online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

Kós Karoly: Varju nemzetség



Fájl küldése e-mail



egyéb tételek

 
 
 

Kós Károly: Varju nemzetség

Történelmi regény

A romantika teremti meg a történelmi regényt, melynek tárgya rendszerint a nemzeti történelem valamely epizódja. A müfaj megteremtöje Walter Scott, akinek regényei hiteles történelmi háttérben játszódnak, hösei többnyire kitalált alakok, de hitelesen ábrázolt történelmi figurák, tulajdonságaik és cselekedeteik történelmi sajátosságukból következnek.

A történelem mint regénytéma a Varju nemzetségben



A történelmi tárgyú szépirodalom széles körben tette ismertté az erdélyi magyar múlt kiemelkedö személyiségeit és eseményeit, valamint a transzszilvánista ideológia eszményeit. (A transzszilvanizmus a kisebbségi sorsra jutott erdélyi magyarság nemzetiségi tudatának és közösségi önérzetének megalapozására törekedett.)
Kós Károly Varjú nemzetség címü regénye az egyik elsö és emlékezetes példája lehet ennek a regénytípusnak. Menekülésre vagy hazaárulásra ösztönzö idöben mutatta meg Kós Károly a becsületes megmaradás nehéz, de lehetséges útját. A történelembe visszavetítette háromszáz esztendövel a maga korának alakjait, hogy nyíltan szólhasson a jelenkor erkölcsi eseményeiröl. Azt vizsgálta, hogy mi tartotta meg, mi örizte meg ezt a népet a történelem nehéz viharai közepett 131h76b e. Olyan történelmi terepet választott hösei mozgásteréül, mely megpróbáló változásokban bövelkedett, s a jellem, az egyéniség számára ugyanazokat a morális kérdéseket vetette föl, amelyeket a jelen idö. A hüség és érvényesülés történelmi dilemmájára adott Kós Károly választ. A Varjuk három nemzedékének tagjait az erdélyi tájhoz, a Pojánához, Erdély függetlenségéhez való hüségük emeli ösztönzö jelképpé, de jelképpé válik a megörzö táj, a Pojána, ahol újra és újra felépítik a menedéket adó várat. A hüség és a magmaradás parancsoló krónikája ez az önéletrajzi motívumokban oly gazdag könyv.

A transzszilvanista szépirodalom jellegzetes müfaja a történelmi regény. Kós Károly történelmi regénye is a “nemzetiségi önkeresés” eszköze.


A regény cselekménye

A huszonhárom fejezetböl álló regény fejezetei  jelenetekre oszlanak, így „alapegysége” a drámára emlékeztetö jelenet. A Varjuk négy nemzedékének sorsát követhetjük nyomon, leginkább apa és fia, Varju János Varju Gáspár életét. Történetalakítása metonimikus, de metaforikus elemek is vannak benne.

Szelíden öregedö mosolygó öszi napon, de amikor éjszakára hóharmat hull a határra” – mondattal indul a cselekmény, s az elsö jelenetben a gyermek Varju Gáspárt és Basa Annát ismerjük meg. Varju Miklós, az idös ember pedig elöször beszél fiának, Jánosnak a Pojánán elrejtett kincsröl, amelynek titkát egy különös könyv örzi. Ennek a beszélgetésnek az emlékét idézi fel tizenhat esztendö után Varju János, aki apja halála után Bethlen Gábor fejedelem szolgálatába áll, a gyalui várban vadászmester. De a Pojánára költözik, ott kerít udvart magának. Az emberek bolondnak tartják, mert furcsa dolog az, hogy „valaki felfelé törje magát, mikor mindenki lefelé igyekszik.” Fiát, Varju Gáspárt a gyulafehérvári iskolába járatja, s István úr udvarába szegödteti. Az emberek ezt is furcsállják.

A hazalátogató Gáspár szívesen tölti az idöt Basa Annával, érzelmeit Anna is viszonozza. Közben a Pojánán épül a ház, s az út is készül a „magányos erdöben”, ahol „balta addig nem járt még”.

Karácsonykor Basa Annáéknál táncba hívják a fiatalokat, ott van Maksai László, a gyalui viceporkoláb és Gáspár is. Maksai jobban tud táncolni, mint Gáspár.

A havason tolvajok dézsmálják a jószágot. Varju Jánosék a tolvajok nyomára akadnak, és segítséget kérnek Maksaitól. Azonban segítség nélkül kell boldogulniuk, Gáspár életveszélyes sebet kap, arcát hosszú forradás ékteleníti. Rövidesen elszegödik Zólyomi Dávidhoz, a váradi kapitányhoz deáknak.

Nyugtalanságot kelt az emberekben a fejedelem halála (VI. fejezet). Télire „Patak ura, Rákóczi György teszi a fejére a süveget. ”(Bethlen Istvánt, Bethlen Gábor testvéröccsét, Rákóczi György lemondatta a fejedelemségröl, annak ellenére, hogy a rendek megválasztották.) „Az Úristen nehéz keze Erdély fölé ereszkedöben...” Polgárháborús villongások veszik kezdetét a Bethlen- és a Rákóczi-pártiak között. Maksai László Rákóczihoz, a Varjuk kitartanak a Bethlenek mellett. 1633-ban Szent György éjszakáján történik Varju Gáspár és a Rákóczihoz pártolt Maksai László összetüzése a lónai fogadóban. Maksai Rákóczi parancsára üldözi Gáspárt, aki fontos iratokat és Zólyomi Dávid bebörtönzésének hírét viszi Bethlen Péternek a gyalui várba. Basa Anna könyörgésére Gáspár szabadon engedi Maksait.

A gyalui várból a Zólyomi-kincseket szekereken menekítik ki. A lónai fogadónál elkanyarodnak a szekerek, onnan pedig útjuk kinyomozhatatlan, csak az a bizonyos, hogy „elrekkentették” akkor a fejedelemtöl.  Lassan az erdélyi urak behódolnak a „pataki úrnak”, reverzálist (hüségesküt) írnak alá, köztük Basa Tamás is. A gyalui vár örségének is fel kell esküdnie az új fejedelemre. Maksai lesz a porkoláb.

A Zólyomi-kincseknek a sorsa sokakat foglalkoztat, de leginkább a fejedelmet, azt beszélik, hogy a Varjuk a Pojánára menekítették.

Gáspár Vitéz Ilonát, a molnárleányt veszi feleségül, Basa Anna Maksai felesége lesz.

Szervezkedik a Bethlen-párt, „hattyús zászlók alá” gyüjtik az embereket, de Erdély sorsa nem Bethlen Istvánon, se Rákóczi Györgyön nem múlik, hanem a törökön. Ez pedig hol egyiket, hol a másikat támogatja.

A fejedelmet jobban foglalkoztatja a Zólyomi-kincs, mint az ország sorsa, ezért elhatározza, hogy „kilövi a medvét a barlangjából”, a kegyetlen téli idö ellenére felmegy az urakkal a Pojánára vadászni. A Varjuk otthonában talál menedéket a megsebesült Rákóczi, innen szervezi a Varjuk elfogását és megsemmisítését célzó támadást. Maksai érkezik katonáival. Az összecsapásban Maksai lelövi Varju Gáspárt. Ekkor születik Vitéz Ilona második fia. A fejedelmet szánkón menekítik le a várba. Minden katonát felrendel a Pojánára a „vadászatra”, de sem kincset, sem embert nem találnak. Különös módon mindennek nyoma vész. Csodálatos históriája kerekedett a pojánai harcnak, amelyet a Varjuk magával a fejedelemmel vívtak. Rákóczi tizenkét esztendö múltán, halála elött is felmegy a Pojánára a kincsekért, de csak Iliát találja, aki nem árulja el a titkot.



Az emberek életét befolyásolják a közügyek. 1657-ben az ifjú fejedelem fegyverbe szólítja az országot, hiszen készül a lengyelországi háborúra. Varju János tudja, hogy ez a háború nem az embereké, hanem az uraké, akiknek szük lett az ország, s a lengyel koronára áhítoznak. Rákóczi a svédekkel szövetkezett, majd hazaérkezése után derül ki a rettentö igazság: csúfos vereséget szenvedtek, a sereg egytöl-egyik a tatár kán fogságába került. Az országnak nincs serege.

Désre országgyülést hívnak össze. Rákóczi fél, és az utolsó pillanatban Szamosújvárra helyezteti át a gyülést. De az emberek oda is tódulnak, és követelik, hogy váltsa ki a fejedelem a fogságba esett katonákat. Az asszonyok gyászruhában vonulnak be a gyülésbe, de a fejedelem tehetetlen. Testörzö darabontjai összecsapnak a hajdúkkal, majd Rákóczi elhagyja a színhelyet. A gondok megoldása a rendekre marad. A foglyok érdekében követeket küldenek a tatár kánhoz és a török portához. Az otthon maradottak rabváltságra gyüjtenek. Rákóczi lemond, majd Rédei Ferencet választják Erdély urává.

Varju János megsebesülve érkezett haza az országgyülésböl, az utolsó napjait élö Varju meghagyja, hogy a Pojánát el ne adják, a völgyekbe le ne húzódjanak, mert fenn van a helyük. Gyurka, a nagyobbik unoka váltságdíját pedig karácsonyig szedjék össze. A gyüjtés nem sikerül, de Maksai László felajánlja a segítséget. A két család megbékél egymással.

Rákóczi újból trónt követel. Barcsai Ákos hiába kéri levélben, hogy hagyja az országot békességben, a fejedelmet csak a hatalmi érdekek vezetik s a bosszú. Rédei meghal, újból Rákóczi a fejedelem. Minden embernek nemesi rangot ígér, ha beáll a hadseregbe. Mert újabb tervei vannak a törökkel, majd a „tatárnál is rosszabb magyarokkal”. De nem az erdélyi ember érdekében cselekszik.

Varju Gáspár fiai megosztoznak: Jankóé a Pojána, Gyurkáé Monostor. A tatárok támadása ezt a vidéket is sújtja. A védekezés megszervezésében fontos szerepet tölt be Maksai László Varju Jankóval. Az egyik a völgyben szervezi a szembeszállást, a másik a Pojánán nyújt menedéket. Maksai életét veszti. A hegyen temetik el Varju János és Varju Gáspár mellé. A két család kibékülését Varju Jankó és Maksai Katka szerelme dönti el végérvényesen. Az emberek egymásra vannak utalva, csak összefogással oldhatják meg gondjaikat.


Az elbeszélés ideje és az elbeszélt idö Kós Károly történelmi regényében

1925-ben jelent meg az Erdélyi Szépmíves Céh nevü kiadói vállalkozás egyik elsö köteteként. Az erdélyi történelmi regényirodalom elindítója volt ez a regény.

Cselekménye Kalotaszegen játszódik: Valkón, Gyalun, Monostoron és fent a havasban, a Pojánán, a Talharu sziklái alatt fekvö hegyi legelön. A havasi élet köré valósággal romantikus mítoszt rajzol az írói képzelet.

A cselekmény tere a kalotaszegi falu és a havas, ideje viszont az a történelmi korszak, amely Bethlen Gábor fejedelemségének utolsó éveitöl II. Rákóczi György végsö bukásáig és haláláig húzódott, vagyis 1629 és 1660 közé esö három évtized. Kós Károly ezeket az évtizedeket úgy mutatja be, mint folytonos hanyatlást és pusztulást, amely Bethlen Gábor “aranykorától” a II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát követö tatár pusztításig és Várad török által való elfoglalásáig vezetett, elöidézve a fejedelemség végsö romlását, az erdélyi függetlenség teljes felszámolását. Az erdélyi hanyatlás legföbb okát is megjelöli, mégpedig abban, hogy a Rákócziak politikája eltávolodott Bethlen Gábor politikai stratégiájától. Bethlen kormánypolitikája legföbb céljaként az ország külsö biztonságát és belsö békéjét jelölte meg. Ezzel a politikai stratégiával szakított II. Rákóczi György, midön Erdély egész haderejét eltékozolta a lengyel hadjáratban, s országára vonva a szultán haragját, kockára tette az addigi fejlödés eredményeit. A Varju nemzetség e két politikai stratégia küzdelmét a Bethlenek és a Rákócziak hatalmi vetélkedése révén mutatja be.

A történet ideje egyenesen elöre haladó, az elbeszélö ezt az évszakok megjelenítésével érzékelteti: “…fordult egyet az esztendö, és ösz felé járt a nyár”, utal a hösök korára: “Basa Anna akkor tizenkét esztendös volt; Gáspár tizennyolc”, vagy vészjóslóan és balladai tömörséggel nevezi meg a pontos idöt: “Az Úristen nehéz keze Erdély fölé ereszkedöben…1633. esztendö, Szent György -napja és csatakos, lucskos , borzongató tavaszidö.” . A cselekmény idöben egyenesen elöre halad, de több jelenet történése azonos idöben zajlik. A jelenetek között térbeli váltások és idöbeli kihagyások vannak.

A regény legföbb eszmei “üzenete” az, hogy az erdélyi magyarság maradjon hüséges a szülöföldjéhez, kultúrájához és hagyományaihoz. Ezt példázza a Varju család négy generációjának történelmi és emberi sorsa. Ők töretlenül mindig kitartottak a szülöföld mellett, kényszerü bujdosásukból mindig visszatértek a Pojánára, romjaiból mindig felépítetteék havasi házukat. A szülöföldhöz való ragaszkodás okozza, hogy Kós Károly valósággal költöi mítoszt rajzol a havasi élet köré. A hüség erkölcsi erejét tanúsítja Varju Gáspár és a székely Maksai László összeütközése is, amely szerelmi vetélkedéssel kezdödik és politikai küzdelemmé erösödik: Gáspár szabad ember, kisnemes, akinek kicsiny birtoka és saját otthona van. László zsoldos katona, akinek mindig a felsöség parancsa szerint kell élnie és eljárnia. Gáspár független, lelkiismerete szerint cselekszik, egy gyöztes összecsapás után megkegyelmezhet a székely katonának, ennek viszont a fejedelem védelmében le kell öt lönie. Így lesz Maksaiból megtört és csalódott ember, akinek megigazulását végül az teszi lehetövé, hogy az 1658-as tatár betörés alkalmával Kalotaszeg védelmében áldozza fel életét. A vérvádból származó gyülölködés akkor szünik meg a két család között amikor a regény záróképe szerint Varju Gáspár fia és Maksai László lánya egymásra találnak, és együtt fogják megtartani a Pojánán a Varju nemzetség otthonát.



A regényben igen nagy szerepet kapnak a havas románjai: gornyikok, vadászok, pásztorok s közöttük is Ilia, a vén “nézöember”, akinek bölcs élettapasztalata, gyógyító tudománya egyaránt szolgálja a kalotaszegi magyart és a havasi románt.


Narrációs eljárások a regényben

A regény a történeti Erdély hanyatlását ábrázolja, de rámutat azokra a biztos értékekre is, amelyek egy felemelkedés támaszai lehetnek. Alcíme Krónika, ez is mutatja, hogy valóságos történelmi eseményeket beszél el, ezekre épül fel a regényfikció, a Varjuk négy nemzedékének története, illetve Varju Gáspár és Maksai László konfliktusa. A valóságos történelmi események krónikája a regény felépítésének alapja.

A krónikás elöadásmód a történelmi eseményekhez ragaszkodik, s a regény történelmi hitelességét támasztják alá a szövegbe ágyazott dokumentumok: verses krónika, amely Zolyómi Dávid fogságba vetésének történetét mondja el, Barcsai Ákos és az erdélyi rendek levelei II. Rákóczi Györgyhöz, amelyben a fejedelem végleges lemondását és visszavonulását sürgetik.

A népies realista elöadásmód olyan narrációs eljárás, amely a kalotaszegi falvak köznapi életét, a családi élet bensöséges világát mutatja be.

Egy másik eljárás a romantikus színekkel festett jelenetek, amelyek az idösebb Rákóczi György életére törö havasi összeesküvést vagy a Zólyomi-féle kincsek megmentésének kalandos történetét ábrázolják, illetve azok a költöi jellegü kalotaszegi és havasi természet- és tájleírások, amelyek a szülöföld iránti szeretetet fejezik ki, vagy éppen jelképes módon szólnak a történelem súlyos eseményeiröl.

A különféle narratív technikák segítségével kialakított epikai anyagnak Kós Károly biztos szerkezetet adott. Ez a szerkezet a Varju nemzetség és a Rákóczi-dinasztia hívei között fokozatosan kibontakozó politikai konfliktus alakulása szerint jön létre. A cselekmény fordulatait rendre Varju Gáspár és Maksai László mind végzetesebbé váló küzdelmének eseményei szabják meg. A regény szerkezete ilyen módon a drámai müvek szerkezetére emlékeztet, a történetnek sajátos dramaturgiája van. A történelem és a kisemberek története szempontjából három egység különíthetö el a regényben. Az elsönek és a harmadiknak a középpontjában a kisemberek története áll, melyet motivál, befolyásol a történelem. A középsö részben a történelem kerül a középpontba. A regény pilléres szerkezete azt sugallja, hogy a történelem a kisemberek vállán nyugszik, az ö sorsuk alkotja azt a pillért, amelyen a nagy sorsfordulók egymás felé átívelnek.

A regénynek van egy másik szerkezete is. A történet alapszövetét a krónikák nyugodt tempójú elöadása alakítja ki, szinte állóképszerü jelenetek váltják egymást. Szembetünö az állítmány nélküli mondatok gyakorisága, a nominális stílus, az elhagyó, elhallgató szövegkomponálás. Így kezdödik a regény: „Szelíden öregedö, szomorúan mosolygó öszi napon, de amikor éjszakára hóharmat hull a határra.”

A jelenetezö elöadásmód azonban idöröl idöre szinte váratlanul felgyorsul részben a történelmi események, részben a regényhösök végzetes pusztulásának tömör ábrázolása következtében. A regény tempósabb krónikás elöadásmódjára ilyenkor az erdélyi balladák drámaisága vetül rá.

Krónika és ballada mesteri egybeolvasztása alakítja ki a regény sajátos karakterét. Részletezés csak akkor jellemzö a regényre, amikor a természetet írja le: „Süt a nap és a füzfa telides-teli barkával. A hegyoldali irtásban sárgállik a somfa, mint az arany. Apró, foszlós fehér fellegek az égen, és a buja öszi vetést borzolja a szél.


Höstípusok Kós Károly regényében

Az alakok megrajzolásában kívülröl befele halad az író: elöször külsöjüket, fizikai megjelenésüket írja le, majd öltözetüket, mozgásukat, szokásaikat. Jellemüket kívülröl befele haladva teszi megfoghatóvá.



Nem történeti személyek: a Varju nemzetség tagjai, akik elsö pillantásra különcöknek látszanak. Sohasem lesznek hütlenné a Vlegyásza oldalában elterülö Pojánához, holtukig kitartanak szülöföldjük mellett. A Varjuk Bethlen Gábor óta szolgálják az erdélyi fejedelmet, s hüségesen kitartanak Bethlen István mellett is. A gyalui várban levö kincseket, a híres Zólyomi-harácsot, a Rákócziak elöl menekítik a Pojánába. Ezért kerülnek háborúságba a hatalmas pataki úrral, Rákóczi Györggyel. Maksai László, a gyalui vár hadnagya zsoldosként szolgálta Bethleneket, az új fejedelem szolgálatába is érdekböl áll. Feldulja a Pojánát a kincsekért, életét is csak Basa Annának köszönheti, aki ugyan Varju Gáspárt szereti, de egyéni boldogságának feláldozásával megmenti Maksait. Maksai azonban ura parancsára a Pojánán vívott harcban megöli Gáspárt. Aprólékos lélekrajzot egyedül csak Basa Annáról készít az író. Alakja azt is tükrözi, hogy a történelem kínt és szenvedést okoz.

Történeti hösök: a történeti személyekröl és eseményekröl csak tudósít az író, regényét talán ezért nevezte egyszerüen „krónikának”. A cselekmény harminchat éve alatt hat fejedelem cserélt trónt, de ezek a fejedelmek csupán epizódszereplöi a konfliktusnak. I. Rákóczi Györgyöt Erdélyben nem ismerték, a porta gyanakvással nézett rá. Kalotaszegen a Bethleneknek sok hívük maradt a kurtanemesek és jobbágyok körében. Ezek nem hódoltak be Rákóczinak, míg Kolozsvárt a rangosok és vagyonosok sorban letették a hüségesküt a pataki úr kezébe. A várak megnyitották elötte kapuikat, felajánlották kincseiket az új gazdának, csak Gyaluban történt másként. A Zólyomi-harács elorzásában a két Varju, apa és fia volt a fökolompos. Varju János a nagy fejedelem fövadásza volt egykor, Varju Gáspár Gyulafehérváron tanult, aztán az ifjú Bethlen István fegyvertartó inasa lett, s végül Zólyomi Dávid deákja.

Amíg mindenki arra várt, hogy az ország dolgát intézze I. Rákóczi György, ö vadászni indult a a Pojánára, hogy kilöje a medvét.Vagyis, hogy kifüstölje a odújából a Varjukat, rátegye kezét a Zólyomi-kincsre. És nemcsak azért. A hegyek között szervezkedni kezdett a Bethlen-párt. Azt rebesgetik, hogy a pénzt hozzá az elrejtett kincsböl szerzik. A regény nem szól arról, hogy I. Rákóczi szövetségre lépett a svédekkel és a franciákkal, bekapcsolódott a harmincéves háborúba, vallásszabadságot biztosított a protestánsoknak, hanem csak a kincsre vadászó fejedelemröl. Az iktári Belhlenek, István és fia, Péter, megnönek, mert tölük várja Kalotaszeg és Erdély a Bethlen Gábor-i világ visszatérését. Rákóczira és fiára árnyék esik, mert ök az idegenek, a betolakodók, a harácsolók.

Metaforikus történetalakítás

Az elbeszélö a transzszilvánista ideológia szellemében fejti ki gondolatait, és a „szükségböl erényt” kovácsoló magatartás, az összefogás és az építö munka fontosságát hangsúlyozza az 1920-as években. Ez Erdély békéjének egyik alapfeltétele.  A regény biztató és derüs végkicsengése azt hangsúlyozza, hogy a létért folytatott küzdelemben egyesek elpusztulnak, nemzedékek cserélödnek, de a közösség megmarad. A Varju nemzetség és Maksai László alakjában a hüség és az érvényesülés dilemmájára adott választ. A megmaradás és a helytállás lehetöségeit taglalja a regény. A bemutatott történelmi kor ugyanazokat a morális kérdéseket vetette föl, mint az 1920-as évek valósága: a becsületes megmaradás nehéz, de lehetséges útját tárja fel.

A Varjuk magatartását követendö példaként rajzolja meg. Metaforikus jelentéssel bír a jellemzésükben az út:Mert csudálatos népek ezek a Varjuk, és csudálatos, ritka utakat járnak ök, de legtöbbnyire új utakat vágnak, és az ö útjaik nem könnyü utak.”

Az ismert toposz, a hegy, itt is az értéket képviseli. De a hegyhez tartozás a regényben edzettséget jelent, a szülöföldhöz ragaszkodás nehéz próbáját, mert: ”...a hegyekröl jön a hideg, éles szél, aki olyan, mint az igazi beszéd. Lefagyasztja a korai virágot a fáról, és csak aki erös, aki idevaló, az marad meg utána. ...A hegy félelmetes, a hegy titokzatos. A hegyekröl nem jó megfelejtkezni. És haragszik a hegy azokra, akik hozzája hütlenek, akik öt elhagyják.”

Szimbolikus a regényben az a tény, hogy Varju Gáspár halálakor születik meg kisebbik fia, Jankó, aki továbbviszi a Pojánához való ragaszkodás szellemét. Ugyanekkor hal meg Maksai László gyermeke, amely értelmezhetö figyelmeztetö jelként is.

Nemcsak a történelem ismétlödik, mutat fel hasonló eseményeket, hanem a generációk életében, hétköznapjaiban is megtapasztalható ez a ciklikusság: Kisanna Gáspárt léniázásra kéri, ugyanezekkel a szavakkal kéri Maksai Katka is édesapját. A táncjelenet is megdöbbentö módon ismétlödik anya és lánya fiatalkori életében. Basa Anna magánéletét a történelem tette boldogtalanná, lánya élete boldognak ígérkezik a Pojánán.

A regényben a kincs, a kincskeresés olyan motívum, amely egyaránt foglalkoztatja az egyszerü embereket, nemeseket, s a fejedelmet is. Az igazi kincsnek a titkát Ilia tudja: nem a kincs a fontos, hanem a felé vezetö út. Ezt Jankó is megtanulta: „Aki keresi, az megkaphatja.”


Találat: 37