online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

Anne McAllister - Levél a múltból



Fájl küldése e-mail



egyéb tételek

 
 
 

Anne McAllister

Levél a múltból



Éveken keresztül írta tudósításait a világ legkülönbözöbb tájairól Flynn, míg bátyja halála után át nem kellett vennie az ösi családi birtok minden gondját. Omladozó írországi kastélyában egy napon különös levelet kap, amely hosszú hányattatás után érkezett meg mostani címére. Amerikában adta fel öt évvel korábban az elbüvölö, édes Sara, és kisfia születéséröl értesíti benne Flynnt. A férfi haladéktalanul felkerekedik, hogy megtalálja régi kedvesét és a grófi cím örökösét...

1. FEJEZET

A levél derült égböl villámcsapásként érkezett.



- Fogalmam sincs, mi lehet ez, mylord. - Mrs. Upham undorodva húzta fel a szemöldökét. Két ujjával egy piszkos, gyürött, fakókék borítékot tartott. - Felettébb... gusztustalan.

A többi levelet most is gondosan szétválogatta Flynn asztalán. A legnagyobb halomba a birtokkal kapcsolatosak kerültek, aztán jöttek a rajongói levelek meg a kiadó ügyei, a harmadik rakásban pedig személyes levelek voltak: a férfi anyjának és öccsének küldeményei. Úgy tünt, mindketten ódzkodnak a telefonálástól és az e-mailektöl.

Minden nagyon rendezett és kiválóan szervezett benyomást keltett, mintha csak Mrs. Upham rögtön kézbe akarná venni Flynn életét.

Nem lenne könnyü! - gondolta a férfi szárazon. Az ö egyetlen életcélja jelenleg az, hogy megmentse a családja ötszáz éves várát az összeomlástól. Csaknem megoldhatatlan feladatra vállalkozott, mert a mentöakciónak nemcsak a várra, hanem a hozzá tartozó farmra és a birtokokra is ki kell terjednie. Ráadásul itt van az ö ló bolond öccse a maga nagyra törö terveivel. Dev a fejébe vette, hogy újjáéleszti a ménest, amelyröl Dunmorey egykor híres volt. A gond csak az, hogy nincs rá pénze. Az pedig csupán hab a tortán, hogy Flynn anyja a férje hét hónappal ezelött bekövetkezett halála óta kétségbeesetten ismételgeti ugyanazt, akár egy mantrát:

- Flynn, feltétlenül találnunk kell neked egy asszonyt!

Mrs. Uphamet viszont e pillanatban csak az elégítené ki, ha azt mondaná neki, dobja ki a levelet. Ahogy az apja nyilván tenné.

Dunmorey VIII. grófja a legcsekélyebb figyelemre sem méltatta azt, ami nem volt tökéletes. Flynn egyszer, még riporteri munkája idején a háborús övezetböl egy használt papírzacskóra merészelt neki levelet írni. Az apja nem tétovázott sokat, egyszerüen olvasatlanul kidobta a levelét.

- Ha nem veszed a fáradságot, hogy tisztességes levelet írj, nem vagyok hajlandó elolvasni - magyarázta késöbb merev arccal.

Azért megnyugtató lenne, ha legalább a halála után nem zsarnokoskodna fölötte. Mégis alig telik el nap, hogy Flynn ne hallaná a fülében az apja idegesítö mondatát: „Biztos vagyok benne, hogy nem vagy képes rá".

- Itt van például a vár megmentése. Meg hogy jó gróf legyen. Kötelességtudóan és felelösségteljesen viselkedjen. Felnöjön a feladathoz.

- Kérlek! Ha te azt hiszed, hogy képes vagy rá...

Tudat alatt a gróf szavai mindig azzal a sziklaszilárd meggyözödéssel párosultak, hogy Flynn teljesen alkalmatlan a feladatra.

- Mylord? - sürgette Mrs. Upham.

Flynn az állkapcsát összeszorítva nézett fel. Éppen annak számolt utána, nem elég-e mégiscsak a pénz egy új tetöre. Közben persze nem szabad megfeledkeznie az istállók építéséröl, amelyeknek el kell készülniük, amire Dev visszatér az új tenyészménnel Dubajból.

Flynn nem táplált nagy reményeket a ménessel kapcsolatban. Pontosabban fogalmazva, semmilyeneket sem táplált. Úgy vélte, még annak is nagyobb a valószínüsége, hogy a jövö hónapban megjelenö könyve a New York Times sikerlistájának élére kerül. Az ö adottsága ugyanis az írás volt.

Írással kereste a kenyerét, mielött utolérte a sorsa: a grófi méltóság. Mégis szilárdan eltökélte, hogy nem adja fel Dunmoreyt. Még ha mindennap újabb harccal kell is megakadályoznia, hogy a vár összedöljön. Nincs más választása. Az ö kötelessége, hogy az ösi építményt életben tartsa az eljövendö nemzedékek számára. Sosem számolt azzal, hogy ezt a feladatot egyszer neki kell megoldani, de be akarta bizonyítani halott apjának, hogy képes rá.

- Kíván az úr még egy csésze teát? Az édesapja mindig teát ivott, amikor felbontotta a postát.

- Nem, köszönöm, Mrs. Upham. Nincs szükségem semmire.

Flynn hamar rájött, hogy bár Mrs. Upham szemében sosem fog felérni az apjáig, mégis megvan a saját tekintélye.

Mrs. Upham biccentett, és arccal a férfi felé fordulva hagyta el a szobát, mintha a gazdája lenne Anglia királya!

Flynn ismét számolni kezdett. Sajnos, még mindig ugyanazt a lesújtó eredményt kapta. Sóhajtva dölt hátra a székében, megdörzsölte a szemét, és átmozgatta a vállát. Egy óra múlva odakint van találkozója az építési vállalkozóval az istállóknál. A férfi tájékoztatni szeretné öt, mi mindent kell még elvégezni Dev két hét múlva esedékes visszatéréséig.

A többszörösen díjnyertes lovat ugyanis befektetésnek kell tekinteni, amely a remélhetöleg nem túl távoli jövöben kifizetödik, így az istállók felújítása abszolút elsöséget élvez. Bár meglehetösen valószínütlen, hogy Dunmoreyt csupán a fedezési díjak és jutalékok kihúznák a csávából.

A vár több mint háromszáz éve a család tulajdonában volt. Látott már jobb napokat és persze rosszabbakat is, Flynn mégis bátorításként tekintette a köbe vésett ír feliratot: Eireoidh Linn. Ami lefordítva annyit tesz: Túléljük.

A postában újabb árajánlatokat talált a felújításra, amelyek ijesztöen drágának tüntek, és a számlákkal sem volt jobb a helyzet. Dev tenyésztési terveihez jelzáloghitelt kellett felvenniük. Ha majd a tenyésztés egyszer beindul, minden jobbra fordul. Ha pedig még az ö könyve is jól fogyna, az igazi reménysugár lenne. De addig...

Flynn felpattant, és idegesen fel-alá járkált a szobában. Amikor visszatért az íróasztalához, pillantása az ütött-kopott fakókék borítékra esett, amelyet Mrs. Upham a szemétkosárba dobott.

A házvezetönönek igaza volt. A boríték valóban visszataszító látványt nyújtott, mégis felkeltette Flynn kíváncsiságát.

Nem lehet sem újabb számla, sem árajánlat. A farm küszöbönálló elárverezése sem. És nyilván nem meghívó Soudso gróf és neje valamelyik fogadására.

Ráadásul a borítékon jó néhányszor átjavították a címet. Mintha emlék volna korábbi életéböl. Szemét, mondaná az apja fitymálóan.

Ám Flynn tudvalevöleg sosem volt olyan, mint az apja. Lehajolt, és kihalászta a borítékot a szemetesböl. Eredetileg a New York-i Incite magazinnak címezték. Az ö nevére.

A férfi a homlokát ráncolta. Korábban gyakran írt szórakoztató pletykákat és színes riportokat az Incite-nak. Az utolsó riportot egy montanai kisvárosban készítette arról, amit viccesen „A nagy montanai cowboyárverés"-nek neveznek. A városkát Elmernek hívták - de annak már hat éve.

Az apja mindig sekélyesnek nevezte a cikkeit, és azzal vádolta öt, hogy azért nem ír komolyabb témákról, mert nem elég jó hozzá.

Csakhogy éppen a borítékon áthúzott címek a bizonyítékai, hogy mégiscsak elég jó volt. Ezt tanúsítják az Afrikában, Közép-Ázsiában, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten készített tudósításai. Számtalan tüzfészek, egyik veszélyesebb, mint a másik.

Flynn a borítékot nézte, miközben lelki szemei elött ezernyi emlék villant fel. Aztán ismét az eltökélt, egyenletes írásra pillantott, amellyel az elsö cím íródott. Nem volt ismerös. Meglepö, mennyi helyre követte öt a levél anélkül, hogy megkapta volna. Világszerte sok postai alkalmazott valódi elkötelezettsége kellett ehhez. Az amerikai bélyeget elöször öt éve novemberben pecsételték le. Öt éve?

Öt éve novemberben ö a dél-amerikai dzsungelben volt, és egy „valóban fontos témáról" írt: egy XXI. századi törzsi háborúról, amelyet a saját börén tapasztalt meg.

- Biztos benne, hogy ezt akarja? - A londoni kiadója hitetlenkedett, amikor bejelentette a szándékát. - Ebben az évben már meglötték egyszer. Ezúttal akár meg is ölhetik.

Akkoriban épp ez volt a célja. Néhány hónappal korábban a bátyja, Will - „az örökös", ahogy az apja emlegette - egy tragikus közlekedési balesetben az életét veszítette. És akárhogy nézzük is, ö okozta a halálát. Legalábbis az apja így látta.

- Téged akart elhozni a reptérröl! - háborgott a gróf. - Mert neked mindenképpen haza kellett jönnöd, hogy kipihend magad! Mivelhogy meglöttek.

Rálöttek, de nem halt bele. Will halt meg, a megbízható, okos, felelösségtudó Will, aki útban a reptérre megállt, hogy segítsen valakinek kereket cserélni, és közben egy autó elütötte.

A világ egy szempillantás alatt megváltozott Flynn körül: Will meghalt, és hirtelen ö lett az „örökös". Nehéz megmondani, ki volt jobban megdöbbenve, Flynn vagy az apja.

Senki sem tiltakozott, amikor lött sebéböl felépülve elfogadta a következö veszélyes megbízást - az apja végképp nem. És amikor az utazásai egyre kockázatosabbak lettek, a családjából senkinek sem volt ellenvetése.

Flynn azonban túlélte még a legveszélyesebb megbízatásokat is, bár többször is megsérült. És amikor az apja az elmúlt év júliusában egy szívinfarktust követöen meghalt, még mindig ö volt az „örökös".

Most pedig ö a gróf. Távoli, veszélyes utazásainak sora immár történelem, Flynn megrekedt Dunmorey várában.

Az ötéves régi levél pedig, amely követte öt a világon át, és végül mégiscsak elérte, sokkal kevésbé tünt nyugtalanítónak, mint az élete tévútjairól gondolkodni. Flynn feltépte a borítékot, és egy fehér papírlapot húzott elö. Szétnyitotta, és elolvasta a rövid szöveget.

Flynn, ez a harmadik levelem hozzád. Ne félj, többször nem írok. Semmit sem akarok töled. Nem követelek semmit. Csupán úgy gondolom, hogy jogod van tudni erröl.

A baba ma reggel röviddel nyolc óra után jött a világra. Három kiló negyven deka a súlya. Erös, egészséges kisfiú. Az apámról nevezem el. Természetesen megtartom.

Sara

Flynn a szavakra meredt, megpróbálta felfogni öket, és összefüggést, értelmet keresett közöttük. A papírlap megremegett a kezében. A szíve kalapálni kezdett. Még egyszer elolvasta elölröl, ezúttal észben tartva az aláírást: Sara.

Felvillant elötte egy kép: átható barna szem, ragyogóan fehér, sima és hamvas bör, rövidre vágott sötét haj és fahéj-szegfüszeg ízü ajkak. Sara McMaster. Az elbüvölö Sara Elmerböl, Montanából.

Jóságos ég! Flynn a levelet bámulta. Sara gyereket várt töle. Sarának gyermeke született. Egy erös, egészséges kisfiú... és ez a kisfiú az ö fia.


Ma Valentin-nap van.

Sara tudta ezt, mert elözö este fáradságos, aprólékos munkával segített ötéves kisfiának, Liamnek, huszonegy Valentin-napi kártyára felírni a nevét.

Azért is tisztában volt vele, mert egy cipösdobozt fehér selyempapírral béleltek ki, és teleragasztották piros szívekkel. Ez lesz a „postaláda". A harmadik ok, amiért tudott az ünnepröl, hogy még az este gyorsan muffinokat sütött - csokoládémázzal bevonva, fehér és piros cukorkaszívekkel megszórva. Nem sokkal lefekvés elött ugyanis Liamnek eszébe jutott, hogy megígérte, az óvodai Valentinnapi ünnepségre muffint visz magával.

Azonkívül neki - Liam világra jötte óta elöször - randija van valakivel. Adam Benally meghívta vacsorázni. Adam néhány hónapja költözött ide Arizonából, és csoportvezetöként dolgozik a Lyle Dunlops farmon. Özvegyemberként nem szívesen beszél a múltjáról, de elég nyílt volt ahhoz, hogy megmondja, „megpróbálja elüzni a szellemeit". Akkor ismerkedtek meg, amikor megkérte Sarát, hogy vállalja el a farm könyvelését.

Sara, aki jól kiismerte magát a szellemek között, elképzelhetönek tartotta, hogy kettejükben sok a közös vonás. A férfi legalább igyekszik megszabadulni a múlt árnyaitól. Legföbb ideje, hogy ö is példát vegyen róla.

- Nem élhetsz örökké úgy, mint egy apáca - figyelmeztette az anyja, Polly újra és újra. - Csak azért, mert van egy rossz tapasztalatod...

Sara ráhagyta a dolgot. Polly sokat beszélt, de természetesen sok mindenben igaza volt. Leszámítva az állítólagos „rossz tapasztalatot". Az ugyanis egyáltalán nem volt rossz, legalábbis amíg tartott a dolog. Ellenkezöleg, a három legcsodálatosabb nap volt az életében. Azután...

Teljes adásszünet. Semmi. Az viszont szörnyü volt. Minden alkalommal, ha erre gondolt, görcsbe rándult a gyomra, s ez megnehezítette, hogy megnyíljon egy másik férfi elött. Ám most végre elérkezett az idö. Sikerült rávennie magát egy második próbálkozásra. Adammel. Egy közös vacsora az elsö lépés.

- Legföbb ideje - dörmögte Polly, amikor mesélt neki róla. - Örülök. Meg kell szabadulnod a szellemeidtöl.

Nem. Csak egyetlenegytöl. Méghozzá attól, akinek kicsinyített mását mindennap maga elött látja - beleértve a kócos fekete haját és a smaragdzöld szemét.

Sara dühösen elhessegette a gondolatot. Most nincs ideje erre gondolni. Őrá gondolni. Liam apja a múlté, s olykor már több nap is eltelik anélkül, hogy eszébe jutna. Ma is csak azért történt meg, mert Valentin-nap van, és elfogadta Adam meghívását.

Vajon mit vár töle a férfi? Sara bement a konyhába, teát készített, és azon töprengett, mit vegyen fel, és mit hozzon szóba a beszélgetésnél. Neki egy férfival találkozni olyan, mint idegen nyelvet beszélni. Valami, amiben nincs gyakorlata.

Nem! Az ördögbe is! Nem fog ezen rágódni!

Eltökélten odament az asztalhoz kezében a teáscsészével, és szétterítette a papírokat, hogy dolgozzon. Ha elkészül a háztartási bolt könyvelésével, míg Liam hazaér az óvodából, tarthat egy kis szünetet. Talán kimennek, és építenek egy hóembert, meg hógolyóznak. Az majd eltereli a figyelmét.

Liam ma Celie-nél alszik, aki a férjével, Jace-szel és a gyermekeikkel néhány házzal odébb lakik.

- Miért mindjárt egész éjszakára? - tiltakozott Sara, amikor Celie felajánlotta neki ezt a lehetöséget. - Hiszen csak vacsorázni megyünk. Nem tervezem, hogy vele töltöm az éjszakát.

- Nos igen, de talán utána mégis behívod öt magadhoz - mondta Celie. - Egy kávéra... vagy ilyesmi - tette hozzá egy kacsintás kíséretében.

Sara érezte, hogy egy vacsoránál többre nem áll készen. Ma nem. Még nem. Maga sem tudta, hogy a csudában bírta ki hat hosszú évig egyetlen randevú nélkül, de hát mikor lett volna rá ideje?

A Liam születését követö elsö három évben szerezte meg a könyvelöi képesítést, azóta azzal keresi a kenyerét. A fia, a tanulás és a sok munka mellett szinte lehetetlen volt, hogy egy megfelelö férfit megismerjen.

Nem is nagyon akarta. Abban a jó tanácsban, hogy ha valakit egy ló levetett a hátáról, legjobb, ha rögtön visszaül rá, kétségtelenül van egyfajta bölcsesség, ám valószínüleg éppoly bölcs dolog a második alkalommal elövigyázatosabbnak lenni.

Ő elsö alkalommal szörnyen könnyelmü volt. Ezúttal nagyon lassan fog neki, ami egy vacsorát jelent, legfeljebb egy csókot a búcsúzáskor. Igen, ez valószínüleg menni fog, de semmi több.

Most azonban még dolgoznia kell. A vállalkozói lét elönye, hogy a munkaidejét maga osztja be, és otthon dolgozhat, így mindig Liammel lehet. Ugyanakkor hátránya, hogy könnyen elterelödik a figyelme - ahogy például ma. Nincs fönöke, aki ostorral állna a háta mögött, így hát sokkal érdekesebb azon gondolkodni, mit vegyen fel ma este, vagy mosni, teát fözni, és Síddel, a macskájával beszélgetni, pedig tulajdonképpen a munkájára kellene összpontosítania.

Ezért ismét eröt vett magán, odaült a konyhaasztalhoz, amely egyben íróasztalként is szolgált, és belemélyedt a háztartási bolt könyvelésébe. Amikor váratlanul hangos kopogtatás hallatszott a bejárati ajtón, úgy összerezzent, hogy a kontírozólapra lötty intette a teáját.

- A csudába!

Nyilván a kiszállító az, mert ö az egyetlen, aki a bejárati ajtóhoz jön. A megrendelt irodaszereket hozza. Bár... nem is emlékszik, hogy... Bumm, bumm, bumm!

Nem, ez nem a szállító. Ő csak egyszer kopog, de akkor olyan hangosan, hogy még a holtak is életre kelnének töle, és leteszi a csomagot az ajtó elé. Aztán beugrik a furgonjába, és elhajt. Sosem kopogtat kétszer. Bumm, bumm, bumm! Háromszor pedig végképp nem. - Jövök már! - kiáltotta Sara.

Odament az ajtóhoz - és szembetalálta magát a múlt szellemével. Jóságos ég! Képzelödik. Nyilván a ma esti randevú miatt érzett pániktól bújt elö ez a férfi a tudatalattija mélyéröl.

Ráadásul ez az ostoba emlékkép még életnagyságú is, és vonzóbb, mint valaha. Magas, karcsú, keskeny csípöjü, és a korábbinál szélesebb vállú. Mivel tényleg nagyon valóságosnak tünt, Sara mindezek tetejébe még azt is beképzelte, hogy a férfi hollófekete hajában hópelyhek csillognak.

- Sara.

A férfi szépen metszett szája meglepett mosolyra húzódott. Sara jól ismerte ezt a mosolyt. Csókolta már ezt az ajkat. Hallotta már a férfi nevetését, a szavait, az elégedett sóhaját...

A nö arca égett, egész teste lángokban állt. Olyan erövel szorította ökölbe a kezét, hogy az ujjai elfehéredtek.

- Meglepödtél?

A férfi enyhe ír akcentusú, rekedt baritonjától bizseregni kezdett a bör a tarkóján. Mintha egy szellemkéz végigsimította volna a hátát.

- Menj el! - nyögte ki Sara, és összehúzta a szemét, szilárdan eltökélve, hogy ellenáll az érzékcsalódásnak, a férfi emlékképének. Lehunyta a szemét, elszámolt tízig, majd újra kinyitotta. Érezte, hogy a szíve nagyot dobban, amikor meglátta, hogy Flynn még mindig ott áll elötte.

Farmert viselt, fekete pulóvert, felette sötétzöld télikabátot. Az állát és az arcát borosta fedte, és úgy tünt, nem aludt az éjjel. Szemmel láthatóan mulattatta öt a helyzet, miközben kipislogta a hópihéket a szeméböl, amelyek a hihetetlenül hosszú szempilláin ültek. Amikor pedig még szélesebb mosolyra húzta a száját, Sara látta, hogy a jobb oldali metszöfogából hiányzik egy aprócska darab. Aligha valószínü, hogy egy letört fogat képzeljen be magának.

Akkor tehát igazinak kell lennie. És pontosan olyan jól fest, mint az emlékeiben. Még jobban is.

Hat évvel ezelött Sara folyton erröl a pillanatról álmodozott. Belekapaszkodott abba a reménybe, hogy a férfi visszatér Elmerbe - hozzá. Kilenc hónapig tervezgetett, remélt és imádkozott. Ám a férfi nem jött. Sosem hívta fel. Sosem írt.

És most teljesen váratlanul itt áll elötte. Sara szíve vadul kalapált, és hirtelen az ájulás környékezte. Fájdalmat érzett, olyan eröset, hogy többször is nyelnie kellett, mielött megtalálta volna a hangját. Amikor végre sikerült, hön remélte, hogy olyan közömbösen cseng, mint reméli.

- Flynn.

Flynn Murray. A férfi, akit megajándékozott a szerelmével, akitöl teherbe esett, és aki aztán cserbenhagyta öt. Igaz, sosem ígérte meg, hogy marad, vagy visszatér. Egyáltalán semmit sem ígért neki.

Ő tizenkilenc éves volt akkor, naiv és fülig szerelmes. Véletlenül ismerkedett meg Flynn-nel, amikor a férfi Elmerbe érkezett, hogy az ottani cowboyárverés-röl írjon. Ő pedig elsö pillantásra beleesett.

Addig mindig gyakorlatias, okos teremtés volt. Határozott céljai voltak, amióta csak az eszét tudta. Ám a Flynn-nel való találkozás gyökerestül felforgatta az életét. A férfi belépett az ö kis világába, és alapjaiban változtatott meg mindent. Olyan vágyakat ébresztett benne, amelyekre korábban még álmában sem gondolt. Néhány napig vagy hétig abban reménykedett, hogy valóra válhatnak.

Ma már bölcsebb. Az azóta eltelt idöben megismerte a veszteség és a fájdalom fogalmát, és rájött, hogyan lehet együtt élni velük. Soha többé nem engedi, hogy ilyesmi megtörténjen. Soha. - Szép vagy - mondta a férfi. - Még szebb, mint az emlékeimben.

Sara összeszorította az állkapcsát.

- Idösebb lettél - válaszolta.

És keményebb. Az élet nyomot hagyott rajta. Huszonhat évesen csupán széles mosolyból, rabul ejtö eleganciából és spontán ír vonzeröböl állt. Most harminckét éves, és vadnak, elgyötörtnek tünik, akár egy hazatérö harcos. A halántéka enyhén öszül. A homlokán vékony, halvány heg húzódik, amely eltünik ösz tincsekkel tarkított fekete hajában. Talán egy féltékeny férj támadt rá? Nem volna meglepö.

Flynn vállat vont.

- Hogy is mondják... nem az évek számítanak, hanem a kilométerek.

- És azokból te rengeteget megtettél, fogadnék rá - felelte Sara harapósan. Azt akarta, hogy Flynn elmenjen. - Most rögtön. Már nincs szüksége rá. Különösen az nem hiányzik, hogy felforgassa az ö és Liam életét.

Jóságos ég, Liam! Sara érezte, hogy pánikba esik. Flynn nem teheti, hogy öt évig tudomást sem vesz a fiáról, aztán hirtelen felbukkan!

- Mit akarsz itt? - kérdezte a nö.

- Szeretném megismerni a fiamat - felelte Flynn.


2. FEJEZET

Sara összeszorította a fogát.

- Azzal eléggé elkéstél - nyögte ki végül.

- így igaz. - A férfi komoran bólintott. - De csak nemrég szereztem tudomást róla.

- Hát persze. - Sara a töle telhetö legtöbb gúnnyal a hangjában mondta ezt. Ám Flynn mintha észre sem vette volna. Benyúlt a zakója zsebébe, és egy gyürött, fakókék borítékot húzott elö, amelyet némán odanyújtott Sarának.

A nö lassan, remegö ujjakkal megfogta a levelet. A boríték úgy festett, mintha egy egész bölénycsorda száguldott volna át rajta. Amikor megfordította, legalább öt-hat áthúzott és átírt címet pillantott meg. Az utolsónál egyetlen szón akadt meg a szeme: Írország.

Ez meglepte. Hat évvel ezelött Flynn örült, hogy hátat fordíthatott a szülöhazájának! Sara kíváncsi lett, miért változtatta meg a véleményét, ezért ránézett. Ám a férfi olyan áthatóan méregette öt, hogy gyorsan újra lesütötte a szemét.

A boríték eredetileg tengerkék volt. Abból a nevével feliratozott készletböl származott, amelyet a nagyanyja az érettségijére ajándékozott neki. Annak már jó ideje. Ám ö nem nagy levélíró, ezért még ma is van néhány ilyen borítékja és levélpapírja.

Erre a levélre itt nagyon jól emlékszik. Néhány órával Liam születése után írta, bár akkor már tisztában volt vele, hogy Liam apja valószínüleg sosem válaszol rá, ahogy a korábbi két levelére sem válaszolt, amelyekben közölte vele, hogy gyermeket vár.

Mégis kötelességének érezte, hogy tudassa vele a fia születését. Abban reménykedett, hogy talán meggondolja magát. Sara nem volt büszke, legalábbis akkoriban nem.

Most már igen. És eltökélt is. Nem hagyja, hogy Flynn még egyszer megsebezze.

- Nem tudtam, Sara - ismételte a férfi, és közben mereven nézett a szemébe.

- Pedig én írtam neked - mondta a nö kitartóan. - Már elötte is. - A kezében lévö borítékra mutatott. - Méghozzá kétszer.

- Nem kaptam meg öket. Folyton úton voltam. Ezt a levelet úgy küldték utánam. Többször is, ahogy láthatod. Csak a múlt héten ért utol. - Rövid szünet után hozzátette: - Hát igen... és most itt vagyok.

Sara szólásra nyitotta a száját, aztán ismét becsukta. Mit is mondhatna? Flynn eljött, mert megtudta, hogy van egy fia. Ez nem öróla szól. Összefonta karját a mellén.

- És? Talán kitüntetésre vársz?

- Semmit sem akarok - dörmögte Flynn. - Csak megismerni a fiamat. Mindent megteszek, amit kívánsz tölem.

- Akkor menj el! - mondta Sara. - Nincs szükségünk rád.

Ám abban a pillanatban, hogy kimondta, tudta, ez csak féligazság. Neki nincs szüksége rá. Ám Liammel egészen más a helyzet.

- Hol van az apukám? - kérdezte a fiú újra és újra. - Miért nem látogat meg? Még az elvált apukák is meglátogatják a gyereküket.

- Nem tud - mondta olyankor Sara. - Ha tudna, biztosan eljönne. - Nem akarta elmondani neki az igazságot. Az olyan lenne, mint kijelenteni, hogy többé nem kel fel reggel a nap.

- A fiúnak szüksége van apára - mondta ekkor Flynn. - Egy apára, aki szereti öt.

Volt valami a hangjában, amitöl Sara felpaprikázódott.

-A fiam jól van! -jelentette ki. Talán nem tökéletes az élete, de kié az? - Erre semmi szükség!

- De én szeretném.

- Nincs itthon.

- Akkor megvárom. - A férfi kissé lehajtotta a fejét, és azzal a pillantással méregette öt, amelyet Sara nagyon jól ismert régröl. Kissé bosszantó, mosolygós pillantás volt. - Csak nem félsz tölem, Sara?

- Egyáltalán nem! - fortyant fel a nö. - Én csak... meglepödtem. Azt gondoltam, nem érdeklünk téged.

A férfi mosolya azonnal lehervadt.

- Igenis érdekeltek. Ha tudok róla, már az elején mellettetek lettem volna.

A nönek fogalma sem volt, mit gondoljon. Annyi biztos, hogy nem lenne képes becsapni Flynn orra elött az ajtót. Megengedi neki, hogy megismerje a fiát. Mivel Írországban él, úgysem tudna megfelelöen gondoskodni Liamröl, de a fiú legalább tudná, hogy van apja, akinek jelent valamit.

Mindazonáltal elsöként néhány alapvetö dolgot tisztázniuk kell. Ezért Sara kelletlenül hátrált egy lépést, és kitárta az ajtót.

- Hát jó, gyere be!

- Na végre!

A férfi diadalittasan mosolygott.

Sara megpróbálta nem észrevenni ezt... ahogy Flynn örjítö ír vonzerejét sem. Elövigyázatosságból hátrált még egy lépést, nehogy a férfi megérintse.

Amint Flynn a házban volt, egyszerre csak olyan közel jött hozzá, hogy ö látta az ér lüktetését a nyakán. Olyan közel, hogy minden óvintézkedés ellenére a zakója Sara mellbimbóját cirógatta. Olyan közel, hogy minden lélegzetvételkor megcsapta az orrát a férfi jellegzetes illata.

- Hiányoztam, Sara?

Sara határozottan megrázta a fejét.

- Nem.

- Nem? - Flynn szája mosolyra húzódott. - Nos, te hiányoztál nekem. Mostanáig nem is tudtam, mennyire.

Aztán meglepte Sarát azzal, hogy lehajolt hozzá, és száját az ajkára szorította. 313j99d Nem kérdés, hogy Flynn Murray ért a csókolózáshoz. Hat évvel ezelött folyton csókolóztak... egészen eszméletvesztésig. Sara igyekezett ezt elfelejteni, vagy legalábbis elhitetni magával, hogy a férfi csak a tapasztalatlansága miatt volt akkora hatással rá.

Ám ez a mostani csók éppolyan örjítö és éppolyan lélegzetelállító volt. így akarta Flynn bizonyítani neki, mennyire hiányolta. Finom, csábító, ugyanakkor követelözö csók volt. Földi mennyországot ígért, csakhogy Sara jól tudta: ezt a mennyei boldogságot a magány pokla követi majd.

Végre sikerült ellöknie magától a férfit. Flynn hátratántorodott, és majdnem elesett, ahogy megbotlott egy közelben álló székben.

-Az ördögbe! - Megpróbálta visszanyerni az egyensúlyát, közben összerándult, mintha fájdalmai lennének.,

Talán megsérült? Sara meglepetten látta, hogy a férfi már nem azzal a párducszerü ruganyossággal mozog, mint régen. A bensöjében még mindig a csóktól remegve megkérdezte:

- Mi történt? Fáj valamid?

- Nem olyan szörnyü, csak egy régi lött seb. - A szavai ridegen és elhárítóan csengtek.

Sara döbbenten nézett rá.

- Hogy történt? Ki lött rád? Egy féltékeny férj került az utadba?

- Nem, egy merénylö.

- Kicsoda?

- Baleset volt. - Flynn megvonta a vállát. - Egyszerüen útban voltam.

Sara nagyot nyelt, aztán megrázta a fejét.

- Nem értem.

- Afrikában történt.

Flynn egy folytonos zavargásoktól sújtott kis országot nevezett meg, amelyröl Sara még csak nem is hallott. Vajon mit keresett ott Flynn? Elképzelhetetlen, hogy sok híresség élne ott, akikröl érdemes volna írnia.

- A miniszterelnökre fájt a foga, de neki volt egy örangyala. így hát én lettem gazdagabb egy kis emlékkel. - A férfi szárazon elmosolyodott.

Sara most már semmit sem értett. Az a Flynn, akit ismert, New Yorkban, Hollywoodban vagy Cannes-ban keresett anyagot a cikkeihez, de egész' biztosan nem Afrikában! És ha mégis, aligha egy politikusról tudósított volna. A cikkei film- és rocksztárokról vagy néha híres futballistákról és teniszezökröl szóltak.

Ám Sarának nem volt lehetösége kérdezösködni. Észre sem vette, hogy nyílt a hátsó ajtó, nem is hallott semmit, míg ki nem csapódott a nappali ajtaja, és Liam be nem viharzott rajta.



3. FEJEZET

Egek, ez a fiú Will szakasztott mása!

A látványtól Flynn akkor is megszédült volna, ha attól a csóktól már nem forog vele korábban az egész világ. Némán nézte halott bátyja élettöl kicsattanó aprócska mását, ám a fiú ügyet sem vetett rá. Beviharzott, és csillogó tekintettel nézett az anyjára.

- Nézd csak, mim van! - Megpróbált kibújni a hátizsákjából, miközben egy piros szívekkel teleragasztott fehér dobozt nyújtott az anyja felé. - Milliónyi Valentin-napi kártya van benne! Még Katié Setsumától is kaptam egyet. Azt hiszem, tetszem neki. - A fiú odahajította a hátizsákját egy fotelba, aztán leült melléje, és kezdte lehúzni a cipöjét.

Sara gyors pillantást vetett Flynnre, miközben a férfi azon töprengett, vajon olyan kábának nézhet-e ki, mint amilyennek érzi magát. Egy gyürött levélböl megtudni, hogy fia van, nem ugyanaz, mint aztán maga elött látni öt.

- Egészen biztosan kedvel téged, Liam - mondta Sara. A név megadta Flynn-nek az utolsó döfést.

- Liam? - kérdezte rekedten. Ez a „William" ír rövidítése. Flynn támaszt keresve tapogatózott a szék támlája után.

A fiú ekkor felhagyott a cipöje rángatásával, és kíváncsian szemügyre vette a férfit.

- Igen - mondta Sara határozottan. - Az apám után Lewis Williamnek neveztem el, de azt akartam, hogy teljesen egyéni neve is legyen. Ezért Liamnek hívjuk öt.

A férfi megköszörülte a torkát.

- Értem... csak... meglepödtem. - Mély lélegzetet vett, és folytatta: - Ugyanis... a bátyámat is Williamnek hívták. Mi Willnek szólítottuk.

Sara felkapta a fejét.

- Szólítottátok? - kérdezte csodálkozva.

- Will meghalt. - Flynn benedvesítette hirtelen kiszáradt ajkát. - Már majdnem hat éve.

A tekintetük találkozott. Sara döbbentnek tünt.

- Sajnálom - mondta halkan. - Nem tudtam.

Flynn torka elszorult. Csak kurtán biccentett.

- Semmi baj. Csak... - kicsit megrázta a fejét - meglepett.

Aztán csend borult a szobára. Senki sem mozdult. Senki sem szólt. Végül Liam lecsusszant a fotelból, és odasomfordált Sarához. Megállt elötte, és kérdön nézett fel rá. Ám a nö nem mozdult, mintha észre sem vette volna a fia jelenlétét, mert még mindig Flynnre meredt.

A fiú követte a pillantását. A szeme Flynnre szegezödött és kissé összeszükült, akárcsak Willé, ha megpróbált felmérni egy helyzetet vagy egy embert.

Semmi kétség, a fiú érzi a levegöben vibráló feszültséget. Mint egy állat a veszély pillanatában, villant át Flynn agyán.

Ekkor úgy tünt, Liam döntésre jutott. Háttal fordult Sarának, majdnem úgy, mintha megpróbálná megvédeni az anyját. Közben felszegte az állát, és zöld szemével eltökélten fürkészte Flynnt. Pontosan úgy, ahogy a Murrayk nemzedékei elötte, amikor meg akarták védeni az övéiket.

- Ki vagy te?

Flynn gondolatban folyton ezt a kérdést hallotta, amióta elhatározta, hogy Montanába repül. Vágyott rá, hogy végre megválaszolhassa. Most azonban egyetlen szót sem tudott kinyögni, pedig már rengetegszer elképzelte ezt a jelenetet. ' Életében elöször nem találta a szavakat.

Sara is várakozón nézett rá, de a férfi csak a fejét rázta. A nö talán észrevette, hogy nem tud megszólalni, vagy hogy úgy gondolja, inkább ö szeretné elmondani Liamnek. Mindenesetre a fiú vállára tette a kezét, gyöngéden megszorította, miközben óvatosan ennyit mondott:

- ö az édesapád, Liam.

A fiú szeme és szája tátva maradt. Teljesen elképedve bámult Flynnre, aztán megpördült, és az anyjára nézett. Ez tényleg igaz? Kis testét szinte szétvetette a kimondatlan kérdés.

Sara halványan elmosolyodott. Még egyszer megszorította Liam vállát megerösítésül, aztán bólintott.

- Igen, ö az. Tényleg - biztosította a fiút. - Azért jött, hogy megismerjen téged.

Liam egy hosszú pillanatig az anyját fürkészte. Végül aztán úgy tünt, elhiszi. Odafordult Flynnhez, és nyugodt, kíváncsi tekintettel nézett rá. Flynn még mindig hallgatott. Aztán Liam vékony hangon megkérdezte.

- És hol voltál ilyen sokáig?

Teljesen tényszerü. Nagyon okos. És végtelenül felkavaró. Flynn nagyot nyelt.

- Én... nekem... - Megköszörülte a torkát, megkönnyebbülten, hogy legalább meg tudott szólalni, és újra megpróbálta: - Sokat utazgattam... mindenfelé a világban. Különben már korábban eljöttem volna. De... nem is tudtam rólad.

Liam elkapta róla a pillantását, és szemrehányóan nézett az anyjára.

- Te azt mondtad, hogy írtál neki rólam.

- Így is volt - válaszolta Flynn azonnal. - Az édesanyád már akkor írt nekem rólad, amikor még meg sem születtél, de... sosem kaptam meg a levelét. Valahol bizonyára elveszett. Csak ez itt... - vette le a férfi a levelet a polcról, ahová Sarah tette - ez ért utol engem. Évekkel késöbb. Nézd meg! Ki tudja, hol mindenhol járt, de én csak a múlt héten kaptam meg.

Liam Flynn kinyújtott kezében lévö borítékra nézett. A férfi nem mozdult, így Liamnek nem maradt más választása, mint egy lépést tenni feléje.

Mégsem nyúlt a borítékért. Sokáig eltartott, míg nagyon óvatosan kivette a kezéböl a levelet. Aztán megfordította, és a különbözö feliratokat kezdte tanulmányozni.

- Távoli országokról írok könyveket - próbálta a férfi mentegetni magát. - ezért sokat utaztam. A levél folyton a nyomomban járt, de csak akkor talált rám, amikor újra otthon voltam... Írországban - tette hozzá.

Liam nem nézett fel. Ujjával végigsimította a szavakat a borítékon, és az írásra meredt, amelyet nem tudott elolvasni, amint azt Flynn egyszeriben megértette. Ahhoz még túl kicsi.

- Ott mind jártam - magyarázta. Ekkor Liam felpillantott.

- Egy várban laksz?

Flynn meglepetten pislogott. Talán mégiscsak tud olvasni? Nyilván, mert az egyetlen címre mutatott, amely nem volt áthúzva.

- Itt az áll. - Liam összeráncolta a homlokát, aztán akadozva felolvasta: -Dun... more... ey Castle. - Kérdön emelte fel a tekintetét, és megkérdezte: - Ez a házad?

- Ugyan, kicsim - avatkozott közbe Sara, de Flynn félbeszakította.

- Igen. Most ott lakom. A Dunmorey Castle-ban.

A férfi hallotta, ahogy a nö mély lélegzetet vesz. Liam szeme úgy elkerekedett, hogy a szemöldöke eltünt a homlokába hulló fekete hajtincsek alatt.

- Hü! Te tényleg egy várban laksz? Várárok is van?

- Korábban tényleg igazi vár volt. - Flynn csak ekkor nézett Sarára, és hitetlenkedést látott a szemében. - Most már tulajdonképpen csak egy óriási, huzatos, vén hodály, ahol mindig fázni kell - folytatta. - Több mint ötszáz éves. Van egy örtorony az egyik sarkán, és eléggé magasak a falai. Várárok sajnos nincs.

- Na, azért ez is valami - dünnyögte Sara, aki a jelek szerint egy szavát sem hitte.

- Nincs várárok? - Liam arca megnyúlt. - Akkor mitöl vár?

- Korábban erödítmény volt - magyarázta Flynn. - Odamenekültek az emberek a faluból, ha jöttek a hódítók. Különben csak a várúr lakott ott a családjával és azokkal az emberekkel, akik neki dolgoztak.

Liamnek szüksége volt egy percre, hogy feldolgozza a hallottakat.

- Megnézhetem? - kérdezte végül.

- Hát persze.

- Fényképre gondolt - tisztázta Sara gyorsan. - Van nálad fénykép? A várad ról? - kérdezte gúnyos felhanggal.

Flynn a fejét rázta.

- Nincs nálam -mondta Liamnek. - De szerzek neked egyet. Persze még jobb lenne, ha velem jönnél. Akkor a saját szemeddel láthatnád.

Liam izgalmában alig kapott levegöt.

- Szuper! Elmehetek?

- Nem! - vágta rá Sara élesen. Liam feléje fordult.

- Miért nem?

- A vár Írországban van - magyarázta a nö dühös pillantást vetve Flynnre. -Túl a tengeren. Oda nem lehet csak úgy elutazni.

Liamet nem hatotta meg az érvelés.

- Mehetek repülövel. Ugye lehet? - nézett fel Flynnre.

- Persze. Pontosabban, azzal a legkönnyebb odajutni. Erröl még majd beszélünk. - Azzal rámosolygott a fiúra.

Sara összeszorította a száját.

- Azt aligha hiszem. - A fia felé fordult, és eltökélten így szólt: - Az apád mindent elmesélhet a várról, Liam, de egész biztosan nem fogsz odarepülni. Legalábbis most nem.

- De én még sosem láttam igazi várat!

- Még csak ötéves vagy. Még sok várat láthatsz életedben - válaszolta Sara tántoríthatatlanul. - Addig is építhetsz egy szép várat az építökockáidból.

Liam Flynnre mosolygott.

- Már építettem egyet. Van várárka is. Meg akarod nézni? - A fiú izgatottan állt egyik lábáról a másikra.

- Igen, nagyon szívesen.

- Gyere velem!

Liam már rohant is felfelé a lépcsön.

Flynn kérdön nézett Sarára. A nö vészjósló arcot vágott. Aztán mégis megvonta a vállát.

- Felölem! Csak ne hazudozz neki mindenfélét az utazással kapcsolatban!

- Ez nem hazugság, Sara. Szerintem mindenképpen beszélnünk kellene róla.

- Én egyáltalán nem így gondolom. Az ördögbe is, Flynn, nem bukkanhatsz fel itt csak úgy, és állíthatod feje tetejére az egész életünket! Már hat év eltelt!

- Nem tudtam...

- Nem is akartad tudni. Különben már sokkal hamarabb eljöttél volna.

- Azt gondoltam...

- Engem nem érdekel, mit gondoltál! Tudtad, hol lakom. Ha bármit is jelentettem volna neked, már régen eljöttél volna, de sosem tetted!

- Orvos akartál lenni. ,

A nö a férfira meredt.

- Talán úgy nézek ki, mint egy orvos?

Flynn pislogott, aztán zavarában megrázta a fejét.

- Hogy érted ezt? Mégis hogyan néz ki egy orvos?

- Teherbe estem, Flynn! Még két és fél évem volt hátra a diplomáig, aztán jött volna a gyakorlat. Kisbabám volt. Hogyan tudtam volna megoldani? Szegre akasztottam az orvosi tanulmányaimat.

-De...

- Változnak az idök.

- Igen, persze, csak... - Flynn nem tudta elhinni. Sara régen csupa tüz volt. -

- Engem hibáztatsz érte?

A nö rábámult.

- Miért? Hogy nem lettem orvos? Egyáltalán nem. Most már mindegy. Jól vagyok. Könyvelöi képesítést szereztem, és vállalkozóként dolgozom. Ez is valami. Szeretem a munkámat... Élvezem rendszerezni a számokat, és látni, mi jön ki a végén. Szeretek válaszokat kapni. Apropó, válaszok, mi az ördög van azzal a várral?

A férfi megvonta a vállát. Még mindig nem akarta elhinni, hogy Sara lemondott az álmairól. Épp elég nehéz öt anyának elképzelni, de azt, hogy a dédelgetett álmát feladta, Flynn végképp nem tudta felfogni.

- Ki vele! - unszolta Sara, amikor nem válaszolt.

- Ja, igen, a vár... azt úgy örököltem - felelte váll rándítva.

- Régen az volt a meggyözödésed, hogy semmi keresnivalód Írországban.

- Úgy is volt. Nem én voltam a leendö örökös, és nem is akartam, hogy bármi közöm legyen az egészhez. De akkor meghalt a bátyám. - Ettöl a gondolattól Flynn ismét dühös lett. Voltak pillanatok, amikor a legszívesebben megfojtotta volna Willt... pedig semmire sem vágyott jobban, mint hogy a bátyja még mindig életben legyen.

- Will - következtetett Sara.

- Igen, Will. - A bátyja nevének kiejtése minden alkalommal olyan volt Flynn-nek, mintha gyomorszájon vágták volna.

Sara összeszorította a száját.

- Szörnyen... sajnálom. Biztosan nagy megrázkódtatás volt.

- Baleset történt. Útban a reptér felé... Engem akart elhozni. A nö arcán fájdalom és együttérzés keveréke suhant át. -Istenem...

- Igen.

Ismét találkozott a tekintetük. Ami egykor összekötötte öket, most mintha egy pillanatra új életre kelt volna, és Flynn meglepetten állapította meg, mennyire boldoggá teszi ez öt.

Aztán Sara arca ismét kifejezéstelenné vált.

- Jobb lenne, ha most felmennél, és megnéznéd a várat - mondta a nö, és felfelé mutatott a lépcsön. - Liam már biztosan vár.

Hála istennek, elment... legalábbis egyelöre.

Sara nem tudta, mennyi ideig bírt volna még így itt álldogálni Flynn-nel. A szíve kalapált, a keze remegett. Sürgösen össze kell szednie magát. Évekig azt hitte, hogy semmi köze ehhez a férfihoz. Ám alighogy megjelent az ajtaja elött, máris elolvad töle.

Ez csak a sokk miatt van, nyugtatta magát, semmi egyéb. Flynnre számított a legkevésbé, amikor az elöbb ajtót nyitott. És hogy kettejük között egy csapásra minden a régi volt, az teljesen kibillentette a lelki egyensúlyából. A csók keltette érzésekre pedig még csak gondolni sem akart.

Bár annak tudata sem volt sokkal jobb, hogy Flynn most Liammel van. Sok közös vonásuk van. Sara mindig is tudta, hogy Liam hasonlít az apjára, de mivel nem volt fényképe Flynnröl, el tudta hitetni magával, hogy a fiú csak a böre és a haja színét örökölte töle. Néha ugyanis felfedezett benne magával vagy az apjával, anyjával, söt még Jackkel, az öccsével is hasonló vonásokat. Ám miután láthatta apát és fiát egymás mellett, úgy tünt, mintha Liam egyedül Flynnre hasonlítana.

Sara azon töprengett, vajon a férfi is észrevette-e ezt a feltünö hasonlatosságot? Azon is elgondolkodott, pontosan mit forgathat a fejében Flynn. Érthetö, hogy meg akarta ismerni a fiát, de valóban csak ennyiröl van szó? Vagy talán több is áll emögött? Csak nem azért jött, hogy elvegye töle a fiát? Lehet, hogy tényleg egy várban él, de ettöl még nem kell azt gondolnia, hogy jogot formálhat Liamre.

A mohó, szenvedélyes csók gondolata most fájdalmasan szúrt Sara szívébe. Egyedül miatta biztosan nem jött volna el a férfi, különben már régen megjelent volna. Azzal a csókkal pedig valószínüleg csak fel akarta mérni, hogy még mindig el tudja-e csavarni a fejét.

És igen, a csudába is, képes rá. De még mennyire! Amikor Flynn megcsókolta, ö majdnem elolvadt a karjában, és éppúgy vágyott rá, mint régen. Aztán szerencsére még idöben visszanyerte a józan eszét. És ez egészen biztosan nem fordul elö vele többé. Most már elövigyázatos lesz. Másodszor nem fogja megégetni magát Flynn Murrayvel.

Szerencsére ma este Adammel találkozik. A randevú, amelyre eddig vegyes érzelmekkel gondolt, hirtelen kifejezetten vonzónak tünt a számára. Adamre figyelni jobb döntés, mint egész este itthon ülni, és Flynnre gondolni.

Sara az órára pillantott. Háromnegyed négy. Nem tudta, a férfi meddig akar maradni, de nem volt kedve felmenni Liam szobájába, hogy rákérdezzen. Még a konyhában is hallotta a fia izgatott fecsegését és Flynn mély hangját. Istenem, az az átkozott ír akcentus! Miért hangzik olyan-csábítóan? Nos, a veszély azonosítva, a veszély számüzve! Legjobb lesz, ha hozzákezd a készülödéshez.

Elszántan ment fel a lépcsön. Liam szobájának ajtaja nyitva állt a folyosó végén. Sara látta a fiút elszaladni az ajtó elött, és hallotta, hogy szinte lélegzetvétel nélkül beszél, miközben Flynn, a lábát kinyújtva Liam ágyán ül.

Flynn és ágy - ez két olyan dolog, amelyet inkább nem akart egymással még gondolatban sem összepárosítani. Bement tiszta holmikért a hálószobájába, aztán igyekezett besurranni a fürdöszobába, de elöbb hangosan elkiáltotta magát:

- Gyorsan lezuhanyozom! -Azért szólt, hogy tudják, hol van. Csak remélni tudta, hogy Flynn nem tekinti ezt meghívásnak...

Gyorsan lezuhanyozott, megmosta és megszárította a haját, aztán felvette a fekete selyemnadrágját, hozzá a piros gyapjúpulóverét, amelyet a növére, Lizzy ajándékozott neki egyszer karácsonyra.

Azon az estén, amikor Flynn-nel a szállodai szobába ment, szintén ezt a pulóvert viselte. Amint ez eszébe jutott, majdnem levetette, de aztán mégis másképp döntött. Ennek a ruhadarabnak nincs hatalma fölötte.

Miután elkészült, gyorsan átfésülte a haját, felkent egy kis rúzst, és egy utolsó kritikus pillantást vetve a tükörbe kinyitotta a fürdöszoba ajtaját.

Odakint néma csend honolt. Liam fecsegése elnémult, és Flynn ír akcentusát sem lehetett hallani. A fiú szobájában sötét volt. Flynn már el is búcsúzott? És hol van Liam? Sara gyorsan leszaladt a lépcsön. A konyhában sem volt senki.

- Liam?

Semmi válasz. Igazán felhagyhatna ezzel! Négyévesen Liam viccesnek találta, hogy elbújt a szekrényben, és egy mukkot sem szólt, miközben ö kétségbeesetten kereste. Mostanra azonban már elmúlt ötéves, és okosabb lett.

- Na várj csak, barátocskám! - mondta Sara, miközben gyors léptekkel átszelte a konyhát. Benézett a nappaliba, azt várva, hogy ott a félhomályban, a halkra állított tévé elött tetten érheti a fiát, ahogy titokban valamilyen rajzfilmet néz.

Ám ott csak Sidet, a macskáját találta, aki a heverön szunyókált, jöttére felemelte a fejét, és kábán a gazdájára nézett, majd ismét lehunyta a szemét, és tovább aludt.

Sara nem volt hajlamos rá, hogy pánikba essen, most mégis kalapálni kezdett a szíve. Visszaszaladt a konyhába.

- Liam! - Az izgalomtól egy oktávval magasabban csengett a hangja.

Hol van? Tudja hogy nem szabad csak úgy eltünnie. Egyszer megtette, többé nem. Vagy talán mégsem tudja?

Sara ekkor észrevette, hogy eltünt a fiú kabátja. És a cipöje is. Vele együtt pedig Flynné is. Nem! Ez nem lehet!

Magammal viszlek Írországba, mondta Flynn, ö pedig nem akart erröl vitatkozni vele. De hát mégsem masírozhat be ide csak úgy, veheti a fiát és tünhet el szó nélkül! Sara a hátsó ajtóhoz rohant, és feltépte.

- Liam! - Pánikba esve szaladt ki a hófedte verandára.

- Tessék! - A vékony hang egészen közelröl jött, és csodálkozás csengett benne.

Istenem! A megkönnyebbüléstöl Sarának remegett a lába, úgyhogy szorosan megragadta a korlátot. Egy másodperccel késöbb Liam kikukucskált a ház sarkai mögül.

- Miért kiabálsz úgy, hiszen itt vagyok - mondta a fiú szemrehányóan.

-Akkor... értem. - Sara még mindig levegö után kapkodott. A szíve zakatolt. -

- Hol van Flynn? Hol van... az édesapád? - zihálta.

- Ott hátul. - Liam a fejével a kert felé intett. - Várat építünk. - Szélesen mosolyogva emelte fel a hüvelykujját. - Olyat, mint Dunmorey. Csak hóból.

Amikor Flynn kilépett a ház takarásából, a nö még mindig azon igyekezett, hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. Idöközben újra elkezdett esni a hó, és a férfi fekete haja tele volt hópihékkel. Szilajnak és lélegzetelállítónak hatott, akárcsak régen, az elsö találkozásukkor. Sara reszketni kezdett. A férfi zöld szemének átható pillantása fogva tartotta.

- Mi történt?

- Semmi. Én csak... - Sara levegö után kapkodott. -Nem tudtam, hogy idekint vagytok. - Egyre jobban szorította a korlátot. - Azt hittem... - Képtelen volt bevallani, mit gondolt, nem mondhatta el, hogy pánikba esett, mert attól félt, hogy Flynn képes megtenni az elképzelhetetlent, és elszökteti a fiát. Megrázta a fejét. - Csak nem tudtam, hol bujkáltok. Azt hittem.,. felejtsd el! Játsszatok csak tovább! - Gyorsan sarkon fordult és visszament a házba, még mindig feldúlva, de végtelenül megkönnyebbülve.

Miután betette a háta mögött az ajtót, lerogyott egy székre, majd remegö ujjakkal lehúzta hótól átnedvesedett zokniját. A hátsó ajtó kinyílt, és Flynn lépett be rajta.

- Azt hitted, hogy magammal vittem öt. -A hangja kifejezéstelenül csengett,

A pillantása vádló volt. A nö próbált úrrá lenni a keze remegésén, és kényszerítette magát, hogy húzza fel a zokniját. Aztán felállt, majd így válaszolt:

- egyszerüen nem tudtam, mi van, nem lehet ezt megérteni? - A hangjában még mindig érzödött a kétségbeesés. A férfi összeszorította a fogát, és betette az ajtót. Sara kinézett a kertbe.

- Liam... vártornyot épít. Azt mondtam neki, hogy szeretném, ha meglepne. Csak akkor szabad megmutatnia, ha teljesen befejezte. És ha mi ezt a témát tisztáztuk Itt bent - tette hozzá eltökélten.

Sara nagyot nyelt, aztán kihúzta magát. Nem tetszett neki a férfi hangsúlya. Mégis mit kellene tisztáznunk?

Amit a jelek szerint gondolsz rólam. Nem állt szándékomban elvinni a fiamat.

- Ugyan mi másra gondolhattam? Rövid idöre bementem a fürdöszobába, és amikor kijöttem, senki sem volt itt.

- Beszélgettünk Dunmoreyról - mondta Flynn olyan türelmesen, mintha egy nem túl éles eszü gyereknek akarna elmagyarázni valamit. - És mivel odakint ilyen szépen havazik, elhatároztuk, hogy építünk egy hóvárat. Nem magammal vittem Liamet, hanem vele voltam a kertben.

Sara még mindig kábán bólintott.

Legalább szólhattatok volna - dünnyögte.

- Úgy, szóval azt akartad, hogy bemenjek a fürdöszobába! Nem tudtam...

A férfi szája sarka felfelé görbült, aztán tekintete a nö testére vándorolt. Sara azt kívánta, bárcsak ne selyemnadrág és pulóver lenne rajta, hanem vaspáncél. Összekulcsolta karját a mellén.

- Ez nem igaz.

Eltartott néhány pillanatig, míg a férfi észbe kapott. Akkor ismét elkomoruló arccal rázta meg a fejét.

- Sajnálom, hogy rád ijesztettem. Egyetlen pillanatra sem jutott eszembe, hogy aggódsz.

- Pedig aggódtam. Nem tudhattam, mit tervezel. Még csak nem is ismerlek.

- Dehogynem ismersz - ellenkezett a férfi nyugodtan. - Valószínüleg jobban, mint bárki más a világon.

- És miért... - Szerencsére ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Sara megpördült és felvette a kagylót. - Igen?

- Ó, drágám... szóval már tudod. - Celie hangja aggódó és sajnálkozó volt.

- Mit? - kérdezte Sara. Egyik kezével rátámaszkodott a konyhapultra. Csak nem azt akarja elmondani, hogy Flynn itt van? Az elmeri pletykagépezet oly jól müködik, hogy ez sincs kizárva.

- Hát Annie-t. Úgy hangzott, mintha már tudnád. Valahogy olyan furcsa a hangod. Annie-nek magas láza van, ráadásul köhög is. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha Liam átjönne hozzánk, mert még a végén elkapja...

- Nem, nyilván nem, én...

- Nagyon sajnálom, tényleg.

- Szóra sem érdemes - felelte Sara. - Majd kitalálok valamit.

- Talán Jace át tudna menni, bár valószínüleg ma késöbb...

- Nem, tényleg, ne aggódj, nem gond! Jobbulást kívánok Annie-nek!

Sara letette a kagylót, beletörödve a váratlan fordulatba. Nem számít, vigasztalta magát. Legfeljebb otthon marad.

- Baj van? - kérdezte Flynn, amikor a nö ismét feléje fordult. Sara megvonta a vállát.

- Celie ma este át akarta vinni magukhoz Liamet. De ez most nem megy, mert a kislánya...

- Programod van? - A férfi hangja furcsán csengett.

- Igen.

Flynn felvonta a szemöldökét.

- Kivel?

- Nem ismered. Adamnek hívják. Csoportvezetö egy farmon itt a közelben... és a szabadidejében szobrokat készít - tette hozzá. Ezt kifejezetten lenyügözönek találta Adamben. Már látta néhány alkotását.

Flynn arca megfeszült.

- Komoly a dolog?

- A szobrai?

A férfi összevonta a szemöldökét.

- Nem. Te és Adam.

Sara meglepetten pislogott.

- Semmi közöd hozzá.

- Csak szeretném tudni, hogy mihez tartsam magam.

-Adam meghívott vacsorázni. - Hadd gondolja csak Flynn, hogy komolyabb a dolog a valóságosnál! - Bocsáss meg - mondta, miközben a noteszéért nyúlt. -Szereznem kell valakit Liam mellé. - Mialatt beszélt, kezdte is tárcsázni az egyik számot.

Flynn kivette a kagylót a kezéböl.

- Ugyan minek? Itt vagyok én.

- Ne légy nevetséges!

- Mi a nevetséges ebben? Ő a fiam. Miért ne vigyázhatnék rá?

- Hiszen nem is ismer téged!

- De nagyon szeretne megismerni. Úgy hallottam, karácsonyra azt kívánta, hogy végre eljöjjek. - kajánul vigyorgott. Sara kezdett kétségbeesni. - Még csak ötéves. És kíváncsi. Pontosan. Ezért meg kell engedned neki, hogy megismerjen. Tudsz ennél jobb lehetöséget?

Sara megrémült a gondolattól, hogy kettesben hagyja öket. Megrázta a fejét.

- Túl korai. -  Hirtelen komor arcot vágott. Korai mihez? És mikor nem túl korai, Sara? Holnap? A jövö héten? Talán jövöre? - Még csak két órája vagy itt!

- Ha korábban megtudtam volna, már régen eljövök - felelte a férfi nyugodj meg. - Elmondom még egyszer, és olyan sokszor elismételem, ahányszor csak szükséges, hogy nem tudtam a fiam létezéséröl. Ha attól félsz, hogy nem akar egyedül maradni velem, akkor kérdezd meg öt!

Mintegy végszóra Liam kiáltása hangzott fel odakintröl:

- Apa! Mikor jössz már?

Amikor Sara meghallotta a fiú vágyakozó hangját, összeszorult a gyomra.

Fynn még mindig öt nézte. Végül megkérdezte:

- Izgatónak találod, amikor Adam megcsókol, Sara?

A nö úgy tett, mintha nem is hallotta volna a kérdést.

- Hát jó - mondta nyersen. - Ha mindenképpen ragaszkodsz hozzá! Jó szórakozást!



4. FEJEZET

Fynn is jó szórakozást kívánt Sarának, pedig nem egészen azt remélte ettöl az! estétöl, hogy felügyel a fiára, míg annak az anyja egy másik férfival szórakozik.

Azt tervezte, hogy meghívja Liamet és Sarát vacsorázni - a kezdeti félreértések tisztázása után. Abban bízott, hogy ö és Sara így lassanként újra közel kerülhetnek egymáshoz. Egyáltalán nem számolt ekkora ellenállással a nö részéröl, azzal pedig végképp nem, hogy ilyen nehéz lesz feléleszteni a közöttük lévö egykori harmóniát.

Az ö emlékei olyan élesek voltak, mint az elsö napon, noha évekig nem engedte meg magának, hogy Sarára gondoljon. Mi értelme is lett volna? A találkozásuk puszta véletlen volt, még ha azonnal szikrázott is közöttük a levegö. Csakhogy mindegyiküknek megvoltak a maga tervei. Sara gözerövel vetette bele magát az orvosi tanulmányokba, és szilárdan eltökélte, hogy a sikeres diploma után az emberiség megmentésén dolgozik majd. Neki pedig mindennél fontosabb volt, hogy a háta mögött hagyja Dunmoreyt, és mindent, ami vele kapcsolatos. Be akarta bizonyítani az apjának, hogy mégsem olyan haszontalan és felelötlen valaki, akinek mindig is tartotta.

Bár ezt a célját sosem érte el, ahogy azt kesernyésen be kellett ismernie. És most Sara is... De legalább sikerült rávennie, hogy rábízza Liamet. Ez is valami.



Amikor kopogtattak a hátsó ajtón, Fynn nyugtalanul pattant fel a nappali kanapéjáról, ahol Liammel régi fényképeket nézegettek, és felvértezte magát az ellenfelével való találkozásra.

Sara azonnal belépett a nappaliba, de egyedül, a kíséröje nélkül. Őt nyilván a konyhában hagyta.

- Nem akarsz bemutatni az udvarlódnak? - kérdezte Fynn, mialatt Sara kivette a kabátját a szekrényböl.

- Rögtön indulunk. A konyhaasztalon van egy cetli, rajta a mobiltelefonom száma. Arra az esetre pedig, ha valamilyen okból nem tudnál elérni, Celie számát is felírtam.

Azzal gyorsan el akart menni, de Fynn kivette a kabátot a kezéböl, hogy felsegítse rá. Sara egy dühös pillantás kíséretében nyújtotta ki a karját, és bújt bele a kabátba. A férfi még közelebb lépett hozzá, és kisimította a szövetet a vállán. Olyan közel, hogy megérezte az illatát. Részegítö illat volt, amelytöl életre keltek Fynn érzékei. Azon töprengett, vajon Sara tudja-e, milyen érzéki az illata. Lehajolt, orrával megcirógatta a haját, és odáig merészkedett, hogy futó csókot leheljen a nyakára.

A nö úgy összerezzent, mintha pók csípte volna meg. Megpördült, és komor arcal nézett a férfira. Fynn ártatlanul mosolygott.

Mi az? Sara arca majdnem olyan piros lett, mint a pulóvere.

Semmi - motyogta, és kezével végigsimította a nyakát. - Felejtsd el! - Hátrált egy lépést, aztán gyorsan azt mondta: -Akkor hát érezzétek jól magatokat! Te is - válaszolta a férfi udvariasan, és amikor a nö már majdnem az ajtón kint volt, hozzátette: - Én azért mégiscsak szeretném megismerni azt a fickót. Miért?

- Talán puszta kíváncsiságból, ki tudja?

- Én... - tétovázott Sara.

- Talán szégyelled öt?

Sara bosszúsan nézett a férfira.

- Ostobaság. Hát gyere, bemutatlak. - Azzal még egyszer a fiához fordult, és azt mondta: -Ne felejtsd el, nincs tévézés! Holnap reggel óvoda. Elvárom, hogy fél kilenckor ágyban legyél. Légy jó, és álmodj szépeket, kincsem!

- És ha apa azt mondja, hogy tovább fent maradhatok?

- Egész biztosan nem mondja azt. - Sara kemény pillantással méregette a férfit. - Fél kilenckor villanyoltás - ismételte. Adott még egy puszit Liamnek, aztán ismét Flynnhez fordult: - Komolyan mondom.

Fynn megnyugtatásul felemelte a kezét.

- Lazíts, Sara! Minden rendben lesz. Jól elboldogulunk. Te is így gondolod, cimbora?

Liam bólintott. Sara még mindig nem volt nyugodt, de végül csak a fejét rázta, és elfordult, hogy kimenjen a konyhába.

- Egy másodperc, és visszajövök - szólt oda Fynn a fiának, és követte Sarát.

- Itt is vagyok - mondta a nö vidáman a hátsó ajtóban álló férfinak. Fynn rájött, hogy szó nélkül elmegy vele, ha nem lép közbe.

- Sara!

A nö bosszúsan megfordult.

-Mi az?

- Nem akarsz bemutatni minket egymásnak?

Sara újabb szúrós pillantást vetett Flynnre, aztán vállat vont, és azt dünnyögte:

- De igen, persze. - Azzal megfogta a vendége karját. - Adam - mondta egy olyan mosoly kíséretében, amitöl Fynn a fogát csikorgatta -, sosem találnád ki állított be ma hozzám teljesen váratlanul. Ő itt Liam apja. - Aztán Fynhez fordult, és a férfira mutatva mondta: - Adam Benally.

Szóval Adamnek van neve, ö pedig egyszerüen „Liam apja"? Na, várj csak gondolta Fynn. Igyekezett a lehetö legjobban palástolni a sántikálását, amikor hosszú léptekkel átment a konyhán, és kezet nyújtott a meglepett férfinak.

- Fynn Murray. Örvendek.

A másik férfi éber szeme kissé elkerekedett, a pillantása Sarára siklott, majd visszatért Flynnre.

- Legföbb ideje volt -jegyezte meg szúrósan.

Fynn azonnal megmerevedett.

- így van - felelte hüvösen. - De most itt vagyok.

És ezért inkább tünj el, barátocskám, tette volna még hozzá a szíve szerint.

- El tudod képzelni, hogy az a levél, amelyet Liam születése után írtam neki csak most ért el hozzá? - szólalt meg Sara sietve.

- Hihetetlen.

Fynn szótlanul állta a riválisa fürkészö tekintetét, míg végül Adam megszólalt:

- Hét órára foglaltattam asztalt. Úgy vélem, ideje indulnunk. - Kérdön nézett Flynnre.

- Ő itt marad. Liam nem mehet át Celie-hez, mert Annié beteg - magyarázta Sara. - Fynn felajánlotta, hogy vigyáz rá.

- Fynn?

- Van ellene kifogása? - kérdezte Fynn. - Liam a fiam.

Adam Sarára nézett.

- Biztos vagy benne, hogy el akarsz jönni...?

- Igen, biztos - vetette közbe Fynn. Azzal a bizonyos éles felhanggal, amelytöl Mrs. Upham mindig összerezzent, és rögtön rávágta: értettem, mylord!

Adam nem rezzent össze, de Sara sietve húzta öt az ajtó felé.

- Ha nem akarunk elkésni, indulnunk kell. Meghagytam a számom - mondta Fynn-nek. - Biztos vagyok benne, hogy nem lesz szükséged rá.

Ez szinte fenyegetésnek hangzott, de Fynn elengedte a füle mellett. Követte a másik kettöt az ajtóig, aztán komor képpel nézett utánuk.

- Sara? - kiáltotta, mielött Adam csillogó terepjárójához értek volna. Megvárta, míg a nö megfordul, aztán mosolyogva folytatta: - Várni foglak.

Valentin-nap volt, a szerelmesek napja. Ez a nap halk zenét, rózsaszín szíveket, romantikát és gyertyafényt jelent.

Sara Adammel töltötte az estét, és közben Flynnre gondolt. A férfi szavai a gondolataiba vésödtek: várni foglak. Vajon mit akart ezzel mondani? Talán némi jelentést is hordoznak a szavai? Sarának azonnal eszébe jutott az aznap délutáni csók. Elhessegette az emlékeket és megpróbált Adamre figyelni. Sikerült is neki teljes harminc másodpercig. Mert Flynn ismét elötérbe tolakodott. Meg a csók is. Flynn, a csók, Flynn, a szavai. És így tovább, vég nélkül. Amikor Adam ásított, és kijelentette, hogy holnap nagyon korán kell kelnie, fellélegzett.

A hóesés elállt. Az éjszaka tiszta volt, és metszöén hideg. Odamentek az autóhoz, olyan közel egymáshoz, hogy a válluk össze-összeért. Ha Fynn lett volna Adam helyében, a szikrák csak úgy pattogtak volna közöttük.

Az Elmerbe vezetö úton végig hallgattak. Sara tisztában volt vele, hogy az este szörnyen sikerült.

- Sajnálom... - kezdte, miközben Adam a ház mögé hajtott.

A férfi megvonta a vállát. Most legalább tudjuk.

Valóban tudják? Valószínüleg. Sara rettenetesen érezte magát, és azon töprengett, felajánlja-e, hogy kifizeti a számla felét.

A verandán égett a villany. Lehet, hogy Fynn a konyhában áll, és kifelé kukucskál a függöny résén át? Aligha. Az nem jellemzö rá. Pedig nyilván hallotta a terepjáró hangját. Ha azonban ö most azonnal nem megy be a házba, valószínüleg kijön a verandára, és megáll ott.

Sara nem várt Adam segítségére, és kiugrott az autóból, mielött a férfi kinyithatta volna elötte az ajtót.

-Te és Fynn...

- Mi vagyunk Liam szülei, ez minden -jelentette ki a nö eltökélten.

- Aligha hiszem, hogy ezt ö is így látja - válaszolta Adam.

- Nincs más választása. - Sara a férfi szemébe nézett. - Köszönöm a meghívást.

- Bekísérjelek?

A nö megrázta a fejét.

- Nem kell, köszönöm, minden rendben. - Már csak egy olyan kakasviadal hiányozna, mint a délutáni! Sara futó csókot lehelt a férfi arcára.

- Vigyázz magadra! - dörmögte Adam.

Sara bólintott, és már szaladt is a házba. Azt várta, hogy Fynn kinyújtott lábbal üldögél az egyik széken a konyhában, és önelégült vigyorral megkérdezi, miért jött ilyen korán haza.

Ám a konyhában csak Sid cica ücsörgött. Reménykedve nézett a tányérjára, de mivel az eledel, amelyet Sara a konyhapultra készített, eltünt, a nö tudta, hogy Liam elvégezte a feladatát.

- Nem lehetsz éhes - szólt a macskához, aki nyilvánvalóan nem osztotta a nézetét. Amikor a nö megvakargatta a füle tövét, mégis rögtön jólesöen dorombolni kezdett. - Hát a többiek hol vannak?

A nappaliban senki. A fényképalbumok is eltüntek, talán Fynn felvitte öket magával a fiú szobájába. Lehet, hogy mellette alszik az ágyban?

Ám Liam egyedül volt, és békésen szendergett, félig betakarózva, ahogy többnyire tette. Sara óvatosan felhúzta a takarót az álláig, és adott egy puszit a homlokára. Kilépve a folyosóra összevonta a szemöldökét.

- Fynn? - szólalt meg halkan.

Furcsa neszt hallott, amelyet nem tudott beazonosítani.

- Fynn?

Valaki szuszog a hálószobájában!

Sara most már tudta, hol a férfi. Hogy merészelte?! Gyorsan végigszaladt a folyosón, és kinyitotta a hálószoba ajtaját. Fynn Murray az ö ágyában terpeszkedett, és mélyen aludt.


5. FEJEZET

Sarának a döbbenettöl földbe gyökerezett a lába. Szóhoz sem jutott, Dühös és kiváncsi volt egyszerre.

Fel akarta ébreszteni Fynnt, és megmondani neki a véleményét, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy ez lenne a lehetö legnagyobb ostobaság. Ha vitába keveredik az álomittas Fynn Murrayvel, aki máris az ágyában fekszik, az csak katasztrófába torkollhat. Sürgösen el kell hagynia a szobát. Ez a legokosabb.

És mióta tud ö okos lenni, ha Fynn Murrayröl van szó?

Halkan közelebb lépett az ágyhoz, és tüzetesen szemügyre vette a férfit. Aztán még közelebb lépett. Az ágy elött állt, és gyönyörködött a látványban. Nem tudott ellenállni neki. Olyan sokáig ábrándozott róla!

Fynn a hasán feküdt, az egyik karját kinyújtva. Kócos, fekete haja élesen kirajzolódott a fehér ágynemün. Sötét borostáját Sara csak sejtette a halvány fényben, de pontosan emlékezett rá hat évvel ezelöttröl, hogy milyen ingerlöén tudja csiklandozni a börét. Bizsergett az ujja hegye, szerette volna kinyújtani a kezét, és végigsimítani a férfi arcát, hogy kipróbálja, milyen érzés lehet ez ma.

Hat évvel ezelött három napot töltöttek együtt... és egy lélegzetelállító éjszakát. Mivel az éjszaka legnagyobb részében szeretkeztek, szinte ideje sem volt rá, hogy a férfi látványát olyan mélyen magába szívja, mint most. Mennyire szerette!

De már nem szereti!

Sara megpróbált Adamre gondolni, magában újra és újra a nevét hajtogatta, ám ez nem használt. Adam vonzó, szeretni való férfi, de nem az esete. Ez elöbb vagy utóbb úgyis egyértelmü lett volna mindkettöjüknek. Fynn jelenléte csak siettette a felismerést.

A férfi halkan felsóhajtott, átfordult a másik oldalára, és még jobban elterült az ágyon. Sara meglepödött, hogy valaki, aki egész nap az íróasztalnál ül, ilyen izmokkal rendelkezhet. Fynn ekkor ismét megmozdult, és a takaró még jobban lecsúszott róla. Csak nem pucéran fekszik az ágyban?

Sara alig kapott levegöt. A tenyere nyirkos lett, és vadul vert a szíve. Gyorsan hátrált egy lépést. A tüzzel játszik: Fynn bármelyik pillanatban felébredhet, és rajtakaphatja öt. Óvatosan nyelt egyet, mintha ez az aprócska zaj felébreszthetné a férfit.

Megpróbált ésszerüen gondolkodni. Az egyik fele fel akarta ébreszteni Fynt és elküldeni, a másik fele legszívesebben melléje bújt volna az ágyba. De sem az egyiket, sem a másikat nem teheti.

Sara megkerülte az ágyat, leemelte a hálóingét a szekrényajtóról, s lábujjhegyen kiosont a szobából. A fürdöszobában gyorsan megmosakodott és átöltözött, aztán beóvakodott Liam szobájába, és takarót meg párnát vett ki a szekrényböl.

Amikor lement vele az emeletröl, Sid boldog nyávogással köszöntötte öt a lépcsö alján. Sara felvette az állatot, bevitte a nappaliba, ott beletette a fotelba és megkísérelte kényelembe helyezni magát a kanapén. Túlzás lenne azt állítani hogy ez sikerült is.

Noha ö kicsi volt, a kanapé még kisebb. Felhúzta a térdét, és átkozta magát amiért visszautasította azt a heveröt, amelyet Sloan és Polly akartak ajándékozni neki karácsonyra.

- Persze, megértem - gúnyolódott az anyja. - Különben még valakinek a rokonságból eszébe jutna, hogy nálad éjszakázzon.

- Pontosan - válaszolta Sara vigyorogva.

Ám most derengeni kezdett neki, hogy hibát követett el. Ez a kanapé mindennek a tetejébe még kemény és csomós is...

- Mi az ördögöt müvelsz itt?

Fynn sötét sziluettje láttán, amely a küszöbön kirajzolódott, Sara felriadva Megfogta a takarót, és pajzsként tartotta maga elé.

- Mégis mit gondolsz? Próbálok elaludni.

-Itt?

- Ugyan mi mást tehetnék, ha az ágyam foglalt?

- Ó, szóval már észre is vetted!

Sarát bosszantotta a férfi hangjában bujkáló csipkelödés.

- Igen - vágott vissza mereven. - Sajnáltalak felébreszteni egy ilyen hosszú repülöút után - tette hozzá, miközben a kanapé legtávolabbi sarkába húzódott, mert látta, hogy a férfi közeledik feléje.

- Tényleg nagyon figyelmes töled, de fölösleges. Gyere az ágyba!

Mély, rekedt hangjától borzongás futott végig a nö gerincén.

- Nem! - felelte eltökélten.

- Ez túlságosan kicsi, itt nem lehet aludni.

- Megpróbáltad?

- Egyedül Liamnek lenne elég. Azonkívül... - Fynn Sara fölé magasodott -szívesebben aludtam volna a te ágyadban.

Sara szíve vadul vert. Még feljebb húzta a takarót, és összekulcsolta a karját a mellén.

- Ugyan mi olyan vonzó benne?

- Elöször is hullafáradt voltam. - A férfi szünetet tartott. - Azonkívül meg akartam akadályozni, hogy az a cowboy az ágyadban kössön ki.

- Jóságos ég! Te tényleg azt hitted, hogy ágyba bújok Adammel? Itt? Egy fedél alatt Liammel?

- Honnét tudtam volna? Szóval inkább nála, igaz?

Sara még erösebben kulcsolta össze a karját.

- Ehhez semmi közöd.

Fynn alaposan szemügyre vette öt a sötétben, aztán megrázta a fejét.

- Nem, azt nem tennéd - döntötte el. - Nem tetted meg - tette hozzá elégedetten.

- Azt nem tudhatod.

Fynn mosolyogva nézett le Sarára.

- Dehogynem. Mivel a szíved mélyén még mindig a hat évvel ezelötti Sara vagy.

- Ezt megint honnét szedted?

- Nézz csak magadra! Egy olyan kanapén próbálsz meg aludni, amely alig nagyobb egy dióhéjnál. A takarót pedig úgy magadra tekered, mint egy páncélt. Ha a szex mindennapos lenne nálad, már régen mellettem lennél az ágyban.

- Csak azért, mert évekkel ezelött... - kezdte Sara keserüen.

- Szerettél.

- Igen, de az már a múlté. Majdnem gyerek voltam még.

A férfi a fejét csóválta.

- Egyáltalán nem. Lélegzetelállító fiatal nö voltál.

Sara lelkének egyik fele hízelgönek találta ezt. Az, amelyik vágyott a megerösítésre, mert attól félt, hogy kudarcot vallott. Ugyanis ez volt az egyetlen magyarázat arra, hogy Fynn miért hagyta el öt. Ám a lelke másik fele óva intette attól, hogy engedje, hogy ez a férfi még egyszer elcsavarja a fejét.

- Hagyj békén! - szólt elgyötörtén. - Menj vissza az ágyba, és aludj! Vagy utazz el Livingstonba, ha képesnek érzed rá magad.

- Meghívtál, hogy itt maradjak, tehát maradok.

-Én nem...

- „Menj vissza az ágyba, és aludj!" Ezt mondtad az imént. És pontosan ezt fogom tenni. - Fynn kinyújtotta a kezét. - De te velem jössz.

- Soha!

- Itt nem tudsz aludni. Le sem hunyod majd a szemed! - Fynn ismét a kezét nyújtotta. - Gyere már! Megesküszöm, hogy hozzád sem érek.

- Ezt nem tudod betartani! Ahhoz nem elég nagy az ágy.

- Hát jó. Akkor mégiscsak hozzád érek, de megígérem, hogy nem leszek tolakodó. Ez elég? - kérdezte a férfi gúnyosan.

Sara nem erre vágyott. Ő Flynn Murray örök szerelmét akarta, de abban már régóta nem reménykedhetett.

- Hagyj békén, Flynn! - mondta egy nagy gombóccal a torkában.

A férfi még mindig ott állt elötte, és eszébe sem jutott, hogy kövesse a felszólítást. Sara már szinte attól tartott, hogy egyszerüen felkapja és felviszi öt a hálószobába, de aztán eszébe jutott Flynn sérült lába. Valószínüleg ez a garancia arra, hogy megmenekül ettöl.

- Az ördögbe, Sara! - dörmögte a férfi.

A nö érezte, hogy Flynn is eljutott arra a keserü felismerésre, hogy behatároltak a lehetöségei. De még mindig nem akart elmenni. Egyikük sem mozdult, a szobában csak az állóóra hangos ketyegése hallatszott.

Sara összerezzent, amikor Sid felugrott az ölébe. A macska megböködte a fejével a gazdáját, aztán élvezettel dorombolva sétálni kezdett. A nö még mindig nem mozdult. És Flynn sem.

Aztán a férfi megfordult. A nö éppen fel akart sóhajtani a megkönnyebbüléstöl, amikor Flynn hirtelen leült melléje a kanapéra.

- Hát jó - szólalt meg nyomott hangon. - Akkor itt maradunk.

Szélesen vigyorogva kinyújtotta, majd keresztbe tette a hosszú lábát, aztán átvetette a karját a háttámlán. Mint egy vadállat, amely kijelöli a területét, gondolta Sara.

És mindezt az ö házában! Tudta, hogy a férfi karjában köt ki, ha akár csak egy centiméternyit is elmozdul. Ám Flynn nem ért hozzá. Tartotta a szavát. Ő pedig legszívesebben megfojtotta volna.

Sid végre kényelmesen befészkelte magát az ölébe, s egyre hangosabb dorombolása betöltötte a szobát.

Sara elkezdett azon töprengeni, meddig mehet ez így tovább. Liam lejön holnap reggel, és itt talál rájuk kövé dermedve? Elöfordulhat. Flynn ugyanis szemmel láthatóan eltökélte, hogy kivárja a dolgot. Erre neki van nagyobb esélye. Kinyújtott karjával elfoglalja a kanapé háromnegyedét, pedig kisebb helyen is elférne.

Sara sóhajtott egyet, mire Flynn hatalmasat ásított, aztán ránézett.

- Ha elaludnék, nem tudom vállalni, hogy nem érek hozzád - figyelmeztette.

- Menj fel végre!

- Csak ha velem jössz. - A férfi kinyújtotta a bal kezét, és megvakargatta Sid füle tövét. A keze most pontosan Sara öle fölött lebegett. - És ha a macskának szerencséje van, talán ö is csatlakozhat hozzánk.

Hajlandó lenne Sidet is beengedni az ágyába? Sara futó pillantást vetett a férfira. A holdfény megvilágította Flynn arcélét, és a nö most egy forradást is felfedezett az állán, amely korábban elkerülte a figyelmét.

- Ez is egy golyó nyoma? - csúszott ki a száján, miközben a heget bámulta.

Flynn elengedte a macskát, és végigsimította az állát, aztán bólintott.

- Igen. Elég közel volt.

Az a nemtörödömség, amellyel beszélt, nem tudta palástolni, hogy az elmúlt években nyilvánvalóan nagyon veszélyesen élt. Sara mindig úgy képzelte, hogy flynn a pletykalapok hasábjaira írogat.

- Miért kerültél többször is ilyen nagy veszélybe?

Flynn megvonta a vállát.

- Mert fiatal és könnyelmü voltam, továbbá halhatatlannak tartottam magam. - egy pillanatra elhallgatott, aztán mély lélegzetet vett, és ismét simogatni kezdte a macskát. Közben maga elé bámult a sötétbe. - És mert be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok rá.

- De nem nekem - mondta Sara gyorsan.

- Nem, nem neked - hagyta helyben a férfi. - Bár jelentettél egyfajta érzést.

- Én? - kérdezte a nö meglepetten. - Miért? Hiszen sosem... A nagy terveid miatt. És mert átkozottul idealista és eltökélt voltál. Neked az élet nem volt játék. Kicsit irigyeltelek, és... igen, meg akartam mutatni az apámnak.

Sara nem tudta, milyen küzdelmet vívott Flynn az apjával, ahhoz túl kevés idöt töltöttek együtt annak idején. Nem emlékezett rá, hogy a férfi egyáltalán megemlítette volna valaha is a szüleit. Az apád a várban élt?

- Igen. Én ott nöttem fel. De hát az valójában nem olyan vár, mint amilyenek az emberek elképzelik, sokkal inkább egyfajta reneszánsz erödítmény. Sara nem tudta pontosan, mit ért ezen a férfi, mindenesetre elég komornak hangzott.

- És ott élsz most?

Flynn bólintott.

- Igen. Ahogy a Murrayk már háromszáz éve.

A nö hitetlenkedve nézett rá.

- Ugye most ugratsz?

- Dehogy!

- És miért nem említetted ezt nekem soha?

Flynn megvonta a vállát.

- Valószínüleg azért, mert nem sok közöm volt hozzá. A saját lábamon álltam. A vár nem érdekelt. Aztán meghalt Will. Ő volt az örököse... a grófi címnek -tette hozzá. - Én csak tartalék voltam.

- Grófi címnek? - ismételte Sara értetlenkedve.

- Dunmorey grófja - magyarázta a férfi, és fáradtan végigsimította az arcát. -A kilencedik, egészen pontosan. Az apám volt a nyolcadik. Múlt nyáron halt meg.

Sara, aki teljesen kábának érezte magát, hallgatott. Semmi, egyáltalán semmi sincs úgy, ahogy hitte.

- Becsaptál!

- Miért mondod ezt?

- Azt mesélted, hogy Amerikában akarsz szerencsét próbálni!

- így is volt. Elvégre nem én voltam az örökös. Az apám mégis nagyon határozott elképzelésekkel rendelkezett arra vonatkozóan, hogy mit kellene kezdenem az életemmel. Lehettem volna például pap. Vagy orvos. Valami tisztességes ahogy ö mondta. De én nem akartam, és folyton veszekedtünk emiatt. Aztán elmentem. Tudtam, hogy a saját utamat kell járnom.

Sara még sosem látta ilyen zaklatottnak Flynnt. Milyen furcsa, hogy régen hitte, szereti öt, pedig egyáltalán nem is ismerte.

- És megtaláltad? - kérdezte.

- Igen, azt hiszem. Akkoriban nagyon elgondolkodtattál engem... szinte provokáltál. Miután megismertelek, hirtelen az a vágyam támadt, hogy a tehetsége met, az írást, valami hasznosabbra fordítsam, mint hogy folyton csak valamelyik híresség sarkában loholjak. Ezt tettem. Még ma is ezt teszem. Bár most más kötelezettségeim is vannak - fejezte be egy sóhaj kíséretében.

- Grófként?

- Grófként.

Ez úgy hangzott, mintha az egész világ súlya nehezedne a vállára. A könnyelmü Flynn, akit Sara hat évvel ezelött megismert, mintha már nem létezne. A nö azon töprengett, létezett-e valaha egyáltalán, vagy csupán a fantáziája terméke volt.

- Liam nem terhes kötelezettség -jegyezte meg.

A férfi a távolba nézett, de Sara szavaira feléje fordította a fejét.

- Tessék?

- Komolyan gondolom. Ő nem teher, akit a válladra kell venned. Ő egy gyerek, egy kisfiú. Élö ember.

- Ezt én is tudom - dörmögte a férfi.

Sara megpróbált olvasni a gondolataiban, de hiába. Most Flynn lett feszült, ö pedig lazán arrébb csúszott, és megmozgatta a vállát. Közben véletlenül hozzáért Flynn karjához, mire rögtön visszaült az elözö helyére.

- Csak tisztázni akartam.

- Felesleges, saját tapasztalatból tudom, milyen érzés, ha nem emberként, hanem tárgyként kezelnek. Erre nem kell emlékeztetned. Nem terhes kötelezettségként tekintek Liamre. Annak ellenére, hogy természetesen egyfajta elkötelezettséggel nézek rá. Ahogy te is. De én ennél többet akarok. Igazi apja akarok lenni.

- Mégis hogyan? Írországban élsz! És gróf vagy!

- Az utóbbiról nem tehetek - válaszolta Flynn hevesen. - Bár az apám valójában másként látná ezt. De egy gróf is lehet jó apa.

- de ugye nem gondolod, hogy odaadom öt neked?

- Már mondtam, hogy eszembe sem jutna elvenni öt töled. Mindannyian elköltöznénk...

- Nem!

Ettöl kezdve a férfi nem szólalt meg. Csak ült ott némán, és figyelte Sarát. Elérte, hogy a nö éber lett. Hogy hirtelen legszívesebben elsírta volna magát. És elkezdett vágyni valamire... valamire, amiröl remélte, hogy már régen nem vágyik rá. Miért jött vissza Flynn? És miért csak most? Miért nem már öt évvel ezelött, amikor még hitt a szerelmében? Nem kell félned, Sara - szólalt meg a férfi halkan. gyengéd hangját hallva, a nö csak még jobban vágyakozott utána. Nem félek - felelte élesen, és nagyot nyelt. A torka elszorult. - Jól vagyok. Hát persze hogy jól vagy - mondta Flynn olyan gyengéden, mintha egy rémült lóhoz beszélne.

Más körülmények között Sara bosszankodott volna emiatt, de most egyszeriben fáradtnak, üresnek és elgyötörtnek érezte magát. Olyan sokáig ült mozdulatlanul, hogy mindene fájt, ezért egészen kicsit hátradölt. Közben a háta hozzáért a férfi karjához. Amikor ezt megérezte, összerándult, de mivel úgy tünt, Flynn semmmit sem vett észre, nem változtatott a testhelyzetén. Menj végre aludni! - dünnyögte Sara. Csak ha velem jössz. A férfi meg se moccant. Sara dühös pillantást vetett rá. Flynn vállat vont.

- Ez a te döntésed.

- Itt maradok - makacskodott Sara.

- Hát jó, akkor én is maradok. - Flynn megmozgatta a vállát, és változtatott a testhelyzetén.

- Komolyan mondom - szólt a nö.

- Én is.

Mielött a helyzet nevetségessé válhatott volna, odafentröl kiáltás hallatszott:

- Anya! Anya!

Sara felugrott, és elhessegette Sídet az öléböl. Amikor el akart indulni, majdnem elbotlott a takaróban.

- Minden rendben, Liam! Jövök! - kiáltotta, aztán elszaladt.

Liam a lépcsöfordulóban álldogált, és George-ot, a plüssmajmát szorongatta, amelyet Jack a második születésnapjára ajándékozott neki. Nem sírt, de szaporán kapkodta a levegöt, miközben beszélt.

- Hol voltál? - kérdezte elfúló hangon.

- Lent. - Sara megölelte a fiút. - Minden rendben. Rosszat álmodtál?

Liam megrázta a fejét.

- N... nem. Csak felébredtem, és meg akartam nézni a várat, amit építettem Mert talán csak álmodtam az egészet. De nem volt álom. A vár tényleg ott van láttam az ablakból. - Az izgalomtól csuklani kezdett.

- Igen, tudom. - Sara magához szorította öt.

- Aztán... apa is. - Újabb csuklás. - Róla is azt hittem, hogy csak álmodtam.

- Nem, Liam. Nem álmodtad.

- Igen, tudom. A vár és a király miatt. - A fiú elgondolkodva bólintott. - láttad már a királyt?^

-A királyt?

Liam szipogott, és megtörölte az orrát a pizsamája ujjával.

- Gyere, megmutatom. Láthatod az ablakomból. - Megfogta az anyja kezét és magával húzta öt a szobájába. - Látod? - intett kifelé az ablakon. - Van rajta korona, és az ott a kezében egy... egy... - kereste a megfelelö szót.

- Egy jogar - szólalt meg Flynn a hátuk mögött. Liam megfordult, és az arca felragyogott.

- Te is itt vagy! - Ficánkolt a boldogságtól.

- Igen, itt vagyok - felelte Flynn határozottan.

Szinte tapintható volt Liam öröme és az érzelmi kötödés, amely máris kialakult kettejük között.

- Úgy, de most vissza kell feküdnöd aludni - mondta Sara eltökélten, miközben a fiút az ágyához húzta, és betakarta. - Különben holnap reggel fáradt leszel, és nem akarsz majd felkelni.

Liam határozottan rázta a fejét.

- Hiszen óvodába kell mennem! Hogy mindenkinek elmesélhessem, hogy itt van az apukám!

- Jól van, akkor most aludj! - Sara adott neki egy puszit.

-Apa is kívánjon jó éjszakát! - Liam vágyakozva nyújtotta ki a kezét.

Flynn lehajolt hozzá, óvatosan, nehogy a sérült lábát beüsse. Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy a fiút szorosan átölelje, és ö is megpuszilja.

A jelenettöl fájdalom nyilallt Sara szívébe. Talán mert helytelenítette, amit látott? Vagy talán nagyon is tetszett neki? Nem volt bátorsága eldönteni.

- Úgy, és most aludj! - mondta Flynn.

- Holnap reggel is itt leszel? - kérdezte Liam. Flynn bólintott.

- Azt mondtad, Livingstonba akarsz menni.

- Amint látod, itt vagyok.

A fiú hosszasan nézte az apját, aztán elfordította a fejét, és Sara tekintetét kereste.

- Én nem akarok...

- Minden rendben, Liam. Ne aggódj, most csak aludj!

E szavak után Flynn megfogta Sara karját, és kivezette a szobából. Végigmentek a folyosón. Amikor a nö hálószobájához értek, Flynn behúzta öt magával a szobába, és betette mögöttük az ajtót.

- Hé, mit jelentsen ez?

- Azt szeretnéd, hogy nyugodtan aludjon, vagy nem? - Flynn nekidölt az ajtónak, hogy elzárja Sara menekülési útvonalát. - Akkor a saját ágyadban vagy kénytelen aludni. Ha megint lemész, Liam nyugtalan lesz. A nö ellenkezni akart, de tudta, hogy a férfinak igaza van. így hát halkan felsóhajtott.

- Jól van - mondta Flynn gyorsan. - Majd én lemegyek, ha ragaszkodsz hozzá. De csak akkor, ha Liam már elaludt.

Sara tétovázott. Reszketett, de nem tudta volna megmondani, hogy a hidegtöl vagy valami mástól.

- Bújj végre az ágyba, Sara, különben még megfagysz.

Flynn ellökte magát az ajtótól, és odament a nöhöz. Sara egészen addig hátrált, míg meg nem érezte a matrac nyomását a térdhajlatában, és le nem huppant az ágy szélére.

A férfi leült melléje, megfogta jéghideg kezét, és összekulcsolta az ujjait az övével.

- Feküdj le! - parancsolta.

-Én...

Flynn nem várta meg, hogy befejezze a mondatot. Gyors elhatározással felemelte a lábát az ágyra, aztán lefeküdt melléje, egyik kezét a derekára tette, és magához húzta öt.

- így - dörmögte. A szája olyan közel volt, hogy a nö érezte a leheletét a nyakán.

- Megesküdtél, hogy nem érsz hozzám - motyogta Sara.

- Te pedig azt mondtad, hogy ezt nem tudom betartani. Igazad volt. - A férfi még szorosabban magához húzta. - Most pedig hallgass végre, és aludj!

- Nem tudok.

- Akkor legalább engem hagyj aludni!

-Flynn, én...

- Sss!

A férfi sóhajtott. Odasimult Sarához, és mélyeket lélegzett. Sara feszülten és reszketve feküdt ott. És mindenekelött hitetlenkedve. Valóban Flynn Murrayvel fekszik az ágyban? Hogyan aludjon? A feszültségtöl mozdulni sem bírt.

- Sara! - Flynn szája csiklandozta a fülét. - Lazíts!

Mintha képes lenne rá! Bár ilyen mereven sem fekhet itt örökké. Szinte észrevétlenül kezdte ellazítani az izmait. Flynn ismét óvatosan megmozdult, és szorosan mellette kényelmesen elhelyezkedett az alváshoz.

- így már sokkal jobb - dörmögte, és hamarosan elkezdett mélyen, egyenletesen lélegezni. A keze, amely Sara derekán volt, elernyedt, ahogy az ujjai is, Csak a teste maradt továbbra is feszes, meleg és csábító.

Sara tudta, hogy a dolog bármelyik pillanatban megtörténhet. Talán Flynn el kezdi harapdálni a fülcimpáját. Vagy parancsolón a hasára teszi a kezét, majd fej jebb csúsztatja a mellére. Megérinti öt. Simogatja. Kínozni fogja, ö pedig ellen áll majd. Mindenképpen ellenáll neki.

Aztán észrevette, hogy a férfi valóban elaludt.

Flynn egy örökkévalóság óta nem aludt ilyen jól.

Jólesöen nyújtózkodott, miközben lassan magához tért, és élvezte a puha ágynemü meg a kényelmes matrac érintését. Fogalma sem volt, hol van, csak annyit tudott, hogy jobban érzi magát, mint bármikor életében.

Az biztos, hogy nem Dunmoreyban van. Ehhez még a szemét sem kellett kinyitnia. Dunmoreyban elöször mindig azt hallotta meg, ahogy csöpög az esö a felállított vödörbe. Vagy megérezte a nyirkos hideget, amely minden zugba behatolt. Nem is beszélve a felelösség nyomásáról, amely minden reggel azonnal rázuhant. Mindez hiányzott ma.

Ez itt nem is a több ezer szálloda, vendégház vagy sárkunyhó egyike, ahol az évek során éjszakázott. Azokon a helyeken, még mielött igazán felébredt volna, folyton rátört egy érzés, hogy gyorsan fel kell kelnie.

Ma biztonságban érezte magát. Otthonosan.

Hirtelen megérezte, hogy valaki áthatóan fürkészi öt. Kinyitotta a szemét. Egy zöld szempár éles pillantása fúródott a szemébe.

- Will? - dörmögte. Amikor észrevette a tévedését, fájdalmas szúrást érzett a szívében. Ezt aztán féktelen öröm váltotta fel, mert rájött, hogy ki néz rá. - Szervusz, Liam!

A fia arcán széles mosoly ragyogott.

- Tudtam! Mondtam anyának, hogy biztos hamarosan felébredsz. Most indulnom kell az óvodába, úgyhogy gyorsan kelj fel!

Mielött a férfi felelni tudott volna, a lépcsö felöl sietös léptek hallatszottak.

- Lewis William McMaster! Ne merészeld...

Sara csak úgy sziszegte a szavakat, majd megtorpant a küszöbön. A pillantása elöször a fiára, majd a férfira siklott.

Flynn elmosolyodott, és ráébredt, hogy Sara a másik oka a jólesö érzésének. A nö arcát enyhe pír borította. Rövid haja kócos volt. Farmernadrágot meg pulóvert viselt, és komor arcot vágott, de a férfi emlékezett a vékony hálóing alatt megbújó finom domborulataira  valójában sokkal többre is emlékezett... a hat évvel ezelötti találkozásukból. tudta. hogy ismét akarja öt. Akarja Sarát. Őrülten kívánja öt. Mindazonáltal tanácsos lenne, ha nem foglalkozna tovább ezzel a gondolattal, különösen azért, mert szeretne felkelni, Liam!

- Nem megtiltottam, hogy...

- Hiszen már ébren volt, anya! - tiltakozott a fiú. - Nem én ébresztettem fel. igaz, ugye? - Liam helyeslést várva nézett az apjára. Flynn még mindig Sarát nézve megrázta a fejét.

- Nem. Nem te ébresztettél fel.

- fel kell kelned - sürgette Liam. - Különben nem jöhetsz velem az óvodába.

- Ne légy buta! Apád nem megy veled az óvodába.

Sara csípöre tett kézzel állt az ajtóban, és dühösen méregette a fiát. Flynn elbüvölten nézte öt.

- Én szeretném, ha velem jönne - ellenkezett a fiú hevesen. - Most, amikor végre nekem is van apukám!

- Majd én elviszem. - Flynn már fel akarta hajtani a takarót, aztán meggondolta magát. - Menj csak le az anyukáddal! - mondta Liamnek. - Öt perc alatt kész vagyok. Remélem, tartasz itthon borotvát - szólt Sarához.

- Csak eldobhatót. A fürdöszobaszekrényben van... ha megfelel az igényeidnek. Találsz új fogkefét is, használd nyugodtan! - tájékoztatta Sara a férfit nem elég lelkesen. - Most gyere, Liam! - Megfogta a fiú kezét, és az ajtó felé húzta. - Nem kell elvinned - szólt hátra a válla fölött Flynn-nek.

- De én szeretném - válaszolta a férfi.

Minden porcikájában ezt érezte. Meg kell tennie, mivel mindenképpen ehhez a családhoz akar tartozni. A fiához. És Sarához. Akarja Sarát. Az ágyában, de nem csak ott.

Az életében.


6. FEJEZET

Ez nem járja! - füstölgött magában Sara.

Flynn Murray még borostásan és mosdatlan arccal is szégyentelenül frissnek látszik, miközben ö úgy érzi magát, mintha egy hóeke elütötte volna. Ez volt a büntetése, amiért az éjszaka nagy részét ébren töltötte.

De mégis hogy az ördögbe tudott volna aludni? Még mindig zaklatott volt a történtek miatt. Ráadásul Flynn-nel szorosan egymáshoz simulva kellett feküdniük az ágyban!

Természetesen alvásra nem is gondolhatott. Valamikor elszundított ugyan egy kicsit, de már öt óra elött újra felébredt, és az emlékeitöl kínozva csendben feküdt az ágyban, míg végre elérkezett a felkelés ideje. Késöbb, miután felkeltette és megreggeliztette Liamet, figyelmeztette, hogy ne menjen be a hálószobába, de a gyerek természetesen nem hallgatott rá. Hiszen itt van az apja, nem csoda, ha nem tud parancsolni neki.

Sara most megpróbálta rábírni, hogy vegye fel a kabátját. Itt az ideje elindulni az óvodába.

- Ne felejtsd el a kamionodat! Azt mondtad, hogy meg akarod mutatni a többieknek.

Liam teljesen egyedül építette a kamiont Lego elemekböl, és szörnyen büszke volt rá. Legalábbis eddig.

- Azt itthon hagyom -jelentette ki most. - Inkább az apukámat mutatom meg a többieknek.

- Ne légy nevetséges, Liam, az apukád még nem készült el. A kamionra tényleg büszke lehetsz. Teljesen egyedül építetted.

- Az apukámra sokkal büszkébb vagyok - makacskodott Liam, és magához szorította a hátizsákját.

- Itt is vagyok! - harsant fel Flynn hangja Sara háta mögött.

Amikor a nö megfordult, látta, ahogy a férfi lejön a lépcsön, ugyanabban a ruhában, mint tegnap. Nem meglepö, hiszen a csomagja még a motelban van. Fekete haja nedves volt a zuhanyozástól, de a borosta még mindig ott sötétlett az állán és az arcán. Egy kalózkapitány se lehetne vonzóbb!

Sara olyan arcot vágott, mintha a foga fájna. Flynn, aki az arckifejezését szerencsére rosszul értelmezte, megdörzsölte az állát.

Igen, tudom, de kevés volt az idö. Majd késöbb megborotválkozom. A gyerekek biztosan elnézik nekem és az óvó néninek összefut a nyál a szájában, villant át Sara agyán.

- Senki sem várja el töled, hogy elkísérd.

Ám Flynn csak mosolygott.

- De igen: Liam. Megértem, hiszen melyik gyerek tud felmutatni egy sosem látott apukát?

Valószínüleg még élvezi is, hogy a középpontban állhat, gondolta Sara. Az nem érdekli,- hogy ezzel egész Elmernek eszébe juttatja az ö fiatalkori botlását, persze, hiszen nem neki kell itt élnie.

A férfi felkapta a kabátját, Liam pedig közben izgatottan ugrált egyik lábáról a másikra.

- Késöbb találkozunk. - Flynn kinyitotta az ajtót. Liam futó puszit adott az anyjának, aztán kirohant a házból.

- Szia, anya!

- Szervusz, Liam!

- Slán leat!

Ami annyit jelent gallul: viszontlátásra. Ezt Sara hat évvel ezelött tanulta Flynntöl.

- Szia! - mondta, majd ismét a mosogató felé fordult, és türelmetlenül várta, hogy a férfi végre elmenjen.

Ám Flynn nem ment el, hanem odalépett hozzá, maga felé fordította és megölelte.

- Flynn! - tiltakozott a nö dühösen.

- Sara - dörmögte a férfi huncut mosollyal, és egy gyors mozdulattal szájon csókolta.

Sara hangos zümmögést hallott a fejében. A teste mintha Flynn testének részévé vált volna. Az értelme kihagyott. Fogkrém és meleg, éhes férfiasság ízét érezte, meg a borosták karcolását az arcán. Kétségbeesetten kapaszkodott a férfiba. Ez nem ér! Mit müvel vele Flynn?

- Apa! Jössz már végre? - kiáltotta Liam odakintröl, s rögtön fel is csapódott az ajtó.

Sara szeme felpattant, és meglátta a fiát a küszöbön állni, földbe gyökerezett lábbal és tágra nyílt szemmel. Liam hitetlenkedve tátotta el a száját. Egy másodperccel késöbb széles mosoly ragyogott fel az arcán.

Te jó ég! - gondolta Sara. Kiszabadította magát Flynn öleléséböl. A szíve zakatolt, az arca égett. Dühös volt, Flynn-nek ellenben fülig ért a szája.

- Hiányoztál - mondta a férfi.

- Te viszont nem hiányoztál. És nem akarom, hogy valamilyen ostobasággal tömd tele Liam fejét - tette hozzá fogcsikorgatva Sara.

Bár elég volt egyetlen pillantást vetnie a fiára, hogy megállapítsa, ezzel a figyelmeztetéssel már elkésett. Amikor pedig Flynn kiment a fiához, Sara hallotta, ahogy Liam megkérdezi:

- Most akkor feleségül veszed anyát?

Sara hosszasan meredt Taggard Jones és Nóra Tanner lovaglóiskolájának, könyvelési bizonylataira, amelyek a konyhaasztalon szétterítve hevertek elötte. Amint az ajtó becsukódott Flynn és Liam mögött, rögtön munkához látott.

Nem akart a csókra gondolni. Ahogy a tapintatlan kérdésre sem, amellyel Liam lerohanta az apját. Most a havi zárást kell elkészítenie, elvégre ezért fizetik. Megélhetésröl kell gondoskodnia magának és Liamnek. A tegnapi nap elveszett, úgyhogy most minden oka megvan rá, hogy összeszedje magát.

Ám nem jutott sokra abban a másfél órában, míg Flynn hazaért. A férfi szélesen mosolygott, és rendkívül önelégültnek tünt.

- Nem fogod elhinni, de én voltam a nap höse!

- Hát persze, ki más - motyogta Sara, szilárdan eltökélve, hogy figyelemre sem méltatja a férfit. Akkor talán észbe kap, és elmegy.

Ezért csak futólag pillantott rá, aztán újra a munkájába mélyedt. Tisztában volt vele, hogy késöbb még egyszer át kell majd számolnia mindent. Amíg Flynn itt van, nem tud rendesen odafigyelni.

- Nagyon élvezetes volt a gyerekekkel. Megmutattam nekik Írországot a térképen, és nagyjából azt a helyet is, ahol Dunmorey található - számolt be a férfi szembetünö jókedvvel. - Nagy benyomást tett rájuk az a tény, hogy egy várban lakom.

-A jó ég tudja, miért -jegyezte meg Sara szárazon. A férfi nevetett.

- Igaz. Ha tudnák, hogy csak egy halom régi omladozó kö! Anyagilag nézve pedig egy feneketlen hordó.

Sara megpróbált nem odafigyelni. Megvonta a vállát.

- Dolgozom - mondta szemrehányóan.

- Látszik.

Amikor a nö gyors pillantást vetett Flynnre, pajkos csillogást látott a szemében, így hát egyértelmüben kellett fogalmaznia.

- Zavarsz -jelentette ki.

-Valóban? Hát jó.

Ám ahelyett hogy elment volna, levetette a kabátját, és vigyorogva nekidölt a konyhapultnak.

- Ez nem jó ötlet - szólalt meg Sara bosszúsan. - Koncentrálnom kell.

- Nem gond. Egyszerüen kivárom, míg elkészülsz. Csak kiszaladok az autóhoz, és behozom a laptopomat.

- Ne!

- De ha még dolgod Van...

- Hát jó - adta fel a nö sóhajtva -, mondd meg, mit akarsz!

- Beszélnem kell veled -jelentette ki Flynn.

- Liamröl?

- Többek között.

A férfi helyet keresett, aztán meggondolta magát, inkább megfogta Sara kezét és felhúzta öt a székröl. A nö ki akarta szabadítani magát, de Flynn nem engedett, és magával vonszolta a nappaliba.

- Mégis miröl kellene még beszélnünk? - kérdezte Sara.

- Rólunk. - Flynn szenvedélyesen átölelte.

A nö gyomra fájdalmasan összerándult. Az ellenállás értelmetlen volt, a férfi olyan szorosan tartotta.

- Nincs olyan, hogy „rólunk"! - tiltakozott.

- Biztos vagy ebben? - Flynn mélyen a nö szemébe nézett. A szája csak néhány milliméternyire volt az övétöl.

Sara akaratlanul megnedvesítette az ajkát, ám Flynn nem csókolta meg, hanem odahúzta a kanapéhoz, ahol az elmúlt éjszaka elsö felét töltötték. Csak nem azt várja töle megint, hogy leüljön vele, és beszélgessenek?

Amikor a férfi megfordult, Sara megpróbált kereket oldani, de Flynn villámgyorsan visszarántotta, méghozzá olyan erövel, hogy mindketten elveszítették az egyensúlyukat, és a kanapén kötöttek ki. Sara a férfin feküdt, és az igézö szemekbe bámult. Micsoda szemek!

Megpróbált feltápászkodni, de Flynn nem hagyta.

-Az ördögbe is! - mondta Sara indulatosan. -Nincs olyan, hogy „mi"!

- És a csókok? - kérdezte a férfi anélkül, hogy levette volna róla a szemét. A nö kirántotta a kezét, és szabadulni igyekezett a férfi szorításából.

- Azoknak semmi jelentöségük.

- Hazudsz. - Flynn hangja vészjóslóan gyengéd volt. - Bebizonyítsam az ellenkezöjét?

- Ne fáradj! Mit akarsz hallani tölem? Hogy elolvadok a karjaidban?

- Nos, melyik férfi nem hallja ezt szívesen?

- Én nem úgy értettem - nyögte ki a nö háborogva. - És ez semmin sem változtat, Flynn. Hat éve volt egy futó viszonyunk. Nem jelentett semmit. Különben is, annak már rég vége.

- Egyáltalán nincs vége. - Flynn elkomolyodott. - Miért vagy ilyen makacs, Sara? - kérdezte, miközben közelebb hajolt hozzá. A hangja kissé rekedtes volt. -Miért vagy ilyen ellenséges velem?

- Mert nem bízom benned! Hogyan is tehetném? Egyáltalán nem ismerlek Régen hittem benned, elhittem, hogy szeretsz, de tévedtem.

Tessék, kimondta, ha már Flynn mindenképpen hallani akarta. Ennél egyértelmübben nem fogalmazhatott volna. Elfordította a fejét, és kibámult az ablakon Hosszú ideig csend honolt.

Végül a férfi halkan megszólalt:

- Talán régen én is tévedtem. Azt tettem, amit helyesnek tartottam, de lehetséges, hogy nem ez volt a legjobb megoldás... nyilvánvalóan nem, így utólag Csupán az a gond, hogy már nem változtathatok rajta. Ami történt, megtörtént Most azonban más a helyzet.

- Mit jelentsen ez?

- Szememre veted, hogy hat éve nem maradtam melletted. Ez érthetö. De most itt vagyok, és továbbra is itt maradok - ígérte a férfi.

Sara dermedten nézett rá.

Flynn bólintott, mintha döntésre jutott volna, aztán mosolyogva hozzátette:

- Egyszerüen ragadjuk meg a bikát a szarvánál, Sara!

- Mire gondolsz?

- Házasodjunk össze!

- Ne légy nevetséges! Nem is akarsz elvenni engem.

- De igen, akarlak.

Ez szinte úgy hangzott, mint egy eskü.

- Nem, nem akarsz. Téged egyedül Liam érdekel. Liam pedig úgy gondolja, hogy el kellene venned feleségül.

- így igaz. - Flynn úgy vigyorgott, mintha a fiú javaslata teljességgel ésszerü volna.

- Ő csak ötéves. Ugye nem hagyod, hogy elöírja neked, kit vegyél feleségül? -Sara felugrott, csípöre tette a kezét, és felháborodottan villantotta a férfira a szemét.

- Nem csak érte teszem. - Most Flynn is felegyenesedett.

- Talán értem is? - kérdezte a nö ingerülten.

- Mindannyiunkért, Sara. Nem vagyunk közömbösek egymásnak.

A nönek kedve lett volna megfojtani Flynnt. Mély lélegzetet vett, igyekezett megnyugodni, aztán lassan megrázta a fejét.

- Nem - mondta. - Semmi pénzért sem mennék hozzád.

Némi langyos érzelem Flynn részéröl, az ö megkergült hormonjai és egy ötéves áldása nem elégséges ahhoz, hogy „szarvánál ragadják meg a bikát", ahogy a férfi fogalmazott az imént.

Flynn úgy érezte, hogy egy olyan férfihoz képest, aki szavakkal keresi a kenyerét, elég rosszul végezte a dolgát.

Kint álldogált a hidegben, az imént történteken gondolkodott, és megpróbálta feldolgozni a vereségét. Eltöprengett azon is, mit tehetne jobban egy második nekifutás alkalmával. Örök szerelemmel aligha hozakodhatna elö, hiszen évekig nem adott hírt magáról, most pedig alig egy napja tért vissza.

Azért mégiscsak van valami közöttük - Liamtöl függetlenül! Hat évvel ezelött érezte, és most újra érzi. Azzal az óriási különbséggel, hogy akkoriban túlságosan vak volt ahhoz, hogy észrevegye. Vagy talán nem is akarta észrevenni. Talán kapóra jött neki Sara eltökéltsége, hogy mindenáron megvalósítja a céljait. Neki is sok terve volt, és folyton utazott, lebilincselö történeteket keresve - miközben igazi otthonra sehol sem lelt.

Sarával egészen más a helyzet. Neki népes, összetartó rokonsága van, akikhez nagyon közel érzi magát, még ha a saját útját járja is. Ő viszont mindig elhatárolta magát a családjától - egészen pontosan az apjától, aki sosem fogadta el öt olyannak, amilyen.


Aztán ott van még az anyja, akinek a férje halála után rögeszméjévé vált, hogy feleséget kell keresnie a fiának. Ha így folytatja, a végén az örületbe kergeti öt. folyton újabb jelöltekkel áll elö, de öt ez egyáltalán nem érdekli, és ezt többször meg is mondta neki. Most azonban maga talált rá az igazira. Pontosabban újra rátalált Sarára. És szándékában sincs másodszor is kereket oldani.

Ezzel tulajdonképpen véget kellett volna érnie az ügynek, állapította meg magában Sara.

Ám Flynn még mindig itt van. Még ha a kertben is, ahol a kezét mélyen a zsebébe süllyesztve fel-alá mászkál, és a cipöje orrával a havat rugdossa.

- Reménytelen. Teljesen reménytelen.

- Tünj el! - mondta Sara, bár a férfi ezt nem hallhatta. Sid jött oda, és a nö lábához dörgölte a fejét. - Azt mondta, hogy el akar venni feleségül - magyarázta Sara a macskának. - És tudod, miért? Mert nem vagyunk egymásnak közömbösek!

Nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen-e. Ezért azt tette, amit az anyja tanácsolna ilyen esetben: újra munkához látott.

Flynn Liammel együtt jött vissza, miután elhozta öt az óvodából. Hamarosan kiderült, hogy szeretnék meglátogatni Sara nagyszüleit, Joyce-t és Waltot, mivel a fiú meg akarja mutatni az apjának a lovát.

- Mit jelentsen ez? - Sara a férfira nézett, aki a küszöbön álldogált. - Azt hittem, világosan fejeztem ki magam.

- Meglátogatjuk dédmamát - ismételte Liam. - Apának mindenképpen látnia kell Blaze-t. Azt mesélte, hogy az öccse is éppen most vesz lovat. Egy mént. -Liam az apjához fordult. - Ugye?

- Igen. - Flynn bólintott. - Egy tenyészmént.

- Hát jó - egyezett bele végül vonakodva a nö, mert nem volt szíve elrontani Liam örömét. - De ne maradjatok túl sokáig...

Nem akarta, hogy Flynn közel kerüljön a családjához, de megakadályozni sem tudta ezt a látogatást, így hát nem maradt más választása, mint telefonon! elöre figyelmeztetni a nagyanyját.

Miután Flynn és Liam visszatértek, a férfi ragaszkodott hozzá, hogy Liam és Sara vele vacsorázzon az egyetlen helyi vendéglöben, a Szorgos Méhben. Sara most is kénytelen, volt megadni magát. Mégis hogyan magyarázhatná el Liamnek, hogy visszautasítja az apja meghívását?

Aki addig netán még nem tudta volna a környéken, hogy Flynn Murray ismét Elmerben van, a vacsora következtében biztosan értesült róla. És nyilvánvalóan mindenki jól emlékezett még Flynn hat évvel ezelötti tudósítására a cowboy-árverésröl. Bárki jött is az asztalukhoz, hogy köszöntse a férfit, rögtön azt hallotta Liamtöl:

- Ő az apukám. Tegnap érkezett.

Flynn pedig mindenkit lefegyverzett. Megrázta a feléje nyújtott kezeket, érdeklödött a beszélgetöpartnere hogyléte felöl, csevegett az idöjárásról és az általános helyzetröl. A kezét egész idö alatt Liam vállán pihentette, közben a térdét az asztal alatt Saráéhoz nyomta.

Amire megérkezett az édesség, Sara biztos volt benne, hogy az emberek többsége már holnap polgármesterré választaná Flynnt, ha eszébe jutna jelöltetni magát.

- Végképp nem értem, mire véljem ezt! - förmedt a férfira magából kikelve, miután hazaértek, és Liamet felküldte mosakodni.

- Mire gondolsz? - A férfi hangja meglepetten csengett. - Udvarolok neked.

A nönek kis híján elállt a szava.

- Mit csinálsz?

- Udvarolok. Ez annyit jelent, hogy meghívlak vacsorázni, virágot hozok, és...

- Tudom, mit jelent! Ne beszélj nekem ilyen sületlenségeket!

A férfi a fejét csóválta, és komolyan így szólt:

- A ma reggeli elsö próbálkozásom csúfos véget ért. Másodszorra nem így lesz, higgy nekem!

- Nem lesz „másodszorra"!

Flynn hallgatott.

- Ma este már nem maradhatsz itt - mondta Sara nyomatékosan. - Olvashatsz még esti mesét Liamnek, de aztán eltünsz, megígéred?

A férfi hosszasan fürkészte öt, csak aztán válaszolt:

- Semmi gond, Sara. Ahogy akarod.

- Remélem, ehhez is tartod magad - felelte a nö élesen.

Amikor Liam már az ágyban feküdt, Flynn odaült melléje, és egy történetet mesélt neki Dunmoreyról meg egy grófról, akit meglöttek, mert megpróbálta megvédeni a várat a betolakodóktól.

- Ugye a végén gyözött a gróf? - A fiú szeme izgatottan csillogott. - Nem halt meg?

Flynn megrázta a fejét.

- Természetesen gyözött. Ezért is van a vár mindmáig a családunk tulajdonában. A gróf megöregedett. Végül az ágyában halt meg, és akkor is rajta volt a csizmája.

Liam kuncogott.

- Miért volt rajta csizma az ágyban?

Flynn mosolyogva vonta meg a vállát.

- Valószínüleg azért, mert a házban folyton térdig ért a víz.

- Tényleg? - Liam szeme elkerekedett. - Azt mondtad, nincs vizesárok!

- Csakhogy a tetöszerkezet meglazult. Bár be kell vallanom, hogy a gróf idejében valószínüleg még nem volt ilyen rossz állapotban.

Liam hátradölt, és ficánkolt az izgatottságtól.

- Hü! Ez igen! Látnom kell azt a várat!

- Liam! - szólt közbe Sara élesen. - Ideje aludnod.

-De...



- Hamarosan megláthatod - ígérte Flynn, és közben a nö tekintetét kereste. -Édesanyádnak viszont igaza van. Most aludnod kell. - Miután felállt, adott még egy puszit a fiának.

-De...

- Semmi de! Hunyd le a szemed, és aludj!

- Menj el, kérlek - mondta Sara Flynn-nek, amint ismét lent voltak a konyhában. - Mindenképpen dolgoznom kell még ma este.

A férfi a konyhapulton dobolt az ujjaival.

- Megígérted. - Sara érezte, hogy kissé remeg a hangja. A csudába! Flynn hallgatott egy ideig, aztán vállat vont.

- Hát jó, ahogy akarod, Sara. - Fogta a kabátját. - Akkor holnap reggel találkozunk.

A nö hevesen megrázta a fejét.

- Nem, semmi esetre sem. Dolgoznom kell, Liam pedig óvodában lesz.

- Nekem is dolgoznom kell.

Sara bosszúsan felhorkant.

- Nevetséges. Mégis mihez akarsz itt kezdeni?

A férfi vállat vont.

- Rengeteg az elintéznivalóm, még ha ez neked hihetetlen is. Elvégre nem vagyok egy Krözus,

- Az átlagemberekkel ellentétben mégiscsak van egy várad.

Flynn keserüen felnevetett.

-Az nem egy aranybánya, sokkal inkább kolonc a nyakamon.

- Ahogy Liam.

- Liam egyáltalán nem az.

A férfi közelebb jött, és mélyen Sara szemébe nézett. A nö a férfi szájára meredt, miközben arra emlékeztette magát, mi történt, amikor Flynn legutóbb így nézett rá.

Gyorsan hátrált egy lépést, de elkésett. Flynn már át is ölelte, és magához húzta.

- Flynn!

- Ne aggódj, elmegyek - biztosította a férfi. - Csak elötte még egy kicsit udvarolni akarok neked. - Azzal lehajtotta a fejét, és szájával finoman megérintette a nö ajkát.

Sara kövé dermedve állt ott, és nem mozdult. Tudta, hogy el kellene löknie a férfit, de nem volt képes rá. Flynn csókja olyan meggyözö... és hihetetlenül gyengéd volt. Legkevésbé sem eröszakos vagy tolakodó. Kérést hordozott magában - és ígéretet.

Flynn szenvedélyesen csókolta, ugyanakkor nem hagyott kétséget afelöl, hogy annyi idöt ad neki, amennyit csak akar. És hogy akkor is itt lesz, és vár rá, ha végtelenül hosszú idöre van szüksége.

Sara úgy érezte, mintha egy gát szakadt volna át a lelkében. A rátörö vágynak engedve megnyitotta az ajkát. Élvezte, ahogy a férfi harapdálta, majd a nyelve hegyével cirógatta a száját. Reszketve Flynn feszes és meleg testéhez simult. Az esze azt súgta, hogy azonnal véget kell vetnie a dolognak, de lényének áruló, éhes fele minden erejével harcolt az esze ellen.

Végül Flynn vetett véget a csóknak, hátrált egy lépést, és kifulladva mondta:

- Még mindig megvan köztünk, Sara. - Halványan elmosolyodott. - Ha tudod, mire gondolok.

A nö csak nézte öt némán, s közben vadul vert a szíve.

Flynn anélkül hogy levette volna róla a szemét, kinyitotta az ajtót.

- Akkor holnap reggel. Coladh sámh - Sara pislogott.

- Coladh sámh? - ismételte kábán. Flynn száraz mosollyal felelte:

- Édes álmokat!


7. FEJEZET

Ami Flyn álmait illeti, azok erösen erotikus töltésüek voltak, de ezt meg is érdemelte. Hiszen melyik férfi olyan bolond, hogy magára hagyja azt a nöt, akit szenvedélyesen kíván?

Ő, Flynn Murray. Nyilván elment az esze. Miért tette? Csak azért, mert abban a pillanatban ez tünt helyesnek. És mert megígérte Sarának. Pedig sokkal szívesebben vitte volna fel öt a hálószobába, hogy szeretkezzen vele. Ám az még túl korai lett volna. Sarának joga van ahhoz, hogy ö betartsa az adott szavát. Ha elcsábítja, a nö talán megbánta volna a végén.

Ezért jött el. Az pedig az ö gondja, hogy kínozzák az álmai.

Hat órakor már fent volt, fél kilenckor pedig a laptopjával, egy élelmiszerrel teli zacskóval, amelyet útközben szerzett be, és egy csokor virággal állt Sara ajtaja elött.

- Ez a tiéd. - A nö kezébe nyomta a virágot. Élénksárga nárciszok voltak, a tavasz hírnökei a tél közepén. - Rád emlékeztettek.

Sara folyton a tavaszt juttatta az eszébe, még ma is, amikor sápadtan, kissé vörös szemmel és kócos hajjal állt elötte. Ezek szerint ö sem aludt valami jól.

A nö meglepödött, amikor a kezébe nyomta a virágcsokrot, de semmit sem szólt. Ott állt, vékony ujjai közt szorítva a nárciszokat, és jó darabig csak bámult rá. Amikor végül elmosolyodott, az olyan volt, mintha felkelt volna a nap.

- Köszönöm. Csodaszépek.

A szeme csillogásán Flynn látta, hogy valóban örül.

-Apa! Végre! - Liam viharzott le a lépcsön, és odarohant az apjához. Farmernadrágot viselt, felül még a pizsama felsöjét, a lábán zoknit, a haja pedig szanaszét állt. - Találd ki, mi történt ma anyával! Nem hallotta meg az ébresztöórát!

- Tényleg? - Flynn nem tudta elfojtani a vigyorát. Szóval Sarának valóban nyugtalan éjszakája volt.

- Nem csengett az az ostoba óra - motyogta Sara hátat fordítva a férfinak, miközben elrendezte a virágokat egy élénkpiros vázában.

- Az ilyesmi elöfordul - válaszolta a férfi boldogan.

A nö gyanakvó pillantást vetett rá. Flynn vállat vont, és tele szájjal mosolygott. Sara dühösen fújtatott, aztán Liamhez fordult.

- Menj és vedd fel az ingedet! Meg a cipödet! Mégsem mehetsz pizsamában az óvodába.

- Megyek már. - Liam rámosolygott az apjára, aztán lehúzta a pizsamafelsöjét és zászlóként maga mögött lengetve felszaladt az emeletre.

- Igyekezz! - kiáltott utána Sara. - Ez meg mi? - kérdezte, amikor a férfi kezdte kipakolni a magával hozott dolgokat.

- Csak egy kis ennivaló. Nem várom el, hogy egész nap etess.

- Ki ajánlott fel neked ilyesmit?

A férfi nevetett.

- Biztosan megtetted volna... már csak puszta udvariasságból is.

Sara elgondolkodva fürkészte öt, aztán beletúrt a hajába.

- Tegnap elég késön kerültem ágyba - magyarázta. - Hullafáradt vagyok, és ki sem látszom a munkából.

- Nos, akkor ma kivételesen eltekintek minden figyelemelterelö manövertöl. Megígérem, hogy csendben leszek.

- Itt maradsz? - kérdezte Liam, aki ezúttal felöltözve bukkant elö, igaz, hogy az ingét rosszul gombolta be. Amikor észrevette, kiigazította a hibát, és közben várakozón nézett Flynnre.

- Igen. Hacsak az édesanyád ki nem dob.

Most mindketten Sarára néztek. A nö habozott egy pillanatig, aztán nagyot sóhajtva beadta a derekát.

- Jól van, felölem itt maradhat.

- Akkor is itt leszel, amikor hazajövök? - tudakolta Liam.

- Hát persze - ígérte a férfi.

- Nem igazán értem, mit akarsz itt csinálni egész nap - dörmögte Sara miután a fia elment.

- Pontosan azt, amit te. Dolgozom.

Flynn elrakta a magával hozott élelmiszert, aztán kicsomagolta és felnyitotta a laptopját. Végül elövett még valamit a táskájából, kicsit szorongatta a kezében, aztán megfordult, és odanyújtotta a nönek.

- Ez is a tiéd.

- Mi ez... csak nem te írtad? - Sara elöször a kezében lévö könyvre nézett, aztán pedig a férfira.

Flynn egyszeriben szörnyen izgatott lett, mert ráébredt, milyen fontos neki, mit gondol Sara a könyvéröl.

- Ez már a harmadik, de az elsö, amelyiket Amerikában is kiadják. A nö megnézte a borítót, a címet és a férfi fényképét a hátoldalon.

- Csak két hét múlva jelenik meg. Te vagy az elsö, aki kap belöle.

Flynn azon töprengett, hogy talán újabb hibát követ el. Az apjának megmutatni a kiadványait ugyanis óriási hiba volt.

Amikor Sara felcsapta a könyvet, elsöként a kézzel írt ajánlásra esett a tekintete. Flynn tegnap este hosszasan gondolkodott, de a megfelelö szavakat csak ma reggel találta meg. Most azonban már nem volt biztos benne, hogy valóban ezek a megfelelöek. Talán épp tovább rontanak a helyzeten.

„Csak hogy tudd, Sara - írta -, mivel foglalkoztam, amikor melletted kellett volna lennem. Ám mostantól mindig veled leszek. Szeretettel: Flynn".

A nö az írásra meredt és hallgatott... túlságosan sokáig. Végre felpillantott, és áthatóan nézett a férfira.

- Köszönöm.

Ez nem volt sok, de legalább egy halvány reménysugárt jelentett. Mindenesetre nem vágta a fejéhez a könyvet.

Sara ostromlottnak érezte magát. Még ha nagyon figyelmes ostromról volt is szó, amelynek során alaposan elkényeztették. Ez nagyon csábító volt, és... felettébb veszélyes.

Flynn minden reggel megjelent, és egész nap ott maradt. Sokat dolgozott, s amikor idönként szünetet tartott, olyankor mesélt. Távoli országokról, ahol járt, emberekröl, akiket megismert. A könyvéröl is beszélgettek. Sara rekordidö alatt kiolvasta. Talán jobb lett volna, ha nem teszi. Így felébredt a kíváncsisága, és egyre többet akart tudni Flynnröl.

- Csodálatos könyv - mondta. - Hogyan sikerült ilyen életszerüen megjelenítened az embereket?

- Egyszerüen leírtam, amit átéltem.

Egyszer csak Flynn elkezdett a bátyjáról, Willröl beszélni.

- Olyan átkozottul hösies volt - mondta egy napon. - Olyasvalaki, aki mindig helyesen cselekszik. Akire mindig lehet számítani. Belöle sokkal jobb gróf lett volna, mint belölem lesz valaha is.

Sara kételkedett ebben. Nem kerülte el a figyelmét, milyen keményen dolgozik Flynn. Sok hívást kapott az ügynökétöl és a kiadójától, de a legtöbb beszélgetést Dunmorey val folytatta. Az óriási távolság ellenére mindig naprakész volt. Mindenröl tudott, ami Dunmoreyt érintette. Néha-néha Sara elcsípett egy-egy beszélgetésfoszlányt. Ilyenkor lenyügözte, milyen lelkiismeretesen és hozzáértéssel gondoskodik Flyn mindenröl.

Amikor ezt egyszer megemlítette neki, a férfi vállrándítva csak annyit mondott:

- Ki más tenné meg helyettem? Mégiscsak én vagyok a gróf.

Igen, az... jobb lenne erre nem is gondolni. Ám idövel egyértelmüvé vált, hogy ez az ember még mindig ugyanaz a Flynn, akibe Sara akkoriban halálosan beleszeretett. És bár minden erejével küzdött ellene, a férfinak mégis sikerült újjra elszédítenie öt a vonzerejével.

Az volt ebben a legrosszabb, hogy ezt nem is igazán romantikus módon tette Sosem próbálta megjátszani a nagy csábítót. Itt-ott egy megértö, bensöséges tekintet, egy bátorító mosoly vagy futó érintés, több nem. Végzetes módon mégis elegendö volt egyetlen pillantás, hogy lángra lobbantsa Sarában a szenvedélyt És pillantásból nem volt hiány.

Flynn kezdettöl fogva tudta, hogy ez türelemjáték lesz. Feltehetöen azt kapja, jutalmul, hogy Sara egyre jobban ellazul. Most már gyakrabban mosolyog, és kevésbé távolságtartóan viselkedik. Többet is beszél. Mesélt arról az idöröl, amikor Liam még kisbaba volt, a munkájáról, a családjáról - és elkezdett érdeklödni Flynn családja iránt.

A férfinak nem esett nehezére a munkájáról beszélni, hiszen az írás öröm volt! neki. Az útjai során látott kegyetlenségeket azonban elhallgatta a nö elöl. Nem akarta túlzásba vinni a dolgot.

Szívesen mesélt a régi Dunmoreyról is, annak örült és gonosz grófjairól és a csinos dámákról. De valahogy mindig Willnél lyukadtak ki. Flynn nem tudta eléggé dicsérni az elhunyt testvérét, mintha a mai napig nem fogta volna fel teljesen, hogy a bátyja halott.

Az idö gyorsan telt. Mrs. Upham és Dooley, a farm intézöje mindennap telefonáltak. Mindenki Flynnt kereste, mert töle várták, hogy meghozza a szükséges döntéseket.

A férfi néha rajtakapta Sarát, hogy a papírjaiból felpillantva, mosolyogva hallgatózik, amikor ö a telefonban épp egy kisebbfajta válságot próbál megoldani. Ahogy ma is.

- Miért nevetsz? - kérdezte, miután letette a telefont. Sara megrázta a fejét.

- Nem tudom. De tényleg te vagy a gróf- felelte.

- Igen. És ez gondot okoz neked?

- Egyszerüen csak figyellek. Ha Dunmoreyról van szó, egészen másképp beszélsz, mint a kiadóddal. Mindig átváltasz grófi stílusra.

- Mire? - kérdezte a férfi elképedve.

- Grófi stílusra. - Sara rámosolygott Flynnre. - Nagyon hatásos.

- Úgy gondolod?

Sara megjátszott színpadiassággal nyitotta tágra a szemét, és bólintott.

- És egy kicsit megfélemlítö is.

- Úgy? Pedig azt végképp nem szeretném. - Flynn letette a telefont a konyhapultra, és megkerülve az asztalt, odament a nöhöz. - Nem félned kellene tölem, inkább velem nevetned.

Azzal felhúzta Sarát a székröl, és elkezdte csiklandozni. Sara képtelen volt ellenállni, valószínüleg azért, mert a férfi már nagyon régen nem érintette meg, pedig ö hihetetlenül vágyott rá. Amikor nevetve a karjába vetette magát, Flynnt elborította a vágy, átölelte és magához húzta öt. Aztán szenvedélyesen megcsókolta.

Sara azonnal válaszolt, ö is átölelte Flynnt, szája odaadóan szétnyílt, nyelve a férfi nyelvét kereste. Mintha csak lázas kezekböl és forró ajkakból állt volna a két izzó test, amelyek vággyal telten simultak egymáshoz. Flynn felhúzta a nö pulóverét, és megcirógatta selymes hátát. Közben érezte, hogy a nö kihúzza az ingét a nadrágjából, és ujjai hegyével végigsimítja a gerincét. A férfi hevesen megrázkódott a vágytól.

- Sara!

Forró csókokkal borította a nö állát, és amikor Sara a vállára hajtotta a fejét, szája a nö nyakára vándorolt. Közben kitapogatta a nadrágja derékrészét, és becsúsztatta kezét a bugyija alá. Végül megragadta a feszes fenekét, simogatni kezdte, és egészen közel húzta magához öt. A szíve úgy kalapált, hogy szinte levegöt sem kapott. Akarja Sarát, szüksége van rá... most... azonnal... fel kell vinnie a szobájába, lefektetni az ágyra, letépni a testéröl azt a sok felesleges ruhát, aztán...

Ekkor nyílt az ajtó.

- Hazajöttem! - kurjantotta Liam. - Ó!

- Liam! - zihálta Sara. Azonnal ellökte magát a férfitól. Égö arccal és remegö ujjakkal húzta le a pulóverét. Közben megpróbált ismét levegöhöz jutni, és Flynn válla fölött rámosolyogni a fiára.

A férfi nem látta a fiú arcát, mert háttal állt az ajtónak. Még ekkor sem fordult meg. Nem volt bátorsága. Tapintatból nem türte be az ingét a nadrágjába, bár valószínüleg ez nem tünt fel Liamnek. Elvégre még csak ötéves, nem tizenöt.

Flynn-nek mégis szüksége volt egy kis idöre... Még mielött sikerült volna megfegyelmeznie a légzését, újra megcsörrent a telefonja.

Sara felkapta a készüléket a konyhapultról és a férfi kezébe nyomta.

- A legjobb, ha bemész a nappaliba - tanácsolta, aztán Liamhez fordult, és megjátszott jókedvvel megkérdezte: - És milyen volt az óvodában?

Ezen az éjszakán Sarát ismét elkerülte az álom. Az ágyban feküdt, és a mennyezetet bámulta. Őrülten vágyott Flynnre.

Elküldte öt, ám abban a pillanatban, hogy becsapódott a háta mögött az ajtó, legszívesebben visszahívta volna. Egész délután és este megpróbálta megérteni, mi történt ma kettejük között. Újra és újra átgondolta a dolgot.

A végén egyetlen következtetésre jutott. Semmi értelme áltatnia magát. Szereti Flynnt. Valószínüleg mindig is szerette. A testét nem lehet megtéveszteni, az nem olyan, mint az esze. Sokkal bátrabb, és kész kockáztatni. A ma történtek után egyszerüen lehetetlen tovább bemesélnie magának, hogy nem érdekli Flyn Ha Liam nem jön haza, az ágyban kötnek ki, ehhez kétség sem fér.

Holnap megtehetik. Amint ez a gondolat befészkelte magát a fejébe, meglódult a fantáziája. Az oldalára fordult, és átölelte a párnáját.

Ekkor megszólalt a telefon az éjjeliszekrényen. Sara felvette.

- Igen?

- Szia. Flynn vagyok.

Hát persze hogy ö az. Milyen jó hallani a hangját!

- Éppen... rád gondoltam.

- Sajnálom, de rossz híreim vannak. Útban vagyok a reptérre.

- Tessék?

- Említettem, hogy hétfön indul a felolvasókörutam, de az imént hívott a kiadóm. Holnap reggel még be tudnak szorítani egy riportot a This Morningba, ezért feltétlenül oda kell utaznom. Felajánlották, hogy interjút készítenek velem.

- Hol van apa? - kérdezte Liam, amikor másnap reggel egyedül találta az anyját a konyhában.

- El kellett utaznia - mondta Sara megkönnyebbülve, hogy ilyen jól tud uralkodni a hangján. - Tudod, mesélt róla.

- De csak hétfön! - tiltakozott Liam. - Hétföt mondott, pontosan emlékszem.

- Közbejött valami.

Mindig így van, nem? Micsoda szerencse, hogy tegnap éjjel nem csinált bolondot magából!

- Mikor jön vissza?

Ez volt a nagy kérdés, és az, hogy egyáltalán visszajön-e. Hat évvel ezelött Sara nagyon számított a visszatérésére. Teljesen biztos volt benne, pedig a férfi semmit sem ígért neki. Aztán keserüen csalatkozott. Ezúttal Flynn komolyan megígérte, hogy visszajön. Ő azonban nem mert hinni ebben, mert félt, hogy ismét csalódik.

- Nem úgy lesz, mint régen, Sara - biztosította öt Flynn ünnepélyesen. - Letudom ezt az átkozott reklámkörutat, aztán néhány hét múlva újra veletek leszek.

Sara mégis úgy érezte, mintha a férfi kihúzta volna a talajt a lába alól. Miért is hagyta, hogy megint közel kerüljön hozzá?

- Miért nem köszönt el tölem? - kérdezte Liam.

Sara mesélt neki a ma reggeli váratlan interjúlehetöségröl.

- Megnézhetem? - kérdezte a fiú, máris útban a televízió felé.

Sara meg akarta tiltani neki. Legszívesebben visszamászott volna az ágyába, és a fejére húzta volna a takarót.

- Persze - dünnyögte végül.

Majd puszta önkínzásból ö is odaült a fia mellé, és hagyta, hogy elvarázsolja a humora és vonzereje, éppúgy mint vele együtt a nézök millióit.

Ez az a Flynn, akibe hat évvel ezelött fülig beleszeretett. Most pedig az egész világgal flörtöl úgy, ahogy vele tette akkoriban.

- Már vége? - tudakolta Liam csalódottan, amikor a riport befejezödött. Ennyi elég is volt, gondolta Sara.

- Igen - mondta hangosan.

-De...

- Szándékosan rövidre készítik a riportokat, hogy felkeltsék az emberek kíváncsiságát - magyarázta Liamnek. - Étvágycsinálónak szánják.

Sara biztos volt benne, hogy a tévénézök étvágyát sikerült felkelteni. Ő mégis úgy érezte, hogy soha többé nem tud enni.

- Na, milyen voltam?

- Én... - Sara hangjából döbbenet sugárzott. Mintha azzal számolt volna, hogy sosem hall többé a férfiról.

Ezt nem gondolhatta komolyan, hitetlenkedett Flynn. Neki nem maradt más választása, mint elfogadni azt az átkozott szereplést. Különben még beperlik szerzödésszegés miatt. Ezért és csak ezért van most itt, a szíve azonban Elmerben maradt.

- Vagy nem is láttad?

- Én... de igen, Liammel együtt. Csodálatos voltál.

- Köszönöm, - Flynn nevetett. - Nagyon remélem, hogy nem vagy mérges, de mit tehettem volna? Sok múlik ezen a könyvön. Sikeresnek kell lennie. Nemcsak a személyes hiúságom miatt, hanem Dunmoreyért is.

- Dunmoreyért?

Flynn már sokat mesélt Dunmoreyról, de azt nem, milyen hatalmas összeget emésztenek fel a felújítási munkálatok. Ezzel egyedül kell elboldogulnia. Ezért csak annyit mondott:

- Rengeteg a tennivaló.

- Értem. - Sara hangja elhalkult.

- Csak azt próbálom elmagyarázni, miért kellett ilyen váratlanul elutaznom. Nem az én hibám volt, egyszerüen nem volt más választásom, megérted?

- Tedd, amit tenned kell!

Jól hallotta? El fogja veszíteni öt.

- Sara!

- Nagyszerü voltál - mondta a nö. - De most be kell fejeznem.

- Ma délután jelentkezem még. Szeretnék beszélni Liammel. És veled is.

A nö már letette.

Sara nem tudta, mit gondoljon. Flynn mindennap felhívta. Persze csak azért hogy Liamröl érdeklödjön.

- Óvodában van - mondta neki ilyenkor kitéröén. - Tudod.

- Igen - válaszolta a férfi barátságosan, aztán vidáman folytatta: - Azért hívtalak, mert egy kicsit csevegni akartam veled.

Természetesen Liamröl beszélgettek. Úgy tünt, Flynn még mindig rendkívül kíváncsi a fiára. Nem akadt semmi, ami ne érdekelte volna. Aztán afelöl érdeklödött, hogy van Sara, és mivel foglalkozik.

- Jól vagyok - felelte erre a nö. - Sok a dolgom.

Ez volt az igazság. Idöközben március lett, az a hónap, amikor a jövedelemadó esedékes.

- Hiányzol - vallotta be a férfi.

- Te... - a szavak elakadtak a nö torkában. Olyan sok évig tagadta a férfi iránti érzelmeit, hogy most nehezére esett szabadon engednie öket.

- Mondd csak ki! „Te is hiányzol." Na, gyerünk! Meglátod, nem is olyan nehéz. - Flynn nevetett.

Sara is szeretett volna nevetni. Ugyanakkor sírni is.

- Azonnal tedd le, Flynn Murray! - mondta. - Dolgom van.

Sara és Liam segítettek Flynn-nek, hogy ne veszítse el a talajt a lába alól. Többnyire nem is tudta, éppen melyik városban tartózkodik, vagy melyik tévéadásban lép fel, ezért néha kis híján még azt is elfelejtette, kivel van dolga. Mégis teljesítette a szerzödésben elöírt kötelezettségeit, még ha a szíve Montanában maradt is.

Elmerben, egy kisfiúnál, aki nélkül már nem tudta elképzelni az életét. És annak édesanyjánál, akire jobban vágyott, mint az evésre vagy alvásra, vagy arra, hogy a könyve jól fogyjon - pedig mint kiderült, az valódi siker lett.

Ez örvendetes. Több mint örvendetes. Flynn boldog volt. Mégis egyre többet gondolt Sarára. Szabályosan emésztette magát utána. Ezt el is mondta neki, valahányszor felhívta.

A nö sosem mondta, hogy ö hiányzik neki. Türelmetlenül beszélt vele, de legalább nem tette le. Ha pedig a fia felöl kérdezte öt, többnyire megoldódott a nyelve. Természetesen elöször mindig Liamröl mesélt. Ha azonban Flynn a megfelelö kérdést tette fel neki, magáról is mondott valamit. A férfi minden egyes szavába belekapaszkodott, így az volt az érzése, hogy ö is ott van vele.

Csak hogy a készüléknél tartsa, elmesélte neki, mi mindent élt át San Franciscóban, Dallasban, New Orleansban és Chicagóban. Vidám történetekkel igyekezett szórakoztatni, hogy hallja a nevetését. Végtelenül hiányzott neki.

- Négy hét múlva visszajövök - mondta.

Örökkévalóságnak érezte ezt az idöt. Aztán már csak három hét volt hátra. Kettö. Végül már csupán egy.

Flynn kezdte számolni a napokat, az órákat. Terveket szövögetett. A könyve már a második kiadást is megérte. A kiadója végtelenül boldog volt. Flynn is, de leginkább azért, mert hetvenkét óra múlva Elmerben lehet. Liamnél. És Saránál.

Aztán felhívta az öccse, Dev Írországból.

- Vissza kell mennem Írországba.

A reptéren voltak, és még mindig Flynn csomagjaira vártak. Liam az apja karján hintázott, miközben Sara kábán állt mellette. Amikor elöször megpillantotta a férfit, a szíve majdnem kiugrott örömében, de most mintha egy kö nehezedett volna rá.

- Hiszen csak most jöttél vissza! - tiltakozott Liam, és az apja nyakába kapaszkodott.

- Tudom, ezért is akarom, hogy velem gyertek - mondta a férfi. - Mindketten. - E szavak közben mélyen Sara szemébe nézett.

- Hü! Szuper! - kiáltotta Liam, és átkulcsolta az apja nyakát.

- Tessék? - Sara hitetlenkedve csóválta a fejét. - Tessék? Szó sem lehet róla!

- Dehogynem! Haza kell mennem. Már holnap. Dunmoreyban szükség van rám, de nélkületek nem akarok elutazni.

- Márpedig nem marad más választásod.

- Akkor láthatjuk a várat? - Liam ficánkolt örömében. - Igen?

- Természetesen - szólt Flynn.

- Nem - ellenkezett Sara. - A március adózási hónap. Nem hagyhatom cserben az ügyfeleimet.

- De anya...

Flynn letette Liamet, és a szállítószalag felé mutatott.

- Menj, nézd meg, itt van-e már a böröndöm!

Liam elöször tiltakozni akart, ám amikor meglátta az apja arckifejezését, elszaladt.

- Nincs más választásom, Sara. Vissza kell mennem.

- Te tudod. - A nö összefonta a karját a mellén. - Nekem mindegy.

- Nekem azonban nem. Fontosak vagytok nekem. Több mint egy hónapja vágyom rá, hogy végre veletek lehessek.

A nö hallgatott.

- Írországban is van telefon - folytatta Flynn. - Van fax, internet. Mindent megtehetsz az ügyfeleidért, amit itt megteszel értük.

- De én nem akarok...

- Csak magadra gondolsz, Sara.

- Hogy mondhatsz ilyet? - förmedt a férfira.

- Emlékeztetni akarlak valamire - kezdte Flynn. - Hat évvel ezelött megmutattad nekem a farmot, ahol felnöttél. Meg a fára épített házikót, amelyet az apád készített neked, emlékszel?

Sarának elszorult a torka. Bólintott.

- Én sem felejtettem el. Aztán pedig azt mondtad, az a legrosszabb, hogy az apád meghalt, és többé nem lehetsz vele. Emlékszel?

A nö ott állt a reptéri nyüzsgésben és zajban, de nem látott, nem hallott semmit. Ó igen, mennyire hogy emlékszik!

- Természetesen emlékszem. Na és?

-Azt mondtad, mindent megadnál azért, hogy legalább még egyszer ott lehess az apáddal. Ám nem lehetséges, mert ö meghalt. Én azonban élek, Sara. És mindezt szeretném átélni a fiammal. Miért próbálod távol tartani Liamet valamitöl, amire te magad is nagyon vágysz? Kérlek, Sara! Adj egy esélyt nekünk! Gyertek velem, mindketten!


8. FEJEZET

- Itt sosem áll el az esö? - dörmögte Flynn a mobiljába.

Felhívta Devet, míg a reptéren a csatlakozásra vártak Cork felé. Liam az anyja kezét fogta, és az üvegfal felé húzta öt, ahonnét látni lehetett a kifutópályákat és a repülögépeket. Mint mindig, most is beszélt, akár a vízfolyás. Sara ellenben egyetlen szót sem szólt.

Ez nem volt Flynn ínyére. Vissza akarta kapni a régi szenvedélyes Sarát, vagy a néha gunyoros, általában mégis könnyed és derüs Sarát, akit úgy megszokott Elmerben. Azt a Sarát, aki azon az utolsó délutánon az elutazása elött olyan szenvedélyesen megcsókolta...

A mostani Sara azonban annyira magába zárkózott, hogy az már nyugtalanította Flynnt. A hallgatása megörjítette. Tehetetlen volt vele szemben. És félö, hogy Dunmorey látványa a szakadó esöben nem javít a dolgon.

- Rakj egy kis rendet, jó? - kérte meg Devet. - Vendéget hozok magammal.

- Vendéget? Most? - Dev hangja döbbentnek tünt. - Nem épp a megfelelö idöpont a vendéglátásra, ha érted, mire gondolok. Anya nincs itt, engem pedig lefoglalnak a lovak. Te is nyakig ülsz a munkában. Mégis ki az ördög az?

Flynn sosem mesélt Devnek Saráról, a fiáról pedig végképp nem. Amikor elutazott, az öccse Duhajban volt. Csak egy rövid sms-t küldött neki, hogy néhány hétre Amerikába utazik. Ezt Dev természetesen a könyve megjelenésének tudta be. Flynn abból indult ki, hogy ráér akkor beszélni neki a gyerek létezéséröl, ha Dev már megismerkedett vele. Most azonban egy csapásra megváltozott minden.

- Tulajdonképpen nem is igazi vendég - mondta. - A fiam.

A vonal túlsó végén jó ideig csend honolt. Aztán Dev megszólalt:

- Nagyon rossz a vonal... mit mondtál? Én „fiam"-at értettem.

- így van. Ötéves, és Liamnek hívják. Pontosan úgy néz ki, mint... Will.

- Mint Will? - Dev most már teljesen össze volt zavarodva.

- Várj csak, míg meglátod.

- Hol volt eddig? Mikor...

- Majd késöbb mindent megmagyarázok. Magammal hozom öt és az édesanyját. Szóval rakj egy kis rendet, és vegyél fel tiszta inget, rendben? A vizesvödröt pedig lehetöleg tedd félre. Többet sajnos nem nagyon tehetünk, de nem akarom hogy már belépéskor hasra essenek benne.

Dev halkan felnevetett, bár még mindig össze volt zavarodva.

- Ahogy mylord óhajtja.

- Hagyd ezt az ostobaságot! - Flynn letette. Aztán felöltötte a „minden a leg nagyobb rendben" arckifejezését, és remélte, hogy így is lesz.

A vár nem éppen úgy festett, mint egy képeskönyvben.

Sokkal jobb volt. Sokkal... valódibb. Nem mintha Sara azt tervezte volna hogy beleszeret Dunmoreyba, de a végvárra emlékeztetö épület sötétszürke falai az elsö perctöl fogva rabul ejtették. A vár úgy gubbasztott fent a magaslaton mint egy köböl vésett óriási béka, és komoran nézett a homlokzatáról lecsorgó esöre. Az egyik oldalán örtorony magasodott, amely csak egyike volt annak a számos elemnek, amelyek nem igazán illettek össze. Másképp fogalmazva a vár vonzóan tökéletlen volt.

Amikor Sara megpillantotta az óriási birtokot, halvány fogalma támadt azokról a kihívásokról, amelyekkel Flynn-nek naponta szembesülnie kell. Dunmorey grófjának lenni minden látszat ellenére nem vadászatok, fogadások és estélyek rendezését jelenti, hanem fontos gazdasági döntések meghozatalát. Ugyanis a házon kívül ott a farm, amely mellett épp az imént hajtottak el, egy óriási erdö ' és a kiterjedt birtokok.

- De hiszen mégis van várárok! - kiáltotta Liam a nyakát nyújtogatva, és az árokra mutatott, amelyen éppen áthaladtak. - Azt mondtad, nincs.

- Én eddig vízelvezetönek hittem - felelte Flynn. Sara a férfi száraz hangszínét hallva elnevette magát.

- Talán a szemlélö szemétöl függ az igazság.

Flynn meglepett pillantást vetett rá.

- Csodaszép itt - csúszott ki a nö száján. Alig tudta kordában tartani a lelkesedését. A dombok, a sövények és kerítések meg az óriási, ösöreg fák buja harsányzöldje ellenállhatatlannak tünt.

- Úgy véled? Szívesen mondanám, hogy nem olyan rossz, mint amilyennek látszik - mondta a férfi, miközben felhajtottak a várhoz vezetö úton. - Az azonban hazugság lenne. Belülröl sokkal rosszabbul fest. Az egyetlen jó benne, hogy valószínüleg már nem sokáig kell bosszankodnom miatta. - Bár ezt csak mintegy mellékesen mondta, szavaiból kiérzödött a fájdalom, amitöl Sara fürkészö tekintettel, homlokráncolva nézett rá.

- Hogy érted ezt? - kérdezte, miközben a férfi megállt a hatalmas kapu elött. Liam nyomban ki is kapcsolta a biztonsági övét, és kinyitotta az ajtót. Kiugrott, és a vastag köfalakra meredt.

- Hü! - mondta áhítatosan. Aztán már el is szaladt, égve a kíváncsiságtól, és nem is törödött vele, hogy szakad az esö. Természetesen másodpercek alatt börig ázott.

- Visszahozzam? - kérdezte Flynn. Sara megrázta a fejét. - Hadd szaladjon! Túl sokáig kellett ülnie autóban és repülögépen. Majd megszárad.

- Ebben én nem bíznék túlságosan - dörmögte Flynn.

- Tessék?

A férfi elvigyorodott.

- Semmi.

Amint kiszállt, Sara követte hátra, a csomagtartóhoz.

- Miért nem kell már sokáig bosszankodnod a vár miatt?

- A teljes történetet hallani akarod, vagy megelégszel a rövidített változattal? -Flynn kezdte kirakni a csomagokat. -Adhatnék bonyolult választ, benne áttekintést a bevételeinkröl és kiadásainkról. A rövidített változat az, hogy sok éve veszteségesek vagyunk. Megpróbálunk takarékoskodni, és ott befektetni, ahol a legnagyobb hozamot ígérik. Idöközben mégis a tönk szélére jutottunk, amit az apám és a nagyapám elöre láttak. Mindig is számoltak azzal, hogy valamikor el kell adni a várat.

- De hiszen már háromszáz éve a családotok tulajdonában van!

- És én lehetek az, aki elveszíti. -A férfi összeszorította az állkapcsát, és megdörzsölte a tarkóját. - Nem állítom, hogy tetszik a gondolat, csakhogy a farm alig termel nyereséget, és a ménesbe rengeteget kell befektetni, mielött kifizetödne. Természetesen egyszer eljön az az idö is, de addigra valószínüleg már csödbe megyünk. Olyan, mintha egy haldokló dinoszauruszt akarnánk megmenteni.

- Egy óriásbékát - dünnyögte Sara. A férfi értetlenül pislogott.

- Tessék?

- Semmi. - Sara megrázta a fejét. - Tényleg nagy kár lenne érte. - A fiát nézte, aki egy hatalmas köfalra igyekezett felmászni. - A gyerekeknek ez maga a paradicsom.

- Igen - ismerte el a férfi. - A gondok csak a felnötté válással kezdödnek.

- Tudom, mire gondolsz - szólt Sara. - De tagadhatatlanul van vonzereje.

- Vonzereje? Várd csak meg, míg ezt a vonzeröt közvetlen közelröl élvezheted!

Ez szinte fenyegetésnek hangzott. Ám mielött Sara válaszolhatott volna, kinyílt a bejárati ajtó, és egy férfi lépett ki rajta, aki megtévesztöén hasonlítottFlynnre.

- Ő Dev - mondta Flynn. - Az öcsém. Dev, ö itt Sara... hm... Liam édesanyja. Ő pedig ott Liam. - A fiú felé intett a fejével.

Dev odanézett, meghökkent, aztán megnézte még egyszer.

- Jóságos ég! Hihetetlenül hasonlít Willre!

Flynn bólintott.

- Még jobban úgy tünik majd, ha beszélsz vele.

Dev azonban már Sara felé fordult.

- És csodaszép édesanyja van - mosolygott szélesen.

- Én... örülök, hogy megismerhetem - mondta Sara zavartan, miután Dev a házba tessékelte. A hatalmas elöcsarnokban cipök, krikettütök, sétabotok, esökabátok és esernyök lenyügözö gyüjteményébe botlott. Minden úgy festett itt, mint egy teljesen átlagos elöszobában, csak minden nagyszabásúbb és elökelöbb hatást keltett - bár szembetünö volt a felújítás szükségessége.

Dev átvezette öt egy márvány oszlopos termen, amelynek a falait megfakult aranyozás és selyemszönyegek borították, és egy óriási tükör is állt benne.

- Le kellene vetnem a cipömet - mondta Sara.

- Arról lebeszélném. Vizes lesz a lába.

Sara már le is hajolt, de megállt a mozdulat közepén.

- Tessék?

- A tetö beázik. Itt ugyan nem, de odafönt mindenütt. A konyhában is. Az ablakok rosszul zárnak, ezért a szönyegek is nedvesek. Szóval inkább hagyja fent a cipöjét.

- Ó. Hát jó, akkor...

- Erre megyünk tovább - szólt a férfi, és olyan magas ajtókon át vezette Sarát, hogy a nö szinte törpének érezte magát.

- A kék szalonban tüzet raktam a kandallóban.

Egek, még egy szalon? - gondolta a nö leheletnyi kétségbeeséssel, miközben követte a férfit. Minden hiányossága ellenére a Dunmorey kastély belseje zavarba ejtöen elegánsnak hatott, még ha ez felettébb megfakult elegancia volt is. Ütött-kopott, mégis lenyügözö. Útban a kék szalon felé egy hosszú folyosón haladtak át. A falakon az elödök, férfiak és nök portréi függtek, a Murrayk félreismerhetetlen arcvonásaival, és mindannyian mérhetetlen arroganciát sugároztak. Szigorúnak, távolságtartónak látszottak, és úgy tünt, villámgyorsan ítéletet alkottak Saráról. A nö olyan kényelmetlenül érezte magát a tekintetük kereszttüzében, hogy legszívesebben rögtön sarkon fordult volna.

- Most már értem, miért volt Flynn olyan sokáig Amerikában. - Dev kinyitott egy nehéz tölgyfa ajtót.

- Igen, hosszú körutat tett, és... - kezdte Sara.

- ...és még néhány más dologgal is foglalatoskodott.

- Tudom, hogy itt van szükség rá...

- Ő a gróf - mondta Dev egyszerüen. - Természetesen azért joga van hozzá, hogy saját élete legyen.

- Minden bizonnyal - válaszolta Sara, miközben körülnézett.

A helyiséget kék színnel tapétázták ki, és itt is selyemszönyegek voltak a falon. Az ülöbútorok tölgyfából készültek, börborítással.

- Foglaljon helyet! - Dev az egyik karosszékre mutatott. - Megkérem Daisyt, készítsen nekünk teát. Remélem, elnézi nekem, ha most kiáltok egy nagyot.

Sara nem gondolta, hogy a férfi ezt szó szerint értette, ám Dev valóban kiment a folyosóra, és elkiáltotta magát:

- Daisy, kaphatnánk egy teát?

Egy fiatal nöi hang kiáltott vissza:

- Sajnálom, most nem lehet!

Dev benézett Sarára, és nevetett.

- Tipikus Daisy. Ő a mindenesünk. Nagyon szorgalmas, és minden erejével igyekszik tartani bennünk a lelket, de ezek szerint most túlságosan elfoglalt a teakészítéshez. Valószínüleg a maga szobáját készíti elö.

Sara kínosan érezte magát, amiért idegen emberek terhére van.

-Nem szükséges...

- Ez a munkája, ezért fizetjük - magyarázta Dev. - Egyébként sokkal többet tesz annál, amit elvárunk töle. Majd én gondoskodom a teáról. Megvárhat itt, ha gondolja, vagy ki is jöhet velem a konyhába.

- Nekem... segítenem kellene Flynn-nek... vagy elmennem Liamért - mondta a nö tétován.

- Flynn elboldogul, és a fiúról is gondoskodik. Liam valóban megtévesztésig hasonlít Willre. - Dev hitetlenkedve csóválta a fejét. - Nos, velem tart? - kérdezte, és amikor Sara felállt, hozzátette: - Csak remélni tudom, hogy nem fél a kutyáktól.

A folyosón haladva három fiatal spániel és egy óriási ír farkaskutya csatlakozott hozzájuk. Sara igyekezett tartani Devvel a lépést, és közben gyors pillantást vetni a környezetére.

Ennek a folyosónak kevésbé volt hivatalos jellege. Családi portrék helyett itt tájképek és fényképek függtek a falon. A másik végében Sara egy komódon horgászfelszerelést látott, néhány kampón pedig pórázok lógtak.

- Meg is érkeztünk. - Dev bevezette öt a konyhába, amely körülbelül akkora volt, mint az ö házának a teljes földszintje.

A kemencében gond nélkül meg lehetne sütni egy egész ökröt, és valószínüleg volt idö, amikor meg is tették. A mosogatóhoz vízcsap és szivattyú is tartozott. Dev megnyitotta a csapot, és feltöltötte a vízforralót. A mosogató mellett több kutyatányér, egy világoskék babakád meg egy müanyag etetöszék állt.

Sara szeme megakadt a babakádon és az etetöszéken - két olyan dolog, amely ebben a konyhában még furcsábban hatott, mint a mikrohullámú sütö a konyhapulton.

A férfi bekapcsolta a vízforralót, aztán követte Sara pillantását.

- Az Eamon holmija - mondta. - Eamon Daisy kisfia.

- Értem. Szörnyen érzem magam, amiért csak úgy beállítottam ide. Nyilvánvalóan nem számítottak ránk.

- Hogyan is számíthattunk volna? Még azt sem tudtam, hogy a világon vannak.

Sara a férfira meredt.

-Nem tudta...?

Flynn közel két hónapig volt távol. Egész idö alatt tudott Liamröl, és semmit! sem szólt az öccsének?

- Sajnálom, ezt talán nem kellett volna mondanom - kért bocsánatot Dev. -Flynn-nek joga van ahhoz, hogy meglegyen a saját élete. Csupáncsak... meglepödtem. Amikor elutazott, én Dubajban voltam, hogy elhozzam a tenyészménünket. Csak egy rövid üzenetet küldött, hogy üzleti ügyben Amerikába kell utaznia. Fogalmam sem volt... de meg kell mondanom, hogy ez tényleg jó hír -tette hozzá vidáman.

Közben hosszú, elismerö pillantással méregette Sarát, aki elpirult volna, ha nincs már amúgy is zavarban.

- És Liamröl sem tudott?

- Nem, egészen Flynn ma reggeli hívásáig. A bátyám mindig is a saját feje után ment. Anyám szerint sürgösen szüksége van egy nöre, aki kordában tartja. -A férfi felnevetett.

- Valóban? - mormolta Sara színtelen hangon.

- Bár én úgy látom, maga a legjobb dolog, ami történhetett vele.

Sara erre mégiscsak elpirult.

- Ez nevetséges. Hiszen nem is ismer.

- De Flynnt igen. Ő a maga útját járó ember, és fontos neki a függetlenség. Az a tény, hogy magát elhozta ide, arról árulkodik, hogy sokat jelent neki. Különben is: meglepöen jó hangulatban van... ilyennek még sosem láttam, bevallom.

Ez igaz? Vajon milyen lehet Flynn, ha nincs ,jó hangulatban? És milyen lehetett korábban?

A nö nyelvére ezernyi kérdés tolult. Ám ekkor Flynn és Liam közeledtek feléjük, az elöbbi hosszú léptekkel, maga után húzva az utóbbit. Sara hallotta a fia vég nélküli szóáradatát, így hát lemondott arról, hogy ö akár egyetlen kérdést is feltegyen.

- Volt ott egy hal, anya! - mesélte Liam izgatottan. - Egy óriási! Meg egy nagy kutya... ilyen nagy. - Tágra nyílt szemmel tárta szét a karját. - Láttad már? O'Mallynek hívják. Nagyon nagy, pedig még csak kiskutya. Apa azt mondta, nálam aludhat.

- Komolyan gondolod? - kérdezte a nö kétkedve.

Flynn vállat vont.

- Miért ne? Sid is vele szokott aludni.

- Lehet némi súlykülönbség köztük - vetette közbe a nö.

- Csak azt akarom, hogy Liam otthon érezze itt magát. Ebben pedig O'Mally jó szolgálatot tehet - ellenkezett a férfi.

Talán igaza van, gondolta Sara. Az elmúlt évig neki is volt kutyája, de Flash megöregedett, és elpusztult. Megígérte Liamnek, hogy szereznek új kutyát, mielött Sid elfelejti, hogy osztoznia kell az otthonán, ám eddig még nem találtak megfelelö ebet, amely betölthetne Flash helyét. O'Mally majd feltehetöen minden ürt betölt.

- Csodás, nem? - kérdezte Liam. - És láttad a vödröt?

- Vödröt?

- Odafent. Rátettük a csomagot, akkor vettem észre. Apa szerint az esö miatt kell.

- Hamarosan lesz új tetönk.

Flynn kényelmetlenül félrenézett,' miközben Dev jól szórakozott. Tejet öntött a teába, körbekínálta a bögréket, és egy tál süteményt tett az asztalra.

Aztán Flynn hozzálátott, hogy kimerítöen ecsetelje a helyzetet Devnek, amiböl természetesen Liam is kivette a részét. Sara nem kapcsolódott be a társalgásba, inkább körülnézett. Még ha Dunmoreyt a vonzó tökéletlensége miatt az elsö pillanattól kedvelte is, nehezére esett Flynnt grófként elképzelnie.

- Pihenned kellene egy kicsit - javasolta Flynn, amikor látta, hogy Sara elnyom egy ásítást. - Fárasztó volt az utazás. Gyere, megmutatom a szobádat.

- Én nem akarok aludni! - tiltakozott Liam.

- Nem is kell. - Dev mosolygott. - Ha akarod, kiviszlek az istállóhoz.

Liam szeme felcsillant.

- Lovak is vannak?

- Igen, kettö. A csödört most vettem. Ha velem jössz, megmutatom. - Dev Sarához fordult. - Nem kell aggódnia, vigyázok rá.

Liam izgatottan ugrándozott.

- Szuper! O'Mally is jöhet?

Flynn megpróbálta Sara szemével nézni a várat.

A mogorva ösöket, akik szúrós tekintettel néztek rá. A kopott szönyegeket. A falakról pergö festéket. A mindenütt ott fútkározó kutyákat. És természetesen a vödröt.

Bár ö hozzászokott már a látványhoz, még mindig megszégyenítönek találta. Mégsem a hanyatlás külsö jelei zavarták igazán. Sokkal jobban bántotta, hogy a vár lélektelennek hat. Egyáltalán nem meleg, kényelmes otthonnak... ellentétben Sara házával.

Sara szobájában szerencsére csak két vödör állt, és jelenleg mindkettö üres volt. Bölcs elörelátásból Daisy tüzet rakott a kandallóban. Ez némi meghitt hangulatot csempészett a helyiségbe.

A nö megállt a szoba közepén, és körülnézett.

- Ez... nem az, amihez hozzászoktál - mondta a férfi, zavartan pillantva a berendezésre, amely rideg és személytelen benyomást keltett, akár egy múzeumban.

Sara feléje fordult.

- Majd vigyázok a rendre.

- Nem úgy értettem- nyugtatta meg a férfi sietve. - Remélem, azért mégiscsak sikerül jól érezned magad itt. Én majd... nos, késöbb találkozunk.

Sara kimerültén, kissé kábán és meglehetösen elbizonytalanodva merült! álomba. Amikor felébredt, és pillantása a hatalmas ágyra, a súlyos szekrényre és a kandalló elött álló karosszékre esett, egy pillanatig nem tudta, hol van, és azt hitte, álmodik.

Aztán eszébe jutott minden. Felkelt, és gyorsan belebújt a nadrágjába meg a pulóverébe. Hüvös lett a szobában, mert a kandallóban kialudt a tüz.

Jóságos ég! Már majdnem hat óra! Hogyan lehetett ilyen felelötlen, hogy Liamet egész délután Devre hagyta?

Gyorsan felhúzta a cipöjét, aztán felemelt egy papírlapot, amelyet valaki nyilván az ajtó alatt csúsztatott be. A lendületes írás Flynné volt. Sara olvasni kezdte: „Liam a szomszéd szobában alszik. Mindenütt égve hagytam a villanyt, hogy tudja, hol van, ha felébred. Ha akarod, nézz rá.”

Miután Sara elolvasta az üzenetet, egy kicsit enyhült a rossz lelkiismerete. Megmosta az arcát, és megfésülködött. Amikor valamivel késöbb kiment a folyosóra, az egyik ajtó alól kivetülö fénysugarat látott.

Halkan benyitott. Széles ágyat pillantott meg, rajta pehelypaplant. Csak akkor látta meg Liam kócos fekete haját, amikor közelebb lépett. A fiú a majmát szorította a karjában.

Háttal neki a majdnem négyszer akkora O'Mally fészkelte be magát az ágyba. A kutya felemelte a fejét, és álmosan pislogott. Nyilvánvalóan érzékelte, hogy nincs veszély, mert kétszer megütögette az ágyat a farkával, majd újra lehunyta a szemét. Minden arra utalt, hogy Liam és O'Mally máris összebarátkoztak.

Sara a fiú fölé hajolt, és megpuszilta a homlokát. Liam halvány mosolyra húzta a száját. Ez az apja félreismerhetetlen mosolya volt. Liamnek tényleg nagyon jót tesz, hogy idejöttek, ami pedig öt magát illeti'... nos, az biztos, hogy ez jó tapasztalat neki is.

Amikor nem sokkal ezután Sara lement a földszintre, egy bezárt ajtó mögül hangokat hallott.

A „Dunmorey" és „eladni" szavakat tudta kivenni, és hogy „a végén semmi sem lesz belöle". Ez Flynn volt. Dev, aki eröteljesebb ír akcentussal beszélt, mint a bátyja, eltökélten vitatkozott, és mondott valamit a ménesröl meg a jövendöbeli nyereségröl.

Ám Flynn azt harsogta:

- A nyereséget elfelejtheted, hacsak el nem adjuk a várat! Mindkettö nem megy, miért nem vagy képes felfogni?

Aztán a hangok ismét elhalkultak, és Sara, aki sem hallgatózni nem akart, sem egy családi veszekedés részese lenni, gyorsan továbbment. Már majdnem a konyhában járt, hogy készítsen magának egy csésze teát, amikor felharsant Dev hangja:

- Sosem jutna eszembe azt javasolni neked, hogy adjuk el a várat, az ördögbe is!

Rögtön ezután becsapódott egy ajtó.

Sara éppen teavizet akart feltenni, amikor Dev beviharzott a konyhába, és meglátva öt, döbbenten megtorpant.

- Óh, hát itt van. - Szemmel láthatóan még mindig feldúlt volt, és most megpróbálta visszanyerni az önuralmát. - Felébresztettük az üvöltözésünkkel?

- Én... nem. Kiabáltak?

A férfi vágott egy grimaszt.

- Szép próbálkozás.

Sara elmosolyodott, és megkérdezte:

- Kér egy csésze teát?

- Igen, köszönöm. Vagy talán inkább valami erösebbre lenne szükségem. Flynn tényleg lehetetlen alak. - Dev elhallgatott, aztán még mindig látható idegességgel folytatta: - Mintha azt várnám töle, hogy eladja ezt az átkozott várat, csak hogy megkaphassam a tenyészetet!

- Flynn ezt tervezi?

- Remélem, nem. Tönkremenne bele. Lennie kell más megoldásnak. - Dev úgy festett, mint aki szívesen a falhoz vágna néhány tányért.

- Biztos vagyok benne, hogy nem hozná meg könnyen ezt a döntést - mondta Sara.

- Hát persze hogy nem! De rosszul alakulnak a dolgok, és ez az öregúr hibája.

- Az öregúré?

-Az apánké - magyarázta Dev keserüén. A jelek szerint az öreg gróf és a legkisebb fia szintén nem álltak közel egymáshoz. - Soha nem fogadta el igazán Flynnt, ami égbekiáltó igazságtalanság volt. Aztán még Will haláláért is öt tette felelössé.

Sara a döbbenettöl szinte levegöt sem kapott. Dev komor arcot vágott.

- Meg azért is, hogy rálöttek. „Magadnak kerested" - csak ennyit füzött hozzá. Mintha Flynn szándékosan sétált volna a tüzvonalba! - Dev odalépett az ablakhoz, megtámaszkodott a konyhapulton, és kibámult a sötétbe. - Az öregnek inkább azon kellett volna elgondolkodnia, miért volt Willnek segítési mániája.' És miért akart mindig mindent olyan jól csinálni - folytatta elfúló hangon. -Akkor talán eszébe jutott volna, hogy ehhez neki is van némi köze. Sajnos, apánk már csak ilyen volt. Folyton Flynn szemére vetette, hogy haszontalan alak. - Dev megvonta a vállát. - Hát igen, és most Flynn megtesz minden töle telhetöt, hogy bebizonyítsa, az öregúr tévedett. Én csak segíteni akartam neki azzal a javaslattal, hogy indítsuk be a lótenyésztést, de nem voltam tisztában vele, hogy elözetesen ilyen sok pénzt kell belefektetni.

- Mégis mennyit?

-A jelek szerint túl sokat. Most pedig Flynn azt gondolja, ez a szívem vágya, ezért el akarja adni Dunmoreyt, hogy meglegyen a ménesem - mondta Dev leverten. - Ám ha azt mondom neki, hogy csak segíteni akartam, valószínüleg teljesen kiborul.

Sara elkészítette a teát, bár most neki sem lett volna kifogása egy kis alkoholos támogatás ellen. Megtöltött három bögrét, az egyiket odacsúsztatta Devnek, a másik kettöt pedig tálcára tette.

. - Talán magának sikerül észhez térítenie öt - szólalt meg a férfi reménykedve. - Velem mindenesetre nagyon ostobán viselkedik.

- Nehéz elképzelnem, de igyekszem majd - ígérte Sara, aztán kezében a tálcával kiment a konyhából.

Odament az ajtóhoz, amely mögül korábban a hangokat hallotta. Bekopogott, aztán olyan sokáig várt, hogy már azt hitte, Flynn elment. Ám ekkor egy szék nyikorgását hallotta, majd Flynn goromba hangját:

- Mi az? Már be sem mersz jönni?

Sara egyik kezében egyensúlyozta a tálcát, miközben a másikkal kinyitotta az ajtót.

- Készítettem teát.

A férfi felugrott, aztán beletúrt a hajába, amely már amúgy is szanaszét állt. Gyors léptekkel odament hozzá, és átvette töle a tálcát.

- Ne haragudj, azt hittem, Dev az.

Sara becsukta az ajtót, és követte a férfit.

- Akkor szerencséd van.

Flynn grimaszt vágott.

- Hallottál valamit?

- Csak egy részét... nem mindent. Amikor lejöttem, ti... nos... beszélgettetek. Aztán Dev beviharzott a konyhába, én pedig éppen teát készítettem. Eléggé magánkívül volt.

- De hát mégis mit akar még? Úgyis megkapja a tenyészetet!

-Attól fél, hogy túl nagy ára lenne.

- Ezt mondta neked? - Flynn dühös arcot vágott.

- Aggódik érted.

A férfi bosszúsan felhorkantott.

- Értem senkinek sem kell aggódnia. Túlélem. Eireoidh linn. Végül is ez a családi jelszavunk! - Flynn éppolyan dühös léptekkel járkált fel-alá, mint az imént Dev a konyhában.

Sara figyelte egy percig, aztán leült az egyik karosszékbe a kandalló elött.

- Igen, de rossz ötletnek tartja, hogy eladd a várat.

- Akkor mégis hogyan akar hozzájutni a tenyészethez? Az mégiscsak egy lehetséges bevételi forrás, egészen más, mint a vár, mert az...

- Ugyancsak lehetséges bevételi forrás,

A férfi Sarára meredt.

- Tessék?

- Nos, én el tudom képzelni, hogy pénzt lehet keresni vele.

Flynn hitetlenkedve felnevetett.

- Nocsak! Talán megbotlottál az egyik vödörben, és a fejedre estél? A vár egy pénznyelö, feneketlen hordó, semmi több.

- Sok lehetöség van benne.

Flynn keserüen fölnevetett.

- Próbáld meg erröl meggyözni a bankot!

- Miért is ne... ha akarod.

A tekintetük találkozott, és hosszasan nézték egymást. A nö tudta, hogy átlépett egy láthatatlan vonalat, és idegenek ügyeibe avatkozott. Családi ügyekbe. Mégis kiállt amellett, amit mondott.

Flynn sokáig nézte öt, aztán újra beletúrt a hajába.

- Hallgass ide, Sara, tudom, hogy jót akarsz. De még az apám is, akinek Dunmorey volt a mindene, tudta, hogy csak idö kérdése és fel kell adnunk a várat.

- Akkor az apád ugyancsak vak volt.

Flynn döbbenten húzta fel a szemöldökét. Sara kihasználta a meglepettségét, és folytatta:

- Te pedig hozzászoktál az ö nézöpontjához, és egyáltalán nem látod, ami az orrod elött hever.

- Ellenkezöleg. Pontosan tudom, mi hever az orrom elött. Egy kupac porladó kö, amely egyre jobban tönkremegy.

- Csak ha hagyod. - A nö felállt, mert ö is érezte a késztetést, hogy mozogjon. - Itt van a családotok soknemzedéknyi, több évszázados lenyügözö története. És ez a bámulatos gazdaság... nem, valóban az - hangsúlyozta, mielött a férfi tiltakozhatott volna. - Az erdö, a birtokok, a farm és maga a vár. Noha eléggé lepusztult, bizonyára megélt már rosszabb idöket is. Akárhogy is, Flynn, a vár varázslatos. Csak egy kis munkát kell rászánni. Gondosan. Szeretettel.



- És rengeteg pénzzel -jegyezte meg Flynn keserüen.

- Persze, pénzzel is, de kinek is áll a könyve a népszerüségi listák élén?

- A bankot nem nyügözik le a népszerüségi listák.

- Megkérdezted?

- A könyvem még nem jelent meg, amikor legutoljára a bankban jártam, de...

- Akkor nem is tudhatod. Talán nagyon is le lesznek nyügözve töled. Ha például felújítasz itt néhány szobát, berendezhetsz egy konferencia- vagy továbbképzöközpontot. Itt van az az óriási ebédlö... - Sara zavartan hallgatott egy kicsit, aztán összeszedte a bátorságát, és folytatta: - Korábban körülnéztem egy kicsit, és öszintén, az a helyiség csodálatos lenne konferenciákhoz, szemináriumokhoz vagy akár fogadásokhoz is. Gondoltatok már ilyesmire... úgy értem arra, hogy a vár egy részét bérbe adjátok hivatalos alkalmakra?

- Az apám inkább meghalt volna, semhogy ilyesmire még csak gondoljon is!

- Nos, az apád halott. Most rajtad a sor, Flynn.


9. FEJEZET

- Miért töröd ilyesmin a fejed? - kérdezte Flynn hosszú hallgatás után.

- Tessék? - Sara a homlokát ráncolta.

- Miért érdekel ez téged?

A nö kinyitotta a száját, aztán habozott, és hallgatott egy percig.

- Mert te érdekelsz - mondta végül. Közben mélyen a férfi szemébe nézett.

Ez volt az igazság.

Már korábban is megmondhatta volna. Azon a reggelen, mielött Flynn elutazott New Yorkba. Késöbb mégis örült, hogy nem szólt róla.

Most azonban minden egészen más, mint hat évvel ezelött. Flynn mindennap telefonált. És végül visszatért. Nemcsak Liam miatt, hanem ömiatta is.

Meghívta öt Írországba, bár ennek okát még nem igazán értette. Ám miután megtudta, mennyire a szívén viseli Flynn Dunmorey sorsát, eltökélte, hogy kiveszi a részét a vár megmentéséböl.

- Nézd - kezdte Sara, amikor a férfi nem válaszolt -, talán tudok segíteni. Nemcsak adóbevallásokat készítek, hanem felújítási terveket is. A gazdálkodóknak folyton hitelhez kell folyamodniuk. Erröl szól az életük. Már sok embernek segítettem a hitelfelvételnél. Tudom, hogyan lehet rávenni egy bankot, hogy pénzt folyósítson. Csak egy kis fantázia kell hozzá, meg készség arra, hogy merjen valami újba kezdeni az ember. Jól kiismerem magam az ilyen dolgokban, írásba is adhatom... ha gondolod.

A férfi nem szólt, csak nézte öt mereven. Ekkor Sara úgy érezte, vége, elveszett.

- Vagy mégse - tette hozzá sietve. - Ne haragudj, jobb lett volna, ha tartom a számat. Ez a te várad, a te öcséd. Semmi közöm hozzá. Nem is tudom, hogy jövök ahhoz, hogy beleavatkozzam. Sajnálom.

Ám Flynn megrázta a fejét.

- Nyilvánvalóan van némi közöd hozzá - mondta lassan. - Mert azt szeretnéd, hogy legyen közöd hozzá - egészítette ki, le sem véve a szemét a nöröl. -Jóságos ég, Sara, én csak remélem, hogy igazad van. Szerintem ide kellene hívnod Devet egy kis ötletbörzére.

Átbeszélgették a fél éjszakát. Sara teljesen föllelkesült, és sziporkázott az Ötletektöl. Más körülmények között Flynn élvezte volna, hogy csak ül ott és figyeli öt, de a nö lelkesedése ragadós volt. Beszéltek gyerekeknek szervezendö pónilovaglásról, a környékre utazó turisták idegenvezetéséröl, szemináriumok és festötanfolyamokról meg sok minden másról.

Flynn hirtelenjében ráébredt, milyen lehetöségek tárulnak itt fel elöttük, és érezte, ahogy új erö éled benne. Csak az írótanfolyam ellen tiltakozott hevesen.!

- A tanítványaid a lábadhoz ülnének, és innák a szavaidat - ugratta Sara a férfit.

- Ostobaság! - hárította el Flynn. Ám Dev más véleményen volt:

- írd csak fel!

Liam hajnali három körül felébredt, és O'Mallyvel az oldalán a Flynn által égve hagyott lámpákat követve lement az apja dolgozószobájába. Álmosan pislogott.

- Mit csináltok itt? És miért van már sötét?

- Mert az éjszaka közepén járunk, törpe - magyarázta Dev. Liam az orrát ráncolta.

- Akkor miért vagyok éhes?

- Mert átaludtad a vacsorát - felelte Sara. Flynnre nézett. - Hozhatok valamit a konyhából?

A férfi felállt.

- Itt maradsz, és tovább dolgozol Devvel a lótenyésztés tervén. Liam meg én kimegyünk a konyhába, és fözünk teát.

- Teát? - A kicsi megint fintorgott.

- És enni is kapsz valamit - ígérte Flynn.

Amint kiértek a folyosóra, a férfi legszívesebben üdvrivalgásban tört volna ki. Sara érdeklödik! Sara részt kér az életéböl! Sara nem gyülöli Dunmoreyt!

Flynn teát fözött Liamnek, és szendvicseket készített, amelyeket egy tányérra halmozott. Aztán tálcára téve mindent bevitt a dolgozószobájába. Sara és Dev izgatottan beszélgetve guggoltak a padlón. Felnéztek, amikor kinyílt az ajtó, és Sara mosolyától Flynn szíve szaporábban kezdett verni.

- Sikerülhet - szólt a nö. A hangjából fáradtság, ugyanakkor elégedettség hallatszott. - Mindent legépelek, aztán holnap mehetünk is a bankba - folytatta Flynnre pillantva. - Most már van valami a kezetekben, és a bankároknak is lesz miröl gondolkodniuk. Nem tudom elképzelni, hogy kerek perec elutasítsák.

Flynn letette a tálcát, és Sara felé nyújtotta a kezét, hogy segítsen neki felállni.

- Tényleg így gondolod?

- Igen. Én... - kezdte a nö, amikor felállt.

Ám Flynn-nek nem kellettek magyarázatok. Egyszerüen megcsókolta öt.

Szenvedélyes csók volt, pedig Flynn tulajdonképpen csak köszönetet akart mondani azért, hogy Sara eljött, és legalábbis átmenetileg hajlandó megosztani vele az életet Dunmoreyban. Ki gondolta volna, hogy az egész teste lángba borul, és még többre vágyik?

Úgy tünt, hogy az elhatározása, miszerint megvárja a megfelelö pillanatot, egy csapásra semmivé lett. Csupán Sara ajkának íze is elég volt, hogy a vágytól megremegjen a lába. Mintha valaki gyufával közelítene egy kiszáradt rözse-halomhoz. A lángok azonnal a magasba szöktek.

A nö megnyitotta az ajkát, és a nyelvük szelíd játékba kezdett.

- Azért ne a gyerek elött! - suttogta Dev, aztán megkérte Liamet: - Hé, törpe, adj nekem is egy szendvicset!

Sara ijedten visszakozott. Flynn lehuppant a kanapéra, és igyekezett tiszta fejjel gondolkodni, pedig ez egyáltalán nem volt ínyére. Jobban szeretett volna Sarával meztelenül az ágyban feküdni.

- Tessék, egyél! - mondta neki Dev, és odanyújtott egy szendvicset.

- Még mindig nem értem, miért kell nekem is mennem.

Sara nem elöször mondta ezt, amióta Flynn megfogta a kezét, és Devvel együtt határozott léptekkel elindultak a bank felé.

- Elvégre ez a te terved - válaszolta Flynn, és kinyitotta elötte a bank ajtaját.

- De a te várad. A te jövöd.

- Mégis a te terved.

- Egyelöre csak puszta elképzelés.

- Ezt majd mondd Mr. Monaghannek! Tessék, foglalj helyet!

Flynn egy székre mutatott, és amikor a nö végre leült, szorosan melléje állt, és vigyázott, nehogy megszökjön.

Őrültség volt eljönnöm erre a megbeszélésre, gondolta Sara. Nem tudta, hogyan intézik az ilyesfajta ügyeket Írországban. Ezt meg is mondta Flynn-nek, de a férfi leintette.

Mr. Monaghan nagyon sovány volt, a bajusza gyér, és az öltönye lötyögött a testén. Az olvasószemüvege az orra hegyére csúszott. Bár kezet nyújtott Sarának, rá sem hederített. Minden figyelme Flynnre irányult, akit olyan sokszor nevezett alázatosan „mylord"-nak, hogy Sarának kis híján hányingere támadt. Aztán a szónoklatát a következö mondattal zárta:

- Mindazonáltal félek, pillanatnyilag csak korlátozott mértékben állhatunk a szolgálatára.

Sarának kedve lett volna megfojtani öt. így még feszültebben várt, amikor Flynn odacsúsztatta a férfinak a felújítási javaslatot, és a legigézöbb grófi hangján megszólította:

- Talán érdemes lenne megnéznie ezt.

Mr. Monaghan meglepetten pislogott. Némán húzta maga elé a papírokat, elkezdte öket tanulmányozni.

A percek teltek. Odakint az utcán autók hajtottak el. Bent Dev dobolt az ujjaival a combján. Flynn mintha köbálvánnyá vált volna. Sara ösztönösen visszafojtotta a lélegzetét, és egyszer csak figyelmeztetnie kellett magát, hogy vegyen levegöt.

Egy idö után Mr. Monaghan finoman felvonta a szemöldökét. Aztán még feljebb húzta. Végül oldalra döntötte a fejét, és feltolta a szemüvegét.

- Hm - dörmögte Mr. Monaghan. És: - Mmm.

Ez így ment tovább egy ideig. Aztán végre a bankár kérdések özönét zúdította Flynnre. Ide-oda forgatta a tervet, magyarázatokat kért, jegyzeteket készített, bólintott, feltolta a szemüvegét, és azt dörmögte:

- Igen, értem. Igen, ez jó lehet. Igen, ez ígéretes kezdet.

Egy idö után az egész tervet maga elé tette az asztalra, és hátradölt. Most elöször mosolygott rá Flynnre.

- Nos, mylord, ez nagyon kecsegtetöen hangzik. Mindazonáltal ebben az esetben nem dönthetek egyedül a hitelfolyósításról, bár én nem látom akadályát. Reméljük, ki lehet aknázni a Dunmoreyban rejlö lehetöségeket. Én mindenesetre nagyon bizakodó vagyok.

Családtörténeti értelemben Flynn mindig otthonaként tekintett Dunmoreyra, még ha nem is érezte magát ott soha igazán otthon. Eddig.

- Meglepö, hogy ilyen kevés pénz mit tud kihozni egy épületböl, nem igaz? -jegyezte meg Dev három héttel késöbb. És valóban: a tetöt kicserélték, és a ház nagy része máris új fényben ragyogott.

Bár nem ez volt a leglényegesebb. Az igazán fontos változások azok voltak, amelyeket Sara jelenléte hozott magával.

Például a friss virággal teli vázák, amelyekkel minden szobába derüt varázsolt. Vagy a zene, amelyet hallgatott. A meleg napfény, amely beragyogta az ebédlö hosszú, sötét diófa asztalát. Sara ugyanis nyitva hagyta az ablakokat és az ajtókat, hogy a friss levegö beáramolhasson, és a gyerekek - Liam összebarátkozott két kisfiúval a farmról - meg a kutyák akadálytalanul kimehessenek a házból. A várban egész idö alatt frissen sütött kenyér, sütemény és kalács illata terjengett, mivel Sara és Daisy csúcsteljesítményre sarkallták egymást.

Liam az új barátaival lehozta a padlásról és felállította a villanyvasutat. Mindenütt Lego darabkák és Star Wars-figurák hevertek. Sara többször is megkérte Liamet és O'Mallyt, hogy feküdjenek a szönyegre, hogy lefényképezhesse öket. Flynn emlékezete óta most elöször uralkodott vidám hangulat Dunmoreyban. Gyerekkacaj és gyerekzsivaj hallatszott, amikor a fiúk féktelen csikók módjára fel-le szaladgáltak a lépcsön.

Flynn azon töprengett, mikor hallott ebben a házban vidám nevetést. Ahogy arra sem tudott visszaemlékezni, hogy az egész család valaha is összegyült volna az étkezöasztal köré a konyhában. Ő ugyan evett ott néha Devvel, de mindig csak kettesben. Most azonban rendszeresen találkoztak az étkezéseknél - nemcsak ök ketten meg Sara és Liam, hanem többnyire Daisy és a kis Eamon is. Egy alkalommal - mindenki legnagyobb meglepetésére - még Mrs. Upham is csatlakozott hozzájuk.

Flynn tartott töle, hogy az asszony felhúzza majd az orrát Sara fesztelensége miatt, és már felkészült rá, hogy védelmébe vegye öt. Ám Mrs. Upham még csak kifogást sem emelt soha.

- Nagyon szorgos a hölgy -jegyezte meg elismeröen.

Ez volt a legnagyobb dicséret, amit csak adhatott, Flynn pedig egyetértett vele.

Sara az elsö perctöl fogva óriási lendülettel vetette magát a munkába. Fáradhatatlanul munkálkodott mindenütt. Ha pedig szünetet tartott, azt nem azért tette, hogy kipihenje magát, hanem hogy az elmeri ügyfelei könyvelését intézze.

Flynn már kezdett aggódni érte, amiért ilyen sokat dolgozik. Szerette volna azt mondani neki, hogy pihenjen többet. Boldogan kényeztette volna, szeretett volna ágyba bújni vele, és megkérdezni, hozzámegy-e feleségül. De nem volt hozzá bátorsága. Sara még nem áll készen, ezt érezte. Annak ellenére sem, hogy szívvel-lélekkel fáradozik Dunmorey csodálatos otthonná változtatásán.

A férfi gyakran figyelte öt, ahogy igyekszik a lehetö leggyorsabb léptekkel elhaladni a szigorú tekintetü ösök képei elött. Csak akkor ment be az ebédlöbe, ha az ezüstöt akarta megtisztítani. A rózsaszínü szalontól pedig, amely a legelökelöbb volt az összes között, és amelyben Flynn anyja szokta fogadni a vendégeit, szigorúan távol tartotta magát.

- Ha nem tetszik, nyugodtan átrendezheted - ajánlotta a férfi.

- Nem. - Sara megrázta a fejét. - Vannak emberek, akik pontosan így szeretik.

Ezzel Flynn egyik régi iskolatársának a menyasszonyára utalt. A fiatal pár néhány napja meglátogatta öket egy teára. A Sara és Charlotte Rawsby közötti beszélgetés azonban kínosan merevre sikeredett.

- Charlotte olyan arrogáns volt, hogy az már udvariatlanság - mondta késöbb Flynn Sarának. - Felejtsd el!

A vár lakói ezzel szemben nagyon kedvesen fogadták Sara szívélyességét, vidámságát és szorgalmát. Kivétel nélkül mindenki.

A nö olyan lehetöségeket tárt fel Flynn és Dev elött, amelyek létezéséröl még csak nem is tudtak. Dev kezdetben nevetett a pónilovaglóiskola ötletén, ám miután a nö nem tágított, szerzett néhány póni lovat, amelyeket ingyenes ellátás fejében kapott kölcsön a szomszédoktól. Most pedig már jó ideje müködik a lovaglóiskola, méghozzá óriási sikerrel.

- Hogyan jutnak eszedbe ilyen pompás ötletek? - kérdezte egyszer Flynn a szokásos tóparti esti sétáik egyikén. Idöközben ezek a vacsora utáni séták kedvelt szokásukká váltak.

Sara megvonta a vállát.

- Csak megpróbálom elképzelni, nekem mi okozna örömet. Jó esélye van hogy másoknak is tetszik majd.

Gyerekként Flynn semmire sem vágyott úgy, mint egy fára épített házikónak mert szeretett volna egy olyan helyet, amely egyedül az övé. Az apja azonban mindig ellenezte. Azzal érvelt, hogy tönkretenne vele egy szép öreg fát.

A Sarával folytatott beszélgetés után jutott Flynn eszébe, hogy Liammel házi kót építsenek az egyik fára. Ám erröl Sarának egy szót sem szólt, és Liamet is szigorú titoktartásra intette.

Sara úgy érezte, valamit elhallgatnak elöle.

Flynn és Liam az utóbbi idöben minden délután eltüntek, egy szóval sem említve, hogy mire készülnek. Sara ettöl ideges lett. Nyugtalanította a dolog.

Eddig minden olyan jól alakult. Néha szinte el sem akarta hinni, milyen kevés anyagi ráfordítással mekkora eredményt lehet elérni. Jó érzéssel töltötte el minden.

Majdnem minden.

Úgy tünt, Flynn is örül a megkezdett felújítási munkálatoknak. Délelöttönként az új könyvén dolgozott, a délutánokat pedig a házban és a kertben elvégzendö munkákra tartotta fenn. Legalábbis eddig.

Két héttel ezelött tünt el elöször egész délután. Akkor Sara még nem gondolt semmire. Flynn-nek sokszor volt megbeszélése a bérlökkel vagy a helyi üzletemberekkel, és a részletekbe nem avatta be öt.

Ám egyszer csak kezdte magával vinni Liamet is. Neki nem mondtak semmit arról, hogy hová mennek. Amikor egyszer rákérdezett, Liam rejtélyes arckifejezéssel válaszolt: - Az titok.

Sara nem szerette, ha titkolóznak elötte. Kirekesztve érezte magát. Flynn elöször rábeszélte, hogy jöjjön el vele Írországba, most pedig egyszerüen félreállítja. Ez felettébb aggasztó.

Talán kételyei támadtak, s idövel világossá vált elötte, hogy mégsem illenek össze. Ez nagyon is lehetséges. Minden alkalommal, amikor Sara elhaladt az elött az átkozott tükör elött a bejárati csarnokban, kicsinek és jelentéktelennek érezte magát, és nem találta a helyét. Flynn gróf, ö pedig... egy senki. Talán idöközben Flynn is így látja, csak nem tudja, hogyan mondja ezt meg neki.

Amikor kiment a kertbe, látta, hogy a férfi és a fia lefelé jönnek bizalmas egyetértésben az erdei útról. Izgatottan beszélgettek és nevetgéltek. Amikor Liam meglátta az anyját, gyorsan a szájára tette a mutatóujját, és kuncogva mondta:

- Psszt!

- Hol jártatok már megint? - kérdezte Sara bosszúsan.

- Dolgunk volt - válaszolta Flynn. - Az erdöben.

- Az erdöben? - A nö a homlokát ráncolta. - Leveleket gereblyéztetek az utakról? - Ez volt az egyetlen elképzelhetö magyarázat.

- Nem. - Liam izgatottan fogta meg Sara kezét. - Gyere, megmutatjuk. A nö semmit sem értett, és kérdön nézett a férfira.

Flynn hirtelen mintha zavarba jött volna.

- Ha van kedved.

Ám Liam már húzta is magával az anyját az úton felfelé.

- Hová megyünk? - kérdezte Sara meglepetten.

- Mindjárt meglátod. - Liam elengedte a kezét, és ide-oda ugrált elöttük az úton.

A levegö langyos volt ezen a tavaszi estén. Elhaladtak a tó mellett, be mélyen az erdöbe, míg el nem értek egy tisztásra, ahonnét szép kilátás nyílt a folyóra és a földekre.

Liam most állt meg elöször, és feléjük fordult.

- Nézz csak fel! - mutatott a lombkoronák irányába. - Látsz valamit?

Sara tekintetével követte a fia ujját.

- Hol? - Elöször nem értette, mire gondolhat Liam. Ám amikor az ágak között összeszegelt deszkákat pillantott meg, csodálkozva elkerekedett a szeme. -Csak nem egy... hiszen ez egy kis ház, nem?

- De igen! - kiáltotta a fiú diadalmasan. - És teljesen egyedül építettük! Apa és én. Annyira szuper! Fel kell jönnöd, hogy megnézd! - Liam most újra megfogta az anyja kezét, és húzta magával, míg ott nem álltak a fa elött. Akkor elengedte öt, és elkezdett felmászni, olyan fürgén, akár egy mókus. - Te is jössz?

Sara Flynnhez fordult.

- Ezzel foglalatoskodtatok egész idö alatt?

A férfi bólintott.

- Igen. Tulajdonképpen a te ötleted volt, mert azt mondtad, hogy olyasmiket találsz ki Dunmoreynak, amik neked is tetszenének.

- És erröl vettél példát? Arra gondoltál, hogy Liam örülne neki?

- Nem csak ö - felelte a férfi, miközben mélyen a szemébe nézett.

Ebben a pillanatban Sara rájött valamire.

Flynn azért hozta öket Dunmoreyba, hogy megismertesse a fiával a családi hagyományokat. Meg akarta mutatni neki a várat, az erdöt és a környezö vidéket. Ám a fára épített házikóval, amelyet a saját kezével épített, mindhármuknak egy csodálatos, jelképes otthont készített.

Ezért Sara, miután Liam már lefeküdt, megfogta Flynn kezét. Összefonta ujjait a férfiéival, és halkan, de határozottan kimondta:

- Szeretlek, Flynn.

Lehetetlen megmondani, ki tette meg az elsö lépést. Vajon Sara volt-e, aki átkarolta a férfi nyakát, vagy pedig Flynn húzta magához, emelte fel és vitte a hálószobájába?

Sara akarta öt. Őt, és senki mást. Sosem akart mást.

Flynn lefektette az ágyra, és elnyúlt mellette a matracon. Még felöltözve is érezhetö volt a testéböl áradó forróság. Becsúsztatta a kezét Sara pulóvere alá, és a börét simogatta.

A nö a szájához emelte Flynn ujjait. Megcsókolta, majd a szájába vette az ujjbegyeit.

- Sara, Sara - dörmögte a férfi. - Kísérted a sorsot, tisztában vagy vele?

A nö elmosolyodott.

- Igen, tudom.

Mintha Flynn csak ezekre a szavakra várt volna. Hirtelen felegyenesedett, és lehúzta a nöröl a pulóverét. Sara is megtette ugyanezt vele. Aztán megsimogatta sötét szörzettel borított mellkasát, ujjaival finoman körberajzolta a mellbimbóit, és élvezettel hallotta, hogy a férfi felnyög.

Flynn kigombolta és lehúzta Sara nadrágját, aztán végigsimogatta a lábát, fel egészen a combjáig.

Sara lélegzete elakadt, amikor a férfi elért a bugyija vonalához, és elkezdte ott simogatni, ahol a legjobban vágyott rá. Ezután rajta volt a sor, hogy lehúzza a férfi cipzárját. Flynn óvatosan áthelyezte testsúlyát a sérült lábáról, az mégis annyira fájt, hogy hangosan feljajdult.

- A sebem nem túl szép látvány - mondta. - Nem akarom, hogy lásd.

- De én akarom. Az is hozzád tartozik, én pedig egészen akarlak - felelte erre a nö. - Minden négyzetcentiméteredet. Kérlek. - Sara a félhomályban megkereste a férfi tekintetét. - Kérlek - ismételte.

Hat évvel ezelött még ártatlan volt, és túlságosan félénk ahhoz, hogy azt tegye, amit ezen az éjszakán. Hat évvel ezelött még álomvilágban élt, de ez itt a valóság. Ez a Flynn nem kamaszkori álomkép, hanem egy hús-vér férfi. Hibákkal és fogyatékosságokkal, ahogy ö maga is, és bárki más.

Sara lehajtotta a fejét, és megcsókolta Flynn mellkasát, feszes, lapos hasát, a combját és a mély sebet a térde fölött.

Flynnt mérhetetlen vágy kerítette hatalmába.

- Akarlak, Sara. Most - nyögte ki. - Nem tudok tovább várni.

Sara sem érzett másként. Amikor Flynn föléje gördült, Sara szenvedélye fékezhetetlenné fokozódott. Érezni akarta öt, és összeolvadni vele.

- Jóságos ég, Sara, ez túl sokáig tartott - mondta Flynn, félig önkívületben. -Túlságosan sokáig. Ilyesmi soha... többé...

Már csak a mozgása folytatta, amit mondani akart. És Sara felvette a ritmusát. Épp olyan lélegzetelállító volt, mint hat évvel ezelött, ugyanakkor sokkal több is annál. Ezúttal együtt értek fel a csúcsra, és közben egymás nevét suttogták.

Késöbb pedig, amikor a férfi elaludt, Sara végigcsókolta a homlokát, az arcát és az állát. Szemében a boldogság könnyeivel mosolygott, mert az álma ilyen hosszú idö után mégiscsak valóra vált.


10. FEJEZET

Sara pislogva nyitotta ki a szemét. A napfény felébresztette. Felszabadultnak és könnyünek érezte magát, és amikor ráébredt, hogy Flynn ágyában fekszik, féktelen boldogság töltötte el.

Az elmúlt éjszaka még szebb volt, mint a hat évvel ezelötti, amelyröl azóta is annyiszor álmodott. Az akkori szerelmes éjszaka kölcsönvett boldogság volt, amelyet úgy csikartak ki a valóságtól. Az elmúlt éjszaka azonban a szerelemé volt, a gyengédségé és a szenvedélyé, a csúcspont sok-sok várakozás után, amelyet arra használtak fel, hogy újra megismerkedjenek.

Egyetlen dolog hiányzott még Sara tökéletes boldogságához: Flynn. Mellette a párnán, ott, ahol a férfi feje feküdt, egy mélyedés volt. Sara kinyújtotta a kezét, és végigsimította a puha anyagot. Hüvös volt, ami annyit jelentett, hogy Flynn már jó ideje elment.

Nem vette észre, amikor felkelt. Azt azonban igen, hogy föléje hajolt, és megcsókolta. Vagy csak álmodta? Mindegy. Tudta, hogy lesz még több csók is. Egy életen át.

Természetesen valamikor visszamennek Elmerbe. Talán ott is házasodnak össze. Vagy itt? Neki mindegy, hol. Az a fontos, hogy együtt vannak.

Valamikor az éjszaka közepén Flynn megkérdezte töle, mi történt, mi változott meg. Végül miért gondolta meg magát mégis.

- Nem mintha nem örülnék neki - tette hozzá a férfi nevetve. - Ellenkezöleg. Senki sem lehet boldogabb nálam. Mégis kíváncsi lennék rá.

- Az erdei házikó - felelte Sara. - Az adta meg az utolsó lökést. Abból tudtam, hogy tényleg komolyan gondolod. Nem tudod elképzelni, mennyire meghatódtam. Egy kis ház hármunknak... ez csodálatos jelkép.

Ám hogy az erdei házikóban házasodjanak össze, aligha elképzelhetö. Tehát valami mást kell kitalálniuk. Flynn bizonyára még egyszer megkéri a kezét... talán azt mégiscsak az erdei házikóban.

Vagy talán ezúttal neki kellene magához ragadnia a kezdeményezést? Hol van megírva, hogy mindig a férfinak kell házassági ajánlatot tennie? Flynn egyszer már megkérdezte öt. Lehetséges, hogy ezúttal rajta a sor. Ha most itt lenne, megkérdezné öt. Vajon hol lehet?

Sara felemelte a fejét, és az órára nézett. Micsoda? Már tíz óra? Jóságos ég!

Gyorsan kipattant az ágyból, belebújt a tegnapi ruháiba, hogy eljuthasson a saját szobájába, és közben remélte, hogy útközben nem találkozik Liammel.

A folyosón nem volt senki. Mindenki más már valószínüleg rég lement. Flynn nyilván készített reggelit Liamnek. Sara gyorsan fogat mosott és megfésülködött, bár a haját nemigen tudta rávenni az együttmüködésre. Általában reggelente szokott zuhanyozni, de mivel ma Liammel a régi tyúkólat akarták kitakarítani, úgy döntött, majd a munka végeztével teszi meg.

- Szerzünk be tyúkokat, és akkor lesz a vendégeinknek friss házi tojás reggelire - magyarázta korábban Flynn-nek.

A férfi csak a fejét csóválta.

- Csak úgy ontod az ötleteket! Mindennap egy újabb terv.

- így a jó. - Sarának nem volt ellenére a fizikai munka, különösen, hajó végeredménnyel zárult.

Most felhúzta a cipöjét, és igyekezett le a földszintre. Amikor elhaladt az ösök fala elött, még ahhoz is volt mersze, hogy a Murrayk elhunyt nemzedékeit egy kicsit megfenyegesse a mutatóujjával, amiért olyan gögösen néznek le rá.

Tulajdonképpen ártalmatlanok vagytok, gondolta nagylelküségi rohamában. Hiszen Flynn elödei, akárcsak Flynn maga is, mindig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a várat és a gazdaságot megtartsák az utókor számára.

A konyha üres volt. A reggelihez használt edényeket meglepö módon már elmosták, pedig Daisy ott szokta hagyni öket, míg elkészül a takarítással. Ma azonban a konyha csillogott-villogott. Még Eamon játékait is elrakták, ami gyakorlatilag sosem fordult elö.


Sara a homlokát ráncolta. Már elmosogattak? Hol van Daisy? Dev valószínüleg az istállóban dolgozik. De hol van Flynn és Liam?

Talán valahol odakint. Sara újra felszaladt a folyosóra, hogy utánanézzen. Közben meghallotta Liam hangját a rózsaszín szalonból. A fiú nagyon jókedvünek tünt, de Sara nem értette, hogy mit mond. Vajon kivel beszélget?

Biztosan nem Flynn-nel, hacsak az apja nem döntött úgy, hogy elöadást tart neki a család történetéröl. A rózsaszín szalont mindenki nagy ívben elkerüli. A merev, kényelmetlen helyiség, amelyben mindenütt értékes régi porcelánok sorakoznak, különleges alkalmakra van fenntartva - és csak bizonyos embereknek. Flynn biztosan nem ment oda Liammel. Nem, hát persze hogy nem! Liam valaki mással beszélget.

Sara lenyomta a kilincset, és kinyitotta az ajtót.

Egy emberekkel teli helyiségben találta magát. Mindenki megfordult, és ránézett. Dev vidáman intett neki, és Liam boldogan mosolygott, amikor meglátta. Csak Flynn tünt valahogy kelletlennek.

Két ismeretlen nö is volt a társaságban, akik úgy méregették Sarát, mintha egyenesen a tyúkól kitakarításáról érkezett volna.

Az idösebbik egy elegánsan öltözött, hatvan körüli hölgy volt, eröteljes arccsontokkal, felvont szemöldökkel és ösz hajjal. Azzal a pénzzel, amelyet a fod rászának kifizethetett, valószínüleg egy kisebb fejlödö országot egy héten át jól lehetne lakatni. Ő csak a grófné lehet.

A jóval fiatalabb, kifinomult megjelenésü másik nönek telt piros szája és csil logóan szöke haja volt. Remekbe szabott nadrágjával, kötött pulóverével és. gyöngysorával Charlotte Rawsby ikertestvére is lehetett volna.

Istenem! Sara gyomra összerándult a szégyentöl, hogy leendö anyósa az elsö találkozáskor mosdatlanul, a tegnapi ruhájában látja öt. Ám ekkor az anyja hangja csendült fel a fülében. Szedd össze magad! - mondta Polly olyan érthetöen, mintha ott állt volna Sara mellett. Amíg semmi rosszat nem tettél, nincs okod szégyellni magad.

Így hát Sara azt tette, amit Polly tenne ilyen helyzetben.

- Jó reggelt! - mondta megjátszott derüvel. Flynn letette a teáscsészéjét, és mosolyogva állt fel.

- Hát itt vagy! Jó reggelt! - Oda akart menni Sarához, de nem jutott messzire, mert a kisasztal, amely az anyja széke és a fiatal nö széke között állt, feltartóztatta.

Senki sem mozdult. Flynn tétovázott, aztán a grófnéhoz fordult.

-Anya, szeretném bemutatni Sarát. Ő...

Sara már készült felölteni a legszebb anyósköszöntö mosolyát, de ekkor Flynn elhallgatott. Egy pillanatig bosszúsnak látszott, mintha nem tudná, hogyan folytassa.

Szerencsére Liam kisegítette öt szorult helyzetéböl. A padlón játszott egy kamionnal, de most felugrott és odaszaladt Sarához.

- Ő az anyukám! -jelentette be nagy büszkén.

Néhány másodpercig csend honolt, aztán a grófné megszólalt:

- Úgy, szóval az anyukád. - Alaposan szemügyre vette Sarát a teáscsészéje karimája fölött. - Értem - tette még hozzá.

Sara egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy a látványa nem nyügözte le Flynn anyját.

A férfi végre megtalálta a hangját, méghozzá a grófi hangját, és be tudta fejezni a mondatot.

- ö Sara McMaster - mondta. - Az édesanyám, Dunmorey grófnéja.

De hol maradt a színvallás? Ez tényleg ugyanaz a férfi, aki tegnap éjjel olyan gyengéd és szenvedélyes volt? Ugyanaz a férfi, aki erdei házikót épített neki?

Most úgy látszott, Flynn kibúvót keres. Dühösnek tünt, és szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát.

- Miss McMaster. - A grófné lehajtotta a fejét, és bájosán Sarára mosolygott. a mosoly azt üzente, hogy tudomást vesz ugyan róla, de nem örül neki.

Sara visszamosolygott, és remélte, hogy öszintének hat.

- Örülök, hogy megismerhetem, mylady - mondta a töle telhetö legnagyobb udvariassággal.

Tényleg így szólítják? Vagy inkább öladységének? Fogalma sem volt, mivel Flynn sosem igyekezett megismertetni öt az arisztokraták illemszabályaival. Ne bolondozz! - mondta egyszer legyintve. Te amerikai vagy. Senki sem várja el töled, hogy kiismerd magad ebben az etikettben.

A grófné a jelek szerint másképp látta ezt.

- Sara ötlete volt az oktatási és konferenciaközpont, amelyröl meséltem neked - mondta Flynn ekkor, és rámosolygott Sarára a szoba másik végéböl, ahová még mindig be volt szorítva. A grófné egyetlen millimétert sem mozdult a helyéröl. - Meg az idegenvezetés is. Azonkívül a felújítási munkálatokban is segített.

- A lovaglóiskola létesítése is az ö fejéböl pattant ki - kapcsolódott be Dev. Barátian Sarára kacsintott. - Csak úgy ontja az ötleteket.

- A kézmüves munkák nagy részét maga végezte el. A festést, tapétázást... tulajdonképpen mindent, amit csak el tudsz képzelni - folytatta Flynn. Tett egy széles mozdulatot, mintha a rózsaszín szalont is Sara újította volna fel saját kezüleg. Pedig jó oka volt rá, hogy ezt átengedje másnak.

A grófné nem volt lenyügözve. A pillantása a fal minden négyzetcentiméterét végigfürkészte, mielött a fiához fordult volna.

- Valóban?

- Szemmel láthatóan nagyon szorgalmas. Feltünö a házban végbement változás.

Sara nem várt dicséretet, de annyit azért igen, hogy a grófné ne kezelje úgy, mintha levegö volna. Aztán Flynn azt mondta:

- Ő dolgozta ki a felújítási tervet, amelyet a bank elé tártunk. Monaghan szóhoz sem jutott. Amikor legutóbb ott voltam, azt javasolta, tegyük meg Sarát üzletvezetönek. - Azzal diadalmasan Sarára mosolygott.

Ám a nö nem érzett együtt vele. A férfira bámult. Üzletvezetönek?

- Ő mindennek a lelke - zárta le Flynn. - Nélküle semmi sem sikerült volna. Mintha ezzel Sara szerepe befejezödött volna.

- Nos, ez csodálatos - szólalt meg a grófné. Aztán végre egyenesen Sarához fordult, és azt mondta: - Úgy tünik, a jelenléte igazi nyereség.

- Örömöm telt benne - mondta Sara udvariasan, mire fagyos mosolyt kapott válaszul.

- Remélem, Flynn tisztességesen megfizette a fáradozását.

- Sara nem munkaerö, anya! - tiltakozott Flynn élesen.

A grófné egy pillanatra jól láthatóan kijött a sodrából. Ám aztán csak hallgatott, és halványan a fiára mosolygott.

- Hát persze hogy nem, drágám. ö a... fiad anyja.

A sokatmondó szünet helyére mindenki behelyettesíthette a törvénytelen szót.

Sara lassan kezdett dühbe gurulni. Türelmetlenül várta, hogy Flynn mond valamit - bármit! -, amivel megvilágítja a kettejük viszonyát. Ám a férfi csak kurtán biccentett. - így van, ö a fiam édesanyja - szólt határozottan.

Nem mondta, hogy ö az a nö, akivel az elmúlt éjszakát töltötte, és azt sem hogy feleségül akarja venni.

Talán már nem is akarja elvenni, villant át Sara agyán. Hiszen sosem mondott semmit kettejükkel kapcsolatban. Amióta Dunmoreyban vannak, nem.

Sara szívét jeges rémület szorította össze. Elveszettnek, zavartnak érezte magát. Minden megkérdöjelezödött benne, amiben ma reggel ébredéskor még, hitt.

Talán elég jó ahhoz, hogy Flynn üzletvezetöje, ágyasa és a törvénytelen fiának az anyja legyen. Ám miután Dunmorey virágzásnak indult és fejlödik, Flynn ráébredhetett, hogy ö a többihez - a kötelezettségekhez, amelyek ezzel járnak -nincs felnöve. És ebben minden bizonnyal teljesen igaza van.

- Remélem, hogy ezt a felújítási tervet még egyszer átnézed Abigaillel -mondta ekkor a grófné.

- Abigaillel? - kérdezte Flynn.

Amikor a grófné a rózsaszín karosszékben ülö fiatal nö felé fordult, sokkal melegebb mosoly terült szét az arcán.

- Abigail éppen most fejezte be az üzemgazdasági tanulmányait. Biztosan szívesen segít neked.

Jóságos ég, mit akar ez jelenteni? Talán azt tervezi a grófné, hogy Abigailt teszi meg Dunmorey grófnöjévé? Flynn feleségeként? És mit szól ehhez Flynn?

Talán ö is jó ötletnek tartja. Abigail nála minden bizonnyal sokkal jobban megfelelne azoknak a kihívásoknak, amelyek Dunmorey grófnéjaként várnának rá. Ha Flynn most sikeres vállalkozássá fejleszti Dunmoreyt, és ezzel bizonyságát adja, hogy felnött a feladathoz, egy olyan nö, mint Abigail, éppen megfelelö társa lehet.

- Teát? - kérdezte a grófné.

Sara mereven bólintott, és elfogadta a feléje nyújtott csészét.

- Nagyon meglepödtem, amikor a ma reggeli érkezésemkor megismertem Liamot.

- ó, igen? - válaszolta Sara színtelen hangon. Szúrós, vádló pillantással méregette Flynnt.

A férfi úgy állta a tekintetét, hogy még a szeme sem rebbent.

- A növéremnél voltam Ausztráliában - közölte a grófné. - Glória és én olyan távol élünk egymástól, hogy csak ritkán találkozunk. Néhány évente odautazom egy-két hónapra, vagy ö jön el hozzám.

- Milyen kedves - motyogta Sara.

- Igen, valóban nagyon kedves volt. Szép heteket töltöttem nála. Bár természetesen fogalmam sem volt, hogy... mi megy itt. - A grófné leplezetlen megdöbbenéssel nézett körül. - Viszont az utazás más szempontból is igazán szerencsésen alakult - folytatta hirtelen felélénkülve. - Teljesen véletlenül összetalálkoztam egy régi kedves iskolatársammal. Letty pedig volt olyan kedves, hogy elengedte velem egy idöre az elragadó lányát. - Ismét megnyerö mosolyt küldött a mellette ülö fiatal nö felé. - Abigail a vele egykorú önmagamra emlékeztet engem.

Sara udvarias mosolyt eröltetett magára. Dev a tenyerébe köhécselt. Vagy talán mosolygott? Sara mindenesetre egyáltalán nem találta viccesnek a dolgot.

- Bár Abigail sokkal jobban zongorázik, mint én valaha is - folytatta az idös hölgy.

- Ó, egyszerüen csak élvezem - mondta Abigail öszinte mosollyal.

- Maga is tud zongorázni, Miss McMaster? - érdeklödött a grófné.

Sara figyelemre méltónak találta, hogy valaki ilyen tapintatlan, ugyanakkor kifogástalanul udvarias tud lenni. Polly ezen éppolyan jól szórakozna, ahogy azt Dev is szemmel láthatóan teszi. Sara pedig érezte, hogy olyan eltökéltség árad szét benne, amely felvehetné a versenyt az anyjáéval is.

- Ó, nem - mondta. - Sajnos teljesen botfülem van.

- Sara sok minden másban tehetséges - állt melléje Flynn, de a nönek ekkorra már elege lett.

Nem fogja hagyni, hogy Flynn arra vesztegesse az idejét, hogy lenyügözze az anyját. Nyilvánvaló, mit gondol róla a grófné. Ha pedig Flynn-nek az ö védelmében nem jut az eszébe más, mint a kézmüves tehetsége, akkor világos, hogy semmi keresnivalója itt.

- Az öcsém, Jack azonban tud trombitálni - folytatta a nö. - Lizzy növérem és Daisy húgom pedig fésüvel és selyempapírral zenélnek.

- Fésüvel és selyempapírral? - ismételte a grófné értetlenül.

Még Flynn is elképedten pislogott. Dev gyanús csuklást hallatott. A grófnén látszott, hogy bár némileg kibillent a lelki egyensúlyából, lassacskán kezdi érteni a dolgot.

- Ez felettébb... szórakoztató. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hiányoznak, a testvérei.

- Igen - ismerte el Sara, aki egyszerre iszonyúan vágyott a családja után.

- Megértem. Mindazok után, amit Liam mesélt nekem, már jó ideje itt lehetnek. Meddig szándékozik még maradni?

- Örökre - felelte Flynn, de közben Sara azt mondta:

- Holnap reggel elutazunk.

Flynn hangos csörrenéssel tette le a teáscsészéjét a kandalló párkányára.

- Tessék? - Teljesen elképedve meredt a nöre.

Ám Sara abban a pillanatban, ahogy kimondta, tudta, hogy helyesen cselekedett. Flynn iménti viselkedését semmilyen körülmények között nem tudná elviselni.

- Hat hétig voltunk itt. Ennyi elég - mondta.

A grófné arckifejezése elárulta, hogy a szíve mélyéböl szólt. Flynn arcán düh tükrözödött.

- Szó sem lehet róla! -jelentette ki.

- Flynn, nem irányíthatsz mindig mindenkit - kapcsolódott be az anyja.

A férfi komor arccal nézett rá. Sara azonban sokkal jobban aggódott Liam miatt, akinek az arcán teljes kétségbeesés tükrözödött.

- Hazamegyünk? Már holnap?

- Csak vendégségben voltunk itt, kicsim - kezdte a nö óvatosan. - Azért jöttünk, hogy meglátogassuk édesapádat, és nem azért, hogy itt maradjunk.

-De...

- Ha hazamegyünk, viszontláthatod Annie-t és Bradent. Meg Celie nénit és Jace bácsit. Nagypapát és nagymamát. - Sara Elmer vagy akár Montana összes lakóját felsorolta volna, csak hogy Liam visszaemlékezzen azokra a csodálatos emberekre, akik otthon várnak rá. - Mindent elmesélhetsz nekik a várról.

- És az erdei házikóról?

- Arról is - mondta fájó szívvel Sara. Liam alsó ajka remegett.

- De hiszen csak most készültünk el vele! Ott akarok lakni. Én...

- Egy erdei házikó? - A grófné szeme elkerekedett a döbbenettöl. Liamröl Flynnre nézett. - Erdei házikót építettél? Hiszen a gróf sosem engedte meg...

- Anya - vágott a szavába Flynn nyugodtan. - Én vagyok a gróf.

Az ezt követö döbbent csendben Sara felemelte Liam játék kamionját, és azt mondta:

- Gyere, Liam! Még kitakarítjuk a tyúkólat, aztán összecsomagolunk. -De...

- Örülök, hogy megismertem önöket - mondta Sara udvariasan, miközben Abigailre és a grófnéra nézett. - További szép napot! - Kiment a szobából, magával húzva Liamet is, és hátra sem nézve elindult a kert felé.

Sara szobájának ajtaja be volt téve, ez azonban nem tartóztatta fel Flynnt. Tudta, hogy a nö elküldené, ha kopogtatna.

Kinyitotta az ajtót, amire Sara rögtön azt mondta:

- Menj el!

- Nem megyek - válaszolta a férfi határozottan. - És te sem mész el.

A jelek szerint Sara másként látta ezt. Az ágyon két nyitott börönd hevert. A nö azokba dobálta a ruhadarabokat, amelyeket a szekrényböl és a komódból vett ki.

- Nem tarthatsz vissza - szólt anélkül, hogy megfordult volna.

- Ne légy ilyen makacs! Ez csupán félreértés. Az anyám semmit sem tud rólunk.

- Mert te nem tartottad fontosnak, hogy elmondj neki bármit is! Egyre több ruha repült a szekrényböl a böröndbe.

Flynn visszadobálta öket.

- Nem tudtam, hogy már ma visszajön! Még a reggelinél ültünk, amikor egyszer csak megjelent a konyhában. Ő és ez a... ez a...

- Grófnéjelölt? - kérdezte Sara maró gúnnyal. Flynn érezte, hogy forróság szökik az arcába.

- Nem tehetek róla! Az anyám csak jót akart!

- Talán tényleg ez a jó.

- Ne légy nevetséges! Egyáltalán nem az!

- Talán nem is látta volna okát, hogy beavatkozzon, ha elmondod neki, hogy... hogy van valakid!

- De hiszen nem is volt senkim! Kikosaraztál. Mégis mit kellett volna elmesélnem neki?

- Jól van, lehet, hogy annyiban kellett volna hagynom a dolgot. Hiba volt visszatáncolnom. -Sara...

- Hagyd abba, semmi értelme! Hibáztam. Azt hittem, összejöhetünk, de...

- Az ördögbe, igenis összejöhetünk! Az anyám azóta megtudta. Megmondtam neki, hogy szeretlek. Tudja, hogy mi ketten...

- Nem illünk össze. - Sara megpördült, és a férfira meredt. - Hiszen még azt sem tudom, hogyan kellene megszólítanom öt!

Flynn a homlokát ráncolta.

- Tessék?

- Jól hallottad. Én nem tartozom ide!

- Igenis idetartozol. - A férfi kikapta Sara kezéböl az utolsó ruhadarabot, mielött ö a böröndbe dobhatta volna. - Ugyan ki volt az, aki ebbe az omladozó kö rakásba újra életet lehelt? Ki gyözte meg a bankot? Ki gondolta ki azt a sok dol got, amivel most szép pénzt keresünk?

- Biztos vagyok benne, hogy Abigail ezt mind sokkal jobban tudja nálam!

- Engem nem érdekel Abigail! Én téged akarlak!

- De én nem akarlak téged! - Azzal Sara kikapta a szekrényböl azt a ruhát amelyet a férfi éppen visszadobott, belevágta a böröndbe, és lecsukta a fedelét.

- Sara.

A nö megrázta a fejét, a szeme dühös villámokat szórt.

- Természetesen szeretném, ha részt vennél Liam felnevelésében. Majd kitalálunk valamit. Talán meglátogathat téged a nyári szünetben, vagy ilyesmi.

- Gyere hozzám feleségül, Sara, akkor nem kell semmit kitalálnunk.

- Nem.

- De hiszen szeretsz!

- Meglehet. Hát jó, igen, szeretlek. Mégsem bocsátkozom ilyesmibe. Nem szívesen élnék olyan helyen, ahol nem fogadnak el.

- Tessék? Ki mondott ilyesmit?

- Nem kell senkinek mondania. Érzem. És te is érzed. Tulajdonképpen meg kellene értened engem. Te és az apád... ö sem fogadott el téged, ezért mentél el, vagy nem?

Ezzel fájó pontra tapintott. A férfi kemény vonallá szorította össze a száját.

- így van.

Erre hirtelen csend lett. Olyan csend, hogy Flynn hallotta a szívverését, és a nö szapora lélegzetvételét. Sara vállat vont.

- Látod? Be akartad bizonyítani neki, hogy nem volt igaza, amit meg tudok érteni. Ám az anyádnak igaza van. Nincs szükséged rám. Olyan nö kell neked, aki illik hozzád. Aki idetartozik. És ez nem más, mint Abigail.

- A csudába, én nem akarom Abigailt! Én téged akarlak!

A nö makacsul rázta a fejét.

- Holnap reggel elutazom, Flynn. És nincs semmi, ami feltartóztathat.

-Sara...

- Ha akarod, kivihetsz minket a reptérre. Ha nem, hívunk taxit.

- Nem engedem, hogy taxival menjetek!

Másnap reggel öt perccel kilenc után Sara és Liam a csomagjaikkal együtt a bejárati csarnokban álltak. O'Mally is ott ténfergett, mély aggodalommal. Liam végtelenül szomorúnak látszott. Dev jött oda, és mindkettejüket megölelte.

- Hamarosan visszajössz - vigasztalta Liamet, és magához szorította öt. - És talán én is meglátogatlak benneteket rövidesen.

A fiú arca most elöször derült fel.

- Mikor?

Dev szemmel láthatóan nem számított arra, hogy rögtön a szaván fogják. Egy percig gondolkodott, aztán azt mondta:

- Például augusztusban elmehetnék.

- És az mikor van? - kérdezte Liam.

- Két hónap múlva.

A fiú sóhajtott, mert az még elképzelhetetlenül messze volt, de aztán reménykedve megjegyezte:

- Talán O'Mally is eljöhetne.

- Talán - egyezett bele Dev. A nö az órájára nézett.

- Akár hívhatjuk is a taxit... hacsak Flynn nem jön hamarosan.

Sara tegnap este óta nem látta öt. A reggelinél sem mutatkozott, csak Daisy és Eamon voltak velük. A grófné valószínüleg a szobájában reggelizett, akárcsak Abigail. Flynn pedig nyilván úton van, mert az autója nem áll a felhajtón, mint általában.

Az égen sokasodó sötét felhök esöt ígértek. Ha pedig esik, tovább tart az út a reptérre.

- Flynn mindjárt itt lesz - biztosította Sarát Dev. Csakhogy már elmúlt kilenc, és Flynn-nek se híre, se hamva.

- Mennyi idö alatt ér ide a taxi? - kérdezte Sara.

- Flynn mindjárt jön - ismételte Dev válasz helyett.

Sara a lábával dobolt a padlón, és idegesen nézte az óráját. Csak nem azt akarja Flynn, hogy lekéssék a gépüket?

Ekkor megpillantotta öt felfelé hajtani az úton. Az autó megállt elöttük, és a férfi kiszállt. Komolynak és eltökéltnek látszott.

- Végre - mondta Sara szintén mosolytalanul. Úgy érezte, soha többé nem tud mosolyogni.

- Slán leat! - szólt Dev. - Viszlát!

Sara minden erejével igyekezett tartani magát.

- Szállj be, Liam!

A fiú O'Mallyhez lépett, és kétségbeesetten átölelte. Sara nézni sem bírta.

- A csomagok az elöcsarnokban vannak - szólt Flynnhez.

- Hozom. - A férfi kinyitotta a csomagtartót, aztán megfordult, és eltünt a házban. Másodpercekkel késöbb Liam csomagjával tért vissza, és betette a csomagtartóba.

- Szállj be, Liam! Most azonnal! - emelte fel a hangját Sara.

Újabb viharos ölelés O'Mallynek. Sara titkon remélte, hogy nem erönek erejével kell a kocsiba tuszkolnia a fiát. Még a gondolat is elviselhetetlen volt.

Flynn most Sara csomagjával tért vissza,.és betette Liamé mellé, mielött visszament volna a házba.

- Liam! - kiáltott rá újra a gyerekre Sara.

A fiú grimaszolt, de végül elszakadt a kutyától, és bemászott a hátsó ülésre, a gyerekülésböl kiláthatott az ablakon. Mégsem nézett ki, hanem a kezével eltakarta az arcát.

Flynn két újabb börönddel jelent meg, azokat is a helyükre tette, majd ismét visszament.

Sara a homlokát ráncolta. Benézett a csomagtartóba, aztán az órájára pillantott, mígnem a férfi újabb két börönddel a kezében lépett ki.

- Ez nem a miénk. - Sara a két böröndre mutatott, amelyeket a férfi az elöbb pakolt be. - És ez sem - mutatott a Flynn kezében lévö csomagokra.

- Tudom. - A férfi elhaladt Sara mellett, és betette az utolsó két böröndöt is, aztán lecsapta a csomagtartó tetejét. - Azok az enyémek.

A nö Flynnre meredt.

- Mit mondtál? - Biztosan csak rosszul hallotta. Vagy félreértette.

- Azt mondtam, hogy azok az enyémek. Veletek megyek.

- Tessék?

- Azt mondtam, veletek megyek. Montanába. Elmerbe. Teljesen mindegy, hová.

Sara úgy érezte, mindjárt elájul. Most már semmit sem értett.

- Azt nem teheted.

- Dehogynem. Szabad ember vagyok, oda mehetek, ahová akarok. - Már megint grófi hangon beszélt. Aztán a szokott hangnemben folytatta: - Bejelentettem a lemondásomat. Ha a grófi cím miatt nem akarsz engem, akkor nem kell a cím.

- Ne légy nevetséges! Hogyne kellene a címed. Végül is be kell bizonyítanod...

- Semmit sem kell tennem. Nem fogom azzal tölteni az életemet, hogy bebizonyítsam, az apám tévedett. Tudom, hogy nem volt igaza, nekem elég ennyi. Egyszerüen csak a lehetö legjobbat szeretném nyújtani. - Rövid hatásszünetet tartott, és mélyen Sara szemébe nézett. - A legjobban azonban azt szeretném, ha veled lehetnék.

Ebben a pillanatban elkezdett cseperegni az esö. Vagy talán a könnyek záporoztak Sara arcán? Nem tudta. Nem is érdekelte. Egyedül csak Flynn számított.

A férfi még mindig mozdulatlanul állt, szinte kövé válva. Olyannyira, hogy Sara hajszál híján feldöntötte öt, amikor a nyakába ugrott.

- Ó, Flynn!

A férfi úgy szorította öt magához, mintha az utolsó menedéke lenne.

- Sara - mondta akadozva, mégis reménykedve: - Sara?

- Itt vagyok - suttogta a nö. - Itt vagyok, és melletted maradok.

Ebben a pillanatban Flynn megcsókolta öt. Sara viszonozta a csókot, és belekapaszkodott a férfiba. Szorosan tartották egymást, ringatóztak és sírtak, és hirtelen megnyíltak az ég csatornái is.

Nem törödtek vele. Még csak észre sem vették. Egyáltalán nem figyeltek semmire, mígnem egy halk, reménykedö hang megkérdezte:

- Mégsem megyünk el?

Amikor visszamentek a házba, Flynn anyja a bejárati csarnokban állt. A csuromvizes párra nézett, akik még mindig ölelték egymást. Aztán egyszer csak feltünt egy halvány mosoly az arcán.

Sara meglepetten pislogott. Amikor a tekintete továbbvándorolt, meglátta magát a nagytükörben. Egy aprócska, ázott veréb. Ám az a férfi öleli át, akit szeret, és aki viszonozza a szerelmét. Együtt elég nagyok.

- Minden anyának az a feladata, hogy a fia boldogsága miatt aggódjon -mondta a grófné. - Ezt Liam anyjaként nyilván megérti.

Sara bólintott. Ebben kétségtelenül van igazság.

- A tegnapi helyzet sajnos kissé szerencsétlenül alakult. Elsö alkalommal láttam magát, és a fiam úgy véli, hogy... - az asszony kétségbeesett pillantást vetett Flynnre - nem való családi híreket szétkürtölni. Meg kívülállók elött megvitatni. Ebben az esetben Abigailt értem ezen - tette hozzá. - Ő valóban vonzó fiatal hölgy, de szemmel láthatóan nem Flynn esete.

- Számomra csak egyetlen nö létezik, és az Sara - jelentette ki a férfi eltökélten.

- Úgy tünik. - Ezúttal Flynn anyja egészen természetesen mosolygott, és kezet nyújtott Sarának. - Flynn ma kora reggel kivitte a reptérre Abigailt. Azért jött olyan késön.

Sara a férfira nézett, még mindig elnémulva ettöl a meglepö fordulattól. Aztán megfogta a grófné kezét, amely meleg és - Sara legnagyobb meglepetésére - kissé kérges volt. Az asszony figyelmét nem kerülte el Sara reakciója, és mosolygott.

- Ó igen, be tudom piszkolni a kezem, még ha nem is gondolta rólam - mondta, mintha olvasna Sara gondolataiban. - Ezek a börkeményedések a kerti munkától vannak, de talán a jövöben más módon is hasznossá tudom tenni magam itt.

- Nem maradok -jelentette ki Flynn eltökélten. - Már megmondtam. Ha nem lehetséges, hogy átadjam a címet Devnek, akkor az ördögbe vele...

- Ne mondj ilyet! - vágott a szavába Sara. - Nem dobhatod el csak úgy a grófi címet.

- Muszáj... nincs más választásom. Én...

- Nem. Nem akarom, hogy megtedd.

Flynn a nöre nézett, és a fejét rázta.

- De hiszen te nem akarsz...

- Nem akarok olyan férfihoz hozzámenni, aki bennem csak Liam anyját és legfeljebb egy jó üzletvezetöt lát. Azt akarom, hogy ennél többet jelentsek neked.

- Mindig többet jelentettél ennél! Istenem, Sara, mit mondhatnék? Nem tudok nélküled élni. Ez az átkozott grófi cím...

- Hozzád tartozik. Úgy szeretlek, ahogy vagy, mindazzal, ami hozzád tartozik. Valamikor elmegyünk majd Elmerbe. Szeretem Elmert, de téged sokkal jobban szeretlek.

- Én pedig mindennél jobban szeretlek téged! - kiáltotta Liam szívböl jövö mosollyal. Az arca nedves volt a könnyektöl meg az esötöl, és egyik kezét a felvidult O'Mally hátán nyugtatta.

Augusztusban házasodtak össze Elmerben. A grófné volt a nap szenzációja. Hívjatok egyszerüen Minnie-nek! - szólította fel az esküvöre meghívott vendégeket.

Sara álmai hösével feküdt az ágyban. Az esküvöi fogadás még mindig zajlott a városházán. Amikor eljöttek, a grófné éppen Loney Batesszel, a hegesztömunkással táncolt.

Flynn még mindig nem hitte el egészen, hogy végül sikerült felhúznia Sara ujjára a gyürüt. Úgy tünt neki, mintha évekig tartott volna. Bizonyos értelemben így is volt. Hiszen Liam idöközben majdnem hatéves lett.

Sara kuncogott.

- A mylady mindenkit elvarázsol.

- Sara! - dörrent rá Flynn grófi hangon. A nö abbahagyta a kuncogást.

-Mi az?

- Semmi kedvem a nászéjszakámon az anyámról beszélgetni.

Sara elgondolkodott.

- Nos - mondta végül, miközben csupasz lábával végigsimította a férfi lábszárát, és beleharapott a vállába -, talán van jobb ötleted?

Flynn felnyögött.

- Hidd el, nem csak egy!

A hátára fordította Sarát és elborította a mellét és a hasát csókokkal. A nö kacagva rángatózott, és amikor Flynn szája elkezdett egy valóságos csodát beteljesíteni rajta, vágyakozón odasimult hozzá.

- Flynn! - Kinyújtotta a kezét, és magára húzta öt. A férfi ütemesen mozogni kezdett.

- Egészen kitünö ötleteid vannak - suttogta a nö, s még szorosabban belekapaszkodott. Ebben a pillanatban olyan teljesnek érezte magát, mint még soha életében.



Találat: 40