online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

Kísérletek és elméletek a tarsadalmi ellentétek feloldasara

irodalom



Fájl küldése e-mail




egyéb tételek

 
Honoré de Balzac Goriot apó címü müvének elemzése és értelmezése
Dsida Jenő 1907-1938
A KLASSZIKUS MODERN REGÉNY
AZ ANEKDOTIKUS REGÉNY
HAMVAS BÉLA ÉS A TRADICIONALITÁS
A Nyugat első nagy nemzedékének költői
SZEMÉLYESSÉG ÉS SZEMÉLYTELENSÉG A XIX
INTERTEXTUÁLIS VISZONYOK A MODERN LÍRÁBAN: idézés, rajatszas, utalas
A DRÁMAI KÖLTEMÉNY MŰFAJA
A szazadelő szellemi élete. Folyóiratok, kiadók, tarsasagok. A Hét, Új Idők, Huszadik Szazad, Élet, Tarsadalomtudomanyi Tarsasag (attekintés, az egyik
 
 

Kísérletek és elméletek a társadalmi ellentétek feloldására

A TÁRSADALOM ÁTALAKULÁSA Az ipari forradalom hatására átalakult a társadalom. A társadalmi helyzetet a születés és a kiváltságok helyett a vagyon, föleg a töke határozta meg. Összeolvadóban volt a földbirtokos és a pénzarisztokrácia. Az ipar és az infrastruktúra fejlödésével párhuzamosan szélesedett a középréteg (kisebb vállalkozók, értelmiségiek), s nött politikai-társadalmi súlya. A legjelentösebb változás azonban, hogy a legfejlettebb országokban az ipari munkásság vált a legnépesebb társadalmi csoporttá. 




A korábban nem látott gazdasági fejlödés lehetöséget teremtett arra, hogy az emberek életkörülményei (élelmezés, lakásviszonyok, oktatás, egészségügy, közlekedés stb.) folyamatosan javuljanak. A széles néprétegeket azonban nem 848j99i élvezhették azonnal az ipari forradalom vívmányait. A gazdasági fellendülés motorja a szabad verseny volt. Ez a vállalkozókat arra kényszerítette, hogy mindent megtegyenek a jövedelmezöség fokozására. Aki nem tartott lépést a versenyben, az hamar tönkrement. A vállalkozók a költségek csökkentése érdekében gépesítettek, napi 14 órás munkaidö követeltek munkásaiktól, nöket és gyermekeket dolgoztattak alacsony bérért.

A gyors változások miatt a társadalom zömének egy-két nemzedék alatt új körülményekhez kellett alkalmazkodnia, és ezt az emberek nehezen élték meg. Az ismert és védelmet nyújtó falusi közegböl tömegek érkeztek a városokba. Itt azonban még nem épült ki mindaz, ami segíthette volna az elesetteket. Így a városi szegénység életkörülményei nemzedékeken át borzalmasak voltak.


A HELYZET KEZELÉSE ANGLIÁBAN A kiszolgáltatott helyzetben élö munkások elsö ösztönös mozgalma a gépek ellen irányult, mert úgy érezték, azok elveszik a munkájukat. (Ez rövid távon valóban így volt.) A géprombolók akcióit azonban a kormányok mindenütt keményen visszaszorították. A munkások rövid idön belül belátták, hogy a problémákat nem a gépek okozzák.

Késöbb megpróbálták – a középkori segélyezö szervezetek mintájára – szakmánként felkarolni a rászorulókat (pl. rokkantak és betegek segélyezése). A törvények kezdetben tiltották az ilyen szervezkedést. Az angliai parlamenti küzdelmekben azonban mindkét nagy párt (whigek és toryk) meg akarta nyerni a munkásokat. Így törvényben biztosították, hogy szakmánként szervezeteket (innen a szakszervezet) hozzanak létre (1824).

A munkások sokáig elsösorban gazdasági harcot folytattak a helyi munkáltatókkal szemben: beszüntették a munkát (vagyis sztrájkba léptek) a bérek emelése és a munkafeltételek javítása (rövidebb munkaidö, fizetett szabadság, munkavédelem) érdekében. A parlamenti küzdelmekhez kapcsolódva jelent meg a választójog követelése. Az alkotmányos Angliában lehetöség látszott arra, hogy a munkások vezetöi a parlamenti képviselettöl reméljenek megoldást. Követeléseiket több nagygyülésen megfogalmazták, és petícióba (charta) foglalták. Innen származik a mozgalom elnevezése, a chartizmus [csártizmus]. 

A munkásság tömegei számára mégsem sikerült választójogot kiharcolni. A munkások szervezett erejének megnyerése és a konfliktusok elkerülése végett azonban a parlament pártjai szükségét érezték a munkásvédelmi intézkedések bevezetésének. Ezeket a világ legtermelékenyebb gazdasága – versenyképességét megtartva – képes volt végrehajtani. Az ún. gyári törvényekkel (1819–1847 között) fokozatosan javítottak a munkások helyzetén: korlátozták a nöi és a gyermekmunkát, bevezették tízórás munkaidöt.




UTÓPISTA SZOCIALISTÁK A munkásság életkörülményei, a nyomor, az alkoholizmus minden együtt érzö emberböl részvétet váltott ki. A munkásokkal való szolidaritás (segítö szándékú közösségvállalás) megnyilvánulásai, az egyének, a különbözö szervezetek és az egyházak jótékonysági akciói segítettek, de a problémát alapvetöen nem oldották meg.

Számos gondolkodó: pl. Saint Simon [szenszimon], Fourier [furjé], Owen [óen], egy elméletben kigondolt ideális társadalom felvázolásával vélt javítani a munkásság helyzetén. Felismerték az ipari társadalom visszásságait (pl. gazdagság és nyomor) és azok közvetlen kiváltó tényezöit (piac, verseny). Emiatt elképzelt világukban vagyoni egyenlöségre és a verseny kiiktatására törekedtek. A megoldást zárt közösségek kialakításában képzelték el (Fourier falansztere, Owen New Lanark-i gyára). Ezekben az embereknek – nevelés és példa útján – kell megváltoznia: el kell vetniük az önzést, a szerzési vágyat, az egyéni boldogulásra való törekvést.

Ezek az elméletek a gyakorlatban életképtelenek voltak, hiszen a gazdaság fejlödése a versenyen alapult, az emberek alapvetö tulajdonságai pedig nehezen változtathatók meg. Megalkotóik ezért utópisták voltak, de szocialisták is. A szocializmus (közösségi) azoknak az eszmeáramlatoknak a neve a XIX. század elejétöl, amelyek a társadalmi problémákat a magántulajdon korlátozásával és a közösség (állam) szerepének növelésével kívánták megoldani.


A MARXIZMUS Az utópikus szocializmus példamutatása nem számolta fel a nyomort, így hamar megszülettek a társadalom eröszakos átalakítását megfogalmazó irányzatok. Ezek közül a Karl Marx és Friedrich Engels által megfogalmazott kommunista vagy marxista elmélet volt a legkidolgozottabb. Marx a londoni emigrációjában, Engels támogatásával hozta létre – egy korábbi munkásszervezet átalakításával – a Kommunisták Szövetségét (1847). Az új szervezet 1848-ban adta ki az elveik és céljaik alapvetését tartalmazó Kommunista Kiáltványt.

Marx és Engels a kizsákmányolástól mentes társadalom elérésére törekedett. A marxi elmélet kora folyamataiból indult ki, és azokat a múltra visszavetítve próbálta megállapítani a történelmi fejlödés irányát, mozgatóit, hogy levezethesse, milyen lesz majd a jövö társadalma. Marx saját korát elemezve megállapította, hogy a társadalom két egymással végletesen szembenálló osztályra, a tulajdonos burzsoáziára és a nincstelen proletariátusra oszlik.

A történelmet – Hegel német filozófus nyomán – az ellentétes erök harcaként fogta fel, csakhogy mesterével szemben nem az eszmék, hanem az ellentétes osztályok küzdelmeként (osztályharc). Minden történelmi esemény mögött osztályharcot vélt fölfedezni. Gondolatrendszerében az emberiség fejlödését az osztályharcok viszik elöre. A történelem a magántulajdont nem ismerö, s így osztályok nélküli ösközösséggel kezdödött. A fejlödésben fontos lépés a magántulajdon megjelenése, majd az egyes történelmi korok alapvetö osztályainak (pl. rabszolgatartók–rabszolgák; földesurak–jobbágyok) harca egyre fejlettebb (többet termelö) társadalmakhoz vezet, míg eljutunk Marx koráig, a kapitalizmusig. Ebben egyre nagyobb tömegek termelik meg egyre kevesebbek vagyonát, ezért a proletárok és a burzsoák osztályharca egyre élesebb.

Marx a proletariátus gyözelmét eröszakos úton, proletárforradalommal képzelte el, mely majd a legfejlettebb gazdaságú országokban tör ki, s idövel az egész világon gyözedelmeskedik. Elgondolása szerint a gyöztes proletariátus diktatúrát gyakorol mindaddig, míg a magántulajdon megszüntetésével fel nem számolja a többi osztályt. Az új társadalomban, a kommunizmusban nincs magántulajdon, ezért megszünik a kizsákmányolás. Az emberek képességeik szerint vesznek részt a termelömunkában, és csak valós szükségleteik szerint akarnak részesedni a munka gyümölcseiböl.


Az életkörülmények javulása A gazdaság fejlödése megteremtette a feltételeket a munkások életkörülményeik javítására is. Az XIX. század második felében a legfejlettebb országokban (pl. Anglia) az ipari forradalom vívmányai a munkások körében is kezdtek elterjedni: a városokat a járványok elkerülésére csatornázták, vezetékes vízzel látták el, javultak a lakáskörülmények, olcsóbbak lettek a fogyasztási cikkek (pl. a ruházkodás), kiterjedt az iskolázottság, már a munkások is olvastak újságokat. A munkásszervezetek kemény harcai nyomán csökkenni kezdett a munkaidö, emelkedtek a munkabérek. A jövö nagy kérdése volt, hogy a marxizmus, amely a XIX. század közepétöl nagy szerepet játszott a munkásszervezetek létrejöttében, öntudatossá válásában, hogyan tud alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz.



Találat: 2270