A legrövidebb ideig uralkodó # II. István pápa csak két napig uralkodott 752-ben, majd meghalt.

A legtovább élt # A szicíliai származású pápa, Szent Agatho (kb. 577-töl 681 januárjáig) állítólag 104 évig élt. 678 júniusától volt pápa, egészen pestisben bekövetkezett haláláig.

A legfiatalabb korban megválasztott # IX. Benedek pápát (kb. 1020-tól 1056-ig) 1032-ben akkor választották meg, amikor 11 vagy 12 éves volt, mégpedig szimónia (szentségárulás) révén. (Vagyis, amikor egyházi hivatalokat árultak.)

A legutolsó pápa, aki nem volt kardinális # VI. Urbán pápát (Bartolomeo Prignanót, 1318-1389), az itáliai Bari érsekét, 1377. április 8-án választották pápává, ö volt az utolsó pápa, akit nem kardinálisként (bíborosként) választottak meg.

A legtovább kitolódott választás # X. Gergely (Teobaldi Visconti) megválasztá­sa 1269 februárjától 1271 szeptemberéig tartott, tehát 31 hónapig.

A leggyorsabb egyházi karrier # A firenzei bankár és államférfi, Lorenzo, második fiát, Giovani de' Medicit, 1483-ban alkalmasnak nyilvánították arra, hogy egyházi javadalmak birtokosa lehessen. Ekkor hét és fél éves volt. Titokban kardinálissá nevezték ki 13 éves korában, egy olyan megegyezést követöen, mely apjának 95.000 florinjába került. Családját 1494-ben kiüzték Firenzéböl, ö pedig a rákövetkezö 10 év java részében támogatást keresve végigvándorolta Itáliát, és Európa több részét. Hányattatása 1513-ban véget ért, 37 éves korában, X. Leóként pápává választották. Egy kortársa a következö mondást tulajdonítja neki: "mivel Isten megajándékozott bennünket a pápasággal, élvezzük is hát"; de öt éven belül szembekerült Luther kihívásával.

A legbotrányosabb # Roderigo Borgia 1492. augusztus 11-én, VI. Sándorként került a pápai trónra. Választása során látták, hogy öszvérek cipelik át a kincseket palotájából a szavazók rezidenciáiba. 1503-ban bekövetkezett haláláig politikája és magánélete botrányos hírnévre tett szert Európában. Gyermekeit - akiket nyíltan beismert, és nem egyszerüen "unokaöccsöknek" meg "unokahúgoknak" nevezett a nyilvánosság elött - eszköznek használta csupán. Lukrécia háromszor ment férjhez húszéves kora elött. Egyik férjét, bátyjának, Cesarének a közremüködésével fojtották meg. Cesarét - aki 17 éves korában már kardinális volt -1498-ban mentesítették fogadalma alól azért, hogy ö álljon élére apja próbálkozásának, hogy erövel igázzák le Közép-Itáliát . Kegyetlensége miatt kiérdemelte Machiavelli tiszteletét is. Cesare politikai ambíciói saját bukását is elöidézték. Atyjához hasonlóan, rendkívüli módon kedvelte testvérét, Lukréciát. A pápát - egy eléggé pontos, ugyanakkor meglehetösen indiszkrét ceremóniamester leírása szerint - ugyancsak szórakoztatta, amikor Lukréciával együtt figyelték, hogy engedik rá a Vatikán egyik udvarában a kancákra a felhevült méneket. A család valószínüleg nem érdemelte ki a nekik tulajdonított méregkeverést: de, mivel Cesare és Roderigo egymást követöen pár nap különbséggel haláloztak el, és hasonló tünetekkel is, a botránykeverök fennen hirdették, hogy egy újabb áldozatuknak szánt mérgezett borból ittak tévedésböl.

Kolostorok

Az angol kolostorok csúcspontja # 1491-ben, amikor VIII. Henrik született, több mint 800 imaház létezett Angliában. Ezek között volt 250 kolostor a szerzeteseknek, 280 rendszeresen használt kanonoki épület (ahol papok éltek együtt), 170 klastrom (egyházi rend testvéreinek kolostora), valamint 130 apácazárda. Ezekben kb. 4000 szerzetes, 3000 hivatásos kanonok, 3000 barát és 2000 apáca élt, dolgozott. Így, az akkoriban Angliában élö mintegy 2 millió lakosból kb. 12.000-en rendházakhoz tartoztak és további 25.000-en nekik dolgoztak a mezögazdaságban vagy más területen. VIII. Henrik 1547-ben bekövetkezett haláláig, mindet megszüntették.

A legutoljára megszüntetett egyházi létesítmény # A VIII. Henrik által bezárásra ítéltetett utolsó, angliai rendház a Walthami apátság volt Essexben, melyet 1540-ben csuktak be.

A legészakibb kolostor # A világon a legészakabbra a Szolovetszkij kolostor volt, a 65. északi szélességi foknál, a Szoloveckij-szigeten, a Blagopolucsije-öbölben, a Fehér-tengeren. Zoszima és Szavatij nevü szerzetesek alapították az 1420-as évek végén a Kirill-Belozerszki kolostorból. A 15. század vége felé kb. 100 szerzetes élt itt faházakban: túlélték a rendkívül hideg és szeles teleket (rendszerint -25-30 °C-t) és a rövid nyarakat. A szerzetesek több tucat sóbányát hoztak létre a környéken. Kitermelték, söt el is adták a sót. Tengeri emlösökre és szárazföldi állatokra vadásztak, halásztak. Ezenkívül csillámpalát és vasércet bányásztak, söt még zöldséget is termesztettek.

Az elsö egyházi rendek az Újvilágban # 1509-ben hozták létre a Dominikánus-rendet, mely bírálta a telepeseket, a helyi lakossággal szemben tanúsított "kegyetlen és rémes viselkedésért". 1524-ben Mexikóban a Ferenc-rendiek kezdték meg müködésüket.

Egyházi személyek

Közép-Amerika legszentebb férfiúi # A maja papok híresek voltak bölcsességükröl és szenthez illö életmódjukról. Egész életüket azzal töltötték, hogy áldozatokat mutattak be, még öncsonkítást is végeztek, vért csapoltak saját testükböl. Figyeltek rá, hogy mások ne vétkezzenek az istenek ellen. Jövendöltek és betegeket gyógyítottak. A maja papok szinte kisajátították a tudományos ismereteket; képzésükhöz tartozott a naptár (évek, hónapok és napok) vezetése, az írás és a hagyományok ápolása.

A leghatalmasabb egyházi személy # Bár ez idö tájt a pápák körül elég sok pletyka keringett, az 1490-es és 1500-as évek legnagyobb hatalmú egyházi személye a Ferenc-rendi Ximenes de Cisneros volt. 1492-ben Izabella királyné gyóntatója volt, 1495-ben Toledo érseke lett, egyben Spanyolország prímása, 1507-ben pedig kardinális és föinkvizítor. Utóbbi pozíciója révén ö volt az egyetlen személy, akinek parancsait betartották Spanyolország minden királyságában. Amellett, hogy expedíciót vetett Észak-Afrikába, és 1509-ben meghódította Oránt, Ximenes egyetemet alapított Alcalában. Fontos szerepet játszott a spanyol papság megreformálásában. Végül egy ideig Spanyolország régenseként lépett fel, amikor Ferdinánd király 1516-ban elhalálozott.

A legszélsöségesebb aszkéta # A vallási szélsöségek korában, Francesco de Paola büszkélkedhetett a legszélsöségesebb aszkéta címével. Tizenkét éves korától egy dél-itáliai barlangban élt: csak gyümölcsöt meg zöldséget evett, durva darócot viselt, álló helyzetben aludt, a sziklának dölve. 1474-ben viszont megszervezte a Ferenc-rendiek reformját. 1483-ban XI. Lajos király Franciaországba hívatta. Nagy pompával fogadták a nápolyi udvarban és a Vatikánban is, majd elfoglalta lakását a neki épített remetelakban, a plessisi kastély közelében, ahol Lajos király haldoklott. Francesco a francia udvar közelében maradt, nemigen volt rá hatással az öt körülvevö extravagancia, gyakran beszélgetett el az udvaroncokkal azok ügyes-bajos dolgairól, meg az udvarhölgyekkel terhességükröl. Híres volt jövendöléseiröl és csodatételeiröl. 1507-ben halt meg, 90 éves korában, és 12 ével késöbb szentté avatták. (1943-ban a tengerészek védöszentje lett.)

Az egyházi dolgok legnagyobb, részletes megörökítése # Peter Rovenno, az itáliai Pádua egyetemének jogtudósa, 1491-ben publikált egy tanulmányt az emlékezet edzéséröl, melyben kijelentette, hogy könyv nélkül képes idézni a kánonjog egészét (négy nagy fóliáns kötetet): 200 beszédet és 20.000 jogi indítványt.

A legexcentrikusabb gondolkodású, egyházi liberális # Az itáliai Giovanni Pico della Mirandola (1463--1494) arról álmodott, hogy a világ összes vallását összebékíti, az ezek alapjául szolgáló, rejtett misztériumok megkeresésével. 14 éves korában kezdte tanulmányait. Öt különbözö egyetemen dolgozott és feltehetöleg 22 nyelvet sajátított el. 1486-ban, Rómában publikálta 900 indítványát a következö címmel: De Omni Scibili (Mindenröl, amit tudni kell). Az okkult mágia védelmezése miatt magára haragította a pápát, nemi étvágya miatt pedig a férjeket, ezért bebörtönözték. Amikor Firenzében meghalt, dominikánus szerzetesként temették el.

A legbotrányosabb hitetlen # Sigismundo Malatesta, aki 1468-ig Rimini ura volt, az "Itália szemete" becenevet kapta. A pápa egy nyilvános ceremónia alkalmával hivatalosan is a poklot jelölte ki lakhelyéül. Állítólag meggyilkolta két feleségét, megpróbálkozott mindkét lánya, söt fia megeröszakolásával is, és meg volt gyözödve róla, hogy a lélek a testtel együtt meghal. Bár a rémesebb részletek a pápai propaganda kitalálásai, Sigismundo pogányságba illö ízlése igencsak próbára tette az akkori idök rugalmatlan toleranciáját: a San Francesco templom - amit ö ajándékozott Rimininek - úgy nézett ki, mint valami görög templom, tele volt ókori relikviákkal és találhattunk benne egy szentélyt, amit szeretöjének, "az isteni Isottának" emeltetett.

Új vallások és szekták

Újfajta konfucianizmus # 1489-töl kezdödöen, Wang Shouren (1472-1529) a tudós, író és mandarin, a konfuáonizmusnak, Kína régesrégi filozófiájának új változatát fejlesztette ki. Az ösztönös tudás jelentöségét nem lebecsülve radikálisan hangsúlyozta a tisztábban racionalista, konfuciánus magatartások hagyományos együttesét. Idealista konfucianizmusa végigsöpört egész Kínán, és ezzel komolyhatást gyakorolt a késöbbi korokra.

A reformáció vitájának elsö mozzanatai # Bizonyos értelemben, az egyházi reformáció nem akkor indult el, amikor Luther 1517-ben kiszögezte a wittenbergi parókiatemplom ajtajára a búcsúcédulák árusítását elitélö írását. Korábban is sor került már az egyház hasonló kritizálására. Attól fogva, hogy az egyház megoszlott az egymással rivalizáló pápák között, a keresztény világ sok részén bírálták az egyházi visszaéléseket. Luther Márton, ez az Ágoston-rendi szerzetes és egyben a wittenbergi új egyetem tanára, szinte mániákusán meg volt gyözödve saját gyarlóságáról. Ezt oldotta fel benne annak felismerése, hogy a hit nem szentesíti az igét, és az Újtestamentumnak ez az értelmezése lett teológiájának az alapja. Sok kortársa vallotta ugyanezt a nézetet. Lefordította németre a Vulgatát 1534-ben : Ez a könyv a politikailag megosztott Németországban a kulturális egység egyik legerösebb eszközévé vált. Az ily módon sok területen felszabaduló feszültségek oda vezettek, hogy az egyházi tulajdonokat világi személyek kezdték feldarabolni; Angliában pl. VIII. Henrik felszámolta a kolostorokat, és barátaival osztozott a hasznon.

Új vallás # Guru Nanak (1469-töl kb. 1539-ig) alapította meg az észak-indiai Pandzsábban különösen erösnek bizonyuló, jelentösebb vallást, a szikh vallást. Nem volt megelégedve a hinduizmussal, melyben nevelkedett, és az iszlámmal sem. Új vallása, és egyben annak szent könyve, a Guru Granth Sahib, visszautasította a hinduk kasztrendszerét.

Az elsö anabaptista # Münzer Tamás (kb. 1489-1525) német prédikátort tekintik az anabaptisták megalapítójának. 1520-tól fogva összeütközésbe került a hatóságokkal, mivel "szocialista" és misztikus elgondolásokról prédikált, és lelkes követöi is akadtak. Végül kivégezték.

Egyházi könyvek

A legértékesebb # Sok mohamedán uralkodó azzal nyilvánította ki jámborságát, hogy értékes ajándékokat küldött Mekkába. Ezeknek egy részét a város kormányzóinak, a sarifoknak szánták, a többit pedig szétosztották a szent város lakosainak, mint alamizsnát. Néhány 16. századi indiai uralkodó kézzel másolta le a Koránt, és küldte el Mekkába. Így Gudzsarat szultánja, II. Mazaffar (1511 26) sajátkezüleg készített két másolatot is aranyozott víz felhasználásával, majd ezeket küldte el Mekkába és Medinába. Évente adakozott is, hogy biztosítsa a két könyv fenntartási költségeit, és hogy fizessen azoknak, akik ezeket a másolatokat idézet céljából igénybe vették.

A legsikeresebb # Thomas Kempis Krisztus követése címü könyve elöször 1418 körül forgott közkézen. Ez a rövid útmutató, mely Krisztus életével foglalkozott, azonnal nagyon sikeres lett. Több mint 500 utánnyomása készült el 1470 valamint 1500 között. Kis mérete következtében rendkívül széles körben olvasták a 15. század során. Többen mint a Bibliát, amely még mindig túl drága volt ahhoz, hogy az ezt igénylö tömegek megvehették volna maguknak. A szerzö nem dogmatikus és személyes rajongással, közérthetö módon fordult minden rendü és rangú keresztény emberhez. (A British Library katalógusában 151 kötetet tölt meg a kiadások listája.)

A legnépszerübb Angliában # John Mirk Liber festivalis-a (Az ünnepségek könyve) tulajdonképpen a szentbeszédek és vallási legendák gyüjteménye volt. Bár 1415 elött állították össze, Angliában sokáig népszerünek bizonyult: 1483 és 1532 között 19 alkalommal készült belöle utánnyomás.

Fordítások

Az elsö, latin nyelvü Korán # Mohamed tanításainak egy részéröl azt tartják, hogy 615 körül vethették elöször papírra, és maga a próféta javított rajta még 622-ben. A fennmaradó részt 632-ben bekövetkezett halála után írhatták le. A Koránt elöször 1143-ban fordították le latin nyelvre, és így vált széles körben ismertté Európában is.

Az elsö "népi Bibliák" # A 15. század során továbbra is nagyok és drágák maradtak a nyomtatott bibliák. Egy német nyelvü fordítást 1466-ban Strasbourgban adtak ki, egy olasz változatot 1471-ben Velencében, egy francia nyelvü szöveget Párizsban 1487 körül. Mind gyorsan elkelt és nemsokára újabb kiadások követték. 1485-ben, a németországi Mainz érseke, Berthold von Hennenberg fejezte ki aggodalmát: "tudatlan és mohó emberek odáig merészkednek, hogy a szent szövegeket vulgáris és pontatlan németre tegyék át". Megpróbáltak mindenféle, jövöbeni fordítást a mainzi és az erfurti egyetem jóváhagyásától függövé tenni.

Az elsö, finn nyelvü Újtestamentum # Michael Agricola (1511-1557) - akit általában úgy tekintenek, mint a finn irodalmi nyelv atyját - állílotta össze a finnek számára az elsö ábécéskönyvet. Ő alkotta meg 1548-ban az Újtestamentum finnre történt, elsö fordítását. 1541-ben jelent meg az elsö, svéd nyelvü fordítás.

Népi hiedelem

A legelterjedtebb hiedelem # Az idö tájt szinte mindenki hitt a tündérekben. Azt tartották, hogy ha az ember jól bánik velük, akkor a tündérek is kedvesek, de ha rosszul bánnak velük, ennek megfelelöen reagálnak. Úgy gondolták, kínozni tudják az állatokat, ellopják a csecsemöket, és mindenféle trükkös játékokat üznek azokkal, akik nem tesznek a kedvükre. Minden országban és nyelvben megtalálható a tündérekre alkalmazott saját elnevezés: az angolok jóindulatú manónak, a németek koboldnak, az oroszok domovojnak nevezték öket. A tündérek kiengeszteléséhez kötelezö volt kis csupor tejet vagy zabkását kitenni minden esteamit valószínüleg reggelre elfogyasztottak.

A leghosszabb talizmánok # Gyakran alkalmaztak védekezésül talizmánokat, bizonyos asztrológiai hatás alatt készült képeket. 1494-ben tanulmányt írt Jerome Torella, II. Gyula pápa késöbbi orvosa, Aragónia királyának, Ferdinándnak. Abban aranyoroszlán talizmánt ajánlott bélfájdalmak megelözésére. A köszvény leküzdésére a halakról készített, feliratos pecséteket alkalmazták. Az olyan aranyoroszlánok, melyeket a Nap és a Jupiter együttállásakor faragtak, meg tudták gyógyítani a villámlástól, vihartól való félelmet.

A legfélelmetesebb gyógyfü # A narkotikos hatású mandragóra számított annak. Az ókortól kezdve hitték, hogy emberformájú gyökereiben tulajdonképpen kis, öregember van, és kárt tud okozni mindenkiben, aki nem tartja be kiásásakor a megfelelö elöírásokat. Az 1526-ban írott The Grete Herball szerzöje egyértelmüen kijelenti, miszerint a kis emberke tulajdonképpen mítosz, de a címlapon a férfi- és a nöi mandragórákat még mindig kerti jelenetben ábrázolják!

A leginkább elítélt, népi hiedelmek # Az egyház által elitélt, népi hiedelmek körébe a következök tartoztak:

- teliholdkor veszélyes dolog terményt ültetni;

- szerencsétlen dolog pénteken, 13-án megszületni;

- szerencsétlen dolog éjfél elötti órában születni;

- azok a házasságok a legjobbak, amit akkor kötnek, ha a Hold fénye növekszik;

- a szinte bálványimádásig menö gyakorlat, melynek során világi és egyházi személyek az újholdnak megfelelöen böjtölnek és hajtanak térdet;

- az a gyakorlat, hogy csütörtökön és szombaton - tehát azokon a napokon, amiket uralnak - Jupiternek és Szaturnusznak tömjént égetnek.

A legjelentösebb tényezö az asztrológia népszerüsítésében # A 15. században a mozgatható (egyébként szétszedhetö) betüvel történö nyomtatás feltalálása volt a legjelentösebb tényezö az asztrológia népszerüsítésében: az éves elörejelzések egyre kedveltebbek lettek. Az asztrológusok Európa-szerte versengtek egymással, ha háború, kormányzati változások, vallás és idöjárás tekintetében jósoltak. Az általuk használt, legfontosabb adatok képezték a horoszkópot, a Napnak a Kos csillagkép elejére való visszatéréséhez. Ez egyben az asztrológiai év kezdetét is jelezte. Ptolemaiosznak a napfogyatkozásokkal foglalkozó írásait tartották a legnagyobb becsben, de az arab szerzöktöl átvett, újonnan felfedezett szövegek nagyobb jelentöséget tulajdonítottak az együttállásoknak.

Jóslás

A jövendölés legösibb módja # A tenyérjóslás - a kézen és a csuklón látható vonalak hosszának, mélységének és színének értelmezése - az egyik legrégibb módja a jóslásnak és a jellem megítélésének. A reneszánsz elején, a tenyérjósok a négy legfontosabb vonalat olvasták le - a 17. századra már hetet. A leghíresebb tenyérjósnak az itáliai Bartolomeo Coclét tartották, aki egyben a homlok és az arc alapján is tudott jósolni. Több jövendölésének pontosságát megerösíti a történész, Jovius is. Bentivoglio, Bologna kormányzója adta a bakó kezére, akinek elözöleg számüzetést és a csatamezön bekövetkezö halált jósolt. A hóhér is ügyfele volt: Cocle egyszer megjósolta neki, hogy gyalázatos gyilkosságot fog elkövetni.

A legiszonyúbb jóslat # Oroszország lakóinak nagy része attól rettegett, hogy a világvége 1492-ben jön el. A teológusok meg voltak gyözödve nála, hogy a világ teremtésének hét napja megfelel fennállása 7000 évének és úgy számították, hogy 1492-ben érne véget. 1524-re pedig új özönvizet jósoltak.

A legmegdöbbentöbb jóslat # A jóslatokat sok kultúra feljegyezte. Kevés volt azonban megdöbbentöbb, mint amit az amerikai Felsö-tónál lakó odzsibvék prófétája jövendölt, aki nagy részletességgel álmodta meg a következöket: "férfiak jönnek át a nagy vízen ...börük fehér lesz, mint a hó és arcukon hosszú ször nö. Ezek az emberek ...csodálatos, hatalmas kenukban érkeznek, melyeknek nagy, fehér szárnyuk van, mintha óriásmadarak volnának. Az embereknél hosszú éles kések lesznek, meg hosszú, fekete csövek, amit a madarakra és állatokra irányítanak. A csövekböl füst száll fel..., majd tüz villan bennük, és... rémes zaj támad". A jóslatot követöen a törzs egy csoportját le is küldték a Szent Lörinc folyón, hogy nézzenek utána a dolognak - és végül azok meg is pillantották az elsö fehérembert -feltehetöleg Cabot (1497) vagy Cartier (1535) csapatát.

A valaha élt, legnagyobb jövendömondó # 1492-ben, Jaune de Notredame még nem tért át keresztény hitre, ezért az okkult zsidó irodalom szorgalmas olvasója volt. Ez a vegyes, zsidó-katolikus háttér játszott életbevágóan fontos szerepet az életében. A franciaországi Szt. Remy de Provence-ban 1503. december 14-én délben született Michel - akit egyébként latinosított formájú családnevéröl, a Nostradamusról sokkal jobban ismerünk. Ő minden asztrológus közül a legcsodálatosabb. Híres müve, a Centúriák még a 2002. éven túlra vonatkozó, részletes jóslatokat is tartalmaz.

Nostradamus különbözö nyelvek keverésével írta meg jóslatait, és azokat négysoros versekbe szedte. Ritkán határozta meg pontosan a dátumokat, inkább asztrológiai terminológiát használt.

Anglia leghíresebb jósnöje # Ursula Southeil, ez a fizikai megjelenésében groteszk nö, 1488-ben látta meg a napvilágot egy a Yorkshire grófságban található Knaresborough kis barlangjában. Asszonynevén, Mother Shiptonként (Shipton mamaként) ismerik inkább. Eredeti látnoknak számított, de a neki tulajdonított, leghíresebb jövendölések java része tulajdonképpen 19. századi hamisítvány.

A leghíresebb hamisítványok a jóslás terén # A 16. századból származó, úgynevezett Szent Malachiás jövendölései minden, jövöbeni pápa felsorolását tartalmazza, egészen addig az idöpontig, mely megközelíti hozzávetölegesen a rettegett 1999. évet, ami mind Nostradamus, mind pedig Mother Shipton (Shipton mama) nevéhez kapcsolhatók.

Diagnózis

A vonalak legrészletesebb tanulmányozása # A metoszkópia, vagyis a homlokon lévö vonalak leolvasásának müvészete, Giralamo Cardano nevéhez füzödik. Munkája, a Metoscopia, több, mint 800 esettanulmányt tartalmaz, fametszettel van illusztrálva. A homlokot hét zónára osztotta, mindegyiket a bolygók valamelyike uralta, legfelül a Szaturnusszal, legalul pedig a Holddal. Bármely adott zónánál az ott megjelenö, nagy ránc az uralkodó bolygó természetének személyi tulajdonságait jelezte. Az egészség, gazdagság, gyengeelméjüség. háborús sikerek vagy éppen eröszakos halál mind felismerhetö a kézikönyv tanulmányozása segítségével.

A legjobban illusztrált fiziognómia # A fiziognómia az arc formájának és kifejezéseinek segítségével történö jellemmeghatározás müvészete. A 16. század elején készült, és ezzel a témával foglalkozó tanulmányok körében találjuk azt, melyet a strasbourgi Indaginei János publikált 1531-ben, gyönyörü fametszetekkel. A szerzöröl Hans Baldung Grien által készített portré mellett van benne egy sor további, eleven portré is. Ezeket a rákövetkezö két évszázad során kisebb müvészek is átmásolták. A képek szerint a nagy fülek ostobaságról és tudatlanságról tanúskodnak, a kicsiny, majomszerú fülek pedig állhatatlanságról és csalárd hajlamról. Az orr, a szemek, az áll és a szempillák hasonló módon árulkodnak az alattomosságról, hiúságról, értelemröl és kalandvágyról.

A legújabb tudomány # A keletröl származó, újonnan felfedezett kéziratok áradata az itáliai, tanult körökben felélesztette a mágiát. Hermes Trismegistus írásait - amiröl az idö tájt úgy hitték, hogy az ókori Egyiptomból származik - Marsilio Ficino fordította le az 1460-as években, Cosimo de' Medici kérésére. Ezek rendkívüli jelentöséget kaptak. A modern tudomány kimutatta, hogy Hermes képzeletbeli figura volt, és hogy az írások egy sereg görög forrásból származnak, melyek az elsötöl a negyedik századig terjedöen datálhatók; ami viszont közös bennük, hogy a pogány vallás gyakorlásának fenntartására irányultak abban az idöben, amikor a kereszténység kezdett dominálni. A Hermesnek tulajdonított, titkos misztériumok útmutatással szolgáltak arra nézve, hogyan kell az ösi egyiptomiak módján mágikus eröt vinni a szobrokba, vagy hogyan hozható ki az emberböl az Istentöl eredö, belsö erö a hét bolygószférán át történö felemelkedéssel. Az asztrológiai kozmológia alapvetönek számit ezen elgondolások szempontjából; a bolygók és szimpatikus anyagaik ismerete lényeges volt a mágus számára, mert tudnia kellett, hogyan és mikor idézze meg a bolygóistent. A jelek ismerete elengedhetetlen volt még a hatalommal felruházott, mágikus szimbólumok felírásához is.

Boszorkányság és bübájosság

1450 és 1700 között, Európában és a Brit-szigeteken legalább 100.000 embert ítéltek halálra olyan bünökért, amiket feltehetöleg el sem követtek. A pontos számadatok vitatottak: vannak olyan szaktekintélyek, akik becslése szerint millió körüli a számuk. A 15. század vége felé, amikor a boszorkányság összekapcsolódott már az ördög imádásával, a boszorkányok eröszakos módon történö elnyomását, söt kiirtását tekintették az egyetlen, ésszerü válasznak arra, hogy mind Isten, mind pedig az ember ellen ilyen hatalmas bünöket követnek el. Általában fehér mágiát alkalmaztak gyógyászati és egyéb, nemesebb, elfogadható célokra, a fekete mágia pedig ennek sötét megfelelöje volt.

A legolcsóbb bübájosság # Az átokkal sújtás-amikor a szellemeket szólították, hogy gonosz cselekedeteket hajtsanak végre - számított a boszorkányság legolcsóbb formájának, és általában a legszegényebbek vették igénybe. 1493-ban Elena Daloknak azért kellett megjelennie egy londoni bíróságon, mert kérkedett, hogy mindenki, akit átkával sújtott, azt követben elhalálozott.

A leggyakoribb varázslat # Ha valaki másnak fizikailag kárt akartak okozni, ennek leggyakoribb módszere volt, hogy tüket szurkáltak az áldozat viaszból készített képmásába.

Az ördöggel kötött szövetség elsö azonosítása # Bár ösidöktöl fogva hittek a boszorkányságban és a mágiában, az az elgondolás mégis újnak számított, hogy a boszorkány egyességet köt az ördöggel. Az egyház gondoskodott egyrészt az indoklásról, másrészt a feltárásról és a felelösségre vonáshoz szükséges eljárásról is. Határozott proklamációnak számított VIII. Ince 1484-ben kiadott pápai bullája, valamint az 1486-ban két dominikánus inkvizítor (egyházi bíróságon elnöklö bírák) által kiadott Malleus Maleficarum (malleus = az áldozati céllal történd mészárláskor használt bunkó vagy szekerce: maleficium = bün). Elsödleges aggodalmuk Németországban és Franciaországban az ördög imádásának terjedése volt. Az ördögimádás elgondolásának lényege, hogy bárki képes gonosz cselekedetre, nem csak azok, akiknek ehhez természetes, lelki hatalmuk van.

Az elsö, hivatalos útmutató a boszorkányüldözéshez # A Malleus Maleficarum (Boszorkányok kalapácsa) 14 utánnyomást ért meg 1486 és 1520 között. Szerzöi, a két dominikánus szerzetes, Heinrich Kramer és Jacobus Sprenger, az 1490-es évek során a leghíresebbnek számítottak. Ünnepelt tudósok voltak Itáliában, söt Németországban meg Közép-Európában is, a pápa magas, egyházi hivatalokat adományozott nekik. Saját rendjük úgy tekintett rájuk, mint két leghíresebb emberére. Abból az elvböl indultak ki, hogy a boszorkányságnak az ördöggel kötött, közvetlen egyességet is tartalmaznia kell. A Malleus Maleficarum tulajdonképpen az inkvizítorok számára szánt kézikönyv, de ugyanilyen jó szolgálatot tesz, mint "enciklopédia" bárkinek, aki vagy tájékozott akar lenni, vagy meg akarja tanulni gyakorlati célokra ezeket a titkokat.

Akik köreiböl a legtöbb "gonosztevö" kikerült # A boszorkánysággal megvádoltak körében legtöbbször a társadalmilag vagy anyagilag leginkább függö nöket, ennélfogva a közösség leggyengébb tagjait találjuk meg. Az egyház kifejezett álláspontja volt, hogy a nöket minden korban sokkal jobban hajtja a nemiség, ennélfogva hajlamosabbak az ördög általi elcsábításra. A megvádoltak java része 50 évnél idösebb volt, sokan közülük szenilisek is lehettek, bár sok csinos fiatalasszonyt is elitéltek. A boszorkányság gyakorlásáért halálra ítéltek 75 százaléka volt nö; legtöbbjük hajadon. Az angliai Essexben, a svájci Bázelban és Namurban (a mai Belgiumban) több, mint 90 százalékuk volt nö.

A férfi "gonosztevök" legnagyobb mérvü perbefogása # Férfiakat leginkább politikai indíttatásból vagy valamilyen tömeghisztéria idején vádoltak meg boszorkánysággal. A férfiak legnagyobb arányú perbefogása a spanyolországi Aragóniában volt a 16. században: ök tették ki a perbefogottak 72 százalékát.

A leghíresebb, áruba bocsátott lelkek # Mind közül, aki lelkét eladta az ördögnek, leghíresebb Johann Faust doktor. Az 1492 és 1503 között Rómában megjelent Hollenzwang (A pokol kényszere) több változatát is a fekete mágusnak tulajdonították, bár csak az 1520-as években kezdett okkult tudományokkal foglalkozni. Legendás önpusztítása morális példaként szolgált az ördögimádás ellenzöinek.

Nimmegeni Mária volt a leghíresebb nö, aki eladta a lelkét az ördögnek. A róla elnevezett, holland mirákulumot Antwerpenben nyomtatta ki William Vorsterman (1512-tól 1543-ig tevékenyke-dett). Egy apáca legendájáról szól a történet, aki azért szökik meg a kolostorból, hogy 14 évet töltsön el az ördöggel, miközben vele dévajkodik. Majd maradéktalan megbánást tanúsítva visszatér és rájön, hogy Isten kegyelme még mindig nyitva áll elötte.

Egyedülálló hiedelem # Az az elgondolás, hogy a boszorkány parancsára egyes állatok gonosz cselekedeteket hajlandók végrehajtani, csak Angliára jellemzö. Ilyen eset elsö, feljegyzésekben is szereplö említése 1530-ból, Somersetböl való; a szóban forgó állat egy varangy volt.

A legrettegettebb fegyver # A boszorkányság leginkább rettegett fegyvere a kinyomozhatatlan eszközökkel történö gyilkosság volt. A Yorkból származó Mabel Brigge-t 1538-ban Fekete Böjtért végezték ki: a rítus abból állt, hogy a nö tartózkodott a tejet vagy húst tartalmazó táplálékoktól, ugyanakkor az áldozat halálára összpontosított. A VIII. Henrik és Norfolk hercege ellen irányuló böjtölése sikertelen maradt. Mindazonáltal olyan hatalmat tulajdonítottak neki, hogy jóidöbe tellett, mire lecsillapodtak a kedélyek, ugyanis az a hír járta, hogy a király meghalt.

A legkirályibb varázslók # 1483-ban Gloucesteri Richard bevádolta Margit királynét, testvére feleségét, és Jane Shore-t, hogy boszorkányok. Ezzel akart kétséget támasztani a királyi örökös jogos voltát illetöen. Elsorvadt karját mutogatta, de minden jelenlévö tudta róla, hogy születésétöl fogva ilyen. VIII. Henrik azzal vádolta meg Boleyn Annát, hogy valamilyen mágiát alkalmaz, mivel a nö nem szült neki fiú utódot.

Tömeges megszállottság, legkorábbi, feljegyzésekben szereplö bizonyítéka # Az észak-franciaországi Cambrai közelében található, Ágoston-rendi zárdában 1491-ben Jeanne Potier növért kéjes vágy ragadta magával gyóntatója iránt, és nemsokára csatlakozott hozzá a többi apáca is. Bár csak három démonról volt szó, Cambrai püspökének hét hónapjába tellett az ördögüzés befejezése.

A boszorkányság elleni legjobb megelözés # Ha valaki a boszorkányságot meg akarta elözni, a küszöb fölé megszentelt füveket függesztett. Leggyakrabban vasfüvet, vörösberkenyét és kaprot alkalmaztak, de ugyanilyen hatékonynak tekintették az amulettet is, pl. a lópatkót.

Ez a festett fametszet 1511 körül Németországban készült. A hét halálos bünt démonok formájában ábrázolja. Ezek sorban a következök: düh, büszkeség, irigység, lustaság, falánkság, kéjsóvárság és kapzsiság. Úgy hitték, hogy ezek a bünök okozzák az ellenállni nem tudó személy lelkének halálát.

Boszorkányüldözések

A legnagyobb arányú perbefogás # Boszorkányok Angliában történt, nagyarányú perbefogása majdnem egy századdal késöbb kezdödött meg, mint a kontinensen. 1542-re, a probléma olyan széles körüvé vált, hogy a parlament halálbüntetést vezetett be bübájkodás bebizonyosodása esetén (ami varázslattal történö, természetfölötti tevékenységet jelentett). Az angol protestantizmus részéröl az emberi bünnek és a sátán fogalmának a hangsúlyozása nagymértékben hozzájárult ahhoz a pszichológiai légkörhöz, mely boszorkányokat elitélte. A protestáns papságnak tilos volt ördögüzést végeznie, mely a római katolikus egyház legjobb fegyverének számított, ha valakit megszállt a démon. Semmi egyebet nem tehettek, csupán imádkoztak.

A legnagyobb mérvü boszorkányüldözés # A franciaországi Trierben került sor rá, ahol 306 vádlott boszorkány több, mint 1500 eset elkövetését vallotta be.

Uralkodók és törvényhozók

Királyi fenségek és államfök

A legrégebben uralkodó dinasztia # A jelenlegi japán dinasztiát - különbözö sikeres és kevésbé sikeres idöszakok, no meg annak dacára, hogy néha csekély volt a hatalma -a hagyomány szerint Kr. e. 660 február 11-én történt alapításáig vezetik vissza. Meglehet, hogy ez vagy 600 évvel korábbi idöpontot feltételez a valódinál. A dinasztia 1500 táján már több, mint 2000 éve uralkodott.

A legrégebbi, afrikai dinasztia # Az ókori Egyiptom hanyatlása óta Etiópiában uralkodott Afrika legépebbi dinasztiája. A királyság politikai gyökerei a felföld negyedik században történt megtérítésében rejlenek. A 15. századra, Etiópia kopt keresztény királyát már úgy emlegetik, mint az "indiai János pap"-ot. Az európai birodalomépítök azért szorgalmazták vele stratégiai valamint diplomáciai kapcsolatok kialakítását, hogy ellensúlyozni lehessen a mohamedán törökök erösödö hatalmát.

Minden idök leghosszabb ideig uralkodója # Az ókori Egyiptom hatodik dinasztiájának fáraója, II. Fiopsz, más néven Neferkare volt. Uralkodása Kr. e. kb. 2281-ben kezdödött, amikor 6 éves volt és úgy tudják róla, kb. 94 évig tartott. Arakan (Burma) királya, Minhti, állitólag 95 évig uralkodott, 1279 és 1374 között. Minden európai uralkodó közül legtovább I. Alfonso Henrigues, portugál király ült a trónon: 1112. április 30-ától 1186. december 6-áig, haláláig. 73 évig és 220 napig uralkodott.

Uralkodások

A legtovább tartó # Két japán császár uralkodott 36 évig ebben az idöszakban: Go-Hanazono (1419-71), 1428-tól 64-ig, Go-Tsuchimikada (1442-1500) pedig 1464-töl 1500-ig.

A legszokatlanabb # A mogul uralkodó, Humajun, Baburnak, a dinasztia alapítójának fia, uralkodása volt a legszokatlanabb. 1590 körül letaszította öt a trónról az afgán törzsfönök, Sher Khan, így Iránba kellett menekülnie. Sher Khan (ma Sher Sah) halálát követöen, több mint tíz évi számüzetés után, sikerült Humajunnak visszaszereznie trónját.

A legnagyobb újító # A delhi szultánnak, Sikander Lodinak (meghalt 1517-ben) igen figyelemreméltó volt az uralkodása. Igencsak ösztönözte hindu alattvalóit a perzsa nyelv tanulására. Még azt is megengedte, hogy részt vegyenek a mohamedán vallás iskoláiban az oktatáson (a medreszekben). Jelentös zenetudományi munkája volt abból az idoböl a Lahjat-i Sikandari, mely elsö ízben jegyezte fel a dhrupad forma összetételét.

Az elsö uralkodók

Az elsö császárok # 1526-ban a panipati csatában gyözelmet aratott Delhi mohamedán urai fölött az afganisztáni Zahirad-din Mohamed (kb. 1482-1530), népszerübb nevén Babur (vagy Baber). Ő lett Észak-Indiában a leghatalmasabb uralkodó. Ő a Mogul Birodalom megalapítója. 1547-ben megkoronázták IV. (Rettegett) Ivánt (1530-84), az elsö orosz uralkodót, aki a cár ("cézár") vagyis a császár címet kapta.

Az elsö "minden oroszok" cárja # III. (Nagy) lván cár (1440-1515) 44 évig uralkodott (1462-1505).1485-ben elfogadta az "egész Oroszország hercege" titulust, 1492-ben pedig "Oroszország uralkodójának" kiáltotta ki magát. Az általa kormányozott terület kb. 430.000 km -röl 2.800.000 km -re bövült, hétmillió lakossal. Uralkodása alatt jelent meg az Oroszország elnevezés.

Az elsö walesi herceg # I. Edward 1284. április 25-én született fiát nevezték el 1301-ben walesi hercegnek. Ő volt e cím elsö viselöje, mint az angol trón várományosa. 1307-ben követte atyját a trónon, II. Edwardként. Tudor Artúr, VII. Henrik fia, 1492-ben lett walesi herceg, de 1503-ban meghalt, így hát testvére, Henrik követte öt ezzel a címmel. Amikor VII. Henrik 1509-ben meghalt, Henrik mint VIII. Henrik lett király

Az elsö York-párti király # Az Angliában 1455 és 1461 között bekövetkezett Rózsák Háborúja után, mely a York (fehér rózsa), valamint a Lancaster (piros rózsa) ház között dúlt, IV. Edwardot nyilvánították királynak a York-pártiak, és ö le is gyözte a Lancaster-pártiakat Towtonnál. A Lancaster-párti király, VI. Henrik, Margit királynéval együtt elmenekült Angliából. Kilenc évvel késöbb; 1470-ben kényszerítették a Lancaster-pártiak IV. Edwardot, hogy a franciaországi Burgundiába meneküljön, és ezzel VI. Henrik tért vissza az angol trónra egy évre. Margit királynét Tewskesburynél megverték, VI. Henriket pedig a londoni Tower börtönébe vetették, ahol nemsokára meg is halt. Ezzel most már biztosítva volt az elsö York-párti uralkodása.

Az elsö Tudor király # Az 1485. augusztus 22-én Bosworthnél vívott csata megnyerésével VII. Henrik lett Anglia elsö Tudor királya.

Az elöször használt cári korona # A hagyomány szerint az orosz cárok koronáját, a Monomachosz süvegét - a császári hatalom egyéb jelvényeivel együtt - Konstantin Monomachosz küldte unokájának, Vlagyimir kijevi hercegnek. Aranyból készült, finoman kidolgozott volt: smaragdok, rubinok és gyöngyök díszítették. Tetején kereszt volt látható, és cobolyprém övezte. Elöször 1498-ban alkalmazták, III. Iván unokájának, Dimitrij cárnak a koronázásakor.

Az elsö európai uralkodók Amerikában # A spanyolok Mexikóban 1535-ben, Peruban pedig 1543-ban neveztek ki alkirályokat. Ezek az alkirályok a polgári és katonai kormányzatok élén álltak. Nagy lábon éltek és uralkodtak, köreiket nem nagyon zavarták - sokszor még útmutatással sem - Spanyolországból.

A legnagyobb hódító # Bár már 87 éve halott volt, 1492-ben Nyugat-Európa még mindig tisztelettel adózott a mogul császár, Timur Lenk, más néven Tamerlán emléke elött. Szamarkandból kiindulva haladt északi meg keleti irányban, így hódította meg az 1370-es évek alatt a Himalája lejtöi mentén elhelyezkedö földeket, majd déli irányba fordult, a Perzsa-öböl felé, utána a Kaszpi-tengernek vette útját nyugaton, az 1380-as években. 1391-96-ban Dél-Oroszország következett, 1398-99-ben Észak-India; 1400-tól kezdve Timur újból nyugatra vetette szemét, mégpedig a Földközi-tenger felé. Ennek során egy sor hadjáratot valósított meg, ami korának legnagyobb ütközetében csúcsosodott ki, mikor is 1402-ben Angorában (Ankara) megütközött a török szultánnal, Bajeziddel. Mindkét oldalon 100.000-100.000 ember sorakozhatott fel az összecsapás elött. Timur még a szultánt is elfogta. Egy olyan birodalom uraként fejezte be életét, mely a Dardanelláktól Delhiig, valamint a Nílustól a közép-ázsiai sztyeppékig terjedt. Kína lerohanására készült, amikor utolérte a halál.

A legsikeresebb hódító # 1483-ban Franciaország királya lett 13 évesen VIII. Károly. Rövid lábával és nagy fejével kortársai így jellemezték: "alacsony, visszataszító, és olyan aránytalan végtagokkal rendelkezik, hogy inkább néz ki valamiféle szörnyetegnek, mintsem embernek". Uralkodása során döntö csapást mértek 1486-ban a nemesek lázadására. A független bretagne-i hercegséget békés módon Franciaországhoz csatolta, amikor házasságot kötött 1491-ben a trónörökös Annával. 1494-ben sikeres hadjáratot folytatott Itália ellen. Szinte ellenállás nélkül haladt délnek, és meghódította egyetlen ütközet nélkül a nápolyi királyságot is. Örökös nélkül halt meg, 28 éves korában.

A legsikertelenebb hódító # Az Északi-tengertöl az Alpokig terjedö, és a mai Belgiumot, Hollandiát, valamint Luxemburgot, söt Franciaország egyes részeit is magában foglaló Burgundia nagyhatalmú hercege, (Szeles) Károly herceg a nagyobb hódítások megszállottja lett. 1473-ban megpróbálta rávenni a német-római császárt, hogy országát emeljék a burgundi királyság címére, és hozzálátott, hogy az akkori Európa egyik legfigyelemreméltóbb, hozzáértö seregét létrehozza. Az elökészületek miatt megijedt svájci kantonok valamint a Rajna-vidék városai koalícióba tömörültek ellene. 1475-ben és 1476-ban két komoly vereséget szenvedett Károly, 1477-ben mégis sikerült újra támadásba lendülnie, de megint alulmaradt és Nancynél meg is ölték. Machiavelli rámutatott, hogy a pénz nem mindig tudja biztosítani a háborúhoz szükséges összes kelléket: Károly és seregei bizonyos fokig szervezetlenek maradt, híján voltak a közös nyelvnek, és nem tudtak reagálni a meglepetésszerü támadásokra.

Egyesült Spanyolország # V. Ferdinánd aragóniai király (1425-1516) és I. Izabella kasztíliai királynö (1451-1504) 1469-ben kötött házassága hozta létre az elsö egyesült spanyol királyságot. A királyi párt úgy ismerték, mint "katolikus királyokat".

A legnagyobb uralkodók

A leghatalmasabb # Iránban, az 1501-ben hatalomra került Szafavida-dinasztia vallási hátteret tudott biztosítani a katonai és politikai sikereknek, viszont a mohamedán törökök nem. A Szafavidák kijelentették, hogy a síita mohamedán vallás kereteiben a hetedik Imámtól származnak. Így hát ök maguk képviselik a rejtözködö Imámot, más néven a Mahdit, amíg vissza nem tér a földre.

A leghatalmasabb amerikai uralkodók # Az inka birodalom a mai Peru, Chile, Bolívia, Ecuador teljes egészét, Argentínának pedig a java részét magában foglalta. Lakossága hét és kilencmillió között lehetett. E hatalmas terület császárát alattvalói istenként tisztelték. Hatalma óriási volt. A föld java részét az állam birtokolta; az emberekre államvallást kényszerítettek; a vidéki nemeseket arra késztették, hogy minden évnek egy részét az inka fövárosban, Cuzcoban töltsék, így aztán erösen kötödtek az uralkodójukhoz, és gyengíteni tudták státuszukat is. Pachacutec császárt 1438-ban koronázták meg. Uralkodása alatt kényszerítette rá az inka kultúrát a meghódított városok népeire, és iskolákat alapított a nemeseknek. Bevezettette a tízes számrendszert a hadisarc fizetésére szolgáló rendszerben, ugyanakkor a napéven alapuló naptárt szerkesztetett. 1471-ben halt meg. A spanyolok úgy találtak rá pompás, ünnepi ruhába öltöztetett múmiájára, hogy szemgödrében aranyból készített szemek voltak.

A leghatalmasabb asszonyok # Észak-Amerika keleti erdöségeiben, az irokéz társadalomban a családi közösséget a nök származása határozta meg. A férfi a házassággal csatlakozott felesége családjához. A nö egyszerüen elválhatott, ha férje cókmókját kitette a hosszúház ajtaja elé. Az irokéz közösségben a politikai hatalom az összetartozó családok csoportján - az ochrvachhirá-n keresztül-érvényesült. A nök nevezték ki a képviselöket a törzsi tanácskozásokra, ugyanakkor részt vettek maguk is az összejöveteleken, söt befolyásolták is döntéseiket. Az irokéz asszonyok a világon politikailag a leghatalmasabbak közé számíthattak.

A legnagyobb hatalmú, képzeletbeli uralkodó # A 12. századtól kezdtek elterjedni Európában a nagyon gazdag és hatalmas keleten található, keresztény uralkodóról szóló hírek. 1145-ben azt írta róla egy szíriai püspök, hogy: "János pap" közvetlen leszármazottja a három napkeleti bölcsnek, a háromkirályoknak, akik Jézust felkeresték. Egész Konstantinápolyban közkézen forgott egy állítólag töle jött levél, melyben megemlíti magáról, hogy: "gazdagabb vagyok vagyonban, erényben és hatalomban mindenkinél, aki ezen a földön él". Birodalmáról - ami egyenesen tejjel-mézzel folyó Kánaán - azt mondták, hogy óriási. A 13. században európai felfedezök indultak keletre. Keresésének eredménytelenségétöl elcsüggedve aztán "székhelyét" áttették Etiópiába.

A legsikeresebb inkák # Katonai értelemben véve, a legsikeresebb a 9. és 10. inka, Pachacuti valamint fia és utódja, egyben pedig tábornoka is, Tupac Yupanqui. Ők ketten osztoztak abban a hírnévben, hogy 42 különbözö közösséget tudtak meghódítani, és ezzel a mai Ecuadorban található Quitotól északra, egészen a mai Peru déli részéig ki tudták alakítani az inkák hegemóniáját.

Az utolsó uralkodók

Az utolsó bizánci császár, aki nyugatra látogatott # VIII. Ióannész császár azért kereste fel Itáliát, hogy tárgyaljon a konstantinápolyi ortodox egyház és a pápaság egyesítéséröl. A madzsi körmenetröl Benozzo Gozzoli által 1459 és 1504 között Firenzében készült festmény a császár firenzei érkezését mutatja be, de 30 évvel a tényleges látogatás után készült.

Az utolsó bizánci császár # XI. Konstantin 1449-ben került trónra és meghalt, amikor a törökök 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt. Ezzel véget ért a bizánci császárok sora. A török hódítást követöen, a császári Bizánc néhány tagja áttért az iszlám hitre, és magas hivatalt is kaptak a török szultánok szolgálatában. Messzi pasa, aki 1480-ban Rodosz sikertelen ostromát irányította, maga is rokona volt az utolsó bizánci császárnak.

Az utolsó koronázás # 1452-ben, amikor a Habsburg-ház tagját, Frigyest (uralkodott 1415-töl '93-ig) III. Frigyes néven megkoronázták Rómában, ö lett a Szent Római Birodalom utolsó császára. Az elsö Nagy Károly volt, akit 800 karácsonyán koronáztak ugyanott.

Az utolsó cseh király # 1471-ben meghalt a cseh Pogyebrád György király (született 1420-ban, megkoronázták 1458-ban). Csehország akkor független királyság volt. Ő volt az utolsó, született cseh, aki koronát viselt; utódai magyarok és németek voltak.

Az utolsó York-párti király # 1485-ben Tudor Henrik, a Lancaster-párti örökös, legyözte és megölte III. Richardot (született 1452-ben, király 1483-ban, meghalt 1485-ben) a bosworth-i csatamezön, és ö lett Anglia királya. Elvette yorki Erzsébetet. Ilymódon egyesítette a York- és Lancaster-házakat, egyben pedig véget vetett a Rózsák Háborújának.

Az utolsó azték uralkodó # Cuitlahuacot unokatestvére, Cuauhtemoc követte, mivel az 1520 októberében, csupán négyhavi uralkodás után meghalt a spanyol konkvisztádorok által behurcolt himlöben. 1521. augusztus 13-án a spanyolok elfogták, mint báb-uralkodót uralkodásában megerösítették, de késöbb letaszították a trónról és megölték azért, mert összeesküvést szított a spanyol uralom ellen. Feltehetóleg 1525. február 28-án.

Az utolsó herceg # (Szeles) Károly, Burgundia hercege (született 1433 - herceg 1467) a nancy-i csatában halt meg. Hívták néha Ie Temeraire-nek ("a szeleburdi"-nak) is. Egy olyan család utolsó hercege volt, melynek birtokai között megtalálhattuk a mai Benelux államok java részét, valamint a franciaországi Burgundiát.

A legnagyobb választási "kenöpénz" # I. Ferenc francia király és I. Károly spanyol király versenyeztek: ki kövesse I. Miksát, mint Habsburg császárt. A császári választófejedelmeket nyíltan lefizették, cserében szavazataikért. Ferenc képtelen volt Itáliában bármiféle támoga­tásra találni, miközben Miksa (aki már amúgy is ügyfele volt a németországi Fuggereknek) gondoskodott róla, hogy Károlynak meglegyen a kellö pénzügyi támogatása a német választófejedelmek révén leginkább elönyben részesített kereskedöktöl. Miksa halálakor (1519 januárjában), az elözöleg elegendönek tünö összeget (a németországi Welserektöl és három itáliai féltöl származó 275.000 forintot) növelni kellett. Ferenc csüggedni kezdett-megpróbálta lefizetni a Fuggereket - a forint meg gyengült. Károlynak azt tanácsolták, szerezzen még további 220.000-et. Végül a teljes, elöteremtett összeg több, mint 850.000 forintra rúgott. A tételes elszámoláskor a következö címszó alatt szerepelt: "A Károly császár által eszközölt kiadások annak érdekében, hogy a rómaiak királyának megválasztassa magát".

A legkegyetlenebb utódlások # Sok utódlás bizonyult véresnek vagy kegyetlennek, de a török szultánoké majdnem hogy hivatalosan is így volt. Azzal kezdték uralkodásukat, hogy fiútestvéreikkel hadakoztak. Nem volt semmiféle, írásos törvény az utódlásra. Egyetlen szabály az volt, hogy az a herceg lesz a szultán, aki megszerzi a trónt és kiküszöböli a versenytársakat. Amikor II. (Hódító) Mohamed került 1451-ben a trónra, megfojtatta még csecsemökorú öccsét. Fia, II. Bajazid, aki öt követte a trónon 1481-ben, nem ölette meg testvérét, Dzsemet - mivel az külföldre menekült már elözöleg - hanem titokban megmérgeztette Dzsem fiát, és személyesen végezte ki Dzsem legföbb támogatóját. Bajazid fia, I. (Vad) Szelim lett a szultán 1512-ben, miután harcba keveredett testvéreivel, Korkuddal és Ahmeddal, meg is ölte mindkettöt. Ennél szerencsésebbnek bizonyult (Fenséges) Szulejmán. Nem voltak fiútestvérei, tehát nem támadt ellenfele, amikor 1520-ban ö lett a szultán.

Uralkodói sajátosságok

A legfiatalabb # A perzsa (iráni) Szafavida-dinasztia alapítója, Izmáel sah, 12 éves volt, amikor 1501-ben uralkodó lett belöle. A rákövetkezö 10 évben megpróbálta kiterjeszteni birodalmát, hogy az magában foglalhassa a mai Irán java részét. Kijelentette, hogy ö maga isten - követöi pedig hittek benne. 1524-ben halt meg. Utóda még fiatalabb volt. Tahmasp sah csupán 10. életévét taposta, amikor trónra került.1533-töl 1576-iguralkodott.

A legtovább élt szultánok # A török szultánok a 15. és 16. század során rendkívül erös és sikeres dinasztiát tudhattak a magukénak, melyet szembetünöen hosszú életü uralkodók sora is segített. 1481 és 1566 között csupán három szultán uralkodott: II. Bajazid (1481-1512), I. (Vad) Szelim (1512-20) és I. (Fenséges) Szulejmán (1520-1566), akit a törökök, mint törvényosztó Szulejmánt emlegettek. Akkor kerültek trónra, amikor viszonylag érett férfiak voltak már: Bajazid 33, Szelim 42, Szulejmán pedig 26 éves volt.

A legcsinosabb király # Anglia uralkodója, IV Edward 1442-ben született, 1461-töl '70-ig, és 1471-t81 '83-ig uralkodott. Számos külsö és katonai vonatkozású tulajdonságával hiufa magára kortársai figyelmét. Azt mondták róla: "a legcsinosabb a világ elegáns férfiai közül". Csontvázából ítélve (koporsóját 1789-ben nyitották fel) 192 cm magas volt. Nagy szoknyabolond lévén, azzal rémísztette halálra politikai tanácsadóit, hogy szerelemböl feleségül vett egy özvegyet, késöbb pedig dicsekedett is vele, hogy "a kereszténység legvidámabb, legszentebb életü és leghuncutabb szajháival élvezkedett". Ugyanakkor a tett embere is volt. Hadjáratai még mindig magára vonják a stratégisták figyelmét. A harcmezön a hibátlan intelligencia, a gyors csapatmozgás és a közvetlen felelösségvállalás kiemelkedö személyiségeként kilenc gyözedelmes csatát vezetett. Az elsönél, a mortimeri ütközetnél, csupán 18 éves volt. 1470-ben államcsínnyel számüzetésbe kényszerítették, de visszatért. Ő a világtörténelem egyetlen angol királya, aki elveszített trónját visszaszerezte, és meg tudta örizni egészen élete végéig.

A legcsúnyább és a legkegyetlenebb # IV. Edward öccse, Richard, kivívta magának Európa történelmének a legcsúnyább és legkegyetlenebb királya címet. John Rouse, a történész, azzal vádolta meg, hogy meggyilkolta unokaöccseit - a "Towerbe zárt hercegeket". Azt írta róla, hogy "fogakkal és vállig érö, fekete hajjal jött a világra, miután két évig tartózkodott anyja méhében". Richard (aki 1483-ban III. Richard-ként került a trónra) volt az utolsó angol király, aki csatamezön halt meg, méghozzá 1485-ben, Bosworth Fieldnél.

A legtragikusabb sorsú királyné # Anjou Margit (1429-82) 1445-ben ment férjhez VI. Henrik angol királyhoz. Ez a lépés része volt a Százéves Háború során a békekötés érdekében tett, mindazonáltal hiábavaló cselekedeteknek. Margit 1455-re a Lancaster-pártiak tényleges vezetöje lett egy olyan küzdelemben, amely nemsokára háborúvá fajult. 1451-ben úgy tünt, közel áll a sikerhez, miután legyözte Wakefieldnél a York-pártiakat, és megölte Richardot. Négy hónappal késöbb viszont Towtonnál öt is megverték. Arra kényszerítették, hogy Skóciába, majd Franciaországba meneküljön. Tíz év múlva tért vissza, amikor egy újabb próbálkozás során IV Edwardot akarta letaszítani a trónról. Ismét megverték Tewksburynél (1471 májusában), fiát, Edwardot a csatamezön érte a halál, férjét, Henriket pedig röviddel utána meggyilkolták a Towerban. Csupán 15 éves volt, amikor Angliába érkezett és még csak 41, mikor elhagyta. Margit nagy tiszteletben állt Angliában és Európa-szerte.

A legjámborabb, legsikeresebb és legbigottabb # Kasztíiai Izabella 1468-tól fogva - 17 éves volt - harcolt féltestvérével, Henrikkel a trónért. 1478-ban alapította meg a spanyol inkvizíciót. Miután 1479-ben gyözelmet aratott belsö ellenségei fölött, 1482-ben Granada, a muzulmánok Spanyolországban fennmaradt utolsó fellegvára ellen fordult, sikerrel. Ugyanebben az évben támogatta Kolumbusz Indiába irányuló utazását, valamint elrendelte, hogy a zsidó közösség vagy térjen át; vagy hagyja el Spanyolországot. Izabella, 1504-ben bekövetkezett haláláig bizony felülmúlta bármely, akkori európai uralkodó eredményeit.

A legvallásosabb és a legvonakodóbb # Kortársai számára Girolamo Savonarola (1452-98) dominikánus barát politikai karrierje volt az 1490-es években a legjelentösebb. 1489-ben azért hívták meg Firenzébe, hogy segítsen emelni a vallási élet színvonalát. Szenvedélyes prédikációi erkölcsi irányvonalat kínáltak. Lorenzo de'Medici 1492-ben bekövetkezett halála, valamint utódjának, Pierónak, az alkalmatlansága egyaránt hozzájárult, hogy Savonarola a politikai figyelem központjába került. 1494 telén a kormány Savonarolától kért tanácsot: hogyan lehetne megreformálni az alkotmányt anélkül, hogy az tettlegességet váltana ki. A rákövetkezö négy évben sokan úgy tekintettek rá, mint Firenze tényleges urára - amit folyamatosan tagadott. 1498-ban azonban Firenzének egyességre kellett jutnia a Borgia-párti pápai hatalommal, amit Savonarola ismételten elitélt. Ezért aztán befolyása zavaró tényezö lett: rossz hírbe keverték, a pápa elleni támadásaiért kiátkozták, megkínozták, felakasztották és elégették mint eretneket Firenze föterén.

A legfortélyosabb király # XI. Lajos francia uralkodót (1461-83) úgy jellemezte egy kortársa, mint "az általam ismert legügyesebb személyt, aki ki tudja magát vágni minden helyzetböl". 1465-ben az ellene lázadó nemesek szövetségével szemben alulmaradt. Megosztotta és semlegesítette hát ellenfeleit azzal, hogy engedményeket adott vezéreiknek: 1468-ban elfogta öt Burgundia hercege, erre csatlakozott a hercegnek Liége elleni hadjáratához, ugyanakkor az említett város lázadását saját ügynökei idézték elö; 1475-ben Angliának és Burgundiának ugyanazzal a koaliciójával került szembe, mely lehetövé tette V Henrik számára, hogy 1420-ban meghódíthassa Franciaországot. IV Edwardot komoly összeggel megvesztegette, és azzal dicsekedett, hogy "ingyen osztogatott itallal, meg egy jó vacsorával ki tudta szorítani az angolokat Franciaországból". Miután túlélte a vele 1465-ben szembe került lázadók java részét, vagy túljárt az eszükön, majdhogynem megduplázta a francia sereget, és nagymértékben megerösödött, monarchikus államot hagyott fiára, VIII. Károlyra.

A legkegyetlenebb # A félig-meddig mitikus személy, Drakula két történelmi személynek, III. és IV. Vladiszlávnak a keveréke. Mindketten Wallachia hercegei voltak a mai Románia területén. Az elsö, akit kortársai "Dracul"-ként, vagyis ördögként emlegettek, valós szerepet játszott (egészen 1446-ban bekövetkezett haláláig) abban, hogy megpróbáljanak ellenállni a török hódításnak Kelet-Európában. IV Vladot csak úgy ismerték, mint "a karóbahúzó"-t, miután nagyon szerette ezt a kivégzési módszert. Hatéves rémuralma (1456-62) során állítólag több, mint 20.000 kivégzést rendelt el. Azt mondták, tirgovistei palotáját 10 km-es sövény vette körül. Az elött sorakoztatták fel karóba húzott áldozatait. Az a hír járta, hogy palotájának közelében egy liget minden fájának minden ágán egy holttest lóg kiakasztva, és bárkit, aki megpróbálkozna valamelyiknek az eltávolításával, rögtön felakasztanak ugyanoda. Ellenségei még azt is kijelentették, hogy áldozatainak húsát meg vérét fogyasztja. Minden bizonnyal a Vladdal (a karóhahózóval) kapcsolatos szájhagyomány lehetett az alapja a képzeletbeli Drakula grófnak. Vladot 1462-ben taszították le trónjáról. A rákövetkezö télen karóba húzatta a török szultán, II. (Hódító) Mohamed követeit, akik azért keresték fel, hogy beszedjék töle az esedékes sarcot. Átkelt a Dunán, és vagy megölte a folyótól délre, Mohamed szultán területén élö parasztokat, vagy levágatta a fülüket, az orrukat. Válaszul a szultán sereget küldött rá, és ezzel arra kényszerítette, hogy Magyarországra meneküljön.

A legelszigeteltebbek # Kína Ming-korabeli császárai (136&-1644) "a mennyország fiai" egyetemleges szuverenitást nyilvánítottak ki. Peking császári város óriási, fallal körülvett palotájában pompás körülmények között ugyan, de elkülönítve éltek. Körülöttük csak a rendkívül befolyásos, udvari eunuchok voltak.

Az asztrológiailag leginkább befolyásolt # A mogul uralkodó, Humajun (aki 1530-ban került a trónra) komolyan hitt az asztrológiában. A Qanun-i Humayuni szerín t, úgy rendezte el az udvari szertartást, hogy a zodiákus alapján jelölték ki a nemesek helyét; az udvari ruházat is napról napra változott, az asztrológiai almanachok szerint.

A legkevésbé taktikus # Ludovico Sforza - bár csak negyedik fia volt a milánói hercegnek - 1480-ban félreállította unokaöccsét, Giangaleazzót, és megszerezte a hercegség irányítását. Udvara, ahol szívesen látták Leonardo da Vinát és Bramantét egyaránt, egyike volt az akkori Európa legkáprázatosabb udvarainak. Viszont az 1490-es évek elejére, Ludovico viselkedése felkeltette más, itáliai uralkodók gyanakvását: 1494-ben felkérte a franciákat, hogy az ö védelme érdekében rohanják le Itáliát, majd megijedt sikerüktöl, ezért hát ellenük fordult. Amikor a franciák 1499-ben megtámadták, alattvalóinak nagy része nem volt hajlandó fegyvert fogni érte. Amikor 1500-ban visszatéréssel próbálkozott, svájci zsoldosai is pácban hagyták. Ludovico Franciaországban a loches-i kastélyban élte utolsó napjait. Celláját a padlótól a mennyezetig a következö felirattal díszíttette: J'ay tout perdu (Mindent elveszítettem).

A legdekadensebb török herceg # Ez a cím minden bizonnyal Alemshahot, II. Bajazid török szultán (1481-1512) egyik fiát illeti meg. Apja kormányzóként küldte Marusába (Nyugat-Törökországba), ahol - anyjának azon próbálkozásai ellenére, hogy jó útra térítse-1503-ban halálra itta magát.

A legnagyobb irodalombarát # A 16. században élt összes, török szultán, II. Muradtól (1421-51) III. Muradig (1574-95) több kötetnyi költeményt hagyott hátra. A Mogul Birodalom alapítója, Babur, egy jelentös, török nyelven megjelent, önéletrajzi munkát írt, a Babur-namá-t. Ez a mü feltárja humanisztikus világnézetét, és pontos pszichológiai portréját is megrajzolja. Babur dédunokája, a mogul uralkodó, Dzsáhángír, szintén jelentös önéletrajzi munkát állított össze, a Tuzuk-i Jahangiri-t. Ezek a munkák eléggé eltérnek az udvari krónikások általi, hivatalos ábrázolástól.

A legnagyobb szépségverseny # Az 1500-as évek elején III. Vaszilij orosz cár, moszkvai nagyherceg nemesi családok

sarjai - 1500 hajadon - közül választott feleséget. Szolomónia mellett döntött, aki a Szaburov bojárok (nemesek) lánya volt.

A legtöbbet nösült # VIII. Henrik angol király (1491-1547) híres volt sok feleségéröl. Elöször elvette Aragóniai Katalint (Spanyolországból), mégpedig 1509-ben, de elvált töle 1533-ban; akkor jött Boleyn Anna: 1533-ban házasodtak, 1536-ban lefejeztette; aztán Jane Seymour, akit 1536ban vett el, de egy évvel késöbb meghalt; a német származású Clevei Anna következett, de csak rövid ideig éltek együtt 1540-ben; Howard Katalinnal még 1540-ben egybekeltek, de 1542-ben kivégeztette. Végül Catherine Parr, aki hatodik felesége volt, és 1543-ban ment hozzá, túlélte öt.

A német festö, ifjabb Hans Holbein (1497-1543) azért festette meg Clevei Anna portréját, hogy Vlll. Henrik angol királynak, jövendö férjének bemutathassák. Henrik beleegyezett a házasságba, de amikor találkoztak, azt mondta, hogy a portré túlságosan is hízelgö volt, és nem kívánja feleségül venni ezt a "flandriai kancát". A házasság csupán pár hónapig tartott.

A leggazdagabb afrikai király # 1324-ben, Mansa Musa, Mali császára, egy mekkai zarándoklat alkalmával érkezett Egyiptomba. Száz tevével kereste fel Kairót, melyek mindegyike 111 kg-nyi aranyat cipelt. 500 rabszolga járt elöttük, mindegyik egy 1,8 kg-os aranybotot vitt. Annyi aranyat hozott forgalomba Egyiptomban, hogy komoly inflációt idézett elö. Egy 1375-ben kelt, majorcai térkép úgy emlegeti, mint "minden föld leggazdagabb és legnemesebb királyát". Még a 16. század táján is feljegyezték az Afrikáról készített Európa-térképeken mesés gazdagságának legendáját.

A legkevesebbszer házasodott # 1450 után, a török szultánok szinte sosem házasodtak. A hölgyek, akik megosztották velük ágyukat és gyereket szültek nekik, rendszerint rabszolgának számítottak. Így hát a legtöbb török hercegnek és hercegnönek az anyja rabszolga volt, és habár atyjuknak ugyanaz a személy számított - a szultán -, rendszerint más volt a szülöanyjuk. Fenséges Szulejmán azonban feleségül vette kedvenc ágyasát, Hurrem szultánát. A nö gondoskodott róla, hogy kedvenc fia, Szelim - akit csak Részegesként emlegettek - kövesse atyját a trónon 1566-ban.

A legnagyobb váltságdíj # 1531-ben, Francisco Pizzaro, a spanyol kisnemesség egyik tagja, kb. 100 gyalogos katonával és 62 lovassal elindult, hogy megtámadja a hatalmas, inka birodalmat. Pizzaro kis csapata Cajamarcánál 30.000 katonával nézett farkasszemet. Élükön a császár, Atahualpa állt. Pizzaro egy vakmerö lépéssel elfogta a császárt. "Azzal, hogy markunkban tartjuk ezt az embert, az egész birodalom nyugodt" jelentette. Atahualpa elrendelte riválisának titokban történö eltávolítását, és óriási váltságdíjat kínált fel saját szabadságáért. Amikor kifizették, egyedül aranytárgyakból 11.000 kg-nyit olvasztottak be. A fennmaradó mennyiségek egyötöde a spanyol királyságba került, és még mindig maradt elég, hogy minden egyes lovas 41 kg-nyi aranyat meg 82 kg-nyi ezüstöt cipeljen. Amikor a váltságdíjat kifizették érte, Atahualpát kivégezték.

A híres mondás elö allcalmazása # Elöször 1461-ben alkalmazták a királyi hírnökök a szólást: Le Roi est mort, vive le Roi (meghalt a király éljen a király), hogy közhírré tegyék VII. Károly francia király halálát, egyben pedig XI. Lajos, utódja trónralépését.

Nemesek

Baldassare Castiglione (1478-1528) könyvében, az Udvaronc-ban nagy figyelmet fordított a ruházat és a taglejtés fontosságának. Igazán azonban a morális értékekkel törödött. "Az ilyen személy célja hercegét szolgálni ... és az, hogy mindenképpen megpróbálja rávenni, népe javát szolgálja." Evégett az udvaroncnak "szorgalmaznia kell, hogy jószándékú legyen..."

A legtöbb nemesi rangra emelés # Angliában 1296-ban emelték örökölhetö nemesi rangra a legtöbb személyt, szám szerint 54-et.

A legrégebbi rend # Az a rend, mely eredetét a legmesszebb tudja visszavezetni, a (Nagy) Szent Vazul által, Kr. utáni 4. században alapított, jeruzsálemi Szent Lázár katonai és lovagrend. Kr. u. 809-ben alakult valószínüleg a Bogáncs Legösibb Rendje, viszont kétséges az eredete.

A skóciai Szent János rendet, melyet 1124-ben alapítottak, a 16. században betiltották. A hercegi lovagrendek eredöje a III. Edward király által 1348 körül alapított Legnemesebb Térdszalagrend. 1459-ból való a portugál Torony és Kard rendje, 1470-böl az ausztriai Szent György rend, 1525-böl a svédországi és norvégiai Kard rendje. Spanyolországban és Ausztriában még 1429-b81 származik az Aranygyapjas Rend.

Az elsö Címerügyi Testület # 1483-ban alakult meg, III. Richard király bábáskodásával az angol Címerügyi Testület. Az egy adott család által viselhetö címerekröl döntöttek. Maga a testület az angol udvari föceremóniamesterböl, a címerkirályból, heroldokból és hírnökökböl (fiatalabb, heraldikai tisztségviselökböl) állott. (A heroldok testülete ma is nyilvántartja a nemesi születésüek hiteles családfáját, és címert adományoz a Lordok Házának új tagjai számára.)

A legelökelöbbek # Velence uralkodó familiái Európa legkiemelkedöbb uralkodó csoportjához tartoztak. Nem fogadtak be senkit maguk közé 1381 óta. 1550 után még egy évszázadon át kirekesztették az újakat.

A legurbánusabb nemesek # 1518 körül fejezte be egy itáliai arisztokrata, Baldassare Castiglione, könyvét. Csak halála után, 1528-ban publikálták az Il Cortegiano-t (Az udvari ember könyve). Az ideális udvaroncot írja le, valamint a tökéletes udvarhölgyet. Ideális körülmények között nemesi születésünek kell lennie, modorában kecsesnek és ezenkívül erényesnek is. Kellöképpen tanult legyen, vagyis legyen járatos a táncban, költészetben és zenében csakúgy, mint a háború müvészetében. Latinul és görögül meg az anyanyelvén Társalogni is kell tudnia.

A legbotrányosabb szerelmi viszony a családban # V János, a Dél-Franciaországban található Armagnac grófja, szinte mániákusan szerette növérét, Izabellát, akitöl három gyermeke is született. Megpróbálta rávenni V. Miklós pápát, hogy engedélyezze házasságukat. Kiközösítették, királyi csapatok üldözték el birtokairól 1455-ben, majd Párizsba idézték. János nemcsak, hogy megmenekült, hanem azzal is megpróbálkozott, hogy lefizessen két pápai tisztviselöt, hogy hamisítsanak neki egy szükséges menlevelet. Bár XI. Lajos király azzal is gyanúsította, hogy angol kémekkel tart kapcsolatot. Végül is sikerült elérnie mind a pápa, mind pedig a király megbocsátását. 1473 elején saját birtokán egy értelmetlen verekedés során vesztette életét.

A legtovább uralkodó sógunok # A sógun címet eredetileg olyan tábornokoknak adományozták, akiket az öshonos lakosság elnyomására küldtek japán periférikus államaiba. Nevük a következö kifejezésböl származik: seii tai shogun (szó szerint: "barbárokat leigázó, legföbb hadvezér"). A második, Ashikagának nevezett, sógunátus 1338-töl 1578-ig tartott. Ez idö alatt a legtovább uralkodó sógun Ashikaga Yoshihara volt (1511-50), aki 1522 és 1547 között uralkodott. Ekkortájt, a 16. századi polgárháborúk alatt minden hatalomtól megfosztva, a sógunoknak csak ceremoniális feladataik voltak.

A legszívósabb politikai túlélö # Abban a korban, amikor az angol államférfiak két lehetöséggel kerültek szembe, a köpönyegforgatással vagy azzal, hogy fejüket veszik, Oxford grófjának (John de Vere-nek) sikerült életben is maradnia, meg függetlenségét is megöriznie. Miután nem egyezett ki IV. Edward Yorkpárti uralmával - aki egyébként az ö atyját és bátyját megölette - vezetö szerepet játszott, amikor megpróbálták 1470-ben visszaállítani VI. Henrik hatalmát. Még a Lancaster-pártiak veresége után is egy sor rajtaütést irányított a déli partokon. Végül 1474-ben elfogták a Szent Mihály-hegyen és börtönbe vetették egy Calais környéki kastélyban. 1483-ban, Gloucesteri Richard államcsínye, no meg a bizonytalanság a "Towerban örzött hercegek" sorsa miatt, egyaránt lehetövé tette de Vere számára a menekülést, csatlakozhatott Tudor Henrikhez. Megtarthatta a föparancsnoki címét a Bosworth Field-i és a Stoke-i ütközetek során.

A leghíresebb gyilkos # Gianatidrea Lampugnani, ez a fiatal, milánói nemes, két társával együtt meggyilkolta 1476. december 26-án a gyúlölt herceget, Galeazzo Maria Sforzát. A polgári szabadság klasszikus ideáiban már megmártózott összeesküvök a misére mentek, hogy cselekedetüknek keresztényi védelmet biztosítsanak: Lampugnani társait megölte a hercegi testörség, ö viszont túlélte a merényletet. Ezzel aztán rendkívül jó lehetöséget biztosított kínzói számára.

A leggonoszabb nemesek # Sokféle szájhagyomány örzi azoknak a nagyhatalmúaknak a legendáit, akik terrorizálták szomszédaikat. Európában az arisztokrata Kékszakáll formáját öltötték, aki egy egész sor, gyermek korú menyasszonyát gyilkolta meg. A másik pedig Drakula gróf, az emberi vámpír. Mindkettö eredetét a 15. századi nemesekkel lehet azonosítani. 1440-ben végezték ki Gilles de Lavalt, Seigneur de Retzet (vagy de Raist) a franciaországi Nantes-ban, amiért emberáldozatokat hajtott végre az ördög kedvéért, és szexuális perverziókban lelte örömét. Bevallotta, hogy több mint 100 gyermeket elrabolt és megölt. Úgy hiszik, hogy az eredeti Kékszakáll Bretagne-ban élhetett, ahol kastélya és nagy birtokai voltak.

A legnagyobb becsben tartott számüzött # Az 1490-es évek híres számüzöttje - akinek vendégül látásáért az uralkodók versengtek - Dzsem herceg volt, II. Mohamed szultán fia. Miután a török trónért való versenyben testvére, Bajazid legyözte, 1482-ben Rodoszra menekült. Ott tartóztatták le a Szent János keresztény lovagrend lovagjai, akik évente 45.000 dukátot zsaroltak ki Bajazidtól. 1492-ben Dzsem annyira kényelmetlen lett már, hogy testvére beleegyezett, fizet VI. Sándor pápának 150.000 dukátot, hogy az örizetben tartsa riválisát. A muzulmán herceg kedvenc lett a pápai udvarban. Néhány fiatalabb udvaronc még az öltözködését is utánozta. 1494-ben vitték el a franciák Rómából. Dzsem a rákövetkezö év elején meghalt, valószínüleg maláriától, de - legalábbis így hitték kortársai - a Borgiák lassan ható mérge végzett vele.

Vezírek

A legszerencsétlenebb # 1516-óan a török szultán, I. (Vad) Szelim, legyözte Szíriában az egyiptomi szultán seregét, elfoglalta Szíriát, Palesztinát, Egyiptom felé vette útját. Husszein pasa, a vezír, ellenezte a dolgot. Közölte a szultánnal, hogy a hadsereg nem tudna átvonulni a víztelen Sinai sivatagon. A szultán erre a tanácsra úgy válaszolt, hogy levágatta a vezír fejét. A török sereg minden nehézség nélkül átkelt a sivatagon, és 1517 januárjában Kairó mellett le is gyözte az egyiptomiak seregét.

A legbotrányosabb # 1541-ben (Fenséges) Szulejmán szultán föminisztere, más néven nagyvezíre, Lufti pasa kegyvesztett lett. Elööleg elvette a szultán egyik lánytestvérét, de kiadták az útját, mert veszekedett nejével. A róla keringö törté­net szerint a felesége elvesztette a türel­mét, mivel férje nem volt hajlandó visszavonni a parancsát, miszerint egy prostituáltat lábánál fogva akasszanak fel és vágjanak kettöbe. A történet külön­bözö változatait még egy évszázaddal késöbb is mesélték mindenütt. Lufti pasa pedig kijelentette, hogy nem bocsátották el hivatalából, hanem önként vonult vissza annak érdekében, hogy távolabb kerülhessen a nöi fortélyoktól.

IRODALOM

A legvitatottabb, politikai emlékiratok # Károly, Burgundia hercege tanácsadójaként kezdte karrierjét, Philippe de Commynes. 1472-ben elhagyta, mert lefizették, XI. Lajos francia király udvarához hívták. Hosszú politikai karrierje során a 15. század végi Európa vezetö személyiségei közül személyesen ismert és megfigyelhetett sokat: IV Edwardot, III. Richardot és VII. Henriket Anglia uralkodóinak sorából, XI. Lajost valamint VIII. Károlyt, francia királyokat, (Szeles) Károlyt, Burgundia hercegét, a firenzei Lorenzo de' Medicit és I. Miksa császárt is. Kegyvesztett lett, és be is börtönözték 1487 ben. Ekkor kezdte emlékiratai megírását, mely elsödleges forrása a 15. század végi történelmi adatoknak. Annyira személyes, hogy a történészek még mindig nem értenek egyet értékét tekintve.

A legjelentösebb könyv a viselkedésröl # A Babees' Bookot (Babees könyve) 1475 körül írták, hogy a fiatal hercegeket és nemeseket udvarias viselkedésre tanítsa. Az egyik legjelentösebb, ilyen tanulmány volt.

Amikor belépsz uradnak házába, köszönj és alázatos vidámsággal üdvözölj minden jelentévöt. Ne durván, hanem emelt fejjel lépj be, könnyed léptekkel. Ereszkedj egyik térdedre, de csupán urad vagy parancsolód elött-bárki is légyen az.

Ha jöveteledkor bárki szólna hozzád, nézz egyenesen a szemébe és jói figyelj minden szavára. Légy résen minden eröddel, hogy ne cseveréssz. Ne hagyd, hagy szemed körbe-körbe járjon a házban. figyelj arra, mit is mondtak neked, szorgos lélekkel és nyitott szemmel cselekedj. Ha válaszols; légy készséges abban, amit mondasz és "gyümölcsözö dolgokat" közölj. Az érveket nyájasan sorold fel, szelíd szavakkal, rövidre fogva. A sok szó igencsak fáradtságos lehet a bölcs ember számára, aki reád figyel; ennélfogva kerüld ezeket nagy szorgalommal

Maradj állva, amíg le nem ültetnek. Tartsd nyugton a kezed meg lábad; ne harapdáld ajkadat, ne markolászd magad. Ne támaszkodj az oszlopnak uradnak jelenlétében. Ne nyúlkálj semmihez, ami a házhoz tartozik.

Mindig fogadj engedelmességet uradnak, ha válaszolsz neki; máskülönben pedig állj olyan nyugodtan, mint a köszikla.

(A Babees Könyvböl)

A legmagasabb hercegi kötelezettség # Niccolo Machiavelli (1469-1527) szerint egy herceg elsö kötelessége, hogy elsajátítsa a háború müvészetét, és sikeresen alkalmazza is azt. Híres könyve, A herceg, 1513-ban jelent meg. Az egyik legbefolyásosabb munka lett a nyugati gondolkodás terén.

Machiaaelli (1469-1527) szavai napjainkig igazak maradtak: "Az ember annyira egyszerü és annyira elszánt, hogy szükségletei szerint cselekedjen, hogy az, aki be akar csapni, mindig meg fogja találni azokat, akik hagyják magukat becsapatni."

Birodalmak

A legnagyobb # 1450 és 1550 között, a Török Császárság rohamosan növekedett, és a világ legnagyobb birodalma is lett. Hódító Mohamed (14511) 1453-ban meghódította Konstantinápolyt, igába hajtotta a Krím-félszigetet, Dél-Görögországot, Albániát, Boszniát, Hercegovinát és Törökország java részét is. Unokája, (Vad) Szelim (1512-20) pedig Délkelet-Törökországot és egyetlen, 1516-17-ben szervezett hadjárat során még Szíriát, Palesztínát, Egyiptomot és Észak-Afrika nagy részét is. 1550-re pedig Szelim fia, (Fenséges) Szulejmán (1520-66) megszerezte Rodoszt, az Égei-tenger legtöbb szigetét, Magyarországot, Kelet-Törökországot és Irak java részét. Algír is elismerte a török szultán fennhatóságát. 1529-ben még Bécset is ostrom alá vette, majdnem el is foglalta.

A Török Császárság ellenörzése alatt élö lakosság 1500-ban kb. 10 millió lehetett, egy évszázaddal késöbb majdnem 30 millióra emelkedett.

A legnagyobb európai világbirodalom # V. Károly császár (1519-58) trónralépésével a Habsburg-dinasztia - inkább politikailag megfontolt, ügyes házasságokkal, mintsem hódítás útján - szerezte meg azt a birodalmat, amely páratlannak számított egészen Nagy Károly óta. Felölelte a spanyol királyságokat, Németországot, Németalföldet és Itália nagy részét. Méretét tekintve méltó ellenfele volt a Török Birodalomnak, amely a 16. század során Európában is terjeszkedett.

A legnagyobb afrikai # A Songhai-ba való Askia Mohamed 1493-ban katonai államcsínnyel ragadta meg a hatalmat, és ó lett a 15. század végi, trópusi Afrika legnagyobb birodalmának uralkodója. A Songhai Birodalom örökölte egyrészt a 11. századi Ghanai Császárságot a Szaharától délre, másrészt a 14. századi Mali Császárságot a Niger folyó felsö folyásánál. Az Askia-dinasztia uralta Nyugat-Afrikában a szudáni övezetet, majdnem az Atlanti-óceántól egészen a Csád-tó medencéjéig. A szaharai szövet-, só-, rizs- és aranykereskedelem java részét az ellenörzése alá vonta.

A legtovább fennállt amerikai birodalom # Az inkák uralták, ami ma Dél-Kolumbia, Ecuador, Bolivia, Peru és Chile északi része-a spanyolok érkezéséig. Ez az óriási, 7 és 9 millió közötti lakossal rendelkezö birodalom egy évszázadig maradt fenn 1438-tól, amikor Pachacutec hódításai Perutól a jelenlegi Ecuadorig terjedtek. Fia, Tupac Yupanqui 1471-ben követte öt a trónon, és a birodalom határait déli irányban egészen Dél-Kolumbiáig tolta ki. Meg is kellett védenie a keleti határokat a támadásoktól. 1527-ben meghalt. Fia, Huascar, inkának kiáltotta ki magát Peruban, viszont testvérbátyja, Atahualpa, ellene fordult. Az egész birodalmat komoly polgárháború rengette meg alapjaiban. 1532-ben Atahualpa végül gyözelmet aratott.

A legnépesebb # Az 1500-ban a Ming-dinasztia által irányított Kína volt a világon a legnépesebb állam. A lakosság száma akár a 200 milliót is elérhette. Indiában, mely az idö tájt még nem volt egységes, kb. 100 millióan élhettek. A muzulmán Törökországban csak mintegy 10 millioan lakhattak, Iránban pedig 4 millióan.

A legnagyobb kiterjedésü birodalom # Egy ideig (1415-töl 1580-ig) a portugálok olyan birodalommal dicsekedhettek, amelynek birtokai és jogai voltak minden ismert kontinensen. Dél-Kínától egészen Brazília belsejéig nyúlt, és hozzá tartoztak afrikai, valamint észak-amerikai helyörségek is. A portugálok voltak az elsök az újkorban, akik megtervezték tengerentúli domíniumaik bövítését.

Országok

A legkisebb ország # Andorra, a Pireneusok keleti részén a hegyek között elterülö, kicsiny ország, csupán 300 km2. Az 1278-ban kelt Paréage értelmében, két társherceg - a Comte de Foix és az urgeli püspök - fennhatósága alá helyezték.

A legrégebbi ország # A világ független országai közül a legrégebbi és a legnépesebb Kína volt. A Shang-dinasztia hat századon át tartotta meg uralmát, Kr. e. kb. 1750-töl.

A legújabb # A 15. század során, a szuverenitást és egységet legutoljára Spanyolország érte el. 1479-ben egyesítette Ferdinánd és Izabella a házasságával Aragónia és Kasztília királyi uralkodóházait.

Az utolsó angol birtok Franciaországban # Az angol királyoknak a normann hódítástól fogva volt területük Franciaországban. II. Henrik (1154-89) uralma alatt, Anglia hatalma mindenüvé kiterjedt Észak- meg Nyugat-Franciaországban. A Százéves Háború során - ami 1453-ban ért véget - az angolok minden francia területet elvesztettek, Calais kivételével, ami 1558-ig angol kézen maradt.

Európaiak által létrehozott települések

Izland # Bár Izlandot az írországi keresztény remeték már ismerték, a norvégok voltak azok, akik 870 körül létrehozták ott az elsö telepet. Az ír remetéket elzavarták, és a lakható vidéket teljesen uralmuk alá vonták a következö 50 év során. Néhány történész állítása szerint akár 25.000-en is lakhattak ott. Legtöbbjük Délnyugat-Norvégiából származott. Az életben maradáshoz szükségük volt Skandináviára. A 15. században az egyre romló éghajlati viszonyok és a félelmetes vulkánkitörések sem kedveztek ottlétüknek.

Grönland # Krisztus után 982-töl kezdve, Vörös Erik, akit elüztek Izlandról, három évet fordított arra, hogy feltárja Grönland partvidékét. 986-ban kis számú telepessel tért vissza. Ezek az elsö telepesek-egy 13. századi beszámolóban leírtak szerint - pásztorkodással foglalkoztak: "A gazdák nagyszámú marhát meg birkát nevelnek, és hatalmas mennyiségü vajat és sajtot készítenek". Azonban, akár Izland esetében, az éghajlatban és az európai politikában beállott változások oda vezettek, hogy a telepesek 1410 körül feladták Grönlandot.

Portugália elsö, tengeren túli gyarmatai # A Kanári-szigetek öshonos berbereit a portugál ültetvényesek és bortermelök rabszolgasorba taszították. Aztán jöttek a spanyol gyarmatosítók, akik egyrészt szabad bevándorlókat, másrészt külföldi rabszolgamunkásokat hoztak magukkal. Az így kialakult gyarmati modell befolyásolta késöbb Amerikának a spanyolok általi gyarmatosítását. A Kanári-szigetek sok lakója követte a konkvisztádorokat, akik Amerika felé vett útjuk során megálltak ott. Ezek közül a leghíresebb maga Kolumbusz volt, aki a Kanári-szigetekröl hajózott tovább.

Afrika # Minél délebbre haladtak Afrika nyugati partjai mentén a portugál hajósok, annál több, kereskedelmi céllal létesített erödítményt és gyárat hoztak létre. Az elsö Arguimnál volt (a mai Mauritánia partjainál) 1443 körül. A gyárat kiadták magánkereskedöknek, akik bázisként használták, hogy megpróbálják odacsalogatni a szaharai aranykereskedelmet. Azután alapították 1503-ban az Aranyparton (Ghánában) Elminát. Itt a portugálok a helyi lakossággal folytattak cserekereskedelmet, melynek során elefántcsonthoz, aranyhoz és rabszolgákhoz jutottak. (A portugálok már Ceuta meghódítása óta megvetették lábukat Észak-Afrikában és 1500-ra sok, európai telepet találunk arrafelé.)

Az elsö portugálok Indiában # Az elsö portugál erödítményt Cochin szigetén (Nyugat-Indiában) emelték 1503-ban. Castel Manuelként emlegették. Ez volt Goa 1510-ben történt elfoglalásáig a portugálok központja Indiában. Az elsö portugál erödítmény - az indiai szárazföldön - Cananornál (Krishna városánál), a Malabár partokon épült. 1515-ben a helyi uralkodó megengedte, hogy felépítsék Santo Angelo erödjét.

Észak-Amerika # Kolumbusznak, 1492-ben, miután egyik hajója zátonyra futott, embereket kellett hátrahagynia Hispaniolán (ezen a szigeten található a mai Haiti és a Dominikai Köztársaság. Ily módon jött létre Amerikában az elsö európai település, közel 500 évvel a vikingek ottani megjelenése után. Amikor Kolumbusz 1493 novemberében visszatért Hispaniolára, megdöbbenve fedezte fel, hogy embereit megölték a helybéliek.

1517-ben egy ügyvéd, John Rastell, két hajót szerelt fel Londonban azzal a céllal, hogy Amerikában létrehozza az elsö angol gyarmatot. Mindkét hajó kapitánya arra ösztönözte a legénységet, hogy Írországnál tovább ne menjenek. Rastellt pedig hátrahagyták Waterfordban.

1535-ben, a St. Malóról származó francia, Jacques Cartier hozta össze az elsö, franciákból álló kolóniát. Megpróbálkoztak Amerikában letelepedni. A mai Quebec közelében lévö telepröl azt kellett jelentenie, hogy 1535 novembere valamint 1536 áprilisa között "befagyott körülöttünk a víz, méghozzá majdnem 2 méteres vastagságban, miközben a parton mélyebb volt a hó 1,2 m-nél is". Nemsokára visszatért Franciaországba, amint májusban olvadásnak indult. 1541-ben újból megpróbálkozott, de a hideg miatt 1542-ben visszatért újfent Franciaországba. Több, mint egy fél évszázaddal késöbb végre sikerült Franciaországnak Észak-Amerikában kereskedelmi céllal telepeket vagy kolóniákat létrehoznia.

Az elsö, fehér amerikaiak # Az európai származású kolóniák tagjai nemsokára nagyon is érezni kezdték, mennyire messze esnek Európától. A 16. század közepére a királyi tisztviselök már arról panaszkodtak, hogy amerikai születésü spanyolok egész generációja nö fel, akik "vagy nem ismerik királyukat, vagy nem is kívánják megismerni".

Parlamentek

A legelsö és a legrégibb # A legelsö, ismert kétkamarás törvényhozó testület, ukkim, az iraki Erech-ben müködött. Kr. e. 2800 körül. A legrégebbi törvényhozó testület az Izlandon Kr. u. 930-ban alapí­tott Althing. A történelemben legmesszebb visszanyúló, folyamatos müködésü törvényhozó testület a Man-szigetén 979-ben alapított tynwaldi bíróság.

A legrégebbi, Angliában # A "parlament" kifejezés legelsö, ismert alkalmazása egy hivatalos, királyi okmányon található: egy 1241. december 19-i keltezésü idézésen, mely a király (III. Henrik) tanácsa elé szólított.

A legkevesebb gyülés # A Cortest, Portugália parlamentjét, a király akkor hívta össze, ha támogatásra és pénzre volt szüksége. A birodalom hatalmas bevételei szükségtelenné tették, hogy ilyen támogatást keressen. A Cortest 48 év alatt 25 alkalommal hívta össze I. János király (1385-1433), négyszer hívta össze I. Manuel 26 éves uralkodása során (1495-1521) és csak háromszor a 36 évig (1521-57) uralkodó III. János király.

Az elsö orosz parlament # 1549-ben összehívták az elsö, minden tartományt magába foglaló tanácsot, hogy meghallgassák a különbözö társadalmi csoportosulásoknak a cár tervezett döntéseire vonatkozó véleményét. Ezt a gyülést úgy tekintik Oroszországban, mint a parlamenti rendszer elödjét.

A szavazóurna elsö alkalmazása # A szavazóurnát elsö alkalommal Angliában, 1526-ban használták, amikor London város elöljáróit (rangban a polgármester alatt tevékenykedö, választott tisztviselöit) megválasztották.

Közszolgálat

A legmagasabb szinten irányított # Amikor a spanyolok 1519-ben betették lábukat az inkák hatalmas birodalmába, magasabb szinten szervezett országot találtak, mint Európában bárhol is. Pl.: 13 tisztviselöt biztosítottak minden 100 ember után, a mintegy 7-9 milliónyi lakosság soraiból az adminisztráció végzésére.

A legkomolyabb közszolgálat # Kínában mintegy 100.000 föt tett ki az állandó fizetésben részesített közigazgatási gépezet.

A nyomdai munka elsö alkalmazása a közigazgatásban # 1454-ben az átvevö személy neve számára üresen hagyott búcsúcédulákat nyomtattak (Ezt az okmányt az egyház arra a célra adta ki, hogy tulajdonosukat mentesítsék a bün elkövetése miatti büntetés alól.) Ez volt az egyik, elsö alkalom, amikor a közigazgatás (ez esetben az egyház) elönyt szerzett a nyomdai technikából.

Az elsö afrikai követek Európában # 1427-ben, két etióp követet küldött a spanyolországi Aragóniába Yisak (Izsák) né-gus. 1441-ben két etióp küldött részt vett a firenzei tanács egyik ülésén; 1452-ben pedig Portugália fövárosába, Lisszabonba érkezett egy etióp követ.

Az elsö orosz követ Itáliában # 1460-ban II. (Vak) Vaszilij küldött követet Rómába. Moszkvától Rómáig az idö tájt az utazás 95-130 napba tellett.

Az elsö, föfoglalkozású követek # Az 1450-es évektöl kezdve, az itáliai városok, Firenze és Milánó állandó képviselöket helyeztek el egymás udvarában. A rá következö században, Európa-szerte elterjedt a föfoglalkozású diplomaták alkalmazása. A latin volt a diplomácia nyelve, de már 1508-ban használni kezdték a franciát bizonyos diplomácia okmányoknál.

Angol tisztviselök

A lordpecsétörök # Az 1307-ben ezt a posztot betöltö William Melton óta ismert, 60 lordpecsétör közül, legtovább az oxfordi archidiakónus, valamint a Szent Dávid székesegyház püspöke, William Lyndwood, viselte ezt a címet. Az utóbbi 11 év 5 hónapig örizte a pecsétet, 1432. február 25-étöl 1443. július 18-áig.

Lordkancellárok # A 105 lordkancellár közül Bath és Wells püspöke, Robert Burrell volt legtovább a hivatalában: 12 év 3 hónapig, 1274. szeptember 21-töl 1297. december 17-ig.

Kincstárnokok # A kincstárnoki hivatalt I. Henrik király hozta létre 1126-ban. E cím 91 viselöje közül, a legtovább, 19 évig, az Elyböl származó William töltötte be ezt a posztot, méghozzá I. Richard király valamint János király alatt 1196-tól 1215 augusztusáig.

Anglia admirálisai # E hivatalban legtovább, 12 év 3 hónapig Richard, gloucesteri herceg (1452-85) volt, 1471 áprilisától - amikor is 19 éves volt - 1483. július 25-éig, egy hónappal III. Richard király trónra lépése után.

Az elsö legföbb államügyész Angliában # A legföbb államügyészi hivatalt 1378-ban hozták létre (tulajdonképpen ezt a törvényszolgát arra nevezték ki, hogy minden olyan esetben eljárjon, amikor az állam az egyik fél). William de Giselhamot nevezték ki elsönek erre a posztra.

Polgármesteri tisztségek # London város polgármesterének tiszte 1192-ig nyúlik vissza. Az elsö Henry Fitz Ailwyn 1212-ig, vagyis 20 évig töltötte be e tisztséget. Azután, hogy 1215-t81 fogva évenként sor került a megválasztásukra, a legtöbb választást- nyolcat - Gregory de Rokesley nyerte (1274 májusától 1280 januárjáig). York város feljegyzésekben szereplö, legelsö polgármestere, Nigel, 1142-ben már ezen a poszton volt. 1453-ban viselte elöször polgármester az "igen tiszteletreméltó föpolgármester" címet.

Az elsö, nyomtatott proklamációk # Körülbelül 1505-töl kezdve, Angliában és más országokban is a kormány nyomtatott proklamációkat kezdett felhasználni. A városi kikiáltó hivatala persze megmaradt, különösen ott, ahol a lakosság nem volt írástudó, vagy kisszámú volt. Más, közszemlére szánt okmányokat is sokszorosítottak a nyomdák segítségével.

A hatalom szimbólumai

A legrégebbi, nemzeti lobogó # A Danebrög-öt, Dánia nemzeti zászlaját, 1219 óta használják. Eredetileg II. Valdemar király választotta ezt a rajzolatot, aki a vörös égbolton látomásként egy keresztet pillantott meg. Azóta is változatlan maradt a vörös zászló, benne a fehér kereszttel.

Az angol királyi lobogó # Az angol királyi lobogó egységes rajzolata 1405-ben alakult ki, és ez végig meg is maradt az 1500-as években. Bár a korábbi királyoknak saját, személyükhöz füzödö zászlóik

voltak, az angol királyi lobogó, a három oroszlánnal (vagy "leopárddal") elöször az 1100-as években jelent meg. 1340-töl fogva kiegészítették a francia liliomokkal, hogy jelezzék Angliának Franciaországra benyújtott igényét. 1405-ben, IV. Henrik háromra csökkentette a liliomok számát.

A leginkább politikai vonatkozású növények # Angliában, a rózsa lett politikai szimbólum. A Rózsák Háborújának (14555) végén, amikor York Elizabeth feleségül ment Tudor Henrikhez (VII. Henrikhez), a fehér és vörös tudor rózsát fogadták el, mint a York és Lancaster házak egyesített jelképét. A liliom is tekintélyes hatalmi, politikai jelkép volt. A virágot a királyi hatalomhoz társították, és mint Franciaország fleur-de-lys-je vált ismertté. A liliom egészen VIII. Henrik uralkodásáig ott volt az angol lobogón is.

Törvények

A legrégebbi törvények # A mai Irak területén volt Ur városa. Annak harmadik dinasztiájához tartozott Ur-Hammu király, Kr. e. 2110 körül. Ő alkotta meg a legrégebbi, fennmaradt törvénykönyvet. Az angol törvénykönyvben a legrégibb törvény az 1267-ben kelt marlborough-i törvény egyik passzusa. Néhány, II. Henrik (meghalt 1189-ben) és a korábbi királyok által életbe léptetett törvény még maradandóbb, mivel beépítették öket a Common Law-ba (speciális angolszász szokásjogrendszerbe). A legrégebbi szabadalom # Velence város szenátusa 1474-ben védelmet nyújtott a feltalálóknak: ha feltárták (patere = feltárni) találmányuk titkát, elsöbbségi jogigényüket, mint elöjogot elismerik. Azoknak pedig, akik ebböl elönyt húznak, hasznukból juttatniuk kell valamit a feltalálóknak.

Az elsö törvénygyüjtemény Oroszországban # 1497-ben állították össze Oroszországban az elsö törvénygyüjteményt, a Szudebrik-ot. A feudális urak jogait biztosította, és Oroszország feudális megosztása ellen irányult.

Az elsö vadászati törvények Angliában # 1389-ben egy törvény kimondta, hogy akinek nincs legalább 2 font értékü földje, nem tarthat vadászat céljára kutyát. Egy 1494-ben kelt jogszabály kifejezetten megtiltja az orvvadászatot.

Német minöségellenörzés # Bár a ként jó ideje használták már bor tartósítására és a romlás megelözésére, az alkalmazandó kén mennyiségét szabályozták. Az elsö törvény egy Németországban, 1487-ben kelt királyi rendeletben található meg. Ez hozzávetölegesen 1 g-nyi ként engedélyezett 53 liter borhoz. Mindezt úgy érték el, hogy a ként faforgáccsal együtt elégették a hordókban a feltöltés elött.

Angliai engedélyezési törvények # VII. Henrik 1495-ben kelt törvénye az egész országra kiterjedöen korlátozásokat vezetett be azokra a helyiségekre, ahol szeszesitalt árusítottak. Nem is annyira a részegeskedés miatt, hanem inkább azért, mivel a vendégek hajlamosak voltak rá, hogy kockázzanak, pedig az íjászatot kellett volna gyakorolniuk.

A legrégibb utcai világítás # Párizs egyike volt az elsö, európai városoknak, mely megkövetelte polgáraitól, hogy az utcákon világítást helyezzenek el. Egy 1524-ben kelt rendelet arra utasította a párizsiakat, hogy este 9 óra után fáklyát helyezzenek ki, az utcasarkokon pedig késöbb lámpásokat is. Azok a háztulajdonosok voltak felelösek a lámpások kiakasztásáért, akik lakása az utcára nézett.

A születések, házasságok és elhalálozások elsö nyilvántartásba vétele Angliában # A Thomas Cromwell által 1538-ban intézményesített szabályrendelet megkövetelte, hogy "minden vasárnap, legalább egy egyházi kurátor jelenlétében, a plébánosnak, vikáriusnak vagy segédlelkésznek be kell vezetnie az említett könyvbe az elözö hét esküvöinek, keresztelöinek és temetéseinek dátumát és a neveket". Az "említett könyv", mint plébániai anyakönyv vált ismertté, a papok még ma is vezetik.

Az elsö nyilvános közkút # Sir Thomas More (Morus Tamás) humanista tudós, az Utópia szerzöje, Angliában a közegészségügy legkiemelkedöb védelmezöje volt. Míg ö töltötte be a kanálisok felügyeletével megbízott biztosi tisztet, bábáskodott egy 1532-ben kelt törvény felett, melynek kapcsán sok városban létesítettek közkutakat. Büntetendö cselekménynek minösítette a víz szennyezését. 1518-ban ö vezette be a karantén alkalmazását azoknál a házaknál, ahol pestis fordult elö. Ezeket a házakat becsukták, lepecsételték és megjelölték - a bennlakók igen nagy bosszúságára.

Törvényszegök

A megátalkodott gyermekgyilkos # Gilles de Rais gróf (1404-40) feltehetöleg minden idök legelvetemültebb gyermekgyilkosa. A Bastille levéltárában örzött feljegyzések szerint 140, néven nevezett áldozatát gyilkolta meg, és gyanították hogy további 800 gyermek meggyilkolása terhelte még a lelkét. A gyermekek holtteste állítólag lényeges volt varázserövel bíró italok készítésekor, valamint anyajegyek, égésnyomok és karbunkulusok, (furunkulusok) gyógyításánál.

A leghíresebb kalóz # Hajreddin Barbarossza (Vörös Szakáll) egy Nyugat-Törökországból származó kalóz - aki a 16. század elején Algírban telepedett le. A város uralkodója lett. 1518-ban testvérét, Horukot elkapták és lefejezték. 1519-ben Barbarossza a spanyolok ellen kért védelmet, amikor a várost a török szultánnak, (Vad) Szelimnek ajánlotta fel. 1533-ban (Fenséges) Szulejmán, Barbarosszát nevezte ki a török flotta admirálisává.

Az orvvadászat legkegyetlenebb büntetése # A 15. század második felében a német vadászati törvények egyre szigorúbbak lettek. A parasztok csak kártékony állatokra vadászhattak, pl. rókára, farkasra és vidrára. Ha valaki elsö alkalommal ölt le egy szarvast, korbácsolással vagy tüzes vassal büntették. 1517-ben azonban már az egyik szem kitolása vagy az egyik kéz lecsapása járt érte. Második alkalommal pedig felakasztották.

Bizonyos területeken 1525 után a német nemesség még keményebb elnyomást alkalmazott. Ulrich, württembergi herceg, szarvasbörbe öltöztetett egy orvvadászt, akinek így, beöltözve kellett futnia, mialatt a kutyák üldözték. A fanatikus vadász, Michael, salzburgi érsek egy orvvadászt frissen lefejtett szarvasbörbe varratott és a salzburgi piactéren kutyák elé vetették; ahol darabokra tépték.

Az elsö guillotine # A guillotine-ról széles körben azt tartják, hogy egy francia, név szerint dr. Joseph Ignace Guillotin (1738-1814) találta fel. Valójában azonban csupán javasolta egy korábban már különbözö néven ismert - halifaxi bitó, vagy egyszerüen a vérpad-eszköz alkalmazását. 1492-ben, az angliai Yorkshire grófságban található Halifax városában volt egy lefejezö gép, amit a helyi törvények szerint használtak.

A legborzalmasabb halál # 1542-ben, a Ming-dinasztia palotájában lakó 10 szüz megpróbálta megfojtani a császárt, Zhu Hou-Congot - tiltakozásul tekintélyuralma ellen. A császár élete egy hajszálon múlt, mivel a megfojtására használt selyemdarab csomóját rosszul kötötték meg. A császárt megmentette egy Xu Shen névre hallgató udvari orvos. Az összeesküvésben részt vett szüzeket letartóztatták és úgynevezett "tartós halál"-ra ítélték. Ezt úgy hajtották végre, hogy mind a négy végtagjukat levágták és közszemlére tették ki. Xu Shent kinevezték szertartásügyi miniszternek, valamint a herceg oktatójának. Ez volt a legmagasabb pozíció, melyet a kínai orvostudomány történetében kínai orvos valaha is elért. Nemsokára azonban megbetegedett és meg is halt. Halála elött elmondta, hogy betegsége gyógyíthatatlan, mivel a nagy félelem okozta, valamint az, hogy a császár megmentésekor elképzelhetetlenül rettegett, hogy öt is kivégzik.

Az iszákosság legkomolyabb büntetése # Igencsak figyelemre méltó büntetést szántak az iszákosság "bünéért" az azték társadalomban. Erröl Sahugun atya leírása is tanúskodik: "Ha egy ifjú részegen jelenik meg a nyilvánosság elött, vagy ha úgy találnak rá az utcán, vagy más részegek társaságában van, megbüntetik: bottal halálra verik, vagy garrottal (nyakszorítóval) kivégzik - mégpedig az összegyült többi ifjú elött". Az azték társadalomban csak az idösek számára volt megengedett, hogy kapatosak legyenek.

A házasságtörés borzalmas büntetése # Az azték Mendieta Codex kijelenti: "Ha egy férfit és egy nöt házasságtörésen kapnak, vagy ennek erös a gyanúja, letartóztatják öket. Ha nem tesznek vallomást, megkínozzák, majd halállal sújtják a tetteseket. Néha úgy ölik meg a vétkeseket, hogy kezüket és lábukat összekötözik, és amikor már a földön fekszenek, fejüket egy hatalmas, kerek kövel szétzúzzák. Másokat tölgyfából készült garrottal fojtanak meg. Elöfordul, hogy a férfit megégetik, a nöt felakasztják. Néha mindkettöt felakasztják. A nemeseknek tollat tüznek a hajába, és azután égetik meg öket. Gyakori, hogy a bírák halálra kövezéssel büntetik a tetteseket".